A témaválasztás indoka az volt, hogy a napi munkavégzés során gyakran találkozom a büntetőeljárás és a szabálysértési eljárás határmezsgyéjén lévő cselekményekkel. A címadással arra kívántam utalni, hogy egy szabálysértési eljárásban elbírált cselekmény jogi sorsa közel sem biztos, hogy változatlan marad.
Mivel a kétszeri értékelés tilalmának elve (ne bis in idem) alkotmányos jelentőségű, abszolút jellegű tilalom - amely az alkotmányos büntetőjog követelményéből vezethető le[2] -, nemcsak a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (továbbiakban: Be.), hanem a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tv. (továbbiakban: Szabs. tv.) is tartalmaz a kétszeres eljárás tilalmára vonatkozó rendelkezést.
A Be. 6. § (3) bekezdés d) pontja szerint - a Negyedik Részben, valamint a XXIX. Fejezet II. és III. Címében meghatározott eljárások esetét kivéve - büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták. A Szabs. tv. 2. § (4) bekezdés alapján nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg. A konkuráló eljárások megindulása esetén a büntetőeljárás elsőbbsége állapítható meg, mivel a Szabs. tv. 83. § (1) bekezdés a) pontja alapján, amennyiben ugyanazon cselekmény miatt egyidejűleg kerül sor szabálysértési eljárás megindítására és büntetőeljárás elrendelésére, a szabálysértési eljárást meg kell szüntetni.
Abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont személy követett-e el és milyen szabálysértést, a szabálysértés hatóságot és a bíróságot kizárólag a büntetőeljárásban hozott határozat és az abban megállapított tényállás köti.[3] Ezen törvényi rendelkezésből az a következtetés vonható le, hogy a szabálysértési eljárásban a szabad bizonyítás elvének korlátja kizárólag az, hogy az eljáró hatóság a büntetőeljárásban hozott határozathoz és az abban megállapított tényálláshoz kötve van.
A kétszeres eljárás tilalma a tettazonosság esetére vonatkozik, amely alatt a történeti tényállás azonosságát értjük. Jogerőhatás - anyagi jogerő - kizárólag bírósági határozatokhoz fűződik, a többszöri eljárás tilalma azonban a bírósági határozatok közül is csupán azokra vonatkozik, amelyek a vádlott büntetőjogi felelősségéről döntenek. Anyagi jogerőre a büntetőeljárásban hozott határozatok közül az ügydöntő határozatok emelkedhetnek[4], amelyek a bűnösséget megállapító és a felmentő ítélet, továbbá az eljárást megszüntető végzés.[5]
Néhány gondolat erejéig áttérek a szabálysértési eljárásban bekövetkező jogerőre. A szabálysértési jogban kétféle érdemi határozattípus létezik, amelyek egyúttal jogerőre képes határozatok: a bíróság végzése, valamint a szabálysértési hatóság ügydöntő határozata.
A jogerő hatásai a kétféle határozat esetén nem azonosak, anyagi jogerőre kizárólag a bírósági határozatok emelkednek, ennek negatív hatása az ítélt dolog.[6] További különbség aszerint, hogy az adott szabálysértési határozatot ki bocsátotta ki, az, hogy perújítással kizárólag a bíróság által hozott határozat ellen lehet élni. A határozatok jogerő hatása két irányból vizsgálható, egyrészt aszerint, hogy a büntetőeljárásban hozott jogerős határozatok miként hatnak a szabálysértési eljárásra, másrészt abból a szempontból, hogy egy cselekmény szabálysértési eljárásban való jogerős elbírálása milyen hatást vált ki a büntetőeljárásban. (Utóbbi esetben a joghatás eltér a tekintetben, hogy a szabálysértési ügyben a döntést bíróság vagy szabálysértési hatóság hozta.)
A fentebb ismertetettek szerint a szabálysértési hatóságot a büntetőeljárásban hozott ügydöntő határozatokban megállapított tényállás köti, azonban az alábbi esetek a szabálysértési eljárás szempontjából nem minősülnek ítélt dolognak, ezért lehetőség van arra, hogy az elkövető szabálysértési felelősségre vonására sor kerüljön.
A szabálysértési felelősségre vonást azonos tényállás mellett sem zárja ki az, ha
• a büntetőügyben a felmentés azért történt, mert a cselekmény nem bűncselekmény, vagy
• a Be. 337. § (3) bekezdése alapján ha a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt emeltek vádat, és valamely vád tárgyává tett cselekményről a bíróság megállapítja, hogy az szabálysértés, a bíróság e szabálysér-
- 709/710 -
tés miatt az eljárást megszüntetheti, ha a vád tárgyává tett más bűncselekmény mellett e cselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Ez utóbbi esetben sem kerül sor a szabálysértés érdemi elbírálására, nincsen törvényi akadálya annak, hogy azonos tényállás mellett szabálysértési eljárás induljon.
Azonban a bizonyítottság hiányára alapított felmentés, továbbá, amennyiben a bíróság a felmentő ítéletben azt állapítja meg, hogy nem a vádlott követte el a bűncselekményt, vagy büntethetőséget kizáró ok áll fenn, ez res iudicata-t képez, ezért ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési eljárás indítása sértené a ne bis in idem elvet.[7] Természetesen az utóbb indult szabálysértési eljárásban a felelősségre vonás akadályát képezheti a szabálysértés elévülése. A Szabs. tv. 6. § (1) bekezdése határozza meg a szabálysértés relatív elévülési idejét, ami az elkövetéstől számított 6 hónap, a Szabs. tv. 6. § (6) bekezdése alapján az abszolút elévülési idő 2 év, amely elteltét követően nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak.[8]
A Be. két esetkörben hatalmazza fel a bíróságot arra, hogy büntetőeljárás keretében szabálysértést is elbíráljon:
• a Be. 337. § (1) bekezdése alapján, ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, ez esetben a felmentéssel együtt a szabálysértést elbírálja, továbbá
• a Be. 497. § (3) bekezdés alapján magánvádas eljárásban a kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás és becsületsértés bűncselekményekkel kölcsönösen elkövetett becsületsértés szabálysértést is elbírálja.
Mivel ezen esetekben a büntetőbíróság törvényi felhatalmazás alapján a szabálysértést elbírálja, annak érdemében dönt, ezen döntés ítélt dolgot eredményez, ami miatt utóbb, azonos tényállás mellett szabálysértési eljárás nem indítható.
Az, hogy egy cselekmény szabálysértési eljárásban való elbírálása milyen, a büntetőeljárásra esetlegesen kiható jogkövetkezménnyel jár, attól függ, hogy ki hozta a szabálysértési eljárásban a jogerős döntést: a bíróság vagy a szabálysértési hatóság. Utóbbi eset nem eredményez a büntetőeljárásra kiható ítélt dolgot. A bíróság több eseti döntésében[9] kimondta, hogy a szabálysértési hatóság általi elbírálás nem tekinthető a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontja szerinti büntetőeljárásban történő jogerős elbírálásnak, a ne bis in idem elv csak a kétszeri büntetőjogi felelősségre vonás tilalmát foglalja magában, ezért a szabálysértési hatóság általi elbírálás ellenére lefolytatott büntetőeljárás a kétszeri eljárás tilalmát nem sérti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
