Fekete Balázs[1]: Jog és irodalom - Valami előszó, valami más, valami Iustitia (ÁJT, 2024/4., 3-5. o.)

https://doi.org/10.51783/ajt.2024.4.01

Ha 2010 körül írnák ezt az előszót, akkor teljesen biztosan másról szólna és más is írná.[1] Másfél évtizeddel korábban a "jog és irodalom" említésénél elkerülhetetlen lett volna a feszengés és szabadkozás, a hosszas magyarázat - mi is ez, miért fontos, mit tanulhatunk belőle, stb. - és a gyakori kínos meg nem értés. Ezt az előszót ebben az időszakban biztosan vagy Nagy Tamás,[2] vagy H. Szilágyi István[3] írta volna. Ők azok, akik nem törődve a nagy többség véleményével és értetlenkedésével - végül is jogászok vagyunk, vagy mi? -, határozottan és megalapozottan tudták képviselni az abszolút újdonságnak ható jog és irodalom megközelítés erényeit és értékeit. Következetes munkájuk és tevékenységük eredménye, hogy 2024-ben immár nem szorul magyarázatra a jog és irodalom léte a hazai jogtudomány világában. Egyre többen ismerik vagy hallottak róla,[4] olvastak ilyen cikkeket,[5] vagy esetleg találkoztak vele a jogi képzésben.[6] A jog és irodalom ma már az egyre plurálisabb hazai jogelméleti gondolkodás egyik létező és ismert iránya.[7]

- 3/4 -

2024-ben ezért egy jog és irodalom különszámhoz írt előszónak már másról kell szólnia, mint a legitimációkeresés és magyarázat. Megemlíthetjük például azt, hogy a jog és irodalom itthoni virágzása jól beleilleszkedik a nemzetközi tudományos trendekbe, melyek a hagyományos, dogmatikai orientáltságú jogtudomány kereteinek meghaladására és különféle segédtudományok támogatásával interdiszciplináris megközelítések kialakítására törekszenek.[8] Jelezhetjük azt is, hogy maga a jog és irodalom is "jól van" Európa- és világszerte, nemcsak angolul, hanem más európai nyelveken is jelennek meg folyamatosan új jog és irodalom témájú publikációk.[9] Utolsóként pedig arra is rámutathatunk, hogy ez a különszám szépen illeszkedik a hazai jog és irodalom kutatások dinamikájába,[10] mivel a 2021-ben tartott VIII. Jog és irodalom szimpóziumon elhangozott elhangzott előadások anyagára épül.[11]

Azt hiszem, hogy a jog és irodalom számomra legfontosabb hozadéka az, hogy fegyelmezetlenségre bátorít.[12] A jogtudomány körében mindig is eretnekségnek számított a fegyelmezetlenség kifejezés kimondása, hiszen az európai jogtudomány egyik legfontosabb - korszakokon és nemzeti jogi kultúrákon átívelő - értéke a rendszerezettség, mely hátterében a rendezettség eszménye rejlik.[13] A jog és irodalom már önmagában fegyelmezetlen, hiszen kilép a jogtudomány formális keretei közül, és még fegyelmezetlenebbé teszi, hogy olyan tudásterületek - irodalom és irodalomtudomány - szemléletét és eredményeit hozza játékba, melyek első pillantásra nagyon nehezen rokonítható a jog és jogtudomány magasztos világához.[14] Minden

- 4/5 -

hátránya ellenére a fegyelmezetlenség és a játékosság nélkülözhetetlen, ugyanis csak így tudunk olyan nézőpontokat, horizontokat megnyitni, melyek a dogmatikai tudáson túl ismereteket is közölhetnek, és így érdemben gazdagíthatják tudásunkat a jogról és önmagunkról is.

Az e számban olvasható anyag szabálytalan, mi több fegyelmezetlen. Ellenáll minden csoportosításnak, mint ahogy a valóság is leveti magáról a különféle csoportosítási kísérleteket. Talán éppen ez teszi érdekessé igazán. A különszám tanulmányaiban olvashatunk Dante Isteni színjátéka új magyar fordítása kapcsán arról, hogy hol a jogászok helye Dante rendszerében; felismerhetjük a szimbólumok jogi jelentőségét az emlékezettörvények szemszögéből; rácsodálkozhatunk arra, hogy az egyébként irodalmi szempontból nem túlzottan nagyra értékelt zsánerirodalom miért lehet fontos a jogi kutatás számára; empatikus bevezetést kaphatunk a demencia problémáiba és a jogi megközelítés nehézkességébe; megérthetjük a kánon irodalomtudományban bevett fogalmának jogi jelentőségét; rádöbbenhetünk, hogy a spekulatív fikciós irodalomnak van jelentősége a jog és irodalom kutatásokban; megérthetjük Shakespeare Lear királyának segítségével, hogy a csendnek milyen jelentősége lehet egy jogi eljárásban; áttekinthetjük klasszikus magyar szerzők közigazgatásról alkotott művészi képét és azt, hogy ezek hogyan segíthetik a közigazgatás működésének valódi megismerését; és végül beleláthatunk a költői igazságszolgáltatás működésébe két magyar Kohlhaas-intertextuson keresztül. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a tanulmányokban mindenki találhat számára érdekes kérdéseket, szempontokat vagy állításokat.

A különszám megjelenése kapcsán szeretnék köszönetet mondani Bodnár Krisztának és Molnár Andrásnak, akik a VIII. szimpózium anyagát a szerkesztőség rendelkezésére bocsátották. Továbbá köszönettel tartozom a jogász és bölcsész anonim lektoroknak, akik a szűk és nyomasztó határidők ellenére is vállalták az írások alapos, szigorú és jobbító szándékú bírálatát, mely minden esetben az adott szöveg javára vált. Emellett pedig szeretném hálámat kifejezni az Állam- és Jogtudomány szerkesztőségének, hogy ezt a különszámot befogadta és támogatta, különösen pedig Balogh Lídiának, aki a szerkesztői munka valódi terhekkel járó részét töretlen lelkesedéssel végezte. ■

JEGYZETEK

[1] Vö. Ábrók Ildikó: "II. jog és irodalom szimpózium" Iustum Aequum Salutare 2009/1. 237-238.

[2] Nagy Tamás: Jozef K. nyomában (Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor 2010); Nagy Tamás: "»S ő levelemre városunkba jön«, avagy hány életük van a jog- és irodalomkutatásoknak?" in Fekete Balázs - Fleck Zoltán (szerk.): Tanulmányok a kortárs jogelméletről (Budapest: ELTE Eötvös 2015) 115168.; Nagy Tamás: Egy arkangyal viszontagságai. Jog, irodalom, intertextualitás Hajnóczy Péter műveiben (Budapest: Gondolat 2018).

[3] H. Szilágyi István (szerk.): "»Jog és irodalom« szimpózium" Iustum Aequum Salutare 2007/2. 7-132.; H. Szilágyi István: "Jog és irodalom (habilitációs előadás)" Iustum Aequum Salutare 2010/1. 5-27.; H. Szilágyi István: Jog - irodalom. Tanulmányok a "jog és irodalom" köréből (Szeged: SZTE ÁJK Összehasonlító Jogi Intézet 2010).

[4] Lásd pl. "Jog és irodalom - Pódiumbeszélgetés az Alkotmánybíróságon" Alkotmánybírósági Szemle 2023/1. 62-66.; "Interjú Tóth Tamás Antal - írói nevén Tóth. A. Tamás - alkotmánybírósági főtanácsadóval a jog és az irodalom kapcsolatáról" Alkotmánybírósági Szemle 2023/1. 67-68. Az ELTE ÁJK-n, Rácz Anna szerkesztésében, Jog és irodalom podcast-sorozatot működik, lásd: https://ajk.elte.hu/jog-es-irodalom-podcast.

[5] Az Ügyészek Lapjában 2010 körül indult egy önálló - rendszertelenül megjelenő - jog és irodalom rovat, melyet Kiss Anna inspirált és szerkesztett. Lásd pl. Kiss Anna: "Nagy T. nyomában..." Ügyészek Lapja 2018/4-5. 131-135.

[6] Lásd pl. Tóth J. Zoltán: "A "jog és irodalom" felhasználása az egyetemi oktatásban" Irodalmi Szemle 2015/1. 14-22.; Varga Norbert (szerk.): Jog és irodalom II. (Szeged: SZTE ÁJK 2016); Fekete Balázs: "Két szemeszter "jog és irodalom" szeminárium tapasztalatairól" in Bodnár Kriszta - Fekete Balázs (szerk.): Iustitia meghallgat (Budapest: MTA TK JTI 2018) 221-232.

[7] Lásd: Fekete Balázs: "»Jog és irodalom«: Csendes forradalom a magyar jogelméletben?" Korunk 2020/3. 77-85.

[8] Richard Posner: "The Decline of Law as an Autonomous Discipline: 1962-1987" Harvard Law Review 1987. 761-780., https://doi.org/10.2307/1341093.

[9] Lásd pl. a Springer Kiadónál 2022 óta megjelenő Literature und Recht című könyvsorozatot (https://www.sprmger.com/series/16649) vagy a francia Droit & Littérature folyóiratot (https://www.lgdj-editions.fr/toutes-les-collections/revue-droit-et-litterature/), mely 2017 óta jelenik meg. További izgalmas kísérlet a 2007-ben indult, eredetileg olasz nyelvű Polémos: diritto e cultura (https://www.degruyter.com/journal/key/pol/htmr) folyóirat, mely kezdetben olaszul jelent meg, azonban 2011 után alapvetően angol nyelvű megjelenésre tértek át. Spanyol nyelvterületen pedig 2022-ben jött létre a tágan értelmezett jog és irodalommal foglalkozó tudományos egyesület Asociación Española de Derecho y Literatura, mely több a témához kapcsolódó folyóirat megjelenését is összefogja (https://sites.google.com/view/aedel/publicaciones) a rendszeres konferenciaszervezés mellett.

[10] Fekete Balázs - H. Szilágyi István - Könczöl Miklós (szerk.): lustitia kirándul (Budapest: Szent István Társulat 2009); Fekete Balázs - H. Szilágyi István (szerk.): lustitia modellt áll (Budapest: Szent István Társulat 2011); Fekete Balázs - H. Szilágyi István - Nagy Tamás (szerk.): lustitia mesél (Budapest: Szent István Társulat 2013); Fekete Balázs - H. Szilágyi István - Kiss Anna -Ződi Zsolt (szerk.): lustitia körülnéz (Budapest: Szent István Társulat 2017); Bodnár Kriszta -Fekete Balázs (szerk.): lustitia meghallgat (Budapest: MTA TK Jogtudományi Intézet 2018); Fekete Balázs - Molnár András (szerk.): lustitia emlékezik (Budapest: MTA TK Jogtudományi Intézet 2020).

[11] VIII. Jog és irodalom szimpózium, 2021. október 15. https://jog.tk.hu/esemeny/2021/09/jog-es-irodalom-szimpozium.

[12] Pierre Legrand: Negative Comparative Law (Cambridge: Cambridge University Press 2022) 182216.

[13] Vö. pl. Szabó Miklós: Rendszeres jogelmélet (Miskolc: Bíbor 2015).

[14] És mégis, a kapcsolat nem ab ovo lehetetlen, sőt egyes korszakokban és jogi kultúrákban kifejezetten erős is lehet. Lásd: Nagy Tamás: "Jog és irodalom: kezdetek és eszmények" lustum Aequum Salutare 2007/2. 57-69 és Munkácsi Péter: "Iustitia-gondolatok Iustitia-olvasók számára Balás P. Elemér Jog és irodalom című írása nyomán" in Fekete Balázs - Molnár András (szerk.): lustitia emlékezik (Budapest: MTA TK Jogtudományi Intézet 2020) 81-91.