Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Kárász Marcell[1]: Közigazgatási vagy polgári per? - A Magyar Tudományos Akadémia vagyonátruházásról szóló közgyűlési határozatának megtámadása iránt indított perben felmerült hatásköri összeütközés (MJ, 2026/10., 704-707. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.73.10.7

A Kúria kimondta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja által az akadémiai vagyon átruházásáról szóló közgyűlési határozat megtámadása iránt előterjesztett kereset elbírálása a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik.

Kulcsszavak: közigazgatási per; közigazgatási jog általi szabályozottság; jogalkalmazás; hatáskör; köztestületi jogvita; közigazgatási cselekmény; közigazgatási bírói út; kijelölés

Jogeset száma: Kúria Kpk.IV.39.112/2026/3.

Summary - Civil or administrative court procedure? Conflict of material jurisdiction in a lawsuit challenging a resolution of the General Assembly of the Hungarian Academy of Sciences regarding the transfer of its assets

In its ruling, the Curia examined whether the judicial review of a decision of the general assembly of the Hungarian Academy of Sciences regarding the transfer of the Academy's assets falls within the competence of an administrative or a civil court. The Curia pointed out that, pursuant to the provisions of a separate act of parliament, jurisdiction to adjudicate legal disputes between a statutory public body and its members falls within the competence of administrative courts. Given that in the present case it was a member of the Hungarian Academy of Sciences who challenged the general assembly's resolution, the Curia concluded that the administrative court had the authority to exercise judicial review over said resolution.

Keywords: administrative litigation; administrative law; judicial practice; judicial review; conflict of material jurisdiction; statutory public bodies; administrative act

1. Tényállás

A Kúria végzésének tényállása szerint az alperes Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA) közgyűlése (a továbbiakban: közgyűlés) elfogadta a 8/2024. (XII. 11.) számú határozatát (a továbbiakban: Határozat). A közgyűlés a Határozat elfogadásával többek között támogatta, hogy az MTA elnöke és a miniszter által aláírt szándéknyilatkozat alapján az MTA tulajdonában álló kutatóintézeti ingatlanok és ingóságok átruházásával járó ügylet ellentételezését összesen 80 milliárd forintban határozzák meg. A közgyűlés a Határozatban támogatta azt is, hogy az MTA egyes ingatlanokat eladjon a magyar államnak azzal a céllal, hogy ezek az ingatlanok az azokat jelenleg is használó kutatóhálózat tulajdonába kerüljenek, és ott is maradjanak.

A felperes - aki az MTA köztestületi tagja, és egyúttal a közgyűlésen szavazati joggal rendelkező személy - keresetet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéknél (a továbbiakban: Törvényszék) mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróságnál a Határozat felülvizsgálata iránt, kérve annak megsemmisítését. Ebben kifejtette, hogy a Határozat sérti a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény (a továbbiakban: MTA tv.) 9. §-át, az MTA Alapszabályának 35. §-át és az MTA Ügyrendjének 22. §-át.

Az MTA védiratában elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Érvelése szerint a Határozat olyan egyedi döntés, amely az MTA magánvagyonába tartozó vagyonelemek tulajdonjogának átruházásáról szól, tehát azt nem a közigazgatási jog szabályozza, továbbá a Határozat nem gyakorol közvetlen hatást a felperes jogi helyzetére sem.

2. A Törvényszék mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság végzése

A Törvényszék a végzésével a közigazgatási peres eljárást a Kp. 81. § (2) bekezdése alapján megszüntette, és a keresetlevelet áttette a Fővárosi Törvényszékhez mint polgári ügyekben eljáró bírósághoz.

A Törvényszék a végzése indokolásában a Határozat közigazgatási cselekmény mivoltát vizsgálva rámutatott, hogy az MTA az MTA tv. 1. § (1) bekezdése szerint köztestület, így az a Kp. alkalmazásában közigazgatási szervnek minősül. A Határozat közigazgatási jog általi szabályozottsága kapcsán a közhatalom fogalmának az Európai Unió Bírósága gyakorlatában kialakult értelmezését tekintette irányadónak, és erre figyelemmel megállapította, hogy a Határozat nem a közigazgatási jog által szabályozott, ekként a Kp. 4. § (1) bekezdése alapján nem minősül közigazgatási per tárgyát képező közigazgatási cselekménynek.

Rámutatott, hogy a Határozat az MTA Vagyongazdálkodási Szabályzata alapján született meg, ami azonban az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése szerint nem minősül jogszabálynak. A Határozat továbbá az MTA elnöke által gyakorolható tulajdonosi jogkörre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, tehát a magánjog területére tartozó tulajdonjoggal kapcsolatos rendelkezéseket foglal magába, ezáltal még a "közigazgatási joggal való érintettség" sem állapítható meg a Határozat kapcsán. A Határozat esetleges joghatása az MTA egyes vagyontárgyai tulajdonjogának átszállása lehet, amely jogviszonyban az MTA mint magánjogi jogalany jelenne meg. Az ilyen jogviszonyok bírósági felülvizsgálatának lehetőségét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) teremti meg, tehát a Határozat felülvizsgálatára a magánjogi jogvitákban eljáró polgári bíróságnak van hatásköre.

- 704/705 -

3. A Törvényszék mint polgári ügyekben eljáró bíróság végzése

Az áttétel folytán eljárt Törvényszék mint polgári ügyekben eljáró bíróság végzésével megállapította hatáskörének hiányát, és az iratokat felterjesztette a Kúriához az eljáró bíróság kijelölése végett.

Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Áhtmód. tv.) 8/A. § (6) bekezdése szerint a köztestület, illetve szervei és a köztestületi tagok, illetve az egyes köztestületi szervek, tisztségviselők közötti jogvitában, továbbá a köztestület, illetve szervei, tisztségviselői és a köztestület felett törvényességi felügyeletet vagy ellenőrzést gyakorló szerv közötti jogvitában a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság dönt. E szabály tehát a köztestület és a köztestület tagja közötti, a tag által a köztestület határozatának hatályon kívül helyezése iránt indított per elbírálását - a határozat tartalmától függetlenül - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe utalja, így jelen ügy elbírálására is a Törvényszék közigazgatási ügyekben eljáró tanácsa rendelkezik hatáskörrel.

4. A Kúria végzése

A Kúria a végzésében a Törvényszéket mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróságot jelölte ki, és utasította a peres eljárás lefolytatására.

Indokolásában kiemelte, hogy elsőként abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a kereset elbírálására a közigazgatási vagy a polgári ügyekben eljáró bíróságnak van-e hatásköre. A Kúria rámutatott, hogy a Kp. 4. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási per tárgyát képező közigazgatási tevékenységnek (cselekménynek) három konjunktív fogalmi eleme azonosítható. Az első, hogy a tevékenységet közigazgatási szerv valósítja meg, a második a tevékenység közigazgatási jog általi szabályozottsága, a harmadik fogalmi elem pedig az, hogy a közigazgatási tevékenység joghatást vált ki, tehát az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányul, vagy azt eredményezi.

A Kúria megállapította, hogy az MTA az Áhtmód. tv. 8/A. § (2) bekezdése értelmében köztestületnek minősül, a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont d) alpontja szerint pedig a köztestületek közigazgatási szervnek minősülnek a Kp. alkalmazásában.

A Kúria utalt továbbá az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdésére is, amely szerint az ott felsorolt jogvitákban a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok döntenek. Kiemelte, hogy a törvényhez fűzött indokolás szerint e módosításra azért volt szükség, mert a köztestületi felügyeleti per a közigazgatási perek körébe került. A köztestületi jogvita fogalmát tehát az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdése tartalmazza.

A felperes a keresetében az MTA által hozott Határozatot jelölte meg olyan közigazgatási cselekményként, amely jogát, jogos érdekét sérti. A felperes tehát mint köztestületi tag, illetve mint a közgyűlésen szavazati joggal rendelkező személy a közgyűlés mint köztestületi szerv által hozott Határozat jogszerűségét vitatta. Márpedig a köztestület szerve és annak tagja közötti jogvitára az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdése szerint a közigazgatási bíróság rendelkezik hatáskörrel, függetlenül attól, hogy a Határozat az MTA elnökét tulajdonosi jogkörök gyakorlására felhatalmazó rendelkezéseket is tartalmazott.

Végül a Kúria rámutatott, hogy a köztestületi jogvitákra a Kp. 13. § (3) bekezdés c) pontja szerint a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes. Erre figyelemmel a Kúria a Törvényszéket mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróságot jelölte ki hatáskörrel rendelkező bíróságként.

5. Észrevételek a jogesethez

A Kúria végzése jól rávilágít a hazai köztestületi szabályozás egyik "örökzöld" kérdésére, nevezetesen arra, hogy a köztestületi aktusok bírósági felülvizsgálata a polgári vagy a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tartozik-e. Az, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhetett, két összefüggő problémára vezethető vissza: egy szervezeti jogi, valamint egy perjogi problémára.

Az első, szervezeti jogi probléma a köztestületekre vonatkozó státuszjogi szabályozás tisztázatlansága. A köztestületek alapvető szervezeti jogi szabályait korábban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény tartalmazta, jelenleg pedig a "jogi lim-lomok"[1] között, az Áhtmód. tv. 8/A. §-ában találhatók ezek a szabályok. Ráadásul utóbbi törvény sem megy túl a jogállami minimumokon, már ami a szabályozás részletezettségét illeti, hiszen a jogszabály csak a köztestületek legalapvetőbb státuszjogi kérdéseit rendezi.

A részletes szervezeti jogi szabályozás megalkotását a jogalkotó azzal "spórolta" meg, hogy az Áhtmód. tv. 8/A. § (5) bekezdésében mögöttesen alkalmazni rendelte a Ptk. egyesületi jogi szabályait a köztestületekre. Ez a szabályozási modell azonban lényeges ellentmondást eredményezett: egy alapvetően közjogi rendeltetésű, az állam által közfeladatok ellátására létrehozott szervre vonatkozó szervezeti jogi szabályok egy részét nem közjogi-közigazgatási jogi, hanem polgári jogi normák tartalmazzák.[2]

A másik - szerencsére már csak múltbeli - problémát a közigazgatási bíráskodás szűkre szabott keretei jelentették. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) közigazgatási perek-

- 705/706 -

re vonatkozó szabályait tartalmazó XX. fejezete alapvetően az egyedi hatósági döntések bírósági felülvizsgálatára jött létre, így az e körön kívül eső közigazgatási aktusok felülvizsgálata sok tekintetben szétfeszítette a törvény kereteit.[3] Nem segített a helyzeten az sem, hogy a jogalkotó gyakran teljesen esetleges módon döntött arról, hogy mely aktusok felülvizsgálatát utalta közigazgatási bírói útra, és melyekét nem.[4]

A Kp. 2018. évi hatálybalépése e két probléma közül csak a perjogi természetű problémakörre kínálhatott megoldást. A Kp. ugyanis a közigazgatási jogvita 4. § (1) bekezdésében foglalt generálklauzulájával lényegesen kitágította azon közigazgatási aktusok körét, amelyek felülvizsgálatára, megtámadására közigazgatási perben kerülhet sor. A köztestületek kontextusában ez azt jelentette, hogy az összes olyan, köztestületek által kibocsátott aktus felülvizsgálhatóvá vált a közigazgatási bíróságok által, amelyeket a közigazgatási jog szabályoz, és amelyek az adott felperes jogi helyzetének megváltoztatására irányulnak, vagy ezt eredményezik.[5]

A kulcsfontosságú kérdés az, hogy a köztestületi aktusok esetében mit jelent a közigazgatási jog általi szabályozottság feltétele. Az Áhtmód. tv. 8/A. § (5) bekezdése ugyanis továbbra is az egyesületi jog általános mögöttes alkalmazását írja elő a köztestületekre. Ha tehát egy köztestületi aktust nem az Áhtmód. tv. vagy az adott köztestületi törvény szabályoz, hanem a mögöttesen irányadó Ptk. mint polgári jogi norma, akkor kérdéses a közigazgatási jog általi szabályozottság teljesülése, és ekként az adott aktus Kp. szerinti közigazgatási cselekménnyé minősítése.

Ezt a problémát a jogalkotó is észlelte, és feltehetően erre válaszul alkotta meg az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdését, amely a köztestületi jogvitákat közigazgatási bírói útra utalja.[6] E szabály azon köztestületi aktusok esetében, amelyek a Kp. 4. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogvita tárgyát képező közigazgatási cselekménynek minősülnek, valójában felesleges, mivel a közigazgatási jogviták elbírálására egyébként is a közigazgatási bíróság által lefolytatott közigazgatási perben kerül sor a Kp. 1. § (1) bekezdés első fordulata és a Kp. 5. § (1) bekezdése alapján. E szabálynak azon köztestületi aktusok esetében van jelentősége, amelyek nem felelnek meg a Kp. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak, tehát nem minősülnek közigazgatási jogvita tárgyát képező közigazgatási cselekménynek, például azért, mert azokat nem a közigazgatási jog, hanem a polgári jog szabályozza. E körbe tipikusan a köztestületek belső viszonyaiban keletkező aktusok tartoznak.[7] Az ilyen aktusok közigazgatási bíróság általi felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a Kp. 1. § (1) bekezdés második fordulata és a Kp. 5. § (2) bekezdése alapján külön törvény azokat közigazgatási bíróság hatáskörébe utalja ún. közjogi jogvitaként; az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdése pedig pontosan ilyen rendelkezés.

Sajnos a Kp. hatálybalépését követő, kezdeti bírói gyakorlatban voltak olyan döntések, amelyek teljesen megfeledkeztek az Áhtmód. tv. e szabályáról, és nem alkalmazták azt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy egyes, közigazgatási bírói útra tartozó köztestületi jogvitákat polgári bíróságok bíráltak el.[8] Ennek veszélye jelen ügyben is felmerült. A Törvényszék eljáró közigazgatási tanácsa ugyanis teljes mértékben ignorálta az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdését, és kizárólag a Kp. 4. § (1) bekezdése alapján kívánta eldönteni azt, hogy a Határozat megtámadására irányuló kereset elbírálása melyik bíróság hatáskörébe tartozik. Érdekes módon épp a Törvényszék másik szakágban ítélkező, polgári tanácsa volt az, amely az áttételt követően felismerte az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdésének relevanciáját, és kezdeményezte a Kúria kijelölési eljárását.

Álláspontunk szerint a Kúria helytálló döntést hozott, amikor az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdése alapján a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságot jelölte ki hatáskörrel rendelkező bíróságként. E jogszabályi rendelkezés ugyanis egyértelmű abban, hogy a köztestület és a tag közötti jogviták elbírálása - és ekként jelen jogvita elbírálása is - közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. Az ügyben eljárt bíróságok által kifejtett jogi érvelés kapcsán ugyanakkor szükségesnek tartunk néhány kritikai megjegyzést tenni.

Egyrészt a Kúria érvelésében keverednek a közigazgatási jogvita és a közjogi jogvita fogalmi elemei.[9] Mint arra már utaltunk, a Kp. rendszerében egy közigazgatási aktus felülvizsgálata két esetben tartozhat közigazgatási bíróság hatáskörébe: ha az megfelel a közigazgatási jogvita Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt fogalmának, vagy ha külön törvény a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalja azt a Kp. 5. § (2) bekezdése alapján.[10] Az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdésének felhívásából úgy tűnik, mintha a Kúria utóbbi jogalapon állapította volna meg a közigazgatási bíróság hatáskörét. Ha ez azonban így van, akkor a Kúria feleslegesen mutatta be a Kp. 4. § (1) bekezdéséhez és a közigazgatási cselek-

- 706/707 -

mény fogalmához kapcsolódó gyakorlatát. A külön törvény alapján közigazgatási bírói útra tartozó közjogi jogviták esetében ugyanis csak azt kell vizsgálni, hogy a külön törvényben, azaz jelen ügyben az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek-e. Ebben az esetben tehát csak azt kellett volna vizsgálni, hogy a jogvita egy köztestület és annak tagja között merült-e fel, az erre adott igenlő válasz pedig már önmagában is megalapozza a közigazgatási bíróság hatáskörét.[11]

Másrészt az eljárt bíróságok álláspontunk szerint egyébként is részben téves jelentéstartalmat tulajdonítottak a közigazgatási jog általi szabályozottság fogalmának. A Törvényszék közigazgatási tanácsa azzal indokolta e feltétel hiányát, hogy a Határozat az MTA által gyakorolható tulajdonosi jogkörre vonatkozik, valamint hogy annak következménye az MTA vagyontárgyai tulajdonjogának átszállása, amely jogviszonyban az MTA magánjogi jogalanyként jelenik meg. Ugyanakkor egy aktus közigazgatási jog általi szabályozottsága szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az aktus milyen következményekkel járhat, illetve hogy ezek a következmények mely jogágba "tartoznak".[12] A közigazgatási jog általi szabályozottság az alapján ítélhető meg, hogy az adott aktust a közigazgatási jogba, avagy más jogágba tartozó jogi normák szabályozzák-e.[13] A Határozatban az MTA az akadémiai vagyon egy részének átruházására adott felhatalmazást, tehát egy olyan vagyongazdálkodási döntést hozott, amelyben az MTA elnökét feljogosította egy polgári jog által szabályozott szerződés megkötésére. Ebben a folyamatban tehát a polgári jogi aktus csak akkor jön létre, amikor az MTA ténylegesen meg is köti a szerződést, amely (polgári jogi) aktus értelemszerűen elválik a Határozattól. A vizsgált ügyben azonban a közgyűlési felhatalmazást megadó Határozat jogszerűsége volt a jogvita tárgya.

Kiemeljük továbbá, hogy a Határozat alapjául szolgáló vagyongazdálkodási szabályokat nem a Ptk. egyesületi jogi fejezete, hanem az MTA tv. és az MTA belső szabályzatai határozzák meg, amelyek közjogi (közigazgatási jogi) normáknak minősülnek. Ezt alátámasztja, hogy az akadémiai vagyonnal való gazdálkodás nem magáncélokat, hanem az MTA közfeladatainak ellátását szolgálja, hiszen a vagyongazdálkodás célja a tudományos kutatás anyagi feltételeinek megteremtése és biztosítása. Ennek megvalósítása érdekében az MTA tv. és az MTA belső szabályzatai az akadémiai vagyon átruházására és kezelésére számos közjogi korlátot állítanak fel.

A Határozat közigazgatási elméleti-dogmatikai szempontból is közigazgatási aktusnak, azon belül is egy sajátos belső vezetési aktusnak minősül,[14] hiszen az akadémiai vagyon sorsáról hozott döntés az MTA mint közfeladatot ellátó köztestület belső, szervi működése körébe tartozó döntés, amelynek meghozatalára igazgatási és tulajdonosi hatalom birtokában került sor. Mindezek alapján akár amellett is lehetne érvelni, hogy a Határozatot a közigazgatási jog szabályozza, ekként közigazgatási cselekménynek minősül, tehát már a Kp. 4. § (1) bekezdése alapján is közigazgatási bírói útra tartozik, függetlenül az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdésétől.

Harmadrészt a Törvényszék közigazgatási tanácsa azzal is érvelt a közigazgatási jog általi szabályozottság ellen, hogy az MTA Vagyongazdálkodási Szabályzata nem jogszabály. Álláspontunk szerint ez az érvelés nem helytálló. A közigazgatási jog általi szabályozottság ugyanis akkor is megállapítható, ha az adott aktust egy jogszabálynak nem minősülő normatív közigazgatási aktus, például egy belső norma szabályozza.[15] Az MTA Vagyongazdálkodási Szabályzata az MTA tv. 9. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi felhatalmazás alapján megalkotott köztestületi normatív aktus, a Kp. fogalmi rendszerében pedig általános hatályú rendelkezés, amelynek jogként való érvényesülését a tételes jog és a bírói gyakorlat is elismeri.[16] Ha tehát az abban foglalt rendelkezéseket közjogi (közigazgatási jogi) természetűnek tekintjük, akkor a Határozatot is közigazgatási jog által szabályozottnak kell minősíteni. ■

JEGYZETEK

[1] Fazekas Marianna: Karok és rendek (Néhány gondolat a köztestületekre vonatkozó szabályozás új fejleményeiről). In: Patyi András - Lapsánszky András (szerk.): Rendszerváltás, demokrácia és államreform az elmúlt 25 évben. Ünnepi kötet Verebélyi Imre 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, Akadémiai, 2014. 145.

[2] Erre lásd Fazekas Marianna: A köztestületek szabályozásának egyes kérdései. Budapest, Rejtjel, 2008. 13-18.

[3] F. Rozsnyai Krisztina: Közigazgatási bíráskodás Prokrusztész-ágyban. Budapest, ELTE Eötvös, 2010. 32-42., 61-149.

[4] Lásd például a köztestületi aktusok kapcsán F. Rozsnyai: Közigazgatási bíráskodás Prokrusztész-ágyban. 83-84.; Fazekas: A köztestületek szabályozásának egyes kérdései. 91-92.; a bírói gyakorlatból KGD 2002.69.; BDT 2007.1579.

[5] F. Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási perjog fejlesztésének koncepcionális irányai. Magyar Jog, 2015. (9), 485-486.

[6] Fazekas Marianna - Hoffman István: 136. § 1. A köztestületi felügyeleti per sajátosságai. In: Barabás Gergely - F. Rozsnyai Krisztina - Kovács András György (szerk.): Nagykommentár a közigazgatási perrendtartáshoz. Budapest, Jogtár-formátumú kiadás, 2025. 136. §.

[7] Fazekas Marianna: Hatósági ügy - közigazgatási jogvita. Jogtudományi Közlöny, 2017. (10), 459.

[8] Lásd például BDT 2021.4364.

[9] Ugyanezen okból tartjuk tévesnek a BH 2022.310. számú határozatban foglalt jogértelmezést.

[10] Lásd Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási ügyben eljáró bíróságok végzései a pártok által elfogadott tiltott támogatásokról hozott állami számvevőszéki jelentésekkel és felhívásokkal szembeni közigazgatási bírói út hiányáról. Jogesetek Magyarázata, 2019. (4), 3.4. pont.

[11] Az Áhtmód. tv. 8/A. § (6) bekezdésének alkalmazása azonban nem problémamentes. Felmerül például, hogy ha a tag a köztestület tényleges cselekményét támadja meg, akkor biztosított-e a közigazgatási bírói út? Alapesetben ezt a közigazgatási jogvita fogalmának joghatásra vonatkozó fordulata kizárná, az azonban a közjogi jogvitákra nem irányadó.

[12] Lásd például a gyámhatósági döntéseket, amelyek polgári jogi következményekkel bírnak, mégis közigazgatási aktusnak minősülnek.

[13] Kúria Kfv.V.35.088/2025/8. [75] bekezdés. Ettől eltérő megközelítésre lásd Fényes Marcell: Intuíció vagy dogmatika? A közjogi és közigazgatási jogviták elhatárolása a Kp. generálklauzulája és az Alkotmánybíróság hatáskörei alapján. Állam- és Jogtudomány (megjelenés alatt).

[14] E kontextusban a belső vezetési aktusok annyiban sajátosak, hogy azokat nem feltétlenül a szerv vezetője bocsátja ki, hanem a saját magát "igazgató" tagság, hiszen a köztestületek nem egyszemélyi vezetésű, hanem testületi szervek.

[15] Fényes Marcell: A Kúria határozata a felsőoktatási intézmény etikai szabályzatának közigazgatási jogi jellegéről. Jogesetek Magyarázata, 2024. (3-4), 5.2. pont.

[16] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 24. § (3) bekezdése; a bírói gyakorlatról lásd Kárász Marcell: A köztestületi normák jogi természete - a közigazgatási bíráskodás kontextusában. Közjogi Szemle, 2024. (11), 87-89.

Lábjegyzetek:

[1] A szerző PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére