Elsősorban a vállalkozások beruházásainak pénzintézetek általi hitelezésével összefüggésben egyre gyakrabban fordul elő, hogy a felek biztosítékként a hitelfelvevő és/vagy más biztosítéki kötelezett részvénytársaság részvényein nem óvadékot, hanem jelzálogjogot alapítanak. Jelen írásomban ennek jogi kereteit (és üzleti indokoltságát) kívánom megvizsgálni, melyekkel összefüggésben számos jogintézmény igényel áttekintést, így - a részvény (értékpapír), mint biztosítéki vagyontárgy speciális jellege okán - részletesen elemzem a hatályos értékpapírjogi szabályozást, majd a zálogjogi szabályozás releváns elemeit.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: "Ptk.") 6:565. § (1) bekezdése alapján az értékpapír olyan (i) egyoldalú jognyilatkozat, amely (ii-a) papíralapú okiratként vagy (ii-b) jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként) (iii) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.
A Ptk. 6:2. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az értékpapír kötelmet keletkeztet; az értékpapír által megtestesített jogosultság(ok) az értékpapír kiállítója által egyoldalúan vállalt azon kötelezettségből erednek, hogy a kiállító az alapján az értékpapír jogosultjának (bemutatóra szóló értékpapír esetében a birtokosnak, névre szóló értékpapír esetében annak, akit maga az értékpapír tartalma jogosultnak mutat) valamely jog gyakorlását (pl. részvénytársaságban a szavazati jogot) biztosítani vagy a javára valamely szolgáltatást (pl. részvényesnek osztalékfizetést) teljesíteni köteles.
- 61/62 -
Az értékpapír nyomdai úton előállított (materializált) okiratként vagy dematerializált értékpapír formájában állítható elő[1] azzal, hogy értékpapírnak csak olyan, a kiállító egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazó okirat, vagy értékpapírszámlán nyilvántartott - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: "Tpt.") 5. § (1) bekezdés 29. pontja[2] szerinti fogalmi elemeknek megfelelő - adatösszesség tekinthető, amely tartalmazza az adott értékpapír tekintetében a vonatkozó jogszabályok által előírt minimális tartalmi elemeket. Az értékpapír minimális tartalmi elemeit szubszidiárius jelleggel a Ptk. 6:565. § (3) bekezdése határozza meg (ez a Ptk. 6:565. § (2) bekezdésének[3] szabályából is következik). Így az egyes konkrét értékpapír fajták külön jogszabályok szerinti kötelező tartalmi elemei a Ptk. 6:565. § (3) bekezdéséhez képest lex specialis-nak tekintendők. Így például részvény esetében a Ptk. 3:215. § (1) bekezdése, amely a kötelező tartalmi elemeket nyomdai úton előállított részvény esetében szabályozza (a dematerializált részvény tekintetében az eltéréseket a Ptk. 3:215. § (3) bekezdése rögzíti).
Minden értékpapír sajátossága, hogy annak a jogosultja a benne foglalt jogot gyakorolni, azzal rendelkezni kizárólag abban az esetben tud, ha az értékpapír birtokában van (dematerializált értékpapír esetében a jogosult értékpapírszámláján tartják nyilván az értékpapírt), mivel ennek hiányában az értékpapír által megtestesített anyagi jogi jogosultságot (pl. a részvény a részvénytársaság által fizetendő osztalék követelésére vonatkozó jogot) nem lehet gyakorolni[4].
Az értékpapír megtestesítési (inkorporációs) funkciójából következően abban az esetben, ha az értékpapírba foglalt jog/követelés jogosultja az értékpapírt elveszíti vagy az fizikailag megsemmisül, azonosíthatatlanná válik vagy oly mértékben megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, a jogosultságát csak akkor érvényesítheti, ha a megtestesített anyagi jog a papírtól jogi értelemben elválasztásra (az értékpapír "semmissé nyilvánításra") kerül az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: "Kjnp.") 28-36. §§-aiban foglaltaknak megfelelően (közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásával). A Ptk. 6:571. § (2) bekezdésében foglaltak szerint "az értékpapír semmissé nyilvánítása esetén a semmissé nyilvánított értékpapírhoz nem fűződnek többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra irányadó általános szabályok szerint lehet érvényesíteni."
Az értékpapírok jogi értelemben vett semmissé nyilvánítása élesen elhatárolandó az azok fizikai értelemben vett megsemmisítésére irányuló eljárástól, bár ez utóbbihoz az egyes
- 62/63 -
értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: "ÉfmKr.") 8. § (1) bekezdésében[5] foglaltak szerint - minimális kivétellel[6] - szintén közjegyzői közreműködés szükséges (a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény [a továbbiakban: "Kjtv."] 136. § (1) bekezdés g) pontja szerinti, közjegyzői ténytanúsításként). Ez utóbbi "eljárásra azért van [...] szükség, mert ha az értékpapír mégis létezne, utóbb előkerülne, abban az esetben ez az eljárás nyújt kellő biztonságot az értékpapír kötelezettjének arra, hogy ne kelljen kétszeresen teljesítenie kötelezettségét, ugyanakkor a jogosult számára is védelmet nyújt arra az esetre, ha az értékpapír utóbb mégis előkerülne és annak alapján az abban foglalt jogokat más valaki kívánná érvényesíteni."[7]
Az értékpapírok általános jellemzője az is, hogy a kiállítójuk azokat jellemzően azzal a szándékkal bocsátja ki, hogy azok a piaci-kereskedelmi forgalomba kerüljenek. Ebből következően az értékpapírok - főszabály szerint - forgalomképesek, így azok elidegeníthetőek, illetőleg biztosítékként is megterhelhetőek, továbbá az értékpapírok (legalábbis a nyomdai úton előállított értékpapírok) tulajdonjogi szempontból dolognak[8] minősülnek. "Az értékpapírokba foglalt jogok azért lehetnek a forgalom biztonságos tárgyai, mert a jog [nyomdai úton előállított értékpapír esetén] szorosan összeköti az okirat fizikai létét és az okiratba foglalt jogot, melynek központi mozzanata, hogy a jog az okiratot magát teszi alkalmassá a benne foglalt jogosultság vagy követelés jogosultjának azonosítására, azaz a papír maga képes legitimálni a jogosultat."[9] Dematerializált értékpapírok esetében annyival érdemes kiegészíteni a fentieket, hogy ezek esetében az alaki legitimációs hatás az értékpapírszámla feletti rendelkezési joghoz (a nyilvántartott adataihoz) kötődik, minthogy a demateriálizált értékpapírok vonatkozásában a "Ptk. tételesen rögzíti, hogy a részvényes nevét, és az azonosítását tartalmazó adatokat nem maga a papír, hanem az értékpapírszámla tartalmazza."[10]
- 63/64 -
Mivel az értékpapír inkorporálja a benne foglalt jogosultságot, ezért a Ptk. azt is kimondja, hogy "az értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben akkor is terhelik az értékpapírban rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba", valamint "az értékpapír jóhiszemű jogosultjának az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt."[11] Ezen rendelkezésekből következően az értékpapírt megszerezni kívánó jogalany (feltéve, hogy a szerzés során jóhiszeműen jár el) részéről elegendő annak (alaki szempontú) vizsgálata, hogy az értékpapír tartalma alapján a szerzése jóhiszeműnek mutatkozik-e, az értékpapír által megtestesített jogosultság mögött lévő anyagi jogi jogviszonyt nem kell vizsgálnia, mivel a jogszerzése attól függetlenül is bekövetkezik és a "negatív rendeleti záradékot tartalmazó névre szóló értékpapír kivételével, az értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok átszállnak az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó rendelkezett-e az értékpapírban rögzített jogokkal."[12]
Az értékpapírok átruházására vonatkozó tiltó vagy korlátozó rendelkezést a kiállító tehet ugyan, azonban - az inkorporációs elvvel összhangban - egy ilyen tiltó vagy korlátozó rendelkezésnek az okirati formában kiállított értékpapírból, illetőleg dematerializált értékpapír esetében az értékpapírszámla tartalmából ki kell tűnnie, azaz a negatív rendeleti záradékot magának az értékpapírnak (az értékpapírszámla adatainak) kell tartalmaznia ahhoz, hogy ezen tiltó/korlátozó rendelkezést ne írhassa felül az értékpapír kötelezettjének esetleges kifogása.
A kifogás-korlátozáson túlmenően, mivel az értékpapír magában foglalja a megtestesített jogot, az értékpapírban rögzített jog gyakorlására jogosultnak
(i) bemutatóra szóló értékpapír esetében annak mindenkori birtokosát kell tekinteni, míg
(ii) névre szóló értékpapír esetén azt kell az értékpapírban rögzített jog gyakorlására jogosult személynek tekinteni, akit az értékpapír jogosultként megjelöl, vagy akit a forgatmányok megszakítatlan láncolata (ideértve az üres forgatmányt is) jogosultként igazol, továbbá
(iii) dematerializált értékpapír esetén - ellenkező bizonyítás hiányában - annak az értékpapírszámlának a jogosultját (tulajdonosát) kell tekinteni, amelyiken a dematerializált értékpapírt nyilvántartják.[13]
- 64/65 -
A Ptk. a jogi személyre vonatkozó általános (közös) szabályai alapján jogi személyben fennálló tagsági részesedést megtestesítő értékpapírt kizárólagosan részvénytársaság esetében lehet kibocsátani.[14] A részvény fogalmát a Ptk. 3:213. § (1) bekezdése határozza meg. Ennek alapján csak az az értékpapír lehet részvény, amely ezen - kógens - előírásnak megfelel, azaz: (i) a kibocsátó részvénytársaságban gyakorolható tagsági jogokat megtestesítő, (ii) névre szóló, (iii) névértékkel rendelkező, (iii) forgalomképes értékpapír.
A részvény - értékpapír jellegéből adódóan - az 1.1 pontban írottakkal összhangban maga testesíti meg a benne foglalt részvényesi jogosultságokat, így a részvényesnek a részvény birtokában, illetőleg a részvény által van lehetősége a kiállító részvénytársaság irányában történő gyakorlására (pl. a közgyűlésen részt venni, szavazati jogával élni), valamint a részvényével rendelkezni (átruházás, biztosítékul adás), feltéve, hogy a részvényest a Ptk. 3:246. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban a részvénykönyvbe bejegyezték.
A Ptk. 3:214. § (1)-(2) bekezdéseinek megfelelően különböző a zártkörűen, illetve a nyilvánosan működő részvénytársaságok által kiállított részvényekre vonatkozó szabályozás (mind formai, mind pedig tartalmi szempontból vannak eltérések). A zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nyomdai úton vagy dematerializált formában is előállíthatók (illetőleg egyik formából a másik formába átalakíthatóak), míg a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei kizárólag dematerializált formában állíthatók elő. Ez utóbbi alaki korlátozás abból ered, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságoknak csak azon részvénytársaságok minősülnek, amelyek részvényei tőzsdei bevezetésre kerültek. A nyilvános részvénytársaság részvényeivel való tőzsdei kereskedés teljes egészében elektronizált, így a nyomdai úton előállított részvény a tőzsdei társaságok esetében az elektronizáltság hiánya - a forgalom jelentős volumene miatt - a tőzsdei kereskedésnek kifejezetten akadályát képezné.[15]
A fenti formai különbség mellett a nyilvánosan működő részvénytársaság bizonyos típusú részvényosztályokat nem bocsáthat ki. A Ptk. 3:233. § (6) bekezdése alapján nyilvánosan működő részvénytársaság nem bocsáthat ki vezető tisztségviselő, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvényt, míg a Ptk. 3:234. § (1) bekezdése szerint kizárólag zártkörűen működő részvénytársaság bocsáthat ki olyan részvényosztályt, amelynek alapján a részvényest a részvénytársaság által kibocsátott, adásvétel útján átruházni kívánt részvényekre elővásárlási jog illeti meg.
- 65/66 -
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a Ptk. 3:213. § (1) bekezdése alapján a részvény - a hatályos szabályok alapján - csak névre szóló lehet és jellegénél fogva ipso iure forgatható értékpapírnak minősül.[16] Ennél fogva a részvény átruházása
(a) nyomdai úton előállított részvény esetében az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím, a forgatmányozás (a részvény hátoldalára vagy ahhoz csatolt lapra [toldatra] vezetett teljes vagy üres forgatmány), valamint az átruházásra irányuló birtokátruházás útján lehetséges, míg
(b) dematerializált részvény esetében az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím alapján, az átruházó értékpapírszámlájának megterhelésével és az új jogosult értékpapírszámláján a dematerializált értékpapír jóváírásával történhet
Feltéve, hogy a részvény (dematerializált részvény esetében azon értékpapírszámla adatai, amelyen a részvényt a számlavezető nyilvántartja) nem tartalmaz a Ptk. 6:565. § (6) bekezdése, illetőleg a Ptk. 6:569. § (6) bekezdése[17] szerinti átruházási tilalmat, ún. negatív rendeleti záradékot. Ez utóbbi esetben csak engedményezés útján történhet az értékpapír által megtestesített jog átruházása.
A Ptk. 3:219. § (1)-(2) bekezdései szerint: "ha a részvénytársaság a részvény átruházását az alapszabályban korlátozza vagy az átruházást a társaság beleegyezéséhez köti, e korlátozások harmadik személyekkel szemben akkor hatályosak, ha a korlátozás és annak tartalma a részvényből, dematerializált részvény esetén a központi értéktárnál letétbe helyezett okiratból kitűnik", valamint "ha a részvényre szerződéssel elővásárlási jogot, visszavásárlási jogot, eladási vagy vételi jogot kötöttek ki, az a részvénytársasággal, illetve harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha az a részvényből, dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla adataiból kitűnik." Amennyiben a részvényátruházás a részvénytársaság beleegyezéséhez kötött, abban az esetben az igazgatóság jogosult a beleegyezés tekintetében dönteni, méghozzá az alapszabályban meghatározottak szerint. Ugyanez irányadó akkor is, ha a részvény megterhelését köti a részvénytársaság alapszabálya a társaság beleegyezéséhez.
- 66/67 -
A zálogjog és ezen belül az óvadék szabályozására a Ptk. HARMADIK RÉSZ-ének VII. Címében került sor. Ezen biztosítéktípus korlátolt dologi jogként biztosít elsőbbségi kielégítési jogot valamely pénzben meghatározott vagy meghatározható követelés biztosítása céljából. "A zálogjogi szabályozás alapvetően három különbségtételre épül: az önálló és a járulékos zálogjog közötti különbségtételre, a birtoklási helyzeten alapuló különbségtételre (ennek alapján teszünk különbséget kézizálogjog és jelzálogjog között), valamint a zálogtárgyak (ingó, ingatlan, jog, követelés) természetéből fakadó sajátosságok A jogirodalom által említett főbb elhatárolási pontok közé sorolnám következményeire."[18] még a kielégítési jog gyakorlásának módját is, figyelemmel arra, hogy az óvadéknak ez az egyik olyan eleme, amely érdemi eltérést jelent a kézizálogjoghoz/jelzálogjoghoz képest.
Kérdésként merülhet fel, hogy a dologi biztosítékok egységesítésének Ptk.-beli célját is figyelembevéve, az óvadék önálló dologi biztosítéknak tekintendő-e vagy az a zálogjog egyik altípusát jelöli, továbbá óvadéki tárgyakon van-e lehetőség zálogjog alapítására, vagy ezeken a speciális tárgyakon kizárólag óvadéki jog alapítható?
A szabályozásnak a Ptk.-ban való elhelyezése és az óvadékkal kapcsolatos viszonylag rövid jogalkotói rendelkezés is mutatja, hogy lényegében mind a zálogjog, mind pedig az óvadék jogintézményének azonos a célja és a funkciója, sőt az óvadék alapításának a Ptk. 5:95. § (2) bekezdésében meghatározott módjai is mutatják, hogy az óvadék lényegében a (kézi)zálogjog egy speciális altípusa. Mivel az óvadék alapítása esetében releváns korlátozó vagy kizáró jogszabályi rendelkezés nincs, az óvadék tárgyát képező vagyontárgyak elzálogosításának nincs akadálya, így "ezek a speciális vagyontárgyak zálogjog tárgyai is lehetnek, az óvadék nem az egyetlen lehetséges forma, hanem egy választható lehetőség a felek számára."[19]
A zálogjog (kézizálogjog és jelzálogjog) és az óvadéki jog elhatárolásának fő elemei (amelyek az egyes összehasonlított jogintézményeknél - részben - különbözően alakulnak) az alábbiak:
(i) ki lesz a megterhelt vagyontárgy birtokosa,
(ii) mely vagyontárgy a biztosítéki jog tárgya, és
(iii) hogyan történhet a biztosíték tárgyából való kielégítési jog gyakorlása.
- 67/68 -
A Ptk. 5:88. §-ának rendelkezése szerint: "Zálogjog megalapításához zálogszerződés és erre tekintettel
a) a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése (jelzálogjog); vagy
b) a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása (kézizálogjog) szükséges."
A szakirodalom a zálogjog egyes fajtáinak elhatárolásánál is ezt emeli ki: "E körben a Ptk. 5:88. §-a a zálogjog két fajtájára utal: a kézizálogjogra (pignus) és a jelzálogjogra (hypoteca). A zálogjog e kétfajtája között az alapvető különbség, hogy míg előbbi esetén a zálogjog alapításakor a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokából kikerül, és azt a zálogjogosult vagy harmadik személy (zálogtartó) őrzi [5:94. § (1) bekezdés], addig utóbbi esetén ez nem feltétele a zálogjog létrejöttének [5:108. § (1) bekezdés]."[20] Ennek megfelelően kézizálog alapítása esetén a zálogkötelezett az ingó zálogtárgy birtokát vagy az a feletti (jogi értelemben vett) hatalmat köteles a zálogjogosultra átruházni[21], míg jelzálog esetében a zálogtárgy birtokosa a jelzálogkötelezett marad, aki azonban köteles a jelzálogjog létrejöttéhez szükséges nyilvántartási bejegyzéshez szükséges hozzájárulást kiadni (a zálogjog dologi hatállyal történő létrejöttét a zálogszerződésre alapozott nyilvántartási bejegyzés keletkezteti, feltéve, hogy a zálogkötelezett a zálogtárgy feletti rendelkezési jogot megszerezte).[22]
Az ingó zálogtárgy birtoka átruházásának (az afeletti jogi uralom átengedésének) mindenképpen meg kell történnie ahhoz, hogy a kézizálogjog (illetőleg adott esetben az óvadék) létrejöhessen. A birtokátruházás a Ptk. 5:94. §-a alapján akként is megtörténhet, hogy
(i) a dolgot a zálogjogosult és a zálogkötelezett közös birtokukban tartják, vagy
(ii) a dolgot a zálogjogosulttól és a zálogkötelezettől eltérő harmadik személy (zálogtartó) őrzi a felek részére, illetőleg
(iii) ha a dolog harmadik személy albirtokos birtokában van, és a birtok átruházása a dolog kiadása iránti igénynek az átruházásával történik, a kézizálogjog megalapításához az is szükséges, hogy a tulajdonos az albirtokost az elzálogosításról értesítse (azzal, hogy nem jön létre a kézizálogjog, ha a birtokátruházás a tulajdonos és a zálogjogosult erre irányuló megállapodásával megy végbe oly módon, hogy a tulajdonos albirtokosként továbbra is a dolog birtokában marad).[23]
Mind a kézizálogjog, mind pedig a jelzálogjog alapításához szükséges a zálogjogosult és a zálogkötelezett között a zálogszerződés megkötése, amely a Ptk. 5:89. § (6) bekezdése értelmében írásbeli formában jöhet létre érvényesen azzal, hogy "kézizálogjog esetén a zálogszerződést pótolhatja a zálogjogosult által kiállított értékpapír, amely a zálogjogosulttal szemben feljogosítja az okirat birtokosát arra, hogy az értékpapírban meghatározott összeg ellenében, az értékpapírban meghatározott időtartamon belül megkapja a
- 68/69 -
zálogtárgyat."[24] Önmagában a zálogszerződés megkötésével a felek közötti zálogjog csak kötelmi hatállyal jön létre, az a harmadik személyek követeléseihez képest a zálogtárgyból kielégítési elsőbbséget nem keletkeztet. "A zálogjog bejegyzésével vagy a zálogtárgy birtokának átruházásával [feltéve, hogy a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy felett] a zálogjog minden jogalannyal szemben létrejön, ezáltal következik be a zálogjog dologi hatálya"[25]
Az óvadék a fenti elhatárolás szempontjából a kézizálogjoggal esik azonos jogi megítélés alá, a Ptk. 5:95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően: "Óvadékot pénzen és nem dematerializált értékpapíron kézizálogjogként, dematerializált értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen és jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon pedig úgy kell alapítani, hogy annak eredményeként az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon az óvadék kötelezettjének hatalmából az óvadék jogosultjának hatalmába kerüljön, vagy az óvadék kötelezettjének korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerüljön."
| Elhatárolás a biztosítéki vagyontárgy birtoklása szerint (Ki lehet a biztosítéki vagyontárgy birtokosa?) | ||
| Kézizálogjog | az óvadéki jog jogosultja (pénzen és materializált [nyomdai úton előállított] értékpapíron) | a zálogkötelezett |
| a zálogjogosult | ||
| a zálogjogosult és a zálogkötelezett közösen | harmadik személy albirtokos (dematerializált értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen és jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon) | |
| harmadik személy albirtokos (pl. zálogtartó), illetőleg olyan személy, aki a zálogtárgy tényleges birtokosa és akit a zálogkötelezett (tulajdonos) az elzálogosításról értesített | ||
A Ptk. 5:86. § (1) bekezdése alapján a zálogszerződés szerinti követelés biztosítására vagyontárgy szolgálhat, amely a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 5. pontja szerint dolog, jog vagy követelés lehet.
A zálogszerződés létrejöttének alapvető tartalmi követelménye, hogy abban a zálogtárgy meghatározására sor kerüljön. Bizonyos esetekben a felek körülírással is meghatározhatják a zálogjog tárgyát, mivel "a zálogtárgy fajta és mennyiség szerint vagy más, a zálogtárgy azonosítására alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan vagyontárgyat is, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog."[26]
- 69/70 -
Bár a Ptk. fentebb hivatkozott szabálya és a Ptk. 5:101. § (1) bekezdése alapján zálogjog tárgya bármely vagyontárgy lehet (annak mindenkori alkotórészeivel és tartozékaival együtt, tovább a zálogjog - a Ptk. 5:103. § (3) bekezdése[27] szerinti kivétellel - kiterjed a dolog termékeire, terményeire, szaporulatára és a zálogtárgy egyéb hasznaira is[28]), ingatlan vagyontárgyra csak jelzálogjogként (adott esetben azon belül önálló zálogjogként) lehet zálogjogot alapítani, míg a Ptk. 5:101. § (2) bekezdése alapján "kézizálogjog tárgya ingó dolog lehet" (ingó dolgon természetesen jelzálogjogot is lehet alapítani).
Az óvadék zálogjogtól való elhatárolásának egyik legfőbb ismérve, hogy óvadék tárgya nem lehet bármely vagyontárgy. Óvadék ugyanis kizárólag:
(i) pénzen és értékpapíron,
(ii) fizetésiszámla-követelésen, illetve betétszerződésből eredő követelésen vagy egyébként jogszabály rendelkezése szerint számlavezetőként erre feljogosított intézmény által vezetett számlán nyilvántartott követelésen (a továbbiakban e cím alkalmazásában: fizetésiszámla-követelés), továbbá
(iii) jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon alapítható.[29]
A fentiekből eredően jól látható, hogy jelzálogjogot lényegében minden vagyontárgy (így óvadéki körbe eső vagyontárgyak) felett lehet alapítani, míg kézizálogjog csak ingó dolog felett alapítható (ilyennek minősülhetnek egyes óvadéki vagyontárgyak is, pl. a nyomdai úton előállított értékpapírok). Ebből következően részvényt akár kézizálogjog, akár jelzálogjog, akár óvadék alapítása útján is biztosítékba lehet adni.
| Elhatárolás a biztosítéki jog tárgya szerint (Mi lehet a biztosítéki vagyontárgy?) | ||
| Kézizálogjog | Óvadék | Jelzálogjog |
| ingó dolog, amely fizikai értelemben birtokba vehető vagy amely feletti hatalom jogi értelemben véve átengedhető | pénz | bármilyen vagyontárgy (dolog, jog vagy követelés), ingó- vagy ingatlan dolog, a vagyontárgy körülírással is meghatározható és olyan vagyontárgy is a jelzálogjog tárgya lehet, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog |
| értékpapír | ||
| fizetésiszámla-követelés | ||
| jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgy | ||
- 70/71 -
A zálogjogból való kielégítési jog gyakorlására a zálogjogosult választása szerint bírósági végrehajtás útján vagy - fogyasztóval szemben a Ptk. szerinti[30] korlátozással - bírósági végrehajtáson kívül kerülhet sor, azzal, hogy fizetésiszámla-követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése kizárólag bírósági végrehajtás útján történhet.[31] Amennyiben a zálogjogosult kielégítési jogát bírósági végrehajtáson kívül kívánja gyakorolni, úgy választása szerint:
(i) a zálogtárgyat maga értékesítheti, vagy
(ii) a zálogtárgy tulajdonjogát a követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében megszerezheti (a lex commissoria tilalmának[32] figyelembevételével); vagy
(iii) az elzálogosított jogot vagy követelést érvényesítheti oly módon, hogy teljesítési utasítást ad az elzálogosított jog/követelés kötelezettje számára, és a jog/követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult (a zálogjogviszonyban a zálogkötelezett) helyett a követelés kötelezettjével szemben a zálogjogosult maga érvényesítheti a követelést (a zálogkötelezett, mint a követelés eredeti jogosultja helyett).
A bírósági végrehajtás keretében történő zálogjogosulti joggyakorlás nem vet fel kérdéseket, mivel abban közreműködő hatósági személyek eljárása és a jogszabályi garanciák biztosítják, hogy a zálogtárgy értékesítése során a zálogkötelezett érdekei ne sérüljenek. A zálogjog bírósági végrehajtáson kívül történő érvényesítése során - különösen a Ptk. 5:127. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kielégítési mód gyakorlása (a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése), de akár a Ptk. 5:127. § (1) bekezdés b) pontja esetében is - azonban előfordulhatna a zálogjogosult részéről visszaélés, amelynek kiküszöbölése érdekében a zálogjogi szabályozás több garanciális előírást is tartalmaz (melyek ugyanakkor nem jelentenek teljeskörű védelmet a zálogkötelezett részére). Ilyen garanciális szabály különösen a kielégítési jog gyakorlásával érintettek (pl. zálogkötelezett, személyes kötelezett, további a zálogtárgyon mögöttes ranghelyen zálogjoggal rendelkező további jogosultak) előzetes értesítésére vonatkozó kötelezettség - főszabálykénti - előírása, illetve a valamennyi bírósági végrehajtáson kívüli igényérvényesítési mód gyakorlása során alkalmazható, a Ptk. 5:130. §-a szerinti jogosultság, amely a zálogjogosult általi jogsértő joggyakorlás esetén lehetővé teszi, hogy a zálogkötelezett, a személyes kötelezett vagy bármely más személy, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, bíróságtól nemperes eljárás keretében kérje a kielégítési jog felfüggesztését vagy a zálogjogosult kötelezését a kielégítési jognak a bíróság által meghatározott feltételek szerinti gyakorlására.[33]
- 71/72 -
Abban az esetben, ha a kielégítési jog megnyíltát követően a zálogjogosult értékesíteni kívánja a zálogtárgyat, akkor a zálogjogosult - mivel "nem szerzi meg a zálogtárgy tulajdonjogát, ezért annak saját nevében való átruházására sem képes"[34] - ezt nem tulajdonosként (saját nevében), hanem a zálogkötelezett (törvényes) képviselőjeként tudja megtenni. Az értékesítés során emiatt a zálogjogosultnak (képviselői minőségében is) a zálogkötelezett, illetőleg a zálogtárgy értékesítése révén közvetetten érintett személyes kötelezett érdekeire is figyelemmel kell eljárnia azon túlmenően, hogy a Ptk. 5:133. §-a[35] szerinti kereskedelmi észszerűség követelményét és az általános polgári jogi alapelveket (jóhiszeműség és tisztesség, az adott helyzetben általában elvárható magatartás) betartja.
A zálogjogosult fentiek szerinti törvényes képviseletre való jogából eredően fontos kérdésként merülhet fel, hogy a zálogjogosult - a zálogkötelezett képviselőjeként - saját magával, mint vevővel is köthet-e adásvételi szerződést ilyen esetben?
A kérdés megválaszolásához - függetlenül attól, hogy a jogalkotó a választ a Ptk. 5:134. § (4) bekezdésében maga adta meg - elsődlegesen abból kellene kiindulni, hogy a lex commissoria tilalmát a zálogjogosult ne negligálhassa azzal, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát a zálogkötelezett képviselőjeként saját maga részére ruházza át, mivel ez lényegében - egy közbe ékelt, technikai adásvételi ügylettel - azonos eredményre vezetne, mint az óvadék esetében lehetséges közvetlen kielégítési jog gyakorlása (végső soron mindkettő esetben a zálogjogosult szerzi meg a biztosítéki vagyontárgy tulajdonjogát). Emellett az értékesítésre irányuló ügyletben "a zálogjogosult kettős szerepben jár el: egyrészt a tulajdonos képviseletében mint a zálogtárgy értékesítője, másrészt pedig mint a zálogtárgy megvásárlója. E két szerep között nyilvánvaló érdekütközés áll fenn; [...]."[36] A Ptk. 5:134. § (4) bekezdése ezért a zálogjogosultnak - cogens jelleggel - kizárólag abban az esetben teszi lehetővé a zálogtárgy tulajdonjogának a Ptk. 5:134. § (1) bekezdése szerinti joggyakorlás útján történő megszerzését, ha az nyilvános értékesítés vagy tőzsdei kereskedés keretében történik.
Az óvadéki jog alapján ugyanakkor az óvadék jogosultját közvetlen kielégítési jog illeti meg, mivel ha az óvadék tárgya "pénz, fizetésiszámla-követelés, tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír vagy adott időpontban az értékpapírban foglalt feltételek szerint a felektől függetlenül meghatározható értékkel rendelkező pénzkövetelést megtestesítő értékpapír - a zálogjogosult a kielégítési joga megnyílásakor a zálogkötelezetthez címzett egyoldalú nyilatkozattal - a biztosított követelés összege erejéig - a zálogtárgy tulajdonjogát megszerezheti, illetve ha már korábban megszerezte, meg-
- 72/73 -
szüntetheti azt a kötelezettségét, hogy a kapott óvadékkal egyező fajtájú és mennyiségű vagyontárgyat ruházzon át a zálogkötelezettre."[37]
A Ptk. 5:138. § (3) bekezdése alapján ugyancsak közvetlen kielégítési jog gyakorolható (ezen szabályok megfelelő alkalmazásával) zálogjog esetében is, amennyiben a zálogjog tárgyát tulajdonjogot megtestesítő értékpapír alkotja, és a tulajdonjog tárgyát olyan dolog képezi, amely tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkezik. Ezen szabállyal összefüggésben jelezni kívánom, hogy a zálogtárgyból történő közvetlen kielégítési jog gyakorlása (ha az a zálogtárgynak a zálogjogosult általi tulajdonba vétele útján valósulna meg) csak kézizálogjog esetén jelent hatékony megoldást, mivel jelzálogjog esetén a birtokátruházás hiánya (annak ténye, hogy a jelzálogjogosult nincs a zálogtárgy birtokában) a jogosult tulajdonszerzésének akadályát képezi. Ez utóbbi eset kiküszöbölésére megfelelő megoldás lehet, ha a kötelezett arra irányuló (kötelmi) kötelezettségvállalást tesz a zálogszerződés részeként, hogy a kielégítési jog megnyílásának esetén a részvényeket - a Ptk. 5:132. §-ában foglaltaknak megfelelően - a zálogjogosult birtokába adja.
A közvetlen kielégítési jog gyakorlásának (a zálogjogosult által az óvadék tárgya tulajdonjogának egyoldalú jogosulti jognyilatkozattal történő megszerzésének) lehetősége fő elhatárolási pontot jelöl az óvadék és a zálogjog tekintetében, amely utóbbi esetében ez kifejezetten nem lehetséges (a Ptk. 5:138. § (3) bekezdésében fentebb rögzítettek kivételével). Az óvadék ekként történt szabályozásának indoka nyilvánvalóan az volt, hogy az óvadékul lekötött pénz és a pénzben kifejezhető fizetésiszámla-követelés, melyek vonatkozásában a kielégítési jog megnyílását követő "értékesítés" nem is értelmezhető, valamint a közvetlenül pénzre váltható és adott időpontban konkrét (a felek megítélésétől függetlenül, objektíven meghatározható) pénzbeli értékkel bíró vagyontárgyak esetében ne legyen szükség bonyolult igényérvényesítési folyamatra a jogosult részéről, továbbá ezen vagyontárgyakból való jogosulti kielégítési jog közvetlen gyakorlása esetében a kötelezett jogai nem vagy kevésbé csorbulnak, illetőleg mivel az óvadék tárgyát már a jogosult birtokolja, azt igényérvényesítés céljára felesleges lenne kiadnia akár a végrehajtónak is.
- 73/74 -
| Elhatárolás kielégítési jog gyakorlásának módja szerint (Hogyan kereshető a biztosítéki vagyontárgyból?) | ||
| Kézizálogjog | Óvadék | Jelzálogjog |
| bírósági végrehajtás útján azzal, hogy fizetésiszámlakövetelést terhelő jelzálogjog érvényesítése kizárólag bírósági végrehajtás útján történhet | közvetlen kielégítési jog gyakorlása (az óvadék tárgya tulajdonjogának egyoldalú jogosulti jognyilatkozattal történő megszerzése) útján | bírósági végrehajtás útján |
| bírósági végrehajtáson kívül (kivéve a fogyasztóval szembeni igényérvényesítést) (i) a zálogtárgya értékesítése, vagy (ii) a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult általi megszerzése (a felek utólagos - a kielégítési jog megnyílását követő -megállapodásával, a lex commissoria tilalmának figyelembevételével); vagy (iii) az elzálogosított jog/követelés kötelezettje számára adott teljesítési utasítás útján ha a zálogjog tárgyát tulajdonjogot megtestesítő értékpapír alkotja, és a tulajdonjog tárgyát olyan dolog képezi, amely tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkezik, akkor az óvadékra irányadó közvetlen kielégítési jog szabályai megfelelően alkalmazandóak | bírósági végrehajtáson kívül (kivéve a fogyasztóval szembeni igényérvényesítést) (i) a zálogtárgy értékesítése, vagy (ii) a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult általi megszerzése (a felek utólagos - a kielégítési jog megnyílását követő - megállapodásával, a lex commissoria tilalmának figyelembevételével); vagy (iii) az elzálogosított jog/követelés kötelezettje számára adott teljesítési utasítás útján | |
Zálogjog esetében nagy hangsúly van a zálogjogosult kielégítési jogának elsőbbségi gyakorlásán (a Ptk. 5:86. § (1) bekezdése szerint a zálogjoga alapján a zálogjogosult "más követeléseket megelőző sorrendben" kereshet kielégítést a zálogtárgyból); kielégítési jogot - ha a Ptk. másképpen nem rendelkezik - a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik (ide nem értve a jelen pont utolsó bekezdésében írtakat). A kielégítési elsőbbség a zálogjogosultat ugyanakkor csak abban az esetben illeti meg, ha a zálogjog dologi hatállyal létrejött, azaz a Ptk. 5:87. §-a szerint ehhez szükséges valamennyi elem megvalósult.
Az óvadék szintén erős biztosíték, mivel az annak tárgyából gyakorolható közvetlen kielégítési jog miatt és amiatt, hogy az óvadék tárgya az óvadéki kötelezett rendelkezése alól kikerül, az óvadéki jogosult az igényét gyorsan és biztosan érvényesíteni tudja,
- 74/75 -
ráadásul a harmadik személy jogosultak (az óvadéki kötelezett többi hitelezője) követelésétől lényegében teljesen függetlenül.
Abban az esetben viszont, ha egy vagyontárgyon óvadékot és jelzálogjogot is alapítottak, a Ptk. 5:123. §-a alapján az óvadék jogosultját kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben. Ebben az esetben az óvadéki jogosult közvetlen kielégítési joga gyakorolhatósága érdekében volt szükség az óvadék elsőbbségének biztosítására, viszont ezen szabályból a ranghely elvének felülírása is következik, ezért "hiába előzi meg időben az ingó jelzálogjog alapítása az óvadék alapítását, az óvadék jogosultját megillető közvetlen kielégítési jog (5:138. §) elsőbbséget élvez a korábban alapított jelzálogjoggal szemben."[38] A Ptk. idézett rendelkezése alapján a jelzálogjog jogosultja csak az óvadéki jogosult teljes kielégítését követően gyakorolhatja kielégítési jogát, már amennyiben a biztosíték tárgya arra fedezetet nyújt.
A meghatározott piaci értékkel rendelkező részvény (legyen szó egy nyilvánosan működő részvénytársaság tőzsdei kereskedésbe vont részvényeiről vagy egy zártkörűen működő részvénytársaság részvényéről, melynek értékét az aktuális cégérték alapján lehetséges meghatározni) gyakorlati tapasztalataim szerint jellemzően óvadékként kerül biztosítékba adásra, mivel a biztosítéki jog létrehozása az óvadéki szerződés megkötését követően a nyomdai úton előállított részvény esetében az óvadéki jogosultnak történő birtokbaadással (a részvény névre szóló értékpapír jelleg miatt tipikusan az óvadéki kötelezett általi üres forgatmánnyal történt ellátást követően), míg dematerializált részvény esetében az óvadéki kötelezett releváns értékpapír-alszámlájának zárolásával[39] egyszerűen perfektuálható.
Dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla-vezető a "fennálló óvadékot valamennyi számlakivonaton és egyéb egyenlegközlő iraton köteles feltüntetni"[40], így egy esetleges későbbi elzálogosítás esetén is egyértelműen megjelenik, hogy a részvény óvadéki célú zárolás alatt áll. A dematerializált részvény tekintetében fontos rögzíteni, hogy
- 75/76 -
ezen értékpapír tulajdonosát a Ptk. 3:215. § (3) bekezdés a) pontja[41] és a Tpt. 7. § (3) bekezdése[42] alapján az értékpapírszámla azonosítja (a tulajdonos nevét, egyértelmű azonosítására szolgáló adatokat pedig az értékpapírszámla tartalmazza), nem pedig az azon nyilvántartott elektronikus jelhalmazként létező értékpapír.
A részvényóvadék megalapítása nem zárja el továbbá a részvényest attól, hogy a rész-vénye(i) feletti tulajdonjogából eredő részvényesi jogosultságait (a rendelkezési joga gyakorlásának kivételével) a részvénytársasággal szemben szabadon gyakorolja, mivel
(i) nyomdai úton előállított részvény esetében az értékpapírletét-kezelő (óvadéki jogosult) által kiállított letéti igazolás[43],
(ii) dematerializált részvény esetében pedig az értékpapírszámla-vezető által kiállított tulajdonosi igazolás alapján, továbbá
mind a (i), mind pedig a (ii) alpontok szerinti esetben a részvénykönyvbe történt bejegyzésre[44] hivatkozással is tudja a részvényes jogait (pl. a közgyűlésen szavazati jogát) gyakorolni.
Annak sincs akadálya, hogy a felek az óvadéki szerződésben abban állapodjanak meg, hogy a részvényes a részvényesi jogosultságait (például a közgyűlésen történő szavazati jogát) csak az óvadék jogosultjának előzetes hozzájárulásával gyakorolja. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az ilyen típusú kötelmi jogi megállapodás kizárólag a felek inter partes viszonyában értelmezhető, így ha a részvényes - szerződéses kötelezettségét megszegve
- nem szerzi be az óvadék jogosultjának előzetes hozzájárulását, attól még érvényes lesz a részvényesnek a közgyűlésen leadott szavazata.
Ugyancsak nem képezi akadályát a részvényóvadék alapítása a részvényes javára történő osztalékfizetésnek, mivel "osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel."[45] A felek ugyanakkor az óvadéki szerződésben olyan tartalmú megállapodást is köthetnek, hogy a részvényesnek járó osztalékot a részvénytársaság az óvadék jogosultjának - aki jellemzően a hitelnyújtó
- fizesse ki, ezáltal csökkentve az óvadékkal biztosított kintlévő kölcsön összegét (amennyiben a felek ezen megállapodásukat a részvénytársasággal közlik, az osztalékfizetésnél azt - lényegében az osztalékra jogosult részvényesnek a kifizetés módjára vonatkozó rendelkezését - a társaság köteles figyelembe venni).
A fentiek ellenére számos alkalommal találkoztam hivatali működésem során azzal, hogy a felek részvényen nem óvadéki jogot, hanem jelzálogjogot kívántak alapítani (ez utóbbi biztosíték-alapítás előnyeit és hátrányait a jelen írásom 3.4 és 3.5 pontjaiban elemzem).
- 76/77 -
Mivel az óvadék alapításával az óvadék tárgya fizikailag kikerül az óvadéki kötelezett birtokából vagy az óvadék tárgya feletti hatalmat az óvadéki kötelezett nem tudja gyakorolni (az az óvadéki jogosultra száll át), az óvadék létrejötte nem igényel nyilvántartási bejegyzést ahhoz, hogy a biztosítéki jog dologi hatállyal létrejöjjön. Óvadék esetén elegendő a részvények (leginkább üres) forgatmányozással[46] történő átadása (nyomdai úton előállított részvény esetén), míg dematerializált részvény esetében azoknak az értékpapír számlavezető általi, az óvadéki jogosult javára történő biztosítéki célú zárolása.
A részvényeken jelzálogjog alapítására is sor kerülhet, ha azt választják a felek az óvadék alkalmazása helyett. Az mindenképpen rögzítendő a zálogszerződésben, hogy "a felek milyen típusú zálogjog alapításában állapodnak meg, hiszen a zálogjog zálogszerződés alapján történő alapítása körében egyértelműnek kell lennie, hogy a felek kézizálogjogot (ezen belül esetleg óvadékot) vagy jelzálogjogot alapítanak-e."[47] Ennek megtörténtével lesz egyértelmű, hogy a felek ügyleti szándéka milyen biztosíték alapítására irányult azzal, hogy a zálogjog dologi (abszolút) hatályú létrejöttéhez az arról a harmadik személyek általi tudomásszerzés lehetősége is biztosított kell legyen - ennek megfelelően (a zálogjog publicitását biztosítandó) kézizálogjog esetén a zálogtárgy birtokának átruházása, míg jelzálogjog esetén a megfelelő nyilvántartásba történő bejegyzés szükséges.
Nyomdai úton előállított részvényekre alapított kézizálogjog esetében szükséges a részvények birtokának a zálogjogosultra (vagy a Ptk. 5:94. §-ában meghatározottak szerinti személyre) történő átruházása. A nyomdai úton előállított értékpapír "nem anyagában hordozza az értékét, ami a forgalom tárgya, de dologban testesül meg, ami birtokolható, ezért ezek is kézizálogba adhatók"[48]. A nyomdai úton előállított részvények vonatkozásában a gyakorlat a kézizálogjog alapítását preferálja, melynek keretében az üres forgatmánnyal ellátott részvények fizikailag is a zálogjogosult birtokába kerülnek, de jogilag nincs akadálya ezen formában előállított részvényeken jelzálogjog alapításának sem.
A dematerializált részvények esetében viszont - az óvadéki szabályokból[49] levezethetően, a Ptk. hatályos rendelkezései szerint - kizárólag jelzálogjog alapítható. A kapcsolódó jogirodalmi álláspont szerint "a dematerializált értékpapír immateriális jellegénél fogva birtok tárgya nem lehet, és ezért tekintetében a kézizálogjog alapításához megkívánt birtokátruházásra sem kerülhet sor."[50] Ezt erősíti meg egy másik kommentár is, amely alapján a dematerializált értékpapír "hagyományos fizikai birtok tárgya nem lehet, de
- 77/78 -
mégis alkalmazni kell rá a dologra irányadó szabályokat [...], ezért birtokátruházó ügylet tárgya lehet, így az értékpapírszámlán végrehajtott megfelelő ügylettel kézizálogba is lehetett adni, mindaddig, amíg ezt - legalábbis az óvadék körében - a törvény meg nem tiltotta [...]."[51] Ezzel összhangban értelmezendő, hogy a dematerializált részvényeket a Tpt. 144. § (1)-(2) bekezdései alapján az értékpapír-számlavezető azok zálogjoggal történő megterhelését követően a zálogkötelezett zárolt értékpapír-alszámlájára kell átvezesse, amely "alszámláról az értékpapír csak akkor szabadítható fel, illetve terhelhető meg újra, ha a zárolásra okot adó körülmény megszűnt, és erről az arra jogosult nyilatkozik."[52]
Ugyan a jelzálogjog a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzéssel dologi hatállyal létrejön, kérdésként merülhet fel, hogy a zálogjogosult érdekeinek védelme érdekében Tpt. 144. § (1) bekezdése szerint szükséges-e a dematerializált értékpapíroknak a jogosult javára történő zárolása?
Az elzálogosított részvényeknek a zálogkötelezett értékpapír-(al)számláján történő zárolása (annak jogi jellege) folytán - a Tpt. 144. § (4) bekezdése alapján - a jogosult engedélyéhez kötött az értékpapírok felszabadítása vagy ismételt megterhelése (megjegyzendő, hogy a Ptk. zálogjogi szabályai alapján az értékpapírszámlán meg nem jelenő zálogtól függetlenül még jelzáloggal terhelten szállna át az ilyen részvények tulajdonjoga egy harmadik személynek történő eladás esetén, kivéve, ha a tulajdonszerzésre kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen és ellenérték fejében kerül sor[53]). A Tpt. hivatkozott rendelkezése miatt a dematerializált részvények értékpapír-(al)számlán történő zárolása elsődlegesen azért szükséges, mert az értékpapír jogosultját - az értékpapírok alaki legitimációs funkciója szempontjából - a dematerializált részvény esetén nem maga az értékpapír (az elektronikus jelhalmaz) tartalmazza, hanem az értékpapírszámla adataiból kell kitűnnie az elzálogosítás tényének.
Amennyiben a részvényen jelzálogjog alapítására kerül sor (függetlenül attól, hogy nyomdai úton előállított vagy dematerializált részvényről van-e szó), úgy - a Ptk.-nak a zálogjogra vonatkozó szabályaival összhangban - a jelzálogjognak a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése[54] szükséges. Mivel a részvények tulajdonjogát közhiteles nyilvántartás nem tartalmazza/tanúsítja - a közhiteles nyilvántartásnak minősülő cégjegyzék még zártkörű részvénytársaság esetén sem tartalmazza a releváns részvények tulajdonosi adatait -, a részvényen alapított jelzálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni ahhoz, hogy a jelzálogjog a részvényen megalapításra kerüljön és - a jelzálogkötelezett általi rendelkezési jog megszerzésétől függően[55] - dologi hatállyal létrejöhessen.
- 78/79 -
A részvényesek nyilvántartására szolgáló részvénykönyvbe történő részvényesi bejegyzés, illetőleg annak hiánya a részvény tulajdonlását nem befolyásolja; a részvényes bejegyzésének elmaradása a részvénytársasággal szembeni tagsági jogok gyakorlásának akadálya ugyan, azonban a Ptk. 3:246. § (1) bekezdés második mondata alapján: "A részvénykönyvbe történő bejegyzés elmaradása a részvényesnek a részvény feletti tulajdonjogát nem érinti. " Ennek megfelelően a zálogjog esetleges feltüntetésének vagy a feltüntetés hiányának sincs relevanciája a zálogjog létrejötte szempontjából, ugyanakkor előfordul, hogy a jelzálogjogot a részvénykönyvbe is bejegyzik. A Ptk. 3:247. § (1) bekezdése alapján a részvénykönyv tartalma nyilvános és abba bárki betekinthet, így hasznos lehet ezen bejegyzés (a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzés [mely konstituálja a dologi hatályú zálogjogot] mellett ez is felhívja a harmadik személyek figyelmét arra, hogy a részvényeket jelzálogjog terheli). Az más kérdés, hogy a zálogkötelezett - főképp, ha az adott esetben a részvényeken alapított zálogjoggal biztosított kötelem üzleti titok tárgyát képezi - nem feltétlenül akar a jogszabályban előírt kötelező mellett további publicitást biztosítani az elzálogosítás vonatkozásában, különösen nem az érintett részvénytársaság felé.
A részvények feletti dologi biztosíték alapítása tekintetében elhatárolandó az a két esetkör, amikor a személyes kötelezett részvénytársaság a saját részvényeit adja biztosítékba, illetőleg az, amikor egy másik részvénytársaság részvényeire alapít zálogjogot vagy óvadékot. A jelzett két esetkör közötti egyik fő különbség, hogy az utóbbi esetben a kielégítési joga gyakorlására más részvénytársaság részvényei állnak a biztosítéki jogosult rendelkezésére, míg az első jelzett esetben a személyes kötelezett részvénytársaság a saját részvényei biztosítékba adásától függetlenül is teljes vagyonával felel, így a kielégítés céljára igénybe vehető vagyon nagysága lényegében nem változik.
A másik fő különbség a saját részvénnyel kapcsolatos Ptk-beli korlátozásokból ered: a saját részvényekkel a részvénytársaság az alaptőke 25 %-át százalékát meg nem haladó mértékben rendelkezhet és azokkal a Ptk. 3:225. § (1) bekezdése szerint a részvénytársaság részvényesi jogokat nem gyakorolhat (erre tekintettel akár zálogjog alapítására, akár óvadékba adásra kerülne sor, a részvényesi jogok gyakorlásával összefüggő kötelmi megállapodások a biztosítéki szerződésből mellőzhetőek).
- 79/80 -
A részvényeken jelzálogjogot alapító szerződésben a részvényes számos olyan, kötelmi jogi természetű kötelezettséget is vállal(hat), amely a zálogjogosult javára nyújtott biztosíték értékének megőrzését (a zálogfedezet védelmét), illetőleg a részvénytársaság gazdálkodó tevékenységének legalább a jelzálogszerződés megkötésekori szinten való fenntartását szolgálják. Gyakorlati tapasztalataim alapján a részvényes különösen az alábbiak kötelezettségeket vállal(hat)ja:
• nem tesz olyan intézkedést, illetve nem ad engedélyt vagy utasítást olyan intézkedés megtételére, amely a jelzálogszerződés által alapított a jelzálogjogosult javára alapított biztosítéki vagy egyéb jogok érvényességére, végrehajthatóságára vagy elsőbbségi helyzetére nézve hátrányos;
• a részvénytársaság részvénykönyvébe feljegyezteti a jelzálogalapítás tényét;
• a jelzálogjogosult előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül nem alapít a részvényekre további biztosítékot (pl. óvadékot, zálogjogot, elővásárlási vagy más hasonló jogot);
• a jelzálogjogosult előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül a részvényeket nem adja el, nem alakítja át, nem vonja be és/vagy nem ruházza át a részvények tulajdonjogát;
• a jelzálogjogosult előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül a részvénytársaság alaptőkéjének csökkenésére irányuló közgyűlési határozat meghozatalához - a Ptk.-ban meghatározott kötelező eseteket ide nem értve - nem járul hozzá;
• a jelzálogjogosult előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül a részvénytársaság átalakulására, más társasággal való egyesülésére irányuló közgyűlési határozat meghozatalához nem járul hozzá;
• a jelzálogjogosult előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül a (zártkörűen működő) részvénytársaság a tulajdonosi szerkezetét nem változtatja meg;
• a kielégítési jog megnyílása előtt az elzálogosított részvényekhez kapcsolódó szavazati és egyéb jogait a zálogjogosult érdekeire figyelemmel és a biztosított (kölcsön-) jogviszony rendelkezéseivel összhangban gyakorolja, míg a felek megállapodása alapján a kielégítési jog megnyílta után a szavazati és egyéb jogok csak a zálogjogosult hozzájárulásával vagy iránymutatásának megfelelően történhet;
• osztalékot nem vesz fel vagy a felvételre kerülő osztalékot részben vagy egészben a jelzálogjoggal biztosított pénzkövetelés előtörlesztésére használja fel.
A részvényest megillető további jogosultságok gyakorlása tekintetében történő megállapodásnak is komoly jelentősége lehet jelzálogjog esetén, mivel nemcsak törzsrészvények, hanem bármely más részvényfajtába tartozó részvények[56] is elzálogosíthatóak, mint
- 80/81 -
• az elsőbbségi részvények (azon belül osztalékelsőbbségi, likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi, szavazatelsőbbségi, vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi, valamint elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvények),
• a dolgozói részvények,
• a kamatozó részvények, és
• a visszaváltható részvények, illetőleg
• az előzőek kombinációi.
Az elsőbbségi részvényosztályokhoz és speciális részvényfajtákhoz fűződő előnyök miatt ezen részvények biztosítéki értéke is jellemzően magasabb a törzsrészvényekhez képest, így a kielégítési jog gyakorlása esetén a zálogtárgy részvényekből magasabb összegű megtérülés várható. A fentiek közül a zálogjog alapításból eredő zálogjogosulti jogokat leginkább az elsőbbségi részvényosztályokhoz kapcsolódó részvényesi többletjogok, illetve visszaváltható részvényhez fűződő jogok érinthetik, ezért részletesebben csak ezeket elemezném.
Az elsőbbségi részvények közül az osztalékelsőbbségi részvények a részvénytársaság által elért, a részvényesek között felosztható adózott eredményből a más részvényfajtába és részvényosztályba tartozó részvényeknél kedvezőbb mértékben jogosítanak osztalékra, amely magasabb mértékű osztalék egésze vagy annak egy része - a zálogjogosult és a zálogkötelezett megállapodásától függően - a részvényzáloggal biztosított követelésre számolható el, így csökkentve a zálogtárggyal való helytállási kötelezettség terjedelmét. Az osztalékelsőbbségi részvényekhez sok esetben nem vagy korlátozott mértékben kapcsolódik szavazati jog, ugyanakkor a jelzálogba adott osztalékelsőbbségi részvények esetén is - a jelzálogkötelezett részvényes kötelezettségvállalásai körében, a fenti 3.4.1 pontban írottakkal egyezően - kifejezetten javasolt a feleknek rendelkezni az esetlegesen "feléledő" szavazati jog[57] gyakorlásának módjáról is.
A szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvények elzálogosítása esetén ugyancsak célszerű a fenti megállapodás megkötése, mert például a részvényesnek vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény elzálogosítása esetében a zálogjogosult általi joggyakorlás vagy az előzetes hozzájárulás kikötése önmagában is biztosíthatja a zálogfedezet védelmét. Hasonló hatással bír, ha a zálogjog tárgyát vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény képezi és az abból eredő jog gyakorlására a zálogjogosult kerül a zálogszerződésben feljogosításra azzal, hogy egyszemélyes vezető tisztségviselést eredményező elsőbbségi részvény nem hozható létre[58], valamint a Ptk.
- 81/82 -
3:233. § (6) bekezdésében foglalt tilalom miatt nyilvánosan működő részvénytársaság esetében sem vezető tisztségviselő, sem pedig felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény nem bocsátható ki.
A visszaváltható részvény lényege - szemben az elsőbbségi részvényekkel - az, hogy azokra nézve (i) a részvénytársaságot vételi jog, (ii) a részvényest eladási jog, vagy (iii) a részvénytársaságot vételi jog és a részvényest eladási jog illeti meg azzal, hogy a részvénytársaság által megszerezhető saját részvényeknek az alaptőkéhez viszonyított aránya korlátozott (legfeljebb annak 25%-a lehet)[59] és a Ptk. 3:222. § (3) bekezdésében foglaltak szerint saját részvényként nem szerezhet meg a részvénytársaság olyan részvényeket, amelyek névértékének, illetve kibocsátási értékének teljes befizetése vagy rendelkezésre bocsátása nem történt meg. A visszaváltható részvényhez fűződő speciális jogosultság gyakorlása esetén a zálogul lekötött részvények tulajdonjoga ugyan változhat, ugyanakkor attól függetlenül az azokon már létrejött zálogjog fennmarad és az új tulajdonoshoz került részvényeket továbbra is fogja terhelni a zálogjogosult általi kielégítési jog tűrésének kötelezettsége is. Az ilyen részvények elzálogosítása viszont potenciálisan magában hordozza a társaság tulajdonosi szerkezetének megváltozását is, így a feleknek célszerű már a zálogszerződésben megállapodni abban, hogy a részvényes eladási jogát mely feltételek mellett gyakorolhatja (például ahhoz a zálogjogosult előzetes, írásbeli hozzájárulása legyen szükséges vagy a részvényest illető vételár - a Ptk. 3:239. § (4) bekezdéséből[60] eredően - kötelezően a biztosított kötelezettség teljes vagy részbeni előtörlesztésére legyen fordítandó), továbbá abban is, hogy a részvényes miként vegyen részt (hogyan szavazzon) a részvénytársaság által kezdeményezett, saját részvény megszerzésére irányuló döntéshozatalban (amennyiben a visszaváltható részvényre az érintett részvénytársaság kívánja vételi jogát gyakorolni).
Ahogyan azzal már a 3.1 pontban (az óvadék alapítással összefüggésben) foglalkoztam, a részvényesi jogok gyakorlását a részvények elzálogosítása csak a felek erre irányuló kifejezett megállapodása esetén érinti. Ennél fogva a részvényes változatlanul megilleti(k) a részvény(ek) tulajdonlásából eredő jogosultságok, különösen:
• a részvényesi jogait képviselő (részvényesi meghatalmazott) útján gyakorolni;
• részt venni, felvilágosítás kérni, észrevételt/indítványt tenni a részvénytársaság közgyűlésén;
• részvény névértékével arányos mértékű szavazati jogot gyakorolni a részvénytársaság közgyűlésén (ha a részvény a tulajdonosának szavazati jogot biztosít, feltéve, hogy az esedékes vagyoni hozzájárulást a részvényes teljesítette[61]);
- 82/83 -
• a részvénytársaságnak a felosztható és a közgyűlés által felosztani rendelt eredményéből a részvényest megillető - részvénye névértékével arányos - osztalékot igényelni;
• a részvény után járó kamatot igényelni (kizárólag kamatozó részvény esetében).
A részvényeken jelzálogjogot alapító szerződésben a felek a részvényesi jogok gyakorlásának módja tekintetében is megállapodhatnak, az ugyanis csak egy lehetőség, hogy a fenti jogosultságokat továbbra is a zálogkötelezett gyakorolja. Az üzleti életben inkább az jellemző, hogy a zálogfedezet védelme érdekében a részvényesi jogok gyakorlásában -tipikusan a fenti 3.4.1 pontban írottak szerint - valamilyen módon a zálogjogosult is részt vesz vagy az adott jog gyakorlásához a zálogjogosult előzetes jóváhagyása szükséges.
"Nincs olyan részvényesi jog, mely csak személyesen gyakorolható"[62], ennek megfelelően a zálogszerződés felei megállapodhatnak abban, hogy a zálogkötelezett az őt, mint részvényest megillető jogok gyakorlására a zálogjogosultat, mint meghatalmazottat jelölje ki (aki így a részvénytársaság közgyűlésén a zálogkötelezett képviseletében eljárva - saját zálogjogosulti érdekei figyelembevételével - gyakorolja a részvényesi jogokat) azzal, hogy ebben az esetben a képviselő visszahívása a felek mögöttes megállapodása alapján történhet. Az olyan részvényesi jogosultságok, mint a közgyűlésen történő részvétel, felvilágosítás kérés, észrevétel/indítvány tételi és a szavazati jog tekintetében is a képviselet jelenthet jó megoldást, mivel abban az esetben, ha a részvénytársaság irányában való joggyakorlás tekintetében a zálogjogosult nem jelenik meg (például egy mögöttes - például a zálogszerződésbe foglalt - megállapodásban kötik a felek a zálogjogosult előzetes beleegyezéséhez e jogok gyakorlását), akkor az a részvényes szerződésszegő magatartást jelentő joggyakorlása esetén a részvényes/zálogkötelezett szerződésszegésére a zálogjogosult a részvénytársaság irányában nem hivatkozhat.
Amennyiben a részvénytársaság a személyes kötelezett (adós) és a zálogkötelezett (részvényes) az adósi társaságban meglévő részvényeit zálogosítja el, rendkívül gyakori a felek olyan tartalmú megállapodása, hogy a részvényest megillető osztalékhoz való jogból eredő, a részvénytársaság által teljesítendő kifizetés közvetlenül az adósságszolgálat csökkentésére legyen fordítandó (a részvényes/zálogkötelezett a részvénytársaságnak az osztaléka kifizetése tekintetében ilyen tartalmú teljesítési utasítást ad), illetve ugyanez lehet irányadó a kamatozó részvény után járó kamat esetében is. Megjegyzendő, hogy mind az osztalék, mind pedig a kamatozó részvény utáni kamat a részvény tulajdonlásából eredő szaporulatnak (polgári jogi gyümölcsnek) lenne tekinthető, így azokra a zálogjog - főszabály szerint - automatikusan kiterjedne.[63]
- 83/84 -
A részvényesi státuszhoz nemcsak jogok, hanem tagsági kötelezettségek is tartoznak. "A részvényest a társaságok tagjait terhelő általános kötelezettségeken (például az együttműködési kötelezettség, titoktartási kötelezettség) felül egyetlen kötelezettség terheli, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének a kötelezettsége. Mivel a részvénytársaság alapvetően vagyonegyesítő jellegű társasági típus, a részvényesnek kizárólag ez a kötelezettsége."[64] Ennek megfelelően a részvényes köteles az általa átvett, illetve általa jegyzett részvény(ek) névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani.
Mivel a Ptk. 3:252. § (1)-(2) bekezdése alapján a részvénytársaság anélkül is létrejöhet, hogy a részvényesek a vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében teljesítették volna, kérdésként merül fel, hogy mi történik akkor, ha a zálogjog a részvény(ek)re azt megelőzően kerül megalapítása, hogy a részvényes a kapcsolódó vagyoni hozzájárulását teljesítette?
Ez a kérdés azért is fontos, mert a részvényest megillető legfontosabb jogosultságok csak a részvényes által a társaság rendelkezésére bocsátani vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítését követően (szavazáshoz való jog)[65] vagy annak teljesítése arányában (pl. osztalékhoz való jog)[66] gyakorolhatóak, amelyek alapvetően érintheti a zálogjogosult jogait, amennyiben a részvények elzálogosításra kerülnek. A zálogjogi szabályozás még nem létező, a jövőben létrejövő vagyontárgyak elzálogosítását is lehetővé teszi, így nincs akadálya olyan részvények elzálogosításának, amelyekhez kapcsolódóan a vagyoni hozzájárulás teljesítésére még nem teljesen került sor. A vagyoni hozzájárulás teljesítésére irányuló kötelezettség olyan "eltérő szabályozást nem tűrő részvényesi kötelem, amelynek megszegése -a gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályozás szerint [...] - a tagsági viszony megszűnését eredményezi"[67], amennyiben a részvényes a Ptk. 3:267. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, az igazgatóság általi felszólításban foglaltakkal összhangban nem szolgáltatja a részvénytársaságnak a részvény(ek) ellenértékét. A Ptk. 3:267. § (3) bekezdése alapján, ha "a részvényes részvényesi jogviszonya a vállalt vagyoni hozzájárulás határidőben való teljesítésének elmulasztása miatt szűnt meg, és a részvényes által átvenni vállalt, illetve jegyzett részvényekre jutó vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét más személy nem vállalja át, az alaptőkét a volt részvényes által vállalt vagyoni hozzájárulás mértékével le kell szállítani."
A Ptk. 3:242. § (1) bekezdése alapján a részvénytársaság alapításának bíróság által történő bejegyzését követően az alaptőke, illetve a részvények kibocsátási értékének teljes
- 84/85 -
befizetéséig terjedő időszakra a részvényes által átvenni vállalt vagy az általa jegyzett részvényre teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről ideiglenes részvényt kell előállítani (legfeljebb a ténylegesen teljesített vagyoni hozzájárulás szerinti értékben). A vagyoni hozzájárulás teljesítésére vonatkozó kötelezettség részbeni meghiúsulásának és részvényesi minőség potenciális megszűnésének lehetősége miatt a fentiek szerint kibocsátott ideiglenes részvények biztosítéki értéke azonban lényegesen alacsonyabb, ráadásul a zálogjogosult azt is kockáztatja, hogy ezen részvény(ek) által megtestesített érték helyett - feltéve, hogy a zálogjoggal terhelt részvényekre jutó vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét más személy nem vállalja át (azzal, hogy ezen részvényeket ráadásul zálogjog is terheli) - végül csak a zálogkötelezett/részvényes által ténylegesen teljesített vagyoni hozzájárulás értékére, mint az ideiglenes részvény helyébe lépő értékre (maradványösszegre)[68] nézve tudja majd gyakorolni kielégítési jogát, ha a részvényes részvénytársaságbeli tagsági jogviszonya nemteljesítés folytán végül megszűnik.
A fenti előzmények alapján felmerül a kérdés, hogy az üzleti életben jól működő, biztosan érvényesíthető óvadéki jog helyett a felek miért alapítanak jelzálogjogot a jelzálogkötelezett részvényein. Egy fontos érv emellett az, hogy jövőbeli részvények felett óvadék vagy kézizálogjog nem alapítható (legfeljebb a jövőbeli részvények óvadékba vagy kézizálogba adására vonatkozó kötelezettségvállalás tehető), így ezek esetében indokolt lehet körülírással meghatározott jelzálogjog alapítása. A már meglévő és a jelzálogkötelezett tulajdonában álló részvények tekintetében azonban ez a gyakorlat jelentős kockázattal jár a jogosulti oldalon.
Leginkább azon üzleti megfontolás lehet az indoka a részvényeken történő jelzálogjog alapításnak, hogy a jelzálogjogosult ne veszítse el rendelkezési jogát az elzálogosított részvényei felett (illetve a felek megállapodása alapján azok értékesítése esetén a befolyó vételár tipikusan az adósságszolgálatra legyen fordítható), azaz a jelzálogkötelezettek számára biztosított legyen az a lehetőség, hogy "az értékpapírba [így a részvényekbe] foglalt jogok forgalomképességét dolog módjára biztosítsák. Ennek megfelelően, az értékpapírokra vonatkozó szabályok nem elsősorban az ingó dolgokhoz képest, hanem a jogokhoz és követelésekhez képest speciálisak, funkciójuk a forgalomképesség jogi alapjainak megteremtése, nem pedig az, hogy bármilyen módon korlátozzák az értékpapírral való rendelkezés lehetőségét."[69]
- 85/86 -
Kiemelendő ugyanakkor, hogy jelzálogjog alapítása esetén a részvény tulajdonjogának a jelzálogkötelezett általi átruházása nem lenne korlátozott, ezért a felek a jelzálogjog alapítása mellett elidegenítési és terhelési tilalmat is alapítanak a jogosult javára, amit a részvénykönyvbe jegyeznek be. A hatályos zálogjogi szabályozás alapján jelzáloggal terhelten száll át a részvény tulajdonjoga a vevőre, kivéve, ha a tulajdonszerzésre kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen és ellenérték fejében kerül sor, mert ez utóbbi körülmények fennállása esetén a részvény megszerzője hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonjogot tud szerezni.[70] Ennek kivédésére jó lehetőséget kínál az a megoldás, ha - a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történt bejegyzés mellett - magán a nyomdai úton előállított részvényen is feltüntetésre került az elzálogosítás ténye, akkor a részvény megszerzője nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a zálogjogi teherről, így az nem minősülhet jóhiszeműnek (az ilyen részvény megszerzője jelzálogjoggal terhelten szerzi meg a részvény tulajdonjogát, ennek megfelelően tűrni lesz köteles a jelzálogjogosult kielégítési jogának gyakorlását). Dematerializált részvény esetében a Tpt. 144. § (1)-(2) bekezdései miatt erre lényegében nincs szükség, mivel az elzálogosított részvények (jelzálogjog esetén is) a számlavezető által felügyelt alszámlára kerülnek és a jelzálogjogosult beleegyezése nélkül a jelzálogkötelezett nem tud élni ezek tekintetében rendelkezési jogával.
A fentiek szerinti esetekben tehát a jelzálogjog tárgyát képező részvények értékesítéséhez a jelzálogjogosult által teendő, a zálogjog megszüntetéséhez adott beleegyező (az ún. "kiengedő") nyilatkozat megtétele lesz szükséges ahhoz, hogy a jelzálogjog megszűnjön az érintett részvények vonatkozásában (illetve a bejegyzés tartalmától függően ennek a hitelbiztosítéki nyilvántartásban való leképeződésére - a zálogbejegyzés tartalmának megfelelő módosítására - is sor kell kerüljön, hogy a nyilvántartás a valós jogállapotnak megfelelő bejegyzést tartalmazzon).
A kielégítési jog gyakorlásának módja tekintetében alapvetően rögzíthető, hogy az "óvadéknak az az előnye, hogy a hitelező követelését az óvadékul lekötött eszközből közvetlenül, annak tulajdonbavétele révén kielégítheti, szemben a zálogjoggal, ahol a jogosult a követelését csak a zálogtárgy - bírósági végrehajtás útján vagy annak mellőzésével való értékesítése révén érvényesítheti." [71]
A jogirodalmi álláspont alapján (jel)zálogjog alapítása esetén "a lex commissoria tilalma alapján a felek a zálogjogosult kielégítési joga megnyílása előtt nem állapodhatnak meg abban, hogy a zálogjogosult a kielégítési jog megnyíltakor automatikusan megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát."[72] Utólagos megállapodással ugyanakkor megnyílik annak lehetősége is, hogy a felek a zálogtárgy (részvények) értékét egyező akarattal határozzák meg,
- 86/87 -
ezáltal biztosítva a zálogkötelezett érdekeinek érvényesülését és a részvények reális (piaci) áron történő felhasználását a kielégítési jog gyakorlása során.
Kétségkívül előnyös a jelzálogkötelezettnek, hogy jelzálogjog alapítása esetén a jelzálogjogosult nem közvetlenül gyakorolhat kielégítési jogot és a zálogtárgy értékesítése esetén kereskedelmi észszerűség figyelembevétele mellett kereshet kielégítést, míg a zálogtárgy tulajdonának megszerzése a követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében csak a jelzálog-kötelezettel a kielégítési jog megnyílását követően kötött megállapodás alapján lenne lehetséges. A részvényeken alapított óvadék - amennyiben a részvények piaci értéke és így az értékpapír közvetlen kielégítés útján történő "pénzre válthatósága" nem egyértelmű - azonban kérdéseket vet fel a közvetlen kielégítési jog gyakorlása tekintetében.
"A jogosult által értékesíthető zálogtárgyak körébe a nyilvánosan működő részvénytársaság tőzsdére bevezetett részvénye beletartozik, hiszen annak egyértelműen meghatározható, a felektől független piaci ára van, a kötelezettet tehát nem érheti érdeksérelem amiatt, hogy nem bírósági végrehajtás útján kerül értékesítésre a részvény"[73], ugyanakkor "pl egy zártkörűen működő részvénytársaság által kibocsátott részvények gyakran egyedi feltételeket, jogokat és kötelezettségeket tartalmaznak, e részvényeknek általában nincs is piacuk, üzletkötések ritkán történnek, ezek az ügyletek bizalmas jellegűek, közönséges értékpapírügyleten túlmutató tranzakciók. Ezeknek az értékpapíroknak a tényleges értéke ezért csak azok értékesítése révén állapítható meg."[74] Ennek megfelelően olyan részvények esetében, melyeknek nincs tőzsdén jegyzett árfolyama, a jelzálogjog alapítása óvadék helyett jelentős védelmet biztosít a kötelezetti oldalon az esetleges jogosulti visszaélésekkel szemben, így a részvények jelzálogként történő biztosítékba adásának az üzleti életben történő alkalmazása abszolút indokolható.
Óvadék alapítása esetén a kielégítési jog megnyílásával az óvadéki jog az óvadék jogosultja számára lehetővé tenné azt, hogy maga határozza meg az óvadék felhasználása során - igaz az általános polgári jogi jóhiszemű joggyakorlás kötelezettsége mellett - az óvadék tárgyának értékét, ráadásul a Ptk. 5:138. § (1) bekezdése a közvetlen kielégítési jog gyakorlására keretében lehetővé teszi az óvadéki kötelezett hozzájárulása nélküli jogosulti tulajdonszerzést is az óvadékul adott részvényeken. A hitelezési gyakorlatban ez utóbbi gondot okozhat az óvadéki jogosultak (tipikusan a bankok) számára, mivel a jogosultak nem feltétlenül akarják megszerezni a biztosítékba adott részvények tulajdonjogát és akár időlegesen is gyakorolni az érintett részvénytársaságban a tulajdonosi jogokat. A hitelezők sokkal inkább a részvények értékesítéséből származó bevételre tartanak igényt, melyet a kintlévő követelésük teljesítésére tudnának elszámolni, ebből következően a zálogjog szabályai szerinti kielégítési jog - különösen a Ptk. 5:127. § (1) bekezdés a) pontja[75] szerinti értékesítésre való jogosultság - gyakorlása a hitelezők/bankok üzleti
- 87/88 -
érdeket jobban szolgálná (feltéve, hogy a zálogkötelezett nem fogyasztó, mivel a zálogtárgy értékesítése fogyasztó zálogkötelezett esetén csak a Ptk. 5:128. § c) pontja alapján, a kielégítési jog megnyílását követően megkötésre kerülő írásbeli megállapodással történhet).
A fentieknek megfelelően a feleknek kizárólag abban az esetben lehet célszerű és üzletileg indokolt a közvetlen kielégítési jogot biztosító óvadék alapítása, ha az óvadéki szerződésben objektív és a lehetőségekhez képest minden részletre kiterjedő módon szabályozzák a felek, hogy a részvények értékének meghatározása a kielégítés gyakorlása során hogyan kell történjen (pl. értékbecslő bevonásával). Ennek hiányában az óvadéki jogosulttal szemben, annak rosszhiszemű eljárása vagy joggal való visszaélése esetén az óvadéki kötelezettnek kellene - az óvadék jogosultját a Ptk. 5:138. § (2) bekezdése szerint terhelő elszámolási kötelezettség megszegéséből eredő - igényt érvényesítenie a jogosulttal szemben, ráadásul a bizonyítás terhe is a kötelezettre hárulna. Ezen jogosulti elszámolási kötelezettség akkor teljesíthető megfelelően, ha az óvadékba adott részvények értéke megfelelő módon (valamennyi fél érdekeinek figyelembevételével) kerül meghatározásra a közvetlen kielégítési jog gyakorlása során.
Ami előny a jelzálogkötelezetti oldalon, az nehezebb igényérvényesítést eredményez a jelzálogjogosulti oldalon; a jelzálogjogból való kielégítési jog gyakorlása - a Ptk. 5:126. § (3) bekezdésében foglaltak szerint - bírósági végrehajtás útján vagy a Ptk. 5:127. § (1) bekezdése szerinti módok valamelyike alkalmazásával, bírósági végrehajtáson kívül történhet (ide nem értve a fizetésiszámla-követelést terhelő jelzálogjog érvényesítését, melyre csak bírósági végrehajtás keretében van lehetőség[76] és a fogyasztó által alapított zálogjogot, amely esetében a zálogjogosult a Ptk. 128. §-a szerinti módokon gyakorolhatja kielégítési jogát).
Az óvadéki jog által biztosított közvetlen kielégítési jog hiánya az igényérvényesítést bonyolultabbá és költségesebbé teszi a zálogjogosult számára (a gyors igényérvényesítéshez elengedhetetlen a közvetlen bírósági végrehajtás elrendelésére alkalmas [közjegyzői] okirat, melynek hiányában akár hosszabb időtartamú peres eljárásra lenne szükség a zálogjog érvényesítése érdekében), így ennek a biztosítéki jogosult általi elfogadhatósága (üzleti kockázata) is mérlegelendő a felek által a biztosítéki szerződés megkötésekor.
A hosszabb és költséges igényérvényesítési eljárás elkerülése érdekében a zálogszerződésben a felek rendszerint abban is megállapodnak, hogy a zálogjogosult bírósági végrehajtáson kívül is gyakorolhatja a kielégítési jogát, bár ez a zálogjogi szabályozásnak a Ptk. dologi jogi könyvében történt elhelyezése miatt kifejezett szerződéses rendelkezés hiányában is, ex lege része a zálogszerződésnek. A szakirodalom alapján bár a Ptk. miniszteri indokolása "arra az álláspontra helyezkedik, hogy "[a] zálogjog mint dologi jog tartalmát, a zálogjogosult és a zálogkötelezett jogait és kötelezettségeit a Javaslat alapvetően eltérést
- 88/89 -
nem engedő módon szabályozza. [...] A zálogszerződés nem jogcímet keletkeztető, kötelmi jogi szerződés, hanem sajátos dologi jogi megállapodás."[77], attól még a zálogszerződés kötelmi jogi jellege a cogens tartalmi elírások ellenére megállapítható[78], így ezen jogszabályi előírásokat lehetséges és célszerű is a felek szerződéses megállapodásának részévé tenni.
A fentiek alapján a zálogjog alapítása esetén is van mód arra, hogy a zálogjogosult gyorsan és költséghatékonyan, a zálogkötelezett együttműködése hiányában is gyakorolja - bírósági végrehajtáson kívül - a kielégítési jogát, ideértve különösen a Ptk. 5:127. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt joggyakorlást (a részvények tulajdonjogát ebben az esetben a zálogjogosult a zálogkötelezett képviseletében átruházhatja és a befolyó vételárat követelése kielégítése céljára használhatja fel). A zálogjogosult általi értékesítés - a jelen írásom 2.1.3 pontjában már elemzettekkel összhangban, amelyek a részvények esetében is irányadóak - elsődlegesen a kereskedelmi észszerűség figyelembevételével kell történjen, amely a részvényen alapított zálogjogra is irányadó és az is biztonságot jelent a zálogkötelezettnek a zálogjogosult általi esetleges visszaéléssel szemben, hogy a Ptk. 5:133.§ (2) bekezdése expressis verbis kimondja, hogy az "ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a zálogtárgy értékesítése a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történik, ha az értékesítésre tőzsdén, az értékesítés időpontjában érvényes áron; vagy a zálogtárgy kereskedelmiforgalma során általában alkalmazott, az adott piacon szokásos módon kerül sor."
A részvényen alapított jelzálogjoggal kapcsolatos legjelentősebb kockázat az óvadék és a jelzálogjog közötti rangsorból ered, melyre tekintettel "ha ugyanazt a zálogtárgyat óvadék és jelzálogjog is terheli, az óvadék jogosultját kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben."[79] Mivel a jelen írásom 2.2 pontjában hivatkozottak alapján akkor is megelőzi az óvadéki jog jogosultja általi közvetlen kielégítés a jelzálogjogosultat, ha az óvadékot időben a jelzálogjogot követően alapították, a jelzálogjogosult jelentős üzleti kockázatát képezi, hogy a jelzálogkötelezett utóbb alapít-e óvadékot a jelzálogba adott részvények tekintetében vagy sem.
Természetesen a felek megállapodhatnak a jelzálogszerződésükben, hogy további biztosíték a jelzálogjog tárgyát képező részvény(ek)re nem alapítható (a jelzálogjog tárgyát képező részvényre a felek elidegenítési és terhelési tilalmat alapíthatnak), azonban álláspontom szerint ez nem feltétlenül óvja meg a jelzálogjogosultat attól, ha a biztosítéki kötelezett utóbb - szerződésszegés megvalósításával - harmadik személy jogosult javára óvadékot is alapít az említett részvény(ek)re (ilyen esetben az utólagos óvadék-alapítás
- 89/90 -
esetleges fedezetelvonó jellege védhetné meg a jelzálogjogosult pozícióját, de ennek megállapíthatóságához a Ptk. 6:120. § (1) bekezdése alapján harmadik személy [a szerző fél] rosszhiszeműségét vagy az óvadéki szerződésből származó ingyenes előnyt kellene igazolni).
Kérdésként merül fel, hogy ilyen esetben a jelzálogszerződés felei által kikötött elidegenítési és terhelési tilalom mennyiben írhatja felül az értékpapír (részvény) átruházás vonatkozásában az - értékpapír alaki legitimációs funkciójára alapozott - óvadéki jogosulti jogszerzést?
A jelzálogszerződés felei által kikötött "elidegenítési és terhelési tilalom dologi hatályt akkor kap, ha azt a megfelelő nyilvántartásba bejegyzik"[80], ugyanakkor mivel részvények tekintetében a jelzálogjogot nem a cégjegyzékbe kell bejegyezni, illetőleg a hitelbiztosítéki nyilvántartásba ilyen bejegyzésre nincs lehetőség (legfeljebb megjegyzésként, informatív jelleggel), a tilalomnak leginkább inter partes jelentősége lehet. A tilalom részvénykönyvbe történő bejegyzése jelezheti a majdani jogszerző számára annak fennállását, azonban figyelemmel kell lenni az értékpapírok alaki legitimációs funkciójára is.
A Ptk. 5:32. § (1) bekezdése alapján az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja, ehhez képest az értékpapírok (így a részvények) tekintetében a Ptk. 6:566. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy értékpapír jóhiszemű jogosultjának az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt. Álláspontom szerint egyértelműen ez utóbbi értékpapírjogi szabály minősül lex specialis-nak az általános kötelmi jogi szabályhoz képest, ennélfogva a részvény(ek)en utóbb jóhiszeműen óvadéki jogot szerzővel szemben nem hivatkozhat az azokon korábbi időpontban jelzálogjogot alapító jogosult arra, hogy vele szemben hatálytalan az óvadéki szerződés.
A fentiek miatt óvadéki tárgykörbe tartozó vagyontárgyak esetében a jogosult által mérlegelendő, hogy az üzleti céljait mennyiben szolgálja megfelelően a jelzálog-alapítás, illetőleg mi képezi akadályát annak, hogy a követelés teljesítésének biztosítására a sokkal erősebb biztosítékot jelentő óvadéki jog kerüljön létrehozásra. A fenti 3.5.2 pontban jelzettek miatt ráadásul a jelzálogjog esetén is szükséges lenne a jogosult kiengedő nyilatkozata, amely óvadék alapítása esetén ugyanúgy megtehető, így üzleti szempontból a jelzálogjog alapításának érdemi előnye kizárólag a biztosítéki kötelezett érdekeinek fokozottabb védelme lenne.
- 90/91 -
Az értékpapír-jogi szabályozást és a Ptk. zálogjogi szabályozását elemezve összességében az a következtetés vonható le, hogy azon vagyontárgyakra (így pl. részvényekre is) óvadéki jogot célszerű alapítani, amelyeken óvadék alapítható, mivel jelzálogjog alapítása esetén a harmadik személyek irányában ugyan biztosítható a jelzálogjogosult kielégítési elsőbbsége, ugyanakkor a jelzálogjogosult csak az óvadéki jogosultat követően - mögöttes rangsorban - kereshet kielégítést, feltéve, hogy az óvadékból való kielégítési jog gyakorlását követően a jelzálogjogosult rendelkezésére áll még az adott zálogtárgy vagy annak helyére lépett érték, amely a jelzálogjogosult követelése kielégítésére még igénybe vehető lesz.
Abban az esetben, ha a jogosult a fenti kockázatot nem tudja/kívánja vállalni és a felek a részvényeken óvadék alapítása mellett döntenek, akkor az olyan részvények tekintetében, melyek piaci értéke megállapítása vita tárgyát képezhetné, kifejezetten javasolt a feleknek az óvadéki szerződésben előre rendelkezni a közvetlen kielégítési jog gyakorlásával összefüggésben a részvények értéke meghatározásának valamely objektív módjáról (ez utóbbi álláspontom szerint jelzálogjog alapítása esetén is célszerű lehet annak érdekében, hogy a kielégítési jog gyakorlása során ne alakuljon ki jogvita a felek között).
Anka Tibor-Gárdos István-Nemes András: A zálogjog kézikönyve, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003.
Bodzási Balázs (szerk.): Hitelbiztosítékok, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016.
Menyhárd Attila: Dologi jog, Második, javított kiadás, ELTE Eötvös Kiadó-Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2010.
Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (I-II-III. és IV. kötetek), Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014.
Szabó Marianna (szerk.): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.
Wellmann György (szerk.): POLGÁRI JOG Dologi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013.
- 91/92 -
Vékás Lajos / Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 1. kötet, Wolters Kluver Kft., Budapest, 2014.
Wellmann György (szerk.): POLGÁRI JOG Kötelmi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013.
Pintér Attila: Az üzletrészen alapított zálogjog mint a kockázatitőke-befektetések biztosítéka, Gazdaság és Jog, 2017/7-8.
Török Tamás: Zálogjog a korlátolt felelősségű társaság üzletrészen és a részvényen, Gazdaság és Jog, 2008/6.
Gárdos István: Dematerializált értékpapír óvadékba adása - a dematerializált értékpapír mint a dologi jogok tárgya, Jogtudományi Közlöny, 2017/6.
Wolters Kluver Jogtár© kommentár ■
JEGYZETEK
[1] Tpt. 6. § (1) Az értékpapír - a kibocsátó döntése alapján - előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként.
[2] Tpt. 5. § (1) bekezdés 29. pontja: "dematerializált értékpapír: az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség."
[3] Ptk. 6:565. § (2) bekezdése: "Ha jogszabály meghatározza egyes értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeit, kizárólag az ezeknek megfelelő okiratot vagy dematerializált értékpapírt lehet az adott értékpapírfajtába tartozó értékpapírnak tekinteni."
[4] " [...] az értékpapírban rögzített jog gyakorlása, vagy követelés érvényesítése, bizonyítása, átruházása kizárólag az értékpapír által lehetséges." in Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (IV. kötet), Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., 320. o.
[5] ÉfmKr. 8. § (1) bekezdése: "Az értékpapírok fizikai megsemmisítése - égetéssel, bezúzással vagy ezekkel biztonságig egyenértékű más módszerrel - bizottság jelenlétében történik, a megsemmisítés megtörténtét pedig - a 8/A. §-ban foglalt esetkör kivételével - közjegyző tanúsítja."
[6] ÉfmKr. 8/A. § (1) bekezdése: "A Kr.-ben meghatározott kárpótlási jegyek megsemmisítését a Szakszolgálat végzi. A megsemmisítési eljárásról a Szakszolgálat a 8. § (2) bekezdésében meghatározott tartalommal jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvet a Szakszolgálat jelen lévő képviselője aláírja, aláírását pedig a megsemmisítési bizottság jelen lévő képviselői tanúsítják. A Szakszolgálat által így kiállított okirat közokirat."
[7] Wellmann György (szerk.): POLGÁRI JOG Kötelmi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013., 521. o.
[8] Ptk. 5:14. § (2) bekezdése: "A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre."
[9] Wellmann György (szerk.): POLGÁRI JOG Kötelmi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013., 524. o.
[10] Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (I. kötet), Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., 720. o.
[11] A Ptk. 6:566. § (1)-(2) bekezdései.
[12] A Ptk. 6:570. §-a alapján.
[13] A Ptk. 6:566. § (3)-(6) bekezdései alapján.
[14] Ptk. 3:11. §-a: "A részvénytársaság kivételével tagsági jogokról nem lehet értékpapírt kibocsátani."
[15] A Ptk. hivatkozott rendelkezését egyes jogirodalmi álláspontok diszpozitívnak tekintik. "Nyilvánvaló, hogy a tőzsdére bevezetett részvények esetén célszerű, nagy valószínűséggel az adott tőzsde előírása szerint az adott tőzsdére bevezetett részvényeknek dematerializáltnak kell lenniük, de ez megítélésünk szerint - hacsak a tőzsde szabályzata másként nem rendelkezik - nem zárja ki, hogy pl. az nyrt. zártkörűen forgalomba hozott részvényei nyomdai úton kerüljenek előállításra." [in Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (I. kötet), Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., 716. oldala alapján]
[16] "Egyes értékpapírok pozitív rendeleti záradék hiányában is átruházhatóak. Ezek az ipso iure forgatható értékpapírok. Ilyenek a váltó, a névre szóló csekk, névre szóló részvény, a közraktári jegy. A felsoroltakon kívül az értékpapírok forgatmánnyal csak akkor forgathatók, ha a szövegükben pozitív rendeleti záradék szerepel." [in Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (IV. kötet), Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., 338. oldala alapján]
[17] Ptk. 6:569. § (6) bekezdése: "Ha jogszabály felhatalmazása alapján a kibocsátó a névre szóló okirati formában előállított értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja (a továbbiakban: negatív rendeleti záradék), az okirati értékpapír az engedményezés hatályával ruházható át."
[18] Menyhárd Attila: Dologi jog, Második, javított kiadás, ELTE Eötvös Kiadó-Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2010., 368. o.
[19] Anka Tibor-Gárdos István-Nemes András: A zálogjog kézikönyve, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003., 329. o.
[20] Wellmann György (szerk.): Polgári jog Dologi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013., 113. o.
[21] Ptk. 5:89. § (2) bekezdés a) pontja.
[22] Ptk. 5:87. §-a.
[23] Ptk. 5:94. § (3) bekezdése.
[24] Ptk. 5:89. § (6) bekezdés második mondata.
[25] Török Tamás: Zálogjog a korlátolt felelősségű társaság üzletrészen és a részvényen, Gazdaság és Jog, 2008/6., 14. o.
[26] Ptk. 5:89. § (4) bekezdése.
[27] Ptk. 5:103. § (3) bekezdése: "A zálogjog nem terjed ki a kielégítési jog megnyílása előtt az ingatlantól a rendes gazdálkodás szabályai szerint elvált alkotórészre, tartozékra és haszonra, ha annak tulajdonjogát átruházták és azt az ingatlanról elvitték."
[28] Ptk. 5:103. § (1)-(2) bekezdései.
[29] Ptk. 5:95. § (1) bekezdése alapján.
[30] Ptk. 5:128. § bekezdése: "A zálogjogosult a fogyasztóval szembeni kielégítési jogát bírósági végrehajtáson kívül csak akkor gyakorolhatja, ha a) az óvadék tárgyára vonatkozóan a közvetlen kielégítés jogával él, b) az elzálogosított jogot vagy követelést e törvény szerint érvényesíti, vagy c) a kielégítési jog megnyílása után a zálogkötelezettel a zálogtárgy zálogjogosult által történő értékesítésének módjában írásban megállapodott."
[31] A Ptk. 5:126. § (3)-(4) bekezdései alapján.
[32] Ptk. 5:136. § Semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési joga megnyílásakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.
[33] Ez utóbbi lehetőség eljárási szabályait a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének és a kielégítési jog gyakorlása felfüggesztésének és korlátozásának részletes eljárási szabályairól szóló 66/2014. (III. 13.) Korm. rendelet tartalmazza (14-16. §§).
[34] Wolters Kluver Jogtár© kommentár a Ptk. 5:134. §-ához, c) pont [Gárdos István, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez]
[35] Ptk. 5:133. § (1) bekezdése: "A zálogjogosult a zálogtárgy értékesítése során a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint, a zálogkötelezett, illetve a személyes kötelezett érdekeit is figyelembe véve köteles eljárni."
[36] Wolters Kluver Jogtár© kommentár a Ptk. 5:134. §-ához, c) pont [Gárdos István, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez]
[37] Ptk. 5:138. § (1) bekezdése.
[38] Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (II. kötet), Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., 770. o.
[39] Tpt. 144. § (1)-(2) bekezdése: "A számlavezető zárolt értékpapír-alszámlára vezet át minden olyan értékpapírt, amelyet jogszabály, bírósági, hatósági intézkedés vagy szerződés alapján harmadik személyt megillető jog terhel, illetőleg amelyről a számlatulajdonos így rendelkezik." és "Az alszámlán meg kell jelölni a zárolás jogcímét - így különösen óvadék, zálogjog, bírósági letét, igényper, végrehajtási eljárás - és azt a személyt, akinek javára azt bejegyezték."
[40] A Ptk. 5:95. § (4) bekezdése alapján.
[41] Ptk. 3:215. § (3) bekezdés: "A dematerializált részvény olyan dematerializált értékpapír, amely a nyomdai úton előállított részvény tartalmi elemeit foglalja magában azzal az eltéréssel, hogy
a) a részvényes nevét, valamint az azonosításhoz szükséges egyéb adatait az értékpapír-számlavezető által a részvényes javára vezetett értékpapírszámla tartalmazza, [...]"
[42] Tpt. 7. § (3) bekezdés: "A dematerializált értékpapír olyan névre szóló értékpapír, amelynek nincs sorszáma, a tulajdonos nevét, egyértelmű azonosítására szolgáló adatokat pedig az értékpapírszámla tartalmazza."
[43] A Ptk. 3:254. § (2) bekezdése alapján.
[44] Ptk. 3:254. § (1) bekezdése: "A részvényes a részvényesi jogokgyakorlására a társasággal szemben a részvény vagy letéti, illetve tulajdonosi igazolás alapján, a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően jogosult."
[45] A Ptk. 3:262. § (1) bekezdés második mondata.
[46] A nyomdai úton előállított részvények teljes forgatmánnyal, az óvadéki jogosultra történő fordatással is az óvadéki jogosult birtokába adhatók, de nem ez a gyakorlat (az óvadék megszűnése esetén ez ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy az óvadéki jogosultnak az óvadéki kötelezettre visszaforgatva vagy üres forgatmánnyal ellátva kellene kiadni a részvényeket az óvadéki kötelezettnek).
[47] Bodzási Balázs (szerk.): Hitelbiztosítékok, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016., 303. o.
[48] Vékás Lajos / Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 1. kötet, Wolters Kluver Kft., Budapest, 2014., 1088. o.
[49] A Ptk. 5:95. § (2) bekezdése alapján.
[50] Gárdos István: Dematerializált értékpapír óvadékba adása - a dematerializált értékpapír mint a dologi jogok tárgya, Jogtudományi Közlöny, 2017/6.
[51] Wolters Kluver Jogtár© kommentár a Ptk. 5:94. §-ához, a) pont [Gárdos István, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez]
[52] A Tpt. 144. § (4) bekezdése.
[53] Ptk. 5:143. § (1) bekezdése: "A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést szerez."
[54] A Ptk. 5:88. §-a alapján.
[55] A Ptk. 5:87. § b) pontja alapján.
[56] Ptk. 3:228. § (1) bekezdése.
[57] Ptk. 3:231. § (2) bekezdése: "Ha az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot az alapszabály korlátozza vagy kizárja, és a részvénytársaság valamely üzleti évben nem fizet osztalékot az osztalékelsőbbségi részvényeseknek, vagy a kifizetett osztalék nem éri el az osztalékelsőbbségi részvény alapján járó osztalék mértékét, az osztalékelsőbbségi részvény alapján a szavazati jog a következő üzleti évre vonatkozó éves beszámoló elfogadásáig korlátozás nélkül gyakorolható."
[58] Ptk. 3:233. § (4) bekezdése: "Vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény nem bocsátható ki, ha a részvénytársaságnál az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja."
[59] Ptk. 3:222. § (1) bekezdésének első mondata: "A részvénytársaság az alaptőke huszonöt százalékát meg nem haladó mértékben megszerezheti az általa kibocsátott részvényeket."
[60] Ptk. 3:239. § (4) bekezdése: "A társaság a visszaváltott részvényeket az alaptőke kötelező leszállításának szabályai szerint bevonja."
[61] Ptk. 260. § (2) bekezdése: "Nem gyakorolhatja szavazati jogát a részvényes, amíg esedékes vagyoni hozzájárulását nem teljesítette."
[62] Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (I. kötet), Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., 802. o.
[63] Ptk. 5:103. § (1)-(2) bekezdése: "A zálogjog a dolgot mindenkori alkotórészeivel együtt terheli. A zálogjog kétség esetén kiterjed a dolog mindenkori tartozékaira is. A zálogjog kiterjed a dolog termékeire, terményeire, szaporulatára és a zálogtárgy egyéb hasznaira."
[64] Wolters Kluver Jogtár© kommentár a Ptk. 3:267. §-ához, a) pont [Kisfaludi András, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez]
[65] Ptk. 3:260. § (2) bekezdése.
[66] Ptk. 3:262. § (1) bekezdés negyedik mondata.
[67] Wolters Kluver Jogtár© kommentár a Ptk. 3:267. §-ához, c) pont [Kisfaludi András, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez]
[68] Ptk. 5:104. § (1) bekezdése: "A zálogtárgy értékcsökkenése vagy elpusztulása esetén járó [...] más érték, [...] a zálogtárgy helyébe lép [...].
[69] Anka Tibor-Gárdos István-Nemes András: A zálogjog kézikönyve, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003., 328. o.
[70] A Ptk. 5:143. § (1) bekezdése alapján.
[71] Anka Tibor-Gárdos István-Nemes András: A zálogjog kézikönyve, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003., 329. o.
[72] Bodzási Balázs (szerk.): Hitelbiztosítékok, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016., 843. o.
[73] Szabó Marianna (szerk.): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007., 1132. o.
[74] Anka Tibor-Gárdos István-Nemes András: A zálogjog kézikönyve, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003., 330. oldal
[75] Ptk. 5:127. § (1) bekezdés a) pontja: "A kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlása a zálogjogosult választása szerint a) a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése [...] útján történik."
[76] A Ptk. 5:126. § (4) bekezdése alapján.
[77] Wellmann György (szerk.): Polgári jog Dologi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013., 114. o.
[78] "Önmagában az, hogy a zálogszerződés szabályai a dologi jog szabályai között kerültek elhelyezésre, éppúgy nem foszthatja meg a zálogszerződést kötelmi jellegétől, mint ahogyan a zálogjogi szabályozás kötelmi jogban történő korábbi elhelyezése sem tette kétségessé a zálogjog dologi jellegét. [...] A szerződés kötelmi jellegét az sem érinti, hogy a szabályozás egyes elemei eltérést nem engedő jellegűek [...]" [in Wellmann György (szerk.): Polgári jog Dologi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013., 115. oldala alapján]
[79] A Ptk. 5:123. §-a alapján.
[80] Pintér Attila: Az üzletrészen alapított zálogjog mint a kockázatitőke-befektetések biztosítéka, Gazdaság és Jog, 2017/7-8., 35. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
