Az utóbbi évtizedben a magyar bankok túlnyomó többsége szinte kizárólagosan ingatlan jelzálogjogot fogad el biztosítékként, holott a gazdasági élet szereplői közül számosan rendelkeznek megfelelő értékkel bíró társasági részesedésekkel. A társasági részesedések közül a hitelezés szempontjából a korlátolt felelősségű társaság üzletrésze (a továbbiakban: üzletrész) és a részvény érdemel figyelmet. A jogalkotó feladata az, hogy olyan zálogjogi szabályozást alkosson, amely mind a pénzügyi intézmények, mind a potenciális hiteladósok, mind a kívülálló harmadik személyek számára egyértelmű, világos és átlátható rendelkezéseket ír elő, és egyúttal hatékonyan szabályozza e társasági részesedéseken létesíthető zálogjog valamennyi létszakaszát. A magyar jogalkotó a 2007. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Ctv. novella) egyes rendelkezései útján 2007. szeptember 1. napi hatállyal módosította a Ctv.-t és a Ptk.-t, amely módosítás eredményeként az üzletrészt terhelő zálogjog alapításához a zálogjognak a cégnyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Azonban a jogalkotó a szabályozást nem gondolta át kellőképpen, így az hiányos, lényeges részletszabályok nem kerültek megalkotásra. Tanulmányom első részében bemutatom az üzletrészen és a részvényen fennálló zálogjogra vonatkozó hatályos szabályozást, e körben felhívom a figyelmet a szabályozás belső ellentmondásaira és hiányosságaira, második részében pedig ismertetem az új Ptk. Javaslatnak e társasági részesedéseken létesíthető zálogjogra vonatkozó szabályozását.
Az üzletrészen és a részvényen létesíthető zálogjog hatályos szabályozásának vizsgálatakor az alábbi kérdésekre kell választ adni: a) a polgári jog szempontjából milyen vagyontárgynak minősül az üzletrész és a részvény; b) ehhez képest az üzletrészen és a részvényen egyáltalán alapítható-e zálogjog, és ha igen, milyen típusú zálogjog alapítható; c) az üzletrészen és a részvényen fennálló zálogjog viszonya a vagyont terhelő zálogjoghoz a zálogjog érvényesítése (a kielégítési elsőbbség) szempontjából.
Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a széles értelemben vett polgári jog (magánjog) által elismert valamennyi vagontárgy-típust kimerítő jelleggel nem sorolja fel. A Ptk. Harmadik Része a tulajdonjog tárgyai között tartja számon a dolgot, a pénzt, az értékpapírt és a dolog módjára hasznosítható természeti erőt. A Ptk. Negyedik Része 1989. január 1. napjától külön fejezetben (a XXVIII/A. fejezetben) szabályozza az értékpapírt. Ennek keretében az 1997. január 1. napjától hatályos Ptk. 338/A. § (2) bekezdése meghatározza az értékpapír fogalmát, mégpedig olyképpen, hogy értékpapírnak csak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályba meghatározott kelékekkel rendelkezik és a kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. A Ptk. 338/A. § (2) bekezdésében hivatkozott jogszabály a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt). A Tpt. tárgyi hatálya kizárólagosan a sorozatban kibocsátható értékpapírokra terjed ki. A Tpt. 6. § (1) bekezdése értelmében az értékpapír - a kibocsátó döntése alapján - előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként. A Tpt. 7. § (3) bekezdése alapján a dematerializált értékpapír olyan névre szóló értékpapír, amelynek nincs sorszáma, a tulajdonos nevét, egyértelmű azonosításra szolgáló adatokat pedig az értékpapírszámla tartalmazza. A Ptk. 338/D. § értelmében értékpapírt - külön jogszabály szerint - valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jogosultságról is ki lehet állítani. Erre az értékpapírra - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a pénzkövetelésről szóló értékpapír szabályait kell megfelelően alkalmazni. A részvény tekintetében a Ptk. 338/D. § által felhívott külön jogszabály a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.). A Gt. 177. § szerint a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír. A részvény mint sorozatban kibocsátott értékpapír előállítása is két módon történhet: a) nyomdai úton okiratként vagy b) számítógépi jel formájában (dematerializáció). A Gt. 286. § (1) bekezdése alapján a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei (ideértve az ideiglenes részvényt is) kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. Jóllehet a Ptk. 338/D. § a "részvény" jogfogalmat kifejezetten nem tartalmazza, azonban a hatályos magyar polgári jogban kizárólag a részvény minősül tagsági viszonyból eredő jogosultságot megtestesítő értékpapírnak, ekként a Ptk. a részvényt mint tagsági jogosultságot megtestesítő értékpapírt létezőnek ismeri el.
Ezzel szemben a Ptk. az "üzletrész" jogfogalmát sem kifejezetten, sem áttételes módon nem tartalmazza. (A Ptk. 53. § (3) bekezdése a korlátolt felelősségű társaság fogalom-meghatározás során a törzsbetét fogalmát használja, és nem az üzletrész fogalmát.) Hatályos jogunkban az üzletrész fogalmát a Gt. határozza meg. A Gt. 121. § (1) bekezdése értelmében a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az üzletrész mértéke a tagok törzsbetéteihez igazodik. Azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek, a társasági szerződés azonban egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel. A tagsági jogok a következők: a) vagyoni jogok (osztalékhoz fűződő jog, likvidációs hányadhoz fűződő jog); b) nem vagyoni jogok (taggyűlésen való részvétel joga, szavazati jog); c) egyéb jogok (társasági határozatok megtámadásának joga, a szavazatok öt százalékával való rendelkezés esetén kisebbségi jogok). Az üzletrész tehát különböző típusú jogosultságok (vagyoni és nem vagyoni jogosultságok) együttese. Az üzletrész nem minősül dolognak, azonban az üzletrészre a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazza a Gt, például a Gt. 122. § (1) bekezdése értemében az üzletrésznek több tulajdonosa is lehet. Az üzletrész jogi természetét tekintve ugyanígy foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is, amikor egy eseti döntésében elvi éllel rögzítette, hogy a gazdasági társaság üzletrésze nem minősül - még 100%-ban történő üzletrész átruházása esetén sem - a Ptk. szerinti "dolognak" [BH 1998/238.].
A magyar jogirodalomban nincs vita abban a kérdésben, hogy üzletrészen lehetséges zálogjog alapítása, ugyanakkor éles vita áll fenn abban a kérdésben, hogy részvényen (illetőleg értékpapíron) egyáltalán lehetséges-e zálogjogot alapítani, és ha igen, milyen típusú zálogjog alapítása lehetséges. Említést érdemel az a tény is, hogy a Ctv. novella hatályba lépését megelőzően is egyetértés volt abban a kérdésben, hogy üzletrészen lehetséges zálogjog alapítása. A Ptk. 267. § (1) bekezdése értelmében a jogon az erre irányuló szerződéssel alapítható zálogjog, így az üzletrészen mint különböző típusú jogosultságok összességén nem vitásan alapítható zálogjog. Az üzletrész lajstromozott jogosultságnak minősül, ugyanis a cégnyilvántartás tartalmazza az üzletrészt kibocsátó valamennyi korlátolt felelősségű társaságot, valamint tartalmazza a korlátolt felelősségű társaságok tagjai nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), a tag tagsági jogviszonyának keletkezésének és megszűnésének időpontját, valamint az üzletrész (törzsbetét) mértékét a következők szerint. A Ctv. 10. § (1) bekezdése értelmében a cégnyilvántartás a cégjegyzékből, valamit a cégjegyzékben szereplő adat igazolására szolgáló mellékletekből, illetve egyéb olyan okiratokból áll, amelynek benyújtására a céget - közérdekből, illetve a forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek biztonsága céljából törvény kötelezi (a továbbiakban együtt: cégiratok), A Ctv. 27. § (3) bekezdés a) és b) pontjai alapján a cégjegyzék a korlátolt felelősségű társaság esetén tartalmazza a tagok nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), valamint a tag tagsági jogviszonyának keletkezésének és megszűnésének időpontját. A Ctv. 1. számú melléklet II. 1. a) pont szerint korlátolt felelősségű társaság esetén benyújtandó okirat a tagjegyzék, vagyis a cégbíróságra benyújtott tagjegyzék cégiratnak minősül, s ekként a cégnyilvántartás részét képezi. A Gt. 150. § (2) bekezdésében írt szabály meghatározza a tagjegyzék kötelező tartalmi elemeit, amelyek közé tartoznak egyebek mellett a következők: a tag neve (cége), lakóhelye (székhelye) és törzsbetéte, valamint a közös tulajdonban lévő üzletrész esetén az egyes tulajdonosok és a közös képviselő neve (cége), lakóhelye, (székhelye), valamint a törzsbetét mértéke. A Gt. 121. § (1) bekezdése második mondata szerint az üzletrész mértéke a törzsbetéthez igazodik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
