"Ahogyan a kormányzat bírálata sem egyenlő az egész nemzet bírálatával, úgy a kalandozó magyar csapatok bírálata - illetve 1100 évvel ezelőtti büntetlenségük kifogásolása - sem egyenlő az akkoriban élt összes magyar bírálatával. Az egykori portyázó magyarok és a jelenlegi magyar nemzetállam polgárai között pedig végképp nem lehet egyenlőségjelet tenni. Már csak azért is nehéz lenne, mert a nemzetállam mint társadalmi konstrukció csak évszázadokkal később jött létre. Ez olyan, mintha nem lehetne »lebüdösözni« vagy más negatív jelzőkkel illetni Asterixet, Obelixet és ókori gall barátaikat, mert ez a kijelentés sértené minden egyes ma élő francia méltóságát."
A tanulmány egy, a HVG (Heti Világgazdaság hetilap) online című változatában megjelent véleménycikk ügyén keresztül vizsgálja a Kúria közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatát, amely az Alaptörvény negyedik módosításán, illetve a Polgári Törvénykönyv személyiségi jogok érvényesítéséről szóló azon rendelkezésén alapszik, amely magába foglalja a jogérvényesítés lehetőségét, ha valakit a magyar nemzethez (vagy más társadalmi csoporthoz) való tartozásával összefüggésben ér jogsérelem. A Kúria veszélyes precedenst teremtett, amely széles körben alkalmazható mindazokkal szemben, akik a kormány tevékenységét bírálják. Az alábbiakban kritikusan elemzem a Kúria 2021. márciusi 24.-i ítéletét, amelyben elmarasztalja a HVG-t Tóta W. Árpád egy publicisztikája miatt. A döntés nagy valószínűséggel dermesztő hatást gyakorol a jövőben a véleménynyilvánítás szabadságára.
A vita egy 2018-ban megjelent HVG-cikk, Tóta W. Árpád rovatvezető "Magyar ember nem lop, csak kalandozik" című írása körül robbant ki.[1] A cikk az ügyészséget hibáztatta, amiért leállította a büntetőeljárást az Elios-ügyben, azaz egy olyan ügyben, amelyben a miniszterelnök veje, illetve az utóbbi cége volt érintett, és amelyet illetően az OLAF, az EU csalás elleni hivatala is vizsgálatot folytatott korrupció gyanúja miatt.
A kritikát a szerző európai kontextusba helyezte. Az újságíró felszólította az uniós intézményeket, hogy sokkal erőteljesebben lépjenek fel az autokrata berendezkedésű államok ellen. Hivatkozott az uniós pénzek uniós értékeket sértő célokra történő felhasználására; a lomha, felületes és nem hatékony európai eljárásokra, amelyek autokraták kezére játsszák az európai adófizetők pénzét; az Európai Néppárt küzdelmére, hogy megszabaduljon a Fidesztől; az OLAF korrupciógyanús ügyekben tett túlságosan megengedő és puha megállapításaira; illetve általában az uniós intézményekre, amelyek nem foganatosítottak visszatartó erejű intézkedéseket a jogállamiságot folyamatosan romboló kormányok ellen. Tóta W. tehát olyasmit tett, amit elismert alkotmány- és EU jogászok is rendszeresen művelnek,[2] csak sokkal olvasmányosabb és provokatívabb módon fogalmazott:
"Orbán Viktor azt üzente: lopok tovább. Ami pénz ezután jön, azt is szeretné eltenni, és ez itt nem számít bűncselekménynek. Aláír bármilyen képeslapot a liberális értékekről meg jogállamról, az ingyen van. A hatalmi ágak szétválasztását is nagyon helyesli, direkt külön kistányérra szedi a bíróságot a pacal mellé. Viszont nem szándékozik lecsukatni sem a családtagjait, sem a barátait. Ha ezt jelenti a jogállam, akkor a jogállam bassza meg magát."
De nem a káromkodással van a probléma. A megtámadott szövegrész ugyanis nem ez, hanem egy másik, amely némi irónia segítségével rajzol meg egy hasonlatot. Tóta W. először bemutatja a 2010-es évek Magyarországát, ahol a kormányzati hatalom korlátozására és a korrupció megelőzésére hivatott valamennyi eljárás és intézmény kudarcot vallott, és ahol csak az EU, mint a jogállamiság külső védelmezője, lenne képes megállítani az alkotmányos demokrácia hanyatlását és kiüresedését. Ezután összehasonlítja a mai Magyarországot az 1100 évvel ezelőttivel, amikor magyar seregek dúlták végig Európát. És itt jön a párhuzam: a kalandozó hadjáratoknak sem a magyar uralkodó vetett véget, hanem Nyugat-Európa, amikor legyőzték a magyarokat a 955-ös augsburgi csatában, véget vetve ezzel a "büdös magyar migránsok" és a "magyar banditák" által elkövetett erőszakos cselekményeknek. Az utolsó két idézőjeles kifejezéssel azonban túl messzire ment a szerző, legalábbis két magyar állampolgár szerint, akik személyiségi jogi pert indítottak a HVG ellen, amiért megjelentettek egy olyan írást, amely megsértette őket a magyar nemzethez mint közösséghez tartozásukkal összefüggésben.
Az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyv megsértését állapította meg,[3] a másodfokú bíróság megváltoztatta az ítéletet,[4] végül a Kúria, egyetértve az elsőfokú ítéletben foglaltakkal, megállapította a hetilap felelősségét,[5] amiért a vitatott cikket közzétet-
- 41/42 -
te. A Kúria szerint "[a] vélemény kifejezésének ez a formája és módja indokolatlanul gyalázkodó, a közlés üzenetéhez szükségtelenül kapcsolódó, ezért öncélú. [...] A vélemény kifejezésének ez a módja még a közügyekkel összefüggő vitában is meghaladja a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit, érdemben ugyanis semmivel sem járul hozzá a közügy megvitatásához, és nem minősíthető a közérdekű vitában az egyén szabad kibontakozásának az eszközeként sem."[6] A jogerős ítéletet zárt ajtók mögött hozták meg, azaz nem volt szóbeli tárgyalás, noha az alperes azt részesítette volna előnyben.[7]
A Kúria ítéletében[8] arra kötelezte a HVG-t mint alperest, hogy távolítsa el a sértő szavakat a cikkből, és tegyen közzé egy elnézést kérő közleményt, a felpereseknek pedig fizessen 400 000 Ft-ot személyiségi jogaik megsértésére tekintettel.
A felperesek ügyvédje, Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik Magyarországért Mozgalom egykori parlamenti képviselője arra buzdított, hogy "honfitársaink figyeljék a közéleti megnyilvánulásokat és, ha ilyen és ehhez hasonló kitételeket találnak, akkor azt jelezzék" az általa vezetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat felé, hogy perközösséget hozhassanak létre.[9] Gaudi-Nagy azt vizionálta, hogy ha legközelebb valaki megsérti a nemzet méltóságát, akkor magyarok ezrei perelnek majd, ezért a bíróságok sokkal jelentősebb összeget ítélnek meg sérelemdíjként, ez a gyakorlat pedig komoly visszatartó erővel bír majd a Tóta W. Árpádéhoz hasonlatos írások közzétételére.[10] Ám függetlenül a sérelemdíj pontos összegétől, a Kúria veszélyes precedenst teremtett, amely dermesztően hathat a véleménynyilvánítás és az információ szabadságára, és öncenzúrához vezethet.
Először vessünk egy pillantást a mögöttes jogszabályokra. Az Alaptörvény negyedik, több pontja miatt is nemzetközi felzúdulást kiváltó módosítása vezetett be egy, az ügy szempontjából releváns rendelkezést.[11] Az Alaptörvénybe illesztett IX. cikk (5) bekezdése, amely 2013 áprilisában lépett hatályba, így fogalmaz: "A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek - törvényben meghatározottak szerint - jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni."
A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény egy ennek megfelelő rendelkezést tartalmaz a 2:54. § (5) bekezdésében: "A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti."
A két rendelkezést sokan bírálták a szólásszabadságra gyakorolt dermesztő hatása miatt,[12] illetve azért, mert e rendelkezések fokozott védelmet nyújtanak a társadalom többségi, már amúgy is jelentős hatalommal bíró társadalmi csoportjainak a véleménynyilvánítási szabadság kárára.[13] A rendelkezések vitatható olvasatát és hatását enyhíthette volna a bíróság, ehelyett a HVG-ügyben a Kúria túl szűkre szabta a szólásszabadság határait, a döntést pedig súlyos érvelési hibákat tartalmazó indokolással látta el. Ezeket a kérdéseket, sajnos, lehetetlen anélkül elemezni, hogy - noha ez elég fájdalmas feladat - elmagyaráznánk a humort és az iróniát, ami az inkriminált véleménycikk alapját képezi. Mégis, a tudományos kíváncsiság kedvéért hozzuk meg ezt az áldozatot.
A "kinek a kritikája, kinek a védelme" címszó alatt felmerülhet, hogy értelmes-e (i) csoportok és nem egyének méltóságát védeni, (ii) ráadásul hatalmi helyzetben és szám szerinti többségben lévő társadalmi csoport méltóságát, valamint kérdés, hogy (iii) ha a törvény szerint minden magyar perelhet a Tóta W. Árpád véleménycikkéből fakadó jogsérelem miatt, akkor ez a jog vajon magát Tóta W. Árpádot megilleti-e. Az eredmény abszurd, ezt mutatja, hogy a szerző el is játszott a gondolattal, hogy beperli saját magát, és ezzel jogi perpetuum mobilét hoz létre.[14] De nem érdemes sem a többségvédelem indokoltságán, sem egy adott társadalmi csoport tagjának esetleges öngyűlöletén elidőzni,[15] a pozitív jog e tekintetben egyértelmű: a gyűlöletbeszéd saját - akár
- 42/43 -
többségi - csoporttal szemben is elkövethető. Az alábbi szempontok azonban megvilágítják, hogy a Kúria jogértelmezése mégis téves volt.
Az írás a magyarországi korrupcióról, valamint a törvénysértéssel gyanúsított kormányközeli üzletemberek, illetve oligarchák elleni büntetőeljárások megszüntetéséről szólt. A véleménycikk azt állította, hogy az ügyészség, amely az újságíró véleménye szerint a kormány bábja, nem végzi megfelelően a munkáját, és nem kezdeményez olyan büntetőeljárásokat, amelyek a Fidesz-közeli oligarchák büntetőjogi felelősségre vonásához vezethetnének, az uniós intézmények vagy az OLAF által egyébként már feltárt jogsértések kapcsán. Éppen ezért, inkább azt vizsgálhatta volna a bíróság, hogy ha valaki bírálja a jelenlegi kormányt, az valóban sértheti-e a magyar nemzet méltóságát. Csak a jegyzőkönyv kedvéért: nyilvánvalóan nem, mivel a kritika a kormány ellen irányult, amely nem egyenlő a magyar nemzettel - még ha egyes politikusok rendszeresen kísérletet is tesznek arra, hogy egyenlőségjelet tegyenek a kettő közé.[16]
Ám a Kúria azonosítja a kormányt ért bírálatot a mai magyar nemzet bírálatával is. A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság nehezen követhető logikai fordulatával, amely szerint az újságíró "sértő tartalmú bírálatát a magyar nemzetközösség egészére vonatkozóan fogalmazta meg, így a jogsértő kifejezéseket az adott nemzethez tartozó olyan személyi körre is alkalmazta, amellyel szemben maga sem kívánt kritikát megfogalmazni".[17] Ezért a Kúria elfogadja az elsőfokú ítéletben foglaltakat, amennyiben "nincs elfogadható magyarázat arra, hogy mi indokolhatná az olyan személyi körre vonatkozó sértő kifejezések használatát, amellyel szemben a szerzőnek nincs kritikus megjegyzése".[18] Az okos lány meséjéhez hasonlatosan, az újságíró meg is sértette a magyar nemzet méltóságát, meg nem is.
Az indokolásban azonban van egy további csúsztatás. Ahogyan a kormányzat bírálata sem egyenlő az egész nemzet bírálatával, úgy a kalandozó magyar csapatok bírálata - illetve 1100 évvel ezelőtti büntetlenségük kifogásolása - sem egyenlő az akkoriban élt összes magyar bírálatával. Az egykori portyázó magyarok és a jelenlegi magyar nemzetállam polgárai között pedig végképp nem lehet egyenlőségjelet tenni. Már csak azért is nehéz lenne, mert a nemzetállam mint társadalmi konstrukció csak évszázadokkal később jött létre. Ez olyan, mintha nem lehetne "lebüdösözni" vagy más negatív jelzőkkel illetni Asterixet, Obelixet és ókori gall barátaikat, mert ez a kijelentés sértené minden egyes ma élő francia méltóságát. Ennek fényében már az ítélet kiindulópontja is problematikus, és eleve erősen kérdéses a felperesek perképessége.
Térjünk most rá azokra a kifejezésekre, amelyek a Kúria szerint nem érdemesek védelemre a véleménynyilvánítás szabadsága alapján. A Kúria azt még érzékelte, hogy a "migráns" szónak pejoratív felhangja van a magyar nyelvben,[19] illetve azt, hogy a "migráns" szó használatát politikai-kritikai összefüggésében kell értelmezni, az újságíró ugyanis tükröt kíván tartani a kormány által gerjesztett, xenofób utalásokat tartalmazó gyűlöletbeszédnek.[20] Ebben az összefüggésben a Kúria leszögezte, hogy önmagában a "migráns" szó használata még a szólásszabadság oltalma alá esett volna. Az érvelés - és így kritikánk - lényege a "büdös" jelző és a "bandita" főnév értelmezésével kapcsolatos. Az ugyanis már túl sok volt a Kúriának, hogy a "migráns" szó a "büdös" jelzővel és a "banditák" főnévvel álljon együtt. Ez valószínűleg az ítélet leggyengébb része, ahol a bíróság - Tóta W. szavaival - "nagyon elveszett az irodalmi szövegelemzés labirintusában'.[21] A Kúria a "migráns" szó elemzésekor ugyanis még észreveszi a beszéd politikai kontextusát, ám elveszti saját érvelésének fonalát, amikor rátér a "büdös" és a "banditák" szavak értékelésére. Itt a Kúria már nem ismeri fel a politikai kontextust, és indokolatlanul bántónak tartja Tóta W. szavait.[22] Csak így, a vitatott kifejezéseket a szövegkörnyezetből kiragadva, a politikai kritika kontextusát figyelmen kívül hagyva juthatott a Kúria arra a következtetésre, hogy a "vélemény kifejezésének ez [...] öncélú".[23]
A Kúria véleménye szerint nem korlátozták szükségtelenül vagy aránytalanul a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel a cikkből csak két szót kellett törölni.[24] Ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja az irodalmi művek és a sajtócikkek sajátosságait. A HVG egyébként törölte a két szót, és csillagokat tett a helyükre, míg Tóta W. Árpád a közösségi médiában megváltoztatta a szavakat "illatosra" ("büdös" helyett) és "kópékra" ("banditák" helyett) csak azért,
- 43/44 -
hogy bemutassa a bírói ítélet abszurditását; azt, amikor a jogalkalmazó átirat egy irodalmi szöveget.[25] A Kúria tehát úgy viselkedett, mint az a középszerű magyartanár, aki miután elolvasta diákja fogalmazását, úgy értékeli, hogy "a közlés gondolati tartalma és formája nem áll egymással összhangban".[26] Továbbá az írás "érdemben [...] semmivel sem járul hozzá a közügy megvitatásához".[27] Mintha ezt a bíróság döntené el, nem pedig a szerző és közönsége.[28]
A Kúria ítélete nagy valószínűséggel nem állná ki az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) próbáját, mivel az utóbbi gyakorlata a politikai beszédet, illetve a közérdekű kérdésekkel kapcsolatos vitát fokozott védelemben részesíti.[29] Noha a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozásának vannak igazolható okai, ezeket szűken kell értelmezni, és a korlátozás szükségességét meggyőző módon kell igazolni.[30] Az EJEB különösen azt vizsgálja, mégpedig a szólás kontextusát is tekintetbe véve,[31] hogy a véleménynyilvánítás szabadságába történő beavatkozás igazolására felhozott indokok "relevánsak és elégségesek" voltak-e, és a megtett intézkedés "arányos volt-e az elérni kívánt törvényes céllal".[32] Ahogy az EJEB számtalan ítéletében kimondta, az Európai Emberi Jogi Egyezmény szólásszabadságról szóló 10. cikkének védelme azokra az információkra és eszmékre is kiterjed, amelyek sértenek, megütközést keltenek vagy felkavarnak; ez a megoldás felel meg a pluralizmus, a tolerancia és a nyitottság követelményeinek, amelyek nélkül nem létezhet demokratikus társadalom.[33] A sajtó alapvető fontosságú szerepet tölt be egy demokratikus társadalomban,[34] az újságírói szabadság pedig a túlzásra, illetve a provokációra is kiterjed. A stílus mint a kifejezés formája, ideértve akár a vulgáris kifejezéseket is, a kommunikáció részét képezi, és ezért a kifejezés tartalmával együtt az EJEE védelmét élvezi.[35] Nehezen értelmezhető ezért a Kúria azon megállapítása, hogy az alperes által felhívott strasbourgi esetjog a magyar bíróság számára nem releváns.
Az a megállapítás pedig végképp téves jogértelmezésen alapszik, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága "a hasonló jellegű jogsértéseknél az Emberi Jogok Európai Egyezményének szólásszabadságot védő 10. cikke mellett a joggal való visszaélést tiltó 17. cikket is figyelembe veszi, ide sorolva azt az esetet is, ha valaki visszaél a szólásszabadsággal".[36] Az EJEB ugyan kimondta, hogy az egyezményes jogok megsértése érdekében nem lehet hivatkozni a szólásszabadságra, és eleve nem tekinti befogadhatónak az ilyen kérelmeket,[37] ugyanakkor a közösségek, különösen a többségi közösségek méltóságát nem védi az Európai Emberi Jogi Egyezmény. A joggal való visszaélés tipikus ügycsoportja a holokauszttagadás,[38] kiterjedően olyan esetekre is, mint amikor egy szórakoztató showműsorban gegként kitüntettek egy holokauszttagadót,[39] de az EJEB-hez benyújtott kérelmekben volt már szó a fehér felsőbbrendűség hangoztatásáról,[40] terrorista szervezet támogatásáról televíziós műsorban,[41] illetve felhívásról az oroszországi zsidók közéletből való kiszorítására,[42] és ezekben az ügyekben a kérelmezők hiába nehezményezték szólásszabadságuk sérelmét, az EJEB nem fogadta be ezeket az ügyeket.[43] Az ilyen eseteknek - amelyekben történelmi tényeket hamisítottak meg, önkényuralmi ideológiát, faji felsőbbrendűséget és antiszemitizmust propagáltak, illetve gyűlöletre uszítottak a kérelmezők, azaz a demokratikus berendezkedés lebontása érdekében éltek (vissza) a joggal - semmilyen közös metszetük nincs Tóta W. cikkével, illetve az abban megfogalmazott ironikus élű kormánykritikával.
Elébe menve a gyakori érvnek, amellyel az európai joggal szembeni nemzeti ellenállást próbálják igazolni, ezeknek az értékeknek nem létezik alternatív, közép-kelet-európai olvasata.[44] Talán a legmarkánsabban (legbornírtabban) Kövér László fogalmazta meg ezt az érvet, aki a vörös csillag viselésének megengedhetőségével kapcsolatos strasbourgi ítéleteket ostorozta: "Nekünk nem kéne sokat foglalkozni azzal, hogy mi van Európában rajtunk kívül [...] Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy ebben az országban mi zajlott 50 éven keresztül, [...] úgy gondolja, hogy az egy elfogadható dolog, meg a szabadságjoghoz tartozik, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon."[45] Emlékezetes, hogy ezt az álláspontot tükrözte a 2012. április 20-án benyújtott jelentés az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló Magyarország elleni ügyében hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről,[46] továbbá gyakorlatilag jogszabályba kodifikálta ezt az álláspontot a jelentés elfogadását szorgalmazó országgyűlési határozati javaslat, amely kimondta,[47] hogy a parlament nem ért egyet a strasbourgi Fratanoló-ítélet végrehajtásával. Szépen, csendben azonban ennek az ítéletnek is megfeleltették a magyar jogot.[48]
- 44/45 -
Az Alkotmánybíróság (AB) már az alkotmánybíráskodás kezdetei, pontosabban a 30/1992 (V. 26.) AB határozat óta következetesen védte a véleménynyilvánítás szabadságát, éppen úgy, ahogy minden más demokratikus társadalom alkotmányos felülvizsgálatot végző fóruma. Az AB elismerte a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepét az alkotmányos alapjogok között, és rögzítette, hogy enélkül az egyén nem képes értelmes módon részt venni a társadalmi és politikai folyamatokban. "Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele."[49]
Felvetődhet a kérdés, hogy az Alaptörvény hatálybalépését követően felülírható-e az AB első húsz évének progresszív és alapvetően Strasbourg-konform ítélkezési gyakorlata. A 22/2012. (V.11.) AB határozatában a testület kimondta, hogy a 2012 után felmerülő esetekben továbbra is felhasználhatók az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően hozott korábbi döntések érvei, feltéve, ha az Alaptörvény rendelkezései azonosak vagy hasonlóak az előző Alkotmány rendelkezéseihez. Ahogy az AB volt elnöke, az Emberi Jogok Európai Bíróságának jelenlegi bírája, Paczolay Péter fogalmazott,[50] a testület ezen határozata csak megerősítette a korábban megfogalmazott elveit. Nem is tehetett volna másképp: véleménye szerint "a jogállami alkotmányvédelemben nem lehet új lapot kezdeni".[51]
A magyar parlament azonban másként látta a helyzetet. Mintha az AB fenti megállapítására reagálna, az Alaptörvény negyedik módosítása (az a módosítás, amely bevezette a magyar nemzet méltóságának védelmét is) hatályon kívül helyezte az AB minden olyan határozatát, amely az új Alaptörvény hatálybalépése előtt született. Ezt nem lehet másként értelmezni, mint hogy az alkotmánymódosító hatalom egyszerűen felülírta a fent hivatkozott 22/2012. (V.11.) AB határozatot, annak érdekében, hogy az AB-t a jövőben már ne kösse korábbi esetjoga, sőt, a testület köteles legyen minden egyes esetben felülvizsgálni korábbi döntéseit. A negyedik alkotmánymódosítást követően az AB egy újabb - 13/2013. (VI. 17.) számú - határozatában ismételten foglalkozott a kérdéssel, és arra a következtetésre jutott, hogy a testület továbbra is felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érvrendszereket, jogelveket és alkotmányos összefüggéseket, amennyiben az Alaptörvény és az 1989-es Alkotmány vonatkozó rendelkezése között tartalmi, kontextuális egyezőség áll fenn; amennyiben a konkrét ügy kapcsán a korábbi megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya; és amennyiben részletesen megindokolják, hogy miért mutatkozik szükségesnek az AB korábbi esetjogának felhívása. A fenti kritériumrendszert az AB esetről esetre vizsgálja.[52]
Szintén a negyedik Alaptörvény-módosítást követően, amely egyrészt elrendelte a korábbi AB határozatok kvázi eltörlését, másrészt megtiltotta a magyar nemzet méltóságának a megsértését, az AB kimondta a 7/2014. (III. 7.) határozatában, hogy a szólásszabadsággal és a sajtószabadsággal kapcsolatos korábbi elvek az Alaptörvény hatálybalépését követően is érvényesek.[53]
Az alkotmányos helyzet azonban egyértelműen megváltozott a fent idézett IX. cikk (5) bekezdésének Alaptörvénybe illesztésével, és úgy tűnik, hogy az AB lassanként hajlandó ennek megfelelően átrajzolni a szólásszabadság határait. Az eddig szűkös joggyakorlat gyors fejlődésnek indult az elmúlt hónapokban. Az AB 2021 februárjában két határozatban is - 6/2021. (II. 19.)[54] és 7/2021. (II. 19.)[55] AB határozat - értelmezte a rendelkezéseket, és az elsőben, amelyben az indítványozók a lengyel abortuszrendszert bírálták, szintén a közösség méltóságának elsőbbsége - ebben az esetben a legnagyobb magyarországi vallási közösség, azaz a katolikusok méltósága - érvényesült a szólásszabadsággal szemben. Ahogy a testület fogalmazott az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése kapcsán: "[a] véleményszabadság már nem nyújt védelmet a közösségekkel kapcsolatos olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső közléseknek, amelyek célja a puszta gyűlölködés, a közösséghez tartozó személyek emberi mivoltában való megalázása, a súlyosan bántó vagy sértő kifejezések használata, illetve más jogsérelem okozása. [...] A közéleti vitában kifejtett vélemény megfogalmazása sem járhat az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának sérelmével, így a közösséghez tartozó személyek emberi státuszának nyilvánvaló és súlyos becsmérlésével."[56] A Ptk. 2:54. § (5) bekezdése kapcsán pedig így folytatja az AB: "feltétlenül »súlyosan sértő«-nek, illetve »kifejezés-módjában indokolatlanul bántó«-nak minősíthető a közlés, ha a közösség tagjai emberi méltóságának korlátozhatatlan magját sérti, illetve ha egyébként öncélúan a közösség, illetve tagjai méltóságának a megsértésére irányul."[57] Ahogy Karsai Dániel az eset kapcsán kifej-
- 45/46 -
tette, eleve kétséges, hogy a közösségeknek van-e méltósága, de az még aggályosabb, hogy a jogászok döntik el, hogy mi az öncélú sértegetés, és hogy a közösség méltóságát mi sérti túlságosan súlyosan, illetve indokolatlanul. "Szólásszabadsággal kapcsolatos ügyekben mindig cenzúrához vezet, ha a bíróság stílusterrorhoz folyamodik"[58] Sajó András már a 2002-ben elfogadott, a politikai szélsőségesség elleni fellépésről szóló orosz törvény kapcsán, amely tiltani rendelte a "nemzeti méltóság elleni támadást", jelezte, hogy mivel "nem határozta meg a törvény, hogy miféle súlyosságúnak kell lennie a törvényt sértő magatartásnak, kifejezésnek ahhoz, hogy bűncselekményt valósítson meg, [ez] természetesen a szólás szabadságát veszélyezteti, mivel visszaélés forrása".[59]
A vizsgált jogeset fent elemzett körülményeire tekintettel azonban ennek az alkotmánybírósági esetjognak a fényében sem védhető, hogy Tóta W. Árpád véleménycikke megengedhetetlen kifejezésnek minősüljön, és hogy a Kúria eltérjen a korábbi, az Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkével összeegyeztethető esetjogtól.
A Kúria hozhatott volna egy szólásszabadság-barát ítéletet, még az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv hivatkozott rendelkezéseinek fényében - azok ellenére - is. Vajon miért és miért épp most tért el az AB és a Kúria a szólásszabadságot érintő korábbi, gazdag és haladónak mondható esetjogától?
A jogeset újabb állomásnak tekinthető a média sokszínűségének és a sajtószabadság korlátozásának folyamatában. Az elmúlt években a kormány hadjáratot folytatott bárki ellen, aki képes volt kritikát megfogalmazni a tevékenységével kapcsolatban, a civilektől kezdve a tudomány képviselőiig. A Media Pluralism Monitor értékelési szempontjai szerint Magyarországon mind a piaci sokszínűség, mind a politikai függetlenség értéke veszélyben van, emiatt Magyarország "magas kockázatú" besorolást kapott.[60] Az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint pedig "a politikailag ellenőrzött médiahatóság és a médiapiacot torzító állami beavatkozás együttes hatásai rombolták a médiapluralizmust és a véleménynyilvánítás szabadságát Magyarországon".[61] Tóta W., illetve a HVG esete szomorú képet ad arról, amint a sajtószabadság maradéka is szertefoszlik.
A sajtószabadság korlátozása nem választható el a jogállamiság általános leépülésétől, ideértve a bírói függetlenség csorbítását is.[62] A konkrét ügy kapcsán az esetet kommentáló írások azt boncolgatták, hogy vajon a foglyul ejtett igazságszolgáltatás teljesített-e valamilyen valós vagy vélt kormányzati elvárást, amikor a politikai kritika elhallgattatására törekedett.[63] Ahogy az alperes ügyvédje fogalmazott, az ítélet nemcsak felülírja a magyarországi alkotmánybírósági esetjog elmúlt 30 évét, hanem a Kúria újonnan kinevezett elnökének ideológiai preferenciáihoz is jól igazodik, akit az Országos Bírói Tanács vétójával szemben választottak meg, néhány testreszabott jogszabályi változtatásnak köszönhetően.[64]
A kritikára válaszul ugyanaz a személy, a Kúria elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben saját hitvallását rögzítette, amennyiben "megkérdőjelezhetetlenül és mindenekfelett tiszteletben tartja a bírói függetlenség követelményét és ezt várja el mindenkitől, ezért határozottan visszautasít minden, a bírói függetlenséget kétségbe vonó, azt romboló törekvést".[65] A kijelentés nemcsak a kinevezés körülményeit figyelembe véve paradox, hanem azt a látszatot is kelti, hogy az elnök visszaél a bírói függetlenségre való hivatkozással annak érdekében, hogy megelőzze mind a kormánnyal, mind a kormányhoz hű vagy hűnek látszó bíróságokkal szembeni kritikát. Ráadásul a nyilatkozat félreértelmezi a bírói függetlenség fogalmát is, hiszen az nem jelenti azt, hogy a bírák tévedhetetlenek volnának, és a bírósági döntéseket ne lehetne nyilvános vitának alávetni. Éppen ellenkezőleg: a bírói függetlenség alaptétele, hogy a bírákat kizárólag a törvény köti, és semmi, senki más. Ez pedig együtt jár a bírák elszámoltathatóságával, amelynek célja annak ellenőrizhetősége, hogy vajon érvényesül-e az eredeti premissza, azaz tényleg biztosított-e, hogy a bíró "személyes kár vagy haszon nélkül kimondhassa ítéletét, s mindamellett függésben maradjon a törvénytől".[66] A bírák elszámoltatásának fogalma kiüresedik, ha az ítéletekről nem lehet vitát folytatni. A nyilatkozatnak dermesztő hatása lehet a szólásszabadságra nézve a későbbiekben.[67]
Most a HVG a már foglyul ejtett Alkotmánybírósághoz fordulhat, mert - hiába minden ellenkező bizonyíték, hogy ez nem hatékony jogorvoslat[68] - az Emberi Jogok Európai Bíróságának újabb ítélkezési gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz[69] főszabály szerint olyan hazai jogorvoslati lehetőségnek tekintendő, amelyet ki kell meríteni, mielőtt Strasbourghoz fordulna valaki.[70] Az AB évekig ülhet az ügyön, mint teszi is azt oly gyakran, mivel az alkot-
- 46/47 -
mányjogi panaszok elbírálásának nincs határideje,[71] ám még ha érdemben foglalkozna is a panasszal a testület, akkor is elenyésző az esély arra, hogy megalapozottnak találja.[72] (Noha a jelen ügyben ez nem kizárt, hiszen az AB fent említett eddigi esetjoga nem egységes, illetve csak a vallási közösségek méltóságával foglalkozik.)
Csak abban lehet reménykedni, hogy mire az ügy megjárja az AB-t, és eljut Strasbourgba, addigra a magyar bíróságok visszatérnek a véleménynyilvánítás szabadságát védő korábbi ítélkezési gyakorlatukhoz, és már senki nem fog emlékezni a Kúria jogkorlátozó napjaira, amikor a HVG-nek Strasbourgig kellett mennie igazságszolgáltatásért. ■
JEGYZETEK
[1] Tóta W. Árpád: Magyar ember nem lop, csak kalandozik, Hvg.hu, 2018. november 8., https://hvg.hu/itthon/20181108_Bunuldozes_hianyaban.
[2] The Enforcement of EU Law and Values Ensuring Member States' Compliance, eds. András Jakab - Dimitry Kochenov, Oxford, OUP, 2017; Carlos Closa: The politics of guarding the Treaties: Commission scrutiny of rule of law compliance, Journal of European Public Policy, 2019/5, 696-716; Daniel R. Kelemen: The European Union's authoritarian equilibrium, Journal of European Public Policy, 2020/3, 481-499; Laurent Pech: The Rule of Law in the EU: The Evolution of the Treaty Framework and Rule of Law Toolbox, RECONNECT Working Paper, 2020/7.
[3] Fővárosi Törvényszék 28.P.23.924/2018/10. sz. ítélete.
[4] Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.546/2019/4-II. sz. ítélete.
[5] Kúria Pfv.IV.20.199/2020/7. sz. ítélete, 2021. március 24 (A továbbiakban: Kúriai ítélet.)
[6] Kúriai ítélet, 30. bekezdés.
[7] Partizán: "Büdös magyar migránsokról" írt, elmarasztalták Tóta W. Árpádot, Partizán, 2021. március 21., https://www.youtube.com/watch?v=TfKZHWkWnWQ, 5:20 perctől.
[8] Kúriai ítélet.
[9] HírTV: Gaudi-Nagy Tamás Tóta W. Árpád elmarasztalásáról: vége a magyar- és kereszténygyalázásnak, HírTV, 2021. március 26., https://hirtv.hu/magyarorszageloben/gaudi-nagy-tamas-tota-w-arpad-elmarasztalasarol-vege-a-magyar-es-keresztenygyalazasnak-2519186.
[10] HírTV (9. vj.).
[11] Opinion, 720/2013. (17 June 2013) on the Fourth Amendement to the Fundamental Law of Hungary. Adopted by the Venice Commission at its 95 th Plenary Session (Venice, 14-15 June 2013); Az Európai Parlament 2013. július 3-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok; Vörös Imre: Vázlat az alapvető jogok természetéről az Alaptörvény negyedik és ötödik módosításai után, Fundamentum, 2013/3, 53-65; Chronowski Nóra: Az alkotmánybíráskodás sarkalatos átalakítása, MTA Law Working Papers, 2014/8, 2-14; Bragyova András - Gárdos-Orosz Fruzsina: Vannak-e megváltoztathatatlan normák az Alaptörvényben? Állam- és Jogtudomány, 2016/3, 35-63.
[12] Opinion, 720/2013. (17 June 2013) on the Fourth Amendement to the Fundamental Law of Hungary. Adopted by the Venice Commission at its 95th Plenary Session (Venice, 14-15 June 2013); Chronowski Nóra: Alaptörvény és etnicitás - avagy az alkotmányozás viharaiban részekre szakadt nemzetünk, Állam- és Jogtudomány, 2015/1, 3-18.
[13] A dermesztő hatás igen kreatív megközelítéséről lásd Laurent Pech: The Concept of Chilling Effect: Its Untapped Potential to Better Protect Democracy, the Rule of Law, and Fundamental Rights in the EU, Brussels, Open Society European Policy Institute, 2021, https://www.opensocietyfoundations.org/publications/the-concept-of-chilling-effect.
[14] Partizán (7. vj.)
[15] Theodor Lessing: Der jüdische Selbsthaß, Berlin, Jüdischer Verlag, 1930.
[16] Lásd például Orbán Viktor reakcióját Vera Jourová kritikájára, illetve a biztos válaszát. 24.hu: Jourová: Tisztelem a magyarokat, de a kormányt attól még szabad kritizálni, 24.hu, 2020. szeptember 30., https://24.hu/kulfold/2020/09/30/vera-jourova-orban-viktor-kritika-europai-bizottsag-magyarorszag/.
[17] Kúriai ítélet, 30. bekezdés.
[18] Kúriai ítélet, 6. bekezdés.
[19] Kúriai ítélet, 28. bekezdés.
[20] A Kúria finomabban fogalmaz, közvetlenül nem említve az állam által gerjesztett idegengyűlöletet, de logikailag csak így értelmezhető a 28. bekezdésbe foglalt mondat, amely szerint "megállapítható, hogy a »magyar migráns« kifejezés - a közbeszédben a »migráns« szó pejoratív jelentése miatt - sértő ugyan, a szerzőnek azonban éppen ez volt a célja a kormány migrációval kapcsolatos kommunikációjának szemléltetéséhez, amely így a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt áll".
[21] Benjamin Novak: In Orban's Hungary, Some 'Migrants' Are Treated With Reverence, New York Times, 2021. március 31., https://www.nytimes.com/2021/03/31/world/europe/hungary-migrants-magyars-court.html.
[22] Csak hogy bemutassuk a szavak kontextus nélküli értékelésének abszurditását, feltehetjük a kérdést, hogy vajon az 1100 évvel ezelőtti magyar harcosok nem vol-
- 47/48 -
tak-e valóban büdösek, és hogy hogyan (nem) lehet ezt bizonyítani. A kontextusból kiderül, hogy a "büdös" szót sértésként használja a szerző, ahogy a Kúria ezt érzékeli is: "A »büdös« jelző emberre való használata, ha nem kifejezetten a fizikai jelenség leírására alkalmazzák, tudatosan bántó, megalázó, amely jelentésénél fogva (taszító, kerülendő, undorító) alkalmas az emberi méltóság megsértésére, az ember emberi mivoltában való megalázására" - Kúriai ítélet, 28. bekezdés. Ugyanezt a kontextuális értelmezést érdemes lett volna továbbvinni és a politikai kritika keretrendszerében értelmezni.
[23] Kúriai ítélet, 30. bekezdés. Ez a megfogalmazás közvetlenül épít a lent említett 6/2021. (II.19.) AB határozatra.
[24] Kúriai ítélet, 31. bekezdés.
[25] Tóta W. Árpád nyilvános Facebook oldala, 2021. március 23., https://www.facebook.com/Wblog/posts/4294454153917736.
[26] Kúriai ítélet, 30. bekezdés.
[27] Kúriai ítélet, 30. bekezdés.
[28] Igaz, a bíróság ilyen irányú szereptévesztésének komoly történelmi hagyományai vannak. Lásd például Ady, Babits, Esterházy, Karinthy, Illyés, Radnóti példáját, vagy éppen József Attila perét, amelyről az Eötvös Károly Intézet a Kúria ítéletének elemzése kapcsán részletesen beszámol. Eötvös Károly Intézet: Amikor a gőgös fuldokló ellöki az előtte lebegő számos mentőöv mindegyikét, avagy a Kúria betlije a HVG ügyében, Eötvös Károly Intézet, 2021. március 31., http://ekint.org/fuggetlen-igazsagszolgaltatas/2021-03-31/amikor-a-gogos-fuldoklo-elloki-az-elotte-lebego-szamos-mentoov-mindegyiket-avagy-a-kuria-betlije-a-hvg-ugyeben.
[29] Sürek Törökország elleni ügye, 26682/95. számú kérelem, az EJEB 1999. július 8-án kelt ítélete.
[30] Observer és Guardian Egyesült Királyság elleni ügye, 13585/88. számú kérelem, az EJEB 1991. november 26-án kelt ítélete.
[31] News Verlags GmbH & CoKG Ausztria elleni ügye, 31457/96. számú kérelem, az EJEB 2000. január 11-én kelt ítélete.
[32] Chauvy és Mások Franciaország elleni ügye, 64915/01. számú kérelem, az EJEB 2004. június 29-én kelt ítélete.
[33] Oberschlick Ausztria elleni ügye, 11662/85. számú kérelem, 1991. március 23-án kelt ítélete.
[34] Jersild Dánia elleni ügye, 15890/89. számú kérelem, az EJEB 1994. szeptember 23-án kelt ítélete; Bladet Tromso és Stensaas Norvégia elleni ügye, 21980/93. számú kérelem, az EJEB 1999. május 20-án kelt ítélete; Scharsach és New Verlagsgesellschaft Ausztria elleni ügye, 39394/98. számú kérelem, 2003. november 13-án kelt ítélete.
[35] Új Magyarország elleni ügye, 23954/10. számú kérelem, az EJEB 2011. július 19-én kelt ítélete.
[36] Kúriai ítélet, 31. bekezdés.
[37] Seurot Franciaország elleni ügye, 57383/00. számú kérelem, az EJEB 2004. május 18-án kelt ítélete.
[38] Garaudy Franciaország elleni ügye, 65831/01. számú kérelem, az EJEB 2003. március 25-én kelt ítélete; Honsik Ausztria elleni ügye, 25062/92. számú kérelem, az EJEB 1998. április 22-én kelt ítélete; Marais Franciaország elleni ügye, 31159/96. számú kérelem, az EJEB 1996. június 24-én kelt ítélete; Williamson Németország elleni ügye, 64496/17. számú kérelem, az EJEB 2019. január 8-án kelt ítélete; Pastörs Németország elleni ügye, 55225/14. számú kérelem, az EJEB 2019. október 3-án kelt ítélete; Pavel Ivanov Oroszország elleni ügye, 35222/04. számú kérelem, az EJEB 2007. február 20-án kelt ítélete. Ugyanakkor az örmény népirtással kapcsolatos szólást védheti a 10. cikk: Perinçek Svájc elleni ügye, 27510/08. számú kérelem, az EJEB 2013. december 17-én kelt ítélete.
[39] M'Bala Franciaország elleni ügye, 25239/13. számú kérelem, az EJEB 2015. október 20-án kelt ítélete.
[40] Glimmerveen és Hagenbeek Hollandia elleni ügye, 8348/78 és 8406/78. számú kérelmek, az EJEB 1979 október 11-én kelt ítélete.
[41] Roj TV A/S Dánia elleni ügye, 24683/14. számú kérelem, az EJEB 2018. május 24-én kelt ítélete.
[42] Pavel Ivanov Oroszország elleni ügye.
[43] Részletesen lásd Bayer Judit: Az Emberi Jogok Európai Bírósága 10. cikkel kapcsolatos joggyakorlatának egyes súlypontjai, Állam- és Jogtudomány, 2017/4, 117-128.
[44] Unity and Diversity in National Understandings of the Rule of Law in the EU, Laurent Pech - Joelle Grogan - Petra Bárd etc., Reconnect Deliverable 7.1., https://reconnect-europe.eu/wp-content/uploads/2020/05/D7.1-1.pdf, 2020, 34-46.
[45] Hír TV Péntek 8 című műsora.
[46] J/6853. számú jelentés az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről.
[47] H/6854. számú országgyűlési határozati javaslat az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló jelentés elfogadásáról.
[48] Ld. a Btk. önkényuralmi jelkép használatáról szóló 335. §-át módosító 2013. évi XLVIII. törvény 2. § (1) bekezdését.
[49] 30/1992 (V. 26.) AB határozat, III.2.1. pont.
[52] 13/2013. (VI.17.) AB határozat, 32-34. bekezdés.
- 48/49 -
[53] A konkrét ügyben azonban a szólásszabadság egy másik aspektusa, nevezetesen a közszereplők kritikájának határai és megengedhetősége volt a tét.
[54] A per tárgya egy budapesti tüntetésen előadott performansz volt, ahol a tüntetők a teljes abortusztilalmat támogató katolikus egyházat kritizálták, és ennek keretében imitálták az áldozást, mégpedig ostya helyett egy abortusztablettának mondott pirulát helyezve az egyik résztvevő nyelvére, a "Krisztus teste" szavak kíséretében. Az eljárást a magát katolikus ügyvédként definiáló Frivaldszky Gáspár és két magánszemély kezdeményezte. A Kúria szerint a művi terhességmegszakítás társadalmi vitájában határozott álláspontot képviselő katolikus egyház szélesebb körben köteles tűrni a kritikát, ám az AB szerint a Kúria nem vette figyelembe a megfelelő értelemzési szempontokat, és ezért megsemmisítette a rendes bíróságok ítéleteit. Az AB kimondta, hogy "ha egy intézményesült vallási közösség egy közéleti kérdésben megnyilvánul, akkor a vallási közösség véleménye is vitatható, sőt alkotmányosan védett az is, ha a kritika a gúny formáját ölti. Különbséget kell azonban tenni a vallási közösség kritizálása és magának a vallásnak a kigúnyolása között. A vallási hitelvet, vallási jelképet, vallásos cselekményt vagy szertartást kigúnyoló véleménynyilvánítás a vallási közösség, illetve annak tagjai méltóságának védelme érdekében korlátozható az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése alapján" (39. bekezdés).
[55] Az eljárást Ékes Ilona egykori Fidesz-képviselő mint hívő katolikus kezdeményezte, aki sértve érezte magát a HVG egy 2014-es címlapja miatt, amelyen a grafikus "Nagy Harácsony" címmel egy XVII. századi festményt (Gerrit van Honthorst "A pásztorok imádása") művé úgy módosított, hogy Jézus képét a jászolban egy nagy halom aranytallér helyettesítette, a Jézus körüli szereplőket pedig a NER emblematikus szereplői, akik a pénznek hódoltak. A kérelmező valamennyi bírói fórum előtt elvesztette az ügyet, majd az AB-hez fordult. Az AB rögzítette ugyan, hogy "[a]z Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésének különleges jelentősége abban áll, hogy alaptörvényi hátteret ad a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására azokban az esetekben, amikor az gyűlölködő megnyilvánulásokban ölt testet'", ám hozzátette, hogy "[a] véleménynyilvánítás szabadsága ugyanakkor ennek következtében nem veszíti el kiemelten védett alapjogi jellegét'" (46. bekezdés). A testületnek "felelőssége a közbeszédet a méltányosság és mértékletesség olyan középvonalán tartani, amely egyaránt biztosítja a közügyek demokratikus megvitatását és a vallási közösségeknek a társadalmon belüli békés együttélését'" (42. bekezdés).
[56] 6/2021. (II.19.) AB határozat, 23. bekezdés.
[57] 6/2021. (II.19.) AB határozat, 25. bekezdés.
[58] Karsai Dániel: Csendrendelet. Miért rossz a Kúria ítélete a Tóta W.-ügyben?, Magyar Narancs, 2021/14, 44-45.
[59] Sajó András: A szólásszabadság kézikönyve, Budapest, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, 2005, 136.
[60] Lásd: https://cmpf.eui.eu/media-pluralism-monitor/.
[62] Lásd a Sargentini-jelentést, amely elindította a 7. cikk (1) bekezdésében foglalt eljárást Magyarország ellen, https://www.europarl.europa.eu/resources/library/media/20180411RES01553/20180411RES01553.pdf.
[63] "A meghozott ítélet sajnálatosan egybecseng az irányadó többségi kommunikáció elvárásaival, azonban figyelmen kívül hagyja az elmúlt 30 év alkotmányossági mércéjét, és vélhetően annak az ideológiai elvárásnak enged, amelyet a Kúria nemrég kinevezett elnöke, valamint az irányadó kurzus képvisel'" - Nehéz-Posony Kata: A Kúria és a szólásszabadság: a politikai elvárásoknak megfeleltek, Hvg.hu, 2021. március. 25., https://hvg.hu/itt-hon/20210325_Magyarsag__Kuria_itelet.
[64] Nehéz-Posony (63. vj.). A kinevezés visszásságáról lásd például a European Network of Councils for the Judiciary, 2020. október 27-i, Jourová és Reyners biztosoknak címzett levelét, https://pgwrk-websitemedia.s3.eu-west-1.amazonaws.com/production/pwk-web-encj2017-p/News/Letter%20ENCJ%20RoL%20Hungary%20EC%2027%20October%202020.pdf, továbbá Kazai Viktor Z. - Kovács Ágnes: The Last Days of the Independent Supreme Court of Hungary?, Verfassungs Blog, 2020. október 13., https://verfassungsblog.de/the-last-days-of-the-independent-supreme-court-of-hungary/.
[65] Lásd: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/kuria-elnoke-birak-fuggetlensegenek-tiszteletben-tartasat-keri.
[66] Eötvös József: A XIX. század eszméinek befolyása az államra, Budapest, Ráth Mór, 1886, 255; Bárd Károly: Bírói függetlenség az Európai Unió társult országaiban. Hol állunk mi, magyarok?, Fundamentum, 2002/1, 5-15; Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Budapest, Osiris Kiadó, 2003, 93.
[67] Igaz, ez nem érvényes Tóta W. Árpádra, aki darabokra szedte a nyilatkozatot és az alapjául szolgáló ítéletet. "Attól, hogy valaki nem tud magyarul jól, hogy nem képes egy receptnél bonyolultabb szöveget felfogni, attól még lehet ő egy kiváló buszvezető, esztergályos, fizikus, orvos, akármi, még akár jogász is, csak sajtójoggal nem kéne foglalkoznia, tehát azt nagyon ellenjavallnám, hogy ezek az emberek a továbbiakban azzal próbálják keresni a kenyerüket, hogy mások szövegeit értelmezik, mert arra nem képesek" - Tóta W. Árpád a Partizánban, 13:27 perctől https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=TfKZHWkWnWQ&fbclid=IwAR2blh1zGcTgZuWZFNk2eQUFz4FdW_qFbhFtC1h8xfmUJpI4T4yjXaF5T-0. Ami pedig a bírói függetlenséget illeti, erről ezt írta: "Drága bíró urak, hölgyek, a függetlenség megkérdőjelezése
- 49/50 -
már a menekülőút volt. Anélkül csak az marad, hogy maguk hülyék." - Tóta W. Árpád Facebook-oldala, 2021. március 26. Ettől függetlenül sok más újságíró esetén öncenzúrához vezethet az ítélet.
[68] Dudás Dóra Virág: Az alkotmányjogi panasz mint hatékony jogorvoslat kérdése az EJEB gyakorlatában, Fundamentum, 2020/1, 47-52; Kádár András Kristóf: "Nincs rajta sapka" - Strasbourg és az alkotmányjogi panasz. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának legújabb esetjoga a magyar alkotmányjogi panasszal kapcsolatban, Fundamentum, 2020/1, 53-62; Naszladi Georgina: Az alkotmányjogi panasz mint hatékony jogorvoslat - néhány neuralgikus pont, Fundamentum, 2020/1, 63-67; Karsai Dániel: Néhány gondolat az alkotmányjogi panasz hatékonyságáról - még viccnek Is rossz?, Fundamentum, 2020/1, 68-71; Dániel A. Karsai: Extremist view on subsidiarity and on exhaustion of domestic remedies? Criticism of the decision Szalontay v. Hungary, Strasbourg Observers, 2019. május 22., https://strasbourgobservers.com/2019/05/22/extremist-view-on-subsidiarity-and-on-exhaustion-of-domestic-remedies-criticism-of-the-decision-szalontay-v-hungary/; Dániel A. Karsai: Role of the constitutional courts in the system of the effective domestic remedies - a new approach on the horizon? Criticism of the Mendrei v. Hungary decision, Strasbourg Observers, 2018. október 15., https://strasbourgobservers.com/2018/10/15/role-of-the-constitutional-courts-in-the-system-of-the-effective-domestic-remedies-a-new-approach-on-the-horizon-criticism-of-the-mendrei-v-hungary-decision/; András Kádár: Another turn of the screw - further restrictions for Hungarian applications to the ECtHR, Strasbourg Observers, 2019. szeptember 24., https://strasbourgobservers.com/2019/09/24/another-turn-of-the-screw-further-restrictions-for-hungarian-applications-to-the-ecthr/.
[69] Elvileg - alkotmányos demokráciában - akár lehetne hatékony jogorvoslat az alkotmányjogi panasz. Korai ötletelésekre egy jól működő, hangsúlyos alkotmányjogi panasz intézményről lásd: Gábor Halmai: Who is the Main Protector of Fundamental Rights in Hungary? The Role of the Constitutional Court and the Ordinary Courts, in Systems of Justice in Transition, eds. Jiří Přibáñ - Pauline Roberts - James Young, Farnham, Ashgate, 2003.
[70] Szalontay Magyarország elleni ügye, 71327/13. számú kérelem, az EJEB 2019. március 12-én kelt döntése; Mendrei Magyarország elleni ügye, 54927/15. számú kérelem, az EJEB 2019. június 19-én kelt döntése.
[71] "Az alkotmányjogi panasz elbírálására az Abtv. nem ad határidőt, és a tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos esetekben rendkívüli módon elhúzódik az Alkotmánybíróság eljárása" - Kádár (68. vj.) 57.; Szabó Máté Dániel: Az Alkotmánybíróságon megáll az idő, A TASZ jelenti, 2019. július 24., https://ataszjelenti.blog.hu/2019/07/24/az_alktomanybirosagon_megall_az_ido.
[72] "Az alkotmányjogi panaszeljárás keretében vizsgált ügyeknek csupán 13%-a jut el tehát érdemi vizsgálati szakaszig, ezeknek pedig 3%-át találja megalapozottnak az AB" - Karsai Dániel: Néhány gondolat az alkotmányjogi panasz hatékonyságáról - még viccnek is rossz?, Fundamentum, 2020/1, 68.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, European University Institute.
Visszaugrás
