"Az Egyezmény nem szabja meg, hogy milyen jogsértésekkel szemben milyen jogorvoslati formát kell biztosítani."
Megnőtt a polgárok tudatossága az emberi jogaikat illetően. Gyakran hangzik el perekben, hogy amennyiben a hazai bíróság nem ad helyt keresetüknek, ők bizony "mennek Strasbourgba". Tudnak tájékozódni az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB, strasbourgi bíróság) honlapján a strasbourgi kérelem benyújtásának feltételeiről. Tisztában vannak azzal, hogy előtte ki kell meríteni a hazai hatékony jogorvoslatokat.[1] Arról viszont nem olvashatnak egyértelmű felvilágosítást, hogy az alkotmányjogi panasz is ezek körébe tartozik-e. Az EJEB útmutatója ugyanis azt írja, hogy az érintett állam jogrendszerének sajátosságaitól és az alkotmánybíróságának hatáskörétől függ, hogy kell-e az utóbbihoz is fordulni a strasbourgi kérelem benyújtását megelőzően. Az útmutató abban eligazít, hogy a pusztán jogszabályok alkotmányosságát vizsgáló alkotmányjogi panaszeljárás csak abban az esetben merítendő ki, ha a jogszabály önmagában, jogalkalmazási aktus nélkül is ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével (a továbbiakban: Egyezmény). Arra a gyakoribb helyzetre azonban nem ad választ, amikor hatósági vagy bírósági döntés okoz a polgárnak sérelmet: ráhagyja a jogkeresőre az utánajárást, hogy a strasbourgi esetjog alapján ki kell-e merítenie az alkotmányjogi panasz nyújtotta jogorvoslatot. Végül pedig - növelve e kutatómunka jelentőségének súlyát - felhívja a figyelmet arra, hogy a nem megfelelőnek tekintett jogorvoslat megkísérlésével az érintett a strasbourgi kérelem befogadhatóságát kockáztatja: az ilyen eljárás ugyanis nem szakítja meg a kérelembenyújtás hathónapos határidejét, ezért a kimerítését követően benyújtott strasbourgi kérelem elkésettnek minősülhet.[2] Fontos tehát tisztázni, hogy az EJEB általános gyakorlata és a magyar ügyekre vonatkozó esetjoga alapján mik lehetnek a hazai alkotmányjogi panasz kimerítésének feltételei. Ehhez előbb azt kell megnézni, hogy mik a hatékony jogorvoslat általános követelményei, ezután pedig tisztázni szükséges az alkotmányjogi panasz természetét, valamint az EJEB általi megítélését általában és a magyar ügyek vonatkozásában. Így lehet arra vonatkozó következtetést levonni, hogy milyen esetekben szükséges az Alkotmánybírósághoz fordulni a strasbourgi kérelem beadását megelőzően.
Az Egyezmény 13. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jog szerepe a szubszidiaritás elve[3] alapján az, hogy elsődlegesen az államoknak kell biztosítaniuk az emberi jogok érvényesülését a hazai jogrendjük keretein belül, az EJEB pedig adott esetekben felülvizsgálja a hazai szinten született döntéseket az Egyezmény szempontjából, és iránymutatást ad a további jogfejlődéshez.
Hatékony jogorvoslatot abban az esetben kell biztosítani, ha az Egyezményben védett valamely jog megsértését - érdemben, nem nyilvánvalóan megalapozatlanul - állítják.[4] Az Egyezmény nem szabja meg, hogy milyen jogsértésekkel szemben milyen jogorvoslati formát kell biztosítani. Az EJEB azonban kidolgozta esetjogában, hogy milyen tartalmi és intézményi/eljárási követelményeknek kell megfelelnie a jogorvoslatnak.
Tartalmi követelmények az elérhetőség, a panasz orvosolására való képesség és a siker észszerű esélye. Az elérhetőség jogszabályi rendelkezésre állást jelent valós gyakorlati hozzáférhetőséggel. Fontos a közvetlenség, vagyis az, hogy a panaszosok ne szoruljanak diszkrecionális megengedő döntésre.[5] Az orvoslásra való képesség a panasz érdemének vizsgálatára és megfelelő (preventív vagy kompenzációs) jogorvoslat nyújtására vonatkozó hatáskört jelenti. Maradéktalan orvoslásra van szükség, még ha ez nem is önállóan, hanem más jogorvoslatokkal együtt teljesül.[6] A siker észszerű esélye pedig azt jelenti, hogy a vonatkozó gyakorlat alapján látszódjon remény a sérelem orvoslására. Ehhez hozzátartozik az is, hogy kellő-
- 47/48 -
en egységes legyen a vonatkozó hatósági vagy bírósági gyakorlat. Annak azonban nincs jelentősége, hogy az adott jogorvoslat végül meghozza-e a panaszos által várt eredményt. Amennyiben az adott jogorvoslati forma megfelelt a hatékony jogorvoslat EJEB által kimunkált követelményeinek, ám mégsem hozta meg a kívánt eredményt, azt követően már a strasbourgi bírósághoz lehet fordulni (a végleges döntés meghozatalától számított hathónapos határidőn belül).[7]
A hatékony hazai jogorvoslat intézményi követelménye, hogy a jogorvoslatot nyújtó hatóság vagy bíróság fel legyen ruházva a kötelező erejű döntés jogával, és ne diszkrecionális jogkörébe tartozzon a döntés. Kellően függetlennek kell lennie továbbá attól a szervtől/személytől, amellyel/akivel szemben egyezménysértést panaszolnak.[8] Eljárási követelmény a megfelelő eljárási garanciák (pl. képviseleti jog, indokolt döntés) biztosítása. A jogorvoslat alaki feltételekhez (pl. határidőhöz és formai követelményekhez) kötése nem jelenti a hatékonyság hiányát, amennyiben nem okoz a jogorvoslat igénybevételét akadályozó, túlzott terhet.[9]
Az alkotmányjogi panasz alkotmányos jogok megsértésének orvoslására szolgáló különös jogorvoslat, amelyet elsődlegesen állami szervek egyedi aktusaival szemben lehet előterjeszteni az adott állam alkotmánybíróságához, és csak másodlagosan, közvetve (illetve olykor közvetlenül is) irányul általános jogi norma felülvizsgálatára.[10] Az alkotmányjogi panasz szerepe a nemzeti alkotmány által védett jogok egységes értelmezésének biztosítása, az egyének védelme az alapjogsértésekkel szemben, valamint a nemzeti alkotmánybíróság jogfejlesztő dialógusának fenntartása a strasbourgi bírósággal.[11]
Az európai jogrendszerekben az alkotmányjogi panasz intézményének négy fő jellemzője van: i) jogorvoslatot nyújt az alapjogsértésekkel szemben; ii) csak az alkotmányosság vizsgálatára szorítkozik, nem érintve egyéb jogszabályok esetleges megsértésének kérdését; iii) kizárólag az alapjogsértés áldozata élhet vele; iv) a panaszt elbíráló alkotmánybíróságnak hatásköre van a sérült jog helyreállítására.[12] Az európai jogrendszerek azonban változatosak az alkotmányjogi panaszeljárás részletei tekintetében, tágabb vagy szűkebb lehetőséget teremtve az alapjogi sérelmek orvoslására. Egyes rendszerekben például előszűrés működik a jelentéktelen panaszok kiszűrésére. Van, ahol a hivatkozható alkotmányos jogok köre szűkített. Bizonyos országokban csak jogi norma támadható, máshol csak hatósági/bírósági döntés, sok helyen pedig mindkettő. Főszabály a természetes személyek általi igénybevehetőség, ám van, ahol ez a jogi személyeket is megilleti, míg máshol egyes közjogi méltóságok is lehetnek panasztevők, nem beszélve egyes alkotmánybíróságok hivatalbóli túlterjeszkedési lehetőségéről. Az egyéni érintettség az alkotmányjogi panasz benyújtásának meghatározó feltétele, ám a legtöbb rendszerben megengedően határozzák meg az érintettséget. A rendes bírósági jogorvoslat előzetes kimerítése is alapszabály, ám néhány ország megenged ez alól kivételt. Eltérő lehet az egyes alkotmánybíróságok adott jogokra vagy ügytípusokra vonatkozó értelmezése is.[13] Ebből a változatosságból következik, hogy az EJEB gyakorlata országonként és eljárástípusonként differenciált az alkotmányjogi panasz mint jogorvoslat hatékonyságának megítélését illetően.
Hazánkban 2012 előtt csak a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatára létezett alkotmányjogi panasz. Alkotmányellenesnek ítélt jogszabály alkalmazása esetén az alapul fekvő jogszabály megsemmisítése iránt lehetett az Alkotmánybírósághoz fordulni.[14] 2012 óta háromfajta alkotmányjogi panasz létezik: az ún. régi típusú, a bírói döntés alapját képező jogszabályt felülvizsgáló (Abtv. 26. § (1) bekezdés); a jogszabályt bírói döntés közbejötte nélkül támadó (Abtv. 26. § (2) bekezdés); valamint a bírói döntés ellen irányuló panasz (Abtv. 27. §). Más országokhoz hasonlóan nálunk is szigorú rendje van az alkotmányjogi panaszeljárásnak.[15] Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja vissza a szigorú tartalmi és formai követelményeknek nem megfelelő vagy nyilvánvalóan alaptalan panaszt. Azt a panaszt sem fogadja be, amely nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Az is visszautasítási ok, ha az adott jogszabályi rendelkezés vagy bírói döntés alkotmányossága tárgyában korábban már született döntés (res iudicata).[16] A befogadott panaszok tekintetében viszont rugalmas a hatáskör, hiszen a bírói döntés felülvizsgálatá-
- 48/49 -
ra irányuló panaszeljárásban az alapul fekvő jogszabály alkotmányossága is vizsgálható, a jogszabállyal kapcsolatban indított eljárásban pedig a bírói döntésre is kiterjedhet a vizsgálat.[17] Az Alaptörvénybe ütköző jogszabályt és bírói döntést megsemmisíti az Alkotmánybíróság.[18] Olyan is előfordul, hogy a bírósági döntés mellett az alapul fekvő közigazgatási határozatot is megsemmisíti,[19] valamint büntetőeljárás felülvizsgálatát rendeli el.[20] Ez utóbbi esetben a büntetőeljárásban felülvizsgálati indítványt lehet előterjeszteni a Kúriánál,[21] polgári vagy közigazgatási bírósági eljárást érintő megsemmisítés esetén pedig a Kúria külön eljárásban dönt arról, hogy megnyitja-e a perújítás lehetőségét, hatályon kívül helyezi a bírósági döntést és új eljárásra utasítja a bíróságot, közigazgatási cselekményre kiterjedő megsemmisítés esetén pedig értesíti a közigazgatási szervet a szükséges intézkedésekről.[22]
Az egyes államok és panaszfajták közötti eltérések indokolják, hogy az EJEB jogrendszerenként és eljárástípusonként - az adott ügy körülményeit és a sérelem természetét is figyelembe véve - foglaljon állást arról, hogy egy alkotmányjogi panaszeljárás alkalmasnak tekinthető-e az Egyezményben védett jogok sérelmének orvoslására.[23] Vannak azonban sarokpontjai a strasbourgi gyakorlatnak. Eszerint az alkotmányjogi panasz akkor minősülhet hatékony jogorvoslatnak, ha az alkotmánybíróságnak joga van az Egyezményben foglalt jogoknak megfeleltethető alkotmányos jogok sérelmének orvosolására.[24] Ha nem valamely jogszabály, hanem annak alkalmazása valósítja meg az egyezménysértést, akkor szükséges, hogy ne csak az adott jogszabály, de az azt alkalmazó bírósági döntés ellen is lehessen alkotmányjogi panasszal élni,[25] valamint az is, hogy a befogadási feltételek (pl. alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés) értelme és alkalmazása kellően kidolgozott legyen az érintett alkotmánybíróság gyakorlatában.[26] Megfelelően kidolgozott feltételrendszer esetén nem valósítja meg az Egyezmény hatékony jogorvoslathoz való jogot védő 13. cikkének sérelmét, ha az alkotmánybíróság diszkrecionális jogkörben úgy dönt, hogy nem foglalkozik érdemben az üggyel.[27] Fontos azonban, hogy amennyiben érdemben vizsgálja a panaszt, hatékony eszköze legyen az alapjogsértés orvoslására. Elegendő, ha a hatásköre csak az alapjogsértés megállapítására és az alapul fekvő döntés megsemmisítésére terjed ki, ha ennek következményeként például perújítás indulhat kérelemre vagy hivatalból.[28]
A magyar ügyek vonatkozásában kezdetben egyszerű volt a helyzet. A strasbourgi döntéshozás (abban az időben még a Bizottság) ugyanis még 1993-ban, a régi Alkotmány[29] kapcsán kimondta - a Vén-ügyben[30] -, hogy az akkor létezett alkotmányjogi panasz, amellyel csak jogszabály felülvizsgálatát és megsemmisítését lehetett kérni, nem volt hatékony az egyedi - az adott ügyben fegyelmi - határozat folytán bekövetkezett alkotmánysértés orvoslására. Sokáig az EJEB ezt a gyakorlatot követte, és alkalmazta a 2012-től hatályos új Alaptörvénnyel bevezetett két új típusú - a közvetlenül érvényesülő jogszabály ellen benyújtott, valamint a bírói döntést felülvizsgáló és megsemmisítő - alkotmányjogi panaszra is. Sokáig tehát a magyarországi alkotmányjogi panaszt egyáltalán nem tekintette hatékony jogorvoslatnak az EJEB, vagyis a strasbourgi kérelem benyújtása előtt nem kellett kimeríteni.
A fordulat azután következett be, hogy a hazai Alkotmánybíróság korábbi elnöke került a strasbourgi ítélkező testület magyar bírói székébe. Az EJEB gyakorlata ugyanis 2018-ban változott meg: ekkortól kezdve - a korábbinál talán nagyobb rálátást szerezve a hazai Alkotmánybíróság működésére, elismerve annak aktivitását, valamint keresve saját ügyterhe enyhítésének lehetőségeit - egyre nagyobb teret igyekezett engedni a hazai alkotmánybíráskodásnak Magyarország esetében. Az EJEB két olyan mérföldkőnek számító döntést hozott az elmúlt két évben, amelyek megkövetelik az alkotmányjogi panasz egyes formáinak igénybevételét a strasbourgi bírósághoz fordulást megelőzően.
Először 2018 júniusában, a Mendrei-ügyben,[31] egy jogszabályi rendelkezés folytán közvetlenül - tehát bírósági döntés nélkül - bekövetkezett helyzet orvoslására mondta ki az EJEB az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz hatékonyságát. Abban az ügyben a kérelmező azt sérelmezte, hogy a törvény erejénél fogva vált tagjává egy köztestületnek, és az EJEB szerint ez a sérelem egyszerűen orvosolható lett volna a vonatkozó norma Alkotmány-
- 49/50 -
bíróság általi megsemmisítésével. A strasbourgi bíróság nem osztotta az alkotmányjogi panaszeljárás hosszával és sikerességével kapcsolatos kérelmezői aggályokat. Az sem ingatta meg, hogy az Alkotmánybíróság csak alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be a panaszokat, ugyanis - mint azt az EJEB kifejtette - számos ország felsőbírósága szűri hasonló elv mentén az elé kerülő ügyeket.
Ezt követően 2019 márciusában született meg a Szalontay-döntés,[32] amely az Abtv. 26. § (1) bekezdése és azzal együtt az Abtv. 27. §-a alapján, avagy csak a 27. § alapján - tehát bírósági jogalkalmazás esetén az alkalmazott jogszabállyal és magával a bírói döntéssel szemben, illetve csak magával a bírói döntéssel szemben - benyújtható alkotmányjogi panasz hatékonyságát mondta ki egy büntetőjogi elítélés kapcsán. Az elítélt úgy érezte, hogy a büntetőeljárás során sérült a fegyverek egyenlőségének követelménye, és az ügyében eljáró bírók sem voltak pártatlanok. Emiatt azonban nem az Alkotmánybírósághoz fordult alkotmányjogi panasszal a - mind az Alaptörvény, mind az Egyezmény által védett - tisztességes eljáráshoz való joga ügyében, hanem egyből a strasbourgi bírósághoz; vélhetően azért, mert az EJEB korábban nem követelte meg hasonló ügyekben az Alkotmánybírósághoz fordulást. Az EJEB azonban elfogadhatatlannak nyilvánította a kérelmet, mondván, hogy ki kellett volna meríteni az alkotmányjogi panaszt mint hazai jogorvoslatot. A pártatlanság hiányára vonatkozó hivatkozás kapcsán az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasztípust ítélte hatékony jogorvoslati lehetőségnek, azon eljárásjogi szabályozás alkotmányosságának vizsgálatával, amely megakadályozta, hogy a kérelmező a büntetőeljárás során hatékony kifogással tudjon élni az általa észlelt bírói elfogultság miatt; a fegyveregyenlőség hiányára hivatkozást illetően pedig az Abtv. 27. §-a szerinti panaszt tekintette hatékony jogorvoslatnak, a meghozott bírósági ítélet ellen irányítottan. Összességében az EJEB azzal érvelt, hogy vagy együttesen kellett volna előterjeszteni a két típusú alkotmányjogi panaszt, hogy azok eredményessége esetén az Alkotmánybíróság megsemmisíthesse a sérelmes normát és a bírósági döntést, majd egy megismételt - immár a tisztességes eljárás követelményeinek mindenben megfelelő - eljárásban újra lehessen vizsgálni a büntetőjogi vád megalapozottságát, vagy pedig kizárólag a 27. § alapján, ami szintén a döntés megsemmisítésére és a büntetőeljárás megismétlésére vezethetett volna. Az EJEB ebben az ügyben sem fogadta el az alkotmányjogi panasz sikerességével kapcsolatos kérelmezői kétségeket. Habár a kormány egyetlen ügyet sem tudott példaként felmutatni, amelyben az Alkotmánybíróság befogadott és érdemben vizsgált volna hasonló tárgyú alapjogi panaszt, az EJEB a szubszidiaritás elve mentén - általános trendjébe illően - úgy látta jónak, ha előbb az Alkotmánybíróság kap lehetőséget az ügy megvizsgálására, és csak ezt követően nyílik lehetőség a strasbourgi bírósághoz fordulásra. Az alapvető alkotmányos jelentőségű kérdés mint az Alkotmánybíróság általi befogadhatóság feltétele tekintetében pedig úgy vélekedett, hogy a kérelmezői állítások természete - a fegyveregyenlőség és pártatlanság hiánya miatti büntetőjogi elítélés -megüti ezt a küszöböt, vagyis az alkotmányjogi panasz befogadható lett volna.
Kifejezetten az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasznak a hatékonyságáról az EJEB még nem foglalt állást. A 2012 előtti szabályozás szerinti - azonos tartalmú - alkotmányjogi panaszról azonban egyértelműen kimondta, hogy nem volt hatékony. Amennyiben ugyanis egyedi bírói döntésben nyert alkalmazást valamely alkotmányossági szempontból kifogásolható norma, akkor az ezen alkotmányjogi panasztípus által lehetővé tett normamegsemmisítés önmagában nem volt képes az egyezménysértés orvoslására, mivel a bírói döntés megsemmisítésére nem adott lehetőséget. A 2012-től hatályos szabályozás azonban már lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság a jogszabály alaptörvény-ellenessége miatt indított eljárásban is vizsgálja a következményi bírói döntés Alaptörvénybe ütközését, így ez az eljárástípus akár már hatékony is lehet.
Az EJEB általános gyakorlata, a Mendrei- és Szalontay-ügyek tapasztalatai, valamint a hazai szabályozás és alkotmánybírósági gyakorlat alapján arra lehet következtetni, hogy az alkotmányjogi panasz mindhárom típusa (jogszabály elleni, bírói döntés elleni, közvetlen) hatékony jogorvoslatnak minősül, vagyis ki kell meríteni a strasbourgi kérelem beadását megelőzően.
Mégsem lehetünk azonban teljesen biztosak ebben. Amikor az ügytípus és a strasbourgi panasz jellege olyan, mint a Mendrei- és Szalontay-ügyek esetében, akkor tudhatjuk, hogy előbb az Alkotmánybíróságnál kell keresnünk az igazunkat, és csak akkor fordulhatunk az EJEB-hez, ha az alkotmányjogi panasz nem járt sikerrel. Egyéb esetekben viszont csak
- 50/51 -
valószínűsíteni lehet a hazai alkotmánybírósághoz fordulás szükségességét. Az EJEB ugyanis nem precedensjogot alkalmaz, hanem egyedi ügyeket dönt el, mégpedig a kérelmezők körülményeit, a változatos viszonyokat és az orvosolni kívánt sérelmek természetét figyelembe véve, és ha "nyomós okot" lát rá, akkor eltér a saját korábbi gyakorlatától.[33] Az általános trend szerint a nemzeti alkotmánybíróságok felé igyekszik nyomni az ügyterhet, ám érzékenyen reagál arra, ha kiderül, hogy egy adott jogorvoslati forma mégsem hatékony.[34]
A Mendrei- és Szalontay-döntéseket érték olyan szakmai kritikák, amelyek révén elképzelhető, hogy a strasbourgi gyakorlat finomodni fog. Az EJEB ugyanis úgy hessegette el az alkotmányjogi panaszeljárás hosszával és sikerének esélyével kapcsolatos panaszokat, hogy nem állt rendelkezésére hivatalos információ az eljárások hatékonyságáról. Az EJEB nem foglalkozott azzal sem, hogy a jogszabály puszta megsemmisítése nem orvosolta volna teljeskörűen a Mendrei-ügy kérelmezőjének sérelmét. Spekulatívnak nevezte a kérelmező hatékonysággal kapcsolatos kétségeit, miközben maga is spekulációba bocsátkozott a tekintetben, hogy megütné-e az Alkotmánybíróság befogadhatósági küszöbét a Szalontay-ügy kérelmezője által hivatkozott sérelem.[35]
Ebből következően jelenleg - a strasbourgi joggyakorlat alaposabb kimunkálásáig - talán az a leghelyesebb megoldás, ha a jogkeresők párhuzamosan nyújtják be az Alkotmánybírósághoz és az EJEB-hez is a panaszukat. Legfeljebb az EJEB-től visszaérkezik a válasz, hogy kérelmük még idő előtti, és később újra benyújthatják azt, amint megkapták az Alkotmánybíróság döntését. A második körben az EJEB már nem fog tudni arra hivatkozni, hogy mégsem volt hatékony az alkotmányjogi panaszeljárás. Ha viszont valaki előbb próbálkozik az Alkotmánybíróságnál, majd csak azután nyújt be strasbourgi kérelmet, utólag mondhatja az EJEB, hogy nem volt hatékony az igénybe vett jogorvoslat, vagyis nem szakította meg a határidőt, így a kérelem elkésett. Ha pedig közvetlenül csupán az EJEB-nél próbálkozik valaki az Alkotmánybíróság kihagyásával, az EJEB dönthet úgy, hogy az előbbihez kell (kellett volna) fordulni, ám addigra már letelik az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje. Mindezek alapján a párhuzamos benyújtás tűnik a legcélravezetőbb megoldásnak.
Persze nem vitás, hogy a párhuzamos kérelmezés nem gazdaságos megoldás, hiszen ügyeket generál mind Strasbourgban, mind pedig a Donáti utcában.
Inkább ügyteher legyen azonban, mint hogy elvesszenek valós panaszok a bizonytalanság következtében. A nagyobb ügyteher legalább arra készteti az EJEB-et, hogy alaposabban, ügy- és panasztípus-specifikusabban, a kérelmezői aggályokat megnyugtatóan eloszlatva munkálja ki az Alkotmánybírósághoz fordulás követelményét, ezáltal biztosabb iránymutatást adva a jogkeresők kezébe. Az Alkotmánybíróság pedig a felé irányuló bizalom folytán fokozottabban érezhet arra nyomást, hogy fogadja be, és észszerű időn belül bírálja el az alkotmányjogi panaszokat. A hazai alkotmánybíróság és a strasbourgi bíróság között megfelelő egyensúlyra van szükség a hatékony alapjogvédelemhez. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd az Emberi Jogok Európai Egyezményének 35. cikk 1. bekezdését és 13. cikkét.
[2] Gyakorlati Útmutató az Elfogadhatósági Feltételekről, Európa Tanács/Emberi Jogok Európai Bírósága, 2014, 26. (70-71. bek.), https://echr.coe.int/Documents/Admissibility_guide_HUN.pdf.
[3] Murat Tumay: The Subsidiary Protection of European Convention on Human Rights. Selçuk Üniversitesi Hukuk Fakültesi Dergisi, 2009/1, 185-214, https://doi.org/10.15337/SUHFD.2017.123.
[4] Leander Svédország elleni ügye, 9248/81. számú kérelem, az EJEB 1987. március 26-án kelt ítélete, § 79.
[5] Đorđević Horvátország elleni ügye, 41526/10. számú kérelem, az EJEB 2012. július 24-én kelt ítélete.
[6] M.S.S. Belgium és Görögország elleni ügye [GC], 30696/09. számú kérelem, a Nagykamara 2011. január 21-én kelt ítélete, § 288; Ramirez Sanchez Franciaország elleni ügye, 59450/00. számú kérelem, a Nagykamara 2006. július 4-én kelt ítélete, § 160; Klass és mások Németország elleni ügye, 5029/71. számú kérelem, az EJEB 1978. szeptember 6-án kelt ítélete, § 70.
[7] Aksoy Törökország elleni ügye, 21987/93. számú kérelem, az EJEB 1996. december 18-án kelt ítélete, § 52; Ferreira Alves Portugália elleni ügye (no. 6), 46436/06 és 55676/08. számú kérelmek, az EJEB 2010. április 13-án kelt ítélete,§§ 28-29, 157; Silver és mások Egyesült Királyság elleni ügye, 5947/72., 6205/73., 7052/75., 7061/75., 7107/75., 7113/75. és 7136/75. számú kérelmek, az EJEB 1983. március 25-én kelt ítélete, § 113. (Megjegyzés: A Tizenötödik Kiegészítő Jegyzőkönyv hatályba lépése esetén négy hónapra fog csökkenni a kérelembenyújtási határidő.)
- 51/52 -
[8] Lásd Leander-ítélet (4. vj.), § 82; Silver és mások-ítélet (7. vj.), §§ 54, 115-116.
[9] Chahal Egyesült Királyság elleni ügye, 22414/93. számú kérelem, a Nagykamara 1996. november 15-én kelt ítélete, § 154; Saghinadze és mások Grúzia elleni ügye, 8768/05. számú kérelem, az EJEB 2010. május 27-én kelt ítélete, §§ 83-84.
[10] Arne Marjan Mavčič: Individual complaint as a domestic remedy to be exhausted or effective within the meaning of the ECHR: Comparative and Slovenian Aspect, 2011, 4, http://www.concourts.net/lecture/constitutional%20complaint1.pdf.
[11] Guide to good practice in respect of domestic remedies (adopted by the Committee of Ministers on 18 September 2013), Directorate General Human Rights and Rule of Law, Council of Europe, 2013, 46, https://www.echr.coe.int/Documents/Pub_coe_domestics_remedies_ENG.pdf.
[12] Gerhard Dannemann: Constitutional Complaints: The European perspective, The International and Comparative Law Quarterly, 1994/1, 142.
[13] Lásd Mavčič (10. vj.) 5-7.
[14] A 2011. december 31-ig hatályos Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdése.
[15] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 26-31. §-ai, valamint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c)-d) pontjai és (3) bekezdés a)-b) pontjai szabályozzák a jelenleg hatályos alkotmányjogi panasz intézményét. A határozott kérelem elemeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése tartalmazza.
[16] Abtv. 31. §
[17] Abtv. 28. §
[18] Alaptörvény 24. cikk (3) bekezdés a)-b) pontjai.
[19] Abtv. 43. § (4) bekezdése.
[20] Lásd az Abtv. 45. § (6) bekezdését és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 649. § (3) bekezdését.
[21] Be. 649. § (3) bekezdése.
[22] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 427-428. §; a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 123. § (2)-(3) bekezdései.
[23] Lásd pl.: Law of the European Convention on Human Rights, eds. David Harris - Michael O'Boyle - Colin Warbrick, Oxford, Oxford University Press, 2009[2], 557-566.
[24] Apostol Grúzia elleni ügye, 40765/02. számú kérelem, az EJEB 2006. november 28-án kelt ítélete.
[25] Rolim Comercial, S.A. Portugália elleni ügye, 16153/09. számú kérelem, az EJEB 2013. április 16-án kelt ítélete.
[26] Horvat Horvátország elleni ügye, 51585/99. számú kérelem, az EJEB 2001. július 26-án kelt ítélete, §§ 41-44.
[27] VDSO és Gubi Ausztria elleni ügye, 15153/89. számú kérelem, az EJEB 1994. december 19-én kelt ítélete, § 54-55.
[28] Dorota Szott-Medynska és mások Lengyelország elleni ügye, 47414/99. számú kérelem, az EJEB 2003. október 9-én kelt döntése.
[29] 1949. évi XX. törvény (a Magyar Köztársaság Alkotmánya).
[30] Vén Magyarország elleni ügye, 21495/93. számú kérelem, a Bizottság 1993. június 3-án kelt határozata.
[31] Mendrei Magyarország elleni ügye, 54927/15. számú kérelem, az EJEB 2018. június 19-én kelt döntése.
[32] Szalontay Magyarország elleni ügye, 71327/13. számú kérelem, az EJEB 2019. március 12-én kelt döntése.
[33] Cossey Egyesült Királyság elleni ügye, az EJEB 1990. szeptember 27-én kelt ítélete, § 35.
[34] Erre utalt az EJEB a Szalontay-döntés (32. vj.) 39. bekezdésében, rámutatva arra, hogy a későbbi gyakorlat függvényében változhat az álláspontja a jogorvoslat hatékonyságát illetően.
[35] Lásd pl. Dániel A. Karsai: Role of the constitutional courts in the system of the effective domestic remedies - a new approach on the horizon? Criticism of the Mendrei v. Hungary decision, Strasbourg Observers, 2018. október 15., https://strasbourgobservers.com/2018/10/15/role-of-the-constitutional-courts-in-the-system-of-the-effective-domestic-remedies-a-new-approach-on-the-horizon-criticism-of-the-mendrei-v-hungary-decision/; Gerhard Dannemann: Constitutional Complaints: The European perspective, The International and Comparative Law Quarterly, 1994/1, 142.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, bíró, európai jogi szaktanácsadó.
Visszaugrás
