https://doi.org/10.59851/mj.73.04.4
Magyarországon a gyászfolyamatot támogató MI-alapú rendszerek egyelőre még nem jelentek meg a gyakorlatban, nemzetközi szinten azonban már több olyan kísérleti és kereskedelmi megoldás létezik, amely a digitális gyász folyamatát egy sajátos technológiai dimenzióval gazdagítja: ezek az ún. griefbotok, vagyis a gyászfolyamat megkönnyítését célzó MI-rendszerek. Jelen cikk célja a mesterséges intelligencia által támogatott posztumusz "digitális jelenlét" egyes jogi dilemmáinak bemutatása, különös tekintettel a személyiségi jogokra, a posztumusz identitás védelmére, az adatvédelmi kérdésekre és a közvetlen felhasználói interakcióra szánt MI-rendszerek használatára.
Kulcsszavak: griefbot; mesterséges intelligencia; digitális gyász; etika; adatvédelem; poszthumán kapcsolatok; kegyeleti jog
While AI-based systems supporting the grieving process have not yet appeared in practice in Hungary, there are already several experimental and commercial solutions at the international level that enrich the digital grieving process with a seemingly bizarre technological dimension: these are the so-called griefbots, i.e., AI systems designed to facilitate the grieving process. The aim of this article is to highlight some of the legal dilemmas of posthumous "digital presence" supported by artificial intelligence, with particular regard to personality rights, the protection of posthumous identity, data protection issues, and the use of AI systems intended for direct user interaction.
Keywords: griefbot; artificial intelligence; digital grief; ethics; data protection; posthuman relationships; right to respect for the dead
A digitális technológiák térnyerése a hétköznapi élet szinte minden aspektusát átalakította, beleértve az emberi kapcsolatokat és az emlékezés formáit is. A gyász, amely évszázadokon keresztül hagyományosan egy intim és személyes folyamat volt, a 21. században fokozatosan új közegbe kerül: a digitális térbe. E változás egyik legújabb és talán legvitatottabb megnyilvánulása az ún. griefbot (adekvátabb magyar fordítás híján "gyászrobot") jelenség. A griefbotok olyan mesterséges intelligencia alapú rendszerek, amelyek egy elhunyt személy digitális kommunikációs mintázatait szimulálják, és ezáltal a gyászfolyamat pszichológiai támogatásának ígéretét hordozzák. E mesterséges intelligencia alapú (a továbbiakban: MI) rendszerek célja, hogy az elhunyt személy verbális jellemzőit, kommunikációs stílusát és személyiségjegyeit rekonstruálják, lehetővé téve a felhasználó, vagyis a gyászoló személy számára, hogy továbbra is "fenntartsa kapcsolatát" az elhunyttal. Ezek a rendszerek a "digitális halhatatlanság" (digital immortality)[1] koncepciójához kapcsolódnak, amely az emlékezés és a veszteség feldolgozásának új, technológiai alapú módjait kínálja. A griefbotok működésének alapját általában az elhunyt által hátrahagyott digitális (vagy egy későbbi időpontban digitalizált) adatok képezik: üzenetek, e-mailek, közösségimédia-bejegyzések és egyéb online interakciók. Az MI-rendszer ezekből az adatokból egy gépi tanulási modell segítségével hoz létre egy szimulált identitást, amelynek elsődleges célja a gyászfolyamat megkönnyítése azáltal, hogy a gyászoló személyek számára szerettük halálát követően is lehetővé váljék az elhunyttal való akár napi szintű "kapcsolattartás". Hovatovább, napjainkban már az is lehetséges, hogy az elhunyt fotói/róla készült videók alapján egy MI-avatár jöjjön létre, fotórealisztikus arcvonásokkal, amely valóban olyanná teszi az MI által létrehozott entitást, mintha az élne, és a hozzátartozóval beszélgetne. Ezáltal lehetővé válik az ún. "posztumusz" interakció[2] a gyászolók számára, amely egy sor jogi, szabályozási, etikai és filozófiai kérdést vet fel.
A közösségi média globális térnyerése hozzájárult ahhoz, hogy a gyászfolyamatban is kiemelt szerepet kapjon: a halálhírek közzététele, a megemlékezések részleteinek ismertetése, és a gyászhirdetések egyre gyakrabban az online térben kapnak helyet. A személyes rituálék mellett virtuális emlékhelyek és digitális eszközök is részei a veszteség feldolgozásának. A modern gyász a személyes érzések mellett a technológiai lehetőségekre támaszkodik, miközben a közösség részvétele jobbára az online platformokon keresztül manifesztálódik. Az ismerősök a webes felületen keresztül, kommentekben nyilvánítják ki részvétüket, együttérzésüket egy általuk ismert személyt ért veszteségért.[3]
A digitális tér előnye, hogy gyors és széles körű hozzáférést biztosít pszichológiai, gyászfeldolgozási és men-
- 228/229 -
tálhigiénés ismeretekhez, miközben lehetőséget ad a személyre szabott, önálló megküzdési stratégiák fejlesztésére. Összességében a technológia integrációja a modern gyászfolyamatba több szinten fejti ki hatását. Támogatja a kapcsolattartást és az emlékezést akkor is, ha fizikai távolság választja el hozzátartozókat, kiterjeszti az emlékezés formáit a digitális térbe, valamint elősegíti a pszichológiai feldolgozást a szakmai segítségnyújtás és az önsegítő eszközök kombinációjával.[4]
A griefbotok is pontosan ilyen célt szolgálnak: potenciálisan pszichológiai támogatást nyújthatnak a gyászolók számára azáltal, hogy fenntartják a kapcsolat illúzióját az elhunyttal. A közvetlen felhasználói interakcióra szánt MI-rendszerek - amely kategóriába a chatbotok, így a kifejezetten a gyászfolyamatot megkönnyíteni hivatott chatbotok is tartoznak - már első ránézésre is egy sor olyan kérdést vetnek fel, amely továbbgondolást igényel.
Ilyen kérdés például, hogy ki rendelkezik az elhunyt digitális adataival? Ha egy természetes személy beszélget a bottal, akkor e természetes személy adatait is kezelni fogja a bot üzemeltetője, márpedig ezek között lehetnek (és lesznek is) egészen intim, akár különleges adatok is. Következésképpen egy adatvédelmi és adatbiztonsági kérdéssel találjuk szembe magunkat: mi történik akkor, ha a legintimebb, akár több órányi beszélgetés illetéktelen kezekbe jut?
Milyen mértékben elfogadható a személyiség "újraalkotása", és hogyan kezelhető a valóság és a szimuláció közötti határ elmosódása, továbbá hogyan kerülhető el a halottról kialakult emlékek, benyomások esetleges megváltozása az élők között?[5]
Nem utolsósorban felmerül az a kérdés is, hogy milyen viszonyban áll a griefbotok alkalmazása a kegyeleti joggal, illetve hogyan biztosítható a meglévő MI-szabályozással való összhang az ilyen eszközök használata esetében?
Az első griefbot ("Romanbot") 2015-ben jött létre, amelynek alapjául Roman Mazurenko, egy fiatal orosz művész története szolgált, aki ugyanebben az évben egy tragikus közlekedési baleset következtében meghalt. Az eset központi szereplője Mazurenko barátnője, Eugenia Kuyda volt, aki barátja halála után hozta létre a róla mintázott első digitális "gyászrobotot". Kuyda több mint 8000 sor privát üzenetet, SMS-t és e-mailt gyűjtött össze Mazurenkótól, hogy egy olyan chatbotot alkosson meg, amely az elhunyt Mazurenko stílusában válaszol. Elmondása szerint a cél ekkor még nem technológiai, hanem pszichológiai volt: a chatbot segítségével a barátok és a család "tovább beszélgethettek" Mazurenkóval, ezáltal könnyebben dolgozták fel a gyászt. A "Romanbot" tehát tíz évvel ezelőtt még nem üzleti, hanem gyászfeldolgozási kísérletként indult.[6]
A griefbotok alkalmazásának egy másik elhíresült esete Marina Smith esete. Marina Smith egy brit vallási és oktatási szakember volt, a National Holocaust Centre and Museum társalapítója. Halála után saját temetésén egy mesterséges intelligencia alapú rendszer segítségével interaktív módon ő maga is "részt vett" a megemlékezésen. A rendszer működési elve, amely a néhai Smith jelenlétét lehetővé tette saját megemlékezésén, azon alapult, hogy az alanynak még életében több száz kérdésre adott válaszát videón keresztül rögzítették, majd az így létrehozott adatbázist egy MI-alapú természetesnyelv-feldolgozó algoritmus egészítette ki. A mesterséges intelligencia az esemény során feltett kérdéseket elemezte, és a koráb- ban rögzített válaszok közül a tartalmilag leginkább relevánst választotta ki és jelenítette meg videóformátumban. Marina Smith temetésén így a gyászolók valós idejű interaktív beszélgetést folytathattak a néhai Smith digitális reprezentációjával, amely az ő saját szavaival, hangján és arckifejezéseivel válaszolt.[7]
Az esemény jelentős technológiai és etikai érdeklődést váltott ki, mivel újfajta lehetőséget mutatott az emlékezetmegőrzés, a digitális örökség és a posztumusz kommunikáció területén, ugyanakkor dilemmákat vetett fel az identitás, a hitelesség és a gyász pszichológiai dimenzióival kapcsolatban.[8]
A mesterséges intelligencia által létrehozott virtuális reprezentációk, vagyis a mesterséges intelligencia által
- 229/230 -
generált és/vagy manipulált tartalmak, ún. deepfake technology használatával készült videók és hangfelvételek rohamos terjedése egyre inkább a popkultúra részévé válik.
Az MI Rendelet[9] külön szabályokat tartalmaz a deepfake-re vonatkozóan.[10] Az MI Rendelet fogalommeghatározásainak 60. pontja nyújt támpontot arra vonatkozóan, hogy hogyan értelmezendő a "deepfake" technológia. Eszerint a deepfake az MI által generált vagy manipulált kép, audio- vagy videótartalom, amely hasonlít létező személyekre, tárgyakra, helyekre, entitásokra vagy eseményekre, és amely egy személy számára megtévesztő módon autentikusnak vagy valóságosnak tűnhet. E technológiára bizonyos értelmezésben tekinthetünk akár a szerzői jogok megsértésének példájaként is, hiszen ezt a technológiát olyan képek, hangok, videók létrehozására használják, amelyben egy adott személy külső jegyeit megváltoztatják oly módon, hogy valaki másnak tűnjön.[11]
Önmagában az ember képmása, amely alapján készül a bot, nem szellemi alkotás. A szerzői jogok megsértése jelen kontextusban olyan értelemben merülhet fel, ha a bot létrehozatalához az elhunytat ábrázoló szerzői műveket (például műteremben készült portréfotóit, a szereplésével készült, szerzői műnek minősülő videókat) használnak fel. Éppen ezért bizonyos MI-rendszerek szolgáltatóira és alkalmazóira vonatkozó átláthatósági kötelezettségek körében az MI Rendelet rögzíti, hogy az olyan MI-rendszerek alkalmazóinak, amelyek eredetinek vagy valóságosnak tűnő ("deepfake") kép-, hang- vagy videótartalmat hoznak létre vagy manipulálnak, közölniük kell, hogy a tartalmat mesterségesen hozták létre vagy manipulálták.[12]
A deepfake-technológia szoros összefüggést mutat a "digitális feltámasztás" (digital resurrection) jelenségével, amely során digitális technológiák segítségével "életre keltik" egy elhunyt személy képét, hangját vagy viselkedését. Ez többféle formában megvalósulhat, az egyszerű animációktól kezdve a mesterséges intelligenciával működő virtuális másolatokig. 2025 augusztusában Rod Stewart amerikai koncertturnéján mesterséges intelligencia által generált képsorozatot vetítettek, amelyen a közelmúltban elhunyt Ozzy Osbourne "szelfiket" készít elhunyt zenei legendákkal. Az esemény jelentős médiavisszhangot váltott ki, és újra előtérbe helyezte az MI-identitás, a személyiségi jog és a kegyeleti jog határterületeit.[13]
A digitális feltámasztás jelensége, hasonlóképpen, mint a griefbotok használata, komoly etikai és jogi dilemmákat vet fel, hiszen nem tudni, hogy kié a "digitális személyiség". Etikai szempontból kérdéses az is, hogy van-e egyáltalán jogunk valakit "visszahozni", ha már nem tud beleegyezni, illetve hol húzódik a határ az emlékezés és a manipuláció között?
A fentebb említett esetek mindegyike egy precedensértékű példája annak, hogy a mesterséges intelligencia és a digitális emlékezet miként feszegeti a jog és az etika határait. Jelenleg a világon sehol nincs átfogó szabályozás az MI-alapú posztumusz reprezentációkról, így a (nem is olyan távoli) jövőben bizonyára külön jogi kategóriákra lesz szükség a digitális identitás, az adatkezelés és öröklési jog metszéspontján.
Az MI Rendelet szempontjából a griefbotok egyértelműen közvetlen felhasználói interakcióra szánt MI-rendszerek, amelyekre megfelelő transzparencia- és biztonsági kötelezettségek vonatkoznak. Emellett nem kérdés, hogy digitális szolgáltatásnak minősülnek-e: a digitális szolgáltatás hazai jogszabályi definíciója szerint, amely jogszabály egyébként a 2019/770 EU[14] irányelvet ülteti át a magyar jogba, digitális szolgáltatás egyrészt az olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat hozzon létre, kezeljen, tároljon, vagy azokhoz hozzáférjen; másrészt az olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó és a szolgáltatás más igénybevevői által feltöltött vagy létrehozott digitális adatok megosztását, illetve az azokkal való egyéb interakciót.[15]
A griefbotok rendeltetését tekintve - amelyeket immáron besorolhatunk a közvetlen felhasználói interakcióra szánt MI-rendszerek közé és egyúttal digitális szolgáltatásnak is minősíthetünk - felmerül a kérdés, hogy nem volna-e célszerű orvostechnikai eszközként (is) számon tartani őket?
Az EU 2017/745 rendeletének a fogalommeghatározásai között találjuk az "orvostechnikai eszköz" meghatározá-
- 230/231 -
sát. Ennek alapján minden olyan műszer, berendezés, készülék, szoftver, implantátum, reagens, anyag, illetve egyéb árucikk, amelyet a gyártó önmagában vagy kombináció részeként embereken történő felhasználásra szánt a következőkben felsorolt egy vagy több speciális orvosi célra:
- betegség diagnosztizálása, megelőzése, figyelemmel kísérése, előrejelzése, prognózisa, kezelése vagy enyhítése;
- sérülés vagy fogyatékosság diagnosztizálása, figyelemmel kísérése, kezelése, enyhítése vagy ellensúlyozása;
- az anatómia vagy egy élettani vagy patológiás folyamat vagy állapot vizsgálata, helyettesítése vagy módosítása;
- emberi szervezetből származó minták - beleértve szervek, vér és szövetek adományozását is - in vitro vizsgálatával információ szolgáltatása,
és amely elsődlegesen szándékolt hatását az emberi szervezetben vagy az emberi testen nem farmakológiai vagy immunológiai úton, és nem is az anyagcsere útján éri el, de amelyet működésében a fent említett hatásmechanizmusok segíthetnek.[16]
A fenti definíció alapján - a griefbotok rendeltetését figyelembe véve - láthatjuk, hogy akár orvostechnikai eszközkénti besorolásra is alkalmasak lehetnek. Ha ugyanis a griefbotot egészségügyi ellátás részeként alkalmazzák (mentális egészségi állapotot diagnosztizál, értékel vagy monitoroz, mentális betegségek kezelését ígéri vagy támogatja), és ott terápiás vagy diagnosztikus szerepe van (például klinikai döntést támogat, pszichológus vagy pszichiáter számára értékeléseket készít, terápiás javaslatokat generál), akkor akár orvostechnikai eszköznek is minősülhet.
Az MI Rendelet preambuluma megfogalmazza, hogy az orvostechnikai eszközöket helyénvaló a rendelet értelmében nagy kockázatúnak[17] minősíteni az MI Rendelet minősítési szabályai alapján.[18] Az MI-technológiák, különösen a gyászfeldolgozást vagy mentális támogatást célzó rendszerek, fokozott pszichológiai és etikai felelősséggel járnak. Azon túl, hogy nagy kockázatú rendszerként kell őket kezelni, az ilyen rendszerek alkalmazása során, véleményem szerint, elengedhetetlen volna a pszichológus vagy pszichiáter szakmai felügyelete, hiszen az algoritmus nem képes teljes mértékben helyettesíteni az emberi empátiát, kontextusérzékenységet és etikai ítélőképességet.[19]
Ezen túlmenően a terápiás célú MI-alkalmazások esetében ki kell dolgozni megfelelő biztonsági protokollokat a krízishelyzetek felismerésére, a téves válaszok minimalizálására és a felhasználói jólét védelmére. Ha a gyászbot terápiás célt szolgál, mindenképpen a megfelelő szakmai engedély meglétéhez kötött működés szükséges, és csak képzett pszichológus felügyeletével kellene lehetővé tenni a használatát.
A griefbotok alkalmazása során különös figyelmet szükséges szentelni a mentális egészségre vonatkozó protokolloknak. Például veszélyjeleket (öngyilkossági gondolatok, depresszió súlyos jelei) észlelve szükséges volna kötelezővé tenni azt, hogy a felhasználót valódi (élő) szakemberhez irányítsa. Ezen szempontok figyelembevétele elengedhetetlen lesz egy majdani szabályozás megalkotása során.
A griefbotok alkalmazása jogszabályi lefedettség tekintetében olyannyira új, hogy maga a griefbot, avagy a gyászfolyamatot megkönnyítő technológia fogalma sincs jogilag definiálva. Noha az internet már ismeri a gyászbotok fogalmát,[20] és komplex meghatározással is szolgál e technológiára vonatkozóan, a mai napig sehol sem hoztak létre mérvadó jogi kereteket az MI-alapú kifejezetten gyásztámogató avatárokra vonatkozóan.[21] A griefbotok szabályozása különösen érzékeny terület, ennek fő oka pedig abban rejlik, hogy a jelenség felhasználói számára az élet és a halál közötti határ nem elég éles.[22]
Ugyanakkor kapaszkodóként szolgálhat a tény, hogy az MI Rendelet már most is ismeri a "közvetlen felhasználói interakcióra szánt rendszer" (például chatbot) fogalmát. E körben rögzíti, hogy az ilyen MI-rendszerek, amelyek rendeltetése a természetes személyekkel való interakció vagy tartalom létrehozása, különleges kockázatot jelenthetnek a hasonmássággal való visszaélés vagy a megtévesztés szempontjából, függetlenül attól, hogy nagy kockázatúnak minősülnek-e, vagy sem. Az MI Rendelet felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos körülmények között e rendszerek használatára egyedi átláthatósági kötelezettségeket szükséges alkalmazni. Az említett kötelezettség végrehajtásakor figyelembe kell venni az életkoruk vagy fogyatékosságuk okán kiszolgáltatott csoportokba tartozó személyek jellemzőit annyiban, amennyiben az MI-rendszer rendeltetésébe beletartozik, hogy az említett csoportokkal is interakciót folytasson. Ezen-
- 231/232 -
kívül a természetes személyeket értesíteni kell, amikor olyan MI-rendszereknek vannak kitéve, amelyek biometrikus adataik feldolgozásával azonosíthatják vagy kikövetkeztethetik az említett személyek érzelmeit vagy szándékait, vagy konkrét kategóriákba sorolhatják őket. Az ilyen konkrét kategóriák vonatkozhatnak olyan szempontokra, mint például a nem, az életkor, a hajszín, a szemszín, a tetoválások, a személyes vonások, az etnikai származás, a személyes preferenciák és az érdeklődési kör. Az ilyen információkat és értesítéseket a fogyatékossággal élő személyek számára akadálymentes formátumban kell megadni.[23]
A szolgáltatóknak[24] tehát biztosítaniuk kell, hogy a természetes személyekkel való közvetlen interakcióra szánt MI-rendszereket úgy tervezzék meg és fejlesszék ki, hogy az érintett természetes személyek tájékoztatást kapjanak arról, hogy egy MI-rendszerrel állnak interakcióban, kivéve, ha ez a körülményekre és a felhasználási kontextusra figyelemmel, egy észszerűen jól tájékozott, figyelmes és körültekintő természetes személy szempontjából nyilvánvaló tény.[25]
A közvetlen felhasználói interakcióra szánt rendszerek esetében, így egy, a griefbotokra vonatkozó potenciális szabályozás kialakítása esetén mindenképpen figyelemmel kell lenni az MI Rendelet fent említett szabályaira, hiszen a gyászfolyamatot segítő MI-rendszerek transzparenciája kulcstényező:[26] a felhasználóknak egyértelműen tudomással kell bírniuk arról, hogy MI-rendszerrel kommunikálnak, nem pedig egy valós személlyel.[27]
A griefbotok alkalmazása során kiemelt jelentőséggel bírnak az elhunyt személyiségi jogai és a posztumusz identitás védelme. A digitális rekonstrukciók - amelyek az elhunyt írásos, hang- vagy videóanyagait, valamint közösségimédia-aktivitását használják fel - potenciálisan sérthetik a személyes integritás és a méltóság elvét. A posztumusz identitás védelme tekintetében véleményem szerint két fő szempont releváns: egyrészt a griefbot nem torzíthatja vagy hamisíthatja meg az elhunyt személyiségét, másrészt a gyászolók érzelmi kapcsolatát sem szabad manipulálni vagy kihasználni.
A digitális másolat létrehozása során felmerülő etikai kérdések közé tartozik - azon az alapkérdésen túl, hogy etikus-e egyáltalán egy elhunyt személyt imitáló digitális entitással kommunikációt folytatni -, hogy a chatbot mennyire képes autentikus interakciót biztosítani,[28] és mennyiben járulhat hozzá a gyász feldolgozásához anélkül, hogy a gyászolót érzelmileg megtévesztené.
A térségünkre jellemző jogrendszerek a személyiségi jogokat a halál beálltával megszűntnek tekintik.[29] Az elhunyt személy adataival való visszaélés, jogsértés esetén a hozzátartozók, az örökösök a Ptk.-ban biztosított kegyeleti jog alapján fordulhatnak bírósághoz.[30] A Ptk. tehát a kegyeleti jogot voltaképpen a túlélők nevesített személyiségi jogaként szabályozza.[31] Ugyanakkor hosszú távon nem megkerülhető, hogy törvényi szinten szabályozásra kerüljön az elhunyt személy közeli hozzátartozói, örökösei - legalább korlátozott mértékű, célhoz kötött - hozzáférési és rendelkezési jogosultságokkal való felruházása az elhunyt személy digitális nyomaihoz.[32]
A griefbotok potenciális alkalmazása tekintetében a jogi keretek hiánya egy sor megválaszolatlan kérdésnek szolgáltat táptalajt a személyiségi jogok és a posztumusz identitás védelmének kontextusában. Egyrészt nem világos, hogy kinek a hozzájárulása szükséges az elhunyt digitális másának létrehozásához és nyilvános használatához? Másrészt, ha az érintett még életében beleegyezett, az milyen feltételek mellett érvényesíthető a halála után? Harmadrészt, ki jogosult dönteni a későbbi felhasználásról - a hagyaték kezelője, a család vagy esetleg a technológiai szolgáltató?
A griefbotok működése szoros kapcsolatban áll az elhunyt digitális adataival. Az adatvédelmi szabályozások, például az Európai Unió GDPR-rendszere,[33] a természetes személyek adataira vonatkoznak, így az elhunyt adatai jogi
- 232/233 -
szempontból nem tartoznak adatvédelmi jellegű védelem alá.[34] Ez a következő dilemmákat veti fel: ki rendelkezhet az elhunyt digitális tartalmaival, és milyen módon lehet azokat posztumusz felhasználni?
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a felvételek és interaktív tartalmak érinthetik az élő hozzátartozók adatait is (például családi kapcsolatok, közös emlékek, közös fotók), ami azonban már adatvédelmi hatály alá eshet. Ugyanígy, ha a szolgáltató az elhunyt személy és a griefbot használója közötti interakciókat elemzi, az az életben maradt hozzátartozóra nézve profilalkotást valósíthat meg, amely szintén jogi aggályokat vethet fel.
Európában jelenleg nincs egységes álláspont az elhunyt adataira nézve azok halál utáni védelmével és kezelésével kapcsolatban.[35] Magyarországon az online adatok halál utáni sorsának kérdésével a NAIH már 2015-ben foglalkozott, amikor megfogalmazta erre vonatkozó ajánlását.[36] A jogalkotó a NAIH ajánlásában foglaltaknak eleget téve 2018-ban kiegészítette az Infotv.-t[37] az adatalany információs önrendelkezési jogára vonatkozóan. Az Infotv. 25. §-a értelmében a felhasználó halála esetén az a személy jogosult gyakorolni az elhunytat még életében megillető adatvédelmi jogosultságokat, akit arra a felhasználó még életében meghatalmazott az adatkezelőnél tett nyilatkozattal. Formai követelményét tekintve a nyilatkozatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az ily módon meghatalmazott személy gyakorolhatja az érintettet még életében megillető hozzáféréshez, helyesbítéshez, törléshez, korlátozáshoz, valamint tiltakozáshoz való jogot. Amennyiben a felhasználó nem tett ilyen nyilatkozatot, a közeli hozzátartozója külön meghatalmazás nélkül, a törvény erejénél fogva gyakorolhat bizonyos jogosultságokat. Főszabály szerint gyakorolhatja a helyesbítéshez és a tiltakozáshoz való jogot, amennyiben viszont megszűnt az adatkezelés célja (a NAIH értelmezése szerint a halállal megszűnik az adatkezelési cél a közösségi média tekintetében), jogosult lesz a törlésre, valamint az adatkezelés korlátozására is.[38]
Láthatjuk, hogy Magyarországon a személyes adatok halál utáni védelmét és kezelését az Infotv. vonatkozó rendelkezései már szabályozzák, azonban a mesterséges intelligencia alapú rendszerek - különösen a digitális profilt újrateremtő vagy "posztmortem" interakciót lehetővé tevő technológiák - térnyerése olyan új kockázatokat teremt, amelyek a jelenlegi kereteket messze meghaladják. Ezért indokolt volna a szabályozás továbbfejlesztése, amely kifejezetten kezeli az MI által generált, az elhunyt személyéhez köthető adatok felhasználását és ennek etikai korlátait.
Jóllehet az elhunyt személyek adatainak kezelése nem tartozik a klasszikus adatvédelmi szabályozás hatálya alá,[39] a posztmortem adatvédelem egyre nagyobb hangsúlyt kap, különösen a digitális identitás és a közösségi média profilok megőrzése, illetve kezelése kapcsán. Mára számos szolgáltató rögzít a felhasználói fiókra vonatkozóan a felhasználó halála esetére szabályokat.[40]
A griefbotokra vonatkozó jövőbeli szabályozás megalkotása során elképzelésem szerint a gyászolók védelme kiemelt szempont kell, hogy legyen, hiszen az elhunyt digitális reprezentációjának (például hang-, kép- vagy MI-alapú avatár formájában) történő megjelenítése pszichológiai hatással bírhat a hozzátartozókra. Az adatkezelés során ezért indokolt volna a hozzájárulás elvének újragondolása és a kegyeleti jogok digitális kiterjesztése.
Ez megvalósulhatna például kifejezett hozzájárulás szükségessé tételével. Indokolt lehet egy olyan szabályozás megalkotása, amelynek alapján az elhunyt személy digitális adatait csak akkor lehet felhasználni, ha ehhez halála előtt írásban hozzájárult. Ha ilyen hozzájárulás nem volt, megfontolandó, hogy az örökös engedélyétől váljék függővé.
Adatvédelmi szempontból a GDPR 5. cikkében rögzített, a személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek mindegyikét figyelembe kell venni egy potenciális szabályozás megalkotása során, hiszen az itt lefektetett elvek minden adatkezelésre, így erre is alkalmazandók lennének (például jogszerűség, átláthatóság, korlátozott tárolhatóság stb.). E körben tisztázandó, hogy adatkezelésről a jelenlegi szabályozás alapján csak akkor beszélhetünk az érintett vonatkozásában, amíg még életben van, de már gyűjtik a későbbi griefbotjához az adatokat. Ha már meghalt, akkor az ő vonatkozásában adatkezelés nem tud megvalósulni. Az adatokat tehát jogszerűen és tisztességesen, valamint az érintett számára átlátható módon kell kezel-
- 233/234 -
ni. Az adattakarékosság[41] elvének megfelelően a griefbot csak a működéshez feltétlenül szükséges adatokat használhatja majd. Ugyanígy különösen nagy jelentőséggel bír az adatmegőrzési idő kérdése: meghatározott idő elteltével a griefbot törlését, archiválását vagy anonimizálását kötelezővé kellene tenni.[42]
Természetesen a felhasználói jogoknak is hangsúlyt kell kapniuk, hiszen lehetővé kell tenni, hogy a gyászoló bármikor kérhesse, hogy a griefbot kapcsolódó adatait töröljék vagy módosítsák. Ezek a lehetőségek lényegében a GDPR szerinti érintetti jogokkal[43] konvergálnak. A hatályos szabályozás alapján az érintett kérheti, hogy személyes adatait töröljék, és a továbbiakban ne kezeljék, ha a személyes adatok gyűjtése vagy más módon való kezelése az adatkezelés eredeti céljaival összefüggésben már nincs szükség, vagy ha az érintettek visszavonták az adatok kezeléshez adott hozzájárulásukat, illetve ha személyes adataik kezelése egyéb szempontból nem felel meg a GDPR-nak.[44]
A fentiek kiegészítéseként rögzíthető, hogy a griefbot-technológia szolgáltatóinak - mint a közvetlen felhasználói interakcióra szánt rendszerek üzemeltetőinek - összességében prioritásként kellene kezelniük a kilépési protokollok kidolgozását arra az esetre, ha a szolgáltatás felhasználója már nem kíván tovább kommunikálni a griefbottal.[45]
Az adatvédelem kontextusában külön figyelmet érdemel az adatbiztonság kérdése, különösen a túlélő hozzátartozó adatainak védelme, hiszen azok rosszhiszemű felhasználása súlyos jogsérelem okozására lehet alkalmas. E tekintetben relevánsak lehetnek a Ptk. alapján a személyiségi jogok megsértésének szankciói, illetve a Pp. alapján a személyiségi jogok érvényesítése iránt indított perek közül a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt indított per.[46]
Végezetül - jóllehet nem kimerítve a griefbotok használatával és az adatvédelemmel összefüggő szabályozandó kérdések sorát - említést kell tenni az Európai Unió kiberbiztonsági szabályozásáról, vagyis a NIS2 irányelvről,[47] amely kötelezővé teszi bizonyos szervezetek számára meghatározott kiberbiztonsági követelmények teljesítését, hogy ezáltal növelje az ellenálló képességet, és egységes biztonsági szintet teremtsen az EU valamennyi tagállamában.
A hazai alkalmazás kereteit a 2024. évi LXIX. törvény[48] teremti meg. A NIS2 irányelv, illetve annak hazai szabályozása és az MI-alapú rendszerek, így a griefbotok közötti reláció egyértelmű. Éppen a digitális szolgáltatókra avagy orvostechnikai eszközökre[49] mint kockázatos ágazatokban működő szolgáltatókra[50] vonatkozó szigorú szabályozásban érhető tetten, hiszen a griefbotokat megalkotó/üzemeltető cégek nagy léptékben szolgáltatnak online szolgáltatást, személyes adatokkal vagy egyedi profilokkal dolgoznak, és ily módon az általuk nyújtott szolgáltatások kritikus társadalmi vagy pszichológiai kockázatot jelentenek. Ezen túlmenően mivel személyes adatot (például hang, szövegminta, privát levelek) használnak, pszichológiai hatásuk jelentős lehet, és könnyen használhatók visszaélésekre. A griefbotok tehát pontosan azokat a kockázatokat hordozzák, amelyeket - többek között - a NIS2 irányelv is minimalizálni igyekszik. Éppen ezért meglátásom szerint egy griefbot-szolgáltató cég mindenképpen a NIS2 alá tartozó szolgáltatónak kellene, hogy minősüljön, így külön kiberbiztonsági kötelezettségek kell, hogy terheljék.
Figyelemmel kell lenni továbbá egy, a NIS2-ből következő újdonságra, az ún. ellátási lánc biztonságára, amelyből az MI-alapú komponensek és beszállítók kockázatkezelése is fakad.[51] Egy griefbot tipikusan nyelvi modelleket, hangszintézisrendszereket, adatelemző modulokat, felhőszolgáltatókat használ, amelyek mind ellátásilánc-elemek. Ha a szolgáltatás NIS2-hatály alá esik (márpedig nagy valószínűséggel így van), akkor kötelező egyrészt auditálni a beszállítók biztonságát, másrészt kezelni az MI-modellek eredetével kapcsolatos kockázatokat, harmadrészt megakadályozni, hogy illetéktelen adat kerüljön a griefbotokba. Ez közvetetten szigorúbb kiberbiztonsági és adatkezelési normákat kényszerít majd a griefbot-iparra.
Az emberi alkotóerő mesterséges intelligenciával való kiegészítése és helyettesítése már nem egy futurisztikus ábránd, hanem mindennapi valóságunk része.[52] Az elhunytról készült felvételek és az MI által generált inter-
- 234/235 -
aktív válaszok szerzői jogi és képmáshasználati jogokat is érintenek, ennek következtében beleütközünk a szerzőség kérdésébe és a művön esetlegesen fennálló jogok problematikájába.[53] Önmagában egy fotó nem feltétlenül szerzői mű, ahhoz egyéni eredeti jelleggel kell bírnia. Ám ha a griefbot megalkotásához vagy működése során felhasználják az elhunyt szerzői jogi oltalom alá eső műveit (például írásait, festményeit) szükség lehet az örökösök vagy egyéb jogosultak engedélyére. A művek felhasználása engedélyköteles lehet akkor is, ha a griefbotból új, az eredetihez hasonló tartalom keletkezik. Ha a griefbot tehát olyan megnyilvánulást produkál, amely származékos műnek minősül, vagy túlzottan hasonlít egy konkrét szerzői jogi oltalom alá eső műre, akkor az üzemeltető jogsértést követhet el. Ennek tipikus példája lehet a fent részletezett "deepfake" stílusú tartalom, ami valójában a szerző művének parafrázisa vagy másolata.
A szerzői jogok védelmében az MI Rendelet kimondja, hogy az általános célú MI-modellek előtanítása és tanítása során felhasznált adatokat - köztük a szerzői jog által védett szövegeket és adatokat - illető átláthatóság növelése érdekében helyénvaló, hogy az ilyen modellek szolgáltatói kellően részletes összefoglalót készítsenek, és tegyenek nyilvánosan hozzáférhetővé az általános célú MI-modell tanításához használt tartalomról.[54] Generatív MI esetén tehát kötelező az MI-eredet jelölése, ha a tartalmak emberek által létrehozott művekkel összetéveszthetők, a szerzői jogi megfelelés ellenőrzése pedig minden esetben a szolgáltató felelőssége. Ugyanitt szükséges visszacsatolnunk a korábban említett transzparencia-követelményekből adódó kötelezettségre is, amely a személyiséget imitáló rendszerek esetén is releváns, így ez esetben is világossá kell tenni, hogy az interakció MI-vel, és nem valódi emberrel történik.
Noha az MI Rendelet már tartalmaz olyan rendelkezést, amely a szerzői oltalom alatt álló művek védelmét szolgálja, a griefbotok alkalmazása tekintetében egy sor kérdés marad nyitva. Egyrészt felmerül, hogy ki az avatár vonatkozásában a szerzői és egyéb jogok jogosultja? Az örökösök, a család vagy esetleg a megalkotásra használt technológia tulajdonosa mint gyártó? Az MI által "újrakonstruált" megszólalások vajon új, származékos műnek minősülnek-e? A képmás és a hang kereskedelmi hasznosítása (például dokumentumfilmben vagy oktatási célra) külön engedélyhez kötött lehet. Ez szorosan összefügg az öröklési és vagyonjogi dimenziókkal is, amelyek kapcsán szintén kérdéses, hogy az MI-vel létrehozott személyiség, avagy a digitális "másolat" az örökség részét képezi-e, és ha igen, ki jogosult azzal rendelkezni?
A fenti kérdésekre történő válaszadás jogszabályok formájában feltétlenül szükséges volna a belátható jövőben, hiszen, ha nem azonosítható a jogosult, a szerzői jog egyáltalán nem, vagy csak "mankókkal" gyakorolható.[55] Egyértelmű, hogy a digitalizálás rohamos tempója olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak a szellemi alkotásokra vonatkozó jelenlegi szabályokon.[56]
Az MI által generált chatbotok, beleértve a griefbotokat is, olyan jelenségek, amelyek funkcionális kapcsolatba kerülnek a jogalanyokkal.[57] Jelenleg azonban nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, hogy ki felel az ilyen "digitális személyiségek" által közvetített információkért. Ahhoz, hogy a griefbotok alkalmazására vonatkozó felelősségi kérdésekről bármilyen gondolatot megfogalmazzunk, figyelembe kell vennünk az MI-rendszerek általános definícióját, amelyet az MI Rendelet fogalommeghatározásai között lelhetünk fel. Ennek nyomán az "MI-rendszer" egy gépi alapú rendszer, amelyet különböző autonómiaszinteken történő működésre terveztek, és amely a bevezetését követően alkalmazkodóképességet tanúsíthat, és amely a kapott bemenetből - explicit vagy implicit célok érdekében - kikövetkezteti, miként generáljon olyan kimeneteket, mint például előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket, amelyek befolyásolhatják a fizikai vagy a virtuális környezetet.[58]
Az MI és általában a modern digitális rendszerek által jelentett kihívások, mint például az autonóm és kiszámíthatatlan viselkedés[59] különösen nagy kockázatot jelentenek a griefbotok alkalmazása tekintetében. Az MI-típusú gépi gondolkodás mindig magában hordozza a hibázás és a tévedés valószínűségét.[60] Ha az MI által irányított digitális személy olyat mond, ami nem felel meg az elhunyt tényleges szándékának vagy meggyőződésének, az egyrészt felveti a Btk.[61] 228. §-a szerinti kegyeletsértés lehetőségét, azzal a megjegyzéssel, hogy az MI - miután nem jogképes - természetesen nem tud bűncselekményt elkövetni, így maximum az üzemeltetője vonható felelősségre. Másrészt felveti a technológiai szolgáltató felelősségét
- 235/236 -
a tartalom pontosságáért. Éppen emiatt a magas fokú kockázat miatt, egy potenciális szabályozás megalkotása esetén célszerű lenne a legmagasabb szintű védelmet nyújtó, legszigorúbb felelősségi szabályokat rögzíteni.[62]
Az MI-rendszerek, különösen a közvetlen felhasználói interakcióra szánt MI-rendszerek fejlesztésének és alkalmazásának engedélyezési, valamint felügyeleti mechanizmusai alapvető jelentőséggel bírnak a társadalmi bizalom fenntartása szempontjából. A szabályozási kereteknek egyértelműen meg kell határozniuk a fejlesztők, az üzemeltetők és a felhasználók felelősségi köreit, továbbá biztosítaniuk kell az etikai megfelelés, az adatbiztonság és a fogyasztóvédelem érvényesülését.
A nagy kockázatú esetekre az MI Rendelet már most is tartalmaz részletes szabályozást. Tekintettel ezek összetettségére és az azokkal kapcsolatos kockázatokra, az úgynevezett harmadik fél általi megfelelőségértékelés kidolgozását irányozza elő bejelentett szervezetek bevonásával.[63] Hazánkban a közelmúltban elfogadott, az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról szóló törvény[64] létrehozta a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanácsot,[65] amely széles körű egyeztetési fórumként fog működni, és rendszeresen konzultál az MI magyar szereplőivel, továbbá figyelemmel kíséri a technológiai fejlődést. Abban az esetben, ha hazánkban is megjelennének a griefbotok mint nagy kockázatú közvetlen felhasználói interakciót megvalósító MI-rendszerek, alkalmazásuk kapcsán a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács bizonyosan iránymutatással és jogértelmezéssel tud majd segíteni.
A magas kockázatúnak tekinthető, a gyászfolyamat megkönnyítését szolgáló MI-alkalmazások működtetését meglátásom szerint szükséges volna hatósági engedélyhez is kötni, és rendszeres felügyeleti és monitoring tevékenységnek alávetni. A szabályozás egyik lényegi elemét a világos és érvényesíthető felelősségi szabályok meghatározása kellene, hogy képezze, különösen az olyan eseteknél, amikor a rendszer hibás, megtévesztő vagy káros működése pszichológiai sérelmet okoz.
A mesterséges intelligencia fejlődése új felelősségi dimenziókat nyit a jog, az etika és a társadalom számára. Az emberi méltóság, a személyes adatok védelme és az átlátható működés biztosítása elengedhetetlen feltétele annak, hogy az MI a közjó szolgálatában maradjon. A jövő jogalkotói és etikai keretei csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azokat interdiszciplináris megközelítésben dolgozzák ki. A technológiai innováció integrációja a gyászfeldolgozás folyamatába új perspektívát nyit a pszichológiai támogatásban, a digitális és mesterséges intelligencia alapú eszközök pedig elősegítik a kapcsolattartást a fizikai távolság ellenére, kiterjesztik az emlékezés formáit a digitális térbe, és lehetőséget adnak a gyászolóknak az érzelmi feldolgozás személyre szabott támogatására. Ugyanakkor ezek az új interaktív megoldások etikai, jogi és pszichológiai szempontból is érzékeny területet jelentenek, így tudatos szabályozást, szakmai kontrollt és felelős társadalmi párbeszédet igényelnek.
A griefbotok jogi és etikai dilemmái jól szemléltetik a közvetlen felhasználói interakcióra szánt MI-rendszerek komplexitását a gyászfeldolgozás területén. Bár a technológia lehetőséget nyújt az emlékezés és a gyász interaktív kifejezésére, szabályozási keretek, adatvédelmi elvek és pszichológiai szempontok figyelembevételére van szükség. A felelős alkalmazás megköveteli a jogi helyzet tisztázását, az etikai elvek érvényesítését, valamint a gyászolók mentális jólétének elsődleges szempontként történő kezelését. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd erről bővebben: Akhat Bakirov - Ibragim Suleimenov -Yelizaveta Vitulyova: To the Question of the Practical Implementation of "Digital Immortality" Technologies: New Approaches to the Creation of AI. In: Kohei Arai (ed.): Proceedings of the Future Technologies Conference (FTC) 2022. Volume 1. Springer,2022. (Lecture Notes in Networks and Systems, 559.) DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-18461-1_25
[2] Belén Jiménez-Alonso - Ignacio Bresco de Luna: Griefbots. A New Way of Communicating With The Dead? Integrative Psychological and Behavioral Science, 2022. (2), 466-481. DOI: https://doi.org/10.1007/s12124-022-09679-3
[3] Farwa Riaz - Ayesha Mustafa: Digital Mourning and the Evolution of Grief: A Review of Social Media's Role in Shaping Contemporary Bereavement Practices. Scholar Journal of Arts, Humanities and Social Sciences, 2025. (7), 179-186., 179. DOI: https://doi.org/10.36347/sjahss.2025.v13i07.008
[4] Ruben Albers - Shadan Sadeghian - Matthias Laschke - Marc Hassenzahl: Dying, Death, and the Afterlife in Human-Computer Interaction. CHI Conference on Human Factors in Computing Systems, A Scoping Review, 2023. (302) 1-16., 15. DOI: https://doi.org/10.1145/3544548.3581199
[5] Nora Freya Lindemann: The Ethics of 'Deathbots'. Science and Engineering Ethics, 2022. (28), 10. DOI: https://doi.org/10.1007/s11948-022-00417-x
[6] Text in peace. How 'griefbots' let us chat to the dead from our phones... but would you leave a 'digital twin' of yourself behind when you die? The Sun, 2018.03.15., https://www.thesun.co.uk/tech/5681776/griefbots-messages-dead-roman-mazurenko/
[7] Pesala Bandara: AI Tech Let Deceased Woman Talk to Mourners at Her Funeral. Petapixel, 2022.08.16., https://petapixel.com/2022/08/16/ai-tech-let-deceased-woman-talk-to-mourners-at-her-funeral
[8] Eugene Volokh: Holographic conversational AI Lets Dead Speak at Funerals. Reason.com, 2022.08.17., https://reason.com/volokh/2022/08/17/holographic-conversational-ai-lets-dead-speak-at-funerals/
[9] Az Európai Parlament és a Tanács 2024. június 13-i (EU) 2024/1689 rendelete a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról, valamint a 300/2008/EK, a 167/2013/EU, a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1139 és az (EU) 2019/2144 rendelet, továbbá a 2014/90/EU, az (EU) 2016/797 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet), (a továbbiakban: MI Rendelet).
[10] MI Rendelet 3. cikk (Fogalommeghatározások) 60. pont.
[11] Nagy Adrienn: A mesterséges intelligencia szerzői jogi vonatkozásai. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2025. (2), 22-50., 44.
[12] MI Rendelet 50. cikk (4) bekezdés.
[13] Rod Stewart criticised for "insensitive" AI-generated Ozzy Osbourne tribute. HotPress, 2025.08.05., https://www.hotpress.com/music/rod-stewart-criticised-for-insensitive-ai-generated-ozzy-osbourne-tribute-23100936
[14] Az Európai Parlament és a Tanács 2019. május 20-i (EU) 2019/770 irányelve a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól.
[15] 373/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet a fogyasztó és vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól, 4. cikk (4) bekezdés.
[16] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/745 rendelete (2017. április 5.) az orvostechnikai eszközökről, a 2001/83/EK irányelv, a 178/2002/EK rendelet és az 1223/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg).
[17] MI Rendelet I. melléklet 11. pont.
[18] Az MI Rendelet négy kockázati szint alapján szabályozza az MI-rendszereket: 1. Elfogadhatatlan kockázatú rendszerek 2. Nagy kockázatú rendszerek 3. Korlátozott (közepes) kockázatú rendszerek, 4. Alacsony kockázatú rendszerek.
[19] Amelia Fiske - Peter Henningsen - Alena Buyx: Your Robot Therapist Will See You Now: Implications of Embodied Artificial Intelligence in Psychiatry, Psychology, and Psychotherapy. J Med Internet Res, 2019. (5), 5. DOI: https://doi.org/10.2196/13216
[20] Lásd például a wikipédia meghatározását: https://en.wikipedia.org/wiki/Deadbot
[21] Lindemann: The Ethics of 'Deathbots'. 11.
[22] F. Kiss Gabriella: A halál arcai. A halál jogfogalma. Állam- és Jogtudomány, 2019. (2), 3-27., 12.
[23] MI Rendelet, 132. Preambulumbekezdés.
[24] MI Rendelet 3. cikk 3. pontja alapján "szolgáltató" az olyan természetes vagy jogi személy, hatóság, ügynökség vagy egyéb szerv, aki vagy amely MI-rendszert vagy általános célú MI-modellt fejleszt vagy fejlesztet, és a saját neve vagy védjegye alatt - akár fizetés ellenében, akár ingyenesen - az MI-rendszert vagy az általános célú MI-modellt forgalomba hozza, vagy az MI-rendszert üzembe helyezi.
[25] MI Rendelet 50. cikk (1) bekezdés.
[26] Giacomo Zanotti - Daniele Chiffi: Artificial Afterlife: Philosophical Reflections on Griefbots. In: Alger Sans Pinillos - Vincent Costa - Jordi Vallverdú (eds): Second Death. Experiences of Death Across Technologies. Springer, 2025. 5. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-98808-0_14
[27] MI Rendelet 50. cikk.
[28] Melissa Rigs: Grief in the age of AI: Griefbots and online death spaces. Dalhousie Journal of Interdisciplinary Management, 2025. (1), 26-27. DOI: https://doi.org/10.5931/djim.v19i1.12430
[29] Schubauer Petra: A személyes adatok személyiségi jogi védelme, különös tekintettel a halál utáni védelem egyes kérdéseire. Doktori értekezés. 2021. 89.
[30] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) 2:50 §.
[32] Rédling Beáta: Digitális kor - digitális hagyaték. Közjegyzők Közlönye, 2020. (2), 28-36., 36.
[33] Az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet), (a továbbiakban: GDPR).
[35] Schubauer Petra: A digitális hagyaték egyes szabályozási kihívásai, különös tekintettel az adatvédelmi aspektusokra. Pro Futuro, 2021. (1), 84-98., 88. DOI: https://doi.org/10.26521/profuturo/2021/1/9856
[36] A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ajánlása az online adatok halál utáni sorsáról. https://naih.hu/files/Ajanlas_online-adatok-halal-utani-sorsarol.pdf
[37] 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (a továbbiakban: Infotv.)
[38] Lukács Adrienn: Míg a halál el nem választ. Arsboni, 2019.07.18., https://arsboni.hu/mig-a-halal-el-nem-valaszt/
[39] GDPR 27. Preambulumbekezdés.
[40] Juhász Ágnes: A digitális vagyontárgyak magánjogi megítélése, különös tekintettel az öröklési jogi rendelkezésekre. Miskolci Jogi Szemle, 2024. (3), 61-80., 72. DOI: https://doi.org/10.32980/MJSz.2024.3.61
[41] GDPR 5. cikk (1) bekezdés c) pont.
[42] GDPR 5. cikk (1) bekezdés e) pont szerinti korlátozott tárolhatóság elve.
[43] Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság: Tájékoztató az érintetti jogok gyakorlásához az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) hatálya alá tartozó adatkezeléseknél. https://www.naih.hu/erintetti-jogok
[44] GDPR 65. Preambulumbekezdés.
[45] Tomasz Hollanek - Katarzyna Nowaczyk-Basińska: Griefbots, Deadbots, Postmortem Avatars: on Responsible Applications of Generative AI in the Digital Afterlife. Philosophy & Technology, 2024. (37), 163. DOI: https://doi.org/10.1007/s13347-024-00744-w
[46] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról, 502-504. §.
[47] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2555 Irányelve (2022. december 14.) az Unió egész területén egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint a 910/2014/EU rendelet és az (EU) 2018/1972 irányelv módosításáról és az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: NIS2 irányelv).
[48] 2024. évi LXIX. törvény Magyarország kiberbiztonságáról.
[49] Lásd a korábbi fejezetben taglalt lehetőségét annak, hogy a griefbotokat orvostechnikai eszközként sorolják be.
[50] 3. melléklet a 2024. évi LXIX. törvényhez.
[51] NIS2 irányelv 85. Preambulumbekezdés.
[53] Kiss Zoltán Károly - Kiss Dóra Bernadett: A vizuális művészetek és a jog. Médiatudományi Intézet, 2019. 112., http://www.mek.oszk.hu/21700/21793/21793.pdf
[54] MI Rendelet, 107. Preambulumbekezdés.
[56] Gábor Szilágyi - Judit Gyarmathy: Emergence of Digitalization and Artificial Intelligence in the Intellectual Property System. Institutiones Administrationis - Journal of Administrative Sciences, (2023) 2., 138. DOI: https://doi.org/10.54201/iajas.v3i2.88
[58] MI Rendelet, Fogalommeghatározások 1. pont.
[59] Wendehorst Christiane: Liability for Artificial Intelligence: The Need to Address Both Safety Risks and Fundamental Rights Risks. In: Voeneky Silja - Kellmeyer Philipp - Mueller Oliver - Burgard Wolfram (eds): The Cambridge Handbook of Responsible Artificial Intelligence: Interdisciplinary Perspectives. Cambridge University Press, 2022. 187-209., 189.
[60] Olivia J. Erdélyi - Gábor Erdélyi: The AI Liability Puzzle and A Fund-Based Work-Around. Journal of Artificial Intelligence Research, 2021. (70), 12. DOI: https://doi.org/10.1613/jair.1.12580
[61] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről.
[62] Guido Noto La Diega - Leonardo C. T. Bezerra: Can there be responsible AI without AI liability? Incentivizing generative AI safety through ex-post tort liability under the EU AI liability directive. International Journal of Law and Information Technology, 2024. (021), 19. DOI: https://doi.org/10.1093/ijlit/eaae021
[63] MI Rendelet, 125. Preambulumbekezdés.
[64] 2025. évi LXXV. törvény az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról.
[65] 2025. évi LXXV. törvény az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról, 6. cikk.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző vezető kutató, MFI. https://orcid.org/0009-0001-0513-8231.
Visszaugrás
