https://doi.org/10.59851/jk.79.03.3
A kondicionalitási mechanizmus keretében született igazságügyi reformcsomag a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényt (a továbbiakban: Bszi.) több lényeges ponton módosította. A Kúria ügyelosztási rendszerének vonatkozásában a törvényes bíróhoz való jog nagyobb fokú érvényesítését tűzte ki célul a jogalkotó. A status quót megváltoztatva lehetővé vált az ügyelosztás nyomon követhetősége és annak szabályozása is egyértelműbbé vált a Kúria tekintetében. A reformok bizonyos szempontból valóban hoztak érdemi előrelépést, azonban túlzás volna azt állítani, hogy teljes mértékben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Az Országos Bírói Tanács jogköreinek bővítése pedig a testület szerepén túlmutató változásokat hoz a bírósági igazgatásban, ami a jogterület közigazgatási jellegének ad nyomatékot.
Tárgyszavak: kondicionalitási mechanizmus, bírósági igazgatás, ügyelosztás, közigazgatási per
In the course of the conditionality mechanism, the new judicial reform package enacted provisions amending the Courts Organization and Administration Act. These amendments concern the case allocation system in the Kúria with the aim of promoting the right to a natural judge. As a result, the case allocation system has become more transparent and straightforward at the Kúria. While these amendments have their advantages, they haven't fully lived up to the expectations. The significance of the extension of the powers of the National Judicial Council extends beyond its role and somewhat transforms the Hungarian concept of judicial administration as it underscores the public administration characteristics of court administration.
Keywords: conditionality mechanism, court administration, case assignment, administrative court procedure
Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: rendelet)[1] paradigmaváltást jelentett az Európai Unió közös jogi értékeinek, kiváltképp a jogállamiság védelmének terén. Az ún. kondicionalitási mechanizmus, bár az Unió költségvetési érdekeinek védelmét szolgáló eszköz, elsődleges célja valójában sokkal inkább a jogállamiság védelme költségvetési eszközökkel, mint a költségvetés védelme a jogállamiság érvényesítésén keresztül.[2] A kondicionalitási mechanizmus újszerűsége abban áll, hogy a jogállamisági kritériumok tagállamokkal szembeni kikényszerítéséhez már nem az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) feladata a hiányosságok fennállásának bizonyítása, hanem a jogállamiság elveinek sérülését a rendeletben foglalt esetekben megállapíthatja és a tagállamnak kell megfelelő vállalásokat teljesítenie a felmerült visszásságok megszüntetésére.[3] Hazánk esetében a rendelet 6. cikk (9) bekezdése alapján a Bizottság indokoltnak látta, hogy a megfelelő intézkedésekről szóló végrehajtási határozatja-
- 122/123 -
vaslatot terjesszen az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) elé, amelyet a Tanács elfogadott. Az igazságügyi reformcsomag alkotói e végrehajtási határozatban foglalt mérföldköveket[4] tekintették zsinórmértéknek, így a törvénymódosítás magjaként jelenik meg a Kúria függetlenségének megerősítését célzó módosítások között az ezzel kapcsolatosan felmerült visszásságok kiküszöbölése, ideértve az ügyelosztás átláthatóbb keretek közé szorítását.[5] A reformok célkeresztjébe került még az Országos Bírói Tanács (a továbbiakban: OBT) státuszának rendezése és jogköreinek kiterjesztése az OBT szerepének megerősítését és függetlenségének megóvását célzó jogszabály-módosításokra vonatkozó mérföldkő keretében.[6] Az ügyelosztási rendszer múltjával szemben kevésbé szükséges azon közismert tény ismertetése, hogy bár az OBT a bíróságok központi igazgatását hivatott felügyelni, ehhez gyakran nem álltak rendelkezésére a hatékony felügyeleti eszközök, így az érdemi felügyelet gyakorlása számos tekintetben nem volt biztosított.[7] E jelenség orvoslása kapcsán olyan új eszközöket intézményesített a reformcsomag, amelyek a bírósági igazgatás elméleti kérdései terén új perspektívákat nyithatnak.
Az ezek mögött meghúzódó folyamatok áttekintése nem egyszerű feladat, hiszen az évek során olyan turbulens változások mentek végbe a törvénykezési szervezeti és igazgatási jogban, amelyek megnehezítik a felmerült hiányosságok átlátását. A tanulmány célja egyrészt rendszerbe helyezve bemutatni a magyar igazságügyi igazgatás azon régóta húzódó problémáit, amelyek a végrehajtási határozatban foglalt mérföldkövek megfogalmazásához vezettek, másrészt az ezek implementálása során felmerült eddigi tapasztalatokat gyakorlati és elméleti síkon értékelni az igazságügyi reform bemutatása keretében.
Ahhoz, hogy megértsük, miért helyez kiemelt nyomatékot a Tanács a Kúria függetlenségének biztosítása körében az ügyelosztás kérdésére, szükséges áttekinteni a Kúria ügyelosztási struktúrájának alakulását. A hazai szakirodalomban a rendszerváltozás óta gyakran kritizált kérdéskör a bíróságok ügyelosztási gyakorlata, kiváltképpen az automatizmus hiánya.[8] Noha ezen jelenség minden bírósági szint kapcsán kardinális kérdéseket vet fel, mégis - súlyánál fogva - a Kúrián volt igazán szembetűnő az aggályoktól nem mentes gyakorlat.[9] A bírósági szervezetrendszer csúcsán alakult ki a legsajátosabb ügyelosztási struktúra, amely az elmúlt évek során számos változáson ment keresztül.
A Legfelsőbb Bíróságon egy speciális tanácsi rendszer fejlődött ki, amelyhez egy sajátos ügyelosztási struktúra kapcsolódott. Ebben a felállásban egy-egy tanácsba több bíró van beosztva, mint ahány tagja az eljáró tanácsoknak van. Ennek egyik oka, hogy mintegy jutalmazásként a tekintélyes bírákat akkor is kinevezték tanácselnöknek, ha már nem volt tanács, amelyet vezethettek volna, így egyes tanácsok szükségszerűen túltelítődtek.[10]
E jelenség önmagában is több szempontból aggályos. Nem véletlen, hogy a német alkotmánybírósági gyakorlat[11] az ilyen túltelítődést csak megfelelő korlátok között és csak akkor tartja megengedhetőnek, ha a bírósági munkaszervezés azt elengedhetetlenné teszi.[12] A Legfelsőbb Bíróságon azonban nem ilyen megfontolások vezettek a nagytanácsok kialakításához. Az alkotmányjogi aggályokon túl itt azzal következménnyel is számolni kellett, hogy mivel egy tanácson belül több tanácselnök is volt, az egyik tanácselnök ("nagytanácselnök") látta el az igazgatási feladatokat, így többek között ő szignálta az ügyeket a másik tanácselnök(ök)re. Ezzel részben kiüresítve a pozíciójukat, hiszen a törvény értelmében a tanácselnök vezeti a tanácsot és szervezi annak munkáját,[13] amely szerepet az igazgatási feladatokat el nem látó tanácselnökök értelemszerűen nem tölthettek be. Szervezetszociológiai problémát is jelent, hogy így két azonos szinten lévő pozíciót betöltő bíró közül az egyik informálisan a másik főnöke lett mindenféle jogszabályi alap nélkül, ugyanis a Bszi. rendelkezéseivel a legkevésbé sincs összhangban ez a gyakorlat. Természetesen e jelenség lehetővé tette, hogy a nagytanácselnökök diszkrecionális jogkörükben kollégáik elől magukhoz vonjanak fajsúlyosabb ügyeket vagy egyéb - irreleváns - szempontok mentén szignálják azokat.[14]
Nem minden kollégiumra volt jellemző ez a jelenség a Legfelsőbb Bíróságon sem. Az 1990-es években a Közigazgatási Kollégiumban például az automatikus szignálást rendszeresítették, amely egy nagytanácsi rendszerben működésképtelen lett volna, így ott szabályosan kialakított háromtagú tanácsok működtek. A Kúria 2012-es felállításától kezdődően a Közigazgatási Kollégium szabályosan
- 123/124 -
kialakított háromtagú ítélkező tanácsait átalakították nagytanácsokká, ám ez a bírák egy részének jogellenes nyugdíjazásával, majd visszahelyezésével összefüggő okok következtében okafogyottá vált, így 2018-ra ismét szabályszerű tanácsok és automatikus szignálás jellemezte a közigazgatási ügyszakot. Ez a rend 2020-tól bomlott meg újra: 2022-re egyetlen szabályos tanács sem maradt, csak nagytanácsok működtek, amely kifejezést a jogszabályi megalapozottság hiányának ellenére maga az ügyelosztási rend is használta.[15]
Újabb rendszerszintű változást hozott a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2022. március 1-jén hatályba lépett módosítása,[16] amely szerint a Kúria öttagú tanácsban jár el. A Polgári és a Büntető Kollégiumok esetén a Bszi. tette lehetővé,[17] hogy általános szabályként a Kúria elnöke - a vonatkozó eljárásjogi törvény szabályait felülírva - általános jelleggel írja elő az öttagú tanácsban való eljárást. Mivel a legtöbb nagytanács öttagú volt, ezért ismét visszaállt valamelyest a rend: a tanácsok többsége egyben ítélkező tanács is. Ugyanakkor azokban több tanácselnök is helyet foglalt, így a közöttük fennálló függőségi viszony nem szűnt meg. Emellett továbbra is fellelhetők voltak olyan nagytanácsok, amelyekben a tagok létszáma meghaladja az öt főt, így rájuk továbbra is érvényesek a korábban felsorolt aggályok. További kérdéseket vet fel, hogy amennyiben közigazgatási ügyben az öttagú tanács két nem közigazgatási ügyszakos bíróval jár el, őket mi alapján szignálják, erre ugyanis az ügyelosztási rend nem tartalmaz semmilyen rendelkezést,[18] ezért az minden bizonnyal eseti döntés alapján, átláthatatlan módon történik, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor a tanács két közigazgatási bíróját előre meg nem határozott szempontok alapján eltávolítják az eljáró tanácsból.[19] Ez az ítélkező tanács összetételébe való önkényes beavatkozás melegágyaként szolgálhat. A bíróválogatás azon fajtája, amely során egy ügyet célzatosan egy bíróra osztanak ki, aláássa az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat[20] és ez még inkább igaz abban az esetben, ha ez kétszeresen történhet meg egy ügykiosztás során azáltal, hogy vegyes tanácsot alakítva nem kívánatos bírákat eltávolíthatnak és helyüket homályos körülmények között más bírákkal tölthetik fel.
A Kúrián 2023 óta a Közigazgatási mellett a Polgári, valamint a Büntető Kollégium tekintetében is az öttagú tanácsban való eljárás vált az általános szabállyá.[21] A Büntető Kollégiumban korábban is két öttagú és egy hattagú tanács működött, a Polgári Kollégiumban a korábban működő hét tanácsból 2023-ban nyolc lett: ezekből hét tanács öttagú és egy hattagú, míg a korábbi monstre méretű nyolctagú tanácsot felszámolták. A több mint öt taggal működő tanácsok esetén kialakításra került egy tanácson belüli ügyelosztás, valamint speciális szabályokat alakított ki az ügyelosztási rend arra az esetre, amennyiben kivételes esetként mégis háromtagú tanács jár el.[22] Látszólag tehát a Kúria megnyugtatóan rendezte a korábban aggályosnak minősülő ügyelosztási kérdéseket.
Különösen ennek fényében tűnik érthetetlennek, hogy a 2024. január 1-jétől hatályos ügyelosztási rend lényeges visszalépéseket hozott a 2023-as állapothoz képest. A Polgári Kollégiumban és a Közigazgatási Kollégiumban újra teret nyert a nagytanácsok dominanciája; a korábban kialakult, az ideális állapotokhoz közelítő szervezetrendszert már-már sormintába illő módon felszámolták. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Kúrián menetrendszerűen váltogatják egymást a nagytanácsok és a standard tanácsok. Ezt némileg ellensúlyozza az, hogy most már van belső ügyelosztási rendje a nagytanácsoknak, de így sem helyeselhető munkaszervezési okok hiányában a nagytanácsok felé való elmozdulás.
Ezen fejlemények tudatában még inkább meghatározó jelentőséggel bír, hogy a Bszi. 10. §-a számos technikai részletszabállyal gazdagodott a törvényes bíróhoz való jog érvényesülése, valamint ennek nyomon követhetősége terén. A módosítás nyomán a Kúria ügyelosztása tekintetében az alsóbb bírósági szintekhez képest négy többletkövetelménynek kell teljesülnie, amelyeket a következő pontokban mutatok be.
Az első módosítás, hogy az elektronikus úton beérkezett ügyek lajstromozása során az ügy automatizáltan, emberi beavatkozás nélkül kap ügyszámot. Az ügy lajstromszáma az ügyelosztásában egyfajta nulladik mérföldkő. A Közigazgatási Kollégiumban a lajstromszám határozza meg, hogy melyik tanács fog eljárni az adott ügyben, a Polgári és a Büntető Kollégiumban pedig az ügyek érkezési sorrendje (és ennélfogva az azt tükröző ügyszám) bír
- 124/125 -
jelentőséggel az ügykiosztás során. A Kúria által a közigazgatási ügyszakban alkalmazott ügyelosztási technika a meghatározott számcsoportok, valamint az ügy tárgya szerinti szakosodás módszerén[23] alapszik, azaz az ügyelosztási rendben előzetesen meghatározásra kerül, hogy mely tanácsok milyen ügytípusokban járnak el, majd az azonos ügyfajtában eljáró tanácsok között a lajstromszám utolsó számjegye alapján osztják szét az ügyeket.[24] A lajstromozás, bár apró technikai mozzanatnak tűnik, így mégis fundamentális hatással bír az eljárás egészére, ezért annak szabályozása is elkerülhetetlen. A törvénymódosítás első ránézésre jelentős lyukat foltoz be a törvényes bíróhoz való jog érvényesítésének terén, azonban mégsem oszlat el minden aggályt.
A bíróságok egységes iratkezelési szabályzata alapján a "lajstromba minden iratot az érkezés idejének (év, hónap, nap) rögzítésével kell a soron következő lajstromszámnál bejegyezni."[25] E szabály hatálya elsősorban az alsóbb szintű bíróságokra terjed ki, a Kúria tekintetében pedig - a Kúria eljárásának sajátosságaiból adódó eltérésekre figyelemmel - az elnök által kiadott külön iratkezelési szabályzatban foglaltakkal együtt kell alkalmazni.[26] A Kúria ügyviteli szabályzatáról szóló elnöki utasítás kifejezetten elrendeli, hogy az egységes iratkezelési szabályzat idézett rendelkezését a Kúrián is alkalmazni kell,[27] a Bszi. módosítását megelőzően is előírás volt, hogy minden ügy kvázi automatikusan kapjon lajstromszámot. Bár a szabályzat csak év, hónap, nap szerint várja el az érkezés idejének rögzítését, amennyiben elektronikus úton érkezett az ügy, a lajstromprogram (Bírósági Integrált Informatikai Rendszer, BIIR) óra, perc szerint is rögzíti a beérkezést. A BIIR a lajstromozási folyamat végén automatikusan generálja az ügyszámot. Következésképpen az elektronikus úton érkezett ügyek - ha az iratkezelési szabályzat szerint járnak el és érkezési sorrendben veszik lajstromba - eddig is automatikusan kellett, hogy ügyiratszámot kapjanak. A nem elektronikus úton érkezett ügyek esetén az azonos napon érkezett ügyek tekintetében a lajstromozást végző személytől függ, hogy milyen sorrendben kapnak iktatószámot az ügyek, ugyanakkor a Kúriára alapvetően csak elektronikusan érkeznek ügyek, így ott ez a probléma nem igazán merülhetett fel.
"Apró rendszerhiba", hogy a lajstromozási folyamat során lehetőség nyílik az iktatószámok kiosztásának manipulálására. Amennyiben a lajstromozást végző személy egy ügy adott tanácsra szignálását szeretné elérni, mindaddig vissza tudja tartani az érintett ügy iktatását, ameddig a kívánt tanácshoz tartozó ügyszám nem következik. A BIIR rögzíti ugyan az érkezési sorrendet, de nem teszi lehetetlenné, hogy ettől eltérő sorrendben történjen a lajstromozás. A lajstromozás szabályszerűsége ilyen körülmények között csak úgy volna megállapítható a felek számára, ha megtekinthetnék, hogy az ügyükben kapott iktatószámot megelőző és követő ügyek mikor érkeztek be a bíróságra. Ez - még ha volna is rá lehetőség - aránytalanul sok többletterhet róna a felekre.
A Bszi. automatikus iktatásra vonatkozó szabályának végrehajtását a megalkotásakor nem szavatolta sem jogszabály, sem közjogi szervezetszabályozó eszköz.[28] Ezt a joghézagot hivatott megszüntetni a bíróságok ügyviteli szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 2024. február 6-tól hatályos módosítása, amely immár előírja, hogy a Kúria minden, hozzá elektronikus úton érkezett kezdőiratot, annak érkezési sorrendjében, a soron következő lajstromszámmal jegyzi be az ügycsoport szerinti lajstromba, azzal, hogy a lajstromozás során az ügy automatizáltan, emberi beavatkozás nélkül kap ügyszámot.[29] Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy az iktatóprogramban lehetetlenné kell tenni, hogy a Kúrián ne a beérkezési sorrend szerint kapjanak lajstromszámot az ügyek.
Már ezen a ponton felvetődik a kérdés, hogy ezek miért többletkövetelmények, amelyeknek csak a Kúria tekintetében kell érvényesülniük és miért nem általánosan, a bírósági szervezetrendszer egészére írják elő a jogszabályok az érvényesítésüket. Függetlenül attól, hogy konkrétan az ügyszámon alapul az ügykiosztás, vagy az ügyek érkezési sorrendjén, jelentősége van az ügyszámnak, hiszen az tükrözi vissza az ügyek érkezési sorrendjét az iratkezelési szabályzatra tekintettel. Ennek megfelelően minden bírósági szint vonatkozásában megalapozott az az elvárás, hogy a beérkezett ügyek automatizáltan, emberi beavatkozás nélkül kapjanak ügyszámot. Az ügyelosztási folyamat első lépésének tekinthető lajstromozás alapjaiban befolyásolja annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy személy szerint kik bírálnak el egy konkrét ügyet. Az ügykiosztási döntéshez vezető eljárás egy egymásra épülő elemekből álló láncolat: a beérkező ügynek emberi beavatkozástól mentesen kell ügyiratszámot kapnia, amiből egyértelműen megállapítható kell legyen az eljáró bírák személye; a következő lépésben az alkalmazandó ügyelosztási szabály alá kell vonni a konkrét ügyet, így formálisan megállapítva az eljáró bírák személyét. Amennyi-
- 125/126 -
ben az így meghozott ügykiosztási döntés nem feleltethető meg az ügyelosztási szabályoknak, akkor legitim indokot kell felmutatni az eltérésre. Természetesen az eljárás előfeltétele egy minden jogállamisági kritériumnak megfelelő ügyelosztási rend megléte. Az ügykiosztási eljárás során akár egyetlen "gyenge láncszem" is képes jogszerűtlenné tenni a szignálást, így minden lépésnek ugyanakkora jelentősége van. A következő pontok ennek fényében járják körül a folyamat többi elemét.
A technikai jellegű lajstromozási kérdés után fajsúlyosabbnak tűnhetnek a Bszi. 10. § (4) bekezdés b)-c) pontjaiban foglalt újítások, miszerint "az ügyben eljáró tanács kijelölése az ügyek elosztására vonatkozó, előre meghatározott, objektív feltételek szerinti módszerrel történik", és "az ügyben eljáró tanács kijelölését követően a kijelölt tanács tagjai közül az ügyet tárgyaló ítélkező tanács tagjai elektronikus rendszerrel, automatikusan, előre meghatározott algoritmus útján kerülnek kijelölésre".
A b) pont valójában egy eddig is teljesen egyértelmű és kétségbe nem vont alapelvet ismétel meg, amelyet már a Bszi. 10. § (1) bekezdése is kimondottan tartalmaz, amikor úgy fogalmaz, hogy a "törvényes bíróhoz való jog érvényesítése érdekében az ügyelosztási rendet úgy kell összeállítani, hogy abból előzetesen megállapítható legyen, hogy az adott ügyben mely tanács jár el". Ezen előírásból egyértelmű, hogy az ügyelosztási rend szerinti előre meghatározott objektív feltételek alapján megállapíthatónak kell lennie, hogy melyik tanács jár el egy ügyben és e tanácsra kell az ügyet kiosztani. A b) pont tehát ún. kirakatrendelkezés, amely a kondicionalitási mechanizmus keretében az Európai Unió döntéshozói számára hivatott felmutatni, hogy a Kúria ügyelosztása kapcsán az eddigieknél alaposabb jogállami garanciákat magában foglaló követelményeknek kell a legmagasabb szintű bíróságnak megfelelnie. Valójában a rendelkezés mindössze megismétli az eddig is hatályos 10. § (1) bekezdését, így a szabályozási cél eléréséhez nem feltétlenül szükséges, ami miatt viszont sérti a jogalkotás alapvető követelményeit.[30]
Míg a b) pont se nem hasznos, se nem káros, addig a c) pont megítélése már bonyolultabb feladat. A rendelkezés egyrészt pontosítja a tanács fogalmát, amivel a Kúria szintjén javítja a törvényes bíróhoz való jog értelmezését, ugyanakkor az alsóbb fokú bíróságokon bizonytalanabbá teszi azt. A Bszi. 10. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán vitatott kérdés, hogy a tanács fogalma alatt egy igazgatási egység értendő vagy maga az ítélkező tanács. Míg a bírósági igazgatási gyakorlat az előbbi értelmezéssel operál, addig a Bszi. azon fordulata alapján, miszerint annak kell előzetesen megállapíthatónak lennie, hogy melyik tanács jár el, a szakirodalom amellett tör lándzsát, hogy a törvényes bíróhoz való jogot az garantálja, ha a tanács alatt a konkrét ügyben eljáró ítélkező tanácsot értjük, máskülönben a felek számára a törvényes bíróhoz való jog kiüresedne.[31] Ez nem jelenti a nagytanácsok kialakításának abszolút tilalmát, amennyiben a nagytanácson belül absztrakt, általános, előre meghatározott ügyelosztás érvényesül, így abból egyértelműen megállapítható, hogy az egyes ügyekben mely tanács fog ítélkezni.[32] A reformcsomag hatálybalépése után a tanács fogalmával kapcsolatos jogértelmezési kétely legalább a Kúria tekintetében a c) pont nyomán szertefoszlott: a tanács alatt egy igazgatási egységet kell érteni és az ítélkező tanács tagjai ezen igazgatási egységből kerülnek ki előre meghatározott szempontok szerint, automatikus úton. Ez a fogalmi tisztulás tehát pozitívan értékelhető, mivel a törvényes bíróhoz való jog érvényesülését szorítja átlátható keretek közé.
Ami a Kúrián pozitív fejlemény, az a többi bíróság tekintetében visszalépésnek tekinthető a 2023. június előtti időhöz képest. A hatályos Bszi. a Kúrián előírja, hogy az ügy tanácsokra szignálását követően az ítélkező tanács tagjai elektronikus rendszerrel, automatikusan, előre meghatározott algoritmus útján kerülnek kijelölésre; mindez azonban az alsóbb szintű bíróságokra nem vonatkozik. A Bszi. 10. § (1) bekezdéséből levezetett jogértelmezés alapján eddig is úgy kellett volna eljárni, hogy az ügyelosztási rend ítélkező tanácsokat tartalmazzon, ami megvalósulhatott konkrétan úgy, hogy három-, illetve öttagúak az igazgatási egység tanácsok, ennek hiányában pedig a tanácsokon belüli tanácsok meghatározásával, amely esetben előre meghatározott szempontok alapján kerülnek kijelölésre az ítélkező tanács tagjai.[33] A reformcsomag mindezt kifejezetten csak a Kúrián írja elő és a tanács, valamint az ítélkező tanács fogalmának elkülönítésével az argumentum a contrario jogértelmezési elv alapján az a következtetés vonható le, hogy a Bszi. 10. § (1) bekezdésének eddigi helyesnek vélt értelmezésével
- 126/127 -
szemben az alsóbb fokú bíróságokon nyugodtan kialakíthatóak nagytanácsok úgy, hogy az ítélkező tanácsok összetétele nem előre meghatározott és azt nem lehet előzetesen megállapítani az ügyelosztási rendből, hiszen, ha a törvény ezt csak a Kúrián teszi kötelezővé, akkor az alsóbb szintű bíróságokon az nyilvánvalóan nem kötelező. Így végső soron feszültséget szít a jogszabály a saját rendelkezései között. A Kúria tekintetében a törvényes bíróhoz való jog érvényesülését ténylegesen elősegíti a reform, a többi bíróságon viszont az eddigi szinthez képest rontja azt.
Fontos hangsúlyozni, hogy a nagytanácsok létezése nem feltétlenül sérti a törvényes bíróhoz való jogot és így nem ütközik a Bszi. 10. § (1) bekezdésébe az intézményesítésük, ha az ügyelosztási rendből megállapítható, hogy a tanácson belül mikor mely bírák járnak el. Nem az jelenti a neuralgikus pontot, hogy túltelített egy tanács, hanem az, ha ez ellehetetleníti a törvényes bíró személyének megállapítását. A nagytanácsok kialakítása abban az esetben visszás, ha létük nem legitimálható munkaszervezési okokkal, hanem a törvényes bíró meghatározását nehezítik.[34]
Az új szabály szükségessége is megkérdőjelezhető, ugyanis egy eddigi vitatható bírósági igazgatási gyakorlatot legitimál. A Bszi. 10. § (1) bekezdésének korábbi, 2020. április 1-jén hatályba lépett módosítása[35] egyértelműsítette ugyanis már a tanács fogalmát, azonban a bírósági vezetők ezt figyelmen kívül hagyva, a Bszi.-vel ellentétesen továbbra is alkalmaztak belső ügyelosztási mechanizmust mellőző nagytanácsokat. Következésképpen azzal, hogy most már a jogalkotó is megkülönbözteti a tanács és az ítélkező tanács fogalmát, megerősítette a bírósági igazgatás törvényi alapot nélkülöző szokásjogát. Ennek a kizárólag a Kúrián való bevezetése annyiban indokolható, hogy a bírósági szervezetrendszerben elfoglalt különleges helyzetére figyelemmel, az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke nem gyakorol irányítási és ellenőrzési jogkört a Kúria elnökének igazgatási tevékenysége felett. Az alsóbb szintű bíróságok esetén kézenfekvő megoldás lehetne az ügyelosztási rendek megalkotásában részt vevő bírósági vezetők jogkövető eljárásának kikényszerítése, amely a központi bírósági igazgatás irányítási és ellenőrzési feladata,[36] ami a Kúrián az előbbiek szerint nem jöhet szóba, így ott csak a lehető legpontosabb és konkrét törvényi követelmények előírásával érhető el eredmény.
Az így kialakult helyzet hátránya tehát a normavilágosság követelményének sérülése. Úgy gondolom, az egzakt szabályozás teljes bírósági szervezetrendszerre való kiterjesztése vezethetne ahhoz az egységes jogértelmezéshez, amellyel pont kerülhetne a tanács jelentéstartalmának meghatározásával kapcsolatos régóta húzódó vita végére.
Az egyetlen kétségtelenül előremutató változást a d) pont hozta, amely egy tényleges joghézagot szüntetett meg. A felek korábban nem kaptak semmilyen formális értesítést arról, hogy miként került kijelölésre az ügyükben eljáró tanács és nem állt rendelkezésükre olyan eszköz, amivel ellenőrizni tudták volna, hogy az ügyelosztási rendnek megfelelően történt-e a szignálás. Egy Kúria előtt folyó közigazgatási bírósági eljárásban a felek azt tudhatták, hogy az ügyiratszámuk utolsó száma alapján melyik tanácshoz kell kerülnie az ügyüknek és ennek alapján egybevethették, hogy ténylegesen az a tanács jár-e el az ügyükben. Polgári és büntetőügyekben még ezt sem tudták visszakövetni, hiszen az ügykiosztás jogszerűségének megvizsgálásához tudniuk kellett volna az érintett ügyet megelőző és követő ügyek elosztását is. Annak ellenőrzésére még kevésbé volt lehetőség, hogy a tanácson belüli ítélkező tanács tagjait szabályszerűen jelölték-e ki, így sérült-e a törvényes bíróhoz való joguk, valamint az ügyelosztási rendtől való eltérés esetén sem volt biztosított a szignálás nyomon követése. Intenzív nyomozás volt szükséges ahhoz, ha a felek utána akartak járni, hogy valóban nem vonták-e el tőlük törvényes bíráikat, amely munka elvégzése nyilvánvalóan aránytalanul sok terhet rótt volna a felekre és jogi képviselőikre.
Megalapozottan állítható, hogy az ügyelosztás hatékony nyomon követhetősége a ius de non evocando érvényesülésének előfeltétele.[37] A Bszi. ezért is írja elő, hogy az ügyek elosztására vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését biztosítani kell az eljárásban részt vevő felek számára.[38]
- 127/128 -
Ennek mikénti megvalósításáról rendelkezik a Bszi. 10. § (7) bekezdése, amely szerint a "Kúria ügyelosztási rendszere ügyenként naplózza az ügyelosztás teljes folyamatát, amelyet a Kúria a honlapján közzétesz". A törvénymódosítás hatálybalépése óta a Kúria honlapján kollégiumok szerinti bontásban érhető el az ügyelosztás naplózása. Ennek gyakorlati tesztelése során kiütközik, hogy csak részben alkalmas az ügyelosztás folyamatának ellenőrzésére, de bizonyos szempontokat nem teljesít maradéktalanul a bevezetett rendszer.
A hat- vagy több tagú tanácsok esetén a belső ügyelosztás megtartásának ellenőrzése azért ütközik nehézségbe, mert a Kúria honlapján közzétett ügyelosztási napló a tanácsösszetétel címszó alatt minden esetben csupán annyit tartalmaz, hogy "ügyelosztási rend szerint". Nem ellenőrizhető tehát, hogy a hat vagy több bíró közül tényleg ahhoz az öthöz került-e az ügy, akik a tanácson belüli ügyelosztás szerint épp soron következtek. A Büsz. módosításával a jogalkotó is felismerte annak kívánatosságát, hogy a túltelített tanácsokra osztott ügyek esetén az ítélkező tanács tagjainak névsorát tartalmazza az ügyelosztási napló az ügyelosztási rend szerinti tanácsösszetételre való hivatkozás helyett, hiszen a tanácsokon belüli ügyelosztás átláthatósága csak e módon érhető el.[39]
A tanácsok közötti ügyelosztás tekintetében a Kúria Közigazgatási Kollégiumában egyértelműen ellenőrizhető, hogy az a tanács kapta-e az ügyet, amelynek az ügyszám alapján az jár. Az átosztás már alacsonyabb szintű transzparenciával történik, noha ilyenkor épphogy magasabb átláthatóságnak kellene érvényesülnie. Mivel az átosztás a tanács összetételének utólagos módosítása, könnyen manipuláció eszközévé válhat.[40] A Bszi. előírja, hogy amennyiben az ügyelosztási rendtől való eltérésre sor kerül, akkor annak indokait tartalmaznia kell az ügyelosztási naplónak.[41] A kollégiumok ügyelosztási naplójából kitűnik, hogy az eltérést csak akkor indokolják, amennyiben arra az ügykiosztás alkalmával kerül sor; az ezt követő átosztás esetén viszont már nem.[42] Álláspontom szerint egy ügy átosztása az ügyelosztási rendtől való eltérés fogalmát kimeríti, így annak okát kötelező lenne minden esetben feltüntetni a naplóban.
A Bszi.-módosítás hatálybalépésétől 2023 végéig közzétett ügyforgalmi adatokat[43] az 1. táblázat tartalmazza. A táblázat elkészítése során a Kúria honlapján található ügyelosztási naplóban szereplő adatokat vettem figyelembe. A kollégiumonként heti bontásban közzétett ügyelosztási adatok alapján egyszerű összeadással kiszámítható az egyes kollégiumok teljes ügyforgalma, ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a napló eleinte nem tartalmazta, hogy egy ügy újraindult-e vagy sem, így a teljes ügyszám magában foglalja az újraindult ügyeket is. Az ügyelosztási rendtől való egyes eltéréseket azok indokai alapján, illetve az indokolás nélküli átosztásokat szintén a heti lebontás alapján egy egyszerű összeadással, eltérési indokok szerinti csoportokba gyűjtve összegeztem. Az így kapott összegekből már könnyedén kiszámítható az eltérések százalékos aránya a teljes ügyszámhoz viszonyítva. Eszerint a Közigazgatási Kollégiumban a vizsgált időszak során érkezett ügyek 3,29%-ában, a Polgári Kollégiumban az ügyek 4,32%-ában, a Büntető Kollégiumban pedig az ügyek 12,54%-ában történt az ügyelosztási rendtől való eltérés. Összehasonlításképpen a svájci Szövetségi Közigazgatási Bíróság esetében az ügyek 45%-ában van szükség manuális beavatkozásra az automatikus ügykiosztás esetén;[44] ehhez viszonyítva a Kúrián rendkívül kevés esetben került sor eltérésre az eddigi rövid vizsgált időszak során.
1. táblázat
Eltérések az ügyelosztási rendtől a Kúria ügyelosztási naplójában
| Polgári Kollégium[45] | Közigazgatási Kollégium[46] | Büntető Kollégium[47] | |
| Összes ügy 2023. 52. hetéig | 1273 | 760 | 957 |
| Bszi. 10. § (5) bek. a) pont szerinti eltérés | 3 | - | - |
| Bszi. 10. § (5) bek. b) pont szerinti eltérés | 4 | - | 24 |
| Bszi. 10. § (5) bek. c) pont szerinti eltérés | 34 | - | 73 |
| Bszi. 10. § (5) bek. d) pont szerinti eltérés | 8 | - | 19 |
| Átosztás indokolás nélkül | 6 | 25 | 4 |
Forrás: a szerző szerkesztése a https://kuria-birosag.hu/hu/kuria-ugyelosztasi-rendszere honlapon elérhető adatok alapján
Az adatokból kitűnik, hogy leggyakrabban az egyenletes munkateher biztosítása érdekében térnek el az előzetesen meghatározott szabályoktól, míg legritkábban az ügy elbírá-
- 128/129 -
lásából kizárt bíró helyett más bíró kijelölése érdekében. Fontos kiemelni, hogy az ügyelosztási rendtől való eltérés önmagában nem veti fel a törvényes bíróhoz való jog sérelmét, lehet teljesen legitim is. Az eltérés aránya igazolni is látszik ezt, ugyanis a 3,29-12,54% közötti eltérés nem tűnik kirívónak. Jelentős kontraszt mutatkozik a Büntető és a Közigazgatási Kollégiumok között: míg előbbinél 116 esetben került sor a szignáláskor eltérésre, addig utóbbinál egyszer sem. Figyelemre méltó, hogy a Büntető és a Közigazgatási Kollégium ügyelosztástól való eltérési aránya között közel 10% a különbség úgy, hogy a Közigazgatási Kollégiumban csak utólagos átosztásra volt szükség, míg egyszer sem került sor az ügy kiosztásakor eltérésre. Ez az önmagában üdvözlendő információ jelentheti azt is, hogy a Közigazgatási Kollégium ügyelosztási rendje szinte tökéletes, így a gyakorlatban nem válik szükségessé az eltérés; ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kissé nagyobb ügyszámmal és kevesebb tanáccsal működő Büntető Kollégiumé szorul fejlesztésre.
Szintén fejtörést okozhat, hogy a Polgári Kollégium esetén nehezebb nyomon követni az ügykiosztás jogszerűségét, ugyanis a Közigazgatási Kollégiumtól eltérően itt nem az ügyszámon alapszik a szignálás, hanem az ügycsoportonkénti, az ügy tárgya szerinti szakosodáson. Ennek megfelelően az egyes polgári jogi ügycsoportok szerint határozza meg az ügyelosztási rend, hogy egy-egy tanács milyen ügycsoporton belül milyen arányban részesül a beérkező ügyekből a többi, azonos ügycsoporttal foglalkozó tanácshoz képest.[48] Ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen az ügykiosztás jogszerűségét, az egyes ügycsoporton belüli ügyelosztást olyan módon kell rendszerezni, hogy abból egyértelműen követhető legyen az ügyek érkezési sorrendben történő szignálása; ennek illusztrálására a vizsgált időszakban szúrópróbaszerűen kiválasztottam néhány hét tekintetében egy ügycsoportot és áttekintettem, hogy melyik ügy mely tanácshoz került, amit az alábbi táblázat szemléltet:
2. táblázat
A dologi jogi és öröklési jogi ügycsoportba tartozó ügyek kiosztása
| Dologi jogi ügy | Öröklési ügy | Átosztás | ||||
| P.I. tanács | P.VII. tanács | P.I. tanács | P.VII. tanács | - | ||
| hét | 22.[49] | - | 20 593 | - | - | |
| 23.[50] | 20 596, 20 624 | 20 600, 20 620, 20 623, 20 626 | 20 597 | 20 611 | 20 596 | |
| 24.[51] | 20 646, 20 649 | - | 20 641 | 20 630 | 20 646, 20 649 | |
Forrás: a szerző szerkesztése a https://kuria-birosag.hu/hu/kuria-ugyelosztasi-rendszere honlapon elérhető adatok alapján
A dologi jogi és az öröklési ügyekben a P.I. és a P.VII. tanács jár el.[52] Az ügyek tanácsok közti tárgyuk szerinti elosztását az ügyek érkezési sorrendje határozza meg. Az ügyek elosztása egy (P.I. tanács) - kettő (P.VII. tanács) arányban automatikus. Ez értelmezhető úgy is, hogy érkezési sorrend szerint egy dologi jogi ügyet kap a P.I. tanács, majd kettőt a P.VII. tanács és szintén érkezési sorrend szerint egy öröklési ügyet kap a P.I. tanács, aztán kettőt a P.VII. tanács. Az ügycsoport koncepciójának megfelelőbb értelmezésnek tűnik, hogy a P.I. tanács kap egy beérkezett dologi jogi vagy öröklési ügyet, majd a következő két dologi jogi vagy öröklési ügy a P.VII. tanácsé.
A Kúria honlapján elérhető, hetekre lebontott ügyelosztási naplón keresztül követhető végig, hogy mely tanácsokra mely ügyeket osztották, illetve amennyiben szabályszerűen eltértek az ügyelosztási rendtől, akkor itt található az eltérés indokolása.[53] Ha az itt fellelhető adatok alapján áttekintjük a vizsgált időszakot, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyik felvetett értelmezésnek sem felel meg az ügykiosztási gyakorlat. Ha a második értelmezést vesszük alapul, akkor a P.VII. tanácsra szignált 20593/2023. számú ügy után következő 20596/2023. számú ügyet is a P.VII. tanácsnak kellett volna kapnia, ezt azonban a törvényi előírásnak megfelelően, az ok megjelölésével a P.I. tanácsra szignálták (innen tudható, hogy eredetileg a P.VII. tanácsnak kellett volna kapnia). Mivel ez egy ügyelosztástól való eltérés, így ezt követően a standard szabályok szerint kell folytatni az ügyelosztást, tehát egy fikciót kell alkalmazni, miszerint az ügy a P.VII. tanácsra került és folytatjuk tovább az ügykiosztást, így a 20597/2023. sz. ügyet a P.I. tanácsnak kell kapnia, ami így is történt. Az ezt követő 20600/2023. sz. ügyet a P.VII. tanácsra kell kiosztani, ahogyan a soros 20611/2023. sz. ügyet is. A 20620/2023. sz. ügynek viszont már a P.I. tanácshoz kellett volna kerülnie, hiszen kettő ügyet már kapott a P.VII. tanács, így a P.I. tanács következik. Ahogyan a táblázatból is látható, ez nem így történt, hanem szabálytalanul a P.VII. tanácsra szignálták anélkül, hogy jelezték és indokolták volna az ügyelosztástól való eltérést. Amennyi-
- 129/130 -
ben az ügyelosztási szabály másik, elsőként említett értelmezését vesszük alapul, akkor is azt az eredményt kapjuk, hogy jogellenesen eltérnek az ügyelosztási rendtől, mert amennyiben a 20596/2023. ügy a P.VII. tanácshoz tartozna eredetileg, akkor a soron következő 20600/2023. sz. ügynek kellett volna a P.I. tanácshoz kerülnie (függetlenül attól, hogy szabályos átosztás miatt a 20596/2023. sz. ügy a P.I tanácsnál van).
Nem egyértelmű, hogy az ilyen szabálytalan ügykiosztás után mi a sorsa a következő ügyeknek. Innentől ugyanis követhetetlenné válik az ügyelosztás jogszerűsége, hiszen amennyiben elvárnánk a pontos jogkövető magatartást a szignálótól, akkor innentől kezdve az összes ügy kiosztása szabálytalan volna, mert miután megszakad a szabályosan kiosztott ügyek láncolata, egyik ügyet sem az előre rögzített szabályok szerint osztják ki. Azt gondolom, úgy célszerű, ha ilyenkor a szabályszerűséget megszakító ügyet követően elölről kezdődik a számítás és az tekinthető szabályosnak, ha a P.I. tanács egy ügyet, a P.VII. pedig az azt követő kettőt kapja. A szabálytalanság emellett a statisztikára is kihat, ugyanis már ezzel az egy esettel megdőlni látszik az 1. táblázatban foglalt ügyforgalmi statisztika, hiszen biztosan van legalább egy olyan ügyelosztástól való eltérés, amelyet nem jelöltek a naplóban.
Látható, hogy az ügykiosztás jogszerűségének felderítése komoly erőfeszítéseket igényel és a Kúria által közzétett naplóban feltüntetett adatokat külön e célra alkalmas táblázatban kell vizualizálni, hogy ezt a munkát el lehessen végezni. Ennélfogva célszerűbb lenne, ha a Kúria eleve ezen formátumban tenné közzé az ügyelosztási naplót kollégiumonként és az ügyelosztási rendben meghatározott szempontok (a Polgári Kollégiumban az ügycsoport) szerint, jelen formában ugyanis rendkívül nehéz megállapítani, hogy betartották-e a Bszi. és az ügyelosztási rend előírásait.
A reformcsomag az ügyelosztás mellett a bírósági igazgatás központi szerveinek jogköreit érinti, valamint ezek egymáshoz való viszonyában hoz változást. Az OBT a Bszi.-módosítás hatálybalépése óta költségvetési szerv, tehát jogi személy.[54] Ennek következtében a törvényben meghatározott közfeladatai ellátásához szükséges önálló költségvetéssel, hivatali apparátussal rendelkezik. Korábban az OBT költségvetése az OBH költségvetésén belül elkülönítetten jelent meg és arról az OBH elnökével kellett az OBT-nek megállapodnia, valamint az OBT működésének technikai feltételeit az OBH biztosította.[55] E téren több aggasztó hír látott napvilágot, ami azt implikálta, hogy az OBH elnöke visszaél az OBT ráutaltságával.[56] A költségvetési önállóság hiánya mellett az OBT hatásköreinek gyenge ereje és kijátszhatósága ellehetetlenítette a bíróságok központi igazgatása feletti felügyelet hatékony megvalósítását.[57] E korábbi gyenge eszközök helyett a törvénymódosítással olyan jogkörök kerültek az OBT kezébe, amelyekkel lehetősége nyílik valódi felügyeletet gyakorolni az OBH felett és adott esetben kikényszeríteni a döntései érvényesülését, illetve jogai tiszteletben tartását. Ennek eszközei a közigazgatási perjog és a bírósági igazgatás kapcsolatában is új perspektívákat nyitnak.
A testület a korábbi előzetes véleménynyilvánítási jog helyett immár "kötelező véleményt ad az OBH elnökének és a Kúria elnökének tisztségére jelentkező személy törvényi követelményeknek való megfelelőségéről, valamint az OBH elnökhelyettesének és a Kúria elnökhelyettesének tisztségére pályázó személy törvényi követelményeknek való megfelelőségéről a jelentkezők, illetve a pályázók személyes meghallgatásán elhangzottakat is figyelembe véve".[58] A vonatkozó törvényi követelmények szerint az említett tisztségek betöltéséhez az eddigi 5 éves bírói szolgálati viszonyon felül az is szükséges, hogy a jelölt legalább 2 éves bírósági vezetői (a Kúria elnöke és elnökhelyettese esetén 2 éves kúriai bírói) tapasztalattal és a tisztség betöltéséhez szükséges függetlenséggel, feddhetetlenséggel, pártatlansággal és integritással rendelkezzen. Az OBT emellett vizsgálja, hogy nem áll-e fenn a tisztség betöltésére vonatkozó törvényben meghatározott kizáró ok a jelölttel szemben.[59]
A kötelező vélemény egy egyedi határozat,[60] amely a tételes jog szerint nem közigazgatási cselekmény. Ennélfogva e határozatok nem képezhetik közigazgatási jogvita tárgyát a Kp. generálklauzulája[61] alapján. Mindazonáltal a törvény közjogi jogvitaként az azzal szembeni kifogás elbírálását a Fővárosi Törvényszék mint közigazgatási ügyben kizárólagos illetékességgel eljáró bíróság hatáskörébe utalja.[62] Az OBH elnöke személyzeti kérdésekkel kapcsolatos feladatkörében hozott határozataival szembeni jogorvoslattal kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére vezethető vissza, mert bár az OBH elnöke igazgatási jogkörében ho-
- 130/131 -
zott döntéséről van szó, az a testület szerint nem tekinthető hatósági vagy más közigazgatási döntésnek; ez az OBT tekintetében változatlanul így van, így az Alkotmánybíróság határozata az OBT hasonló jellegű döntései kapcsán is érvényes megállapításokat tartalmaz. Ennélfogva a jogorvoslat ilyen esetekben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, ezen belül a bírósági úthoz, a bírósághoz forduláshoz, a bíróság általi döntéshez való alapjogi részjogosítvánnyal áll közvetlen kapcsolatban.[63] A testület már korábban amellett foglalt állást, hogy a bíróságok igazgatása a végrehajtó hatalomra bízott közigazgatási feladat.[64] Az, hogy ezért a jelenlegi igazgatási modellben - az OBT felügyelete mellett - az OBH felelős, nem jelenti azt, hogy elvesztette volna a bírósági igazgatás a közigazgatási jellegét, hanem egy, az Alaptörvényben nevesített szerv végzi e közigazgatási tevékenységet. Ebből az következik, hogy nem a végrehajtó hatalom belátásán múlik a bírósági igazgatás mikénti megszervezése, hanem az az Alaptörvényben eleve rögzített, amely így a közigazgatási hatáskört is egy kifejezett szervre telepíti.
Ismert olyan jogirodalmi felvetés, amely a közigazgatási bíróságok miniszteri igazgatásának alkotmányosságát vizsgáló 22/2019. (VII. 5.) AB határozat indokolásával szemben lehetségesnek tart egy olyan jogdogmatikai kritikát, amely szerint a Kormányt a végrehajtó hatalom általános szerveként kizárólag a végrehajtó hatalmi ágon belüli feladatok tekintetében illeti meg az általános hatáskör.[65] Ezen érvelés mögött az az elgondolás húzódik meg, hogy a bíróságok igazgatása nem a végrehajtó hatalmi ágon belüli feladat. Ezzel szemben Magyary Zoltán álláspontját osztom, aki szerint az igazságszolgáltatás megszervezése is közigazgatási feladat.[66] Erre az álláspontra helyezkedik az Alkotmánybíróság is, amikor úgy érvel, hogy az Alaptörvény a Kormány mint a közigazgatás legfőbb szerve döntési kompetenciájából kivonja a bírósági igazgatás megszervezését. Ezen érvrendszerben az, hogy nem a közigazgatás legfőbb szerve felelős e feladat ellátásának megszervezéséért, nem jelenti a tevékenység közigazgatási jellegének elenyészését.[67]
A bírósági igazgatási szervek döntéseit nézetem szerint nem lehet általánosságban kizárni a közigazgatási döntés fogalma alól. A bírói pályázati eljárás vonatkozásában az Alkotmánybíróság helyesen mutatott rá, hogy nem tekinthető hatósági vagy más közigazgatási ügynek, e tekintetben tehát megalapozott a bírósági igazgatási szerv döntését nem közigazgatási cselekménynek tekinteni. Míg az OBH elnökének személyzeti kérdésekkel kapcsolatos feladatkörében hozott, a bíró szolgálati viszonyát érintő határozatai ellen a bíró munkaügyi pert kezdeményezhet, addig az OBT hasonló tárgyú határozataival szemben az érintett kifogással élhet, amit a Fővárosi Törvényszék közigazgatási perben bírál el. Korábban az OBH elnökének a bírói pályázatok elbírálása során hozott döntésével szemben előterjesztett kifogást is a közigazgatási ügyben eljáró Fővárosi Törvényszék bírálta el, ám ezt 2020-tól a jogalkotó a szolgálati bíróság hatáskörébe utalta.[68] Az OBT személyzeti kérdésben hozott határozatai esetén a jelenlegi megoldás azzal igazolható, hogy az OBT a Kúria, valamint az OBH elnöke és elnökhelyettese pozíciókra jelentkezők törvényi követelményeknek való megfelelősége tárgyában hoz határozatot és e tisztségek a bíróságok igazgatásával állnak legszorosabb kapcsolatban. Következésképpen a döntések is sokkal inkább igazgatási, mint személyzeti jellegűek. Ezek közigazgatási perben való elbírálására a hatályos jogszabályi környezetben csak a Kp. 5. § (2) bekezdése alapján kerülhet sor.
Jelentős újításnak tekinthető, hogy az OBT mulasztási pert indíthat az OBH vagy a Kúria mint alperes ellen az OBT-vel szemben fennálló, törvényben meghatározott kötelezettség elmulasztása miatt.[69] Az OBH, a Kúria, illetve az igazságügyért felelős miniszter mint felperes pedig az OBT-vel mint alperessel szemben indíthat mulasztási pert, ha az OBT törvényben meghatározott egyetértési jogának a gyakorlását, illetve kötelező véleményadási kötelezettségét elmulasztja.[70] Szintén kiemelkedő nóvum, hogy az OBT közigazgatási perben megtámadhatja az OBH-nak vagy a Kúriának az OBT törvényben meghatározott jogának figyelmen kívül hagyásával hozott egyedi döntését, a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó általános hatályú rendelkezését vagy normatív utasítását.[71] A jogalkotó ezekben az esetekben is közjogi jogvita tárgyaként tekint a bírósági igazgatási tevékenységre (cselekményre, mulasztásra). Amennyiben ez nem így lenne, úgy nem volna szükséges a Bszi.-ben megnyitni a közigazgatási bírói utat, hanem a Kp. generálklauzuláján keresztül állna rendelkezésre. A közjogi jogvita jelleget támasztja alá az is, hogy a jogalkotó a Bszi.-ben következetesen igazgatási cselekményt említ ott, hol a Kp. egyébként közigazgatási cselekményről beszél. A szóhasználatot azért tartom találónak, mert a közigazgatási cselekmény helyett nem a közjogi cselekmény fogalmával
- 131/132 -
operál a jogszabály, hanem utalva a bírósági igazgatás bevett felfogás szerinti besorolatlanságára, az igazgatási cselekmény fogalomra támaszkodik. Odáig "nem merészkedik", hogy nyíltan elismerje a jogterület közigazgatási mivoltát, de azt sem állítja, hogy semmi köze ne lenne a közigazgatáshoz. Ezzel a bírósági igazgatás még mindig besorolatlanul lebeg az általános értelmű közjog és a közigazgatási jog mezsgyéjén, ám egy lépést közeledett a közigazgatási jogi jelleg elismerésének irányába.
A közigazgatási bírói út megnyitása egyes bírósági igazgatási tevékenységekkel szemben meghatározó mérföldkő a bírósági igazgatás közigazgatási jellegének elismerése felé vezető úton. Az igazságügyi reformcsomag előtti status quóhoz képest előrelépést jelent, hogy a bírósági igazgatás szereplői közigazgatási perek alanyai lehetnek, még ha csak a Kp. 5. §-a szerinti, közjogi jogvitának minősített esetekben. Remélhetőleg ez a fejlemény segíti a későbbiekben a bírósági igazgatási tevékenység közigazgatási jellegének elismerését. Amennyiben ugyanis a bíróságok igazgatása közigazgatási feladat, nem tartható az az állapot, hogy bírósági igazgatási szervek tevékenységét egyfajta közigazgatáson kívüli, közjogi igazgatási tevékenységként kezelje a jogalkotó. A kialakult gyakorlat tükrében azonban ennek elismerése még időbe telik. A Bszi.-módosításban ezen út egy figyelemre méltó lépésének lehetünk tanúi.
A Kp. megalkotásakor a jogalkotó szerette volna biztosítani a közigazgatási bírói utat olyan közjogi jogviták esetében is, ahol sem alkotmánybírósági, sem más bírósági eljárásnak nincs helye.[72] Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint ilyenek a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogviták, ha rendezésükre jogszabály nem tartalmaz rendelkezést.[73] Ez biztosította volna a bírósági igazgatás dekoncentrált szervei, a bírósági elnökök igazgatási tevékenységével szembeni jogvédelmet, amely jelenleg egyáltalán nem áll rendelkezésre, így most sem beszélhetünk hézagmentes jogvédelemről. A bírósági elnökök által alkotott jogellenes ügyelosztási rendekkel szemben ennélfogva senki sem léphet fel; különösen szembetűnő ez a hiány a Kúrián, ahol bár a bírói tanács és a kollégium egyetértésének megfelelően kell az elnöknek meghatároznia az ügyelosztási rendet, ennek megsértése esetén az érintettek hazai fórumok előtt eredményesen nem léphetnek fel.
A reformcsomag kibővíti ugyan azon bírósági igazgatási aktusok körét, amelyek közigazgatási ügyben eljáró bíróságon megtámadhatók, de ez továbbra sem jelent hézagmentességet. Míg a Kp. generálklauzulájának köszönhetően a perrendtartás mindenfajta közigazgatási tevékenységgel szemben általánosan lehetővé teszi a bírósághoz fordulást,[74] addig a bírósági igazgatási tevékenységgel szemben ez - annak általánosan elfogadott nem közigazgatási mivoltára tekintettel - nincs így. Az utóbbi esetben, akárcsak minden más közjogi jogvitában a bírói út hazánkban az enumerációs modellel jellemezhető, így csak a törvényben meghatározott tevékenységfajtákkal szemben van helye bírói felülvizsgálatnak. Ettől eltérő a spanyol modell, amely a bíróságok igazgatása során hozott döntésekkel szemben általánosan megnyitja a közigazgatási bírói utat.[75] A közigazgatási bíráskodás két mérvadó rendszerében is a hézagmentességet biztosító valódi generálkaluzulás szabályozás érvényesül: Franciaországban közigazgatási per az, amelyben az alperes a francia közjog személye és a per tárgya a közhatalom gyakorlása vagy valamely közszolgáltatás nyújtása;[76] Németországban pedig minden közjogi, nem alkotmányjogi jogvitában közigazgatási ügyben eljáró bíróság dönt.[77] A hazai szabályozás ezzel szemben ahhoz vezet, hogy a bírósági igazgatásban akadnak olyan jogvédelmet igénylő tevékenységek, amelyekkel szemben nincs lehetőség bírósághoz fordulni.
Az igazságügyi reformcsomag kritikájaként fogalmazható meg, hogy kizárólag a kúriai szintre, valamint az OBH és az OBT közötti viszonyra koncentrál és az alsóbb bírósági szintekről megfeledkezik. Tekintettel arra, hogy a törvénymódosítás célja a helyreállítási és reziliencia-építési tervben foglalt reformok végrehajtása, amely nem tartalmazott elvárásokat a bírósági szervezetrendszer alsóbb részeire vonatkozóan, így részben a nem teljes körű uniós követelményrendszerre vezethető vissza e hiányosság. E követelmények ugyanakkor csak a minimumstandardokat szabták meg, így amennyiben a jogalkotó holisztikus megoldásra törekedett volna, a reformok hatékonyságának növelése érdekében további módosításokkal is élhetett volna.
Az ügyelosztással kapcsolatos reformok vegyes képet mutatnak. Láthattuk, hogy a tanács jelentéstartalmának részleges egyértelműsítésével sem tudta átfogóan orvosolni a jogalkotó a teljes bírósági szervezetrendszerben felmerült bizonytalanságokat. Emellett az automatikus iktatás szükségessége nem kérdőjelezhető meg, eddigi megvalósítása azonban hagy kívánnivalót maga után, amelynek ékes bizo-
- 132/133 -
nyítéka a szükségessé vált Büsz.-módosítás. Az érdemi végrehajtás érdekében elengedhetetlen a bírósági ügyviteli szabályzat módosításával a lajstromprogram működésének átalakítása úgy, hogy az ne tegye lehetővé a tetszőleges sorrend szerinti lajstromozást és ezáltal a manuális beavatkozást a lajstromszámok kiosztásába. Remélhetőleg a legutóbbi fejlemények fényében érdemleges változás következik be e téren.
A Kúria ügyelosztási naplójának eddigi adatai az ügyelosztási rendtől való eltérés tekintetében megnyugtató képet mutatnak. Az eltérések nem túl gyakoriak és nem vetik fel manipuláció gyanúját. Aggasztó ugyanakkor az, hogy az ügyelosztási naplóban fellelhető nem szabályszerű eltérés, amely így torzítja a statisztikai adatokat. Elengedhetetlen volna annak tisztázása, hogy az ilyen szabálytalan szignálást követően hogyan kell a további szignálások tekintetében vizsgálni a szabályszerűséget. Az ügyelosztási szabályok közül eklatáns innováció a nyilvános naplózás bevezetése. Ezzel régi adósságát törlesztette a jogalkotó; sajnálatos, hogy csak a Kúria vonatkozásában. Kritikaként mindössze az vethető fel, hogy a Polgári és a Büntető Kollégiumban kifejezetten időigényes feladat az ügykiosztás szabályszerűségének ellenőrzése a jelenlegi naplózási rendszerből, ezért annak felhasználóbarátabbá átalakítása feltétlenül szükséges. Szintén kiküszöbölendő gyakorlat, hogy noha a törvény megköveteli, mégsem tüntetik fel az átosztás okát a naplóban.
Leszögezhető, hogy az érintett területeken a reformcsomag hoz ugyan változásokat, amelyek egy része érdeminek tekinthető, azonban a teljes bírósági igazgatást átfogó érdemi változást nem is törekszik hozni. A bírósági igazgatás nemcsak a központi igazgatásból áll, hanem az egyes bíróságok igazgatásából is, amelyet a bírósági elnökök hajtanak végre. A kondicionalitási eljárás középpontjában érthető módon a jobban látható központi igazgatási szervek és a Kúria áll; az ezekkel kapcsolatos reformokat tekintik az uniós döntéshozók fontosnak. Ez az attitűd azonban nem vezet az igazságszolgáltatási rendszer egésze függetlenségének kiteljesedéséhez. Hibás feltételezés, hogy a csak a központi szintet érintő változások által a bírósági igazgatás problémái megoldódnak. Ehhez éppoly sürgető volna a bírósági igazgatás szétpontosított szerveit érintő reform, mint a központi szintet érintő joganyag módosítása. ■
JEGYZETEK
* A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
[1] Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2020/2092 rendelete (2020. december 16.) az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről, HL L 433I., 2020.12.22., 1-10.
[2] Fisicaro, Marco: Protection of the Rule of Law and 'Competence Creep' via the Budget: The Court of Justice on the Legality of the Conditionality Regulation. European Constitutional Law Review. 2022/2. sz. 341. https://doi.org/10.1017/S1574019622000128.
[3] Rendelet 3-6. cikkek.
[4] Magyarország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat melléklete. https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-15447-2022-ADD-1/HU/pdf (2024.01.11.).
[5] Uo. 214. sz. mérföldkő (C9.R16 A Kúria bírói függetlenségének megerősítése).
[6] Uo. 213. sz. mérföldkő (C9.R15. Az Országos Bírói Tanács szerepének és hatásköreinek megerősítése az Országos Bírósági Hivatal elnöke hatásköreinek ellensúlyozása érdekében).
[7] Vincze Attila: Igazságügyi reform kondicionalitási mechanizmus idején. Jogtudományi Közlöny. 2023/6. sz. 276.
[8] Sajó András: Az önkorlátozó hatalom. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó-MTA ÁJTI, 1995. 278.; Fleck Zoltán: A bírói függetlenség állapota. Fundamentum. 2002/1. sz. 33.
[9] Kovács András György: Adalékok a Kúria első elnöke jogállamhoz való viszonyának megértéséhez. Fundamentum. 2020/4. sz. 20-34.
[10] Uo. 22.
[11] BVerfGE 17, 294, 300f.; 19, 65, 69f.
[12] Eser, Albin: A "törvényes bíró" és kijelölése a konkrét ügyben. Magyar Jog. 1995/5. sz. 287-288.
[13] Bszi. 126. §.
[14] Kovács: i. m. 22-23.; Eser: i. m. 292.
[15] Kovács: i. m. 23-24.
[16] 2021. évi CXXXIV. törvény 154. §.
[17] Bszi. 10. § (2) bekezdés.
[18] A Kúria 2024. évi ügyelosztási rendje. https://kuria-kozadatok.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/a_kuria_2024._januar_1._napjatol_hatalyos_ugyelosztasi_rendje_modositasokkal_egyseges_szerkezetben.pdf (2024.01.11.).
[19] F. Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási perrendtartás első öt (hat) éve: módosulásról módosulásra. Magyar Jog. 2023/4. sz. 204.
[20] Butler, Petra: The Assignment of Cases to Judges. New Zealand Journal of Public and International Law. 2003/1. sz. 85.
[21] A Kúria 2023. évi ügyelosztási rendje. https://kuria-kozadatok.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/a_kuria_2023._januar_1._napjatol_hatalyos_ugyelosztasi_rendje.pdf. (2024.01.11.).
[22] Uo.
[23] A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 31. § b), f) és i) pont.
[24] Így például a Kúria 2023. évi ügyelosztási rendje szerint pénzügyi tárgyú ügyekben csak a K.I., K.V., K.VI. tanácsok járnak el és a 0, 1, 2, 3 ügyszám végződés esetén a K.I. tanács; az 5, 7, 8, 9 ügyszám végződés esetén a K.V. tanács; a 4, 6 ügyszám végződés esetén a K.VI. tanács jár el.
[25] 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás 69. § (1) bekezdés.
[26] Uo. 2. § (1a) bekezdés.
[27] A Kúria elnökének 8/2016. számú és 14/2016. számú elnöki utasításaival módosított 14/2015. számú elnöki utasítása 89. § (1) bekezdés.
[28] Magyar Helsinki Bizottság - Amnesty International Magyarország - Eötvös Károly Intézet: Az egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenálló képességi tervhez kapcsolódó módosításáról szóló 2023. évi X. törvény értékelése a helyreállítási és ellenálló képességi tervben szereplő szupermérföldköveknek való megfelelés szempontjából. 2023. május 23. https://helsinki.hu/wp-content/uploads/2023/06/megfelelesi_tabla_igazsagugyi_reform_20230523.pdf (2024.01.11.).
[29] A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet módosításáról szóló 18/2023. (XII. 7.) IM rendelet 1. §.
[30] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (5) bekezdés a) pont.
[31] Kovács: i. m. 25.; Fényes Marcell: A bírósági igazgatás szerepe a törvényes bíróhoz való jog érvényesülésében. Közjogi Szemle. 2023/2. sz. 55-57.
[32] Németországban hosszú ideig képezte vita tárgyát, hogy amennyiben egy nagytanács kialakítása igazgatási szempontból igazolható, akkor mennyiben fogadható el, hogy az ítélkező tanács tagjait egyedileg, nem előre meghatározott szempontok szerint jelöli ki a szignálásra jogosult. A német bírósági és alkotmánybírósági gyakorlat nem volt egységes a kérdés megítélésében, azonban az uralkodó szakirodalmi álláspont szerint nem fogadható el az ilyen önkényességi elemet magában hordozó rendszer. Eser: i. m. 288.
[33] Lichtenstein József arra hívja fel a figyelmet, hogy a német Grundgesetz 101. cikke megkívánja, hogy a törvényes bíró meghatározása úgy történjen, hogy az ügyelosztási folyamat ne tegye lehetővé a mérlegelést abban a kérdésben, hogy melyik bírónak kell az ügyet elbírálnia. A törvényes bíró meghatározása ugyanakkor nehézségekbe tud ütközni, mivel általános elveket és fogalmakat kell a cél érdekében alkalmazni, ez azonban nem vezethet ahhoz, hogy az ítélkező tanács összetételét meg lehessen változtatni. Ennek biztosítása érdekében szükséges egy tanácson belüli ügyelosztási terv is. Lichtenstein József: A törvényes bíróhoz való jog és az ügyelosztási terv a német alaptörvényben és a törvénykezési szervezeti jogban. Jogtudományi Közlöny. 1993/1. sz. 17.
[34] Erre a következtetésre jutott a német jogirodalom, valamint az alkotmánybírósági gyakorlat is. Eser: i. m. 287-288.; BVerfGE 18, 344, 349f.; 22, 282, 286.
[35] 2019. évi CXXVII. törvény 58. §.
[36] Lienhard, Andreas: Supervisory Control and Court Management. International Journal for Court Administration. 2009/1. sz. https://doi.org/10.18352/ijca.110, 32.; a Bszi. 76. § (6) bekezdés b) pontja szerint az OBH elnöke irányítja és ellenőrzi - a járásbírósági elnökök kivételével - a bírósági elnökök igazgatási tevékenységét, ennek során: figyelemmel kíséri a bíróságok igazgatására vonatkozó szabályok érvényesülését, az eljárási határidők és az ügyviteli szabályok megtartását, mindezek érdekében vizsgálatot rendel el.
[37] Levy és Chilton tanulmányukban azt vizsgálták, hogy az Egyesült Államok szövetségi fellebbviteli bíróságain a jogirodalomban általánosan elfogadott nézetnek megfelelően ténylegesen random módon osztják-e be a bírákat az egyes ügyekben eljáró tanácsokba. Ennek ellenőrzéséhez be kellett szerezniük az egyes bíróságok tárgyalási naplóit, amelyek adatainak empirikus elemzésével tudtak csak következtetéseket levonni. Vö. Levy, Marin K. - Chilton, Adam S.: Challenging the Randomness of Panel Assignment in the Federal Courts of Appeals. Cornell Law Review. 2015/1. sz. 24-28. Belátható, hogy amennyiben a feleknek egy ehhez hasonló tudományos empirikus kutatást kell végezniük ahhoz, hogy ellenőrizhessék, vajon a törvényes bírójuk jár-e el az ügyükben, az nem tekinthető hatékony nyomon követhetőségnek, mert mintegy megakadályozza az érdekelteket abban, hogy meggyőződjenek a tisztességes eljárás egyik részelemének érvényesüléséről. Álláspontom szerint a Bszi.-módosítás hatálybalépését megelőzően az összes bíróságon, jelenleg pedig a Kúria kivételével minden bíróságon - az idézett tanulmányban foglaltakhoz hasonlóan - nehezen tudják csak a felek ellenőrizni az ügyelosztási szabályok betartását.
[38] Bszi. 10. § (4) bekezdés b) pont.
[39] A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet módosításáról szóló 18/2023. (XII. 7.) IM rendelet 2. §.
[40] Büchel, Konstantin - Kiner, Regina - Lienhard, Andreas - Roller, Marcus: Automated assignment of judges to court panels: principles and empirical findings based on the Swiss Federal Administrative Court. Revue française d'administration publique. 2022/4. sz. 1005. https://doi.org/10.3917/rfap.184.0056.
[41] Bszi. 10. § (7) bekezdés.
[42] Például a Közigazgatási Kollégiumban 2023-ban a 27. héten átosztott ügyek; a Büntető Kollégiumban a 35. héten átosztott ügyek; a Polgári Kollégiumban a 29. héten átosztott ügyek.
[43] https://kuria-birosag.hu/hu/kuria-ugyelosztasi-rendszere (2024.02.02.).
[44] Büchel et al.: i. m. 1010.
[45] https://kuria-birosag.hu/hu/ugyelosztasi-rendszer-polgari (2024.02.02.).
[46] https://kuria-birosag.hu/hu/ugyelosztasi-rendszer-kozigazgatasi (2024.02.02.).
[47] https://kuria-birosag.hu/hu/ugyelosztasi-rendszer-bunteto (2024.02.02.).
[48] A Kúria 2023. évi ügyelosztási rendje V.4. pont.
[49] https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/ugyelosztasi_rendszer/2023_junius_1-2-an_erkezett_ugyek_kiosztasa_polgari_kollegium.pdf (2024.02.02.).
[50] https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/ugyelosztasi_rendszer/2023_23_heten_erkezett_ugyek_kiosztasa_polgari_kollegium.pdf (2024.02.02.).
[51] https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/ugyelosztasi_rendszer/2023_24_heten_erkezett_ugyek_kiosztasa_polgari_kollegium.pdf (2024.02.02.).
[52] A Kúria 2023. évi ügyelosztási rendje V.4. pont..
[53] https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/ugyelosztasi_rendszer/2023_23_heten_erkezett_ugyek_kiosztasa_polgari_kollegium.pdf (2024.02.02.)
[54] 2011. évi CXCV. törvény 7. § (1) bekezdés.
[55] Bszi. 104. § (1) bekezdésének 2023. május 31-ig hatályos állapota.
[56] https://orszagosbiroitanacs.hu/koltsegvetes-nelkul-mukodik-tovabb-az-orszagos-biroi-tanacs/ (2024.01.11.)
[57] A bírósági vezetők kinevezésével kapcsolatos egyetértési jog megkerüléséről lásd: Kovács Ágnes: Ki védi meg a magyar bíróságok függetlenségét? MTA Law Working Papers. 2019/10. sz. 5-6. Az OBT hatásköreinek alacsony hatásfoka tekintetében: Vincze: i. m.
[58] Bszi. 103. § (3) bekezdés a) pont.
[59] Bszi. 67. § (2a) bekezdés, 128. § (1a) bekezdés.
[60] Bszi. 104. § (3) bekezdés.
[61] Kp. 4. § (1) bekezdés.
[62] Bszi. 67. § (2e) bekezdés.
[63] 13/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [78]-[80].
[64] 22/2019. (VII. 5.) AB határozat, Indokolás [110].
[65] Balázs István: 22/2019. (VII. 5.) AB határozat - Közigazgatási bíráskodás. In: Gárdos-Orosz Fruzsina - Zakariás Kinga: Az Alkotmánybírósági gyakorlat II. Budapest, Társadalomtudományi Kutatóközpont - HVG-ORAC, 2021. 1008-1009.
[66] Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1942. 46.
[67] Berényi Sándor: A közigazgatás intézményrendszere. In: Fazekas Marianna - Ficzere Lajos: Magyar közigazgatási jog. Általános rész. Budapest, Osiris, 2004. 97-98.; Fazekas János: Az autonóm jogállású államigazgatási szervek. A Megyei Jogú Városok Szövetsége és a Magyar Közigazgatási Kar pályázatára benyújtott pályamunka, 2005. 30-35.
[68] 2019. évi CXXVII. törvény 97. §.
[69] Bszi. 108/C. §.
[70] Bszi. 108/D. §.
[71] Bszi. 108/E. §.
[72] Barabás Gergely - F. Rozsnyai Krisztina: Közigazgatási bírói út. In: Barabás Gergely - F. Rozsnyai Krisztina - Kovács András György: Kommentár a közigazgatási perrendtartáshoz. Budapest, Wolters Kluwer, 2018. 150-153.
[73] T/12234. számú törvényjavaslat indokolása.
[74] F. Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási perjog néhány alapelvi aspektusa. Acta Humana. 2019/1. sz. 112. https://doi.org/10.32566/ah.2019.1.6
[75] F. Rozsnyai Krisztina: Hatékony jogvédelem a közigazgatási perben. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 56.
[76] Jean Waline: Droit administratif. Párizs, Dalloz, 2010. 558-572. idézi: F. Rozsnyai: i. m. (2018) 55.
[77] F. Rozsnyai: i. m. (2018) 55.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző demonstrátor, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
