"If you've got them by the balls, their hearts and minds will follow."
Theodore Roosevelt
A magyar igazságszolgáltatás működését már hosszabb ideje érik kritikák. Ezek egy része némileg tompított formában megjelent az Európai Bizottság jogállamisági helyzetet bemutató országjelentéseiben is. A Kormány, illetve az igazságszolgáltatási szervezetrendszert működtető OBH és a Kúria képviselői ezekre a dokumentumokra csak nagyon szerény mértékben reflektáltak, és ezek a reakciók is leginkább az elutasítás többé vagy kevésbe finomabb változatai voltak. Erre tekintettel komoly fordulatnak tekinthető, hogy a bírósági szervezetrendszerrel kapcsolatos és az elmúlt évtizedet meghatározó viták számos pontját érintő javaslattal állt elő a kormányzat. Ezek nem titkolt célja a kondicionalitási mechanizmus keretében az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos vállalások teljesítése. A reformcsomag keretében elfogadott intézkedések számos tekintetben hoznak előrelépést, de a végeredmény még így sem tökéletes.
Judicial independence has become a hotly debated issue in EU law over the last decade. New instruments have been adopted to enforce the rule of law, in particular the conditionality mechanism. This article highlights the shortcomings of the Hungarian judiciary and critically analyses the omnibus legislation adopted this year to address critical issues of the judicial system. It comes to the sobering conclusion that even though the conditionality mechanism has improved the position of the Commission, a number of organisational issues remain unaddressed or unresolved.
Tárgyszavak: bírói függetlenség, igazságszolgáltatási rendszer, jogállamisági mechanizmus, Kúria
Míg egy évtizeddel ezelőtt a bírói függetlenség csak érintőlegesen volt európai jogi kérdés, és különösen az előzetes döntéshozatali jogosultság összefüggésében merült fel, az elmúlt évek alatt masszív joggyakorlat alakult ki ennek tartalmi jegyeit illetően, amit az illiberális rezsimek megjelenése indukált.
Az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 19. cikk (1) bekezdésének 2. albekezdésében megfogalmazott, a hatékony jogvédelem biztosítására irányuló tagállami kötelezettség[1] a jogorvoslathoz való jog objektív-jogi dimenziója.[2] E rendelkezés értelmezése során "kopernikuszi fordulatot" jelentett, amikor azt összekapcsolták a bírói függetlenséggel és az igazságszolgáltatás szervezeti garanciájával. Az Associação Sindical dos Juízes Portugueses-ügyben[3] tett megállapítás óta az igazságszolgáltatás szervezete nem tekinthető tisztán tagállami belügynek, hanem ennek van egy európai dimenziója is,[4] mivel a bíróságok az uniós jog érvényesülésének végső garanciái, és ezért a függetlenségük csorbulása az uniós jog hatékonyságát is potenciálisan korlátozza. Az így kialakult visszalépési tilalom (non-regression)[5]
- 269/270 -
a tagállamokra azt a kötelezettséget rója, hogy ne fogadjanak el olyan szabályokat, amelyek sértik a bírói függetlenséget.[6] Ez később a függetlenség biztosításának "eredménykötelezettségévé"[7] alakult. A közös alkotmányos hagyományok részeként[8] a bírói függetlenségnek ez a sui generis európai jogi felfogása[9] lehetővé teszi a tagállami bírósági szervezet változásainak vizsgálatát,[10] amint azt a nyugdíjkorhatárra,[11] a fegyelmi bíróságok összetételére,[12] a kirendelésre[13] vagy a bírák szolgálati felelősségére[14] vonatkozó határozatok is ékesen igazolják. A bírói fórum semlegességének és külső befolyásolástól való mentességének követelménye[15] nemcsak az utasításokban megnyilvánuló közvetlen nyomásgyakorlásra vonatkozik, hanem a bírói döntéshozatalra gyakorolt közvetettebb behatásokra is.[16] Ennek során a mérce az, hogy egy külső szemlélőben az eljárás körülményei egy demokratikus társadalomban szükséges bizalmat keltik-e, illetve kizárják-e a pártatlanságára vonatkozó bármiféle jogos kétséget[17] és ennek érdekében megfelelő biztosítékokat nyújt-e a jogi szabályozás.[18] Ez a személetmód sokkal alkalmasabb azoknak a szervezeti anomáliáknak a kiszűrésére, amelyek indirekt módon lehetővé teszik az igazságszolgáltatás befolyásolását, mert sokkal inkább a de facto és nem a de iure függetlenség garanciáit keresi.[19]
Az uniós jogi követelmények nem írnak elő a tagállamok számára meghatározott igazgatási modellt vagy konstrukciót, így a bírói önkormányzat megvalósítását sem, de nyilvánvalóan preferálják ezt, mivel objektívabb és a végrehajtó hatalom számára kevésbé befolyásolható kinevezési rendszert biztosít.[20] Az európai bíróságok kiemelték azt is, hogy a kinevezési döntésekkel szemben rendelkezésre kell állnia jogorvoslatnak, ami egy részletesen szabályozott folyamatot előfeltételez.[21] Megjegyzem, hogy a legújabb gyakorlat szerint egy nem megfelelő összetételű tagállami bíróság által hozott ítélet az uniós jog szerint semmis lehet.[22] Ugyanakkor az anyagi jogi standardok kialakítása nem könnyítette meg az érvényesítésüket. A kondicionalitási mechanizmus ebben nagyon komoly változást hozott.
Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló 2020/2092 rendelet,[23] az ún. kondicionalitási mechanizmus teljesen megváltoztatta az
- 270/271 -
uniós értékek védelmének dinamikáját.[24] Az uniós tagság ugyan bizonyos korlátait szabta és szabja a közhatalom gyakorlásának,[25] ezek mégis könnyen kijátszhatóak és ezért kevéssé hatékonyak voltak, aminek következtében csak minimális valós nyomást fejtettek ki.
A kondicionalitási mechanizmus elfogadása előtt alapvetően három lehetséges eszköz állt rendelkezésre: (1) a tagsági jogok felfüggesztésére irányuló eljárás az EUSZ 7. cikke szerint, (2) a kötelezettségszegési eljárás (Európai Unió Működéséről szóló Szerződés, a továbbiakban EUMSZ 258-260. cikkek), valamint az (3) előzetes döntéshozatali eljárás (EUMSZ 267. cikk). Ezekhez képest a pénzvisszatartáson keresztüli pénzügyi nyomásgyakorlás - akár a kondicionalitási mechanzimus akár a Recovery and Resilinece Facility keretében - (4) egészen más dinamikájú.
(1) Az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás egyhangú döntéshozatalt követel meg az Európai Tanácsban, ami ugyan érthető, hiszen az egyik legfontosabb döntésről van szó, ami ugyanakkor nagyon nagyfokú egységet igényelne, ami politikailag relatíve könnyen blokkolható és ezért nagyon nehezen teljesíthető előfeltétel. Bár közismerten nukleáris opciónak tekintik ezt az eljárást, ugyanakkor nem érte el azt az elrettentő hatást, amit a nukleáris fegyverek a hideg háború során, vagyis a bevethetőségükből fakadó reális kockázat miatti aggodalom elég volt ahhoz, hogy ne kelljen e fegyvereket soha bevetni. Ezzel szemben a tagállamok nem igazán számolnak a nukleáris fenyegetettséggel, és éppen ezért nem is hat rájuk különös elrettentő erővel. Ennek az elsődleges oka az, hogy az eljárás legutolsó lépésében (a tulajdonképpeni szankciók életbe léptetéséhez) az érintett tagállamot leszámítva egyhangú döntésre van szükség a tagállamok részéről, amire igen kicsi az esély.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
