A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Családjogi Könyve (a továbbiakban: CSJK) a házastársi közös lakás használatának rendezésére vonatkozó szabályokat a házassági vagyonjogot tartalmazó VI. Címben helyezte el.[1] Ezzel egyértelművé tette, hogy a házastársi közös lakásnak vagyoni értéket tulajdonít, ami tükröződik abban is, hogy a lakásból az életközösség megszűnésekor vagy a házasság felbontásakor a felek szerződése, illetve a bíróság döntése folytán távozni köteles fél - főszabály szerint - a használati joga vagyoni értékének megtérítésére tarthat igényt (Ptk. 4:84. § (1) bek.). Ugyanakkor a törvény a lakáshasználat rendezésére a vagyonjogon belül speciális szabályozást ad, ezzel kifejezésre juttatva, hogy a házastársi közös lakás nem csupán egy közös tulajdonban lévő, közösen bérelt vagy az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján használt ingatlan, hanem ennél minőségileg több: a házaspár és a család otthona, a családi együttélés, a gyermekek gondozásának, nevelésének színtere. Ennek folytán a házastársaknak és gyermekeiknek a lakás használatához fűződő jogát attól függetlenül védelemben kell részesíteni, hogy a lakás mint "vagyontárgy" mindkét házastársnak vagy csak egyiküknek a tulajdona vagy bérlete.[2]
A családi otthon védelme európai tendencia, ami viszonylag korán megjelent az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának a házastársaknak a lakás birtokbavételére és a házastársi eszközök használatára vonatkozó jogairól szóló R (81)5. számú Ajánlásában, és ezt hangsúlyozza az Európai Családjogi Bizottság (CEFL) által mintaszabályként kidolgozott Európai Családjogi Elveknek a családi otthon és a házastársi felszerelési tárgyak védelmére vonatkozó Ptk. 4:5 § és Ptk. 4:6. § elve is. Ezek lényege, hogy a családi otthonra illetve a házastársi felszerelési tárgyakra vonatkozó jogot érintő bármely rendelkezés érvényességéhez szükséges a másik házastárs hozzájárulása; megtagadás esetén a rendelkező házastárs a hatáskörrel rendelkező szervtől kérhet arra feljogosítást, amennyiben pedig
- 74/75 -
a családi otthon az egyikük bérleménye, úgy kell tekinteni, mintha mindkét házastárs bérlő lenne, még akkor is, ha a bérlet a házasság előtt keletkezett.[3]
1. A Ptk. szabályozási elvei jórészt követik az említett nemzetközi dokumentumokat. A Ptk. 4:48. § kimondja, hogy - az általános szabályokkal szemben - a házastárs nemcsak a vagyonközösség fennállása alatt, hanem annak megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben sem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal és a másik házastárs hozzájárulását ehhez vélelmezni sem lehet. A 4:77. § (1) bekezdése ezt a szabályt kiterjeszti valamennyi, a házastársak közös jogcíme (tulajdonjog, haszonélvezeti jog vagy bérleti jog) alapján közösen használt lakásra, a (2) bekezdésben rögzítve, hogy a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást a másik házastárs jogcíme alapján használja.
A Ptk. 4:77. § (3) bekezdése a kizárólagos jogcímes házastárs rendelkezési jogát is korlátozza: e lakással sem rendelkezhet házastárs hozzájárulása nélkül oly módon, amely a házastársának vagy a lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználati jogát hátrányosan érintené.
A házastársak közös vagyonához tartozó lakásra értelemszerűen alkalmazni kell a Ptk. 4:48. §-t és a hozzájárulás hiányában kötött szerződés külső jogiszonybeli hatálytalanságára vonatkozó Ptk. 4:50. §-t amely a szerző fél rosszhiszeműsége vagy ingyenes jogszerzése esetén - amit hozzátartozó esetén vélelmezni kell - a szerződés hatálytalanságát mondja ki a sérelmet szenvedett házastárssal szemben. A házastársak belső jogviszonyában pedig a Ptk. 4:52. §-ban rögzített kártérítési felelősség szabálya érvényesül. Ezek értelemszerűen vonatkoznak azokra az esetekre is, amikor a házastársak közös jogcíme nem tulajdonjog, hanem haszonélvezet vagy bérleti jog.
Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás esetén azonban a törvény nem határozza meg, hogy mit kell a másik házastársra, illetve a gyermekre nézve "hátrányos rendelkezés" alatt érteni és az egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményeiről sem szól, sem a harmadik személlyel fennálló, sem a házastársak közi jogviszonyban, ami a jogalkalmazásban bizonytalanságot okozott.
2. A házastársakat (és közvetve a gyermeket) a törvény a közös lakással kapcsolatban nemcsak a rendelkezési jognak az általánosnál szigorúbb korlátozásával védi, hanem azzal is, hogy válás esetén a lakáshasználat végleges rendezése minél hamarabb megvalósulhasson és amennyiben lehetséges, a használati és
- 75/76 -
a tulajdoni kérdések egyszerre rendeződjenek. A Ptk. 4:80. §-ának (3) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy ha valamelyik házastárs a házassági bontóperben vagy a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kéri, a bíróság a házastársi közös lakás használatát a közös tulajdon megszüntetésével együtt rendezi. Ennek a szabálynak a célja nyilvánvaló: a tulajdonjog rendezésével a lakáshasználat kérdése a házastársak között véglegesen lezáruljon, megakadályozva további viták lehetőségét (lakáshasználat újrarendezése, többlethasználati díj iránti igény érvényesítése stb.). Ez szakítást jelent azzal a korábbi bírói gyakorlattal, amely a lakáshasználat rendezését lényegében a közös tulajdon megszüntetése előkérdésének tekintette.[4] A lakáshasználati vitának a közös tulajdon megszüntetésével való lezárása lehetővé teszi a családvédelmi szempontok érvényesülését is, például a kiskorú gyermek védelmét, amint azaz ingatlan közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről szóló 1/2017. (IX.11.) PK véleménynek az iránymutatásából is kitűnik (ld. az 5. és 8. pont indokolásának a gyermekkel bennlakó tulajdonostárs használati jogára és a bennlakás értékcsökkentő hatására vonatkozó részét.[5]
Az együttes rendezésre vonatkozó anyagi jogszabály alkalmazása azonban jelentősen megnehezülhet a házassági vagyonjogi keresetnek a házassági perből való kizárása folytán. A 2018. január 1. napján hatályba lépett 2016. évi CXXX. törvény (új polgári perrendtartás) 455.§-ának (1) bekezdése értelmében a házasság felbontása iránti keresettel - egyebek mellett - csak a házastársi közös lakás használatának rendezésére vonatkozó keresetet lehet összekapcsolni, házassági vagyonjogi keresetet nem, ami azt jelenti, hogy a házastársak még az egyező akaratnyilvánítással induló házassági bontóperben sem kérhetik a lakáshasználat Ptk. 80.§ (3) bekezdése szerinti olyan rendezését, amely a lakás közös tulajdonának megszüntetésére is kiterjed. Ha viszont a lakáshasználat rendezését a vagyonmegosztási perre hagyják vagy azzal együtt szerződésben rendezik, nincs lehetőségük a Ptk. 4:21. § (3) bekezdése alapján a házasság felbontását megegyezésük alapján kérni.
Megoldásként szóba jöhet, hogy a felek a házassági bontóperben egyezséget kötnek a lakáshasználat és az attól elválaszthatatlan kérdésekben (pl. lakáshasználati jog ellenértéke), a közös tulajdon megszüntetését pedig egyidejűleg peren kívül rendezik. Ez azonban egy későbbi vita esetén egyenlőtlen helyzetet
- 76/77 -
eredményezhet, mivel a bíróság által kötött egyezség az ítélettel azonos hatású (Pp. 239. § (2) bekezdés), a szerződés teljesítése érdekében pedig - annak elmaradása esetén - a végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat kivételével (Vht. 23/C.§) - a jogosultnak bírósághoz kell fordulnia.[6]
A továbbiakban az említett két problémakörrel kapcsolatos megoldási lehetőségeket tekintem át.
1. A Ptk. 4:77. § (3) bekezdésének értelmezésével és megsértésének lehetséges jogkövetkezményeivel - jogalkalmazói jelzések alapján - a Kúria elnöke által létrehozott Új Ptk. Tanácsadó Testület is foglalkozott.[7] Abban egységes volt a Testület tagjainak véleménye, hogy ez a jogszabályhely a rendelkezési jog enyhébb korlátját jelenti, mint a közös jogcím esetében, mert nem minden, a használatot érintő egyoldalú rendelkezést tilt, hanem csak azokat, amelyek a másik házastársnak vagy a kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintenék, azaz őket lényegesen nehezebb lakás- és életkörülmények közé kényszerítenék, találó jogirodalmi megfogalmazás szerint "a család lakhatását veszélybe sodornák."[8] Nem tiltja tehát, hogy a kizárólagos jogcímmel rendelkező - tulajdonos vagy bérlő - házastárs a lakást elcserélje, albérlőt fogadjon be a házastársa hozzájárulás nélkül is, de tekintettel kell lennie házastársa és bennlakó gyermek érdekére.
Nyilvánvalóan a hátrányos rendelkezések közé sorolható az, amely a másik házastárs és a gyermek lakáshasználatának megszűnéséhez vezet vagy vezethet (másik megfelelő lakhatás biztosítása nélkül) vagy a lakásból távozásra kényszerülő házastárs lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó igényének meghiúsításával jár. Ilyen lehet az ingatlan elidegenítése vagy megterhelése, amely érinti a bennlakók használati jogosultságát. Az utóbbi időben a gyakorlatban több olyan eset felmerült, amikor az az életközösség megszűnését követően a kizárólagos tulajdonos házastárs - a másik házastárs használati jogosultságának vagy lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó igényének meghiúsítása céljából - haszonélvezeti jogot alapított az ingatlanon valamelyik hozzátartozója (tipikusan
- 77/78 -
szülője) javára. A bennlakók használati jogának megszűnésével járhat az is, ha a tulajdonos házastárs az ingatlant elzálogosítja és a zálogjogosult a kielégítési jogát a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésével (Ptk. 5:127-134. §-ok) vagy bírósági végrehajtás útján beköltözhető árverési értékesítéssel (Vht. 141.§) gyakorolja. Természetesen amennyiben a zálogjogosult a zálogjog alapításakor tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a lakásban a zálogkötelezett házastársa, gyermeke bennlakik, a zálogtárgy általa történő értékesítésére (Ptk. 5:131135. §-ok) csak lakottan kerülhet sor.
2. A vagyonközösséghez tartozó házastársi közös lakás esetén az egyik házastársnak a másik hozzájárulása nélkül történő rendelkezésének jogkövetkezményei levezethetők a Ptk. 4:50. valamint a Ptk. 4:52. §-ának szabályaiból. Ezek szerint a szerződést kötő házastárs és a harmadik személy közti jogviszonyban (ún. külső jogviszony) a másik házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés az utóbbival szemben hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ha a házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. A házastársak belső jogviszonyában pedig a törvény az egyoldalú rendelkezéshez speciális kártérítési felelősséget állít fel (Ptk. 4:52. §).
Arról viszont a CSJK nem rendelkezik, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha a házastárs a kizárólagos jogcíme alapján használt közös lakással rendelkezett házastársa hozzájárulása nélkül rá vagy a lakásban lakó kiskorú gyermekre nézve hátrányosan. Érintheti-e a jogkövetkezmény a rendelkező házastárs és a vele szerződő harmadik személy jogviszonyát, és ha igen, a Ptk. mely szabályai alapján, vagy az csak a házastársak egymás közti jogviszonyában vonható le?
Az Új Ptk. Tanácsadó Testület ülésein felmerült az ilyen rendelkezés mint jogszabályba ütköző szerződés semmissége a Ptk. 6:95. §-a alapján, ám ezt a megoldást a testületi tagok elvetették, mivel a házassági vagyonjog szabályaiba ütköző egyoldalú rendelkezéshez a CSJK - az utóbbi évtizedek bírói gyakorlatát követve[9] - általában nem az érvénytelenség, hanem a hatálytalanság jogkövetkezményét fűzi. Megjegyzendő, hogy jogosulatlan rendelkezés esetén előfordulhat olyan többlet tényállás, amikor a kizárólagos jogcímes házastárs és a harmadik személy "összejátszanak" és kifejezetten annak érdekében kötik a szerződést, hogy a másik házastárs használati jogának érvényesítését vagy lakáshasználati jogának ellenértékére vonatkozó igényét meghiúsítsák, kivonva a lakást a házastársi közös törvényben meghatározott fogalmi köréből (Ptk. 4:76. § (1) bek.. Az ilyen rendelkezés - megfelelő tényállási elemek fennállása esetén - minősülhet jogszabály megkerülésével kötött ügyletnek (Ptk. 6:95. §) vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek (6:96. §), amely a szerződés semmisségét vonja maga után.
- 78/79 -
Semmisségi ok hiányában sem kizárt azonban a harmadik személyre kiható igények érvényesítése. Az ezzel kapcsolatos testületi vita során felmerült az elidegenítési és terhelési tilalom dologi szabályai alkalmazásának lehetősége, mivel a Ptk. 5:32. § (3) bekezdése e rendelkezések megfelelő alkalmazását írja elő akkor is, "ha a rendelkezés jogát a tilalom más módon korlátozza." Ez pedig azt jelenti, hogy az ilyen rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek a jogát a tilalom biztosítja. Más vélemény szerint szóba jöhet a fedezetelvonó szerződés szabályainak (Ptk. 6:120. §) alkalmazása, ami - a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén - ugyancsak a szerződés hatálytalanságát vonhatja maga után, de ebben az esetben problematikus, hogy a "kielégítési alap elvonásaként" értelmezhető-e a kizárólagos jogcímes házastárs rendelkezése a közös lakással egy akkor még fel sem merülő követelést (pl. lakáshasználat megosztása, használati jog ellenértékének megtérítése) érintően. Megfogalmazódott egy olyan álláspont is, hogy a kérdés megoldását a CSJK házassági vagyonjogi szabályai között kell keresni, így felmerülhet analógiaként a közös vagyonra a másik házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés jogkövetkezményeként meghatározott relatív hatálytalanság alkalmazása a rosszhiszemű vagy ingyenesen szerző féllel szemben (Ptk. 4:50.§). Az analógia alkalmazása azonban azért problematikus, mert "a bírói analógia alkalmazásának alapvető feltétele, hogy a szabályozott tényállás és a nem szabályozott tényállás között lényegi ponton álljon fenn hasonlóság."[10] Márpedig a közös vagyonnal való rendelkezés jogkövetkezményei nehezen értelmezhetőek a házastárs kizárólagos jogcímén használt lakásra.
A magam részéről ahhoz az állásponthoz csatlakozom, amely szerint a kérdés megnyugtatóan csak a 4:77. § (3) bekezdéséhez csatlakozó szabállyal oldható meg és adhat egyértelmű irányt a joggyakorlat számára. Ebben a sui generis szabályban megfogalmazható lenne, hogy az egyik házastárs kizárólagos jogcímén használt lakásra vonatkozó korlátozást sértő szerződés a másik házastárssal szemben hatálytalan, ha a rendelkezés jogosultja rosszhiszemű volt vagy a rendelkezésből rá nézve ingyenes előny származott, és megismételhető lenne a rosszhiszeműség és az ingyenesség vélelmére vonatkozó előírás is. A házastársak belső jogviszonyában pedig - amennyiben az elidegenítés vagy a megterhelés a másik házastárs és a gyermek használati jogának megszűnésével jár vagy azt korlátozza, a házastárs az ezzel kapcsolatos anyagi veszteségének megtérítését kérheti; az anyagi veszteség ebben az esetben a használati jogának megszűnése vagy korlátozottsága. A kár megtérítésének megállapításakor az elvesztett használat ellenértékéből lehet kiindulni. De bizonyos többletkiadások (pl. átmeneti időre egy másik lakás bérlésének költsége is érvényesíthetők lennének, a kártérítés általános szabályai alapján (Ptk. XXVI. Cím).
- 79/80 -
Amint azt a Bevezetésben láthattuk, ebben a kérdésben a lakáshasználat rendezésére vonatkozó anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok között ellentmondás észlelhető. A Ptk. 4:80. § (3) bekezdése a lakáshasználat végleges rendezése és az ezzel kapcsolatos jogvita lezárása érdekében lehetővé teszi, hogy valamelyik házastárs a házassági bontóperben is kérhesse a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését, amikor is a bíróság - amennyiben arra lehetőség van - a házastársi közös lakás használatát a közös tulajdon megszüntetésével együtt rendezi. A Pp. 462. §-a azonban kizárja a házastársak vagyoni viszonyaival összefüggő kereset összekapcsolását a házassági perrel, a házastársi tartást és a házastársi közös lakás használatának rendezését kivéve. Ez azzal a következménnyel jár, hogy elvileg a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetése nem kérhető a bontóperben, mert ez a kereset a házastársi közös vagyon egyik elemének a megosztását jelenti. A házastársaknak tehát nincs lehetőségük arra, hogy a lakáshasználati vita lezárását, annak végleges megoldásaként a közös tulajdon megszüntetése útján kérjék, még akkor sem, ha ez az egyetlen megosztásra váró, jelentősebb értékű vagyontárgyuk és nincs szándékukban a többi közös vagyontárgy megosztását peresíteni, vagy a megegyezéses bontás keretében ily módon szeretnék - az egyik házastárs által a másik házastárs tulajdoni hányadának megváltásával - a lakáshasználatot a tulajdonjogra kiterjedően rendezni.
A Pp. miniszteri indokolása szerint az osztott perszerkezet, a hatásköri szempont, az anyagi jog szabályainak az a megváltozása, hogy az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontásnak nem feltétele a házastársak közös ingó vagyonának megosztásában való megállapodás, a vagyonjogi pervezetés hatékonysága (a perfelvétel lezárását követően a vagyoni elemek nem bővíthetők) különösen indokolttá teszik a keresetek szétválasztását.[11]
Álláspontom szerint a problémát eljárásjogi szempontból nézve, a Pp. 462. §-ának nyelvtani és logikai értelmezésével juthatunk arra a következtetésre, hogy a Ptk. 4:80. § (3) bekezdésének a lakáshasználat rendezésére a közös tulajdon megszüntetése útján a házassági perben nem kerülhet sor. A Pp. preambuluma viszont rögzíti, hogy az Országgyűlés a törvényt - többek között - "a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében" alkotta meg. Az Alaptörvény 28. cikke kimondja, hogy a bíróságnak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A témánkkal
- 80/81 -
kapcsolatban is a rendelkezés célja a meghatározó: a közös tulajdonban lévő lakás használata a tulajdonjog kérdésével együtt rendeződjön, ezáltal ne merülhessen fel a lakáshasználat újrarendezése, a lakásból távozni köteles házastársat ne használati jog ellenértéke, hanem tulajdoni hányadának valós értéke illesse meg. A Ptk. ezzel a megoldással nem elsősorban a lakás vagyoni jellegének tulajdonít jelentőséget, hanem a családi otthon sorsának végleges és a gyermek szempontjából megnyugtató rendezését kívánta elősegíteni. Ez azonban természetesen csak a lakás sorsának rendezésére vonatkozik, ha valamelyik házastárs teljes vagyonmegosztás keretében kéri a lakás közös tulajdonának megszüntetését, az nem kapcsolhatom össze a házassági perrel. Önmagában az, hogy a lakás közös tulajdonának megszüntetése vagyonjogi igénynek minősül, nem zárja ki a használat rendezése során történő közös tulajdon megszüntetését, hiszen a bírói gyakorlat a lakáshasználati jog ellenértékéről is megengedi a rendelkezést a bontóperben, mivel azt - a PK 298. állásfoglalás nyomdokain haladva[12] - a lakáshasználat szerves részének tekinti, pedig valójában az is vagyonjogi igény.
Mindezek az érvek a jogalkalmazás számára lehetnek gondolat ébresztőek, az egyértelmű megoldást azonban a Ptk. és a Pp. ismertetett ellentmondásának feloldására a jogalkotás lenne hivatott megtenni. ■
JEGYZETEK
[1] Ptk. Negyedik Könyv VI. Cím VIII. fejezet 4:76-4:85. §-ok.
[2] Lásd: PetrikFerenc - Wellmann György (szerk.), A Ptk. magyarázata III/VI. Családjog. HVG-ORAC 2021. 173. o.
[3] Az Elvek bemutatását ld. Szeibert Orsolya, Az Európai Családjogi Bizottság Elvei a házasság felbontása, a volt házastárs tartása, a szülői felelősség és a házastársak közötti vagyoni viszonyok terén. Családi Jog 2017/1. sz. 1-12. o. Részletes magyarázatát ld: Katharina Boele-Woelki, Nina Dethoff and Werner Gephard, Family Law and Culture in Europe. 2014. Intersentia Cambridge-Antwerp-Portland - a Ptk. 4:5-4:6 Elvekről ld. 9-11. o.
[4] A korábbi bírói gyakorlatra lásd pl. a BH 1992.692. és 1999.298-I. sz. alatt közzétett határozatokat. Fontos fejlemény, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a 17.Pkf.25.423/2023/2. sz. végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság végzését, amely a házastársi közös vagyon megosztása iránti pert, amelyben a felperes a felek ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetését is kérte, a lakáshasználat rendezése iránt a járásbíróságon indított per jogerős befejezésig felfüggesztette. Az ítélőtábla a határozatában rámutatott, hogy "a Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben az ingatlanon fennálló vagyon megosztása során a lakáshasználat rendezése nem minősül előkérdésnek, hanem a lakáshasználat szabályozását és a házastársi közös vagyon megosztását - ha annak eljárásjogi feltételei fennállnak - lehetőség szerint egy perben és egymással egyidejűleg kell rendezni." (ÍH 2023.136.)
[5] BH 2017.11. szám.
[6] A problémáról részletesen ld. Kőrös András, Utak és útvesztők - a Ptk. Családjogi Könyvének egyes jogalkalmazási kérdései. Magyar Jog 2023/3- sz. 133-143. o.
[7] Az Új Ptk. Tanácsadó Testület állásfoglalásait lásd: https://www.kuria-birosag.hu/hu/ptk. A Testület ténylegesen 2015 és 2021 között működött, az itt felvetett kérdéseket 2021 őszén tárgyalta, de azokban állásfoglalást már nem hozott. Ezért cikkemben a Testületben felmerült véleményeket foglalom össze.
[8] Szeibert Orsolya, A családtagok rendelkezése a lakással és annak korlátai. Közjegyzők Közlönye 2018/1. sz. 5-16. o.
[9] Ld. pl. LB Pfv.II.21.981/2000/4., Kúria II.20.374/2020.
[10] Vékás Lajos, Bevezető rendelkezések In.: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.), Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer 2014., 43-45. o.
[11] Részletesen ld. T/11900 sz. Törvényjavaslat indokolással - a polgári perrendtartás.
[12] A PK 298. állásfoglalás I. pontja szerint a házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos jogvitában a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelemnek tekinteni, amelyen belül a rendezés módjának meghatározása a bíróság feladata.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző nyugalmazott kúriai tanácselnök, címzetes egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
