A lakásnak, az otthonnak, a család otthonának különös súlya van az emberek életében. Ennek következményeit a polgári jognak, a családjognak is le kell vonnia, megfelelő szabályozással védenie kell a család otthonát. A Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. tv., a továbbiakban Ptk.) családjogi rendelkezései ennek a követelménynek eleget is tesznek, hiszen különböző összefüggésben rendezik a közös lakás helyzetét. Két kérdés érdemelt kiemelt figyelmet a szabályozásban: a lakás használata és a lakással való rendelkezés. A rendelkezésnek, amennyiben az az ingatlan elidegenítését jelenti, vagyonjogi jelentősége is van, de az otthon védelme szempontjából az kerül előtérbe, hogy a családtagok mennyiben tudják a lakást használni, így mennyiben tudja az rendeltetését otthonként betölteni. Ennélfogva nemcsak az elidegenítésnek lehet a családtagok életére hatása, hanem annak is, ha a lakás használatát érintő módon rendelkezik azzal az erre polgári jogi jogosultsággal rendelkező családtag.
A családjogi rendelkezések között a házastársi lakáshasználat, az élettársi lakáshasználat, a házassági vagyonjog egyes szabályai és a kiskorú gyermek lakáshasználata bír elsősorban jelentőséggel; s csak részlegesen tartozik a családi otthon kérdésköréhez a kiskorú gyermek ingatlant érintő ügyleteit rendező szabályok köre. Noha a lakáshasználat és a lakással való rendelkezés túlmutat a házastársak közötti vagyonjogi rendszer szabályain, hiszen - ahogy arról már feljebb volt szó - nem feltétlenül kapcsolódik tulajdonjoghoz, a tulajdonjog jelentőségét nem lehet lebecsülni. A család otthonául szolgáló ingatlan védelmével kapcsolatos rendelkezések a korábbi családjogi szabályozásban is megjelentek, a Ptk.-ban azonban többlethangsúlyt kaptak, különösen, ami a rendelkezési jog gyakorlását és annak következményeit illeti. A házastársak viszonyainak szabályai mellett a Ptk.-ban nóvumként helyet nyertek az élettársi lakáshasználatra vonatkozó rendelkezések is.
- 5/6 -
A házastársi közös lakás önálló jogi fogalom. A Ptk. 4:76. §-ának (1) bekezdése értelmében az a lakás minősül házastársi közös lakásnak, amelyben a házastársak együtt laknak, mégpedig egyikük vagy mindkettejük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján.
A Ptk. előtt a lakáshasználatot is szabályozó családjogi törvény (az 1952. évi IV. tv., a továbbiakban: Csjt.) ezt a fogalmat ismerte és alkalmazta, azzal az eltéréssel, hogy csak a tulajdonjogot és bérleti jogot említette olyan jogcímekként, amelyek alapul szolgálnak arra, hogy az adott ingatlan házastársi közös lakás lehessen. Így a két alapvető feltételnek a teljesülését, azaz az együttlakást és azt, hogy az egyik házastársnak vagy mindkettejüknek önálló jogcíme legyen a lakás használatára, a Csjt. is megkövetelte, s ezeket a bírósági gyakorlat is alkalmazta, így értelmezésükre számos alkalommal mód kínálkozott. Noha számos tekintetben ilyen módon kikristályosodott az, hogy mely lakást kell házastársi közös lakásnak tekinteni, az életviszonyok változása, amely az utóbbi tizenöt-húsz évben különösen felgyorsult, újabb helyzeteket eredményezett és újabb kérdéseket vetett fel. A már a Csjt. idején kialakult gyakorlat szerint az, hogy ott a házastársak együtt laknak, nem követelte meg azt, hogy együttesen költözzenek be. Házastársi közös lakásnak minősült az otthon akkor, ha a bennlakás céljával együtt vagy külön-külön beköltöztek. A házastársi együttélés utolsó színhelye szolgálhat házastársi közös lakásként, így annak van jelentősége, hogy az életközösség megszűnésekor a házasfelek ott laknak.
Az utóbbi évek ítélkezési gyakorlatából példaként hozható az az eset,[2] amelynek az alapul szolgáló tényállása szerint a házastársak gyermekeikkel egy olyan kétszintes ingatlanban éltek, amelynek az alsó szintjén állatorvosi rendelő, állateledel-bolt, lottózó terminál, raktár helyezkedett el és egy olyan társaság bérleményét képezte, amelyben a házastársak egyike állatorvosi tevékenységet végzett, a lakószobák pedig a felső szinten voltak. Az eljárás során megállapításra került, hogy a perbeli felek, a házastársak "az együttélésük alatt az ingatlan mintegy 40 négyzetméter alapterületű felső szintjét használták közösen, gyermekeikkel együtt". A Kúria - még a Csjt. vonatkozó szabályaira hivatkozva - azt rögzítette, hogy nem minősül a házastársi közös lakás részének a többszintes ingatlan, üzlet és rendelő célját szolgáló alsó szintje, ennélfogva a lakáshasználatot is (csak) a felső szinten, a lakás céljára használt helyiségek vonatkozásában kell rendezni. Egy másik közzétett ítélet[3] alapjául szolgáló ügyben olyan helyzetben kellett dönteni, amikor a telken a családi ház, azaz a főépület mellett egy szoba-konyhás kisház is állt, amely utóbbiban mellékhelyiségek is voltak, s itt lakott a család, amíg a főépületet felépítették. A Kúria akként foglalt állást, hogy miután az életközösség megszűnésekor a házastársak, s a család a főépületben éltek, a kisház pedig raktárként szolgált, az utóbbi a lakáshasználat rendezésekor nem jöhet szóba.
- 6/7 -
A házastársi lakáshasználatot a Ptk. Családjogi Könyve a házassági vagyonjogról szóló önálló egységen belül, de a házassági vagyonjogi rendszerektől elkülönülten szabályozza, akárcsak korábban a Csjt.. Ilyen módon a házastársi lakáshasználat a házassági vagyonjogi rendszerektől független. Lakáshasználatra jogosult a házastárs, a házastársak közös kiskorú gyermeke, továbbá a kizárólagos jogcímmel rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is. Noha a jogi szabályozás házastársi lakáshasználatról szól, valójában ennél többről van szó, a családi otthonról. Ezt mutatja a kiskorú gyermek lakáshasználati jogának rendezése is. A házastárs lakáshasználati joga különleges, a házassághoz kapcsolódó jogosítvány, amely nem szűnik meg sem a házassági életközösség megszűnésével, sem a házasság felbontásával. A Ptk. 4:77. §-ának (2) bekezdése akként fogalmazza ezt meg, hogy a házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése önmagában nem szünteti meg a használati jogát annak a házastársnak, aki ezt a közös otthont, a házastársi közös lakást a másik házastárs (önálló) jogcíme alapján használja, azaz a másik házastársat tulajdonjog, bérleti jog vagy haszonélvezeti jog illeti meg.
Ebből az következik - és ezt az ítélkezési gyakorlat következetesen alkalmazza is -, hogy önmagában a házassági életközösség megszűnésével sem kell távoznia a lakásból annak a házastársnak, aki ugyan nem volt annak sem tulajdonosa, sem bérlője, sem haszonélvezeti joggal nem rendelkezett, de házastársi minőségében az együttélés céljával abba az ingatlanba beköltözött. Miután a lakáshasználati jog vagyoni értékkel rendelkezik, az a házastárs, akinek akár a felek megállapodása, akár a bíróság döntése alapján el kell hagynia a lakást, a lakáshasználati jog vagyoni értékének megtérítését követelheti. Természetesen nincs annak akadálya, hogy ez a házastárs önként távozzon a lakásból.
A Ptk. arra nézve nem tartalmaz rendelkezést, hogy a feleknek miként áll fenn ez a lakáshasználati joga a házassági együttélés idejére, pontosabban, az együttélésük mikéntjét nem rendezi, azt azonban igen, hogy ez védelmet érdemel (lásd alább a rendelkezési jog tárgyalását). A házassági életközösség egyik meghatározó és tipikus, sőt, rendszerinti eleme a közös háztartásban való együttélés. Annak azonban jelentősége van és szabályozza is a Ptk., hogy meddig maradhat fenn a házastársi lakáshasználathoz fűződő jog. A felek, családtagok, jelen esetben házastársak a lakáshasználat kérdését rendezhetik arra az időszakra nézve, amikor már nem áll fenn az életközösség. Az itt tárgyalt témakörhöz szorosan kapcsolódó kérdés, hogy mikor lehet a házassági életközösséget fennállónak tekinteni. Ez a házastársak között is vitás lehet, ugyanakkor a Ptk. segítséget nyújt, hiszen a 4:35. § (1) bekezdésének második mondata értelmében a házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell. A házassági életközösségnek vannak a gyakorlatban kialakult rendszerinti fogalmi elemei, így a közös háztartásban való együttélés, a gazdasági közösség, a bensőséges érzelmi kapcsolat, az egymáshoz tartozás kifelé történő megnyilvánulása. Megjegyzésre érdemes ugyanakkor, hogy az életviszonyok és akár házasságon belüli együttélési megoldások változása az életközösség fogalmára is hatást gyakorol.
A házastársak közötti megállapodás többféle módon lehetséges. Amennyiben a házastársak között megegyezés van a használatra vonatkozóan az életközösség megszűnésekor,
- 7/8 -
akkor a Ptk. 4:80. §-ának (1) bekezdése értelmében az életközösség megszűnése után megállapodhatnak a lakás használata kérdésében. Ez a megállapodás nincs alakszerűséghez kötve, így egyszerű írásbeli formában, de szóban, sőt, ráutaló magatartással is megállapodhatnak a közös lakás használatáról. Nagyon gyakori az, hogy a felek közül az egyik elköltözik és hallgatólagosan rendezik azt, hogy ki fogja a lakást használni (ki "marad" a lakásban).
Arra is módjuk van azonban, hogy a házassági vagyonjogi szerződések körébe sorolható megállapodást kössenek előzetesen, még az életközösség fennállása alatt vagy akár annak megkezdése előtt is arról, hogy miként fogják rendezni a közös lakás használatát az életközösség megszűnése után (4:78. §). Ennek az előzetes megállapodásnak a nevéből is következik jogi lényege: amikor azt a felek megkötik, még nem szűnt meg közöttük a házassági életközösség. Olyan időre nézve rendezik a lakáshasználatot, amely még bizonyosan előttük áll. Ez a megállapodás azonban szigorú formai követelményeknek alárendelt: közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
A Ptk. számol azzal, hogy a körülmények a szerződés megkötését követően megváltozhatnak, és ezen változásoknak a következményeit egyértelműen vonja le (szemben a Csjt. szabályaival, amelyek ezeket a helyzeteket nem fedték le). Az egyik tipikus változás, amely nem egyszer merült fel az ítélkezési gyakorlatban, hogy a család újabb lakásba költözik, amely lehetőségre esetleg nem gondoltak vagy gondolhattak, amikor a viszonyokat előzetesen rendező szerződést megkötötték. A Ptk. 4:78. §-ának (2) bekezdése értelmében az újabb lakásra akkor terjed ki a szerződés hatálya, ha a szerződés így rendelkezik. Komoly súlya van a közös gyermek lakáshasználati jogának: a bíróság ezen gyermek érdekében a szerződésben foglaltakhoz képest eltérően rendezheti a lakáshasználatot. Amennyiben a felek a lakáshasználatot nem tudják rendezni, a bíróságnak van kérelemre hatásköre ennek a kérdésnek a rendezésére.
A családi otthont védik a Ptk. olyan rendelkezései, amelyeket korábban a Csjt. nem tartalmazott.[4] A védelem mindaddig fennáll, amíg a lakáshasználati jog fennáll, azaz a lakáshasználat rendezéséig. A védelem fennállásnak időtartama tekintetében ugyanakkor a Ptk. különböztet, mégpedig olyan módon, ahogyan a házassági vagyonjogi rendelkezések
- 8/9 -
körében is: megkülönbözteti az életközösség fennállásának időszakát, valamint azt az időszakot, amely az életközösség megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig áll fenn. Természetesen nem kizárt az, hogy a házastársak az életközösség megszűnésekor rendezik a lakáshasználatot - akár olyan módon, hogy az egyik térítési igény nélkül távozik -, de az esetek jelentős részében az életközösség megszűnése/megszüntetése még nem jár a jogi kérdések rendezésével.
A rendelkezés tekintetében a Ptk. különböztet két helyzet között azon az alapon, hogy a házastársak közös jogcím alapján használják a lakást, azaz mindketten tulajdonosok, bérlői vagy haszonélvező jogállásuk van vagy csak egyikőjüknek áll fenn önálló jogcíme a lakás használatára. A házastársi lakáshasználat jogintézményének alapja az, hogy legalább egyiküknek legyen önálló jogcíme a lakáshasználatra, azaz a járulékos jogcím nem elégséges ahhoz, hogy a lakáshasználatra a fenti családjogi rendelkezések hatálya kiterjedjen.
Amennyiben a házastársak közös jogcím alapján használják a lakást, a lakás használatáról csak együttesen rendelkezhetnek vagy a házastársak egyike a másik hozzájárulásával. A hozzájárulást nem lehet vélelmezni. Ez a szabályozás szigorú, szigorúbb, mint vagyonközösség esetén a közös vagyonnal való rendelkezés főszabálya, amely szerint a visszterhes rendelkezésnél az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs hozzájárulása mellett vélelem áll fenn. A használatról való rendelkezés esetén azonban ilyen vélelem nincs, azaz mindkét házastársnak részt kell vennie az ügylet megkötésében vagy csak az egyiküknek, de ahhoz a másik házastársnak szükséges a hozzájárulása. Annak, hogy a hozzájárulás mellett nem áll fenn vélelem, a jogkövetkezmények szempontjából is jelentősége van. Összességében az egyoldalú rendelkezés jogát zárja ki a Ptk. 4:77. § (1) bekezdése a család lakhatásának biztosítása érdekében.
Ha az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján használják a lakást, akkor sem gyakorolhatja ez a házastárs a rendelkezési jogát korlátlanul a Ptk. 4:77. § (3) bekezdése szerint. Amennyiben úgy rendelkezne a lakással, hogy az a másik házastársnak és/vagy az ott lakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené, akkor ehhez szükséges a másik házastárs hozzájárulása. Ez esetben annak az egyoldalú rendelkezésnek a tilalmát mondja ki a Ptk., amely a család lakhatását "veszélybe sodorja". Ezek a rendelkezések határozott figyelmeztetést jelentenek a családi otthon védelme érdekében. Nyilvánvaló, hogy az okiratszerkesztésnél eljáró vagy tanácsadásban közreműködő közjegyzőnek, ügyvédnek - amennyiben eljár - erre fel kell hívni a rendelkezni kívánó házastárs figyelmét. Nemcsak azért van a tájékoztatási kötelezettségnek súlya, mert jogi következményei vannak a fenti rendelkezési jog megsértésének, hanem azért is, mert erről a tapasztalatok szerint azoknak, akik rendelkezési jogot gyakorolva eljárnak, csekélyek az ismereteik.
Ha az eljáró házastárs a fenti kötelezettségeket megszegi és egyoldalúan, a másik házastárs hozzájárulása nélkül rendelkezik az akár a közös jogcímen, akár a kizárólagos jogcímen lakott lakás használatát érintően, számolnia kell ennek a következményeivel. Ebben a tekintetben el kell határolni a házasfelek egymás közötti, ún. belső jogviszonyát és a házastársaknak a harmadik személy(ek) felé fennálló ún. külső jogviszonyát. Ami a belső jogviszonyt illeti, az egyoldalúan és így jogellenesen rendelkező fél a másik házastárssal szemben főszabályként a deliktuális felelősségi szabályok szerint kártérítéssel
- 9/10 -
tartozik. Ami pedig a külső jogviszonyt illeti, a harmadik személlyel szemben a hozzájárulást nem adó fél nem felel. Csak a jóhiszeműen és visszterhesen szerző harmadik személyt védi azonban a Ptk., azaz ha a harmadik személy rosszhiszeműen járt el vagy ingyenesen szerzett, a hozzájárulását nem adó féllel szemben a szerződés hatálytalan, azt vele szemben kikényszeríteni nem lehet. (Ebben az utóbbi tekintetben a Ptk. nem az érvénytelenség jogkövetkezményei irányába, hanem a fedezetelvonó szerződés jogkövetkezményei irányába vitte el a szabályozást.)
Ezek a rendelkezések függetlenek attól, hogy a házastársak milyen házassági vagyonjogi rendszerben élnek. Bármelyik rendszerben lehetséges az, hogy valamely vagyontárgy, jelen esetben a családi otthon, a házastársi közös lakás közös tulajdonukban van vagy valamelyiküknek a különvagyonát képezi.
A családi otthonnal, házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal való rendelkezés a házassági vagyonjogi szabályok között is szabályozásra került, szintén új rendelkezésként. Miután ez nem általános vagyonjogi rendelkezés, hanem csak a házastársi vagyonközösség körében kerül szabályozásra, érdemes - kiindulópontként - távolabbra tekinteni.
A Ptk. házassági vagyonjogi rendelkezései általános szabályt igen csekély mértékben tartalmaznak, lényegében mindössze a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének lehetőségét, a vagyonjogi rendelkezések időbeli hatályát és az érvénytelen házasság jogkövetkezményeit rendezik (4:34-36. §§). Ezt követően a Ptk. házassági vagyonjoga a házastársi vagyonközösséget mint törvényes házassági vagyonjogi rendszert szabályozza részletesen, azt követően a házassági vagyonjogi szerződés általános szabályairól szól, végül pedig két választható vagyonjogi házassági rendszer, a közszerzeményi rendszer és a vagyonelkülönítés rendszerének mintaszabályait adja meg. Ilyen módon a családi otthon védelme a szűk értelemben vett házassági vagyonjogi szabályok között általános szabályként nem szerepel.
A közszerzeményi rendszerben és a vagyonelkülönítés rendszerében a házastársaknak családjogi alapon nem keletkezik közös vagyona. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy polgári jogi értelemben közös tulajdonuk legyen, így a közös otthont képező ingatlan is állhat - nyilvánvalóan - közös tulajdonukban, de erre a rendelkezés tekintetében nem vonatkoznak más szabályok, mint a polgári jog általános szabályai (a házastársi közös lakással való, annak használatát érintő rendelkezési jog korlátai az ilyen vagyonjogi rendszerben élő házastársakra is vonatkoznak).
A házastársi vagyonközösség a 4:34. § (2) bekezdése alapján a házastársak törvényes vagyonjogi rendszere, amely a házassági életközösség idejére áll fenn, amennyiben a felek nem kötik ki más vagyonjogi rendszer hatályát. (A házastársi vagyonközösség szabályai a házassági életközösség előtt is alkalmazandók, amennyiben a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt, ugyanakkor a házassági életközösség vége feltétlenül
- 10/11 -
véget vet minden házassági vagyonjogi rendszernek, így a házastársi vagyonközösségnek is. A házastársi életközösség alatt más vagyonjogi rendszerben is élhetnek a házastársak.)
A házastársi vagyonközösség keretei között a házasfeleknek közös vagyona és különvagyon egyaránt keletkezhet és rendszerint keletkezik is. A gyakorlatban nagy problémát okoz az alvagyonok keveredése, vegyülése, amely a mindennapok gazdálkodásában rendszerint előfordul. Különösen a házastársak közötti vita vagy a házastársak és érintett harmadik személyek közötti vita esetén válik gyakran az is vitatottá, hogy az adott vagyontárgy a közös vagy a különvagyon része. A házastársi vagyonközösségben főszabályként közös vagyon keletkezik, a közös vagyonhoz tartozást vitatottság esetén ezt a Ptk. vélelmezni rendeli. Akár ingatlanon is keletkezhet közös tulajdon, és ha csak a felek egyike jelenik meg tulajdonosként, akkor ennek következménye lehet az, hogy csak a házastársak egyikét fogja az ingatlan-nyilvántartás tulajdonosként feltüntetni. Ezen a ponton jól megmutatkozik a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyainak az a sajátossága, hogy elválik a belső (házastársak közötti) és külső (házastársak és harmadik személyek közötti) jogviszony.
A közös vagyonnal, közös tulajdonnal való rendelkezés szabályai nem egyszerűek. Míg a Csjt. rövidre fogta ezeket a szabályokat, s sok kérdést is nyitva hagyott, a Ptk. ezeket törekedett végigvinni és az addig elvarratlan szálakat elvarrni. Erre a gyakorlat egységesítése miatt nagy szükség volt. A közös vagyonnal való rendelkezés szabályait a Ptk. nemcsak részletesebben szabályozza, mint korábban, hanem új korlátokat vagy éppen engedményeket is beépített azzal a céllal, hogy jobban reflektáljon a tényleges családi, házastársi és egyéni szükségletekre.
Ilyen új szabályként jelentkezik a Ptk.-ban jelenleg az a rendelkezés, amely szerint nem lehet a családi otthont, azaz a házastársi közös lakást magában foglaló, a házastársak közös tulajdonában álló ingatlannal egyoldalúan rendelkezni. Noha a közös vagyonnal való rendelkezésnek az a főszabálya, hogy azzal a házastársaknak együttesen vagy egyiküknek a másik fél hozzájárulásával lehet rendelkeznie, az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs hozzájárulását vélelmezni kell. Ugyan ezt a vélelmet meg lehet dönteni, az ítélkezési gyakorlat nem azt mutatja, hogy ez egyszerű lenne, hiszen ha a házastársak életközössége fennáll, nem könnyű bizonyítani azt, hogy az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs nem tudott az ügyletről. A Ptk. 4:48. §-a azt rögzíti, hogy nem lehet ezt a hozzájárulást vélelmezni, így a főszabály alóli egyik kivételt teremti meg.
A családi otthonnal kapcsolatos rendelkezés[5] fenti korlátja érvényesül a vagyonközösség fennállása alatt és a vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben is. A vagyonközösség addig áll fenn, amíg a házastársi vagyonközösség hatálya fennáll. Ez rendszerint az életközösséggel kezdődik és rendszerint akkor ér véget, ha az élet-
- 11/12 -
közösség megszűnik. Mindazonáltal a vagyonközösség és az életközösség nem feltétlenül esik egybe. A Ptk. alapján - és ezek nem új szabályok -, a vagyonközösség megszűnhet az életközösség fennállása alatt is, akkor, ha a felek házassági vagyonjogi szerződést kötnek vagy a bíróság kérelemre megszünteti a házassági vagyonközösséget. A vagyonközösség megszűnése után érvényesíthetik a házastársak a közös vagyon megosztása iránti igényüket.
Amennyiben a házastársak bármelyike a másik házastárs hozzájárulása nélkül rendelkezik a házastársi közös lakást magában foglaló és közös tulajdonban álló ingatlannal, ennek következményeit a Ptk. levonja. A házastársak egymás közötti jogviszonyában kártérítési felelősség keletkezik, harmadik személy felé pedig a hozzájárulását nem adó házastárs nem tartozik az ügyletért felelősséggel, sőt, ha a harmadik személy nem volt jóhiszemű és nem ellenérték fejében szerzett, a szerződés a hozzájárulást nem adó házastárssal szemben hatálytalan lesz.
Az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs hozzájárulása a Ptk. 4:45. § (2) bekezdése értelmében - a vagyonközösség fennállása alatt - nincs alakszerűséghez kötve, így, noha kifejezettnek lennie, még csak írásbeliség sem szükséges. Ennek következménye az, hogy a hozzájárulás léte, illetve hiánya bizonyítási kérdéssé válhat.
Vagyonjogi tekintetben a házastársak és élettársak helyzete igen különböző. Az élettársak alatt - természetesen - csak a de facto, ténylegesen együttélő partnereket kell érteni.[6] Az élettársakra vonatkozó szabályozás messze nem annyira részletekbe menő és az élettársak helyzete távolról sem olyan védett és jogokkal/kötelezettségekkel körülbástyázott, mint a házasságban élőké.
Az élettársak vagyoni helyzetét a kötelmi jogot szabályozó Hatodik Könyv rendezi, az egyes szerződések között kapott helyet az élettársi kapcsolat. Ebben a könyvben mind a vagyoni viszonyok, mind a lakáshasználat egyes kérdései szabályozásra kerültek. Tartalmaz élettársakra vonatkozó rendelkezéseket a családjogot szabályozó Negyedik Könyv is, méghozzá az élettársi kapcsolat ún. családjogi hatásaira vonatkozóan. Az élettársi jogviszonyhoz akkor fűződnek családjogi következmények, ha az élettársi viszony legalább egy évig fennállt és a kapcsolatból közös gyermek származott. A családjogi hatások között az élettársi tartást és az élettársi lakáshasználat bíróság előtti rendezésének igényét tartalmazza a Ptk.. Az élettársi lakáshasználat rendezésének struktúrája a házastársi lakáshasználat "modellje" alapján került kialakításra, ugyanakkor az élettársat nem illeti meg olyan erejű lakáshasználati jog, mint a házastársat. Ezzel is összefüggésben az élettársak, illetve a kiskorú gyermek családi otthonhoz fűződő joga nincs olyan biztosítékokkal ellátva, mint akkor, ha az érintette házastársakként élnek az ingatlanban, a közös otthonban.
- 12/13 -
Az a védelem, amelyet a közös tulajdonban lévő és a családi otthont magában foglaló ingatlan a házasoknál - legalábbis a házastársi vagyonközösség kereti között - élvez, az élettársakat azért sem illeti meg, mert a közöttük fennálló törvényes vagyonjogi rendszer nem a házastársak vagyonközösségéhez, hanem a házastársak által választható közszerzeményi rendszerhez áll közel. A Ptk. új vagyonjogi rendszert vezetett be az élettársak számára; a 6:516. § (1) bekezdése szerint az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők, de az életközösség megszűnésekor mindketten követelhetik a másiktól a vagyongyarapodás megosztását, méghozzá a szerzésben való közreműködés arányában. Ez a rendszer mindenképpen eltér attól, amelyet az 1959. évi IV. törvény, a korábbi Ptk. (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) alkalmazni rendelt az élettársak vagyoni viszonyaira. Az élettársak élettársi vagyonjogi szerződéssel eltérhetnek a törvényes rendszertől, akár a házassági vagyonjogi szerződéssel a házastársak.
Említésre érdemes, hogy a 2014. március 15-e előtt létesített élettársi kapcsolat esetén az élettársakra az 1959-es Ptk.-ban foglalt vagyonjogi rendelkezéseket kell alkalmazni, míg a 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. rezsimje alatt - azaz a Ptk. hatálybalépését követően - létesített élettársi kapcsolatra a Ptk. vagyonjogi szabályai alkalmazandók. A családjog alapelvei vonatkoznak és megfelelő tényállás mellett alkalmazhatók lehetnek az élettársakra is, különösen akkor, ha közös kiskorú gyermek érintett, de ennek egyelőre semmiféle gyakorlata nincs.
A kiskorú gyermek mellett vagyonával való rendelkezése esetén rendszerint különös szerepe van törvényes képviselőjének, aki szülője vagy gyámja. Amennyiben a szülők együttélnek, főszabályként mindketten ellátják a gyermek törvényes képviseletét és vagyonának kezelését. Egyáltalán nem ritka azonban - és ez tendenciaként jól kirajzolódik -, hogy a már nem együttélő szülők is mindketten továbbra is rendelkeznek törvényes képviselettel és kezelik a gyermek vagyonát. Önmagában az, hogy a gyermek a szüleinek egyikével él és a másik szülő "különélő" szülőként jelenik meg, még nem jelenti azt, hogy a különélő szülő ne rendelkezne vagyoni ügyekben törvényes képviselettel. Egyre gyakoribb, hogy a szülők megállapodásuk alapján közös szülői felügyeletet gyakorolnak akkor is, ha már nem élnek együtt, ilyen esetben pedig mindkettejüket megilleti valamennyi a gyermekkel kapcsolatos jog és kötelezettség. Még ha nem is marad fenn a közös szülői felügyelet, akkor is lehetséges, hogy mindkét szülő - megállapodásuk vagy bírósági döntés alapján - rendelkezik vagyonkezelői jogosítvánnyal. Az biztosan leszögezhető, hogy a jogi szabályozás ezen a téren is egyre egyénre szabottabb.
A kiskorú gyermek, amennyiben életkora miatt korlátozottan cselekvőképes, azaz a 14. évét betöltötte és nem cselekvőképtelen, önállóan nagy jelentőségű ügyekben - mint az ingatlanon fennálló tulajdonjoggal való rendelkezés - érvényesen nem rendelkezhet. Jognyilatkozata érvényességéhez törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Széles körben a törvényes képviselő önállóan is tehet jognyilatkozatot. Amennyiben a gyermek
- 13/14 -
még nem töltötte be a 14. évét, jognyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselője jár el. Az ingatlant érintő ügyletekben ugyanakkor a gyámhatóság jóváhagyására is szükség lehet, amennyiben a kiskorú gyermek ingatlanon fennálló tulajdonjogának átruházására vagy megterhelésére kerül sor vagy a gyermek nem tehermentesen szerzi meg ingatlan tulajdonjogát. Ez utóbbi esetben mégsem szükséges a gyámhatóság jóváhagyása, amennyiben a gyermek részére ingatlant ajándékoznak és ezzel egyidejűleg az ingatlanon az ajándékozó haszonélvezetet alapít. A Ptk. azon ügyleteknél, amelyekhez főszabályként a gyámhatóság jóváhagyására van szükség, mellőzhetővé teszi ezt a hozzájárulást, amennyiben a jognyilatkozat érvényességét bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírálták.
Noha részben nem szorosan a kiskorú ingatlanvagyonával kapcsolatos rendelkezési joghoz kapcsolódik, említésre érdemes, hogy a Kúria elnöke által létrehozott és a Kúria mellett tevékenykedő, az új Polgári Törvénykönyv értelmezésére felállított Tanácsadó Testület állást foglalt abban a kérdésben, hogy a "törvényes képviselő mely jognyilatkozata minősül a Ptk. 2:15. §-ának (3) bekezdése szerint "a közjegyzői eljárásban elbírált jognyilatkozatnak" az érvényesség szempontjából". A véleményben megfogalmazásra került, hogy "ez a szabály minden olyan esetre vonatkozik, amikor vagyoni ügyben a közjegyző érdemi határozatot hoz".[7]
A Miniszterek Tanácsa 1981-ben fogadott el egy ajánlást,[8] amely a családi otthonnal és háztartási tárgyakkal kapcsolatos használati jog kérdéskörét rendezi. Az ajánlás értelmében az egyik házasfél által teendő, a családi otthonnak a másik fél általi használatát közvetlenül érintő jogügyletéhez ez utóbbi házastárs hozzájárulása is szükséges, s amennyiben a hozzájárulást ez a házastárs indokolatlanul megtagadja, mód van ennek pótlására. A hozzájárulás elmaradása szankcionálható, ugyanakkor jóhiszemű harmadik személyek védelmét is biztosítani kell. Ezeket a rendelkezéseket megfelelően alkalmazni ajánlják arra az esetre, ha a családi otthonnak a házastársak egyike nem tulajdonosa, hanem bérlője. Ezeket a megoldásokat javasolja az ajánlás a közös háztartásban lévő vagyontárgyakra is alkalmazni.
- 14/15 -
Az ajánlás a célok között a házastársak egyenjogúságának biztosítását, s a házastársak jogai egyenlőségének garantálását rögzíti. Ehhez az ajánláshoz nyúlnak vissza nemcsak az Európai Családjogi Bizottság alább bemutatásra kerülő vonatkozó Elvei, hanem a Ptk. Szakértői Javaslata[9] is.
Az Európai Családjogi Bizottság tudományos alapokon álló és tudományos módszerrel dolgozó szervezetként célként tűzte ki ún. Európai Családjogi Elvek megalkotását és ezáltal az európai családjogi harmonizáció elősegítését.[10] 2013-ban publikálták a házassági vagyonjogi Elveket.[11] Az Elvek lényegében javaslatok, de semmiképpen nem "alapelvek", hiszen részletekbe menőek; ugyanakkor nem is paragrafusok, hiszen csak iránymutatást kívánnak a normaszövegben adni.[12]
A házassági vagyonjogi Elvek tartalmaznak általános, az alkalmazandó házassági vagyonjogi rendszertől független rendelkezéseket: néhány szabályban rögzítik a házastársakra irányadó általános jogokat és kötelezettségeket. Ezek között szerepel a családi otthon és a háztartási felszerelési tárgyak védelme, továbbá a bérelt családi otthon védelme.
A családi otthon és házastársi felszerelési tárgyak védelme tekintetében az Elvek elsősorban az ezen ingatlannak és ingókkal való rendelkezési jog mikéntjét rögzítik. Azt indítványozzák, hogy ez ezen dolgokra vonatkozó jogot érintő bármely rendelkezéshez mindkét házastárs hozzájárulása szükséges, illetve, ha csak az egyik gyakorolja a rendelkezési jogot, akkor annak érvényességéhez szükséges a másik házastárs jóváhagyása. A hozzájárulás megtagadása esetén vagy amennyiben azt a házastárs nem tudja megtenni, az arra kompetenciával rendelkező hatóságtól vagy bíróságtól kérheti ennek tulajdonképpen pótlását (illetőleg az arra való feljogosítását, hogy egyedül megtegye ezt a nyilatkozatot). Arra az esetre, ha a felek egyike egyedül, a másik hozzájárulása nélkül gyakorolja rendelkezési jogát, az ügylet érvénytelenné nyilvánítását lehet kérni.
Nem egy országban élvez védelmet a családi otthon függetlenül attól, hogy milyen vagyonjogi rendszerben élnek a házastársak. A common-law országokban önálló jogszabály rendelkezései vonatkoznak a családi otthont képező ingatlan védelmére, több nemzeti szabályozás pedig definiálja a családi otthon fogalmát. Még ha a családi otthon köre nem-
- 15/16 -
zeti rendelkezésekként különböző is, egyértelműen felmutatható az európai országokban a tendencia arra, hogy a család otthonát szolgáló ingatlannal való rendelkezési jogot korlátozzák.[13] Csekélyebb "egységesülés" mutatkozik a háztartási berendezési és felszerelési tárgyak tekintetében, s a védelem mértéke is alacsonyabb szintű.[14] A házassági vagyonjogi Elvekben rögzített védelem célja a családnak mint egységnek, továbbá a nem tulajdonos házastárs használathoz fűződő jogának biztosítása. Az a megoldás, hogy a hiányzó nyilatkozat pótolható vagy akár a rendelkezés érvénytelenné nyilvánítása követelhető, elősegítheti az ügyek rugalmas megítélését, azt, hogy egyedi esetre szabottan ítéljék azokat meg.
Az Elvek körében a bérelt családi otthon is védelmet érdemel. Amennyiben a családi otthon az egyik házastárs bérlete, úgy kell tekinteni, mintha mindkét házastárs bérlő lenne, még akkor is, ha a bérleti jog a házasság előtt keletkezett. A bérlet megszüntetése vagy módosítása mindkét házastárs eljárásnak függvénye, illetve a bérlő eljárásához szükséges a másik házastárs hozzájárulása. Az európai országok körében van példa arra, hogy a bérelt családi otthon ugyanolyan védelemben részesüljön a házastársak egymással szembeni viszonylatában, mintha legalább egyiküknek tulajdonjoga állna fenn.[15] ■
JEGYZETEK
[1] A cikk a Budapesten, 2017. november 16-18. között megrendezett 29. Közép-Európai Közjegyzői Kollokvium plenáris ülésén elhangzott előadás szerző által szerkesztett változata.
[2] BH+ 2014.9.400.
[3] BH 2013.11.306.
[4] A Ptk. kodifikációja folyamán kezdettől megjelent az igény arra, hogy jobban védelemben részesítsék a családi otthont, a család lakhatását, s különösen a házastársi lakáshasználati joggal rendelkező házastársat és gyermeket. A kodifikációs folyamat tekintetében: Kőrös András, "Fontolva haladás" - az új Ptk. Családjogi Könyve. 5. Rész: A házastársi közös lakás használatának rendezése. Családi Jog, 2006. 2. 12. o.; Kőrös András-Makai Katalin: Családjog. In: Vékás Lajos (szerk.), Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest, 2013. 457-458. o. A hatályos Ptk. tekintetében a rendelkezési jog korlátozását lásd: Kőrös András, A házastársi közös lakás használatának rendezése. In: Petrik Ferenc-Kőrös András (szerk.), Családjog. Az új Ptk. magyarázata III/VI. Budapest, 2013. 123-133. o.; Szeibert Orsolya, Negyedik Könyv. In: Vékás Lajos-Gárdos Péter szerk.), Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, 2014. 714-715. o. A Ptk. családi otthont védő és lakáshasználatot szabályozó új rendelkezéseit veszi sorra Kőrös András, A családi otthon védelme a Polgári Törvénykönyvben. Közjegyzők Közlönye, 2015. 5. 56-69. o.
[5] A kodifikációs folyamat tekintetében: Kőrös András-Makai Katalin, Családjog. In: Vékás Lajos (szerk.), Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest, 2013. 438. o. [a továbbiakban: Kőrös-Makai, Családjog]. A hatályos Ptk. tekintetében a rendelkezési jog korlátozását lásd: Kőrös András, Házassági vagyonjog. In: Petrik Ferenc-Kőrös András (szerk.), Családjog. Az új Ptk. magyarázata III/VI. Budapest, 2013. 102-103.; Szeibert Orsolya, Negyedik Könyv. In: Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.), Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, 2014. 693-694. o.
[6] A bejegyzett élettársak vagyoni viszonyaira a 2009. évi XXIX. törvény alapján a házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
[7] A Tanácsadó Testület a fent idézett kérdés mellett a további, kiegészítő kérdésre is választ keresett: "Például a kiskorú törvényes képviselőjének az örökség visszautasítására vonatkozó jognyilatkozatához a hagyatéki eljárásban szükséges-e a gyámhatóság hozzájárulása?" A Testület teljes véleménye a Kúria honlapján olvasható.
[8] Recommendation No. R (81) 15 of the Committee of Ministers to Member States on the rights of spouses relating to the occupation of teh family home and the use of the household contents.
[9] Kőrös-Makai, Családjog 456. o.
[10] Az Európai Családjogi Bizottság tevékenységét, célkitűzését, az Elvek megalkotása során alkalmazott módszert illetően elsősorban lásd: Szeibert Orsolya, A házasság Európában a jogegységesítő törekvések tükrében. Budapest, 2014. 15-22.. [a továbbiakban: Szeibert, A házasság].
[11] A házassági vagyonjogi Elveket közli: Katharina Boele-Woelki et al, Principles of European Family Law Regarding Property Relations Between spouses. Cambridge-Antwerp-Portland, 2013. [a továbbiakban: Boele-Woelki et al.] Magyar fordítását - Az Európai Családjogi Bizottságnak a házastársak közötti vagyoni viszonyokra vonatkozó Elvei - lásd: Szeibert, A házasság, és ugyanígy Szeibert Orsolya, Az Európai Családjogi Bizottság Elvei a házasság felbontása, a volt házastárs tartása, a szülői felelősség és a házastársak közötti vagyoni viszonyok terén. Családi Jog, 2017. 1. 7-12. o.
[12] A jelen tanulmány szerzője a Bizottság külső, nemzeti szakértői köréhez tartozik.
[13] Boele-Woelki et al. 64-66. o.
[14] Boele-Woelki et al. 66. o.
[15] Boele-Woelki et al. 73. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
