A 2023 december havi statisztika szerint összesen 17.457 közjegyző tevékenykedik Franciaországban, amiből 12.163 fő önállóan, 5.294 fő pedig alkalmazott[1] közjegyzőként jár el.[2] A közjegyzők nem és életkor szerinti megoszlása az elmúlt években jelentősen átalakult: míg 2015. évben 9802 főből 6296 férfi és 3506 női közjegyző volt, életkoruk pedig 46 és 50 év közötti átlagot mutatott,[3] addig 2023. évben 17.457 főből 7.473 férfi és 9.948 női közjegyzőt számolhattunk,[4] átlagéletkoruk 45 év volt.[5]
A 2023. évi statisztika[6] szerint Magyarországon 313[7] közjegyző működik. Az előbbiek szerint Franciaországban több mint ötvenszer annyi közjegyző látja el feladatait, mint Magyarországon. A két állam lakosságszámát - a 2023. évi statisztika szerint Franciaország lakossága 68.370.000 fő, Magyarország lakossága pedig 9.599.744 fő - is alapul véve hazánkban 30.572 főre, Franciaországban pedig 3.940 lakosra jut egy közjegyző.
A jelen tanulmány célja francia közjegyzői kinevezés feltételrendszerének rövid bemutatása, illetve összevetése a hazai szabályozással. Az értekezés[8] a francia közjegyzőség általános, szükségszerű ismertetése mellett a francia[9] közjegyző
- 88/89 -
sajátosságairól, valamint a francia közjegyzői kinevezés feltételrendszeréről szól, különös figyelmet fordítva az állampolgársági kritérium, mint a közjegyzői kinevezés feltételének uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére, és a felsőfokú közjegyzői képzés megújulására.
Franciaországban a közjegyzői létszám az elmúlt pár évben jelentős mértékben emelkedett a növekedésről,a tevékenységről és a gazdasági esélyegyenlőségről szóló 2015. augusztus 6-i 2015-990. számú jogszabály (a továbbiakban: Macron-törvény) által bevezetett újításoknak köszönhetően. A Macron-törvény elsődleges célja volt, hogy - már meglévők zavartalan működése mellett - növelje a közjegyzői irodák számát az ország azon területein, ahol a közszolgáltatás szükségessége azt megkívánja. Ennek érdekében a gazdasági és igazságügyi miniszter - a Gazdasági Versenyhivatal javaslatára - előre meghatározott ütem szerint ún. szabad letelepedési zónákat jelölt ki, amiket a jelentkezők pályázat útján tölthetnek be.[10] A jogalkotó célul tűzte ki, hogy 2017-ig 1002 új közjegyzői iroda jöjjön létre, valamint 2018 tavaszára 1650 új közjegyző kerüljön kinevezésre. Az ütemezést ezt követően kétévente felülvizsgálják, és amennyiben a kívánt célt nem tudják elérni, akkor azokat módosítják. A Macron-törvény előírásainak megfelelően 2018 nyarára közel 1700 új közjegyzőt neveztek ki, majd 2020 őszére újabb 699 fő tette le a közjegyzői esküt.[11] A koronavírus-járvány okozta gazdasági következmények a közjegyzői irodák működésére is hatással voltak, ennek okán a 20212023. év között 250 főben maximalizálták a kinevezhető közjegyzők számát. A jogalkotó a 2023-2025. közötti időszakra további 502 fő kinevezését tervezi.[12] A Franciaországban működő közjegyző a latin típusú közjegyzőség körébe tartozik. Ezen jogrendszer közjegyzői közhitelességgel felruházott, jogi végzettséggel és szakmai felelősséggel rendelkező személyek, akik az ügyvédségtől elkülönülten, azonban bírói rendszerbe részben betagozódóan végzik tevékenységüket. A kinevezésüket - magas szakmai követelményeknek való megfelelést követően - az államtól nyerik. A közjegyzői álláshelyek száma általában korlátozott (numerus clausus),[13] feladatuk ellátása során ügyleti okiratokat és ténytanúsítványokat készítenek, az általuk készített iratok pedig közvetlenül végrehajtható
- 89/90 -
közokiratok. A latin típusú rendszerhez tartozó közjegyzőknek az eljárásuk során fokozott törvényi garanciákat kell betartaniuk, az eljárási díjaik központilag szabályozottak, és az érdekképviseletüket a kamara látja el.[14]
A közjegyzői hivatás szervezetére vonatkozó[15] 1945. november 2-i 45-2590. számú törvényerejű rendelet (ordonnance) (a továbbiakban: közjegyzői hivatás szervezetére vonatkozó törvényerejű rendelet) 1. cikke szerint a közjegyző olyan közhiteles személy, aki minden nyilatkozatot vagy szerződést közokiratba foglalhat, amit felek közhitelességgel kívánnak felruházni, valamint letétbe vehet keltezés idejét igazoló okiratot, hiteles kiadmányt és másolatot adhat ki. A jogszabály közhatalommal ruházza fel a közjegyzőket.[16]
A francia közjegyző közhatalmi tevékenységet ellátó jogász, aki a jog valamennyi területén jogosult eljárni. Feladata a független, pártatlan jogszolgáltatás,[17] a kioktatás és a tanácsadás.[18] A franciaországi közjegyző az állam nevében és javára adót állapít meg, szed be, adótanácsadást végez ill. közreműködik az ügyfél adókötelezettségének teljesítésében.[19] Közjegyző a közreműködést csak akkor tagadhatja meg, ha az a kötelességeivel nem egyeztetethető össze, például jogszabályba, közrendbe, jóerkölcsbe ütközne, vagy csalárd magatartáshoz vezetne. A francia közjegyzői hivatás számos olyan jellemzővel bír, amely hasonlít a magyarországi ügyvédi tevékenységhez. Egyrészről érvényesül az eljáró közjegyző szabad megválasztásának joga - nincsenek illetékességi szabályok, a közjegyző az ország egész területén eljárhat, kivéve Új-Kaledóniát, Francia Polinéziát, a Wallis- és Futuna-szigeteket, valamint Saint-Pierre és Miquelon szigetét, ahol eltérő rendelkezések érvényesülnek[20] -, másrészről a közjegyző jogi tanácsokkal látja el ügyfeleit, emellett pedig közjegyzők szabadfoglalkozásúak. A francia közjegyző "a családok közjegyzője', vagyis közjegyző bizalmi pozíciót betöltve jár el, és a család valamennyi jogügyletét ellátja.[21]
- 90/91 -
A francia közjegyzői kinevezés feltételeire vonatkozó rendelkezéseket az 1973. október 1. napján hatályba lépett a közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló 1973. július 5-i 73-609 számú rendelet (décret) (a továbbiakban: a közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet) határozza meg. A jogalkotó a rendeletet több alkalommal, szinte minden évtizedben módosította, a legutolsó változtatásra a közjegyzőképzési rendszer vonatkozásában 2022. októberében került sor.
A közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 3. cikke szerint az igazságügyi miniszter azt a személyt nevezi ki közjegyzőnek, aki
- francia állampolgár, vagy az Európai Unió valamely más tagállamának, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak az állampolgára,
- nem követett el becsületbe és tisztességbe ütköző (bűn)cselekményt,
- nem követett el olyan cselekményt, amely kényszernyugdíjazást, vagy olyan fegyelmi, közigazgatási szankciót vonhat maga után, ami hivatalból történő felmentést, közjegyzői kamarából való kizárást, közjegyzői hivatás gyakorlására vonatkozó engedélyének visszavonását eredményezi,
- nem áll vezető tisztségviselői feladatok ellátásának tilalma alatt,[22]
- okleveles jogász szakképzettséggel vagy az igazságügyi miniszter és a felsőoktatási miniszter közös rendeletében meghatározott oklevéllel és felsőfokú közjegyzői oklevéllel (DESN=diplôme détudes supérieures du notariat) rendelkezik.
A jogalkotó a 2011. október 17-i 2011-1309 számú rendelettel (décret) módosította a közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 3. cikkét akként, hogy közjegyzővé az a személy nevezhető ki, aki francia állampolgár, vagy az Európai Unió valamely más tagállamának, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak az állampolgára. A jogszabály változtatására Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) az Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság C-50/08. számú ügyben hozott ítéletében[23] foglaltakra tekintettel került sor.
- 91/92 -
Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) pert indított Franciaországgal szemben arra hivatkozva, hogy megsértette az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (továbbiakban: EUMSZ) 49. cikk (korábban EKSz. 43. cikk) szerinti letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezést azzal, hogy a közjegyzői kinevezést francia állampolgársághoz kötötte.
A letelepedési szabadság értelmében tilos valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás.[24] Az EUMSZ 51. cikke (korábban: EKSz. 45. cikk) azonban a fenti szabadság kivételeként határozza meg a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységet, vagyis közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi szempontok érvényre juttatása érdekében lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy többletfeltételeket határozzanak meg.[25]
Az EUB Bizottság kontra Francia Köztársaság C-50/08. számú ügyben hozott határozata szerint a letelepedési szabadság egy olyan abszolút jog, amelynek korlátozására csak az EUMSZ-ben meghatározott esetekben van mód.[26] Amikor tehát Bizottság 2010. szeptember 14. napján pert indított Franciaországgal szemben arra hivatkozva, hogy az a francia állampolgárságot a közjegyzői kinevezés feltételeként szabva megsértette az uniós jogot, az EUB-nak azt kellett vizsgálnia, hogy Franciaországban közjegyzői tevékenység közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételnek minősül-e.[27]
Az EUB szerint nem tartoznak az EUMSZ 51. cikk alá a közhatalom gyakorlásához képest kisegítő vagy előkészítő jellegű tevékenységek, az olyan tevékenységek, amelyek bírósági vagy közigazgatási hatóságokkal való rendszeres, szerves kapcsolattal, akár kötelező együttműködéssel járnak, azonban érintetlenül hagyják az említett hatóságok döntési és mérlegelési jogkörét, valamint azok sem, amelyek nem járnak döntési, kényszerítő vagy kényszer alkalmazására vonatkozó jogkör gyakorlásával.[28]
Az EUB közjegyzői tevékenység mibenlétét vizsgálva kimondta, hogy a közjegyző okirat-szerkesztési és hitelesítési eljárása során kizárólag olyan okiratokat, megállapodásokat hitelesít, amelyek a felek szabad akaratán alapulnak, és amelyeket közjegyző egyoldalúan, a felek előzetes jóváhagyása nélkül nem
- 92/93 -
módosíthat. Ennek okán ezen közjegyzői tevékenység nem minősül a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételnek.
Az EUB kimondta továbbá, hogy bár a közjegyző az okirat-szerkesztési és hitelesítési eljárása során köteles megvizsgálni azt, hogy az okirat a törvényben előírt rendelkezésnek megfelel-e, és amennyiben nem, akkor megtagadja az együttműködést, azonban ez sem jelenti közhatalom gyakorlásban való közvetlen és sajátos részvételt. Még annak figyelembevételével sem, hogy a közjegyző ezen ellenőrzési kötelezettségének a köz érdekében, a jogszerűség és a jogbiztonság biztosítása érdekében tesz eleget.[29]
A közjegyzői okiratok végrehajthatósága vonatkozásában az EUB ugyancsak megállapította, hogy az nem minősül közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételnek, mert a végrehajthatóság a felek azon akaratán alapul, hogy az okiratot - miután a közjegyző annak törvényességét megvizsgálta - ilyen hatással ruházzák fel. Az EUB kiemelte, hogy a közjegyző végrehajtás elrendelésén felül semmilyen más hatáskörrel, így kényszerítő jogkörrel sem rendelkezik.[30]
Az EUB az ítéletében előadta, hogy a közjegyző egyéb tevékenysége, mint például az ingatlanokkal, az élők közötti ajándékozással, a végrendelettel, a házassági vagy élettársi kapcsolatot érintő szerződések készítésével, és a társaságok, egyesületek és alapítványok alapító okirataival kapcsolatos okirat-szerkesztési, hitelesítési eljárása, az "örökösödési"[31] eljárás és az adóbeszedési eljárás sem tartozik az EUMSZ 51. cikk szerinti kivételszabály alá.[32]
Az EUB a közjegyzői tevékenységen túl megvizsgálta a közjegyző jogállására irányadó rendelkezéseket is. A közjegyző kinevezésére irányuló eljárás szigorú szabályok alapján, a bírói kinevezéshez hasonló feltételekkel és módon történik. A közjegyzőt megillető díj mértéke, annak számolási módja pedig jogszabályban meghatározott. Ezen rendelkezések közhatalom gyakorlásában közvetlenül részt vevő hatóságokra is jellemzőek. Az EUB álláspontja szerint azonban a közjegyző versenyfeltételek között gyakorolja tevékenységét, mert az általa nyújtott szolgáltatás értéke az eljáró közjegyző szakmai képességétől függ. Ezen tevékenységét közjegyző az állam egész területén, illetékességi kikötés nélkül, szabadfoglalkozásúként látja el. A közjegyző a tevékenysége körében ügyfeleiknek okozott kárért közvetlenül és személyesen felel.[33] Ezen sajátos jellemzők miatt sem állapítható meg az EUMSZ 51. cikk kivételszabálynak való megfelelés.
- 93/94 -
A fenti indokok alapján az EUB megállapította, hogy a közjegyző hatáskörébe tartozó tevékenységek - az EUMSZ 51. cikk értelmében - nem jelentik a közhatalom gyakorlásában való fent említett módon történő részvételt[34] és "a Francia Köztársaság - mivel közjegyzői hivatás gyakorlását állampolgársági feltételhez kötötte - nem teljesítette az EUMSZ 49. cikkből eredő kötelezettségeit.'[35]
Az állampolgársági kritérium, mint a közjegyzői kinevezés feltétele nemcsak Franciaországban volt követelmény, ugyanez több uniós állam szabályozásában is megjelent. A Bizottság az elmúlt évtizedekben Belgium, Luxemburg, Ausztria, Németország, Görögország, Hollandia, Lettország és Magyarország ellen is pert indított a letelepedési szabadság megsértése kapcsán. Hazánkban a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 17. § (1) bekezdésének a) pontja az EUB Európai Bizottság kontra Magyarország C-392/15. számú ügyben hozott számú ítéletében foglaltakra tekintettel 2017. október 13. napjával módosult.
A Kjtv. jelenleg hatályos rendelkezése szerint az nevezhető ki közjegyzőnek, aki az Európai Unió valamely tagállamának, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak az állampolgára, vagy az Európai Unió és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személy.
Az EUB Bizottság kontra Magyarország C-392/15 számú ügyében hozott határozata szerint a magyar állampolgársági kritérium, mint a közjegyzői kinevezés feltétele összeegyeztethetetlen az uniós joggal. Az EUB a közjegyzői tevékenység mibenlétét vizsgálva megállapította, hogy a magyar közjegyzői tevékenység nem jelent a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételt. Bár a közjegyzői eljárás kapcsolódik a közhatalom gyakorlásához és a közjegyző köz érdekében jár el, azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy az EUMSZ 51. cikke értelmében többletkritériumot, így állampolgársági kikötést lehessen meghatározni kinevezés feltételeként.
- 94/95 -
Az EUB a Bizottság kontra Franciaország és a Bizottság kontra Magyarország ügyében egységesen kimondta, hogy a közjegyzői tevékenység nem minősül a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételnek. Az EUB azonos érveket állított fel a közjegyző okiratszerkesztési feladatai és a közjegyzői okirat végrehajthatósága tárgyában hozott határozatában. Álláspontja szerint a közjegyző által készített okiratokat vagy megállapodásokat csak akkor lehet hitelesíteni, ha annak tartalmában felek megállapodtak, így a közjegyző közreműködéséhez szükséges a felek előzetes beleegyezése. A végrehajthatóságot illetően az EUB megjegyezte, hogy a közjegyzői okirat azért végrehajtható, mert a felek szándéka az, hogy az okiratot ilyen hatással ruházzák fel. Az EUB rögzítette továbbá, hogy a közjegyző végrehajtási eljárásban - annak elrendelésén túl - semmilyen kényszerítő jogkörrel nem rendelkezik.
Az EUB mindkét állam vonatkozásában megállapította, hogy a közjegyző hatáskörébe tartozó tevékenységek nem tartoznak a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételnek, ezért sem Franciaország, sem Magyarország - mivel a közjegyzői hivatás gyakorlását állampolgársági feltételhez kötötte - nem teljesítette az EUMSZ 49. cikkéből eredő kötelezettségeit.
A közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 3. cikke alapján az a személy nevezhető ki közjegyzőnek, aki nem követett el becsületbe és tisztességbe ütköző (bűn)cselekményt, akivel szemben az igazságszolgáltatásba vetett bizalomról szóló 2021. december 22-i 2021-1729. számú törvény szerinti fegyelmi eljárás nem indult és kényszernyugdíjazást, hivatalból történő felmentést, közjegyzői kamarából való kizárást, közjegyzői hivatás gyakorlására vonatkozó engedély visszavonást, mint szankciót nem alkalmaztak, továbbá az, aki nem áll vezető tisztségviselői feladatok ellátásának tilalma alatt.
A magyar szabályozás a francia szabályozáshoz képest szélesebb körben határozza meg a közjegyzői kinevezést kizáró okokat. A Kjtv. 17. § (1) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés a) - d) pontjai értelmében nem nevezhető ki közjegyzőnek az a személy, aki közügyektől eltiltás hatálya alatt áll, büntetett előéletű, jogi képesítéshez kötött foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll, akinek bíróság bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősségét jogerős ügydöntő határozatban megállapította, függetlenül attól, hogy mentesült-e az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól,
- 95/96 -
- szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, ötévi vagy azt meghaladó végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkét évig,
- szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet el nem érő végrehajtandó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig,
- szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,
- szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka, pénzbüntetés, elzárás esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,
- gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig, valamint
akivel szemben a bíróság kényszergyógykezelést alkalmazott, a kényszergyógykezelést megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított három évig, akit a közjegyzői fegyelmi bíróság jogerős határozattal hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtott vagy érdemtelenné nyilvánított, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évig, aki egészségi állapota miatt vagy más okból a hivatás ellátására alkalmatlan, aki életmódja vagy magatartása miatt a közjegyzői hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen, akivel szemben Kjtv. 7. §-ban[36] meghatározott összeférhetetlenségi ok áll fenn és nem vállalja, hogy kinevezése esetén azt az eskütétel időpontjáig megszünteti.
Jelen tanulmányban a francia szabályozás szerinti kizáró okok közül becsületbe és tisztességbe ütköző (bűn)cselekményt emelem ki, amit az alábbi jogesetekkel szemléltetek.[37]
- 96/97 -
A felperes 2017. május 19. napjától a "Lacoutre et Associés" közjegyzői társaság alkalmazott közjegyzője volt. A közjegyzői társaság társult a közjegyző tagjai és a felperes 2020. március 10. napján az igazságügyi miniszterhez fordultak a felperes társult közjegyzővé történő kinevezése céljából. Az igazságügyi miniszter a 2021. május 3. napján kelt határozatában - a felperes által a becsület és a tisztesség ellen elkövetett cselekményre történő hivatkozással - elutasította a kérelmet. Az igazságügyi miniszter a döntését azzal indokolta, hogy a felperes volt a feleségével szemben szándékosan erőszakos magatartást tanúsított. Az igazságügyi miniszter által benyújtott iratokból, és az előzetes vizsgálat összefoglaló jelentéséből kiderült, hogy a felperes 2017. június 30. napján megütötte volt feleségét, aki ezért elesett, és ennek következtében kettő napig teljes munkaképtelen állapotba került. Büntetőeljárás a felperessel szemben nem indult. Az ügyiratokból kiderült, hogy a felperes korábban ehhez hasonló, szándékosan erőszakos cselekményt nem követett el, és vele szemben közjegyzői fegyelmi intézkedés sem volt.
A felperes az elutasító határozat megsemmisítését kérte.
A közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 3. cikk 3. pontja szerint nem nevezhető ki közjegyzővé, aki becsületbe és tisztességbe ütköző cselekményt követett el. Az igazságügyi miniszter feladata megvizsgálni, hogy a pályázó követett-e el olyan becsületet és tisztességet sértő cselekményt, ami - különösen annak jellegére, súlyosságára, időtartamára és a kérelmező korábbi magatartására figyelemmel - alkalmas arra, hogy a kinevezés iránti kérelem elutasítását indokolja.
A Párizsi Közigazgatási Bíróság megsemmisítette az igazságügyi miniszternek a "Lacourte et Associés" közjegyzői társaságba történő társult közjegyzői kinevezést elutasító, 2021. május 3. napján hozott határozatát, mivel a bíróság szerint az igazságügyi miniszter a mérlegelési jogkörének gyakorlása során hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes nem felelt meg a közjegyzői kinevezéshez szükséges jó hírnév feltételének. A bíróság erre tekintettel kötelezte az igazságügyi minisztert, hogy a felperest - a jogi vagy ténybeli körülmények megváltozására tekintettel - az ítélet közlésétől számított három hónapon belül nevezze ki a "Lacourte et Associés" közjegyzői társaságba, mint társult közjegyző. Ezzel egyidejűleg a bíróság kötelezte Franciaországot, hogy a közigazgatási bíráskodásról szóló törvénykönyv L. 761-1. cikke alapján fizessen 2.000 euró összegű kártérítést a felperesnek.
- 97/98 -
A felperes közjegyző áthelyezés iránti kérelmet nyújtott be az igazságügyi miniszterhez, aki a kérelmét elutasította. A határozat indokolásában az igazságügyi miniszter előadta, hogy döntését a párizsi fellebbviteli főügyészség ügyészétől elektronikus úton (e-mailen) kapott azon információra alapozta, mely szerint az ügyész nem ért egyet kérelmező kinevezésével, hiszen a pályázó ellen jelenleg is büntetőeljárás van folyamatban csalás és pénzmosás bűntett elkövetése miatt.
A Montreuil-i Közigazgatási Bíróság kimondta, hogy a közjegyzői kinevezési eljárás során az igazságügyi miniszternek azt kell vizsgálnia, hogy az érintett személy követett-e el olyan a becsületbe és a tisztességbe ütköző cselekményt, ami - különösen annak jellegére, súlyosságára, valamint az érintett személy szolgálati idejére és korábbi magatartására figyelemmel - alkalmas arra, hogy a pályázó kinevezési kérelmét elutasítsa. A kinevezés becsületbe és tisztességbe ütköző cselekmény elkövetése miatt történő elutasításának kellően megalapozottnak kell lennie. Az igazságügyi miniszter csak akkor tagadhatja meg a közjegyzői kinevezést, ha a pályázó a terhére rótt cselekményeket ténylegesen elkövette, ellene büntető vagy fegyelmi eljárás indult, és annak eredményeképpen marasztaló határozat született.
A bíróság szerint az igazságügyi miniszter által előterjesztett bizonyíték önmagában nem elegendő a felperes kinevezését akadályozó körülmények fennállásának megállapításához. Az, hogy a pályázóval szemben büntetőeljárás van folyamatban nem elégséges ahhoz, hogy az igazságügyi miniszter a közjegyzői kinevezést megtagadja. A Bíróság rögzítette, hogy az igazságügyi miniszter nem tagadhatja meg a kinevezést pusztán elővigyázatossági okból.
Bíróság kimondta, hogy a közjegyzői kinevezés nem teremt visszafordíthatatlan helyzetet. Amennyiben a pályázó ellen folyamatban lévő büntetőeljárás a közjegyző bűnösségének megállapításával zárul, a kérelmezőt el lehet tiltani a hivatás gyakorlásától, akár fegyelmi eljárás keretében a miniszteri tisztviselők etikájáról és fegyelméről szóló 2022. április 13-i 2022-544. számú törvényerejű rendelet (ordonnance) 16. cikke alapján, akár a büntetőeljárás során a francia büntető törvénykönyv 131-27. cikke alapján.
A francia közjegyzői kinevezés további feltétele, hogy a pályázó okleveles jogász végzettséggel és ún. felsőfokú közjegyzői oklevéllel (DESN=diplôme d'études
- 98/99 -
supérieures du notariat, a továbbiakban: DESN) rendelkezzen. Hazánkban pedig közjegyzővé az nevezhető ki,[40] aki rendelkezik okleveles jogász szakképzettséggel[41] (amely a jogi szakvizsga előfeltételének megfelel), jogi szakvizsgával,[42] legalább három éves igazolt közjegyzőhelyettesi gyakorlattal,[43] közjegyzői vizsgával (kivéve közjegyző pályázó),[44] az eljárás nyelvének az eljárás lefolytatásához szükséges mértékű ismeretének az igazolásával,[45] valamint olyan pályaalkalmassági vizsgálattal, melynek eredménye alapján pályázó közjegyzői hivatás gyakorlására alkalmas.[46]
Míg Franciaországban a jogászképzés osztott rendszer, azaz alap és mesterképzésből tevődik össze, addig az oktatás Magyarországon osztatlan képzés keretén belül zajlik. Az előbbi esetén a joghallgató az alapképzés elvégzését követően dönthet, hogy tanulmányait az általános jogi vagy az ún. közjegyzői mesterképzésen folytatja.
A korábbi francia szabályozás szerint a közjegyzői képzés keretében az okleveles jogász képesítéssel rendelkező személy (notaire stagiaire) 24 hónapos közjegyzői gyakorlatot teljesít egy általa választott közjegyzői irodában. Az a hallgató, aki általános jogi mesterképzésen vett részt, a közjegyzői irodai gyakorlattal egyidejűleg 31 hónapos oktatáson, míg aki a közjegyzői mesterképzésen végezte tanulmányait, csak egy rövidebb, 24 hónapos képzésen vesz részt. A notaire stagiaire a gyakorlati idő leteltét követően a közjegyzői ismereteiről számot ad. Eredményes vizsgát követően az általános jogi mesterdiplomával rendelkező notaire stagiaire közjegyzői oklevelet (DAFN= diplôme d'aptitude aux fonctions de notaire, továbbiakban: DAFN), míg a közjegyzői mesterképzésen részt vett személy felsőfokú közjegyzői diplomát (DSN= Diplôme supérieur de notariat, továbbiakban: DSN) szerez. Mind DAFN, mind DSN diplomával rendelkező jogász közjegyzőhelyettesként (notaire assistant) jár el.[47] Francia kollégáink a DAFN képesítés megszerzéséhez vezető eljárást "szakmai útnak" (voie professionnelle), míg a DSN végzettség elnyeréséig tartó szakaszt "egyetemi útnak" (voie universitaire) nevezik.
- 99/100 -
A francia jogalkotó a felsőfokú közjegyzői oklevélről szóló 2022. október 7-i 20221298 számú rendelet (décret) (a továbbiakban: a felsőfokú közjegyzői oklevélről szóló rendelet) megalkotásával módosította a felsőfokú közjegyzői képzésre irányadó jogszabályokat. Ezzel hatályát vesztette a közjegyzői felsőfokú oklevélről szóló 2008. április 28-i rendelet (arrêté), és a 2013. augusztus 8-i rendelet (arrêté), amely a közjegyzői szakképzési központba (CFPN= Centre de Formation Professionnelle Notariale) való belépésre vonatkozó eljárási szabályokat, valamint közjegyzői oklevél megszerzéséhez szükséges modulok szerinti a vizsga és a szakmai gyakorlat feltételeit szabályozta. A felsőfokú közjegyzői oklevélről szóló 2023. július 5-i rendelet (arrêté) (a továbbiakban: 2023. július 5-i rendelet) meghatározza az új képzés részletszabályait, a közjegyzőképzési eljárás egyszerűsítése céljából egységesíti a "szakmai" és "egyetemi" utat, és a DSN és DAFN okleveleket felváltotta a DESN szakképesítés. Az új szabályozás 2024. év szeptemberétől induló képzésekre alkalmazandó.
Az átmeneti rendelkezések szerint a korábbi szabályozás irányadó azon hallgatók részére, akik a korábbi, a közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet hatálya alatt kezdték meg tanulmányaikat. Amennyiben a képzést 2027. december 31. napjáig nem fejezik be, úgy automatikusan felvételt nyernek DESN oklevelet adó közjegyzői képzésre.
Az új szabályozás szerint a közjegyzői képzés a Nemzeti Közjegyzői Oktatási Intézet (l'Institut national des formations notariales)[48] és a felsőoktatási intézmények[49] között létrejött megállapodás szerint történik. A közjegyzői mesterképzésen végzett hallgató automatikusan felvételt nyer a közjegyzői posztgraduális képzésre. Az általános jogi mesterképzésen végzett személy ezzel szemben köteles a felvételi pályázatra jelentkezni[50] és - sikeres vizsga letételét követően - a közjegyzőségről szóló előkészítő képzésen részt venni.[51]
A felsőfokú közjegyzői képzés három időszakra osztott, 24 hónap időtartamú,[52] amelyen a részvétel kötelező.[53] A képzési időszak összesen 553 órából áll,[54] és minden egyes modul vizsgával zárul. A közjegyzői képzésen a notaire stagiaire-nek lehetősége van a közjegyzőség történetéről, szervezetéről, a közjegyzői felelősségéről és etikáról, a közjegyzői tevékenységről, díjszabásról, polgári anyagi- és
- 100/101 -
eljárásjogi kérdésekről, egyéb közjegyzőséggel kapcsolatos jogszabályokról, valamint vállalkozói tevékenységről tanórákat hallgatni. Újdonságként jelenik meg továbbá a kötelező idegen nyelvű képzés, ami összesen 60 óra időtartamú.[55] A notaire stagiaire 24 hónapos gyakorlaton köteles részt venni egy közjegyzői irodában, amelyet a notaire stagiaire posztgraduális képzéssel egyidejűleg teljesíthet, így az irodai gyakorlat akár részmunkaidőben is elvégezhető, ebben az esetben azonban a gyakorlat időtartama meghosszabbodik. A notaire stagiaire a DESN diplomát akkor szerzi meg, ha minden egyes képzési időszak végén sikeres vizsgát tett, a szakdolgozatot sikeresen abszolválta, és az irodai gyakorlatot igazoltan teljesítette.[56]
A két állam szabályozásában a legnagyobb különbség a joggyakorlati idő tekintetében fedezhető fel. Míg Franciaországban 24 hónap, azaz két év időtartamú közjegyzői irodai gyakorlat,[57] addig Magyarországon összesen legalább hat év joggyakorlati idő szükséges. A magyar jog szerinti hat év a jogi szakvizsgára való jelentkezés feltételeként megszabott - napi nyolc órás munkaidővel számolva -három év[58] joggyakorlati időből, majd a három éves közjegyzőhelyettesi gyakorlatból tevődik össze. Ezen utóbbi három év kiváltható a Kjtv. 17. § (2) bekezdésében foglalt egyéb hivatásrendben[59] töltött szakmai gyakorlattal is.
Franciaországban ugyancsak biztosított más a hivatásrendben dolgozó és DESN vizsgával nem rendelkező személyek számára, hogy közjegyzői álláshelyre pályázzanak. DESN vizsga nélkül is közjegyzővé nevezhető ki az a személy, aki a közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 4. cikkében megjelölt hivatást gyakorolta, meghatározott idejű közjegyzői szakmai gyakorlatot igazol és - adott esetben - a közjegyzői szakmai ismereteiről számot ad. A szakmai gyakorlat időtartamát az igazságügyi miniszter határozza meg, azonban nem lehet rövidebb, mint egy év. A Nemzeti Közjegyzői Oktatási Intézet a Legfelsőbb Közjegyzői Tanács elnöksége által adott vélemény meghallgatását követően dönt arról, hogy a pályázónak be kell-e számolnia a közjegyzői szakmai ismereteiről. Ezen vizsga - amit pályázó összesen három alkalommal próbálhat meg letenni - célja,
- 101/102 -
hogy a pályázó számot adjon a közjegyzői iroda vezetéséhez, az etikai szabályokhoz, és a közjegyzői feladatok ellátásához kapcsolódó elméleti ismereteiről.[60] Közjegyzővé nevezhető ki az a Államtanács, Számvevőszék, a közigazgatási és fellebbviteli bíróságok, a regionális számvizsgáló kamarák tagjai, volt tagjai; az 1958. december 22-i 58-1270. számú rendelet hatálya alá tartozó bírák és volt bírák; jogi vagy közgazdasági egyetem professzorai, volt professzorai; azok személyek, akik a jogi diploma megszerzését követően legalább öt évig jogász oktatói tevékenységet folytattak közép vagy felsőoktatási intézményben; ügyvédek, volt ügyvédek, akik legalább két évig a francia ügyvédi kamarának tagjai vagy voltak tagjai, a Semmítőszék és az Államtanács, a fellebbviteli bíróságok ügyvédei, volt ügyvédei; legalább két évig jogtanácsosi névjegyzékbe bejegyzett személyek; az "A" kategóriába[61] tartozó köztisztviselők, volt köztisztviselők; azok a személyek, akik legalább nyolc évig végeztek kutatói munkát Közjegyzői Intézetben; két éves gyakorlattal rendelkező felszámolók, volt felszámolók; vagyonfelügyelők, volt vagyonfelügyelők; vagy öt év szakmai gyakorlattal rendelkező bírósági végrehajtók stb.[62]
További jelentős különbség az, hogy míg hazánkban a jogalkotó a közjegyzői kinevezés feltételeként szabja az eljárás nyelvének (magyar) az eljárás lefolytatásához szükséges mértékű ismeretének igazolását, addig Franciaországban a közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet nem tartalmaz erre vonatkozó előírást. Az uniós állampolgársággal rendelkező személynek azonban ugyanúgy számot kell adnia a közjegyzői tevékenység ellátásához szükséges ismereteiről francia nyelven, mint a francia állampolgároknak.
A jelen tanulmányban arra tettem kísérletet, hogy bemutassam[63] a francia közjegyzői kinevezés feltételrendszerét. Ezzel párhuzamosan utaltam a magyar rendelkezésekre is, szemléltetve a hazai és a francia szabályozás közötti hasonlóságokat és különbségeket. Bár a két állam közjegyzői kinevezésre vonatkozó rendelkezései között számos átfedést fedezhetünk fel, szignifikáns eltérések is mutatkoznak. A különbségektől függetlenül azonban a szigorú feltételrendszer mindkét államban biztosítja azt, hogy közjegyzővé csak a legalkalmasabb jelöltek válhatnak. ■
JEGYZETEK
[1] Az alkalmazott közjegyző olyan közjegyző, aki egy adott székhelyre kinevezett közjegyzővel megkötött munkaszerződés alapján, önállóan látja el feladatait, saját ügyfélkörrel nem rendelkezik.
[2] https://www.csn.notaires.fr/fr/les-chiffres-cles-du-notariat (letöltve 2024. június 5. napján).
[3] Les notaires au rapport pour 2015 - Droit & Patrimoine (droit-patrimoine.fr) (letöltve 2024. június 5. napján).
[4] https://www.notaires.fr/fr/actualites/journee-internationale-des-droits-des-femmes (letöltve 2024. június 5. napján).
[5] https://www.droit-patrimoine.fr/actualites/observatoire-des-notaires-fiducial-pour-2023-791356.php (letöltve 2024. június 5. napján).
[6] Magyarországon nincs a közjegyzők életkorára és nemek szerinti elosztására vonatkozó statisztikai adat.
[7] https://www.parlament.hu/documents/d/guest/infojegyzet_2023_33_kozjegyzoi_tevekenyseg (letöltve 2024. június 6. napján).
[8] Jelen dolgozat elkészítésekor felhasználtam a Franciaországban töltött szakmai gyakorlatom során szerzett ismereteimet.
[9] A "francia" jelző a Franciaországban működő közjegyzőkre vonatkozik, nem pedig a közjegyző állampolgárságára.
[10] Macron-törvény 52. cikk.
[11] https://www.defrenois.fr/article/defrenois/DEF167u8 (letöltve 2024. július 31. napján).
[12] https://www.village-notaires-patrimoine.com/la-nouvelle-carte-d-installation-des-notaires-2023-2025-est-enfin-officialisee (letöltve 2024. július 31. napján).
[13] A korlátozás csak a közjegyzői irodák számára, nem pedig a közjegyzők számára vonatkozik, eszerint gyakran előfordul, hogy egy irodában több közjegyző is eljár.
[14] Máté Viktor, Molnár Ágnes, Raus Csaba, Sajben Tamás, Külföldi közokiratok a gyakorlatban. Budapest, 2018, harmadik, átdolgozott és bővített kiad., 132. o. [a továbbiakban: Máté, Molnár, Raus, Sajben, Külföldi közokiratok a gyakorlatban].
[15] https://e-justice.europa.eu/content_legal_professions-29-fr-maximizeMS-hu.do?member=1 (letöltve 2024. január 18. napján).
[16] 1945. november 2-i 45-2590. számú törvényerejű rendelet 1. cikk.
[17] A jogszolgáltató tevékenységet jogi személynek minősülő CRIDON (Cridon Paris, Cridon Nord-Est, Cridon Lyon, Cridon Sud-Ouest és Cridon Ouest) azaz Közjegyzői Információkeresési és Adatszolgáltatási Központ segíti. Az intézmény fő feladata információ és jogi tanács nyújtása, oktatások szervezése a közjegyzők részére.
[18] Közvetítőként is eljárhat.
[20] A közjegyzői hivatalok létrehozásáról, áthelyezéséről és megszüntetéséről, a közjegyzők utasítási jogköréről és székhelyéről, a közjegyzői jegyzőkönyvek és szakmai nyilvántartások őrzéséről és továbbításáról szóló 1971. november 26-i 71-942. számú rendelet 8. cikk (1) bek.
[22] Kereskedelmi Törvény 653-8. cikk.
[23] Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság ügyben 2011. május 24. napján hozott ítélet (ECLI:EU:C:2011:335) [a továbbiakban: C-50/08.]
[24] EUMSZ 49. cikk.
[25] Kátai Anikó, A letelepedés szabadsága. Európai Tükör, 2014/2., 26. o. [továbbiakban: Kátai, A letelepedés szabadsága].
[26] Kátai, A letelepedés szabadsága, 29. o.
[35] C-50/08. ügyben EUB által hozott határozat.
[36] Kjtv. 7. § (1) A közjegyző tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészi, irodalmi, oktató és műszaki alkotó munkát, továbbá sporttevékenységet végezhet keresőtevékenységként. A közjegyző e kereső tevékenységét köteles bejelenteni a területi kamara elnökségének.
(2) A közjegyző nem végezhet sem személyes közreműködéssel, sem korlátlan anyagi felelősséggel járó vállalkozási tevékenységet, ingatlant vagy kölcsönügyletet nem közvetíthet, a közjegyzői tevékenységgel összefüggésben kezességet vagy szerződést biztosító más kötelezettséget nem vállalhat.
(3) A 24/A. §-ban foglaltakon kívül nem esik az (1) bekezdés tilalma alá
a) a választottbírói tevékenység,
b) a területi kamara elnökségének előzetes engedélyével létesített kuratóriumi tagság és tisztségviselés,
c) külön törvényben szabályozott közvetítői eljárásban folytatott közvetítői tevékenység,
d) a közjegyzői kamarában végzett tevékenység,
e) a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony létesítése.
(4) A közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot, kivéve az aláírási címpéldány tervezetet.
[37] A közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 3. cikk 3. pont
[38] 12 décembre 2023 - Tribunal administratif, 6e Section - 2e Chambre - 2121324 / Dalloz (letöltve: 2024. január 19. napján).
[39] 17 mai 2023 - Tribunal administratif, 9ème chambre - 2216445 / Dalloz (letöltve 2024. január 25. napján).
[40] Jelen bekezdésben csak a képzési követelményeket ismertetem.
[41] Kjtv. 17. § (1) bek. c) pont.
[42] Kjtv. 17. § (1) bek. d) pont.
[43] Kjtv. 17. § (1) bek. e) pont.
[44] Kjtv. 17. § (1) bek. g) pont.
[45] Kjtv. 17. § (1) bek. h) pont.
[46] Kjtv. 17. § (1) bek. i) pont.
[47] https://www.infn.fr/ (letöltve 2023. április 16. napján).
[48] Szöveghű fordítás, Magyarországon nem létezik ehhez hasonló intézmény.
[49] A közjegyzői képzés nem minden felsőoktatási intézményben elérhető.
[50] A pályázó legfeljebb három alkalommal nyújthat be felvételi kérelmet.
[51] 2023. július 5-i rendelet 6-7., 10. cikk.
[52] 2023. július 5-i rendelet 3. cikk.
[53] Amennyiben a notaire stagiaire-nek egy képzési időn belül háromnál több igazolatlan hiányzása van, vizsgára nem jelentkezhet.
[54] 1. képzési időszak: 85 óra, 2. képzési időszak: 300 óra és a 3. képzési időszak: 168 óra.
[55] 2023. július 5-i rendelet 17-25. cikk.
[56] 2023. július 5-i rendelet 5. cikk.
[57] Kivéve a közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 4. cikkében foglalt esetet.
[58] A jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet 2. § (1) bek.
[59] Kjtv. 17.§ (2) bek. "Az (1) bekezdés e) pontjában említett gyakorlatnak megfelel a legalább 3 éves a) bírói, bírósági titkári, ügyészi, alügyészi, ügyvédi, kamarai jogtanácsosi vagy közjegyzői működés, b) a jogi szakvizsga megszerzését követően a kormányzati igazgatásról szóló törvény szerinti központi kormányzati igazgatási szervnél, valamint a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 2. §-a szerinti szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben szerzett kormánytisztviselői, illetve köztisztviselői gyakorlat, vagy c) a jogi szakvizsga megszerzését követően szerzett alkotmánybírói, nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél ítélkezési vagy az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenységből eredő gyakorlat."
[60] A közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 5. cikk.
[61] Franciaországban a köztisztviselőket A, B, C kategóriába osztják. Az "A" kategóriába tartozó köztisztviselők állami, regionális és egészségügyi területen végzik munkájukat.
[62] A közjegyzői szakképzésről és a közjegyzői hivatáshoz való hozzáférésről szóló rendelet 4. cikk.
[63] A teljesség igénye nélkül.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző LL.M., közjegyzőhelyettes, Pécs.
Visszaugrás
