Az uniós jogharmonizáció eredményeképpen az egységes szabályozás egyre több új területre terjed ki, számos vonatkozásban kiszorítva ezzel a tagállami szabályozást. A tagállami szabályozás ennek ellenére sok területen a jövőben is fennmarad, mivel a tagállamok adottságai, sok esetben képességei a teljesen egységes szabályozást nem teszik lehetővé. A nemzeti szabályok fennmaradása nem kevés esetben az adott tagállam tradícióira vezethetők vissza.
A közjegyzők esetében sincs ez másképpen. Míg a közjegyzők által alkalmazott anyagi jogi jogszabályok tekintetében egyre nagyobb teret nyernek az uniós rendeletek, az uniós irányelvek alapján született nemzeti jogszabályok, a közjegyzők működésére, szervezeti rendjére, a közjegyzői feladatokra vonatkozó szabályok meghatározó részben tagállami szabályozáson alapulnak. Ennek megfelelően az uniós országok közjegyzőinek feladatai között - bár nem kevés azonosság is megállapítható - sok esetben igen jelentős különbségek vannak.
A jelen cikkben arra teszek kísérletet, hogy bemutassam és elemezzem a francia közjegyzők tevékenységének néhány olyan elemét, amely a magyar közjegyzők gyakorlatában nem jellemző, illetve nem is lehetséges. A jelen cikkben elsődlegesen a francia közjegyzők adózással kapcsolatos feladatait kívánom elemezni, mivel a francia közjegyzők esetenként az állam nevében és javára eljárva adót állapítanak meg és szedik be azt, illetve meghatározott adók esetében adótanácsokat adnak, közreműködnek az ügyfeleik adókötelezettségeinek teljesítésében.
Bemutatásra kerülnek azok az adónemek, melyek esetében akár jogszabályi felhatalmazás alapján, akár az ügyfél hallgatólagos vagy kifejezett kérelmének megfelelően a francia közjegyző a konkrét ügyhöz kapcsolódó adókötelezettségek
- 75/76 -
meghatározó szereplőjévé válik. A cikkben hangsúlyos elemként jelennek meg az ismertetésre kerülő adónemek anyagi jogi lényegi szabályai is, így az "örökösödési adó", a vagyonadó, az ingatlanátruházásból származó jövedelemadó francia szabályozása is.
A francia közjegyzői eljárási és a kapcsolódó anyagi jogi szabályok ismertetésére terjedelmi korlátok miatt csak annyiban kerül sor, amennyiben az az adóügyi közjegyzői feladatok megértéséhez elengedhetetlen[1].
A közjegyzők az adózás legalább három területén kerülnek közvetlen kapcsolatba ügyfelei képviseletét ellátva az adóhatósággal, de közel sem azonos eljárási jogosultságokkal[2].
A közjegyzők kötelezettsége beszedni az ügyfelektől számos eljárás esetében az eljárás megindításához szükséges eljárási díjat (elsődlegesen olyan okiratok szerkesztése esetén, melyek elkészítését követően hatósági nyilvántartásba vétel szükséges) az állam javára[3]. Az így megfizetendő eljárási díj az eljárás megindulásának előfeltétele[4].
Ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén a szerződést készítő közjegyző feladata az ingatlan átruházásából származó esetleges jövedelemre vonatkozó adóbevallás elkészítése, a bevallás benyújtása, és az adó beszedése az állam javára[5]. A befizetendő adó forrása a vevő által a közjegyzőn keresztül eladónak fizetendő vételár. Különleges szabályozás vonatkozik azokra az esetekre, amikor a közjegyzőnek nem áll rendelkezésére az eladót terhelő, az ingatlanértékesítés miatt esedékessé váló adó befizetéséhez szükséges forrás, akár azért, mert a vevő köteles az eladó hitelezőinek kifizetésére, akár azért, mert az ingatlant olyan hatóság vásárolja, aki még nem fizette meg az vételárat.
A francia örökösödési eljárások során, az eljárás korai szakaszában kiemelt jelentőséggel bír az örökösödési nyilatkozat (déclaration de succession), melyhez számos joghatás kapcsolódik, így különösen felelősségi szabályok, adó- és
- 76/77 -
illetékfizetési kötelezettségek. Az esetek többségében a közjegyző tanácsai alapján készül az örökösödési nyilatkozat, nem ritkán külön, kifejezett felkérést sem kap erre a közjegyző az örökösöktől, de a gyakorlat a közjegyzőt terhelő tanácsadási kötelezettség miatt megköveteli a közjegyző fellépését.
Míg az eljárási díjak beszedésének kötelezettsége világos és egyértelmű szabályaival egyszerű eljárásnak mondható, a közjegyzők közreműködése az ingatlan értékesítéshez kapcsolódó adókötelezettség teljesítése, adók beszedése területén már jóval bonyolultabb. A közjegyző az adóbevallás összeállításakor alapvetően az ügyfelei által szolgáltatott információkra tud csak támaszkodni. A közjegyző sok esetben csak az ügyfelek jóhiszeműségére hagyatkozhat, mivel nem rendelkezik az adóhatóságot megillető ellenőrzési eszközökkel. Hasonlóképpen komplikált esetek fordulhatnak elő az örökösödéshez kapcsolódó adókötelezettségek tekintetében. Nem ritkán fordul elő ugyanis az, hogy az örökösök akár gondatlanul, akár szándékosan eljárva megfeledkeznek a hagyaték tárgyát képező egyes vagyontárgyakról. A hagyaték megszerzéséhez kapcsolódó adófizetési kötelezettség csökkentése esetenként csábító lehet az örökösök számára, ugyanakkor az adóhatóságot megilleti az a jog, hogy az örökösödéshez kapcsolódó, tulajdonképpen adóbevallásként szolgáló örökösödési nyilatkozatot utólag ellenőrizze. Természetesen a közjegyzők rendelkezésére álló elektronikus és papíralapú nyilvántartásokba történő betekintés ezt a kockázatot csökkentheti, de a közhitelesen nem nyilvántartott vagyonelemek vonatkozásában a közjegyző, ahogy már fentebb is hangsúlyozásra került, csak az ügyfelei adatszolgáltatására támaszkodhat.
A közjegyző valós vagy vélt mulasztása, tévedése fegyelmi, polgári jogi, büntetőjogi felelősségi kérdéseket vethet fel a kamara, az ügyfelek és az állam irányába is.
A francia joggyakorlat kiforrottnak tekinthető azt illetően, hogy a közjegyző köteles megadni minden szükséges információt, részletes tájékoztatást ügyfeleinek, ideértve a meghozandó döntések joghatásait is, különösen azokban a kérdésekben, melyekhez adójogi következmények kapcsolódnak[6]. Kártérítési felelősséget eredményez, ha a közjegyző nem tudja bizonyítani, hogy felhívta ügyfelei figyelmét egy adókedvezmény igénybevételének lehetőségére egy örökösödési eljárásban. A közjegyző polgári jogi felelőssége azonban nem parttalan. A kedvezmény elvesztéséből származó kár érvényesíthetőségének feltétele, hogy
- 77/78 -
az kizárólag a közjegyzőnek legyen felróható. Nem érvényesíthető továbbá kártérítési igény olyan adófizetési kötelezettség miatt sem, amelyet egyébként is be kellett volna fizetni[7].
Az általános adózásról szóló törvény (Code général des impôts, a továbbiakban: CGI) rögzíti, hogy a közjegyző köteles az adóbevallás elkészítésére és az ügyfeleit terhelő adók megfizetésére ingatlan tranzakció során. Ez a kötelezettség kiterjed a közreműködésével megvalósított más, ingatlannal kapcsolatos ügyletekre is, mint például a házassági szerződések vagy a végrendeletek esetében[8]. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közjegyző egyetemlegesen felelős a befizetni elmulasztott adók megfizetéséért. Az egyetemleges felelősség nem csak az ügyben eljáró közjegyzőt terheli, hanem kiterjed a közjegyzői iroda többi közjegyzőként működő tagjára (notaires associés) is.
A hagyatéki eljárás lefolytatásához közjegyző közreműködésére van szükség a következő esetekben:
- a hagyatékban ingatlan vagy
- a hagyatékban található 5000 Eurot meghaladó vagyontárgy található,
- az örökhagyó után végrendelet maradt,
- házastársak közötti ajándékozásra került sor.
A hagyaték megnyílásától számított négy hónapon belül kell az örökösöknek nyilatkozniuk arról, hogy elfogadják-e a hagyatékot, természetesen az örökösöket vagy azok bármelyikét megilleti az öröklés visszautasításának joga is. A francia Polgári Törvénykönyv (Code civil, továbbiakban Cc.) szerint az örökség elfogadása esetén háromféle nyilatkozat tehető: elfogadás esetén az örökség teljes egészében történő elfogadása (acceptation pure et simple) vagy az aktív nettó értékig történő elfogadás (acceptation à concurrence de l'actif net) és a már említett visszautasító nyilatkozat (renonciation)[9]. A különbségtétel fontos, teljes elfogadás esetén az örökös ugyanis az örökhagyó tartozásaiért - örökrésze arányában - nemcsak a hagyaték tárgyaival, hanem saját vagyonával is felel. Az aktív nettó értékig történő elfogadás esetén az örökös nem felel az örökhagyó
- 78/79 -
tartozásaiért a rá háramlott hagyaték értékét meghaladóan.[10] Az öröklés ilyen módon történő elfogadása egy bonyolult eljárásrendet eredményez.
A hagyaték leltározása a jogszabály által felsorolt esetekben kötelező. A hagyatéki leltár felvétele azonban sok más további esetben is célszerű lehet, elsődlegesen adóügyi szempontból.
Kötelező a hagyatéki vagyon leltározása, ha a hagyatéki eljárásban az érdekelt kiskorú, cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt álló nagykorú vagy ismeretlen helyen levő személy. Kötelező akkor is, ha a hagyatéki eljárásban az állam öröklése valószínűsíthető, valamint abban az esetben is, ha valamely örökös csak az aktív nettó érték erejéig[11] fogadta el a hagyatékot.
A hagyatéki leltár adójogi jelentőségét az adja, hogy a hagyaték tárgyainak értékét a francia jog szerint nem egy hatósági eljárás keretében állapítja meg egy illetékes hatóság, hanem az örökösök maguk kötelesek az értéket megállapítani, azt bevallani és majd várni az adóhatóság eseti ellenőrzésére.
Bizonyos esetekben kötelező, de egyébként is célravezető, hogy a hagyatéki leltárt[12] az örökösödési eljárással megbízott közjegyző végezze el igazságügyi árverező közreműködésével. Általános szabály szerint a hagyatéki leltárhoz csak akkor kapcsolódnak joghatások, ha arról az okiratot a közjegyző és az igazságügyi árverező készíti el. Kivételesen teljes bizonyító erejű magánokirat formájában is készülhet leltár, de az nyilvánvalóan más szintű bizonyító erővel bír (pl. egy későbbi adóhatósági ellenőrzés során).
Az örökösök az örökhagyó halálától számított 6 hónapon belül kötelesek benyújtani az öröklési nyilatkozatot (déclaration de succession) és megfizetni az öröklési illetéket (droit de succession[13]) az adóhatóság részére. A Franciaország területén kívüli haláleset esetén ez a határidő 12 hónap.[14] A határidő elmulasztása esetén büntetést és késedelmi kamatot kell fizetni. Ha az örökösök felszólítást követő 90 napon belül sem nyújtják be az öröklési nyilatkozatot, a büntetés a négyszeresére emelkedik. Ha az öröklési nyilatkozat elmulasztása joggal való visszaélésre vezethető vissza, a büntetés az alapérték nyolcszorosára nő.
Nem terheli nyilatkozattételi kötelezettség az örökhagyó egyenesági leszármazóit és felmenőit, túlélő házastársát, bejegyzett élettársát, ha a hagyaték bruttó értéke alacsonyabb, mint 50.000 euró. Más örökösök csak akkor mentesülnek
- 79/80 -
a nyilatkozattételi kötelezettség alól, ha a hagyaték bruttó értéke alacsonyabb, mint 3.000 euró.[15]
Az öröklési nyilatkozat tartalmazza az örökhagyó valamennyi vagyontárgyát, függetlenül attól, hogy a vagyonelemek terheltek-e valamilyen joggal vagy sem. A nyilatkozatban fel kell tüntetni a vagyonelemek értékét is.[16] A dokumentum részét képezik az örökhagyó halálát megelőzően 15 éven belül nyújtott ajándékok is. Az öröklési adó megállapításának alapjául ez a nyilatkozat szolgál, melyet az adóhatóság ellenőrizhet.
Az aktívákhoz kapcsolódóan a vagyonelemek értékelésének szabályait a jogszabályi rendelkezések és a gyakorlat kiérlelte.
Ingatlanok: az ingatlanok értéke a kereslet és kínálat szabályainak figyelembevételével, a tényleges piaci folyamatok alapján állapítandó meg. Az ingatlanok értékelésénél figyelembe kell venni az ingatlan fizikai állapotát (lakott vagy nem lakott, felújítandó-e, etc.), és a tényleges jogi helyzetét (esetleges szolgalom, haszonélvezet, közös tulajdon, etc.). Az érték megállapításánál kizárólagosan az örökhagyó halálának napja szerinti állapot bír jelentőséggel.[17] Ha az ingatlan az öröklési nyilatkozat beadási határidejét megelőző vagy azt követő 2 éven belül árverésen cserélt tulajdonost, az árverési ár a meghatározó.[18] Ha az ingatlan az örökhagyó állandó tartózkodási helyéül szolgált, és abban az örökhagyó meghatározott közeli hozzátartozói ténylegesen állandóan laknak, úgy az ingatlan értékéből 20 százalékos engedmény alkalmazható. (Nem érinti a kedvezmény igénybevételének lehetőségét, ha az érintett személy azt tőle független okból, pl. kórházi ellátás miatt hagyta el.) A tontine klauzula[19] alkalmazása esetén a túlélő házastárs vagyonszerzése adójogi szempontból ellenérték nélküli tulajdonszerzést jelent.
Ingatlanhoz kapcsolódó vagyontárgyak: az ingatlanok felszerelési tárgyait, bútorokat háromféle módon is lehet értékelni. A halál bekövetkeztét követő 2 éven belüli nyilvános árverésen elérhető áron, ennek hiányában a jogszabályi keretek között kiállított és a halál bekövetkeztét követő 5 éven belül lezárt közjegyzői leltárban feltüntetett becslés szerint. Előbbiek hiányában lehetőség van arra, hogy az ingóságok értéke az örökösök által becsült értéken kerüljön meghatározásra, ez azonban nem lehet kevesebb, mint a hagyaték terhekkel nem csökkentett értékének 5 százaléka. Az adóhatóság jogosult az átalány összegben
- 80/81 -
meghatározott értéket felülvizsgálni. (Üres lakás esetén ezért ajánlott helyszíni közjegyzői tanúsítvány készítése, mely tanúsítja az ingóságok hiányát.)[20]
Likvid eszközök: A pénzeszközök összegét, a bankszámlák, takarékbetétkönyvek, etc. egyenlegét, továbbá a házastárs nevére nyitott, de a házastársi vagyonközösség részét képező bankszámlák egyenlegét szerepeltetni kell a nyilatkozatban. A tőzsdén jegyzett értékpapírok értékét a halál napját megelőző 30 nap átlagárán kell megjelölni. A nem jegyzett értékpapírok értékét piaci értékükön, a kereslet és kínálat alapján kell meghatározni. A digitális vagyon 2014 óta szerepel a nyilatkozatban. Az életbiztosítási szerződések értékelésére külön részletszabályok (visszavásárlási ár, etc.) vonatkoznak[21].
Ékszerek, műtárgyak: a már ismertetett árverési értékelési szabály érvényesül. Az érték megállapításánál a hagyaték megnyílásának napját megelőző 10 éven belül kötött biztosítási szerződésben meghatározott érték is szerepet játszhat. Ezek hiányában a felek is jogosultak értékelni ezeket a vagyontárgyakat, de az ötszázalékos átalány ehelyütt nem alkalmazható. Aranyérmék, aranyrudak esetén a jogszabályban meghatározott árfolyamok, illetve a Banque de France nyilvántartásai irányadók.[22]
Fonds de commerce, azaz üzleti vagyon értékének megállapítása az érintett iparág szakmai szabályainak figyelembevételével, 3 év árbevételét vagy nyereségét számításba véve történhet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a várható veszteségeket sem. Az értékelésnél értelemszerűen alkalmazzák az EBIT, EBITDA mutatókat is.
Egyéb ingóságok, így a járművek, hajók, etc. értékelésére az ingatlanhoz kapcsolódó vagyontárgyak esetében ismertetett szabályok irányadók, de itt sincs helye az 5 százalékos átalány alkalmazásának.
Az öröklési illeték (droit de succession) tekintetében a francia jog is számos mentességet (exonérations) biztosít, mely akár az örökhagyó, akár az örökös személyéhez, akár a hagyatéki vagyontárgyakhoz is kapcsolódhat[23].
Személyhez fűződő mentességek lehetnek[24] a jogszabályokban meghatározott foglalkozású (rendőrök, csendőrök, hivatásos és önkéntes tűzoltók, vámtisztviselő, etc.) örökhagyó esetében, ha a halál foglalkozási kötelezettsége teljesítése során érte őt. Mentesség illeti meg a terrorizmus áldozatainak örököseit, szigorú feltételekhez kötve. Mentesség illeti meg továbbá azokat az örökösöket, akik
- 81/82 -
egyedülállóként az örökhagyó halálát megelőzően legalább 5 évig az örökhagyóval együtt éltek, feltéve, hogy az örökös az 50. életévét betöltötte. Mentesség kapcsolódik a kötelesrészre jogosultak igényérvényesítésre vonatkozó előzetes joglemondásához.[25] Mentes az örökhagyó felmenője által az örökhagyónak adott ajándék visszaszállása (droit de retour[26]) az örökhagyó felmenőjére[27].
A hagyaték tárgyához kapcsolódó mentességek közé tartozik az életjáradék átszállása egyenesági rokonok között[28], azon művészeti értékkel rendelkező gyűjtemények, műtárgyak, könyvek, amelyek tulajdonjoga az állammal kötött egyezség alapján az államra száll át[29]. Mentesség kapcsolódik továbbá természetük vagy rendeltetésük szerint műemléképületnek minősülő ingatlanokhoz[30], feltéve hogy az új tulajdonos az állammal kötött megállapodás alapján biztosítja a köz számára ezen ingatlanok látogatását. A Conservatoire de l'Espace tulajdonába kerülő ingatlanok szintén illetékfizetés alóli mentességet élveznek[31].
A francia adójog részleges mentességeket biztosít az erdőgazdálkodási és mezőgazdasági tevékenységekhez, családi gazdálkodás folytatásához, melynek szigorú feltételeit jogszabályok rögzítik.
Az öröklési adó számításánál csökkentő tényezőként kell figyelembe venni mindazon adósságokat, melyek az örökhagyó terhére esnek, feltéve, ha azok megléte az örökhagyó halálának napján megfelelően igazolható[32]. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az örökhagyóval szembeni kötelezettségnek fenn kell állnia az örökhagyó halálának napján, a kötelezettség fennállásának ténye bizonyított kell, hogy legyen, és nem tekinthető olyan kötelezettségnek, melynek figyelembevételét a CGI tiltja.[33]
A hagyaték tárgyának haszonélvezeti joggal terhelt öröklése esetén a magyar illetéktörvényből is ismert táblázathoz hasonló elvek alapján kell megállapítani a haszonélvezeti jog és az állag értékét. A táblázat 9 kategóriát tartalmaz, a haszonélvező 21 és 31 éves kora között a haszonélvezeti jog értéke a vagyontárgy értékének 90 százaléka, még 91 évnél idősebb haszonélvező esetén a haszonélvezeti jog értéke a vagyontárgy értékének 10 százaléka.
Levonható költségek körébe tartozik a temetési költség, 1.500 euró bizonylat nélkül. Költségek körébe tartoznak a következők: az örökhagyót terhelő vagyonadó, az örökhagyó halálának napján fennálló jövedelemadó tartozás, az
- 82/83 -
örökhagyó utolsó betegségének orvosi költségei, meghatározott helyi adók, etc. A francia jog nemcsak a hagyományos értelemben vett adósságok csökkentő szerepét ismeri el, így levonható pl. számos meghatározott típusú betegség (AIDS, Creutzfeldt-Jacob kór) vagy baleset következményeképpen az örökhagyó részére megfizetett vagy az örökhagyót megillető kártérítés összege is az adóalapból.
Az aktívák és a passzívak figyelembevételével, a már ismertetett mentességek levonásával számított adóalap után fizetendő adómértékeket a francia adójog egy rendkívül bonyolult, sávos és progresszívan növekedő módon állapítja meg. Az egyszerűsítés érdekében az örökösök csoportjaihoz kapcsolódóan kerül ismertetésre az adott csoportokhoz kapcsolódó legalacsonyabb és legmagasabb adómérték a hozzátartozó küszöbértékkel.
A házastárs és a regisztrált élettárs[34] mentes az öröklési illetékfizetés alól.
Az egyenesági hozzátartozók esetében a legalacsonyabb adómérték 5%, ez fizetendő 8.072 euró értékig. A legmagasabb adókulcs 45%, amely a 7. sávban, az 1.805.677 eurós küszöbérték felett fizetendő.
Az oldalági hozzátartozók (testvérek) esetében a legalacsonyabb adómérték 35%, ez fizetendő 24.430 euró értékig. A legmagasabb adókulcs 45%, amely 2. sávban, jelzett 24.430 eurós küszöbérték felett fizetendő.
Egyszerűbb a szabályozás a további örökösökre (az örökhagyó testvérének gyermeke, unokája) a 4. parentéláig, a fizetendő illeték mértéke egykulcsos, 55%.
Minden más örökös esetében szintén csak egy kulcs alkalmazandó, esetükben az öröklési illeték mértéke 60%.
Jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelelő fogyatékkal élők kedvezménye 159.325 euró.
A gyermekek kedvezménye százezer euró.
Az örökhagyó többi hozzátartozója is illetékkedvezményben részesül, a rokonsági fok függvényében. Egy dédunoka kedvezménye például 1.594 euró.
Az adó megfizetésének kötelezettsége, elévülés.
- 83/84 -
Adó- és illetékfizetési kötelezettség elmulasztása esetén késedelmi kamatot kell fizetni. A késedelmi kamat mértéke 2024 első félévben magánszemélyek esetén - ide nem értve a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyeket - évi 8,01%, minden más esetben évi 5,07%. A késedelmi kamat mértékének felülvizsgálatára hathavonta kerül sor.
Az öröklési illeték megfizetésére a törvényes örökösök, a végrendeleti örökösök és a megajándékozottak kötelesek. Az örököstársak - ide nem értve az illetékkedvezmények miatt fizetési kötelezettség alól mentesülő örökösöket - egyetemlegesen felelősek az illeték megfizetéséért.[35]
Az örökösöknek fizetési halasztás kedvezményének igénybevételére van lehetősége a CGI-ben meghatározott esetekben. Fizetési halasztásra jogosult az örökös, - többek között - ha haszonélvezeti joggal terhelt vagyontárgyat örököl a haszonélvezeti jogosult halálát követő 6 hónapig, vagy például a túlélő házastárs örökrésze helyett életjáradékra tartott igényt. Társasági üzletrészek, egyéni vállalkozások öröklése esetén szintén lehetőség van fizetési halasztás, illetve illetékfizetési kedvezmény igénybevételére.
Az örökösöknek részletfizetési kedvezményre van lehetősége például abban az esetben, ha a megörökölt hagyaték legalább 50 százaléka nem likvid eszközben testesült meg.
A fizetési kedvezmények igénybevételére az örökösök csak abban az esetben jogosultak, ha az adóhatóság számára elfogadható biztosítékot nyújtanak a hátralékos fizetési összegre. A fizetési kedvezmény igénybevétele esetén kamat fizetendő, mely mértékének megállapítási módját a CGI szabályozza[36].
Az elévülés alapesetben 3 év, de 6 év akkor, ha az örökös elmulasztja a bevallást, vagy a bevallásban nem tüntet fel egyes vagyonelemeket, vagy a rokonsági fok helytelen megállapítása miatt jogosulatlanul vesz igénybe kedvezményt. Három év az elévülés, ha az örökös a bevallásában szereplő ingatlant nem megfelelően értékeli. A CGI-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén az adókötelezettségüket teljesítő személyek kérhetik bevallásuk ellenőrzését, ebben az esetben az adóhatóságnak erre egy éve van. Nem érvényesül azonban az elévülési idő lerövidítése, ha az adóalany jogosulatlanul vesz igénybe kedvezményt, nem szerepeltet minden vagyonelemet bevallásában, vagy terhére megállapítható a joggal való visszaélés.
- 84/85 -
Az örökhagyó gyermekei, azok leszármazói, illetve gyermekek hiányában a túlélő házastárs kötelesrészre (réserve héréditaire) jogosultak. Ha az örökhagyónak egy gyermeke van, a kötelesrész a hagyaték fele, ha az örökhagyónak 2 gyermeke van, a kötelesrész a hagyaték kétharmada, míg abban az esetben, ha az örökhagyónak 3 vagy annál több gyermeke van, a kötelesrész a hagyaték háromnegyede. A túlélő házastárs kötelesrésze a hagyaték negyede, feltéve, hogy az örökhagyó után nem marad leszármazó[37]. Az örökhagyó szabadon csak a kötelesrész értékét meghaladó hagyatékával (quotité disponible) rendelkezhet.[38]
Ajándékozás (donation) esetén a vagyon tulajdonjoga az elhalálozás előtt átszáll a jogosultra, míg végrendeleti juttatás (legs)[39] esetén a vagyonátszállásra csak a halál bekövetkezte után kerül sor. A különbségtétel következménye az eltérő mértékű illetékfizetési kötelezettség. Az ajándékozási illeték és öröklési illeték szabályozása egymástól eltérő a francia jogban.
Ingatlan ajándékozása esetén kötelező az erre a jogügyletre vonatkozó szerződést közjegyzői okiratba foglalni. Közjegyzői okirat készítése szükséges továbbá házastársak közötti ajándékozáshoz, továbbá abban az esetben, ha a felek a vagyon vagy annak egy része átruházásával gyakorlatilag előre rendezik az öröklést (donation-partage)[40].
Az ajándékozásnak korlátot szab a leszármazók és túlélő házastárs kötelesrészhez való joga. A szokásos mértékű ajándékok kivételével minden ajándékozást be kell jelenteni az adóhatóság felé, még akkor is, ha az nem von maga után illetékfizetési kötelezettséget. Az ajándékozáshoz kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség szabályozása közel azonos az öröklési illetékre vonatkozó szabályozással. A megajándékozott személyt terhelő illetékfizetési kötelezettséget kedvezmények csökkentik, melyek részben azonosak, részben eltérnek az öröklési illetékkedvezmények mértékétől. A gyermekek kedvezménye ugyanúgy százezer euró, mint öröklés esetén, azonban a házastárs és regisztrált élettárs javára adott teljes kedvezmény helyett ajándékozás esetén a kedvezmény mértéke csak 80.724 euró. A kedvezmények 15 évente egy alkalommal érvényesíthetők. Az örökhagyó halálát megelőző 15 évben történt ajándékozás után már igénybe vett kedvezményeket
- 85/86 -
az öröklési illeték fizetése során figyelembe kell venni. Abban az esetben, ha az ajándékozási illetéket az ajándékozó fizeti meg a megajándékozott helyett, az nem tekinthető további illetékköteles juttatásnak. Az ajándékozási illeték a bevallással egyidejűleg fizetendő meg.
A végrendelet megjelölhet általános örököst (legs universel), ez esetben az örökös - kötelesrészen felül örökölhető - minden vagyontárgyat megörököl, több általános örökös esetében az örökösök részesedése egyenlő. Az örökös általános jogcímmel (legs á titre universel) a vagyon egy végrendeletben meghatározott hányadát (pl. 1/3-át) vagy meghatározott vagyontárgyat (pl. ingatlanokat) örököl. Különös végrendeleti juttatás esetén az örökös egy vagy több, a végrendeletben meghatározott vagyontárgyat örököl. A végrendeleti örökösök az öröklési illetékre irányadó szabályok - ideértve a kedvezményeket is - szerint teljesítik illetékfizetési kötelezettségüket.
A végrendeleti juttatás lehet reziduális (residuelle) vagy fokozatos (graduelle) is. Ez a két jogintézmény a magyar jogban ismert utóhagyománnyal mutat rokonságot.[41] A reziduális végrendeleti örökös szabadon használhatja az örökölt vagyontárgyakat, annak elidegenítésére, megterhelésére azonban nem jogosult. Az ilyen örökös halála esetén a vagyontárgyat, olyan állapotban, amilyen állapotban az van, az eredeti végrendeletben megjelölt másik személy örökli. Fokozatos végrendeleti örökös köteles megőrizni a megörökölt vagyontárgy állagát, annak elidegenítésére és megterhelésére nem jogosult, halála esetén az eredeti végrendeletben megjelölt másik személy örökli meg azt.
A közjegyző az előtte folyamatban lévő öröklési eljárásban köteles tájékoztatni[42] a kötelesrészre jogosultakat, amennyiben erre nézve adattal rendelkezik, hogy kötelesrészüket érvényesíthetik a kötelesrészük sérelmére adott[43] ajándékok, végrendeleti juttatások jogosultjaival szemben (action en reduction)[44]. A kötelesrészre jogosultak erről a jogukról csak a jogszabályokban meghatározott szigorú alaki és anyagi jogi feltételeknek megfelelő okiratban mondhatnak le.
- 86/87 -
A francia közjegyzők monopóliummal rendelkeznek az ingatlan adásvételi szerződések vonatkozásában. Ez a kizárólagos hatáskör azonban nemcsak az adásvételekre, hanem az ingatlan tulajdonjogának átszállását eredményező egyéb jogügyletekre is, így például ajándékozási szerződésekre, hagyaték tárgyát képező ingatlan tulajdonjogának átszállására is kiterjed[45]. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden olyan szerződés, amely az ingatlan tulajdonjogát érinti, a közjegyzői hatáskörbe tartozik. (Még egy átjárási szolgalom alapítása is közjegyzőt igényel, ha a felek szándéka arra irányul, hogy a szolgalom harmadik személyek irányába is hatályos legyen.)
Az ingatlan adásvételi szerződések megkötésének előkészítése, szerződés szövegének szerkesztése, az aláírás folyamata (szerződő felek beazonosítása, pénzmosás elleni szabályok, az ingatlan-nyilvántartási állapot ellenőrzése, az ingatlanra vonatkozó műszaki igazolások beszerzése, az ingatlant érintő kötelezettségek ellenőrzése, etc.) közel azonosak a francia és a magyar jogban, kiemelve azt, hogy a francia közjegyzőket terhelő adminisztratív kötelezettségek meghaladják a magyar jog szerinti elvárásokat.
A magyar jogi szabályozástól jelentősen eltérő rendelkezések vonatkoznak azonban az
a) ingatlan nyilvántartási bejegyzésre,
b) a vételár megfizetésének módjára,
c) az ügylethez kapcsolódó adókötelezettségek teljesítésére.
a) A francia jog szerint az ingatlan tulajdonjogát, illetve tulajdonjogi részjogosítványát érintő szerződéseket meg kell küldeni a Service de la Publicité Foncière részére közzététel céljából. Ez az intézmény kettős feladatot lát el, egyrészről gondoskodik az ingatlannyilvántartási bejegyzésről, másrészről adóigazgatási feladatokat lát el, így kapcsolva össze a tulajdonjogi változásokat és az azokhoz kapcsolódó adózási kötelezettségeket. A nem közokiratba foglalt szerződések ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmasak.
b) A vételárat a vevő nem közvetlenül az eladó részére, hanem a közjegyző részére fizeti meg. Ha a vevő az ingatlan vételéhez banki hitelt vesz igénybe, a folyósító bank a hitelt a közjegyző számlájára utalja[46]. A közjegyző a vételár megfizetettségéről a vevő részére igazolást ad ki. A közjegyző a vételárat, pontosabban
- 87/88 -
annak az eladót közvetlenül megillető részét, azt követően fizeti meg, hogy a jogügylet nyilvántartásba vétele megtörtént a Service de la Publicité Foncière-nél. Elméletben ez a folyamat egy hónapig tart. Minden fizetés banki átutalás útján történik, ez alól kivételt csak 3.000 euró alatti összeg jelenthet.
ca) A közjegyzői költségek a felek eltérő megállapodásának hiányában a vevőt terhelik. A közjegyzői költségek nemcsak a közjegyzői munkadíjat és a készkiadásokat foglalják magukban, hanem a közjegyző által az állam nevében és javára beszedett adókat, így pl. a bejegyzési illetéket (droit d'enregistrement), közzétételi díjat (taux de publicité foncière), helyi adókat is. Nem véletlen, hogy a francia közjegyzők a közjegyzői költség kifejezés helyett inkább a vétel költségeiről beszélnek. Egy százezer euró értékű, berendezett, használt lakás vételi költsége 8.200 euró, amelyből a közjegyző díja 2.069 euró. Egy jól felszerelt, egymillió euró értékű használt lakás vételi költsége 64.900 euró, amelyből a közjegyzői díj 9.395 euró[47].
cb) A közjegyzők feladata 2005 január 1. óta az ingatlan adásvételi szerződésekhez kapcsolódó adóbevallás elkészítése, és annak benyújtása[48] a szerződéssel egyidejűleg a Service de la Publicité Foncière részére. Az állam szempontjából ennek a megoldásnak számos előnye van. A bevallást szakember készíti, az adóbevallás elkészítésére és az adókötelezettség teljesítésére az ügylettel gyakorlatilag egyidejűleg kerül sor, nem pedig az adott évre vonatkozó adóbevalláshoz kapcsolódóan. Mindemellett ez a megoldás kizárja annak a lehetőségét, hogy az adóalanyok - akár véletlenül is - elmulasszák bevallani az ingatlanértékesítésből származó jövedelmüket. A közjegyző a hozzá befolyt vételárból teljesíti a fennálló adófizetési kötelezettséget, a költségvetés számára.
Az ingatlanértékesítésből származó jövedelemre (plus-values immobilières, rövidítve PVI) vonatkozó szabályozás csak nagy vonalakban emlékeztet a magyar szabályozásra, igen jelentős az eltérés a kedvezmények, mentességek és a mértékek tekintetében is.
Az ingatlantulajdonos magánszemélyek és jogi személyek egyaránt alanyai -kevés kivételtől eltekintve - a PVI-nek[49].
A francia adószabályok meghatározott határérték alatti éves jövedelemmel rendelkező, vagyonadót nem fizető nyugdíjasok, továbbá a súlyos fogyatékkal élők nem kötelesek PVI fizetésére. A PVI kiterjed nemcsak az ingatlanokra, hanem az ingatlanra vonatkozó jogokra is.
Mentes azonban a PVI alól az az ingatlan, amely az eladó állandó tartózkodási helyéül szolgál, a meghatározott feltételek mellett nyugdíjas otthonban élő eladó korábbi állandó tartózkodási helyéül szolgáló ingatlan, a meghatározott feltételek
- 88/89 -
mellett nyaraló értékesítése, ha a befolyó vételárból az eladó állandó tartózkodási helyéül szolgáló ingatlant vásárol, és az az ingatlan, amelynek eladási értéke alacsonyabb, mint 15.000 euró.
Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem megállapítása a következő szabályok szerint történik:
Az ingatlan vételára az adásvételi szerződésben meghatározott vételár, továbbá az eladót ehhez kapcsolódóan megillető bevétel, mint például késedelmes fizetés esetén a késedelmi kamat. A vételár csökkentendő az adózás szempontjából a jogszabályok szerint eladót terhelő költségekkel, így például a kötelező diagnosztikai tanúsítványok beszerzési költségével[50].
Az ingatlan megszerzésére fordított összeg megegyezhet az ingatlan vételekor kötött adásvételi szerződésben rögzített vételárral, ajándékozás esetén a bejegyzési illetéknél figyelembe vett értékkel, vagy a jogszabályban meghatározott mód szerint megállapított piaci értékkel. Az ingatlan megszerzésére fordított összeg az adózás szempontjából növelhető az ingatlan vételekor felmerült költségekkel, mint például öröklési illetékkel, közjegyzői díjjal vagy tételes elszámolás helyett a beszerzési érték 7,5%-ával. Az adózás szempontjából növelhető továbbá az ingatlanon ténylegesen elvégzett értéknövelő munkák igazolt költségeivel vagy a tételes elszámolás helyett a beszerzési érték 15%-ával.[51]
Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem után 36,2% adó fizetendő, amely 19% jövedelemadóból (impôt sur le revenu), és 17,2% járulékból (prélèvements sociaux) áll. A jövedelemadó mértéke sávosan csökken, az ingatlan megvásárlását követő 5. évtől kezdve évente 6%, a huszonkettedik évben pedig 4% a kedvezmény. A jövedelemadó mentességhez 22 év tulajdoni jogviszony szükséges. A járulék esetében az 5. és a 21. év között a kedvezmény mértéke 1,65%, a 22. évben 1,6%, majd azt követően a 30. évig 9% az éves kedvezmény. A járulékfizetés alóli teljes mentességhez 30 év tulajdoni jogviszonyra van szükség.
A lakásépítéshez kapcsolódó széleskörű a magyar illetékkedvezmény-rendszerhez képest a francia jog csak kivételesen ad kedvezményt[52].
A francia törvényhozás 2013-tól kezdődően kiegészítő adó fizetését rendelte el az ingatlanértékesítésből származó jövedelmek után két esetkörre. Az ötvenezer euró értéket meghaladó, nem építési teleknek minősülő ingatlanok adásvétele esetén egy sávosan meghatározott táblázat szerinti kiegészítő adót kell fizetnie az eladónak. Ennek legalacsonyabb értéke 2%, amely az 50 ezer és 60 ezer euro közötti áron elkelt ingatlanok után fizetendő. A 250 ezer euro feletti ingatlan értékesítés esetén a kiegészítő adó mértéke 6%. A másik esetkör a - a magyar
- 89/90 -
szabályozáshoz hasonlóan - vélhetően spekulációs célú ingatlanértékesítésekre[53] vonatkozik, a korzikai nemzetgyűlés (Assemblée de Corse) által meghatározott területeken található ingatlanok esetében szintén kiegészítendő adó fizetendő, ha a vételár meghaladja az ötvenezer eurót. Ennek maximális mértéke 30%, amely a 260 ezer euro érték feletti ingatlanok eladásakor fizetendő az eladó által.
A francia szabályozás szerint a nem francia adórezidens természetes személyeket és jogi személyeket az általános szabályok szerint terheli az adófizetési kötelezettség[54]. Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem utáni adókötelezettség tekintetében a francia nemzeti szabályokat és a nemzetközi egyezményeket együttesen kell alkalmazni. Fontos eltérés azonban, hogy az EU rezidens adóalanyok esetében a járulék mértéke az egyébként fizetendő 17,2% helyett 7,5%, így a teljes adófizetési kötelezettség a jövedelem után a 19%-os jövedelemadók figyelembevételével csak 26,5%.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló magyar-francia egyezmény[55] biztosítja a magyar állampolgárok adóztatásának lehetőségét a francia állam javára - a kölcsönösség elve mellett - az ingatlanértékesítésből származó jövedelmek tekintetében.
Sok francia közjegyző tevékenységében fontos szerepe van a vagyonadó intézményének. A közjegyzők segítik ügyfeleiket az adózás alá eső ingatlanvagyon értékelésében, a vagyonadó bevallás összeállításában. Az adózás alá eső vagyon értékelésére ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az öröklés tárgyát képező vagyon értékelésére.
A magánszemélyeket terhelő vagyonadó bevezetésére 1989-ben került sor[57]. A vagyonadó jelenlegi formájában 2018 január elsejétől hatályos, pontos megnevezése: ingatlanvagyon utáni adó[58] (impôt sur la fortune immobilière)
A Franciaországban adóalanyisággal rendelkező természetes személyek - a bárhol fellelhető ingatlanvagyonuk után -, a Franciaországban ingatlanvagyonnal rendelkező nem francia adó rezidens természetes személyek csak franciaországi ingatlanvagyonuk után kötelesek a vagyonadó fizetésére. A családi adózás
- 90/91 -
sajátos szabályai érvényesülnek a vagyonadó tekintetében, de néhány kivételtől eltekintve a házastársak, regisztrált élettársak közösen adóznak. A kiskorú gyermekek vagyona szüleik útján adóztatandó.
Az adókötelezettség a nem üzleti célú ingatlanvagyonra, ingatlan alapú életbiztosításokra és az ingatlan-társasági befektetésekre[59] terjed ki. Az állandó lakóhelyként szolgáló ingatlan értékének csak 70 százaléka képez adóalapot. Haszonélvezeti joggal terhelt öröklés esetén az örökösök hasonló kedvezményben részesülnek a halál napjától számított egy évig. Adómentességet eredményez az ingatlan üzleti célú használata a tulajdonos, illetve közeli hozzátartozói által, kedvezmények illetik meg - jogszabályban rögzített feltételek szerint - az erdő-és mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosait. Az adóalap csökkentendő az ingatlan megvásárlásához felvett hitel még nem törlesztett tőketartozásával, ingatlanra fordított fenntartási, építési átépítési költségek összegével.[60] (A CGI taxatív felsorolást tartalmaz az adóalap csökkentő tényezőkről.)
Adó mértékét egy sávos, progresszíven növekedő táblázat tartalmazza. Az 1,3 millió euró értéket el nem érő ingatlanok mentesek az adó alól, abban az esetben azonban, ha az ingatlan a vagyonadó kötelezettség alá esik, a legalacsonyabb adósáv 800.000 eurónál indul 0,5%-kal. A 10 millió eurónál értékesebb ingatlanok esetén, a tízmillió euró feletti értékre fizetendő vagyonadó mértéke 1,5%.
Az ingatlan értékét az adóalany köteles meghatározni, és bevallani az év első napja szerinti állapot szerint. Az adóhatóság az érték, az igénybe vett kedvezmények, mentességek felülvizsgálatára jogosult. Ez az egyik magyarázata annak, hogy sok vagyonadó fizetésére kötelezett adóalany közjegyzőt vesz igénybe adókötelezettsége teljesítéséhez, az ingatlan értékének megállapításához, az adóbevallás összeállításához.
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság kormánya között Párizsban az 1980. évi április hó 28. napján aláírt, a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény kihirdetéséről rendelkező 65/1981.(XII.16) MT rendelet az öröklési adók (illetékek) tekintetében nem tartalmaz rendelkezést. Magyarországnak az öröklési adókra és illetékekre
- 91/92 -
is kiterjedő nemzetközi szerződése csak Ausztriával, valamint Svédországgal van hatályban[61].
A magyar jogszabályok szerinti öröklési illetékfizetési kötelezettség a belföldön fekvő hagyatékra minden esetben kiterjed. A külföldön levő ingatlan hagyatékra az öröklési illetékre vonatkozó magyar rendelkezések nem terjednek ki. Magyar állampolgár, illetve Magyarországon élő nem magyar állampolgár vagy belföldi székhelyű jogi személy által örökölt külföldön levő ingatlan hagyatékára, valamint külföldi hagyatékban tartozó vagyoni értékű jogra csak abban az esetben terjed ki az öröklési illeték kötelezettsége, ha a hagyaték helye szerinti államban öröklési illetéket vagy ennek megfelelő adót nem kell fizetni. A külföldön történt illeték- vagy adófizetés tényének bizonyítása az örököst terheli.[62] ■
JEGYZETEK
[1] A francia hagyatéki szabályok részletes ismertetését tartalmazza Csillag Attila: A közjegyző szerepe a francia örökösödési eljárásban c. cikke (Közjegyzők Közlönye 2014/6, 28-42. o).
[2] https://www.legavox.fr/blog/murielle-cahen/obligations-notaire-matiere-fiscale-3-1865.htm (letöltve: 2023. december 09. napján.
[3] A magyar közjegyzői gyakorlatban az ingatlannyilvántartási díj (6.600,- Ft) befizetése a közjegyző által esetenként az ügyfél kérésére történik, az ügyfél költségére.
[4] A fizetési meghagyásos eljárásban az eljárási díj nem az eljárás indításakor még nem ismert közjegyző, hanem a MOKK részére fizetendő.
[5] https://bofip.impots.gouv.fr/bofip/1568-PGP.html/identifiant=BOI-RFPI-PVI-30-40-20140224 (letöltve 2024. január 12. napján).
[6] Cass.,Civ.1ére, 17 mai 2023.
[7] https://www.actu-juridique.fr/professions/la-responsabilite-du-notaire-face-a-limpot/ (letöltve 2023. december 09. napján).
[9] art 768 Cc. (letöltve 2023. december 09. napján).
[10] Az elfogadó nyilatkozatokat részletesen elemzi Csillag Attila: A közjegyző szerepe a francia örökösödési eljárásban c. cikke (KK, 2014/6).
[11] Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy régebben a hagyaték aktív nettó értékig történő elfogadását a hagyaték leltárértékig történő elfogadásának (acceptation sous bénéfice d'inventaire) hívták.
[12] https://chambre-gironde.notaires.fr/2022/03/18/inventaire-etsuccession/ (letöltve 2023. december 09. napján)
[13] A francia droit kifejezés jelentése a magyar nyelvben többrétű, többek között jelent adót és illetéket is. A droit de succession a magyar jogban leginkább az öröklési illetéknek feleltethető meg.
[14] art 641 du CGI.
[15] art 800 du CGI.
[16] art 784 aliéna 1 du CGI.
[17] art. 761 al. 1 CGI.
[18] art. 761 al. 1 CGI.
[19] A clause de tontine olyan szerződéses rendelkezés adásvétel esetén, amely eredményeképpen a túlélő házastárs a vagyon teljes tulajdonosává válik.
[20] art. 764 I CGI.
[21] Az életbiztosítási szerződések a hagyaték körén kívül esnek, ez azonban nem mentesíti a kedvezményezettet a bevallási és adófizetési kötelezettség alól.
[22] art. 764 II CGI.
[23] A terjedelmi korlátok miatt a mentességek felsorolása nem lehet teljeskörű.
[24] Art 796 du CGI.
[25] Art. 756 bis CGI.
[26] A droit de retour intézménye - erős fenntartásokkal - a magyar ági vagyon intézményével mutat hasonlóságokat.
[27] Art. 763 bis CGI.
[28] Art. 793 5o CGI.
[29] Art. 1131 CGI.
[30] Art. 795 A CGI.
[31] Art. 795 12o CGI.
[32] Art. 768 CGI.
[33] Art. 773 CGI.
[34] A regisztrált élettárs nem törvényes örökös, öröklési joga végrendeleten alapulhat.
[35] Art. 1709 du CGI.
[36] A kamat mértéke 2015. január 01. óta 1,7%.
[37] Art. 914-1 Cc.
[38] A francia öröklési jog alapján a túlélő házastárs számára végrendelettel vagy ajándékozással biztosított juttatások, a Code Civilben meghatározott feltételek erejéig csökkenthetik a leszármazókat megillető kötelesrészt. (La loi du 1er aôut 1972).
[39] A francia jog sem teszi lehetővé a végrendeleti juttatást, illetve ajándékozást orvos, ápoló, pap és igazságügyi tisztviselő részére.
[40] www.notaires.fr/fr/donation-succession/testament-legs/donation-quest-ce-que-le-legs (letöltve: 2023. december 26. napján).
[41] A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:32 §
[42] La loi n0 2021-1109 du 24 août 2021.
[43] Az életbiztosítási szerződések a francia jogban sem képezik hagyaték tárgyát, így lehetőséget biztosítanak a kedvezményezett megfelelő módon történő megjelölésével az örökhagyók számára a kötelesrész csorbítására.
[44] Hasonló jogintézmény a prélèvement compensatoire, amely a francia vagy uniós állampolgársággal, állandó tartózkodási hellyel rendelkező örökhagyó és/vagy leszármazók esetén biztosítja 2021 novemberétől a francia jog kötelesrészre vonatkozó rendelkezéseinek érvényesülését az örökhagyó halálának napján Franciaországban található vagyontárgyak tekintetében abban az esetben is, ha az örökhagyó hagyatéki eljárása olyan nemzeti jog alapján kerül lefolytatásra, amely nem ismeri a kötelesrész intézményét, vagy az alkalmazott nemzeti jog kötelesrészre vonatkozó szabályozása a francia közrendbe ütközik. (A jogintézmény bevezetését sokan ellenezték és ellenzik a francia jogászok körében.).
[45] www.economie.gouv.fr/particuliers/donation (letöltve: 2024. január 01. napján).
[46] www.service-public.fr/particuliers/vosdroits/F2962 (letöltve: 2023. december 09. napján).
[47] www.mmobolier.notaires.fr/fr/frais-de-notaire
[48] L.n0 2004-1484,30 déc.2004.10, de finances pour 2005.
[49] art.8-8 ter CGI
[50] art 150 V CGI
[51] Coutot Roehrig, Schéma de la fiscalité successorale 2023, p. 44.
[52] art. 28 de la loi no 2017-1775 du 28 décembre 2017
[53] A magyar Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) a belterületbe vont ingatlanok visszterhes vagyonátruházás esetén, a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén az illeték mértékét 90%-ban, melyet az eladó köteles viselni, állapítja meg.
[54] Art. 244 bis A CGI.
[55] 65/1981.(XII.16.) MT rendelet, 6.Cikk
[56] https://www.notaires.fr/fr/immobilier-fiscalite/fiscalite-et-gestion-du-patrimoine/limpot-sur-la-fortune-immobiliere-ifi (letöltve 2024. január 01. napján).
[57] Coutot Roehrig, Schéma de la fiscalité successorale 2023, p. 49.
[58] Art. 964-983 CGI.
[59] SCPI, OPCI típusú társaságok a francia jogban.
[60] Art. 974 CGI.
[61] Szőcs Tibor: A hagyatéki vagyon az európai öröklési rendelet szabály rendszerében (doktori értekezés, kéziratban) 112. o.
[62] Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 2.§ (1)-(4) bek, 4-5. §
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
