Még mielőtt ténylegesen a téma ismertetéséhez kezdenék jelzem, hogy a címben szándékosan nem a "hagyatéki" eljárásban szavakat használom. A magyar nyelvben ez a terminológia egy eljárási szabályokkal körülhatárolt formális, bírósági jellegű eljárásra utal, ezért megtévesztő lett volna ezt alkalmazni, mert - ahogyan látni fogjuk - Franciaországban nem ilyen típusú közjegyzői eljárásról van szó.
Az alábbiakban megpróbálom végigkövetni a francia örökösödési eljárás fontosabb szabályait,[2] érintve azokat a pontokat, ahol a közjegyző közreműködése elengedhetetlen vagy legalább szükséges lehet.
A francia örökösödési eljárást tehát ne úgy képzeljük el, ahogyan az Magyarországon a hagyatéki eljárás formájában a köztudatban él. Az eljárás nem annyira formális, nincs külön hagyatéki eljárási törvény, nincs hagyatéki tárgyalás, nincs idézés, nincs jegyzőkönyv és a francia közjegyzőnek nincs olyan erős bírói szerepe az eljárásban, mint magyar kollégáinak, személye mégis megkerülhetetlen az esetek többségében.
Franciaországban ugyan nem kötelező, de az esetek 95%-ban közjegyzők járnak el az örökösödési eljárások során.
Ennek egyrészt indoka, hogy az egyszerű jogkereső állampolgár szabad akaratából - bár nem lenne kötelező, de nehogy nagyobb kárt okozzon saját magának vagy a családjának -megbízza a jogot ismerő és gyakorló közjegyzőt, másrész a jogszabály meghatározott esetekben a közjegyző közreműködését kifejezetten kötelezővé teszi.
Utóbbi esetre két példát is találunk: ha a hagyatékban belföldi ingatlan található továbbá, ha az ügyben valamilyen közjegyzői okiratot kell kiállítani.[3]
- 28/29 -
Fontos felhívni a figyelmet már itt egy sajátos feladatra: az eljárása során a francia közjegyző az állam részére járó adót begyűjti és az államkincstárnak elutalja.
A közjegyző illetékessége az egész ország területére kiterjed, így az örökösök közvetlenül fordulhatnak bármelyik közjegyzőhöz, kérve az eljárás lefolytatását.[4] Alsace-Moselle régióban ugyan sajátos szabályok érvényesülnek, de ettől függetlenül itt is bármelyik közjegyző eljárhat az országból.
Mivel a felek szabadon választhatnak a közjegyzők közül, így a gyakorlatban előfordulhat, hogy az egyik örökös kifogásolja a másik örökös közjegyző választását. Ebben az esetben az illető kérheti az általa preferált közjegyző közreműködését, de a költségeket viselnie kell.[5 ]Ügyvédeknek nincs szerepük az eljárásban, nem is jelennek meg képviselőként.
A közjegyző feladatai az eljárásban: a) megállapítja az örökösök személyét és azokat, akik bármilyen jogcímen részesülnek a hagyatékból, továbbá az őket megillető jogokat; b) meghatározza a hagyatéki vagyont, szükség esetén leltárt készít és kiállítja a hagyaték háramlásával kapcsolatos iratokat és igazolásokat; c) tanáccsal látja el az örökösöket és az érdekelteket az öröklés jogi és pénzügyi vonzatai vonatkozásában; d) szükség esetén felosztja az örökösök között létrejövő vagyonközösséget.
Nem lehet ugyanakkor szigorú határokat húzni az egyes feladatok és eljárási cselekmények közé, mert azok részben összeolvadnak, részben egymásra épülnek.
Az örökhagyó halálát követő héten célszerű, hogy az örökösök vagy az örökhagyó végrendeletében megjelölt személy kapcsolatba lépjen a közjegyzővel, nehogy a felek akaratukon kívül olyan jogcselekményt vagy jognyilatkozatot tegyenek, aminek visszafordíthatatlan következményei lennének az örökségükkel kapcsolatban.
A közjegyző első lépésként bekéri a felektől mindazokat az okiratokat, amelyek adatokat tartalmazhatnak az örökösök személyére vagy a hagyatékra. A felek ennek megfelelően átadják a halotti anyakönyvi kivonatot, vagy a közjegyző beszerzi azt közvetlenül a városházá-tól.[6] A halotti anyakönyvi kivonat közokirat, tanúsítja a halál tényét, napját, óráját és helyét, az örökhagyó foglalkozását és utolsó lakóhelyét. Hiányában közjegyző csak akkor járhat el, ha a bíróság ítéletével a halál tényét megállapította vagy az örökhagyót eltűnté nyilvánította.
Az örökhagyó halálának időpontja meghatározza többek között az örökösök személyét, a hagyatékot, az alkalmazandó jogot stb... Számos - elsősorban adózási szempontú - határidő is ettől az időponttól számítandó.
A Code Civil 720. cikke[7] úgy rendelkezik, hogy az öröklés az örökhagyó utolsó lakóhelyén nyílik meg, függetlenül a halál tényleges helyétől. A halál helyének is fontos szerepe van az
- 29/30 -
eljárásban. Meghatározza az adóhivatal illetékességét - ahova az öröklési adót be kell fizetni -, a bíróság illetékességét - amelynél az örökléssel kapcsolatos keresetek benyújthatók -, továbbá nemzetközi magánjogi következményei is lehetnek, amennyiben külföldi vonatkozásai is vannak a hagyatéknak. Utóbbi esetben két fontos szabályt figyelembe kell venni: ingatlan hagyaték esetében az ingatlan fekvése szerinti szabályok alkalmazandók (lex rei sitae), míg ingó hagyaték esetében az örökhagyó utolsó lakóhelye szerinti jog rendelkezéseit kell követni, persze csak akkor, ha a szabályok nem ütköznek a francia közrend szabályaiba.
A közjegyző beszerzi továbbá a felektől az örökhagyó születési anyakönyvi kivonatát, illetve mindazokat a dokumentumokat (házassági anyakönyvi kivonat, házassági vagyonjogi szerződés, válás esetén a bírósági határozat stb...), melyekből megállapítható az örökhagyó személyi állapota (házas, elvált, élettársi kapcsolat, örökbefogadás). Elkéri a családi anyakönyvet[8], amiből kiderül, hogy az örökhagyónak volt-e gyermeke, esetleg túlélő házastársa.
Franciaországban nagyon gyakori, hogy a házastársak vagyoni viszonyaikat a házasság idejére házassági vagyonjogi szerződéssel rendezik, vagy az örökhagyó még életében vagyonáról vagy annak egy részéről különféle ingyenes juttatásokkal rendelkezik (pl.: ajándék, házastárs részére szóló ajándék, halál esetére szóló ajándékozás). A házassági vagyonjogi szerződés bizonyos esetekben még az öröklés rendjét is befolyásolhatja, így előfordulhat, hogy az örökhagyó teljes vagyonát a túlélő házastárs a halál pillanatában megszerzi öröklés nélkül.
A közjegyző minden esetben meggyőződik arról, hogy az örökhagyó készített-e valamilyen végintézkedést (végrendelet, házastársak közötti ajándékozási szerződés stb.). Ennek módja egyrészről saját végintézkedési nyilvántartásának megvizsgálása, másrészt elektronikus formában kapcsolódik és lekérdezi a Végintézkedések elektronikus nyilvántartását.[9]
E rendszert a közjegyzői kamara üzemelteti és valamennyi közjegyző a személyes kódja segítségével tud belépni. A nyilvántartásban szerepel az okirat készítésének ideje, illetve annak a közjegyzőnek azonosítója, aki az okiratot készítette. Sikeres találat esetén a közjegyző beszerzi kollégájától a végintézkedés másolatát.
Amikor az örökhagyó személyére vonatkozó összes adat összeállt, következik az örökhagyó vagyonára vonatkozó dokumentumok összegyűjtése. A vagyonban természetesen aktívumok és passzívumok is lehetnek.
Az aktívumok vonatkozásában a közjegyző beszerzi az örökhagyó pénzintézeteknél vezetett számlakivonatait (a bank többnyire csak a megkereséssel egyidejűleg blokkolja az örökhagyó számláját), tőzsdei portfóliójának igazolását, készpénzvagyonának felmérését, társadalombiztosítással kapcsolatos igazolásokat. Ha az örökhagyó gépjárművel rendelkezett, akkor a forgalmi engedély másolatát, az értékesebb ékszerekre, műalkotásokra vonatkozó igazolásokat, az ingóságokra vonatkozó szálákat. Amennyiben az örökhagyó vagy túlélő házastársa gazdasági társaságban vagy polgári jogi társaságban tagsággal rendelkezett, akkor az erre vonatkozó igazolásokat. Alkalmazott esetében a munkáltató igazolását, valamint az utolsó munkabér folyósítására vonatkozó igazolást. Ingatlan hagyaték esetében meg kell állapítani, hogy az örökhagyó mely ingatlannak volt tulajdonosa és mekkora az ingatlan
- 30/31 -
A passzívumok vonatkozásában, ha az örökhagyónak volt adótartozása, akkor a közjegyző beszerzi a fizetési meghagyást. Amennyiben az örökhagyó kölcsönt vett fel, akkor az erre vonatkozó iratokat. A halál pillanatáig a meg nem fizetett közműtartozásokra, társasházi közös költségre vonatkozó számlákat. Az örökhagyó betegsége esetén az utolsó kezelés költségeire vonatkozó és a temetéssel kapcsolatos számlákat. A nyugdíjbiztosítási alapba történt befizetésekről szóló igazolást, valamint minden olyan okiratot, ami az örökhagyó tartozásainak igazolására szolgál.
Az örökhagyó bankszámlái vagy az örökösök vagy a közjegyző tájékoztatása után kerülnek zárolásra. A számláról a bank mindaddig csak az adóhivatalnak és közjegyzőnek teljesíthet, amíg az örökösök személye megállapításra nem került.
A felek kérhetik a törvényszéki iroda vezetőjétől az örökhagyó ingatlanának zár alá vételét, ami ezt követően lepecsételésre kerül. A zárlat feloldása csak bírósági határozattal lehetséges.
Fel kell deríteni az örökösök (törvényes és végrendeleti) és az egyéb érdekeltek személyét is.
Abban az estben, ha a családtagok nem ismerik egymást, mert a család szétszóródott Franciaországban, esetleg különösen nagy a rokonság, vagy csak egyszerűen nehézségbe ütközik az örökösök személyének felkutatása, hasznos lehet egy genealógiai iroda[10] bekapcsolódása az eljárásba. Franciaországban kb. 150 ilyen iroda működik, ahol hozzávetőlegesen 1000 alkalmazottat foglalkoztatnak. Képviselőjük partneri megállapodást írt alá 2008-ban a Francia Legfelsőbb Közjegyzői Tanáccsal (Conseil Supérieur de Notariat CSN).[11]
Amennyiben a közjegyző számára valamennyi adat és az azokat bizonyító okirat rendelkezésre áll, akkor a felek kérésére kiállítja az acte de notoriété-t. Az örökösödési eljárás során ez az egyik legfontosabb közjegyző által készített okirat, ami elsődlegesen személyekre vonatkozó adatokat tartalmaz. Ritkán fordul elő, de házassági vagyonjogi szerződés és végintézkedés hiányában ezt az okiratot az öröklés megnyílásának helye szerinti bírósági irodavezető is kiállíthatja.
Az okirat elkészítésének feltétele, hogy valamennyi fél személyesen vagy képviselője útján megjelenjen a közjegyző előtt, aki legelőször a személyazonosságot kontrollálja.
- 31/32 -
Az acte de notoriété-ben közjegyző megjelöli az örökhagyót, személyes adatait (születés, házasság, halál), személyi állapotát, illetve hogy milyen házassági vagyonjogi rendszerbe tartozott.
Feltünteti, hogy az örökhagyónak volt-e bármilyen végakarata, illetve abban hogyan rendelkezett, tett-e bármilyen ingyenes juttatást[13].
A közjegyző az okiratban felállítja a hagyaték háramlásának jogi rendjét is.
Hangsúlyozni kell, hogy a feleknek nem szükséges az eljárásnak ebben a szakaszában még döntést hozniuk arról, hogy ténylegesen kívánnak-e örökölni. Nyilatkozatuktól függetlenül örökösi minőségük az okirat által tanúsításra kerül.
A gyakorlatban az örökösök többsége már ekkor nyilatkozik az örökség elfogadásáról, annak tényleges formájáról vagy esetleg az örökség visszautasításáról.
Az okirat az örökösöket és a túlélő házastársat személyes adataikkal, személyi állapotukkal és jogállásukkal együtt jelöli meg. Feltünteti, hogy a túlélő házastársnak az örökösödési eljárásban milyen jogai vannak a hagyatékban található vagyontárgyakkal kapcsolatosan.
A közjegyző figyelmezteti az örökösöket az igazmondási kötelezettségre illetve valótlan állítás esetén az esetleges jogkövetkezményekre. Tájékoztatja a feleket arról is, hogy az okirat kiállítása nem jelenti azt, hogy a hagyatékot el is fogadták.
A közjegyző tájékoztatja az örökösöket a hagyatékban fellelhető ingatlan tulajdonjogának átszállásáról, illetve a declaration de succession[14] benyújtásának kötelezettségére.
Az acte de notoriété közjegyzői dossziéban mellékletként elhelyezésre kerülnek azok az iratok (anyakönyvi kivonatok, szerződések stb.), amelyek alapján a megállapítások és nyilatkozatok megszülettek.
Az elkészült okiratot a felek és a közjegyző is aláírja. A jelenleg hatályos szabályok szerint még a közjegyző döntheti el, hogy az okiratot elektronikus formában vagy papír alapon készíti el. Annak ellenére, hogy az iratok egy része még az utóbbi formában készül az irodákban, egyre többen ismerik fel, hogy az elektronikus okirat költségei hosszabb távon sokkal alacsonyabbak.[15]
Az elkészült okirattal a felek igazolni tudják örökösi minőségüket a különféle hatóságok, bankok és szervezetek előtt.
Az acte de notoriété elnevezése Alsace-Moselle régióban Affirmation sous la foi du serment. Ebben a régióban sajátos szabály, hogy a nevezett okiratot be kell nyújtani az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint illetékes első fokú bírósághoz, ami azt jóváhagyja és kiállítja az öröklési igazolást[16].
Az elkészült okiratot nyilvántartásba kell vetetni az illetékes pénzügyi hivatalnál, aminek eljárási díja 25 Euró (125 Euró, ha az irat tartalmazza a túlélő házastársra vonatkozó adatokat és jogokat is).
- 32/33 -
Alakilag csak egy formanyomtatványnak tűnhet ez az irat, de mégis nagyon fontos szerepe van. A közjegyző megjelöli benne a hagyatéki vagyont (aktívumok, passzívumok) és a vagyontárgyak értékét - a halál időpontjára figyelemmel - az örökösök előadása alapján.[18] E dokumentum hiányában az adóhivatal a hagyaték értékének 5 %-át kalkulálja az ingóságok értékeként.
A declaration de succession-t az örökösöknek[19] be kell nyújtani az örökhagyó halála szerint illetékhivatalhoz[20], ahol egyidejűleg meg kell fizetni az öröklési adót.
A 6 hónapos határidő elmulasztása büntetést von maga után, ami az örökrész 0,40%-a havonta és további 10 %.
A gyakorlatban nagyon ritkán készül leltár[22], ami voltaképpen egy jegyzőkönyv, és tartalmazza az örökhagyó hagyatékában fellelhető ingó vagyontárgyat, az aktívumokat és passzívumokat egyaránt, valamint a hagyaték tiszta értékét.
Elkészítése kötelező, ha az egyik örökös az örökségét az aktív nettó értékéig fogadja el,[23 ]ha örökösként kiskorú, vagy cselekvőképtelen személy érdekelt a hagyatékban, illetve amennyiben azt bármelyik örökös kéri.
A leltárban feltüntetésre kerülnek az örökösök, a túlélő házastárs és a hivatalos értékbecslő, amennyiben ilyen személy közreműködik az okirat elkészítésénél. Megjelölésre kerülnek az ingó vagyontárgyak, valamint azok értéke.
A közjegyző az okiratban megvizsgálja, hogy esetlegesen kit, milyen jogcímen illethet meg bármilyen jog az örökhagyó vagyontárgyaira.
A leltárt valamennyi örökös, a túlélő házastárs, az értékbecslő és a közjegyző is aláírja.
A későbbi viták megelőzése érdekében célszerű, ha az örökösök, a túlélő házastárs és egyéb érdekeltek személyesen vagy képviselet formájában jelen vannak a leltár elkészítésénél.
A leltár egy példányát 2 hónapon belül letétbe kell helyezni az öröklés megnyílta szerinti illetékes bíróságnál[24], ahol azt regisztrálják, illetve a hivatalos közlönyben közzéteszik.
Minden olyan ingatlanra vonatkozó dologi jogot, amelyet az örökhagyó halála keletkeztet vagy amelyek az örökhagyó halála következtében szállnak át ugyancsak közjegyzői okirat tanúsít.
- 33/34 -
Ebben az okiratban a közjegyző feltűnteti a hagyatékban fellelhető valamennyi ingatlant, megjelölve azok elhelyezkedését, területét, értékét, az örökhagyó személyét, esetleges végakaratát, örököseit és jogállásukat. Megjelöli, hogy az örökhagyó milyen módon szerezte az ingatlant, továbbá azt, ha nem volt kizárólagos tulajdonos, vagy ha - adott esetben - az ingatlan a különvagyonába tartozott.
A közjegyző figyelmezteti a feleket az ingatlan értékének megjelölésekor az alulértékelés tilalmára, mert az adóhivatal az értéktöbbletet is megadóztatja.
Az igazolásban leírásra kerül a vagyon háramlása is, illetve hogy az örökösök döntöttek-e már arról, hogy valóban meg kívánják-e örökölni a hagyatékot. Nem maradhat el a túlélő házastárs jogállásának feltüntetése sem.
Az okirat igazolja a tulajdonátszállást az ingatlan-nyilvántartás részére, amely szerint annak jogosultja már nem az örökhagyó, hanem az örökösök.
Az igazolás elkészítését a felek öröklés megnyíltától számított 6 hónapon belül kérhetik a közjegyzőtől. Kiállítása ugyanakkor nem kötelező, ha az örökösök között létrejövő vagyonközösség felosztására vonatkozó okiratot a felek a jelzett határidőn belül el tudják juttatni az ingatlan-nyilvántartásnak.
Nincs szükség továbbá az igazolásra, ha az örökhagyó csak az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti joggal rendelkezett, ami a halálával megszűnik.
Az elkészült okiratot a feleknek be kell nyújtaniuk az ingatlan fekvése szerint illetékes ingatlan-nyilvántartási hivatalhoz az aláírásától számított egy hónapon belül, ahol azt regisztrálják, illetve kihirdetik[26].
A francia öröklési jog is megkülönbözteti a végintézkedésen alapuló és a törvényes öröklés rendjén alapuló öröklést. Amennyiben az örökhagyó végintézkedést hagy maga után, úgy ez határozza meg az öröklés rendjét.
A jogszabály négy öröklési rendet[27] határoz meg. Az első rendbe a leszármazók tartoznak: gyermek, unoka és dédunoka. A második öröklési rendbe a felmenők és a privilegizált oldalági rokonok tartoznak: szülők, testvérek és ezek leszármazói. A harmadik csoportot a távolabbi felmenők, a negyediket a rendes oldalági rokonok és azok leszármazói alkotják.
A hagyaték rendenként és ezen belül rokonsági fokonként háramlik, illetve ismert a helyettesítés elve, és azonos fokon a "fejenkénti" öröklés. Addig nem háramlik tovább a vagyon a következő rendbe, míg az érintett rend ki nem ürül. Az örökhagyóhoz közelebbi rokonsági fok derogál a távolabbival szemben.
A leszármazók között a jog nem tesz különbséget az alapján, hogy az adott személy házasságon belül vagy kívül született. A második rendben az apa és az anya is a hagyaték 1/4-ed
- 34/35 -
részére jogosult, a többi részt pedig a testvérek vagy ezek leszármazói öröklik. A harmadik és a negyedik rendben már az ágaknak van jelentősége: ha valamelyik ágon nincs örökös, akkor a hagyatékot teljesen a másik ág örökli.
A leszármazók fokonként örökölnek és azonos fokon fejenként egyenlő részt, figyelemmel a helyettesítés szabályára. A második rendben a szülők és a privilegizált oldalági rokonok örökölnek, de csak utóbbiak esetében alkalmazható a helyettesítés elve.[28]
A harmadik rendbe tartozó távolabbi felmenők között áganként és fokonként háramlik a hagyaték. Adott ágon a közelebbi fok kizárja a távolabbit, és amennyiben az adott ágon nincs már örökös, úgy a vagyon a másik ágra száll.
A negyedik rendben az oldalágon legtávolabb a hatodik fokig háramlik a hagyaték, ezt meghaladóan az állam örököl.
Túlélő házastársi jogállást csak a törvényes házasság keletkeztet, tehát a nyilvántartásba vett élettársi jogviszony nem keletkeztet öröklési jogosultságot az elhunyt élettárs után.
Amennyiben az örökhagyó után közös gyermek marad, úgy a házastárs választhat a hagyatékon fennálló haszonélvezeti jog vagy 1/4-ed állag öröklése között. A felek kérhetik ennek átalakítását életjáradékká vagy egy meghatározott összeggé.
Amennyiben nincs közös leszármazó, úgy a túlélő házastárs mindig állagot örököl.
Abban az esetben, ha az örökhagyó gyermek nélkül hunyt el, de mindkét szülő még életben van, úgy a túlélő házastárs a hagyaték fele részét, míg ha már csak az egyik szülő él, úgy a hagyaték 3/4-ed részét örökli.
A túlélő házastárs tulajdoni részének megállapításához ki kell számítani a hagyaték értékét, ami tartalmazza azoknak a vagyontárgyaknak az értékét, amely az örökhagyó halálakor megtalálható a hagyatékban, továbbá azoknak a dolgoknak az értékét, amelyeket az örökhagyó még életében ingyenesen jutatott a betudás kötelezettségével. A feladat csak látszatra egyszerű, hiszen a hagyaték mértékét befolyásolhatják a házastársak közötti különféle ajándékozások, a házassági vagyonjogi szerződés[29], vagy csak egy egyszerű végrendelet is.[30]
A túlélő házastárs tulajdonjoga nem vonatkozik a kötelesrészre, csak a hagyatéknak azon részére, amivel az örökhagyó szabadon rendelkezhet.[31] A kötelesrész egy gyermek után a hagyaték tiszta értékének 1/2-ed része, két gyermek után 2/3-ad része, három vagy több gyermek után 3/4-ed része. Meg kell határozni, hogy az örökhagyó által életében adott ajándékok értéke nem haladja-e meg a vagyon azon részét, amivel szabadon rendelkezhet. A hagyaték tiszta értékéből le kell vonni az ajándékok értékét. E levonás csak egy meghatározott sorrendben történhet, a sort a házastárs javára tett juttatással kell kezdeni és az örökösökkel befejezni. A számítás során, a megajándékozott kötelesrészre jogosult részéből
- 35/36 -
kell először levonni az ajándék értékét, amit ha ez meghalad, akkor a levonás a teljes szabadon felhasználható vagyonrészt érinti. Abban az estben, ha az ajándék értéke meghaladja a szabad rendelkezés alá tartozó vagyonrész értékét, úgy a sorrendben érintett ajándékok rendkívülinek minősülnek és a kötelesrészre jogosultak kérhetik annak megtérítését. Főszabály szerint a megtérítés elsősorban természetben kell megtörténjen.
Leszármazók és szülők hiányában kizárólag a túlélő házastárs örököl két megszorítással. A testvérek öröklik azoknak a vagyontárgyaknak a felét, ami az örökhagyóra a korábban elhunyt felmenőjéről háramlott. E szabály csak akkor érvényes, ha a vagyontárgy még természetben megtalálható a hagyatékban és nincsenek leszármazók, továbbá, ha a testvéreknek és az örökhagyónak a szülei azonosak.[32] A szülők kérhetnek továbbá életjáradékot a túlélő házastárstól.
A túlélő házastársat egyéb jogok is megilletik a hagyatékkal szemben. Jogosult az örökhagyóval közösen lakott, családi ingatlanon és a benne található berendezési tárgyakon az örökhagyó halálát követő egy éven át haszonélvezetet gyakorolni.[33] E jog nem mint örököst, hanem mint egyfajta hitelezőt illeti meg a túlélő házastársat. Olyan alapjogként is felfogható, amitől az örökhagyó nem foszthatja meg házastársát.
Abban az esetben, ha az érintett ingatlanban bérlők laknak az örökhagyó halálakor, akkor a túlélő házastársat a bérleti díj illeti meg egy évig. A jogszabály[34] akkor is biztosít egy határozott időre szóló lakhatási jogot, ha a felek nem voltak házasok, csak nyilvántartásba vett élettársi kapcsolatban éltek egymással. Ugyanakkor ez már nem alanyi jogon illeti meg a túlélő felet, vagyis e jogától végrendelettel megfosztható.
A túlélő házastárs továbbá holtig tartó élvezeti jogot[35] gyakorolhat - kivéve, ha ettől közokiratba foglalt végrendeletben az örökhagyó megfosztotta - az örökhagyóval közösen lakott, családi ingatlanon és a benne található berendezési tárgyakon. E jogosultság, mint örököst illeti meg a túlélő házastársat és gyakorlásának további feltétele, hogy az ingatlan közös tulajdonban legyen az örökhagyóval vagy a hagyatékhoz tartozzon. A túlélő házastársnak a hagyaték megnyíltától számított egy év áll rendelkezésre arra, hogy e joga gyakorlásáról döntsön. E jogot nem lehet átruházni és főszabály szerint a házastárs az érintett ingatlan bérbe nem adhatja.
A túlélő házastárs szigorúan meghatározott esetekben tartásdíja is jogosult lehet, aminek megfizetésére az örökösök kötelesek. Folyósításának egyik feltétele, hogy a túlélő házastárs valóban rászorult legyen a tartásdíjra, másrészt igényét - az örökhagyó halálának időpontjától vagy attól az időponttól, amikor az örökösök önszántukból folyósítani kezdték az életjáradékot - egy éven belül bejelentse. Az életjáradék összege függ a túlélő házastárs rászorultságának mértékétől és a hagyaték aktív nettó értékétől.
- 36/37 -
Jogosult lehet továbbá a túlélő házastárs az örökhagyó nyugdíjának egy részére[36], szerzői jogdíjakra 70 éven át az örökhagyó halálától, vagy kedvezményezettként különféle biztosítási szerződésekből eredő kifizetésekre.
A francia öröklési jogban is főszabály, hogy az örökösök az örökhagyó halála pillanatában megöröklik a hagyatékot.
Ugyanakkor minden örökösnek joga van ahhoz, hogy nyilatkozatot tegyen arról, hogy milyen formában kíván örökölni és természetesen lehetőség van az örökség visszautasítására is. A döntésnek nagyon fontos anyagi következményei - helytállás a hitelezők tartozásaiért, adózás - vannak, így a közjegyzőnek különösen fontos szerepe lehet ekkor, mert tanácsadói szerepet is betölt.
Az örökösöknek egészen a hagyaték felosztásáig nem kell döntést hozniuk az örökség elfogadása kérdésben. Amennyiben bármilyen okból korábban szükségessé válik örökösi minőségük igazolása, akkor ezt a már említett közjegyzői okiratokkal azt igazolni tudják. Fontos szabály, hogy ez egy személyes döntés, ami független a többi örököstárs döntésétől, megilleti a törvényes és a végrendeleti örököseket is. Előfordulhat ugyanakkor, hogy valaki meghal mielőtt ebben a kérdésben nyilatkozatot tenne, ekkor már ő örököseit illeti meg a döntés joga.
A döntésnek teljesen szabadakaratúnak kell lennie, meghozatalára a jogalkotó 4 hónapot biztosít a hagyaték megnyíltától számítottan. Mindez azt is jelenti, hogy az örökhagyó halála előtt erről nem születhet döntés, illetve az semmis.[37]
Az örökösök döntése nem lehet részleges, a teljes hagyatékra kell vonatkoznia és többnyire visszavonhatatlan.
A döntés retroaktív, vagyis a hagyaték megnyíltára visszamenőlegesen hatályos.
Az örökösök döntésüket ugyanakkor nem halogathatják évekig, mert ez mások jogainak a csorbításához vezetne. A hitelezők négy hónappal a hagyaték megnyíltát követően szólíthatják fel először az örökösöket nyilatkozattételre, akiknek e felszólítástól számított további két hónap áll rendelkezésre, hogy döntésüket meghozzák. Amennyiben ezt a határidőt is túllépik, akkor úgy kell tekinteni, hogy az örökös teljesen elfogadta az örökséget.
Létezik egy 10 éves elévülési határidő is, vagyis az az örökös, aki döntését elmulasztja megtenni e határidő alatt, az elveszti jogát, és úgy kell tekinteni, mint aki visszautasította a hagyatékot. A határidőt az öröklési jogról való tudomásszerzéstől kell számítani. Abban az esetben, ha az örökhagyó után olyan túlélő házastárs marad, aki tulajdonjogot is örököl, akkor az elévülés kezdete a túlélő házastárs halálának időpontja.
- 37/38 -
Az örökös döntései a következők lehetnek: az örökséget egészében elfogadja[38], aktív nettó értékéig fogadja el[39] vagy visszautasítja.
A hagyaték egészében történő elfogadása nem más, mint az örökhagyó halálakor a hagyatékban fellelhető valamennyi aktívum és passzívum elfogadása az adott örökös örökrésze erejéig. Az elfogadás lehet kifejezett[40], hallgatólagos[41] vagy akár kényszerű[42] is.
Amennyiben az örökség elfogadása ilyen formában történik, úgy annak az a következménye, hogy az örökös felel valamennyi hagyatéki tartozásért, függetlenül a megörökölt aktívumok értékétől. E főszabály alól azonban a törvény két kivételt is nevesít. Abban az esetben, ha a megörökölt hagyatéki vagyon kizárólag pénz[43], úgy az örökös felelőssége kizárólag a megörökölt aktívumok erejéig áll fenn. A másik kivétel, ha a tartozások az öröklés pillanatában nem ismertek és a helytállás súlyos mértékben érintené az örökös személyes vagyonát, az örökös kérheti részben vagy egészben mentesítését a tartozásokért történő helytállás alól. Mindez azonban csak a tartozások ismerté válásától számított 5 hónapon belül kérhető.
Az örökség elfogadása az aktív nettó értékig azt jelenti, hogy az örökös felelőssége csak a megörökölt aktívumok erejéig áll fenn, illetve azokat a vagyontárgyakat terhelheti, melyeket megörökölt. Ekkor nincs vagyonösszekeveredés, a felelősség szempontjából pedig két fajta eredetű vagyon létezik: az öröklött és az örökös által eddig megszerzett vagyon. Az örökség ilyen formában történő elfogadása csak kifejezett formában történhet, amit az örökös a törvényszéki iroda vezetőjénél tehet meg. Nyilatkozatát nyilvántartásba veszik és közzéteszik a hivatalos közlönyben továbbá egy újságban is, hogy a hitelezőket megfelelően informálni tudják. Az örökösnek ezt követően két hónapon belül egy hivatalos értékbecslőnél, a törvényszéken vagy a közjegyzőnél leltárt is kell készítetnie. A határidő elmulasztásának következménye, hogy az örököst úgy kell tekinteni, mint a ki a teljes örökrészét elfogadja.
Amennyiben az örökös ebben a formában fogadja el az örökséget elsődlegesen az ő feladata lesz, hogy a vagyont kezelje és a hitelezőket kifizesse. Az esetek egy részében ezt a feladatot meghatalmazással átveszik a közjegyzők.
Az örökösnek vagy képviselőjének 15 hónapos határidő áll rendelkezésre arra, hogy az örökségben fellelhető aktívumokat és passzívumokat meghatározza. Ugyanezen határidő vonatkozik a hitelezői követelések bejelentésére is. Kivételt képeznek a privilegizált helyzetben lévő hitelezők, akiknek a követelése zálogjoggal biztosított, mert rájuk a jelzett határidő nem vonatkozik. Az örökös kérheti a bíróságtól, hogy bizonyos vagyontárgyakat megtarthasson, abban az esetben, ha azok leltárban szereplő értékét a hitelezőnek megfizeti.
Az örökhagyó vagy értékesíti a vagyontárgyakat a leltárban meghatározott áron vagy saját vagyonából kifizeti a hitelezőket. A követelések megfizetése egy meghatározott sorrendben történhet. Az első helyen állnak a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett követelések[44],
- 38/39 -
ténylegesen annak függvényében, hogy jogosultjuknak milyen erős biztosítéka van a követelésre. Második helyen állnak a bejelentett követelések, a bejelentés időpontjai alapján. Harmadik helyen a pénzkövetelésre jogosult végrendeleti örökösök állnak.
A hitelezők kielégítése befejeződik, ha nincs már aktívum, ha valamennyi követelés kielégítésre került vagy ha a követelések behajthatatlanok[45]. Amennyiben marad még hagyatéki vagyon, akkor az az örökös vagyonát növeli.
Az az örökös, aki az örökséget aktív nettó értéken fogadta el a későbbiekben módosíthatja még e döntését és elfogadhatja azt teljes egészében, de azt már nem utasíthatja vissza.
Az örökséget visszautasító személy nem felel a hagyatéki tartozásokért és úgy kell tekinteni, mint aki soha nem is örökölt. Köteles azonban örökhagyó eltemettetésének költségeiben részt vállalni és megilletik például szerzői jogok, és az örökhagyó személyes vagyontárgyaira is jogosult. Köteles arányosan viselni a visszautasítás megtételéig keletkező szükséges költségeket is.
A visszautasítást a hagyaték megnyílta szerint illetékes törvényszéknél kell megtenni, ahol azt az irodavezető nyilvántartásba veszi. Fontos szabály, hogy e nyilatkozat visszavonható, de csak abban az esetben, ha más örökös még nem szerezte meg a hagyatékot, illetve az elfogadás joga még nem évült el[46]. Aki nyilatkozatát visszavonja, az már csak a teljes örökrész fogadhatja el.
Az örökséget visszautasító személy lényegében kiesik az öröklésből, helyette leszármazói örökölnek a helyettesítés elvének megfelelően, akik ugyancsak dönthetnek az örökség visszautasításról. Abban az esetben, ha nincs leszármazó, úgy a többi örököstárs örökrésze növekedhet a visszautasított örökrésszel.
Az örökhagyó halálát követően az örökösök egy kényszerű tulajdonközösségbe kerülnek, ami vagy megszűntetésre kerül közöttük vagy nem. A Code Civil ugyanakkor kimondja, hogy ebben a tulajdonközösségben kényszerűen senki nem tartható benne[47], vagyis megszűntetését bármelyik tulajdonostárs kérheti. Mindez azt is jelenti, hogy a közjegyző eljárása nem biztos, hogy eljut eddig a pontig.
A közjegyző feladata - ha a megszűntetésről az örökösök megállapodnak -, hogy elkészítse a tulajdonközösséget megszüntető megállapodást. Abban az esetben, ha az örökösök között nincs ebben a kérdésben megállapodás, a megosztás csak bíróságtól kérhető.
Utóbbi esetben tehát a francia közjegyző nem jut szerephez, nem dönthet a megosztásról. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyakorlatban az esetek egy részében a felek akaratából nem kerül sor a megosztásra.[48]
- 39/40 -
A tulajdonközösség fennállása alatt a tulajdonostársak bármelyike jogosult a tulajdonközösséghez tartozó dolgokat használni, de csak rendeltetésüknek megfelelően. Saját célra történő használat esetén köteles térítést fizetni társainak. Az örökösök ugyancsak közösen jogosultak a dolgok használatából eredő nyereségre és közösen viselik a veszteségeket is.
A megosztásról szóló közjegyzői okiratnak meg kell határoznia a felosztásra kerülő vagyontárgyakat, az örökösök egy főre jutó részét valamint a határidőt, hogy a felosztásnak meddig kell realizálódnia. Abban az esetben, ha e határidő nem meghatározott, akkor felosztás bármikor kérhető, míg konkrét határidő megállapítása esetében nem haladható meg az 5 év.
A tulajdonközösség értékesítéssel történő megszüntetése estén az örököstársakat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.
Amennyiben a hagyatékot kizárólag ingó vagyontárgyak alkotják a tulajdonközösség megosztása és a dolgok felosztása történhet magánokiratban foglaltan, de ingatlanhagyatéknál közjegyző közreműködése mindig szükséges, mert a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetni. Amennyiben bármelyik örököstárs nem kíván személyesen részt venni a felosztásban, akkor képviselővel is eljárhat.
A feleknek meg kell állapodniuk az egy főre jutó vagyoni értékről, ahol a főszabályként egyenlő értékű[49] részeket kell megállapítani. Az érték meghatározásakor a vagyontárgy értéke megállapításának napját fel kell tüntetni az okiratban, amit úgy kell meghatározni, hogy a lehető legközelebb essen a tényleges felosztás dátumához. Természetesen a felosztás során nem csak az aktívumokat, hanem a hagyatéki terheket is szét kell osztani az örökösök között. A számítás során nem maradhatnak figyelmen kívül azok a juttatások, melyekben az örökhagyó még életében részesítette az örököst feltéve, hogy az örökhagyó ennek ellenkezőjét kikötötte.
A megosztás során két eset állhat elő. Lehetséges, hogy a juttatott vagyontárgy értéke megegyezik a kalkulált örökrész értékével, míg más esetben értéktöbblet keletkezik valamelyik örököstársnál, amit meg kell térítenie a többieknek. A közjegyzői okiratban mindig meg kell határozni a fizetés módját és határidejét, valamint az értéktöbblet felülvizsgálatát, ha az a tényleges felosztáskor 1/4 részben változna.
Amennyiben a vagyontárgyakat nem lehet természetben megosztani, úgy azok értékesítésre kerülnek és a befolyt vételár kerül felosztásra az örökösök között.
A felosztás lehet teljes, ha valamennyi a hagyatékban fellelhető vagyontárgyra vonatkozik és lehet részleges, ha bizonyos vagyontárgyak a tulajdonközösségben maradnak.
A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott esetekben bizonyos vagyontárgyakat meghatározott örökös szerezzen meg. Így az örökös kérheti a tulajdonjog vagy a bérlet részére való juttatását, ha ezek arra az ingatlanra vonatkoznak, amiben lakik vagy használ akár magáncélra, akár munkavégzésével kapcsolatban. A túlélő házastárs és az örökösök is kérhetik a hagyatékban fellelhető gazdasági társaságból az üzletrészt, ha a szóban forgó társaságban egyébként is tulajdonosok.
A felosztás következménye, hogy a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakat úgy kell kezelni, mintha azok közvetlenül az örökös tulajdonába kerültek volna.
- 40/41 -
A közjegyző feladata továbbá, hogy gondoskodjon a felosztott ingatlan tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetéséről, valamint a felosztás adóját[50] beszedje.
Előfordulhat, hogy a felek nem érteken egyet egymással, kifogásolják a felosztás módját, ekkor a közjegyzői eljárás azonnal a bírósági eljárássá alakul át. A bíróság ilyen esetben kijelöl egy közjegyzőt, aki egy éven belül felosztási tervet készít. Amennyiben e tervezetet az örökösök nem hagyják jóvá, akkor a bíróság szünteti meg a tulajdonközösséget és osztja fel a vagyont.
Az öröklésnek természetesen költségei is vannak, amelyek egyrészt adók, másrész közjegyzői díjköltségek.
A teljesség nélkül néhány adatot megemlítek a 2014. évben: mentes az adófizetési kötelezettség alól a túlélő házastárs és a nyilvántartásba vett élettárs. A testvér csak akkor mentesül, ha életkora meghaladta az 50. életévet és az örökhagyóval együtt élte élete utolsó 5 évében. Mentes továbbá az örökrésze a fogyatékos személyeknek 159.325 € összegig, a leszármazóknak 100.000 € összegig, a testvéreknek 15.932 € összegig, unokatestvéreknek 7.967 € összegig az adófizetési kötelezettség alól. A megjelölt összegek feletti rész az adóalap, ami egy sávos rendszerben az összeg emelkedésével 5%-tól 45%-ig terjedő mértékben képezi az adót.
A közjegyzői díjat is a jogszabály határozza meg. Az acte de notoriété költsége 260,50 €, a leltár elkészítésének költsége 232,76 €.
A közjegyzői munkadíjat a hagyatéki vagyon értéke határozza meg és egy a jogszabályban megállapított képlet segítségével számítják ki.
A francia közjegyző örökösödési eljárási szerepe - magyar kollégáikhoz képest - nem hasonlít egy bírói szerepkörhöz, mint ahogy azt írásom kezdetén megállapítottam. Az ügyfelek által igazolt tények rendszerét keretekbe zárja a közokirat, de ez inkább tűnik deklaratív jellegű tevékenységnek.
Az eljárás még ha nem is annyira formális, mégis egy meghatározott rendet követ és természetesen az anyagi jogszabályokra épül.
Nagyon fontos, hogy a francia közjegyző az eljárás során tanácsadást végez, felvázolja a felek jogi lehetőségeit és segít részükre megtalálni az igényeiknek és anyagi lehetőségeiknek leginkább megfelelő megoldást.
A közjegyzőnek nincs döntéshozatali jogköre, a felek magunk hoznak döntést vagy az ügyet végső soron a bíróság dönti el.■
- 41/42 -
Felhasznált irodalom:
Roulois, Mémento Jurisclasseur, LexisNexis SA, Paris 2012.
Francis Lefebvre: Les successions et les libéralités après la réforme, Dossiers Pratiques, Editions Francis Lefebre, Levallos 2006.
Valérie Gomez-Bassac, Estelle Pidoux: Droit notarial, Editions Foucher, Vanves 2011.
Rachel Albrecht, Pierre Arcusel, Loréna Crochemar: Techniques notariales, Editions Foucher, Malakoff 2013.
Code Civil, Édition 2013, Dalloz
Edmond Gresser La Wantzenau-i közjegyző által készített okiratok
JEGYZETEK
[1] Jelen dolgozat a Közjegyzők a Közösségért Alapítvány kérésére készült, a szerző köszönetet mond Edmond Gresser La Wantzenau-i közjegyzőnek és kollégáinak a cikk megírásához nyújtott segítségért és dr. Györpál Miklós komlói közjegyzőnek a lektorálásért.
[2] A teljesség igénye nélkül.
[3] Így ha már egy egyszerű bankszámla vagy gépjármű található a hagyatékban, nem lehet kikerülni a közjegyzői eljárást.
[4] Önkormányzati hivatal és jegyző sincs az eljárásban.
[5] A sorrend részletes szabályait lásd: Règlement de succession, Règlement inter-cours, Approuvé par arrêté de Madame la Garde des Sceaux, Ministre de la justice en date du 22 juillet 2014 61. cikk
[6] Az anyakönyvi kivonat ingyenes, de azt csak a halál helye szerinti városházán lehet beszerezni.
[7] Code Civil arte 720 Les successions s’ouvrent par la mort, au dernier domicile du défunt.
[8] livret de famille, a házasságkötéskor kapják a felek
[9] Fichier central des dispositions de dernières volontés értéke, ha az ingatlant az örökhagyó bérelte vagy bérbe adta, úgy a bérleti szerződést és a bérleti díjra vonatkozó igazolásokat.
[10] A genealógia irodák szerepéről bővebben: Solution Notaires, aoűt-septembre 2014., no 8-9, p. 30. Généalogistes, L'USGP aimerait réviser la convention de partenariat généalogistes-notaires
[11] A családkutató irodák csak megbízás alapján járhatnak el, de ilyet részükre bármely eljárásban érdekelt személy és a közjegyző is adhat. Munkadíjuk általában a hagyaték értékéhez igazodik, de ha nem sikerül felkutatniuk az örököst, akkor általában a költségeik saját terhükön maradnak. Munkájukat szigorú etikai szabályok szerint végzik.
[12] A fordítás szerint ez jogilag releváns tényekről, illetve köztudomású tényekről szóló okiratot jelent. Alsace-Moselle régióban ennek elnevezése: Affirmation sous la foi du serment
[13] libéralités
[14] Ezen okirat alapján fogják az öröklési illetéket kiszabni, a hagyaték megnyíltától számított 6 hónapon belül be kell nyújtani.
[15] Az átállásnak technikai feltételei vannak, több monitort és számítógépet is be kell szerezni ahhoz, hogy a rendszer működjön.
[16] certificat d'hérédité
[17] Ezen okirat alapján fogják az öröklési illetéket kiszabni, a hagyaték megnyíltától számított 6 hónapon belül be kell nyújtani.
[18] Az értéket az adóhivatal felülbírálhatja.
[19] Az esetek túlnyomó részében ezt a feladatot is a közjegyző végzi.
[20] service fiscale
[21] l'inventaire
[22] Ebben az esetben az acte de notoriété előtt készül ez a jegyzőkönyv, aminek pontos tartalmát lásd: Nouveau Code de procédure civil 1330 - 1333 cikkei.
[23] ritkán fordul elő
[24] Ennek elmulasztása esetén az örököseket úgy kell kezelni, mint akik teljes egészében elfogadták a hagyatékot.
[25] Attestation immobilière, Alsace-Moselle tartományban az okirat megnevezése: Requête en transcription.
[26] A regisztráció és a kihirdetés is díjköteles, jelenleg 125 Euró.
[27] ordre
[28] A felmenők nem jogosultak kötelesrészre.
[29] Ami akár a teljes hagyatékot kiüresítheti.
[30] libéralités
[31] la quotité disponible
[32] nem féltestvérek
[33] 2001. évi 3. törvény rendelkezései lehetővé teszik a túlélő házastársnak, hogy megőrizze korábbi életszínvonalát, ameddig lehet.
[35] Szándékosan nem írok haszonélvezeti jogot, mert e jogot nem haszonélvezetként kezeli a francia jog, szigorúan a használat és a lakhatás jogát jelenti.
[36] egyfajta özvegyi nyugdíjról van szó
[37] A francia jog tiltja a megállapodást a jövőbeni öröklésre, Code Civil article 1130 alinéa 2 : On ne peut cependant renoncer à une succession non ouverte, ni faire aucune stipulation sur une pareille succession, même avec le consentement de celui de la succession duquel il s’agit, que dans les conditions prévues par la loi.
[38] l'acceptation pure et simple
[39] l'acceptation à concurrence de l'actif net
[40] magánokiratba vagy közokiratba foglaltan is megtehető nyilatkozat
[41] Például abban az esetben, ha valaki egy a hagyatékban megtalálható gépjárművet értékesít.
[42] Ha az örökös valamilyen a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyat eltulajdonít vagy elrejt.
[43] lehet készpénz vagy számlapénz is
[44] pl: zálogjogi nyilvántartásba
[45] mert pl. elévültek
[46] 10 év
[47 Code Civil article 815 Nul ne peut être contraint à demeur dans l’indivision et le partage peut toujours être provoqué à moins qu’il y ait des sursis par jugement ou convention.
[48] Pl.: ha a felek úgy látják, hogy a megörökölt ingatlant felesleges felosztani, mert úgyis értékesítik. Az ingatlan-nyilvántartásban csak a tulajdonosok neve kerül feltűntetésre a nélkül, hogy pontos tulajdonrészeik meghatározásra kerülnének.
[49] égalité en valeur
[50] jelenleg 2,5%
Visszaugrás
