Orbán Endre[1]: A Velencei Bizottság helye a többszintű alkotmányosság rendszerében és hatása a hazai alkotmányozási folyamatokra* (KJSZ, 2022/4., 1-12. o.)

1. Bevezető

A jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok védelme kritériumainak - egyszersmind az Európa Tanács alapértékeinek - való megfelelés a nyugati integrálódás feltételeként jelent meg Kelet-Közép-Európában az 1990-es évek rendszerváltásait követően. Az ezt elősegítő transzformációs csatornáknak Goderis és Versteeg[1] szerint négy típusát különböztethetjük meg: a kényszerítést, a versenyt, a tanulást és a kulturális alkalmazkodást.[2] Magyarországon, más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan, ezek közül többféle hatás is egyszerre, egymásra rakódva érvényesült: a fejlett nyugati típusú demokráciákhoz történő felzárkózás mind kulturális, mind pedig anyagi előnyök ösztönző erejével párosult, amelyen túlmenően az uniós csatlakozás lehetősége a versenyhelyzetet is megteremtette. A folyamatban az Európa Tanács kulcsszerepet játszott, mivel a taggá váláshoz az államoknak el kellett fogadniuk annak alapértékeit,[3] az Emberi Jogok Európai Egyezményében lefektetett alapjogi minimumstandardokat, a Velencei Bizottság pedig végigkísérte alkotmányos reformfolyamataikat.[4] E rendszerváltás utáni korszak az európai uniós tagság elnyerésében kulminált, amelyet Magyarország kilenc másik, az ún. koppenhágai kritériumokat teljesítő országgal együtt ért el 2004-ben.

Az említett aktorok közül a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság, avagy közismert nevén a Velencei Bizottság kevésbé vált a tudományos diskurzus tárgyává, mint például az Emberi Jogok Európai Bírósága vagy az Európai Unió intézményei.[5] Tevékenysége, hatása ugyanakkor a rendszerváltás óta közismert, mert a jogállami átmenet,[6] majd '95-ös alkotmányozási kísérlet esetén is hozzájárult a hazai folyamatok értelmezéséhez és előreviteléhez.[7] Ezzel együtt sokáig jobbára a kisebbségi jogi téren végzett tevékenysége révén vált a hazai szakirodalom részévé.[8]

A testület Magyarországgal összefüggésben mind ez ideig huszonhárom véleményt fogadott el. Az 1995-ben előkészített alkotmánykoncepcióval kapcsolatos véleményét[9] követően a testület sokáig nem foglalkozott Magyarországgal, hogy aztán 2011-et követően, az Alaptörvény elfogadása kapcsán ismét a hazai szakmai diskurzus aktív résztvevőjévé, illetve fontos referenciapontjává váljon. E tekintetben az Alaptörvény elfogadása nem egy közjogi átalakulási folyamat lezárását, hanem a nyitányát jelentette, amelynek jogalkotási aktusait viszonylag szorosan végigkövetette a Velencei Bizottság. E folyamatban először a magyar kormány kérte fel három, az alkotmányozás tartalmi elemeire vonatkozó kérdés megválaszolására a testületet, majd ezt követően - a 2011-es országgyűlési választásokról szóló törvényt, valamint a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló 2018-as törvényt leszámítva - rendre az Európa Tanács valamelyik formációja kezdeményezte a Velencei Bizottság eljárását.

A Velencei Bizottság működésmódjának és hatásmechanizmusának strukturális áttekintésére a magyar szakirodalomban még nem került sor, noha maguk a testületi vélemények számos tanulmányban hivatkozott referenciapontként, az érvkészlet részeként jelennek meg.[10] Ebből kiindulva jelen tanulmány először a Velencei Bizottság önmagán túlmutató közjogi jelentőségét, illetve szerepét értelmezi, ezt követően pedig a Velencei Bizottság működésmódját és hatásmechanizmusait mutatja be, amelynek részeként jelzi a magyar alkotmányosságra gyakorolt hatását.

2. Többszintű alkotmányosság

Alkotmányos jelentőségű - például az emberi jogok védelmére vonatkozó - szabályok párhuzamosan találhatók az alkotmányokban, a nemzetközi jogban és az Európai Unió jogában is. E többszintű alkotmányosság[11] kontextusában megfigyelhető a nemzetközi jog alkotmányjogiasodási folyamata, amelynek eredményeként az egyes alapvető alkotmányos értékeket már nem pusztán nemzeti rendelkezések, hanem a nemzetközi jog instrumentumai és az Európai Unió joga is védik. Ezzel párhuzamosan megy végbe az alkotmányjog nemzetköziesedésének folyamata is, jelesül az, hogy a nemzeti alkotmányjog ma már nem merül ki a nemzeti alkotmányokban, hanem befolyással vannak rá a nemzetközi jogból és az Európai Unió jogából eredő kötelezettségek, standardok is, és így a hatalomgyakorlás jogi korlátai nem pusztán az állami szabályozás szintjén találhatók meg.

- 1/2 -

Hogy a legegyszerűbb példát említsük, az állami döntéshozatalnak korlátját jelentik az önként vállalt nemzetközi szerződések és a nemzetközi jognak a feltétlen érvényesülést igénylő szabályai (ius cogens). Ezért fogalmaz úgy az Alkotmánybíróság[12] a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatában, hogy a nemzetközi szerződések és a ius cogens normái Magyarországon "együttesen olyan mércét alkotnak, amelynek minden következő alkotmánymódosítás és Alkotmány meg kell, hogy feleljen."[13]

Ezt nyomatékosította az Alaptörvény Átmeneti rendelkezéseinek több pontját megsemmisítő 45/2012. (XII. 29.) AB határozat, amely szerint "[a]z alkotmányos legalitásnak nemcsak eljárásjogi, formai, közjogi érvényességi, de tartalmi követelményei is vannak. A demokratikus jogállam alkotmányossági kritériumai, egyben nemzetközi egyezményekbe foglalt, a demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek és alapvető demokratikus szabadságjogok, illetve az ezekkel részben egybeeső úgynevezett ius cogens. Adott esetben az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja."[14]

Ehhez hasonlóan, alkotmányos szerepet is betöltenek például a tagállami és az uniós jogrendszer egymáshoz fűződő viszonya, a másodlagos jog érvényessége, az alapjogok védelme vagy éppen az uniós intézményi struktúra meghatározása tekintetében az Európai Unió alapító szerződései.[15] E kiemelt funkciót jelzi, hogy a tagság érdekében a korábban csak jelölt státuszban lévő államok a saját alkotmányaik módosítására is hajlandók azért, hogy meg tudjanak felelni az uniós klubtagság feltételeinek, amit az ún. koppenhágai kritériumok néven ismerünk. A ius cogens normákon és az uniós kereteken kívül ugyanakkor léteznek más, kevésbé egyértelmű, vagy ha úgy tetszik, puhább jellegű alkotmányos elvárások is a nemzetközi térben, és ezek egyik forrása a Velencei Bizottság.

A Velencei Bizottságot elsősorban azért hozták létre, hogy alkotmányjogi asszisztenciát nyújtson a kelet-közép-európai államok számára a berlini fal leomlását követően. A testület három alapértéke a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, amelyek értelmezése során tulajdonképpen egy transznacionális jogrendszert[16] hozott létre. Utóbbi olyan formalizált jogi normák összessége, amelynek jelentését a hozzájuk kapcsolódó szervezetek és szereplők autoritatív módon határozzák meg a nemzeti jogrendszerek fölött átívelő módon, mint ahogyan azt a Velencei Bizottság is teszi a véleményei és iránymutatásai révén. 2002 után pedig, amikor lehetővé vált, hogy az Európa Tanács részes államain kívüli államok is a Velencei Bizottság tagjává váljanak, a testület transznacionális autoritása alkotmányossági és demokráciakérdések terén még tovább erősödött,[17] amit csak tovább fokozott az Európai Bizottsággal és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel történő együttműködése.

A testület által vizsgált területeken persze más nemzetközi aktorok is megfogalmaznak standardokat.[18] Így 1990-ben a Velencei Bizottság megalakulásakor már létezett az Emberi Jogok Európai Bírósága, amelynek joggyakorlata ex post jelleggel képes korrigálni az elé kerülő problematikus egyezménysértéseket. Lényegében ezt egészítette ki a Velencei Bizottság, amely leginkább ex ante jelleggel működik, mivel az egyes államok előzetesen kérik a segítségét jogalkotási munkálataik során. E tevékenység célja az ún. európai alkotmányos örökség védelme, amelynek része az állami szuverenitás tiszteletben tartása is. Ebből kiindulva a Velencei Bizottság nem mindent vagy semmit alapon javasol standardokat, hanem tiszteletben tartja az államok közti tradícióbeli különbségeket is. Így a komparatív munka célja nem a kizárólagos megoldás megtalálása, hanem működő modellek felmutatása.[19] Sőt Bartole szerint az egyes európai standardoknak flexibiliseknek kell lenniük annak érdekében, hogy figyelembe tudják venni az egyes államok demokratizálódási szintjét, amelynek gyorsasága eltérő lehet. Mindezt pedig még tovább erősíti a tagországok növekvő földrajzi heterogenitása.[20] Ezzel együtt e folyamat célja alapvetően az, hogy a Velencei Bizottság a standardok érvényesülését ne pusztán a nemzetközi jog részeként segítse, hanem azokat lehetőség szerint a nemzeti alkotmányok szintjére konvertálja.[21] Ebből adódóan egyféle alkotmányjogi konvergenciát, ha úgy tetszik, az alkotmányjog nemzetköziesítésének folyamatát hivatott elősegíteni. Tevékenysége tehát egyszerre sein és sollen jellegű: a Velencei Bizottság nem pusztán feltárja és leírja a létező alkotmányos modelleket, hanem ajánlásai révén formálja is az európai alkotmányos örökség tartalmát.[22]

3. A Velencei Bizottság

A Velencei Bizottság létrehozása Antonio La Pergolához, olasz európai ügyekért felelős miniszterhez köthető, aki '80-as években vetette fel egy olyan testület létrehozásának szükségességét, amely a demokrácia és a jogállam érvényesülését segítené. Ezért La Pergola 1990-ben rendezett egy konferenciát Velencében az Európa Tanács tagjainak, ahova meghívták néhány kelet-európai állam képviselőjét is megfigyelőnek.[23] Mindez elvezetett a Velencei Bizottság létrehozásához, amelynek tagjai eredetileg csak az Európa Tanács részes államai lehettek.

A testület tevékenysége végül túlnőtte a régiót,[24] így mára már globális hatása van. A 2002-ben elfogadott statútumnak köszönhetően az eredetileg 18 tagú szervezet mára 61-re bővült olyan országokkal, mint Algéria, Brazília, Chile, Izrael, Mexikó, Tunézia vagy az Amerikai Egyesült Államok. Ezenkívül - jelenleg felfüggesztett - társult tagsága van Fehéroroszországnak, van további négy megfigyelő tagja (Argentína, Japán, a Szentszék és Uruguay) -, és 5 speciális státussal rendelkező entitása: az Európai Unió, a Palesztin Nemzeti Hatóság, Dél-Afrika, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (OSCE/ODIHR), valamint az Amerikai Államok Szervezete (OAS).[25] E léptékváltás az egész szervezet számára megújulást jelentett, mert miután a kelet-közép-európai államok nyugati integrációja révbe látszott érni, a szervezetnek lényegében újra kellett fogalmaznia a küldetését. Utóbbi eredménye, hogy a Velen-

- 2/3 -

cei Bizottság évkönyvei szerint a testület a világ számos pontján aktív résztvevőjévé vált a kortárs alkotmányjogi diskurzusnak.[26]

A szervezet állandó titkársága Strasbourgban található, de a plenáris üléseket - évente négy alkalommal - a székhelyén, Velencében rendezik. A szakmai koordinációért és előkészítésért a Titkárság felelős, amely elnökből, három alelnökből és négy további tagból áll, akiket két évre választanak. A legfontosabb témakörök vonatkozásában albizottságok működnek, amelyek megtárgyalják az egyes véleményeket és jelentéseket mielőtt azok a plenáris ülés elé kerülnének. Az alkotmánybíráskodásra (Joint Council on Constitutional Justice) és a demokratikus választásokra (Council for Democratic Elections) külön tanácsot hoztak létre, továbbá létezik egy Tudományos Tanács is.

A testületi tagság feltételeit a statútum 2. cikke szabályozza, amely szerint tag és póttag csak független szakértő lehet, akiket a tagállamok jelölnek négyéves, megújítható mandátumra, és akik semmilyen instrukciót nem fogadhatnak el. A tagok tipikusan egyetemi professzorok, bírák vagy alkotmánybírák.[27] Az államok képviselőinek viszonylagosan nagy száma és jelentős kvalifikáltsága egyben a szervezet teherbíró képességét és így elismertségét is előrevetíti, mivel relatíve nagy kapacitással rendelkezik párhuzamosan több vizsgálat lefolytatására is, szemben más nemzetközi szervezetekkel, amelyek adott esetben csak hosszabb idő elteltével képesek reagálni egy-egy alkotmányos jelentőségű problémára.[28]

A szervezet mandátuma teljesítése érdekében számos tevékenységet végez, amely tematikusan három nagy területen valósul meg: (i) jogállamiság, demokratikus intézmények és alapjogok; (ii) alkotmánybíráskodás és bíráskodás; (iii) választások, népszavazások és politikai pártok. A demokratikus intézmények és az alapjogok terén kiemelendő a Velencei Bizottság alkotmányreformok során nyújtott közreműködése, amelybe beletartozik adott esetben kész tervezetek megírása is. Ezen túlmenően külön megemlítendő a Velencei Bizottságnak a jogállamiság európai értelmezését tisztázó munkája,[29] amely 2011-ben egy jelentés,[30] 2016-ban pedig a jogállamiság ellenőrző lista[31] elfogadásában öltött testet.

Az alkotmánybíráskodás területén a Velencei Bizottság az alkotmánybíróságok közti horizontális dialógust igyekszik elősegíteni, amelynek részeként már 1992-ben létrehozta a dokumentációs központját, majd az alkotmánybíróságok kapcsolattartóinak (liaison officers) hálózatát, akik hozzájárulnak az évi háromszor megjelenő Bulletin on Constitutional Case-Law kiadásához és az intézmények gyakorlatát dokumentáló CODICES adatbázis feltöltéséhez.[32] A Velencei Bizottság és az alkotmánybíróságok közti együttműködést a kapcsolattartók éves minikonferenciája, a Joint Council for Constitutional Justice intézményesítette 2002-ben,[33] amit aztán tovább erősített az intézmények képviselőinek először 2009-ben Dél-Afrikában megrendezett Congress of the World Conference on Constitutional Justice eseménye.[34] Utóbbi kongresszust ötödik alkalommal idén október 4-7. között tartották Balin, immár 94 delegáció részvételével.[35]

Végül a harmadik tárgykört érintően a Council for Democratic Elections[36] tevékenysége emelendő ki, amelynek tagja a Velencei Bizottságon kívül az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) és az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa is. E formáció az OSCE/ODIHR-rel együttműködve a választójogi törvényeket véleményezi, iránymutatásokat ad ki az ún. jó gyakorlatokat illetően, illetve képzéseket is szervez a választási folyamatban érintett személyeknek.

Mindezek mellett, egy másik csoportosítás szerint a Velencei Bizottság tevékenysége négy kategóriába sorolható: normatív, konzultatív, mediációs, illetve edukatív.[37] E típusok közül talán a legfontosabbnak a konzultatív szerepkör nevezhető. E téren a Velencei Bizottság - Roscoe Poundot parafrazálva[38] - leginkább alkotmánymérnökösködést folytat:[39] alkotmányszövegekkel, alkotmánymódosításokkal és alkotmányos jelentőségű jogszabályokkal foglalkozik.[40] Az egyes alkotmányozási folyamatokba néha közvetlen módon is bekapcsolódik, mint például Moldvában vagy Tunéziában.[41] E téren külön kiemelendő az a munka, amit a Velencei Bizottság az ún. alkotmányos jelentőségű jogszabályok terén végez, mivel végső soron ezek azok, amelyek kibontják egy-egy alkotmányos szabály normatív tartalmát. E téren a választási szabályok, a bírói szervezetrendszer vagy éppen az egyenlő bánásmód követelménye gyakran visszatérő témái a jelentéseknek.[42] Véleményeinek kikérése általában az alkotmányok, illetve egyéb jogszabályok megszövegezése időszakában, vagyis ex ante, ha úgy tetszik, preventív jelleggel történik, de előfordul, hogy már elfogadott szövegeket kell megvizsgálnia.[43] A Velencei Bizottság előzetes bekapcsolódása a folyamatokba lényegében a konstruktív hozzáállás, az együttműködő alkotmányosság működésének a jele, amely dialógus útján teszi lehetővé az álláspontok kifejtését és az érintett nemzeti norma közelítését az európai standardokhoz.[44]

Egyes esetekben normatív tevékenységet is végez a testület. E körbe sorolhatók a nemzeti kisebbségek védelme[45] terén létrehozott egyezménytervezetek, amelyek elvezettek az Európa Tanács 1998-ban hatályba lépett keretegyezményének megszületéséhez.[46] De ebbe a körbe sorolhatók az olyan általános jellegű jelentések, mint amilyen például a külpolitika alakításának jogi alapjairól[47] vagy éppen az államutódlás állampolgárságra történő hatásáról szóló jelentés.[48]

Mediációs tevékenységre akkor kérik fel a Velencei Bizottságot, amikor egy alkotmányos válsághelyzet további mélyülését szükséges megakadályozni. Ez történt 1997-ben a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság parlamentjének feloszlatását követően, illetve 1998-ban Albániában, ahol az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított egy, az alkotmánybíróságot érintő alkotmánymódosítást, amire reakcióként a Parlament a testület működését felfüggesztette. Ezekben az esetekben a Velencei Bizottság egy kvázi külső, de közvetlen alkotmánybírósági szerepet ölt magára,

- 3/4 -

és az alkotmány értelmezésével oldja fel az alkotmányossági helyzetet.[49]

Végül a negyedik, az edukatív célú tevékenységek[50] közé tartoznak az alkotmánybíróságok közti horizontális érintkezések facilitálása, mint amilyen az említett CODICES adatbázis létrehozatala. Emellett egyes, többször felbukkanó kérdéskörök esetén előfordul, hogy a Velencei Bizottság szakmai képzéseket, ún. UniDem szemináriumokat[51] szervez, amelynek célja a demokratikus kultúra mélyítése. E szemináriumok eredményei a Science and Technique of democracy sorozatban[52] jelentek meg. A képzési témák között kiemelt szerepet kap például a kisebbségvédelem, a föderalizmus vagy a pártfinanszírozás.

A Velencei Bizottság által elfogadott dokumentumok kétfélék lehetnek: általánosak és országspecifikusak. Az általános írások tematikusan jönnek létre a korábbi országspecifikus jelentésekben foglalt megállapítások kompilálásával, amelynek célja, hogy az egyes államokat érintő állásfoglalások közti konzisztenciát is megteremtsék.[53]

Az így létrejövő dokumentumokat a testület saját kezdeményezésre is elfogadhatja, ugyanakkor a leg- gyakrabban előforduló eset az, amikor az arra jogosult intézmény vagy állam kéri fel a Velencei Bizottságot annak megalkotására. A Statútum 3.2. cikke szerint "[a] Bizottság a megbízatásán belül a Miniszteri Bizottság, a Parlamenti Közgyűlés, a Helyi és Regionális Kongresszus, a főtitkár, illetve valamely, a Bizottság munkájában részt vevő állam vagy nemzetközi szervezet vagy testület kérésére nyilvánít véleményt. Ha egy állam egy másik államot érintő kérdésben kér véleményt, a Bizottság tájékoztatja az érintett államot, és amennyiben a két állam nem ért egyet, a kérdést a Miniszteri Bizottság elé terjeszti." Ezen túlmenően arra is van lehetőség, hogy a Miniszteri Bizottságon keresztül olyan állam kezdeményezze a Velencei Bizottság véleményét, amely nem tagja a szervezetnek.

Az esetek többségében ugyanakkor a Velencei Bizottság eljárását vagy maguk az érintett államok kezdeményezik, vagy pedig az Európa Tanács intézményei - elsősorban a Parlamenti Közgyűlés Monitoring Bizottsága - az ellenőrző feladatkörük keretében. E megkeresések két okból is jelentősek. Egyrészt azért, mert végső soron ezek határozzák meg a létrehozandó vélemény hatályát, a vizsgálat tárgyát. Másrészt pedig azért, mert jóval nagyobb a valószínűsége a véleményben foglaltak követésének, ha az állam maga kezdeményezte a vélemény létrehozását, szemben azzal, amikor egy külső aktor ellenőrző tevékenysége idézi elő az adott dokumentum megszületését.

Az eljárás[54] kezdeményezését egy, a testület 4-6 tagjából álló munkacsoport felállítása követi, akik az ügyben a jelentéstevő szerepet fogják betölteni. A munkájukat a Titkárság támogatja a szükséges információkkal, jogszabályokkal, egy javasolt menetrenddel és végső soron az elkészült jelentések egybefésülésével, amit aztán megköröztetnek a munkacsoport tagjai között a konszenzusos álláspont elérése érdekében. A jelentéstevők, amennyiben ehhez az hozzájárul, rendszerint ellátogatnak a vizsgálat tárgyát képező államba is, amelynek során az illetékes állami és a nem állami szereplőkkel is találkoznak a vizsgált kérdéskör kontextusának jobb megértése érdekében. Az így létrejött véleménytervezetet legkésőbb két héttel a plenáris ülést megelőzően megküldik a Velencei Bizottság összes tagjának, valamint az érintett államnak, és még a plenáris ülést megelőzően az illetékes albizottság is megvitatja. Végül a plenáris ülésen a jelentéstevők egyike bemutatja a tervezetet, amelyet az illetékes állam képviselője kommentálhat az általános vitát megelőzően. Ennek hossza összefüggésben áll azzal, hogy a napirenden lévő véleményt ki kezdeményezte, mivel életszerű, hogy az állam által kért segítség esetén kevesebb ellenvetés merül fel, mint az ellenőrző funkció révén kezdeményezett vélemények vonatkozásában. Végül az elfogadott véleményt közzéteszik a Velencei Bizottság honlapján.

Az eljárás során végig kulcsfontosságú a dialógus fenntartása a nemzeti hatóságok és a nemzetközi szakértők között, és végső soron ezt erősítik az országlátogatások is. Mindez egy állandó interakciós folyamatot eredményez a nemzetközi jogi tér és a nemzeti jogrendszer között[55] azzal, hogy a folyamat végén a véleményben foglalt javaslatok - a dialógusra épülő működésmódnak megfelelően - nem kikényszeríthetőek, így az adott állam belátásán múlik annak követése. Ahogy a Bizottság fogalmaz, "nem törekszik a véleményeiben megfogalmazott megoldások erőltetésére. Inkább a párbeszédre épülő, nem irányító jellegű megközelítést alkalmazza, és megosztja más tagállamok tapasztalatait és gyakorlatát."[56]

4. Hatások

A Velencei Bizottság véleményei nem rendelkeznek kötelező erővel, a javaslatok megfogadása önkéntes jellegű. Arra vonatkozólag, hogy az államok mennyiben követik a Velencei Bizottság véleményeiben foglaltakat, sajnos nem áll rendelkezésre semmilyen szisztematikus kimutatás. Egyes szerzők optimista módon úgy vélik, hogy az államok mindig igyekeznek megfelelni az általuk kezdeményezett véleményeknek,[57] más álláspontok azonban szkeptikusabbak.[58] Minthogy valóban nincs rendszeres utánkövetés a Velencei Bizottság részéről,[59] ezért csak elméleti feltevésekkel élhetünk a vélemények követését illetően.

Így feltehetőleg erősítheti a vélemények követését a vizsgálattal érintett államok kritikaérzékenysége. Miért tartják be ugyanis az államok a nemzetközi jogi kötelezettségeket kényszerítő mechanizmus nélkül is? Guzman szerint 3 "R" alapján értelmezhető a nemzetközi jog azon sajátossága, amiért azt az egyes államok akkor is követik, ha nincs rájuk vonatkozó külön szankciós mechanizmus. Az első R a viszonosság (reciprocity), a második a megtorlás (retaliation) és a harmadik a hírnév vagy köztisztelet (reputation).[60] Ezek azok az elemek, amelyekhez negyedik "R"-ként tehetjük hozzá a nemzetközi interakciók repetitív jellegét, amelyek együttesen képesek biztosítani azt, hogy az egyes államok a koordinált viselkedésben, a kooperációban legyenek érdekeltek. A Velencei Bizottság dialógusra épülő munkamódszere tekintetében az első két "R"

- 4/5 -

nem vehető számításba, így marad a reputációs faktor, illetve a szervezet meggyőző ereje. Ebben a tekintetben a nemzetközi elvárások betartását erőteljesen befolyásolja az azt megfogalmazó nemzetközi szervezet presztízse. Az állásfoglalások, vélemények ugyanis tulajdonképpen információs értékkel rendelkeznek a vizsgált nemzetközi partner kooperációra való hajlandóságáról, vagyis a vélemények a nemzetközi közösség percepcióját formálják a vizsgált állammal, illetve annak kormányával kapcsolatosan.[61] Ily módon, minthogy a Velencei Bizottság globálisan elismert szakértelemmel rendelkezik az alkotmányos demokráciák problématérképét illetően, véleményeinek önkéntes követésére nagy valószínűséggel apellálhat akár már az adott vélemény elfogadását célzó eljárásban is.[62]

Ezzel együtt a nemzetközi elvárásoknak való megfelelést a reputáción kívül más elemek is befolyásolják, mint például az azzal elérhető hasznok és a valószínűsíthető hátrányok egymáshoz viszonyított aránya, amelynek részeként az állam a reputációs hatásokat is mérlegre teheti.[63] Csalóka lehet ugyanakkor a vélemények formális követése, amennyiben annak lényege nem köszön vissza az alkotmányos gyakorlatban. Ez azt is jelenti, hogy a minden pontjában megfogadott és jogalkotás révén a nemzeti jogrendszer részévé tett szempontok tényleges érvényesülését befolyásolni tudja az adott állam alkotmányos kultúrája, a közigazgatás működőképessége vagy a bíróságok függetlensége. A formális normakövetés önmagában ugyanis nem jelent garanciát, ahogy arra Bartole is felhívta a figyelmet, amire példaként a nyugati integráció egykori éllovasait, Magyarországot és Lengyelországot hozza, amely országok új alkotmány elfogadása nélkül is jóval korábban tudtak megfelelni az Európa Tanácsba történő belépés kritériumainak, mint a formai értelemben felkészült és új alkotmányt elfogadó Románia és Bulgária.[64]

Egy további szempontként lehet számításba venni a vélemény kezdeményezőjének kilétét, mert mint már említettem, vélhetően nagyobb lehet a követési hajlandóság az olyan szövegek esetében, amelyet maga az állam kezdeményez az alkotmányjogi asszisztencia keretében, szemben azokkal, amelyeket más aktorok kezdeményeznek az ellenőrző funkciójuk révén. Utóbbi esetkör nehézsége, hogy például a Parlamenti Közgyűlés Monitoring Bizottságának előterjesztése alapján hozott véleményben foglaltak könnyedén találkozhatnak az aktuális ellenzék álláspontjával, ezért az így létrejött vélemények óhatatlanul is politikai csatározások részévé válnak, ami nem segíti az önkéntes végrehajtásukat.

A hazai alkotmányozási folyamatok esetében mind 1995-ben, mind pedig 2011-ben a Kormány kezdeményezésére indult el a Velencei Bizottság eljárása, ezt követően azonban többségében az Európa Tanács szervei kérték fel a testületet véleményformálásra. 2011-ben a Kormány nevében eljáró külügyminiszter ugyanakkor nem az alkotmány koncepciójával vagy tervezetével, hanem három célzott kérdéssel[65] kereste meg a Velencei Bizottságot, ami egyben le is szűkítette a testület vizsgálati spektrumát. A feladatot három jogászprofesszor (Hanna Suchovka, Lengyelország; Kaarlo Tuori, Finnország; Jan Velaers, Belgium), egy volt és egy akkor hivatalban lévő alkotmánybíró (Wolfgang Hoffmann-Riem, Németország; Christoph Grabenwarter, Ausztria) kapták meg, akik aztán az elfogadott Alaptörvényről a Parlamenti Közgyűlés Monitoring Bizottsága és 2013-ban az Alaptörvény negyedik módosításáról is véleményt nyilváníthattak az Európa Tanács főtitkára kezdeményezésére. Az utolsó, célzottan az Alaptörvény módosítását vizsgáló jelentés az Alaptörvény kilencedik módosítását érintette, amelyet ismét a Parlamenti Közgyűlés Monitoring Bizottsága kezdeményezett 2021 elején.

Nehéz ugyanakkor tesztelni azt a hipotézist, hogy az állam által kezdeményezett jelentés nagyobb fogadókészségre talált-e, mert a külügyminiszter által feltett három kérdés vonatkozásában elfogadott vélemény és az alkotmánytervezet parlamenti benyújtása időben szorosan összecsúszott, bár kétségtelen, hogy a három kérdés vonatkozásában kapott válasz és az Alaptörvény szövege közt bizonyos fokú összhang kimutatható.[66] A többszöri vizsgálat ugyanakkor azzal az előnnyel jár (a kezdeményező személyétől függetlenül), hogy az egymást követő vélemények megmutatják, vajon az adott állam megfogadta-e a testület egyes korábbi javaslatait. Így, a magyar Alaptörvénnyel kapcsolatos véleményekben rendre visszatérnek például az eljárási kérdések, a jogalkotás transzparenciája, és az is észrevehető, hogy az ismételten előkerülő, kritika tárgyát képező elemek esetében a Velencei Bizottság egyre szigorúbban fogalmaz.[67]

Változott ugyanakkor az Alaptörvény szövege a negyedik módosítást követően, amelyet részben az indokolhatna, hogy a Velencei Bizottság vizsgálatát két nap késéssel a magyar Kormány külügyminisztere is kezdeményezte.[68] A véleményben foglalt megállapításokhoz képest azonban olyan kevés helyen módosult az Alaptörvény szövege, hogy a változtatásokat vélhetően nem lehet önmagában a Velencei Bizottság véleményére visszavezetni, és így a kezdeményező személyére vonatkozó feltevést ismét nem lehet sem cáfolni, sem megerősíteni az Alaptörvény ötödik módosításával.

További magyarázatként vehető ugyanakkor számításba az, hogy erősítheti a vélemények "erejét", amennyiben más nemzetközi szereplők is magukévá teszik a Velencei Bizottság megállapításait, mivel ilyen esetben a testület más, adott esetben szankció kivetésére, tehát az álláspont kikényszerítésére is képes szervezet árnyékában tud tevékenykedni. Ilyen szereplő lehet az Európa Tanács valamely másik szerve (például az Emberi Jogok Európai Bírósága[69]) vagy az EU valamely intézménye (például az Európai Bizottság), amely a saját intézményi mechanizmusai révén párhuzamos eljárás alá vonhatja az érintett államot. E viszonyok két irányban is értelmezhetők: nemcsak a Velencei Bizottság profitál abból, ha véleményeinek más nemzetközi aktorok súlyt adnak, hanem az azt felhívó szervezetek is legitimációs forrást[70] találnak a Velencei Bizottság véleményeiben annak reputációs ereje miatt.[71]

Az Európai Unióval történő kooperációnak a 2005-ben az Európa Tanács állam- és kormányfői által kiadott varsói deklaráció az alapja.[72] A kapcsolatok formalizálódását először az Európai Bizottság jogi szolgá-

- 5/6 -

latának részvétele jelentette a Velencei Bizottság plenáris ülésein, amely később kiegészült az Európai Külügyi Szolgálat, illetve a bővítéspolitikával foglalkozó főigazgatóság képviselőinek részvételével is. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság formálisan is felkérheti a Velencei Bizottságot egyes monitoringtevékenységek ellátására. Az első ilyen kérés a bosznia-hercegovinai bírósági rendszer függetlenségét érintette 2011-ben,[73] egy másik fontos eset pedig Szerbia tagjelölti státusának megítélése volt. A Velencei Bizottság tulajdonképpen részt vett az összes jelentős szerbiai közjogi jogszabály kidolgozásában, az Európai Bizottság éves jelentései pedig rendre bemutatták a Velencei Bizottság álláspontját Szerbia felkészültségének értékelésekor.[74] Sőt a tagjelölti státusz 2011-es pozitív véleményezésekor az Európai Bizottság a Velencei Bizottság részvételére alapozta álláspontját, megelégedve azzal, hogy a szerb hatóságok elkötelezték magukat a Velencei Bizottsággal folytatott konzultáció révén a szükséges reformlépések megtételére.[75] Ezt követően Szerbia 2012-ben megkapta a tagjelölti státust.

Mindemellett az EU tagállamai esetében is felmerült a Velencei Bizottság autoritásának felhívása az ún. koppenhágai dilemma megoldására. Ennek lényege, hogy a csatlakozást követően az Európai Unió intézményeinek elvileg nem állt rendelkezésére hatékony, illetve bejáratott eszköztár arra vonatkozólag, hogy a klubtagság alapvető szabályait, az EU alapvető értékeit átfogóan ki tudja kényszeríteni.[76] Talán ennek is köszönhető, hogy az évek során az uniós értékek védelméről szóló diskurzusban a Velencei Bizottság vált az egyik fő hivatkozási alappá az Európai Parlament által elfogadott jelentésekben,[77] illetve a 7-es cikkely szerinti eljárásban mind Magyarország,[78] mind pedig Lengyelország esetében.[79] Úgy tűnhet, hogy részben a Velencei Bizottság ezen tevékenysége vezethetett el az Alaptörvény ötödik módosításához is, amelyben három területen az alkotmányozó visszavonta a negyedik módosítás által az Alaptörvénybe emelt szabályokat.[80] Ugyanakkor fontos számításba venni azt is, hogy a testület véleményében foglaltak egy részét az Európai Bizottság jelzése erősítette fel, amelynek értelmében három, az uniós jog szempontjából problémás területen az Európai Bizottság vizsgálatot indít,[81] amelyek aztán potenciálisan kötelezettségszegési eljáráshoz vezethetnek el. E bejelentést követte az Alaptörvény ötödik módosítása, amelynek indokolása nyíltan fel is vállalta az európai viták semlegesítésének misszióját: "Az Alkotmánybíróság 12/2013. (V. 24.) AB határozata eredményeképpen Magyarországon az új Alaptörvény körüli viták időszaka lezárult. Ennek megfelelően indokolt, hogy az alkotmányos viták a nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban is nyugvópontra jussanak. A Kormány ezért annak érdekében, hogy egyes alkotmányos kérdések a továbbiakban ne szolgálhassanak ürügyként Magyarország elleni támadásokhoz, az eredeti szándékoktól nem eltérve az ország gazdasági stabilitását és az államadósság csökkentését biztosító, az európai együttműködési kötelezettségeinkkel összhangban álló más megoldást javasol az előre nem látható fizetési kötelezettségek teljesítésének esetére, valamint javasolja, hogy az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye helyett más módon legyen biztosítható a bíróságok egyenletes ügyterhelése [kiemelések tőlem: OE]".[82] Az így kivezetett alaptörvényi szabályok éppen azokra az elemekre terjedtek ki, amelyeket az Európai Bizottság is kifogásolt, ugyanakkor a Velencei Bizottság véleményében foglalt további észrevételeket - például a sarkalatos törvények nagy száma tekintetében[83] - nem akceptálta az alkotmányozó.

Az Európai Bizottság szerepén túlmenően érdemes röviden utalni a Velencei Bizottság és az Európai Unió Bírósága [EUB] közti kapcsolatra is. E tekintetben személyi kötődések is találhatók, így rögtön az alapító, korábban alkotmánybíró, majd az olasz Alkotmánybíróság elnöke, Antonio La Pergola is főtanácsnokként, majd bíróként is szolgált az EUB-n. Az uniós jog ugyanakkor kevésbé vált a Velencei Bizottság számára az európai standardok forrásává, ami érthető az eltérő földrajzi léptékből adódóan. Ezzel együtt előfordult olyan eset, hogy a Velencei Bizottság az EUB egyes döntéseire hivatkozott,[84] és fordítva is található elvétve olyan példa, amikor az EUB idézte fel a Velencei Bizottság álláspontját.[85] Ilyen esetek voltak legújabban a Magyarország és Lengyelország által megtámadott, az EU költségvetésének védelmét szolgáló rendelet[86] érvényességéről szóló ítéletek, amelyek a jogállamisági ellenőrzőlistára utalnak,[87] minthogy maga a rendelet preambulumának (16)-os pontja[88] is hivatkozik a Velencei Bizottsággal történő konzultációs lehetőségre.[89]

A Velencei Bizottság álláspontjának felerősítése körében az Európai Unió intézményein kívül fontos utalni az Európa Tanács más szerveinek tevékenységére is,[90] így főként a Parlamenti Közgyűlésre és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára.

Mindenekelőtt érdemes hangsúlyozni, hogy az Európa Tanács szervei esetében is kölcsönös jellegű a hivatkozási láncolat, ugyanis a Velencei Bizottság véleményei nagymértékben támaszkodnak az EJEB döntéseire, de az olyan jogi kötőerővel nem bíró dokumentumokra is, amilyenek a Miniszteri Bizottság és a Parlamenti Közgyűlés ajánlásai vagy az EBESZ-szel közösen elfogadott iránymutatások. Értelemszerűen akkor, amikor a vélemény tárgya egy alapjogi kérdés, akkor nagyobb arányban jelennek meg EJEB-döntések a jelentésekben, mint más témák esetében. Mindez azt is jelenti, hogy bár a Velencei Bizottság véleményei soft law jellegű dokumentumok,[91] azokban valójában keverednek a soft law és a hard law elemek.[92] A Velencei Bizottság ugyanis erőteljesen épít az EJEB gyakorlatára az ún. európai standardok beazonosítása körében, és ezek az EJEB-döntésekben foglalt (minimum)követelmények valójában hard law elemek az Európa Tanács tagjai számára az Egyezmény 46. cikk (1) bekezdése értelmében, amely szerint "a Magas Szerződő Felek vállalják, hogy betartják a Bíróság végső döntéseit, amelyben félként szerepelnek." Mindehhez kapcsolódóan a Scozzari-ügyben[93] az EJEB hozzátette, hogy ez nem pusztán a pénzügyi kompenzáció megfizetésére vonatkozik, hanem a jogsértést kiváltó okok megszüntetésére is.

Fordított viszonylatban a Parlamenti Közgyűlés határozatai is gyakran építenek a Velencei Bizottság megállapításaira. Így, bár a Parlamenti Közgyűlés az Alap-

- 6/7 -

törvény negyedik módosítását követően,[94] majd rá két évre[95] sem indított monitoringeljárást Magyarország ellen, határozatában felsorolta a Velencei Bizottság legfontosabb megállapításait. 2017-ben maga a Parlamenti Közgyűlés kezdeményezte a Velencei Bizottság vizsgálatát a felsőoktatási törvény módosítását követően,[96] és végül az első jelentéshez képest tíz évvel később, 2022. október 12-én - több ponton is támaszkodva a Velencei Bizottság által az Alaptörvény elfogadását követően kibocsátott jelentésekre - elrendelte a monitoringeljárást is.[97]

Ami a Velencei Bizottság és az EJEB kapcsolatát illeti, az EUB-hoz hasonlóan érdemes röviden utalni a két testület közti személyes kapcsolódásokra, jelesül a Velencei Bizottság tagjai és az EJEB bírái közti átjárásra. Ez mindkét irányba működik: egyesek, mint például Franz Matscher, Peter Jambrek vagy Pieter van Dijk EJEB-bírói pályafutásuk után kerültek a testületbe; mások esetében ez fordítva történt, és a velencei bizottságbeli tagság, illetve póttagság előzte meg a bírói pozíciót, ahogy Paczolay Péter, illetve Angelika Nussberger esetében.[98]

Nemcsak a Velencei Bizottság épít erőteljesen az EJEB döntéseire, hanem újabban az is megfigyelhető, hogy az EJEB hivatkozza, ezáltal pedig közvetetten érvényre juttatja a Velencei Bizottság egy-egy megállapítását, sőt az Egyezmény 36. cikk (2) bekezdése értelmében az EJEB néha felhívja a Velencei Bizottságot amicus curiae benyújtására is.[99] E folyamatot a bíróság a Demir és Baykara kontra Törökország ügyben a következőképpen összegezte: "Az Egyezmény által biztosított jogok és szabadságok pontos hatályának értelmezése érdekében a Bíróság például felhasználta a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság (»Velencei Bizottság«) munkáját."[100]

A szakirodalom szerint a Velencei Bizottság legnagyobb hatása a közérdekű adatokhoz való hozzáférés terén érvényesült,[101] amelyet az EJEB a véleményszabadság értelmezésével vezetett le egy Magyarországgal kapcsolatos ügyben,[102] egyetértve a Velencei Bizottság korábban e tárgykörben elfogadott véleményével.[103] Ezen túlmenően, 2021 decemberéig már 260 olyan ügy található, amelyekben az EJEB hivatkozta a Velencei Bizottság valamely dokumentumát. A testület honlapján található statisztika értelmében 2019-ben 13, 2020-ban 14 ítéletben történt hivatkozás a Velencei Bizottság egyes dokumentumaira.[104] A Velencei Bizottság állásfoglalására támaszkodó döntések körében magyar ügyek is szerepelnek, ilyen a Tatár és Fáber ügy (2012. június 12.), Magyar Keresztény Mennonita Egyház és mások ügye (2014. április 8.), Karácsony és mások ügye (2016. május 17.), a Baka-ügy (2016. június 23.), az ATV Zrt. ügye (2020. július 28.),[105] illetve a Szabó és Vissy ügy (2016. január 12.), ahol egy különvéleményben jelent meg a Velencei Bizottság véleménye.

5. Konklúzió

A Velencei Bizottság véleményei ún. soft law jogi eszközöknek tekinthetők, vagyis nem áll mögöttük semmiféle kikényszerítési mechanizmus. Ennek ellenére a testület által közreadott dokumentumokat mérvadónak tekintik az államok, aminek legfőbb oka a szervezet transznacionális autoritása,[106] valamint a többszintű alkotmányosság működésmódja: a Velencei Bizottság véleményei azt hivatottak jelezni, melyek a nyugati demokráciaklubba tartozás alapvető szabályai. Aki tehát arról kívánja meggyőzni a nemzetközi közvéleményt, hogy ő joggal tartozik ebbe a körbe, az követni fogja a testület véleményeit mindenféle kikényszerítő mechanizmus nélkül is.[107] Mindemellett a Velencei Bizottság megállapításait egyre többször hivatkozzák más nemzetközi szervezetek, ami szintén az álláspontjának erősítését segíti. E hatalmas előny ugyanakkor egyben hátrányt is jelenthet, amennyiben a szankciót alkalmazni képes szervezetek "előretolt helyőrségeként" tűnhet fel a testület, és ez épp azt a flexibilis, dialógusra építő imázst veszélyeztetheti, ami olyannyira jó szívvel meghallgatott partnerré tette a Velencei Bizottságot.

A szervezet e működése az alkotmányos konvergencia ígéretét testesíti meg azáltal, hogy az alkotmánymérnökösködés ideája transzformatív hatással jár a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok triászán alapuló nyugati világhoz csatlakozni kívánó államokra.[108] Ebben a tekintetben az egyre tovább terebélyesedő, a szakirodalomban Rule of Law crises címen jelen lévő vita egyik fő tanulsága éppen az lehet, hogy megmutatja a dialógusra és az együttműködés eszméjére épülő nemzetközi rendszer, a többszintű alkotmányosság korlátait és lassúságát is.[109] Mindezt a Velencei Bizottság 2011-ben egy Albániát érintő véleményben úgy fogalmazta meg, ti. hogy az intézményi megoldásokon felül bármiféle javulás csakis az attitűdök és az alkotmányos gyakorlat révén érhető el, amelyre, még ha az adott körülmények között nem is látszott kézzelfogható megoldás, törekedni szükséges.[110] Az egész többszintű alkotmányosság filozófiája ugyanis az együttműködési szándék feltételezésére épül, vagyis arra, hogy már önmagukban az egyes véleményezési vagy monitoringeljárások kezdeményezése egyféle jelként érvényesül, amelyre válaszként a félreértéseket eloszlatni, illetve a problémás kérdéseket biztosan korrigálni akarják az érintett államok.

Valentina Volpe szerint, miközben a testület technikai jellegű asszisztenciának nevezi a tevékenységét, az európai alkotmányosság archetípusát ajánlja a demokratizálódó államok figyelmébe, ami lényegében a népszuverenitás, a többségi demokrácia megszelídítésére épül.[111] Mindezt a Velencei Bizottság Romániával összefüggésben - és a negyedik Alaptörvény-módosításról írt véleményében is beidézve - a következőképpen fogalmazta meg: "[ú]gy tűnik, hogy egyes felek azon a véleményen vannak, hogy minden, ami az Alkotmány betűje szerint megtehető, az elfogadható is. A mögöttes gondolat az lehet, hogy a többség bármit megtehet, mert ő a többség. Ez nyilvánvalóan a demokrácia téves felfogása. A demokrácia nem redukálható a többség uralmára; a többségi uralmat az alkotmány és a törvény korlátozza, elsősorban a kisebbségek érdekeinek védelme érdekében. Természetesen a többség irányítja az országot az adott törvényhozási időszak alatt, de nem szabad alávetnie a kisebbséget; kötelessége tiszteletben tartani azokat, akik elvesztették a legutóbbi választásokat."[112]

- 7/8 -

Volpe kérdése ezzel összefüggésben az, hogy lehet-e pusztán technikainak látni valamit, ami annyira immanensen politikai jellegű, mint egy alkotmány. Tény és való: az alkotmányok szövegezése valóban előzetes elköteleződést fogalmaz meg,[113] és éppen ilyen elköteleződés volt '89-90-ben az ún. liberális-konzervatív konszenzus,[114] vagyis az alkotmányos demokrácia meghonosításának vágya Közép-Európában, amelyet két tényező is motivált: a félelem a múlttól, vagyis az autoriter rendszerek megismétlődésétől, illetve a vágyott jövő, a fejlett nyugati demokráciákhoz történő felzárkózás. E kereteken belül úgy vélem, hogy a Velencei Bizottság tevékenysége értelmezhető technikai munkavégzésként, amikor elemzi az egyes alkotmányjogi megoldásokat és a többség zsarnokságát korlátozó intézményi elrendezéseket keres. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes vélemények ne volnának szakmailag vitathatók, de csakis az alkotmányos demokrácia fogalmi keretein belül. Lehet tehát kritizálni az egyes véleményeket, de a kereteket nem, mert az lényegében a rendszerváltás idején kialakított alkotmányos és nemzetközi rendszer erózióját idézheti elő.[115]

Melléklet

- 8/9 -

■

JEGYZETEK

* A tanulmány az NKFIH által finanszírozott PD 138047 kódszámú OTKA projekt keretében készült, amelynek témája az alkotmányozás a többszintű alkotmányosság rendszerében. A szerző köszönettel tartozik Detre Lászlónak és a Közjogi Szemle lektorainak a tanulmányhoz kapcsolódó értékes megjegyzéseikért.

[1] Benedikt Goderis - Mila Versteeg: Transnational Constitutionalism. A Conceptual Framework. In: Social and Political Foundations of Constitutions (szerk. Denis J. Galligan - Mila Versteeg). CUP, Cambridge 2013. 105. o.

[2] John W. Meyer - Brian Rowan: Institutionalized organizations: Formal structure as myth and ceremony. 83 American Journal of Sociology 1977. 340-363. o.

[3] Az Európa Tanács Statútuma, 3. cikk.

[4] Sergio Bartole: The Internationalisation of Constitutional Law. A View from The Venice Commission. Hart Publishing, Oxford 2020.

[5] Elsősorban azon szerzők írnak a Velencei Bizottság tevékenységéről, akik maguk is tagjai vagy tagjai voltak a bizottságnak. Ezt támasztja alá a Velencei Bizottság honlapján található tanulmánygyűjtemény is, amelyek jelentős részét Sergio Bartole, Schnutz Rudolf Dürr, Christoph Gartenwarter és Gianni Buquicchio jegyzik: Articles on the Commission: https://www.venice.coe.int/WebForms/pages/?p=01_01_Articles&lang=EN

[6] Lamm Vanda: Experiences and trends of legal assistance in Hungary. In: Hungary's Legal Assistance Experiences in the Age of Globalisation (szerk. Mamoru Sadakata). Nagoya University Graduate School of Law Center for Asian Legal Exchange, Nagoya 2006. 263-274. o.

[7] Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon, 1996. In: Magyarország politikai évkönyve 1997. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest, 1997. 80-89. o. Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon, 1997. In: Magyarország politikai évkönyve 1998. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest, 1998. 90-102. o.

[8] A Velencei Bizottság véleménye az 1201-es Ajánlás (1993) 11. cikkét illető értelmezésre vonatkozóan. Magyar kisebbség: nemzetpolitikai szemle, 1996. 5. (3.) sz.; A Velencei Bizottság jelentése a nemzeti kisebbségek számára az anyaállamok által biztosított kedvezményes bánásmódról, Magyar kisebbség: nemzetpolitikai szemle, 2002. 23. (1.) sz.; Solymosi Judit: A kisebbségek részvétele a közéletben - Beszámoló a Velencei Bizottság szemináriumáról. Barátság, 2007. 3. sz. 5394-5396. o.; Lancz Attila: "A Velencei Bizottság minden megalapozott ajánlása". Elemzés a Velencei Bizottság szlovákiai államnyelvtörvényt értékelő véleményéről és a vélemény konkrét ajánlásainak hatásáról a végleges törvényszövegre. Fórum: Társadalomtudományi Szemle 2011. 2. sz. 47-58. o.

[9] CDL-INF (96) 2.

[10] Külön foglalkoztak a Velencei Bizottsággal Fazekas Flóra: A Velencei Bizottság 2012. júniusi véleményei öt sarkalatos törvényről. Fundamentum 2012. 2. sz. 90-103. o.; Vörös Imre: Vázlat az alapvető jogok természetéről az Alaptörvény negyedik és ötödik módosításai után. Az AB döntése, a Velencei Bizottság és az Európai Parlament állásfoglalásai. Fundamentum 2013. 3. sz. 54. o.; Sólyom Péter: Az Alkotmánybíróság határozata a bírósági törvények felülvizsgálatáról: Velencei Bizottság kontra Alkotmánybíróság: 13/2013. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2013, 440. JeMa 2014. 2. sz. 13-28. o.; Bodnár Eszter: A Velencei Bizottság választási ajánlásainak érvényesülése a magyar szabályozásban és bírósági gyakorlatban. Jogtudományi Közlöny 2018. 3. sz. 141-154. o.

[11] Ignolf Pernice: Multilevel Constitutionalism in the European Union. European Law Review 2002. 5. sz. 514. o. Chronowski Nóra: A többszintű alkotmányosság többszintű könyve. Közjogi Szemle 2013. 1. sz. 68-71. o. Drinóczi Tímea: Az alkotmányos párbeszéd. A többszintű alkotmányosság alkotmánytana és gyakorlata a 21. században. MTA TK JTI, Budapest 2017. 305. o.

[12] Chronowski Nóra: The post-2010 ‘Democratic Rule of Law' practice of the Hungarian Constitutional Court under a rule by law governance. Hungarian Journal of Legal Studies 2020. 2. sz. 145-46. o.

[13] 61/2011 (VII. 13.) AB határozat, ABH 2011, 290, 321.

[14] 45/2012. (XII. 29.) AB határozat, Indokolás [118].

[15] "...ki kell emelni, hogy az Európai Gazdasági Közösség jogközösség, amennyiben sem a tagállamok, sem pedig az intézmények nem mentesek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek-e az alkotmányos alapchartának, azaz a Szerződésnek." C-294/83. Les Verts kontra Európai Parlament ECLI:EU:C:1986:166, 23. pont.

[16] Paul Craig: Transnational Constitution-Making: The Contribution of the Venice Commission on Law and Democracy, in UCI Journal of International, Transnational and Comparative Law. Oxford Legal Studies Research Paper 2017. 1. sz. https://ssrn.com/abstract=2846451 (2022.06.10.)

[17] Emre Turkut: The Venice Commission and Rule of Law Backsliding in Turkey, Poland and Hungary. European Convention on Human Rights Law Review 2021. 2. sz. 210. o.

[18] Egy új Max Planck kutatócsoport, "The Multiplication of Authorities in Global Governance Institutions" (MAGGI) a transznacionális autoritások hatásvizsgálatát tűzte célul az ENSZ-re és az EU-ra fókuszálva. Mende Janne et al.: The Multiplication of Authorities in Global Governance Institutions: A Research Agenda (March 21, 2022). Max Planck Institute for Comparative Public Law & International Law (MPIL) Research Paper 2022. 6. sz.

- 9/10 -

[19] Sergio Bartole: Final Remarks: The Role of the Venice Commission. 26 Review of Central and East European Law 2000. 355. o.

[20] Hoffmann-Riem: i. m. 584. o.

[21] Volpe példája erre az EJEE-ben foglalt diszkrimináció-tilalom széles körű elterjesztése. Valentina Volpe: Drafting Counter-majoritarian Democracy. The Venice Commission's Constitutional Assistance, Heidelberg Journal for International Law. 76 ZaöRV 2016. 827. o.

[22] Volpe: i. m. 814. o.

[23] Craig: i. m.

[24] Schnutz Rudolf Dürr: The Venice Commission. In: Council of Europe (szerk. Tanja E. J. Kleinsorge). Wolters Kluwer Law & Business, h. n. 2015. 154. o.

[25] Members of the Venice Commission: https://www.venice.coe.int/WebForms/members/countries.aspx?lang=EN

[26] L. a közép-ázsiai, a Mediterráneumot és Latin-Amerikát érintő projekteket: Annual Report of Activities 2021: https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-RA(2021)001-e 40-42. o. Schnutz Rudolf Dürr: The Venice Commission's Involvement in the Establishment of a Human Rights Protection System in Asia - (Variable) Geography and other relevant issues. Nagoya University Asian Law Bulletin 2016. 1. sz. 17-47. o.

[27] A Velencei Bizottság jelenlegi magyar tagja Varga Zs. András, a Kúria elnöke, póttagja pedig Mázi András, az Igazságügyi Minisztérium korábbi főosztályvezetője, valamint a Kúria főtanácsadója.

[28] Christoph Grabenwarter: Constitutional Resilience. VerfBlog 2018/12/06. https://verfassungsblog.de/constitutional-resilience/ (2022.10.01.)

[29] Andrew Drzemczewski: The Council of Europe and the Rule of Law: Introductory Remarks regarding the Rule of Law Checklist Established by the Venice Commission. Human Rights Law Journal 2017. 1-6. sz. 179-184. o.

[30] Report on the Rule of Law, CDL-AD(2011)003rev.

[31] Rule of Law Checklist, CDL-AD(2016)007.

[32] http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll?f=templates&fn=default.htm. Az adatbázis lényege, hogy a nemzeti alkotmánybíróságok trimeszterenként angol nyelvű összefoglalót küldenek a legjelentősebb döntéseiről.

[33] Constitutional justice - Cooperation between the Venice Commission and Constitutional Courts: https://www.venice.coe.int/WebForms/pages/?p=01_Constitutional_Justice&lang=EN#Joint%20Council%20on%20Constitutional%20Justice

[34] Schnutz Rudolf Dürr: The World Conference on Constitutional Justice. In: Constitutional Review and Separation of Powers, Sixth Conference of Asian Constitutional Court Judges 2009 (szerk. Clauspeter Hill). Konrad Adenauer Stiftung, Singapore 2009. 141. o.

[35] Congress of the World Conference on Constitutional Justice: https://wccj5.mkri.id/

[36] The Council for Democratic Elections: https://www.venice.coe.int/WebForms/pages/?p=02_CED&lang=EN

[37] Giorgio Malinverni: La réconciliation à travers l'assistance constitutionnelle aux pays de l'Europe de l'Est: le rôle de la Commission de Venise. Les cahiers de la paix 2004. 10. sz. 208. o.

[38] Szigeti Péter - Takács Péter: A jogállamiság jogelmélete. Napvilág Kiadó, Budapest 2004. 65. o.

[39] Luis López Guerra: Some Thoughts on Constitutional Engineering. In: Liber Amicorum Antonio La Pergola (szerk. Pieter van Dijk - Simona Granata-Menghini). Juristförlaget i Lund, Lund 2009. 137. o.

[40] Nem foglalkozik ugyanakkor az alkotmányos gyakorlattal, nincs ugyanis közvetlen ráhatása az alkotmányosság működésének realitására. Mindemellett az egyes alkotmánybíróságok amicus curiae beadványt vagy összehasonlító elemzést kérhetnek a Velencei Bizottságtól. L. Hoffmann-Riem: i. m. 54-58. o.

[41] Maartje De Visser: A Critical Assessment of the Role of the Venice Commission in Processes of Domestic Constitutional Reform. American Journal of Comparative Law 2015. 4. sz. 964. o.

[42] Documents by topic: https://www.venice.coe.int/WebForms/documents/by_topic.aspx?lang=EN

[43] A "Stop Soros" törvénycsomag részeként a Btk.-ba illeszteni tervezett 353A. § esetében a Velencei Bizottság tényleges normakontrollt végzett: "Draft Article 353A lacks the requisite precision and does not meet the foreseeability criterion as understood in the ECtHR case-law'. CDL-AD(2018)013, Joint Opinion on the Provisions of the so-called "Stop Soros" Draft Legislative Package which Directly Affect NGOs, 104. pont. A Velencei Bizottság véleményét a plenáris ülés 2018. június 22-én fogadta el, amit a magyar jogalkotó nem várt be, hanem június 20-án elfogadta a vizsgálat tárgyát képező jogszabályt: "The Venice Commission and the OSCE/ODIHR regret that the draft legislative package was adopted by the Parliament on 20 June 2018 without awaiting the adoption of the present Opinion by the Venice Commission on June 22nd." 8. pont.

[44] Malinverni: i. m. 214. o.

[45] Dubravka Bojic-Bultrini - Simona Granata-Menghini: The Protection of Minority Rights in the Works of the European Commission for Democracy through Law: July 2003 - June 2004. European Yearbook on Minority Issues 2003. 4. sz. 423-428. o.

[46] Framework Convention for the Protection of National Minorities (ETS No. 157): https://www.coe.int/en/web/conventions/cets-number-/-abridged-title-known?module=treaty-detail&treatynum=157

[47] CDL-DI(1998)001-e: Report on the legal foundation for foreign policy & appendix.

[48] CDL-NAT(1996)009-e: Consequences of State Succession for Nationality: Report (Adopted at its 28th Plenary Meeting, Venice, 13-14 September 1996).

[49] Malinverni: i. m. 217-219. o. CDL-INF(1998)009-e: Opinion on recent amendments to the law on major constitutional provisions of the Republic of Albania.

[50] Jeffrey Jowell: The Venice Commission - Disseminating Democracy through Law. Public Law 2001. 4. sz. 681. o.

[51] UniDem - CDL-UD: https://www.venice.coe.int/webforms/documents/?series=9&year=all

[52] Science and Technique of Democracy - CDL-STD: https://www.venice.coe.int/webforms/documents/?series=23&year=all

[53] Craig: i. m. 10. o. Bodnár: i. m. 142. o.

[54] Craig: i. m. 12-15. o.

[55] Armin von Bogdandy - Philipp Dann: International Composite Administration: Conceptualizing Multi-Level and Network Aspects in the Exercise of International Public Authority. In: The Exercise of Public Authority by International Institutions: Advancing International Institutional Law (szerk. Armin von Bogdandy et al.). Springer, Heidelberg 2010. 886. o.

[56] A dialogue-based Working method: https://www.venice.coe.int/WebForms/pages/?p=01_activities&lang=EN

[57] Gianni Buquicchio - Simona Granata-Menghini: The Venice Commission Twenty Years on, Challenges met, but Challenges Ahead. In: Fundamental Rights and Principles, Liber Amicorum Pieter van Dijk (szerk. Marjolein van Roosmalen et al.). Intersentia, Cambridge 2013. 250. o.

[58] Hoffmann-Riem: i. m. 589. o.

[59] Szűk spektrumú képet mutatnak az államok által önkéntes alapon megküldött follow up jelentések: https://www.venice.coe.int/WebForms/followup/default.aspx?lang=EN

[60] Andrew T. Guzman: How International Law Works. Oxford University Press, Oxford 2008. 33-45. o. Guzman megkülönbözteti a szerződéseket és soft law eszközöket, ugyanakkor arra jut, hogy a "3R" mind a szerződéseket, mind a soft law-t hatékonnyá teszi. Uo. 180. o.

[61] Uo. 34, 51-54. o.

[62] Utóbbi esetre jó példa a magyarországi közigazgatási bíráskodást érintő vélemény elfogadásának folyamata, amely során a testület értékelte a magyar kormány azon szándékát, hogy a jogi környezetet az európai standardok szerint alakítja, és erről a Velencei Bizottságot is értesítette: "The Venice Commission has noted that the Hungarian authorities are prepared to reexamine and amend the legislation submitted for analysis in order to ensure that the legal framework governing the creation and operation of the new system of administrative courts fully complies with European requirements in this area." CDL-AD(2019)004, Opinion on the Law on Administrative Courts and on the Law on the Entry into Force of the Law on Administrative Courts and Certain Transitional Rules, 117, 119. pontok.

[63] A költséghaszon elemzés miatt befolyásoló faktor lehet az adott állam gazdasági teljesítőképessége is. Steven Shavell: Foundations of Economic Analysis of Law. The Belknap Press of Harvard University Press, h.n. 2004. 479-482. o.

[64] Uo. 362. o.

[65] Az első kérdés az Alapjogi Charta alkotmányba illeszthetőségére vonatkozott; a második az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollhatáskörének jelentőségére, illetve kiterjeszthetőségére; a harmadik kérdés az actio popularis megszüntetésére, és ezzel párhuzamosan az alkotmányjogi panasz eljárás bevezetésére vonatkozott.

[66] Az Alaptörvényre vonatkozó javaslatot 2011. március 14-én nyújtották be az Országgyűlésnek, míg a Velencei Bizottság a véleményét a március 25-26-án esedékes plenáris ülésen fogadta el, mégpedig - a vélemény 2. és 12. pontja szerint - az Alaptörvényre vonatkozó konkrét szövegjavaslat ismerete nélkül. Az országgyűlési szavazásra végül április 18-án került sor. Az Alaptörvény szövegébe végül nem inkorporálta az Alapjogi Chartát az alkotmányozó, hanem azt a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban csupán inspirációs forrásként használta. L. Trócsányi László: The Creation of the Basic Law of Hungary. In: The Basic Law of Hungary. A first Commentary (szerk. Csink Lóránt et. al.). Clarus, Dublin 2011. 15. o. Az előzetes normakontroll - szintén az ajánlással összhangban - szűk körben maradt kezdeményezhető, az actio popularis kivezetése mellett pedig -, amit a Velencei Bizottság nem tartott az európai alkotmányos örökség sérelmének - bekerült az Alaptörvény szövegébe az alapvető jogok biztosának utólagos normakontroll-indítványozási jogköre, szintén a véleménnyel összhangban L. Somody Bernadette: Aki az Alkotmánybíróságot még megszólíthatja: az ombudsman normakontrollindítványozási gyakorlatáról. Fundamentum 2012. 2. sz. 114. o. L. még De Visser: i. m. 986. o. Nem fogadta meg ugyanakkor az alkotmányozó a Velencei Bizottságnak azt a javaslatát, amely az Alkotmánybíróság hatáskörszűkítésének törlésére irányult.

[67] A visszatérő kifogásra vonatkozó szóhasználat fokozódását jól érzékelteti a három kérdést megválaszoló 2011-es vélemény, illetve az Alaptörvény kilencedik módosításához kapcsolódó 2021-es vélemény közti kontraszt:

"The Commission finds that the current process of preparing the draft new Constitution in view of its rapid adoption (foreseen for April 2011) raises a number of concerns which would deserve careful consideration [kiemelés tőlem: OE] by the Hungarian Authorities. These include the lack of transparency of the process and the distribution of a public draft of the new Constitution only on 14 March 2011, a few weeks before its planned adoption, shortcomings in the dialogue between the majority and the opposition, the insufficient opportunities for an adequate public debate on such a fundamental process, and its very limited timeframe." 70-72. pontok.

"The Venice Commission notes with concern that the amendments were adopted during a state of emergency, without any public consultation, and the explanatory memorandum consists of only three pages. The Venice Commission considers that this swift procedure is not in line with its recommendations in the Rule of Law Checklist, nor is it compatible with the Commission's Report on Respect for democracy, human rights and the rule of law during states of emergency and the Report on the Role of the opposition in a democratic Parliament. The Venice Commission stresses that this speed and the lack of meaningful public consultations are particularly worrisome when they concern constitutional amendments and it recalls its previous warning against an "instrumental attitude" of Hungary's governing majority towards the Fundamental Law [kiemelések tőlem: OE], which should not be seen as a political instrument." 83-84. pontok.

- 10/11 -

[68] L. CDL-AD(2013)012 2. pont.

[69] Gianni Buquicchio - Simona Granata-Menghini: The interaction between the Venice Commission and the European Court of Human Rights: Anticipation, Consolidation, Coordination of Human Rights Protection in Europe. In: Regards Croisés sur la Protection Nationale et Internationale des Droits de L'homme / Intersecting Views on National and International Human Rights Protection: Liber Amicorum Guido Raimondi (szerk. Linos-Alexandre Sicilianos et al.). Wolf Legal Publishers, Tilburg 2019. 35-50. o.

[70] Hoffmann-Riem szerint elképzelhető, hogy a Velencei Bizottság véleményeinek EJEB általi felhívása csak a döntések legitimitását hivatottak erősíteni, különösen abban az esetben, amikor a nagykamara felülbírálja a korábbi döntést. Hoffmann-Riem: i. m. 587. o.

[71] Mindez nem csak a nemzetközi szervezetek esetében érvényesül. A magyar Alkotmánybíróság keresője szerint a testület 2012 óta 28 alkalommal hivatkozott a Velencei Bizottság véleményére.

[72] Third Summit of Heads of State and Government of the Council of Europe (Warsaw, 16-17 May 2005) Action Plan, CM(2005)80 final 17 May 2005, IV.1. rész, 3. francia bekezdés.

[73] Opinion on Legal Certainty and the Independence of the Judiciary in Bosnia and Herzegovina, CDL-AD(2012)014, https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2012)014-e

[74] Serbia 2007 Progress Report SEC (2007) 1435. A legújabb dokumentumot l. Serbia Progress Report 2021, SWD(2021) 288 final, https://neighbourhood-enlargement.ec.europa.eu/serbia-report-2021_en

[75] Bode-Kirchhoff: i. m. 66. o.

[76] Bárd Petra et al.: Is the EU Toothless? An Assessment of the EU Rule of Law Enforcement Toolkit. MTA Law Working Paper 2022. 8. sz. 2. o.

[77] Pl. European Parliament resolution of 5 July 2011 on the Revised Hungarian Constitution, https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-7-2011-0315_EN.pdf?redirect

[78] Európai Parlament: "Situation in Hungary", 2017/2131 (INL).

[79] Európai Bizottság: Reasoned proposal in accordance with Article 7(1) of the Treaty on European Union regarding the Rule of Law in Poland, COM(2017) 835 final, https://www.europarl.europa.eu/RegData/docs_autres_institutions/commission_europeenne/com/2017/0835/COM_COM(2017)0835_EN.pdf

[80] "Részben a Velencei Bizottság jelentése" vezetett el az Alaptörvény ötödik módosításához Balogh Zsolt szerint is. Balogh Zsolt: Bírói hatalmi ág az Alaptörvényben - a bírói függetlenség néhány aspektusáról. Acta Humana 2021. 2. sz. 12. o. Mindezt alátámasztja Trócsányi László, a Velencei Bizottság korábbi magyar tagjának írása is, aki szerint az Alaptörvény negyedik módosítása hívta fel leginkább a nemzetközi közvélemény figyelmét a magyar alkotmányra, az Alaptörvény ötödik módosítása pedig "[a]z Európai Bizottsággal és a Velencei Bizottsággal folytatott közel féléves tárgyalások lezárását követően" született meg, és "azon problémák kijavítását célozva, amelyeket e nemzetközi szervezetek azonosítottak." Trócsányi László: Az alkotmányozás dilemmái - 10 év múltán. Acta Humana 2021. 2. sz. 145. o. A negyedik és ötödik Alaptörvény-módosítás viszonyát részletesen elemzi Vörös: i. m. 56-61. o.

[81] Viviane Reding: Hungary and the Rule of Law - Statement of the European Commission in the Plenary Debate of the European Parliament. Elérhető: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/SPEECH_13_324

[82] T/11545. Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása, Általános indokolás.

[83] "Together with the en bloc use of cardinal laws to perpetuate choices made by the present majority, the Fourth Amendment is the result of an instrumental view of the Constitution as a political means of the governmental majority and is a sign of the abolition of the essential difference between constitution-making and ordinary politics." 147. pont. L. Fazekas: i. m. 90. o.

[84] A CDL-AD(2010)020. (Guidelines on Freedom of Peaceful Assembly) 80. pontja hivatkozik két gyülekezési jogot érintő uniós jogvitára, a Schmidberger-ügyre és a Bizottság v. Franciaország ügyekre.

[85] T-731/15. Klyuyev v. Tanács ECLI:EU:T:2018:90, 56-57. pontok; C-619/18. Bizottság v. Lengyel Köztársaság ECLI:EU:C:2019:531, 82. pont.

[86] Az Európai Parlament és a Tanács 2020/2092 rendelete (2020. december 16.) az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről.

[87] C-156/21. Magyarország v. Parlament és Tanács ECLI:EU:C:2022:97, 230, 286. pont; C-157/21. Lengyel Köztársaság v. Parlament és Tanács ECLI:EU:C:2022:98. 281, 325, 342. pont. Detre László: Összeálló kép: előrelépés a jogállamiság európai értelmezésében és alkalmazásában - Az Európai Unió Bíróságának a C-156/21. számú Magyarország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítéletének jelentősége. EU Jog online 2022. 4. sz., megjelenés alatt.

[88] "(16) A jogállamiság elvei megsértésének azonosítása a Bizottság részéről alapos minőségi értékelést igényel. Az említett értékelésnek objektívnek, pártatlannak és tisztességesnek kell lennie, és figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló forrásokból és elismert intézményektől származó releváns információkat, ideértve az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, a Számvevőszék jelentéseit, a Bizottság éves jogállamisági jelentését és a Bizottság által készített uniós igazságügyi eredménytáblát, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és adott esetben az Európai Ügyészség jelentéseit, valamint a releváns nemzetközi szervezetek és hálózatok - beleértve az Európa Tanács szerveit, mint például az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportját (GRECO) és a Velencei Bizottságot, valamint az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai Elnökeinek Hálózatát és az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatát - következtetéseit és ajánlásait, különösen a Velencei Bizottság jogállamisági ellenőrzőlistáját. A Bizottság konzultálhat az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és a Velencei Bizottsággal, amennyiben az egy alapos minőségi értékelés elkészítéséhez szükséges."

[89] A Velencei Bizottsággal történő konzultációt már a korábban elfogadott jogállamisági keret is tartalmazta: A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret, COM(2014) 158 final. Varga Zs. András szerint e "példátlan intézményi összekapcsolódás" a joguralom fogalom normatívvá válását eredményezi. Varga Zs. András: A közigazgatás és a közigazgatási jog alkotmányos alapjai. Dialóg Campus, Budapest 2017. 44. o.

[90] L. még Commissioner for Human Rights jelentése: Report by Nils Muižnieks, Council of Europe Commissioner for Human Rights, following his visit to Hungary: CommDH(2014)21

[91] Wolfgang Hoffmann-Riem: The Venice Commission of the Council of Europe - Standards and Impact. The European Journal of International Law 2014. 2. sz. 580. o.

[92] Standardok létrejöttére l. Opinion on the Constitutional and Legal Provisions relevant to the Prohibition of Political Parties in Turkey, CDL-AD(2009)006 - 11-12, 62. pontok.

[93] Scozzari és Giunta kontra Olaszország (39221/98; 41963/98.) 2000. július 13. 249. p.: "The Court pointed out that it followed from Article 46 of the Convention that a judgment in which the Court found a breach imposed on the respondent State a legal obligation not just to pay those concerned the sums awarded by way of just satisfaction, but also to choose, subject to supervision by the Committee of Ministers, the general and/or, if appropriate, individual measures to be adopted in their domestic legal order to put an end to the violation found by the Court and to redress so far as possible the effects."

[94] Request for the opening of a monitoring procedure in respect of Hungary (Resolution 1941 (2013), http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=21807&lang=en, 9-11. pontok.

[95] Situation in Hungary following the adoption of Assembly Resolution 1941 (2013) (Report No. 13806 (2015) [Resolution 2064 (2015)]: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=21807&lang=en

[96] Alarming developments in Hungary: draft NGL law restricting civil society and possible closure of the European Central University [Resolution 2162 (2017)]; http://semantic-pace.net/tools/pdf.aspx?doc=aHR0cDovL2Fzc2VtYmx5LmNvZS5pbnQvbncveG1sL1hSZWYvWDJILURXLWV4dHIuYXNwP2ZpbGVpZD0yMzcxNSZsYW5nPUVO&xsl=aHR0cDovL3NlbWFudGljcGFjZS5uZXQvWHNsdC9QZGYvWFJlZi1XRC1BVC1YTUwyUERGLnhzbA==&xsltparams=ZmlsZWlkPTIzNzE1, 11.1. pont.

[97] The honouring of membership obligations to the Council of Europe by Hungary [Resolution 2640 (2022)] https://pace.coe.int/en/files/31369/html

[98] Lauri Bode-Kirchhoff: Why the road from Luxembourg to Strasbourg leads through Venice: the Venice Commission as a link between the EU and the ECHR. In: Human Rights Law in Europe. The Influence, Overlaps and Contradictions of the EU and the ECHR (szerk. Kanstantsin Dzehtsiarou et al.). Routledge, London 2014. 59. o.

[99] A Velencei Bizottság harmadik félként jelent meg az eljárásban pl. Sejdić and Finci kontra Bosznia-Hercegovina (27996/06 és 34836/ 06), 2009. december 22.

- 11/12 -

[100] Demir és Baykara kontra Törökország (34503/97) 2008. november 12. 75. pont, ahol a Bíróság felsorolta azon döntéseit, amelyekben támaszkodott a Velencei Bizottság álláspontjára.

[101] Richard Clayton: The Venice Commission and the rule of law crisis. Public Law 2019. 3. sz. 454. o.

[102] Magyar Helsinki Bizottság v. Hungary (18030/11), 2016. november 8.; Uitz Renáta: A véleménynyilvánítás szabadsága. In: Az Emberi Jogok Európai Egyezményének kommentárja (szerk. Sonnevend Pál - Bodnár Eszter). HVG-ORAC, Budapest 2021. 257. o.

[103] CDL-AD(2009)055-e Opinion on the Draft Law about obtaining information on activities of the Courts of Azerbaijan adopted by the Venice Commission at its 81st Plenary Session (Venice, 11-12 December 2009)

[104] References to the work of the Venice Commission: https://www.venice.coe.int/WebForms/pages/?p=02_references&lang=EN#ECHR

[105] Az ATV-ügyben ugyanakkor az EJEB nem a Velencei Bizottsággal azonos problémaként állapította meg az egyezménysértést. Amíg a Velencei Bizottság szerint a "prescribed by law" követelmény sérült, addig az EJEB az aránytalanság sérelmét látta megállapíthatónak.

[106] Ezt példázza a Pokol Bélával készült interjú, aki szerint a régi alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése azért nem történt meg korábban, mert "bár latolgatták ezt nyilvánosan is az alkotmány előkészítésében résztvevők, végül nem merték vállalni a Velencei Bizottsággal szemben." Balogh Norbert - Szalai Flóra: "Az Alaptörvény szövegének nyelvtani értelmének sérthetetlenségét vallom" - interjú dr. Pokol Béla alkotmánybíróval. Ars Boni 2019. 1-2. sz. 64. o.

[107] Hegyi Szabolcs et al.: Mi a pálya? A magyar kormány esete a Velencei Bizottsággal. BUKSZ 2011. 3. sz. 290. o.; Drinóczi: i. m. 43. o.

[108] Maartje De Visser: A Critical Assessment of the Role of the Venice Commission in Processes of Domestic Constitutional Reform. American Journal of Comparative Law 2015. 4. sz. 963. o.

[109] "[I]n contemporary comparative constitutional scholarship the search for the components of the global constitution detracts attention from the consequences of gradual constitutional transformation and strong confirmation bias steers analysis towards seeing convergence and dialogue even where defiance drives local actors. As a result, comparative analysis may overlook signs pointing to clear departures in a constitutional regime from the global fold." Renáta Uitz: Can you tell when an illiberal democracy is in the making? An appeal to comparative constitutional scholarship from Hungary. International Journal of Constitutional Law 2015. 1. sz. 281. o.

[110] Joint Opinion on the Electoral Law and the Electoral Practice of Albania, CDL-AD(2011)042, 133-134. pont.

[111] Volpe: i. m. 812. o.

[112] CDL-AD(2012)026, Opinion on the compatibility with Constitutional principles and the Rule of Law of actions taken by the Government and the Parliament of Romania in respect of other State institutions and on the Government emergency ordinance on amendment to the Law N° 47/1992 regarding the organisation and functioning of the Constitutional Court and on the Government emergency ordinance on amending and completing the Law N° 3/2000 regarding the organisation of a referendum of Romania, 74. pont.

[113] Sajó András - Uitz Renáta: A szabadság alkotmánya - Bevezetés a jogi alkotmányosságba. HVG-ORAC, Budapest 2019. 66-70. o.

[114] Pavel Barša et al.: Introduction: How Post-communism Ends. Central European Culture Wars in the 2010s. In: Central Europe Culture Wars: Beyond Post-Communism and Populism (szerk. Pavel Barša et al.). Charles University, Prága 2021. 14. o. Csizmadia Ervin: Diskurzus és diktatúra. A magyar értelmiség vitái Nyugat-Európáról a késő Kádár-rendszerben. Századvég, Budapest 2001. 17. o.

[115] Ebben ragadható meg a Magyarországon egyre gyakrabban feltűnő "jurisztokrácia-kritika" is, amely a Velencei Bizottság tekintélyének vitatásán keresztül a testület egyetlen eszközét, a reputációs erejét támadja. L. Pokol Béla: A jurisztokrácia és a demokrácia határvonalán Jogelméleti Szemle 2015. 4. sz. 11, 17-18. o. Ezzel ellentétesen: Chronowski Nóra: Globális vagy lokális alkotmányosság? Jogelméleti Szemle 2015. 4. sz. 22. o., Drinóczi Tímea: Jurisztokrácia és alkotmányoligarchia vagy többszintű alkotmányosság és alapjogvédelem? Reflexiók Pokol Béla írására. Jogelméleti Szemle 2015. 4. sz. 38-45. o.