Megrendelés
Jogtudományi Közlöny

Fizessen elő a Jogtudományi Közlönyre!

Előfizetés

Bodnár Eszter: A Velencei Bizottság választási ajánlásainak érvényesülése a magyar szabályozásban és bírósági gyakorlatban[1] (JK, 2018/3., 141-154. o.)

Az Európa Tanács Velencei Bizottsága aktív szerepet játszik Európa választási standardjainak kialakításában. E tevékenysége során általános ajánlásként fogadta el Code of Good Practice in Electoral Matters című dokumentumot, és az egyes országok választási törvényeit egyedi véleményekben méri az ebben megfogalmazott elvárásokhoz. E soft law követelmények kötelező jogi erővel nem, de jelentős politikai autoritással bírnak, és mivel a bíróságok (mind nemzeti, mind nemzetközi szinten) egyre inkább felhasználják a dokumentumot a választási alapelvek értelmezéséhez, közvetetten kikényszeríthetővé is válnak. Magyarországnak az Európa Tanács és a Velencei Bizottság tagjaként figyelemmel kell lennie ezekre az elvárásokra a választási szabályozás és gyakorlat kialakításakor.

I.

A Velencei Bizottság tevékenysége a választások és népszavazások területén

Az Európai bizottság a demokrácia érvényesítésére a jog eszközeivel, ismertebb nevén a Velencei Bizottság az Európa Tanács tanácsadó szerve alkotmányos kérdésekben, amit gyakran a legsikeresebb szervének is tartanak.[2]

Az 1990-ben létrehozott Velencei Bizottság szerepe, hogy jogi tanácsot adjon a tagállamoknak, és segítsen az államoknak összhangba hozni a jog- és intézményrendszerüket az európai standardokkal és nemzetközi tapasztalatokkal a demokrácia, emberi jogok és a jogállamiság területén. Emellett segít a közös alkotmányos örökség terjesztésében és megszilárdításában.[3] A Bizottság három fő kérdéskörrel foglalkozik: a demokratikus intézmények és alapvető jogok, az alkotmánybíráskodás és rendesbíráskodás, valamint a választások, népszavazások és politikai pártok területekkel.[4]

Az Alapszabály szerint a tagállamok és az Európa Tanács szervei véleményt kérhetnek a Velencei Bizottságtól.[5] A Bizottság tevékenységének egyik területe az alkotmányos együttműködés az egyes országokkal, tanácsadás alkotmányok, alkotmánymódosítások, alkotmányjogi törvények megalkotásakor, a másik pedig átfogó vélemények vagy tanulmányok készítése, amelyek lehetőséget adnak a közös alkotmányos örökség standardjainak meghatározására.[6]

A Velencei Bizottság által alkalmazott standardok elsősorban az Európa Tanács standardjai: a demokrácia, az emberi jogok védelme és a jogállam. Míg az alapjogok területén a Bizottság elsősorban az Emberi Jogok Európai Egyezményére (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatára támaszkodik, a többi területen magának kell azonosítania a közös alkotmányos örökség elemeit.[7]

Az egyes országok tervezett (vagy már elfogadott) jog-

- 141/142 -

szabályairól készített vélemények mellett a Bizottság kibocsát általános ajánlásokat is, amelyek közül a legfontosabb a Code of Good Practice in Electoral Matters (a továbbiakban: Kódex).[8]

A Kódex létrehozását az ET Parlamenti Közgyűlése kezdeményezte 1264(2001) határozatában, felhíva a Velencei Bizottságot, hogy készítsen egy dokumentumot, amely meghatározza az általános standardokat, amelyek teljesítendő minimumkövetelményeket rögzítenek vagy megtiltanak bizonyos magatartásokat annak érdekében, hogy szabad és demokratikus választásokat tartsanak. A Közgyűlés célja az volt, hogy hatékonyabban tudják figyelemmel kísérni a tagállamok alkotmányos követelményeknek való megfelelését, harmonizálva a választási standardokat.[9] Tehát a Kódex célja inkább az Európa Tanács tagállamainak alkotmányos rendszereiben alkalmazott megoldások, szokások, elvek strukturálása és összegyűjtése volt, nem új kötelező szabályok alkotása - éppen ennek köszönheti egyébként a Kódex a magas szintű elismertségét és autoritását.[10]

Ez a tanulmány azt tűzte ki célul, hogy a közös európai választójogi standardokhoz, elsősorban a Velencei Bizottság általános ajánlásához, a Kódexhez mérje hozzá a jelenleg hatályos, választásokról szóló magyar szabályozást, valamint a Kúria és az Alkotmánybíróság gyakorlatát, kiemelve a legfontosabb követelményeket.

II.

A magyar választási szabályozás és gyakorlat a Kódex mérlegén

A Kódex azzal a megállapítással indul, hogy az emberi jogok és a jogállam mellett a demokrácia Európa alkotmányos örökségének és az Európa Tanács három pillérének egyike. A demokrácia elképzelhetetlen választások nélkül, amelyeket a demokratikus jellegüket biztosító alapelveknek megfelelően tartanak. Ezek az alapelvek "Európa választási örökségét" alkotják. Ez az örökség két részből áll: az egyik részt a választási alapelvek alkotják, azaz az általános, egyenlő, szabad, titkos és közvetlen választójog; a másik rész pedig az az alapelv, hogy demokratikus választásokat csak akkor lehet tartani, ha bizonyos demokratikus feltételeket biztosítanak, így az alapvető jogokat, a választási szabályozás stabilitását és a hatékony eljárási garanciákat.[11]

1. Európa választási örökségének alapelvei

Európa választási örökségének öt alapelve az általános, egyenlő, szabad, titkos és közvetlen választójog. Emellett rendszeres időközönként kell választásokat tartani.[12]

1.1. Az általános választójog azt jelenti, hogy minden természetes személynek van aktív és passzív választójoga, azonban korlátozásoknak vethető alá.

A magyar szabályozás megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek a választójog életkorhoz, állampolgársághoz, lakóhelyhez kötéséről szólnak.[13] Problémásabb azonban a helyzet a választójogból való kizárás esetén.[14]

A bűncselekmény elkövetése esetén történő kizárás vonatkozásában a magyar szabályozás megfelel a követelményeknek, a bíróságok azonban igen nagy arányban zárnak ki a választójogból szabadságvesztésre ítélt személyeket, amely megkérdőjelezi, hogy a gyakorlatban valóban megvalósul-e az arányosság.[15] Nem felel meg a Kódex követelményeinek az Alaptörvény XXIII. cikk (6) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint nincs választójoga annak, akit belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Ez a szabályozás és gyakorlat ellentétes Magyarország más nemzetközi jogi kötelezettségeivel is.[16]

- 142/143 -

A választójog általánosságát biztosító eljárási feltétel a megbízható névjegyzék.[17] A magyar szabályozás többnyire megfelel az erre vonatkozó követelményeknek.[18] Problematikus azonban, hogy a kérelmükre névjegyzékbe került, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok adatainak frissítésére automatikusan nem kerül sor.[19] A nemzetközi követelményekkel jobban összhangban állna egy olyan megoldás, amely szerint a külföldön élő választópolgároknak minden választás előtt regisztrálniuk kellene a választási névjegyzékbe, azaz a regisztráció minden választási időszakban újraindulna.[20] Egy másik lehetséges megoldás, hogy a külföldön élő választópolgárok a regisztráció után folyamatosan szerepelnek a névjegyzékben, és a külképviseleteken további feltételek teljesítése nélkül szavazhatnak. Azonban, ha levélben kívánnak szavazni, akkor azt az adott választás előtt kell jelezniük, esetleg évente az abban az évben tartandó választásokra vonatkozóan.[21] Természetesen ebben az esetben a külföldön élők a választási folyamat megindulásakor tájékoztatást kapnak a regisztrációs kötelezettségükről, illetve lehetőségükről.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére