Az európai integráció politikai folyamattá szélesedésével az európai alkotmányos térség többszintűvé alakult, amelyben a folyamatos egyensúlyozás, együttműködés és kölcsönös egymásra hatás következtében az alkotmányosság kultúrája is integrálódott, mi több, normatív igénnyel lép fel. Egyfelől, az alkotmányjogi elvek, értékek - mint a méltóság, a demokrácia, a szabadság, az alapjogvédelem, a hatalommegosztás, az alkotmányos identitás tisztelete - az Európai Bíróság esetjogán keresztül és a tagállamok kötelezettségvállalása alapján áthatják az Európai Unió normatív alapjait. Másfelől, a tagállamok alkotmányjogában is sokféleképpen jut kifejezésre az európai együttműködés iránti elkötelezettség, az uniós értékek tiszteletben tartásának követelménye. Nem szimbolikus jellegű változásokról van szó: az Unió politikai és jogi eszközökkel és képes hatni a tagállamaira a közös alkotmányosság értékeinek védelme érdekében.[1]
Ebben a többszintű és együttműködő alkotmányos térségben párhuzamos alkotmányként funkcionálnak az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az EU Szerződés alkotmányos értékű rendelkezései az Unió Alapjogi Chartájával, valamint a tagállamok alkotmányai. Az alkotmányos európai jogrendet a luxembourgi, strasbourgi, tagállami rendes és alkotmánybíróságok gyakorlata működteti - ezek az esetjogukban tetten érhető "párbeszéd" útján folyamatosan építik, gazdagítják az európai alkotmányosságot.
Az európai alkotmányosodási folyamat szükségképpen maga után vonta és vonja a tudományos elemzés, a diagnózis és a prognózis igényét, ekként az alkotmányjog-tudományon belül egyre inkább elkülönül a tagállami uniós alkotmányjog (mitgliedstaatliche Unionsverfassungsrecht) tudományos művelése, amely az uniós jog, a nemzetközi jog és az alkotmányjog összefüggéseit tárja fel.[2] Az 1990-es évek második felétől kezdődően, de különösen az uniós csatlakozást követően hazánkban is egyre több tanulmány, tematikus és konferenciakötet, monográfia, doktori értekezés és szakkönyv érhető el e tárgykörben.[3] A vonatkozó magyar jogirodalmat gazdagítja Dezső Márta és Vincze Attila 2012-ben, átdolgozott és bővített kiadásban, a HVG-ORAC Kiadó gondozásában megjelent "Magyar alkotmányosság az európai integrációban" című könyve.
A második kiadás ez esetben nem mechanikus vagy "kényszerű" átdolgozást és bővítést jelentett arra hivatkozással, hogy az első kiadás[4] óta eltelt hat évben változtak az Unió szerződéses alapjai, kicserélődött a magyar alkotmányos berendezkedés alapnormája, bővült az európai és hazai bírósági gyakorlat, s mindezek folyományaként értelemszerűen gazdagodott a vonatkozó jogirodalom. Mindezekre természetesen reflektált a szerzőpáros, de a második kiadás ennél jóval több: a könyv koncepcionális és - hazai viszonylatban forradalminak számító - technikai megújításáról van szó. Koncepcionálisan újdonság, hogy a mű kombinálja a német és a brit tankönyvek megoldásait - vagyis egyszerre alkalmazza a dogmatikai elemzés, értékelés és érvelés technikáját, illetve a kiemeléses esetorientált szemléltetés módszerét. Technikailag pedig - Magyarországon elsőként - bevezeti az on-line támogatást, amely korszerű válasz napjaink kutatási, tanulási és olvasási igényeire.[5]
A szerzők - Dezső Márta tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK, 2005-ben a Université Paul Cézanne Aix-Marseille III vendégtanára) és Vincze Attila, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem adjunktusa (korábban az ELTE ÁJK tudományos munkatársa, valamint az University of Hull és a Humbolt Universität Berlin vendégoktatója) - nemzetközi oktatási tapasztalataikat hasznosítva kerestek és találtak korszerű és napra készen tartható megoldást. Aktualizált könyvük így folyamatosan nyitott marad a joganyag változásaira és a jogtudomány fejlődésére, alkalmas továbbá a tárgykör iránt érdeklődők bevonására, aktivizálására, az interaktív tudásátadásra.
Az olvasó tíz, logikusan egymásra épülő fejezetben tekintheti át az európai jog és a tagállami (elsősorban a magyar) alkotmányjog sokszálú kapcsolatrendszerét. A tárgykörök az Unió alkotmányos jelentősége, a csatlakozás, az uniós jogforrási rendszer, az uniós jog és a tagállami jog viszonya, a demokratikus legitimáció, a hatáskörmegosztás, az alkotmánybíráskodás, az alapjogvédelem, az európai közigazgatási jog és a nemzetközi közjogi kollízió.
Az európai jog fogalomköre szerzők értelmezésében átfogja az uniós jogot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE) és annak esetjogát, valamint a tagállamok közös alkotmányos tradícióit, amelyet az alkotmánybíróságok és a felsőbíróságok közötti párbeszéd alakít.[6] A tág spektrum indokolt, mivel az európai alkotmányos joganyag valóban az említett összetevők dinamikus egymásra hatásában fejlődik. Az Unió al-
68/69
kotmányosodása meghatározó az európai alkotmányjog fejlődése szempontjából, amelynek magyarázatát a nemzetekfelettiség adja. A normatív és procedurális szupranacionalitás - Weiler nyomán - az alkalmazkodás kumulatív mintájaként írható le, amelyben a nemzetek feletti szerveket létrehozó államok elismerik e szervek létezését, tiszteletben tartják hatásköreiket, elfogadják döntéshozatali mechanizmusukat, aktusaikat magukra nézve kötelezőként elismerik, s a fenntartott nemzeti kompetenciák gyakorlása révén is elősegítik azok érvényesülését.[7] A nemzetekfelettiség garanciája az Unióban normatív oldalról a közvetlen alkalmazhatóság és az elsőbbség, eljárási szempontból a jogalkotási hatáskörök átruházásának módja, intenzitása és az átruházott hatáskörök gyakorlásának mikéntje.[8]
A hidat a tagállami alkotmányjog és az Európai Unió szupranacionális joga között a csatlakozási klauzulák jelentik, mivel alkotmányos felhatalmazást adnak a tagállam Unióban való részvételére és keretet jelentenek a hatáskörtranszfer, illetve a hatáskörgyakorlás szempontjából. Erre a lényeges funkciókra figyelemmel a szerzők a második fejezetben a csatlakozás alkotmányjogi és nemzetközi jogi feltételrendszerét járják körül. E körben elsőként a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát tekintik át magyar vonatkozásban, amely az önálló csatlakozási klauzula létrehozásának előkérdése, majd a demokratikus legitimáció érvére és az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozással igazolják az önálló csatlakozási klauzula létjogosultságát. Rövid összehasonlító vizsgálat után következik a magyar Európa-klauzula [Alaptörvény E) cikk] és más Unió-vonatkoztatott alkotmányos rendelkezések részletes elemzése, amelyhez továbbra is segítségül hívható az Alkotmánybíróságnak az Alkotmányon alapuló (elsősorban a 2/A. §-hoz fűződő) esetjoga.[9] Szerzők rámutatnak, hogy "az Alaptörvény az EU-tagságot nem hatáskör-átruházásnak tekinti, hanem csupán alkotmányos hatáskör-gyakorlási modusként fogja fel."[10] Ebből adódóan alkotmányossági kontroll alatt tartható az állam alapjogi kötöttsége és a Kormány uniós jogalkotásban való részvétele is. A fejezet végül kitér az alapító szerződések módosítása, valamit az Unióból való kilépés és kizárás alkotmányossági kérdéseire is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
