A közéleti szerepet vállaló személyek egyes személyiségi jogainak oltalma számos értelmezési kérdést felvet. Ez egyrészt visszavezethető arra, hogy e személyi kör nem tekinthető lezárt halmaznak, a bíróságoknak esetről esetre szükséges értelmezniük, hogy egy adott személy, egy adott ügy vonatkozásában közéleti szereplőnek tekinthető-e. A jogvédelmükkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések pedig a személyiségi jogaik véleménynyilvánításhoz való joggal kapcsolatos kollíziójával összefüggésben merülnek fel. A jogértelmezés kereteinek kialakításában jelentős szerepet játszott az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság jogfejlesztő értelmezése is. Jelen tanulmányban e kérdéseket vizsgáljuk, kiemelt figyelmet fordítva a Kúria aktuális joggyakorlatára.
The protection of the personality rights of certain public figures raises a number of questions of interpretation. On the one hand, this is due to the fact that this group of persons cannot be considered a closed set, and the courts have to interpret on a case-by-case basis whether a given person can be considered a public figure in relation to a given issue. The most common questions relating to their legal protection arise in the context of the conflict of personality rights with the right to freedom of expression. The jurisprudential interpretation of the European Court of Human Rights and the Constitutional Court has also played an important role in shaping the framework for legal interpretation. In the present study, these issues are examined with particular attention to the relevant jurisprudence of the Curia.
A közéleti szerepet vállaló személyek egyes jogainak a biztosításához, illetve bírálhatóságuk kereteinek meghatározásához számos elméleti és joggyakorlati kérdés kapcsolódhat, különös tekintettel napjaink "digitalizált valóságára". A különböző internetes felületek, így a közösségi oldalak térhódítása lehetőséget ad a vélemények elképesztően gyors és egyszerű nyilvánossá tételére és megosztására.[1] E jelenség nyilvánvalóan rendelkezik számos pozitív előjelű következménnyel is, az azonban kétségtelen, hogy a kritikus megfogalmazások, a nyílt, gyakran az emberi méltóságot sem kímélő megjegyzések terjedése mindennapossá vált. Ezek a vélemények rendkívül gyakran irányulnak olyan személyek felé, akik tevékenysége valamely oknál fogva közérdeklődésre tart számot. E személyek vállalhatták önként a közszereplést, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata alapján, akár "ad hoc" is válhattak közérdeklődésre számot tartó ügy szereplőjévé.[2]
A közéleti szerepet vállaló személyek jogainak védelmével kapcsolatos kérdések magját annak eldöntése jelenti, hogy hol húzódik jogvédelmük határa? Melyek azok a kritikák, amelyeket
- 195/196 -
szerepvállalásuknál fogva tűrni kötelesek, illetve meddig terjed magán-és családi életük védett magja? Mely közlések vonatkozásában terheli őket egyfajta többlet-tűrési kötelezettség?
Jelen tanulmányban ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ. Mindennek érdekében, a közéleti szereplői minőség témakörének áttekintése után, az e személyi kör személyiségi jogai és a véleménynyilvánításhoz való jog közötti kollíziót feloldó legújabb esetjogi döntéseket vizsgáljuk, különös figyelmet fordítva a Kúria tevékenységére.
A közéleti szereplők fogalmát nem határozza meg[3] a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.), de személyiségi jogaik oltalma tekintetében kimondja, hogy azok korlátozására a közügyek szabad vitatását szolgáló alapjogok gyakorlása érdekében, a szükségesség-arányosság követelményének a figyelembevételével van lehetőség. Ez a korlátozás azonban nem járhat az érintett közszereplő magánéletének, családi életének vagy otthonának a sérelmével.[4] Az e körön kívül eső közlésekkel szemben, a közéleti szereplőket a nem közéleti szereplőkkel azonos szintű védelem illeti meg, illetve nem minősíthető közügynek a közéleti szereplő magán- vagy családi életével kapcsolatos tevékenység, illetve adat.[5]
A szabályozás részét jelenti a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Mvtv.) is, amely a Ptk. normáival összhangban tartalmaz rendelkezéseket a közéleti szereplők személyiségi jogairól.[6] Az Mvtv. szintén kimondja, mintegy megerősítve ezzel a Ptk.-ban deklarált szabályt, hogy a közéleti szereplő magán-és családi életét, valamint otthonát a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos szintű védelem illeti meg.[7] Fogalmi kérdésekről tehát az Mvtv. sem rendelkezik, ugyanakkor a Ptk. szabályához igazodva meghatározza bírálhatóságuk és tűrési kötelezettségük határait, amely kérdéskörrel tanulmányunk egy későbbi alfejezetében foglalkozunk részletesebben.
Rátérve a fogalmi kérdések körére megállapítható, hogy a "közéleti szereplők" körének meghatározása érdekében számos "kísérlet" született a hazai jogirodalomban, amelyek közül jelen tanulmányban csupán néhány sarokpont kiemelésére szorítkozunk.[8] Petrik Ferenc, 1992-ben tett első ízben kísérletet arra, hogy meghatározza a közéleti szereplés kritériumait, amelyek szerint, a közszereplés befolyásolja a szűkebb vagy tágabb társadalom életét, illetve a helyi vagy az országos viszonyok alakulását. Erre tekintettel, a társadalom részéről igény jelentkezik arra, hogy figyelemmel kísérjék a közéletben szerepet vállaló jogalanyok tevékenységét, vagyis a közszereplés elválaszthatatlan a nyilvánosságtól.[9]
Tattay Levente nézete hasonlatos a Petrik által kifejtettekhez. Álláspontja szerint "közszereplőnek minősülnek azok a természetes és jogi személyek, akik tevékenységükkel vagy nyilvános fellépésükkel befolyásolják a szűkebben vagy tágabban értelmezett társadalom életét, helyi vagy országos viszonyok alakulását, továbbá azok, akik közéleti kérdésekben érintettként szerepelnek."[10] E meghatározások alapján a közéleti szereplői körbe tartozás "kulcsát" az jelenti, hogy az érintett személy képes-e befolyásolni a társadalom valamely rétegének az életét, illetve érintett-e bizonyos közéleti kérdésekben.
E nézettel egyezően foglalt állást a Pécsi Ítélőtábla is, amikor egyik eseti döntésében megfogalmazta az alábbi megállapítást: "azt a kérdést, hogy valaki közszereplőnek minősül-e, nem az adott személy pozíciója, hivatali beosztása, státusza, vagy bármely okból fennálló szélesebb körű ismertsége, hanem a jogi megítélés szempontjából lényeges, konkrét élethelyzet alapján kell megítélni" .
Ez a megfogalmazás - Tattay álláspontjához hasonlatosan - szintén funkcionális megközelítést tükröz, és kifejezi, hogy a bíróságoknak esetről estre kell eldönteniük azt, hogy az érintett személy - adott esetben, az ügy összes körülményeit mérlegelve -, közéleti szereplőnek minősül-e vagy sem.
Ezzel párhuzamos nézőpont tükröződik az Alkotmánybíróság 2018-ban hozott döntésében, amelyben az Alkotmánybíróság pontosította a közéleti szereplővé minősítés szempontrendszerét. Eszerint "a közéleti kérdések megvitatásának ténye - a konkrét vita erejéig - az a szempont, amely jellemzően meghatározza az érintettek személyi minőségét. A közszereplői minőség ezért a közéleti kérdések megvitatásával együtt járó közszereplés tényéhez kötött, amelyet mindig a konkrét helyzetben szükséges értékelni."[11]
- 196/197 -
Az Alkotmánybíróság e határozata szerint, a közéleti szereplővé minősítés során az alábbi szempontoknak van kiemelt jelentősége:
- a véleményt kifejező nyilvános közlésben közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröződik-e,
- a nyilvános közlés közszereplést érint-e,
- a nyilvános közlés tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában,
- illetve a nyilvános közlés sérti-e az érintett személy emberi méltóságát, illetve a jó hírnevét, vagy becsületét.[12]
Mindezek alapján, nem a közszereplői minőség, mint személyi minőség lehet a döntő, hanem a közszereplés ténye, az érintett közügy szolgálhat alapul annak megállapításához, hogy egy jogalany közéleti szerepet vállalt-e az adott ügyben és terheli-e őt a többlet tűrési kötelezettség.
A fentebb kifejtettek alapján megállapítható, hogy a közéleti szerepet vállaló jogalanyok köre nem tekinthető lezárt "halmaznak". A joggyakorlatban időről időre kérdésként merül fel egyes személyek vonatkozásában, hogy az adott helyzetben közszereplőként szükséges-e értékelni őket.
E körből, elsőként említhető a Kúria egyik 2010-es ítélete, amelyben egy társasház közös képviselőjének a közszereplői minőségéről kellett állást foglalnia.[13] Az ítéletben kifejtésre került, hogy a társasház tisztségviselője sajátos szerepet tölt be a helyi közösség életében. Közszereplőnek ugyan nem tekinthető, de tekintettel a lakóközösség életében elfoglalt státuszára, a tevékenységére vonatkozóan megfogalmazott kritikát, illetve véleményt tűrni köteles, abban az esetben, hogy ha az nem indokolatlanul bántó vagy sértő.
Szintén említést érdemel egy 2019-es ítélet, amelyet büntetőügyben, rágalmazás vétségének tárgyában hoztak.[14] Az ügy tárgyát internetes felületeken tett olyan közlések jelentették, amelyek a magánvádló szerint rágalmazást valósítottak meg. Az ügyben magánvádlóként egy egyetem hallgatói önkormányzatának az elnöke vett részt. Az első- és a másodfokú bíróságok megállapították a kijelentések becsületsértő jellegét, a Kúria azonban alaposnak találta a terhelt által benyújtott felülvizsgálati kérelemben foglaltakat, vizsgálva a hallgatói önkormányzat elnökének jogi státuszát is.
Az ítéletben kifejtésre került, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint[15] a felsőoktatási intézményekben a hallgatói érdekek képviseletének ellátása érdekében hallgatói önkormányzat működik, amelynek tisztségviselőit hallgatók választják meg.
A hallgatói önkormányzat tisztségviselői a munkájukért javadalmazásban részesülnek és működésük során lényegében közpénzből gazdálkodva, közfeladatot látnak el. E körülményekre tekintettel, a Kúria megállapította, hogy a magánvádló, aki egy felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzatának legfőbb tisztségviselőjeként, vagyis elnökeként végzett tevékenységet, közszereplőnek tekinthető e tevékenységével összefüggésben. A társadalom e szereplőinek a tűrési kötelezettsége fokozott, amely ugyanakkor nem jelenti azt, hogy korlátlan. A Kúria által kifejtettek szerint, a közélet szereplői tevékenységének, személyiségének, múltjának, a közéleti tevékenységgel összefüggő, azokra kihatással levő tényeknek, körülményeknek valós megismerése közérdeknek tekinthető.
A hallgatói önkormányzat elnökének közszereplői minőségén túllépve, említést érdemel a judikatúrában felmerült azon kérdés, mely szerint a közéleti szereplő hozzátartója közéleti szereplőnek tekinthető-e? A Kúria 2021 -ben hozott precedensképes határozatában[16] kimondta, hogy a közszereplők hozzátartozóinak személyiségi jogai csak akkor korlátozhatók, ha ők maguk is részt vesznek a nyilvános közéleti tevékenységben, vagy ha egyéb közérdek fűződik a róluk szóló információk közléséhez. Szintén ekképpen foglalt állást a Kúria 2022-ben[17], amikor sajtóhelyreigazítás tárgyában hozott precedensképes határozatában kifejtésre került, hogy a közéleti szereplők hozzátartozói önmagában a rokoni kapcsolatra figyelemmel nem tekinthetőek közszereplőnek.
Fontos értelmezési kérdések merültek fel a gazdasági élet szereplőinek közszereplői minőségét érintően is. E vonatkozásban kiemelést érdemel a Kúria 2024-es határozata, amely részletesen foglalkozott e kérdéskörrel.[18] Az ügy történeti tényállása szerint, az I. rendű felperes egy cégcsoport tulajdonosaként és vezérigazgatójaként, egy üzleti lap listája szerint, 2021-ben Magyarország tizedik leggazdagabb embere volt. Az alperes különböző közösségi média felületeken élesen kritizálta az I. rendű felperes üzleti tevékenységét, többek között "bűnözőnek" és "maffiózónak" is nevezte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ezek a kijelentések véleménynyilvánításnak minősülnek, így az alperes nem követett el jogsértést, ezért elutasította a felperesek keresetét. A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és kimondta, hogy a "bűnöző" és "maffia " jelzők becsületsértést valósítanak meg, így kötelezte az alperest a bejegyzések eltávolítására és sérelemdíj megfizetésére. A Kúria az ítéletében az I. rendű felperest közszereplőnek minősítette tekintettel arra, hogy jelentős vagyoni helyzetével és gazdasági tevékenységével befolyást gyakorol a gazdasági életre, vagyis a gazdasági élet kiemelt szereplőjének tekinthető. Így e minősége többlet tűrési kötelezettséget alapoz meg, vagyis magasabb tűrési kötelezettség terheli a kritikákkal szemben, különösen akkor, ha azok közérdeklődésre számot tartó kérdéseket érintenek. Megállapította a Kúria az ítéletben azt is, hogy az alperes bejegyzései az üzleti világban általános és közérdeklődésre számot tartó témákat érintettek, mint például a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások felvásárlása, így erre tekintettel sem valósítottak meg személyiségi jogsértést.
Összességében tehát a magyar bíróságok több tényezőt is mérlegelnek minden esetben annak
- 197/198 -
eldöntése során, hogy egy érintett jogalany közéleti szereplőnek minősül-e vagy sem. A fentebb kiemelt ítéleteket alapul véve, ilyennek tekinthető például egy adott alany társadalmi ismertsége, közéleti szerepvállalása, a nyilvános megjelenéseinek gyakorisága, és az adott közlés közügyet érintő jellege. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kúria jogértelmezése összhangban áll az Alkotmánybíróság által meghatározott szempontrendszerrel és az EJEB joggyakorlatával is.
A Legfelsőbb Bíróság bírájaként Törő Károly már 1990-ben foglalkozott a közéleti szereplők személyiségi jogainak az oltalmával. Vonatkozó írásában arról értekezett, hogy bizonyos személyek sem szóban, sem írásban, sem sajtóközlemények tekintetében nem ismernek határt és lelkiismeret nélkül megsértik a közéleti szerepet vállaló személyek hírnevét és emberi méltóságát.[19]
A közéleti szereplők személyiségi jogainak értelmezése tipikusan azok véleménynyilvánításhoz való joggal történő kollíziója esetén merül fel. E kérdéskör vonatkozásában említést érdemel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a joggyakorlata,[20] amely lényegében kidolgozta e jogokkal kapcsolatos mérlegelés szempontrendszerét.[21] A von Hannover-ügyek által kimunkált mérlegelési szisztéma jelentős hatással bír a hazai joggyakorlatra is. Az Alkotmánybíróság értelmezésében több ízben is megjelenik, egyik esetben például a rendőrképmással kapcsolatos polémiában jelentett hivatkozási alapot,[22] illetve a rendes bírósági gyakorlatban is számos alkalommal[23] hivatkozásra került az EJEB által létrehozott érvelési rendszer.
Rátérve a Kúria vonatkozó joggyakorlatára, fontos előremutató megállapítások kötődnek a Kúria 2018-as döntéséhez,[24] amelyben a sajtó-és szólásszabadság, illetve a közéleti szereplők személyiségi jogai közötti kollíziót oldotta fel. Az ügy tárgyát képező újságcikk a hátrányos helyzetű gyermekek nyaraltatását végző táborok főtitkárának pénzügyi tevékenységéről szólt, és arról, hogy az érintett személy egy villát bérelt a tábor közelében, ahonnan bejárt dolgozni a közelben fekvő tábor területén lévő irodájába. A per tárgyát képező, online felületen megjelenő újságcikk a "110.000 naponta: luxusvillából jár dolgozni a gyerektáborok főnöke "[25] címet viselte, amelyben a szöveg mellett illusztrációként megjelenítésre került az érintett által bérelt ingatlanról készült fényképfelvétel, illetve egy olyan videó felvétel is, amelyen az volt látható, hogy a felperes az autójával elhagyja a nyaralót. A felperes keresetében a jóhírnév, a magánlakás és a magán-és családi élet oltalmához fűződő személyiségi jogainak a sérelmét kérte megállapítani. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy az újságcikkben megjelent felvételek, illetve közölt információk a közügyek szabad vitatását szolgálták, illetve nem sértik a szükségesség-arányosság követelményét sem.
A Kúria az ítéletében megállapította, hogy az érintett magánlakáshoz és magánélethez való jogát nem sértették meg a sérelmezett újságcikkben. Az ítélet indokolása szerint, a magánélethez, illetve magánlakáshoz való jog, mint nevesített személyiségi jog védelmének alapja az egyén számára annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a nyilvánosság elől elrejtőzzön, a rá vonatkozó információk feltárásáról dönthessen, megakadályozza az indokolatlan, önkényes beavatkozást a magánszférájába. A jogi védelem természetesen kiterjed az otthonra, amely a családi és magánélet, illetve a visszavonulás színterét foglalja magába. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az otthonról szóló információk közzététele minden esetben a személyiségi jogokba történő önkényes behatolást jelent. A perbeli újságcikk ugyanis a hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatásával foglakozó és közpénzt felhasználó szervezet vezető tisztségviselőjének a pénzügyi helyzetét tárgyalta.
A Kúria az alapjogi mérlegelés során a bíróságok által értékelt körülményekkel és a jogerős ítélet következtetésével egyetértett. Ítéletében utalt arra a körülményre is, hogy a védelem középpontjában nem az érintett státusza, hanem a közéleti vita lehetősége áll. Az ingatlan jellegére vonatkozó közlések, és abból levont következtetések vitathatósága, ellenőrizhetősége, továbbá az oknyomozó tevékenység dokumentálása indokolttá tette az ingatlanról képek, illetve videofelvétel készítését és bemutatását. Nem volt szükségtelennek tekinthető a hirdetés fotói mellett aktuális idejű kép és videofelvétel készítése és közzététele sem, a hiteles tájékoztatás érdekében. A Kúria álláspontja szerint, jelen ügyben nem volt indokolt a megjelölt személyiségi jogok okán a közügyek vitatásához való jog háttérbe szorítása.[26]
Szintén a közszereplők képmáshoz való jogával kapcsolatosan foglalt állást a Kúria a Pfv.IV.20.290/2022/6. számú ítéletében. Az ügy történeti tényállása szerint, a felperes ügyvédként tevékenykedett és több olyan ügyben is eljárt, amely az elítéltek fogva tartási körülményeivel kapcsolatban merültek fel. Az alperes sajtótermékben megjelentetett cikk azt taglalta, hogy a felperes ügyvéd számos elítélt jogi képviseletét látja el hasonló ügyekben, lényegében egyfajta "bizniszt" alapított. Az írás mellett egy nagy felbontású portréfelvétel is megjelentetésre került a felperesről, amelyen egyértelműen felismerhető volt. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő
- 198/199 -
személyiségi jogát azzal, hogy a 2021. február 17. napján a [...] internetes oldalon közzétett "Jó lövés, beadás: koppant ellenünk a bíróságon a börtönbiznisz nagy nyertese, F. G. " című cikkben a felperes hozzájárulása nélkül jelentette meg a felperes képmását. Az ítélet indokolása szerint, a felperes képmásának a hozzájárulásának mellőzésével történt nyilvánosságra hozatala nem volt szükséges, a felperes személyének bemutatása ugyanis a cikkben nevének és életútjának ismertetésével már eleve megtörtént. Azt, hogy a felperes magánélete körében készített képmásának bemutatásával a széles nyilvánosság számára azonosíthatóvá vált, a tartalom szempontjából indokolatlannak és szükségtelennek tartotta. Emellett a képmás bemutatását aránytalannak is minősítette, mivel az a felperest közvetlen közelről, portrészerűen ábrázolta, s így az kifejezetten a magánéletére tartozó fényképfelvételnek volt tekinthető. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, a Kúria viszont eltérő álláspontra helyezkedett. Az ítéletben kifejtésre került, hogy elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy az alperes által közölt cikk és az annak illusztrálására felhasznált fénykép közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló beszámolónak minősíthető-e, kapcsolatos-e közéleti vitával, és így kiterjed-e rá a közügyek vitatását megillető magas szintű alkotmányos védelem.[27] A Kúria megállapításai szerint, az alperes által bemutatott, eredménytelen kimenetelű büntetőeljárás a felperesnek a szóban forgó ügyvédi tevékenységével összefüggésben megfogalmazott kijelentés miatti feljelentése alapján indult, s így az nem kétségesen a vizsgált közéleti vitához kapcsolódott, ezért a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes feljelentőként nem minősült közéleti szereplőnek. A Kúria azt állapította meg, hogy a cikkben a felperes képmásának a hozzájárulása nélkül történt bemutatása nem járt a képmáshoz való jogának aránytalan sérelmével a szólás- és sajtószabadság, mint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlásával szemben. Az ezzel ellentétes jogi következtetést tartalmazó, a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 2:44. § (1) bekezdését. A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.[28]
Kiemelést érdemel a Kúria Pfv.20774/2023/6. számú ítélete is, amely egy közéleti szerepet vállaló jogalany személyiségi jogai és a véleménynyilvánítás szabadságának egyik aspektusa, a művészeti élet szabadsága közötti kollíziót oldotta fel. Az ügy történeti tényállása egy mozifilm köré épül, amely 2006-os magyar politikai eseményeket dolgozott fel. A felperes, egy közvéleménykutató cég ügyvezetője, sérelmezte, hogy a film és annak előzetese hamisan tüntette fel őt, és valótlan tényeket állított a közvéleménykutatási tevékenységével kapcsolatban. A keresetében azt állította, hogy a film valós eseményeken alapul, és a karakterét manipulatív, politikailag részrehajló személynek ábrázolták, aki a 2006-os politikai eseményekben, illetve a rendőri erőszakban részt vett volna.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő jogait, és ezért kártérítést ítélt meg, míg a film szereplői és a valós személyek közötti azonosíthatóság miatt az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Az ítélet értelmében az alperes magánlevélben és nyilvánosan kellett, hogy elégtételt adjon.[29]
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú döntést, és a keresetet teljes egészében elutasította, arra hivatkozva, hogy a film művészi alkotás, amely véleménynyilvánítás szabadságába tartozik, és a nézők számára egyértelmű, hogy a film nem a valóság pontos ábrázolása. Mivel a film nem mutatja be a valós eseményeket tényszerűen, így a felperes személyiségi jogainak megsértése sem valósult meg. A Kúria is helyben hagyta a másodfokú ítéletet, kimondva, hogy a művészi kifejezésmód - különösen közéleti események feldolgozásakor -, része a véleménynyilvánítás szabadságának, és a közszereplőknek, mint amilyen a felperes is, magasabb tűrési kötelezettségük van a bírálatokkal szemben.
Összességében megállapítható, hogy a közéleti szereplőkre vonatkozóan egzakt, általános jogi definíció nem született ez idáig, nézetünk szerint, azonban ez nem is szükséges, mivel a közszereplői minőségről az eljáró bíróság esetről esetre dönt. A közéleti szereplők személyiségi jogaival összefüggésben a legfontosabb kérdést az jelenti, hogy hol húzódik a határ a szabad bírálat és a személyiségi jogot sértő kijelentés között? Erre vonatkozóan az EJEB, illetve (azt alapul véve) a hazai Alkotmánybíróság is lépcsőzetes mérlegelési rendszert alkalmaz, amely segítségével az adott közlés jellegét figyelembe véve elvégezhető egy teszt, amely megteremti az egyensúlyt az érintett személy jogai és a közlés szabadsága között. A von Hannover ügyekben kimunkált érvrendszer folyamatos fejlesztésre és használatra kerül a rendes bíróságok gyakorlatának köszönhetően.
Fontos körülményt jelent ugyanakkor, hogy a közéleti szereplők a tevékenységükkel, személyükkel kapcsolatban nem csak a "demokratikus diskurzust előmozdító" véleményekkel szembesülnek, hanem számos alkalommal dehonesztáló, emberi mivoltukat is megkérdőjelező közlésekkel is. Az ilyen közlések terjedését egyértelműen megkönnyítik az egyes internetes közösségi platformok, amelyeken ugyan sokkal könnyebbé és gyorsabbá vált a vélemények és értékítéletek közlése, a személyiség jogokat ugyanakkor az általunk is felvázolt jogi szabályozás alapján szükséges tiszteletben tartani. Az egyes internetes felületeken történő személyiségi jogsértések "súlya" az elmúlt időszakban megmutatkozik a Kúria joggyakorlatában is, tekintettel arra, hogy az egyes ügyek tényállása szerint történt jogsértések döntő többsége valamely online felületen keresztül valósult meg.
- 199/200 -
Szintén az online világ egyik "nóvumaként" említhető, hogy az elmúlt időszakban[30], a hírességek köre jelentősen bővül az internetes véleményvezérek, vagyis az ún. influenszerek csoportjával. Ezen személyek lényegében tartalomgyártónak tekinthetőek, akik valamely közösségi média felületen osztanak meg különböző képeket és bejegyzéseket népes internetes "követőtáborukkal". A "to influence" angol kifejezés, hatást gyakorlót, befolyásolót jelent, amely kifejezés nézetünk szerint szemléletesen megragadja e jelenség lényegét.[31]
A Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság által alkalmazott definíció szerint " influenszer, bárki, aki rendelkezik azon képességgel, hogy hatással legyen mások vásárlási döntéseire, szokásaira, mégpedig (vélt vagy valós) szakértelme, tudása, pozíciója vagy kapcsolatai alapján."[32]
A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) megfogalmazása szerint, influenszernek tekinthetőek az olyan személyek, akik a digitális környezetben befolyás gyakorlására vagy a fogyasztói vélemény formálására képesek, és akár eseti partnerekként, akár pedig dedikált nagykövetként tartalmakat tesznek közzé a saját online felületükön és elkötelezett követőbázissal rendelkeznek.[33] A GVH az influenszerek körébe vonja az online tartalmakat blog segítségével, vlog segítségével, vagy szöveges bejegyzés formájában közzétevő személyeket.[34]
A közösségi médiában szerepet vállaló, online véleményvezérek köre meglehetősen szélesnek tekinthető, hiszen az olyan személyek mellett, akik kizárólag e minőségben nyertek ismertséget, idetartozhatnak a különböző médiaszemélyiségek, sportolók, színészek, énekesek, akik a saját közösségi média profiljukat szintén erőteljes marketing eszközként használják követőtáboruk gyarapítása érdekében, illetve az általuk reklámozott termékek minél szélesebb körben történő ismertté tételéhez. Az egyes online véleményvezérek által kifejtett marketing tevékenység mellett nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az interneten népszerűségnek örvendő személyek a követőtáboruk előtt rendkívül gyakran egyfajta idolnak, példaképnek számítanak, így egyértelműen hatással lehetnek a társadalom bizonyos rétegének a magatartására, gondolkodásmódjára. Az influenszerek tevékenysége, szerepvállalása, annak jellegénél fogva teret enged a bíráló véleményeknek, így nézetünk szerint, személyiségi jogvédelmük határai, közszereplői minőségük, többlet-tűrési kötelezettségük keretei számos, megválaszolandó kérdést tárnak majd a bírósági joggyakorlat elé.
[1] Bakos-Kovács Kitti: A közösségi portálon elkövetett személyiségi jogsértések közös attribútumai, In: Lege duce, comite familia -Ünnepi Tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára, Iurisperitus Kiadó, Szeged, 2017, 39-52.
[2] Barzó Tímea: A közéleti szereplők és a magánélethez fűződő jog, Public figures and the right to privacy. MultiScience - XXXII. microCAD International Multidisciplinary Scientific Conference University of Miskolc, 56 September, 2018. ISBN 978-963-358-162-9.
[3] Láncos Petra: A közösségi média keretei között gyakorolt alapjogok korlátozásainak alkotmányos kérdései, Gazdaság és Jog, 2016/3, 8-12.
[4] Koltay András: A közéleti szereplők hírnévvédelme a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, Jogtudományi Közlöny, 2008/2, 94-103.
[5] Koltay András-Papp János Tamás-Sorbán Kinga: Az európai uniós szabályozás és bírósági gyakorlat, In: "Gondolatok köztere" A közösségi média személyiségvédelemmel kapcsolatos kihívásai és szabályozása az egyes államokban (szerk.: Barzó Tímea-Czékmann Zsolt-Csák Csilla), Miskolci Egyetemi Kiadó, 2021, 69-117.
[6] Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.
[7] Tattay Levente: A közszereplők magánjogi személyiségvédelme, Magyar Jog, 2006/4, 228-236.
[1] A magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény.
[2] A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény.
[3] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény.
- 200/201 -
[4] Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény.
[1] 3145/2018.(V. 7.) AB határozat.
[2] 28/2014. (IX. 29.) AB határozat.
[3] 3348/2018. (XI. 12.) AB határozat.
[4] BH 2024.2.36.
[5] BH+ 2010.1.13.
[6] Biriuk v. Lithuania, application no.233373/03., 2008. november 25-i ítélet.
[7] Couderc and Hachette Filipacchi Associés v France, no. No.40454/07, 2014.06.12-i ítélet.
[8] EH 2019.01.B2.
[9] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21195/2016/4.sz.
[10] Fővárosi Törvényszék 20168.P.20.048/2020/5-I. sz.
[11] Karhuvaara v. Finland, application no. 53678/00 (2005) 41 EHRR 51. sz. ítélet.
[16] Pécsi Ítélőtábla Pf.20403/2010/4.
[17] Von Hannover v. Germany, no. 40660/08. és 60641/08., 2012. február 7-i ítélet.
[18] Von Hannover v. Germany, no. 59320/00., 2004. június 24-i ítélet.
[19] Von Hannover v. Germany, no. 8772/10., 2013. szeptember 19-i ítélet.
[1] Gazdasági Versenyhivatal: Az Influencer marketing kérdései. II. 1. pont
www.gvh.hu/sajtoszoba/tajekoztato_anyagok/influencer-marketing-kerdesei
[2] Influence meaning.
https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/influence
[3] Koltay András: A közéleti szereplők hírnév és becsületvédelme Európában, Áttekintő vázlat, http://real.mtak.hu/102799/1/tattay_koltay_309_351.pdf
[4] NMHH. Influencerek, kik ők és honnan jöttek?
https://nmhh.hu/cikk/195715/Influencerek_kik_ok_es_honnan_jottek ■
JEGYZETEK
[1] A véleménynyilvánítási szabadság és az egyes személyiségi jogok közösségi oldalakon való érvényesülése kapcsán az utóbbi években számos jogirodalmi munka született. Lásd hozzá példaként: Koltay András-Papp János Tamás-Sorbán Kinga: Az európai uniós szabályozás és bírósági gyakorlat, In: "Gondolatok köztere" A közösségi média személyiségvédelemmel kapcsolatos kihívásai és szabályozása az egyes államokban (szerk.: Barzó Tímea-Czékmann Zsolt-Csák Csilla), Miskolci Egyetemi Kiadó, 2021, 69-117., Bakos-Kovács Kitti: A közösségi portálon elkövetett személyiségi jogsértések közös attribútumai, In: Lege duce, comite familia - Ünnepi Tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára, Iurisperitus Kiadó, Szeged, 2017, 39-52.; Láncos Petra: A közösségi média keretei között gyakorolt alapjogok korlátozásainak alkotmányos kérdései, Gazdaság és Jog, 2016/3, 8-12.
[2] Ehelyütt szükségesnek tartjuk megjegyezni azt is, hogy a közéleti szereplők személyiségi jogvédelmének keretrendszere kidolgozásában kiemelt jelentőséggel bírt az Emberi Jogok Európai Bíróságának (röviden: EJEB) joggyakorlata is. Az "ad hoc" módon történő közéleti szerepvállalással kapcsolat jellegzetes ügyeként említést érdemel az EJEB Ladet Tromsö és Stensaas Norvégia elleni ügye (21980/93.), amelyben a Bíróság legitimmé nyilvánította a norvég fókavadászokról szóló, fényképüket is tartalmazó sajtóhír megjelenését, tekintettel arra, hogy az érintettek ugyan nem a közszereplés igényével léptek fel, mégis egy közérdeklődésre számot tartó ügy szereplőjévé váltak az illegális halászati tevékenység végzésével.
[3] Ehelyütt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 13. pontja meghatározza a közszereplő fogalmát. Eszerint, "közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította." Ez a törvényi szabályozás azonban ágazati jellegűnek tekinthető és nem fedi le a közéleti szereplők teljes körét.
[5] Ptk. 2:44.§ (2)-(3) bekezdés.
[6] Lásd még Barzó Tímea: A közéleti szereplők és a magánélethez fűződő jog, Public figures and the right to privacy. MultiScience - XXXII. microCAD International Multidisciplinary Scientific Conference University of Miskolc, 5-6 September, 2018. ISBN 978-963-358-162-9.
[8] A szakirodalomban és a bírói gyakorlatban ismeretesek olyan személyi körök, amelyek közszereplői minősége nem vitatott. Csupán néhány példával élve, tipikusan ilyennek tekinthetőek a közhatalmat gyakorló személyek, a filmsztárok, televízióban és médiában jelenlévő személyiségek, illetve adott esetben a sportolók is.
[9] Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992, 136.
[10] Tattay Levente: A közszereplők magánjogi személyiségvédelme, Magyar Jog, 2006/4 230.
[11] 3145/2018. (V. 7.) AB határozat 41.pont.
[12] Lásd bővebben 3145/2018. (V. 7.) AB határozat.
[13] BH+ 2010.1.13.
[14] EH 2019.01.B2 I.
[15] Lásd A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 60. § (1) bekezdés.
[16] Pfv.20613/2021/4. számú precedensképes határozat.
[17] Pfv.20842/2022/5. számú precedensképes határozat.
[18] BH 2024.2.36.
[19] Tattay i.m. 228.
[20] Lásd még Koltay András: A közéleti szereplők hírnévvédelme a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, Jogtudományi Közlöny, 2008/2, 94-103.
[21] Lásd hozzá példaként: Karhuvaara v. Finland, application no. 53678/00 (2005) 41 EHRR 51. sz. ítélet., Biriuk v. Lithuania, application no.233373/03., 2008. november 25-i ítélet, Couderc and Hachette Filipacchi Associés v France, no. No.40454/07, 2014.06.12-i ítélet.
[22] 28/2014. (IX. 29.) AB határozat.
[23] Lásd ehhez példaként az alábbi ügyeket: Fővárosi Ítélőtábla Pf.21195/2016/4.; Kúria Pfv.20121/2016/3.; Pécsi Ítélőtábla Pf.20403/2010/4.
[24] Kúria Pfv.21.716/2018/5. sz. ítélet.
[25] Uo.
[26] Kúria Pfv.21.716/2018/5. sz.
[27] 3348/2018. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [23].
[28] Pfv.20774/2023/6. sz.
[29] Uo.
[30] Megjegyzést érdemel, hogy létezik olyan megközelítés is, amely szerint a közéleti szereplők köre aszerint csoportosítható, hogy az érintett jogalanyok önként vagy születésüktől fogva váltak-e közéleti szereplőkké. Ezen felosztásra vonatkozóan kiemelendő az is, hogy a német jogirodalom és bírói gyakorlat különbséget tesz az abszolút és relatív közszereplők köre között. Ettől eltérően, Spanyolországban a közszereplők hármas felosztása a jellemző, közéleti funkciót betöltő személyek, közismertek személyek, illetve celebritások között differenciál a spanyol alkotmánybíróság. Lásd még Koltay András: A közéleti szereplők hírnév és becsületvédelme Európában, Áttekintő vázlat. 327.
http://real.mtak.hu/102799/1/tattay_koltay_309_351.pdf (2024. április 26-i letöltés).
[31] Influence meaning.
https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/influence (2024. július 4-i letöltés).
[32] NMHH. Influencerek, kik ők és honnan jöttek?
https://nmhh.hu/cikk/195715/Influencerek_kik_ok_es_honnan_jottek (2024. április 4-i letöltés).
[33] Gazdasági Versenyhivatal. Az Influencer marketing kérdései. II. 1. pont
www.gvh.hu/sajtoszoba/tajekoztato_anyagok/influencer-marketing-kerdesei (2024. július 4-i letöltés).
[34] Uo.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD főtanácsadó, Kúria (Werbőczy István Országbírói Kutatóintézet); egyetemi tanársegéd, Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete, Kereskedelmi Jogi Tanszék. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, és az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
