A közéleti szereplők személyiségvédelme azért érdemel külön kifejtést, mert egyrészt különös aktualitást kapott a rendszerváltás után, másrészt pedig több különböző alkotmányos jog között a megfelelő egyensúly megteremtését igényli. Szemben az egypártrendszeren alapuló szocialista diktatúrával, ahol az újságok az ejnye-bejnye típusú kritika határait általában nem lépték túl a közélet nem bírálható, államilag védett szereplőivel szemben, a többpártrendszerű jogállamban a miniszterelnök, kormánytagok és kormányhivatalok kritikájának komoly tétje lett.
A közszereplők kritizálása és támadása mindinkább közrejátszik a politikai erőviszonyok alakításában. Adott politikus személyének a lejáratása nemcsak a kérdéses személyt, hanem pártját, továbbá az egész jobb-, illetve baloldali politikát hiteltelenné teheti.
A közszereplők személyiségvédelme azért jelent különleges jogalkalmazási problémát, mert több alkotmányos alapelv ütközéséről van szó.
A közszereplők személyhez fűződő jogai vonatkozásában a jogalkalmazásnak alapvető kérdése, hogy ki tekinthető közszereplőnek, másrészt pedig az, hogy több alkotmányos alapjog ütközése esetén melyik alapjognak van prioritása és a kollíziót hogyan lehet valamilyen ésszerű kompromisszummal feloldani. Különösen fontosnak látszik a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnévhez való jog ütközésének feloldása.
Törő Károly a Legfelsőbb Bíróság bírája már 1990-ben veszélyeztetettnek tekintette a közszereplőket. "Szóban és írásban nyilvános beszédekben és sajtóközlésekben egyesek nem ismernek határt, korlátot, lelkiismeretlenül sértik meg mások hírnevét, emberi méltóságát, gátlástalanul turkálnak mások becsületében."1 -írja. Véleményem szerint is közéletünk tisztasága és tisztessége érdekében fokozottan szükség van az ilyen közéleti ártalmakkal szembeni védekezésre.2
Közszereplésnek tekinthető minden olyan megnyilvánulás, amely befolyásolja a szűkebb, vagy tágabb társadalom életét, a helyi vagy országos közéleti viszonyok kialakulását. A társadalom tagjainak jogos igénye azok ismerete, akik életük folyására jelentős befolyással bírnak, ezért a közszereplés, a közéleti szereplők tevékenysége elválaszthatatlan a nyilvános-ságtól.3
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) kimondta, hogy olyan személyek is közszereplőnek minősülnek, akik közéleti kérdésben érintettként szerepelnek.4
Az EJEB közszereplőnek tekinti különösen a magas rangú és a nyomozást végző rendőrtiszteket.5
A közszereplés fogalmi megközelítéséhez jó támpontot ad továbbá a Btk.6 hivatali személyek körét megadó felsorolása, amely szerint a legfontosabb közszereplők a következők:
- a köztársasági elnök,
- a miniszterelnök,
- miniszterek,
- a kormány tagjai, politikai államtitkárok, polgármesterek,
- alkotmánybírók.
Ezen felül közszereplőnek tekintendők:
- előadóművészek, televíziós személyiségek, színészek,
- vezető tudósok, ismert egyetemi tanárok,
- sportolók, sportvezetők,
- írók, költők,
- újságírók.7
A bűnözők - bármennyire is ismertek legyenek -nem minősíthetők közszereplőnek. Az viszont tény, hogy sokszor ezeket a személyeket (lásd pl. a Whiskys rabló,8 a móri bankrabló,9 vagy éppen T. P.10) az emberek jobban ismerik, mint a belügyminiszter, vagy az országos, vagy budapesti rendőrkapitány nevét.
A közszereplők személyiségvédelme megköveteli a különbségtételt a magánélet és a tudatosan vállalt nyilvános szereplés között.
Semmilyen közszereplés nem indokolta az egyszerre két nővel szeretkező F.-i polgármester videofelvételekkel szemléltetett szexuális életének kiteregetését, mivel szexuális élete, azzal kapcsolatos szokásai nem hozhatók kapcsolatba közéleti funkciójával, továbbá a sérelmezett videofelvételek nem a kérdéses személy orvosi rendelőjében készültek, amelyet a "K" és M. N. napilapok pornóstúdióként tüntettek fel. 1996-ban a kérdéses újságokat 500 000-500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezték.11
A közszereplőkkel kapcsolatos véleménynyilvánítás a 34/1992. (VI. 1.) és a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatok értelmében a demokrácia működésének nélkülözhetetlen feltétele. A közszereplőknek a kritika terén lényegesen többet kell elviselnie.
A véleménynyilvánítás - különösen, ha közszereplőkre vonatkozik, nem jogsértő akkor sem, ha a megállapítás vitatható, azzal nem mindenki ért egyet.12
A közszereplő fogalmát semmilyen jogszabály sem határozza meg, ebben a vonatkozásban a jogalkalmazói és jogtudományi értelmezésre támaszkodhatunk.
A közszereplő fogalmának értelmezését legkorábban a közszereplő képmása és hangfelvétele engedély nélküli nyilvánosságra hozatalának lehetősége tette szükségessé.13 Valamely nyilvános eseményen, rendezvényen, nyilvános összejövetelen, gyűlésen aktív szerepet vállaló személy kétségkívül közszereplőnek tekinthető, így tehát képmása, hangfelvétele, engedély nélkül nyilvánosságra hozható.14
A nyilvános közszereplés passzív résztvevői, nyilvános helyen jelenlévők közszereplőként való elismerése vonatkozásában a szakirodalomban is és a jogalkalmazásban is eltérő nézetekkel találkozhatunk. Van olyan nézet is, amely szerint a rendezvényeken pusztán jelenlevő személyek már közszereplőnek tekinthetők.15 Ezzel szemben a helyes felfogás szerint a nyilvános közszereplés közönsége nem számít közszereplőnek. Az ilyen felvételekhez engedély ugyan nem kell, de annak készítője nem jogosult arra, hogy a tömeget alkotó egyedeket képük felnagyításával egyénileg kiemeljen és bemutasson.16
Ennek ellentmondani látszik az, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1996-ban hozott ítéletében közszereplőnek minősítette a Horthy temetésen díszmagyarban megjelenő férfit és úgy találta, hogy nincs szükség képmásának nyilvánosságra hozatalához. A bíróság indokolása szerint a nyilvános közszereplést nem a temetőben való megjelenés, hanem a korábbi történelmi időszakot idéző öltözék alapozta meg.17
Azzal azonban teljes egészében egyet lehet érteni, hogy önmagában az a tény, hogy valaki nyilvános helyen (pl. az utcán, fürdőhelyen) megjelenik, az utcán sétál, fürdőhelyen pihen, megnéz egy filmet, színielőadást, tárlatot, sportmérkőzést, ezzel még nem vállalt semmi esetre sem közszereplést.18
A közszereplés azonban semmiképpen sem értelmezhető teljes egészében olyan szereplésként, amely nyilvánosságot követel meg. Az előzőek értelmében nem lenne közszereplő sem a nyilvánosan fel nem lépő közalkalmazott és köztisztviselő, állami hivatalnok, vagy kormányhivatal vezető, vagy éppen a miniszter, vagy az újságíró, továbbá fontos döntéseket hozó magas rangú rendőrtiszt.
A közszereplők körét mindenképpen ki kell egészíteni azokkal, akik valamilyen, az egész társadalomra ható közéleti tevékenységet végeznek - többek között -közigazgatási határozatokat hoznak, intézkednek, vagy a társadalomra jelentős befolyást gyakorló publicisztikai tevékenységet folytatnak, közigazgatási ágazatokat, kormányhivatalokat vezetnek. Azokat is ide kell sorolni, akik rendezvényeken nem lépnek fel, illetve nem nyilatkoznak, de tevékenységük nyilvános. Törő Károly szerint, aki valamilyen közéleti jellegű nyilvános tevékenységet végez, kilép a magánélet köréből.19
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
