Kulcsfontosságú, hogy az alapjogokat korlátozó közhatalmi aktusok alkotmányosságáról szóló döntések minden esetben meggyőzőek és igazolhatóak legyenek. Amennyiben az Alkotmánybíróság a vizsgálat szempontrendszerét, az alapjogi tesztet helyesen és következetesen alkalmazza, úgy döntései igazolhatósága mellett azok kiszámíthatósága is erősödik. Az alapjogi teszt helyes alkalmazásához kapcsolódó követelményrendszer meghatározása a tartalmi vizsgálat legfontosabb elemei, a jogkorlátozási cél, a szükségesség és az arányosság funkciójának azonosítása útján lehetséges - ezek tükrében értékelhető a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat is.
Blutman László hiánypótló és kitűnő elemzésben tekintette át a magyar Alkotmánybíróság általános alapjogi tesztjének alkalmazására vonatkozó gyakorlatát.[1] Rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek az alapjogi teszthez kapcsolódó fogalmak tisztázatlanságára, vagy nem következetes alkalmazására vezethetők vissza, és azonosította az alapjogi teszt egy olyan lehetséges szerkezeti felépítését, amely lehetővé teszi a jelzett nehézségek kiküszöbölését, egyúttal a testület korábbi gyakorlatának értelmezési keretébe is beilleszthető.
Jelen írásban arra teszek kísérletet, hogy - az elemzést folytatva - meghatározzam azt az értelmezési keretet, amelyben az alapjogi teszt elemei helyesen alkalmazhatók. Ehhez az szükséges, hogy - figyelemmel a már lefolytatott jogirodalmi vitákra és a nemzetközi joggyakorlatban kipróbált megoldásokra - a teszt egyes elemeinek funkcióját, valamint a teszt, mint értelmezési módszer törvényszerűségeit azonosítsuk: a megalapozott konklúzió lehetőségét az kínálja, ha ezek alapján értékeljük a magyar alkotmányértelmező gyakorlatot.
Blutman László azokat a nyelvi-logikai formulákat vizsgálta a testület gyakorlatában, amelyek a teszt egyes elemeinek leírására, meghatározására szolgálnak: megállapítása szerint tizenkét ilyen formula azonosítható.[2] A szükségesség fogalmának értelmezésével kapcsolatban arra a következtetésre jut, hogy követelmény a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban a jogkorlátozás (adott cél vonatkozásában megállapítható) elkerülhetetlenségét jelenti - ezzel az értelmezéssel pedig (a teszt ugyanezen lépcsőfokán) nem fér össze az alternatív jogkorlátozási eszközök közötti választás.[3] Utóbbi szempontot ("az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközként" azonosítva) részletesen is elemezve arra a megállapításra jut, hogy annak többféle értelmezése lehetséges, azonban a magyar alkotmánybírósági gyakorlat alapján az elsősorban az arányosság követelményéhez köthető.[4] Ennek egyik értelmezési kereteként kínálja azt a megoldást,
- 23/24 -
amely szerint az arányosság fogalma kettős követelményt foglal magában: egyfelől a jogkorlátozó állami intézkedés "szükséges mértékének" vizsgálatát (ez részben azonosítható a cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközzel), másfelől a jogkorlátozó intézkedés súlyának és az elérni kívánt cél fontosságának összevetését (szűkebb értelemben vett arányosság).[5] A fentieken túl, a cikk egyik lényeges következtetése szerint - részben a fogalmak sokféleségének következményeként - az alapjogi tesztnek nincs állandó szerkezete.
Blutman László kiindulópontja, amely szerint a nyelvi-logikai formulák vizsgálata elengedhetetlen az alapjogi teszt egyes elemeinek azonosítása szempontjából, vitathatatlanul helyes. Alapos és értékes forráskutatást végzett az Alkotmánybíróság gyakorlatában leggyakrabban használt nyelvi-logikai formulák azonosításával - ezeket magam is adottnak veszem. Vizsgálati szempontunk ugyanakkor különbözik: magam (az alkotmányjogi értékelést szem előtt tartva) amellett érvelek, hogy az alkalmazott nyelvi formulák nem meghatározzák az alapjogi teszt egyes szerkezeti elemeit, hanem fontos kiindulópontot jelentenek annak vizsgálata során, hogy az Alkotmánybíróság helyesen alkalmazza-e az alapjogi tesztet.
Érdemes felidézni az alapjogi teszt fogalmát: olyan módszerről van szó, amely alapján megítélhető egy alapjogot korlátozó közhatalmi aktus alkotmányossága. Ez a gondolati keret tehát feltételezi az alkotmányos szinten védelemben részesített alapjogot, valamint az alapjogot korlátozó közhatalmi aktust (az esetek jelentős részében jogszabályt). A módszer alkalmazásának rendszerint irányt szab az alapjogok korlátozásának lehetőségét (és mértékét) explicit vagy implicit módon megállapító alkotmányos norma - utóbbi a leggyakrabban egy általános klauzula formájában jelenik meg.[6] Lehetséges megoldás, de nem szükségszerű, hogy az alkotmányszöveg rögzítse a vizsgálat szempontrendszerét is.[7]
A mértékadó szakirodalmi források[8] kétlépcsős vizsgálatként írják le az alapjogi tesztet: a vizsgálat első szakaszában kerül sor az érintett alapjog azonosítására és az alapjogsérelem megállapítására, míg a második szakaszban a jogkorlátozás alkotmányosságáról való döntésre.
Az alábbiakban az jogkorlátozási cél, a szükségesség és az arányosság, mint az alapjogi teszt alkalmazása során megkerülhetetlen fogalmak jelentését és funkcióját vizsgálom, majd e következtetések érvényesülését tekintem át azon alkotmánybírósági határozatok érvrendszerében, amelyekre Blutman László hivatkozik saját tanulmányában.
A jogkorlátozási céllal összefüggésben sokféle megközelítés lehetséges, azonban az minden bizonnyal állítható, hogy a cél legitimitását jellemzően az adott társadalom (esetenként változó) értékei határozzák meg.[9] Bár ebben a vonatkozásban is ismertek eltérő álláspontok,[10] az alkotmányos szabályozásban és a joggyakorlatban általánosan elfogadott, hogy a jogkorlátozási célt más alapvető jogok védelme, vagy a közérdek határozhatja meg. A jogkorlátozási cél azonosítása eltérő intenzitású vizsgálatok útján lehetséges: a skála egyik végpontját a kanadai megoldás jelenti, amely az alapjogi teszt legfontosabb elemének tekinti a jogkorlátozási cél vizsgálatát és az elemzés további szempontjait ennek rendeli alá,[11] más megoldások egyértelműen küszöb-követelményként kezelik azt.[12] Lényeges kérdés az is, hogy a vizsgálat a jogalkotó szándékából, a norma eredeti jelentéséből, vagy pedig a későbbiek során a jogértelmezés keretében megállapítható cél fogalmából indul-e ki.
A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata, amely a jogkorlátozás céljaként más alapjog, vagy egyéb alkot-
- 24/25 -
mányos érték védelmét követeli meg,[13] alapvetően a német értelmezésből indul ki, amely a jogkorlátozási céllal kapcsolatban - közepesen erős, azonban mindképpen kézzelfogható követelményként - az alkotmányosság tartalmi mércéjét állapítja meg.[14]
Megközelítőleg pontos képet kaphatunk az Alkotmánybíróság jogkorlátozási cél azonosításával kapcsolatos gyakorlatáról, ha a Blutman-tanulmányban feldolgozott határozatokat vesszük alapul. Ezek többségében - bár a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy a testület az adott ügyben legitimként fogadta el a jogkorlátozási célt - elmarad annak azonosítása, a cél fogalma mindössze az erre utaló általános formula keretében jelenik meg. A vizsgált ügyek közül huszonkét határozat már olyanként értékelhető, amely érdemben vizsgálja a jogkorlátozási célt - a leggyakrabban alkalmazott megoldásként ugyanakkor beépítve azt a szükségesség vagy az arányosság szempontjához kapcsolódó érvelésbe.[15] Mindössze kilenc határozat[16] érvelése kezeli többé-kevésbé elkülönült logikai egységként a jogkorlátozási cél vizsgálatát - a vizsgálat ezen szakasza tehát inkább csak kivételesen különül el a többi tartalmi egységtől.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
