Az alkotmánybíráskodás kialakulása és elterjedése súlyos politikaelméleti, jogfilozófiai és alkotmányjogi kérdéseket vetett föl, amelyek vitatása ma is napirenden van. A vonatkozó elemzések egyrészt foglalkoznak az alkotmánybíráskodás külső hatásaival, a döntéseknek a politikai és jogrendszerre gyakorolt hatásaival, ezeknek a hatáskörökkel való összefüggésével. Az elemzések másik csoportja az alkotmánybíráskodás belső, szervezeti, eljárási, módszertani, dogmatikai kérdéseire irányul. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán "Az általános alapjogi tesztek dogmatikája" című értekezése ez utóbbi csoportba tartozik. Olyan kérdést választ vizsgálata tárgyául, amely az alkotmánybíráskodás kiszámíthatóságának alapfeltétele.
Meggyőződésem, hogy az alkotmánybíráskodás sokat vitatott legitimációjának alapja a kiszámítható joggyakorlat. Az alkotmánybíráskodás létjogosultságát vitató érvek sora jól ismert; alapjukat az a demokráciafelfogás képezi, amely a többség hatalma elé állított semmilyen korlátot nem tűr el. Különösen igazolhatatlannak véli, ha e korlátot egy többségi demokratikus legitimáció nélküli bírói testület gyakorolja. Az árnyaltabb demokráciafelfogás talaján állók részéről pedig a legfőbb kritika az, hogy az alkotmánybíróságok aktivista módon túlterjeszkednek kijelölt hatáskörükön, és politikai döntéshozói, sőt akár törvényhozói funkciót gyakorolnak. Ennek az állandósult legitimációs vitának a kontextusában érzem különösen fontosnak az alkotmánybírói gyakorlat koherenciáját, és az ebből következő kiszámíthatóságot.
Szabadjon e szempont fontosságának igazolására személyes példát hozni. Elnökké választásomat követően megjelent, a 2008. évet bemutató alkotmánybírósági évkönyv előszavában fogalmaztam meg a kiszámítható alkotmánybírósági gyakorlat követelményét:
"...a jogállamiság követelménye - beleértve annak részelemeit is - magára az Alkotmánybíróságra (Ab) is kötelező. Ez azt jelenti, hogy az Ab működése egészét a jogállamiság kritériumainak kell meghatároznia, és átitatnia. Ezen belül kiemelt szerepe van a jogbiztonságnak. A jogbiztonság megköveteli, hogy az Ab működése, döntései kiszámíthatók legyenek. Ha az alkotmánybírósági gyakorlat ingadozó, bizonytalan, rapszodikus, akkor a jogállamiság sérül. Ezzel viszont az a szerv, amelynek feladata az intézményrendszeren belül épp a jogállamiság védelme, létalapját veszíti el. [...] Miként biztosítható az alkotmánybírósági gyakorlat kiszámíthatósága...? Az Ab mércék és tesztek alapján dönt, melyeket maga dolgoz ki és fejleszt. Az alkotmánybírósági gyakorlatot követő jogalkotó és jogalkalmazó e tesztek ismeretében láthatja előre, »jósolhatja meg« az Ab döntését. A mércék kiszámíthatósága tehát meghatározó fontosságú..."
E hosszas bevezető azt kívánta igazolni, hogy az értekezés témaválasztása mind elméleti, mind gyakorlati szempontból rendkívül fontos, és mindig időszerű. De nézzük a témát közelebbről.
A szerző arra vállalkozik, hogy az alapjogi tesztek alkalmazásához kapcsolódó módszertani kérdéseket vizsgálja. E lehatárolás keretei között elsőként az alapjogi tesztek alkalmazásához kapcsolódó fogalmakat és azok lehetséges értelmezési kereteit vizsgálja. A dolgozat egyik erénye, hogy témáját pontosan körülhatárolja, és a dolgozat a tárgyról és nem másról szól.
Az első nyilvánvaló kérdés az, hogy mit ért a szerző az alapjogi teszt fogalma alatt? Az alapjogi teszt alatt az alapjogokat korlátozó normák megengedhetőségének vizsgálatára vonatkozó általános módszert érti, és erre korlátozza a vizsgálatot. Kiindulópontja szerint az alapjogi tesztek egyes elemei funkciójuk alapján azonosíthatók a bíróságok gyakorlatában, ezért az alapjogi tesztek vizsgálati lépéseit önállóan vizsgálja. Az egyes vizsgálati lépések: az alapjog-korlátozás alapjául szolgáló jogalkotói célkitűzések vizsgálata, a célkitűzés és a jogkorlátozás választott eszköze közötti összefüggés elemzése, a jogkorlátozási eszköz lehetséges minősítésének tárgyalása, valamint a jogkorlátozás hatására vonatkozó átfogó vizsgálat, vagyis az arányosság elemzése. Mindez tartalmi vizsgálati elemekkel egészül ki. Az értekezés célja azon módszertani követelmények azonosítása, amelyek az alapjogi tesztek szakszerű és következetes alkalmazásának alapját jelentik. A megfelelően alkalmazott vizsgálati módszer ebben az összefüggésben olyan keretet kínálhat az érvelés számára, amely az alapjogi konfliktusokban meggyőző, igazolható és elfogadható döntésekhez vezet.
Fontos eleme a téma lehatárolásának, hogy az elemzés nem kíván átfogó értelmezési keretet kínálni az alapjogvédelem számára, nem tér ki tehát az alapjogok elméleti hátteréhez kapcsolódó kérdésekre és az alapjogvédelem intézményrendszerére.
Az értekezés alkalmazott kutatási módszere a téma feldolgozására megfelelő. Egyrészt a nemzetközi és hazai jogirodalom feldolgozására épít. Az irodalom-
- 69/70 -
jegyzék több mint 110 tételből áll, a téma angol nyelvű alapirodalmát folyamatosan idézi a dolgozatban. Jól ismeri, és korrekten bemutatja a téma hazai irodalmát, és saját álláspontját és új eredményeit ahhoz képest határozza meg. Nyilván az irodalomjegyzék szaporítható lenne a téma könyvtárnyi irodalmának számos tételével, azonban nagyon helyesen a szerző az általa hivatkozott irodalmat uralja, használja. Így megállapítható, hogy az értekezés témájának szakirodalmában kellően jártas.
Az értekezés vállaltan alkotmányjogi, szándékosan nem tér ki más tudományterületek az adott kérdés vizsgálatánál egyébként alkalmazható módszertanára, ugyanakkor a felhasznált irodalomból is szükségszerűen következik jogfilozófiai és politikai filozófiai megközelítés. Az irodalom felhasználása mellett a kutatás másik forrása a bírói gyakorlat elemzése. A dolgozat a német Szövetségi Alkotmánybíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága, a kanadai Legfelső Bíróság és az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróságának gyakorlatát nevezi kiemelkedő jelentőségűnek, de más bíróságokat is felhív a több mint félszáz idézett jogesetben. A nemzetközi gyakorlat mellett kellő figyelmet szentel a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatának is, közel negyven jogeset említésével. E vonatkozásban van némi hiányérzetem: bár érzékelem, hogy az értekezés szándékosan elfogulatlan és távolságtartó, nem kíván napi aktualitásokba bocsátkozni, de hiányolom az utóbbi évek magyar alkotmánybíráskodása néhány olyan esetének az értékelését, ahol például a tulajdonvédelem tesztje gyengült a gazdasági válságra hivatkozással (pl. a végtörlesztés vagy a takarékszövetkezetek ügye). Az elemzés alapvetően az öt bírói fórum gyakorlatából dolgozza fel az alapjogi tesztek formálásában jelentős szerepet játszó eseteket annak leírására, hogy milyen tényezők befolyásolják az alapjogi tesztek kialakítását, módosítását vagy recepcióját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
