A Ptk. 6:410. §-a a lízingszerződés nyilvántartásba vételéről rendelkezik.
Az (1) bekezdés arról az esetről szól, amikor a lízingbeadó ingatlant vásárol meg. Ilyenkor a lízingbeadónak saját tulajdonszerzését, a lízingbeadás tényét és a lízingbeadó személyét együtt kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetnie. (Pontosabban: az Inytv. 16. §-a szerint bejegyezni csak a lízingbeadó tulajdonjogát lehet; a lízingbe adás ténye és a lízingbevevő személye az Inytv. 17. §-ának (1) bekezdése 30. pontja szerint csak feljegyezhető.)
Abban az esetben, ha az ingatlan a lízingszerződés megkötésekor a lízingbeadó tulajdonában van, a bejegyzésre a birtokátruházásáig kell, hogy sor kerüljön.
Ez a rendelkezés eltúlzott. Úgy vélem, hogy a gyakorlat megelégedhet az Inytv. 7., 44. és 48. §-a alapján a bejegyzés rangsorát meghatározó széljeggyel.
A 6:410. § (2) bekezdése az ingó dolog vagy jog nyilvántartásba vételéről rendelkezik a következők szerint.
a) Az általános szabály szerint a lízingbeadás tényét és a lízingbeadó személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni a Hbnyt. 16. §-ának (3) bekezdése szerint.
b) Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba bejegyeztetni.
Az ingó dolgokat illetően lásd lapunk 2017. évi 6. számában a zálogjoggal foglalkozó cikk 5. pontját, a jogokat illetően pedig a 2017. évi 5. számában e cikk 3.1. pontját, továbbá a 2015. évi 2. számában az adásvételről szóló cikk 3.4. pontját.
Továbbá: a nyilvántartásba való vétel hiányában a lízingbevevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében egy harmadik személy a) átruházással megszerezheti az ingó dolog tulajdonjogát, illetve a jogot; b) a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által ingó dolgon, illetve jogon a javára alapított zálogjogot.
Jól megfontolva azt, hogy a nyilvántartásba való bejegyzés hiányában harmadik személy a lízingbevevőtől megszerezheti-e a tulajdon-, illetve zálogjogot, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy ez csak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés elmulasztása esetén lehetséges. Ez a lehetőség a lajstromozandó ingó dolgok és jogok esetén kizárt, hiszen ezekben a lajstromokban a lízingbevevő nincs tulajdonosként, illetve jogosultként bejegyezve és ezért az általa megkötött szerződés alapján a vevőt sem lehet bejegyezni. A jogok közül egyedül a szerzői jogok átruházható fajtáit nem lehet lajstromozni, ezért a 6:410. § (2) bekezdésének a) és b) pontja csak ezekre vonatkozik.
A 6:411. § a lízingtárgyra vonatkozó szavatossági igényeket szabályozza.
Az (1) bekezdés a jogszavatosságról szól. Eszerint a lízingbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevő elállás helyett a szerződést felmondhatja.
Ez az utalás a 6:175. §-ra vonatkozik. E rendelkezések alkalmazása során a jogosult jogállásában a lízingbevevő, a kötelezett jogállásában a lízingbeadó áll.
A 6:175. §-t nyilván akkor lehet alkalmazni, ha a harmadik személy joga a lízingtárgy használatát megakadályozza, ennek lehetőségét kizárja. Ebben az esetben a lízingbevevő a lízingbeadóval szemben az akadály elhárítására határidőt szabhat, és ennek eredménytelen elteltével a szerződést felmondhatja és kártérítést követelhet.
A felmondás a lízingszerződést a jövőre nézve szünteti meg. Az elszámolási kötelezettség ehhez igazodhat.
A 6:175. § (2) bekezdése szerint a kártérítési felelősség a kötelezett jó- vagy rosszhiszemű magatartásához igazodik. Rosszhiszeműség esetén a szerződésszegési kártérítés szabályai szerint felel; jóhiszeműség esetén csak a szerződés megkötéséből eredő károk megtérítésére köteles.
A 6:176. § abban az esetben alkalmazható, ha a harmadik személy joga a lízingtárgy használatát korlátozza. Ilyenkor két megoldásra van lehetőség. Ha a korlátozás elhárítható, ezt a jogosult a kötelezettől határidő kitűzésével követelheti. Ha a határidő eredménytelenül eltelik, a jogosult ezt a kötelezett költségére maga is elvégezheti. Lehetőség van a lízingdíj csökkentésére is. Ezek hiányában a jogosult ezúttal is felmondhat és az előbbiekkel azonosan kártérítést is követelhet.
A jogszavatosságnak ezek a szabályai egyértelműen alkalmazhatók, ha a lízingbeadó a szerződést saját tulajdonában lévő dologra köti meg. A pénzügyi intézmények azonban a lízingtárgy tulajdonjogát közvetlenül a lízingbeadás céljából szerzik meg, például az ingó dolgot adásvételi szerződéssel megvásárolják és azt - legalább jelképesen - birtokba veszik. Mindezt a lízingbevevő igényeinek megfelelően teszik. Ehhez képest a lízingbeadó felelősségének megítélésében mérlegelni lehet a lízingbevevő részvételét is.
A 6:411. § (2)-(4) bekezdése arról rendelkezik, hogy a Ptk.-nak a hibás teljesítésre vonatkozó szabályaitól a lízingszerződés rendelkezései miként térnek el.
A (2) bekezdés arról szól, hogy a lízingtárgy hibája miatt a kellékszavatosság a lízingbeadót milyen esetekben terheli. Ezek a rendelkezések azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a lízingbeadó a lízingtárgy tulaj-
- 3/4 -
donjogát közvetlenül a lízingbeadás végett szerzi meg. Két ilyen eset van.
Az egyik: a lízingbeadó közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában. Azt, hogy ez a közreműködés milyen tények fennállása alapján állapítható meg, a bírósági gyakorlatnak kell kidolgoznia. A törvényjavaslat indokolása csupán arra utal, hogy pusztán az a tény, hogy a lízingbeadó tájékoztatja a lízingbevevőt arról, hogy melyik áruforgalmazóval működik együtt, önmagában a lízingbeadó kellékszavatosságon alapuló kötelezettségét nem idézi elő. Vita esetén azonban azért már nyilván a lízingbeadó terhére lehet róni, hogy a lízingbevevőt rábeszélte arra, hogy fogadja el a vele együttműködő cég által készített vagy forgalmazott árut; ezúttal már felelős lehet a lízingbevevővel szemben.
A másik kivétel: a lízingbeadó a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből eredő szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. (A kellékszavatosságról való lemondás többnyire használt dolog eladásakor fordul elő.)
Ezekben az esetekben a lízingszerződésen alapuló kellékszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevőt az elállás helyett a felmondás joga illeti meg, továbbá a lízingtárgy kicserélését nem követelheti.
A (3) bekezdés szerint a lízingtárgy hibája esetén a lízingbevevő a kellékszavatosság kötelezettjével szemben e bekezdés a) pontja szerint a kijavításra és kicserélésére irányuló igényt a lízingbeadó képviselőjeként köteles érvényesíteni. Más a helyzet a b) pontban foglaltak szerint: az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
