4. A következő XXIV. Fejezet a feleknek a kielégítési jog megnyílása előtti jogairól és kötelezettségeiről rendelkezik. Ebben alapvető változás nem történt, de több olyan újfajta rendelkezés található, amellyel foglalkoznunk kell.
a) Az új Ptk. 5:106. §-a a kézizálogba adott dolog birtoklásáról és megőrzéséről a tradicionális szabályokat megtartotta. Igaz, hogy (2) bekezdése erre nézve a visszterhes letét szabályainak alkalmazását rendelte el (kivéve a visszakövetelés jogát, de ehhez hasonlóan nyilván mellőzni lehet a megbízás szabályainak alkalmazására való utalást is). A letét szabályai közül - elméletileg - azoknak alkalmazására lehet gondolni, amelyek szerint a zálogjogosult a zálogtárgyat csak akkor használhatja, hasznosíthatja, vagy adhatja át más személyeknek, ha ez károsodástól való megóvásához szükséges, hasznait pedig akkor szedheti be, ha ez a dolog természeténél fogva szükséges, de a költségeket meghaladó hasznokkal el kell számolnia.
Ezek a rendelkezések szintén tradicionálisak, de alkalmazásukra a bíróságok gyakorlatában aligha került sor. A mai viszonyok között a kézizálogjog tárgyai nemes fémből készült tárgyak, műalkotások és olyan értékesebb dolgok, amelyeknek tárolása nem nehéz és használt állapotban való piaci értékesítése is üzletszerűen megtörténhet.
Az új Ptk. 5:107. § a kézizálog fedezete cím alatt szélesebb körben szabályozta a felek jogait és kötelezettségeit.
Ennek a §-nak a (2) bekezdése a zálogtárgy romlása vagy értékének lényeges csökkenése esetén a régi Ptk. 205. §-ának (5) bekezdésével szemben a zálogjog jogosultját hatalmazza fel az állapot helyreállításának, illetve értékcsökkenés esetén biztosíték adásának követelésére. Ha kötelezett az erre vonatkozó felszólításnak nem tesz eleget, a zálogtárgyat a zálogjogosult - a tulajdonos nevében - értékesítheti.
A (3) bekezdés merőben újszerű: feljogosítja a kötelezettet a zálogtárgy kicserélésére. Ha a felajánlott vagyontárgy megfelelő és nem veszélyezteti a kielégítési jogot, akkor a zálogjogosult köteles az eredeti zálogtárgyat visszaadni.
E jog gyakorlása nem jár nehézséggel, ha a cserében a felek egyetértenek (ezt a szerződés módosításával eddig is megtehették). Viszont, ha a jogosult a felajánlott vagyontárgyat nem tartja megfelelőnek, a kötelezett ezt peres úton igazolhatja. A jogérvényesítés ilyen lehetősége nem kívánatos.
Míg az 5:107. § (2) bekezdése értelemszerűen az egyedileg meghatározott zálogtárgyra vonatkozik, a (4) bekezdés rendelkezései a zálogtárgyak két sajátos csoportjának és az azokkal biztosított követelés értékének egyensúlyát kívánják fenntartani. Ennek érdekében az egyensúly megbomlása esetén a zálogjog kötelezettjét kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a zálogjogosultat a túlzott értékű biztosíték arányos részének kiadására a zálogtárgyak következő fajtái tekintetében lehet kötelezni.
Az első fajta az óvadék. Ennek tárgya pénz vagy értékpapír lehet.
Mint már kifejtettük: a pénzbeli óvadék észszerűen csak jövőbeli, esetleges és előre nem látható összegű pénzkövetelés biztosítására szolgálhat, ezért kiegészítésére vagy csökkentésére csak a körülmények különleges megváltozása miatt kerülhet sor. Hasonló a helyzet a tőzsdére bevezetett értékpapírok esetén, vagy akkor, ha azok értékváltozása a piaci forgalomban másként is világosan nyomon követhető. Ilyenkor az értékpapírok árfolyamértéke figyelembe vehető, de csak akkor, ha ebben igen súlyos változás következett be, oly okból, amely miatt az értéknövekedés vagy csökkenés megmarad, sőt folytatódhat.
A második fajta: olyan osztható vagyontárgy, amelynek piaci értéke "nyilvános információ alapján" egyértelműen meghatározható. A nyilvános információ leginkább az árutőzsdén kialakult árakon alapulhat, de esetleg felismerhető egyes, nagy tömegben forgalmazott áruk piaci folyamatainak alakulásából is.
Úgy vélem, hogy az osztható vagyontárgyakra vonatkozó szabályokat lehet alkalmazni akkor is, ha egy követelés biztosítására több vagyontárgy szolgál. Ezen felül még a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgok jöhetnek szóba. Ámde ezek kézizálogba adásával aligha találkozhatunk. Csak a közraktárakban letétbe helyezett áruk elzálogosítására vannak példák, de ez a közraktári áru- és zálogjegyeknek köszönhető (BH 1994.149.)
Továbbá: a fentiek szerint osztható zálogtárgyak kiegészítése vagy részleges kiadása alapulhat "a biztosított követelés értékének változásán" is. Ez a változás bekövetkezhet a biztosított pénzkövetelés csökkenésében, vagy ha a pénzkövetelés alapja devizában van megjelölve, az árfolyam változásán is.
Végül még figyelemre méltó változás, hogy az új Ptk. 5:104. §-a a zálogjog valamennyi fajtájára vonatkozóan átveszi a régi szabályozásnak azt a rendelkezését, amely szerint a zálogtárgy értékének csökkenése vagy elpusztulása esetén az ezekre vonatkozó biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték a zálogtárgy helyébe lép, sőt az ezekre vonatkozó követelés is. Változás abban van, hogy a régi Ptk. 260. §-a (3) bekezdése szerint mind a tulajdonos, mind a jelzálogjog jogosultja ezeknek az értékeknek a zálogtárgy helyreállítására való fordítását követelhette. Az új Ptk. 5:107. §-ának (5) bekezdése a kézizálogjog esetén a zálogkötelezettet feljogosítja arra, hogy a szóban forgó értékeket ő fordítsa a zálogtárgy helyreállítására, ha ez a biztosított követelés kielégítését nem veszélyezteti.
b) Az új Ptk.-nak a jelzálogfedezet védelméről szóló 5:109. §-a lényegében azonos a korábbi szabályozással, csak néhány részletkérdésben tér el tőle.
Az (1) és (2) bekezdés szerint a zálogjogosult ellenőrizheti a zálogtárgy állagát és használatát, majd épsége veszélyeztetésének elhárítása végett "gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyeztetettet megille-
- 11/12 -
tő jogokat." Ezt a rendelkezést értelemszerűen a Ptk. 6:520. § c) pontja és 6:523. §-a szerint lehet értelmezni.
A zálogtárgy értékének csökkenése esetén a (3) bekezdésben az az újdonság, hogy a zálogtárgy épségének helyreállításához vagy biztosíték adásához szükséges határidőt a zálogjogosult határozhatja meg. Ha e felszólításnak a zálogkötelezett nem tesz eleget, a zálogjogosult a zálogtárgyat a további értékcsökkenés megelőzése érdekében értékesítheti. A korábbi szabályozással szemben nem kielégítési jog nyílik meg, hanem az új Ptk. 5:104. §-ának (3) bekezdése szerint a vételár a zálogtárgy helyébe lép.
Végül a (4) bekezdés az új Ptk. 5:104. § (1) bekezdésétől való eltérést megengedi azzal, hogy a zálogjogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási vagy kártérítési összeget a zálogtárgy helyreállítására fordíthatja.
c) Az új Ptk. módosított 5:110. §-a "az elzálogosított követelés mint zálogfedezet" védelmét részletesebben szabályozza.
E védelem az elzálogosított követelés kötelezettjéhez intézett írásbeli értesítés átvételével kezdődik. Ennek tartalmaznia kell az elzálogosított követelés és a zálogjogosult megjelölését. Ettől kezdve a zálogjogosulttal szemben hatálytalan az elzálogosított követelés jogosultja és kötelezettje között létrejött olyan megállapodás, amely a szerződést megszüntetné vagy úgy módosítaná, hogy a zálogjogosult kielégítési jogát hátrányosan érintené. Hatályossá akkor válik az ilyen megállapodás, ha azt a zálogjogosult az elzálogosított követelés kötelezettjéhez és jogosultjához (azaz a zálogkötelezetthez) intézett írásbeli nyilatkozatával elfogadja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
