Közel két évvel azután, hogy a jogalkotó a másodfokú közigazgatási ügyek elbírálására vonatkozó hatáskört a Kúriára telepítette, 2022. március 1-jétől a közigazgatási bíráskodás szervezeti és hatásköri szabályait ismét módosította. Ekkortól ugyanis a közigazgatási ügyekben általános másodfokú bíróságként a Fővárosi ítélőtábla jár el, a Kúria csak szűk körben, a Fővárosi ítélőtáblához tartozó elsőfokú ügyekben bírál el fellebbezéseket. Jelen tanulmányban amellett, hogy részletesen ismertetjük a legújabb jogszabálymódosítások rendelkezéseit és indokát, átfogóan bemutatjuk a közigazgatási bíráskodás szervezetrendszerét korábban érintő legfontosabb reformokat. Célunk, hogy az előzmények ismeretében rávilágítsunk az elmúlt két évben megvalósult változások indokaira és következményeire.
Almost two years after the legislator established the Curia's jurisdiction to hear at second instance all administrative cases, the laws on administrative jurisdiction will change as of 1 March 2022. From that date, the Budapest High Court of Appeal (Fővárosi ítélőtábla) will act as the general court of appeal in administrative cases, and the Curia will hear appeals only in a narrow range of cases falling within the first instance jurisdiction of the Budapest High Court of Appeal. In the present study, we describe the provisions and rationale of the recent legislative amendments as well as demonstrate in a comprehensive manner the most important past changes affecting the organisation of administrative adjudication. Against this background, our aim is to highlight the reasons for and the consequences of the changes that have taken place in the last two years.
A témaválasztást az indokolja, hogy az elmúlt két évben több jelentős változás érintette a közigazgatási bíráskodást. Nemcsak bírósági szint megszűnésének lehettünk tanúi, hanem újabb bírósági szint "belépésének" is. A törekvésünk az, hogy összefoglalóan és összefüggéseiben bemutassuk a közigazgatási bíráskodás főbb szervezeti és hatásköri megoldásait, a magyar közigazgatási bírósági hatáskörökre vonatkozó egyes szabályok változásait, kiemelt figyelmet fordítva az új jogszabálymódosításra.
A közigazgatási bíráskodás megszervezése során három alapkérdésre kellett választ adni: (i) a közigazgatási bíráskodást ellátó állami szerv jellege és jogállása, (ii) a közigazgatási per fogalma és jellemzői, (iii) a közigazgatási bíróság hatásköre.[1] Az alábbiakban a közigazgatási bíráskodást ellátó állami szerv jellegére, jogállására és a tárgyi értelemben vett hatáskörre vonatkozó szabályozást tekintjük át.
A szakirodalom a közigazgatási bíráskodás három történeti típusát különbözteti meg aszerint, hogy az államszervezetben hol helyezkedik el: angol, francia és német.[2] E három alapmodellt egészíti ki az ezek elemeit kombináló vegyes rendszer. Az angol modellben a rendes íróságok (polgári és büntető) rendelkeznek hatáskörrel a közigazgatási ügyekben.[3] A francia modellben a közigazgatás szervezetrendszerében létrehozott testületek járnak el, amelyek így eredetileg nem voltak a bírói szervezet részei.[4] A közigazgatás rendszerén belül működő autonóm közigazgatási bírósági szervezet élén az Államtanács áll, az alacsonyabb szinten lévő fórumok közé tartoznak a közigazgatási bíróságok, a közigazgatási fellebbviteli bíróságok és a speciális jogvitákban eljáró közigazgatási jogszolgáltató szervek.[5] Míg a francia modellben a közigazgatási bíróságok a többi bírói fórumtól különülnek el, addig a német modellben a közigazgatástól és a bírói szervezetrendszertől egyaránt elkülönült szervezeti rendben működnek.[6] Németországban a bírósági rendszer öt alrendszerből áll: rendes, közigazgatási, pénzügyi, munkaügyi és társadalombiztosítási bíráskodásból. A teljes szervezeti elkülönülés érdekében mindegyik bíróság saját Legfelsőbb Bírósággal rendelkezik szövetségi szinten.[7] A szűk értelemben vett közigazgatási bírósági rendszer elsőfokú bíróságból, felsőbíróságból és szövetségi bíróságból áll.[8] A vegyes modellt képviselő Belgiumban és Olaszországban erős a francia hatás, de az Államtanács a rendes bírósági szervezetrendszer része.[9]
A hatásköri szabályozásnak több részterülete van. Ezek közül a közigazgatási bíróságokra vonatkozó egyes rendelkezések áttekintésénél a hatáskör szabályozásának módjára fókuszálunk. A szabályozás módja szerint a jogalkotó a bírói útra tartozó közigazgatási ügyek körét taxatív felsorolás vagy általános definíció alapján határozza meg.[10] A német és a francia közigazgatási
- 318/319 -
perrendtartás generálklauzulát alkalmaz, a közigazgatási bíróságok - törvény eltérő rendelkezése hiányában -általános hatáskörrel rendelkeznek a közigazgatási jogviták elbírálására nézve. Ezekben az országokban a taxatív felsorolás differenciált hatásköri szabályozásnál jellemző, amikor a jogvita eldöntésére nem az elsőfokú közigazgatási bíróság, hanem egy magasabb szintű bírói fórum jogosult.[11] Ezzel szemben Ausztria és Spanyolország a hatáskörbe tartozó ügyek taxatív felsorolását alkalmazza.[12]
A közigazgatási bíráskodás 19. századi kialakulásának előfeltétele volt az államhatalmi ágak elkülönülése, a közigazgatás működésére vonatkozó normák törvényi szintű szabályozása és a végrehajtó hatalommal szembeni hatékonyabb jogvédelem iránti társadalmi igény kialakulása.[13]
A magyar közigazgatási bíráskodás kialakulásának kezdete az 1883. évi XLIII. törvénycikk megalkotására tehető, amely létrehozta a Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot,[14] amely a bírói szervezetben önálló ágat képező, egyszintű, országos illetékességű szerv volt. A jogszabály taxációval határozta meg azokat az adó- és illetékügyi hatósági döntéseket, amelyek ellen a bíróság előtt jogorvoslattal lehetett élni, melyet a mai szóhasználattól idegen módon "fellebbezésnek" nevezett a törvény. A Pénzügyi Közigazgatási Bíróság beolvadt az 1896. évi XXVI. törvénycikkel felállított Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság (a továbbiakban: Közigazgatási Bíróság) szervezetébe. Utóbbi a közigazgatási és a bírósági szervezetrendszertől egyaránt elkülönülő, egyfokú közigazgatási bíróság volt, amelyet a hierarchia legfelsőbb fokán szerveztek meg, a bíróság előtt igénybe vehető jogorvoslati formát "panasznak" nevezték.[15] A Közigazgatási Bíróság előtt panasszal támadható közigazgatási döntéseket taxatív felsorolással határozta meg a törvény, az ebben nem szereplő közigazgatási határozatok nem voltak megtámadhatók a bíróság előtt. A közigazgatási autonómiák (helyi és köztestületi önkormányzatok) speciális eljárásban jogvédelmet kérhettek tőle. A Közigazgatási Bíróság és a rendes bíróságok között felmerülő hatásköri vitákat a néhány évvel később felállított Hatásköri Bíróság bírálta el.[16]
Noha a Közigazgatási Bíróság a Kúriával azonos, legfelsőbb bírósági szinten működött, tevékenységét egyedüli fórumként fejtette ki, a folyamatosan felvetődő és kidolgozott reformtervek ellenére nem csatlakoztak hozzá alsóbb fokú közigazgatási bíróságok vagy közigazgatási bírói hatáskört ellátó bírói szervek. A torzóban maradt szervezet további kiépítése a Közigazgatási Bíróság folyamatosan növekvő ügyterhelése miatt is indokolt volt, de nem mellékes az sem, hogy a bíróság eljárása "fellebbviteli" jellegű volt, azaz a panaszos és az ellenérdekelt közigazgatási szerv beadványaiban is előadhatók, felhozhatók voltak új tények, bizonyítékok, lassítva, nehezítve ezzel a bírói eljárást. Természetesen az alsóbb fokú (elsőfokú) bíróságok létesítését az is indokolta volna, hogy nagyon sok közigazgatási ügyfajtára nem terjedt ki a hatásköre, de további hatáskörbővítéssel csak az egyébként is leterhelt egyetlen főbíróságot terhelték volna tovább.[17]
A Közigazgatási Bíróságot és a Hatásköri Bíróságot 1949-ben megszüntették, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) a közigazgatási döntések felülvizsgálatával kapcsolatos szabályokat nem tartalmazott.[18] Később az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Et.) lehetővé tette a taxatíve felsorolt államigazgatási határozatokkal szembeni bírói felülvizsgálatot, amely perekre első fokon a megyeszékhelyeken működő járásbíróságok rendelkeztek hatáskörrel.[19] A bírósági eljárás szabályait maga az Et. tartalmazta, azok csak a III. Pp. novella folytán kerültek át a Pp.-be, annak XX. Fejezetébe.[20] Az Et. módosításáról és egységes szövegerői szóló 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.), valamint a felhatalmazása nyomán kiadott 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) "szabályozták" az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadásának alapfeltételeit, jelentősen leszűkítve a megtámadható határozatok körét.[21]
- 319/320 -
A közigazgatási bíráskodás fejlődésének lényeges állomása az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény volt, amely egyrészt rögzítette, hogy a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam [2. § (1) bekezdés],[22] illetve megállapította az Alkotmány 50. § (2) bekezdését: "a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét". Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény 57. § (5) bekezdése pedig lehetővé tette, hogy "a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal éljen az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti".[23] Ami a bírói szervezetet illeti, az Alkotmány 45. §-a akként fogalmazott, hogy a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi bíróságok gyakorolják. A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira különbíróságok létesítését is elrendelheti.
Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvényhez fűzött indokolás szerint az 50. § (2) bekezdése "a közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjait teremti meg".[24] Ennek ellenére sem az Alkotmány, sem pedig a bírósági szervezetről szóló más törvényi rendelkezések nem szabályozták a közigazgatási bíráskodás szervezetét, működését. Bár az Alkotmány 45. § (2) bekezdése lehetővé tette, hogy törvény az ügyek meghatározott csoportjára különbíróságot létesítsen, az Alkotmány nem állította fel a rendes bíróságtól szervezetileg elkülönült Közigazgatási Bíróságot.[25] Utóbb az Alkotmány módosításával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 1989. évi XLII. törvény létrehozta a megyei bíróságokon és a Legfelsőbb Bíróságon működő közigazgatási kollégiumokat, amelyekkel megteremtődtek a közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjai és szervezeti keretei.[26]
Ami az eljárásrendet illeti, az előbbiekben említettek szerint az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadásának szabályait a régi Pp. XX. fejezete tartalmazta. Az Áe.[27] és az MT rendelet[28] pedig meghatározták a bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatok körét.
A 32/1990. (XII. 22.) AB határozat 1991. március 31-jei hatállyal megsemmisítette az Áe. módosításáról szóló 1981. évi I. törvény 72. § (1) bekezdését, valamint az MT rendeletet. Továbbá, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet is megállapított a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó törvényi szabályozás elmulasztása miatt.[29] A 32/1990. (XII. 22.) AB határozat szerint a szabályozás azért volt alkotmányellenes, mert az csak az ott felsorolt államigazgatási határozatok esetében tette lehetővé a bírói felülvizsgálatot. Az alkotmányellenességet csak olyan "új törvény megalkotásával lehet megszüntetni, amely a bírósági felülvizsgálat lehetőségét alkotmányossá [általánossá?] teszi".[30]
A mulasztás orvoslása érdekében az Országgyűlés megalkotta a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvényt, amely - eltérő rendelkezés hiányában - lehetővé tette az Áe. szerinti államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát. A törvény indokolása szerint "a közigazgatási döntések törvényessége feletti bírói kontrollt a törvényjavaslat a rendes bíróság szervezeti keretein belül valósítja meg, nagyrészt a jelenlegi társadalmi realitásokból kiindulva. Az ügyek sajátos jellegére, az általánostól eltérő elbírálási módjára
- 320/321 -
figyelemmel azonban indokolt a szakosítás, ahol lehet szakosított bírósági szerveket, közigazgatási csoportokat kell létrehozni. Ilyen megoldás esetén biztosítható a megfelelő hozzáértés, illetve a különböző államigazgatási ügyfajtákkal összefüggő speciális jogi ismeretanyag megszerzése is."[31] Az országos illetékességű közigazgatási szerv által hozott elsőfokú határozat felülvizsgálatára a megyei bíróságok rendelkeztek hatáskörrel, míg a többi közigazgatási ügyben a megyeszékhelyen működő helyi bíróság járt el.[32] A helyi bíróság elsőfokú ítéletével szemben általános jelleggel lehetett fellebbezni a megyei bírósághoz. A megyei bíróság döntése ellen eleinte a törvényességi óvás, majd 1992-től a felülvizsgálat szabályai szerint lehetett fordulni a Legfelsőbb Bírósághoz. Ekként a közigazgatási jogvita akár ötfokú elbírálása időigényes volt, ami további változásokhoz vezetett.[33]
Az 1991. évi jogszabálymódosítások elvileg ideiglenes jelleggel rendezték a közigazgatási bíráskodás rendszerét, annak a véglegesség igényével történő átalakítására az 1999. évi reformok körében került sor. Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 1998. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Isz. mód. törvény) 1999. január l-jétől a közigazgatási perekre általános jelleggel a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörét állapította meg, az elsőfokú ítélet ellen - szűk kivétellel[34] - kizárta a fellebbezést. Megjegyezzük, hogy az Isz. mód. törvény 6. §-a értelmében az ítélőtáblák székhelyének és illetékességének megállapításáról szóló 1997. évi LXIX. törvény a hatályát vesztette, ezért az ítélőtáblák 1999. január 1. napjától történő tervezett felállítását elhalasztották arra tekintettel, hogy "e jogintézmény bevezetése konkrét időpontjának meghatározására csak a tárgykörben benyújtott országgyűlési határozattal elrendelt felülvizsgálatot követően kerüljön sor."[35] Az ítélőtáblák felállításának elhalasztása eredményeképp másodfokon, a megyei bírósághoz tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság járt el.[36]
Az ítélőtáblák létrehozásával összefüggésben, az Országgyűlés az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvénnyel az ítélőtáblákat létrehozta azzal, hogy tényleges működésüket 2003. július 1. napjától kezdjék meg.[37] A törvény általános indokolása hangsúlyozza, hogy az ítélőtáblák felállításával kialakult a négyszintű bírósági rendszer. A szervezeti reform célja az volt, hogy a jogorvoslati funkciót ellátó ítélőtáblák révén "célszerűbb munkamegosztás váljon lehetővé a helyi és megyei bíróságok közt, másrészt az ítélőtáblák révén csökkenjen a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe, hogy ez a fórum maradéktalanul elláthassa jogegységesítő feladatát".[38]
Az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépésével a közigazgatási bíráskodás fejlődése újabb mérföldkőhöz érkezett. Elöljáróban visszautalunk az Alkotmányra, amennyiben az nem zárta ki a meghatározott ügycsoportokra hatáskörrel rendelkező különbíróságok törvénnyel történő létrehozatalát.[39] Hasonlóan az Alkotmányhoz, az Alaptörvény 25. cikkének (4) bekezdése értelmében a bírósági szervezet többszintű. Az ügyek meghatározott csoportjaira - különösen a közigazgatási és munkaügyi jogvitákra - külön bíróságok létesíthetők. A jogalkotói indokolás szerint az Alaptörvény kiemeli ugyan a közigazgatási és munkaügyi jogvitákat, de ettől a törvényhozó más ügyekben még felállíthat külön bíróságokat.
Az Alaptörvény elfogadásával összefüggő, a bíróságok szervezete és igazgatása tárgyában megalkotott jogszabály-módosítások közül elsőként utalunk a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 204. § szakaszára, amely szerint 2012. január 1-től a "megyei bíróságok" szövegrész helyébe a "törvényszékek", a "Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság" szövegrész helyébe a "Fővárosi Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék", a "Legfelsőbb Bíróság" szövegrész helyébe a "Kúria" lépett. A reform ezáltal, az 1871. évi XXXI. törvénycikkben foglalt elnevezésekhez tért vissza.[40]
A közigazgatási bíráskodást érintő lényeges változást jelentette az, hogy 2013. január 1-jétől a közigazgatási és munkaügyi bíróságok hatáskörébe kerültek a közigazgatási perek (régi Pp. XX. fejezet), valamint a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek (régi Pp. XXIII. fejezet). Másodfokon a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényszék ítélkezett, felülvizsgálati ügyekben a Kúria járt el. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes lett az első fokon országos illetékességgel eljáró közigazgatási szervek által hozott határozatok felülvizsgálatára, a Magyarország területére történő beutazásra és az ott-tartózkodásra vonatkozó ügyekre és a menekültügyekben hozott határozatok felülvizsgálatára.[41] Szintén 2013. január l-jétől
- 321/322 -
megkezdték működésüket a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumok. Ezek a Bszi. 156. § (1) bekezdése szerint a külön törvényben meghatározott törvényszékek közigazgatási és munkaügyi ügyszakában eljáró bíráinak, valamint a külön törvényben meghatározott közigazgatási és munkaügyi bíróságok bíráinak speciális szakmai testülete, amelyet kollégiumvezető vezet. Az átmeneti szabályok értelmében 2012. december 31-ig a közigazgatási ügyekben első fokon a törvényszék, másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla járt el.[42]
A jogalkotói indokolás leszögezi, hogy a Bszi. a közigazgatási és munkaügyi bíróságokat a bírósági szervezeten belüli különbíróságként állítja fel, amelyek a munkaügyi bíróságokkal egy szervezeti egységben működnek. A közigazgatási és munkaügyi bíróság tehát "szervezetileg, igazgatásilag és szakmailag részben önálló, de bizonyos területeken (bírák kinevezése, vezetők kinevezése, a törvényszék elnökének igazgatási jogosítványai) a rendes bíróságokba tagozódik".[43] A közigazgatási és munkaügyi bíróságok különbíróságként történő megszervezése "koncentráltabb igazgatási vezetést eredményezhet, amely kihatással lehet az eljárások időszerűségére," "szakmai színvonal emelkedését eredményezi, és a jogalkalmazás egységességét is pozitívan befolyásolja".[44]
A fórumrendszer körében intézményesített változás az 1997. évi igazságügyi reformot megelőző állapotot állította vissza, amikor első fokon a helyi bírósági szint (hiszen a közigazgatási és munkaügyi bíróságok annak számítottak), másodfokon a megyei bíróságok jártak el azzal a különbséggel, hogy a 2012. évi reform idején a fellebbezés kivételes, azt nem egy fórumhoz koncentráltan, hanem valamennyi törvényszékhez lehetett benyújtani.[45] A szakirodalmi álláspont szerint ezzel a megoldással szembeni ellenérv az, hogy a törvényszékekhez érkező kevés ügy miatt azokat vegyes referádában tárgyalják, ami nem engedi meg a specializációt az egyébként heterogén közigazgatási joganyag tekintetében.[46]
A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényt (a továbbiakban: Kp.) 2017. március 1. napján hirdették ki, és a 2018. január 1. napján vagy azt követően előterjesztett keresetlevél alapján indult eljárásokban kell alkalmazni. A közigazgatási ügyek hatékonyabb és gyorsabb elintézése, beleértve a bírósági felülvizsgálatot csak az önálló közigazgatási perrendtartás keretében történhetett, sőt az új eljárási szabályok kapcsán a szervezetrendszer végleges rendezése is megvalósulhatott.[47]
A Kp. kétségkívül változást hozott az elsőfokú közigazgatási bíráskodásban. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok hatáskörébe azok a közigazgatási perek és egyéb közigazgatási bírósági eljárások tartoztak, amelyek elbírálását törvény nem utalta a törvényszék vagy a Kúria hatáskörébe. A korábban általános megyei (törvényszéki) illetékességgel bíró közigazgatási és munkaügyi bíróságok illetékessége megváltozott, létrejött nyolc kiemelt, lényegében regionális illetékességgel rendelkező közigazgatási és munkaügyi bíróság. A nem érintett megyeszékhelyeken a közigazgatási bíráskodás a társadalombiztosítási és szociális ügyekre korlátozódott.[48]
Az Alkotmánybíróság a Kp.-nak a kiemelt közigazgatási és munkaügyi bíróságra vonatkozó szabályait bírói kezdeményezés nyomán vizsgálta. Az indítvány - többek közt - hivatkozott a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére és a bírói út kiüresedésére, mert a nem kiemelt bíróságok megyéjében élő jogkereső polgárnak "több megyén átnyúló távolságokat kell áthidalnia, ami időben, költségben és lehetőségekben is komoly terhet jelent, ezáltal aránytalanul korlátozza a bírói úthoz való jogát."[49] Az Alkotmánybíróság a 3243/2018. (VII. 11.) AB határozatában a bírói indítványt elutasította. A kiemelt közigazgatási és munkaügyi bíróságok regionalitásával összefüggésben kiemelte, hogy az érintettek számára valóban több utazással jár a bírósághoz fordulás jogának gyakorlása, de ugyanez a teher a kizárólagos illetékességgel rendelkező ügyek esetében is megjelenik. Amíg tehát a szabályozás ténylegesen nem zárja el a jogvita eldöntésében érdekelt felet a bírósághoz fordulástól, a támadott rendelkezések nem ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésével.[50]
Az ekkor hatályos Kp. értelmében, másodfokon a közigazgatási és munkaügyi bíróságokhoz tartozó ügyekben a törvényszék, a törvényszékhez tartozó ügyekben a Kúria járt el. A felülvizsgálati ügyek változatlanul a Kúria hatáskörébe tartoztak. Főszabály szerint a törvényszék ítélete ellen volt helye fellebbezésnek (pl. a törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek) kivéve, ha törvény másképp nem rendelkezett (pl. egyszerűsített perben hozott ítélet).[51] A Kúria előtt felülvizsgálatnak volt helye a jogerős ítélettel, a keresetet visszautasító és az eljárást megszüntető végzéssel szemben.[52] Nem volt helye felülvizsgálatnak - többek közt - az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve ha a fellebbezést a törvény kizárta.[53] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete tehát első fokon jogerőssé vált, amely ellen a Kúria előtt lehetett felülvizsgálattal élni. A törvényi indokolás szerint ugyanis nem volt indokolt, hogy a bírói felülvizsgálat is kétfokú legyen, hiszen az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) széles körben megengedte a
- 322/323 -
fellebbezés lehetőségét.[54] Az Ákr. 116. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú döntés ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha azt törvény - az Ákr. vagy más törvény - kifejezett rendelkezéssel megengedi. 2019. december 31. napjáig ilyen rendelkezés volt az Ákr. 116. § (2) bekezdése, amely a járási (kerületi) hivatal vezetője, a helyi önkormányzat szerve - a képviselő testület kivételével - és a rendvédelmi szerv helyi szerve által hozott határozata ellen biztosította a fellebbezés lehetőségét.[55]
Az Alaptörvény hetedik módosítása rögzítette, hogy a közigazgatási és a rendes bírói szervezet elkülönül. Az Alaptörvény módosított 25. cikke akként rendelkezett, hogy Magyarországon kétféle bíróság van: a rendes és a közigazgatási bíróság. A közigazgatási bíróságok döntenek közigazgatási jogvitákban és törvényben meghatározott egyéb ügyben. A közigazgatási bírósági szervezet legfőbb szerve a Közigazgatási Felsőbíróság, amely biztosítja a közigazgatási bíróságok jogalkalmazásának egységét, a közigazgatási bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Az Alaptörvény módosított Záró és Vegyes rendelkezései értelmében a közigazgatási bírósági szervezet felállításáról szóló sarkalatos törvény hatálybalépéséig a bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben, a közigazgatási határozatok törvényességéről, önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról. Az említett sarkalatos törvény hatályba lépéséig a bíróságok igazgatásának központi feladatait az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke végzi.[56]
Az Alaptörvény 2018. június 29. napjától hatályos módosított rendelkezéseire hivatkozással az Országgyűlés megalkotta a közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvényt (a továbbiakban: Kbtv.),[57] amelynek a szervezeti és hatásköri szabályaira röviden utalunk. Egyrészt, kétszintű szervezetet határozott meg, amely a Közigazgatási Felsőbíróságból és nyolc közigazgatási törvényszékből állt.[58] A közigazgatási törvényszékek illetékességi területe igazodott a korábbi szabályozás alapján létrehozott kiemelt közigazgatási és munkaügyi bíróságok illetékességéhez.[59] Másrészt, a közigazgatási törvényszékek kizárólag első fokon jártak el,[60] a Közigazgatási Felsőbíróság elbírálta a perorvoslatokat (fellebbezés, felülvizsgálat), törvény által hatáskörébe utalt ügyekben elsőfokon és egyben végső fokon ítélkezett.[61] Az átmeneti rendelkezéseket a Kbtv. hatálybalépéséről és az egyes átmeneti szabályokról szóló 2018. évi CXXXI. törvény (a továbbiakban: Átmtv.) állapította meg, ennek 25. §-a értelmében a Kbtv. hatálybalépésének napja 2020. január 1. lett volna. Az e két jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll-indítványokat az Alkotmánybíróság a 22/2019. (VII. 5.) AB határozatában elutasította vagy visszautasította.[62] A Kbtv. hatálybalépésének elhalasztásáról szóló 2019. évi LXI. törvény értelmében az Átmtv. 2019. július 9-től hatályát vesztette, ezért a Kbtv. sem léphetett hatályba, rövid ideig, 532 napig szerepeltek a lényegében hatályba nem lépett alaptörvényi rendelkezésekben a különálló közigazgatási bíróságokra vonatkozó szabályok. Utóbb, az Alaptörvény 2019. december 19. napján hatályba lépett nyolcadik módosítása lényegében visszaállította a hetedik módosítás előtti szervezeti kereteket, így az önálló közigazgatási bíróságok nem jöttek létre.[63] A nyolcadik módosítás 5. §-a értelmében az Alaptörvény 25. cikkének helyébe a következő rendelkezések léptek: a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfőbb bírósági szerv a Kúria. Á bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvitában, a közigazgatási határozatok törvényességéről, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, a
- 323/324 -
helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról és törvényben meghatározott egyéb ügyben. Mindezek alapján a különbíróságok létrehozásának lehetőségéről az Alaptörvény nem rendelkezik.
Az Országgyűlés 2019. december 17-én elfogadta az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvényt (a továbbiakban: Efjtv.), amely 2020. március 31. napjától megszüntette a közigazgatási és munkaügyi bíróságokat. A 2022. március 1. napjáig hatályos szabályok szerint első fokon a közigazgatási kollégiummal működő törvényszékek és a törvényben meghatározott esetben a Kúria ítélkeznek. Másodfokon és felülvizsgálati ügyekben a Kúria jár el. A módosított Bszi. 21. § (4) bekezdése értelmében a Fővárosi Törvényszéken, a Budapest Környéki Törvényszéken, a Debreceni Törvényszéken, a Győri Törvényszéken, a Miskolci Törvényszéken, a Pécsi Törvényszéken, a Szegedi Törvényszéken és a Veszprémi Törvényszéken közigazgatási kollégium is működik. A törvényi indokolás akként fogalmaz, hogy az Efjtv. a differenciált hatásköri szabályozást módosította, amennyiben az eddigi háromszintű szabályozást kétszintűvé alakította és a feloszlatás kivételével a gyülekezési joggal kapcsolatos közigazgatási perekkel a Kúria hatáskörét bővítette. A szervezetrendszer megváltoztatása az illetékességi szabályok módosítását vonta maga után. Azokon a törvényszékeken került megszervezésre közigazgatási kollégium, amelyeken regionális illetékességű közigazgatási és munkaügyi bíróságok működtek azzal, hogy a Fővárosi Törvényszéknek az egyes kiemelt ügyekre kizárólagos illetékessége van. A fórumrendszer módosítása következtében szükséges volt módosítani azon határozatok körét, amely ellen lehetséges fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal élni. A hatályos szabályozás értelmében tehát, az elsőfokú bíróság (törvényszék) ítélete ellen csak akkor van helye fellebbezésnek, ha törvény azt kifejezetten megengedi. Ennek hiányában, a törvényszék ítélete ellen elsősorban a Kúria előtti felülvizsgálat kezdeményezése lehetséges.
A közigazgatási jogviták elbírálására vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályok 2020. április elsejével történt módosítása jelentősen megnövelte a Kúria ügyterhelését a közigazgatási ügyekben.[64] Ahogy már fentebb említettük, az Efjtv. 2020. április 1-jei hatállyal több változást is hozott, ami kihatott a Kúria feladataira, működésére. Ezek közül kiemelendő a közigazgatási bíráskodás rendszerének átalakítása. A közigazgatási és közszolgálati ügyekben megszűnt a törvényszékek és az ítélőtáblák másodfokú hatásköre, és a Kúria vált általános másodfokú bírósággá egész Magyarországra kiterjedő illetékességgel. Azaz az új szabályozás a közigazgatási bíráskodás valamennyi jogorvoslatának elbírálását a Kúriára telepítette.[65] Míg tehát korábban a Kúria csak időszakosan jelentkező (választási), avagy közvetlen alkotmányjogi anyagi jogi alappal rendelkező (önkormányzati jogalkotás felülvizsgálata) eljárásokban járt el kivételesen első fokon és elsősorban felülvizsgálati bíróság volt, az új szabályok ezt a kivételességet jelentősen kitágították.[66] Mindezeknek a változásoknak az eredményeként a Kúria olyan felsőbírósággá vált, ahol a klasszikus felülvizsgálati jogkör gyakorlásán túl elsőfokú, másodfokú és harmadfokú eljárások is folynak.[67] Ez a komplexitás jelentős kihívások elé állította az intézményt, mindenekelőtt a Közigazgatási Kollégiumot: nyolc, illetve három napos határidők mellett is tudni kellett dönteni.
Az Efjtv. Magyarországon a közigazgatási bíráskodás kétfokú modelljét vezette be, amelynek értelmében a közigazgatási bíráskodás valamennyi jogorvoslati feladatát a Kúria látta el. A bevezetése óta eltelt több mint másfél éves időszak tapasztalatai azt mutatták, hogy a Kúria ügyterhe a változtatás miatt aránytalanul megnőtt, a 2020. április 1. napja előtti ügyérkezés több, mint a kétszeresére emelkedett. A Kúriához érkező fellebbezési ügyek összetétele ugyanakkor nem különbözik az ügyek jellegét tekintve más jogágak fellebbezési ügyeitől, mivel elsősorban eljárási típusú végzés formában meghozott döntések jogszerűségéről kell a Kúriának állást foglalnia. Ez a társadalmat szélesebb körben érintő jogegységi kérdések tisztázásától szakmai erőforrásokat vont el. A jogalkotói indokolás leszögezi, hogy szükséges a Kúria vonatkozásában mindhárom nagy ítélkezési területen, tehát a civilisztikai, büntető és a közigazgatási szakterületen is egységes feladatkört teremteni.[68]
A jogszabályváltozás a 2020. évben a (fellebbezett) közigazgatási ügyek számának meredek, ugrásszerű emelkedését eredményezte. Míg a 2019-ben érkezett közigazgatási ügyek száma 2188, ugyanez a szám 2020-ban 3177, 2021-ben pedig már 4414 volt. A közigazgatási szakágba 2020-ban összesen 1527 felülvizsgálati és 1370 fellebbezett ügy, míg 2021-ben összesen 1786 felülvizsgálati és 2234 fellebbezett ügy érkezett.
Emellett megjelentek a jogegységi panaszok, 2021-ben 22 jogegységi panasszal érintett ügy kapcsolódott a Közigazgatási Kollégiumban hozott kúriai határozathoz. A Kúria az ország legleterheltebb bíróságává vált. Indokolttá vált, hogy a közigazgatási jogvitákban a Kúria mellett más bírósági szint is jogorvoslati hatáskört kaphasson. Mivel a közigazgatási ügyekben a kijelölt törvényszékek j árnak el elsőfokonjogorvoslati szintként értelemszerűen csak az ítélőtáblák jöhettek szóba. A Kúria az OBH elnökének jelezte leterheltsége súlyos fokát, valamint a prognosztizálható további jelentős ügyteher-növekedést, mellyel a 2022. év első felében szembe nézni kényszerül és kérte a jogalkotás kezdeményezésére hatáskörrel rendelkező OBH elnökét, hogy kezdeményezze a másodfokú közigazgatási hatáskörbe tartozó ügyek nagyobb részének
- 324/325 -
"átcsoportosítását" az ítélőtáblákra.[69] 2021. október elején a Kúria elnöke az egyes igazságügyi és kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvények tervezetének véleményezése kapcsán azt javasolta, hogy a közigazgatási fellebbezések ítélőtáblá(k)ra kerüljenek, figyelemmel arra, hogy a közigazgatási jogviták elbírálására vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályok 2020. április l-jével történt módosítása jelentősen megnövelte a Kúria ügyterhelését a közigazgatási ügyekben. A 2021. év végére a Kúriai ügyérkezés a 2003. évi, azaz az ítélőtáblák felállítása előtti szintre emelkedett, továbbá jelentős ügyérkezést jelentenek majd a 2022. évi általános országgyűlési választással kapcsolatos ügyek.
Arra tett javaslatot, hogy a külön törvényben az ítéletekkel szemben és a közigazgatási perrendtartásban a végzésekkel szemben biztosított fellebbezés elbírálása az erre kijelölt ítélőtáblá(k)hoz kerüljön, a keresetlevelet visszautasító és a pert megszüntető végzés kivételével. A Kúria ezt követően az OBH elnökének a hatásvizsgálathoz kért adatszolgáltatást rövid határidőn belül megküldte.
A Kúria az adatok összevetése érdekében teljes körű adatszolgáltatást végzett a 2000. és 2021. I. félév közötti időszak közigazgatási ítélkezésének a legfontosabb Kúriára/Legfelsőbb Bíróságra vonatkozó adatairól. Az adatokból jól látható, hogy a 2021. év ügyérkezése az ítélőtáblák létrehozása előtti szintre emelkedett, miközben az ítélőtáblák létrehozásának éppen az volt a célja, hogy a Legfelsőbb Bíróság ügyterhelése radikálisan csökkenjen, és a jogegységesítő feladataira tudjon koncentrálni. A jogszabályváltozások következtében nem egyszerűen visszaállt a helyzet, hanem újra fellebbezéseket kellett elbírálnia a Kúriának, miközben újszerű igazságszolgáltatási feladatokat is kapott (jogegységi panasz, önkormányzati normakontroll, kiemelt elsőfokú közjogi hatáskörök).
A Kúria elnöke a legfőbb bírói fórum helyzetéről az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága előtt 2021. október 26-án is beszámolt, és fölvetette az esetleges módosítás, elsősorban a fellebbezési ügyek ítélőtáblákra telepítésének szükségességét. A Kúria elnökének beszámolója, javaslata, a jegyzőkönyv nyilvánosan hozzáférhető.[70]
A Kúria javaslata a módosítás mikéntjére, a hatásköri változással érintett ítélőtáblák számára és körére, a Fővárosi ítélőtábla Közigazgatási Kollégiuma létesítésére nem terjedt ki.
A közigazgatási peres és nemperes ügyekben tehát a kijelölt közigazgatási kollégiummal működő törvényszékek jártak el első fokon, éppen ezért jogorvoslati szintként (másodfokon) az ítélőtábla meghatározása volt indokolt. Emellett szólt az az érv is, hogy a Fővárosi ítélőtábla 2012. december 31. napjáig már részt vett másodfokú bíróságként az akkor még aktusfelülvizsgálatként működő közigazgatási bíráskodásban.
A közigazgatási bíráskodás fentiekből következő, minimális mértékű átalakítása történt meg az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Törvény), melynek rendelkezései "szakaszosan" lépnek hatályba.
A bírósági szervezetet - azaz a közigazgatási bíráskodást, a másodfokú ítélkezés hatásköri átrendezéshez kapcsolódó szervezeti és jogállási szabályokat -közvetlenül érintő rendelkezések, valamint az előzetes döntéshozatali indítványra vonatkozó rendelkezések 2022. január 1. napján, míg a közigazgatási másodfokú ítélkezéshez kapcsolódóan a Kp.-t módosító rendelkezések 2022. március 1. napján lépnek hatályba.
A Kúria Alaptörvényben meghatározott elsődleges feladata a jogegység biztosítása. A 2020. év küszöbén a magyar Országgyűlés megerősítette a Kúria kitüntetett, Alaptörvényben biztosított jogegységesítő szerepét. A 2019 decemberében elfogadott törvénymódosítások egyrészt vitathatatlanná tették a Kúria eseti döntéseinek kötelező erejét, másrészt a jogszabályi változások további eredménye egy, a jogegységet biztosító új eljárás, a jogegységi panaszeljárás bevezetése volt, amely újszerű és - nem elhanyagolható - ítélkezési és igazgatási feladatokat ró a Kúriára.
Mivel az előző, 2020. április 1. napján végrehajtott átszervezés (hatásköri és illetékességi változás) elmúlt másfél éves tapasztalatai a jogalkotó számára azt mutatták, hogy a kúriai ügyérkezés az ítélőtáblák felállítása előtti szintre emelkedett, ezért arról döntött, hogy az ítélőtáblai szintet be kell vonni a másodfokú közigazgatási ítélkezésbe.[71] A módosítás eredményeként a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok fórumrendszere módosul, a jogorvoslati feltételek és szabályok nem. Továbbra is általános elsőfokú bíróság a közigazgatási kollégiummal működő törvényszék. Kivételes, törvényben meghatározott esetekben a Kúria jár el elsőfokon. Általános másodfokú (fellebbezési) bíróság a közigazgatási kollégiummal rendelkező ítélőtábla.
Azaz rendes jogorvoslati szintként az ítélőtábla hatáskörét mondja ki a törvény, kizárólagos illetékesség megállapításával együtt, ami azt jelenti, hogy a módosítás ismételten megteremtette a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú hatáskörét a közigazgatási perekben 2022. március l-jétől. Az ugró fellebbezés jogintézményét a jogalkotó nem építette vissza, így a Kúria csak kivételesen, az ítélőtáblához tartozó elsőfokú döntések ügyében járhat el másodfokú bíróságként.
Fentieknek megfelelően a Bszi. 22. § (4) bekezdése kimondja, hogy a Fővárosi ítélőtáblán működik közigazgatási kollégium. A Bszi. új 197/E. § (2)
- 325/326 -
bekezdése rögzíti, hogy az ítélőtábla közigazgatási kollégiuma 2022. március 1-jétől működik.
A Fővárosi Ítélőtáblán működő új Közigazgatási Kollégium is az ítélőtábla szervezeti egysége, vagyis a változással nem jön létre, hiszen törvénnyel nem is hozható létre közigazgatási különbíróság, mint már említettük, ilyen létesítését az Alaptörvény nem is teszi lehetővé.
A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú ügyeket ún. felmenő rendszerben kapja meg, figyelemmel arra, hogy a fellebbezési ügyek elbírálását döntően a Kp. határidőhöz köti. Ez azt jelenti, hogy folyamatban lévő ügyek átadására a Kúria részéről nem kerül sor, szemben a 2020. április 1-jei hatásköri változás rendezésével, amikor is a Kúria a folyamatban lévő fellebbviteli ügyeket átvette a Fővárosi Törvényszékről. A fellebbezési ügyek elbírálására vonatkozó új szabályokat a hatályba lépés napján, illetve azt követően előterjesztett fellebbezésekre kell alkalmazni. A Fővárosi Ítélőtábla így fokozatosan tehermentesíti a legfőbb ítélkező fórumot, a 2022. február 28-ig előterjesztett fellebbezéseket még a Kúria bírálja el.
Az ítélőtáblai bírósági szint bevonására, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) kijelölési szabályaira tekintettel módosította a jogalkotó a Bszi. 76. § (5) bekezdése e) pontját, amely az OBH elnökének kijelölésre vonatkozó hatáskörét kívánta pontosítani.
A törvénymódosítással a Bjt. 30. §-ának csak az (1) bekezdése módosul, rögzítve, hogy a közigazgatási ügyekben eljáró bírákat a Fővárosi Ítélőtábla bíráinak tekintetében a Fővárosi ítélőtábla elnökének javaslatára az OBH elnöke jelöli ki. A törvény indokolása szerint tekintettel arra, hogy a bírói karban vannak olyan bírák, akik a korábbi hatáskörváltozásig az ítélőtáblán vagy a Kúrián közigazgatási ügyszakban ítélkeztek, indokolt volt az ő esetükben lehetővé tenni, hogy visszatérjenek a közigazgatási ügyszakba. A jogalkotó a Bjt. 232/A. §-ának személyi hatálya alá eső volt táblabírók számára (a Fővárosi Ítélőtábla megszűnt Közigazgatási Kollégiumának tagjai) - speciális jogállásukból fakadóan - biztosítani kívánta az áthelyezés speciális szabályok szerinti lehetőségét.[72]
E bírák a Bjt. 232/U. § (2) bekezdése alapján a Bszi. 191. §-ának (7) bekezdése és e törvény 232/A. § személyi hatálya alá tartozó volt ítélőtáblai bírók, akik legalább kétéves legfelsőbb bírósági, kúriai vagy ítélőtáblai ítélkező bírói gyakorlattal rendelkeznek, az OBH elnökéhez intézett nyilatkozatban kérhetik közigazgatási ügyben eljáró ítélőtáblára való áthelyezésüket.
A Kúria tehermentesítése a törvényszékek határozataival szembeni másodfokú eljárások alól biztosítja a felülvizsgálati és jogegységi feladatkörök esetében a gyorsaság és hatékonyság fenntartását, valamint az ügyszámnövekedéshez társuló ügyhátralék elkerülését.[73] A fellebbezési hatáskör módosulására tekintettel a Kúria jelentősebb, az Alaptörvényben deklarált szakmai feladataira koncentrálhat, a megnövekedett számú jogegységi, illetőleg jogegységi panasz ügyek ellátására, valamint figyelmet fordíthat a választási bíráskodás kizárólagos feladataira.[74]
A választási bizottságok határozatainak bírósági felülvizsgálata az országgyűlési választásokat illetően változatlan jogi és szervezeti keretek között zajlik, ugyanúgy, mint 2014-ben és 2018-ban. Választási ügyekben - elenyésző kivétellel - első és végső fokon a Kúria jár el. A törvénynek a választási ügyekre semmilyen kihatása nincs.
A törvény módosítja a Bszi.-t a Velencei Bizottságnak a jogegységi eljárásra vonatkozó megállapításaira figyelemmel. A 2020-ban bevezetett jogegységi panasz intézményét illetően a Velencei Bizottság CDL-AD(2021)036 számú véleménye hangsúlyozza, hogy a jogintézmény, mint jogorvoslati eszköz megfelel a Velencei Bizottság által érvényesített követelményeknek, különös tekintettel arra, hogy a felek indítványára, az ő részvételükkel zajlik az eljárás. A vélemény mindezek mellett tartalmaz a Kúria működését érintő javaslatokat is. Ilyen a hagyományos, jelenlegi formájában 1998 óta a jogrend részét képező (elvi) jogegységi eljárás megszüntetésére vonatkozó javaslat, valamint az a javaslat, hogy a jogegységi panasz tanács a jelenleginél is több bíró közreműködésével hozza meg döntéseit.[75]
A törvény a jogegységi eljárást nem szünteti meg, hanem a jogegységi panasz eljárásba integrálja az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali (preliminary ruling) eljárásának mintájára és az ehhez szükséges módosításokat vezeti végig a Bszi. vonatkozó előírásain.[76] Ennek eredményeként ezekben az ügyekben is a jogegységi panasz tanács jár el a jövőben; a Bszi. 35. §-a alapján a jogegységi panasz tanács dönthet úgy, hogy az ügyet az érintett kollégium kúriai bíró tagjaival kiegészülve tárgyalja, vagy a Kúria teljes ülése elé utalja.
A jogegységi eljárásban az előzetes döntéshozatali indítvány elbírálása során a jogegységi panasz elbírálásának szabályait a Bszi. új 37-41. §-aiban írt eltérésekkel kell alkalmazni.
Eltérés a korábbi jogegységi eljárás szabályaihoz - a Bszi. 32. § (1) bekezdése a) pontjához - képest, hogy a jogegységi eíjárást kizárólag az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében lehet igénybe venni, a joggyakorlat továbbfejlesztése, elvi kérdésekben való előzetes állásfoglalás érdekében már nem. A felek részvételét erősíti a Bszi. új 37. § (3) bekezdése is, mely alapján a jogegységi panasz tanács elnöke a 32. § (1) bekezdésének b) pontja alapján indult jogegységi eljárás esetén az annak alapjául szolgáló eljárásban részt vevő feleknek, illetve terhelteknek és védőknek az indítványt
- 326/327 -
megküldi, akik arra az indítvány kézbesítésétől számított 15 napon belül nyilatkozatot tehetnek.
Az eddigi szabályokhoz képest változás, hogy a jogegységi eljárás kezdeményezésére nem jogosult a Kúria kollégiumvezető-helyettese, továbbá az ítélőtábla elnöke.[77] Változatlan maradt az indítványozásra jogosultakhoz javaslatot tevők köre (az ítélőtáblák és a törvényszékek kollégiumvezetői).
A Kp. tehát 2022. március 1-jétől módosul. A változás a Kúria elsőfokú hatásköreit is kisebb mértékben érinti. A Kp. módosuló 12. § (2) és új (3) bekezdése a közigazgatási kollégiummal rendelkező ítélőtábla elsőfokú hatáskörét mondja ki az eljáró közigazgatási szerv kijelölésére irányuló eljárásban, valamint a törvény által hatáskörébe utalt ügyekben.
A Kúria változatlanul első és végső fórum:
az alkotmányjogi panasz orvoslása eljárási eszközének megállapítására irányuló eljárásban;
a helyi önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásban;
a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásban;
a feloszlatás kivételével a gyülekezési joggal kapcsolatos eljárásban; valamint
a törvény által hatáskörébe utalt ügyben,[78] így különösen a választási döntések bírósági felülvizsgálata során.
A Kp. 8. § (5) bekezdése alapján a közigazgatási kollégiummal rendelkező ítélőtábla másodfokon eljáró tanácsa három hivatásos bíróból áll.
A Kúria az "új főszabály" szerint 2022. március l-jétől öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el a közigazgatási jogvitákban.[79] Ha az ügy jellege ezt indokolja, az öt hivatásos bíróból álló tanács legfeljebb két tagja olyan hivatásos bíró lehet, aki közigazgatási ügyben eljáró bírónak nincs kijelölve, más szakterületen rendelkezik szakmai ismeretekkel. A tanács elnöke kivételes esetekben elrendelheti, hogy az ügy elbírálása három hivatásos bíróból álló tanács elé kerüljön, ha az ügy jellege ezt indokolja (például olyan ügyekben, ahol az elsőfokú bíróság az egyszerűsített per szabályai alapján járt el).
Az öt főből álló tanács eljárási kódexben történő szabályozását előrevetítette az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi CLXV. törvény 39. §-a (mely a Bszi. 10. § (2) bekezdését módosította), amelynek végső előterjesztői indokolása szerint a nagyobb tanácsok mellett szólnak a történeti hagyományaink, hiszen a történeti alkotmány időszakában is nagylétszámú tanácsok működtek, és más országoknak is az a gyakorlata, hogy a legfelsőbb szinten ítélkező bíróságokon nem kis létszámú bírói tanácsok járnak el. A Bszi. 10. § (2) bekezdése szerint a Kúria elnöke egy vagy több szakágat érintően, az érintett kollégium véleményét kikérve dönthet úgy, hogy a 24. § (1) bekezdésében megjelölt egyes eljárásokban kizárólag öttagú tanácsok járnak el. Megjegyzendő, hogy miközben a Kúria Ügyelosztási rendje[80] szerint a kollégiumokban alapvetően öttagú ún. igazgatási tanácsok működnek, ezidáig a Kúria elnöke az ítélkezésre nézve ilyen rendelkezést nem adott ki.[81]
A változás nem érinti a Kúria felülvizsgálati hatáskörét, így a Kp. 115. § új (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Kúriától elkülönült másodfokú hatáskört gyakorló bíróságra (bírósági szintre) - a jogerős ítélet, a keresetlevelet visszautasító és az eljárást megszüntető jogerős végzés ellen a Kúriához lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni. A jogalkotói indokolás szerint a keresetlevelet visszautasító végzés jellegét tekintve különbözik más eljárási típusú végzéstől, mivel a közigazgatási jogvitát lezárja. A jogorvoslathoz fűződő garanciális jog biztosítása, valamint e döntések jellege miatt indokolt, hogy az ilyen típusú végzés ellen a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel lehessen fordulni, ezért a fellebbezés helyett a keresetlevelet visszautasító bírói döntéssel szemben felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő. Az eljárást megszüntető végzés a keresetlevelet visszautasító végzéshez hasonlóan a közigazgatási jogvitát lezárja. Emiatt e döntéssel szemben indokolt a Kúriához felülvizsgálati kérelem útján jogorvoslati lehetőséget biztosítani.[82]
Nincs helye felülvizsgálatnak azonban, ha a fél a fellebbezési jogával nem élt, és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.[83]
Rövid tanulmányunkban a Kúria hatásköri szabályainak változásával kapcsolatos néhány kérdést vizsgáltunk meg, áttekintést adtunk a közigazgatási bíráskodás főbb szervezeti és hatásköri megoldásairól, a magyar közigazgatási bírósági hatáskörökre vonatkozó egyes szabályok változásáról, az új jogszabálymódosításról. Természetesen a magyar közigazgatási bíráskodás számos változást megélt rendszerének minden részletkérdésére nem térhettünk ki, de talán megvilágítottuk a 2020-2022. évek folyamán bekövetkezett változások okait és főbb jellemzőit.
[1] Bencsik András-Tóth Barnabás: Variációk a közigazgatási bíráskodásra, JURA - A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapja, 2017/2, 288-296.
[2] Bubori Nóra Beáta et. al: A közigazgatási bíráskodással kapcsolatos főbb változási folyamatok a közelmúltban Magyarországon, In: Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes folyamatok alakulása az elmúlt években (szerk. : Tilk Péter-Fekete Kristóf Benedek) Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, Pécs, 2020, 34-106.
[3] Kalas Tibor: A közigazgatási bíráskodás fejlődéséről és mai állapotáról, In: Ad Astra Per Aspera - Ünnepi kötet Solt Pál 80. születésnapja alkalmából (szerk.: Darák Péter-Koltay András), Pázmány Press, Budapest, 2019, 407-423.
- 327 /328 -
[4] Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez (szerk. : Barabás Gergely-Baranyi Bertold-Fazekas Marianna), (Complex Jogtár).
[5] Küpper Herbert: Magyarország átalakuló közigazgatási bíráskodása, In: MTA Law Working Papers 2014/59, https://jog.tk.hu/uploads/flles/mtalwp/2014_59_Kupper.pdf (2022. február 3-i letöltés).
[6] F. Rozsnyai Krisztina: Hatékony jogvédelem a közigazgatási perben, Eötvös Kiadó, Budapest, 2018.
[7] Patyi András: A "Kódexek kora" Az eljárási törvények változásai az 1957. évi IV. törvénytől (Et.) az általános közigazgatási rendtartásig, In: A közigazgatási eljárásjog alapjai és alapelvei (szerk.: Patyi András-Varga Zs. András), Dialóg Campus, Budapest, 2019, 117-159.
[8] Patyi András: A közigazgatási-közhatalmi eljárásokkal szembeni legfontosabb alkotmányok követelmények In: A közigazgatási eljárásjog alapjai és alapelvei (szerk.: Patyi András-Varga Zs. András), Dialóg Campus, Budapest, 2019, 11-42.
[9] Patyi András: Útközben, Alapkérdések a szervezetileg önálló közigazgatási bíráskodás megszervezése kapcsán, Acta Humana, 2019/1, 77-106.
[10] Patyi András: A magyar közigazgatási bíráskodás elmélete és története, Dialóg Campus, Budapest, 2019.
[11] Patyi András: Néhány gondolat a hetedik Alaptörvény-módosítás ürügyén, In: Liber Amicorum László Trócsányi: Tanulmánykötet Trócsányi László 65. születésnapja alkalmából (szerk.: Kruzslicz Péter-Sulyok Márton-Szálai Anikó), Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézete (SZTE ÁJK NRTI), Szeged, 2021, 139-155.
[12] Patyi András: Törések és hiányok - a magyar közigazgatási bíráskodás történeti modelljének néhány példája, In: "Bírák vagyunk...". A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kihirdetésének 150. évfordulója tiszteletére (szerk.: Peres Zsuzsanna-Bagossyné Körtvélyesi Mária), Országos Bírósági Hivatal, Budapest, 2019, 89-104.
[13] Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállításával kapcsolatos törvénymódosítások margójára, Jogtudományi Közlöny, 2013/3, 147-153.
[14] Stipta István: Egyértelmű modellkapcsolatok? A közigazgatási bíráskodás európai változataihoz, Közjogi Szemle, 2016/4, 10-15.
[15] Magyarország Alaptörvénye.
[16] 2021. évi CXXXIV. törvény egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról valamint végső előterjesztői indokolása.
[17] 2020. évi CLXV. törvény az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról.
[18] 2019. évi CXXVII. törvény az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról.
[19] 2019. évi LXI. törvény a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépésének elhalasztásáról.
[20] 2018. évi CXXXI. törvény a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról.
[21] 2018. évi CXXX. törvény a közigazgatási bíróságokról.
[22] 2017. évi CLXXXVI. törvény a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel és az egyes hatósági eljárások egyszerűsítésével összefüggő törvények módosításáról.
[23] 2017. évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról.
[24] 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról.
[25] 2011. évi CLXII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról.
[26] 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról.
[27] 2002. évi XXII. törvény az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról.
[28] 1998. évi LXXI. törvény az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról.
[29] 1972. évi 26. törvényerejű rendelet a polgári perrendtartás módosításáról.
[30] 1981. évi I. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről.
[31] 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet a bíróság által felülvizsgálható államigazgatási határozatokról.
[32] 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól.
[33] 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról.
[34] 1896. évi XXVI. törvénycikk a magyar királyi közigazgatási bíróságról.
[35] 1883. évi XLIII, törvénycikk a pénzügyi közigazgatási bíróságról.
[36] A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2020. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében www.parlament.hu/irom41/16704/16704.pdf (2022. február 2-i letöltés).
[37] A Kúria elnökének beszámolójával kapcsolatos adatlapok:
https://www.parlament.hu/irom41/16704/16704.pdf
[38] Az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának 2021. október 26-án megtartott ülésének jegyzőkönyve: www.parlament.hu/documents/static/biz41/bizjkv41/IUB/2110261.pdf (2022. január 31-i letöltés).
[39] Kúria joggyakorlat-elemző csoport. Összefoglaló jelentés a közigazgatási perek eljárási kérdéseinek elemzéséről, Kúria, Budapest, 2012, 6. https://kuria-birosag.hu/sites/defaultflles/osszefoglalo_%20jelentes_kozigazgatasi_perek.pdf (2022. február 3-i letöltés).
[40] Velencei Bizottság CDL-AD(2021)036 számú véleménye Hungary - Opinion on the amendments to the Act on the organisation and administration of the Courts and the Act on the legal status and remuneration of judges adopted by the Hungarian parliament in December 2020, adopted by the Venice Commission at its 128[th] Plenary Session (Venice and online, 15-16 October 2021)
www.venice.coe.int/webforms/documents/?pdf=CDL-AD(2021)036-e (2022. február 3-i letöltés). ■
JEGYZETEK
[1] Patyi András: Útközben, Alapkérdések a szervezetileg önálló közigazgatási bíráskodás megszervezése kapcsán, Acta Humana, 2019/1, 84.
[2] Stipta István: Egyértelmű modellkapcsolatok? A közigazgatási bíráskodás európai változataihoz, Közjogi Szemle, 2016/4, 10.
[3] Uo. 11.
[4] Uo. 12.
[5] Bencsik András-Tóth Barnabás: Variációk a közigazgatási bíráskodásra, JURA - A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapja, 2017/2, 289.
[6] Stipta i.m. 12., Bencsik-Tóth i.m. 289.
[7] Bencsik-Tóth i.m. 289.
[8] Uo. 290.
[9] Uo.
[10] Patyj András: A magyar közigazgatási bíráskodás elmélete és története, Dialóg Campus, Budapest, 2019, 45. A szabályozás második részterülete a hatáskör terjedelmére vonatkozó normák megállapítása, azaz, hogy milyen típusú közigazgatási aktusok (cselekmény, határozat, intézkedés) jogszerűsége vitatható a bíróság előtt. Harmadrészt, az eljáró bíróság döntési jogkörére vonatkozó szabályoknak rendelkezniük kell arról, hogy a jogszabálysértő közigazgatási aktus megsemmisítésére (cassatio) vagy megváltoztatása és a közigazgatási szerv helyett érdemi döntés meghozatala (reformatio) is lehetséges. Bővebben lásd Patyi, A magyar közigazgatási bíráskodás... i.m. 45-47.
[11] F. Rozsnyai Krisztina: Hatékony jogvédelem a közigazgatási perben, Eötvös Kiadó, Budapest, 2018, 55.
[12] Uo. 56.
[13] Stipta i.m. 11-12.
[14] Küpper Herbert: Magyarország átalakuló közigazgatási bíráskodása, In: MTA Law Working Papers 2014/59, 2.
https://jog.tk.hu/uploads/files/mtalwp/2014_59_Kupper.pdf (2022. február 3-i letöltés).
[15] Uo. 3.
[16] Uo.
[17] Az alsóbb fokú bíróságok kérdésköréről és a reformtervekről lásd Patyi, A magyar közigazgatási bíráskodás... i.m. 76-84., valamint Uö: Törések és hiányok - a magyar közigazgatási bíráskodás történeti modelljének néhány példája, In: "Bírák vagyunk...". A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kihirdetésének 150. évfordulója tiszteletére (szerk.: Peres Zsuzsanna-Bagossyné Körtvélyesi Mária), Országos Bírósági Hivatal, Budapest, 2019, 89-104.
[18] Küpper i.m. 4.
[19] Uo. 5.
[20] A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 60. §-a.
[21] 1950 és 1954 között az államigazgatási szervekre irányadó valódi eljárásjogról nem lehetett beszélni. Ezen az 1957. október 1-jén hatályba lépett Et. változtatott, amely kodifikálta a hatósági eljárás általános szabályait. Az Et. átfogó módosítására a nagy számban "elszaporodott" különös eljárási szabályok miatt 1981-ben került sor. Az Országgyűlés által elfogadott 1989. évi I. törvényt nevezzük Áe.-nek. Patyi András: A " Kódexek kora". Az eljárási törvények változásai az 1957. évi IV. törvénytől (Et.) az általános közigazgatási rendtartásig, In: A közigazgatási eljárásjog alapjai és alapelvei (szerk.: Patyi András-Varga Zs. András), Dialóg Campus, Budapest, 2019, 119-121.
[22] Az Alkotmánybíróság a jogállamiság elvéből vezette le a közigazgatás törvény alá rendeltségét, ami azt jelenti, hogy a közhatalom birtokában eljáró közigazgatási szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által szabályozott eljárási rendben, az anyagi jog által megállapított keretek között hozzák meg döntéseiket. A közigazgatás törvény alá rendeltsége követelményének érvényesülését a bíróságok kötelesek biztosítani. A követelmény értelmezése körében lásd: 56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 2/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25., 28, 38/2012. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [72]; 14/2018. (IX. 27.) AB határozat, Indokolás [23]. A közigazgatási határozatok törvényességének bíróság általi ellenőrzésére vonatkozó kritériumok körében hozott három legjelentősebb határozat: 32/1990. (XII. 22.) AB határozat, 63/1997. (XII. 12) AB határozat és a 39/1997. (VII. 1.) AB határozat. Továbbá lásd Patyi András: A közigazgatási-közhatalmi eljárásokkal szembeni legfontosabb alkotmányok követelmények, In: A közigazgatási eljárásjog alapjai és alapelvei (szerk.: Patyi András-Varga Zs. András), Dialóg Campus, Budapest, 2019, 21-25.
[23] Küpper i.m. 5.
[24] Patyi, A magyar közigazgatási bíráskodás elmélete ... i.m. 172.
[25] Uo. 198.
[26] Kúria joggyakorlat-elemző csoport. Összefoglaló jelentés a közigazgatási perek eljárási kérdéseinek elemzéséről, Kúria, Budapest, 2012, 6. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/osszefoglalo_%20jelentes_kozigazgatasi_perek.pdf (2022. február 3-i letöltés)
[27] Az Áe. 72. § (1) bekezdése értelmében jogszabálysértés miatt az ügyfél a bíróságtól - a Minisztertanács rendeletében meghatározott körben - az államigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát kérheti, ha a határozat az ügyfélnek az Alkotmányban biztosított és más alapvető személyi, családi és vagyoni jogát megvonja vagy korlátozza, illetőleg az ügyfélre ilyen kötelességet állapít meg.
[28] Az MT rendelet taxatív módon, 23 pontban sorolta fel a bíróság által felülvizsgálható határozatok körét.
[29] Patyi, A magyar közigazgatási bíráskodás elmélete ... i.m. 204.
[30] Uo. 205.
[31] Kúria joggyakorlat-elemző csoport i.m. 6.
[32] Küpper i.m. 7., 1991. évi XXVI. törvény, Kalas Tibor: A közigazgatási bíráskodás fejlődéséről és mai állapotáról, In: Ad Astra Per Aspera - Ünnepi kötet Solt Pál 80. születésnapja alkalmából (szerk.: Darák Péter - Koltay András), Pázmány Press, Budapest, 2019, 417.
[33] Kalas i.m. 417.
[34] Isz. mód. törvény 5. § (2) bekezdés: A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet olyan szerv hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra kiterjed, és e határozatot a bíróság a törvény alapján megváltoztathatja."
[35] Isz. mód. törvény, Általános indokolás.
[36] Régi Pp. 10. § (2) bekezdés.
[37] 2002. évi XXII. törvény 1. §.
[38] 2002. évi XXII. törvény indokolása.
[39] Patyi, A magyar közigazgatási bíráskodás elmélete ... i.m. 198.
[40] Küpper i.m. 9.
[41] Régi Pp. 326. § (6)-(7) bekezdések. Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállításával kapcsolatos törvénymódosítások margójára, Jogtudományi Közlöny, 2013/3, 151.
[42] Bszi. 193. § (1) bekezdés.
[43] Bszi. 19-20. §-hoz fűzött jogalkotói indokolás.
[44] Uo.
[45] Rozsnyai, A közigazgatási és munkaügyi bíróságok... i.m. 153.
[46] Uo. 148, 150.
[47] Kalas i.m. 415-417.
[48] Uo. 418.
[49] Bubori Nóra Beáta et. al: A közigazgatási bíráskodással kapcsolatos főbb változási folyamatok a közelmúltban Magyarországon, In: Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes folyamatok alakulása az elmúlt években (szerk. : Tilk Péter-Fekete Kristóf Benedek), Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, Pécs, 2020, 39.
[50] Uo. 42-43.
[51] Kp. 99. § (2) bekezdés és 133. § (4) bekezdés (2017. III. 1.).
[52] Kp. 115. § (1) bekezdés (2017. III. 1.).
[53] Kp. 116. § (2017. III. 1.).
[54] Kp. 99. §-hoz fűzött jogalkotói indokolás.
[55] A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel és az egyes hatósági eljárások egyszerűsítésével összefüggő törvények módosításáról szóló 2017. évi CLXXXVI. törvény (a továbbiakban: Bürotörvény.) 76. § (2) bekezdésével utóbb beiktatott (5) bekezdés akként rendelkezett, hogy az Ákr. 116. § (2) bekezdésében foglalt határozatok ellen sincs helye fellebbezésnek, ha azt a törvény kizárja. A Bürotörvény. - összhangban a közigazgatási per elsődlegességével - megerősítette, hogy az Ákr. rendszerében nem általános jogorvoslat az elsőfokú határozat elleni fellebbezés és lehetővé tette, hogy az Ákr. által a 116. § (2) bekezdésben meghatározott ügytípusokban általánosságban biztosított fellebbezés lehetőségét törvény kizárhassa. Lásd Bürotörvény. 76. §-hoz fűzött jogalkotói indokolás. Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez (szerk. : Barabás Gergely-Baranyi Bertold-Fazekas Marianna), (Complex Jogtár). Az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény 200. §-a és 252. § (2) bekezdése értelmében 2020. január 1. napjától hatályát vesztette az Ákr. 116. § (2) bekezdése a) pontjában a Járási (kerületi) hivatal vezetője vagy" szövegrész. A módosítás eredményeként kialakított egyfokú hatósági eljárási modell összhangban van az Ákr. azon célkitűzésével, miszerint a hatósági eljárás megindulása/megindítása és abban hozott anyagi jogerős bírósági döntés meghozatala között a lehető legrövidebb idő teljen el. A képviselő testület kivételével, a helyi önkormányzat szerve vagy rendvédelmi szerv helyi szerve által hozott határozat ellen továbbra is lehet fellebbezéssel élni kivéve, ha törvény a fellebbezést kizárja. Lásd Az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvényhez fűzött általános indoklás.
[56] Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása (2018. június 28.) 5. cikk, 10.cikk.
[57] Bubori i.m. 83.
[58] Kbtv. 1. § (1) bekezdés.
[59] Kbtv. 1. melléklet, Általános indokolás.
[60] Kbtv. 5. § (2) bekezdés, Kbtv. 5-6. §-hoz fűzött jogalkotói indokolás.
[61] Kbtv. 11. § (1) bekezdés, Kbtv. 11-14. §-hoz fűzött jogalkotói indokolás.
[62] Bubori i.m. 99.
[63] Bubori i.m. 105-106., Patyi András: Néhány gondolat a hetedik Alaptörvény-módosítás ürügyén, In: Liber Amicorum László Trócsányi: Tanulmánykötet Trócsányi László 65. születésnapja alkalmából (szerk.: Kruzslicz Péter-Sulyok Márton-Szálai Anikó), Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézete (SZTE ÁJK NRTI), Szeged, 2021, 139-155.
[64] A 2021. évi CXXXIV. törvény végső előterjesztői indokolása a 69., 72., 73. és 79-81. §-okhoz.
[65] A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2020. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében 5.
www.parlament.hu/irom41/16704/16704.pdf (2022. február 2-i letöltés).
[66] Uo.
[67] Uo.
[68] A 2021. évi CXXXIV. törvény végső előterjesztői indokolása a 153. §-hoz.
[69] A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2020. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében 3. www.parlament.hu/irom41/16704/16704.pdf (2022. február 2-i letöltés).
[70] A beszámoló adatlapjai az alábbi linken érhetők el: www.parlament.hu/irom41/16704/16704.pdf (2022. február 2-i letöltés).
Az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága 2021. október 26-án megtartott ülésének a jegyzőkönyve az alábbi linken érhető el: www.parlament.hu/documents/static/biz41/bizjkv41/IUB/2110261.pdf (2022. január 31-i letöltés).
[71] A 2021. évi CXXXIV. törvény végső előterjesztői indokolása a 69., 72., 73. és 79-81. §-okhoz.
[72] Uo.
[73] Uo.
[74] Uo.
[75] CDL-AD(2021)036-e Hungary - Opinion on the amendments to the Act on the organisation and administration of the Courts and the Act on the legal status and remuneration of judges adopted by the Hungarian parliament in December 2020, adopted by the Venice Commission at its 128[th] Plenary Session (Venice and online, 15-16 October 2021)
www.venice.coe.int/webforms/documents/?pdf=CDL-AD(2021)036-e (2022. február 3-i letöltés).
[76] A 2021. évi CXXXIV. törvény végső előterjesztői indokolása (általános indokolás.)
[77] Bszi. 33. § (1) bekezdés a) pont.
[78] Kp. 12. § (3) bekezdés (2022. március 1-jétől hatályos szöveg).
[79] Kp. 8. § (6) bekezdése (2022. március 1-jétől hatályos szöveg).
[80] A Kúria 2022. január 1. napjától hatályos Ügyelosztási rendje.
[81] Az ún. igazgatási öttagú tanácsok 2021. szeptember 1. napjától működnek.
[82] A 2021. évi CXXXIV. törvény végső előterjesztői indokolása a 153. §-hoz.
[83] Kp. 116. § b) pontja (2022. március l-jétől hatályos szöveg).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főtanácsadó, Kúria.
[2] A szerző beosztott bíró, a Werbőczy Kutatóintézet megbízott vezetője, Kúria. Az írás a szerzők véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az őket foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
