A közbizalom aláásása párhuzamos szabályozással; kritikai gondolatok a közhitelesség tartalmának közigazgatási jogi kiegészítéséhez
A közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő törvények módosításáról szóló törvény hatályba lépésével izgalmasabb fordulatok álltak be, mint az új Ptk.-nak a nagyrészt az Inytv. dogmatikai bázisán kiépülő új szabályozásával.[1] A törvényalkotó talán maga sem gondolta át teljes egészében, hogy egy több mint másfél évszázados magánjogi joglátszat mellett egy párhuzamos közigazgatási joglátszatot alakít ki, amely részben a magánjogi joghatásokat teszi értelmezhetetlenné, kialakítva a jogbizonytalanság új eszközeit az ingatlanforgalomban. A változás az ingatlan-nyilvántartáson kívül minden közigazgatási jogkörben vezetett hatósági nyilvántartást érint, az ingatlan-nyilvántartást annyiban, hogy az anyagi magánjog által szabályozott, a bejegyzett jogokra és feljegyzett tényekre, széljegyzett bejegyzési várományokra kiható közhitelesség eljárásjogi joghatása mellé, egy párhuzamos, az ingatlan-nyilvántartásban átvezetett adatokra - részlegesen - kiterjedő közhitelességet terjeszti ki.[2]
Az új törvényben testet öltött szabályozás alapgondolata tulajdonképpen nem új, ismert: a közigazgatási eljárási törvények és az egyes közigazgatási eljárási jogszabályok viszonyának nem kellően árnyalt, az Áe., majd a Ket. omnipotenciája és omnikompetenciája jegyében született szabályozási illúziója.
- 16/17 -
A két eljárásjogi törvény küzdelmes viszonylatában az Inytv. hatályba lépésekor nem véletlenül azonnal definiálta az eltérő szabályozási elemeit, szinte sui generis eljárási szabályozási igénnyel lépett fel az akkor hatályos Áe.-vel szemben. Megjegyzendő, hogy ugyanezzel az igénnyel, a Ptk.-tól eltérően szabályozta újra az anyagi joghatásokat is. A szabályozási mód megválasztása nem véletlen, mivel mind Ptk., de különösen az Áe. akkori - csakúgy, mint a Ket. mostani - szabályai nem tették lehetővé egy közbizalmat teremtő új nyilvánkönyv kiépülését és működtetését.
Alaki jogi tekintetben az Inytv. 25. § (2) bekezdésében kimondott szabállyal subsidiárius törvényként tekintett az Áe.-re, amelynek szabályait az általa nem szabályozott kérdésekben megfelelően lehetett alkalmazni.1 A 2000. január 1.-én hatályba lépett rendelkezést az Inytv.-t módosító 2005. évi LXXXIII. tv. 336. §-a - az időközben hatályba lépett Ket.-re tekintettel - módosította, és furcsa - jogalkalmazásban nehezen értelmezhető - viszonyt épített ki a két törvény között.[3] Az érthetőnek tűnő szabály mögött nem volt meg a Ket. felhatalmazása.[4] Az ingatlan-nyilvántartási eljárás szabályainak lényegi eltérései annak magánjogi joghatásaiból fakadtak. A Ket. szabályaitól való eltérés a joggyakorlatban felfordulást okozott, az Inytv. hatályos szabályaival ellentétes Ket. szabályokat kértek alkalmazni (értelmezhetetlen ügyféli kör, lehetetlen eljárási cselekmények, alkalmazhatatlan bizonyítási eszközök, a bejegyzések instabilitásához vezető hivatalbóli jogorvoslatok széles köre stb.), a teljes káosz kialakulását csak a közigazgatási bírói kar jogbiztonságot kialakítani kívánó gyakorlata volt képes megakadályozni.[5]
Négy év múltán a jogalkotó is cselekedett és - összhangban a Ket.-et módosító 2008. évi CXI. tv. 63. §-a rendelkezéseivel, megőrizve a Ket. omnipotenciáját - fölöslegessé minősítette az Inytv.-nek a Ket. felé kimondott külön törvényen alapuló, de a Ket. felhatalmazását nem bíró szubszidiaritási szabályát, mivel az felesleges szabállyá vált. Ettől az időponttól az Inytv. szabályozásának a Ket.-től való eltérése magából az un "origo" szabályból, a Ket.-ből fakadt.[6] A siker nem volt teljes, az eltérő szabályozásra való felhatalmazás csak a törvényi, kormányrendeleti jogforrási szintre nyert kiterjesztést, miközben a leglényegesebb eltérő szabályok a miniszteri rendelet szintjén születtek meg. A helyzet tragikomikumát csak fokozta a 2006-ban beálló, a jogállami kereteket szétfeszítő
- 17/18 -
kormányrendeleti szintű szabályozásra való áttérés, amelynek eredményeként az Inytv. nem egyszer kormányrendeleti szintű szabályokat hajtott végre.[7]
A Ket. 2008. évi módosítását mégis üdvözölni kell, mert a Ket-et módosító szabály nem csak a nem szabályozott kérdésekben, de az Inytv-vel összeférhetetlen általános szabályoknak az alkalmazhatatlanságát is kimondta, kiszabadította az ingatlan-nyilvántartási eljárást a Ket. jogbiztonságot felszámoló szabályai dzsungeléből.
A Ket. és Inytv. viszonyának kérdése nem szűnt meg pulzáló viták tárgya lenni: a jogalkotó a közigazgatási hatósági jogkörben vezetett nyilvántartások tanúsító erejének egységesítését határozta el, és egy most már minden hatósági nyilvántartásra kidolgozandó általános szabályrendszert alkotott a 2013. évi LXXXIV. törvényben.
E tanulmánynak nem feladata a törvény elemzése, kizárólag azzal a részével foglalkozik, amely az ingatlan-nyilvántartás tartalmát érinti, és annak magánjogi joghatásait torzítja.
A közhitelesség az ingatlan-nyilvántartási jogban, mint eljárásjogi joghatás származékos joghatás annyiban, hogy anyagi jogi jogvédelmi hatás nélkül nem értelmezhető.[8] Egyfelől a közhitelességen alapul a jogvédelem, de a meghatározottsági irány fordított. Ahol a jogvédelem határa meghúzódik, addig tart a közhitelesség hatása is. A közhitelesség nem hat azok felé, akik tudnak vagy kellő gondosság mellett tudhatnak a tanúsított hiteles tartalommal ellentétes állapotról.
Nincs jogvédelem az alapul szolgáló okirati változásátvezetéshez fűzött joghatás nélkül. Dogmatikailag tarthatatlan a legitimáló hatást függetleníteni a bejegyzéshez fűződő joghatástól.
Törvényi vélelem alapján tehát az ellenkező bizonyításig feltételezni kell annak a jóhiszeműségét, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot, vagyis nem vehető figyelembe, ha harmadik személy arra hivatkozik, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog, feljegyzett tény fennállásáról nem tudott. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége jelenti továbbá azt is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett jog megilleti azt, akinek a javára bejegyezték, de jelenti azt is, hogy harmadik személynek nem kell számolnia olyan jog fennállásával, amely az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel.
- 18/19 -
Közjogi oldalról közelítve: az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéhez fűződő állami garanciavállalás az ingatlanra vonatkozó tulajdoni - és bizonyos használati viszonyok tekintetében a bejegyzett - jóhiszemű és ellenérték fejében szerző - jogosult védelme, és ezáltal az ingatlanforgalom biztonsága mellett, az ingatlanokkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátásának megalapozottságát is szolgálja.
Az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogvédelmi hatásának konzisztens és koherens rendszerét a Ket. új "közjogi" közhitelesség koncepciója teljes mértékben felborítja. A fogalmak keveredése mindazonáltal nem csak dogmatikai szempontból jelent problémát, hanem várhatóan a gyakorlati jogalkalmazásban is komoly nehézségeket fog okozni.
Komoly gond fogalmazható meg különböző tartalmú és jogvédelemi hatásokat felmutató nyilvántartások fűnyíró elvre épített legitimáló hatásának szabályozási módszerét illetően.
Emellett alapos felülvizsgálatot és megfontolást igényel annak a kiinduló tételnek a fenntartása, amely a nyilvántartás közhitelességét annak hatósági vezetésére vezeti vissza.
Gyakorlati oldalról: az ebnyilvántartás nem vethető össze az ingatlan-nyilvántartással sem tárgyában, sem alanyában, de főleg tartalmában és célzott alanyi körében, jogvédelmi hatásaiban, így nemcsak nem szerencsés, de megengedhetetlen is ezen különbségek felismerése esetén azt egyformán szabályozni.
Mivel a Ket. fenn tart egy nagyon tetszetős - álláspontom szerint önellentmondó - szabályt a hatósági nyilvántartási bejegyzés közigazgatási határozat jellegéről, nem kerülhető el ennek egy rejtett következményének a vizsgálata sem.[9]
Az ingatlan-nyilvántartásban csak bejegyzési határozat (kivételesen végzés) alapján van helye nyilvánkönyvi bejegyzésnek. A bejegyzés a határozat végrehajtása, a határozattal egyidejűleg. Ez jelenti a bejegyzés kettős tartalmát: döntés a hatóság és az ügyfelek (inter partes joghatás), regisztráció a nyilvánosság: mindenki felé (erga omnes joghatás). A nyilvánkönyvi joghatások, köztük a most tárgyalt közhitelesség is kizárólag utóbbihoz, azaz a nem a hatósági döntéshez, hanem a nyilvánosságra hozatalt jelent regisztrációhoz tapadnak. A Ket. alapján önmagában a bejegyzés is határozat, így viszont kettős határozati struktúra bontakozik ki előttünk, ami viszont ebben a kontextusban fogalmi önellentmondás, megengedhetetlen meglátásom szerint.
Ezzel a problémakörrel, de általában az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kettős természetével is szorosan összefügg a kettős eljárásjogi joghatás: a jogerő és a közhitelesség egymástól részben független, részben egymást keresztező viszonya.
- 19/20 -
A nyilvánkönyvi bejegyzések eljárást befejező hatósági határozaton alapulnak, amelyek a nyilvánkönyvi főkönyvben (telekkönyvi betét, tulajdoni lap) megjelenítve önmagukban is joghatásokat váltanak ki az érintett felek, illetve a hatóság között, de erga omnes hatásokkal nem bírnak.[10] A bejegyzések viszont kifelé, a nyilvánkönyvet megtekintők és ez alapján szerzők, továbbá az ingatlanokkal kapcsolatos ügyekben eljáró bíróságok, hatóságok felé hatnak.[11]
A bejegyzések a jogkeletkeztető hatályt leszámítva akkor is hatnak, ha nem született határozat az adott bejegyzés ügyében, de a bejegyzés - jogellenesen - mégis foganatosítást nyert a telekkönyvben.[12] Ebből következően a jogvédelmi és igazoló hatások nyilvánkönyvi határozat hiányában alkalmazott, illetőleg nyilvánkönyvi határozattól eltérő bejegyzés esetén is beállhatnak.
A nyilvánkönyvi külső joghatások csak közvetetten - a bejegyzést elrendelő és megengedő határozatnak megfelelő, azt követő bejegyzés esetén - kötődnek a nyilvánkönyvi határozatokhoz, közvetlenül magához a nyilvánkönyv tartalmához, azon belül is a nyilvánkönyvi centrumhoz (telekkönyvi betét, tulajdoni lap), mint az önálló ingatlan, illetőleg a reá vonatkozó jogok és jogilag jelentős tények jelképi megjelenítőjéhez rendeltek.[13] Előbbiek alapján úgy tűnhet fölösleges foglalkoznunk a nyilvánkönyvi tartalom változását megalapozó határozatok jogerőhatásaival, hiszen azoktól függetlenek a nyilvánkönyvi joghatások. Nos, ez az álláspont is téves. Normál esetben a nyilvánkönyvi betéten átvezetett változások megfelelnek az arról rendelkező határozatnak, és annak alapján egy függő hatályú határozathoz kapcsolódnak a nyilvánkönyvi hatások.
A jogerőhatás és közhitelesség közötti összefüggés lehetőségét tehát a nyilvánkönyvi bejegyzésnek, mint a bejegyzési határozatot végrehajtó cselekvésnek - szabály szerint fenn állóközvetlen és feltétlen meghatározottsága alapozza meg.[14] Úgy gondolom, hogy a kettős jogvédelemi
- 20/21 -
hatás kölcsönös feszültségviszonya mögött valójában a nyilvánkönyvi bejegyzés fogalma kettősségének[15] nem kellően tisztázott problémája húzódik meg.
A nyilvánkönyvi határozatok körében a jogerőhatás, illetőleg a nyilvánkönyvi bejegyzésekhez fűződő közhitelesség joghatása viszonyának tisztázása, különösen a közhitelesség beálltához kapcsolódó kritikus idő, a jóhiszemű szerzőt megillető törvényes védelem tényleges tartalmának meghatározása miatt szükséges. A nyilvánkönyvi bejegyzések véglegessége, a jogerő és a közhitelesség jogvédelmi hatása beállta időpontjának, a közhitelesség idődimenziójának kérdése azért merül fel, mert bár a nyilvánkönyvi bejegyzések nem jogerőtől függő bejegyzések, de ugyanakkor a bejegyzési határozat ellen benyújtott különböző jogorvoslatok függő hatályúvá teszik a megtámadott bejegyzést, illetőleg a hozzájuk fűzött nyilvánkönyvi hatálytól függően különböző módon a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzéseket is.[16] Emellett járulékosan kizárják az ingatlanforgalomban fellépő és nyilvánkönyvi jogot szerző fél jóhiszeműségét is. A kérdésfelvetést tovább árnyalja, hogy a nyilvánkönyvi joghatások a nyilvánkönyvi bejegyzettséghez kapcsolódnak, és ennek alapján a telekkönyvi betét, illetőleg a tulajdoni lap tartalmához rendeljük őket.[17]
A nyilvánkönyvi határozatok és bejegyzések több irányban is hatnak, egyfelől kifelé, a nyilvánkönyvi eljárásban érintett felek, még inkább a nyilvánkönyvet megtekintő harmadik személyek felé, illetőleg befelé, a nyilvánkönyvi iroda felé is, hiszen azt rendelik el, hogy a határozatban meghatározott jogváltozást be kell vezetni a nyilvánkönyvi tulajdoni lapra (telekkönyvi betétbe). Kifelé a jogváltozásokat alapítják és közvetítik, befelé a szervezeti hierarchikus viszonylatban kötelezettséget írnak elő meghatározott tevékenységre. A változásnak nyilvánkönyvi betétbe történő bevezetésére.
A nyilvánkönyvi határozatok külső hatásai is több irányúak. A nyilvánkönyvi eljárásban részes felek felé,[18] azaz az ügyféli képességgel bírók felé a jogerőhatások állnak be. A jogerőhatások harmadik személyek felé nem irányulnak, lévén nem alanyai az eljárásnak. A nyilvánkönyvi határozatokon alapuló nyilvánkönyvi betétben eszközölt átvezetések harmadik személyek felé legitimáló erővel hatnak, de ebben a relációban nem beszélhetünk jogerőhatásokról.
- 21/22 -
A következtetésünk abban összegezhető, hogy a jogerőhatások a nyilvánkönyvi eljárásban részes felek között, az igazoló-legitimáló hatások a nyilvánkönyvi eljárásban részes felek és harmadik személyek felé is hatnak.[19]
Ott, ahol a telekkönyvi bejegyzési kérelemnek helyt adó határozatok ellen nincs helye jogorvoslatnak a jogerőhatás és a bizalomvédelmi hatás közötti feszültség kérdésköre nem merülhet fel. Ilyen feltételen és közvetlen közhitelesség a német és - talán - a svájci telekkönyvhöz kapcsolódik.
A nyilvánkönyvi bejegyző határozat és a nyilvánkönyvi tartalom kettősségének alárendelten kettős jogorvoslati rendszer alakul ki a nyilvánkönyvi jogban. A nyilvánkönyv által tükrözött jogállapot tekintetében fennálló kettős jogorvoslati rendszer egymás mellett működik, eltérő célokkal, és ennek alárendelten más joghatásokkal. Ez a kettősség független a nyilvánkönyvi szervezettől. Ha e két jogorvoslati funkció szabályozása nem pontosan elhatárolt egymástól, akkor esetenként egymást keresztezőén hat. Kettős jogorvoslati fórumrendszer esetén - feltételezve pontosan elkülönített joghatályaikat - a jogerőhatások is kettős: jog-, illetőleg perorvoslatok szabályrendszere szerint fejtik jogvédelmi hatásukat.
Itt a Ket. módszertani útmutatója a kiindulópontja kritikai vizsgálatunknak. A Ket.-hez fűzött indokolás szerint a hatósági nyilvántartás közhitelesség nem függ a bejegyzéshez fűződő joghatálytól. Ellentétben a Ket. bizonyítás nélkül maradt ex officio állításával, bizonyítsuk a tétel ellenkezőjét magával az ingatlan-nyilvántartási jogszabállyal.
Azt állítom a Ket.-el szemben, hogy ha a bejegyzésnek, feljegyzésnek nincs (konstitutív, vagy deklaratív) joghatálya, akkor abban a részében az ingatlan-nyilvántartás, mint hatósági nyilvántartás tartalma nem is közhiteles, nem fűződik hozzá a megdönthető törvényes tanúsító erő, a jogosult legitimációja, az ellenkező bizonyításának terhe és kötelezettsége, az ismertség fikciós vélelme, sőt ezzel ellenkezőleg annak kell bizonyítania, aki erre a tartalomra hivatkozik. Állítom, hogy a jogszabályon alapuló jogok és tények tekintetében az azzal ellentétes nyilvánkönyv nem közhiteles, a feljegyezhető tények lényeges része tekintetében, továbbá a területi adatok tekintetében ma sem, a Ket. nagy ívű deklarációja után sem közhiteles az ingatlan-nyilvántartás.
Annak belátásához, hogy a jogszabályon (normatív aktusnál fogva beálló) alapuló jogváltozás nem függhet további regisztratív cselekményektől (egyedi aktustól) nem kell további magyarázat.
- 22/23 -
Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tényeknél a bizonyításban az Inytv. 17. § a segít nekem. Az Inytv. 17. § (2) bekezdése szerint az alábbi feljegyzésének elmaradása az egyébként azokhoz fűződő joghatásokat nem érinti.
a) a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése,
b) a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, végelszámolás,
c) a külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégjegyzékből történő törlése,
d) kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása,
e) az ingatlanügyi hatósági határozat elleni jogorvoslati kérelem, ügyészi felhívás, ügyészi fellépés benyújtása,
f) bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló vagy azzal kapcsolatos bírósági határozat elleni felülvizsgálati kérelem benyújtása,
g) az ingatlan jogi jellege,
h) bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése iránti kérelem vagy megkeresés elutasítása,
i) épület létesítése vagy lebontása,
j) az ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztése,
k) jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye, mértéke és jellege.
Tisztes sorozat ez. Mindezek tények esetén a törvény maga kapcsolja ki a bizonyító a nyilvántartás bizonyítóerejét, nincs legitimáció. A bejegyzés informatív hatálya esetén nincs közhitelesség. Mindenki végigjárja ezt a bizonyítási folyamatot, ha nem tanulja meg előre a tételt.
Ezzel szemben az alábbi tények feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat nem érvényesítheti a jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben.
l) bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás,
m) bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelése, valamint egyéb építésügyi korlátozás,
n) a szerződésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom,
o) az e törvényben meghatározott perek és büntetőeljárás megindítása,
p) árverés, nyilvános pályázat kitűzése,
q) a zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelőző biztosítási intézkedés, zárlat az Európai Unió
által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására,
r) tulajdonjog fenntartással történt eladás,
s) a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő lemondás,
t) jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása,
u) ranghely megváltoztatása,
- 23/24 -
v) a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. §-ának (2) bekezdése szerinti, a közös tulajdon átruházására a tulajdonostársak összes tulajdoni hányadának legalább kétharmadát feljogosító alapító okirat elfogadása, módosítása, illetőleg a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. §-ának (3) bekezdése szerinti, a közös tulajdon átruházására a tulajdonostársak összes tulajdoni hányadának legalább négyötödét feljogosító alapító okirat módosítása, továbbá az elfogadás, a módosítás időpontja,
z) az e törvényben meghatározott megismételt hagyatéki eljárás megindítása.
Itt viszont beáll az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, minden rész vélelemhatályával egyetemben.
Nem célszerű tehát a hatósági nyilvántartások közhitelességét ab ovo függetleníteni a bejegyzések hatályaitól. Lehetséges, sőt talán természetes, hogy a közigazgatási adatok, tények, más metafizikai adatok (jog, állapot) esetén ez a tétel igaz. Olyan hatósági nyilvántartásoknál, mint az ingatlan-nyilvántartás a magánjogi joghatások miatt ez a tétel nem igazolható, sőt cáfolható, tehát nem igaz.
A Ket.-et módosító törvény miniszteri indokolásában adja meg alaptézisét, amelyet abban összegez, hogy önálló közigazgatási jogi joghatásokat tulajdonít a nyilvántartásoknak. Ebből a tézisből nyer levezetést az önálló közhitelességi joghatás is, amely a hatósági nyilvántartás teljes tartalmára kiterjesztést nyer. A tézist azonban nem szembesíti azzal keresztfeltétellel, hogy ez tartható-e akkor is, ha magánjogi joghatások is fellépnek a nyilvántartásokban.
Az első kritikai megjegyzés ezzel a kapcsolatban abban összegezhető, hogy amikor a jogalkotó nekilátott a hatósági nyilvántartások közhitelességi joghatásai egységesítésének, akkor első figyelmét magára a Ket-re kellett volna vetnie, hogy egyfelől következetessé tegye a Ket normaszöveg rendszerét, másfelől összhangba hozza azt a különböző hatósági nyilvántartások hatályos tartalmával és konkrét norma szövegezésével. Ez elmaradt, ennek folytán a Ket. és pl. az ingatlan-nyilvántartás normatív tartalma nem congruens.
Ennek alapján az első jogalkotói feladat az lett volna, hogy tisztázza a hatósági nyilvántartások tartalmát, annak differenciáltságát, és az abból fakadó jogértelmezési zavarok lehetőgének kizárását.
Ebben a tisztázó feladatsorban az első lépésként fel kellett volna figyelni arra, hogy a Ket. valamilyen okból eltérő tartalmat ad a hatósági nyilvántartásoknak, mint a szaknyilvántartások
- 24/25 -
szabályai, amelyek azt nemcsak részletezőbben fogalmazzák meg, de differenciáltan, és annak mentén eltérő joghatásokat fűznek a hatósági nyilvántartáshoz.[20]
A közhitelesség, illetve az ahhoz fűződő joglátszat által biztosított jogvédelem szempontjából az ingatlan-nyilvántartásban három, egymástól élesen elkülönülő tartalmi kategória létezik, szemben a Ket. meg nem határozott adattartalmával:
- a jogok (ezekre terjed ki a jogvédelem);
- a tények (az Inytv. két csoportjukat határozza meg aszerint, hogy a feljegyzésüktől függetlenül is kifejtik-e a joghatásukat, érvényesíthetőek), valamint
- az adatok (ezekre önmagukban nem létezik jogvédelem).
Az adatok szintén két csoportra bonthatók: személyes adatok és dologi adatok.
Előbbieknek a közhitelesség körében a bejegyzett jogosultak "identifikálása" szempontjából van alapvető jelentősége, így ezek nem választhatóak el a jogvédelmi hatálytól. A személyes adatok[21] megváltoztatása adott esetben jogosult változtatást jelent, az adatváltozással változhat a bejegyzett jogosult személye. A jóhiszemű harmadikat pedig akkor is megilleti az alaki joglátszaton alapuló jogvédelem, ha a tévesen/hibásan bejegyzett adatok alapján nem tulajdonostól szerez. Ezzel szemben a dologi adatok körében még közvetlenül sem érvényesül a közhitelesség.
A Ket. módosítása kapcsán a jogalkotó nem tisztázta a hatósági nyilvántartások adattartalmának fogalmi készletét, viszont megtette ezt a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal kapcsolatos szabályoknál.
Mi az oka annak, hogy itt - ellentétben a nyilvántartással - tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására vonatkozó megkülönböztetett strukturált tartalomról szól a Ket.?[22]
Mi az oka annak, hogy a hatósági bizonyítvánnyal kapcsolatos külön szabályokban tény, egyéb adat vagy állapot igazolására vonatkozó differenciált tartalomról szól a Ket. 83. § (1) bekezdése: "az ügyfél kérelmére a hatóság tény, állapot vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki."
Mi az oka annak, hogy a hatósági igazolvánnyal kapcsolatos külön szabályokban ügyfél adatainak vagy jogainak igazolására vonatkozó differenciált tartalomról szól a Ket. 85. § (1) bekezdése: "A hatóság - jogszabályban meghatározott esetben és adattartalommal - az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki."
És végül: mitől világos és objektív a hatósági nyilvántartással kapcsolatosan meghatározott Ket. 86. § (1) bekezdése: "A hatóság a törvényben meghatározott adatokról közhiteles hatósági nyilvántartást vezet." A Ket. 82. §-a alapján az Inytv. a Ket. 86. §-ától eltérően nemcsak adatokat, de jogokat és jogilag jelentős tényeket, körülményeket tart nyilván.
- 25/26 -
Ha ennek a homályos és bizonytalan normaszövegezésnek nem a jogalkotó slendriánsága az oka, akkor tisztázni kell, miért akart a jogalkotó különbséget kívánt tenni a hatósági bizonyítványok, igazolások és nyilvántartások tartalma között.
Kísérletet nem teszek most a válaszadásra, mert valószínűleg nincs. Ha nincs, akkor az a norma világosságának, ezzel összefüggésben a jogbiztonságnak a kérdését is felveti.[23] Arra azonban már most rá kell mutatni, hogy a nyilvántartási tartalom kérdése kulcsfontosságú, és éppen a hatósági nyilvántartásoknál szükséges erre a differenciáltságra odafigyelni, ha a másik két közhiteles adattárnál ez sikerült.
Van ennek a látszatra kisebb súlyú, orrvérzésszerű hibának leágazása e tanulmány tartalmához. Az Inytv. 5. §-ának (1a) bekezdéssel történő kiegészítése az ennek a modellnek alapján módosított Ket. szabály alapján történt. Erről szól a tanulmány.
A Ket. 86. § (1c) bekezdése alapján a Ket. 86. § (1a) és (1b) bekezdés tekintetében nem alkalmazható a 82. § (1) bekezdése, amely szerint "A hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban e törvényt akkor kell alkalmazni, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik." A Ket. ezzel a szabállyal újra vaskarataténba sorolta tehát a hatósági nyilvántartásonként ismert ingatlan-nyilvántartást.[24] Az adatok közhitelességének kimondására volt erre példa az 1972. évi 31. törvényerejű rendelettel szabályozott ingatlan-nyilvántartásban, éppen a jogbiztonság céljából kellett megszabadítani ettől az ingatlan-nyilvántartást az 1997. évi CXLI. tv.-ben a kötelező használat kimondásával.[25]
A jogalkotó látszólagos múltba révedése mellett azonban most lényegileg másról van szó. A jogalkotó egy következetlen és pongyola Ket. normaszövegezés mellett differenciálatlan joghatásokat önt rá, teljesen figyelmen kívül hagyva annak kihatását magánjogjog másfél évszázados anyagi jogi joghatásrendszerére. Sohasem szerencsés eljárásjogi joghatásokat összekeverni anyagi jogi joghatásokkal. Az különösen megengedhetetlen, hogy a magánjog eljárásjogi joghatásait, annak megértése nélkül ráöntjük általában a hatósági nyilvántartások "adattartalmára".
Az elemzéshez azonban tisztáznunk kell a módosított Ket.-nek az ingatlan-nyilvántartás közbizalmi rendszerét meggyengítő szabályait.
A Ket. 86. § (1a) bek. "A hatósági nyilvántartás közhitelessége alapján az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a hatósági nyilvántartásban szereplő adatokban bízva szerez jogot." Az első, a jogalkotó által kollíziónak vélt alapvető ellentmondás a Ket. és az Inytv.
- 26/27 -
között a jóhiszeműség vélelmének átírása, amelyen az egész ingatlan-nyilvántartás jogvédelemi rendszere alapszik.
Az Inytv.-ben ezzel ellentétben a jóhiszeműség vélelmének konstituáló törvényi tényállási eleme az ellenérték fejében szerzés a Ket. ezt nem követeli meg. Az Inytv. csak a jóhiszemű szerző javára állít fel vélelemhatályokat, a forgalmi biztonság megteremtése okán,a ket. ezzel szemben differenciálatlanul mindenféle jogi helyzetre: statikusra és dinamikusra, mindenféle alanyra egyaránt kiterjeszti azt. A jóhiszeműség definíciója felesleges is, mert nem erre szólnak a vélelemhatályok.
Érdekes az Inytv. válaszreakciója a törvénymódosítás folytán. A Ket.-szabályt szószerint adatra értelmezi és az Inytv. 5. § (1a) bekezdésében a Ket. alapján kimondja: "Az ingatlan-nyilvántartás az e törvényben foglaltak szerint nyilvántartott adatok tekintetében - a 2. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adatok kivételével - közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül." A kivétel a személyazonosító adatokra vonatkozik, amelyből a contrario következik a dologi adatokra vonatkozó közhitelesség.
A Ket. 86. § (1a) bekezdés második mondata alapján "Az ellenkező bizonyításáig a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, a hatósági nyilvántartásból törölt adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn." A szabály kínosan azonosan hat az Inytv. 5. §-a (3) bekezdésével, de az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében és jóhiszeműen szerző személyre terjeszti ki a vélelemhatályokat[26] Ebben viszont éppen az van belefoglalva, hogy önmagában a nyilvántartás tartalma nem legitimál senkit sem, a nyilvántartási tartalom csak akkor legitimál, ha kapcsolódik hozzá az ellenkező anyagi jogi állapot hiánya és az ellenérték fejében történő szerzés. A Ket. közigazgatási magán jogból másolt vélelemrendszere nem épít a magánjogi feltételekre, viszont nemcsak eltér a Ptk.[27] és az Inytv.-nek az adatokra kimondott gyengített tanúsító erőt érvényesítő rendszerétől, hanem contra legem szabályozást épít ki a Ptk.-val szemben a hiteles tanúsító erő tartalma tekintetében. Ez az contra legem szabályozás gyengítő a jogosultak személyes adatai, erősítő a dologi adatok tekintetében. Az önjáró és önmagáért való szabályozás a metafizikai adatoknál: a bejegyzett jogosultak személyi azonosítását veszélyeztető a jogok és tények tekintetében, míg a fizikai adatoknál azzal a veszéllyel jár, hogy a nyilvántartás önmaga paródiájává válik.
Még inkább önellentmondó a Ket. 86. § (1a) bekezdés harmadik mondata alapján,amelynek alapján "Senki sem hivatkozhat arra, hogy a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatot nem ismeri, kivéve ha a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adat személyes adatnak vagy törvény által védett
- 27/28 -
titoknak minősül, és megismerhetőségének törvényi feltételei nem állnak fenn." Az önellentmondás nem is közvetlenül a szövegből, hanem a miniszteri indoklásból világlik ki, és szinte komikusan hat:"... fontos szempont a Ket. 86. § (1a) bekezdésében foglalt közhitelesség definíciójának, mibenlétének értelmezése során a "senki sem hivatkozhat arra" kitétel kibontása. E szabály nem feltétlenül jelenti azt, hogy a közhiteles nyilvántartás mindenki számára nyilvános, és ahhoz bárki hozzáférhet. A "senki" ebben az esetben arra utal, hogy senki olyan személy, akire az adott ágazati eljárási szabályok vonatkoznak, aki az adott ügyben, eljárásban ügyfél lehet, akinek jogai vagy kötelezettségei szempontjából releváns lehet az adat megismerése (tehát például aki az adatot vagy adatigénylés útján, vagy a nyilvántartásba való külön hatósági közreműködést nem igénylő betekintéssel ismeri meg - utóbbira példa az interneten közzétett nyilvántartás). Így e szabály egy olyan elvi nyilvánosságról rendelkezik, mely ágazat-, illetve eljárás-specifikus." Az értelmezés a legszorosabban összefügg az ügyféli minőséget megalapozó nyilvántartási tartalom és a jogi érdek összemosásával.[28]
Nos,a szabály éppen a fordítottját jelenti annak, amit olvashattunk. A nyilvántartáshoz fűzött cognito, mint fikciós vélelem pontosan a nyilvántartás közhitelességén (tanúsító erő) és nyilvánosságán épül fel. Az a hatósági nyilvántartás, amely hitelesen tanúsít a rá hivatkozó személy helyett, a tanúsított tartalom tekintetétben korlátlanul nyilvános, ezen alapul a szerző jóhiszeműsége melletti vélelem és ez feltételezi, hogy az ismertség mindenkire, azaz bárkire kiterjed. Ennek negatív definíciója a senki, az mindenkit jelent. A jó hír számunkra az ebben a téves értelmezésben, hogy az nem öltött normaszöveget.
A Ket. alapján kiépülő új, közigazgatási közhitelesség hármas tartalmú:
- vélelemhatály:
- jóhiszeműséget alapító
- bejegyzett adat fenn állására
- törölt adat nem létezésére való vélelem.
Mivel az adat differenciálatlanul jelentheti - és jelenti is a Ket. 86. §-a alapján - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogot és feljegyzett tényeket is, így az Inytv. 5. §-a alól kicsúszott a törvényi talaj, olyan vélelmeket és úgy szabályoz, amelyeket úgy nem szabályozhat.
- ellenkező bizonyításának kitett tanúsító erő
Ez nem más, mint az Inytv.-nek az ingatlan-nyilvántartási jogokra, tények melletti tanúsító erőre kimondott szabály megismétlése.
- cognitio fikciója
- 28/29 -
Itt újra másként szabályoz az Inytv., a nyilvántartás ismertsége mindenki felé hat, nemcsak az ügyfelek felé. Nem ügyfél az ingatlan-nyilvántartásban az akinek jogos érdekét érinti a nyilvántartás tartalma, de még az sem feltétlenül, akinek jogi érdekét érinti egy bejegyzési eljárás. Nem ingatlan-nyilvántartási ügyfél az, aki bérleti szerződést kötött egy hiteles tulajdoni lap alapján, és kiderül, hogy törölni kell a bérbeadó tulajdonost, pedig a tulajdoni lap megváltozott tartalma igencsak érinti jogait. Nem ügyfél az a jelzáloghitelező sem a bejegyzési eljárásban, aki bár hitelezett a vevőnek, és vele szemben kikötötte a jelzálogjog alapítását, de a vevő nem kérte a tulajdonjog bejegyzését. A jelzáloghitelező sem kérheti, pedig ettől függően keletkezik joga.
Lehet, hogy mindezek a tételek igazak az ebnyilvántartásra, de értelmezhetetlenek az ingatlan-nyilvántartásra. Ennek oka igen régen nyilvánvaló: az ingatlan-nyilvántartás metafizikai jelenségek: a jogok látszatának az ingatlan-forgalom biztonságának fenntartása érdekében fenntartott nyilvántartása, és nem irányul a statikus állapotok védelmére.
Mi az, amit nem tartalmaz a vélelemhatályok tekintetében a Ket.? Nos, a leglényegesebbet, a hatósági nyilvántartás teljességét és helyességét. Tartalmazza azt az Inytv. 5. § (3) bekezdés első mondata: "A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkező bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér". Ez az igazi vélelemhatály. Ennek "ketesített" jelentése így szólna: a hatósági nyilvántartásba nem vett adat (jog, tény, adat) nem létezik. Ez a vélelemhatály azért szükséges, mert ezen alapul a jogvédelmi hatás: a nem jogosulttól való jogszerzés védelme is. Nos ilyet a Ket. még nem szabályoz. Ne is tegye. Ez a magánjog terrénuma.
Ellentmondásos, de érdekesebb a Ket-nek a közhiteles hatósági nyilvántartások ellentmondó tartalma feloldására igénybe vett eszköze, a közhitelességnek az ellenkező bizonyításától függő értelmezése. Nincs azzal vitánk, hogy a hiteles tanúsító erő ellenkező bizonyításának kitett, az azt késségbe vonók is rájönnek az első ingatlan-nyilvántartási, illetve peres ügyükben.[29] A törvénymódosítást előterjesztő maga is számol ellentmondásokkal a több közhiteles nyilvántartásban párhuzamosan ugyanazon adat tekintetében fennálló közhitelesség joghelyzetére, és ebből következően az esetleges kollízióval. Erre tekintettel értelmezi az origo nyilvántartásból eredő origo közhitelesség fogalmát. Lényeges ezért tudni, hogy melyek azok az "alapnyilvántartások", melyek jellegüknél, tárgykörüknél fogva egy adott adattípus tekintetében alapvető viszonyítási pontnak minősülnek. "Például a természetes személy neve, születési helye és ideje tekintetében elsődleges az anyakönyvet, lakcíme tekintetében pedig elsődlegesen a személyi adat- és lakcímnyilvántartást lehet indokolt közhitelesnek tekinteni". "Amennyiben mégis előállna
- 29/30 -
a jogalkalmazás során a kollízió, tehát egy adat vonatkozásában eltérés fordulna elő más, az adott adatot szintén közhitelesen tanúsító másik nyilvántartással, a Ket. 86. § (1a) bekezdésében foglalt "ellenkező bizonyításig" fordulat jelent megoldást a problémára: ellenbizonyításnak van helye minden esetben, tehát gyakorlati probléma nem merülhet fel. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy hosszabb távon álláspontunk szerint célszerű arra törekedni, hogy elkerülhetők legyenek a szükségtelenül párhuzamos adattartalmak, vagy amennyiben ilyen párhuzamosság megmarad, akkor tisztázni kell, mely nyilvántartást tekintjük az adott adat vonatkozásában közhitelesnek."[30]
Ennek a többes és hierarchizált hiteles tanúsító erőnek a kiépítése, attól tartok, több gondot okoz, mint amennyit megold, feltétlenül újragondolást igényel. A hatósági nyilvántartásokban ugyanarra az adatra, jogra, tényre, állapotra eltérő kettős, hármas stb... hiteles tanúsító tartalom a "vagy ez vagy az" állapotát, következésképpen a "semmit sem bizonyít" következményét jelenti, mivel a megtekintőnek kell ezt követően kideríteni a valódi jogi helyzetet: az origo nyilvántartást.
A nyilvántartás közhitelessége éppen ennek az ellenkezőjét jelenti. Ha van origó meg származékos nyilvántartás (kétségkívül van), akkor az origó-ra kimondható, hogy hiteles, mert ehhez igazodik minden más nyilvántartás, amely viszont, ennek egyenes és ok-okozati következményeként nem lehet ugyanarra kétséget kizáróan bizonyító erejű, sőt, sehogy sem. A példa is adott: ha az erdő jogi vélelme fennállásának az országos erdőállomány adattár az origó nyilvántartása, adatforrása ingatlan-nyilvántartás nem lehet ugyanebben az adat tekintetében közhiteles, mert eltérés esetén ez utóbbit ki kell igazítani, tehát, nem alkalmas arra az ingatlan-nyilvántartás, hogy a szerző az ingatlan-nyilvántartás alapján jogokat szerezhessen. Az ingatlan-nyilvántartás az erdő művelési ág mellett nem rendelkezik olyan funkcióval, hogy az ingatlan-nyilvántartás adattartalma alapján a jogalanyok rá alapozhatnák jogi beszámítás alá eső cselekményeiket, nem származhatnak jogok, kötelezettségek a nyilvántartásból megismert adatok alapján. A talán hosszú logikai okfejtés végeredménye nem kétséges: az egyszerre kettős jelleg az embernél lehet pl. skizofrénia, nyilvántartásnál káosznak hívjuk. Az egyik kórisme a másik következmény.
Ehhez már csak azt idézzük meg, hogy a jogalkotó - egyébként mindenki által helyesnek vélten - a közhitelességet a közbizalom és a jogbiztonság érdekében kívánja szabályozni. "A hatósági nyilvántartásokhoz fűzött közhitelesség szabályozása mérlegelésénél a jogalkotó alapvetően két szempontra figyelt, egyfelől a hatósági eljárási jelleghez kapcsolódó következményekre, mint rendszer specifikus elemre, másfelől figyelembe vette, hogy a nyilvántartásra épül-e az anyagi jogi jogvédelem, amelynek következtében az adott nyilvántartás rendelkezik-e közbizalmi funkcióval?
A kettős - origó versus származékos - közhitelesség rendszere a közbizalom elérésének negatív útja.
- 30/31 -
A személyes adatok ingatlan-nyilvántartási tanúsító erejének szabályozása azért indokolt, mert nincs jog egyértelműen meghatározható jogalany nélkül. Annak kimondása, hogy a személyi adatok nem közhitelesek az ingatlan-nyilvántartásban azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy jogosult, kötelezett személye bizonytalan, ez pedig egyfelől megengedhetetlen másfelől ellentétes a magánjogi hiteles tanúsító erővel: a bejegyzett jog, feljegyzett tény jogosultja, kötelezettje személyével. Mindennek ok az, hogy a magánjogi joghatások (ideértve a közhitelességet is) a forgalomban fellépő joghatások, nem hatnak a status quo-ra, csak a dinamikára. Valódi céljuk a nem jogosulttól való jogszerzés védelmét alapozza meg, ezért csak a legszűkebb körben tartható fenn. A személyi adatoknak kell egy kritikus tömege, amelynek alapján a jogosult, kötelezett személye elhatárolható mástól. Ennek alapján az nem is igazítható ki a személyes adatok tekintetében egyébként közhiteles személyi nyilvántartások alapján, mert megváltoztatná a jogosult személyét.
A közhitelesség tartalmát tekintve eljárásjogi joghatás. A hiteles tanúsító erő azonban csak az un. harmadik személyek felé hat, a tartalom tekintetében jogalakító jogkörrel vagy hatalommal bíró személyek felé (intern jogviszony) nem hat egyáltalán: a változást ők generálták, annak nem teljes regisztrálása nem jogosítja őket (tudnak vagy tudhatnak az ellentétes tartalomról.) A hiteles tanúsító erő nem hat ott, ahol nyilvánvaló az okirattal tanúsított tartalom és az objektív, természeti valóság nyilvánvalóan eltér, vagy a felek hatására könnyen, a hatósági nyilvántartás ellenére eltérhet a tükrözött látszat állapottól.
Ezen az alapon a magánjog elvonja ettől a tartalmi körtől a jogvédelmi hatást. A jogvédelmi hatás hiányában a hiteles tanúsító erő gyengül, egészen annak "o" értékéig, de meg nem szűnik, mert a kiigazítással újra feltöltődik. A jogvédelmi hatás adja meg a bizalomvédelem tartalmát és annak határait is. Nincs önmagában véve vett közbizalmi hatás: az a jogvédelmi hatástól függ, annak eredménye.
Ebből következik a magánjogi közhitelesség közbizalmi meghatározottságából eredő származtatott jellege is: ahol nem érvényesül jogvédelmi hatás, ott a közhitelesség tartalma sem. A jogvédelmi hatás hiányában nem hivatkozhat eredménnyel: jogvédelmi következménnyel a harmadik szerző fél a hiteles tanúsító erő tartalmára. Ilyenek az Inytv.-ben a jogilag jelentős tények nagy köre.[31] A személyi adatok nem teljes körű, de egy kritikus köre valójában a jogosult személyének hiteles tanúsítása kérdését veti fel, így nem adattanúsítási probléma, hanem jog fenn
- 31/32 -
állása bizonyításának kérdése.[32] A jog, tény fennállása, törlése tekintetében fenn álló magánjogi közhitelességi vélelmek rendszere tisztán magánjogi terület, bizonyítási kérdéskör, mivel ezen alapul a jogvédelmi hatás, amely anyagi magánjogi hatás, egyben az ingatlan-nyilvántartás lényege.
Amikor tehát az Inytv. 5. § (1a) bekezdése a bejegyzett személyeknek a nyilvántartáshoz szükséges, e törvényben meghatározott, személyazonosító és lakcímadatok, mint személyi adatok tekintetében kikapcsolja hiteles tanúsító erőt, akkor elvonja a jogosult személye tekintetében fenn álló összes azt követően kimondott törvényes vélelmet.[33] Ez így nemcsak önellentmondás, attól rosszabb, a törvény ugyannak jognak a fenn állását és annak ellenkezőjét is deklarálja. Az ingatlan-nyilvántartási magánjogi tanúsító erő ugyanis a bejegyzett jog, feljegyzett tény tekintetében három irányban hat:
- a jog, a tény fenn állása,
- jog, tény alanya,
- jog, tény ranghelye
tekintetében.
A bejegyzett jogosultak törvényben meghatározott, személyazonosító és lakcímadatait az Inytv. 15. § (1) bekezdése alapján a 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 4/A. § (1) bekezdése rögzíti.[34] Ahhoz, hogy a bejegyzett jogosult egy elvileg korlátlan jogosulti halmaz esetén más potenciális jogosultaktól egyértelműen elhatárolható legyen több olyan személyi azonosító adat kell, amelynek használatával eljutunk a kizárólagos egyediesítésig. Erre modellek, mérések, számítások nem történtek, de eddig úgy tűnt, hogy a jogosult családi és utóneve, születési családi és utóneve, születési éve, hónapja és napja, anyja születési családi és utóneve, a lakcím és a személyi azonosító éppen elegendő. A személyi azonosító magyar állampolgárok esetén tökéletes, de a magyar állampolgársággal nem rendelkezőknél inkább nincs mint van, így a többi metafizikai adatára kell támaszkodni. Ezt az adatot a felek nyújtják a telekkönyv bevezetése óta, lévén, hogy személyes adatuk átadásával ők rendelkeznek akkor, amikor bejegyzést kérnek. A téves személyes adathoz éppen e két tényező okán szükséges az ellenkező bizonyításának kitett irányadó jelleg kikötése, amely nem más, mint gyengített közhitelesség. A jogosult egyedisége jogkérdés, ezért annak a közhitelesség magánjogi tartományán belül kell elhelyezkednie. A jogosult személyes adatai egyediségükben lehetnek közigazgatási természetűek, de teljessége több mint egyedi számú adatok mechanikus összessége, összege: nem más, mint maga a jog alanya. Éppen az a gondunk, hogy nem tudjuk, mikor érünk el
- 32/33 -
ehhez a kritikus tömeghez, mikor lesz az egyedi adatváltozás jogosultságváltozás. E sorok írója több olyan pert ért meg, ahol ez volt kulcskérdés. A jogi probléma pedig éppen abból adódott, amire most a jogalkotó készül: a személyes adatok egyedi elemeit pótolták a személyi adatnyilvántartásból: a végeredmény kifogástalan lett apró hibával: egészen más lett a jogosult.
A személyi azonosító adatok legalább kötelező használatát követeli meg az Inytv. akkor, amikor annak 49. §-ban szabályozza az ingatlan- nyilvántartási előző szigorú szabályát.[35] Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult "örökébe belépni kívánó", annak nyilvántartott személyes adataitól eltérő adatokat felmutató okirat alapján az új jogosult bejegyzését elutasítja azonnal. Az adatok körében fenn álló kellemetlenség a nem teljes közhitelesség megfogalmazásában testesedik ki az Inytv.-ben,[36] nyer óvatos átértelmezést az új Ptk.-ban.[37]
A közhitelesség gyengített kimondását alapozza meg a személyes adatbevitelnél fenn álló új és újabb törvényes biztosítéki rendszerek beépítése. Az ügyvédi, közjegyzői hiteles személyekre gondolok most, ahol a hivatásrendi törvények maguk írják elő a jogosultak és kötelezettek személyes adatai dokumentált ellenőrzését, annak alapján a szükséges személyi adatváltozások nyilvánkönyvi módosításának kezdeményezését. Azt természetesnek tartom viszont, hogy a bíróságokra ugyanezek a szigorú szabályok kiterjedjenek, ellentétben a kialakult jogalkotással, amely éppen az ellenkező irányba hat: különösen a bíróságnak és a közjegyzőnek kötelessége a személyes adatok teljes körének szolgáltatása, a nyilvánkönyvi jogbiztonság megteremtése érdekében.[38] A feloldó szabálynak is köszönhetően tömeges adathiány van az ingatlan-nyilvántartásban.[39]
A következtetés: éppen a személyi adatoknál kisebb hiba az ingatlan-nyilvántartási közhitelesség kimondása, mint annak az origó közhitelesség rendszerétől elkülönített mindenféle tanúsító erőtől való megfosztása. A probléma ugyanaz a nem természetes személyek esetén így, így azt külön nem is vizsgálom.[40]
- 33/34 -
Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal (helyrajzi szám, terület, művelési ág, minőségi osztály, kataszteri tisztajövedelem [aranykorona-érték, vagy AK érték], közigazgatási cím, épületeknél a fő rendeltetési mód, stb.) szemben - a tényleges (természetbeni vagy jogi) állapottól való eltérés esetén - a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.[41] Az "klasszikus" közhitelesség elvéhez szorosan hozzá tartozó jogvédelmi hatás az ingatlan-nyilvántartási adattartalom vonatkozásában tehát nem érvényesül.
A dologi adatok természeti adatok, így ezek körében csupán a természeti állapottal szemben álló, önmagában értelmetlen, regisztratív látszatról beszélhetünk. Nézzük meg egyenként a legfontosabb ilyen adatköröket:
- művelési ág és minőségi osztály: néhány kivételtől eltekintve[42] a tulajdonos (használó) által bármikor szabadon megváltoztatható (pl. gyep feltörése, szőlő-, vagy gyümölcsültetvény telepítése/kivágása, stb.). A Ket. közhitelességi szabálya alapján az Inytv. mégis azt a látszatot keltheti, hogy a tulajdoni lapon szereplő adat "valós", ezzel szemben (pl. erdő, fásított terület estében) a két közhiteles nyilvántartás: az Országos Erdészeti Adattár (a továbbiakban: OEA) adattartalma szerinti látszatok között ellentmondás van;[43] az origó és származék nyilvántartás megtanulása az ügyfél részéről éppen a közhitelesség funkciójának tagadása.
- térmérték és térképi határvonal: a Ket. új közhitelességi szabályozása okán az ingatlan-nyilvántartás részein belüli "' közhiteles" ellentmondás alakul ki: mást bizonyít az origo közhiteles térkép, mint a származékos közhiteles tulajdoni lap.[44]
- jogi jelleg: a gyakorlatban elsősorban a kivett megnevezés (pl. beépítetlen terület, üdülő, vagy lakóház) kapcsán merülhetnek fel jogalkalmazási problémák. A lakótelek, üdülőtelek, lakás, üdülő, gazdasági épület minőséget egyfelől a jogszabály, a helyi építési szabályzat, másfelől az építési engedélyek határozzák meg a terület, épület jogi jellegét, függetlenül attól, hogy abból átvezettek-e valamit a nyilvántartásban van sem. A Ket. alapján módosított Inytv. szerint nem szükséges a jogszerzőnek ellenőriznie a területhasználati zónajogot, elég a nyilvántartási joglátszatot figyelembe vennie és máris lakása lesz halásztanya helyett.[45]
- 34/35 -
Azt kell mondanunk, hogy ezek a természeti adatok nagyrészt nem lehetnek joglátszatok tárgyai, nagyrészük dinamikusan - sokszor emberi beavatkozástól függetlenül bővíti ki a jogvédelem körét, amit a nyilvántartás (az állam) nem képes garantálni.
Az ingatlanokkal kapcsolatos jogi és térbeli információkat egységes rendszerben tartalmazó ingatlan-nyilvántartás kataszteri adatai tekintetében a törvényben további speciális rendelkezések is rögzítésre kerülnek. Az Inytv. ki is mondja[46], hogy az állami térképi adatbázis - az ellenkező bizonyításáig - hitelesen tanúsítja a földmérési törvényben[47] meghatározott állami adattartalmat; másfelől térképi adatbázisban rögzített földrészletről és egyéb önálló ingatlanról[48] az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az fennáll, határvonalainak ábrázolása helyes és teljes[49]. Hasonlóan a tulajdoni lap adattartalmában fennálló eltéréshez, a bizonyítási kötelezettség ebben az esetben is azt terheli, aki a térképi adatbázis helyességét, teljességét vitatja.[50]
A településeink jelentős hányadánál - költségvetési okokból - a régi, ún. sztereografikus térképek digitalizálásával állították elő a jelenleg is vezetett digitális ingatlan-nyilvántartási térképeket. Ezeknél a térképeknél gyakoriak a jogszabályban meghatározott hibahatárt meghaladó eltérések, így a területi adatok csak tájékoztató jellegűek lehetnek. Az új felméréssel készült térképek esetén is grafikus területszámítással történt meg a földrészletek területeinek meghatározása, ezért ezeknél is csak hibahatáron belül értelmezhető a területi adat helyessége, ugyanakkor a területi adat semmiképpen sem tekinthető négyzetméter pontosságúnak. Kizárólag a numerikusan elkészített földmérési munkák és térképek esetén lehet azt mondani, hogy a nyilvántartott és a térképi adatokból számítható terület azonos. A földhivatalokhoz beérkező földmérési panaszügyek, fellebbezések és bírósági jogorvoslati kérelmek nagy részénél a területi adatok vitatják az ügyfelek.
A területi adat mellett, az ingatlan közigazgatási címe (utcanév és házszáma), valamint termőföldeknél a kataszteri tiszta jövedelmi értéke, illetve ezek valóságos állapottól való eltérése is gyakran okoz problémát. A közhitelesség kiterjesztése ezekre a származékos adatokra nemcsak teljesen fölösleges és értelmetlen, de generálja a jogvitákat, eljárásokat.
A termőföldek tiszta jövedelem (AK érték) a területi adatból számított érték (származtatott adat), ezért a területi adat esetleges hibája téves értéket eredményez az aranykorona számítása során is.
Láthatjuk tehát, hogy a térképi adatokhoz hasonló helyzet az ingatlan-nyilvántartás egyéb adatai tekintetében is. Sőt a törvény - szemben a közhitelesség szigorú szabályával - "csupán" a kötelező adat-felhasználást írja elő a tulajdoni lapon átvezetett adatok, valamint az ingatlannak
- 35/36 -
a térképi adatbázisban ábrázolt határvonala körében a különböző bírósági, ügyészségi, hatósági eljárásokban.[51]
A Ptk. anyagi jogi szabályozásával összhangban az ingatlan-nyilvántartás Ket. szerinti adattartalma az Inytv. által meghatározott adatokat, az ingatlanokhoz kapcsolódó jogokat, jogilag jelentős tényeket jelenti, amelyekhez hitelesen tanúsító erő csak a bejegyzett jogokhoz és feljegyzett tényekhez társul. Az Inytv. jelentősége éppen abban rejlik, hogy a hatályos Ptk. általános (az ingatlan-nyilvántartás közhitelességét tartalom nélkül kimondó) szabályához hiteles tanúsító erő deklarálásával meghatározta a közhitelesség tartalmát és ezáltal lefektette a jóhiszemű jogszerző jogvédelmének feltételeit és alapjait.
Az új Ptk. az ingatlan-nyilvántartási szabályozás tekintetében jelentős változást hoz a Ptk. jelenleg hatályos rendelkezéseihez képest. Ezek közül a legfontosabb, hogy a jogalkotó az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogi joghatásait érintő, a jogi szabályozás szempontjából releváns alapvető szabályait beemeli az új Ptk. Dologi Jogi Könyvébe. Definiálja egyfelől magát az ingatlan-nyilvántartást, illetve meghatározza annak lényegi tartalmát.[52] A legfontosabb ingatlan-nyilvántartási alapelvek között pedig elvi éllel mondja ki annak közhitelességét; azzal, hogy az kizárólag a bejegyzett jogokra és feljegyzett tényekre terjed ki.[53]
Az új Ptk. tézise szerint a közhitelessége tévesen a partikularitás, de nem e megdönthetőség talaján áll, mert az ellenkező bizonyításának kitettség ellenére a tanúsító erő feltétlenségét hangsúlyozza. Ez dogmatikai tévedés már a hatályos Ptk.-ban is fenn állt. A nyilvánkönyvi eljárások és jogorvoslatok széles köre deklarálja naponta a törvényi sugallat ellenkezőjét.
Az tétel sem igaz, hogy az ingatlan-nyilvántartás akkor tudja betölteni rendeltetését, ha az ingatlanokra vonatkozó minden létező jogot feltüntet, nem létező jogok pedig abban nem szerepelnek. A telekkönyvbe sem volt így, most sem lesz így. Legfeljebb fikciós vélelemként a jóhiszemű szerző javára állítjuk a jogvédelmi hatás kifejtésekor. A legegyszerűbb magyarázat erre az, hogy a nyilvántartás kismértékben konstitutív hatályú, nagyrészt deklaratív, sőt informatív, így az a szabály, hogy a nyilvánkönyvön kívül mindig vannak keletkező, módosuló és megszűnő jogok. Más kérdés az, hogy érvényesíthetők-e, és az, hogy kivel szemben és az, hogy meddig?
- 36/37 -
Az új Ptk., hasonlóan a korábbihoz az adatok kapcsán visszafogott, talán a széljegyzet tekintetében lépett egye felet előre annak közhitelessége felettébb homályos meghatározásával.[54] Az adatok (és nyilvánvalóan ezekből származtatott, valamint az egyéb adatok sem) - az Inytv. fent ismertetett rendelkezéseivel egybehangzóan - nem minősülnek közhitelesnek, csupán irányadónak.[55] Az új Ptk. az ingatlan-nyilvántartási adatok irányadó jellege paragrafuscím Inytv. vonatkozó szabályait irányadóság a törvényi szóhasználatban azt jelenti, hogy a kataszteri adatokat valósnak kell elfogadni, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják." Ez az un gyengített közhitelesség.[56]
Miért is kellett az ingatlan-nyilvántartás párhuzamos közigazgatási közhitelességéről hosszasan értelmeznünk?
A tanulmány probléma felvetéseinek a jogalkalmazás szempontjából komoly jelentősége van, ugyanis az ingatlan-nyilvántartáshoz rendelt tanúsító erő, illetve a hozzá kapcsolódó jogvédelem alapvetően befolyásolja a szerződő feleknek az egyes jogügyletek megkötése során elvárt gondossági kötelmének a tartalmát.
A bejegyzett jogok és meghatározott körben a forgalombiztonság érdeke azt indokolja, hogy a jogszerző - kisebb kivételektől eltekintve - mentesüljön a megelőző jogosulti láncolat, fenn álló metafizikai jelenségek, továbbá a másik joglátszat birtokviszonyok jogi megalapozottságának a vizsgálata alól. A gondossági mérce ebben a körben az ingatlan-nyilvántartás szerinti állapot ismeretéhez kapcsolódik.
A közhitelesség - Ket. szerinti tartalommal történő - kiterjesztése a dologi adatokra azt is jelenti, hogy a nyilvántartási joglátszattól folyamatosan, gyorsan és észrevétlenül elváló természetes adatkör tekintetében is felmentjük a jogszerzőt annak vizsgálatától, és egy fiktív, a vizsgálódási kötelezettséget, sőt jóhiszeműnek is nevezzük a szerzőt, ha vakon, ellenérték nélkül szerez. A közhitelesség dinamikája a dologi jognak a kereskedelmi jog általi penetrációja jegyében alakult ki: ott a jóhiszem az anyagi áldozatvállalással párosul mindig. A Polgári jog sem fogadta el a regiszter "metafizikai adatokra" alapozó jogvédelmét: megköveteli, hogy a szerző ne tudhasson kellő gondosság mellett a regiszterrel ellentétes állapotról.
Ezzel szemben a Ket. - vakon - az ingatlan-nyilvántartás adattartalmában bízva szerző "jóhiszemű" jogszerzőnek" tekinti, továbbá - a Ket. szerint immár közhiteles - dologi adatok vonatkozásában is gondos szerzőnek, nem kíváncsi a valói állapotra sem, és szavatol ezekért az adatokért minden további nélkül.
A Ket. és az Inytv. 2013. július 1-jétől hatályba lépett módosításának egyik lehetséges értelmezése szerint ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett valamennyi adat
- 37/38 -
közhitelesnek tekintendő. A fentiekben részletezett fogalmi és dogmatikai "zűrzavar" mellett az ingatlan-nyilvántartás adattartalmának "közhitelessé" tétele a jövőben számos problémát okozhat a gyakorlatban, nagy értékű kártérítési perek kiváltó oka is lehet.
A közhitelesség derivatív joghatás csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben anyagi jogi jogvédelem kapcsolódik hozzá. Ugyanakkor ha ex lege 3-4 nyilvántartást kell közhitelesnek tekinteni, akkor a gyakorlatban egyik sem lesz az, vagyis a jogalkotó vélelmezett szándékával éppen ellentétes hatást fogunk elérni. A Ket. új szabályozásában megjelenő közhitelességi modell elvileg működhet a statikus nyilvántartásoknál, amelyeknél egyfelől az adatok változása jól körülhatárolható jogi tényekhez kapcsolható; másfelől nincs más "konkuráló" nyilvántartási adat (ilyen pl. anyakönyvi nyilvántartás).[57] Ezzel szemben az olyan dinamikus nyilvántartások (ingatlan-nyilvántartás, OEA), amelyekben - legalábbis az adatok egy részénél - természeti tények indukálják a változásokat, illetve a rögzített adattartalom vonatkozásában más nyilvántartásokkal (egymással is) "versengenek", valódi közhitelességről nem beszélhetünk. Az igazi kérdés: a közigazgatási közhitelesség fogalma - a különböző nyilvántartásokban szereplő, ellentmondó adattartalmak egymáshoz való viszonyának egyértelmű rendezése nélkül - mennyiben alkalmazható.■
JEGYZETEK
[1] 2013. évi LXXXIV. törvény indokolása egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények módosításáról.
[2] a közigazgatási joghatály kiterjesztéséről szóló törvényi rendelkezés 2013. július 1.-én lépett hatályba.
[3] 2005. évi LXXXIII. törvény 336. § Ahol jogszabály az államigazgatási eljárás általános szabályiról szóló 1957. évi IV. törvényt említi, ott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, ahol államigazgatási eljárást említ, ott közigazgatási hatósági eljárást kell érteni.
[4] Sem a Ket. 13. § és 14. §-a, sem a hatósági nyilvántartásokról rendelkező 82-86. §-ai nem adtak az eltérő szabályozásra felhatalmazást.
[5] a Ket alkalmazását az ingatlan-nyilvántartási eljárásból minden olyan esetben kizárták, amikor volt a kérdéskört szabályozó Inytv. szabály.
[6] Ket. 82. § (1) bek. a hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban e törvényt akkor kell alkalmazni, ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik. 2008. évi CXI. tv. 63. §-a
[7] 2006. évi CIV. tv. 36. §-a alapján hatályon kívül helyezésre került az Inytv. 57. § (1) bekezdése, a bejegyzési határozat elleni fellebbezés - Ket.-től eltérő- határidejéről, az I. és II. fokú ingatlanügyi hatóság eljárási feladat- és hatásköréről, helyébe léptek a 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. §-ban foglalt új szabályok - pl- a körzeti földhivatal határozata ellen a kézbesítéstől számított harminc napon belül a megyei földhivatalhoz lehet fellebbezni. (2) Az az érdekelt, akinek a körzeti földhivatali határozatot bármilyen okból nem kézbesítették, és a határozat kézbesítését a bejegyzéstől számított egy éven belül kérte, a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő fellebbezést. A jogorvoslati jog határidejét megállapító kormányrendeleti szabályokat hajtotta végre az Inytv. 56. §, 57. §, 58. § (2) bekezdése. A szabályozás olyan sikeresnek bizonyult, hogy a mai napig senkinek sem szúrt szemet a jogállami célokat féltők személyben. Ma is hatályos szövegről van szó.
[8] Kurucz M.- Az ingatlan-nyilvántartási jog a közbizalmi hatályok tükrében. Budapest, MOK kiadványa, 2009. 435. o.
[9] Ket. 82. § (2) bek. A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot, mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzést határozatnak kell tekinteni.
[10] Kurucz M.: A bejegyzés jogkeletkeztető hatálya; Jogtudományi Közlöny, 2004/6. sz. 188-206. o.; továbbá Kurucz: A jogerő és a nyilvánkönyvi bizalomvédelmi hatályok kérdése; Közjegyzők Közlönye 2003/9. sz. 8-15. o. továbbá Kurucz: A nyilvánkönyvi bejegyzések jogereje és a közhitelesség, Ügyészek Lapja, 2004/2SZ. 17-35. o.
[11] Egyedül a jogkeletkeztető hatály nem áll be a nyilvánkönyvi határozat hiányában, mivel nem történt bejegyzés, "csupán egy technikai átvezetés" a nyilvánkönyvi betétben. Ez világít rá ugyanakkor arra a tényre, hogy a bejegyzési határozat önmagában is jogi hatással bír, mégpedig a telekkönyv legfontosabb, annak lényegét ado joghatással, a jogállapot-változtató hatással. A nyilvánkönyvhöz tartozó más jogi hatások azonban beállnak a betétbe való jogsértő bevezetés alapján. A technikainak tűnő művelet lényegi joghatásokkal bír közvetlenül, amelyek csak ehhez a művelethez kapcsoltak, a de iure bejegyző határozat alapján nem hatályosulnak.
[12] Kurucz: Elmélkedések és álmélkodások: a konstitutív hatályú nyilvánkönyvi bejegyzéssel keletkező jogok keletkezésének időpontja kapcsán; Közjegyzők Közlönye; 2003/6. 3-18.
[13] Nem teljesen ezt az álláspontot osztja az LFB Kfv. VI. 38.250/2001/8. számú ítélete, amely szerint nem tévedett a Fővárosi Bíróság abban a megállapításában sem, hogy a közhitelességet önmagában a tulajdoni Ipa nem testesíti meg, mert az ingatlan-nyilvántartás részét képezi az irattár és az ingatlan-nyilvántartási térkép is.
[14] A megkettőződött bejegyzési eljárásban különválik a bejegyzési eljárási jogviszony egy külső, a felek és a hatóság, illetőleg egy belső szervezeti jogviszonyra. A két bejegyzési szakasz közötti kapcsolatot csak az un. bejegyzési záradék, a határozatnak a tulajdoni lapra átvezetését igazoló, a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra rávezetése teremtette meg. A fél a határozatból értesült e bejegyzésről, miközben az nem arról szólt. Ma sem.
[15] Tímár Sándor: Telekkönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc, 1938. Sárffy Andor: Telekkönyvi rendtartás, Budapest, 1941.) Kurucz Mihály: A bejegyzés jogkeletkeztető hatályának problémája Jogtudományi Közlöny. 2004/6.188-206. o.
[16] Jójárt Lászó: az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége. Magyar Jog. 2001/9. szám. 519. o "Ehhez kapcsolódva el kell mondani, hogy a jog bejegyzéséről, illetve tény feljegyzéséről vagy a bejegyzés iránti kérelem elutasításáról szóló földhivatali határozat ellen benyújtott fellebbezés vagy bírósági jogorvoslati kérelem feljegyzésének ténye az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helyessége mellett fennálló pozitív vélelmet nem gyengíti, és nem is dönti meg... A hozzákapcsolódás ténye szükség szerint és csak utólag, az érintett fél jóhiszemű jogszerzésének bizonyítása keretében kerülhet megállapításra."
[17] Az ún. nyilvánkönyvi főkönyv kétségkívül a nyilvánkönyv jogi centruma, de nem kizárólagosan hozzá kötődnek a joghatások. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a nyilvánkönyvi joghatások beálltának időpontja többnyire eltér a bejegyzés időpontjától, a nyilvánkönyvi kérelmek iktatásának időpontjához kötődik. Számtalan jog esetén az okirattárban lévő okirat, esetenként a nyilvánkönyvi térkép alapján határozható meg a jogosultság. Ha ennek alapján arra gondolnánk, hogy akkor egyáltalán miért tettük fel a kérdést, akkor arra azt kell válaszolnunk, hogy ezek a nyilvánkönyvi részek időről időre, esetről esetre el is térhetnek tartalmukat illetően egymástól, és akkor ismét feltehetjük első kérdésünket. Itt és most azonban az idődimenzió kérdését tárgyaljuk.
[18] sententia ius facit inter partes
[19] Egyszerre igaz a tétel, miszerint a nyilvánkönyvhöz a tanúsító erő, illetőleg a jogvédelmi hatás minden feltétel nélkül kapcsolódik, illetőleg igaz az az állítás is, hogy a közhitelesség jogvédelmi hatása csak egy bizonyos határidő, az un. kritikus idő eltelte után kapcsolódik az ingatlan-nyilvántartáshoz. A két ellentmondásosnak tűnő megállapítást a közhitelesség idődimenziója vagy időfaktora, illetőleg ezen túlmenő alanyi irányultsága adja. A kritikus idő az anyagi jog részéről szabály hiányában értelmezhetetlen, ami oda is vezetett, hogy többen megdönthetetlen vélelemként értették a szabályt, noha a Ptk. alapján ez nem állítható, igaz az ellenkezője sem.
[20] Inytv. 5. § (1) bek. "Az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja." (6) bek. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja." Ezzel szemben a Ket. 86. § (1) bek.: "A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet."
[21] Helyesebb talán "személyhez fűződő" adatokról beszélni, ezáltal elkerülhető az egyéb jogszabályok (pl. Szasztv.) eltérő fogalom-használatából adódó további zűrzavar.
[22] Ket. 83. § (1) bek., Ket. 85. § (1) bek., 86. § (1) bek.
[23] [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77.; 21/1993. (IV. 2.) AB határozat, ABH 1993, 172]". (ABH 1997, 304, 308; 44/1997. (IX. 19.) AB határozatok
[24] Itt és most nem foglalkozunk a Ket. 86. §(1b) bekezdéssel. " A hatósági nyilvántartásba való bejegyzésre, valamint az onnan való törlésre irányuló eljárás során a hatóság csak jogszabályban e célból meghatározott bizonyítási eszközt használhat fel."
[25] 1972. évi 31. tvr. 2. § (1) bek. Az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - nyilvános és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását.
[26] (3) A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkező bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos
[27] új Ptk. 5:177. § [Az ingatlan-nyilvántartási adatok irányadó jellege]
(1) Ingatlannal kapcsolatos hatósági eljárásokban az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokat, valamint az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat kell irányadónak tekinteni.
(2) Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok
[28] Nos nem. Vagy ha igen akkor más és más vetületekben. Egy korábbi publikációban már kifejtettem, hogy a nyilvántartásban egyfelől a raghely anyagi jogi és alaki jelentése alapján szűkül le az ügyfelek köre, másfelől a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban szereplő felek által. Más nem ügyfél-jogbiztonsági okokból az ingatlan-nyilvántartási eljárásban, mint közigazgatási eljárásban. Más a helyzet a bejegyzés elleni polgári perekben, de ott nincs államigazgatás, sem ügyfél, hanem peres felek vannak. Ennek következménye az is, hogy a nyilvántartási állapot nem lehet önmagában államigazgatási határozat. Ez talán az egyik legnagyobb normatív tévedés a Ket-ben. E kijelentés bizonyító eszköze a gyakorlat? Vissza kell igazolódnia a tételnek. Nyugodtan gyakoroljon valaki a Ket. alapján jogorvoslatot a nyilvántartási bejegyzés ellen, rá fog jönni a tétel jelentésére.
[29] Lásd erről egyfelől az ingatlan-nyilvántartási határozat kijavítása, kiegészítése, módosításra, törlésre irányuló fellebbezés, ügyészi intézkedés, bírósági jogorvoslati kérelem, másfelől a bejegyzés kiegészítése, törlése iránti nyilvántartási pereket.
[30] Ket. módszertani Útmutató
[31] Inytv. 17. § (2) bek. és ilyenek voltak a Ket. módosítását megelőzően a dologi ún. természeti adatok is.
[32] 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról A nyilvántartás fogalma és feladatai 3. § (1) bek. A nyilvántartás olyan közhiteles hatósági nyilvántartás, amely a nyilvántartásban szereplő polgároknak az e törvényben meghatározott személyi, lakcím és értesítési cím adatait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza és igazolja.
(2) A nyilvántartás feladata az e törvényben meghatározott adatok és változásaik gyűjtése és kezelése, azokról okiratok kiadása és törvényben meghatározott jogosultaknak adatok szolgáltatása.
[33] Inytv. 5. § (2), (3) és (4) bekezdések; Inytv. 2. § b) pont "az oda bejegyzett személyeknek a nyilvántartáshoz szükséges, e törvényben meghatározott, személyazonosító és lakcímadatait"
[34] A 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 4/A. § (1) bekezdése a bejegyzett jogosult természetes személyi azonosító adatai közül kizárólag családi és utónevét, születési családi és utónevét, születési évét, és anyja születési családi és utónevét tartalmazza.
[35] 49. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek.
[36] (2) Az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetése kérdésében a bejelentés nem köti az ingatlanügyi
[37] új Ptk. 5:177. § [Az ingatlan-nyilvántartási adatok irányadó jellege] (1) Ingatlannal kapcsolatos hatósági eljárásokban az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokat, valamint az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat kell irányadónak tekinteni.
[38] Tarthatatlan és megmagyarázhatatlan a bírósági, és részben a közjegyzői kivétel a személyes adatok szolgáltatási kényszere alól. A bíróság nem ügyfél, de ettől még köteles szolgáltatni a bejegyzést lehetővé tevő teljes adatkört a jogbiztonság és a törvényesség jogállami követelménye alapján. Inytv. 34. § (1) bek. A érdekelt lakcímén túl - vagy az érdekelt természetes személyazonosító adatait vagy az érdekelt családi nevét, utónevét és személyi azonosítóját kell tartalmaznia, továbbá a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja. Ez utóbbi rendelkezés bíróság által okiratba foglalt jognyilatkozatra nem vonatkozik
[39] A személyes adatoknál gondot okoz a lakóhely is, különösen a hajléktalanoknál, így ott egy önálló, jogvédelmet is adó, hatósági szükség-kézbesítési cím megadás szükséges. Ezzel biztosított a jogorvoslati jog gyakorlásának lehetősége is.
[40] A szervezetek azonosítására a szervezet megnevezését, székhelyét, valamint a cégjegyzékbe bejegyzett jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében a cégjegyzékszámot, a statisztikáról szóró törvény hatálya alá tartozó szervezet esetében a statisztikai azonosítóját kell alkalmazni (az azonosításra szolgáló adatok együtt: a jogosult adatai).
[41] Inytv. 5. § (6) bek.
[42] A halastó és az erdő vonatkozásában az ingatlan-nyilvántartási változásvezetéshez szükséges a joglátszatot "legalizáló" jogerős hatósági engedély, vagy hatósági bizonyítvány benyújtása.
[43] Az ún. "talált erdők" (többnyire spontán beerdősülés következtében jönnek létre) esetében az OEA-ba ügyfél választására bízzuk, hogy mikor melyik látszatot kívánja figyelembe venni.
[44] A tulajdoni lap és az ingatlan-nyilvántartási térkép közötti eltérés esetén a térképi határvonalból számított térmérték az irányadó (megjegyzem, az új Ptk. 5:177. § (3) bekezdése is így rendelkezik).
[45] Ebben a körben külön problémát jelent, hogy az építésügyi övezeti besorolásokat jogszabály (helyi önkormányzati rendelet) tartalmazza, így adott ingatlan vonatkozásában a tulajdoni lapon szereplő - a Két. szerint - "közhiteles" adattartalom (joglátszat) a jogszabállyal is ellentétes lehet.
[46] Inytv. 5. § (8) bek.
[47] Vö. a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény (Fttv.) 11. § (1) bekezdése.
[48] Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisban nem rögzített, továbbá törölt (érvénytelenített) földrészletről, egyéb önálló ingatlanról azt kell vélelmezni, hogy az nem áll fenn [Inytv. 5. § (10) bek.].
[49] Inytv. 5. § (9) bek.
[50] Inytv. 5. § (7) bek. Az Inytv. a Ket.-nek ellentmondóan továbbra is deklarálja, hogy a tulajdoni lap és a térképi adatbázis adattartalma között fennálló eltérés esetére a térképi tartalom az irányadó szabály
[51] Inytv. 2. § (3) bek.
[52] Az új Ptk. 5:165. §-sa értelmében: "Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanokra vonatkozó jogok, valamint jogi
[53] Az új Ptk. 5:170. §-sa szerint: "Az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását
[54] Ez a tanulmány nem tárgyalja a Ptk. nyilvánkönyvi joghatásait. Későbbi cikkben szeretnék erre részletesen kitérni.
[55] Az új Ptk. nem is tartalmazza a "földkataszteri" nyilvántartásra, továbbá a nyilvántartás vezetésére, az eljárásra vonatkozó szabályokat, valamint az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó további részletes szabályokat sem.
[56] Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéről és a jogvédelmi hatályról bővebben ld. még: Vékás i.m. 691. o. skk.
[57] A személy- és lakcímnyilvántartás adatai ebből a szempontból nem tekinthetők "konkurensnek", hiszen a kölcsönös adatátvétel folytán eltérés gyakorlatilag nem képzelhető el (derivativ adatok).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, egyetemi docens, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
