A kereskedelmi jog művelői sokáig a klasszikus jogi megközelítés alapján dolgoztak. Ennek megfelelően a gazdasági életre vonatkozó szabályok utólagosan kerültek megalkotásra. Azonban az elmúlt évtizedek gazdaságában tapasztalt működési zavarok, válságok bebizonyították, hogy csak utólagosan reagálva nem lehetséges kezelni a gazdasági fejlődés során - addig ismeretlen - megjelenő, a társadalom számára potenciális veszélyeket hordozó jelenségeket.
Ezért is fontos, hogy a gazdasági jog vizsgálatának a módszertanában megjelenjenek a közgazdaságtan és az üzleti tanulmányok elvei. A gazdasági kihívásoknak leginkább megfelelő szabályokat ugyanis csakis úgy lehetséges megalkotni, hogy ha a szabályozás tárgyává kívánt jelenségeket ismerik, a szabályozás alanyainak viselkedését pedig előre meg tudják határozni. Így lehetséges csak, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó ne maradjon le a gazdasági fejlődés mögött.
A közgazdasági szemléletmód azonban nem csak a jogalkotás a gyakorlat közötti lemaradás ledolgozására alkalmas. Ugyanis a megfelelő módszerek alkalmazásával akár egyes gazdasági jelenségek is megjósolhatóvá válnak. Azzal pedig, hogy megragadhatóvá válnak egyes gazdasági eseménye, megteremti a jogtudomány számára a szokásos - ex post facto jogalkotás helyett - az ex ante szabályozás lehetőségét is.
A tanulmány célja, hogy bemutassa a jog és közgazdaság kölcsönhatásait. Ennek során áttekintésre kerülne e tudományterület külföldi fejlődése. Nem lehet megkerülni a hazai jogtudomány viszonyának a vizsgálatát a közgazdasági szemléletmódhoz sem. A szerző a tanulmányában arra is vállalkozik, hogy röviden megvizsgáljon néhány olyan jogterületet, ahol elkerülhetetlen a közgazdasági szemléletmód alkalmazása. Ennek során ismertetésre kerülnének olyan eredmények, amelyek a közgazdasági szemléletmód hatására jelentek meg az adott jogterületen.
A jogtudománynak a közgazdaságtani szemléletmódjának a csírái visszavezethetők egészen a 18. századig. A felvilágosodás korának számos gondolkodója, mint David Hume, Jeremy Bentham, vagy éppen Adam Smith - a modern közgazdaságtan atyja - már olyan kategóriákban gondolkodtak a társadalmi élet szabályozásával összefüggésben, mint a hasznosság, célszerűség és a hatékonyság. Felmerül a kérdés, hogy miért csak a 20. század közepén, és miért éppen csak az Egyesült Államok jogtudományában került kikristályosodásra a jog közgazdaságtani szemlélete? Ahhoz, hogy választ kapjunk az előbbi kérdésekre, fontos áttekinteni egyrészt az Egyesült Államok jogelméletének fejlődését a 19. század végétől. Másrészt, fontos megvizsgálni mindazon tényezőket is, amelyek az európai kontinensen gátolták e szemléletmód elterjedését.
Az Egyesült Államokban a jog közgazdasági szemlélete a jogtudományban keletkezett űrt próbálta kitölteni, legalábbis Nicholas Mercuro, a Michigan State University College of Law professzorának vélekedése szerint.[1] Ahhoz, hogy megértsük e kijelentés súlyát, érdemes röviden felvázolni az amerikai jogi gondolkodás fejlődését, amely végül a jog közgazdaságtani szemléletéhez vezetett.
A 19. századra kikristályosodott az a jogi szemléletmód az amerikai jogtudományban, amely a kidolgozta mindazon doktrínákat és jogelveket, amelyek a bírói gyakorlatot áthatották. Az amerikai jogtudomány e korszakát doktrinalizmusnak, vagy klasszikus iskolának nevezték el a későbbiek folyamán. A korszak jogtudományának művelőire jellemezte a merev dogmatizmus, ami leginkább a pusztán formállogikai érvelések alkalmazásában mutatkozott meg. Emiatt semmilyen más szempont nem érvényesült a jogalkalmazásban. Tehát a jogtudomány zárt rendszert alkotott - a kontinentális jogtudományhoz hasonlóan - amelyben nem volt helye az egyéb tudományágak módszertanának sem.[2]
Azonban a 19. század végen, a 20. század elején a doktrinalista gondolkodásmódot kikezdte több tényező. A doktriner jogalkalmazás ugyanis már képtelen volt a megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények számára igazságos és méltányos döntések megalapozására. Oliver Wendell Holmes, az Amerikai Legfelsőbb Bíróság bírájának különvéleményeiben is gyakran a doktriner jogalkalmazás ellen foglalt állást. Különvéleményei a későbbiekben táptalajul szolgált az amerikai jogi realisták számára, akik sikeresen felforgatták az amerikai jogtudomány állóvizét.[3] Karl Llewllyn, Roscoe Pound, Jerome Frank és társaik számára ugyanis a jogi gondolkodás többé nem csak a szabályok merev alkalmazásából állt. Ők a korábbi
- 248/249 -
doktriner gondolkodásmóddal szemben - amelyik hitte, hogy a tételes jog tudományos vizsgálatával és szabályok felállításával minden esetben kiszámítható döntéseket lehet hozni - a realisták érdeklődését sokkal inkább felkeltette a jog tényleges alkalmazása. Méltányos és igazságos döntések ugyanis csak akkor születhetnek, ha a jog nem rugaszkodik el a valós élettől. A jogi realisták szerint a jó bíró más társadalomtudományokban is jártas, azok módszerét pedig képes alkalmazni az adott eldöntendő kérdésben.
A jogi realizmus tehát megnyitotta az amerikai jogtudományt más társadalomtudományok számára, mint például a szociológia. Azonban a II. világháború után a jogi realizmus is kifulladt. Az irányzat háttérbeszorulásának legfőbb indoka, hogy a kései jogi realisták, mint Jerome Frank, a jogbiztonság és a jog szerepét kérdőjelezték meg a társadalomban, ami megütközést váltott ki.[4] Ugyanakkor a jogi gondolkodásban nem történt visszarendeződés a doktrinalizmus irányába. E helyett a jogelmélet fejlődésében új irányvonalak alakultak ki. Például az 1950-es években jelent meg a jog eljárási szemlélete, amely a jogalkotás folyamatával és különböző policyk érvényesülését tette vizsgálatának középpontjába.[5] Az 1960-as évektől kezdve számos kritikai jogi irányzat jelent meg, amelyek valamilyen marginalizált csoport (nem, faj, stb.) szemszögéből vizsgálták a jogot és a joghoz köthető intézményrendszert. Mindegyik irányzatban közös, hogy szociológiai megközelítést alkalmaztak.
Nem feledkezhetünk meg az angolszász filozófiai hagyományokról sem, amelyek nagyban formálták a jogtudományról való gondolkodásmódot. Nagymértékben hatott a Jeremy Bentham által kimunkált, később John Stuart Mill, fia James Mill és más filozófusok által továbbfejlesztett haszonelvűség (utilitarianism). E filozófiai megközelítés lényege, hogy az emberi tevékenységet két tényező határozza meg az életben: az öröm és a fájdalom érzete. Mivel az ember alapvetően racionális, ezért igyekszik elkerülni a fájdalmat, ugyanakkor keresi az örömöt. A haszonelvűség értelmében a helyes szabályok azok, amelyek az örömöt - más szóval a jó(l)létet - maximalizálják, vagyis az a hasznos, ami minél több ember számára képes jó(l)létet biztosítani.[6]
A táptalaj tehát megvolt a közgazdasági gondolkodásmód megjelenéséhez. Már az 1930-as években is megjelentek ugyanis jogi és közgazdasági szemléletet vegyítő tanulmányok, elég csak Adolf A. Berle jogászprofesszor és Gardiner Means közgazdászprofesszor munkásságára gondolni az tulajdon, a jog és annak költségvonzatairól - amellyel lefektették a modern társasági jogi gondolkodás alapjait -, vagy Ronald Coase cégelméletét feleleveníteni az 1950-es évekből. Igazi jogbölcseletei irányzattá azonban az 1960-70-es évektől kezdve vált. Számos esetben tévedésből összemosódik a jog közgazdasági szemlélete a chicagói iskola - mint az egyik legprominensebb irányzat - tanaival. A tévedések elkerülése érdekében ezért a továbbiakban - a teljesség igénye nélkül - kerülne összefoglalása néhány irányzat.
A chicagói egyetemen 1958-ban került megalapításra a Journal of Law & Economics, valamint 1972-ben a Richard A. Posner vezetésével a Journal of Legal Studies. Ez táptalajt adott az új irányvonal kialakulásának, amelyet olyan jeles professzorok fémjeleztek, mint Ronald Coase, Richard A. Posner, Gary Becker, vagy Henry G. Manne.
A chicagói iskola középpontjába a racionális egyén, és a hatékonyság kérdései kerültek. Az iskola követői vallják, hogy az egyének akár piaci, akár nem piaci körülmények között képesek legmesszemenőbbekig racionális módon szükségleteiket kielégíteni. Mindig a teljes információ birtokában vannak, ami alapján mindig megalapozott döntéseket hoznak. Ehhez társul az egyének részéről egyfajta árérzékenység is gazdasági és nem gazdasági kapcsolataikban egyaránt. A jogi szabályozás hatékonyságával összefüggésben érdemes megemlíteni Posner álláspontját, ami szerint a common law hatékony, mivel a bírói jogalkotás szerinte az erőforrások hatékony elosztására irányult.[7]
Fontos, hogy jogalkotási kérdésekben hangsúlyozzák az ex ante gondolkodást, vagyis változások előtt mindig mérlegelik annak lehetséges következményeit. Ez szembemegy a tradicionális jogi megközelítéssel, az utólagos, ex post facto szabályozással.[8]
A chicagói iskolával összefüggésben fontos említést tenni az 1990-es évek végén kialakult új-chicagói iskoláról is, amely nagyban épít a korábbi eredményekre. Azonban fontos eltérés, hogy a klasszikus chicagói iskolával szemben - amely a minimális állami szerepvállalásra épít - azt állítja, hogy az államnak sokkal jobban be kell avatkoznia az egyes kérdésekben.[9]
Lényegét tekintve ez az irányzat nem más, mint a közgazdaságtan elveinek alkalmazása a politikai döntéshozatalban. Olyan kérdések vizsgál, mint az államelmélet, választási szabályok és a választók viselkedése, valamint a szabályozás. Két irányzatát különíthetjük el ennek az iskolának, a pozitivista változatát - ami csak a fennálló viszonyok leírásával foglalkozik - valamint a normatív változatát -ami már irányt kíván mutatni a politikai reformok számára. Meg kell állapítani, hogy mindkét irányzat kifejezetten kiábrándító képet fest a döntéshozatali mechanizmusokról és a politikacsinálásról.[10]
- 249/250 -
Ennek az irányzatnak a középpontjában a jog és az intézményrendszerek fejlődésének közgazdasági szemléletű elemzése található. Összességében a jog és gazdaság közötti kölcsönhatás áll. E fejlődés során egymásnak feszülnek a változatlanság és a változás erőhatásai, ami alapján eldől, hogy történik-e fejlődés vagy sem. A jogi és gazdasági rendszer szereplői - a többi irányzattól eltérően - nem atomizálva, hanem kölcsönös függésben írja le, ami egyben konfliktusok forrása is. A jog, a hatalom és a kormányzat összefüggéseit is vizsgálat tárgyává teszi. A jogot a jogosultságok keletkeztetésének és újrakeletkeztetésének eszközeként írják le, amelyek a gazdasági életre is kihatnak. A kormányzat e tekintetben a hatalomgyakorlás egyik eszközévé válik azok számára, akik valamilyen saját gazdasági célt kívánnak megvalósítani. A chicagói iskolával szemben elutasítják, hogy a döntések mérlegelése során a legfontosabb kritérium a hatékonyság, mivel más szempontokat is figyelembe kell venni a jogosultságok elosztása során.[11]
A new haveni iskola Guido Calabriesi és Ronald Coase nagyhatású munkáiból nőtte ki magát. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy sokat merített a chicagói iskola és a public choice nézőpontjaiból is egyaránt. Ugyanakkor e két iskolával ellentétben sokkal nagyobb szerepet szán az állami beavatkozásnak, a piaci hatékonyság növelése érdekében. Vizsgálódásának középpontjába a teljes államot állítja, a jog és közgazdaságtan céljait pedig a következőképp fogalmazza meg:
- közgazdaságtani szempontból megindokolni az állami cselekvést,
- valósághűen elemezze a politika és a közigazgatás intézményeit,
- a bíróságok számára hasznos szerepet határozzon meg ebben a modern politikacsinálási rendben.[12]
A jog közgazdasági szempontú elemzésének európai recepciójának vizsgálata előtt érdemes kitérni az osztrák jogtudományra a 19. században. Ugyanis több jogtudósnál is megjelent már a klasszikus dogmatikus jogtudomány meghaladásának igénye. Elsőképp Victor Matajaról, a bécsi egyetem nemzetgazdaságtan[13] (nationalökonimie) professzoráról érdemes megemlékezni.[14] Ő ugyanis - Guido Calabriesit messze megelőzve - felismerte a kártérítési jog szerepét a kármegelőzésben. Mataja szerint a kártérítési jogot úgy kell kialakítani, hogy a kármegelőzésben tegye érdekeltté a társadalmat. Ennek érdekében úgy érvelt, hogy a felelősséget arra kell telepíteni, aki a legkönnyebben megelőzheti a kár bekövetkezését. Ez bizonyos esetekben akár azt is jelentette, hogy a kárveszélyt azokra telepítette volna, akik a klasszikus dogmatikus felfogás szerint mentesülniük kellene, vagy egyáltalán, fel sem merült volna a kárveszély. Gondolatait a BGB kodifikációja során megfontolta a bizottság, azonban törvényműbe érdemben nem kerültek bele.[15]
Másodsorban fontos Carl Menger munkásságára utalni, mint a jog közgazdaságtani szempontú elemzésének másik előképére. Menger jogtudós volt,[16] azonban a közgazdaságtanban is jártas volt, így e tudományterület felfogása sem volt teljesen idegen a számára. A 19. század végén, a bécsi egyetemen alakította ki jogászok és közgazdászok körét, amely előkészítette a manapság összefoglalóan az "osztrák iskolának" nevezett jog- és közgazdasági irányzatot. Érdekes módon, azonban nem tudott gyökeret verni Európában e gondolkodásmód, hiszen - a nevével ellentétben - az osztrák iskola prominensei végül az Egyesült Államokban tevékenykedtek.[17]
Európai előképnek tekinthetjük még Benedetto Croce[18] 1907-ben megjelent Riduzione della filosofia del diritto alla filosofia dell'economia című munkáját, amelyben a jogbölcselet és a közgazdaságtan között egyenlőségjelet tett. E megközelítés azonban heves kritikákat kapott, legfőképp azért, mert a jogot tevékenységként fogta fel, nem pedig a tevékenység megítélésére vonatkozó mércének. Crocének a kritikusai azt is felrótták, hogy a jog és más normákat összemossa, vagyis ugyanúgy kezeli a polgári törvénykönyvet, mint az udvariasság és az illem alapvető szabályait.[19] Érdekességképpen Crocéról meg kell jegyezni, hogy a hegeli idealizmus[20] elméleti talaján állt, szemben az amerikai jogtudósok haszonelvűségével. Vagyis más alapoktól jutott hasonló következtetésekre, mint az amerikai társaik.[21]
E bevezetés azt kívánta megvilágítani, hogy Európa nem tűnt igazán elfogadónak a jog közgazdasági irányú vizsgálatával szemben. Számos oka volt annak, hogy miért idegenkedett az európai jogtudomány. Egyrészt, a kontinentális európai jogfejlődés jellege sokkal kevésbé volt organikus, mint az Egyesült Államoké. Ennek legfőbb oka, hogy - az Egyesült Államokkal szemben - Európában az erősebben központosított államok miatt sokkal inkább a törvényhozás általi jogalkotáson volt a hangsúly, a bírói jogfejlesztés csak kiegészítő szerepet kapott. Emiatt nem volt szükség arra, hogy a jogalkalma-
- 250/251 -
zók interdiszciplináris ismeretekkel rendelkezzenek, [22] mivel a jogalkotók számára rendelkezésre állt az intézményrendszerükön keresztül.
Másrészt, maga jogászi hivatás is sokkal inkábba meglévő status quo fenntartásában volt érdekelt, semmint hogy felforgassák a tudományuk működésének kereteit. Eleve, a kontinentális jogtudomány és jogi oktatás - a klasszikus amerikai iskolához hasonlóan - a jogelvek és doktrínák oktatását tűzte ki célul, emiatt a jogtudomány is leginkább a fogalmak kimunkálásához kapcsolódott. Emiatt a radikális újítások számára sem volt lehetőség.[23]
Eszmei szempontból azért is maradt idegen a jog közgazdasági szemlélete az európai kontinensen, mivel sokkal kevésbé hatott a haszonelvűség, ami pedig a közgazdasági szemléletmód alapja. Német és francia területen az idealizmus - főleg a Kant-féle változata - sokkal erőteljesebb hatást fejtett ki,[24] ami mindig is egyfajta normativizmus felé terelte a gondolkodásmódot.
A közgazdasági megközelítés európai recepciója ellen hatott szintén, hogy az európai közgazdasági tudomány sokkal inkább a keynesiánus közgazdaságtan bűvkörében élt, ami miatt a mikroökonómiai gondolkodásmód a háttérbe szorult. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a mikroökonómiai szemléletmód dominánsabb maradt, valamint II. világháborút követően egyre inkább felerősödtek mindazon hangok, amelyek az állami intervenciót elítélték a gazdaságban.[25] Emiatt a chicagói iskola tanai - amit Európában sokan tévesen összemostak a teljes jog és közgazdaságtan szemléletmóddal - idegenül hatott az európai gondolkodás számára.[26]
Végezetül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Európában nem sikerült teljesen meghaladni a klasszikus fogalomelemző jogtudományt sem. Bár a II. világháború előtt a német szabadjogi iskola - az amerikai realistákhoz hasonlóan - igyekeztek kitágítani a jogi gondolkodás kereteit más tudományágak módszertanával, azonban történelmi okokból - a náci hatalomátvétel miatt - nem tudták nagy hatást kifejteni, és a II. világháború után a fogalomelemző gondolkodásmód nem szorult háttérbe, hanem organikusan továbbfejlődve az érdekalapú-jogtudománnyá vált.[27]
Tudományos szempontból hiteltelen lenne elhallgatni a jog közgazdasági szempontú megközelítésének a gyengeségeit. Érdemes néhány kritikát feleleveníteni. Talán az egyik legfőbb probléma, - ami leginkább a chicagói iskola követőinél jelentkezik - hogy homo oeconomicusban gondolkodnak. Ez azt takarja, hogy az ember képes egyfelől képes felismerni saját szükségleteit, másfelől mindig annak érdekében cselekszik. Azonban e megközelítés több szempontból is hibás. Megfeledkezik arról, hogy az emberek nincsenek minden információ birtokában, így helyenként a saját szükségleteitek sem tudják felismerni. Másrészt, a homo oeconomicus gondolkodásmód az embert csak egy jellemzőjére redukálja, ami egyben sematizálja is. Nem veszi figyelembe, hogy az ember sokkal összetettebb, emiatt más szempontok (érzelmi, etikai, stb.) alárendelődnek az önérdek érvényesítésének.[28]
A közgazdasági szempontú vizsgálat másik fő hiányosságaként szokták említeni, hogy bizonyos emberi magatartásokkal - mint az altruizmus - nem tud mit kezdeni, mivel a mikroökonómia standard emberképe - a homo oeconomicus - mindig a saját szükségletei kielégítése végett cselekszik, és azzal, hogy a korlátozott számban rendelkezésre álló forrásból mindenféle ellenszolgáltatás nélkül lemond a másik javára a maga érdeke ellen cselekszik.[29]
E két kritikával szemben érvként megfogalmazható, hogy a közgazdaságtan fő módszere a modellalkotás, vagyis a homo oeconomicust modellként használva számos jelenséget le lehet írni. De a modell semmiképpen nem összekeverendő a valósággal, hiszen a modellezés célja a valóság érthetővé tétele úgy, akár egyszerűsítés árán is.
Kritikaként szokás megfogalmazni, hogy a jog közgazdasági szempontú megközelítését propagálók általában neokonzervatív politikai és ideológiai célokat próbálnak megvalósítani.[30] Ezt a véleményt általában azok szokták megfogalmazni, akik a jog közgazdasági szempontú megközelítését összemossák a chicagói iskolával. Ez azonban már csak azért is téves felfogás, mivel a jogbölcselet e területének sokkal több irányzata is van.
Kétségtelen, hogy a jog közgazdasági szemlélete heves viták tárgyát képezi mind az amerikai, mind pedig az európai jogászság körében. Azonban mielőtt ítéletet mondanánk felette, érdemes néhány olyan jogterülettel megismerkedni, amelyek fejlődéséhez nagyban hozzájárult a jog közgazdasági szemlélete.
Az amerikai társasági jogi gondolkodást erőteljesen megváltoztatta Berle és Means professzorok munkássága. Az 1932-es, The Modern Corporation and Private Property című munkájukban rávilágítottak a modern társaságok olyan fontos jellemzőire többek között, mint a tulajdonosok és a vezetés elkülönülésére, a gazdasági erőkoncentrációra, a tulajdonosi szerkezet szétaprózódására. Vizsgálatukkal megágyaztak modern társasági jogi szemléletnek,
- 251/252 -
amely számára a jogi dogmatizmus önmagában nem kielégítő. Hiszen a társaság tulajdonosai és a vezető tisztségviselők elkülönülése számos összeférhetetlenségi kérdést vet fel (conflict of interests), amelynek feloldásához elengedhetetlen[31] a komplex, interdiszciplináris szemlélet. Berle és Means munkásságával tehát lerakta alapjait a felelős társaságirányításnak,[32] mint a jogtudomány és közgazdaságtan határán egyensúlyozó területnek.[33]
E terület fontosságát nagyban alátámasztják a nagy vállalati botrányok - pl. Enron[34], Parmalat - és a 2007-2009-es pénzügyi válság keserű tapasztalatai.[35] Amennyiben a felelős társaságirányítás elveit komolyabban vették volna, a válság elkerülhető -vagy utóhatásaiban mérsékelhető - lett volna.
Közgazdasági szemléletmód hiányában szintén nehezen lenne elképzelhető a tőkepiacok szabályozása. Példának okáért érdemes megemlíteni a bennfentes kereskedelemre vonatkozó szabályokat, amely máig élénk vita tárgyát képezik. Henry G. Manne professzor szerint például teljesen felesleges a bennfentes kereskedelem tilalmazása, mivel az általában alkalmazott javadalmazási eszközökhöz képest sokkal hatékonyabb, ha megengedjük a bennfentes információra alapozott kereskedést a társaság bennfentesei számára.[36] Ugyanakkor számos, a tilalmazás mellett érvelő álláspont is megfogalmazásra került. A bennfentes kereskedelem engedélyezése ugyanis a társaság működésében keltene zavart. Bár úgy tűnik, hogy a jogalkotó a tilalom felállításával e kérdéskört lezárta, azonban e gondolatmenet felmutatásával a szerző azt szerette volna demonstrálni, hogy a jogtudomány számos esetben más tudományágakra van utalva.[37]
Végezetül érdemes bemutatni néhány érdekes kérdést a bankrendszer 21. századi kihívásai körében. A világ tőkeéhségét az utóbbi időszakban - köszönhetően a bankrendszerben tapasztalható válságjelenségeknek, valamint a szabályozási arbitrázs[38] jelenségnek - az árnyékbankrendszereken keresztül kívánja kielégíteni. Mindezt nem veszélytelenül, mivel jellegéből adódóan - ugyanis e pénzügyi intézmények általában a joghézagokat használják ki működésük fenntartására - rendszerszintű kockázatokat tartalmaz, ami viszont az egész gazdaságot sodorhatja veszélybe.[39]
Ezért is jelentős eredmény, hogy sikerült az árnyékbank jelenségkörét fogalmilag megragadni, mert értelmezhetővé téve a jogi gondolkodás számára. Nagy érdemei mutatkoznak a közgazdaságtannak abban, hogy az árnyékbanki működés egyik fő eszköze, az értékpapírosítás[40] mögött meghúzódó gazdasági mechanizmusokat feltárta. Különös jelentőséget nyer ennek eredménye, mivel az értékpapírosítás a 2007-2009-es pénzügyi válság egyik fő okozójaként lett megnevezve.
A tanulmány célja a jog közgazdasági megközelítésének áttekintése volt. Ez az irányzat a jogtudományi gondolkodásban az amerikai realisták tevékenysége után bekövetkezett űrt igyekezett betölteni, azáltal, hogy új szemléletmódot adott a jogi problémák megközelítésének. Megállapítható, hogy a jog közgazdaságtani szemléletének az európai transzplantációja nem zajlott le, köszönhetően történelmi és kulturális különbségeknek.
A közgazdaságtani szempontokat is magába foglaló nézőpont a kereskedelmi jog számára hasznos. Kérdés, hogy a magyar kereskedelmi jogba is be lehet-e építeni ennek az irányzatnak a tapasztalatait? Ugyanis a hazai kereskedelmi jog fejlődése sokáig a német-osztrák hatás alatt volt.[41] Ez a német dominancia azt is mutatja, hogy az angolszász területről származó gondolatok sokkal lassabban jutottak el Magyarországra. Emiatt talán a kereskedelmi jog közgazdasági szemlélete bizonyos esetekben idegennek tűnhet,[42] azonban e gondolatiság már sikeresen gyökeret vertek a hazai kereskedelmi magánjogban.
Már Bozóky Géza[43] is rendkívül szemléletesen, a kor gazdasági kérdéseit figyelembe véve írta meg a kereskedelmi jogról szóló könyvét, amelyek a mai napig hasznosíthatók az oktatásban és a joggyakorlatban egyaránt. Ugyanakkor kereskedelmi jog majd 50 évig tartó tetszhalála miatt nem fordulhatunk a csak a múltba. Ezért is érdemes minél több tudományág módszerét és ismereteit hasznosítani a kutatásban. Hiszen minél több módszert alkalmazunk a jogilag is releváns jelenségek vizsgálatakor, annál pontosabb képet kapunk annak természetéről, és annál hatékonyabban lehet szabályozni a későbbiekben - akár előzetesen is. ■
JEGYZETEK
[1] Mercuro, Nicholas: The Jurisprudential Niche Occupied By Law And Economics. Journal of Jurisprudence Vol. 2. 68. old
[2] Mercuro: i.m. 64. o.
[3] Mercuro: i.m. 65. o.
[4] Megjegyzendő, hogy a jogi realizmus azonban transzplantálódott a skandináv jogi gondolkodásban, így a skandináv jogi realizmus sokkal tovább hatott.
[5] Mercuro: i.m. 67. o.
[6] Driver, Julia, "The History of Utilitarianism", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Winter 2014 Edition), Edward N. Zalta (szerk.) http://plato.stanford.edu/cgi-bin/encyclopedia/archinfo.cgi?entry=utilitarianism-history (2016. szeptember 13.)
[7] Mercuro: i.m. 33. o.
- 252/253 -
[8] Mercuro: i.m. 77. o.
[9] Mercuro: i.m. 98-99. o.
[10] Mercuro: i.m. 80-81. o.
[11] Mercuro: i.m. 89-90. o.
[12] Mercuro: i.m. 101-103. o.
[13] Angolul a "political economy" kifejezést használták, azonban a "politikai gazdaságtan" kifejezés magyar nyelvterületen nem biztos, hogy lefedné a valódi értelmét.
[14] Érdekességképpen megjegyzendő, hogy Mataya Magyarországon is hatott, mégpedig Marton Gézára. Lásd. Grechenig, Kristoffel - Gelter, Martin: The Transatlantic Divergence in Legal Thought: American Law and Economics vs. German Doctrinalism. Hastings International and Comparative Law Review, Vol 31. 337. o.
[15] Lásd Grechenig - Gelter: i.m. 336-337. o.
[16] Figyelemre méltó többek között a szuverenitásról alkotott elképzelése, amely szerint "szuverén az, aki szükség esetén a jogszabályokkal szemben is képes érvényesíteni az akaratát" Ez már a klasszikus állami szuverenitástan meghaladását vetítette előre. Lásd Visegrády Antal: A jog- és állambölcselet alapjai. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs 2001. 229-232. o.
[17] Az osztrák iskoláról bővebben Lásd Mercuro: i.m. 104-109. o.
[18] Benedetto Croce (1866-1952) olasz filozófus.
[19] Lásd Vecchio, Giorgio del: Law and Economics. Villanova Law Review Vol 2. 201. o.
[20] Idealizmusnak a filozófiában két vállfaját különböztetjük meg. Az egyik szerint a tudaton alapul a valóság, vagy akár a tudat megegyezhet teljes egészében a valósággal. Ez a metafizikai megközelítés. A másik vállfaja elismeri a tudaton kívüli valós világot, viszont az állítja, hogy az ismereteinket a külvilágról olyannyira áthatja a tudatunk, hogy emiatt minden tudás valójában önismeret. Ez az episztemológiai (ismeretelméleti) idealizmus.
Ez utóbbi irányzat atyja Immanuel Kant, amit később a német filozófusok is továbbvittek, mint például Hegel. Lásd Guyer, Paul - Horstmann, Rolf-Peter: "Idealism", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Fall 2015 Edition), Edward N. Zalta (Ed.) http://plato.stanford.edu/entries/idealism/ (2016. szeptember 13.)
[21] Lásd Faralli, Carla: Legal Philosophy in Italy in the 20th Century. A Treatise of Legal Philosophy and General Jurisprudence, Vol 12. 385-386. o.
[22] Grechenig - Gelter: i.m. 302-303. o.
[23] Grechenig - Gelter: i.m. 303. o.
[24] Grechenig - Gelter: i.m.
[25] Grechenig - Gelter: i.m.
[26] Lásd Mattei, Ugo - Pardolesi, Roberto: Law And Economics In Civil Law Countries: A Comparative Approach. International Review of Law and Economics Vol 11.
[27] Grechenig - Gelter: i.m. 307-308. o.
[28] Vecchio: i.m. 201. o.
[29] Lásd Engle, Eric: Law And Economics: Theoretical Puffery, Exaggerated Claims And Counterfactual Models. Journal of Jurisprudence Vol. 2. 29-60. o.
[30] Mercuro: i.m. 61. o.
[31] Kinek az érdekeit kell néznie a társaság vezetésének? Erről lásd bővebben: Kecskés András: Részvényárak mindenek felett? Érdekszférák a vállalatirányítás jogában. In: Emlékkönyv Román László születésének 80. évfordulójára (Szerk. Kiss György, Berke Gyula, Bankó Zoltán, Kajtár Edit) PTE ÁJK, Pécs 2008. 219. o.; Kecskés András: The Legal Theory of Stakeholder Protection. JURA 2010. 1. sz. 71-75. o.
[32] "[A] corporate governance a felelős irányítási rendszere, amely a társaságok ügyvezetése, tulajdonosai, munkavállalói és más érintettek közötti relációk viszonylatában realizálódik, amely a profitorientált működés törvényes, etikus, ésszerű, hatékony és társadalmi szinten is hasznos megoldásain alapul, és amelynek szabályait a jogszabályok a piac és az üzleti szféra önszabályozó mechanizmusai alakítják. " Lásd Kecskés András: Felelős társaságirányítás. HVG-Orac, Budapest 2011. 13. o.
[33] Lásd Kecskés András - Budai Judit - Hanák András - Hardi Péter - Kazár Péter: Felelős vállalatirányítási és üzleti etikai szótár / Glossary of Corporate Governance and Business Integrity Terms. The American Chamber of Commerce, Budapest 2011. 7. o.
[34] Lásd Kecskés András: Az Enron botrány és az üzleti jog rohadt almái. Magyar Jog 2008. június. 429-440. o.
[35] A jogalkotási hullámról lásd bővebben: Kecskés András - Halász Vendel: A siker díja vagy a bukás ára? A vállalati vezetők javadalmazásának elmélete a pénzügyi válság tükrében. Jogtudományi Közlöny 2010. 4. szám. 180-191. o; Kecskés András: "Say on Pay" - Részvényesi szavazás a vállalati vezetők javadalmazásáról az Egyesült Államokban. JURA 2015. 1. sz. 59-64. o.; Lásd Kecskés András - Cseh Balázs: Elsöpörte-e e az alpesi főn a vállalati vezetők javadalmazásának korábbi kereteit Svájcban? JURA 2015. 1. sz. 224-235. o.; Kecskés András: Befektetővédelmi reformok az Egyesült Államokban és Európában. Magyar Jog 2009. május. 302. o.; A válságról Lásd Kecskés András: Felelős társaságirányítás (Corporate Governance). HVG-Orac, Budapest 2011. 144-148. o.; Kecskés András - Halász Vendel: Társaságok a tőzsdén. HVG-ORAC, Budapest, 2011. 206-209. o.; Kecskés András - Halász Vendel: Stock Corporations - A Guide to Initial Public Offerings, Corporate Governance and Hostile Takeovers. HVG-Orac - Lexis Nexis Budapest-Wien 2013. 214-217. o.
[36] Lásd Manne, Henry G. Insider Trading: Hayek, Virtual Markets, and the Dog that Did Not Bark, The Journal of Corporation Law, Vol. 31. Issue 1. (2005) 167-186. o.
[37] Lásd Gilson, Ronald J. - Kraakman, Reinier H., The Mechanisms of Market Efficiency, Virginia Law Review, Vol. 70. Issue 4. (1984) 549-644. o.
[38] Lásd Bujtár Zsolt - Kecskés András: "Sárkányok tánca" - a hagyományos- és az árnyékbankrendszer küzdelme a pénzügyi dominanciáért Kínában. JURA 2016. 1. sz. 232. o.
[39] Lásd Kecskés András: Európai jogi szabályozás és annak magyarországi implementációja a pénzügyi intézményeket érintő új kihívások területén in: Az Uniós jog és a magyar jogrendszer viszonya Szerk. Tilk Péter) PTE ÁJK, Pécs 2016. 334-336. o.
[40] Bujtár - Kecskés: "Sárkányok tánca230. o.
[41] Ennek ékes bizonyítéka többek között, hogy számos jogintézményt - többek között a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályanyagot is - német mintára vettük a hazai kereskedelmi jogunkban. A korlátolt felelősség fajtáira. Lásd Kecskés András: A betéti társaságról. JURA 2007. 1. sz. 115. o.
[42] Mattei - Pardolesi: i.m. 273. o.
[43] Bozóky Géza életéről és munkásságáról bővebb összefoglalót Lásd Kecskés András: A kereskedelmi jog régi professzorai Pécsen (Bozóky Géza és Rudolf Lóránt). In: Pécsi jogászprofesszorok emlékezete: 1923-2008: antológia (Szerk. Kajtár István). Publikon Kiadó, Pécs 2008. 324. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Gazdasági és Kereskedelmi Jogi Tanszék.
Visszaugrás
