https://doi.org/10.59851/mj.72.08.7
A Kúria szerint az azonnali jogvédelem iránti kérelem benyújtásának önmagában halasztó hatálya nincs; az ilyen kérelemnek csak akkor lesz halasztó hatálya a közigazgatási cselekmény hatályosulására, ha azt a bíróság elrendeli.
Kulcsszavak: közigazgatási per; közigazgatási jog; jogalkalmazás; azonnali jogvédelem; halasztó hatály; végrehajtás
Jogeset száma: Kúria Kfv.VI.37.020/2025/7.
In a recent decision the Curia ruled on the issue of the legal effect of applying for interim relief. The Curia held that submitting an application for interim relief in itself does not have a suspensory effect on the challenged administrative act and therefore does not hinder the enforcement of the administrative act. An application for immediate legal protection will only have suspensory effect on the administrative act if the court explicitly issues such an order.
Keywords: administrative litigation; administrative law; judicial practice; judicial review; interim relief; suspensory effect; enforcements
A Kúria ítéletének tényállása szerint az I. rendű alperes a II. rendű alperes kérelme alapján eljárva határozatával kisajátította a felperesek tulajdonában álló ingatlant a Magyar Állam javára, egyúttal kötelezte a felpereseket az ingatlan II. rendű alperes birtokába adására a kártalanítás kifizetését követő hatvanadik napig. A felperesek 2023. november 23. napján keresetet terjesztettek elő a határozattal szemben, amely azonnali jogvédelem iránti kérelmet is tartalmazott, ennek keretén belül a felperesek a keresetlevél halasztó hatályának elrendelését kérték.
Az elsőfokú bíróság 2024. február 5. napján kelt végzésével a kérelemnek helyt adott, és elrendelte a keresetlevél halasztó hatályát a határozatra a jogalap tárgyában hozott ítélet jogerőre emelkedéséig. Az elsőfokú bíróság ezután,
- 524/525 -
2024. március 8. napján közbenső ítéletet hozott, amelyben a keresetet a kisajátítás jogalapja tekintetében elutasította. A felperesek ezt követően, 2024. május 23. napján azonnali jogvédelem iránti kérelmet is tartalmazó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a jogerős közbenső ítélettel szemben. A Kúria 2024. június 27. napján kelt végzésével a felülvizsgálati eljárás befejezéséig elrendelte a felülvizsgálati kérelem halasztó hatályát a közbenső ítéletre, valamint a kisajátítási határozatra az ingatlan elhagyása és birtokba adása tekintetében. A Kúria 2024. október 10. napján kelt ítéletével a közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
Az I. rendű alperes mindeközben, 2024. május 23. napján hozott végzésével a II. rendű alperes kérelmére elrendelte a kisajátított ingatlan birtokba adásának végrehajtását az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 132. §-a alapján. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a kisajátítási határozatban foglalt, az ingatlan birtokba bocsátására vonatkozó kötelezettségüket 2024. január 26. napjáig teljesíthették önként, mivel az elsőfokú bíróság keresetüket a jogalap tekintetében jogerősen elutasította. A II. rendű alperes ezután megkísérelte az ingatlan birtokba vételét, a felperesek azonban ezt meghiúsították. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság által elrendelt halasztó hatály a kereset jogerős elutasításával megszűnt, a felperesek pedig az ingatlan birtokba adására vonatkozó kötelezettségüknek az ítélet jogerőre emelkedése után sem tettek eleget önként, így a végrehajtás elrendelésének volt helye.
A felperesek keresettel támadták az I. rendű alperes végrehajtást elrendelő végzését, amelyet az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasított. Indokolása szerint a kisajátítási határozat végrehajtása elrendelésének valamennyi jogszabályi feltétele fennállt. Kiemelte, hogy az ingatlan birtokba adására nyitva álló határidő anyagi jogi jellegű, ennélfogva az elévülés nyugvása kizárt, így alaptalanul hivatkoztak a felperesek arra, hogy a határidő a keresetlevél benyújtásától a kúriai ítélet kézbesítéséig nyugodott volna. Kiemelte, hogy a kötelezettség végrehajthatóságát az elsőfokú bíróság és a Kúria által elrendelt halasztó hatály sem akadályozta. Megállapította továbbá, hogy a hatósági határozatok véglegességéhez és az anyagi jogerőhöz kapcsolódó közérdek folytán a keresetlevél előterjesztése és a halasztó hatály elrendelése nem akadályozhatja meg a végleges döntés végrehajtásának elrendelését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy a végrehajtás elrendelésének feltételei nem álltak fenn. Kiemelték, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 52. §-ába ütköző módon állapította meg, hogy a keresetlevél előterjesztése és a halasztó hatály elrendelése nem képezi akadályát a végrehajtás elrendelésének. Kifejtették, hogy azonnali jogvédelem iránti kérelmüket a birtokbaadási kötelezettség határidejének megindulását megelőzően terjesztették elő, így a közigazgatási cselekmény végrehajtási szakba sem érhetett. Utaltak a Kp. 52. § (1) bekezdésének "egyéb módon sem hatályosulhat" fordulatára, amely alapján a támadott közigazgatási cselekményből semmilyen joghatás nem származhat, így az abban foglalt kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidő sem tudott letelni. Kiemelték, hogy a birtokbaadási határidőt a kisajátítási határozat tartalmazza, így a halasztó hatály elrendelése e határidőre is vonatkozik.
Előadták, hogy a kötelezettség önkéntes teljesítése a keresetlevél I. rendű alperes tudomására jutásától az azonnali jogvédelem iránti kérelem elsőfokú bíróság általi elbírálásáig nem volt számonkérhető. Utaltak arra is, hogy a halasztó hatály a felülvizsgálati eljárás befejezéséig folyamatosan fennmaradt. Az I. rendű alperes - a halasztó hatály folyamatos fennállása folytán - az önkéntes teljesítésre nyitva álló határidő lejárta előtt rendelkezett a végrehajtás elrendeléséről, így a végrehajtás elrendelésének Ákr. 132. §-ában foglalt feltételei nem álltak fenn.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Ákr. 132. §-a alapján a hatósági döntés végrehajtásának feltétele, hogy rendelkezésre álljon egy végleges döntés, az kötelezést tartalmazzon, továbbá hogy a kötelezett kötelezettségének önként ne tegyen eleget a teljesítési határidőn belül. Az I. rendű alperes jelen ügyben azt vizsgálta, hogy a felperesek a kisajátítási határozatban előírt kötelezettségüket határidőn belül önkéntesen teljesítették-e, azaz a II. rendű alperes birtokába bocsátották-e az ingatlant a kártalanítás kifizetését követő hatvanadik napig. Utalt rá, hogy a II. rendű alperes 2023. november 27. napján fizette ki a kártalanítást a felpereseknek, így a teljesítési határidő 2024. január 26. napján letelt. A felperesek a kötelezettségüket eddig teljesíthették volna önkéntesen, ennek azonban nem tettek eleget, így a határozat végrehajthatóvá vált.
A Kúria a felperesek azonnali jogvédelemmel kapcsolatos érvelése körében visszautalt a Kfv.VI.38.026/2021/7. számú határozatára. Eszerint önmagában a keresetlevél benyújtásának a Kp. 52. § (1) bekezdése alapján csak akkor van halasztó hatálya a közigazgatási cselekményre, ha a bíróság elrendeli azt, továbbá pusztán az azonnali jogvédelem iránti kérelem előterjesztése nem akadálya a közigazgatási cselekmény végrehajtásának.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan időpontban, 2024. február 5. napján rendelte el a keresetlevél halasztó hatályát, amikor a teljesítési határidő már eltelt, azaz a határozat már végrehajtható volt. Az elsőfokú bíróság 2024. március 8. napján hirdette ki jogerős ítéletét, így az elrendelt halasztó hatály ezen a napon megszűnt. Ezt a tényt nem befolyásolja, hogy az ítélet csak később került kézbesítésre a felpereseknek, mivel a halasztó hatály a Kp. 51. § (7) bekezdése alapján az ítélet jogerőre emelkedéséig, és nem pedig annak kézbesítéséig áll fenn.
A Kúria rögzítette továbbá, hogy a halasztó hatály annak elsőfokú bíróság általi elrendelésével állt be, és nem
- 525/526 -
pedig az arra irányuló kérelem benyújtása vagy az I. rendű alperes arról való tudomásszerzése időpontjában. Erre figyelemmel azt kellett vizsgálni, hogy a végrehajtás elrendelésekor volt-e hatályban a bíróság által elrendelt halasztó hatály.
Megállapította, hogy az I. rendű alperes a kisajátítási határozat végrehajtását 2024. május 23. napján rendelte el, azonban ekkor halasztó hatály már nem állt fenn. Az elsőfokú bíróság által elrendelt azonnali jogvédelem hatálya ugyanis 2024. március 8. napján megszűnt. A felperesek ugyan 2024. május 23. napján előterjesztették azonnali jogvédelem iránti kérelmet is tartalmazó felülvizsgálati kérelmüket, de a Kúria csak 2024. június 27. napján rendelte el a felülvizsgálati kérelem halasztó hatályát. Márpedig a felülvizsgálati kérelemben az azonnali jogvédelem iránti kérelem előterjesztésének önmagában halasztó hatálya nincs, az csak akkor áll be, ha a Kúria a halasztó hatályt elrendeli. Végül utalt a Kfv.II.37.500/2023/5. számú határozatára, és kifejtette, hogy a jogerős ítélet egyes bekezdései azzal ellentétesek, így azokat a jogerős ítéletből mellőzte.
A Kúria ítélete az azonnali jogvédelem keretén belül elrendelhető halasztó hatály időbeli és tárgyi terjedelmével kapcsolatos kérdéseket vet fel.[1] Az időbeli terjedelem kapcsán az a kérdés merül fel, hogy van-e joghatása a támadott közigazgatási cselekményre a halasztó hatály elrendelésére irányuló azonnali jogvédelem iránti kérelem puszta előterjesztésének, illetve az erről való alperesi tudomásszerzésnek. Ha pedig erre a kérdésre igenlő választ adunk, akkor a tárgyi terjedelem kapcsán kérdésként merül fel, hogy ez a joghatás miben nyilvánul meg, azaz pusztán a kérelem előterjesztésének ténye annak elbírálását megelőzően a közigazgatási cselekményhez kapcsolódó mely jogkövetkezmények beálltát akadályozza meg.
Az időbeli terjedelem vonatkozásában abból kell kiindulnunk, hogy a Kp. 39. § (6) bekezdésében foglalt főszabály értelmében a keresetlevél előterjesztésének nincs halasztó hatálya a támadott közigazgatási cselekményre nézve. Ha azonban a fél erre irányuló azonnali jogvédelem iránti kérelmet terjeszt elő, akkor a bíróság a Kp. 52. § (1) bekezdése alapján elrendelheti a keresetlevél halasztó hatályát a közigazgatási cselekményre nézve. A halasztó hatály ez esetben tehát nem ex lege, hanem a bíróság végzés formáját öltő kifejezett rendelkezése nyomán áll be. Ebből fakadóan ugyanakkor a közigazgatási cselekmény véglegessé válása és a halasztó hatály beállta között szükségképpen eltelik bizonyos idő, az ezen időtartam alatt bekövetkező jogi tények pedig az azonnali jogvédelemmel elérni kívánt célt akár meg is hiúsíthatják.[2] Az ilyen helyzetek kezelésére szolgál a Kp. 52. § (2) bekezdése, amely szerint végrehajtás az azonnali jogvédelem iránti kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig, de legkésőbb az elbírálásra nyitva álló határidő elteltéig nem foganatosítható. E szabály értelmében tehát a halasztó hatály elrendelésére irányuló azonnali jogvédelem iránti kérelem előterjesztésének már önmagában is van bizonyos "előzetes" joghatása, akkor is, ha azt a bíróság még nem bírálta el. A továbbiakban e joghatásra előzetes azonnali jogvédelmi hatásként hivatkozunk, amely szembeállítható a halasztó hatály iránti kérelemnek helyt adó végzéshez kötődő "rendes" azonnali jogvédelmi hatással. Az előzetes azonnali jogvédelmi hatás ex lege áll be a végrehajtást foganatosító szerv általi tudomásszerzéssel, és egészen az elbírálás időpontjáig, de legkésőbb az erre nyitva álló határidő elteltéig fennáll.
Külön vizsgálatot érdemel ugyanakkor, hogy az előzetes azonnali jogvédelmi hatás milyen terjedelemmel bír. A Kp. normaszövege ugyanis értelmezhető úgy, hogy a rendes és az előzetes azonnali jogvédelem joghatásai nem esnek egybe, hanem rész-egész viszonyban állnak egymással. A Kp. 52. §-a ugyanis külön szabályozza a rendes és az előzetes azonnali jogvédelmi hatást. A Kp. 52. § (1) bekezdése szerint az azonnali jogvédelem elrendelése esetén a közigazgatási cselekmény nem hajtható végre, annak alapján jogosultság nem gyakorolható, és egyéb módon sem hatályosulhat. Ehhez képest a Kp. 52. § (2) bekezdése szerint az előzetes jogvédelmi hatás csupán annyit takar, hogy a végrehajtás a kérelemről történő tudomásszerzés és az elbírálás közötti átmeneti időszakban nem foganatosítható.
A Kp. normaszövegének nyelvtani értelmezése alapján tehát az előzetes azonnali jogvédelem hatása valóban szűkebb körű, mint a rendes azonnali jogvédelemé, mivel az csupán a közigazgatási cselekmény végrehajtása foganatosításának jelenti a gátját, ugyanakkor a végrehajtás elrendelését, a cselekményen alapuló jogosultság gyakorlását, illetve a cselekmény más módon történő hatályosulását nem akadályozza meg.
A Kúria jelen ügyben - a Kfv.VI.38.026/2021/7. számú határozatára visszautalva - szintén ezen értelmezést fogadta el, amikor kimondta, hogy a halasztó hatály iránti kérelem benyújtása nem volt akadálya a kisajátítási határozat végrehajtása elrendelésének, ugyanis a halasztó hatály csak akkor áll be, ha a bíróság azt elrendeli. Ezen elvi tétel azonban annyiban pontosítható, hogy a halasztó hatály által biztosított jogvédelem teljes terjedelmében csak az elrendelés esetén áll be, hiszen a kifejtettek szerint
- 526/527 -
az előzetes jogvédelmi hatás (a végrehajtás foganatosításának kizártsága) már ezt megelőzően, a kérelemről való tudomásszerzéssel beáll, az elrendelés hiányában is.
Álláspontunk szerint ugyanakkor az azonnali jogvédelem intézményének céljára, valamint annak történeti fejlődésére figyelemmel kérdéses az, hogy nem egy kodifikációs hibáról van-e szó. A hatékony jogvédelem megvalósítása érdekében a Kp. tudatosan szakított a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.) modelljével, amely a közigazgatási per során igénybevehető ideiglenes jogvédelmet alapvetően a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésével azonosította.[3] A Kp. egyrészt bevezette az azonnali jogvédelem kategóriáját, amely több különböző ideiglenes jogvédelmi eszköz gyűjtőfogalma,[4] másrészt pedig a végrehajtás-felfüggesztés intézményét felváltotta a halasztó hatály intézménye.[5] Mindez azonban nem csak elnevezésbeli, hanem tartalmi változást is jelentett, a halasztó hatály ugyanis nem csak a klasszikus értelemben vett, kötelezettséget megállapító és végrehajtható döntéseknél alkalmazható.[6] Vannak ugyanis olyan közigazgatási cselekmények, amelyek a felperesre nézve onerózus tartalmúak ugyan, de a hagyományos értelemben vett végrehajtásuk fogalmilag nem értelmezhető, mivel végrehajtás nélkül fejtik ki joghatásukat, vagy a végrehajtás elrendelése feltételeinek nem felelnek meg.[7] Ezek esetében a végrehajtás felfüggesztése nem biztosítja az ideiglenes jogvédelmet, a tágabb hatókörű halasztó hatály viszont igen.
Kiemelendő, hogy már az 1952-es Pp. is szabályozta a Kp. 52. § (2) bekezdésében foglaltakkal azonos funkciójú előzetes azonnali jogvédelmet. Az 1952-es Pp. 332. § (2a) bekezdése szerint ugyanis, ha a fél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte, akkor a végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem volt foganatosítható.[8] Szembeötlő, hogy e szabály lényegében szó szerint egyezik a Kp. 52. § (2) bekezdésével, annak ellenére is, hogy a Kp. a végrehajtás felfüggesztésének fogalma helyett már a halasztó hatály elrendelésének fogalmát alkalmazza. E tekintetben tehát némi diszkrepancia figyelhető meg: a Kp. 52. § (1) bekezdése a rendes azonnali jogvédelem körében már nemcsak a végrehajtás felfüggesztését teszi lehetővé, hanem a szélesebb jogvédelmet biztosító halasztó hatály elrendelését; ehhez képest a Kp. 52. § (2) bekezdése az előzetes azonnali jogvédelem joghatását már ismételten csak a végrehajtásra, illetve azon belül is a végrehajtás foganatosítására korlátozza. Mindezek alapján úgy tűnik, mintha az 1952-es Pp. 332. § (2a) bekezdésének szövegét pusztán átemelte volna a jogalkotó a Kp. 52. § (2) bekezdésébe, anélkül hogy harmonizálta volna azt a Kp. 52. § (1) bekezdésével és a halasztó hatály jóval tágabb hatókörű fogalmával.
Ezen értelmezéssel szemben persze érvelhetünk úgy is, hogy itt valójában egy tudatos jogalkotói döntésről van szó, amely szerint pusztán a halasztó hatály elrendelése iránti kérelem benyújtásának nem indokolt olyan erős, kiterjedt jogvédelmi hatást biztosítani, mint amilyen a bíróság által ténylegesen elrendelt halasztó hatályhoz fűződik. Az előzetes azonnali jogvédelmi hatás ugyanis ex lege áll be, anélkül, hogy a bíróság a Kp. 51. § (3) bekezdése alapján vizsgálhatta volna a versengő magán- és közérdeket, így ezesetben elegendő jogvédelmet biztosít a kérelmező számára az, hogy a közigazgatási szerv nem foganatosíthatja vele szemben a cselekmény végrehajtását az elbírálásig. Sajnálatos módon ugyanakkor a Kp. 52. §-ához fűzött jogalkotói indokolás e kérdésre nem tér ki, így biztos választ nem adhatunk.
Végül jelezzük, hogy az itt vázolt jogértelmezési bizonytalanság a joggyakorlatban is kimutatható, amit jól tükröz a Kúria által a jelen ügyben is hivatkozott Kfv.II.37.500/2023/5. számú kúriai határozat. A határozat tényállása szerint a hatóság az alaphatározatában rögzített kötelezettség teljesítését nem végrehajtási eljárás, hanem az ágazati jogszabály által nevesített ún. utóellenőrzés keretében vizsgálta, a felperes azonban időközben azonnali jogvédelem (halasztó hatály) iránti kérelmet nyújtott
- 527/528 -
be az alaphatározattal szemben. A Kúria kimondta, hogy a hatóság nem hivatkozhat arra, hogy az utóellenőrzés során nem végrehajtási eljárást folytatott, és ennélfogva az alaphatározat vonatkozásában elrendelt halasztó hatály nem terjed ki az utóellenőrzésre, mivel ez kiüresítené az azonnali jogvédelem célját. A Kúria azt is megállapította, hogy a Kp. 52. § (2) bekezdése alapján az alaphatározatban foglalt kötelezés végrehajtása az azonnali jogvédelmet tartalmazó keresetlevél hatóság tudomására jutása és a kérelem elbírálása közötti átmeneti időszakban sem volt vizsgálható.
Látható tehát, hogy a Kúria e határozatában úgy ítélte meg, hogy a Kp. 52. § (2) bekezdésében szabályozott előzetes halasztó hatály nemcsak a végrehajtás foganatosítását gátolja meg, hanem a végrehajtási eljárásnak nem minősülő utóellenőrzési eljárás lefolytatását is. Bár az utóellenőrzés mint speciális ágazati jogintézmény folytán a két ügy nem tekinthető teljesen azonosnak, a határozatokban kifejtett jogértelmezés mögött meghúzódó elvi megközelítések ellentétesek egymással, ezen ellentét feloldása pedig indokolt lett volna a jelen ügyben. ■
JEGYZETEK
[1] Az azonnali jogvédelemhez lásd F. Rozsnyai Krisztina: Hatékony jogvédelem a közigazgatási perben. Budapest, ELTE Eötvös, 2018. 211-219.; Baranyi Bertold - Aszalós Dániel: Az azonnali jogvédelem: Azonnali? Jogvédelem? In: Bodzási Balázs (szerk.): Jogászegyleti Értekezések 2022. Budapest, Magyar Jogász Egylet, 2022. 77-108.; Kis Krisztián: Ahány tanács, annyi szokás a Kúria azonnali jogvédelemmel kapcsolatos gyakorlatában. KözigazgatásTudomány, 2023. (1), 139-153. DOI: https://doi.org/10.54200/kt.v3i1.53; Papp Dorottya: Az azonnali jogvédelem szabályainak alkalmazása a felülvizsgálati eljárásban. Kúriai Döntések, 2022. (7), 1150-1155.
[2] Például a hatóság a kérelem benyújtását követően, de még annak elbírálását megelőzően elbontja a bontási határozattal érintett építményt.
[3] Barabás Gergely - Forgács Anna: 50. §. In: Barabás Gergely - F. Rozsnyai Krisztina - Kovács András György (szerk.): Nagykommentár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényhez. Budapest, Jogtár-formátumú kiadás, 2024. Ezt a szigorú megközelítést ugyanakkor a bírói gyakorlat idővel oldani kezdte, és "a végrehajtás felfüggesztésének jogintézményét általában a joghatások felfüggesztéseként kezdte értelmezni". Lásd uo.
[4] Vö. Kp. 50. § (2) bekezdés.
[5] Lásd a Kp. 50. §-ához fűzött miniszteri indokolást: "[a] végrehajtás felfüggesztése e tágabb kategórián belül él tovább, s válik így azon ügyekre is alkalmazhatóvá, ahol nincs lehetőség vagy szükség a közigazgatási döntés végrehajtására annak hatályosulásához".; Kis: Ahány tanács, annyi szokás a Kúria azonnali jogvédelemmel kapcsolatos gyakorlatában. 141-142.
[6] Barabás Gergely - Forgács Anna: 52. §. In: Barabás Gergely - F. Rozsnyai Krisztina - Kovács András György (szerk.): Nagykommentár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényhez. Budapest, Jogtár-formátumú kiadás, 2024.; Baranyi - Aszalós: Az azonnali jogvédelem: Azonnali? Jogvédelem? 89-91.
[7] Lásd például azon hatósági döntéseket, amelyeknél a hátrányos jogkövetkezmény a hatóság által vezetett nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, vagy azokat a versenyhatósági határozatokat, amelyek a közbeszerzési eljárásból kizáró okot eredményeznek (Kfv.IV.37.264/2022/6). De idetartozik a legtöbb hatósági döntésnek nem minősülő közigazgatási cselekmény, ezek esetében ugyanis a végrehajtás jellemzően kizárt, mint például az általános hatályú rendelkezések, egyes közszolgálati aktusok [Paragh Györgyi: A közigazgatási tevékenység és az azonnali jogvédelem dilemmái a közszolgálati jogvitában. Jogtudományi Közlöny, 2023. (5), 245.], vagy a legújabb - álláspontunk szerint vitatható - szakirodalmi nézet szerint egyes bírósági igazgatási aktusok [Fényes Marcell: A Kúria ítélete a törvényes bíróhoz való jog tartalmáról. Magyar Jog, 2025. (4), 262-263. DOI: https://doi.org/10.59851/mj.72.04.6].
[8] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 110. § (1) bekezdése korábban azonos szabályt tartalmazott.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
