A tanulmány az azonnali jogvédelem jogintézményének a gyakorlatban történő érvényesülését vizsgálja a közszolgálati jogvitákban, a közigazgatási egyedi döntés jelentéstartalmának munkajogi szempontú elemzésével. Figyelemmel azonban arra, hogy az azonnali jogvédelem általános szabályaival, bírói gyakorlatával számos publikáció foglalkozik, jelen írás egy kevésbé "közkedvelt" területre: a közszolgálati jogvitákra koncentráltan mutatja be a felmerülő problémákat. A jogterület összetettségére figyelemmel - több okból is - szerénytelen célkitűzés lett volna a teljeskörűségre törekvés. Emellett azt is ki kell emelni, hogy a nemritkán egymással ellentétes gyakorlatok még nem feltétlenül hozták felszínre az elrendelés vagy az annak elutasítása körében lehetséges érvek, illetve indokok mindegyikét. A tanulmány kifejezetten a magyar közigazgatási perjogban szabályozott közszolgálati jogviták körére koncentrál, nem tér ki a nemzetközi joggyakorlatra.
The present study examines the practical application of the legal institution of immediate legal protection in public service disputes by analysing the meaning of an individual administrative decision from a labour law perspective. Taking into account that a large number of publications exist which examine the general rules and the judicial practice of immediate legal protection, the present study focuses on a less "popular" subject, that is the problems arising in the course of public service disputes. Due to the complex nature of this legal area, the aim of producing a comprehensive study in this field would have been immodest, for several reasons. The often contradictory practices have not yet necessarily uncovered all of the possible arguments and reasons for ordering or rejecting such protection. The study focuses specifically on the scope of public service disputes regulated in the Code of administrative litigation in Hungary, without discussing the same issue in foreign jurisdictions.
Tárgyszavak: közigazgatási egyedi döntés, közszolgálati jogviszony, azonnali jogvédelem, Kúria
A tanulmány az azonnali jogvédelem jogintézményének[1] a gyakorlatban történő érvényesülését vizsgálja a közszolgálati jogvitákban, a közigazgatási egyedi döntés jelentéstartalmának munkajogi szempontú elemzésével. A probléma tárgyalásához elkerülhetetlen a közszolgálati jogvita lényeges ismérveinek és a közigazgatási perjogban való elhelyezkedésének nagy vonalakban történő ismertetése. A közszolgálati jogvitával kapcsolatosan felmerül, hogy az azonnali jogvédelmi igényt melyik közigazgatási tevékenység alapozza meg: a munkáltató jogviszonyt alakító döntése vagy a megelőző eljárásban született közigazgatási aktus? Megelőző eljárás hiányában a közbeiktatott fórumok döntései? Közvetlen bírósághoz fordulás esetén a jogviszonyt megszüntető aktusokkal szemben felmerülhet-e azonnali jogvédelmi igény? A jogi szabályozás tág kereteket biztosít a bíróságok számára, azonban tapasztalhatók ellentmondások. A tanulmány a releváns jogi szabályozás problémásnak tartott pontjaival foglalkozik és bemutatja a Kúria e tárgyban született néhány eseti döntését, melyek rávilágítanak a jogfejlesztést igénylő kérdésekre.
A jogalkotó a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) megalkotásával a közigazgatási perrendtartás eljárási szabályait rendelte alkalmazni a közszolgálati jogvitákra. A közszolgálati jogvita hatálya alá tartozó jogviszonyok körét a Kp. az értelmező rendelkezések között, a 4. § (7) bekezdés 3. pontjában szereplő definícióval és a közigazgatási bírói út alkalmazási körét behatároló 5. § (4) bekezdésének rendelkezéseivel határozta meg. Eszerint a közszolgálati jogviszony az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az állam nevében foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a köz szolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszony,[2]
- 241/242 -
a közszolgálati jogvitát pedig közigazgatási perben kell elbírálni.
Önmagában azonban a fenti definíció nem oldotta meg a közszolgálati jogviszonyban született jogalakító (munkáltatói) döntések közigazgatási jogba való integrálását, többek között talán azért sem, mert ezek a munkáltatói döntések szinte egyetlen elemükben sem felelnek meg a közigazgatási cselekményre jellemző tartalmi és formai kellékeknek. Ezen a Kp. - az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvénnyel beiktatott - 5. § (4) bekezdése sem sokat segített, amikor pontosabban próbálta meghatározni a közszolgálati jogviszonyban született, a közszolgálati jogvita alapját képező döntéseket.[3] Erre mutat rá Cséffán József is, amikor megállapítja, hogy közszolgálati jogvita tárgya nem a közigazgatási szerv klasszikus közigazgatási jogalakító cselekménye jogszerűségének kérdése, hanem a közigazgatási foglalkoztató szervnek közszolgálati jogviszonyt érintő (a jogviszony létesítésével, módosításával, megszüntetésével, a munkavégzéssel, a szolgálatteljesítéssel, a fegyelmi, a kártérítési felelősséggel stb.) kapcsolatos, jogvitára okot adó döntése.[4]
A közszolgálati jogviták alapja a Kp. dogmatikai felépítése alapján az egyedi döntés,[5] amely a közszolgálati jogvitákban értelmezési problémákat vet fel. A közigazgatási értelemben vett egyedi döntés alaki és tartalmi kellékeivel a közszolgálati jogvita egyik oldalán álló közigazgatási szerv által hozott "egyedi döntés" ugyanis nem rendelkezik. A jogvita másik érintettje (a foglalkoztatott) részéről pedig a Kp. fogalommeghatározása szerinti egyedi döntés nem is képzelhető el. Ezek a döntések tehát nem hordoznak közigazgatási jellemzőkkel bíró kellékeket. A közszolgálati jogviszonyban született "egyedi döntések" tartalmukban szinte mindig a felek valamelyikének egyoldalú jognyilatkozatai, ezt maguk a foglalkoztatási jogszabályok is ekként deklarálják.[6] A közigazgatási jogi dogmatikában az egyedi döntés alaki és tartalmi követelményekkel bír,[7] enélkül nem tekinthető közigazgatási jogi értelemben vett döntésnek. Megtámadásának alapja mindig valamely anyagi jogi vagy eljárásjogi szabálysértés, a megtámadás eredményességének a következménye pedig lehet a döntés megváltoztatása, megsemmisítése vagy új döntés meghozatala érdekében az eljárás megismétlése. A közigazgatási jogvita alapja a megtámadási kereset, mely utat biztosít a közigazgatási egyedi döntés jogszerűségének bírósági vizsgálatához. A lehetséges végkimenetel okán a megtámadási kereset azonban nem alkalmas önmagában a közszolgálati jogvita érdemi eldöntéséhez, az egyén esetleges jogsérelmét nem oldja meg, így tehát - ahogy Fazekas Marianna[8] is rámutat -, ez esetben mégiscsak a szubjektív jogvédelemnek kell érvényesülnie. Ez a jogvédelem a közszolgálati jogvitában az esetek legnagyobb hányadát kitevő jogviszony-megszüntetési ügyekben nem elsősorban a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára irányul, hanem a jogsérelmet marasztalással orvosolja. Ennek érdekében az egyedi döntés jogszerűségét vizsgáló megtámadási kereset mellett a közszolgálati jogvitákban marasztalási kereset is előterjeszthető, mely alkalmas a tényleges kompenzációra, esetenként a jogviszony helyreállításával. Ez magyarázza, hogy a közszolgálati jogvita eljárási szabályait a jogalkotó a különleges perek között, a Kp. XXIII. fejezetében helyezte el, mely szabályrendszer lényegében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) munkaügyi perekre vonatkozó szabályozásával megegyező, ugyanakkor a Pp. munkaügyi perekre vonatkozó teljes eljárási szabályrendszerét nem emeli át. Emellett a XXIII. fejezeten kívül elszórtan a Kp. több helyen tartalmaz közszolgálati jogviszonyt érintő rendelkezéseket.[9] A szabályozásból kitűnően a Kp. a közszolgálati jogviták
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
