https://doi.org/10.59851/jk.79.07-08.5
A bírói függetlenség tudományos vizsgálata igényli a bírósági igazgatás és különösen a bírói testületek igazgatási tevékenységének nyilvánosságát. A bírósági igazgatás állami szerv (a bíróság) és közszereplők (a bírák) által végzett közérdekű tevékenység, ezért indokolt ezeket az adatokat nemcsak közérdekű, hanem részben közérdekből nyilvános adatként kezelni. Ebből is következően a valós vagy vélt, a bírói függetlenséget sértő igazgatási beavatkozásokkal szemben a bíró törvényben rögzített kötelessége véleményének hangot adni a bírói hivatás tekintélyével összeegyeztethető módon, a pártatlanság sérelme nélkül, az általa elérhető legszélesebb nyilvánosság körében. Ezt nevezzük a bíró bírósági igazgatási nyomásról szóló tájékoztatási kötelezettségének.
Tárgyszavak: bíró, bíróság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a bíró tájékoztatási kötelezettsége, közérdekű adatok, közérdekből nyilvános adat
The study on judicial independence requires the publicity of the administration of the judiciary and in particular of the administrative activities of the judiciary. The administration of justice is an activity of public interest carried out by a public body - the courts - and by public actors - the judges. It is therefore appropriate to treat these data not only as public interest data but also as data which are partly in the public interest. It follows that, in the face of actual or perceived administrative interference which infringes the independence of the judiciary, the judge has a legal duty to express his or her opinion in a manner compatible with the judicial profession, without prejudice, and in the widest public sphere available to him or her. This is called the judge's duty to inform public opinion about judicial administrative pressure.
Keywords: Judge, court, freedom of expression, judge's duty of expression, public interest data, data in the public interest
A különböző bíróságok elnökei és az Országos Bírói Tanács (OBT) között az utóbbi években jelentős vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a bíróságok igazgatási tevékenysége kritizálható-e a bíró által. Kérdés, hogy az igazgatási tevékenység bíró általi kritizálhatósága a bírói függetlenség, a szólásszabadság része-e, vagy a bírónak lojálisnak kell lennie a saját szervezetéhez, és ekként a bírósági vezetőkhöz, és minden más munkaszervezethez hasonlóan nemcsak elvárható, de szolgálati jogviszonyából eredő jogi kötelessége is, hogy az igazgatás működésével kapcsolatos információkat ne ossza meg semmilyen körülmények között a nyilvánossággal. Különösen nehéz kérdés ez azért, mert a bíró a hivatásához méltó módon kizárólag tényadatolt, valóságnak megfelelő, megalapozott kritikát tehet. A tények nélküli alaptalan vádaskodás, hovatovább "sejtetés" könnyen beláthatóan a bírói hivatáshoz méltatlan.
A tudományos igényű kritika, bár nem az egyetlen, de mindenképp a legmagasabb szintű kifejtése egy kritikai álláspontnak, ezért a biztos módja annak, hogy a bíró hivatásához méltó módon nyilvánuljon meg ezekben a kérdésekben. Ehhez azonban főszabály szerint nyilvános - mások által is ellenőrizhető - adatokból kell dolgoznia. Ha pedig a bíró részéről a tudományos igényű kritikát sem engedi a jogi szabályozás, akkor egész biztosnak tűnik, hogy a bírák részéről a bírósági igazgatással szemben semmilyen más közéleti platformon zajló kritika nem megengedhető. Mindemellett ennek súlyosabb következménye, hogy más hivatásrendek, vagy jogtudósok részé-
- 359/360 -
ről sem lesznek hozzáférhetőek megalapozott kritikához szükséges tényadatok.[1] Ezáltal kritizálhatatlanná válik a bíróságok igazgatása.
E tanulmány ezt a dilemmát dolgozza fel, azaz a bírói függetlenség és információszabadság, valamint az adatvédelem, és szervezeti érdeket megjelenítő szolgálati jogviszonyból eredő korlátok jogi szabályozással való ütköztetését és összevetését végzi el. A tanulmány I. fejezetében információszabadság és adatvédelem oldaláról elemezzük a bírói testületek jegyzőkönyvein alapuló adatok nyilvánosságának kérdését. A II. fejezetben a bírók szolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályokkal vetjük össze az információszabadságra vonatkozó I. fejezetben levezetett következtetéseinket, és a bírói függetlenségre vonatkozó szabályozást. A III. fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy a bíró tájékoztatási kötelezettségének milyen módon és formákban tehet eleget a bírói szolgálati jogviszonyára vonatkozó hatályos szabályozási keretek között. Mindezt alkotmányjogi érveléssel, valamint nemzetközi, uniós jogi sztenderdekkel is alátámasztjuk. Mindegyik fejezeten végigvonul a kérdés: mi a bírói függetlenség immanens tartalma, és melyek annak határai.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 12. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a bírósági igazgatási szervek, bírói testületek, bírósági vezetők kötelesek a bírósági igazgatás és az ahhoz kapcsolódó döntéshozatal nyilvánosságát "e törvény szerint biztosítani". Mindez azonban mit sem ér további, az igazgatás nyilvánosságát biztosító Bszi.-szabály nélkül. A bírói testületek ülései az esetek többségében nem nyilvánosan zajlanak (kollégiumok, összbírói értekezlet, teljes ülés, tanácselnöki értekezletek), és még a bírói szervezeten belül, a bírói kar számára sem nyilvánosak. Mindössze a bírói tanácsok és az Országos Bírói Tanács (továbbiakban OBT) ülései nyilvánosak korlátozottan, csak a bírák számára. Mindez a jelenlegi bírósági igazgatási gyakorlat szerint azt is jelenti, hogy a bírói testületek üléseinek jegyzőkönyvei még az adott ülésen részt nem vevő bírák számára sem ismerhetők meg. Az, hogy nem nyilvános egy jegyzőkönyv, egyrészt azt jelenti, hogy a bíróság (illetve az adott bírósági szerv vezetője), bár megteheti, de nem köteles azt közzétenni a nyilvánosság számára. Az OBT például közzéteszi szó szerinti jegyzőkönyveit, noha nem köteles, és csak ez a körülmény rendkívüli mértékben hozzájárult az OBT autonómiája, presztízse és az iránta való közbizalom növekedéséhez. Másrészt azt jelenti, hogy kérésre anonimizáltan sem minden esetben köteles kiadni azt a bíróság, erről a bíróságok elnökei dönthetnek.
Ugyanakkor a bírói testületek jegyzőkönyvei szükségszerűen a bíróságok közfeladataival összefüggésben keletkezett adatokat tartalmaznak, ezért az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 3. §-ának 5. és 6. pontjai értelmében azok anonimizált formában - az esetlegesen meg nem ismerhető adattartalom kitakarása mellett - mindig közérdekű adatok, nem anonimizált formában pedig a jegyzőkönyvekben található személyes adatok nagy része az Infotv. 26. § (2) bekezdése alapján közérdekből nyilvános.
Az igazgatási szempontból releváns üléseken szinte mindig születik valamely kérdésben döntés, ezért ezek a jegyzőkönyvek sok esetben döntés-előkészítő iratnak is minősíthetők. Az Infotv. 27. § (5) bekezdése szerint az ilyen adatok megismerését a bíróság vezetője az adat megismeréséhez és annak kizáráshoz fűződő közérdek összevetésével engedélyezheti. Következik ebből, hogy azt automatikusan nem kell kiadni, hanem az adatok kiadására mérlegelés alapján kerülhet sor. Ha a döntés már megszületett és további döntés alapját sem képezi, akkor köteles csak kiadni a bíróság vezetője, ha az adat megismerése a közfeladatot ellátó szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését nem veszélyezteti [Infotv. 27. § (6) bekezdés]. Így tehát a mérlegelési kötelezettség az Infotv. 27. § (6) bekezdése szerinti adatoknál is megjelenik, a mérlegelés szempontjai azonban - a jogszabály alapján legalábbis - eltérőek.
Ez a döntés-előkészítő jelleg a gyakorlatban olyan gumiszabályként érvényesül, ami alapján a bíróságok vezetői - ha akarják - hatékonyan el tudják zárni ezeket a közérdekű adatokat a nyilvánosság és így a tudományos elemzés és kritika elől. Ez a bírói igazgatás bírói függetlenségre gyakorolt nyomásának vizsgálhatóságát korlátozottá teszi. Ez a kialakult igazgatási gyakorlat azonban nem feltétlenül feleltethető meg maradéktalanul az alkotmánybírósági - és az ennek alapján kialakult ítélkezési - joggyakorlatnak.
Az Alkotmánybíróság szerint[2] ugyanis a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozása akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme kényszerítően indokolja, illetve elkerülhetetlenül szükségessé teszi [Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés]. Az állami szer-
- 360/361 -
vek zavartalan működésének, a feladatellátás feltételeinek a biztosítása ilyen alkotmányos érték lehet. A közfeladatot ellátó szerv közfeladatainak ellátását azonban csak szélsőséges esetben veszélyeztetheti, béníthatja meg egy, a közfeladatainak ellátásával összefüggő adatokra vonatkozó adatigénylés teljesítése. Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat abban a tekintetben, hogy alapjogsértő az olyan szabály, amely bármilyen megkötés nélkül, általános jelleggel az adatkezelő diszkrecionális döntési jogkörébe utalja a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadásáról szóló döntést.[3] A számottevő, észszerűtlen munkateherre történő utalás ezért nem válhat önkényes döntéssé, üres hivatkozássá. Ezen az elvi alapokon állva a Kúria szerint[4] is az érdekmérlegelés során a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő érdek tekinthető elsődlegesnek, annak korlátozását minden esetben megszorítóan kell értelmezni.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata[5] szerint a döntés-előkészítő adatok nyilvánosságának korlátozhatóságával kapcsolatos mérlegelés során pedig az alábbi szempontokra kell a jogalkalmazóknak figyelemmel lenniük:
a) Döntés megalapozását szolgáló adat csak az adott szerv (feladat- és hatáskörébe tartozó) döntésének meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített adat lehet, s a döntés megalapozását szolgáló adat e minősége kizárólag a konkrét döntéshozatali eljáráshoz való kapcsolata révén állhat fenn, így nem elfogadható, ha egy eljárásban általánosságban hivatkoznak később meghozandó döntésekre.
b) A dokumentum egésze, tartalmától függetlenül - tehát vizsgálat nélkül, vagy egyetlen adat miatt - nem minősíthető döntést megalapozó adatnak (adatközpontú megközelítés, adatelv érvényesítése az iratelv helyett).
c) Az adatkezelő nem hivatkozhat ún. "kényelmi" szempontokra, tehát arra, hogy az adatigénylés teljesítéséhez egy terjedelmesebb dokumentum átvizsgálása, vagy a benne található nyilvános adatoknak a nem nyilvános adatoktól való elkülönítése szükséges, ami többletfeladatot jelent.
d) Az adatigénylést elutasító döntést - a hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében - tartalmilag indokolni kell, amelyben ki kell térni arra, hogy pontosan milyen folyamatban lévő eljárásban meghozandó döntés megalapozását szolgálja a kiadni kívánt közérdekű adat. Továbbá arra is, hogy a közérdekű adat kiadása mennyiben befolyásolja a szóban forgó döntés meghozatalát, vagyis, hogy az meghiúsítaná-e a döntés hatékony végrehajtását vagy ellehetetlenítené-e az illetéktelen befolyástól mentes, független, hatékony köztisztviselői munkát.
A fenti értelmezés egyebekben a jogirodalomban is megjelenik.[6] A nyilvánosság korlátozásának másik jogi alapja lehet, hogy a korábban említettek szerint a Bszi. 106. § (1) bekezdése alapján az OBT ülése, a Bszi. 152. § (3) bekezdése alapján pedig a bírói tanács ülése csak a bírák részére nyilvános. A Bszi. ezen szabályai ugyanakkor álláspontunk szerint nem értelmezhetők kiterjesztő módon; abból ugyanis, hogy egy ülésen kik vehetnek részt, még nem vonható le automatikusan következtetés arra vonatkozóan, hogy az ülésről készített jegyzőkönyv kinek a számára lehet megismerhető. A kifejezetten a jegyzőkönyvekre vonatkozó rendelkezés hiánya pedig ahhoz a következtetéshez vezet, hogy ezekre az Infotv. fenti rendelkezéseinek érvényesülnie kell. Ezt az értelmezést egyebekben az is alátámasztja, hogy az OBT jelenleg is közzéteszi az üléseiről készült jegyzőkönyveket. Mindezek alapján pedig a bírósági igazgatási döntések nyilvánosság előli elzárása egyértelműen kifogásolható.
Némiképpen eltérő a jogi helyzet az üléseken részt vevő bírák felszólalásainak azonosítható módon történő megismerhetőségével kapcsolatban, mivel ebben az esetben már nemcsak a közérdekű, hanem a közérdekből nyilvános adatokra vonatkozó szabályozásra is figyelemmel kell lenni. Ez ugyanakkor a jegyzőkönyvek nyilvánosságára vonatkozó következtetést álláspontunk szerint érdemben nem érinti, mivel az Infotv. 26. § (2) bekezdése szerint a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személynek a közfeladat ellátásával összefüggő tevékenysége közérdekből nyilvános. Az pedig nehezen vitatható, hogy egy bírósági igazgatási döntés közfeladat, illetőleg az sem vitatható, hogy az ülésen részt vevő bíró a felszólalásakor a közfeladatot ellátó szerv feladatkörében jár el. Bár az ilyen felszólalás a bíró személyes adata, ez egyben az Infotv. fenti rendelkezése alapján közérdekből nyilvános személyes adatnak minősül.
Az üléseken részt vevő bírók felszólalásai így nyilvánosak (a többi bíró számára mindenképpen, de a szerzők szerint bárki más számára is), e körben korlátot csupán az jelenthet, hogy az Infotv. 26. § (2) bekezdése szerint nyilvános személyes adatok nem korlátlanul, hanem csak a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartásával terjeszthetők. Ennek ellenére a kialakult gyakorlat az, hogy a bírósági igazgatás tudományos vizsgálata jelenleg kizárólag anonim bírói interjúk, illetve közlések alapján valósítható csak meg.[7] Egy bíró a bírói tanácsok és az OBT jegyző-
- 361/362 -
könyveihez hozzáférhet, illetve azon testületek jegyzőkönyveit ismerheti meg, mely testületnek tagja. A fentiek szerint ugyanakkor kérdés, hogy ezt milyen célból tenné egy bíró, és mire is használhatja fel ezeket az adatokat. Elmondhatják-e egymásnak az adott testületi ülésen történteket, és mennyiben használhatják ezen információkat az anomim vagy névvel vállalt tudományos vagy közéleti interjúkhoz? Felhasználhatják-e ezeket a bírák igazgatási kérdésekben való véleménynyilvánításukhoz, a bírósági igazgatás nyilvános kritikájához?
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 43-44. §-ának rendszerváltás óta változatlan szabályai és annak töretlen értelmezése mentén a bíró sajtónyilvánosan nem beszélhet és nem adhat tájékoztatást folyamatban lévő, és elbírált ügyekről.[8] Elbírált ügyek tekintetében azonban a szakmai fórumokon, tudományos elemzésekben (például kommentárok) szakmai vitákban részt vehet a jogászi szakmai közösség berkein belül, beleértve a tudomány és oktatás egyetemi szintű és akadémiai nyilvánosságát is.[9] Ennek az értelmezésnek a helyességét nemcsak az állandó gyakorlat és az oktatási-tudományos tevékenység tételes jogi lehetősége [Bjt. 40. § (1) bekezdés] támasztja alá, hanem az is, hogy a bírói előmenetelben kiemelt fontosságú, a bírói álláspályázatok elbírálásának részletes szabályairól és a pályázati rangsor kialakítása során adható pontszámokról szóló 7/2011. (III. 4.) KIM rendelet kifejezetten elvárja a szakmai kérdésekben való publikálást, amely elbírált bírósági ügyek ismertetése és értékelése nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Folyamatban lévő ügyekben a szigorúbb gyakorlat nem a Bjt. 43-44. § explicit szabályaiból,[10] hanem a tisztességes eljárás és a pártatlanság követelményéből következik a teljes véleménynyilvánítási tilalom az ügy befejezéséig.[11] Bíróság függetlenségével és bírósági igazgatással kapcsolatos kérdésekben azonban vitán felül áll, hogy a bíró jogosult - ha nem is köteles - véleményt nyilvánítani akár sajtónyilvános módon is. Ezt konkretizálja az OBT által elfogadott bírák etikai kódexének jelenleg hatályos és alkalmazandó 4. cikk (2) bekezdése is.[12]
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) Baka-ítélete alapján a bírák szabadon véleményt nyilváníthatnak bírósági igazgatási kérdésekben.[13] Sőt, a nemzetközileg általánosan elfogadott demokratikus jogállami sztenderd[14] - különösen az EJEB Żurek-ítélete[15] alapján - pedig minden egyes bíró felelős a bírói függetlenség előmozdításáért és védelméért, amely nemcsak alkotmányos biztosítékként működik, hanem a bírák számára etikai, illetve jogi kötelesség, hogy megőrizzék azt, és felszólaljanak a jogállamiság védelmében, amikor a jogállamiság alapvető értékei (köztük a bírák függetlensége és pártatlansága) veszélybe kerülnek. Ez mind a belső (bírósági igazgatással szembeni), mind a külső (kormányzat, propaganda, gazdasági szereplők stb. nyomásával szembeni) függetlenségre vonatkozik.
- 362/363 -
Mindemellett érdemes felfigyelni arra, hogy a bíró egyúttal közszereplő is, azonban a közszereplőknek az a típusa, akit ha személyében támadás ér bírói tevékenysége miatt a sajtóban, a kormánypropagandában vagy a bírósági igazgatás részéről, befejezett ügyeiben sem védekezhet sajtónyilvánosan, folyamatban lévő ügyekben pedig semmilyen formában, mivel a tételes jog a sajtó tájékoztatását konkrét ügyekben kifejezetten a bírósági igazgatásra bízza (Bjt. 44. §). Ugyan felmerül a nemzetközi szakirodalomban, hogy a bírói függetlenséghez való jogot lehetne a bíró személyes jogaként is kezelni, és ekként az EJEE[16] 6. cikke alapján a bírák erre személyiségi jogi pereket is alapozhatnának, ha a kritika olyan nyomást jelent, amely a bírói függetlenségüket is sérti,[17] azonban ennek jelenleg sem gyakorlata, sem realitása nincs a magyar jogi környezetben, sőt ezzel egy ilyen megoldás egyértelműen ellentétes volna.[18]
Ugyanakkor, ha az EJEB gyakorlatát és az általános nemzetközi sztenderdet tekintenénk irányadónak, amit persze nem tehetünk meg azzal egyértelműen ellentétes tételes jogi szabályozás esetén (Bjt. 43-44. §), akkor mind folyamatban lévő ügyekben, mind elbírált ügyekben az eljáró bíró az ítélkezés jogellenesnek vélt befolyásolása, a függetlenség sérelme esetén felszólalhatna sajtónyilvánosan is.
Ennél még fontosabb, hogy az EJEB értelmezésének elfogadása esetén a bíró (különösen a közszereplőnek minősülő bíró) mint önálló adatkezelő, a jogállamiság védelmében a függetlenség sérelme esetén még a személyes adatokat is érintő információkat a GDPR[19] 6. cikk (1) bekezdés e) pontjának első fordulata alapján - elsődlegesen a célhoz kötöttség elveinek szigorú betartásával - nyilvánosságra hozhatja, feltéve, ha a nyilvánosságra hozott személyes adat az Infotv. 26. § (2) bekezdése alapján közérdekből nyilvánosnak minősül. Tehát ha a közlés szempontjából jelentősége van, hogy mely közszereplő bíró, mit mondott egy adott testületi ülésen, akkor a fenti jogi keretek között ezen információ nyilvánosságra hozatalának is helye van.
Sőt a Żurek-ítélet alapján ilyen esetben a bíró adatkezelése a GDPR 6. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti jogi kötelezettségként is felfogható,[20] figyelemmel arra is, hogy az EJEE az 1993. évi XXXI. törvénnyel a hazai, illetőleg a lentebb kifejtettek szerint az uniós jog részévé is vált, így az EJEE 10. cikkére vonatkozó EJEB értelmezésnek a hazai jogalkalmazás számára is irányadónak kell lennie.
A bíró véleménynyilvánításának a jogállam védelme, a bírói függetlenség sérelme esetén is három alapvető korlátja azonosítható. Az adatvédelmi, a pártatlansági (pártpolitizálás tilalma), és a bíróságokba vetett közbizalmat egyéb módon sértő magatartások tilalma, mely szabályok megsértése esetén fegyelmi felelősségre vonásra kerülhet sor.
Adatvédelmi szempontból[21] el kell különíteni a konkrét bírósági eljárásokra vonatkozó adatokat a nem a konkrét ügyekre vonatkozó adatoktól. A bíróságok ítélkezési tevékenysége a bírói függetlenség védelme érdekében kívül esik a GDPR hatályán, azonban a bíróságok egyéb - így igazgatási - tevékenységére már a GDPR alkalmazandó. Ugyanezen szabályozási logika érvényesül a közérdekű adatok nyilvánossága tekintetében. Így a Kúria Pfv.21.438/2016/6. ítélete szerint "a konkrét ügyben keletkezett adatok nem a hatóság, hanem az eljárással érintett személy tevékenységére vonatkoznak, és az így kezelt adatok nem minősíthetők közérdekű adatnak önmagában amiatt, hogy a hatósági eljárás kezdeményezése hivatalból történt".
Míg tehát a konkrét ügyek adataihoz való hozzáférést a perrendtartások szabályozzák, addig a nem konkrét ügyekre, hanem az igazgatásra és statisztikára vonatkozó adatok, amennyiben nem tartoznak kifejezetten valamely titokfajtába (például minősített adat) vagy nem döntés-előkészítő iratok tartalmára vonatkozó adatok, akkor azok egyben közérdekűek is. A döntést követően a döntés előkészítését szolgáló iratok nem a bíróság, hanem valamely bíró által történő nyilvánosságra hozatala viszont csak akkor lesz jogellenes, ha az adat megisme-
- 363/364 -
rése a közfeladatot ellátó szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné [Infotv. 27. § (6) bekezdés].
Önmagában az a körülmény, hogy valamely harmadik személy az információszabadságra vonatkozó szabályok alapján csak a bírósági vezető döntése alapján tudja megismerni ezeket az adatokat, nem jelenti azt, hogy ezen adatok nyilvánosságra hozatala a bíró által - amennyiben amellett a nyomós közérdek, például a bírói függetlenség védelme áll - automatikusan jogszerűtlen lenne. Mégpedig pusztán amiatt, mert a harmadik személyek felé való kiadása az igazgatásra vonatkozó közérdekű adatoknak a bíróság elnökének (OBH elnökének stb.) feladata lenne. Ennek oka, hogy egyrészt a magyar bírósági szervezetrendszerben a bíróvá válás és karrier a bírósági elnököktől, a munkáltatói jogok gyakorlójától lényegesen erőteljesebben függ, mint ahogyan az más európai országok gyakorlatában megszokott,[22] annak ellenére, hogy a bírói státuszból következően a bírónak nem a munkáltatóhoz (bírósági elnökhöz) kell lojálisnak lennie, hanem a törvényekhez.[23] Minden más munkahelyhez képest különösnek tűnik talán, hogy a bírák adott esetben saját munkáltatójukkal szemben is kötelesek fellépni a bírói hivatás és a bíróságok tekintélye érdekében. Ez a sajátos helyzet kifejezetten a bírói függetlenségből következik.
Másrészt fontos tételes jogi érv e vonatkozásban az is, hogy Magyarország az Európai Unió tagja. Ugyanis a bírói függetlenség sérelme az Európai Unió jogát[24] is sértené, és ebből az következik, hogy ha és amennyiben a közérdekű adatoknak a bíró véleménynyilvánítása során történő használatát a jog mindössze arra tekintettel tiltaná, hogy a közérdekű adatok kiadása egyébként a bírósági vezetők hatáskörébe tartozik, akkor e jogi korlátok félretehetők volnának az uniós jogra hivatkozással. Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban Charta) 11. cikke tartalmilag ebben a kérdésben megfeleltethető az EJEE 10. cikkének. A Charta 52. cikk (3) bekezdéséből[25] ezért az következik, hogy az EJEB már fentebb ismertetett Baka- és Żurek-ítéletekből következő joggyakorlatát uniós jog tartalmának meghatározása szempontjából releváns értelmezésként kell tekinteni, mivel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdés második franciabekezdése[26] a bírói függetlenséggel összefüggő ügyekben is alkalmazandó (akár tisztán tagállami tényállás esetén is), a Charta 47. cikkével[27] összhangban értelmezve.[28] Ilyen áttétellel pedig a bíró esetleges fegyelmi felelősségre vonására irányuló eljárásban ítélkező bíráknak kötelezően el kellene térniük az uniós jogra tekintettel a fent említett jogi korláttól, mivel minden bírósági igazgatást érintő bírói véleménynyilvánítás a fenti áttételekkel uniós jog védelme alatt is áll.
Bár a nemzetközi bíróságok e jogvédelmet a véleménynyilvánításhoz való jog kapcsán tudták nemzetközi dokumentumok alapján "kiolvasztani", azt gondoljuk, hogy helyesebb kötelező véleménynyilvánítás esetén tájékoztatási kötelezettségről beszélni. A továbbiakban a bírói véleménynyilvánítás kötelező esetét, a bíró bírósági igazgatási nyomásra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségeként hivatkozom.
Érdemes utalni továbbá arra is, hogy a Bjt. 36. § (3) bekezdése szerint a bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni. Azonban, ha a bírósági igazgatás felől érkezik ilyen nyomás, annak elhárítására ez a jogi szabály nem alkalmas, és ilyen esetben áll be a bíró tájékoztatási kötelezettsége, oly módon, hogy az sem folyamatban lévő, sem elbírált ügyre nem vonatkozhat a Bjt. 44. §-ának tiltó szabályai folytán. Így aztán ezek szükségszerűen a bírósági igazgatásra vonatkozó - konkrét ügyhöz nem köthető - kritikaként fogalmazódhatnak meg.
E tájékoztatási kötelezettség esetében azonban nem mindegy, hogy milyen fórumokon és milyen módon nyilvánít a bíró véleményt, mert mindezt oly módon kell megtennie, hogy a bíró és a bíróságok pártatlanságába vetett közbizalmat ne csorbítsa, hiszen ezek az értékek kölcsönösen feltételezik egymást. Bírói függetlenség nem létezik bírói pártatlanság nélkül, és fordítva.
- 364/365 -
Azok a fórumok, ahol a bírák igazgatást is érintő kérdésekben megnyilvánulnak, lehetnek közéleti lapok,[29] bírói egyesületek honlapja (a MABIE[30] honlapja tipikusan ilyen), vagy tudományos publikációk. Különösen így van ez, ha a bíró oktatói vagy tudományos tevékenysége keretében hozza nyilvánosságra ezeket az információkat, azt publikálja. Gyakori ma is, hogy bírói egyesületek konferenciákat szerveznek, bírák ezen egyesületek tagjaként gimnáziumokban vagy egyetemeken beszélnek a jogállami igazságszolgáltatásról, és ezekhez értelemszerűen releváns naprakész igazgatási információkat kell felhasználniuk.[31]
Érdemes hozzátenni, hogy a Bszi. 40. § (3) és (4) bekezdése keretében a bíró a munkavégzésre irányuló oktatói tudományos tevékenységre vonatkozó jogviszonyát, ha a munkaidőt nem érinti, köteles bejelenteni, ha pedig érinti, akkor engedélyeztetnie kell. Ugyanakkor, ha az oktatói vagy tudományos tevékenységet nem jogviszony keretében, hanem önkéntesen, díjazás nélkül, hobbiként, vagy egyszerű szakmai igényességből, a bírói hivatással együtt járó köztisztelet növelése érdekében végzi, akkor a bírói véleménynyilvánítás ilyen formájába a bíróság igazgatásnak nincs és nem is lehet beleszólása.[32] Ahogyan a közéletben is részt vehet a bíró azzal a korlátozással, hogy pártatlanság látszatát meg kell őriznie, azaz nem pártpolitizálhat, a bíróságokba vetett közbizalmat nem rendítheti meg.
Ez a kérdés nem arról szól, hogy miről szabad vélemény nyilvánítani, hanem arról, hogy milyen formában szabad a bírónak véleményt nyilvánítania, ekként a kötelező esetekben a tájékoztatási kötelezettségének milyen formában tehet eleget. Az alábbiakban ezt a feltételt vizsgáljuk meg.
A Bjt. 105. § a) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el a bíró, ha vétkesen szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi. A vizsgált témával összefüggésben az egyetlen releváns szabályt a Bjt. 37. § (2) bekezdése tartalmazza. Eszerint a bíró köteles a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Bjt. 39. § (1) bekezdés második fordulatát, miszerint a bíró a párttagság tilalmán túlmenően politikai tevékenységet sem folytathat, sokszor a politizálás tilalmaként, önálló tilalomként szokták levezetni. Pedig már a Bjt. 39. § (1) bekezdéséből is látszik, hogy itt nem általában a politizálásról, hanem a pártpolitizálásról, a párttagság tilalmáról és az esetleges párttagság nélküli politikai tevékenységről, tehát a pártpolitizálás tilalmáról van szó.
A Magyar Bírói Egyesület honlapján több elemzés olvasható bírák tollából ebben a kérdésben.[33] Szántai tanulmánya meggyőzően érvel amellett, hogy politizálásnak csak akkor minősíthető a bírói véleménynyilvánítás, ha az nyilvános, konkrétan a bíró személyéhez köthető, a foglalkozásához kapcsolódik és oly módon sérti a pártatlanságát, illetve a pártatlanság látszatát, hogy az általa elbírált ügyekben többé nem lehet bízni abban, hogy bírói esküjéhez hűen, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen és csak a törvényeknek megfelelően jár majd el.[34]
Nagy port kavart dr. Ravasz László egykori cégbíró ügye, amikor 2011-ben kormányzati kommunikációval egyező véleményében bízva, a vezető bírák kényszernyugdíjazása idején értekezett a tévében, rádióban és országos napilapokban a kádári bíróságok hűbéri rendszeréről, támogatva a bírák kényszernyugdíjazását. Erre azonban az Alaptörvény alapján újonnan felállított szolgálati bíróságok a vélemény tartalma alapján rögtön a legsúlyosabb büntetéssel, a bírói tisztség alóli felmentéssel sújtották nem nyilvános fegyelmi eljárásban.[35] Az Alkotmánybíróság a szolgálati bíróság döntéseit megsemmisítette a tisztességes eljárás sérelme miatt, nem vállalva fel a tartalmi döntést.[36] A visszahelyezett bíróval szemben aztán további fegyelmi eljárás indult nem nyilvános - de nem is titkos - vezetői intézkedések nyilvánosságra hozatala miatt. Ennek végeredményéről és az egész ügyről azonban tu-
- 365/366 -
dományos elemzést ma Magyarországon érdemben nem lehet végezni, mivel a bírák fegyelmi ügyei nem nyilvánosak, sőt a határozatok még "absztrahált formában" sem voltak megismerhetők 2021 őszéig. Az itt rögzített tényállás is alkotmánybírósági határozatokon és sajtóinformációkon alapul, amely utóbbiak vagy helytállóak, vagy nem.[37]
Különösen ijesztő, hogy a 2021 előtti gyakorlat sem anonim formában, sem "absztrahált" formában nem elérhető még a bírák számára sem.[38] Enélkül viszont a fegyelmi eljárások alkalmatlanok a bírói magatartás befolyásolására, hiszen a bírák nem tudják megállapítani a joggyakorlat alapján - ha az nem elérhető -, hogy mely magatartás lehet törvényes, és melyik nem. Ennek pedig természetes eredménye a bírói kar bezárkózása, a hallgatás fala és a félelem. Üdvözlendő ehhez képest az OBT azon törekvése, hogy 2021 ősze óta e határozatok absztrahált változatait közzéteszi a honlapján. Ugyanakkor továbbra sem szerencsés, hogy az elmúlt két és fél év határozatai nem törvényi előírás, hanem az OBT saját intézkedésének köszönhetően érhetők el nyilvánosan, és ez a gyakorlat bármikor igazgatási intézkedéssel megszüntethető, nincsenek törvényi garanciák az inkvizitórius-titkos fegyelmi eljárásokkal szemben.
Az mindenesetre sajtóinformációk alapján is megállapítható, hogy közéleti újságban tényállításokkal alá nem támasztott, nem konkrét tényeken alapuló, és a bírák egy részének integritását - politikától való függetlenségét - megkérdőjelező bírói vélemények, úgy tűnik, az eljáró szolgálati bíróságok szerint olyan bíróságokba vetett közbizalmat megrendítő véleménynyilvánításnak minősülnek, amelyek fegyelmi eljárás alapjául szolgálhatnak. Sőt, felmentéssel járhatnak, mert nem lehet bízni abban, hogy a bírótársairól általánosságban - konkrét tények nélkül - ilyen véleményt formáló bíró részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen csak a törvényeknek megfelelően fog majd eljárni jövőben az ügyeiben, az ilyen bíró nem tűnik pártatlannak. Álláspontom szerint már ennél az érvelésnél is érezhető, hogy logikailag az egyikből nem következik a másik. De, ha el is fogadjuk, hogy dr. Ravasz László bíró tartalmi minősítés alapján politizált, illetve a bíróságokba vetett bizalmat ténybeli alap nélkül rombolta és ez jogsértő (bár ezt végül fegyelmi bíróság jogerősen nem állapította meg), akkor nem lehetett viszont jogsértő az a magatartása, amellyel épp ennek ellenkezőjét próbálta megtenni, mégis fegyelmi eljárás indult ellene. Utóbb egy bírósági vezetői levél és további két bíró levele közzétételével kívánta igazolni konkrét tényállításait és aztán ezen adatok nyilvánosságra hozatala miatt indítottak vele szemben fegyelmi eljárást,[39] melynek eredményéről nem áll rendelkezésre nyilvános információ.
Megítélésem szerint ez vagy-vagy eset lehet. Az igazgatási nyomással szemben ugyanis vagy általánosan a nyomásról és/vagy politikai elfogultságról nyilvánít véleményt a bíró, és akkor nem oszt meg nem nyilvános adatokat, vagy megoszt nem nyilvános adatokat, konkrét tényállításokat tesz, ez esetben viszont ez nem véleménynyilvánítás, hanem a bírói függetlenséget sértő cselekményre vonatkozó információk nyilvánossággal történő megosztása (tájékoztatás). A tájékoztatás konkrét ügyre nem, csak az igazgatási intézkedésekre vonatkozhat.
Ebből tehát az következik, hogy a ténybeli alap nélküli bírói vélemény a fegyelmi bíróságok gyakorlata szerint megrendítheti a bíróságokba vetett közbizalmat, míg a valós tényeken alapuló tájékoztatás - még ha azon bírói véleménynyilvánítás is alapul - esetén a tények rendítik meg a közbizalmat és nem az ahhoz kapcsolódó vélemény.
A bírósági eljárásba vetett bizalmat, a bíróság tekintélyét súlyosan sérti minden a bírákat kötelező pártatlanságot veszélyeztető igazgatási nyomás. Amíg persze titokban marad, addig az állampolgárok bizalma és a bíróság tekintélye látszólag nem sérül. A pártatlanságot veszélyeztető igazgatási nyomás titokban tartása a bíró részéről ugyanakkor tovább súlyosítja a helyzetet, amellett, hogy egy ilyen magatartás a bíró részéről - ha nyilvánosságra kerül - nemcsak szintén alkalmas a bíróság tekintélyének csorbítására, amiért viszont a konkrét bíró személyesen felelős, de a titokban tartás kifejezetten jogellenes is, mivel a bíró köteles lett volna azt nyilvánosságra hozni.
Az Alkotmánybíróság szerint, amennyiben a bírósági szervezet működésével kapcsolatos általános kérdésről van szó, akkor a véleménynyilvánítási jog előrébb való a bíróság tekintélyének védelméhez fűződő érdeknél.[40] Ezzel teljesen egybevág az EJEB nézete,[41] amely szerint
- 366/367 -
"dermesztő hatást" gyakorolna a véleménynyilvánítás szabadságára, ha a bíró bárminemű - az általánosság talaján álló - kritikus véleményének következményeitől tartva félne részt venni a közérdeklődésre számot tartó, igazságszolgáltatást érintő nyilvános vitákban.[42] Ebből viszont megint csak az - a korábbi nézetünkkel ellentétes - következtetés vonható le, hogy az általános jellegű, nem feltétlenül megalapozott kritikák a véleménynyilvánítás körébe tartoznak és megtehetők, míg argumentum a contrario konkrét tényállítások, amennyiben igazak sem tehetők meg. Jogszabály vétkes megszegése - közérdekű adat kiadása az arra jogosult bírósági vezető helyett - pedig alapja lehet fegyelmi ügynek, ha az egyben a bíróságok tekintélyébe vetett közbizalmat rombolja. Konkrét valós, megalapozott, főleg konkrét bírákra vonatkozó információk pedig éppen valós és megalapozott jellegüknél fogva a leginkább alkalmasak a bíróság tekintélyének a rombolására.
Ez a jogi ellentmondás csak egyféleképpen oldható fel. Nem lehet az eljárásba vetett bizalmat és a bíróság tekintélyét "csorbítani" valós és megalapozott tényekkel, csak valótlan tények állításával, vagy valós tényeken alapuló, de a bíróságokat hamis színben feltüntető interpretációkkal. Ugyanakkor ezen valós tények közélésének is a határa az, hogy a bíró csak statisztikai és bírósági igazgatásra vonatkozó információkra alapítsa tájékoztatását, az ne legyen egy jól meghatározott üggyel összefüggésbe hozható. Ha ugyanis egy konkrét üggyel függ össze az igazgatási nyomásra vonatkozó tájékoztatás, akkor az már büntetőeljárásra tartozik, adott esetben nyomozó hatóságok fellépését igényli, mely adatok kezelésére már a büntetőeljárásra vonatkozó szabályok lesznek az irányadók. Ugyanezen a véleményen van magyar szakirodalom akkor, amikor a rágalmazásszerű állításokat akkor tekinti az igazságszolgáltatással szembeni közbizalom megrendítésének, ha azok alap nélküliek és főként, ha büntetőjogilag értékelhető cselekményekkel összefüggésbe hozhatók.[43]
A közérdekű adatok főszabály szerint nyilvánosak, de a "nem nyilvános adat" fogalma sem azt jelenti, hogy az titok. Így, amennyiben nem közérdekű adatról van szó, a bíróságon keletkezett adatot ugyan nem köteles kutatási célból kiadni az érintett bíróság, de az adat kiadása ettől még nem válik jogellenessé. A bírósági igazgatási tevékenység adatai azonban álláspontunk szerint eleve nagyrészt közérdekűek, illetve közérdekből nyilvánosak. Ezért nem lehet akadálya annak, hogy a bírákkal készített mélyinterjúk segítségével ezt a kutató feltárja, mivel a bíráknak ezeket az adatokat - ha nem konkrét ügyekről van szó - nem kell titokban tartaniuk (hiszen nem titokról van szó és véleménynyilvánításukat sem korlátozza törvény), sőt bizonyos esetekben kötelesek is azokat nyilvánosságra hozni.
Az Infotv. 3. § (6) bekezdése szerinti azon törvény, amely a nyilvánosságra hozatalt ez esetben elrendeli, egyfelől az Infotv. 26. § (2) bekezdése, másfelől az Emberi Jogok Európai Egyezményét kihirdető 1993. évi XXXI. törvény 2. §-ának az Egyezmény 10. cikkét tartalmazó szövege, figyelemmel az EJEB Baka- és Żurek-ítéletének értelmezésére. Megjegyezhető, hogy a bírósági szervezetben keletkező nem titkos adatok vonatkozásában a bírák mint közszereplők személyes adatai is közérdekből nyilvánosak az Egyezmény 10. cikke alapján, különösen akkor, ha a bírói függetlenség sérelme felmerül. Érdekesség, hogy ez esetben kifejezetten az adatot megismerő bíró nyilatkozata a sztenderd formája a nyilvánosságra hozatalnak. Ezt követeli meg ugyanis a bírói hivatás tekintélye.
Nem "egészséges" ugyanakkor, hogy a nyilvánosság ezen közérdekből nyilvános adatokról való tájékoztatása az érintett bíró törvényi kötelessége, mely nyilvánosság csatornái a bírák többsége számára nem elérhetők,[44] de legalábbis egyáltalán nem szabályozottak. Ezért ahhoz, hogy ezek a bírói függetlenséget erősítő szabályok hatékonyak legyenek és a gyakorlatban is érvényesüljenek, szükséges volna mindenekelőtt az OBT-ülés jegyzőkönyveihez hasonlóan, vagy ahogyan Handó Tünde OBH-elnök előremutató módon a vezetői pályázatok meghallgatásának jegyzőkönyveit nyilvánosan kezelte,[45] a kollégiumok és bírói tanácsok jegyzőkönyveinek teljes nyilvánosságát biztosítani. Enélkül nem lehet demokratikus vagy szakmai vitát folytatni a bírósági igazgatásról és bírósági függetlenség kapcsolatáról, mivel a nyilvánosság számára nem elérhető forrásokat kell használni, ez pedig a tudományos publikációk tudományos értékét is jelentősen csökkenti.
A bírói függetlenség tudományos vizsgálata igényli a bírósági testületek igazgatási feladatainak nyilvánosságát is, a bírósági igazgatás közszereplők által végzett közér-
- 367/368 -
dekű tevékenység, ezért indokolt ezen adatokat nemcsak közérdekű, hanem közérdekből nyilvános adatként minősíteni. A bírák fegyelmi eljárásainak részleges nyilvánosságát pedig meg kell teremteni akként, hogy az eljárás zárt vagy nyilvános jellegéről az eljáró tanácsok dönthessenek, és a határozatok anonim közzététele törvény által kerüljön előírásra, mert enélkül nem lehet jogkövető magatartás tanúsítani. A jogbiztonság általános alkotmányos követelmény, pláne, ha a bírák magatartását szabályozó normákról van szó.
Végül fontos megállapítani, hogy az általános bírói kritika az Alkotmánybíróság és az EJEB joggyakorlata alapján mint vélemény, fegyelmi eljárással nem szankcionálható, míg a bíró valós tényekről történő - konkrét folyamatban lévő ügyet nem érintő - tájékoztatása és ehhez kapcsolódó vélemény esetében a közbizalom sérelme nem a vélemény, hanem a tények folytán merül fel, melyért a véleményt megformáló bíró nem tehető felelőssé.[46] ■
JEGYZETEK
[1] Ez esetben ugyanis az anonim bírói interjúk esetében is jogellenesen jár el az interjút vállaló bíró. A bírák természetesen jogkövetők. Ha ezt tudják, akkor ellehetetlenül az utolsó módszertanilag még tudományosan értékelhető információszerzési mód a bíróságok igazgatási tevékenységéről.
[2] 13/2019. (IV. 8.) AB határozat [56].
[3] 34/1994. (VI. 24.) AB határozat.
[4] Pfv.21.503/2016/6.(Kúria) [19].
[5] Lásd 3069/2019. (IV. 10.) AB határozat, 3070/2019. (IV. 10.) AB határozat, 3190/2019. (VII. 16.) AB határozat.
[6] Dudás Gábor: A közérdekű adatigénylésekkel kapcsolatos mérlegelés szempontjai a hazai ítélkezési gyakorlatban In: Bán Dániel - Nemessányi Zoltán (szerk.): Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok. 2021. Budapest, Budapesti Corvinus Egyetem, 2021. 95-96.
[7] E módszertanra példa a nemzetközi irodalomban: Hanelt, Etienne - Vincze, Attila: A Hybrid Judiciary in a Hybrid Regime: A Case Study on Hungary. JUSTIN working paper series. 2023/7. sz. 5-21.; de a szerzők személyes tapasztalatai is ezt mutatják.
[8] Megjegyezhető, hogy a szabályozás vonatkozásában a nemzetközi gyakorlat megosztott. Németországban erősen támogatott, hogy a bíró írjon az ügyeiről és kommentálja ezeket, Angliában a bíró nem nyilatkozhat elbírált ügyekről és ha valamilyen jogi témában kifejtette véleményét, az általában kizárási ok. Az eltérések okainak vizsgálata külön tanulmány tárgya lehetne, de talán érdemes utalni két tényre. Az angol bírák jövedelme az Európai Unió Bíróságának bírái jövedelmével egy nagyságrendű [https://ministryofinjustice.co.uk/judges-salaries-and-fees/ (2024.06.01.)], és ezzel arányos a presztízsük. A magyar bírák jelenleg a legutolsók között vannak jövedelmi szempontból Európában, és német típusú hivatalnok bírák státuszukat tekintve. Ha a magyar bírók fizetésüket tekintve német hivatalnok bírók (sőt valóságban lényegesen, az ország teljesítőképességéhez mérten is jóval az alatt vannak), de megnyilatkozásaikat és tudományos tevékenységüket illetően pedig angol sztenderdeket várunk el tőlük, akkor a minimum, hogy az ilyen típusú függetlenséget biztosító javadalmazást nyújtson a Bjt. 35. § (4) bekezdése alapján a végrehajtó hatalom A két jogrendszerből a bírói függetlenségre nézve két hátrányos feltétel együttes alkalmazása (alacsony fizetés és "némasági fogadalom") nyilvánvalóan megszünteti a bírák személyi függetlenségét. Csak utalunk arra, hogy az angol bíró az ítéleteiben sokkal szabadabban érvel, fogalmaz és fejti ki véleményét, mint a német vagy a magyar, talán épp azért, mert csak ítéletekben kommunikálhat.
[9] Ezt a gyakorlatot rögzítette az OBT felállítása (2012) előtti Bírák Etikai Kódexének II. 9. pontja: "a bíró a tudományos, oktatói vagy egyéb szakmai tevékenysége során a saját, vagy más által hozott döntéseket, állásfoglalásokat - az adatvédelmi előírások megtartásával - értékelheti, véleményezheti." Lásd Szabó Péter: Az Ynos Kft. ügyben hozott luxembourgi bírósági ítélet előzményei és utóélete - az előterjesztő magyar bíró szemével.Európai Jog. 2006./5. sz. 31.
[10] Annak ellenére, hogy az eredeti jogalkotói indokolásban ez szerepel, ennek szó szerinti értelmezése ellentétes volna a tudományos-oktatói tevékenységet lehetővé tevő szabállyal [Bszi. 40. § (1) bekezdés].
[11] Sajnálatos azonban, hogy a bírósági vezetők számos esetben nem tartják magukat ehhez az etikai és alkotmányos szabályhoz. Például 2012. szeptember 27-én Kónya István a Kúria elnökhelyettese folyamatban lévő ügyben hozott nem jogerős ítéletről nyilvánított súlyosan elmarasztaló véleményt. Mandiner: Kónya: Az igazságszolgáltatás soha nem állhat az erőszak mellé. https://mandiner.hu/belfold/2012/09/konya-a-bunteto-igazsagszolgaltatas-soha-nem-allhat-az-eroszak-melle (2024.04.24.) Ez különösen problémás olyankor, amikor a bírósági vezetők egyben tárgyaló bírák is, ami általános a magyar bírósági szervezetben.
[12] A jelenleg hatályos Bírák Etikai Kódexe 4. § (2) bekezdése szerint a bíró a joggal, jogrendszerrel, a bíróság igazgatásával kapcsolatban is szabadon véleményt nyilváníthat, különösen publikálhat, előadást tarthat és oktathat.
[13] EJEB, Baka kontra Magyarország, 2016. június 23., No.20261/12.; különösen 167. pont; Grabowska-Moroz, Barbara: Żurek v Poland - when judges become rule of law actors. Challenges and achievements of judicial mobilisation in Poland. ERA Forum. 2024. https://doi.org/10.1007/s12027-023-00778-1.
[14] Report of the UN Special Rapporteur on the independence of judges and lawyers, 2019 április 29., A/HRC/41/48, 102. cikk; ENCJ Közgyűlés, Szófiai Nyilatkozat 2013. VII. cikk; Bangalorei Alapelvek kommentár 140 cikk, CCJE európai bírák Magna Kartája 3. cikk, és különösen CCJE 5. számú véleménye. (2022) a bírák szabad véleménynyilvánításáról, 58.
[15] EJEB, Żurek kontra Lengyelország, 2022. június 16. no. 39650/18.
[16] 1993. évi XXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján kelt Egyezmény (EJEE) és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről.
[17] Leloup, Mathieu: Who safeguards the Guardians? A Subjective Right of Judges to their independence under Article 6 (1) ECHR. European Constitutional Law Review. 2021/3. sz. 394-421. https://doi.org/10.1017/S1574019621000286.
[18] A tanulmány a magyar jog alapján keresi a megoldásokat a nemzetközi és uniós joggal összhangban, és nem vizsgálja az ellentéteket, hiszen ez esetben az alkotmányos identitásra hivatkozás "adu ász." Ezért a bírák egy ilyen jogi helyzetben mindenképp a magyar jogot követik. Egyebekben személyiségi jogi perek indítása nem alternatívája egy közszereplőt érintő sajtókritikával szembeni közszereplői megnyilvánulásnak.
[19] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016 április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 119., 2016.05.04., 1. (a továbbiakban GDPR).
[20] Lásd még 19. lábjegyzetben az EJEE 6. cikkével kapcsolatban Leloup: i. m. 394-421.
[21] A GDPR (20) preambulumbekezdése szerint: "Bár ezt a rendeletet a bíróságok és más igazságügyi hatóságok tevékenységeire is alkalmazni kell, az uniós, illetve a tagállami jog a személyes adatok kezelésével összefüggésben a bíróságok és más igazságügyi hatóságok által végzett kezelési műveleteket és eljárásokat pontosabban meghatározhatja. Annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatási feladataik ellátása során, beleértve a döntéshozatalt is, biztosítva legyen a bírói kar függetlensége, a felügyeleti hatóságok hatásköre nem terjedhet ki a személyes adatok olyan kezelésére, amelyet a bíróságok igazságszolgáltatási feladatkörükben eljárva végeznek. Lehetővé kell tenni, hogy az ilyen adatkezelési műveletek felügyeletével a tagállamok igazságügyi rendszerén belül olyan szakosodott szerveket bízzanak meg, amelyek elsősorban biztosítják az e rendeletben foglalt szabályoknak való megfelelést, növelik a bírói kar tudatosságát az e rendelet szerinti kötelezettségeik tekintetében és kezelik az említett adatkezelési tevékenységgel kapcsolatos panaszokat."
[22] Lásd erről F. Rozsnyai, Krisztina: Some thoughts on the selection of judges in the light of the requirement of the tribunal being established by law. kézirat, 2024. megjelenés alatt. Vincze, Attila: Schrödinger's Judiciary - Formality at the Service of Informality in Hungary. German Law Journal. 2023/8. sz. 1432-1448. https://doi.org/10.1017/glj.2023.71.
[23] 33/2017. (XII. 6.) AB határozatból is egyértelmű, amely az OBH elnökéhez való lojalitást (OBH elnöke értékeinek és elveinek való megfelelés) előíró integritási szabályzat 5. § e) pontját megsemmisítette.
[24] Például az Európai Unióról szóló szerződés (továbbiakban EUSZ) 19. cikk (1) bekezdés második franciabekezdését.
[25] E szabály szerint: "Amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson."
[26] "A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek."
[27] Lásd különösen e rendelkezés (2) bekezdését "Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja."
[28] Lásd e körben többek között: C-896/19. sz. Reppublika kontra II-Prim Ministru-ügyben hozott ítélet (2021. április 20.) ECLI:EU:C:2021:311; C-64/16. sz. Associação Sindical dos Juízes Portugueses-ügyben hozott ítélet (2018. február 27.) ECLI:EU:C:2018:117.
[29] Patyi András tanácselnökként 2018. szeptember 17-én megjelent interjúja a Magyar Időkben, Kárpáti András: Patyi András: A közigazgatási bíróságot már rég vissza kellett volna állítani. Magyar Idők. 2018. szeptember 17. https://www.magyaridok.hu/belfold/patyi-a-kozigazgatasi-birosagot-mar-reg-vissza-kellett-volna-allitani-3486581/ (2024.06.01.); Osztovits András kúriai bíró 2020. augusztus 13-án megjelent cikke: Az uniós jogállamiság ügye a jog és politika határmezsgyéjén. Magyar Nemzet. 2020. augusztus 13. https://magyarnemzet.hu/velemeny/2020/08/az-unios-jogallamisag-ugye-a-politika-es-a-jog-hatarmezsgyejen (2024.03.01.)
[30] Magyar Bírói Egyesület, www.mabie.hu.
[31] Lásd Res Iudicata Bírói Egyesület tevékenységére vonatkozó információkat a honlapjukon, https://resiudicata.hu/ (2024.06.10.)
[32] Utóbbi pár évben kezdett a bírósági vezetés igényt tartani a bírák ilyen típusú megnyilatkozásainak az ellenőrzésére, azonban ezzel kapcsolatos jogi kérdések külön tanulmány tárgyát képezik.
[33] Vadász Viktor: A bírói függetlenség Magyarországon az Európai Unió Bíróságának C-791/19 R. számú döntése fényében, 2020 április 18.; Szántai Orsolya: A véleménynyilvánítás szabadsága és a bírák számára tilalmazott politikai tevékenység összefüggései.2022. április 29; Ficsór Gabriella a Debreceni Ítélőtábla volt kollégiumvezetőjének írása, 2018. október 23.; e szakmai írások a MABIE honlapján olvashatók (2024.02.18).
[34] Szántai: i. m. II. rész.
[35] Makai Lajos, a MABIE akkori elnöke finomabb formában ugyanezt a véleményt fogalmazta meg, és vele szemben nem indult fegyelmi, sőt a Pécsi Ítélőtábla elnöke lett. Ez arra utal, hogy nem a vélemény tartalma, hanem a kifejtés módja volt valójában, ami a bírói vezetőkből különböző reakciót váltott ki, amikor fegyelmi eljárást kezdeményeztek.
[36] 21/2014. (VII. 15.) AB határozat.
[37] Az egyértelműen megállapítható, hogy a bírák nyilvános tárgyaláshoz való joga sérül, és ezért ez az eljárás a mai napig nem felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének, ami önmagában is relatívvá teszi a bírói függetlenség érvényesülését Magyarországon.
[38] Németországban elérhetőek, ezért is lehetett kibeszélni az AfD-kötődésű bírák ügyét. Wagner, Joachim: Juristisches Neuland - über den Umgang von Richterdienstgerichten mit AfD-Richtern und -Staatsanwälten, NJW. 2023/8. sz. 501.
[39] SZF15/2016 fegyelmi ügy, forrás: Egyéni bírói függetlenég és felelősség fórum: Ravasz László és Szepesházi Péter felejelentése. 2016. október 12. https://www.facebook.com/ebffforum/posts/ravasz-l%C3%A1szl%C3%B3-%C3%A9s-szepesh%C3%A1zi-p%C3%A9ter-feljelent%C3%A9se-volt-tagjaink-a-feljelent%C5%91k-enged/1821688864709160/ (2024.04.18).
[40] Fekete Kristóf Benedek: Az igazságszolgáltatás kommunikációja. Magyar Jog. 2022./11. sz. 643. lásd: 32/1992 (V.26) AB határozat.
[41] EJEB, Kudeshkina kontra Oroszország, 2009. február 26., No.29492/ 05., 100. bekezdés. A Kudeskhina döntésének előzménye az volt, hogy a moszkvai városi bíróság egy bírája újság-, illetve rádióinterjúban kijelentette, hogy a bíróság elnöke egy konkrét ügyben nyomást gyakorol rá. Ennek végeredményeképpen a bírói tekintéllyel összeegyeztethetetlen magatartása miatt - felmentették bírói tisztségéből. Fekete: i. m. 643.
[42] Ezt a tételt még egészen megosztó FB-bejegyzések és bírói "influenszerkedő" magatartás esetében is megerősítette - bár megítélésünk szerint a 4:3 döntési arányra tekintettel kritizálhatóan - a legújabb EJEB-joggyakorlat: EJEB, Danilet v Romania, 2024. február 20., no.16915/21.
[44] Kiváló bírák vannak, akik nem tudnak vagy nem akarnak tudományos lapokban publikálni és ez a képesség nincs érdemi kapcsolatban a jó ítélkező tevékenységgel. Sokszor találkozni tudományos tevékenységet nem folytató bírákkal, akik jóval magasabb minőségű ítélkezési tevékenységet folytattak, mint azok, akik rendszeresen részt vesznek tudományos életben. Nem zárja a kettő ki egymást, de nem is feltétele egymásnak.
[45] Ez a gyakorlat dr. Senyei György OBH elnök elnöksége idején is fennmaradt, jelentősen növelve a pályázatok tisztességességére vonatkozó közbizalom szintjét.
[46] Kovács András adatvédelmi és információszabadság ügyekben eljáró bíró, a Kúria tanácselnöke, habilitált főiskolai tanár. A tanulmányban foglalt álláspont nem tekinthető sem a Kúria, sem valamely más bíróság, sem más bíró álláspontjának, kizárólag a szerző személyes szakmai álláspontját tükrözi.
Dudás Gábor a Budapesti Corvinus Egyetem adatvédelmet és információszabadságot is oktató adjunktusa (PhD), valamint adatvédelmi és információszabadság ügyekben rendszeresen eljáró ügyvéd (Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda). A tanulmányban foglalt álláspont kizárólag a szerző személyes szakmai véleményét tükrözi.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, a Kúria tanácselnöke, habilitált főiskolai tanár.
[2] A szerző adjunktus (PhD), Budapesti Corvinus Egyetem; ügyvéd, Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda.
Visszaugrás
