A szabad véleménynyilvánításhoz való jog az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a kommunikációs alapjogok "anyajoga",[1] az egyik legelemibb alapjog, amely megléte számos további alapvető jog gyakorlásának előfeltétele.[2] Mindazonáltal, ahogyan a legtöbb alapjog, a véleménynyilvánítás szabadsága sem abszolút jellegű, azt a szükségesség-arányosság, illetve a reális veszély tesztjének mércéje alapján korlátozni lehet, és bizonyos esetekben ez elkerülhetetlen. Hazánkban, mint a kontinentális rendszerekben, alapvetően maga az alkotmány az, amely keretet rajzol fel az alapjog-korlátozásoknak, így esetünkben a véleménynyilvánítás szabadságát ebben a kontextusban szükséges megközelíteni.[3]
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a magyar bíróságok, illetve a bírák sajátos véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogát. A vizsgálódás keretein belül így tehát mindenféleképpen ki kell térni az egyes bírákra vonatkozó megszorító rendelkezések, valamint a mostanában egyre inkább növekvő számú központi igazgatás által közzétett nyilatkozatok értékelésére.
Reményeim szerint a tanulmány olyan figyelemfelkeltő munkaként hasznosítható majd, amely tényleges támpontként szolgálhat az egyes bírósági nyilatkozatok, sajtómegjelenések, álláspontok megértéséhez és minősítéséhez.
A véleménynyilvánítási szabadság mint az egyik legkomplexebb alapjog nem korlátok nélküli, annak gyakorlását bizonyos alkotmányos keretek között szűkíteni lehet. Így adja magát a kérdés, hogy adott esetben - speciális közjogi státuszukra tekintettel - milyen szempontok mentén, milyen körülmények között igazolható a bíróságok, illetve az egyes bírák véleménynyilvánítási jogának korlátozása. Sajnos a tanulmány terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy az állampolgárként megillető széles alapjoggyakorlás, illetve a sajátos szolgálati viszonyban állás közötti diszkrepanciát aprólékosan bemutassa (ezt egyébként a hazai jogirodalom számos képviselője megtette, emiatt e helyütt felesleges is). Így az alapjogkorlátozás e speciális esetének kiindulópontjaként csupán annyit érdemes rögzíteni, hogy önmagában a szolgálati viszony alapjogkorlátozó, aki ilyen viszonyt vállal, annak tudnia kell, hogy ez milyen kötöttségekkel jár, és nem élhet ugyanazokkal az alapjogokkal minden tekintetben ugyanolyan módon, mint egy állampolgár. Fontos kiemelni, hogy e jog határait az életviszonyok alakulása jelentékeny módon befolyásolja, ebből kifolyólag a tanulmány - természetesen az alaptörvényi és a törvényi szabályozást szem előtt tartva, továbbá merítve az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB vagy Bíróság), illetve a Velencei Bizottság gyakorlatából is - egyes meghatározóbb ügyeken keresztül mutatja be az említett alapjog sajátosságait az alábbi pontokba rendezve.[4]
Ahogyan az európai országok alkotmányai, úgy a magyar Alaptörvény sem tartalmaz konkrét tilalmat a bírák véleménynyilvánítási jogát illetően,[5] így a hazai kiindulópontot a IX. cikk (1) bekezdése jelenti, amely szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.[6] Ebből kifolyólag a bíróságokra, bírákra vonatkozó speci-
- 642/643 -
ális korlátokat sarkalatos törvény részletezi,[7] esetünkben a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) vonatkozó részei.
A Bjt. 43. §-a kimondja, hogy a bíró a szolgálati viszonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bíróság előtt folyamatban lévő vagy folyamatban volt ügyről, különös tekintettel az általa elbírált ügyekre, vagyis tiltott a bírósági szervezeten belüli szakmai konzultációkon kívül eső minden más véleményközlés, a baráti körben történő állásfoglalástól a sajtó nyilvánosságáig.[8] Ez a szóban forgó alapjognak igen markáns korlátozása mindazonáltal igazolható. Ez a szabály ugyanis "a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából"[9] vonja korlát alá a bírák ilyen irányú alapjogát.
Nem vitatható, hogy a bíráknak saját vagy más bírósági ügyről alkotott értékítélete számottevően befolyásolhatja a társadalomnak az igazságszolgáltatásról alkotott képét.[10] Éppen ezért a szabályozás célja, hogy kizárjon minden olyan tényezőt, amely megingathatja a bíróságok színvonalas szakmai működésébe, a bírák függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalmat. Gondoljunk csak bele, hogy beláthatatlan következményei lennének annak, ha a bírói hivatás gyakorlói a nyilvánosság előtt bírálhatnák az egyes bírósági eljárásokban hozott döntéseket, illetve a konkrét eljárással kapcsolatos vezetést.[11] Ebből kifolyólag a törvény rendelkezései kiterjednek a folyamatban lévő és befejezett ügyekre, valamint a saját ügyein kívül más bíró által elbírált ügyekre egyaránt.[12]
A bíró véleménynyilvánításának egyedi ügyben való korlátját jelenti minden olyan értékelés, állásfoglalás, amely a konkrét, beazonosítható bírósági ügyben a bíróság eljárásának, határozatának helyességével, jogszabályszerűségével, illetve az ügy bármely résztvevőjével vagy körülményével kapcsolatos.[13] Ehhez igazodóan a bíró nem hozhat nyilvánosságra a jogvitában résztvevőkről olyan információt, amelyekről ítélkezési tevékenysége alapján szerzett tudomást, továbbá minden információt titokban kell tartania, amelyet a tárgyalás során nem hozott nyilvánosságra.[14]
A Bjt. 44. § (1) bekezdése szerint a bíró az általa intézett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére nem adhat tájékoztatást, vagyis a bíráknak tilalmazott nyilvánosan kifejteni véleményüket folyamatban lévő bírósági eljárásról, továbbá nem kommentálhatják vagy indokolhatják a sajtóorgánumokban, a rádióban és az audiovizuális műsorokban a már meghozott bírósági döntéseket.[15] A bírósági döntések bírói részről történő nyilvános kritikájának egyetlen elfogadható módja a jogorvoslati rendszer közvetítésével valósulhat meg.[16] Ami pedig a nem nyilvános kritikát illeti, természetesen a szolgálati jogviszonya keretében a bíró egyedi ügyben szakmai berkeken belül (tanácskozáson, képzésen vagy kollégiumi ülésen), amikor csak bírák (és bírósági dolgozók, illetve szakmai meghívottak) vannak jelen, mindenfajta megkötés nélkül formálhat véleményt.[17]
Miután áttekintettük, hogy a bíró milyen módon nyilváníthat véleményt az előtte vagy más előtt fekvő, illetve már befejezett ügyről, most ki kell térni a megengedett tájékoztatási forma elemzésére. Természetes kívánalom a társadalom részéről, hogy megfelelő módon megismerhesse a - jellemzően "izgalmas" és nagy érdeklődésre számot tartotó - bírósági ügyeket. Ilyen esetekben különösen nagy hangsúly van a bíróságokon, hogy tájékoztatásukkal megértessék a jogot a közönséggel, valamint tiszteletet és bizalmat sugározzanak az igazságszolgáltatás felől.[18] A Bjt. 44. § (2) bekezdése alapján a bíróság előtt folyamatban lévő vagy befejezett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére a bíróság elnöke vagy az általa megbízott személy (sajtószóvivő) adhat tájékoztatást. A tájékoztatásnak minden esetben gyorsnak, tárgyilagosnak, hitelesnek és pontosnak kell lennie oly módon, hogy azt az átlag jogkereső is megértse. A bírósági kommunikáció keretében lehetőség van a folyamatban lévő ügy ismertetésére is, azonban a tájékoztatás elemi korlátja, hogy az ügy érdemére vonatkozóan nem térhet ki, vagyis nem részletezheti a bíró pervezetési stratégiáját, terveit, a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos álláspontját stb., és úgy általánosságban is kerülni kell a prejudikálás látszatát is.[19] Ehhez kapcsolódóan Magyarországon nagy paradigmaváltás zajlott le az elmúlt években a bírósági tájékoztatást illetően: a bíróságok igyekeznek primer forrásokként funkcionálni, amelyből a sajtó eredményesen tud kiindulni, illetve tovább haladni, ezzel is erősítve egymás hatását a tájékoztatás terén. Ennek megfelelően a bíróságok központi honlapja (www.birosag.hu), de az egyes bíróságok is a social média felületein, is naprakész tájékoztatást nyújtanak ez egyes ügyekről, döntésekről. Visszakanyarodva a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
