Az állami büntetőhatalom működése nyilvánvalóan közügy, a közügyek megvitatása pedig a bíróságok és az Alkotmánybíróság gyakorlatában, illetőleg a jogirodalomban is megannyi - főleg alapjogi - összefüggésben vizsgált kérdéskör. Amíg azonban az alapjogi megközelítés általában az egyén szabadságát emeli ki az állammal és mindenki mással szemben, és e szabadság garanciájaként utóbbiakra kötelezettséget ró, addig az igazságszolgáltatással kapcsolatos nyilvános megnyilatkozásokat érdemes az igazságszolgáltatás függetlenségének jogállami követelményével is összemérni.
A közbeszédben vagy a sajtóban olykor felbukkanó, a megvitatás és a kritika kereteit túllépő, az igazságszolgáltatás tekintélyét aláásó nyilvános kinyilatkozások jogi eszközökkel aligha tarthatók korlátok között, azonban a jog(történet)tudomány a figyelmeztető történelmi példák okán mégsem mehet el azok mellett szó nélkül. Az igazságszolgáltatás tekintélyének aláásása ugyanis kettős veszélyt hordoz: egyfelől a jogerős ítéletek társadalmi elfogadottságát megalapozó bizalmat rombolhatja le, másfelől megágyazhat az igazságszolgáltatás rendszere elleni további, súlyosabb támadások iránti társadalmi apátiának is.
"Ahol igazságosságra már nem törekszenek, ahol az egyenlőséget mint az igazságosság magvát semmibe veszik, ott a törvény nem csak 'helytelen jog', hanem hiányzik belőle egyáltalán a jogi jelleg..."[1]
Gustav Radbruch e megállapításának fényében érdemes elgondolkozni arról, hogy az egymást felváltó vagy felváltani szándékozó hatalmi-politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedések és azok szószólói miként viszonyulnak az igazságszolgáltatás, ezen belül is főleg a büntető igazságszolgáltatás függetlenségének dimenzióihoz. Az igazságszolgáltatás működésébe történő direkt beavatkozás általánosan ismert és elismert tilalmán túl vajon nem veszélyes-e az is, ha a hangulatkeltés érdekében visszaélnek az igazságszolgáltatás nevével?
Magyarország alkotmányos berendezkedése a demokratikus jogállami keretek között alaptörvényi és (sarkalatos) törvényi szinten is biztosítja a hatalommegosztás horizontális szintjén[2] a hatalmi ágak elválasztása klasszikus elvének megvalósulását.[3] Az igazságszolgáltatás tekintetében ez ma már nem csupán a törvényhozástól és a kormányzattól történő szervezeti-személyzeti elkülönülést jelenti, hanem azt is, hogy az alkotmányos keretek közötti konstruáláson és az alkalmazandó anyagi- és eljárási jogszabályok megalkotásán túlmenően az állam és szervei az igazságszolgáltatás működésébe történő beavatkozástól tartózkodnak.
Közjogi rendszerünkben az igazságszolgáltatás függetlensége többet jelent az igazságszolgáltatási tevékenységet ellátó bíróságok függetlenségénél.[4] Az, szemben a XIX. század utolsó harmadában létrejött hazai modellel[5] vagy néhány más állam[6] ma is élő megoldásával, az igazságszolgáltatás kormányzattól függetlenített közreműködőjeként közvádlói és közérdekvédelmi közhatalmi tevékenységet kifejtő ügyészségre is lényegében teljes mélységében kiterjed.
Az igazságszolgáltatásban közhatalmi szerepben megjelenő bíróság és ügyészség függetlensége többdimenziós, ezek közül hazánk alkotmányos berendezkedésében magától értetődő a függetlenség állami- és személyes dimenziója. Az igazságszolgáltatás független az állami működés egyéb területeitől, de eljárási feladataik összefüggésrendszerétől eltekintve a bíróság és az ügyészség egymástól is függetlenek (állami dimenzió). Az önállóság másik dimenzióját testesítik meg a bírói és ügyészi tisztség közjogi, gazdasági és politikai függetlenségét biztosító, egymással lényegében azonosnak mondható összeférhetetlenségi kritériumok, a javadalmazási szabályok, valamint az egyes eljárási törvényekben a konkrét érintettségen alapuló kizárási szabályok (személyes dimenzió).
Az állam be nem avatkozása, illetve a bírák és ügyészek bizonyos kapcsolódásoktól való személyes tartózkodása mellett azonban feltétlenül érvényesülnie kell az igazságszolgáltatás függetlensége harmadik, ab omnibus jellegű dimenziójának is. Ez pedig azt jelenti, hogy a nem állami szereplőknek is tartózkodniuk kell az igazságszolgáltatás és annak közhatalmat gyakorló szereplői felé irányuló mindennemű - az eljárásbeli törvényes bizonyítás körén kívül eső - befolyásolástól.
- 53/54 -
Az ab omnibus függetlenség követelményének elemei a társadalmi viszonyok szerteágazó rendszere, illetve a kommunikációs csatornák és az interakciók sokfélesége miatt taxatív jelleggel semmiképpen sem, de általános jelleggel is csak igen nehezen volnának leírhatók. Az igazságszolgáltatás működése során közhatalmat gyakorló szervek és személyek tevékenysége főleg a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és a közérdekű adatok hozzáférhetősége (lényegében a közügyek vitatását biztosító alapjogok[7]) által lehetővé tett terjedelemben, de például a személyiség alapvető jogi védelmének követelménye és a minősített adatok védelme által szabott keretek között, tulajdonképpen a közügyekre és a közéleti szereplőkre megállapított magasabb tűréshatár[8] keretei között (meg)vitatható, értékelhető és kommentálható.
Ugyanakkor az igazságszolgáltatás ab omnibus függetlenségének követelménye még a közügyek megvitatásának keretei között is kellő önmérsékletet kíván meg az állami szervnek vagy azt megjelenítő személynek nem minősülő más közéleti szereplőktől és ilyennek nem minősülő magánszemélyektől is, hazai és határokon átnyúló viszonylatban egyaránt, a gazdasági-, politikai- vagy bármilyen más magán- vagy csoportérdekből történő közvetlen vagy közvetett, azonnali és tényleges vagy kilátásba helyezett és fenyegető befolyásolással szemben.
Az igazságszolgáltatás függetlenségét nem csupán azok a kiemelkedően súlyos jogellenes befolyásolási módok sértik, amelyek elkövetőjét (erőszak, fenyegetés) vagy akár elkövetőjét és címzettjét is (vesztegetés) büntetőjogi szankció fenyegeti, hanem a bűncselekmény szintjét el nem érő, a közügyek megvitatását és vitatását biztosító alapjogok gyakorlásának kereteit kisebb mértékben túllépő magatartások is. E függetlenséget egyaránt sérthetik továbbá az intézményeket (bíróságot, ügyészséget) általában, illetve azok egyes tagjait vagy vezetőit érő támadások és nyomásgyakorlási formák is. Végül, a közvetlen vagy közvetett fenyegetés, avagy más közvetlen befolyásolási kísérlet mellett az igazságszolgáltatás függetlenségére és az ebbe vetett társadalmi bizalomra rendkívül veszélyes lehet a nyomásgyakorlás látszólag enyhébb formája, az igazságszolgáltatás tekintélyének gazdasági-, politikai- vagy egyéb magán- vagy csoportérdekből történő aláásása is. Ezekkel szemben a bíróság - hagyományosan pozitívabb társadalmi megítélése miatt - még talán jobb helyzetben van, azonban "a közvélemény által 'félelemmel vegyes tisztelettel' figyelt ügyészi munkában" az utóbbi évtizedek bizonyos presztízsemelkedése mellett is még "sok mindenen és sok mindenkin múlik, hogy a 'gonosz tolltépő' mítosza végleg jogtörténetté váljék".[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
