Tanulmányom fókuszában az ún. kiterjesztett vagyonelkobzás jogintézménye áll, amely hazai büntetőjogunkban 2001-ben jelent meg, utoljára a 2016. évben esett át pedig (jelentős) módosításon. A következőkben kitérek a jogintézmény külföldi jogokban történő kialakulására, áttekintem a hazánkat érintő nemzetközi ajánlásokat és európai szabályozási kötelezettségeket, bemutatom a hazai szabályozás ki-, illetve átalakulását, valamint részletesen elemzem a hatályos szabályozás dogmatikai kérdéseit.
A bűncselekményből eredő vagyon elvonására irányuló rendelkezések alkalmazásánál nehéz - bizonyos esetekben csaknem lehetetlen - annak teljes bizonyosságát igazolni, hogy a vagyontárgy a büntetőeljárás alapjául szolgáló bűncselekményből ered. Márpedig, ha az adott szabályozás szerint ennek hiányában nem kerülhetne sor a bevétel elkobzására, akkor ez a vonatkozó rendelkezések alkalmazásának (olyan jelentős mértékű) visszaszorulását jelentené, ami már megakadályozhatja a mögöttes kriminálpolitkai célkitűzések gyakorlati érvényesülését.
A bizonyítási nehézségek csökkentésére az egyes nemzeti jogokban olyan rendelkezéseket alkottak, amelyek alapján el lehet tekinteni az adott bűncselekménnyel való kapcsolat (teljes bizonyossággal való) igazolásától. Az ilyen szabályokat tanulmányomban összefoglalóan bizonyítási könnyítéseknek nevezem (Absenkung der Beweisanforderungen).[1] Ide sorolható megoldások köre a bizonyítás tárgykörének szűkítésétől, a bizonyítási standard csökkentésén át egészen a bizonyítási teher megfordításáig terjedhet. A bizonyítási könnyítések - úgy dogmatikai, kriminálpolitikai és jogállami szempontból is - már a kezdetektől a vagyonelkobzásról szóló tudományos diszkusszió központjában állnak.[2]
A bűncselekmény bevételével kapcsolatos bizonyítási könnyítéseknek alapvetően három fajtája különböztethető meg:
a) a bizonyítás tárgykörének szűkítése,
b) a bizonyítási standard csökkentése,
c) a bizonyítási teher megfordítása.
ad a) A bizonyítás tárgykörének szűkítése az elkobzás vonatkozásában elsősorban a cselekményi kötöttség oldását (Konnexlockerung) jelenti. Ennek alkalmazása esetén elegendő annak bizonyítása, hogy a vagyontárgy - egyedileg meg nem határozott - bűncselekmény bevétele, de a konkrét bűncselekményből eredés igazolását nem követelik meg.
Ez a konstrukció elsősorban a német büntetőjogban érvényesült. A német Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint ugyanis a kiterjesztett elvonásról (erweiterter Verfall) szóló rendelkezés alkalmazásánál nem kell megkövetelni azt, hogy - természetesen az elítélés alapjául szolgáló deliktumon kívül - "az egyes bűncselekmények elkövetése" (és így értelmezésünk szerint a bevétel konkrét cselekményre visszavezethető eredete) bizonyítást nyerjen.[3]
ad b) A bizonyítási standard csökkentése esetén nem teljes bizonyosságát, csak nagyobb valószínűségét kell bizonyítani annak, hogy bűncselekményből bevételhez jutottak. Így pl. az angol jogba 1993-ban kerültek beiktatásra a bizonyítási standard csökkentésére vonatkozó rendelkezések, amelyek alapján - az addigi gyakorlattal szemben[4] - nem minden észszerű kétséget kizáró bizonyosságát, hanem (a nem büntetőjogi ügyekben szokásos standardot alkalmazva) csak a nagyobb valószínűségét kell bizonyítani annak, hogy a terhelt bevételhez jutott a bűncselekményből. Ezek a rendelkezések azonban - német megfelelőikkel szemben - élő jogot képeztek, azokat az angol bíróságok aggály nélkül alkalmazzák.[5]
ad c) A bizonyítási teher megfordítása az elkobzás vonatkozásban lényegében azt jelenti, hogy a bíróság - ellenkező bizonyításig - vélelmezheti (vagy egyenesen vélelmeznie kell), hogy bizonyos vagyon bűncselekményből ered (így ennek következtében elkobzás alá esik). Érdemes kiemelni, hogy a bizonyítási teher megfordítása nem jár
- 682/683 -
mindig együtt azzal, hogy a jogszabály a vélelem kifejezést használja. A vonatkozó angol jogszabályok például nem a "presumtion" (vélelem), hanem az "assumption" (feltételezés) kifejezést használták és használják a mai napig is.[6] Mivel azonban ezek a feltételezések ellenbizonyítással megdönthetők, lényegében ezekben az esetekben sincs másról szó, mint vélelmek működéséről.[7]
Az angolszász jogok bátran és széles körben alkalmazzák a bizonyítási teher megfordítását. Így pl. az angol jog az elvonás körében már 1986-ban megfordította a bizonyítási terhet meghatározott vagyontárgyak a kábítószerrel visszaélésből eredése vonatkozásában.[8] A PCA (1995) pedig olyan új rendelkezéseket iktatott be a CJA (1988)-ba, amelyek - az eredeti szabályozással szemben[9] - lehetővé tették a bizonyítási teher megfordítását a kábítószerrel visszaélésen kívüli bűncselekmények vonatkozásában is.[10]
A bizonyítási könnyítésekkel kapcsolatos az ún. kiterjesztett vagyonelkobzás szabályozása. Ez utóbbi körében ugyanis lehetőség van azon bűncselekményekből eredő vagyon elkobzására is, amely nem képezi az adott ügyben történő elítélés tárgyát.
A bizonyítási könnyítések és a kiterjesztett bevételszámítás konstrukciójának összekapcsolása bizonyos esetekben szükségszerű. Ez nemcsak a bizonyítás tárgykörének szűkítésénél jelentkezik, hanem más esetekben is. Ha ugyanis az elkobzásra annak alapján kerül sor, hogy - ellenbizonyítás hiányában - egy bizonyos időszak alatt szerzett vagyon bűncselekményből ered, az egyben (legalább vélelmezetten) az elítélés alapjául nem szolgáló bűncselekmények bevételének elkobzását is jelenti. Ez kifejezett megjelenítést nyert a büntető-igazságszolgáltatásról szóló 1988-as angol törvényben (Criminal Justice Act) a kábítószerrel visszaélésen kívüli bűncselekmények vonatkozásában 1995-ben bevezetett vélelmek és a kiterjesztett bevételszámítás (extended benfit calculation) összekapcsolásakor.[11]
A kiterjesztett bevételszámítás és a bizonyítási könnyítések konstrukciója azonban korántsem minden esetben kapcsolódik egymáshoz, mindkét jogintézmény, akár önállóan is alkalmazható.
A kábítószerrel visszaélés bűncselekményéről szóló 1986-os angol törvény (Drug Trafficking Offences Act 1986, továbbiakban DTOA) alapján ugyanis - a vélelmek alkalmazási körén kívül - abban a vonatkozásban, hogy a terhelt valamely (az elítélés alapjául nem feltétlenül szolgáló) kábítószerrel visszaélésből jutott bevételhez, a bizonyítási teher a vádat terhelte (és így a releváns tényeket az általános szabályok szerint kétséget kizáróan kellett bizonyítania).[12]
Az angol bűncselekményből eredő vagyon elvonásáról szóló 1988. évi törvény CJA (1988) alapján viszont annak az 1995-ös módosításáig[13] nem volt lehetőség arra, hogy a bevétel kalkulációjánál az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményen kívüli deliktumot is figyelembe vegyenek. Ugyanakkor abban a vonatkozásában, hogy a vagyontárgy az elítélés alapjául szolgáló deliktumból ered-e, a bizonyítási standard (a törvény 1993-as módosítása óta) csak a nagyobb valószínűség volt.[14]
A két kérdéskör összefüggését szépen mutatja a német büntetőjogban bevezetett kiterjesztett elvonás (erweiterter Verfall) jogintézménye is.[15] Ennek keretében az eredeti jogalkotói koncepció szerint nemcsak a bizonyítási standard csökkentését ("wenn die Umstände die Annahme rechtfertigen") szabályozta, hanem az elkobzást kiterjesztette az eljárás tárgyát képező bűncselekményen kívül más bűncselekmények bevételére is ("für rechtswidrige Taten oder aus ihnen erlangt worden sind"). A német Btk.-ban szereplő a bizonyítási standard csökkentésére vonatkozó (1992-ben beiktatott!) rendelkezés szövege alapján elegendő annak nagyobb valószínűségét bizonyítani, hogy az elkövető az elítélés alapjául szolgáló tetten (Anlasstat) kívüli más bűncselekményekből (Herkunftstaten) bevétel-
- 683/684 -
hez jutott.[16] A német felsőbíróságok jogértelmezése szerint azonban a bizonyítási standard csökkentésére vonatkozó törvényi rendelkezések - Angliával szemben - nem képeznek "élő jogot". A német Legfelsőbb Bíróság alkotmány-harmonikus értelmezés következtében ugyanis a bíróságnak a bűncselekményekből eredés kérdésében a bizonyítási lehetőségeket kimerítve teljes bizonyossággal kell állást foglalnia.[17] Lényegében ezt vette át törvényi szinten a német Btk. újraszabályozott rendelkezései, amely a korábbi kiterjesztett elvonást kiterjesztett elkobzása elnevezéssel szabályozza (de már bizonyítási standard csökkentése nélkül csak a kiterjesztett bevételszámítás alapján).[18]
A szabályozástörténet alapján felvázolható fenti variációs lehetőségekre tekintettel a kiterjesztett bevételszámítás és a bizonyítási könnyítések egymástól független (de gyakran egymáshoz kapcsolódó) fogalmak. Ahogy láttuk és majd látni is fogjuk az egyes nemzeti jogok és jogharmonizációs instrumentumok a kiterjesztett elkobzás (kiterjesztett elvonás, kiterjesztett vagyonelkobzás) elnevezést alkalmazzák olyan esetekben, amikor egy konkrét jogintézmény a bizonyítási könnyítéseket és a kiterjesztett bevételszámítást kombinálja. Kiterjesztett elkobzásról van szó azonban tudományos szempontból akkor is, ha ezen kifejezést az adott jogalkotási termék nem tartalmazza, de annak fogalmának megfelelő rendelkezéseket igen.
A bizonyítási könnyítések viszonylag gyorsan megjelentek a nemzetközi egyezmények és európai uniós instrumentumok rendelkezéseiben is.
Elsőként a kábítószerek és pszichotrop anyagok elleni ENSZ egyezmény[19] tartalmazott - az angol jog mintájára és az Egyesült Királyság hathatós támogatásával[20] beiktatott - a bizonyítási teher kérdésével kapcsolatos szabályozást. Az egyezmény rendelkezése alapján: "Minden Fél megfontolhatja a bizonyítás terhének megfordítását az elkobzás tárgyát képezhető, feltételezett bevétel vagy más egyébként elkobzás alá eső vagyon törvényes eredetét illetően, abban a mértékben, ahogy ez összeegyeztethető belső jogi elveivel, bírósági eljárási szabályaival és más eljárási szabályaival".[21]
A bizonyítási könnyítésre vonatkozó rendelkezés azonban - az egyezmény többi rendelkezéseinek többségével szemben - triplán bebiztosítva is a soft law körébe tartozik. a) Az egyezmény vonatkozó rendelkezése ugyanis nem kötelezi az államokat a bizonyítási teher megfordítására, hanem csak ennek megfontolására (consider, envisager). b) Sőt még a megfontolás sem kötelező, hanem az egyezmény azt is csak lehetőségként említik (may consider, peut envisager). c) És még a megfontolás lehetősége is csak annyiban áll fenn, "amennyiben összeegyeztethető az adott állam belső jogi elveivel és igazságszolgáltatási és más eljárásának természetével".
Mivel a soft law jellegű szabályozás elhelyezésére az ENSZ keretében más jellegű dokumentumok (pl. recom-mendation) is rendelkezésre álltak volna, az egyezményi formába öntés jelzi az ilyen rendelkezések kötelező nemzetközi normában való szerepeltetésének határozott igényét. Ebben nyilvánvalóan az angolszász államok jártak elöl, amelyek szerették volna saját nemzeti jogi megoldásaikat nemzetköziesíteni, és egyben más államokra is "ráerőltetni". A kábítószerek és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezmény 5. cikk 7. bekezdésének megoldása ugyanis - nem meglepően - hasonlít az angol DTOA-éhoz,[22] amely a bizonyítási teher megfordítását szabályozta a kábítószerrel visszaélésből eredő bevétel elkobzásánál.[23]
A rendelkezések exhortációs (exhortatory) jellegének[24] ez a - jogirodalom által is észlelt[25] - háromszoros túlbiztosítása több faktorra vezethető vissza. Minden ország vonatkozásában érvényesülhetett az a gondolat, hogy a bizonyítási teher megfordítására vonatkozó nemzetközi szabályozás olyan kérdést (bizonyítási rendszerek) érintene, amely - a nemzetközi büntetőjogi egyezmények hajnalától kezdve, mindmáig - a jogharmonizáció "szent tehenének" minősült.[26] Másrészt a kontinentális államok
- 684/685 -
nyilvánvalóan csak olyan rendelkezés megalkotásába egyeztek bele, amely a bizonyítási könnyítések szabályozása vonatkozásában kétséget kizáróan nem keletkeztet szabályozási kötelezettséget. Próbálták ugyanis elkerülni, hogy (megint) nemzetközi kötelezettségük legyen egy olyan megoldás bevezetésére, amelyet nemzeti joguk - szemben az angolszász államokkal - nem tartalmaz. Ezen felül bizonyos államok ellenérzésének oka - amint erre az egyezmény kommentárja is utal[27] - az a tanulmányunkban nem tárgyalt kérdés volt, hogy az ilyen megoldások a garanciák elfogadhatatlan csökkentését jelentenék.
A pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezmény[28] - szemben a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezménnyel - egyáltalán nem tartalmaz a bizonyítási könnyítésekre vonatkozó szabályozást. A kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezményben szereplő ajánlás hatókörét tehát - az elkobzási kötelezettséggel szemben - nem terjeszti ki minden bűncselekményre. A legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy ekkoriban (1990-ben) a nemzeti jogokban sem igazán történt még meg a bizonyítási könnyítések hatókörének kiterjesztése a kábítószerrel visszaélésen kívüli más bűncselekményekre.[29] Márpedig általában nincs nagy esélye olyan kriminálpolitikai megoldások bekerülésének a nemzetközi diskurzusba, amelyek még egyik állam nemzeti szintjén sem jutottak jogalkotói megerősítéshez. Az elkobzási egyezmény szabályozási koncepciójába viszont nem igazán illeszkedett volna a rendelkezések hatókörének leszűkítése bizonyos bűncselekményekre.
Ezzel szemben valószínűsítető, hogy a szövegezők előtt ismeretesek voltak a bizonyítási könnyítésekre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések. Az elkobzásról szóló első ET egyezmény magyarázó jelentése ugyanis - bár más vonatkozásban, de - kifejezetten említi a bizonyítási teher megfordítását. A jogsegély teljesítése kapcsán ugyanis a megkeresett fél jogrendszerének alapvető elveivel való ellentét egyik eseteként emeli ki azt a konstrukciót, hogy elkobzás vélelmeken alapul.[30] Az sem lenne igazán meggyőző magyarázat, hogy az erről szóló első ET egyezménybe (mint kötelező instrumentumba elvi okokból nem akartak soft law jellegű rendelkezést beépíteni. Az elkobzásról szóló első ET egyezmény ugyanis a modern bűnüldözési technikák kapcsán sem azok bevezetését, hanem csak ennek megfontolását teszi kötelezővé.[31]
Az 1990-es helyzet fenti (természetesen utólagos) elemzését igazolja, hogy a bizonyítási könnyítések hatókörének egyes nemzeti jogokban való kiterjesztését követően, az ET keretein belül is megjelentek az erre vonatkozó nemzetközi ajánlások. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a szervezett bűnözés elleni küzdelem irányelveiről szóló 2001/11. számú ajánlása a következőket mondja ki: "A tagállamoknak - akár más eljárásoktól független igazságszolgáltatási eljárások segítségével is - meg kell teremteniük annak lehetőségét, hogy a szervezett bűnözés bevételét elkobozhassák. Ennek során sor kerülhet a bizonyítási teher csökkentésére a vagyon bűnös eredetével kapcsolatban."[32] Érdemes rámutatni, hogy nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a soft law jellegű rendelkezés - az ENSZ megoldásával szemben - nem egy kötelező instrumentumban jelent meg. Egy puszta ajánlás miatt ugyanis nem lett volna elvárható, hogy egy külön - az elkobzási egyezményt kiegészítő - jegyzőkönyvet alkossanak meg.
Az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló, Varsóban, 2005. május 16-án kelt Egyezménye viszont már tartalmaz a témánk vonatkozásában releváns rendelkezést.[33] Ennek alapján "Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy nemzeti joga által meghatározott súlyos bűncselekmény vagy bűncselekmények vonatkozásában megkövetelje azt, hogy az elkövető bizonyítsa az elkobzandó feltételezett jövedelem vagy más dolog eredetét, amennyiben ez a követelmény összhangban van nemzeti jogának alapelveivel".[34]
- 685/686 -
Kezdetben az EU jogalkotása is az ET egyezmény megoldását követte. Így nem található a bizonyítási könnyítésekre vonatkozó rendelkezés a pénzmosásról, a bűncselekmény elkövetéséhez felhasznált vagy abból származó dolgok azonosításáról, felkutatásáról, zár alá vételéről, lefoglalásáról és elkobzásáról (továbbiakban az elkobzásról) szóló együttes fellépésben.[35] Az EU jogalkotásának tartózkodása azonban már nem vezethető vissza a nemzeti jogok ilyen irányú hiányosságára. Az együttes fellépés megalkotásának idején ugyanis (1998-ban) a bizonyítási könnyítések hatóköre már több nemzeti jogban is a bűncselekmények jelentős részére kiterjedt.[36]
Ezt követően - részben feltehetően ennek hatására - már az EU nem kötelező büntetőpolitikai dokumentumaiból sem hiányoztak a bizonyítási könnyítések bevezetésére vonatkozó ajánlások. A szervezett bűnözés megelőzése és kontrollja: az Európai Unió stratégiája az új évezred küszöbén címet viselő 2000. évi cselekvési terv[37] szerint például meg kell vizsgálni egy olyan instrumentum megalkotásának szükségességét, amely - figyelembe véve a tagállamok gyakorlatát és az alapvető jogelveket - megteremti annak lehetőségét, hogy a bizonyítás terhét (a büntető, a polgári vagy a pénzügyi jog keretében) csökkentsék a szervezett bűnözéshez kapcsolódó bűncselekményben elítélt személy által birtokolt vagyon vonatkozásában.
Arra azonban még több évig nem volt meg a politikai akarat (még az EU-n belül sem!), hogy a bizonyítási könnyítések kérdéskörét kötelező instrumentum rendezze. Nem került sor ilyen szabályozás beiktatására a pénzmosásról, valamint a bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó dolgok azonosításáról, felkutatásáról, zár alá vételéről és elkobzásáról (továbbiakban az elkobzásról) szóló 2001/500/IB számú kerethatározat[38] megalkotása során sem. Erre a kérdésre vonatkozó ajánlás jellegű rendelkezést pedig feltehetően azért nem szerepeltettek az elkobzásról szóló kerethatározatban, mivel ezen instrumentumtípus megalkotásának célja éppen a vitatott kötőerejű együttes fellépés felváltása volt.[39]
A 2003-ban a Dán Királyság által kezdeményezett a bűncselekménnyel kapcsolatos bevétel, eszközök és vagyontárgyak elkobzásáról szóló kerethatározat tervezete azonban már jogharmonizációs kötelezettséget tartalmazott a bizonyítási könnyítések vonatkozásában.[40] Ez végül megmaradt az elfogadott a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló 2005/212/IB kerethatározat végleges szövegében is. Annak preambuluma szerint a "kerethatározat célja annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam rendelkezzen a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzására vonatkozó hatékony szabályokkal, többek között a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jogsértés miatt elítélt személyek által birtokolt eszközök eredetével kapcsolatos bizonyítási teher vonatkozásában."[41]
A kiterjesztett hatókörű elkobzás szabályozására vonatkozó rendelkezés egyrészt meghatározott (tételesen felsorolt) európai uniós instrumentumok hatálya alá tartozó bűncselekményekre (pl. pénzhamisítás, pénzmosás) vonatkozik, amennyiben azok elkövetésére a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé való nyilvánításáról szóló 1998. december 21-i 98/733/IB együttes fellépésben meghatározott bűnszervezet keretében került sor. Ezen felül akkor is kötelező volt a kiterjesztett elkobzás szabályozása, ha a cselekmény a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2002. június 13-i 2002/475/IB kerethatározat hatálya alá tartozik, feltéve, hogy a bűncselekmény természetéből adódóan anyagi haszonszerzésre alkalmas. A kiterjesztett elkobzás szabályozására vonatkozó kötelezettségnek ezen felül az is feltétele volt, hogy a bűncselekmény általában maximálisan legalább öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntetendő, míg a pénzmosás tekintetében maximálisan legalább négy évig terjedő szabadságvesztéssel.[42]
A kerethatározat a kiterjesztett hatókörű elkobzás tekintetében alapvetően három szabályozási lehetőség közötti választást tett lehetővé a nemzeti jogalkotónak:[43]
- Az első alapján azt akkor kellett alkalmazni, amennyiben egy nemzeti bíróság meghatározott tények alapján teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a kérdéses vagyon az elítélt személy az (1) bekezdésben említett bűncselekmény miatti elítélését megelőző, a bíróság szerint az adott eset körülmé-
- 686/687 -
nyei alapján észszerűnek ítélt időszakon belül elkövetett bűncselekményeiből származik.
- A második szerint akkor, ha a "nemzeti bíróság meghatározott tények alapján teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a kérdéses vagyon az elítélt személy az (1) bekezdésben említett bűncselekmény miatti elítélését megelőző, a bíróság szerint az adott eset körülményei alapján észszerűnek ítélt időszakon belül elkövetett hasonló bűncselekményeiből származik".
- A harmadik alapján pedig "amennyiben megállapításra kerül, hogy a vagyon értéke nincsen arányban az elítélt személy jogszerű bevételével és egy nemzeti bíróság meghatározott tények alapján teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a kérdéses vagyon az elítélt személy bűncselekményeiből származik".
A kiterjesztett hatókörű elkobzás kapcsán a kerethatározat ajánlásként fogalmazta meg, hogy "a tagállamok az ahhoz szükséges intézkedések elfogadását is fontolóra vehetik, hogy - [a kiterjesztett elkobzásra egyébként is irányadó] feltételekkel összhangban - képesek legyenek az érintett személy legközelebbi hozzátartozói által szerzett, valamint olyan jogi személy részére átruházott vagyon részben vagy egészben történő elkobzására, amelyben az érintett személy - egyedül, vagy legközelebbi hozzátartozóival együtt - meghatározó befolyással rendelkezik. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az érintett személy a jogi személy bevételének jelentős részét megkapja".[44]
A kerethatározat utalt arra is, hogy "a tagállamok a büntetőeljárástól eltérő, más eljárásokat is alkalmazhatnak annak érdekében, hogy az elkövetőt megfosszák az ilyen vagyontól".[45]
A kiterjesztett hatályú elkobzásról szóló rendelkezés az Európai Parlament és a Tanács a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló (a 2005. évi kerethatározatot felváltó) 2014/42/EU irányelv rendelkezései között is szerepel. Ennek lényegét az irányelv preambulumának egyik rendelkezése a következőképpen foglalja össze: "a bűnözői csoportok sokféle bűnöző tevékenységet folytatnak. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a szervezett bűnözés elleni hatékony küzdelem érdekében helyénvaló, hogy a bűnösséget megállapító ítéletet követően ne csupán a konkrét bűncselekménnyel kapcsolatos vagyont kobozzák el, hanem azt a további vagyont is, amely esetében a bíróság megállapítja, hogy egyéb bűncselekményekből származó jövedelemnek minősül. Ezt a megközelítést »kiterjesztett hatályú elkobzás«-nak nevezik".[46]
A 2014/42/EU irányelv koncepciója eltért elődjétől a 2005/212/IB kerethatározatétól. Az irányelv preambulumában foglalt visszatekintő értékelés szerint a "2005/212/IB kerethatározat három, a tagállamok által a kiterjesztett hatályú elkobzás alkalmazása céljából választható minimumkövetelmény-csoportot határoz meg. Ennek következtében e kerethatározat átültetése során a tagállamok különböző lehetőségeket választottak, ami a nemzeti jogrendszerekben a kiterjesztett hatályú elkobzás eltérő fogalmát eredményezte. Ez az eltérés akadályozza az elkobzási ügyekkel kapcsolatos határon átnyúló együttműködést. Ezért egy egységes minimumstandard meghatározásával tovább kell harmonizálni a kiterjesztett hatályú elkobzásra vonatkozó rendelkezéseket".[47]
Az irányelv hatálya eleve bizonyos, az EU jogában taxatíve meghatározott cselekménytípusokra terjed ki, így pl. amelyekre a Tanács 2000. május 29-i az euro bevezetésével kapcsolatos pénzhamisítás elleni, büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítéséről szóló 2000/383/IB kerethatározata vonatkozik. Ezen felül a 2014/42/EU irányelv alkalmazást nyer még olyan esetekben is, ha más irányelv kifejezetten előírja annak alkalmazását az abban harmonizált bűncselekményekre.[48]
A 2014/42/EU irányelv azonban fenti alkalmazási körénél szűkebben határozza meg, hogy mely bűncselekménytípusok esetén kell a kiterjesztett hatályú elkobzással kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettséget alkalmazni.
Egyrészt akkor, ha egyes EU instrumentumokban (azoknak is tételesen meghatározott) rendelkezéseiben foglalt magatartásokról van szó, így pl. a bűnszervezetben való részvételhez kapcsolódó bűncselekmények (a 2008/841/IB kerethatározat 2. cikkében foglaltak szerint), legalább azokban az esetekben, amikor a bűncselekmény gazdasági hasznot eredményezett,[49] vagy a gyermekpornográfia készítése 2011/93/EU irányelv 5. cikkének (6) bekezdésében foglaltak szerint.[50] Másrészt a kiterjesztett hatályú elkobzás szabályozása kötelező minden olyan bűncselekmény esetén, amely az irányelv hatályát meghatározó rendelkezésben felsorolt jogi eszközökkel vagy - amennyiben az adott jogi eszköz büntetési küszöböt nem határoz meg - a vonatkozó nemzeti joggal összhangban a szabadságvesztés maximum legalább négy év.[51]
A kiterjesztett hatályú elkobzásról szóló rendelkezés alapján legalább a fenti bűncselekményi körre korlátozottan "a tagállamok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék a [fenti] bűncselekmény[ek] elkövetése miatt elítélt személy tulajdonában lévő vagyon egészben vagy részben történő elkobzását, amely közvetve vagy közvetlenül valószínűleg gazdasági hasznot eredményez, amennyiben az ügy körülményei, köztük a konk-
- 687/688 -
rét tények és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján - így például annak alapján, hogy a vagyon értéke nem áll arányban az elítélt személy jogszerű jövedelmével - a bíróság úgy véli, hogy a szóban forgó vagyon bűncselekményből származik".[52]
Az irányelv preambuluma szerint "annak meghatározásakor, hogy valamely bűncselekmény gazdasági hasznot eredményezhet-e, a tagállamok figyelembe vehetik az elkövetés módját, például azt, ha a bűncselekmény tényállási eleme, hogy azt szervezett bűnözéssel összefüggésben vagy rendszeres haszonszerzés szándékával követték el. Azonban ez általában véve nem sértheti a kiterjesztett hatályú elkobzás alkalmazásának a lehetőségét".[53]
Az irányelv preambuluma szerint a tagállamoknak "a kiterjesztett hatályú elkobzást lehetővé kell tenni, amennyiben a bíróság úgy véli, hogy az adott vagyon bűncselekményből származik. Ez nem jelenti azt, hogy megállapítást kell nyernie annak, hogy az adott vagyon bűncselekményből származik. A tagállamok rendelkezhetnek oly módon, hogy például elegendő, ha a bíróság a valószínűségek mérlegelése alapján úgy véli vagy észszerűen feltételezi, hogy jelentősen nagyobb a valószínűsége annak, hogy az adott vagyont bűncselekmény - és nem más tevékenység - útján szerezték. Ebben az összefüggésben a bíróságnak mérlegelnie kell az eset konkrét körülményeit, ideértve azokat a tényeket és a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek alapján a kiterjesztett hatályú elkobzásról szóló határozat meghozható. Az a tény, hogy az adott személy vagyona aránytalanul nagy a jogszerű jövedelméhez képest, egyike lehet azoknak a tényeknek, amelyek alapján a bíróság levonhatja azt a következtetést, hogy a vagyon bűncselekményből származik. A tagállamok egy olyan követelményt is meghatározhatnának, hogy egy bizonyos időtartamon át a vagyon bűncselekményből származónak minősülhet".[54]
A vagyonelkobzás büntetés szabályozását, amely addig az elkövető egész vagyonát érinthette, az 1998. évi LXXVIII. törvény korlátozta a bűncselekményből eredő vagyonra. Ez a szabályozás azonban ekkor még bizonyítási könnyítést vagy kiterjesztett bevételszámítást nem tartalmazott.[55]
A 2001. évi CXXI. törvény a vagyonelkobzást áthelyezte az intézkedések közé. Annak - több vonatkozásban - érdemben is megújult szabályozása már kifejezetten tartalmazott egy vélelmet. Ezek alapján ugyanis vagyonelkobzás alá esett az vagyon is, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett, kivéve, ha annak törvényes eredete bizonyított.[56] A vélelem alkalmazására tekintettel a kiterjesztett vagyonelkobzás szabályozása a vagyonelkobzás egyik esetkörét képezte, amely a többitől nem igazán különült el.
A 2012. évi C. törvény (Btk.) eredeti rendelkezései átvették a korábbi szabályozási konstrukciót. Annak hatóköre azonban - a bűnszervezetben részvétel mellett - kiterjedt arra a vagyonra is, amelyet a kábítószer-kereskedelem elkövetője a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett.[57]
A 2015. évi CXL. törvény a vélelmek által érintett bűncselekmények körét kibővítette az embercsempészéssel.[58]
A 2016. évi CIII. törvény - 2014/42/EU irányelvre figyelemmel - módosította a kiterjesztett vagyonelkobzás szabályozását. Ennek során megtartotta - bár némileg átalakította -a vagyonelkobzás régebbi esetkörét, illetve annak új változatát iktatta be. A kiterjesztett vagyonelkobzás mindkét esetkörét - a vagyonelkobzás "rendes" változataitól elkülönítve - a kódex egy új 74/A. számú §-ában helyezte el.[59] Ezzel párhuzamosan pedig átalakította a vagyonelkobzás alá eső vagyonra vonatkozó további (pl. jogutódlással kapcsolatos) rendelkezéseket is.
Az első esetkörben a módosított rendelkezések szerint a vélelmek a bűnszervezetben való részvétel, a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének, illetve az üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett embercsempészés elkövetésének ideje alatt szerzett vagyonra terjednek ki. A kiterjesztett vagyonelkobzás első esetkörének hatóköre tehát némileg lecsökkent, az már nem terjed ki azokra, akik a kábítószer-kereskedelem bűncselekményét a kábítószer átadásával vagy kínálásával követik el. Nem terjed ki azokra sem, akik az embercsempészést nem üzletszerűen, illetve nem bűnszövetségben valósítják meg.
A második esetkörben - a módosító törvény indokolása szerint - a "bűncselekményi listát a Javaslat elsősorban a 2014/42/EU irányelv 3. és 5. cikkében meghatározottak szerint állította össze. Az itt felsorolt bűncselekmények egyrészt megfeleltethetők az irányelvben szereplő uniós jogi aktusokban szabályozott bűncselekményeknek. A Javaslat az egyes bűncselekmények elkövetési magatartásait az alapján szelektálta, hogy melyek azok, amelyek gazdasági hasznot vonhatnak maguk után, tehát potenciálisan vagyonelkobzás tárgyai lehetnek. A gazdasági haszon, mint a kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás egyik feltétele ugyanis megjelenik az irányelvben".[60] Másrészt az indokolás szerint "a listában megjelenő bűncse-
- 688/689 -
lekmények másik része olyan súlyos cselekményeket ölel fel ([pl.] különösen nagy vagy különösen jelentős kárt okozó, bűnszervezetben elkövetett csalás [...]), feltüntetése súlyosságuk okán vált szükségessé".[61]
A következőkben a kiterjesztett vagyonelkobzás szabályait nemcsak önmagukban elemzem, hanem annak megértését elősegítve elhelyezem azt a magyar büntetőjog szankciórendszerében. Ennek során természetszerű kiindulási és viszonyítási pontként jelentős hangsúlyt fektetek a "rendes" (azaz nem kiterjesztett) vagyonelkobzás szabályainak elemzésére is.
A magyar büntetőjog továbbra is két olyan büntetőjogi szankciót szabályoz, amely a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyontárgyaktól való megfosztásra irányul: az elkobzást és a vagyonelkobzást.
Mindkettő joghátránya abban áll, hogy annak elrendelése véglegesen megfossza az elkövetőket a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos konkrét vagyontárgyaktól. Az elkobzott dolog tulajdonjoga és azon vagyon, amelyre vagyonelkobzást rendeltek el - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az államra száll.[62]
Az elkobzás és a vagyonelkobzás azonban eltér abban, hogy mi annak a tárgya és az hogyan kapcsolódik a bűncselekményhez.
Az elkobzás dolgokra (pl. autók, ékszerek, készpénz stb.) irányul. A vagyonelkobzás viszont dolgokon kívül, más vagyontárgyra is elrendelhető, így pl. pénzkövetelésre, számlaegyenlegre vagy akár kriptovalutára is).
A vagyontárgy és a bűncselekmény közötti kapcsolat típusa szerint a magyar Btk. mindkét szankciónak több alfaját szabályozza.
Elkobzást kell pl. elrendelni az elkövetés eszközére (emberöléshez használt félcipőre[63]) vagy az elkövetés tárgyára (meghamisított okirat).[64]
Míg vagyonelkobzást kell elrendelni a bűncselekményből eredő vagyonon kívül pl. "arra a vagyonra is, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak", valamint "arra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt".[65]
A bűncselekményből eredő vagyontól való megfosztás tehát nem azonos a vagyonelkobzással, hanem annak egyik (bár gyakorlatilag leglényegesebb) esetkörét képezi.
Elkobzás és vagyonelkobzás egyidejűleg elrendelhető (akár azonos terhelttel szemben is). A büntető törvény csak azt mondja ki, hogy "nem lehel elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed".[66] A vagyonelkobzás tehát nem az elkobzás speciális fajtája, hanem ahhoz képest egy másik szankció, amely ugyanazon tárgy esetén "elsőbbséggel" rendelkezik.
A hatályos magyar szabályozás központi fogalma a "bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon", amelyet valaki "a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben" szerzett.[67]
A vagyon fogalma tekintetében a polgári jogi fogalomból kell kiindulni, illetve lényeges az is, hogy a vagyonelkobzás elrendelése konkrét vagyontárgyakat érint. [68] Így ebben a tekintetében központi jelentőségű a Ptk. azon rendelkezése, amely szerint "vagyontárgy: a dolog, a jog, a követelés".[69]
Ehhez képest terjeszti ki a fogalmat a Btk., amely szerint a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezések kapcsán "vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést, továbbá bármely, pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell".[70]
A bűncselekményből eredő vagyonnak minősül különösen:
- a forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes áruk (pl. kábítószer, lőfegyver) büntetőjogilag is tilalmazott eladásából eredő vételár (haszon),
- az igazgatási (környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági) szabályok büntetőjogilag is jogellenes megszegéséből eredő haszon,
- a büntetőjog-ellenes cselekmény (pl. lopás, sikkasztás) zsákmánya,
- a büntetőjog-ellenes cselekmény (pl. bérgyilkosság, feljelentés büntetendő elmulasztása) elkövetéséért kapott díj vagy jutalom,
- 689/690 -
- az a vagyoni előny, amelynek elfogadása is a büntetőjog-ellenes cselekmény (pl. vesztegetés, befolyással üzérkedés).[71]
A vagyonelkobzás bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra irányuló változatai megkövetelik annak kétséget kizáró megállapítását, hogy valaki bűncselekményt követett el.
Bizonyos esetekben azonban a vagyonelkobzás nem feltétlenül feltételezi bűncselekmény elkövetését, egyes esetekben elegendő ahhoz büntetendő cselekmény elkövetése is. Így vagyonelkobzás elrendelhető akkor is, ha az elkövető azért nem büntethető, mert még nem érte el a büntethetőséghez szükséges életkort, kóros elmeállapota miatt nem büntethető, vagy büntethetősége utólagosan (pl. halál) miatt megszűnt.[72] Ezekben az esetekben is kétséget kizáróan bizonyítani kell azonban a bűncselekmény elkövetését és a nem büntethető elkövető abban való közreműködését.
A bűncselekményből eredő vagyonra irányuló vagyonelkobzásnak a magyar büntetőjogban két elkülönülő formája van. Ezek annak alapján különböztethetők meg, hogy a bűncselekményből azaz "annak elkövetése során vagy azzal összefüggésben" a vagyont
- az elkövető,[73] vagy
- harmadik személy
- szerezte meg.[74]
Mindkét változat a bűncselekményből eredő vagyonra elrendelt vagyonelkobzás önálló alaptípusa, a második az elsőhöz képest nem tekinthető "kiterjesztett" vagyonelkobzásnak.
Ha a bűncselekményből eredő vagyont az elkövető szerezte meg, akkor a vagyonelkobzás a bűncselekményből származó teljes bevételre irányul, azaz az ún. bruttó elven alapul.[75]
Ezen esetkör tekintetében továbbra is irányadó a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. BJE számú jogegységi határozata, amely kimondta, hogy "a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben" a vagyonelkobzást "a kábítószer értékesítésével összefüggő" [...] "teljes vagyonra" el kell rendelni. A szankció hatóköre "nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre", illetve annak "mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal".[76]
A jogegységi határozat kizárólag a kábítószerrel visszaélés elkövetőjével szemben elrendelendő vagyonelkobzás tekintetében adott kötelező jogértelmezést. Mivel azonban a jogegységi határozat túlnyomórészt a kábítószerrel visszaélés tényállásától függetlenül értelmezte az 1978. évi Btk. rendelkezéseit, az abban foglalt megállapítások azon bűncselekmények vonatkozásában is irányadók, amelyek nem kábítószer, hanem más forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes dolog (pl. fegyver, radioaktív anyag, önkényuralmi jelkép, gyermekről készült pornográf felvétel stb.) büntetőjogilag is tilalmazott eladásával valósulnak meg. Mégpedig nemcsak a 1978. évi, hanem a hatályos Btk. vonatkozásában is.
A bűncselekményből eredő vagyonnak azonban vannak olyan esetkörei is, amelyekben a bevétel és a jövedelem nem különbözik egymástól, mivel az esetleges befektetések egyenértékükkel nem jelennek meg a bűncselekményből eredő vagyon fogalmában. Környezetkárosítás esetén bűncselekményből eredő vagyon az a megtakarítás, amelyik a keretkitöltő (környezetvédelmi) szabályok büntetőjogilag is jogellenes megszegéséből ered. Ennek összegében nem jelenik meg azon befektetés ellenértéke, amelyet az elkövető az egyébként legális termék gyártásához szükséges alapanyagok beszerzésére fordított.
A Kúria iránymutatása szerint a vagyonelkobzás elrendelésére vonatkozó jelenleg a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő "szabály valamennyi elkövetőre, azaz nem csupán a társtettesekre, hanem a részesekre - a felbujtóra és a bűnsegédre - nézve is irányadó; ezért az intézkedést alkalmazni kell a részesekkel szemben is az általuk a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett vagyonra".[77]
Vagyonelkobzás "csak a ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás kapcsán alkalmazható. Miután ez az elkövetőknél - így a részeseknél is - külön-külön következett be, a vagyonelkobzás is csak külön-külön alkalmazandó velük szemben".[78] Amennyiben tehát "a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön vizsgálandó, hogy a vagyonelkobzás alkalmazásának feltételei fennállnak-e; az intézkedés nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen".[79]
Abban az esetben, ha a felbujtó vagy a bűnsegéd a bűncselekmény elkövetése kapcsán nem tett szert vagyonra, velük szemben nincs helye vagyonelkobzásnak; az intézkedést ilyenkor kizárólag a tettessel (társtettessel, közvetett tettessel) szemben kell a teljes megszerzett vagyonra
- 690/691 -
alkalmazni. Akkor azonban, ha a felbujtó vagy a bűnsegéd részesedett a tettes (társtettes, közvetett tettes) által megszerzett vagyonból, a vagyonelkobzást részesedésük mértékéig - mint a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett vagyonra - velük szemben kell elrendelni; "ilyenkor az intézkedés a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel a tettessel (társtettessel, közvetett tettessel) szemben csak az általuk megszerzett vagyon ezt meghaladó részére alkalmazandó".[80]
A vagyonelkobzás második változata kifejezetten azon harmadik személyek gazdagodásának elvonására irányul, akik a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szereztek vagyont.[81]
Az elkövetőtől különböző harmadik személyektől csak a bűncselekmény haszna kobozható el. A vonatkozó rendelkezésben szereplő gazdagodás kifejezés ugyanis az adott személy vagyonának növekedését feltételezi, ahhoz nem elegendő a vagyontárgyak bármilyen ellenérték fejében való megszerzése.
Az elkövetéssel összefüggésben szerez vagyont pl. a kábítószer kereskedő (az eladó) rokona vagy barátja, akinek a számlájára utalja át a kábítószer-kereskedő ügyfele (a vevő) a vételárat.
A harmadik személy a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben általában ingyenesen gazdagodik, így a megszerezett vagyona akkor is vagyonelkobzás alá esik, ha jóhiszemű volt. A vagyonelkobzás alkalmazása ugyanis csak azon vagyon tekintetében kizárt, amelyet a harmadik személy (jóhiszeműen és) ellenszolgáltatás fejében szerzett meg.[82]
Vagyonelkobzás alá esik az a nyereség vagy megtakarítás is, amely a bűncselekmény elkövetése révén egy jogi személynél jelentkezik. Ebben az esetben - az elkövető által megszerzett vagyon esetén kivételes esetkörhöz[83] hasonlóan - a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon azonos a gazdagodással.
Ezzel összhangban a Kúria iránymutatása szerint "az adócsalás [...] elkövetésével összefüggésben az adóbevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni akkor, ha a kiesett adóbevétel megfizetésére az adók kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik azzal gazdagodott, még nem kötelezte. Amennyiben a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított adókiesés mértékét, az intézkedést - az egyéb feltételek fennállása esetén - a fennmaradó részre kell alkalmazni. [...]. Ha "az ilyen vagyonnal nem az elkövető, hanem gazdálkodó szervezet gazdagodott, az utóbbival szemben kell elrendelni".[84] Így "nem rendelhető el vagyonelkobzás a vádlottal szemben arra a pénzösszegre, amellyel az általa elkövetett bűncselekmény - adócsalás - kapcsán nem ő, hanem az általa vezetett gazdálkodó szervezet gazdagodott".[85]
A magyar büntetőjog előírja a vagyonelkobzás elrendelését a bűncselekményből eredő vagyon helyébe lépő vagyonra (az ún. szurrogátumra) is.[86]
A szurrogátumra vagyonelkobzás attól függetlenül rendelhető el, hogy a bűncselekményből eredő vagyont eredetileg az elkövető vagy harmadik személy szerezte-e meg.[87] A Btk. erről rendelkező normája ugyanis a szövegében nem utal arra, hogy a vagyont ki szerezte meg.
A bűncselekményből eredő vagyonra és a szurrogátumra nézve vagyonelkobzás elrendelésére - a kétszeres elvonás tilalma miatt - nincs lehetőség.
A szurrogátumra vonatkozó rendelkezés - a később tárgyalt ún. kiterjesztett vagyonelkobzástól[88] eltérően - olyan vagyonra vonatkozik, amely már eleve bizonyítottan a bűncselekményből eredő vagyonhoz kapcsolódik.
A magyar büntetőjog hatályos szabályozása nem tartalmaz külön rendelkezést arra az esetre, ha az elkövető az általa megszerzett vagyont utólag (a bűncselekmény elkövetését követően) harmadik személyre ruházza át. Így pl. a kábítószer-kereskedő azt a hajót, amit az általa eladott kábítószerért kapott, később (a bűncselekmény elkövetése után) másnak ajándékozza.
A külön rendelkezés hiányának magyarázata, hogy az ilyen vagyon - az átruházás ellenére - a bűncselekményből eredő (az elkövető által megszerzett) vagyon, így arra az általános szabályok szerint vagyonelkobzást kell elrendelni.[89] A Btk. a vagyonelkobzás hatókörét ugyanis a vagyonra koncentrálva szabályozza. E szankció alkalmazásának tehát nem feltétele, hogy a vagyonelkobzás alá eső vagyon az elkövető vagyonába tartozzon. Utólagos átruházás esetén azonban különös jelentőségre tesz szert a Btk. azon rendelkezése, amely kizárja a vagyonelkobzás
- 691/692 -
elrendelését arra a vagyonra, amelyet harmadik személy jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében szerzett.[90]
Minderre figyelemmel utólagos átruházás esetén alapvetően három esetkört kell megkülönböztetni:
a) Ha az átruházás teljes ellenszolgáltatással járt (pl. adásvétel piaci áron), akkor a vagyonelkobzás alkalmazásának lehetősége az átvevő harmadik személy jó- vagy rosszhiszeműségétől függ.
aa) Ha a harmadik személy jóhiszemű volt, akkor a vagyontárgyra (a hajóra) a Btk. tételes rendelkezésére[91] figyelemmel nem rendelendő el vagyonelkobzás.
Ebben az esetben azonban a harmadik személy által kifizetett vételárra aggálytalanul elrendelhető vagyonelkobzás, hiszen az a bűncselekményből eredő vagyon helyébe lépett (azaz szurrogátum).[92]
ab) Ha a harmadik személy rosszhiszemű, a vagyontárgy (hajó) vagyonelkobzás alá esik, ilyen esetekben azonban a szurrogátum elkobzása - mivel a kétszeres elvonás tilalmába ütközne - kizárt.
ad aa-ab) Ezekben esetekben az elkobzás második alapformájára[93] vonatkozó szabályozás nem alkalmazandó, hiszen nem állapítható meg a harmadik személy részéről gazdagodás.[94]
b) Ha az utólagos átruházás (pl. ajándékozás) nem jár ellenszolgáltatással, akkor a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyontárgyra (a hajóra) az átruházás ellenére vagyonelkobzást kell elrendelni.
Ekkor a Btk. kivételes rendelkezése jóhiszemű személy esetén nem zárja ki a vagyonelkobzást, mivel az a vagyont (mivel ajándékozásról van szó) nem ellenszolgáltatás fejében szerezte.[95] Erre figyelemmel viszont ajándékozás esetén a vagyonelkobzás az átvevő jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül elrendelhető.
Ilyen esetben egyébként az ajándékra vagyonelkobzás annak második alapformájára[96] vonatkozó rendelkezés alkalmazásával is elrendelhető lenne, hiszen ilyen esetben is olyan vagyonról van szó, amellyel harmadik személy (ha nem is a bűncselekmény elkövetése során, de) gazdagodott.[97]
c) Ha az átruházás részleges ellenszolgáltatással járt (pl. ajándékozással vegyes adásvétel történt), akkor az átruházott dolog (hajó) vonatkozásában vagyonelkobzásról az a) pontban írt jogtételek szerint kell dönteni, azaz alapvetően a harmadik személy jó- vagy rosszhiszeműsége alapján.
Az átruházott dologra elrendelt vagyonelkobzás hiányában a vételárra (mint szurrogátumra[98]) nézve vagyonelkobzás ebben az esetben is elrendelhető.
Ebben az esetben azonban [az a) ponttól eltérően, b) ponthoz hasonlóan] a harmadik személlyel szemben az árkülönbözetre nézve vagyonelkobzás annak második alapformájára vonatkozó rendelkezés alapján[99] elrendelhető.
A jóhiszemű harmadik személy ilyenkor az árkülönbözetre nézve nem mentesül a vagyonelkobzás alól, még akkor sem, ha a dologért (hajóért) ellenszolgáltatást adott. A Btk. erre vonatkozó rendelkezése ugyanis kifejezetten csak arra a vagyonra nézve zárja ki a vagyonelkobzást, amit a jóhiszemű személy ellenszolgáltatás fejében szerzett. Annak alapján tehát nem az ellenszolgáltatás biztosítása zárja ki a vagyonelkobzás elrendelését, hanem csak annak az adott vagyontárggyal való összefüggése.[100] Így tehát az árkülönbözetre nézve - a megszerző jóhiszeműségétől függetlenül - vagyonelkobzást kell elrendelni. Ez nyilvánvalóan csak pénzösszegben rendelhető el, mivel ilyenkor a vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna.[101]
Az előző pontban írt rendelkezések alkalmazhatók akkor is, ha a gazdagodását[102] a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben megszerző harmadik személy ruházza át "negyedik" személyre, illetve a szurrogátum átruházásáról van szó.
A magyar büntetőjog külön rendelkezést tartalmaz a jogutódokkal szemben alkalmazandó vagyonelkobzásra olyan esetekben, ha az elkövető meghalt, a gazdagodott harmadik személy halt meg vagy a gazdagodott gazdálkodó szervezet átalakult.[103]
A vagyonelkobzás jogutóddal szemben elrendelt formája a szankció minden eddig megismert esetéhez kapcsolódhat. Így irányulhat olyan vagyontárgyakra is, amelyeket a) eredetileg az elkövető szerzett meg, b) eredetileg harmadik személy gazdagodott, c) ezek szurrogátumára, valamint arra, d) amit ebből utólag harmadik személyre ruháztak át.
A Btk. szerint a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha
- a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel,
- a vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyon-
- 692/693 -
tól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna,
- azt jóhiszemű harmadik személy ellenszolgáltatás fejében szerezte meg.
a) A pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás első változatának elrendelése - a hatályos szabályozás szerint - vagyonelkobzás alá eső vagyont feltételez. Ez tehát olyan vagyon, amelyre a vagyonelkobzás a bűncselekményből eredése vagy ahhoz kapcsolódása miatt kiterjed. Pénzösszegben való elrendelés azonban csak akkor (és éppen azért) jöhet számításba, ha az eredetileg bűncselekményből eredő vagy ahhoz kapcsolódó vagyonra vonatkozóan a vagyonelkobzás elrendelésének nincs helye, hiszen a vagyontárgy már nem lelhető fel.[104]
b) A pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás második változata akkor rendelhető el, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy más vagyontárgyakkal a törvényben írt módon összekeveredett. A vagyonelkobzás pénzösszegben való elrendelésének ezen második változata - a 2016. évi módosítást követően - a vagyonelkobzás alá eső vagyon bármely - és nem csak a Btk. 74. § (1) bekezdésében meghatározott - formájához kötődik.[105] Így annak elrendelésére nemcsak az elkövető által megszerzett vagyon vagy annak szurrogátuma kapcsán kerülhet sor, hanem olyan esetben is, amikor azzal harmadik személy gazdagodott.
c) A pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás harmadik változata[106] ahhoz a már megismert esetkörhöz kapcsolódik, amikor a vagyontárgyat (utólag) megszerző harmadik személy ellenszolgáltatás fejében és jóhiszeműen járt el, így a dologra nézve vagyonelkobzás nem rendelhető el.[107] Ilyenkor tehát nincs akadálya (sőt kötelező) a vagyonelkobzás pénzösszegben történő elrendelése az elkövetővel szemben. Ha azonban a vagyonelkobzást a szurrogátumra el lehet rendelni,[108] akkor nincs indoka a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzásnak.
A Kúria iránymutatása szerint "nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott".[109] Így "abban az esetben, ha az elkövető által eltulajdonított vagyon (vagyontárgy) akár lefoglalás és kiadás útján visszakerült a sértetthez, akár az elkövető vagyonában megvan, akár más személyhez került, de onnan a sértett részére visszajutott, az érintett vagyontárgyra vagyonelkobzást nem lehet kimondani. Ugyanakkor mivel ilyen esetben a vagyonelkobzás alá eső vagyon fellelhető, ezért nincs helye pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás elrendelésének".[110]
Mindezt a későbbiekben a Kúria jogegységi határozata is megerősítette. Kimondta viszont azt is, hogy "azzal a vagyonnal, amivel az elkövető a sértettnek visszaadott vagyontárgy révén a bűncselekménnyel összefüggésben - például értékesítés [kapcsán] - gazdagodott, ez a vagyonnövekmény ennek az összegnek az erejéig vagyonelkobzás alá esik".[111]
A hatályos magyar büntetőjogban a bűncselekményből származó vagyon elkobzásának egy speciális fajtája a kiterjesztett vagyonelkobzás, amelynek a Btk. két változatát foglalja magában.
A kiterjesztett vagyonelkobzás első (régebbi) változatát meghatározott bűncselekmények miatti elítélés váltja ki. A releváns bűncselekmények rövidebb listáján szerepel
- bűnszervezetben való részvétel,
- a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés,
- az üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett embercsempészés,
A kiterjesztett vagyonelkobzás ezen változata csak akkor alkalmazható, ha a bíróság a megfelelő (a felsorolásban szereplő) bűncselekményt (pl. kábítószer-kereskedés) elkövetését megállapította.[112]
A vagyonelkobzás a felsorolt bűncselekmények elkövetése során szerzett (de nem feltétlenül azokból eredő) vagyontárgyakat érinti.
A joggyakorlat ennek kapcsán kimondta azt is, hogy a kábítószer-kereskedelem során megszerzett vagyontárgyak teljes egészében elkobzás alá eső vagyonnak minősülnek, így a kiterjesztett vagyonelkobzás sem korlátozódik a kereskedés során megszerzett vételárra.[113]
A második (újabb) típusú kiterjesztett vagyonelkobzást is meghatározott bűncselekmények miatti elítélés váltja ki. A releváns bűncselekmények listáján szerepel a kábítószer-kereskedelem, emberkereskedelem, kényszermunka, egyes prostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények, a gyermekpornográfia egyes formái, a gyermekmunka, egyes korrupciós bűncselekmények, terrorizmus, zsarolás, pénzhamisítás, pénzmosás.[114]
A kiterjesztett vagyonelkobzás második változata az
- 693/694 -
elkövető által a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett vagyonra terjed ki.
A kiterjesztett vagyonelkobzásnak ebben az esetben további feltétele, hogy kétséget kizáróan megállapítható, "a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan".[115]
A büntetőbíróság egyik ügyben megállapította, hogy (kábítószernek nem minősülő) ún. új pszichoaktív anyagok kereskedelme vétsége miatti elítélés esetén a kiterjesztett vagyonelkobzás új formája az elkövetést követően hatályba lépett a vádlottak számára kedvezőtlenebb új jogszabály, ezért visszamenőleges alkalmazása nem megengedett.[116]
A kiterjesztett vagyonelkobzás egyik változata sem rendelhető el, ha az elkövető bizonyítja, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik.[117] Ez lényegében azt jelenti, hogy a magyar büntetőjog megfordítja a bizonyítási terhet a vagyon eredetét illetően. Így tehát amennyiben a vagyon a vélelmek hatálya alá esik, de eredete kétséges, akkor annak vonatkozásában a vagyonelkobzást kell elrendelni. Mégpedig akkor is, ha ugyanezen szankció elrendelésére a vagyonelkobzás általános szabálya[118] alapján nem lenne lehetőség. A kiterjesztetett vagyonelkobzás tehát - ahogy az nevével összhangban - egyrészt úgy tágítja a bűncselekményből eredő vagyontól való megfosztás lehetőségeit, hogy kivételt képez a 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (4) bekezdésében nevesített in dubio pre reo elv alól.
A kiterjesztett vagyonelkobzás az elítélés tárgyát képező (és a megfelelő listákon szereplő) bűncselekmény elkövetésének a kétséget kizáró megállapítását írja elő. A vagyonelkobzás alá eső (bizonyos időpontban megszerzett) vagyontárgyak eredete vonatkozásában viszont a bűncselekményből eredés megdönthető vélelmén alapul. Erre figyelemmel viszont másrészt a kiterjesztett vagyonelkobzás lehetőséget ad olyan bűncselekményekből eredő vagyontól való megfosztásra is, amelyek adott ügyben nem képezték az elítélés tárgyát és akár nem is szerepelnek a megfelelő listákon.
A módosító törvény indokolása kitér arra is, hogy "bár a [Btk.] 74/A. § (1) és (2) bekezdése között átfedés tapasztalható, azonban a két rendelkezés külön-külön fenntartása mégis indokolt. A[z addig] hatályos törvényben is megjelenő, a módosítás (1) bekezdésében foglalt rendelkezések célja ugyanis az, hogy a szervezett és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem jegyében a bűnszervezeteket megfossza vagyoni alapjuktól, hatékony fellépést biztosítson a kábítószer kereskedőkkel és az embercsempészekkel szemben a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt megszerzett vagyonuk, jövedelmük elkobzásával. Ebben az esetben a nyomozóhatóságnak az adott vagyonnal kapcsolatban azt kell bizonyítania, hogy azt a meghatározott bűncselekmények, bűncselekmény-sorozat elkövetésének ideje alatt szerezték. Ez az időtartam akár lehet öt évnél hosszabb is, valamint nem kell bizonyítani a vagyoni helyzet és az életvitel, illetve a legális jövedelem közötti különös aránytalanságot. Az (1) bekezdés szerinti kiterjesztett vagyonelkobzás esetén a terhelt azt bizonyíthatja, hogy az adott vagyon nem bűncselekményből származik. A (2) bekezdés arra ad lehetőséget, hogyha a vagyon szerzési időpontját az (1) bekezdés szerint nem lehet bizonyítani, azonban azt igen, hogy az elkövető vagyoni helyzete nincs arányban a hatóságok, a bíróság számára elérhető adatok alapján jogszerűen igazolható jövedelemmel, akkor a tételesen felsorolt bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárás időpontját megelőző öt évben szerzett vagyon elkobozható legyen akkor is, ha az nem az adott büntetőeljárás alapjául szolgáló bűncselekményből származik. A terhelt természetesen ebben az esetben is bizonyíthatja azt, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik".[119]
A kiterjesztett vagyonelkobzást a büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben lehet elrendelni. Az erről szóló rendelkezések nem érvényesülnek harmadik személy vonatkozásában. Így tehát a kiterjesztett vagyonelkobzás a bűncselekményből eredő vagyonra irányuló vagyonelkobzás első esetkörének határait terjeszti ki,[120] míg második alapváltozatáét nem.
A kiterjesztett elkobzási rendelkezések hatálya alá tartozó vagyon esetén nincs lehetőség a szurrogátumra vonatkozó rendelkezés alkalmazására. Az ugyanis a vagyonelkobzás elrendelését csak olyan vagyonra teszi lehetővé, amely (bizonyítottan) a bűncselekményből eredő vagyon helyébe lépett.[121] Annak alkalmazásához nem elegendő, ha a valamely vagyon olyan vagyon helyébe lépett, amely más alapon (kiterjesztett vagyonelkobzás alapján) esik vagyonelkobzás alá.
A szurrogátum azonban elkobozható, ha a kiterjesztett vagyonelkobzás vélelmei alá tartozik, azaz az elkövető azt is
- 694/695 -
- az első listán szereplő bűncselekmény (pl. kábítószerrel való kereskedés) elkövetése során, illetve
- a második listán szereplő bűncselekmény miatti büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerezte.
A kiterjesztett vagyonelkobzás magyar szabályozása is a vagyonra koncentrál. Így a szankció alkalmazásához a vagyontárgynak nem kell az elkövető vagyonába tartoznia, hanem elég, ha azt megszerzi.
A harmadik személy általi utólagos megszerzés esetén viszont kiterjesztett vagyonelkobzás tekintetében is alkalmazni kell azt a rendelkezést, amely kizárja a vagyonelkobzás alkalmazását azzal szemben, aki vagyontárgyat ellenérték fejében és jóhiszeműen szerezte meg.[122]
A kiterjesztett vagyonelkobzás alá eső vagyon tekintetében a jogutódlásról szóló kiegészítő rendelkezések - értelemszerűen az elkövető által megszerzett vagyonra nézve annak halála esetén[123] - a 2016. évi módosítást követően beiktatott kifejezett utaló rendelkezés[124] alapján alkalmazhatók.
Nincs akadálya a pénzösszegben való elrendelésének akkor sem, ha a kiterjesztett vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna. A 2016. évi módosítást követően ugyanis a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzásról szóló rendelkezés ezen (második változata) már a vagyonelkobzás alá eső vagyon bármely, és nemcsak a Btk. 74. § (1) bekezdésében meghatározott formájához kötődik.[125]
A kiterjesztett vagyonelkobzás igencsak rendhagyó jogintézmény a magyar büntetőjog rendszerében. Anyagi jogilag ugyanis ez egy olyan büntetőjogi szankció, amely azon bűncselekmények bevételét is érinti, amely miatt elítélésre nem került sor. Eljárási vonatkozásokban pedig kivételt képez az in dubio pre reo elv alól, hiszen lényegében annak megdönthető vélelmén alapul, hogy az elkövető által megszerzett vagyontárgy valamilyen bűncselekményből ered. ■
JEGYZETEK
* Lezárva 2022. január 1. napján. A mű TKP2020-NKA-09 számú projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a Tématerületi Kiválósági Program 2020 pályázati program finanszírozásában valósult meg.
[1] Jescheck, H-H.-Weigend, T.: Lehrbuch des Strafrechts. Allgemeiner Teil. 5. Auflage. Duncker & Humblot, Berlin, 1996., 795. o.
[2] Kilchling, M.: Die Praxis der Gewinnabschöpfung in Europa, Max-Plack-Institut für ausländisches und internationales Strafrecht, Freiburg, 2001., 31. o.
[3] BGH 4 Str 516/94 (LG Bochum), NJW 1995/7, 470. o. Ld. még ehhez Tröndle, H.: i.m. 574-581. o. A jogintézményt ilyen leszűkített értelmezéssel az alkotmánybíróság nem találta ellentétesnek az alkotmánnyal vö. BVErfG Beschluss vom 14. Januar 2004 - 2 BvR 564/95 - Karlsruhe, den 29. April 2004.
[4] Az 1986-os angol DTOA, illetve a CJA (1998) ugyanis még nem tartalmazott kifejezett rendelkezést a bizonyítási standardról, így a Court of Appeal Dickens ügyben hozott határozata szerint - a büntető ügyekben alkalmazandó szabályok alapján - a vádnak minden észszerű kétséget kizáróan kell bizonyítania, hogy a terhelt jövedelemhez jutott kábítószerrel visszaélésből. Mitchell, A. R. - Hinton, M. G. - Taylor, S.. M. E.: Confiscation. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1992. 78. o.
[5] DTA 2. § (8) bek. a) pont; Mitchell, A. R.- Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.: Confiscation and the Proceeds of Crime. 2nd ed. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1997. 92. o.;CJA (1988) 71. § (7A) bek.; Mitchell, A. R.- Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.: Confiscation and the Proceeds of Crime. 2nd ed. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1997. 6., 108. o. 3. és 5. lj., és 128. o. 1. lj.
[6] Vö. a bűncselekményből eredő vagyon elkobzásáról szóló jelenleg hatályos 2002. évi angol törvény. 10. szakasz. Vö. Smith, Owen and Bodnar on Asset Recovery, Criminal Confiscation, and Civil Recovery 2. nd. OUP, Oxford..., 2015.
[7] Ezt tükrözi az Emberi Jogok Európai Bíróságának (European Court of Human Rights) az angol szabályozást vizsgáló Welch ügyben született ítéletének szóhasználata is (Case of Welch v. The United Kingdom, judgement of 9 February 1995, Series A307-A, para 29.), amely a "presumtion" kifejezést használja.
[8] DTOA 2. § (2)-(3) bek.; Mitchell, A. R. - Hinton, M. G. - Taylor, S. M. E.: i.m. 74., 75., 78., 80. és 83. o.; Sallon, Ch. - Bedingfield, D.: Drugs, Money and the Law. Criminal Law Review, 1993 167. o.
[9] A jogalkotó akkori megítélése szerint a kábítószerrel visszaélésen kívüli bűncselekmények esetén nem volt szükség ilyen drákói intézkedések alkalmazására. Mitchell, A. R. - Hinton, M. G. - Taylor, S. M. E.: i.m. 97., 98. o.
[10] CJA (1988) 72AA. § (4)-(5) bek.; Mitchell, A. R.- Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.: i.m. 127., 128. o.
[11] CJA (1988) 71. § (1A) és (1D) bekezdés, illetve 72AA. §, különösen (6) bek.; Mitchell, A. R.- Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.: Confiscation and the Proceeds of Crime. 2nd ed. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1997., 116-118., 125-126. o.; Hasonló a bűncselekményből eredő vagyonról szóló 2002-es angol törvény [Proceeds of Crime Act 2002, a továbbiakban PCA (2002)] 6. § és 10. §-a.
[12] Mitchell, A. R. - Hinton, M. G. - Taylor, S.. M. E.: Confiscation. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1992. 75., 78. o. Ilyenkor a kiterjesztett elvonás mindössze egy olyan eljárás egyszerűsítő technikát jelent, amely az olyan elkobzás pótlását szolgálja, amely az előző eljárásban is elrendelhető lett volna.
[13] Ezt a Proceeds of Crime Act 1995 [a továbbiakban: PCA (1995)] hajtotta végre.
[14] Vö. CJA (1988) 71. § (7A) bek.; Mitchell, A. R.- Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.: i.m., 6. o., 108. o. 3. és 5. lj., 128. o. 1. lj.
[15] Lásd erről Rajmon B.: A vagyonelkobzás német szabályai. Magyar Jog 2001/8, 493-502. o.
[16] Német Btk. 73d. Hatályos 2017. június 30. napjáig; Tröndle, H.: Strafgesetzbuch und Nebengesetze (bgr.: Otto Schwarz). Beck, München, 1997., 574-581. o.
[17] Vö. 3. lj. és Jescheck, H-H.-Weigend, T.: i.m. 795. o.
[18] Német Btk. 73a. §.
[19] United Nations Convention against Illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances) Adopted by the Conference at its 6th plenary meeting, on 19 December 1988. Hazánkban kihirdette az 1998. évi L. törvény.
[20] A DTOA szabályának igen nagy szerepe volt az egyezmény bizonyítási könnyítésekre vonatkozó szabályának kialakításánál. Commentary on the United Nations Convention against Illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances. United Nations (E/CN.7/590), New York, 1998., 143. o. 302. lj.
[21] A kábítószerek és pszichotrop anyagok elleni ENSZ egyezmény 5. cikk 7. bek.
[22] Az angol hatásra lásd a Commentary on the United Nations Convention against Illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances. i.m. 136. és 143. o.
[23] DTOA 2. § (2)-(3) bek.; Mitchell, A. R. - Hinton, M. G. - Taylor, S.. M. E.: i.m. 74., 75., 78., 80. és 83. o.; Sallon, Ch. - Bedingfield, D.: i.m. 167. o.
[24] Az "exhortáció" kifejezést a magyar büntetőjogi irodalomba Karsai hozta be (vissza). Karsai K.: Magyar büntetőjog az európai integráció sodrásában. Jogtudományi Közlöny 2002/2, 90. o.
[25] Boister, N.: Penal Aspects of the UN Drug Conventions. Kluwer, The Hague/London/Boston, 2001. 388. o.
[26] Jól látszik ez pl. a pénzhamísítás elnyomásáról szóló egyezmény (International Convention for the Suppression of Counterfeiting Currency, Geneva, 20 April 1929, entry into force: 22 February 1931) 16. cikkéből, amely szerint a konvenció egyetlen rendelkezését sem lehet úgy érintelmezni, hogy az érintené a nemzeti bizonyítási rendszereket. Az egyezményt hazánkban becikkelyezte az 1933. évi XI. törvénycikk.
[27] Commentary on the United Nations Convention against Illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances. i.m. 136. o. és 143-144. o.
[28] Az elkobzásról szóló első ET egyezmény. Hazánkban kihirdette a 2000. évi CI. törvény.
[29] Így az elvonás angol szabályozása [CJA (1988)] sem tartalmazott a kábítószerrel visszaélésen kívüli bűncselekményeknél bizonyítási könnyítéseket, ilyen rendelkezések beiktatására csak 1993-ban (bizonyítási standard) [CJA (1988) 71. § (7A) bek.; Mitchell, A. R. - Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.:: i.m. 6. o., 108. o. 3. és 5. lj., és 128. o. 1. lj.], és 1995-ben (bizonyítási teher) került sor [CJA (1988) 72AA. § (4)-(5) bek.; Mitchell, A. R. - Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.: i.m. 127., 128. o.].
[30] Explanatory Report of the Convention on Laundering, Search, Seizure and Confiscation of the Proceeds from Crime (conventions.coe.int/Treaty/en/Reports/Html/141.htm - Letöltés 2005. január 26.). para. 60.
[31] Az elkobzásról szóló első ET egyezmény, 4. cikk 2. bek.
[32] Council of Europe Recommendation Rec (2001) 11 of the Committee of Ministers to member states concerning guiding principles on the fight against organised crime, adopted by the Committee of Ministers on 19 September 2001 at the 765th meeting of the Ministers' Deputies. 16. pont.
[33] Az elkobzásról szóló második ET egyezmény. Hazánkban kihirdette a 2008. évi LXIII. törvény.
[34] Az elkobzásról szóló második ET egyezmény 3. cikk 4. bek.
[35] Joint Action on money laundering, the identification, tracing, freezing, seizing and confiscation of instrumentalities and the proceeds from crime of 3 December 1998 adopted by the Council on the basis of Article K.3 of the Treaty on European Union. OJ L 333, 09/12/1998, 1-3. o.
[36] Ld pl. CJA (1988) 71. § (1A) és (1D) bekezdés, illetve 72AA. §, különösen (6) bek.; Mitchell, A. R.- Taylor, S. M. E. - Talbot, K. V.: i.m. 116-118. o., 125-126. o., illetve német Btk. 73d. §; Tröndle, H.: i.m. 574-581. o.
[37] The prevention and control of organised crime: a European Union strategy for the beginning of the new millennium, approved by the Council on 27 March 2000. OJ C 124, 3/5/2000, 1. o.
[38] Council Framework Decision on money laundering, the identification, tracing, freezing, seizing and confiscation of instrumentalities and the proceeds of crime of 26 June 2001 (2001/500/JHA). OJ L 182, 05/07/2001, 1-2. o.
[39] Az együttes fellépés vitatott kötőerejéről és a kerethatározattal való felváltásáról ld. Ligeti K.: Büntetőjog és bűnügyi együttműködés az Európai Unióban. KJK, Budapest, 2004., 34. o.
[40] Initiative of the Kingdom of Denmark with a view to the adoption of a Council Framework Decision on Confiscation of Crime-related Proceeds, Instrumentalities and Property. OJ C 184, 02/08/2002, p. 3-5.
[41] 2005/212/IB kerethatározat, Preambulum (10)
[42] 2005/212/IB kerethatározat 3. cikk. (1) bek.
[43] 2005/212/IB kerethatározat 3. cikk. (2) bek.
[44] 2005/212/IB kerethatározat 3. cikk (3) bek.
[45] 2005/212/IB kerethatározat 3. cikk (4) bek.
[46] 2014/42/EU irányelv, Preambulum (19).
[47] 2014/42/EU irányelv, Preambulum (19).
[48] 2014/42/EU irányelv 3. cikk.
[49] 2014/42/EU irányelv 5. cikk (1) bek. b) pont.
[50] 2014/42/EU irányelv 5. cikk (1) bek. c) pont.
[51] 2014/42/EU irányelv 5. cikk (1) bek. e) pont. Az irányelv magyar nyelvű szövege sajnos nem adja vissza a rendelkezés - más nyelvű szövegekből rekontruálható - fenti értelmét.
[52] 2014/42/EU irányelv 5. cikk (1) bek.
[53] 2014/42/EU irányelv, Preambulum (20).
[54] 2014/42/EU irányelv, Preambulum (21).
[55] 1978. évi Btk. 38. § (2) bek. 6. pont, 62-63. §. Hatályos 1999. március 1. napja és 2002. III. 31. napja között
[56] 1978. évi Btk. 77/B. § (1) bek. b) pont, (4) bek. (5) bek. c) pont. Hatályos 2002. április 31. napja és 2013. június 30. napja között.
[57] Btk. 74. § (1) b) és c) pont, (4) bek. és (5) bek. c) pont. Hatályos 2013. július 1. napjától 2015. szeptember 14. napjáig
[58] Btk. 74. § (1) b) és c) pont, (4) bek. és (5) bek. c) pont. Hatályos 2015. szeptember 15. napjától 2016. október 27. napjáig.
[59] Btk. 74. § (1) és (2) bek. Hatályos 2016. október 28. napjától.
[60] Indokolás 2016. évi CIII. törvény javaslatának 44. §-hoz és 54. §(1) bekezdéséhez.
[61] Indokolás 2016. évi CIII. törvény javaslatának 44. §-hoz és 54. §(1) bekezdéséhez.
[62] Btk. 72. § (6) bek. és 75. § (3) bek.
[63] BH 1994.15.
[64] Btk. 72. § (1) bek. a) és c) pont.
[65] Btk. 74. § (1) bek. e) és f) pont.
[66] Btk. 72. § (5) bek.
[67] 1978. évi Btk. 77/B. § (1) bek. a) pont.
[68] Így pl. Gellér Balázs / Ambrus István / Vaskuti András: A magyar büntetőjog általános tanai. II. Eötvös, Budapest, 2019. 221. o.
[69] Ptk. 8:1. § (1) bek. 5. pont.
[70] Btk. 76. §.
[71] Hollán Miklós: Vagyonelkobzás. Bűncselekményből eredő vagyon elkobzása. HVG-ORAC, Budapest, 2008. 102. o.
[72] Btk. 75. § (2) bek.
[73] Btk. 74. (1) bekezdés a) pont.
[74] Btk. 74. § (2) bek.
[75] Vö. Hollán Miklós: Bevétel versus jövedelem. Magyar Jog, 2009/1. 12-21. o.
[76] Legfelsőbb Bíróság 1/2008. BJE, Rendelekző rész.
[77] BKv 95., Indokolás I. pont.
[78] BKv 95., Indokolás I. pont.
[79] BKv 69., Rendelkező rész, III. pont.
[80] BKv 95., Indokolás I.
[81] Btk. 74. § (2) bek.
[82] Btk. 74. § (5) bekezdés b) pont.
[83] Vö. 4.3.1.1. cím.
[84] Bkv 95., Indokolás III. pont.
[85] Kúria Bhar. I.455/2013., BH 2013. 292.
[86] Btk. 74. § (1) bekezdés d) pont.
[87] Vö. 4.3. cím.
[88] Vö. 4.8. cím.
[89] Vö. 4.3.1. cím.
[90] Btk. 74. § (5) bek. b) pont.
[91] Btk. 74. § (5) bek. b) pont.
[92] Vö. 4.4. cím.
[93] Vö. 4.3.2. cím.
[94] Vö. 4.3.2. cím.
[95] Btk. 74. § (5) bek. b) pont.
[96] Vö. 4.3.2. cím.
[97] Vö. 4.3.2. cím.
[98] Vö. 4.4. cím.
[99] Vö. 4.3.2. cím.
[100] Btk. 74. § (5) bek. b) pont.
[101] Vö. Btk. 75. § (1) bek.
[102] Vö. 4.3.2. cím.
[103] Btk. 73. § (3) bek.
[104] Btk. 75. § (1) bek. a) pont.
[105] Btk. 75. § (1) bek. b) pont.
[106] Btk. 75. § (1) bek. b) pont.
[107] Vö. 4.5.1. cím.
[108] Vö. 4.4. és 4.5.1.1. cím.
[109] BKv 95. II.
[110] EBD 2019.05.B13. Indokolás [12.].
[111] 2/2020. BJE, Indokolás IV. pont.
[112] Pécsi Ítélőtábla Bf. I.41/2018/9. - ÍH 2019. 78.
[113] Pécsi Ítélőtábla Bf.I.63. /2017/10. - ÍH 2018. 49. = ÍH 2019. 7.
[114] Btk. 74/A. § (2) bek.
[115] Btk. 74/A. § (2) bek.
[116] Fővárosi Bíróság 28.B.683/2018/17-I.
[117] Btk. 74/A. § (3) bek.
[118] Vö. 4.3.1. cím.
[119] Indokolás 2016. évi CIII. törvény javaslatának 44. §-hoz és 54. § (1) bekezdéséhez.
[120] Vö. 4.3.1. cím.
[121] Vö. 4.4. cím.
[122] Btk. 74. § (5) bek. b) pont.
[123] Vö. 4.8.4. cím.
[124] Btk. 74. § (3) bek.
[125] Btk. 75. § (1) bek. b) pont.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, NKE RTK, PhD, tud. főmunkatárs, MTA TK JI.
Visszaugrás
