A Legfelsőbb Bíróság 2008. év február hó 18. napján hozott 1/2008. BJE számú jogegységi határozata (továbbiakban: jogegységi határozat) kimondja, hogy "a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben" a vagyonelkobzást "a kábítószer értékesítésével összefüggő" "teljes vagyonra" el kell rendelni. A szankció hatóköre "nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre", illetve annak "mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal".1
A jogegységi határozat a bűncselekményből eredő vagyon elkobzásának egyik alapvető kérdését érinti, nevezetesen azt, hogy a szankció hatóköre a nettó vagy a bruttó elven alapul.2 Az első esetben csak azt a vagyont vonják el, amellyel az elkövető gazdagodott, míg a második esetben azt is, amit a bűncselekményből szerzett. Ha a vagyonelkobzás a nettó elven alapul, akkor a bűncselekmény jövedelmét (hasznát, nyereségét) vonja el, a bruttó elven alapuló szankció pedig annak teljes bevételére irányul.
A következőkben bemutatom a kérdés szabályozására vonatkozó külföldi megoldásokat [1.], illetve nemzetközi követelményeket [2.]. A jogértelmezés hagyományos módszerei szerint tagolva3 elemzem azon következtetéseket, amelyek felhasználásával a fenti megállapításokhoz a büntető jogegységi tanács a Btk. 77/B. § a) pontja vonatkozásában4 eljutott. Ennek kapcsán kitérek olyan további érvekre is, amelyek a jogegységi határozatban elfogadott jogértelmezést támasztják alá [3.]. Ezt követően elemzem azokat a kapcsolódó problémákat, amelyek a jogegységi határozat - erre vonatkozó indítvány hiányában - nem érintett [4.]. A tanulmány zárásaként [5.] pedig összegzem a bűncselekményből eredő vagyon elkobzásának nettó vagy bruttó elven alapuló szabályozásával kapcsolatos megállapításokat.
A bűncselekményből eredő vagyon elvonására vonatkozó angol szabályozás kezdetektől (azaz 1986-tól) fogva a bruttó elvet követi. A szankció hatóköre tehát nem korlátozódik a nettó profitra, hanem hatókörének kiindulópontja a bűncselekményből eredő bevétel összege.
A vonatkozó törvények nyelvtani (azon belül is a köznyelv alapján való) értelmezése ennek ellentmond, hiszen a különböző szabályozások éppen a benefit kifejezést használták,6 amelynek elsődleges jelentése "előny, haszon".7 Az elvonásra vonatkozó törvényszövegek azonban egyértelművé tették, hogy a benefit speciális büntetőjogi fogalma a bűncselekmény bevételének felel meg. Azt ugyanis a törvényhozó a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett fizetségként vagy más ellenszolgáltatásként (payment or other reward),8 illetve a bűncselekményből eredő vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonként9 definiálta.
Már a kábítószerrel visszaélés bűncselekményéről szóló 1986. évi törvény alkalmazásánál megállapította a Court of Appeal, hogy a benefit kifejezés nettó profitként való értelmezése helytelen, a szabályozás a teljes bevétel elvonását célozta. Így ha a vádlott 100 000 angol fontért árul kábítószert, amit egyébként 25 000 fontért vásárolt, bűncselekményből nem 75 000 angol font származik, hanem 100.000. Ez az értelmezés irányadó nemcsak az ebben a tekintetben változatlan a kábítószerrel visszaélésről szóló 1994. évi,10 hanem a büntető-igazságszolgáltatásról szóló 1988-as,11 illetve a bűncselekményből eredő vagyonról szóló 2002. évi angol törvény tekintetében is.12
A német Btk. 335. §-a eredetileg a passzív vesztegető által megszerzettek (Empfangene) elvonásáról rendelkezett. A jogirodalom ezt általában úgy értelmezte, hogy ennek keretében csak az előny (Vorteil) elvonása merülhet fel. Ha tehát a passzív vesztegető ellenszolgáltatást ad, akkor csak az ezt meghaladó összeg esik elkobzás alá. Rejtett juttatások (így ún. ajándékozással vegyes adásvétel) esetén az előny az árengedmény. Az irodalomban kritikával is illették azokat a határozatokat, amelyek például a kölcsön összegét akkor is elkobozni rendelték, ha azt a hivatalnok visszafizette, mert helyes szemlélet szerint ilyen esetekben csak a kölcsön használati értéke (Nutzwert) vonható el.13
A német Btk. 1975. január 1. napjától 1992. március 6-áig hatályos 73. § (1) bekezdése a vagyoni előny (Vermögensvorteil) elkobzásáról rendelkezett. Ezt a jogirodalom úgy értelmezte, hogy előnyről csak akkor beszélhetünk, ha az elkövető bevétele a ráfordítását meghaladja, így nem a teljes, hanem csak az ún. nettó bevétel esett elvonás alá.14
A német Btk. egyik 1992-es módosítása15 a vagyoni előny kifejezést a valami (etwas) kifejezéssel cserélte fel, amivel a jogalkotó célja az volt, hogy a szabályozásnál áttérjen a nettó elvről a bruttó elvre.16 A módosítást a joggyakorlat és az irodalom többsége is a bruttó elvre való áttérésként értelmezte, így pl. kábítószerrel visszaélés esetén az eladó egész bevételét elkobozzák, anélkül, hogy a beszerzési vagy a szállítási költségeket levonhatná.17
A törvényhozási anyagok a bruttó elvre való áttérést egyrészt azzal támasztották alá, hogy az elkövető ráfordításainak megállapítása - még becslés18 segítségével is - nehéz. Másrészt a jogellenesen eljáró fél még a jogalap nélküli gazdagodás polgári jogi szabályai szerint is elveszti visszatérítési igényét a befektetett javaira,19 így ehhez képest az addigi büntetőjogi szabályozás lényegében indokolatlanul privilegizáló hatású.
Az osztrák büntetőjogban a büntetőjog-ellenes cselekményből eredő vagyon elvonására szolgáló két jogintézmény a bruttó vagy nettó elv tekintetében eltérő felfogáson alapul.
A gazdagodás lefölözésének (Abschöpfung der Bereicherung) jogintézménye a vagyoni előny (Vermögensvorteil) kifejezést használja.20 A szabályozás így - ahogy azt a jogirodalom megállapításai is megerősítik21 - a nettó elven alapul.
Az elvonás (Verfall) jogintézménye az 1996-os reform után már a bruttó elvet alkalmazza, hiszen olyan vagyoni értékekről (Vermögenswerte) szól, amelyek büntetéssel fenyegetett cselekményből erednek (die aus einer mit Strafe bedrohten Handlung stammen).22
A kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélésről szóló ENSZ-egyezmény24 angol és francia hivatalos szövege25 a bűncselekményből eredő (így elkobzandó26) vagyon megjelölésére a proceeds, illetve produit kifejezést használja. Az egyezmény legális definíciója szerint a kifejezés olyan vagyont (property, bien) jelent, amely közvetlenül vagy közvetett módon bűncselekményből származik vagy annak elkövetése révén szerezték meg ("derived from or obtained, directly or indirectly, through the commission of an offence",27 "bien provenant directement ou indirectement de la commission d’une infraction [...] ou obtenu directement ou indirectement en la commettant").28 A fenti rendelkezések szövege - ahogy látható - nem ad egyértelmű eligazítást abban a vonatkozásban, hogy az egyezmény a nettó vagy bruttó elvet alkalmazza. Az egyezmény kommentárja kifejezetten utal rá: az egyezmény nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a jogharmonizációs kötelezettség bevételre vagy csak a haszonra a vonatkozik.29
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
