Napjaink munkajogi szakirodalmának legnépszerűbb témája minden bizonnyal az interneten alapuló, másként a "hakni gazdaságba" (gig economy) tartozó munkavégzési formák munkajogi problémáinak és szabályozásának elemzése. A hakni gazdaságba tartozó munkavégzési formák rendkívül sokszínűek, de közös elemük az internet használata az ellenértékért történő munkavégzés során. A magyar szakirodalomban ez a téma olyannyira újdonságnak számít, hogy nem kerülhető meg a magyar terminológia tisztázása. Éppen ezért az alábbiakban először kísérletet teszek arra, hogy megtaláljam a témával kapcsolatos alapvető fogalmak pontos, egyszerű és találó magyar megfelelőit.
A magyar terminológia tisztázása után röviden felvázolom azt a jelenséget, illetve annak alapvető sajátosságait, amelyet hakni gazdaságnak, másként interneten alapuló munkavégzésnek szoktak nevezni a nemzetközi szakirodalomban. Bár valóban új jelenségről van szó, de jogi szerkezetét, sajátosságait és problémáit alapul véve nincs új a nap alatt, hiszen az szinte minden elemében megegyezik korábbi, hasonló munkavégzési formákkal. Ebből eredően rövid kitérőt teszek 19. századi előzményeinek bemutatására.
Amint látni fogjuk, az internetes munkavégzés egy rendkívül színes, szerteágazó jelenség, amelyet éppen ebből eredően igen nehéz tipologizálni. Ennek ellenére követem a nemzetközi irodalomban szokásos megkülönböztetést, amely rendszerint két nagyobb csoportra bontja az interneten alapuló munkavégzési formákat: ezek a crowdsourcing és az applikáción alapuló munkavégzés. Az alapvető fogalmak meghatározása után arra keresem a választ, hogy melyek az előnyei, hátrányai az internetes munkának, illetve milyen arányban van már jelen ez a forma a gazdaságban. A munkavégzők száma, aránya és terjedésének lendülete ugyanis alapvetően befolyásolja a kérdés megítélését és esetleges szabályozását is. Összességében tehát arra vállalkozom, hogy bemutassam a gyakorta 'hakni gazdaságnak' nevezett jelenséget, annak valamennyi elemével, jellemzőjével és problémájával együtt.
- 25/26 -
A téma részletes elemzése előtt elengedhetetlen az alapvető fogalmak magyar fordításának tisztázása. A téma újszerűsége miatt nem meglepő, hogy az eddig kevés figyelmet kapott a magyar szakirodalomban. Éppen ezért fontos előzetesen pontosítani a téma angol nyelven született és a nemzetközi szakirodalomban általában angolul használt alapfogalmainak magyar megfelelőjét. Az alábbiakban javaslatot teszek a téma magyar munkajogi terminológiájára, amelyben természetesen figyelemmel leszek a témával kapcsolatosan korábban megjelent magyar nyelvű publikációkra[1] is. A vonatkozó fogalmak tisztázására itt azonban nem teszek kísérletet, mivel a következő fejezetekben foglalkozom majd részletesen ezekkel a fogalmakkal, azok jelentésével.
A magyar terminológia kialakítását nehezíti, hogy korántsem kiforrott még a nemzetközi terminológia sem, hiszen az egyes országokban más-más kifejezést használnak ugyanarra a jelenségre, illetve ugyanaz a kifejezés esetleg más tartalommal honosodott meg.[2] A téma nemzetközi szakirodalmában számos kifejezést használnak tehát a jelenség leírására, amelyek közül nem mindegyiket érintek az alábbiakban.[3]
Kezdjük a legáltalánosabb fogalommal, az interneten keresztül történő munkavégzéssel.[4] Ez alatt azt értjük, amikor a munkavégző[5] egy internetes honlapon vagy az ahhoz kapcsolt applikáción keresztül kapja és végzi el a munkafeladatot, illetve az ezért járó ellenértéket (lásd részletesen később). Mivel a munkavégzés online platform
- 26/27 -
(honlap), és/vagy applikáció segítségével történik, ezért szokták a folyamat leírására a digitalizáció kifejezést is használni.[6]
A gazdaságnak az internetes munkavégzéssel jellemezhető részét két fogalommal szokták megjelölni, ezek a "gig-economy" és a "sharing economy". Használatos még az "on-demand economy" elnevezés is,[7] amely ugyancsak kifejezően írja le ugyanezt a munkavégzési formát, és igény szerinti gazdaságnak, vagy behívásos gazdaságnak lehet fordítani. Ugyanakkor az on-demand economy és magyar fordítása használatától az alábbiakban tartózkodom, mert könnyen összemosódik a behívásos munkavégzéssel.[8]
A "gig economy" magyar megfelelőjének a hakni gazdaságot javaslom.[9] A hakni kifejezést eredetileg ugyan zenészek alkalmi fellépésére szokták használni,[10] de ma már a köznyelvben az alkalmi, rövid ideig tartó munkavégzést (is) értik alatta, szélesebb értelemben. Éppen ezért a hakni kifejezés megfelelően fejezi ki azt, hogy a honlapon vagy applikáción keresztül történő munka a rövid ideig, rendszeresen, akár sokszor és hosszú időn keresztül ismétlődő munkavégzést jelenti, a konkrét tevékenység típusától függetlenül. Felmerülhet még alternatívaként a kizárólag a kérdés internetes jellegét hangsúlyozó virtuális gazdaság[11] és platform gazdaság kifejezés is, de a kissé pejoratív tartalma miatt javaslom inkább a hakni gazdaság kifejezés használatát.
A másik hasonló fogalom, a "sharing economy" fordítására már meghonosodni látszik - a pontos fordítást jelentő - megosztáson alapuló gazdaság,[12] ezért az alábbiakban én is követem ezt a más magyar szerzők által is használt terminológiát.[13] A megosztáson alapuló gazdaság
"olyan gazdasági folyamatokat foglal magában, amelyben munkaerőt, vagy magát az elvégzendő munkát egy erre szakosodott közvetítő (jellemzően online platform) előre nem meghatározható egyének vagy csoportok részére
- 27/28 -
közvetíti ki abból a célból, hogy az adott erőforrást hatékonyabban lehessen használni, vagy a kívánt célt kisebb (munka, pénz, idő) ráfordítással el lehessen érni."[14]
A megosztáson alapuló gazdaság kifejezés viszont a hakni gazdasággal szemben ennek a munkavégzésnek a szolidaritáson alapuló jellegét sugallja.[15]
A megosztáson alapuló gazdaságban az a lényeges különbség a hakni gazdasághoz képest, hogy az előbbiben a használt erőforrás nem mindig társul személyes munkavégzéssel, illetve a hangsúlyos elem nem a munkavégzés, hanem egy dolog megosztása. A digitális platformok ugyanis sokszínűek, így nem csak munkavégzésre irányulnak, hanem a crowdfunding-tól[16] egészen a lakások megosztásáig terjednek. Ez utóbbira a legismertebb példa az "airbnb",[17] amely lakás internetes megosztásán, hasznosításán alapuló közvetítő szolgáltatás.
Amint a következő fejezetekben látni fogjuk, a megosztáson alapuló hakni gazdaságban az interneten alapuló munkavégzésnek két fő típusát szokták megkülönböztetni: ezek a "crowdsourcing" és a "work on demand via apps". Az interneten alapuló munkavégzés első típusát a nemzetközi szakirodalomban "crowdsourcing"-nak, vagy "crowdwork"-nek nevezik, mivel egy ismeretlen nagyságú tömegnek tesznek ajánlatot munkára és szervezik ki lényegében a munkavégzés minden elemét egy internetes honlapon keresztül. Sajnos erre nem találok megfelelő, rövid, kifejező magyar fordítást, ezért azt javaslom, hogy - az outsourcing-hoz hasonlóan - az angol kifejezést használjuk a magyar szakirodalomban is. Álláspontomat erősíti, hogy ugyanezt a megoldást választotta több korábbi tanulmány szerzője is.[18]
Ennél egyszerűbb a másik típus (work on demand via app) fordítása, amelyet applikáción keresztül történő munkavégzésnek (applikációs munkának) nevezek.[19] Végül a közvetítő honlapokat az angol nyelvű szakirodalom szóhasználatához (digital platform) hasonlóan - némileg magyartalanul - digitális platformnak fordítom.[20] Az alábbi fejezetben tehát a fenti magyar szakkifejezéseket használom majd, pontosan meghatározva azok jelentését.
- 28/29 -
A hakni gazdaságban az interneten keresztül történő munkavégzés (crowdsourcing és applikációs munka) lényege az, hogy a vállalkozások információs és kommunkációs technológiát (ICT) használnak a munkavégzők nagyobb csoportjának a megszervezésére annak érdekében, hogy velük kiszerződjenek, másként kiszervezzék (outsource) a munka elvégzését. Az internet tehát az az új eszköz, amelyen keresztül biztosítják azt, hogy a gazdasági szereplők számára folyamatosan rendelkezésre álljon a munkavégzők nagy, meghatározatlan számú személyből álló, állandóan változó csoportja.
A hakni gazdaság egy homályos fogalom, amely a munkaszervezésnek arra a formájára utal, ahol az emberek rövid, határozott idejű munkát végeznek, gyakran, de nem mindig más munkáltatónak vagy ügyfélnek, de egy digitális közvetítőn keresztül.[21] A munkavégzés sokszor apró, rövid időtartamú munkavégzésből áll, mint például fotók címkézése egy óráig, megbízások teljesítése fél napig, taxizás a csúcsforgalomban, vagy esőben. A munkavégzők sok, rövid ideig tartó munkából (hakniból) igyekeznek megélni, még gyakrabban csak a meglévő jövedelmüket kiegészíteni.[22] A munkatevékenység nagyon sokszínű, hiszen az lehet például személy- vagy áruszállítás, ételkihordás, takarítás, programozás, fordítás. Természetesen nem minden tevékenység szerződhető ki a tömeggel, de szinte minden munkatevékenységnek van olyan eleme, része, amely alkalmas erre.[23]
Meghatározó eleme az, hogy a munkát sok, meghatározatlan számú embernek (tömegnek) kínálják fel egy internetes honlapon (digitális platformon) keresztül. A munkát tehát mindig internetes honlapon és/vagy applikáción keresztül szervezik, de a konkrét technikai megoldások sokszínűek. Míg egyes internetes szolgáltatók ragaszkodnak a közvetlen szerződéses kapcsolathoz a fogyasztó és a munkavégző között, addig mások inkább háromoldalú szerződéses struktúrát alkalmaznak, hasonlatosan a munkaerő-kölcsönzéshez és a kiszerződéshez (outsourcing).[24]
Az Eurofound meghatározása szerint[25] az alábbi elemek jellemzik az internetes munkavégzés heterogén csoportját: a fizetett munkát digitális platformon keresztül szervezik; nem kettő, hanem három szereplője van a munkavégzésnek (ügyfél, platform, munkavégző); meghatározott feladatok elvégzése, problémák megoldása a cél; ez a ki-szerződés egy sajátos, új formája; az állást meghatározott feladatok elvégzésére bontják; valamint a szolgáltatásnyújtás a megrendelő igénye (on demand) szerint történik.
- 29/30 -
Napjainkban hihetetlen mértékben megnövekedett az igény az olcsó, másként rugalmas foglalkoztatásra, amely az oka az atipikus foglalkoztatás különböző formáinak - például munkaerő-kölcsönzés, részmunkaidő, határozott idő - elterjedésének. Az internetes munka egy újfajta kombinációja ezeknek, mivel növeli a munkáltató és a fogyasztó rugalmasságát, és csökkenti a termelés, szolgáltatás költségeit az állásidő (üresjáratok) kiküszöbölésével. Ugyanakkor fenntartja a teljes munkáltatói kontrollt a munkafolyamat egésze felett, hogy kiiktassa az úgynevezett tranzakciós költségeket (munkaerő keresése, felvétele, betanítása, behívása). Az újdonsága abban rejlik, hogy ez a bizonytalan foglalkoztatás és az információs technológiák találkozási pontja.[26]
Ezeknek az egymásnak ellentmondó céloknak az eléréséhez két feltételnek kell teljesülnie. Egyfelől elég nagy munkavégző tömegnek kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy mindig legyen elegendő munkaerő és az igen alacsony árak fenntartásához kellőképpen erős verseny legyen közöttük. Ehhez persze nagy és aktív tömeget kell elérniük a digitális platformokon keresztül, fel is osztva ezzel egymás között a munkaerőpiacot. Másfelől a hagyományos irányítás és ellenőrzés helyett a digitális minősítést (értékelést) használják a megfelelő munkavégző kiválasztásához és a teljesítmény ellenőrzéséhez. A konkrét megoldások különbözhetnek, de a digitális minősítés rendszerint úgy történik, hogy a szolgáltatást igénybe vevő a munka befejezése után pontszámmal, csillaggal, vagy más hasonló technikával értékeli a munkavégzővel való elégedettségét (digital reputation). A munkavégző teljesítményének értékelését tehát nem a foglalkoztató, hanem az ügyfél végzi el, így a munkáltató az internet segítségével lényegében kiszervezi ezt az értékelő, ellenőrző tevékenységet (is).[27]
Ugyanakkor a digitális platform - az értékelésen túl - a technológia segítségével is folyamatosan ellenőrizheti a munkavégző tevékenységét, hasonlóan a munkáltatói ellenőrzéshez a munkaviszonyban. Például az otthoni ápolást végző Honor[28] azzal büszkélkedik, hogy a rendelkezésére álló technológia segítségével ellenőrzi az otthoni ápolást végző munkaerőt, hogy az időben érkezik-e, a facebook-on lóg-e, magánhívásokat intéz-e munkavégzés helyett, körbe sétál és nem ül le, miközben főznie kellene.[29] Egy Uber sofőr élete ugyanígy nyitott könyv a GPS és az applikáció révén.
Az alkalmazott technológia újdonsága miatt első látásra úgy tűnhet, hogy az internetes munkavégzés olyan teljesen új munkajogi, foglalkoztatáspolitikai dimenzió, amely előzmény nélkülinek tekinthető. Kétségtelen tény, hogy az internet használata valóban sok újdonságot hozott, így különösen a munkaerő kiválasztásának, értékelésének és a piaci igények kielégítésének gyorsaságát, valamint a megrendelői igényekhez való tökéletes alkalmazkodást. Ugyanakkor az internetes munka által felvetett gyakorlati és dogmatikai problémák korántsem újak. Gondoljunk csak arra, hogy a rugalmasság, a
- 30/31 -
jövedelmi bizonytalanság és a kockázatok áthárítása a munkavégzőre a munkaerőpiac egyre nagyobb hányadában létező valóság. Így az internetes munka jól illeszkedik a munkavégzés alkalmivá és a foglalkoztatás bizonytalanná válásának folyamatába.[30] Mindemellett az internetes munka dogmatikai szerkezete sok tekintetben hasonlóságot mutat korábbi munkavégzési formákkal is, amely hasonlóságot vizsgáljuk a következő fejezetben.
Az internetes munkavégzési modellnek vannak nagyon hasonló előzményei. Matthew Finkin, neves amerikai munkajogász professzor hívta fel elsőként a figyelmet arra, hogy az internetes munkavégzés korántsem előzmény nélküli forma. Tanulmánya szerint[31] a textiliparban évezredes múltra tekint vissza a varrás kiszervezése a munkavállalók nagyobb csoportjának. Ezek a munkavégzők a munkát otthon végezték el a megrendelő anyagaival, majd átadták munkájuk eredményét a megrendelőnek, aki értékesítette az ügyfeleinek az így elkészített ruhát. Lényegében ugyanezt a modellt követte később a 19. században a bedolgozás[32], másként a kihelyezés (putting-out system,[33] Verlagssystem), amelyet széles körben alkalmaztak az első ipari forradalom időszakában az angol és amerikai textiliparban, de azt követően is, különösen gazdaságilag válságosabb időkben.[34] Később más termékek termelésében is alkalmazták ezt a modellt (például könyv, papír, toll, fémáru készítése).
Ebben az alvállalkozói (bedolgozói) modellben a központi vállalkozó kiszerződte a munkavégzést alvállalkozóknak, akik vagy maguk végezték el a munkát otthonukban, vagy pedig műhelyekben végeztették el azt mások munkájának igénybevételével (sweatshops). Ezzel a modellel a nagy tömegben rendelkezésre álló agrárnépesség olcsó munkaerejét használták ki az iparban. Egy idő után számos nemzeti jogban bevezették ebben a munkavégzési formában a minimálbért, hogy csökkentsék a munkavégzők kiszolgáltatottságát.[35] Végül a gyáripari tömegtermelés általánossá válása vetett véget ennek a modellnek.[36]
- 31/32 -
Hasonlóképpen Risak és Warter is arra mutatnak rá, hogy a bedolgozás (putting out) és a crowdwork decentralizált szervezeti felépítése, okai és problémái is hasonlóak. Érdekes módon a két munkavégzési forma esetében - mintegy két évszázad eltéréssel - még a munkavégzők társadalmi összetétele is hasonló (nők, részmunkaidősök, kiegészítő jövedelmet keresők). Azonosíthatók persze különbségek is, hiszen a crowdwork az ipari termelésnél szélesebb körű tevékenységre alkalmas (például marketing). További fontos újdonság, hogy az internet jóvoltából a munkavégzés csak részben a munkavégző (crowdworker) által meghatározott helyen, részben viszont a globális virtuális térben történik.[37]
Az internetes munka tehát nem egy új jelenség, hanem csak a bizonytalan foglalkoztatásnak egy új, bár valóban különleges formája.[38] Az újdonsága abban rejlik, hogy ez a bizonytalan foglalkoztatás és az információs technológiák találkozási pontja.[39] A digitális platformon keresztül történő munkavégzés hasonlít az alkalmi, és a rövid, határozott idejű munkára. Szemben a határozatlan idejű munkaviszonnyal, az internetes munka nem ígér hosszú távú, tartós kapcsolatot.[40] Munkavégzési kötelezettség ugyan nincs, de ha valaki digitális platformon keresztül dolgozik, akkor a munkavégzés sokszor, rendszerint igen rövid ideig tart (pontszerű munkavégzés).
Ugyanakkor az internetes munka a többmunkáltatós jogviszonyokra is emlékeztet, mint amilyen a munkaerő-kölcsönzés is, hiszen a munkáltatói funkciók megoszlanak a platform, az ügyfél és egyes esetekben még a munkavégző között is. Továbbá az internet meghatározó sajátosságként működött már korábban, a crowdsourcing és az applikációs munka elterjedése előtt is más, hasonló munkavégzési formáknál. Valenduc és Vendramin tanulmányukban ilyen, hasonló formáknak tekinti az információs technológiákon alapuló mobil munkát és a behívásos munkavégzést is.[41]
Maga a munkavégzési forma tehát korántsem teljesen új, hanem ez a bizonytalan foglalkoztatásnak csak egy - valóban új, modern - formája, amely sok elemében emlékeztet más korábbi és jelenlegi, bizonytalan foglalkoztatási formákra.[42] Ebből viszont az is következik, hogy az internetes munkavégzésre adható szabályozási válaszok is illeszkednek a bizonytalan foglalkoztatás szabályozásának tágabb értelemben vett problematikájába. Ezzel összhangban az a közkeletű feltételezés sem állja meg a helyét, hogy a létező munkajogi intézmények (munkaviszony, munkaszerződés, kollektív szerződés) eredendően alkalmatlanok volnának az internetes munka által felvetett problémák kezelésére, ezért teljesen új dolgokat kellene feltalálni és bevezetni.[43]
- 32/33 -
Mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a nem szokványos és bizonytalan munkavégzési formák többi típusához hasonlóan az internetes munka sem egy homogén, egységes jelenség, illetve fogalom.[44] A digitális platformoknak történő munkavégzésnek ugyanis számos típusa van. Az Eurofound tanulmánya például az internetes munkavégzés 10 csoportját azonosította.[45] Ugyanakkor a számos létező tipológia ellenére általánosan elfogadottnak tekinthető az a felosztás, amely a hakni gazdaságot az alábbi kétféle internetes munkavégzési formára osztja: a) internetes honlapon keresztül történő munkavégzés (crowdwork), és b) applikáción keresztül, igény szerinti munka (work on demand via apps).[46] Mindkét formára jellemző, hogy intenzív munkavégzést igénylő szolgáltatásokat nyújtanak egy háromoldalú kapcsolatban, amelyben a munkavégzők és az ügyfelek online platformokon keresztül kerülnek kapcsolatba egymással egy relatíve új munkavégzési paradigmában.[47] Az alábbiakban az internetes munkavégzésnek ezt a két fő típusát határozom meg, illetve határolom el egymástól.
Az internetes munka egyik típusa tehát a crowdsourcing, amely az internetes honlapon keresztül olyan munkatevékenységet jelent, amelynél a digitális platform segítségével, annak felületén végeznek el a munkavégzők egy sor feladatot, potenciálisan globális alapon.[48] "A crowdsourcing során egy szervezet a hagyományos esetben belsőleg, saját dolgozók vagy alvállalkozók által elvégzett feladatokat a szervezettől független személyek nagy csoportjának szervezi ki, jellemzően online formában."[49]
Számos szerző viszont azt emeli ki, hogy a crowdsourcing az ötletek versenye, probléma-megoldó és feladat-realizáló modell,[50] internetes kollektív intelligencia. Másként megfogalmazva, a crowdsourcing platform egy megoldandó problémát tesz közzé az interneten, ösztönzőkkel együtt, lehetővé téve a szakértelemmel rendelkező emberek számára, hogy a probléma megoldásában hasznosítsák a tudásukat. Az innovációs
- 33/34 -
szakirodalom a crowdsourcing-ot a "nyitott innováció" különös formájának tekinti, ami arra utal, hogy mindenki számára nyitott, hozzáférhető a folyamat.[51]
A crowdsourcing tehát a digitális foglalkoztatás olyan új formája, amelynél meghatározatlan számú személy digitális terméket állít elő egy nyílt ajánlatra válaszként.[52] A crowdsourcing szót John Howe alkotta meg 2006-ban egy internetes írásában a Wired internetes újságban a crowd (tömeg) és az outsourcing (kiszervezés) szavak összevonásával. Ez a szóösszetétel arra is utal, hogy mi a különbség a kettő forma között.[53] Míg az outsourcing során a munkát harmadik személynek, társaságnak, intézménynek szervezik ki, addig a crowdsourcing esetében az ismeretlen nagyságú tömegnek szervezik ki az interneten közzétett nyílt felhívással (ajánlattal).[54] A crowdsourcing esetében a kiszerződő fél és a munkavégző között közvetít a digitális platform.[55]
Howe a crowdsourcing-ot az outsourcing egyik fajtájának tekintette, amely még nagyobb megtakarítást tesz lehetővé a vállalkozások számára a nyomott béreken keresztül. "Míg régebben Indiáig és Indonéziáig kellett menni az olcsó munkaerőért, most megkapod akár Indonéziából akár a szomszéd sarokról, amint azok rákapcsolódnak a netre" - írta találóan, híres cikkében Jeff Howe.[56] Abban a vonatkozásban is találó a crowdsourcing kifejezés, hogy valójában az outsourcing helyét és szerepét veszi át sok esetben, de legalábbis alternatívát teremt neki.[57]
Ezekkel az új munkavégzési formákkal tehát korábban meglévő munkaviszonyokat váltanak fel, helyettesítenek. Ezeket a munkákat ezt megelőzően saját munkavállalókkal, vagy esetleg kiszerződéssel, külső vállalkozókkal látták el. A Clickworker digitális platform például olyan nagy cégeknek dolgozik, mint a Honda, a Groupon, a PayPal, vagy a T Mobile.[58] Az Amazon Mechanical Turk megrendelői között a nagy cégek
- 34/35 -
(például Coca-Cola, Walmart, US Army) mellett ott vannak az egyetemi intézmények és a start-up vállalkozások is.[59] A crowdsourcing tehát valóban a korábbi munkák ki-szervezése az internet segítségével az arctalan, rosszul fizetett tömegnek.
Különbséget lehet azonban tenni a crowdsourcing számos formája, így különösen a vállalat belső (saját munkavállalók) és külső (harmadik személyek) crowdsourcing-ja között.[60] A belső crowdsourcing esetében a vállalat saját munkavállalói állománya képezi a munkavégzésre rendelkezésre álló tömeget.[61] Tanulmányomban ezek közül csak a külső crowdsourcing-al foglalkozom, tekintettel az abból következő munkajogi problémákra. Ugyancsak figyelmen kívül hagyom a crowdsourcing tágabb értelmezését, amelybe bele szokták érteni az olyan ingyenes tevékenységeket is, mint például a wikipedia szerkesztése.[62] Itt tehát csak a fizetett crowdsourcing-ot elemzem, amelynél az ellenértékért végzett munkatevékenység a központi elem.
A crowdsourcing tehát olyan digitális munkákat jelent, amelyeket online platformon keresztül, a virtuális világban végeznek el, így nincs közvetlen fizikai kapcsolat a munkavégző és az ügyfél között. Rendszerint egyszerű, mechanikusan ismétlődő, rosszul fizetett, egységesített feladatokat végeznek, mint például a digitális címkézés, adatfeldolgozás, képfeliratozás, rövid szövegek fordítása és ellenőrzése (például Clickworker,[63] Amazon Mechanical Turk[64]). A tevékenység lehet egyszerűbb részfeladat, például fordítás, adatfeldolgozás, szöveg ellenőrzése, fénykép feliratozása, de lehet olyan bonyolultabb tevékenység is, mint logo vagy weblap készítése.
A crowdsourcing platformok tehát határozatlan számú szervezetet és személyt kapcsolnak össze az internet segítségével a honlapon keresztül, lehetővé téve az ügyfelek (megrendelők) és a munkavégzők globális egymásra találását. A munkavégző az ajánlatot és magát a munkát is a honlapon keresztül kapja és annak eredményét is a honlapon teljesíti.[65] Az internet segítségével lehetővé vált tehát az, hogy akár más kontinenseken működjenek a megrendelő szervezetek és a munkát elvégző munkavállalók. Az is lehetséges, hogy ugyanannak a munkának a különböző fázisait más földrészeken élők végzik el. Ezekben az esetekben ugyanis az egész munkavégzés online történik.[66]
A crowdsourcing keretében jellemzően magas jövedelemmel rendelkező, fejlett országok vállalkozásai foglalkoztatnak így alacsony jövedelmű, fejlődő országokból származó munkavégzőket, rendkívül alacsony bérért.[67] Ezzel a munkavégzés globali-
- 35/36 -
zációjának újabb dimenzióját nyitják meg. Jó példa erre az Amazon Mechanical Turk,[68] amelynek például 2010-ben 200 000 munkavégzője közül 56% élt az Egyesült Államokban és 36% Indiában.[69]
A crowdsourcing-al foglalkozó platformoknak valóban megvan az a potenciálja, hogy szegény közösségeket kapcsoljanak be magasabb jövedelemmel a globális piacba, de ma még a szegény országokból is inkább a jobb háttérrel rendelkezők részesednek ezekből a munkákból, az igazán szegények sokkal kevésbé.[70] Fontos szűrő például a gyors számítógép és internetes kapcsolat, amely Indiában például még ma is csak a jómódúak kiváltsága. Így viszont újra csak az amúgy is versenyelőnnyel rendelkező, képzett, jómódú indiaiak jutnak egy újabb munkavégzési lehetőséghez. Fontos összefüggés az is, hogy az indiai munkavégzők viszont leszorítják a béreket a platformnál, hiszen hihetetlen nagy tömegben, nagyon olcsón állnak rendelkezésre.[71]
A crowdsourcing során a munkafolyamatokat gyakran felbontják mikro-feladatokra[72] és ezeket teszik fel elvégzendő munkaként egy honlapra, ahol a digitális munkavégző (crowdworker) megtalálja és ott el is tudja végezni.[73] A mikrofeladat gyorsan elvégezhető, nem igényel sok utasítást, viszont megkíván némi emberi értékítéletet (például kérdőív kitöltése, fénykép címkézése).[74] Ezért nevezik ezt digitális aprómunkának (digital piece work), vagy másként neo-taylorizmusnak.[75] A mikro-feladatok elvégeztetése azért előnyös a platformnak (például Crowdflower[76]), mert hatalmas mennyiségű munkát tud elvégeztetni rendkívül gyorsan és nyomott áron, fix költségek nélkül, és a képzett munkaerő potenciálisan az egész világon a rendelkezésére áll, csak el kell érnie őket. Ez viszont könnyen megy az internet segítségével.
A crowdsourcing árnyoldala, hogy a mikro-feladatokat végeztető platformok sokszor úgy is kezelik a monoton részfeladatokat végző munkaerőt, mint egy számítógép alkatrészt, amely névtelen, arctalan és helyettesíthető.[77] Az Amazon által 2005-ben
- 36/37 -
alapított[78] Amazon Mechanical Turk munkáinak 25%-a 0,01, 70%-a 0,05, míg 90%-a 0,1 dollárnál kisebb értékű, így az órabér 2 dollárra jön ki.[79]
A crowdsourcing nagyobb részét jelentő versenyalapú crowdwork[80] esetében viszont a munka nem bontható le részfeladatokra, hanem a projekt munkát például a legjobb logo, software díjával jutalmazzák, vagy a leggyorsabban eredményt elérő kapja a munkát, míg a vesztesek nem kapnak díjazást. Sokan tehát üres kézzel távoznak, bár munkát végeztek és az eredményét át is adták. Ilyen esetekben ráadásul nem tervet, hanem a végleges terméket kell benyújtani.[81] A crowdsourcing másik fajtája viszont az együttműködésen alapul: sokszor valaki elkezdi a munkát és a többiek folytatják a módosítás funkcióval.[82] Ilyenkor együtt, egymással együttműködve érik el a kívánt eredményt.[83]
Martin Risak azt hangsúlyozza, hogy a crowdsourcing-ban dolgozók (crowdworkers) érdekeiket tekintve korántsem homogén csoport, hanem az alábbi három kategóriába sorolhatók:
a) van más jövedelmük is és a crowdwork-el mellékes jövedelmet szereznek (például diákok, nyugdíjasok);
b) a crowdwork az egyetlen, de legalábbis a legfontosabb jövedelemforrásuk, akik szintén két alcsoportba sorolhatók:
ba) képzett emberek, akiknek a crowdwork csak átmeneti megoldás;
bb) állandóan ezt végzik és ebből élnek, nincs is más lehetőségük, mert másként tartósan munkanélküliek lennének;
c) ki vannak zárva az elsődleges munkaerő-piacról fogyatékosságuk vagy társadalmi kirekesztés révén.[84]
Az internetes munkavégzés másik fő típusa az online applikáción keresztül zajlik a fogyasztók erre vonatkozó, a honlapon kifejezett igénye szerint (work on demand via apps). Ebben az esetkörben olyan hagyományos, fizikai szolgáltatásokról van szó, mint például taxizás (például Uber), takarítás és javítás (például Helpling), irodai munkák, könyvelés (például Upwork).[85]
Ezekben az esetekben egy online applikáció segítségével lehet hívni munkavégzőt, akit az applikáció választ ki és közvetít össze a megrendelővel. Erre Magyarországon a legismertebb példa az Uber, és annak kivonulása után a Taxify, amelyek nagyon hasonló applikáción keresztül taxiznak. Az ügyfél általában a szolgáltató applikáci-
- 37/38 -
ónak fizet, amely a platform által meghatározott közvetítői díj levonása után átutalja a munkadíjat (lényegében a munkabért) a munkavégzőnek. A digitális platform tehát megszabja a honlapon az árat, a minimális minőségi előírásokat, kiválasztja és szervezi a szükséges munkaerőt.[86] Egyes applikációk ugyanannak a szolgáltatásnak különböző változatait is nyújtják (prémium és olcsó), illetve a munkavégzők különböző csoportjai szerint is szelektálják a szolgáltatást (például profi és amatőr sofőrök).[87] Az ár meghatározása azonban sokszínű, hiszen vannak olyan platformok, amelyek ezt a felekre bízzák, míg mások megszabják pontosan, vagy csak egy minimumot, míg vannak olyan platformok is, amelyek az árat a pillanatnyi kereslethez igazítják.[88]
Az applikáción alapuló konstrukció fontos eleme, hogy az ügyfél anonim módon értékeli a munkavégzőt, és a munkavégző értékelését később láthatják az ügyfelek. Az értékelés azonban egyoldalú, a munkavégző gyakran nem értékelheti az ügyfelet.[89] Ugyanakkor ma már a munkavégzők is értékelik az online platformokat (például FairCrowdWork[90]). Erre a legjobb példa az Amazon Mechanical Turk munkavállalóit szervező Turkopticon, amely lényegében a megrendelők online értékelését látja el a munkavégzők szempontrendszere alapján.[91]
Rendhagyó módon a különbségekkel kezdjük, és ezt követően térünk ki a két forma közötti hasonlóságokra. Lényeges különbség az előzőekben ismertetett másik típusú munkavégzéshez (crowdwork) képest, hogy az applikációs munka esetén a honlap csak összekapcsolja a munkavégzőt a szolgáltatás felhasználójával, de maga a munkavégzés nem a honlapon, hanem a fizikai valóságban történik (például taxizás, takarítás). További lényeges különbség a crowdsourcing-hoz képest, hogy az applikáción keresztül történő munka esetében a munkavégzés helyhez kötött, nem a (globális) virtuális térben zajlik, így a fogyasztó és a munkavégző ugyanabban a helységben él és rendszerint találkozik is.[92] Tehát amíg a crowdwork elektronikusan továbbítható szolgáltatások (globális) teljesítése online platformokon, addig az applikációs, igény szerinti munkavégzés inkább fizikai jelenlétet és helybeli teljesítést igénylő, egyszerű, tradicionális munkát jelent (vezetés, takarítás stb.).[93] Az internetes munkavégzés két formája között tehát lényeges különbségek vannak, ezért sok esetben nehéz erről a két formáról
- 38/39 -
együtt, egységesen véleményt alkotni.[94] Éppen ezért a továbbiakban sokszor csak az egyik vagy a másik formára teszek majd megállapításokat.
Ugyanakkor számos érv szól amellett is, hogy a legtöbb esetben ezeket a típusokat együtt kezeljük. Ez a két forma sem egységes ugyanis, hiszen az egyes digitális platformok ezen a két típuson belül is nagyon sok altípusra oszthatók. A crowdwork honlapok gyakran eltérő megoldásokat alkalmaznak a munka megvalósítását,[95] a felek közötti kapcsolatot[96] és a fizetést illetően. De ugyanígy az applikációs munkavégzési formák is sokszínűek, különösen a tevékenység természetét illetően (irodai munka versus takarítás). Ezeknek a különbségeknek viszont jelentősége van a felek közötti szerződéses kapcsolatokra, azok jogi megítélésére és a munkajogi problémák rendezésének lehetséges módjaira egyaránt.[97]
Persze a különbségek mellett nagyon sok hasonlóság is van a két fenti internetes munkavégzési forma között. Így különösen mindkét esetben információs technológiát, internetet használnak a munkavégzés teljes folyamatában, amely lehetővé teszi, hogy a munkavégző rendkívül gyorsan megfeleljen a szolgáltatás iránti igényeknek.[98] Éppen ezért szokták nevezni ezt - hakni gazdaság mellett - igény szerint munkának (on-demand work). Ebben a tekintetben komoly átfedés van a behívásos munkavégzés és az internetes munka között is, hiszen a tevékenység és a díjazás is az ügyfél igényeihez igazodik. Sok esetben tehát az applikáción alapuló munkavégzés a behívásos munka egyik formája, mondhatni "mutációja".
További közös pont az internetes munkavégzés valamennyi formájában, hogy a digitális platformok értelemszerűen profitorientált vállalkozások, amelyek közvetítői jutalékot vonnak le az ügyfelek által a munkáért kifizetett összegből. Így a tényleges munkavégzőnek a jutalék levonása után maradó összeget utalják csak át munkadíjként. A jutalék összegét a platform szabályzata rögzíti, melynek összege nyilván platformonként változik, de jellemzően a teljes összeg 20-25%-a.[99]
Összefoglalva, az internetes munkavégzésnek kis túlzással szinte annyi formája van, ahány honlap lehetővé teszi az ilyen munkavégzést, hiszen az egyes digitális platformok egyoldalúan szabott (munka)feltételei igencsak változatosak. Az internetes munka egyik alapvető sajátossága tehát a sokszínűség, amely nehezíti a tipologizálást. Ugyanakkor ezek a honlapok mégis sok hasonlóságot is mutatnak, amelyek alapján két fő típus azonosítható: a crowdsourcing és az applikációs munka.
- 39/40 -
Az internetes munkavégzésre vonatkozó statisztikáknak abban a tekintetben van jelentősége, hogy egyrészt a munkaerőpiacon milyen nagyságrendben van már ma is jelen ez az új munkavégzési forma, másrészt az milyen gyorsan terjed. Az internetes munkavégzők jelenlegi arányából és a növekedés gyorsaságából lehet következtetni ugyanis arra, hogy a jövőben milyen nagyságrendet érhet el az egyes országokban, régiókban a crowdsourcing és az applikációs munka. Mindennek viszont a munkajogi és foglalkoztatáspolitikai válaszok tekintetében (is) van jelentősége.
Éppen ezért fontos annak a megállapítása, hogy ma még rendkívül nehéz megbecsülni a hakni gazdaságban dolgozók számát, aminek számos oka van. Az érintett vállalkozások például vonakodnak az erre vonatkozó adatszolgáltatástól, és a legtöbb EU-tagállamban például nem is kötelesek információt szolgáltatni a tranzakciók számáról és összegéről.[100] Ha viszont vannak is adatok, akkor azok viszont nem igazán megbízhatók, mert az egyes honlapokon regisztrálók számát mutatják, és sok munkavégző több honlapon is regisztrál és párhuzamosan dolgozik is.
Ugyanakkor az adatok azt igazolják, hogy nem elhanyagolható jelenségről van szó.[101] 2015-ben a nagy platformok közül például a Crowdsource nevű cég 8 millió, a Care. com majdnem 7 millió, a Crowdflower 5 millió munkavégzőt foglalkoztatott világszerte.[102] 2016-ban mintegy háromszáz globálisan munkát adó digitális platform volt.[103]
Az Egyesült Államokban - Harris és Krueger kutatása szerint - 2015-ben az összes munkavégző 0,4%-a, mintegy 600 000 ember dolgozott online közvetítőn keresztül a hakni gazdaságban, és a számuk rohamosan nő.[104] Katz és Krueger is hasonló eredményre jutott, hiszen ugyancsak 2015-ben a munkavégzők 0,5%-ára becsülte az USA-ban az online közvetítőkön keresztül dolgozók számát.[105] Megállapíthatjuk tehát, hogy az Egyesült Államokban néhány éve még nem érte el - a becslések szerint - az internetes munkavégzők száma az összes dolgozó 1%-át. Ugyanakkor a fenti számok alulbecslésnek tűnnek, mivel más adatok szerint csak az Uber-nek 400 000 sofőrje van az Egyesült Államokban.[106] Felstiner 2011-ben azt írta, hogy csak a crowdsourcing-ban több mint egymillió ember dolgozott a világon, nyilván ennek csak egy része az USA-ban (a többi szerte a világban, például Indiában).[107]
- 40/41 -
Európában már számos országban létezik az internetes munkavégzés, de elsősorban a kontinens fejlettebb országaira jellemző ma még (Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Görögország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Portugália, Spanyolország, Egyesült Királyság).[108] Európában a legtöbb platform Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban működik. A fejlett nyugat-európai országok dominanciája alól a kelet-európai Észtország a látványos kivétel, ahol a 2013. évi 17-ről 2016-ban 48-ra nőtt az ilyen digitális platformok száma.[109]
Az Egyesült Királyság tekinthető az egyik úttörőnek az internetes munka tömeges alkalmazásában Európában. Egy 2016 januárjában készült felmérés szerint majdnem ötmillió munkavégző dolgozik internetes platformon keresztül, kisebb-nagyobb gyakorisággal (az összes munkavégző 3%-a hetente, 4%-a havonta).[110] Ugyanakkor Mark Freedland és Jeremias Prassl arra hívják fel a figyelmet, hogy - hivatalos (ONS)[111] statisztikai adatok hiányában - szinte lehetetlen pontosan meghatározni az internetes munkavégzők számát Angliában (is).[112]
Huws and Joyce kutatása szerint 2016 novemberében Németországban a válaszadók 22%-a a megelőző egy évben megpróbált már munkát vállalni online platformon keresztül, 14% már dolgozott, míg 4% legalább hetente ma is így dolgozik.[113] Svédországban a munkavégzők 12%-a, mint 737 000 ember dolgozott már online platformokon, és ennek a csoportnak mintegy harmada legalább hetente most is így dolgozik (például Upwork, Uber, Skjutsgruppen).[114] Hollandiában 18% próbált, 12% pedig dolgozott is már online platformon (Upwork, Villamedia, Croqqer, Uurtjeover) keresztül, 3% hetente, 5% pedig havonta most is keres így pénzt.[115] Ausztriában még magasabbak az arányok, hiszen 36% már próbált, 18% dolgozott is így, míg 5% hetente, 9% pedig havonta most is végez így munkát.[116]
- 41/42 -
Valamennyi fenti nyugat-európai országban sokszínű az online platformokon keresztül folytatott tevékenység, hiszen az irodai tevékenység, taxizás, háztartási szolgáltatások egyaránt népszerűek. Az internetes munkavégzők általában fiatalok (30 év alattiak), inkább férfiak,[117] és képzettségüket tekintve sokszínűek. Az angol kutatások például azt mutatják, hogy a 25-35 közötti korosztály felülreprezentált az internetes munkavégzők között, hiszen körülbelül a harmaduk fiatal.[118] Az ILO kutatása szerint világszerte minden korcsoport képviselve van ugyan az internetes munkavégzésben, de az átlagéletkor 33,2 év.[119] Lényeges kérdés még az is, hogy jövedelmük mekkora része származik ilyen munkavégzésből. Florisson és Mandl tanulmánya szerint több mint a munkavégzők fele[120] főállás mellett, kiegészítő jövedelemszerzés céljából, kvázi másodállásként dolgozik az interneten keresztül, és csak 10-15%-uk él önfoglalkoztatóként kizárólag az ebből származó jövedelemből.[121]
Hatalmas tömegről tehát ma még biztosan nem beszélhetünk, de az egész jelenség mindössze egy évtizedes és a trend egyértelműen a dinamikus növekedést jelzi.[122] Európában 2015-ben 28 milliárd euró volt a digitális platformok részesedése a gazdaságból, és öt kulcsfontosságú szektorban (szálláskiadás, személyszállítás, házi munkák, technikai szolgáltatások és finanszírozás) egy év alatt megduplázták a bevételüket. Becslések szerint a digitális platformok 160-572 milliárd euróval növelhetik az EU gazdaságát, tehát további dinamikus bővülést feltételeznek.[123] A McKinsey tanulmánya szerint például a digitális platformok 2025-ig 2%-al növelik majd meg a globális GDP-t és 72 millió teljes munkaidős állást teremtenek. A különböző országokat és régiókat eltérő arányban érinti majd ez a növekedés, de a becslésük szerint Dél-Afrika, Görögország és Spanyolország lesznek a legnagyobb nyertesek, ami elsősorban a munkaerő-piaci és demográfiai sajátosságoktól és az internethasználat elterjedtségétől függ.[124]
Úgy tűnik tehát, hogy az internetes munkavégzést szervező honlapok ma még elsősorban a fejlett országokban működnek. A fejlődő világ csak a globálisan működő platformok kiszolgáló személyzetét biztosítja, a szolgáltatások megrendelői inkább a gazdag európai és amerikai országokban élnek. Ezt a megállapítást látszik alátámasztani például az a tény is, hogy Kelet- és Közép-Európa (Észtország kivételével) mindmáig kimaradt ebből a digitális forradalomból.
- 42/43 -
Összegzésként megállapítható, hogy nincsenek igazán megbízható adatok és kutatások a hakni gazdaság méretét és összetételét illetően. Ezek a becslési bizonytalanságok és a digitális platformokat jellemző sokszínűség együtt jelentősen megnehezítik a jogalkotás megfelelő reagálását erre az új jelenségre.[125] Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok szerint az internetes munka ma még csak a fejlett gazdaságokra jellemző, amelyekben viszont dinamikusan növekszik, lassan közelítve a munkaerőpiac 3-5%-át.
Az interneten alapuló munkavégzési modellnek természetesen megvannak az előnyei mind a munkavégző, mind a digitális platformok, mind pedig a felhasználók (ügyfelek) számára. Az alábbiakban ezeket az előnyöket foglaljuk össze mindhárom perspektívából.
Elsőként a digitális platformok szemszögéből szemléljük ennek az új munkavégzési formának a pozitív hatásait. Mindenekelőtt:
- a vállalkozás ki tudja iktatni a tevékenység nélküli időtartamok (állásidő) költségét a konkrét munkatevékenység díjazásával, hiszen a munkavégzőt tényleg csak azokban a pillanatokban kell fizetni, amikor valóban dolgozik, abban a pillanatban viszont már nem, amikor csak vár a következő megrendelőre;
- át tudja terhelni az online ellenőrzést a fogyasztóra; és
- nem kell megszüntetnie a munkaviszonyt, hiszen a szerződéses kötelezettség csak akkor áll fenn, amikor a munkavégző dolgozik.[126]
Az internet sebességével tehát hajszálpontosan meg lehet feleltetni a munkaidőt a fogyasztói igényeknek, ráadásul rendkívül gyorsan lehet reagálni az ügyfelek igényeire. A munka elvégzését az is gyorsítja, hogy részfeladatokra szétbontva végeztetik el a munkát. A vállalat így a központi tevékenységeire tud koncentrálni.[127] Mindezzel minimalizálhatók a tranzakciós költségek és a piaci feszültségek, valamint növelhető a hatékonyság.[128] A honlapok és applikációk segítségével a potenciális munkavégzők hatalmas tömege könnyen, gyorsan és olcsón érhető el, mozgósítható, szervezhető meg és ellenőrizhető. Így a platform megspórolja az adminisztratív szervezet költségeit, és nem kell a munkaerő alkalmazására, kiválasztására külső szervezetet sem igénybe vennie.[129] Az értékelés folyamatosan azonnali információt ad az egyéni teljesítményekről és az ügyfél-elégedettségről.[130]
A crowdsourcing esetében további fontos előnyt jelent a platform részére az, hogy széles körben, hatalmas tömeg tudásához, innovatív megoldásokhoz lehet olcsón,
- 43/44 -
gyorsan, rugalmasan hozzáférni.[131] Olyanok tudását lehet nagy tömegben megszerezni, akiket más jogviszonnyal, más módon nem lehetne elérni, de biztosan nem ilyen nagy tömegben. Ezt a jelenséget nevezhetjük kollektív intelligenciának.[132] A munkaerő nagy tömegéből következik tehát az, hogy sokszínű, nagyon különböző szaktudással rendelkező emberek állnak a platform rendelkezésére.[133] Az internetes közvetítés segítségével gyorsan és olcsón találhat egymásra tökéletesen a kereslet és a kínálat, így a digitális platformok a piac kiaknázásával elvileg új munkahelyeket is teremtenek.[134]
A munkavégző szempontjából viszont az a kedvező, hogy azt, akkor és annyit dolgozik, amit, amikor és amennyit csak akar, tehát neki is látszólag végtelen a rugalmassága. Az internetes munka könnyebben összeegyeztethető más tevékenységekkel, például tanulással, más munkával vagy gyermekneveléssel.[135] Az Uber sofőrökről készített tanulmány szerint ők például nagy előszeretettel élnek is ezzel a rugalmassággal, hiszen rendszertelenebbül és kevesebb óraszámban dolgoznak, mint a normál taxisok.[136] A rugalmasság mellett nagy előny a tapasztalatszerzés, az ügyfélkör megszerzése, mellékjövedelemhez jutás, illetve a valódi alternatíva hiánya ellenére a munkához jutás.[137]
Az internetes munkavégzők számára további előny, hogy gyorsabban és egyszerűbben lehet munkához jutni, ezért jelentősen csökken a munkakereséssel töltött idő és növekszik a tényleges munkavégzés időtartama.[138] Crowdsourcing esetében legtöbbször elég egy laptop és gyors internet, és már lehet is kezdeni a munkát.[139] Az Uber sofőrök számára például kedvező az, hogy a ledolgozott óraszámtól függetlenül nagyjából azonos marad az órabér, ami kedvező a kevés óraszámot, részmunkaidőben, vagy változó óraszámban dolgozók számára.[140]
Az internetes munka rugalmassága miatt jó lehetőség a fogyatékossággal élőknek ugyanúgy, mint a kezdő vállalkozóknak,[141] menekülteknek, munkanélkülieknek vagy a gazdasági központoktól távol élőknek.[142] Ráadásul sokan a szabad idejük egy részét vagy az útiidőt használják arra, hogy mellékes keresetre tegyenek szert (például munkába menet taxiznak), vagy egy amúgy kihasználatlan eszközt (például autót) hasznosítva
- 44/45 -
szereznek plusz jövedelmet, vagy akár megélhetést.[143] Az ILO kutatása szerint a megkérdezettek csupán 32%-ának az internetes munka az elsődleges jövedelmi forrása.[144]
Az internetes munkavégzés által biztosított szabadsággal azonban mindig együtt jár a bizonytalanság is, így például annál az Uber sofőrnőnél, aki hajnali négykor kel, hogy a gyermekei megreggeliztetése előtt gyorsan megcsináljon egy-két jól fizető reptéri fuvart.[145] A rugalmas munkavégzés tehát csalóka, mert alapvetően a megrendelői igényekhez alkalmazkodik. Megteheti ugyan a munkavégző, hogy a kevésbé jövedelmező időszakokban nem dolgozik, de a platformok jutalmazzák azt, aki ilyen időszakokban is dolgozik, és büntetik a javadalmazási rendszeren keresztül azokat, akik nem.[146]
A fogyasztó számára is számos előnnyel járnak például a digitális személyszállító platformok (transportation network companies):[147] olcsóbban és gyorsabban hozzáférhető a szolgáltatás, valamint átláthatóbbak a szolgáltatások és az árak.[148]
Mindezek után vizsgáljuk meg az internetes munka rosszabbik oldalát, mindhárom szempontból (munkavégző, platform, ügyfél). Könnyű dolgunk lesz, mert a munkavégzőket érő sokrétű hátrányokról lényegesen többet értekeznek a nemzetközi szakirodalomban, mint az előnyökről. A munkavégző szempontjából a legfőbb probléma az, hogy az internetes munkavégzők nagy részének rosszak a munkafeltételei, függetlenül attól, hogy milyen munkatevékenységet végeznek.[150] Ez különösen igaz a bérezésre, amely a crowdsourcing esetében gyakran kirívóan alacsony.[151] A globális verseny, néhány platform egyeduralma, a szervezettség és a szakszervezeti képviselet hiánya, a gazdasági és jogi bizonytalanság egyenlőtlen alkupozíciót, és ez által alacsonyabb béreket és egyenlőtlen feltételeket eredményez a platformok használatánál.[152] A kiszol-
- 45/46 -
gáltatottságot erősíti a kiszámíthatatlan munkaidő, az átláthatatlan bérezés és a bizonytalan ideig tartó jogviszony.[153]
Hangsúlyozni kell, hogy a munka áruvá válása (kommodifikáció) nem csak az interneten keresztül történő munkavégzésre jellemző, hanem napjaink munkajogának széles körben tapasztalható, markáns folyamata. Itt elegendő utalni a munkavégzés alkalmivá válására, a behívásos munkavégzésre, és különösen a nulla órás szerződésekre, hiszen ezek a szerződéses formák egyaránt felvetik a kommodifikáció problematikáját. Ugyanakkor az internetes munkavégzés számos olyan sajátossággal rendelkezik, amelyek még jobban felerősítik a munka áruvá válását. Így különösen az internetes munka egyes típusainál a munkavégző rejtve marad a technológia mögött, mivel a munkavégző és a fogyasztó egyáltalán nem érintkezik. Így a munka eredményének felhasználója számára úgy is tűnhet, mintha a gép végezné a munkát a láthatatlan munkavállaló helyett (például az Amazon Mechanical Turk dolgozói[154]). Itt szokták felhozni analógiaként Kempelen Farkas híres-hírhedt sakkozógépét, amelyről persze később kiderült, hogy valójában a gépben elrejtett ember sakkozott a gép helyett.[155]
A hakni gazdaság (gig-economy) kifejezés arra utal, hogy létezik a munka világának egy párhuzamos dimenziója, amelyben a munkajogi szabályozás és védelem nem érvényesül. Éppen ezért ebben a világban a foglalkoztatók kerülik is a munka, munkavállaló és hasonló kifejezéseket, és helyette a hakni, utazás, feladat stb. szavakat használják. Éppen ezért a jogviszony minősítése tekintetében fontos annak tudatosítása, hogy az interneten keresztül nyújtott szolgáltatás munkának minősül.[156]
A munkavégző jövedelmére alapvető hatással bíró online értékelés is gyakran úgy zajlik, hogy az értékelő nem kerül semmilyen kapcsolatba a láthatatlan munkással, akinek a teljesítményét értékeli. Továbbá az értékelés során az ügyfél az értékelésben fejezheti ki elégedetlenségét olyan tényezőkkel kapcsolatban, amelyek teljesen függetlenek a munkavégző teljesítményétől. Például a szerző Uber applikációja éjszaka lefagyott a tanzán főváros repülőterén, amely esetben adja magát az elégedetlenség jelzése az értékelésen (alacsony pontszámon) keresztül. Az értékeléssel a munkavégző lényegében átveszi az ügyfélkapcsolat-tartás jelentős részét is.[157] Az ügyfelek sokszor nem is igazán értik az értékelési rendszert és azzal sincsenek tisztában, hogy a rossz értékelés milyen komoly hatással van a munkavégző jövedelmére.
Éppen ezért nem meglepő, hogy például a digitális platformnak dolgozó sofőrök gyakran elégedetlenek az értékelési rendszerrel.[158] Az értékelés révén gyakorlatilag minden ügyfél kvázi (rettenetes) főnökké válik, aki "Ritz színvonalat vár McDonalds
- 46/47 -
árakon".[159] Az értékelés lényegében olyan erős, folyamatos, minden részletre kiterjedő ellenőrzést biztosít a munkavégző munkája felett, mint amellyel csak a munkáltató rendelkezik a munkaviszonyban.[160]
További problémát jelent a munka digitális értékelésével kapcsolatban az, hogy lényegében olyan helyzetbe hozza a munkavégzőt, mintha állandóan próbaidőn volna. Ráadásul a munkavégző nem viheti magával az ügyfelek értékelését más digitális platformhoz, ez által az értékelési rendszer óhatatlanul korlátozza a munkavégzők szolgáltatók közötti szabad mozgását. A megszerzett pontszám hordozhatóságának hiánya azért jelent problémát, mert a jobb munkákat az kapja (például a legjobban fizető reptéri fuvarokat), aki jó értékeléssel, vagyis magas pontszámmal rendelkezik.[161] Így hiába ér el valaki magas pontszámot az egyik digitális platform ügyfeleinek értékelése szerint, ha azt egy másik platform figyelmen kívül hagyja, és így kezdheti elölről gyűjtögetni a jó értékeléseket. Jó értékelés hiányában viszont lemarad a jobb munkákról, ezért sok pénzt veszít.
Bár az internetes munka nyilvánvaló előnye a rugalmasság, mégis sok esetben csak meghatározott napszakokban lehet, vagy érdemes munkát végezni applikáción keresztül. A globális kapcsolatokat elősegítő crowdwork esetében viszont gyakran kell az időeltolódás miatt éjszaka, vagy hasonlóan kellemetlen időszakokban dolgozni.[162]
A munkaidő a rugalmasság ellenére tehát komoly problémát okoz az internetes munkavégzőknek. Az ILO kutatása szerint ugyanis az internetes munkavégzők 36%-a rendszeresen dolgozik a hét minden napján, 43%-a éjszaka és 68%-a este 6 és 10 között.[163] Ezek az adatok azt mutatják, hogy hiába dönthetnek elvileg szabadon a munkaidő beosztásáról, a gyakorlatban a megfelelő jövedelem megszerzése érdekében egészségükre rendkívül káros munkaidőbeosztásra kényszerülnek. Ez a munkaidő-beosztás részben persze a platformok nyomására alakul így, amelyek egyoldalúan diktált használati feltételeikkel az ilyen beosztásra ösztönzik, kényszerítik őket. A munkaviszonyban érvényesülő munkaidős szabályok pontosan az ilyen problémákkal szemben adnak védelmet, ezért ezek kiterjesztése indokolt volna a munkaviszonyon túli jogviszonyokra. Az utas számára ugyanis lényegtelen, hogy a taxis azért dolgozik éjszaka már 15. órája, mert polgári jogi szerződése van, nem pedig munkaszerződése. A munkaidő szabályozása tehát a fogyasztók számára is (nagyobb) biztonságot jelentene.
A potenciális munkavégzők nagy száma miatt rendkívül erős a verseny közöttük, ami miatt viszont riasztóan alacsony a bérük, ezért digitális sweatshop-nak is nevezik
- 47/48 -
ezt a munkavégzési formát (crowdsourcing esetében).[164] Egy londoni Uber sofőr[165] bére 2015-ben például negyedével volt a minimálbér alatt.[166] Az ILO felmérése szerint az Amazon Mechanical Turk munkavégzőinek kétharmada keresett a szövetségi minimálbér alatt, és a Clickworker német munkavégzőinek 7%-a keresett a minimálbér felett.[167]
A nyomott órabér miatt hosszú ideig kell dolgozni a megélhetésért, sokat feladva abból a rugalmasságból, amit pontosan az internetes munka előnyeként említettünk.[168] További eklatáns példa erre a problémára az Amazon Mechanical Turk, amely cég átlagosan 2 dollárnál alacsonyabb órabért fizet. A fogyasztó (crowdsourcer) - a digitális platform szolgáltatási feltételeitől függően - viszont gyakran indokolás és fizetés nélkül visszautasíthatja a munka eredményét.[169] Így a munkavégző a digitális platform által diktált feltételek miatt, sokszor valódi indok és mindennemű jogorvoslat, vagy kompenzáció nélkül elesik munkája ellenértékétől. Ráadásul az applikáción keresztül munkát végzők közül sokan (például az Uber sofőrök 30%-a) - végzettségüktől függetlenül - ezt tekintik fő, vagy kizárólagos jövedelemforrásuknak.[170]
A nyomott jövedelem miatt az internetes munkavégzők általában a szegénységi küszöbön élnek. Az alacsony jövedelem egyrészt tehát a minimális (a minimálbért általában el nem érő) órabérből következik, másrészt abból, hogy a munkára várakozással töltött idő (állásidő) fizetetlen,[171] harmadrészt pedig a munkavégző viseli a munkavégzés szinte minden költségét (autó, számítógép, telefon, üzemben tartás stb.).[172] A fizetetlen idő azonban jelentősen meghaladja az állásidőt, mivel az ILO felmérése szerint minden munkaóra harmadát olyan feladatok elvégzésével tölti a munkavégző, mint újabb ügyfél keresése, értékelés kitöltése, alkalmassági vizsgálat stb.[173]
A bizonytalan foglalkoztatási formákra általában jellemzőek a fokozott egészségi és biztonsági kockázatok. Az egészség- és biztonságvédelem alacsony szintje és ezzel összefüggő fokozott kockázata különösen jellemző az internetes platformokon keresztül történő munkavégzésre, amelyek persze eltérőek lehetnek az online és az offline munkavégzési formáknál. Általános probléma a képzés, végzettség, felkészültség ellenőrzésének és a megfelelő védőeszközök hiánya, korlátozás nélküli munkaidő, túl nagy kockázatok elvállalása. Ezen túl számos olyan pszicho-szociális kockázatnak is
- 48/49 -
ki van téve az internetes munkavégző, mint a munkaidő kiszámíthatatlansága, az ügyfél értékelésének való kiszolgáltatottság, túl rövid határidők.
A munkahelyi egészség- és biztonságvédelemre vonatkozó uniós joganyag hatálya sem terjed ki rájuk, ha nem rendelkeznek munkavállalói státusszal.[174] Bár a nemzeti jogokban általában nem a munkavállalói státuszhoz, hanem a szervezett munkavégzéshez van kötve a munkahelyi egészség- és biztonságvédelmi szabályok hatálya, mégsem megnyugtató a helyzet. Az internetes munkavégzők ugyanis gyakran otthon dolgoznak, de nem ritkán egy másik, például fejlődő országban.[175]
Berg kutatása szerint a crowdwork munkavégzői maguk is érzékelik ezeket a problémákat: alacsony a bér, kiszámíthatatlan a munka, nincs kielégítő kommunikáció az ügyféllel és a platformmal. Crowdsourcing esetében további problémát jelent a felek közötti információs aszimmetria, valamint a privátszféra és a személyes adatok védelmének hiánya.[176] Az alacsony bér miatt nincs megtakarításuk, állandóan anyagi problémákkal küzdenek, és rendszerint nem rendelkeznek társadalombiztosítási jogosultságokkal sem.[177]
A társadalombiztosítási jogoknál is a munkajoghoz hasonló problémák tapasztalhatók, nevezetesen a munkavállalói státusz hiánya miatt kívül maradnak a rendszeren. Az ILO kutatása szerint világszerte a megkérdezettek 60%-ának volt egészségbiztosítása, és mindössze 35%-ának nyugdíjbiztosítása. De ezek a biztosítások is általában a munkavégző főállására (munkaviszonyára), családtagjára tekintettel, vagy univerzális állami ellátás miatt illetik meg őket. Minél inkább függ tehát valaki a teljes jövedelmét tekintve az internetes munkától, annál nagyobb az esélye annak, hogy semmiféle társadalombiztosítási jogosultsága sincs (például 16%-uknak volt csak nyugdíjbiztosítása).[178]
Mivel nagyon új, mintegy egy évtizedes munkavégzési formáról van szó, ezért ezeknek a társadalombiztosítási hiányosságoknak a negatív hatása majd hosszabb távon érezhető igazán, amikor például ezek a munkavégzők nyugdíjba mennének. Kovács Erika szerint úgy lehetne elkerülni ezeket a problémákat, ha a társadalombiztosítási státusz nem a munkaviszonyhoz, hanem a munkavégzésből származó jövedelemhez volna kötve, mint például Ausztriában.[179]
A fenti hátrányok ellenére mégis rendkívül népszerű az internetes munka minden típusa, hiszen jól láthatóan hatalmas munkavégző tömegek állnak a platformok rendelkezésére. Minden bizonnyal a hátrányokat ellensúlyozzák az előnyök, illetve a fent leírt hátrányok előre nem is annyira jól láthatók.[180] Az ILO kutatása szerint az internetes munka legfőbb vonzereje az, hogy más állás mellett kiegészítő jövedelmet biztosít, és
- 49/50 -
otthonról lehet dolgozni, amelyet még betegség, fogyatékosság vagy a távolság sem akadályoz.[181]
Ugyanakkor a digitális platformnak sem csak előnyei, hanem kockázatai is vannak az internetes munkával összefüggésben. Így különösen a vállalkozás nehezen tudja előre tervezni a költségeket, könnyen elveszítheti az irányítást a tömeg tevékenysége felett, nehezebb motiválnia a munkavégzőket és védenie a belső know-howt, illetve aprólékosan kell terveznie a részekre bontott tevékenységeket.[182] Ha viszont elveszíti a kontrollt a munkavégzés felett, akkor vele együtt elveszik a szervezeti biztonság, kiszámíthatóság, és a munkavégzők elszámoltathatósága.[183] Ebből eredően az ügyfelek sem teljesen elégedettek, hiszen állandó problémát jelentenek a minőségi panaszok, a hiányos kommunikáció a munkavégzővel, valamint az állandóan változó munkaerő.[184] Ráadásul a munkavégzők részéről sok problémát okoz a platformoknak a gyakori hiányzás és az alacsony termelékenység.[185]
Összefoglalva a fentieket, az internetes munkának számos árnyoldala van, különösen a munkavégzők szempontjából. Ezek a munkák sok negatív következménnyel járnak, amelyek közül ki kell emelni a rossz munkafeltételeket és különösen az alacsony bért. Mindezek ellenére népszerűek ezek a munkák, aminek több oka lehet, így a kényszer, a rugalmasság adta vonzerő, és a negatív következmények ismeretének hiánya.
Az interneten keresztül történő munkavégzés egy meglehetősen új és egyben újszerű munkavégzési forma mind Magyarországon, mind pedig szerte a világon. Ez a munkavégzési forma mintegy bő egy évtizedes múltra tekint vissza, hiszen elnevezése is csak 2006-ban született, jellemző módon John Howe internetes blog bejegyzésében. Nem is lehet hosszabb története, hiszen az ilyen munka alapfeltétele az internet megléte és annak széles körű használata, elterjedése.
Ugyanakkor az interneten keresztül történő munkavégzés nem pusztán egy új, hanem egyben újszerű, innovatív munkavégzési forma is. Az internet használata lehetővé teszi egy ismeretlen nagyságú munkavégző tömeg rendszeres, vagy akár rendszertelen foglalkoztatását, valamint a megrendelői, fogyasztói igényekhez való rendkívül gyors alkalmazkodást. Ennek ellenére nem egy előzmény nélküli foglalkoztatási formáról van szó, hiszen a 19. századi bedolgozás (kihelyezés) nagyon hasonló a munkajogi struktúráját, sajátosságait és negatív következményeit tekintve. Sajnos rendkívül nehéz pontos becslést adni az internetes munkavégzés nagyságáról. A trend egyértelműen növekvő, így gyorsan ki fogja nőni ez a foglalkoztatási forma a jelenlegi 1-3%%-ra becsülhető léptéket. Az persze kérdéses, hogy hol vannak a jövőbeni növekedés határai, illetve milyen gyorsan terjed.
- 50/51 -
A jövőt illető alapvető kérdés, hogy jó, vagy rossz ez a munkavégzési munka. Ráadásul ez a kérdés egyszerre három szemszögből is vizsgálandó (ügyfél, platform, munkavégző). A munkajog számára az a dilemma, hogy milyen hátrányokkal jár ez a munkavégzési forma a munkavégző számára, és hogyan lehetne a munkajogi szabályozás eszközeivel ezeket a hátrányos következményeket csökkenteni. A legfontosabb probléma természetesen a munkajogi kiszolgáltatottságuk, és az ebből következő rossz munkafeltételek, különösen az alacsony és kiszámíthatatlan jövedelem. Azt is ki kell azonban emelni, hogy a digitális platform számára sem csak előnyökkel jár az internetes munkavégzés, hiszen a lojalitás és a biztonság hiánya fluktuációhoz, minőségi problémákhoz vezet, amely csökkenti a termelékenységet.
Azt is látni kell, hogy az internetes munkavégzés egy gyűjtőfogalom, amely rendkívül heterogén munkavégzési formákat foglal magába. A lehetséges tipológiák közül a legegyszerűbb és legnépszerűbb megkülönböztetés szerint két fő típusa van: a crowdsourcing és az applikáción keresztül történő munkavégzés. Ugyanakkor ahány honlap, szinte annyiféle megoldás, így minden tipologizálás a problémák leegyszerűsítése. Az internetes munkavégzés tehát összetett jelenség, amely minden bizonnyal a jövő munkaerőpiacának markáns jelensége lesz, idővel Magyarországon is. ■
JEGYZETEK
[1] A hakni gazdaság, illetőleg az internetes munkavégzés munkajogi vonatkozásaival eddig az alábbi írások foglalkoztak: Kun Attila: Közösségi média és munkajog - avagy "online" munkaidőben és azon túl. Munkaügyi Szemle, 2013/7. 12-20.; Gera Dániel - Zimmer Mátyás: Közösségi gazdaság és munkajog - új foglalkoztatási forma a láthatáron? (2016) https://jogaszvilag.hu/rovatok/cegvilag/kozossegi-gazdasag-es-munkajog-uj-foglalkoztatasi-forma-a-lathataron; Jónás Tünde: Sharing economy, avagy menekülés a munkajog hatálya alól? (2016) https://jogaszvilag.hu/rovatok/cegvilag/sharing-economy-avagy-menekules-a-munkajog-hatalya-alol; Környei Mátyás: A sharing economy jövője - a megosztáson alapuló gazdasági jogi problémái. (2016) http://arsboni.hu/a-sharing-economy-jovoje-a-megosztason-alapulo-gazdasag-jogi-problemai/; Rácz Ildikó: Munkavállaló vagy nem munkavállaló? A gig-economy főbb munkajogi dilemmái. Pécsi Munkajogi Közlemények, 10. évf. 2017/1. 82-97.; Kun Attila: A digitalizáció kihívásai a munkajogban. In: Homicskó Árpád (szerk.): Egyes modern technológiák etikai, jogi és szabályozási kihívásai. Budapest, KRE, 2018. 119-138.
[2] Az Eorofound tanulmánya táblázatba foglalta, hogy az egyes országokban melyik kifejezés a legnépszerűbb a téma leírására az alábbiak közül: sharing economy, platform economy, gig economy, crowd employment, on-demand economy, collaborative economy, crowdsourcing, peer-t-peer economy, freelance (Eurofound 2018. 10).
[3] A nemzetközi szakirodalomban leggyakrabban használt angol kifejezések a témámat képező munkavégzési formákra: gig work, on-demand work, work-on-demand via apps, platform work, digital labour, digital (gig) economy, crowd sourcing, piecework, collaborative consumption. Rebecca Florisson -Irene Mandl: Digital age Platform work: Types and implications for work and employment-Literature review. Luxembourg, Eurofound, Publications Office of the European Union, 2018. 1.
[4] A témával foglalkozó tanulmány ezt platform alapú munkavégzésnek nevezi (Kártyás Gábor -Répáczki Rita - Takács Gábor: A munkajog digitalizálása. A munkajog hozzáalkalmazása a digitális munkakörnyezethez és a változó munkavállalói kompetenciákhoz. Kutatási zárótanulmány. Budapest, Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány, 2016. 96.)
[5] Tudatosan nem a munkavállaló kifejezést használom, mivel az internetes munkavégzésre irányuló jogviszony nem minősül munkaviszonynak.
[6] Ld. pl. Rácz (2017a) i. m. 96.; Kun (2018) i. m. 96.
[7] Ld. pl. ILO 2016. 39.; Guy Davidov: The Status of Uber Drivers: A Purposive Approach. (2017)
http://www.labourlawresearch.net/sites/default/files/papers/The%20status%20of%20Uber%20drivers%20A%20purposive%20approach%20copy.pdf, 1-2. [a továbbiakban: Davidov (2017b)]
[8] A behívásos munkavégzés fogalmáról és az általa felvetett elhatárolási problémákról ld. Gyulavári Tamás: A behívásos munkavégzés szabályozása Európában. Munkajog, 2018/2. 1-5.
[9] Kun Attila a "gig work" fordítására a "virtuális, internetalapú, digitalizált munkavégzési formák" kifejezéseket használja, ld. Kun (2018) i. m. 20.
[10] A hakni színészek, előadók fellépése egyazon napon több egymáshoz közeli vidéki helyszínen, oly módon, hogy rövid (félórányi) szereplés után gyorsan a másik helyszínre autóznak, ahol ugyanazt a műsort fél-egy órával később adják elő. Az első előadót ugyanígy követi a második fellépő, és így tovább. Így egy délután három-négy helyszínen is felléphetnek, tehát többet keresnek (https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Hakni).
[11] Ld. pl. Kovács Erika: Regulatory Techniques for 'Virtual Workers'. Hungarian Labour Law E-Journal, 2017/2. 1-15.; Erika Kovács: Gender Equality in Virtual Work I.: Risks. Hungarian Labour Law E-Journal, 2018/1. 90-102.
[12] Gera -Zimmer i. m.
[13] Környei i. m.; Jónás i. m.; Szegedi László: Digitális platformok, mint a sharing economy munkáltatói? (2018)
https://jogaszvilag.hu/ajovojogasza/digitalisplatformokmintasharingeconomymunkaltatoi/?utm_source=WKHU_NSL_Munkajog_201840&utm_medium=email&utm_campaign=WKHU_NSL_Munkajoghirlevel_1840 viszont az angol "sharing economy" kifejezést vették át, fordítás nélkül.
[14] Gera -Zimmer i. m.
[15] Dagmar Schiek - Andrea Gideon : Outsmarting the gig-economy through collective bargaining - EU competition law as a barrier? International Review of Law Computers & Technology, Vol. 32., Iss. 3. (2018)
[16] Pl. www.kickstarter.com
[17] www.airbnb.com
[18] Ugyanezt a megoldást alkalmazzák: Rácz (2017a) i. m. 83.; Kun (2018) i. m. 124. Meg kell jegyezni, hogy Csordás Tamás blogbejegyzésében a közösségi ötletbörze kifejezést használja, de ő is megjegyzi, hogy "e kifejezés korántsem fedi le az angol megfelelő teljes jelentéstartalmát".
[19] Rácz (2017a) i. m 83.
[20] Itt kell megjegyezni, hogy a digitális platformokon keresztül munkát végzőket Kun Attila platform munkásoknak nevezi, ld. Kun (2018) i. m. 127.
[21] Samuel Engblom: Atypical Work in the Digital Age - Outline of a Trade Union Strategy for the Gig Economy. 2017.
[22] Rebecca Smith - Sarah Leberstein: Rights on Demand: Ensuring Workplace Standards and Worker Security in the On-Demand Economy. New York, National Employment Law Project, 2015. http://www.nelp.org/content/uploads/Rights-On-Demand-Report.pdf 5.
[23] Florisson-Mandl (2018) i. m. 1.
[24] Jeremias Prassl - Martin Risak : Uber, Taskrabbit, & co: platforms as employers? Rethinking the legal analysis of crowdwork. Comparative Labor Law and Policy Journal, Vol. 37., Iss. 3. (2016) 622.
[25] Florisson-Mandl (2018) i. m. 2.; Eurofound (2018) i. m. 9.
[26] Miriam Cherry - Winifred Poster: Crowdwork, Corporate Social Responsibility, and Fair Labor Practices. Saint Louis University Legal Studies Research Paper, No. 2016/8. https://ssrn.com/abstract=2777201 6.
[27] Prassl-Risak i. m. 625.
[28] https://www.joinhonor.com/
[30] Valerio De Stefano: The rise of the "just-in-time workforce": on-demand work, crowd work and labour protection in the "gig-economy". Comparative Labor Law and Policy Journal, Vol. 37., Iss. 3. (2016) 480.
[31] Matthew Finkin: Beclouded Work in Historical Perspective. Comparative Labor Law and Policy Journal, Vol. 37., Iss. 3. (2016) 603-618.
[32] Bruno Veneziani: New Technologies and the Contract of Employment. International Journal of Comparative Labour Law and Industrial Relations, 1986. 117., 126.
[33] https://en.wikipedia.org/wiki/Putting-out_system
[34] Finkin i. m. 604-605.
[35] Martin Risak - Johannes Warter: Legal strategies towards fair conditions in the virtual sweatshop. Paper presented at the IV Regulating for Decent Work Conference. Geneva, ILO, 8-10 July, 2015. http://www.rdw2015.org/uploads/submission/full_paper/373/crowdwork_law_RisakWarter.pdf 9-15.
[36] Finkin i. m. 606.
[37] Risak-Warter i. m. 9-15
[38] A bizonytalan foglalkoztatás fogalmáról részletesen ld. Gyulavári Tamás: A bizonytalan foglalkoztatás fogalma és jellemzői: ellenség a kapuknál? Magyar Jog, 65. évf. 2018/9. 472-483.
[39] Cherry-Poster i. m. 6.
[40] David Marsden: The 'Network Economy' and Models of the Employment Contract. British Journal of Industrial Relations, Vol. 42., Iss. 4. (2004) 679-680.
[41] Gerard Valenduc - Patricia Vendramin: Work in the digital economy: sorting the old from the new. EUI Working Paper, 2016. 03., http://ftu-namur.org/fichiers/Work_in_the_digital_economy-ETUI2016-3-EN.pdf 29-38.
[42] De Stefano (2016c) i. m. 484.
[43] De Stefano (2016c) i. m. 480.
[44] Prassl-Risak i. m. 621.
[45] Eurofound 2018, 5.
[46] Valerio De Stefano - Antonio Aloise Fundamental Labour Rights, Platform Work and Human-Rights Protection of Non-Standard Workers. Bocconi Legal Studies Research Paper, No. 1, 2018. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3125866 6.
[47] Emanuele Menegatti: A Fair Wage for Workers On-Demand via App, in Working in Digital and Smart Organization. Palgrave Macmillan, 2018. 67.
[48] ILO (2016) i. m. 40.
[49] https://hu.wikipedia.org/wiki/Crowdsourcing
[50] Enrique Estelles-Arolas - Raúl Navarro-Giner - Fernando González-Ladrón-de-Guevara: Crowdsourcing Fundamentals: Definition and Typology. In: Fernando Garrigós-Simón - Ignacio Gil-Pechuán - Sofia Estelles-Miguel (eds.): Advances in crowdsourcing. Switzerland, Springer, 2015. 33.
[51] Anne C. Rouse: A Preliminary Taxonomy of Crowdsourcing. AIS Electronic Library, 2010. http://aisel.aisnet.org/cgi/viewcontent.cgi?article=1031&context=acis2010 3.
[52] "Crowdsourcing Code of Conduct", http://crowdsourcing-code.com/
[53] Jan Marco Leimeister - Shkodran Zogaj - David Durward: New Forms of Employment and IT -Crowdsourcing. 2015. 3.
[54] Jan Marco Leimeister - Shkodran Zogaj - David Durward: New Forms of Employment and IT -Crowdsourcing. In: Roger Blainpain - Frederic Hendrickx (eds.): New Forms of Employment in Europe. Bulletin of Comparative Labour Relations, 2016/94. 93-102., 26.
[55] Jeff Howe crowdsourcing fogalma: "the act of taking a job traditionally performed by a designated agent (usually an employee) and outsourcing it to an undefined, generally large group of people in the form of an open call". Ld. Howe (2006) i. m.
[56] "For the last decade or so, companies have been looking overseas, to India or China, for cheap labour. But now it doesn't matter where the labourers are - they might be down the block, they might be in Indonesia - as long as they are connected to the network... Technological advances in everything from product design software to digital video cameras are breaking down the cost barriers that once separated amateurs from professionals. Hobbyists, part-timers, and dabblers suddenly have a market for their efforts, as smart companies in industries as disparate as pharmaceuticals and television discover ways to tap the latent talent of the crowd. The labour isn't always free, but it costs a lot less than paying traditional employees. It's not outsourcing; it's crowdsourcing." (idézi: Rouse i. m. 1).
[57] Martin Risak: Crowdworking: Towards a 'New' Form of Employment In: Blainpain-Hendrickx (eds., 2016) i. m. 96.
[58] Smith-Leberstein i. m. 5.
[59] Brigitta Bergvall-Kåreborn - Debra Howcroft: Amazon Mechanical Turk and the Commodification of Labour. New Technology, Work and Employment, Vol. 29, No. 3, 2014. 219.
[60] Risak (2016a) i. m. 94.
[61] A belső crowdsourcing részletes elemzését ld. Leimeister-Zogaj-Durward (2016) i. m. 27-28.
[62] Risak-Warter i. m. 2.
[63] https://www.clickworker.com/
[65] De Stefano-Aloisi i. m. 6.
[66] De Stefano (2016c) i. m. 471.
[67] Ajaj Agrawal-John Horton- Nicola Lacetera - Elizabeth Lyons: Digitization and the Contract Labor Market: A Research Agenda. NBER Working Paper, 19525, 2013. http://www.nber.org/papers/w19525.pdf 2.
[68] Az AMT platform működésének részletes elemzését ld. Alek Felstiner: Working the Crowd: Employment and Labor Law in the Crowdsourcing Industry. Berkeley Journal of Employment and Labor Law, Vol. 32, No. 1. (2011) http://wtf.tw/ref/felstiner.pdf 160-168.
[69] Narula et al.: MobileWorks: A Mobile Crowdsourcing Platform for Workers at the Bottom of the Pyramid. Human Computation. Papers from the 2011 AAAI Workshop (WS-11-11), [https://www.researchgate.net/publication/221603610_MobileWorks_A_Mobile_Crowdsourcing_Platform_for_Workers_at_the_Bottom_of_the_Pyramid 121.
[70] W. Thies - A. Ratan - J. Davis: Paid Crowdsourcing as a Vehicle for Global Development. Workshop on Crowdsourcing and Human Computation. 2011. https://www.humancomputation.com/crowdcamp/chi2011/papers/thies.pdf, https://www.humancomputation.com/crowdcamp/chi2011/papers/thies.pdf 1.
[71] Risak (2016a) i. m. 96.
[72] Berg a mikrofeladatok hat fő típusát azonosította (Janine Berg: Income Security in the On-demand Economy: Findings and Policy Lessons from a Survey of Crowdworkers. Comparative Labor Law and Policy Journal, Vol. 37., Iss. 3. 545).
[73] Prassl-Risak i. m. 624.
[74] ILO (2016) i. m. 40.
[75] Risak (2016a) i. m. 95.
[76] https://visit.crowdflower.com/crowdflower-ai-info-old.html
[77] A "microtasking" leírását ld. Risak-Warter i. m. 3.
[78] Marvit (2014) i. m.
[79] Eurofound (2015) i. m. 121.
[80] Ez az úgynevezett "tournament-based approach" (Leimeister-Zogaj-Durward (2016). i. m. 34.).
[81] Risak-Warter i. m. 3.
[82] Risak (2016a) i. m. 95.
[83] Ez a "collaboration-based approach" (Leimeister-Zogaj-Durward (2016). i. m. 34-35.).
[84] Risak (2016a) i. m. 95.
[85] Prassl-Risak i. m. 623.
[86] De Stefano (2016c) i. m. 471-472.
[87] ILO (2016) i. m. 40.
[88] Florisson-Mandl i. m. 58.
[89] ILO (2018) i. m. xviii.
[91] A Turkopticon részletes ismertetését ld. Lilly Irani - M. Six Silberman: Turkopticon: Interrupting Worker Invisibility in Amazon Mechanical Turk. Paper presented at the SIGCHI Conference on Human Factors in Computing Systems (Paris, 27 April -2 May), 2013. http://crowdsourcingclass.org/readings/downloads/ethics/turkopticon.pdf 611-619.
[92] De Stefano (2016c) i. m. 471-472.
[93] Menegatti i. m. 67.
[94] Az ismertebb digitális platformok listáját és rövid ismertetését ld. Harris Seth - Krueger Alain: A Proposal for Modernizing Labor Laws for Twenty-First-Century Work: The "Independent Worker". The Hamilton Project, Discussion Paper, 10 (December) 2015. http://www.hamiltonproject.org/assets/files/modernizing_labor_laws_for_twenty_first_century_work_krueger_harris.pdf 28-33.
[95] Egyes honlapok a leggyorsabb jelentkezőt részesítik előnyben, míg mások versenyeztetik a szolgáltatókat, és a választást az ügyfélre bízzák (De Stefano (2016c) i. m. 474).
[96] Egyes honlapoknál a felek között nem alakul ki kapcsolat, hanem a teljesítés és a szolgáltatás eredményének megszerzése is a honlapon történik, míg más platformok fizikailag is összekapcsolják a feleket (De Stefano (2016c) i. m. 474-475).
[97] De Stefano (2016c) i. m. 474-475.
[98] De Stefano (2016c) i. m. 475.
[99] Smith-Leberstein i. m. 4.
[100] Florisson-Mandl i. m. 4.
[101] De Stefano (2016c) i. m. 472.
[102] Smith-Leberstein i. m. 3.
[103] Florisson-Mandl i. m. 5.
[104] Harris-Krueger i. m. 2.
[105] Lawrence Katz - Alain Krueger: The Rise and Nature of Alternative Work Arrangements in the United States, 1995-2015. NBER Working Paper, 2016. No. 22667. http://www.nber.org/papers/w22667 2.
[106] Miriam Cherry: Beyond misclassification: The digital transformation of work. Comparative Labor Law and Policy Journal, Vol. 37., Iss. 3. 2016. 580.
[107] Alek Felstiner: Working the Crowd: Employment and Labor Law in the Crowdsourcing Industry. Berkeley Journal of Employment and Labor Law, Vol. 32, No. 1., 2011. http://wtf.tw/ref/felstiner.pdf 149.
[108] Irene Mandl: Overview of New Forms of Employment. In: Blainpain-Hendrickx (eds., 2016) i. m. 12-13.
[109] Florisson-Mandl i. m. 6.
[110] A leggyakrabban keresett platformok: Uber, Blablacar, Handy, Freelancer, Upwork, Clickworker, Peopleperhour, Taskrabbit; ld. Huws-Joyce (2016a) 1-2.
[111] Az ONS (Office for National Statistics) témával kapcsolatos közleményét ld. https://www.ons.gov.uk/economy/economicoutputandproductivity/output/articles/thefeasibilityofmeasuringthesharingeconomy/november2017progressupdate
[112] Mark Freedland - Jeremias Prassl: Employees, Workers, and the 'Sharing Economy': Changing Practices and Changing Concepts in the United Kingdom. Oxford Legal Studies Research Paper, No. 19/2017. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2932757 4.
[113] Ursula Huws- Simon Joyce: Size of Germany's 'Gig Economy' Revealed for the First Time. 2016. http://www.uni-europa.org/wp-content/uploads/2016/11/crowd_working_survey_Germany.pdf 2016. 1.
[114] Ursula Huws - Simon Joyce: Crowd Working Survey: Size of Sweden's "Gig Economy" Revealed for the First Time. 2016. http://www.uni-europa.org/wp-content/uploads/2016/03/crowd-working-survey-swedenpdf.pdf 1.
[115] Ursula Huws - Simon Joyce: New estimate of the size of Dutch 'Gig Economy'. http://www.unieuropa.org/wpcontent/uploads/2016/06/crowd_working_survey_Netherlands.pdf 1.
[116] Ursula Huws - Simon Joyce: Size of Austria's 'Gig Economy' Revealed for the First Time. http://www.unieuropa.org/wpcontent/uploads/2016/09/crowd_working_survey_Austria.pdf 1.
[117] A fejlődő országokban ez még inkább jellemző, hiszen elenyésző a nők aránya (ILO (2018) i. m. xvi).
[118] Freedland-Prassl i. m. 5.
[119] Az ILO kutatása szerint minden korcsoport képviselve van, az átlagéletkor 33,2 év (ILO (2018) i. m. xvi).
[120] Más kutatás szerint kétharmaduknak van főállása, amely mellett kiegészítő jövedelemforrás az internetes munka; ld. Brigitta Bergvall-Kåreborn - Debra Howcroft: Amazon Mechanical Turk and the Commodification of Labour. New Technology, Work and Employment, Vol. 29, No. 3, 2014. 220.
[121] Florisson-Mandl i. m. 35.
[122] A digitális platformok globális részesedéséről részletesen ld. Florisson-Mandl i. m. 6-8.
[123] European Commission (2016) i. m. 2.
[124] McKinsey Global Institute: A Labour Market that Works. Connecting talent with opportunity in the digital age. San Francisco, 2015. https://www.mckinsey.com/global-themes/employment-and-growth/connecting-talent-with-opportunity-in-the-digital-age 7.
[125] Hannah Johnston - Chris Land-Kazlauskas: Organizing on-demand: Representation, voice, and collective bargaining in the gig economy. ILO, Conditions of Work and Employment Series Working Paper, No. 94., 2018. http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/--ed_protect/protrav/travail/documents/publication/wcms_624286.pdf 3.
[126] Prassl-Risak i. m. 625-626.
[127] Leimeister-Zogaj-Durward (2016) i. m. 40.
[128] Risak (2016a) i. m. 95.
[129] Felstiner i. m. 151-152.
[130] De Stefano (2016c) i. m. 475., 478.
[131] Leimeister-Zogaj-Durward (2015) i. m.
[132] Risak (2016a) i. m. 95.
[133] Felstiner i. m. 152.
[134] Engblom i. m. 220.; European Commission (2016) i. m. 2.
[135] Risak-Warter i. m. 4.
[136] Jonathan Hall - Alan Krueger:An Analysis of the Labor Market for Uber's Driver-Partners in the United States. 2015. https://s3.amazonaws.com/uber-static/comms/PDF/Uber_Driver-Partners_Hall_Kreuger_2015.pdf 26.
[137] Eurofound (2018) i. m. 60.
[138] Engblom i. m. 220.
[139] Felstiner i. m. 154.
[140] Hall-Krueger i. m. 2.
[141] Prassl-Risak i. m. 625-626.
[142] Johnston-Land-Kazlauskas i. m. 1.
[143] De Stefano (2016c) i. m. 475.
[144] ILO (2018) i. m. xvii.
[145] Natasha Singer: In the Sharing Economy, Workers Find Both Freedom and Uncertainty. The New York Times, 16 August, 2014. http://www.nytimes.com/2014/08/17/technology/in-the-sharing-economy-workers-find-both-freedom-and-uncertainty.html?_r=0
[146] Smith-Leberstein i. m. 6.
[147] Tranportation network company: "an organisation whether a corporation, partnership, sole proprietor, or other form [...] that provides prearranged transportation services for compensation using an online-enabled application (app) or platform to connect passengers with drivers using their personal vehicles" (California Public utilities Commission, http://www.cpuc.ca.gov/transportationlicensing).
[148] Filippa Azevedo - Mariusz Maciejewski: Social Economic and Legal Consequences of Uber and Similar Transportation Network Companies. Briefing, European Parliament, 2015. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2015/563398/IPOL_BRI%282015%29563398_EN.pdf
[149] "Humans as a service" - Jeff Bezos, az Amazon Mechanical Turk alapítója (2006) jellemezte így platformja szolgáltatását. Ld. Lilly Irani: Difference and Dependence among Digital Workers: The Case of Amazon Mechanical Turk. South Atlantic Quarterly, Vol. 114., Iss. 1. (2015) http://escholarship.org/uc/item/6xk920pj#page-5 225-234.
[150] Risak-Warter i. m. 3.
[151] Felstiner i. m. 156.
[152] Prassl-Risak i. m. 626.; Risak-Warter i. m. 3.
[153] Johnston-Land-Kazlauskas i. m. 1.
[154] Irani-Silberman i. m. 614.
[155] Ld. pl. Jeremias Prassl: Humans as a service: The Promise and Perils of Work in the Gig Economy. Oxford, Oxford University Press, 2018.
[156] De Stefano (2016c) i. m. 476., 478., 499.
[157] De Stefano (2016c) i. m. 476., 478.
[158] Florisson-Mandl i. m. 4.
[159] Josh Dzieza: The rating game. How Uber and its peers turned us into horrible bosses. The Verge, 28 October 2015. http://www.theverge.com/2015/10/28/9625968/rating-system-on-demand-economy-uber-olive-garden
[160] Benjamin Sachs: Uber and Lyft: Customer Reviews and the Right-to-Control. On Labor, 20 May 2015. http://onlabor.org/2015/05/20/uber-and-lyft-customer-reviews-and-the-right-to-control/
[161] Prassl-Risak i. m. 627.
[162] De Stefano (2016c) i. m. 479-480.
[163] ILO (2018) i. m. xvii.
[164] Leimeister-Zogaj-Durward (2016) i. m. 40.
[165] Ugyanakkor Hall és Krueger tanulmánya pontosan ennek ellenkezőjét, vagyis azt mutatta ki, hogy az USA-ban az Uber sofőrök többet keresnek, mint a normál taxisok, amelyet jelentősen növelhet a jó értékelés, ami a normál taxisoknál nem létezik (Hall-Krueger i. m. 27).
[166] GMB 2015.
[167] ILO (2018) i. m. xvi.
[168] De Stefano (2016c) i. m. 479.
[169] Prassl-Risak i. m. 627.
[170] Menegatti i. m. 68.; Berg i. m. 574.
[171] Az ILO kutatása szerint az általuk megkérdezett 3500 internetes munkavégző órabére átlagosan 4,43USD volt, de ha az üresjáratokat (állásidőt) is számítjuk, akkor átlagosan csak 3,31USD, de a medián kereset csupán 2,16USD (ILO (2018) i. m. xvi).
[172] Smith-Leberstein i. m. 5.
[173] ILO (2018) i. m. xvii.
[174] Ursula Huws: Online labour exchanges, or 'crowdsourcing': Implications for occupational safety and health. Review article on the future of work (for the EU-OSHA), 2015. http://www.osha.mddsz.gov.si/resources/files/3_Crowdsourcing_dicussion_paper.pdf
[175] Kovács i. m. 13.
[176] Felstiner i. m. 157.
[177] Berg i. m. 374.
[178] ILO (2018) i. m. xviii.
[179] Kovács i. m. 12.
[180] Felstiner i. m. 157.
[181] ILO 2018, xvi.
[182] Leimeister-Zogaj-Durward (2015). i. m. 8; Leimeister-Zogaj-Durward (2016).i. m. 40.
[183] Felstiner i. m. 153.
[184] Berg i. m. 374.
[185] Johnston-Land-Kazlauskas i. m. 1.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár (PPKE JÁK).
Visszaugrás
