"Mint tudjuk, négy magyar embernek volt igazán köze a világűrhöz úgy, hogy nevük szélesebb körben is ismert lett: ...Kármán Tódornak, Gál Gyulának, és a két űrhajósnak, Farkas Bertalannak és Magyari Bélának."[1] Gál Gyula Debrecenből indult, ám életének egy jelentős szakasza a pécsi egyetemhez kötődik, ahol mestere, Flachbarth Ernő[2] haláláig annak tanársegédeként dolgozott. A nemzetközi jog mellett egy darabig egyetemes jogtörténetet is oktatott. Ekkoriban - az 1950-es évek közepén - úgy tervezte, hogy aspiránsi pályázatot nyújt be a Magyar Tudományos Akadémiához.[3] A pályázatot hivatali úton, a dékán véleményével ellátva kellett továbbítani. Kocsis Mihály, aki Mádl Ferencet ekkor már sikeresen elüldözte a Karról,[4] és Benedek Ferenc ellehetetlenítésén is dolgozott,[5] Gál Gyula anyagához egy, a pályázó megfelelő politikai kiállását és aktivitását hiányoló nemleges véleményt csatolt.[6] A gondosan összeállított pályázati anyag és a munkáltatói vélemény éles ellentétben állt egymással, ezért az MTA II. osztályának szaktitkársága az ekkor már Pécsett tanító Szamel Lajostól kért egy jellemrajzot és a tudományos munkásság értékelését egyaránt tartalmazó szakvéleményt.[7] Részletes és tárgyilagos válaszában Szamel professzor tanártársa kérelmének támogatását javasolta az Akadémiának.[8] Pár héttel később Gál Gyulát meg is hallgatta a Nizsalovszky Endre elnökletével ülésező felvételi bizottság, amelynek titkára Mádl Ferenc volt.[9] A bizottság - Szamel Lajos álláspontját visszaigazolva és az Oktatási Minisztérium által is megtámogatva - a pályázó felvételét[10] javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak.
Gál tanársegéd úrból azonban a sikeres felvételi ellenére sem lett aspiráns, a történelem ugyanis keresztülhúzta terveit, és az 1956-os forradalom nyomán előbb a pécsi jogi kar elhagyására, majd pályamódosításra kényszerült.
A pécsi éveket lezáró események történetét Gál Gyula részletesen elmesélte,[11] az elbocsátásával kapcsolatos iratokat is publikálta.[12] Bár Pécsről való távozására élete végéig fájdalommal emlékezett, szakmai karrierje ezt követően ívelt fel. 1957-ben az egyetemről a Külkereskedelmi Minisztériumba került, ahol a TERIMPEX vállalat jogtanácsosa, majd vezető jogtanácsosa lett. Egé-
- 156/157 -
szen 1987-es nyugdíjazásáig itt dolgozott. "Munkaköre számos olyan jogi területet érint[ett], amit ebben az időben csak a külkereskedelemben lehet művelni. Így külföldi bíróságok előtt képvisel[te] a magyar érdekeket, részt ve[tt] vegyes vállalatok létesítésében Európában és a Közel-Keleten."[13] Az 1970-es évektől egészen 2010-ig részt vett továbbá a magyar és nemzetközi választott bíráskodásban is. Ez önmagában is egy szép jogászi életút lett volna, ám Gál Gyula még az 1950-es évek végén elmélyedt az űrkutatás nemzetközi jogi kérdéseiben.[14] Egyik, 1960-ban megjelent írását[15] az Egyesült Államok Szenátusának Légügyi és Űrtudományi Bizottsága angolra fordíttatta, így Gál rövidesen a világűrjog nemzetközileg ismert szakértőjévé vált. 1964-ben megjelent monográfiáját (Világűrjog) - amelyet az MTA TMB kandidátusi értekezésként fogadott el[16] - rövidesen (1969) angolul is kiadták (Space Law).[17] Innen kezdve pedig egyenes út vezetett a világűrjoggal foglalkozó tudományos szervezetek tagságáig, és nemzetközileg jegyzett kiadványok soráig.[18]
Gál Gyula életében tehát a pécsi egyetem egy epizód volt csupán, de ezek az évek a később magasra ívelő karrier megalapozásának tekinthetőek. Gál Gyula élete és munkássága tehát legalább annyira kötődik a pécsi jogi karhoz, mint a Debreceni Egyetemhez, az ELTE-hez vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez.
Az alábbi önéletrajz Mádl Ferenc hivatali iratai között maradt fenn. Mádl ebben az időben (1956 májusa és decembere között) Nizsalovszky Endre titkáraként aktívan részt vett az jogász aspiránsok ügyeinek intézésében, illetve az MTA doktori eljárások előkészítésében.[19] Emiatt ült Nizsalovszky mellett Gál Gyula meghallgatásán. Miután pedig az ügyet a forradalom miatt nem sikerült lezárni, Mádl még egy évig tárolta a pályázati anyagot, hogy az eljárást ne kelljen újból elölről kezdeni. 1957 végén viszont, amikor újra elővette, a folytatást éppen Gál munkahelyváltása akadályozta meg,[20] amely miatt a kandidátusi fokozatot végül csak bő egy évtizedes csúszással sikerült megszereznie.
Mádl valószínűleg még Pécsről ismerte Gál Gyulát, könnyen elképzelhető ugyanis, hogy még pécsi évei (1951-1953) alatt belehallgatott a hallgatók között nagyon népszerűnek számító Flachbarth Ernő nemzetközi jogi vagy nemzetközi magánjogi[21] előadásaiba.[22] A kapcsolat keletkezésének írásos nyoma nem maradt, az viszont tény, hogy Mádl és Gál kifejezetten jó szakmai viszonyt ápoltak egészen az 1960-as évek közepéig, amíg Mádl a felelősségről szóló kutatásai részeként világűrjoggal is foglalkozott.[23] Gál Mádl kutatásaira alapvető munkájában több helyen is hivatkozott,[24] Mádl pedig a Világűrjog egyik első - lelkes - recenzense volt.[25]
Fentiek miatt az alábbi életrajz közlésével nemcsak Gál Gyulára, a kiváló tudósra, a pécsi jogi kar egykori oktatójára, hanem a szintén Pécsről induló Mádl Ferenc volt köztársasági elnökre, valamint a nemzetközi jog tudományának egyik iskolateremtő
- 157/158 -
professzorára, a pécsi jogi kar tanszékvezetőjére, Flachbarth Ernőre is emlékezünk.
1926. február 8-án születtem Debrecenben. Apám, Gál Sándor, állami vízmester volt az ottani kultúrmérnöki hivatalnál.[27] Jelenleg is ugyanebben a beosztásban dolgozik /most vízügyi technikus/ Debrecenben a vízügyi igazgatóságnál. Anyám, Dániel Ilona háztartásbeli. Apai nagyapám ötholdas parasztember volt / Büdszentmihály, Szabolcs megye/, anyai nagyapám pedig vasutas.
Tanulmányaimat az elemi iskolától az egyetemig Debrecenben végeztem. A református kollégium gimnáziumának diákja voltam, mindvégig színjeles eredményeim után 1943-ban tettem érettségit kitüntetéssel. Ebben az évben lettem a Debreceni Tudományegyetem jogi karának hallgatója. 1944 májusában a német megszállás után és az egyetemek bezárásával munkaszolgálatra hívtak be. A debreceni postához osztottak be altiszti / rakodó-/ munkára. A szovjet csapatok bevonulását ebben a minőségben vártam meg, miután a 18 évesekre elrendelt bevonulási parancsnak nem tettem eleget, és a nyilas uralom Debrecenben csak napokig tartó idejét egy tanyára húzódva töltöttem. A felszabadulás után azonnal folytattam tanulmányaimat.
Alapvizsgáimat és a szigorlataimat mindvégig kitüntetéssel tettem le. Ezek alapján 1948. április 30-án avattak "sub laurea almae matris" fokozattal a jog- és államtudományok doktorává. Egyetemi éveim alatt különösen nemzetközi joggal és jogbölcselettel foglalkoztam behatóan. Ezen a tanszéken dolgoztam demonstrátorként is Flachbarth professzor mellett, akinek kezdettől fogva tanítványa voltam. Tanulmányaim befejeztével igazságügyi szolgálatba léptem. 1949 tavaszán a nagykanizsai járásbíróság jegyzője lettem, majd 1950 januárjában közvádlóvá neveztek ki az ottani államügyészséghez. 1950 júniusában a nagykanizsai államügyészség megszűntével kapcsolatban helyeztek Pécsre. Itt 1951 szeptemberéig az itteni államügyészségen, majd a megyei bíróságon dolgoztam.
A nemzetközi joggal gyakorlati jogászi munkám során is behatóan foglalkoztam, amit különösen Pécsre helyezésem tett lehetővé, de kanizsai szolgálatom idején is előadást tartottam /1950. márc./ a pécsi nemzetközi jogi szemináriumban, illetve a jogász-szövetség helyi csoportjában. 1950. december 21-én elnyertem a Magyar Jogász Szövetség által kitűzött országos pályadíjat a "Békeharc nemzetközi jogi kérdései" című hat íves tanulmányommal. Több alkalommal referátumot készítettem a MJSZ[28] nemzetközi síkon végzett munkájának egyes vonatkozásaihoz / Beloiannisz-ügy,[29] atombomba-kísérletek, stb./ a szövetség felkérésére.
A jogtudományi kar dékánja[30] 1952. október 1-vel nevezett ki gyakornokká
- 158/159 -
a nemzetközi jogi tanszék mellé, miután az Igazságügyminisztérium áthelyezésemhez hozzájárult. A státuszrendezés óta tanársegédi minőségben dolgozom máig is a nemzetközi jogi tanszék keretében.
Nős vagyok, feleségem Matós Gabriella, aki a pécsi magasépítő vállalat munkaügyi osztályán dolgozik hetedik esztendeje. Egyébként textiltechnikus, és házasságkötésünkkor[31] a debreceni textilgyárban [1. oldal vége] dolgozott. Édesapja tanító volt, 1944 őszén a fronton tűnt el. Feleségemet a legutóbbi tanácsválasztások alkalmával[32] Pécs város tanácsának tagjává választották. Titkára az Élelmiszeripari Állandó Bizottságnak. Egy gyermekünk van, az 1952. március 8-án született Judit.
Magam a felszabadulás előtt jobboldali mozgalomnak, vagy pártnak tagja nem voltam. 1944 végén, a felszabadulás után lettem a FKGP tagja.[33] Szakszervezeti tag 1949 óta vagyok. Tagja vagyok az MJSZ-nek és az MSZT-nek.[34] Mozgalmi téren különösen a TTIT[35] politikai szakosztálya külpolitikai munkacsoportja vezetőjeként, valamint a békemozgalomban végzek kiterjedt munkát. Tagja vagyok a megyei békebizottság kulturális bizottságának. A párt és tömegszervezetek felkérésére az elmúlt években igen sok alkalommal tartottam tudományszakom körébe vágó témákról előadásokat. A pécsi Munkácsy Mihály Szabadegyetemnek 1955. május elseje óta titkára vagyok.
A tanácsválasztások és az azóta tartott pótválasztások lebonyolításában a városi választási elnökség tagjaként vettem részt. Megemlítem végül, hogy az országos Béketanács múlt év októberében a békemozgalomban végzett munkámért aranyjelvénnyel tüntetett ki. A MJSZ hévízi küldöttközgyűlése a szövetség nemzetközi munkájában kifejtett tevékenységemért jegyzőkönyvi köszönetet mondott.
Tudományos munkásságom körében megjelent két tanulmányom,[36] és néhány nem tudományos jellegű cikkem adatait a melléklet tartalmazza. Főleg a kollektív biztonság kérdése, a légi háború nemzetközi jogi korlátainak problémája foglalkoztat. Hosszabb idő óta dolgozom egy nagyobb nemzetközi jogi esetgyűjtemény összeállításán, amelynek hiányát oktató munkánkban erősen érezzük.
A melléklethez megjegyzem, hogy tudományszakom körébe vágó kérdésekről az elmúlt években körülbelül tíz alkalommal írtam a helyi lapba hosszabb cikkeket. Ezek természetesen nem tudományos, hanem ismeretterjesztő jellegűek. Jelentősebbek lehetnek ebből a szempontból azok a hozzászólások,[37] amelyeket különböző ankétek, viták alkalmával adtam elő, és írásban is kidolgoztam. Ezek közül kettőnek az összefoglalása jelent meg a vitákról szóló beszámolókban, a Jogtudományi Közlönyben.[38]
Az egyetemen a nemzetközi jog és az egyetemes jogtörténet oktatásában veszek részt. Professzorom súlyos betegsége miatt, majd halála után mindmáig e tanévben a nemzetközi jogi főkollégiumot adtam elő. Múlt félévben speciálkollégiumot tartottam az 1949. évi genfi egyezményekről.
Németül és angolul beszélek és olvasok, franciául olvasok. Az orosz nyelvet tanulom. Ez idő szerint oly fokon isme-
- 159/160 -
rem, hogy szakszövegekben tájékozódni tudok, de az akadálytalan közvetlen felhasználás fokát nem értem el.
Pécs, 1956. február 23." ■
JEGYZETEK
[1] Kovács Péter: Gál Gyula és a Space law - orbitális pályán... (In: Szabó Marcel (szerk.): Ünnepi kötet Gál Gyula tiszteletére. Europa Nostra, Bp., 2011. 8. o.
[2] Flachbarth Ernő (1896-1955), a nemzetközi jog professzora, a debreceni, majd a pécsi jogi oktatója, a kisebbségi jogok szabályozásának nemzetközileg elismert szaktekintélye. Életrajzát l.: Siska Katalin-Szabó Krisztián: Flachbarth Ernő (1896-1955), in: Szabó Béla - Madai Sándor (szerk.): A Debreceni Tudományegyetem jogtanárai. DE ÁJK, Debrecen. 2006. 115-154. o.), valamint Gál Gyula: Flachbarth Ernő, a tudós és professzor. Jura 2000. 84-90. o. és Szabó Marcel (szerk.): Emlékkönyv Flachbarth Ernő tiszteletére. PPKE JÁK, Bp., 2003.
[3] Az anyagban található hiányos és rendezetlen iratok alapján úgy tűnik, hogy Gál Gyula már legalább 1955 második félévétől próbálkozott aspiránsi pályázat beadásával. Ez támasztja alá Kocsis dékán 1955.08.29-én készült részletes véleménye Gál Gyuláról (Vélemény dr. Gál Gyula tanársegéd aspirantúrára törekvése tárgyában), amely látszólag támogató, tartalma alapján azonban teljes mértékben elutasító volt. 1956 tavaszán az Oktatási Minisztérium valószínűleg ezen dékáni vélemény javasolta Gál pályázatának elutasítását (Az Oktatási Minisztérium átirata a Tudományos Minősítő Bizottságnak, 1956.04.14.). Gál azonban nem adta fel, és 1956 őszén új pályázatot adott be, amelyre viszont Kocsis dékán egyértelműen negatív véleményt írt. Vö.: 8. lj.
[4] A történetet részletesen l.: Domaniczky Endre: Mádl Ferenc a pécsi jogi karon. Jogtörténeti Szemle 2021/1. (megjelenés alatt).
[5] Bővebben l.: Pókecz Kovács Attila: Benedek Ferenc (1926-2007) életműve. Jura 2008/2. 185. o.
[6] "Gál Gyula tehetséges ember. Tudomány iránt érdeklődik és azt sikerrel műveli. Mozgalmi munkában szívesen vesz részt és eredményesen dolgozik az Ismeretterjesztő Társulat, a Békemozgalom és a Magyar-Szovjet Társaság keretében. Gál Gyula azonban jellemében öntelt, anyagias, mert csak az ellenszolgáltatásért szeret dolgozni. Személyével kapcsolatban az a probléma merült fel, hogy egyetemi hallgató korában Debrecenben 1944-től 1948-ig a kisgazdapártnak volt a tagja és annak ifjúsági szervezetében működött és erősen kommunista-ellenes magatartást fejtett ki. Ebben az időben baráti köre nem volt megfelelő, mert olyan egyénnel is tartott kapcsolatot, akit később demokrácia-ellenes összeesküvés miatt öt esztendőre elítéltek. Gál Gyula fent pozitívnak értékelt oktatói, tudományos és mozgalmi tevékenysége mindig kerüli a kiállás és a vissza nem vonulhatás jellemvonásait. Éppen ezért még mindig nem tudta politikai magatartása iránt a bizalmat megteremteni. Az ismertetett negatív adottságok folytán aspirantúrára nem javaslom. dr. Kocsis Mihály dékán" (Gál Gyula felvételi kérelme, intézményvezetői vélemény, 1956.04.03., AL IX. osztály iratai 17. d., 3. dosszié. Aspiráns ügyek).
[7] Fejér Klára 1956.08.06-i levele Szamel Lajosnak (AL IX. osztály iratai 17. d., 3. dosszié. Aspiráns ügyek).
[8] Szamel Lajos 1956.08.08-i véleménye (AL IX. osztály iratai 17. d., 3. dosszié. Aspiráns ügyek). Szamel professzort nemcsak a pécsi ügyekben való jártassága miatt keresték meg az Akadémiáról. Az ő véleménye azért esett különös súllyal a latba, mert - mint írja is - "[k] ét éven át vezettem tanársegédeink ideológiai oktatását." Szamel pedig már válaszának elején tömören rögzítette álláspontját: "Gál kétségtelenül a legtöbbet ígérő tanársegéde a pécsi jogi karnak. Általános és jogi műveltsége széleskörű, több nyelven beszél, elmélyült kutatásra való hajlama szembeszökő." Valószínűleg Szamel professzor pozitív állásfoglalása állhat az Oktatási Minisztérium véleményének megváltozása mögött is, amely ez alkalommal - Kocsist felülbírálva - Gál mellé állt. (Az Oktatási Minisztérium átirata a Tudományos Minősítő Bizottságnak, 1956.09.05.). Vö.: 3. lj.
[9] A meghallgatásra 1956.09.21-én került sor. (Jegyzőkönyv [Gál Gyula meghallgatásáról] AL IX. osztály iratai 17. d., 3. dosszié. Aspiráns ügyek).
[10] A felvételi bizottság álláspontja szerint a "folyamodó eddigi tudományos munkája, megjelent publikációi, oktatói tevékenysége olyan tudományos színvonalat ér el, hogy a rövidített aspirantúra kedvezményének megadása feltétlenül indokolt. Elmélyült önálló gondolkodása, magas jogtudományi műveltsége garancia arra, hogy a kandidatúra követelményeinek meg fog felelni." (Jegyzőkönyv [Gál Gyula meghallgatásáról] AL IX. osztály iratai 17. d., 3. dosszié. Aspiráns ügyek).
[11] Gál Gyula: Ötvenhatos emlékeim. In: Ádám Antal et al (szerk.): Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. PTE ÁJK, Pécs, 2006. 121-140. o.)
[12] Dr. Gál Gyula iratai. In: Rozs András (szerk.): Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008. BML, Pécs, 2008. 393-400. o.
- 160/161 -
[13] Gál Gyula életrajza. In: Szabó Marcel (szerk.): Ünnepi kötet Gál Gyula tiszteletére. Europa Nostra, Bp., 2011. 193. o.
[14] Nem volt egyedül, kortársai közül többen is foglalkoztak hosszabb-rövidebb ideig világűrjoggal, lásd például Mádl Ferenc (A kozmikus térség és az anyagi felelősség egyes kérdései, in: Jogtudományi Közlöny 1963/4. 200-205.) vagy Bokorné Szegő Hanna (A kozmikus térséggel kapcsolatos alapvető nemzetközi jogi kérdések, in: Állam- és Jogtudomány 1962/2. 199-224.) tanulmányait ebből az időszakból.
[15] Gál Gyula: Légitér és világűr. Jogtudományi Közlöny 1960/10. 565-574.o.
[16] A Tudományos Minősítő Bizottság hírei. Magyar Tudomány 1971/2. 129.o., valamint Elek István: Határok nélkül. Magyarország 1970/37. 22. o. A kandidátusi értekezés műhelyvitáját 1970.05.18-án (Magyar Hírlap 1970.05.16. IV. o.), a nyilvános vitát 1970.05.23-án tartották az Akadémián (Népszabadság, 1970.09.20.11. o.).
[17] L. még: Szádeczky-Kardoss László: A világűrkutatással kapcsolatos reális jogi problémák (Gondolatok Gál Gyula: "Space Law 1969" c. munkája megjelenése alkalmával). Jogtudományi Közlöny 1970/2. 127-130.o.
[18] Rövid életrajzát és legfontosabb publikációinak listáját l.: www.nevpont.hu/palyakep/gal-gyula-56160 (2021.10.14.). Fontos megjegyezni, hogy egy késői és kevéssé ismert művével (A dél-tiroli kérdés, Bp., Teleki, 1995) Gál saját fő témája, a világűrjog mellett mestere, Flachbarth Ernő legfontosabb kutatási területén, a kisebbségi jogok elmélete tárgyában is maradandót alkotott.
[19] Részletesen: Domaniczky Endre: Mádl Ferenc az Akadémián. Az első tizenöt év (1956-1971). Kézirat, 2021.
[20] Fejér Klára levele a Terimpex igazgatójának Gál Gyula aspirantúrája ügyében (1957.11.14., AL IX. osztály iratai 17. d., 3. dosszié).
[21] Kevéssé ismert, hogy Flachbarth Ernő Pécsett nemcsak nemzetközi közjogot, de nemzetközi magánjogot is előadott, e témában éppen Mádl pécsi időszakában jelent meg egy tartalmában és stílusában máig frissnek ható egyetemi jegyzete (Nemzetközi magánjog. Dr. Flachbarth Ernő egyetemi ny. r. tanár egyetemi előadásainak vezérfonala az 1950/51-es tanévben. MEFESZ, Pécs, 1951.). Erre tekintettel Flachbarth professzort is érdemes lenne a magyar nemzetközi magánjog tudományának korabeli művelői között -Szászy István és Világhy Miklós mellett - megemlíteni.
[22] Interjú Bruhács Jánossal (2021.05.05.), készítette: Domaniczky Endre.
[23] Gál Gyula könyvében a világűrjoggal foglalkozó magyar kutatók között említi Mádl Ferencet is. Gál Gyula: Világűrjog. KJK, Bp., 1964. 29. és 30. lj.
[24] Gál i.m. 29., 257, 259. o.
[25] Mádl Ferenc magyarul (Gál Gyula: Világűrjog, in: Állam és Jogtudomány 1965/4. 601-604.) és angolul (Gyula Gál: Space Law, in: Acta Juridica 1966/1-2. 179184.) is ismertette a könyvet.
[26] Az irat lelőhelye: Akadémiai Levéltár IX. osztály iratai 17. d., 3. dosszié. Aspiráns ügyek.
[27] Ez Gál Gyula születésekor a Debrecen központú 2. számú Kultúrmérnöki Hivatalt jelentette, amelynek hatásköre Bihar, Hajdú és Jász-Nagykun-Szolnok megyékre terjedt ki (Magyarország tiszti cím- és névtára 1927. 195. o.)
[28] A Magyar Jogász Egylet jogutód szervezete, 1948-ban hozták létre (1990-től ismét Magyar Jogász Egyletnek hívják).
[29] Nikosz Beloiannisz (1915-1952) görög szabadságharcos, a görög kommunista párt tagja. 1952-ben Görögországban kivégezték.
[30] Kocsis Mihály 1951-1956 között volt a pécsi jogi kar dékánja.
[31] Az egyházi esküvőre 1949.09.12-én került sor Debrecenben a Szt Anna templomban (Tiszántúli Néplap 1949.09.11.16.o.
[32] Gál Gyula az 1954-es tanácsválasztásra utalt. Ebben az évben a választást 11.28-án tartották.
[33] Gál Gyula 1944-1948 között volt a Kisgazdapárt tagja.
[34] A Magyar Szovjet Társaság 1945-ben alakult. 1957-től Magyar Szovjet Baráti Társaság néven működött.
[35] A Tudományos Ismeretterjesztő Társaságot 1953-1958 között Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatnak (TTIT) hívták.
[36] Gál Gyula: Az atlanti egyezmény. A japán különbékeszerződés. In: Kovács István (szerk.): Harc a békéért és a törvényességért. Tanulmányok a nemzetközi politika és a nemzetközi jog időszerű kérdéseiről. JÁKFK, Bp., 1953. 35-51.o. és Gál Gyula: A népirtás delictuma a nemzetközi jogban. In: Pécsi Tudományegyetem ÁJTK Évkönyve. Bp., 1954. 61-78. o.
[37] L. például: A Pécsi Tudományegyetem felszabadulási előadássorozata. Jogtudományi Közlöny 1955/6. 371-376. o.
[38] A Jogtudományi Közlöny munkájának értékelése a pécsi Állam- és Jogtudományi Kar tanácsülésén. Jogtudományi Közlöny 1954/5. 202-207.o., valamint "Tanulmányok az állam és jog kérdései köréből". Jogtudományi Közlöny 1955/3. 187-192. o. (a recenzió egyes részei a 188. és a 191. oldalakon).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző óraadó, PTE ÁJK Nemzetközi és Európajogi Tanszék.
Visszaugrás
