A Pécsi Jogi Kar 20. századi történetének az egyik meghatározó alakja Benedek Ferenc volt, aki a római jog professzoraként mind a magyar jogászkörökben, mind a nemzetközi romanisztika világában széleskörű elismertségnek örvendett.[1] A Kar dékánhelyetteseként és dékánjaként az 1970-es évek második felében tevékeny részt vállalt a pécsi jogászképzés irányításában. Mindemellett a pécsi egyetemtörténet egyik legjelentősebb könyvtárépítője. E téren folytatott munkájának eredménye a Pécsi Közgazdasági Kar kari szakkönyvtárának kiépítése, valamint a római jogi tanszéki könyvtár nemzetközi színvonalúvá történő fejlesztése is.
Benedek Ferenc 1926. január 30-án született egy nyugat-magyarországi kis községben, a Zala megyei Ozmánbükön. Édesapja Benedek Ferenc, édesanyja Bogár Julianna gazdálkodással foglalkozó kisbirtokosként önfeláldozó munkájukkal mindhárom gyermeküket tanítatták, egyetemi diplomát adva kezükbe. Benedek Ferenc a gimnázium alsó tagozatát a zalaegerszegi Deák Ferenc Gimnáziumban, a felsőt pedig a szombathelyi premontrei rend Szent Norbert Gimnáziumában végezte el, ahol 1944-ben érettségizett. Érettségi után egy évet töltött a szombathelyi Hittudományi Főiskolán. Az itt szerzett filozófiai és bibliatudományi ismereteit későbbi pályáján is eredményesen hasznosította. Jogi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karán kezdte 1945-ben.[2] Utolsó éves joghallgatóként 1950. szeptember 6-tól kap demonstrátori kinevezést a Közgazdaságtani Intézetébe, ahol könyvtárkezelőként dolgozott Kis-légi Nagy Dénes professzor mellett.[3] Kinevezésének feltétele volt, hogy a végző joghallgatók felkádere-zésére szervezett bizottság alkalmasnak találta tudományos munkakörben történő elhelyezkedésre. A felkáderező bizottság Pece Ferenc aláírásával a következő jellemzést adta a végzős Benedek Ferencről: "Szegényparaszti származású: szakmailag és ideológiailag jól felkészült, képzett. Alapos tudású, gondolkodó. Világnézetileg idealista felfogású, minek oka abban kereshető többek között, hogy egy évig hittudományi főiskolára járt, ahonnan mint pályatévesztettet eltanácsolták. Az utóbbi időben komoly törekvés látszott nála a dialektikus és történelmi materializmus elsajátításában. Úgy látszik, őszintén föl akarja számolni az idealista maradványokat. Még mindig zárkózottság és önálló kezdeményezés hiánya jellemzi. Megfelelő irányítás mellett a rábízott feladatokat lelkiismeretesen oldja meg. Pozitív nevelő ráhatással minden remény, tekintettel osztályhelyzetére és eddigi fejlődésére meg van arra, hogy politikailag tovább fejlődjön."[4] Későbbi tanszékvezetői, Óriás Nándor és Kislégi Nagy Dénes mellett nagy tisztelettel említi büntetőjog-professzorát, Irk Albertet, aki jeles vizsgáját követően egyik művének különnyomatával ajándékozta meg; valamint a legapróbb részkérdéseknek is nagy jelentőséget tulajdonító, precíz és igényes, nemzetközi jogot előadó professzorát, Flachbart Ernőt. Szakdolgozatát "A földtulajdoni formák a kései köztársaság korában" címmel római jogból írta.[5] Tanulmányait befejezve 1951-ben avatják summa cum laude eredménnyel jogi doktorrá.[6] Joghallgató éveiről később így nyilatkozott: "Igaz, hogy egy kemény, dogmatikus légkörben működött az egyetem, de még a régi professzoraink voltak. Ezért az egyetem mindenapjaiban ebből a dogmatikus szemléletből nagyon kevés volt érezhető. Persze ide is jöttek mindenféle marxista filozófiát tanító félművelt alakok, akik Marx műveit nem is ismerték, csak szemelvényeket olvastak belőle szovjet brosúrákból. Hegelt, Feuerbachot természetesen szintén nem ismerték, Smith-ről és Ricardóról nem is hallottak. Szóval nem túl magas fokon foglalkoztak a dolgokkal. De a "strammbeli profesz-szorátus", a régi gárda maradt. Kislégi Nagy Dénes professzor úr tanította például hallatlanul magas szinten a közgazdaságtant és a statisztikát. Igaz már marxi közgazdaságtant kellett előadnia."[7] Joghallgatóként nagy hatást gyakorolt rá a római jog akkori pécsi profesz-szora, Óriás Nándor. (Benedek Ferenc Óriás Nándorról: "Óriás professzornál hallgató voltam, majd két évig tanársegéd. Hetvenévesen ment nyugdíjba, majd élt még 35 évet. Azt is mondhatnám, véletlenül került a római jog közelébe. Gyulafehérvárról származott. Bécsbe küldték a Pázmáneumba - a Pázmány Péter Hittudományi Akadémiára. 1937-ben ő vette át a római jogot a karon, ahol 1955-ig tanított. Kiváló színész volt: előadta nemcsak a római jogot, hanem a római jog professzorát is. Fehér köpenyben járt, zamatos latin mondásokkal tűzdelte meg az előadásait. Nagyon jó előadó volt, formába öntötten, szabatosan adott elő, mondhatnám úgy is, nyomdakészen.").[8] Demonstrátori kinevezését követően 1950. november 23-tól gyakornoknak nevezik ki szintén a Jogi Karra.[9] Gyakornoki megbízását az 1950-51. tanévre Kocsis Mihály, a Kar akkori dékánja megújította, majd az 1952-53. tanévre a Polgári Perjogi Tanszékre Vinkler János egyetemi tanár mellé beosztotta. Tanársegédi kinevezését 1952. november 28-án írta alá a kar dé-
- 183/184 -
kánja. Fiatal tanársegédként több tárgy oktatásával is megbízták, így a római jogi szemináriumok mellett közgazdaságtani-statisztikai, illetve polgári perjogi kurzusokat is vezetett, mivel ekkor ebben a státusban heti 10 óra volt a kötelező óraterhelés ("címzett Benedek Ferenc egyetemi tanársegéd, Pécs: megbízom, hogy az 1954-55. tanév mindkét felében, a III. évfolyamon a "Polgári eljárásjog" című kollégiumot heti 3 gyakorlati órában, a II. évfolyamon a "Római jog" című kollégiumot heti 5 gyakorlati órában; a tanév I. felében, a III. évfolyamon "Politikai gazdaságtan" kollégiumot heti 1 gyakorlati órában vezesse le. Aláírás Kocsis Mihály dékán"))[10] Így Benedek egyrészt széles körű műveltséget szerezhetett, másrészt közvetlen munkatársa lett a római jog professzorának, Óriás Nándornak és a közgazdaságtant és statisztikát előadó Kislégi Nagy Dénesnek is. A magas óraterhek ellenére a tanársegédi fizetés nagyon alacsony volta miatt a kari vezetés engedélyezte számára, hogy a Pécsi Közgazdasági Technikum ipari tagozatán további heti 10 órában politikai gazdaságtant oktathasson.[11] Benedek pályakezdésére rányomta bélyegét az 50-es évek korának szelleme, annak negatív hatásai őt sem kerülhették el. Bár tanársegédként szakmai munkájáról elismerően szóltak, őt is elérték az akkori időkben gyakori rosszindulatú feljelentések. Szülőföldjének, Zala megye kommunista pártjának beadványára az oktatási miniszter utasította Kocsis Mihály dékánt, hogy folytasson le vizsgálatot Benedek Ferenc egyetemi tanársegéd magatartása miatt, és erről tegyen jelentést.[12] Ebben a jelentésben Kocsis megemlíti, hogy már 1955 tavaszán javaslatot tett Benedeknek a karról történő eltávolítására. ("Évek óta ismerem, egy esztendő óta közvetlen munkatársam, mert tanszékemen dolgozik, innen állíthatom, hogy tanársegédi munkája kifogástalan. Ennek ellenére 1955. év tavaszán javaslatot tettem az Oktatási Minisztériumban, hogy járuljon hozzá, hogy minőségi emelés címén küldjük el az egyetemről. A javaslatom döntő oka az, hogy Benedek Ferenc nem mutat kedvet és szilárd eltökéltséget arra, hogy a tudományt olyan fokban művelje, hogy ezen a téren magasabb képzést sajátítson el és majdan egyetemi tanár legyen". "A fenti főindok mellett figyelemmel kellett lennem arra is, hogy Benedek Ferenc nem akar - minden segítség és megfelelő ösztönzés, irányítás mellett és ellenére sem - osztályszármazásának megfelelően mozgalmi munkában részt venni és Pártunk felé érdeklődni, fordulni (sic!). Osztályszármazása nem tükröződik egész fejlődésének irányában és tartalmá-ban.").[13] Kocsis jelentésében igyekszik az apja kulák volta és népi demokrácia ellenessége miatt vizsgálat alá vont Benedeket szakszerű és megbízható oktatói munkája miatt megvédeni, de egyben a hittudományi főiskolai tanulmányait és "templomba járó" magatartását, valamint a mozgalmi munka hiányát terhére értékelte.[14] Végül a jelentésben Kocsis Mihály dékán még egyszer indítványozta Benedek egyetemről történő eltávolítását ("A fentiek folytán Benedek Ferenccel szemben nem teszek más intézkedést, mint továbbra is szorgalmazom, hogy menjen át más szolgálati ágba. Mivel nálunk a tanársegédi munkát elvégezte és szorgalmasan dolgozik, politikailag is fejlődik, vallásos nézeteit - lassan bár - de levetkőzi, az Oktatási Minisztériumban azt kértem, hogy akkor tegyük át más szolgálati ágba, ha megfelelő állást tudnak neki biztosítani. Ez folyamatban van, s ha ez biztosítható, tőlünk elküldjük. Ha azonban a Kedves Elvtársaknak adatai, tájékoztatásai lennének Benedek Ferencre nézve vagy ennek szüleivel való kapcsolatára, kérem közöljék velünk, és azokhoz képest teszek újabb, célravezető intézkedést. Elvtársi üdvözlettel: Pécs, 1955. szeptember 20. dr. Kocsis Mihály dékán, az egyetem vezetője"). A válasszal Zala megyében nem lehettek megelégedve, ugyanis pár hónappal később, 1956. január hó 6. napján a Magyar Dolgozók Pártja zalaegerszegi Járási Bizottsága az egyetem személyzeti osztályának levelére a következő információt adta Benedek Ferenc tanársegédről. "Benedek Ferenc ozmánbüki lakos 31 kholdas kulák, aki természetszerűleg osztályhelyzeténél fogva szembe áll úgy a Párttal, valamint a Népidemokratikus (sic!) államunkkal szemben. Bár nyíltan nem mer szembefordulni, de az ismerősein keresztül állandóan izgat a faluba lévő termelőszövetkezet ellen és a legnagyobb dologidőben csalogatja el a termelőszövetkezeti tagokat dolgozni a saját földjére. Bár a beadást és az adóját teljesíti, azonban ezen a téren is sok kárt okoz, mert a dolgozó parasztok körében állandóan igyekszik elégedetlenséget szítani, a beadás és adófizetés terén. Nekünk az az álláspontunk és kérjük az elvtársakat, hogy a kuláknak a fiát ifj. Benedek Ferencet ne tűrjék meg az egyetemen. Van nekünk a mi országunkban sok becsületes munkás és dolgozó paraszt fiatalunk, azokat tanítsuk elsősorban. Ifj. Benedek Ferenc kulákcsemete pedig menjen haza és segítsen az apja birtokában (sic!) dolgozni, hogy ne a termelőszövetkezeti tagokat hívogassa el földjére dolgozni." 1955-től, Óriás Nándor nyugdíjazásával Halász Aladárt nevezik ki a római jogi tanszék élére, s Benedek ettől kezdődően már kizárólag a római jogra beosztott oktatóként szemináriumokat, praktikumokat, speciális kollégiumokat szervezett és tartott meg.[15] Az őt ért támadások után szinte kész csodának tekinthető, hogy az egyetemen maradhatott. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az 1956-os esztendőben Óriás Nándor helyett Halász Aladár lett a tanszékvezetője ((Sólyom László Halász Aladárról: "...A professzor egy pesti ügyvéd volt, aki a római jog tudományában semmi nyomot nem hagyott - azért lett tanszékvezető, mert Rákosi védője volt a Rákosi-perben."), aki Budapestről lejárva jelentős befolyással rendelkezett, így a tanársegéde is viszonylagos védettséget élvezett. Benedek Ferenc az 1956. októberi-novemberi eseményeket visszafogottan szemlélte, a tanítási szü-
- 184/185 -
netet arra igyekezett felhasználni, hogy a Római Jogi Szeminárium könyvtárát rendezgette. Bár szakmai munkájára továbbra is igényt tartottak - ennek jeleként 1957-ben a Jogi Kar dékánja, Kauser Lipót április 1-jétől szeptember 15-ig terjedő időszakra a magyar állam- és jogtörténet tárgy előadásával bízta meg Benedek Ferenc tanársegédet[16] -, a politikai bizalmatlanság jeleként fizetési fokozatában történő előresorolását mellőzték. Emiatt 1956. december 10-én a Munkaügyi Egyeztető Bizottsághoz fordult. (Tisztelt Munkaügyi Egyeztető Bizottság! A besorolásom tárgyában kelt határozatot rám nézve sérelmesnek tartom, ellene ezennel tisztelettel fellebbezéssel élek, s kérem oly módon történő megváltoztatását, hogy besorolásom tanársegédi II. korcsoport 2. fokozatába történjék. Fellebbezésem indoklásául az alábbiakra kívánok rámutatni: 1. A pécsi jogi kar tanársegédei közül egyedül vagyok olyan, akit korcsoportjában a legalacsonyabb fokozatba soroltak be. Ez a pejoratív megkülönböztetés annál inkább szembeszökő, mivel kartársaim egy része a legmagasabb fokozatba nyert beosztást. Ebben az elbánásban tehát igen nagyfokú leértékelésemet kell látnom.......5. Végezetül legyen szabad felemlítenem, hogy megítélésemnél az utóbbi évben kifejezetten vagy sejthetően súlyosan esett latba az a törvénytelen eljárás, amellyel szüleimet az 1955. márciusát követő időben kuláknak, tehát osztályellenségnek minősítették, s ennek folyománya, az akkori otthoni szervek részéről folytatott hajszának helyzetemre is állandóan tapasztalható kihatása volt. Szüleim vonatkozásában a törvénytelen állapot megszüntetése és jóvátétele már ez év júniusában megtörtént azzal, hogy őket rehabilitálták. Úgy gondolom, helyes, ha ennek következményei irányomban is levonatnak. Pécs, 1956. december 10. dr. Benedek Ferenc e. tanársegéd.) Az illetékes fórum panaszát megalapozottnak tartva, határozatban kötelezte a dékánt, hogy részesítse fizetésemelésben.[17]
Egyetemi adjunktussá 1960. május 28-án nevezte ki Bihari Ottó, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, 1960. június 1-jei hatállyal.[18] Adjunktusként továbbra is szemináriumokat vezetett nappali tagozatos hallgatók részére, levelező tagozatos hallgatóknak pedig fakultatív konzultációkat tartott Pécsett. 1961-ben két hónapos tanulmányúton, állami ösztöndíjjal Rómában folytatott kutatásokat. Halász Aladár nyugdíjba vonulásával 1964. augusztus 1-jétől kapott megbízást a Római Jogi Tanszék vezetésére, s ettől kezdődően a nappali tagozaton is ő tartotta a római jogi előadásokat.[19] 1965-ben Molnár Lajos, a Művelődésügyi Minisztérium miniszterhelyettese augusztus hó 1-jei hatállyal egyetemi docensé nevezte ki.[20] 1969-ben másodszor tér vissza 3 hónapos olasz állami ösztöndíj keretében a Volterra professzor által irányított "Istituto di Di-ritto Romano e dei Diritti Orientali" falai közé, ahol alkalma nyílott a római jogi kutatások élvonalában álló olasz romanisztika szinte valamennyi neves képviselőjével közelebbről is megismerkedni. Kandidátusi dolgozatát 1969-ben védte meg "Jogalap nélküli gazdagodás a római jogban" címmel.[21] Sajnos a mű nem került kiadásra. A tanszék munkájában jelentős változást hozott, hogy a tanszékvezető munkáját 1971-től Éles Gyula tanársegédként nagymértékben segítette, jelentős oktatási és vizsgáztatási terhet magára vállalva.[22] Így a Halász Aladár nyugdíjazását megelőző időszakhoz hasonlóan ismét két főre nőtt a tanszéki oktatói állomány. A Pécsi Jogi Kar történetében elsőként Benedek Ferenc hozta létre a római jogi tudományos diákkört azon hallgatók számára, akik az érdeklődésen túl a kutatáshoz szükséges latin és modern idegen nyelvi ismereteknek is a birtokában voltak. Az itt elkészült munkákból számos szakdolgozat született, illetve az országos diákköri konferenciákon számos fődíjat és díjat is nyertek. A római jog oktatása mellett az 1973-74. tanévben Rudolf Lóránd professzor nyugdíjba vonulása miatt a polgári jog dologi és kötelmi jogi részét is előadta.[23] A Pécsi Tudományegyetem rektora, Földvári József 1976. július 1-jétől kezdődően 1977. június 30-ig a Családjogi Tanszék vezetésével is megbízta. Egyetemi tanári pályázatát 1978. március 15-én nyújtotta be. A pályázat véleményezésére a kar 3 tagú bizottságot küldött ki Csizmadia Andor egyetemi tanár, a Jogtörténeti Tanszék tanszékvezetője elnökletével. A bizottság tagjai voltak még Földes Iván és Szotáczki Mihály tanszékvezető egyetemi tanárok. A bizottság Benedek pályázatának értékelésénél szükségesnek tartotta megemlíteni az alábbiakat: "Oktatómunkáját mindig magas fokú szakmai és pedagógiai felkészültséggel végezte. Előadásait lelkiismeretes felkészülés, gazdag tárgyszeretet és a jogászképzés tantervében szereplő számos tárgy anyagára való utalások, nemkülönben a hallgatók részéről megnyilvánuló nagy érdeklődés jellemzi. Oktatómunkájában önmagával szemben, a vizsgákon pedig a hallgatókkal szemben kellően igényes. ...Ki kell emelnünk a pályázó széleskörű állam- és jogtudományi, valamint társadalomtudományi, filozófiai kulturáltságát...."[24] Egyetemi tanárrá Polinszky Károly oktatási miniszter nevezte ki 1978. július 1-jei hatállyal a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Római Jogi Tanszékére.[25]
Az egyetemi közéletben is jelentős szerepet játszott, hiszen 1975 októberétől 1978 júniusáig a Kar dékánhelyettese. 1978. júliusában 3 éves időtartamra
- 185/186 -
a Pécsi Jogi Kar dékánjának is megválasztották. Hivatali idejének időszakára a pécsi jogászképzés megszüntetésének fenyegető réme végleg elhárult (A Pécsi Jogi Kar esetleges megszüntetéséről Sólyom László: "Talán '57-ben történt, hogy el akarták vinni Pécsről a jogi kart, tehát megszűnt volna a tudományegyetem, amelynek Szegedre vitt bölcsészkara után csak ez az egy kara maradt. Akkor elhatároztam, hogy tiltakozni fogok. Két osztálytársammal írtuk fel a falakra a téli sötétben este hét és kilenc között, hogy »El a kezekkel a jogi kartól.« Felírtuk az egyetemi könyvtárra, gimnáziumokra, középületekre. Másnap megnéztük, gondosan le volt mindegyik sikálva."))[16]
Dékáni megbízatásának lejárta után ismételten a tudományos munka kerül előtérbe életében, ekkor választják meg számos országos jelentőségű tudományos közéleti tisztségre, illetve "A tulajdonjog petitorius és possessorius védelme a római jogban" címmel tervezett nagydoktori értekezésének résztanulmányait is ekkortól teszi közzé.[27] 1961 és 1969 után 1982-ben harmadszor is visszatért az örök városba. Tanítványai évtizedek múlva is emlegették az ezekről a hónapokról szóló történeteit, azt a hangulatot, amelyet az olasz kisvárosok látogatása után lelkesen és sajátos, egyéni stílusában csak ő tudott megfesteni.[28] A Nyugat-Európától elzárt Magyarországon a 70-es és 80-as években sok pécsi diáknak az ő személye jelentette a kapcsolódási pontot az európai kultúrához és a német és olasz egyetemek szellemi kisugárzásához. Olaszországi ösztöndíjas hónapjai során gondot fordított széles körű szakmai ismeretség kiépítésére is, elsősorban olasz, német, francia és spanyol romanisták körében. Szerteágazó kapcsolatait a későbbiekben a tanszéki könyvtár fejlesztése érdekében is haszonnal kamatoztatta. Nagydoktori értekezése sajnos nem készült el, aminek egyik oka - a saját magával szemben támasztott magas szintű elvárások mellett - az őt sújtó jelentős óratartási és vizsgáztatási kötelezettség volt, hiszen 1985-ben Éles Gyula adjunktus korai halála miatt ismételten egy főre csökkent a tanszék személyi állománya. Újra kell kezdenie a tanszéképítést úgy, mint 20 évvel korábban, amikor fiatal docensként átvette a tanszékvezetést. Ennek a munkának az eredményeképp az 1980-as évek második felében Bence József óraadóként, illetve Bessenyő András tanársegédként került a tanszékre.[29] Közben egykori diákkörös tanítványai 1986. április 24-én "Él-e még a római jog" címmel tudományos ülést szerveztek, amellyel egyúttal a 100 éves Óriás Nándor és a 60 éves Benedek Ferenc előtt is tiszteletüket kívánták kifejezni.[30] A rendszerváltás idején elnöke az Emléktábla Bizottságnak, amely feladatául tűzte ki a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem világégésben elhunyt oktatóinak és hallgatóinak méltó emlékművet állítani az egyetemen.[31] Az 1990-es évektől idejének túlnyomó részét a tanszéki utánpótlás-nevelésével és tervezett római magánjogi tankönyvének írásával töltötte. A fiatal romanistákkal mindig nagy lelkesedéssel foglalkozott, s ennek köszönhetően valamennyi pécsi és több magyarországi római jogász is mestereként tiszteli. A tervezett magánjogi tankönyvből a dologi jogi és a kötelmi jogi fejezetet megjelentette, de sajnos a teljes mű elkészítésére már nem maradt ideje.[32] 70 éves korában, 1996. január 1-jén vonul nyugdíjba. Ebből az alkalomból a Janus Pannonius Tudományegyetem a professor emeritus címet ítélte meg számára, illetve 70. születésnapját tanítványai ünnepi emlékkötet átadásával ünnepel-ték.[33] A római jogtól továbbra sem szakadt el, sőt professor emeritusként még intenzívebben vett részt az oktatásban és vizsgáztatásban. Nyugdíjasévei alatt is nagy hatású római jogi előadásokat tartott levelező tagozatos hallgatóknak. Megbízhatóságát és munkabírását jelzi az a körülmény is, hogy a 70 és 80 éves kora között meghirdetett római jogi konzultációs óráit, vizsgáit mindig a hónapokkal korábban megadott időpontban tartotta, soha nem szorult helyettesítésre. Tudományos kutatásait sem hagyta abba, erről két emeritus pályatársa (tres faciunt collegium), Zlinszky János és Molnár Imre professzorok tiszteletére kiadott emlékkötetekben megjelent római büntetőjogi tárgyú tanulmányai is ékesen tanúskodnak.[34] Tudományos sikereinek alapját boldog családi élete biztosította, a háttérben szerényen meghúzódó, de mindig támogató feleség, a jogvégzett, sikeres szakmai pályát befutó fia és három unokája, akik nyugdíjaséveinek örömforrásai voltak. 2006. február 2-3-án Benedek Ferenc 80. születésnapja tiszteletére került megrendezésre Pécsett a Római Jogászok II. Országos Találkozója. A tudományos ülésen szinte valamennyi magyar jogi kar romanistái részt vettek vagyonjogi tárgyú referátumaikkal. Betegségéről tudomást sem véve végighallgatta valamennyi előadást, a vitában a tőle megszokott luciditással és eleganciával vett részt. Fáradhatatlanul folytatta az oktatást és a tanszéki munkát 80 éves kora után is. Már azt a látszatot keltette tanszéki kollégáiban, hogy neki még a lehetetlen is sikerülhet, a gyógyíthatatlan betegséget is legyőzi. 81. születésnapját vizsgáztatással töltötte, az első szemeszter értékelését a tanszék vele együtt végezte, aktív részvételével meghatározásra kerültek a 2006-2007. tanév második szemeszterének feladatai.[35] Ő ebben már nem tudott részt venni, mivel 2007. február 15-én elhunyt.
Benedek Ferenc a kari közélet mellett az országos és nemzetközi tudományos életben is aktív szerepet vállalt. Minisztériumi felkérésre a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Intézete megalakulásakor közel két évig tagja volt
- 186/187 -
az ún. Karközi Bizottságnak, amely személyi kérdésekben, oktatói, vezetői pályázatoknál javaslattételi és véleményezési jogkörrel rendelkezett.[36] Ezen túl 1980-1990 között az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának, a szegedi és a pécsi egyetemek doktori és habilitációs bizottságainak is tagja volt. Benedek Ferenc tagja volt a brüsszeli székhelyű "Société Internationale des Droits de l'Antiquité" és a római székhelyű "Gruppo di Ricerca nella Diffusione del Diritto Romano" nemzetközi társaságoknak, valamint a budapesti székhelyű Ókortudományi Társaságnak.
Évtizedeken keresztül a Római Jogi Tanszék tanszékvezetője, a Pécsi Jogi Kar meghatározó személyisége volt, aki megkérdőjelezhetetlen tekintélyre tett szert. 1971-től 1975-ig a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Pécsi Kihelyezett Nappali tagozata könyvtárának megszervezője és vezetője volt. Tevékenységével a 1970-es években létrehozott Pécsi Közgazdaság-tudományi Kar tudományos és oktatási célokat szolgáló kari könyvtárának alapjait rakta le. Megbízatásának megszűnésekor a könyvtári állomány mintegy 21 000 kötetből állt.[37] Miután a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az 1975. augusztus 28-án tartott ülésén a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Pécsi Kihelyezett Nappali Tagozatát a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karává szervezte, a Pécsi Tudományegyetem kétkarú felsőoktatási intézménnyé vált. Az oktatási miniszter az Állam- és Jogtudományi Kar hivatalban lévő dékánját, Földvári Józsefet nevezte ki az új, kétkarú társadalomtudományi intézmény élére rektornak, ezért új dékán megválasztása vált szükségessé. Az 1975. október 29-én a kari tanácsteremben tartott Kari Tanács előbb Ádám Antal egyetemi tanárt dékánná, majd Benedek Ferenc egyetemi docenst a Kar dékánhelyettesévé (20 igen, egy nem és egy tartózkodás mellett) választotta. A dékánhelyettes feladat- és hatáskörébe tartozott a kari külkapcsolatok összefogása és szervezése, a jogászkollégium és a megyei ifjúsági klubok felügyelete, a kari jegyzetek és tankönyvek tematikai és tartalmi vitáinak szervezése, a felvételi előkészítő szervezetek (FEB, SZEB) tevékenységének összefogása, a Zala megyei szervekkel folytatott együttműködés szervezése.[38] Dékánhelyettesi feladatait kollégái által elismerten és eredményesen végezte, így az 1978. április 11-én tartott Kari Tanács, Földvári József rektor javaslatára, dékánná választotta.[39] Dékáni működését rendkívül feszült helyzetben kezdte meg, hiszen ekkor került napirendre az új egyetemi és kari struktúra kialakításának szükségszerűsége, ami a tanszékek összevonásával nagyobb szervezeti egységek kialakítását tűzte ki feladatául. Ez óhatatlanul egyes tanszékek, illetve személyek sérelmével járó folyamat volt. Emellett az új szervezeti rend megszüntette a dékánhelyettesi tisztséget, ami a dékánra újabb adminisztratív terheket rótt. Ezt a karra erőltetett nem túl szerencsés megoldást később ugyan megszüntették, de Benedek teljes dékáni ciklusát helyettes nélkül töltötte ki.[40] Dékáni megbízatásának főbb eredményei között szerepel az új kari struktúra, az új tantárgyi programok kidolgozása, új tanulmányi és vizsgaszabályzat bevezetése, a speciális kollégiumok rendszerének továbbfejlesztése, valamint a szakmai gyakorlatok rendszerének célszerű megreformálása. Dékánként ő újította fel azt a hagyományt, hogy a kar 70. életévét betöltött, nyugdíjba vonuló professzorai tiszteletére emlékkötetet jelentetnek meg ("Dékán: Csizmadia Andor professzor 70. születésnapjáról a Kar - már korábbi elgondolásának megfelelően - emlékkönyv kiadásával kíván megemlékezni, a könyv már a korrektura állapotában van, elkészülte után ünnepélyes keretek között a kari tanács ülésén szándékozunk azt az ünnepeltnek átnyújtani. A Kar ezzel rég esedékes tradíciót kíván megalapozni.").[41] Hivatali idejének lejártakor a kari szervek, professzortársai és a kari tanács is kifejezte elismerését hozzáértő, pontos és tapintatos vezetői tevékenységéért (Dr. Földvári József rektor: Az egyetem vezetése dr. Benedek Ferenc munkájával kapcsolatban azt a véleményt alakította ki, hogy nevezett tevékenysége elősegítette a jogi kar hagyományainak, illetve a kartól joggal elvárható színvonalnak megfelelő oktató- és kutatómunkát. Korrekt, egészséges légkört alakított ki a Karon belül, amely elősegítette a jó munkavégzést. Az egyetemi vezetés köszönetet mond dr. Benedek Ferencnek hároméves dékáni tevékenységéért.... ...az egyetemi pártvezetőség köszönetét fejezi ki dr. Benedek Ferenc egyetemi tanár dékánnak azért a lelkiismeretes munkáért, amelyet a kar társadalmi és a kar vezetésében végzett. Dr. Benedek Ferenc részvétele a kar és az egyetem közéletében az elmúlt 10 évben különös jelentőséggel bír. A közel fél évtizedig tartó munkájának eredményeként a Közgazdaság-tudományi Kar olyan könyvtárat hozott létre, amely országosan is figyelemre méltó. Három évig dékánhelyettesként, három évig dékánként tevékenykedett. Ebben az időszakban többek között olyan jelentős egyetemi és kari feladatok megoldásában vállalt jelentős szerepet, mint a tantárgyi programok kialakítása, a kar belső szervezetének kiépítése, az új tanulmányi és vizsgaszabályzat bevezetésével együtt járó teendők ellátása. Jelentős és eredményes erőfeszítéseket tett a speciális kollégiumok rendszerének továbbfejlesztésére, a szakmai gyakorlatok rendszerének célszerű megreformálására. Az egyetemi pártvezetőség kéri dr. Benedek Ference egyetemi tanárt, hogy a jövőben
- 187/188 -
is vegyen részt a kari és az egyetemi közéletben, mert véleményei a kari és az egyetemi pártvezetőség számára mindig figyelemre méltóak és iránymutató jellegűek.").[42]
Benedek tekintélye azonban nem státusának volt köszönhető, hanem római jogászként végzett oktatói, kutatói munkásságának eredménye volt. A római jogot elsősorban a polgári jog oktatásának történetidogmatikai bevezetésének tekintette, amelynek gyakorlati célja a jogászi gondolkodásmód és a mai jogtudomány terminológiai alapjainak megismertetése voltak. Előadásainak középpontjában a római dologi és kötelmi jog intézményei álltak, azokat részletesen, a rá jellemző gyakorlati, racionális szellemességgel tárgyalta. A római jog tananyagának további részeiről az alacsony óraszám miatt inkább csak vázlatos áttekintést nyújtott. A vizsgáztatás során elvárta hallgatóitól az alapvető jogtételek és fogalmak szabatos ismeretét, a lényeges összefüggések megértését és a legfontosabb terminusok helyes használatát. Ennek következtében római jogi vizsgáinak szigora országosan ismert volt, ugyanakkor a tárgy a joghallgatók körében az egyik legkedveltebbek közé tartozott, amihez nagymértékben hozzájárult objektív hozzáállása is. ("A leginkább kedvelt, egyetemünkön oktatott tárgyak megoszlása nagyon tanulságos lehet. A közismerten szigoráról (de objektivitásáról) híres Római Jogi Tanszék elismerését bizonyítja pl. a 711. évfolyamos hallgató közül 49 római jogot kedvelő hallgató. Ezt az érdeklődést bizonyítja az is, hogy a 25 fő (a megkérdezett 80-ból) másodéves is említette a római jogot.")[43] A tudományos érdeklődést mutató hallgatóival szemben nagy elvárásokat támasztott, pályafutásuk elindításában jelentős segítséget nyújtott. Ennek eredményeképpen a Kar jelenlegi professzorainak jelentős hányada mestereként tiszteli, a magánjogász professzorrá lett tanítványai pedig a budapesti jogi karokon is oktatnak (például Mádl Ferenc és Sólyom László). Római jogászként ő volt a mestere a fiatalon elhunyt Éles Gyulának, a tudományos fokozatot szerzett Bessenyő Andrásnak (ő joghallgatóként nem Benedeket, hanem Brósz Róbertet hallgatta) és Pókecz Kovács Attilának, illetve a még fokozatszerzés előtt álló Jusztinger Jánosnak. Így túlzás nélkül kijelenthető, hogy a pécsi romanista iskola megalapítója is volt. A fiatal romanisták Pécsett történő sikeres pályakezdéséhez nagymértékben hozzájárult az általa kiépített, mintegy 5000 kötetből és a közel 1000 tétel folyóiratból álló tanszéki könyvtár, amely nemzetközi színvonalon áll.
Széles körű jogi műveltségét és sokrétű oktatási tapasztalatát hasznosítva Benedek Ferenc a pályája utolsó szakaszán megjelent római büntetőjogi tanulmányait leszámítva a római magánjog tanulmányozásának, kutatásának szentelte életét.[44] Ebben a tevékenységében szilárd idegen nyelvi ismereteire támaszkodhatott. Előadóképes volt német és olasz nyelven, beszélt franciául, olvasott latinul, olaszul, angolul és spanyolul. Bár monográfiája nem jelent meg és sajnos tankönyve is befejezetlen maradt, mégis az egyik nemzetközileg legismertebb és legelismertebb magyar romanista volt (Sólyom László Benedekről: "Benedektől meg lehetett tanulni, hogy mi a tudomány. Azt is, hogy van egy hivatalos rangsor, s ettől függetlenül egy érvényes szellemi értékrend. Ő keveset írt, de rengeteget olvasott, ismerte a könyvek és a könyvtárak világát... .").[45] Ennek a ténynek meggyőző bizonyítéka, hogy a római magánjog külföldi irodalmában meghatározó jelentőséggel bíró Max Kaser "Das römische Privatrecht" című munkája hét alkalommal is hivatkozik Benedek tanulmányaira, illetve a külföldi szaklapok az 1970-es évektől kezdődően folyamatosan referáltak megjelent munkáiról.[46] Így a benedeki tudományos "oeuvre" elsősorban romanisztikai szakcikkein keresztül ismerhető meg. A római magánjog keretén belül elsősorban a személyi és családjog, a dologi jog, valamint a kötelmi jog területéről jelentek meg művei.
A személyjog területére esik a rabszolgák jogállását érintő, 1963-ban megjelent tanulmánya "A Senatus Consultum Silanianum" címmel.[47] A mű sikerét jól érzékelteti az a tény, hogy hatására tudományos kutatások középpontjába került ez az i. sz. 10-ben hozott szenátusi határozat, amely azoknak a rabszolgáknak a halálbüntetéssel történő szankcionálását írta elő, akik tulajdonosukkal egy tető alatt tartózkodtak, mialatt ő erőszakos halállal halt, mivel urukat veszni hagyták ahelyett, hogy a támadástól megvédelmezték volna. Benedek találóan mutat rá - Ihering és Szászy Schwarz Gusztáv követőjeként (Benedek Ferenc: "...Szászy-Schwarzot én nagyon nagyra tartom. Ő a múlt század végén, e század elején élt. Hallatlan lucidus valaki volt, nagyon értelmes, a nagy német jogász, Ihering tanítványa. Ha valaki megkérdezné, ki volt a mesterem, őt mondanám, pedig már régen meghalt, amikor én születtem. Tőle tanultam a legtöbbet, őt próbáltam mindig követni: nehéz dolgokról egyszerűen, gyakorlatiasan beszélni. Rájönni arra, hogy egy-egy intézménynek mi a rációja, a funkciója. ...")[48] -, hogy a szenátusi határozat remek példája a rabszolgatartók osztályérdeke és az örökösök egyéni anyagi érdeke között megtalált ideális jogi megoldásnak. A római családjog körében folytatott kutatásait tette közzé 1979-ben "A manus-szerzés és a házasságkötés alakszerűségei a római
- 188/189 -
jogban" című tanulmányában.[49] Benedek a források elemzése alapján ebben a munkájában meggyőzően érvelt a manust alapító ügyletek és a házasságkötés közti distinkció mellett. Rámutatott, hogy a közfelfogással szemben a manust alapító ügyletek nagyon korán eltűntek a római jogból. Bár a coemptio tartotta magát legtovább, ez az intézmény sem élte túl a köztársaság utolsó századát.
Kedvenc kutatási területe a dologi jog körében a római tulajdonjog volt. Már első tudományos közleményével - melyet e területen végzett kutatásai alapján tett közzé - nagy elismertséget szerzett, amelyet a "Iusta causa traditionis a római jogban" címmel 1959-ben jelentetett meg magyar nyelven, majd 1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában német nyelven.[50] Számos külföldi szerző hivatkozott erre a művére.[51] Már ebben a dolgozatban felszínre kerültek azok a kérdések, amelyek Benedeket a későbbiekben is foglalkoztatták (például a jóhiszemű birtokszerzés, az actio Publiciana, a derelictio, a senatusconsultum Ma-cedonianum, a jogalap nélküli gazdagodás problémakörei). Dologi jogi kutatásai körében meghatározó jelentőségűek a derelictio, a iactus missilium, az actio Publiciana, a gyümölcsszedés és elbirtoklás kérdéseiről publikált tanulmányai is. Olyan kérdéseket igyekezett vizsgálni, amelyeket a római jogi kutatások vagy elhanyagoltak, vagy megítélése szerint a kutatások zsákutcába jutottak, ezért szükségessé vált új nézőpontba helyezésük.
A "Tulajdonszerzés gyümölcsökön a római jogban" című 1978-ban megjelent tanulmányában a gyümölcsökön, mint a mezőgazdasági termelés végtermékein létrejövő, eredeti szerzésmóddal megvalósuló tulajdonszerzés jelentőségét hangsúlyozta a forgalom biztonsága szempontjából. Vizsgálódásainak középpontjában a gyümölcsöző dolgok jóhiszemű birtokosai álltak - akik többnyire tulajdonosok is -, akik a separatio időpontjától a gyümölcsök tulajdonosaivá váltak. Véleménye szerint a jóhiszemű birtokosoknak, amennyiben tulajdonpert indítanak ellenük, mint pervesztes alpereseknek az időközi gyümölcsök kiadásához kapcsolódó kötelezettsége a klasszikus jog időszakától a jusztiniánuszi jog időszakáig azért változott, mivel Jusztiniánusz az elbirtoklási időt felemelte.[52]
A "probatio diabolica kérdéséhez" című 1980-ban megjelent szakcikkében a romanisztika évszázados vitatémájához szólt hozzá, amikor a 'diabolica', 'ördögi' jelzővel illetett bizonyítás nehézségeire mutat rá abban az esetben, amikor a tulajdonperben a felperes abba a nehézségbe ütközik, hogy az alperes birtokában lévő dolog feletti tulajdonbizonyítása során valamilyen származékos szerzésmódra hivatkozik. Ha ugyanis származékos szerzésre hivatkozik a felperes, akkor tulajdonjoga attól függ, hogy elődje tulajdonos volt-e. Ebből az következik, hogy a perbeli ellenfele tagadása esetén elődje tulajdonjogát is tartozik bizonyítani a pert indító felperes, s ha ő is származékos úton szerzett, akkor az elődjéét is, egészen addig, amíg az elődök láncolatában eredeti szerzéshez nem ér. Benedek találóan érvel álláspontja mellett, amikor kifejti, hogy az átruházás mindig kétesélyes: lehetséges, hogy a szerző tulajdonossá lett, de az sincs kizárva, hogy tulajdonjogot szerezni nem tudott. A szükségszerűen bizonytalan helyzet azonban az elbirtoklás (usucapio) révén biztossá változik. Így szerinte a származékos szerzésmódoknak usucapiós tényállásként kezelése elkerülhetetlen az olyan társadalomban mint az ókori római volt, ahol a kereskedelmi forgalomban való jóhiszemű szerzés elvét és a telekkönyvi tulajdont még nem ismerték.[53]
"Jóhiszemű tulajdonszerzés ingó dolgok felett és a »nemo plus iuris« elve" című 1982-ben megjelent munkájában leszögezi azt a tényt, hogy már a római jogot is áthatotta a jóhiszemű tulajdonszerzés eszméje. Ugyanis a forgalomban szerző valamennyi származékos szerzés esetén lehetővé tette, hogy ha a jóhiszemű szerző a dolgot meghatározott időn keresztül birtokolta, akkor az elbirtoklás következtében tulajdonjogot szerezhetett. A jóhiszemű szerzőnek az usucapio alapján történő tulajdonszerzése azt eredményezte, hogy a római jog nem kényszerült "áttörni" a nemo plus iuris elvét, ugyanakkor a forgalom biztonságát is garantálni tudta.[54]
"így szórták a pénzt Rómában. A iactus missilium problémája a római jogban" című tanulmánya szintén 1982-ben jelent meg a Jogtudományi Közlönyben, amelyben azokról a missilia jellegű dolgokról értekezett, amelyeket a köztársaságkori és császárkori magisztrátusok vagy a tisztségre jelöltek vagy bárki mások szoktak a köznép lekenyerezése végett a tömegbe szórni. A missilia többnyire pénzt, de hüvelyeseket és élelmiszerjegyet, színház- és cirkuszjegyet is jelölhetett. A nép közé szórt missilium felett a birtokba vevő rögtön tulajdonjogot szerzett. Ezt a tényt a szerzők többsége azzal magyarázta, hogy Jusztiniánusz a iactus missiliumot határozatlan személy részére történő traditiónak tekintette, márpedig szerintük a traditióval a tulajdonjog nyomban a szerző félre szállt át. Benedek vitatja ezt az álláspontot, hiszen a traditio csak akkor fog tulajdonjogot eredményezni, ha az átruházó maga is az volt. Ezért szerinte a szabályozás különlegességét az egyéb derelikciós esetekhez képest abban a tényben kell keresnünk, hogy a tömeg közé szórt pénz sajátos dolog. A pénzdarabok (nummi) olyan dolgok, amelyeket nem lehet individualizálni, egymástól megkülönböztetni. Ezért
- 189/190 -
pénzdaraboknál elbirtoklásra gondolni - mint a res derelicta esetében általában - gyakorlati okból képtelenség. Így tehát az usucapio lehetetlensége, nem pedig a pénzt szóró akarata eredményezte az azonnali tulajdonszerzést.[55]
A Jogtörténeti Tanulmányok V. kötetében jelent meg 1983-ban a "Derelictio, occupatio, usucapio" című tanulmánya amely a dolgok elhagyása (derelikciója) problémakörét tárgyalta. A téma már régóta a római jogi kutatások vitás kérdései közé tartozik, s az elhagyott dolog (res derelicta) feletti szerzésmód egyúttal a római tulajdonjog rendszerének részét is képezi. Benedek szerint e tulajdonszerzési mód vitás kérdéseinek tisztázása is hozzájárul a római tulajdon jobb megértéséhez. A források elemzése és a szakirodalmi kontroverziák után dolgozatában arra a következtetésre jut, hogy res derelictanak csak az a dolog minősülhet, amelyet tulajdonosa derelinkvált a birtokhelyzet végleges megszüntetésének szándékával, tehát a nem tulajdonos általi birtoklással történő felhagyás a tulajdonos jogát nem érinti. Mivel a derelinkváló tulajdonosi mivolta gyakran megkérdőjelezhető, ezért az elhagyott dolgot birtokba vevő és occupatióval tulajdonjogot szerezni kívánók helyzete is kétséges. Ezt a kétértelmű helyzetet csak az elbirtoklás tehette egyértelművé. Ezért mindenki, aki res derelictat vett birtokba, szükségszerűen elbirtoklásra szorult, kivéve, ha a derelinkváló személy tulajdonosi mivolta evidens volt, illetve a nép közé szórt pénz (iactus missilium) és a fogságban tartott, de szabadon bocsátott madár esetét.[56]
"Az actio Publiciana eredete és funkciója" címmel 1986-ban megjelent tanulmányában az i. e. 2. században keletkezett petitórius jogeszköz kapcsán megállapítja, hogy a szakirodalomban sokat vitatott intézménnyel kapcsolatban a kulcskérdés a kereset bevezetésének oka, és eredeti funkciója, valamint az, hogy mi volt a viszonya a rei vindicatióhoz. Fejtegetéseinek eredményeképpen azt az álláspontot tette magáévá, hogy az actio Publiciana bevezetésének eredeti indoka nem lehetett sem a formahibás szerző védelme, sem a nem tulajdonostól való szerző védelme, hanem a valódi tulajdonosnak lett szánva, mégpedig a csupán valószínű tulajdonosoknak, mivel az elbirtokolni tudó tulajdonosoknak már rendelkezésére állt a rei vindicatio.[57]
Benedek Ferenc életművében fontos helyet foglal el a jogalap nélküli gazdagodás kérdése, amelyre többször is visszatért, több tanulmányában is tárgyalt.
A "Pénztulajdon és kondikció a római jogban" című tanulmánya 1966-ban jelent meg a Jogtörténeti Tanulmányok I. kötetében. Ebben a műben arra a következtetésre jutott, hogy a római jog a pénzt gyakorlati megfontolásból szélesebb körben tekintette specifikus dolognak mint napjaink jogfelfogása, figyelemmel arra, hogy a római pénzvilágban gyakoribb volt a jelentősebb pénzösszegek elkülönített kezelése. A pénz bekeverésével történő tulajdonszerzés a mindennapok kisebb jelentőségű kifizetéseinél volt alkalmazott, ahol a pénz helyettesítő funkciója jobban érvényesülhetett. Ennek alapján a más személy pénzének jóhiszemű elköltése esetén a pénzt elfogadó feltétlenül tulajdonossá lett, a nem jogosult pénzfizető pedig condictio alapján felelt a pénz korábbi tulajdonosával szemben. Így a comsumptio nummorum eredeti tulajdonszerzésként történő elismerése rendkívül szűk körre korlátozta a pénztulajdon körüli jogvitákat. Ezzel a megoldással a római jog végső soron a pénzforgalom biztonságát mozdította elő.[58]
"A jogalap nélküli gazdagodási kötelem létesítő tényei a klasszikus római jogban" című 1967-ben megjelent értekezése a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelésének az irodalmi (Cicero) és a jogi forrásokban történő előfordulásait vizsgálta. Megállapította, hogy a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelésének jogeszköze, a condictio a klasszikus jogban csak akkor volt megindítható, ha a vagyonnövekedés tulajdonjoggal való gazdagodás (datio) eredményeképpen került az alperes vagyonába. Ez a megoldás csak szűkebb gazdasági érdekeknek tudott megfelelni. A gazdasági kapcsolatok bonyolultabbá válásával szükségessé vált, hogy egyéb jellegű vagyoneltoló-dások is visszakövetelhetők legyenek. Ezt az igényt a római juristák a régi hagyományok tiszteletben tartásával (a condictio formulájában található dare oportere kitétel változatlanul hagyásával), sajátos jogfejlesztést alkalmazva bővítették úgy, hogy egyéb juttatásokat is elkezdtek kazuisztikus módon datio-nak minősíteni.[59]
A "Jogalap nélküli gazdagodás jogellenes és erkölcstelen magatartásból a római jogban" című értekezése 1984-ben jelent meg, ebben két magánbűncselekmény (delictum) közeli jogalap nélküli gazdagodási tényállást vizsgált. Az egyik ilyen a condictio ob turpem causam néven ismert, erkölcstelen magatartásból fakadó vagyoneltolódás visszakövetelésére szolgált, a második esetben pedig condictio ex iniusta causa nevű keresetet lehetett a jogellenesen gazdagodó ellen indítani. Ez a két esetcsoport Benedek szerint elkülönül a többi jogalap nélküli gazdagodási keresettől, mivel ezeknél a visszakövetelés azon alapult, hogy a gazdagodó magatartása negatív társadalmi megítélés alá esett. Az erkölcstelen jogügyletek dologi hatályúak voltak, visszakövetelésükre akkor állt rendelkezés-
- 190/191 -
re állami jogeszköz, ha a juttató magatartása nem volt erkölcstelen, csak a gazdagodóé. Ennek eseteit elsősorban a jogellenes juttatások megakadályozása céljából nyújtott szolgáltatások, a saját dolog visszaszerzése, illetve egy szerződés alapján különben járó szolgáltatás elnyerése érdekében eszközölt fizetések alkották. A condictio ex iniusta causa alakzatainál a fentiekkel szemben a juttatás törvényi tilalomba ütközött. Ilyenkor a jogellenesség az átruházó ügyletet is érvénytelenné tette, így a juttatás dologi jogi alapon is visszakövetelhető volt. A jogalap nélküli gazdagodás keresetét akkor volt célszerű megindítani, amikor a gazdagodás elhasználás, elidegenítés, összekeveredés révén állt elő, ilyenkor a vindikáció helyébe csak a condictio léphetett.[60]
"A condictio mint a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelésének perjogi eszköze" című dolgozata 1985-ben jelent meg, amely a kereset fejlődéstörténetét mutatta be a legis actiós, a formuláris és a kogniciós perbeli eljárásoknál.[61]
A " Tartozatlan fizetés a római jogban" című 1987-ben közzétett munkája a tartozatlan fizetésnek (condictio indebiti), mint jogalap nélküli gazdagodásnak a kérdéskörét járta körül. Elemzésének középpontjában a fizetés, mint a tartozatlan fizetés tényállásbeli eleme, illetve az alakzathoz tartozó egyes tényállástípusok állnak. Külön alfejezetet szentelt a tévedés és a condic-tio indebiti témakörének. Értekezését az ajándékozás és a tartozatlan fizetés határán mozgó tényállások elemzésével zárta.[62]
Kötelmi jogi témában a jogalap nélküli gazdagodásról írott cikkei mellett az 1975-ben megjelent "A Senatusconsultum Macedonianum célja és keletkezési körülményei" című tanulmánya feltétlenül említést érdemel. Ennek a Claudius császár uralkodása alatt - feltehetően 51-52-ben - hozott szenátusi döntésnek a célja az volt, hogy az apja halála folytán önjogúvá vált családfiú a továbbiakban nem volt köteles visz-szafizetni azt a pénzkölcsönt, melyet még a családfő életében vett fel. Ha a hitelező mégis perelné (actio certae creditae pecuniaevel), keresetével szemben az önjogúvá lett családfiú exceptio senatusconsulti Mace-doniani elnevezésű kifogással élhetett, melyben arra hivatkozott, hogy ő a kölcsönt még hatalomalattiként kapta. Benedek véleménye szerint a büntetőjogi problémával szembesülő szenátus - az uzsorások pénzkölcsöneivel szemben - egy helyesen megállapított diagnózist követően, amit a hatalomalattiaknak részére nyújtott pénzkölcsönök veszélye jelentett, helyesen választotta meg a követendő cselekvésmódot, amikor a polgári jog eszközével lépett fel. Ugyanis a szenátus felismerte, hogy az uzsorakölcsönök büntetésének szigorítása járhatatlan út, mivel a büntetések növelése csak az uzsorások kockázatát fogák növelni, amit ők a kamatláb emelésével fognak ellensúlyozni. Ezért a szenátus a hatalomalattiaknak történő pénzkölcsönzés lehetetlenné tétele céljából őket inkább túlvédett helyzetbe hozta az uzsorásokkal szemben, így többé már nem érte meg hitelezni számukra.[63]
A római vagyonjog körében folytatott kutatásai után nem véletlen, hogy joghallgatóinak írt jegyzetét a római magánjog dologi és kötelmi jogi részéből jelentette meg. A közzétett munka a tervezett magánjogi tankönyvének gerincét alkotta volna. Bár több mint egy évtizede tananyagként szerepel a pécsi joghallgatók vizsgarendjében, további változtatásokat tervezett ezen a téren is. Tankönyvének alapját a tömören, frappánsan megfogalmazott definíciók teszik feszessé. Mondanivalójának áttekinthetőségét a logikus szerkesztésmód nagymértékben elősegítette. A dologi jog tekintetében a birtok, a tulajdon és az idegen dologbeli jogok triásza képezi a tananyagot. A birtokról és különösen a birtokvédelemről szóló fejtegetései a 20. századi magyar római jogi tankönyvirodalomban egyedinek és talán az egyik legszín-vonalasabbnak is tekinthető. A tulajdon fogalmáról szóló tankönyvi fejezet a téma előadásának mintapéldánya, érdemes volna a római jogászok szakkörein túl a modern magánjogi szerzők figyelmébe is ajánlani, hiszen ma általánosan elterjedt divatos, de téves felfogás körükben, hogy a tulajdon fogalmát meghatározni nem lehet, mivel véleményük szerint ennek tartalma kitágult a római jog óta. A római kötelmi jog bemutatására a mai felfogáshoz hasonló egyedi szerkezetet választott, nevezetesen a modern értelemben vett kötelmi jogi általános részi anyaggal kezdi és fejezi be a hagyományos kötelmet keletkeztető tények bemutatását. A szerződési rendszer és az egyes szerződések vonatkozásában azt a megoldást választotta, hogy nem a szerződések keletkezése szerinti csoportosításban (formális, reál, konszenzuál) követik egymást a contractusok, hanem a gyakorlati élet által felvetett jogkérdésekhez jobban igazodó kötelmet keletkeztető joghatások szempontja alapján (egyoldalú kötelmek, szinallagmatikus és egyenlőtlenül kétoldalú kötelmet eredményező szerződések). Jegyzetének fő erénye a mértéktartó terjedelem mellett a fogalomközpontúság és a gyakorlatorientált, világos előadásmód. Sikerét jól érzékelteti az a tény, hogy a modern magánjogi munkák rendszeresen hivatkozzák, valamint gyakorló jogászok is keresik könyvtáruk számára.[64]
Benedek tudományos sokszínűségét és gazdag jogi kultúráját illusztrálja a pályája utolsó szakaszában
- 191/192 -
közzétett két római büntetőjoggal foglalkozó tanulmánya is. 1998-ban jelent meg "Tettesség és részesség a római büntetőjog forrásaiban" című műve, amelyben a római jog forrásainak - elsősorban a libri terribilesnek nevezett Digesta 47. és 48. könyve - elemzése alapján megállapítja, hogy bár a rómaiak nem alakítottak ki a mai értelemben vett büntetőjogi általános részt, felismeréseik a mai tettesség és részesség általános fogalmaival mégis részletekbe menően egybevágnak. Véleménye szerint a római juristák helyesen ismerték fel, hogy nem csupán a közvetlen tettes, de a bűncselekmény tényállásának egyik vagy másik elemét megvalósító társtettes is büntetést érdemel, valamint, hogy a delictum elkövethető közvetett tettességben is, s a tettesek mellett büntethetők a felbujtók és a bűnsegédek is. Felismerték a bűnpártolás problémáját is, amely elsősorban a feljelentési kötelezettség elmulasztásával valósult meg a rómaiaknál.[65] 2004-ben visszatért a részesség kérdéskörére "A felbujtó és a bűnsegéd a római büntetőjog forrásaiban" című művében. Itt kifejti, hogy a rómaiak nem a közbűntetteknél, hanem a magándelictumok körében alakították ki a részességre vonatkozó szabályokat. Így a mai felfogásnak megfelelően különböztették meg a fel-bujtás és a pszichikai bűnsegély, a fizikai bűnsegély és a társtettesség, a felbujtás illetve a társtettesség és a közvetett tettesség tényállásait.[66]
Benedek Ferenc tudományos életművének részét képezik a külföldi szereplései is. Így többek között 1965-ben és 1974-ben a krakkói Jagello Egyetemen, 1967-ben a zágrábi, 1967-ben és 1972-ben a grázi, 1973-ban a bécsi, 1974-ben a marburgi, 1975-ben a spliti egyetemeken, illetve 1980-ban a csehszlovákiai Szmolenicében tartott előadást.
Munkájának elismerését számos kitüntetés is fémjelzi. Így 1974-ben az "Oktatásügy kiváló dolgozója" címet, 1992-ben Baranya megye közgyűlésétől a "Baranya megye tudományos és felsőoktatási díját", 1998-ban a jogászképzés megindulásának 75. évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet, 2000-ben Pécs Megyei Jogú Város "Millenniumi Díját" kapta. A köztársasági elnöktől vehette át 1994-ben a "Szentgyörgyi Albert-díjat", majd 2002-ben a "Széchenyi-díjat". Halálát követően a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara és Közgazdaság-tudományi Kara együttes kari tanácsi ülésén egyhangú döntéssel azt a határozatot hozta, hogy a Jogi és Közgazdasági Szakkönyvtár a jövőben Benedek Ferenc nevét viseli.
- Római jog IV. Dologi jog. Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1988. IV-131 o.
- Római magánjog. Kötelmi jog. Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1992. 142 o.
- Római magánjog. (Dologi és kötelmi jog) Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1993. 234 o.
- A iusta causa traditionis a római jogban. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 8. Tankönyvkiadó, Budapest 1959. 46 o.
- Die iusta causa traditionis im römischen Recht. Acta Iuridica Academiae Scientiarum Hungaricae, IV.tom. 1962. 117-171. o.
- A Senatus Consultum Silanianum. Studia Iu-ridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 28. Tankönyvkiadó, Budapest 1963. 47 o.
- A jogalap nélküli gazdagodási kötelem létesítő tényei a klasszikus római jogban. Jubileumi Tanulmányok II. Pécsi Tudományegyetem, Pécs 1967. 51-79. o.
- Pénztulajdon és kondikció a római jogban. Jogtörténeti Tanulmányok I. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1968. 251-269. o.
- Pflege und Literatur des römischen Rechts in Ungarn seit 1945. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae, Acta Iuridica et Politica, XVII. tom. l4. fasc. Szeged 1970. 169-180. o.
- A Senatusconsultum Macedonianum célja és keletkezési körülményei. Jubileumi Évkönyv. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1975. 29-47. o.
- Zweck und Entstehungsumstände des Senatus-consultum Macedonianum. Acta Juridica, publ. by the Faculty of Law, University of Cape Town 1976. 47-66. o.
- Die conventio in manum und die Förmlichkeiten der Eheschliessung im römischen Recht. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 88. Pécs 1978. 31 o.
- Tulajdonszerzés gyümölcsökön a római jogban. Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből IX. Pécsi Tudományegyetem, Pécs 1978. 7-66. o.
- Zweck und Entstehungsumstände des Senatus-consultum Macedonianum. Jura Legesque Antiquiores
- 192/193 -
necnon Recentiores. Essays in Honour of Ben Beinart, I. volume. Juta Press, Cape Town 1978. 47-66. o.
- A manus-szerzés és a házasságkötés alakszerűségei a római jogban. Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből X. Pécsi Tudományegyetem, Pécs 1979. 7-52. o.
- Eigentumserwerb an Früchten im römischen Recht. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 92. Pécs 1979. 38 o.
- A probatio diabolica kérdéséhez. Jogtörténeti Tanulmányok, Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 95. Pécs 1980. 31-46. o.
- Jogtörténeti adalékok a bizonyosság és valószínűség problémájához. A "Valószínűség szerepe az igazságszolgáltatásban" c. konferencia anyaga. Pécs 1979. október 4-5. (Szerk. Vargha László) Pécs 1981. 1-10., 261-262. o..
- Így szórták a pénzt Rómában. A iactus missilium problémája a római jogban. Jogtudományi Közlöny XXXVII. évf. 1982 698-706. o.
- Jóhiszemű tulajdonszerzés ingó dolgok felett és a "nemo plus iuris" elve. Kauser Lipót Emlékkönyv. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 100. Pécs 1982, 39-57. o.
- Derelictio, occupatio, usucapio. Jogtörténeti Tanulmányok V. Tankönyvkiadó, Budapest 1983. 7-31. o.
- Zur Frage des "diabolischen Beweises". - Studi in onore di Arnaldo Biscardi, IV. vol. Cisalpino-Goliardica, Milano 1983. 445-468. o.
- Jogalap nélküli gazdagodás jogellenes és erkölcstelen magatartásból a római jogban. Dolgozatok az állam- és jogtudományok körébő1 XV. Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs 1984. 7-52. o.
- Iactus missilium. - Sodalitas. Scritti in onore di Antonio Guarino, IV. vol. E. Jovene, Napoli 1984. 2109-2129. o.
- Ursprung und Funktion der actio Publiciana. - Studia in honorem Velimirii Pólay septuagenarii. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József no-minatae, Acta Iuridica et Politica, XXXIII. tom. 1-31. fasc. Szeged 1985. 71-91. o.
- A condictio mint a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelésének perjogi eszköze. Jubileumi Tanulmányok 40. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 105. Pécs 1985. 29-47. o.
- "Pecuniam incertis nominibus credere" als "materia peccandi". Das Rätsel der Mordtat Mace-dos. Specimina Nova Dissertationum ex Instituto Historico Universitatis Quinqueecclesiensis de Iano Pannonio nominatae. L. pars, Pécs 1986. 3-21. o.
- Az actio Publiciana eredete és funkciója. Jogtörténeti Tanulmányok VI. Tankönyvkiadó, Budapest 1986. 23-38. o.
- Tartozatlan fizetés a római jogban. Janus Pannonius Tudományegyetem, Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből. XVIII. Pécs 1987. 40-68. o.
- Die Sicherheit des rechtsgeschäftlichen Verkehrs und das römische Eigentumsrecht. Index. Quaderni camerti di studi romanistici. International Survey of Roman Law. l6. vol. Jovene Editore, Napoli 1988. 9-14. o.
- Fruchterwerb des Eigentümers und des gutgläubigen Besitzers im römischen Recht. Estudios en homenaje al profesor Juan Iglesias con motivo de sus bodas de óro con la ensenanza, I. tomo. Universidad Complutense, Madrid 1988. 79-114. o.
- Az actio Publiciana eredete és funkciója. Deg-ré Alajos Emlékkönyv. Unió Kiadó, Budapest 1995. 37-58. o.
- Tettesség és részesség a római büntetőjog forrásaiban. A bonis bona discere. Festgabe für János Zlinszky zum 70. Geburtstag. Bíbor Verlag, Miskolc 1998. 209-230. o.
- A római jog és Európa - Jogi beszélgetések 1997-1999, Kaposvár 2000. 97-107. o.
- A felbujtó és a bűnsegéd a római büntetőjog forrásaiban. Tanulmányok Dr. Molnár Imre egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged 2004. 45-61. o.
- Római jogi szócikkek. Jogi Lexikon. KJK-KER-SZÖV jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 1999
- L'insegnamento del diritto in Ungheria. Iura. Rivista internazionale di diritto romano e antico, XLvol. 1960. 220-221. o.
- rec. P. Csillag: The Augustan Laws on Family Relations. In: Acta Iuridica Scientiarum Hungaricae, XIX.tom. Akadémiai Kiadó, Budapest 1976. 275 o. 1977. 435-440. o.
- Római jog. In: Fejezetek a pécsi egyetem történetéből. (Szerk. Csizmadia Andor) Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Pécs 1980. 254-265. o.
- Holub József a professzor. In: De. Holub József és dr. Irk Albert pécsi professzorok munkássága. Stu-dia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 109. Pécs 1986. 19-21. o.
- Szászi-Schwarz Gusztáv: Parerga (válogatás) Jura 1996. 33-37. o.
- Korábbi professzorok és tanszékvezetők: Pázmány Zoltán, Óriás Nándor, Halász Aladár. In: A pécsi joghistóriai műhely az ezredfordulón. Pécs 1999. 10-12. o.
- 193/194 -
- A joghistória első művelői egyetemünkön. In: Tudományos Dialóg, Jogtörténeti különszám, Pécs 2000. 5-6. o.
- Jogtörténeti tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Scripta historico-juridica Andreae Csizmadia septuagena-rio oblata. (Szerk. Ádám Antal, Szita János) Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 95. Pécs 1980. 432 o.
- Kauser Lipót emlékkönyv (Szerk. Ádám Antal, Farkas József) Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 100. Pécs 1982. 182 o.
- Jogtörténeti tanulmányok VI. (Szerk. és Szita János) Tankönyvkiadó, Budapest 1986. 409 o.
Benedek Ferenc: Római jog. In: Fejezetek a Pécsi Egyetem történetéből. (Szerk. Csizmadia Andor) Pécs 1980. 254-265. o.
Béli Gábor: Epizódok a pécsi jogi kar történetéből a II. világháború után. In: Per aspera ad astra. Megemlékezés a honfoglalás 1100. és az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésének 75. évfordulójáról. (Szerk. Nagy Ferencné) Pécs 1997. 67-70. o.
Bódy Zsombor-Cieger András: "Hagyni kell történni a sorsot" Sólyom Lászlóval beszélget Bódy Zsombor és Cieger András, Századvég 2004. 1. sz.
Hanc Gábor-Rozman András: Interjú. "Nem ültem meg a saját lovasszobrom" Dr. Benedek Ferenc, professor emeritus, Pécsi Campus, 1996. február 28. 4. o.
Kajtár István: A pécsi jogászprofesszorok emlékezete 1921-1945. Per aspera ad astra. Megemlékezés a honfoglalás 1100. és az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésének 75. évfordulójáról. (Szerk. Nagy Ferencné) Pécs 1997. 61-66. o.
Kislégi Nagy Dénes, Életpályám emlékei, Pécs 1981
Óriás Nándor: Emlékeim töredékei. (Szerk. Ádám Antal) Pécs 2006
Pókecz Kovács Attila: Benedek Ferenc publikációinak bibliográfiája. In: Jogtörténeti Tanulmányok IX. (Szerk. Jusz-tinger János, Pókecz Kovács Attila) Pécs 2008. 377-380. o.
Sólyom László, Az Alkotmánybíróság hatáskörének sajátossága. Tanulmány és Ajánlás Benedek Ferencnek, in: Tanulmányok Benedek Ferenc tiszteletére. (Szerk. Hamza Gábor, Kajtár István, Zlinszky János) Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs Publicata 123. Pécs 1996. 31-34. o.
Tanulmányok Benedek Ferenc tiszteletére. (Szerk. Ham-za Gábor, Kajtár István, Zlinszky János) Studia Iuridica aucto-ritate Universitatis Pécs Publicata 123. Pécs 1996
Iura Antiqua-Iura Moderna. Festschrift für Ferenc Benedek zum 75. Geburtstag, Hrg.: Gábor Hamza, István Kajtár, Attila Pókecz Kovács, János Zlinszky, (Studia iuridica Aucto-ritate Universitatis Pécs Publicata 127), Pécs 2001
Jogtörténeti Tanulmányok IX. (Szerk. Jusztinger János, Pókecz Kovács Attila) Pécs 2008
Interjú Benedek Ferenccel, "A sáros gyakorlat és az elvont fogalmak" Univ-Pécs, 2001. március 13. PTE-ÁJK Kari Tanácsának jegyzőkönyvei. Benedek Ferenc kinevezési és személyzeti okiratai ■
JEGYZETEK
[1] Benedek Ferenc tiszteletére két magyar és egy idegen nyelvű ünnepi kötetet jelentettek meg tanítványai, kollégái. Ezek a következők voltak: Tanulmányok Benedek Ferenc tiszteletére. (Szerk. Hamza Gábor, Kajtár István, Zlinszky János) Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs Publicata 123. Pécs 1996; IURA ANTIQUA-IURA MODERNA Festschrift für Ferenc Benedek zum 75. Geburtstag. (Hrg. Gábor Hamza, István Kajtár, Attila Pókecz Kovács, János Zlinszky) Studia iu-ridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 127. Pécs 2001; Jogtörténeti Tanulmányok IX. (Szerk. Jusztinger János, Pókecz Kovács Attila) Pécs 2008
[2] Kajtár István: A pécsi jogászprofesszorok emlékezete 1921-1945, Per aspera ad astra. Megemlékezés a honfoglalás 1100. és az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésének 75. évfordulójáról. (Szerk. Nagy Ferencné) Pécs 1997. 61-66. o.
[3] Kislégi Nagy Dénes: Életpályám emlékei. Pécs 1981.
7-146. o.
[4] Pécs, 1950. szeptember 6. Kauser Lipót dékán aláírásával kiállított I. számú nyomtatvány 7. sorszámmal.
[5] Interjú Benedek Ferenccel, "A sáros gyakorlat és az elvont fogalmak" Univ-Pécs 2001. március 13.
[6] Diplomája száma: 42/1950-1951. (kelt. Pécs, 1951. június 8.).
[7] Kislégi Nagy Dénes: i. m. 115-131. o.
[8] Hanc Gábor-Rozman András: Interjú. "Nem ültem meg a saját lovasszobrom" Dr. Benedek Ferenc, professor emeritus, Pécsi Campus, 1996. február 28. 4. o.
Óriás Nándor magáról és Benedek Ferencről: Óiás Nándor: Emlékeim töredékei, Pécs 2006. 197. o. "Mint tanár nem annyira tudós igyekeztem lenni, aki kevesek által olvasandó szakkönyveket izzad össze, a 700 esztendő óta szinte túlontúl elemzett római jog képző hatását és nevelő erejét szubjektív lendülettel operáló pedagógusként hathatósabban véltem szolgálni. Ez, az elismerés irányában igénytelen, de lelkiismeretem szava szerint nem eredménytelen munka javarészt a baráti társaság megalakulása előtt és utána egyenlő intenzitással folyt, és folyik ma is, működésem szellemét fenntartás nélkül átvevő kiváló utódom, Benedek professzor bölcs vezetése alatt."
[9] Pécs, 1950. november 23-án, Kauser Lipót dékán aláírásával kiállított okirat 37. sorszámmal.
[10] A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 855-10-7/1954. számú megbízás (kelt: 1954. szeptember 20.), aláírás Kocsis Mihály dékán.
[11] Benedek tanársegédi fizetése 1952. november 28-i besorolása szerint havi 1200 Ft volt (Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 14-0122/1952-53. szám). A Közgazdasági Technikum Ipari Tagozaton politikai gazdaságtan tanítását engedélyező dékáni jóváhagyás: Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 14-5-B/2/1953. szám).
[12] Hiv. sz.: 37/b-1/B-33/1955.
[13] Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Biz. 42/1954/55. sz. 14
[15] Bódy Zsombor-Cieger András: "Hagyni kell történni a sorsot" Sólyom Lászlóval beszélget Bódy Zsombor és Cieger András, Századvég 2004. 1. sz. 141. o.
[16] Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, (Pécs, 1957. április 1.), 150/1957. szám (Benedek Ferenc megbízása a magyar állam- és jogtörténet előadásával; Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (Pécs, 1957. szeptember 20.) 150/1957. szám (Benedek Ferenc felmentése a magyar állam- és jogtörténet előadásával történő megbízás alól).
[17] Jegyzőkönyv 1956. december 13-án Benedek Ferenc ügyében az Egyeztető Bizottság tárgyalásáról (aláírások: Rudolf Lóránt, Keszthelyi Konrád, Szilágyi Lajos, Tóth József).
[18] Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Dékán 206/1959-60. számú okirat.
[19] Tanszékvezetői kinevezését Molnár János Művelődésügyi Miniszterhelyettes írta alá (49126/1964/VI. számú irat) 1964. július 22-én. Halász Aladár tevékenységét lásd: Benedek Ferenc: Római jog. In: Fejezetek a Pécsi Egyetem történetéből. (Szerk. Csizmadia Andor) Pécs 1980. 263-264. o.
- 194/195 -
[20] Művelődésügyi Minisztérium, Miniszterhelyettes 49345/1965. VI. ü. o. számmal Budapest 1965. július 10. Molnár János aláírással.
[21] Kandidátusi dolgozatának megvédése előtt 1961. szeptember 1-jétől 1964. augusztus 31-ig önálló aspiránsi tanulmányokat folytatott, majd aspiránsi vizsgát tett, orosz nyelv, filozófia és szakmai tárgyakból kiválóan megfelelt eredménnyel 1963-1964-ben (lásd. A Tudományos Minősítő Bizottság által Budapesten 1965. január 6-án kiállított Aspi-ránsi Bizonyítvány).
[22] Benedek Ferenc: i. m. 265. o.
[23] Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Dékán, 50/1973-74. sz. irata.
[24] Kari Tanács 4. sz. napirendi pont, Előterjesztés a Római Jogi Tanszéken egyetemi tanári állásra.
[25] Oktatási Miniszter 33.718/1978. VIII. sz. ügyirata, Budapest, 1978. június 27. Dr. Polinszky Károly aláírással.
[26] 1951-ben a Pécsi Orvostudományi egyetem különválásával (27/1951. (I. 28) MT.) a Pécsi Tudományegyetem egykarú egyetemmé vált, s ez a tény a megmaradt egyetlen kar, a jogi kar létét is veszélyeztette. Többször felmerült a jogi képzés megszüntetésének gondolata is. Ez a veszély végleg a Pécsi Tudományegyetemen 1975-ben szűnt meg, amikor a Közgazdaság-tudományi Kar megszervezésével ismét kétkarú egyetem lett. Béli Gábor: Epizódok a pécsi jogi kar történetéből a II. világháború után. In: Per aspera ad astra. Megemlékezés a honfoglalás 1100. és az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésének 75. évfordulójáról. (Szerk. Nagy Ferencné) Pécs 1997. 67-70. o.; A Pécsi Jogi Kar esetleges megszüntetéséről Sólyom László: Bódy Zsombor-Cieger András: i. m. 140. o.
[27] Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Kari tanácsi jegyzőkönyv az 1976. január 28-ai kari tanácsülés 1. napirendi pont melléklete (Római Jogi Tanszék középtávú kutatási terve az 1976-1980 évekre).
[28] Sólyom László, Az Alkotmánybíróság hatáskörének sajátossága. Tanulmány és Ajánlás Benedek Ferencnek, In: Tanulmányok Benedek Ferenc tiszteletére. (Szerk. Hamza Gábor, Kajtár István, Zlinszky János) Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs Publicata 123. Pécs 1996. 31-34. o.
[29] Majd 1994-ben Pókecz Kovács Attila kinevezésével a Római Jogi Tanszék eléri történetének legnagyobb személyi állományát, hiszen 3 főállású közalkalmazott és egy óraadó tanár oktatta ekkor a római jogot. Sajnos ez a helyzet csak rövid ideig állt fenn, hiszen Benedeket 1996-ban nyugdíjazzák.
[30] Az "Él-e még a római jog" című tudományos ülést 1986. április 24-én 10.30-as kezdettel az akkori földszinten található kari olvasóteremben rendezték. Az előadók és a referátumok a következők voltak: Dr. Sólyom László egyetemi tanár (ELTE) "Iniuria" címmel; Dr. Varga Csaba tudományos főmunkatárs (MTA ÁJI) "Fictio" címmel; Dr. Takács Péter tudományos főmunkatárs (MTA ÁJI), "Laesio enormis" címmel; Dr. Andrássy György egyetemi adjunktus (JPTE), "Interpretatio" címmel, Dr. Kengyel Miklós egyetemi adjunktus (JPTE), "Actio" címmel; Dr. Kecskés László egyetemi adjunktus (JPTE), "Fiscus" címmel.
[31] Az Emléktábla Bizottság 1989. április 10-én felhívást tett közzé anyagi segítség nyújtására, amit Benedek Ferenc, Korinek László egyetemi oktatók és Lajes Zsolt, Pesthy Endre, Szijártó József joghallgatók írtak alá.
[32] Római magánjog (Dologi és kötelmi jog).[Römische Privatrecht (Sachenrecht und Obligationrecht)] Janus Pannonius Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1995. 234 o.
[33] Tanulmányok Benedek Ferenc tiszteletére. (Szerk. Hamza Gábor, Kajtár István, Zlinszky János) Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs Publicata 123. Pécs 1996
[34] Tettesség és részesség a római büntetőjog forrásaiban. A bonis bona discere. Festgabe für János Zlinszky zum 70. Geburtstag. Bíbor Verlag, Miskolc 1998. 209-230. o.; A felbujtó és a bűnsegéd a római büntetőjog forrásaiban, Tanulmányok Molnár Imre 70. születésnapjának tiszteletére, Szeged 2004. 45-61. o. (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József no-minatae, Acta Iuridica et Politica, LXV. tom. 4. fasc.).
[35] A Római Jogi Tanszék állománya Benedek 81. születésnapján a következő volt: Benedek Ferenc professor emeritus, Bessenyő András egyetemi docens, Jusztinger János egyetemi tanársegéd, Pókecz Kovács Attila tanszékvezető egyetemi docens.
[36] A Karközi Bizottság tagságára Knopp András az Oktatási Minisztérium miniszterhelyettese kérte fel 1980. június 3-án (27.097/80/VII.a.), felmentését Korcsog András a Művelődési Minisztérium államtitkára írta alá, 1982. január 14-én (18.577/1981).
[37] Átadás-átvételi jegyzőkönyv a Pécsi Tudományegyetem Marx Károly Közgazdasági Egyetem Kihelyezett Tagozatának Könyvtára, 1975. november 19-én.
[38] Pécsi Tudományegyetem ÁJK 1976. március 3-án tartott kari tanács üléséről készült jk. 10-11. o
[39] Pécsi Tudományegyetem ÁJK 1978. április 11-én tartott rendkívüli kari tanács jegyzőkönyve 2. sz. napirendi pont.
[40] Pécsi Tudományegyetem ÁJK 1981. június 10-én tartott rendes kari tanács jegyzőkönyve 1. sz. napirendi pont (Beszámoló jelentés az állam- és jogtudományi kar dékánjának tevékenységéről az 1978/79., 1979/80. és 1980/81. tanévben).
[41] Pécsi Tudományegyetem ÁJK 1981. június 10-én tartott rendes kari tanács jegyzőkönyve 8. sz. napirendi pont.; Jogtörténeti tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Scripta historico-juridica Andreae Csizmadia septuagenario oblata. (Szerk. Benedek Ferenc, Ádám Antal, Szita János) Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 95. Pécs 1980. 432. o.
[42] Pécsi Tudományegyetem ÁJK 1981. június 10-én tartott rendes kari tanács jegyzőkönyve 1. sz. napirendi pont.
[43] Pécsi Tudományegyetem ÁJK 1977. június 24-én tartott rendes kari tanács jegyzőkönyve (Tájékoztató "A joghallgatók pályaválasztási indítékáról, hivatástudatáról, önmaguk helyzete értékeléséről végzett felmérés átfogó ismertetése" címmel. Készítette Markos György, Pécs 1977. április 27. 3. o.
[44] Publikációinak listáját lásd: Pókecz Kovács Attila: Benedek Ferenc publikációinak bibliográfiája. In: Jogtörténeti Tanulmányok IX. (Szerk. Jusztinger János, Pókecz Kovács Attila) Pécs 2008. 377-380. o.
[45] Bódy Zsombor-Cieger András: i. m. 141. o.
[46] A Kaser által hivatkozott Benedek-tanulmányok a következők: Die iusta causa traditionis im römischen Recht. - Acta Iuridica Academiae Scientiarum Hungaricae, IV. tom. (1962) 117-171 p. lásd: Kaser, M. Das Römische Privatrecht, I. Abschn. Das altrömische, das vorklassische und klassische Recht, 2 neub. Aufl. Beck, München 1971. 416. o. 27. j.; Kaser, M. Das Römische Privatrecht, I. Abschn. Das nachklassischen Entwicklungen, 2 neub. Aufl. Beck, München 1975. 282. 0. 68. j.; A Senatus Consultum Silanianum. Tankönyvkiadó, Budapest 1963. 47. o. (Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 28.), lásd: Kaser, M. Das Römische Privatrecht, 1. Abschn. Das altrömische, das vorklassische und klassische Recht, 2 neub. Aufl. Beck, München 1971. 283. o. 3. j.; A jogalap nélküli gazdagodási kötelem létesítő tényei a klasszikus római jogban. - Jubileumi Tanulmányok II. Pécs 1967, Pécsi Tudományegyetem, 51-79. o. lásd: Kaser, M. Das Römische Privatrecht, I. Abschn. Das altrömische, das vorklassische und klassische Recht, 2 neub. Aufl. Beck, München 1971. 593. p. 1. j.; Kaser, M. Das Römische Privatrecht, I. Abschn. Das nachklassischen Entwicklungen, 2 neub. Aufl. Beck, München 1975. 422. o. 9. j. és 604. o.; Pénztulajdon és kondikció a római jogban. - Jogtörténeti Tanulmányok I. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1968. 251-269. o. lásd: Kaser, M. Das Römische Privatrecht, I. Abschn. Das altrömische, das vorklassische und klassische Recht, 2 neub. Aufl. Beck, München 1971. 416. o. 30. j. és 430. o. 52. j.
- 195/196 -
[47] Benedek Ferenc: A Senatus Consultum Silanianum. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 28. Tankönyvkiadó, Budapest 1963. 47. o.
[48] Hanc Gábor-Rozman András: i. m. 4. o.
[49] Ferenc Benedek: Die conventio in manum und die Förmlichkeiten der Eheschliessung im römischen Recht. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 88. Pécs 1978. 31. o.; Benedek Ferenc: A manus-szerzés és a házasságkötés alakszerűségei a római jogban. Pécsi Tudományegyetem, Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből X. Pécs 1979. 7-52. o.
[50] A iusta causa traditionis a római jogban. Studia Iuridi-ca auctoritate Universitatis Pécs publicata 8. Tankönyvkiadó, Budapest 1959. 46. o.; Die iusta causa traditionis im römischen Recht. Acta Iuridica Academiae Scientiarum Hungaricae, IV. tom. (1962) 117-171. o.
[51] M. Kaser: Zur "iusta causa traditionis" - Bulletino dell'Istituto di Diritto Romano 'Vittotio Scialoja' (Milano) 64. vol. (1961), 67. p.; Diósdy Gy.: Vindicatio und relatives Eigentum - Gesellschaft und Recht im griechischen-römischen Altertum, I. Bd., Berlin 1968. 68. o. és 85. o.
[52] Benedek Ferenc: Tulajdonszerzés gyümölcsökön a római jogban. Pécsi Tudományegyetem, Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből IX. Pécs 1978. 7-66. o.; Ferenc Benedek: Eigentumserwerb an Früchten im römischen Recht. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 92. Pécs 1979. 38. o.
[53] Benedek Ferenc: A probatio diabolica kérdéséhez. Jogtörténeti Tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 95. Pécs 1980. 31-46. o.); Ferenc Benedek: Zur Frage des "diabolischen Beweises'. Studi in onore di Arnaldo Biscardi, IV. vol. Milano 1983. Cisalpino-Goliardica, 445-468. o.
[54] Benedek Ferenc: Jóhiszemű tulajdonszerzés ingó dolgok felett és a "nemo plus iuris" elve. Kauser Lipót Emlékkönyv. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 100. Pécs 1982. 39-57. o.
[55] Benedek Ferenc: Így szórták a pénzt Rómában. A iactus missilium problémája a római jogban. Jogtudományi Közlöny XXXVII. évf. 1982. 698-706. o.; Ferenc Benedek: Iactus missilium. Sodalitas. Scritti in onore di Antonio Guarino, IV. vol. Napoli 1984., E. Jovene, 2109-2129. o.
[56] Benedek Ferenc: Derelictio, occupatio, usucapio. Jogtörténeti Tanulmányok V. Tankönyvkiadó, Budapest 1983. 7-31. o.
[57] Benedek Ferenc: Az actio Publiciana eredete és funkciója. Jogtörténeti Tanulmányok VI. Tankönyvkiadó, Budapest 1986. 23-38. o.; Ferenc Benedek: Ursprung und Funktion der actio Publiciana. Studia in honorem Velimirii Pólay sep-tuagenarii. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae, Acta Iuridica et Politica, XXXIII. tom. 1-3l. fasc. Szeged 1985. 71-91. o.; Benedek Ferenc: Az actio Publiciana eredete és funkciója. - Degré Alajos Emlékkönyv. Unió Kiadó, Budapest 1995. 37-58. o.
[58] Benedek Ferenc: Pénztulajdon és kondikció a római jogban. Jogtörténeti Tanulmányok I. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1968. 251-269. o.
[59] Benedek Ferenc: A jogalap nélküli gazdagodási kötelem létesítő tényei a klasszikus római jogban. Jubileumi Tanulmányok II. Pécsi Tudományegyetem, Pécs 1967. 51-79. o.
[60] Benedek Ferenc: Jogalap nélküli gazdagodás jogellenes és erkölcstelen magatartásból a római jogban. Dolgozatok az állam-és jogtudományok körébő1. XV. Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs 1984. 7-52. o.
[61] Benedek Ferenc: A condictio mint a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelésének perjogi eszköze. Jubileumi Tanulmányok 40. Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 105. Pécs 1985. 29-47. o.
[62] Benedek Ferenc: Tartozatlan fizetés a római jogban. Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből. XVIII. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs 1987. 40-68. o.
[63] Benedek Ferenc: gazdagodás visszakövetelésének perjogi eszköze. Jubileumi Tanulmányok 40. Studia Iuridica auc-toritate Universitatis Pécs publicata 105. Pécs 1985. 29-47. o.
Benedek Ferenc: Tartozatlan fizetés a római jogban. Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből. XVIII. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs 1987. 40-68. o.
Ferenc Benedek: Zweck und Entstehungsumstände des Senatusconsultum Macedonianum. Jura Legesque Antiquio-res necnon Recentiores. Essays in Honour of Ben Beinart, I. volume. Juta Press, Cape Town 1978. 47-66. o.
[64] Benedek által megjelentetett tankönyvek, jegyzetek a következők voltak: Római jog IV. Dologi jog. Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1988. IV-131. o.; Római magánjog. Kötelmi jog. Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1992. 142. o.; Római magánjog (Dologi és kötelmi jog). Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1993. 234. o.
[65] Tettesség és részesség a római büntetőjog forrásaiban. A bonis bona discere. Festgabe für János Zlinszky zum 70. Geburtstag. Bíbor Verlag, Miskolc 1998. 209-230. o.
[66] A felbujtó és a bűnsegéd a római büntetőjog forrásaiban. Tanulmányok Dr. Molnár Imre egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged 2004. 45-61. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi docens.
Visszaugrás
