A nemzetközi egyezmények[1] kinyilvánították a gyermek jogát arra, hogy szülei neveljék, és hogy különleges helyettesítő védelmet biztosítsanak családi, családias elhelyezés, hazai örökbefogadás vagy - ennek sikertelensége esetén - nemzetközi örökbefogadás formájában, ha a gyermek a vér szerinti családjában nem hagyható, ott nem nevelhető. Az állam - annak érdekében, hogy minden gyermek családban nevelkedhessen fel - támogatja az örökbefogadást, és gyors (méltányos határidőn belüli), a gyermek érdekeit szem előtt tartó örökbefogadási eljárás kialakítására törekszik.[2]
Az örökbefogadás "állandóságát, tartósságát" számos törvényi rendelkezés segíti, így többek között az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságának vizsgálata, a vér szerinti szülői hozzájáruló nyilatkozatok korlátozott idejű visszavonása, a gyermek gondozásba történő kihelyezése, továbbá az örökbefogadás kötelező közvetítése és meghatározott idejű utánkövetése. Elsődleges fontosságú, hogy az örökbe fogadott gyermekek ne kerüljenek vissza a gyermekvédelmi gondoskodás rendszerébe, ennek veszélye pedig az örökbe fogadó szülők megfelelő felkészítésével és folyamatos, igény szerinti támogatásával, segítésével előzhető meg.
Az örökbefogadás gyermekjogi szempontból a legizgalmasabb és talán a legsokoldalúbb jogi terület, s bár elsősorban családjogi és gyermekvédelmi jellegű jogintézmény, a jogforrása szerteágazó, és számos jogágat érint (például nemzetközi jog, alkotmányjog, polgárjog, közigazgatási jog). Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy az örökbefogadás nem csak jogi kérdés, hiszen fontos szerepet játszanak benne más, nem jogi tényezők is, így különösen az örökbe fogadni szándékozó és az örökbefogadásra váró gyermek érdeke, személyisége, a köztük kialakítható jövőbeli családi kapcsolat, az örökbefogadás motivációja.[3]
Az érdekek közvetlenül járulnak hozzá az örökbefogadás céljának érvényesüléséhez, a családi kapcsolat kialakulását erősíthetik vagy megakadályozhatják, ezért a Polgári Törvénykönyv[4] Negyedik, Családjogi Könyve (a továbbiakban: CSJK) "érdekegyensúlyt" kíván teremteni a gyermek és a felek érdekei között. Az örökbefogadóknak a gyermekre vonatkozó reális kívánsága előmozdíthatja az örökbefogadás céljának érvényesülését, a szülő-gyermek kapcsolat kialakítását. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy nem minden gyermek személyisége alkalmas örökbefogadói családba illesztésre, továbbá nem minden örökbe fogadni szándékozó személy alkalmas a gyermekek veszteségeinek, hátrányainak gyógyítására, elviselhetővé tételére, a gyermek egyéni szükségleteinek kielégítésére.
Az örökbefogadás mint a gyermek családban nevelkedését biztosító jogintézmény az évek folyamán nemhogy veszített volna a jelentőségéből, hanem az elmúlt évek jogalkotási és a gyermekvédelmi intézkedései révén mindinkább gyakoribbá és elfogadottabbá vált.[5] Az örökbefogadások száma éves szinten ezer körül alakul, amelyen belül a titkos örökbefogadási forma dominál. Az utóbbi évek statisztikai adatai szerint mintegy kétezer gyermek várja, hogy örökbefogadói családba kerüljön, továbbá mintegy háromezer alkalmas örökbe fogadni szándékozó személy szeretne gyermeket örökbe fogadni. Mindezek ellenére sok gyermek azért nem kerül örökbefogadói családba, mert az örökbe adható gyermekeknek csupán alig 10-12%-a három év alatti, és a magyar örökbe fogadni szándékozók jellemzően három év alatti, egészséges gyermekre vágynak. Ezek a számadatok is jól jelzik, hogy egy esetleges szülő-gyermek kapcsolat kialakítását nem lehet kizárólag a jog eszközeivel gyorsítani.
Az örökbefogadásra irányuló eljárás a megyei/fővárosi területi gyermekvédelmi szolgálatok (TEGYESZ), a mű-
- 1/2 -
ködési engedéllyel rendelkező civil szervezetek[6] és a megyei kormányhivatalok gyámhatóságainak összehangolt, egymást kiegészítő munkájára épül. Amíg azonban a gyámhatóság egy konkrét gyermek örökbefogadására irányuló eljárását általában hatvan napon belül zárja le,[7] addig az ettől jól elkülönülő, a TEGYESZ által előkészített örökbefogadás előtti eljárás, amelynek eredményeképpen születik meg az örökbefogadásra való alkalmassági határozat, akár négy-öt hónapot is igénybe vesz. Az örökbefogadás előtti eljárás lezárását követően az alkalmassá nyilvánított örökbe fogadni szándékozók általában 2-5 évet várakoznak (az alkalmassági határozat meghozatalától a gyermek hazaviteléig), elsősorban a gyermekkel szemben támasztott kívánságaik, elvárásaik miatt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az örökbe fogadni szándékozók nyitottabbak, a gyermek korát, származását és egészségi állapotát tekintve elfogadóbbak, akkor hamarabb fogadhatnak örökbe gyermeket. A nyílt örökbefogadásoknál pedig a vér szerinti szülő választ örökbe fogadó szülőket a jellemzően csecsemőkorú gyermekének, s ekkor nem feltétlenül a várakozási idő a meghatározó.
Mindemellett - sajnálatos módon - a családból kiemelt gyermek örökbefogadhatónak nyilvánításával kapcsolatos jogi folyamat is késve indul el, aminek következtében jelentősen elnehezül az addigra már óvodás vagy netán iskoláskorú gyermek hazai örökbefogadási esélye. Minderre figyelemmel jogos igény merül fel az örökbefogadások előkészítésének hatékonyabbá, gyorsabbá tétele iránt, ugyanakkor fontos azt is szem előtt tartani, hogy a gyermek legjobb[8] érdekét nem mindig a gyors, hanem a megalapozott eljárások és gyermekvédelmi szolgáltatások segítik, ahol az alkalmas örökbefogadók a gyermekeket egyéni fejlődési szükségleteinek megfelelően nevelik. A CSJK ezért az alapelvei között a gyermek érdekeinek fokozott védelmét írja elő, amivel azt kívánja biztosítani, hogy a gyermek érdeke mindig elsődleges legyen az örökbefogadásuk során is.
Az Országgyűlésnek 2020 májusában benyújtott, az egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról szóló T/10516. számú törvényjavaslat[9] az örökbefogadásra felkészítő tanfolyam önkéntes (eddig kötelező) igénybevétele és ingyenessé tétele mellett számos új rendelkezést is tartalmaz. Így többek között az örökbe fogadó szülő és a 3. életévét betöltött gyermek életkora között előírt legfeljebb 45 év korkülönbség 50 évre történő felemelését, valamint a családból kiemelt, nevelésbe vett gyermek örökbe fogadhatóvá nyilvánítása során figyelembe vehető időtartamok rövidülését.
A változások egy részét a gyermekvédelmi szakma igen vegyesen fogadta.[10] Természetesen mindenképpen támogatandó az a jogszabályi változás, hogy az örökbe fogadni szándékozókat évente legfeljebb tíz munkanap munkaidő-kedvezmény illesse meg, mert jelenleg nehézségbe ütközik az örökbe fogadandó gyermekkel történő ismerkedés időszakában a munkahelyükről való távollét megszervezése.
Novák Katalin államtitkár hangsúlyozta: "a törvényjavaslat célja, hogy azok a gyermekek, akikről vér szerinti szüleik lemondtak, örökbe fogadó családba kerülhessenek, az örökbefogadást tervező szülők és az örökbefogadásra váró gyermekek pedig minél gyorsabban egymásra találhassanak. Tájékoztatása szerint az örökbefogadás folyamata így akár kilenc hónapra is rövidülhet."[11] A 2020. évi LXV. törvény elfogadását követően több jogszabály is módosult, így különösen a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.).
A jelen tanulmányban elsősorban azt kívánjuk górcső alá venni, hogy az örökbefogadás előkészítésének, a gyermekek örökbe fogadhatóvá nyilvánításának megváltozott jogi feltételei hogyan érintik az örökbefogadást megelőző eljárás gyorsítását, az örökbefogadás folyamatának hatékonyságát, a gyermek legfőbb érdekét, figyelemmel a vér szerinti családban nevelkedéshez fűződő jogára is.
Az örökbefogadás személyi feltételeit, amelyek az engedélyezési eljárásban kizáró okként is szerepelnek, a CSJK részben az örökbefogadó, részben az örökbefogadott oldaláról határozza meg. Örökbefogadó főszabály szerint az a személy lehet, aki teljesen cselekvőképes, a 25. életévét betöltötte, a gyermeknél legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebb, személyisége és körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. A rokoni és a házastársi örökbefogadásnál a korkülönbségtől el kell tekinteni [Ptk. 4:121. § (1) bekezdés]. Az örökbefogadók életkorát, az örökbefogadók és a gyermek közötti korkülönbséget a gyámhatóság a konkrét örökbefogadási eljárásban vizsgálja.
A minimális korkülönbség meghatározása azt jelzi, hogy az örökbefogadásnak mindig komoly és megfontolt döntésnek kell lennie. Ez a korkülönbség Észtországban 35, Franciaországban 28, Horvátországban 21, Nagy-Britanniában 25, Norvégiában 25, Németországban a férjnél és
- 2/3 -
az egyedülállónál 25, a feleségnél 21 évet, Spanyolországban 25, Svájcban pedig 35 évet jelent.
A maximális korkülönbség mértékének meghatározása az szolgálja, hogy a leendő örökbefogadó rugalmasan tudja kezelni a gyermek életkori (például dackorszaki, kamaszkori) sajátosságaiból adódó nehézségeket, a gyermeket hosszú távon fel tudja nevelni, sőt nagykorúsága után is a segítője lehessen. Az országok többsége - velünk megegyezően - meghatározza a gyermek és az örökbefogadó közötti maximális korkülönbséget is. Ez a korkülönbség Hollandiában, Indiában, Németországban és Szlovákiában 40 évet, Svédországban 42 évet, Bulgáriában, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Norvégiában, Spanyolországban, Szerbiában és Ukrajnában 45 évet jelent.[12]
Az ombudsman több vizsgálatában megállapította, hogy a maximális korkülönbség meghatározása nem alkotmányossági kérdés, azt a törvényalkotó a társadalmi fejlődési irányokra figyelemmel a gyermek érdekében alakíthatja.[13] Ugyanakkor azt is érdemes mérlegelni, hogy a gyermekvállalás időpontjának kitolódása önmagában elegendő alapul szolgál-e az örökbefogadási korkülönbség megváltoztatására, ahol az állam "viseli" a felelősséget. Az örökbefogadás csak akkor tudja betölteni a rendeltetését, ha arra a szülők megfelelő életkorban vállalkoznak, mert egy kamasz gyermeknek nem igazán szerencsés egy hatvan év körüli szülő.
A törvényalkotó döntött a korkülönbségről, mert a CSJK-t is módosító 2020. évi LXV. törvény szerint 2020. szeptember 1-jei hatállyal a három év feletti gyermek örökbefogadása iránti kérelem benyújtása esetén az örökbefogadás a gyermek érdekében akkor is engedélyezhető, ha az örökbefogadó szülő és a gyermek között legfeljebb 50 év a korkülönbség. A jogszabálymódosítás indokolása szerint a változás tágabb lehetőséget biztosít az idősebb örökbe fogadni szándékozóknak, ha a gyermek betöltötte a 3. életévét, vagyis a törvény jogilag lehetőség ad arra, hogy egy háromévesnél idősebb gyermeket, például egy négyéves óvodás gyermeket egy 53 éves házaspár fogadhasson örökbe. A szabályozás ellenére azonban attól lehet tartani, hogy a leendő idősebb örökbefogadók is fiatalabb gyermeket szeretnének örökbe fogadni, így a jelenlegi helyzet nem fog változni, és az idősebb gyermekek továbbra is bent maradnak a gyermekvédelemi szakellátásban, illetve a Hágai Örökbefogadási Egyezmény alapján végül csak külföldön kerülnek örökbe fogadói családba.
A gyermekvédelmi szakemberek a házaspárok preferenciája mellett a jelentkezési sorrend figyelembevételével mindig a legalkalmasabb jelöltet keresik a gyermekek számára. A túl nagy életkori különbség esetén az merül fel, hogy az örökbe fogadó szülő képes lesz-e a gyermek nagykorúságig, sőt azon túl is gondoskodni róla. Az örökbefogadó magas életkora esetén a család kapcsolati hálója is vélhetően idősebb emberekből áll, ami miatt a gyermeknek esetleg nem lehet esélye közeli rokoni kapcsolatokra.[14] Mindez nem szolgálja a gyermek legjobb érdekét.
A nevelőszülőnél történő elhelyezés évek óta növekvő tendenciát mutat. A gyermekvédelmi szakellátásba került gyermekek 66%-a, a 12 év alattiaknak közel 90%-a él nevelőszülői családban. 2019-ban mintegy tizenötezer gyermek élt nevelőszülőknél. A nevelőszülők száma az elmúlt tíz évben 5500 fő körül ingadozik a KSH adatai szerint.[15] A nevelőszülőnek a gondozás során mindvégig tisztában kell lennie azzal, hogy az általa nevelt gyermeket csak egy bizonyos életszakaszban gondozza, mert a családból kiemelt gyermekek egy része visszakerül vagy a vér szerinti családjába, vagy egy örökbe fogadó családba.[16] A nevelőszülőnek ezért támogatnia kell a gyermek kapcsolattartását a vér szerinti családdal, illetve örökbefogadás esetén a leválását. A gyermekközpontú örökbefogadás követelménye nem értelmezhető azonban olyan módon, hogy a gyermekről átmenetileg gondoskodó nevelőszülőknek meg kellene teremteni a könnyített örökbefogadás lehetőségét, vagyis a gyermek legjobb érdekének ilyen automatizált vélelmét nem lehet felállítani. Az ombudsman többször felhívta a figyelmet arra, hogy a nevelőszülői jogintézmény működése szempontjából diszfunkcionális volna az, ha a nevelőszülő a jogszabály folytán előnyt élvezhetne a nála nevelkedő gyermek örökbefogadása esetén.[17] Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy minél tovább húzódik egy gyermek vagy egy testvérpár örökbefogadhatóvá nyilvánítása, annál erősebb pozícióba kerül a nevelőszülő.
Az örökbe fogadó szülő és a gyermek között megengedett korkülönbség szeptember 1-jei felemelése tágabb lehetőséget teremt az egyre több idősödő nevelőszülő számára is a nála nevelkedő három év feletti, nagyobbacska gyermek örökbefogadására.[18] A Gyvt. 54. §-a szerint a nevelőszülőség feltétele többek között, hogy a nevelőszülő a gondozott gyermeknél legalább 18 évvel és legfeljebb 50 évvel lehet idősebb, továbbá személyisége, egészségi állapota és körülményei alapján alkalmas a nála elhelyezett gyermek egészséges fejlődésének biztosítására. A szeptember 1-jei változással mind a nevelőszü-
- 3/4 -
lő, mind az örökbefogadó szülő és a gyermek közötti maximális korkülönbség legfeljebb 50 év lett.
Az örökbefogadás gyakorlata szerint, ha egy gyermek örökbe fogadhatóvá válik, a nevelőszülőt nyilatkoztatják arról, hogy kívánja-e a gyermeket örökbe fogadni vagy nem, illetve nem kizárt az sem, hogy a nevelőszülő maga jelentkezik a gyermek örökbefogadására. Azonban minden esetben vizsgálni kell a nevelőszülőnél nevelkedő más gyermekek számát, jogi helyzetét, a megváltozott életviszonyok hatását is a gyermekek további nevelkedésére. A gyakorlat azt mutatja, hogy a gyermekek számára nem szerencsés, ha egy nevelőszülői családon belül különböző jogi helyzetű (vér szerinti, örökbe fogadott, nevelt) gyermeket gondoznak, mert ezzel egyenlőtlenségi helyzetet teremtünk a gyermekek között. Természetesen elképzelhető olyan helyzet is, amikor a gyermek legjobb érdekét éppen a nevelőszülői örökbefogadás szolgálja, de ez is minden esetben egyedileg vizsgálandó.[19]
A nevelőszülő nemleges válasza esetén, illetve ha a gyermeknek van esélye más alkalmas örökbe fogadni szándékozó személy(ek) jelentkezésére, pszichológusnak kell megvizsgálnia, hogy a gyermek számára milyen traumával járna a nevelőcsaládból való kiemelés, illetve van-e esélye az átgondozásnak, továbbá a gyermek képes lesz-e új kötődés kialakítására, a veszteség feldolgozására. A pszichológiai vizsgálatok nagy része azt állapítja meg, hogy nem javasolt a gyermek kiemelése az adott nevelőszülői családból, ha a gyermeknek erős a kötődése, ami huzamosabb ideje tartó nevelés során vélhetően már ki is alakul. Az örökbe fogadó családba történő átgondozás természetesen professzionális csapatmunkát igényel, melyben minden szakembernek, így a nevelőszülőnek is megvan a maga szerepe, kompetenciája a teljes folyamat során.[20] Vida Zsuzsanna szerint gyakori a nevelőszülői kettős kommunikáció is, amikor a nevelőszülő a tanácsadója és a működtető felé ugyan deklarálja együttműködését az átgondozásban, de valójában a gyermek felé nem ezt közvetíti.
Egyes nevelőszülői hálózatok[21] kikötik azt is, hogy ha a nevelőszülő örökbe fogadja a nála elhelyezett gyermeket, akkor nevelőszülőként nem dolgozhat tovább. Bár a nevelőszülő a CSJK értelmében titkosan fogad örökbe, tehát az örökbe fogadó és a vér szerinti szülő nem ismerheti egymást, a gyakorlatban a vér szerinti család ismeri a nevelőszülő nevét, címét, sőt korábban akár látogatták is a gyermeket a nevelőszülő lakásán. A nevelőszülői örökbefogadások a titkos örökbefogadások mintegy 10-15%-át teszik ki, de megyénként igen változó mértékben.[22]
A családból kiemelt és gyermekvédelmi gondoskodás rendszerében nevelkedő gyerekek 80%-ának van testvére, és nagyobb részüknek valamennyi testvére is gyermekvédelmi szakellátásban él/élt. A gyermekvédelem egyik fontos alapelve a testvérek együttes elhelyezése, továbbá gyermeki jog, hogy a gyermek a testvéreivel való együttes elhelyezését kezdeményezze [Gyvt. 9. § (1) bekezdés b) pont].
Ezek az elvárások a gyermek családi kapcsolatainak megtartását segítik elő, ezért a testvérek számára lehetőség szerint közös gyermekvédelmi gyámot kell rendelni, illetve álláspontunk szerint, ha érdekükben áll, közös örökbe fogadó szülőt kell keresni. A fenti elvek érvényesülése érdekében a gyámhatósági eljárás során az együtt nevelkedő testvérek ügyét együtt, egy ügyiratban kell kezelni. A gyámhatóság a gyermek külön nevelkedő kiskorú testvérének lefolytatott vagy folyamatban lévő ügyéről összefoglaló hivatalos feljegyzést készít. A gyámhatóság az összefoglaló hivatalos feljegyzést belföldi jogsegély alkalmazásával készíti el, ha a gyermek külön nevelkedő testvére ügyében másik gyámhatóság jár/járt el (Gyvt. 123. §). Ennek ellenére nagyobb arányban kerülnek külön gondozási helyre a nem azonos időpontban nevelésbe vett testvérek.
A testvérek ügyének együttes kezelése álláspontunk szerint irányadó kell hogy legyen a gyermekek örökbefogadásának előkészítése során is. Az örökbefogadásnál ez azt jelenti, hogy ha a vér szerinti testvérek egyszerre válnak örökbe fogadhatóvá, akkor olyan alkalmas családot kell keresni, amely mindkét gyermeket vállalja. Azonban az is gyakori, hogy az örökbe fogadhatóvá vált testvérek ügyében nem egy, hanem két TEGYESZ jár el. Indokolt tehát jogszabályban rögzíteni, hogy a testvérek örökbefogadási ügyének előkészítését, ha érdekükben áll, együtt kell kezelni, és szükség esetén az ezzel kapcsolatos információkat át kell adni, ha a külön nevelkedő, de örökbe adható gyermekek örökbefogadási ügyében más-más TEGYESZ jár el.
Az örökbe fogadni szándékozók egy eljárásban, azaz egyidejűleg egy gyermeket vagy testvéreket is örökbefogadhatnak. Az örökbe fogadni szándékozók egy része hazánkban is elfogadna testvérpárt, de három testvért már kevesen vállalnak, ezért igen gyakori a testvérek szétválasztása. Megyénként pedig eltérő a gyakorlat, hogy jelzik-e és mikor, hogy a gyermeknek örökbe adható testvére is van. Álláspontunk szerint ezért indokolt lenne annak jogszabályi rögzítése, hogy az örökbe adhatóvá vált gyermek kiajánlásánál (az ismerkedés felajánlásánál) elsőbbséget élveznek az örökbefogadásra váró gyermek örökbe fogadott testvérét nevelő örökbe fogadó személyek, feltéve, hogy ez a kiajánlás mindkét gyermek érdekében áll.
Ha testvéreket fogadnak örökbe, akkor az idősebb gyermek életkorát kell figyelembe venni. Azonban ha az érintettek a lezárult örökbefogadás után szeretnének újabb gyermeket örökbe fogadni, akkor ennek érdekében egy újabb eljárást kell kezdeményezniük. A CSJK rendelkezései szerint az örökbefogadók életkorát, az örökbefogadók és a gyermek közötti korkülönbséget a gyámha-
- 4/5 -
tóságnak mindig a konkrét örökbefogadási eljárásban kell vizsgálnia, így előfordulhat, hogy a testvérek közötti optimális korkülönbség (idősebb gyermek mellé érkezik a fiatalabb gyermek) ellenére az örökbefogadó szülők egy újabb eljárásban a maximált 45 év szülő-gyermek korkülönbségre tekintettel már nem fogadhatják örökbe gyermekük például három év alatti testvérét. A szakemberek szerint ugyanis minimum két évnek kell eltelnie a két gyermek érkezése között - vér szerinti testvéreknél ez lehet kevesebb is -, mert jó, ha a nagyobb gyermek már megélte a kizárólagos figyelmet, de az is jó, ha a fiatalabb gyermek érkezésekor az idősebb gyermek már leválik a szülőkről.
A testvérek örökbefogadásának elősegítése érdekében - álláspontunk szerint - a gyermek és az örökbefogadó közötti maximális (45 év) korkülönbségtől abban az esetben is indokolt lenne eltekinteni, ha az alkalmas örökbe fogadni szándékozó, akár évekkel később, a korábban örökbe fogadott gyermekük fiatalabb testvérét szeretné örökbe fogadni, feltéve, ha az eljárás mindkét gyermek érdekében áll.
Ugyanakkor a testvérek örökbefogadásától függetlenül a módosult Gyer. is elősegíti egy újabb gyermek örökbefogadását azzal, hogy kimondja: 2020. szeptember 1-jétől ha az örökbefogadó szülő újabb gyermek örökbefogadására nyújt be kérelmet a TEGYESZ-hez, akkor az alkalmassági vizsgálata csak a korábbi vizsgálat során tapasztalt körülményekben bekövetkezett változásokra terjed ki, vagyis nem kell megismételni az egész alkalmassági eljárást. Az újabb alkalmassági vizsgálat során az örökbefogadás előtti tanácsadás ismételt elvégzésétől szintén el kell tekinteni, ami nem biztos, hogy a család, a gyermek érdekét szolgálja, mert egy újabb gyermek érkezésével jelentősen megváltozik a család dinamikája [Gyer. 39. § (12) bekezdés].
Az alkalmasság megállapításához szükséges előzetes eljárás és felkészítés módja, annak kötelező jellege tekintetében a CSJK nyitva kívánja hagyni az élethez igazodó, rugalmas változtatás jövőbeli lehetőségét. Ezért annak rögzítése mellett, hogy az örökbefogadásra való alkalmasságot a gyámhatóság állapítja meg, az előzetes eljárásnak és a felkészítés módjának szabályozását külön jogszabályra, a Gyer.-re utalja (Gyer. 38-39. §).[23] A leendő örökbefogadók személyével kapcsolatos szakvéleményezés messzemenően gyermekvédelmi funkciót tölt be, hiszen az örökbefogadók személyiségének megismerésén keresztül lehet következtetni az örökbefogadás tartósságának megalapozására. Az örökbefogadókkal való foglalkozás komplex családgondozási feladat.
A TEGYESZ az örökbe fogadni szándékozó(k) kérelmét, az elvégzett pszichológiai vizsgálat eredményét, az egészségügyi alkalmasságra vonatkozó háziorvosi igazolást, az örökbefogadás előtti tanácsadás s jelenleg még a felkészítő tanfolyam elvégzését igazoló iratot, a környezettanulmányt, valamint a javaslatát döntésre elküldi az illetékes megyei gyámhatóságnak. A TEGYESZ konkrét javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy az örökbe fogadni szándékozó házaspár vagy személy milyen életkorú és egészségi állapotú, illetve hogy egy gyermek vagy testvérek örökbefogadására is alkalmas-e. Az örökbefogadásra való alkalmassági határozat három évig hatályos, ami egy évvel meghosszabbítható. Ha az érvényességi időn belül az örökbefogadási eljárás befejezésére kerül sor, akkor a határozat érvényességi ideje az örökbefogadási határozat véglegessé válásának napjával megszűnik.
Egyes vélemények szerint a pszichológiai vizsgálatok számát és tartalmát, valamint a háziorvosi, szakorvosi nyilatkozatok tartalmát is bővíteni kellene, hogy az örökbe fogadandó gyermekeknek fizikailag és lelkileg minél biztosabb családi hátteret biztosítsanak, megkímélve őket az újabb veszteségélménytől. Amikor a TEGYESZ által felkért háziorvosnak vagy szakorvosnak arra kell választ adnia, hogy az örökbe fogadni kívánó személy nem szenved-e a gyermek megfelelő ellátását is korlátozó testi, érzékszervi, értelmi fogyatékosságban, alkohol- vagy kábítószer-függőségben, pszichotikus zavarban, amely miatt akadályozott a gyermekről való gondoskodás vagy veszélyezteti a gyermek fejlődését, akkor az alkohol- és kábítószer-függőséget általánosságban kiterjesztenék a pszichoaktív szerekre, játékszenvedélyre, internetfüggőségre is. A pszichiátria területéről pedig felvennék a személyiségzavarok kórképét is.[24]
A kormány az örökbefogadók kötelező tanfolyamát 2003-ban vezette be, majd 2018-ban 21 óráról 40 órára (oktatás és kiscsoportos foglalkozás) bővítette annak szakmai tartalmát.[25] Ez a szabályozás 2020. szeptember 1-jével a kötelező tanfolyam tekintetében megváltozik, és az örökbefogadásra való alkalmasság feltételeként a tanfolyam elvégzése már nem szerepel, így csak az örökbefogadás előtti tanácsadáson történő részvétel marad kötelező. A tanácsadás célja, hogy az örökbe fogadni szándékozó a szakember segítségével döntést tudjon hozni az örökbefogadással járó feladatok felvállalása kapcsán, aminek fontos mozzanata a motiváció feltárása.
Az egyes országok gyakorlatát nézve, hazánkban az örökbefogadói alkalmassági folyamat sokkal rövidebb, számos országban ugyanis ez a folyamat akár egy-két évig is eltarthat, amibe természetesen beletartozik a "foglalkozásokon" való részvétel is. Bár nem minden EU-s országban kötelező a felkészítés, de minden államban szükséges az előkészítő, ismeret- és készségbővítő foglalkozásokon való részvétel.
A német alkalmassági vizsgálat közel egy évet vesz igénybe, miközben felkészítő tanfolyam nincs, azonban
- 5/6 -
néhány tartományi hivatal pár napos szemináriumot tart, amelyen azonban kötelező részt venni. Hollandiában 18, Spanyolországban 16, Svédországban 22 órás tanfolyamon készítik fel az örökbefogadó szülőket. A felkészítés első fázisában az örökbefogadók jellemzően információkat kapnak az örökbefogadás menetéről, az eljáró szakemberek pedig megismerik a jelentkezők motivációját, szándékaik komolyságát. Hollandiában a tanfolyam hatszor fél napot vesz igénybe, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a kötődésre és az elválás, a gyász feldolgozására.
Angliában, Olaszországban és Norvégiában is tanfolyamon vesznek részt a leendő örökbefogadók az általános tájékoztatások után, otthonukban környezettanulmányt készítenek, továbbá számos családlátogatás, pszichológusi konzultáció is történik, mert fontosnak tartják többek között az örökbefogadók nevelési attitűdjét is.[26] Angliában a magyar rendszerhez hasonlóan négy-hat alkalomból álló csoportos felkészítés zajlik, ahol jelen vannak sikeres örökbefogadók is. A felkészítés keretében azt mérik fel, hogy milyen a tudásuk és elképzelésük a fogyatékos gyermekek gondozásáról. Az angol modellben hangsúlyt fordítanak arra, hogy a jelentkezők az önmagukról kialakított képét is értékeljék. A helyes önértékelés segítése elsősorban az örökbefogadóktól eltérő etnikai hovatartozású gyermekek vonatkozásában fontos. Ez az egyik leghangsúlyosabb mozzanata a felkészítési folyamatnak, hiszen ezáltal a jelentkezők átértékelhetik magáról az örökbefogadásról alkotott elképzeléseiket, valamint a gyermekkel kapcsolatos elvárásaikat. A felkészítést egy igen részletes környezettanulmány elkészítése követi, melynek során - lehetőség szerint - az együtt élő családtagok véleményét is kikérik.
Olaszországban négy alkalommal háromórás kötelező felkészítő tanfolyamot kell elvégezniük az örökbe fogadni szándékozóknak.[27]
Hazánkban a 40 órás, eddig kötelező és önköltséges (60-80 ezer forintos) örökbefogadói felkészítő tanfolyam ingyenessé és szabadon válaszhatóvá válik 2020. szeptember 1-jével, s bár a benyújtott törvényjavaslat[28] nem fűz hozzá részletes indokolást, az általános indokolás szerint a jogalkotó az örökbefogadások felgyorsítását kívánja elérni a tervezett változásokkal. Ez a változás álláspontunk szerint semmilyen módon nem szolgálja a gyermek legjobb érdekét, nem gyorsítja fel az érintettek egymásra találását, ugyanakkor az örökbefogadások során felmerülő problémák gyakoriságát és súlyosságát, végső soron a felbontásuk esélyét erősen megnövelheti.
A tanfolyam nem titkolt célja, hogy a résztvevők megismerjék az örökbefogadás társadalmi és jogi hátterét, a gyermekek speciális helyzetével és az örökbefogadással együtt járó konfliktusok kezelésének módját. A felkészítő tanfolyam nagyon fontos a jelentkezők szemléletformálásában, önmaguk megismerésében, a gyermek érkezésére való felkészülésben, továbbá az azzal való szembesülésben, hogy a gyermekek sok traumát, veszteséget éltek át, kötődési és lelki nehézségeik vannak.[29] A jogilag örökbe adható gyerekek jelentős hányada ugyanis idősebb, vélhetően roma származású, egészségügyi vagy fejlődési problémákkal küzd. A tanfolyam továbbá iránymutatást ad ahhoz, hogy mely életkorban és hogyan beszéljenek a gyermekkel az örökbefogadás tényéről, a gyermek korábbi életútjáról. A tanfolyam hatására az is előfordulhat, hogy a jelentkezők módosítják a gyermekkel kapcsolatos eredeti elképzeléseiket.
Az örökbefogadók szülői feladatokra való tudatos felkészülése nem lehet az állam által opcionálisként felkínált lehetőség. A módosult Gyer. ugyan a TEGYESZ feladatává teszi, hogy a kérelem beadásától számított 60 napon belül tájékoztassa az örökbe fogadni szándékozó személyt többek között arról, hogy döntése megalapozása érdekében részt vehet a térítésmentes felkészítő tanfolyamon. Ugyancsak kötelezi a gyámhatóságot arra, hogy ha megállapítja az örökbe fogadni szándékozó személy örökbefogadásra való alkalmasságát, tájékoztassa arról, hogy térítésmentesen elvégezheti a felkészítő tanfolyamot [Gyer. 39. § (2b) bekezdés]. A kötelező tájékoztatások ellenére a válaszhatóság miatt fennáll a veszélye annak, hogy éppen azok nem fognak részt venni a tanfolyamokon, akik a leginkább tájékozatlanok, akiknek a legnagyobb szükségük volna a szemléletváltozásra. A felkészítés éppen arra ad lehetőséget, hogy az ismeretek, készségek megismerése mellett a leendő örökbe fogadó szülők fel tudják tenni saját kérdéseiket.
Álláspontunk szerint komoly gyermekjogi jelentősége van annak, hogy a jogi szabályozás, illetve a kialakult gyakorlat milyen preferenciasorrendet állapít meg az alkalmas jelöltek között, figyelemmel a gyermek legfőbb, legjobb érdekére. Ennek mentén indokoltnak tartjuk előnyben részesíteni azokat az örökbefogadó szülőket, akik elvégezték a felkészítő tanfolyamot.
Mindezek mellett meg kell említeni néhány más, fontosabb változást is, így többek között azt a szeptember 1-jei hatállyal rögzített elvárást, hogy az örökbe fogadni szándékozó személy körülményei tekintetében köteles a valóságnak megfelelő információkat szolgáltatni, aminek az elmaradását értékelni kell az alkalmasságára vonatkozó vélemény kialakításánál [Gyer. 38. § (3) bekezdés d) pont].
Továbbá, ha a TEGYESZ az örökbe fogadni szándékozó személy örökbefogadásra való alkalmasságának megállapítására tett javaslatot, a gyámhatóság a megküldött dokumentumok, szükség szerint a környezettanulmány, az örökbe fogadni szándékozó személy meghallgatása és egyéb bizonyítékok alapján dönt, azzal, hogy ha az örökbe fogadni szándékozó személy a TEGYESZ javaslatát elfogadta, és valamennyi dokumentum a rendelkezésre áll, az ügyintézési határidő 15 nap, ami mindenképpen az eljárás rövidülését eredményezi [Gyer. 39. § (2) bekezdés].
- 6/7 -
A gyermek nevelésbe vételének a Gyvt.-ben meghatározott feltételi elősegítik a Gyermekjogi Egyezmény 9. cikkének érvényesülését, mert a gyermeket csak akkor lehet elválasztani a szüleitől, akár a szülők akarata ellenére is, ha a gyermek legjobb érdeke szükségessé teszi azt, így különösen, ha a gyermeket bántalmazzák, elhanyagolják.[30] A nevelésbe vett gyermek legjobb érdeke ekkor azt kívánja meg, hogy a saját családban nevelkedés alapjoga törvényben szabályozott módon, de korlátozódjon. A gyermek teljes körű ellátását a gyámhatóság által meghatározott gondozási hely (például nevelőszülő, gyermekotthon) biztosítja, ami a gyermek sorsának alakulására közvetlen hatást gyakorol.
A nevelésbe vétel megvalósulása az egyéni elhelyezési terv által meghatározott feltételek között történik, melynek során számos szakember, valamint a nevelőszülő és a szülő is köteles együttműködni. A gyámhatóság feladata, hogy a nevelésbe vett gyermek és a kapcsolattartásra jogosult/kötelezett szülő kapcsolatát a gyámi jelentés, beszámoló alapján figyelemmel kísérje. A család életkörülményeiről pedig a család- és gyermekjóléti központ ad információkat. A gyámhatóságnak azonban nemcsak a nevelésbe vétel kötelező felülvizsgálatakor (Gyvt. 80/A. §) kell a kapcsolattartás kérdését áttekintenie, hanem, ha szükséges, akkor ettől függetlenül is önálló kérdésként kell kezelnie.
Ha a kapcsolattartás nem a gyermek érdekét szolgálja, a gyámhatóság, a gyermek egyéni helyzetéhez igazodóan, több intézkedést tehet, így dönthet a kapcsolattartás korlátozásáról, szüneteltetéséről, megvonásáról.[31] A kapcsolattartás hiányát vagy a nevelésbe vett gyermek veszélyeztető módon megvalósuló kapcsolattartását a gyermek örökbe fogadhatóvá nyilvánítása során is értékelni kell, ami azonban nem alapozza meg a szülő szülői felügyeleti jogának megszüntetése iránti per megindítását. Minderre tekintettel igen nagy a jogalkotó és a jogalkalmazó felelőssége az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás feltételeinek meghatározása és annak a gyakorlatban történő értékelése során.
Álláspontunk szerint a gyermekek örökbe fogadhatóvá nyilvánításának korábbi, a CSJK-ban és a Gyer.-ben rögzített alapvető feltételei megfelelő módon biztosították a gyermekek rövid időn belüli örökbeadását, ezért elegendő lett volna a joggyakorlatot hatékonyabbá és egységesebbé tenni, továbbá a gyámhatóságok személyi állományának megerősítése mellett a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatásokat fejleszteni a szülői kapcsolattartás elősegítése érdekében. Ugyanakkor mindenképpen támogatandó az a változás, hogy a gyámhatóságnak az örökbe fogadhatóvá nyilvánítási eljárás megindításáról értesíteni kell a megyei/fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottságot a gyermekről szóló összefoglaló vélemény elkészítése érdekében, hogy a gyermek örökbefogadásának előkészítése során minél hamarabb tudják tájékoztatni az alkalmas örökbe fogadni szándékozókat a gyermek egészségügyi, neveltségi állapotáról [Gyer. 37. § (6) bekezdés].
A 2020. szeptember 1-jével megváltozott szabályok szerint a gyámhatóság a nevelőszülőnél vagy gyermekotthonba történő ideiglenes hatályú elhelyezés esetén is figyelmezteti a szülőt az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás jogkövetkezményére. Az ideiglenes hatályú elhelyezés időtartama beszámít az örökbe fogadhatóvá nyilvánításhoz szükséges időtartamba, amelyet a gyermek családjából történt kiemelésének kezdő időpontjától kell számítani. Az ideiglenes hatályú elhelyezés a gyermek kapcsolattartása tekintetében igen érzékeny időszakká vált, hiszen az új rendelkezések szerint a szülői kapcsolattartás teljes hiánya esetén az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás feltételeként előírt jelenlegi fél év időtartam három hónapra, rendszertelen kapcsolattartás esetében egy évről nyolc hónapra csökken, a szülő felróható magatartása esetén. További változás, hogy az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás hatálya két évről négy évre emelkedik, ami indokolt esetben további két évvel meghosszabbítható, feltéve, ha a gyermeknek reális esélye van az örökbefogadásra. A gyámhatóság a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbe fogadhatónak nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát szünetelteti (Ptk. 4:124. §).
A szülői önhibát természetesen a gyámhatóságnak mindig vizsgálnia kell. Ezt többek között a szülő meghallgatásával, nyilatkoztatásával, a tanúk meghallgatásával, a család- és gyermekjóléti központ véleményének bekérésével lehet tisztázni. Ugyanakkor a nevelőszülői felkészítő képzés ellenére a Gyvt. szellemiségéhez képest a nevelőszülőkhöz kerülő gyermekeknek még mindig kevesebb mint a fele rendelkezik élő vér szerinti kapcsolatokkal.[32] A nevelőszülői családok, szemben a gyermekotthonokkal, változatlanul nem tudják felvállalni a heti gyakorisággal vagy akár hetente többször is látogató szülők gyermekeinek felkészítését, a kapcsolattartás gyakorlati lebonyolítását, illetve a szülők bátorítását a gyermekükkel való kapcsolattartásra. A rendszertelen kapcsolattartás miatt azonban a gyermekek időközben elvesztik a szüleiket, és megszűnnek családi kapcsolataik.
Álláspontunk szerint az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás hatályának időbeni kiterjesztésével elsődlegesen a gyámhatóság adminisztrációs terhei, illetve a meghosszabbított eljárások száma csökken, de vélhetően nem növekszik a gyermek örökbefogadási esélye, sőt félő, egyre több olyan gyermek nevelkedik majd a gyermekvédelmi rendszerben, akinek - a döntés következtében - teljes mértékben megszűnnek a családi kapcsolatai, de mégsem kerül örökbe fogadói családba. Ezek a változások a gyermekvédelmi szempontok minimalizálását jelentik,
- 7/8 -
hiszen ez idő alatt a vér szerinti család támogatásáról stb. teljesen lemondunk.
Ezért a gyámhatóságnak kiemelt felelőssége van abban, hogy a nevelésbe vett gyermek örökbefogadását akkor és csakis akkor segítse elő, ha a gyermek életkora, egészségi állapota és egyéb körülményei alapján örökbefogadására - a TEGYESZ és az országos örökbefogadást elősegítő szerv tájékoztatása alapján - reális esély van [Gyvt. 141/F. § (2) bekezdés].
Véleményünk szerint fontos lenne már a gyermek örökbe fogadhatóvá nyilvánítása, netán nevelésbe vétele előtt is támogatni és segíteni a vér szerinti szülőt döntésének meghozatalában, vagyis abban, ha nem tudja gyermekét felnevelni, akkor el tudja engedni, és akár nyílt, akár titkos örökbefogadásához úgy járuljon hozzá, hogy közben ne legyen bűntudata és ne érje megaláztatás. Az örökbefogadással kapcsolatos információkra azonban a vér szerinti szülők nagyon eltérően reagálnak, a "gyermek elvesztésének" érzelmi fázisai változnak a tagadástól, az alkudozástól a depresszión át az elfogadásig, oda és vissza. A családból kiemelt gyermekek szülei általában passzívak, de vannak természetesen olyan szülők is, akik sok mindet megtesznek a gyermekük hazahozatala érdekében. A passzív szülők ezért nem adnak hozzájáruló nyilatkozatot gyermekük örökbefogadásához, de nem is tudják vállalni gyermekük nevelését, mégis el kívánják ezt hitetni, mert az örökbefogadást szülői jogaik megtagadásának érzik.[33]
A vér szerinti szülőt megnyerni a gyermek érdekében nagyon nehéz, pedig valójában ez tudná a gyermekek örökbefogadását gyorsítani, és nem csupán a jogi környezet gyakori változtatása.
A vér szerinti családdal való kapcsolatokkal egyáltalán nem rendelkezők és a rendszertelen kapcsolattartás esetében tehát rövidül ugyan az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás iránti eljárás hossza a jogszabály-módosítás után, ami kedvező, ugyanakkor a jelenlegi túlterhelt és erőforráshiányos rendszerben többnyire nem biztosított a kapcsolattartás szakmai ösztönzése és támogatása, sem a gyermekjóléti alap-, sem pedig a gyermekvédelmi szakellátásban. Az ellátások rendszerének megerősítése ezért ebből a szempontból is kiemelkedően fontos és megkerülhetetlen lenne, hogy érvényesüljön a gyermek vér szerinti családban nevelkedéshez fűződő joga, illetve, ha ez nem áll az érdekében, akkor valóban gyors és megalapozott eljárás keretében érvényesüljön a helyettesítő gondozáshoz fűződő joga.
Az örökbe fogadhatóvá válás jogi lehetősége ugyanis nem jelenti minden esetben a gyermek tényleges örökbeadását, mert bár a jog meghatározhatja ennek a feltételeit, de egy esetleges szülő-gyermek kapcsolat kialakítását nem lehet csak a jog eszközeivel gyorsítani, amit a korábban bemutatott statisztikai adatok is jól tükröznek.
Az örökbefogadó családot a szakirodalom egy olyan sajátos rendszerként írja le, melynek szerkezete egy háromszögre emlékeztet, egyik csúcsnál vannak a vér szerinti, a másiknál az örökbe fogadó szülők, és a harmadiknál a gyermek: a titkos örökbefogadásnál a háromszög egyik része láthatatlan.[34] Az örökbefogadás sikere egyfajta biztonságtudattal és a családhoz tartozás érzésével áll összefüggésben, valamint azzal, hogy az örökbefogadók úgy tudjanak beszélni "másságukról", az örökbe fogadott gyermek családi hátteréről és vér szerinti szüleiről, hogy ezzel ne zavarják meg a gyermeknek azt az érzését, hogy befogadták és sajátjukként szeretik.[35] David Kirk állítása szerint az örökbefogadás sikerét leginkább az határozza meg előre, hogy az örökbefogadó szülők mennyire képesek a másság beismerésére. A "másság" tagadásának lehetséges következményeire először szintén Kirk hívta fel a figyelmet.[36]
Számos kutatás rávilágít arra is, hogy a gyermekeknél az örökbefogadási életkoruk, a korábbi sikertelen örökbefogadási kihelyezések, valamint az érzelmi és magatartási problémák azok a főbb tényezők, amelyek veszélyeztethetik az örökbefogadások stabilitását.[37]
Hazánkban 2009-ben végeztek kérdőíves felmérést a sikertelen örökbefogadásokról, azonban közel sem teljeskörűen.[38] A problémák gyakran a nem megfelelő felkészítésben és kiválasztásban keresendők, amelyek a szakemberek együttműködésével talán sikeresebbek lehetettek volna. Ugyancsak fontos az örökbefogadási motivációk mélyebb vizsgálata mindkét szülőnél, hogy egy későbbi válás vagy egyikük halála mint váratlan körülmény ne vezessen a gyermek "visszaadásához", hanem fenn tudjon maradni a családi kötelék. Gyakran a családban nevelkedő vér szerinti gyermek vagy a később megszületett vér szerinti gyermek(ek) jelenléte is jelentős tényező az örökbefogadás sikertelenségében, mert az örökbefogadók gyakran érzelmileg elfordulnak az örökbe fogadott gyermektől.
Ugyanakkor az örökbe fogadott gyermek valamilyen magatartási, pszichés és egészségügyi problémája is befolyásolja a család életét, az örökbefogadás kimenetelét. Az örökbefogadás előtti gondozási hely (például gyermekotthon) is jelentősen meghatározza az örökbefogadás sikerességét, mert ezeknél a gyerekeknél a korai kötődés időszakában nem állt rendelkezésre egy szerető személy (család), aki a későbbi pszichés fejlődésüket, kötődési képességüket befolyásolhatta volna.[39]
Záró gondolatként nagyon fontos ismételten hangsúlyozni, hogy az örökbe fogadó szülőnek mindig fel kell mérnie, hogy kit tud elfogadni és kit nem. Az önismeret az egyik kulcsa a sikeres örökbefogadásnak, amelyhez hatékony segítséget tud adni az örökbefogadói felkészítő tanfolyam. ■
JEGYZETEK
[1] A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény). A gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2005. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Hágai Örökbefogadási Egyezmény).
[2] 2011. évi CCXI. törvény a családok védelméről 1. § (4) bek.
[3] Lápossy Attila - Tasi Katalin: Joggal mérlegelve - a gyermekközpontú örökbefogadási eljárás követelményei az ombudsmani gyakorlat tükrében. Családi Jog 2018/4, 16-22. o.
[4] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
[5] Lásd részletes elemzéssel: Az örökbefogadás helyzete. Statisztikai Tükör. KSH, Budapest, 2018. július.
[6] 72/2014. (III. 13.) Korm. rendelet az örökbefogadást elősegítő és az örökbefogadás utánkövetését végző közhasznú szervezetek tevékenységéről és működésük engedélyezéséről.
[7] A Ptk. 4:122. § (2) bekezdése szerinti (pl. rokoni, házastársi) örökbefogadás engedélyezéséről 90 napon belül dönt.
[8] A gyermek mindenekfelett álló legfőbb érdeke a gyakorlatban a gyermek legjobb érdekeként jelenik meg, ami hosszú távon a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének, személyi és vagyoni jogainak, jogos érdekeinek biztosítását jelenti.
[9] 2020. évi LXV. törvény az egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról. A törvényt az Országgyűlés 2020. június 16-i ülésnapján fogadta el és 2020. szeptember 1-jén lépett hatályba.
[11] Https://demokrata.hu/magyarorszag/egyszerubb-es-gyorsabb-orokbefogadas-jon-242859.
[12] Katonáné Pehr Erika: "Örökbefogadás" in Jakab András - Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Családjog rovat, rovatszerkesztő: Hegedűs Andrea) http://ijoten.hu/szocikk/orokbefogadas (2018).
[13] AJB-3481/2017. számú jelentés.
[14] Katonáné Pehr Erika: Néhány gondolat az örökbefogadás megváltozott jogi környezetéről Családi Jog 2013/4. szám 13. o.
[15] Https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsg009.html
[16] 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről (a továbbiakban: Szr.) 105. § (6) bek.
[17] Lápossy-Tasi: i. m. 22. o.
[18] Aczél Ágnes és Somorjai Ildikó egyik korábbi felmérése szerint a nevelőszülők életkora az alábbi arányokat mutatta: 66 év feletti 7,3%; 65-56 év közötti 16,3%; 55-46 év közötti 28,9%; 45-36 év közötti 34,5%; 35-26 év közötti 11,9%; 25 év alatti 1,0%. Vélhetően ez az arány ma már az 50-60 éves korosztály felé billent jobban át (lásd: Család, Gyermek, Ifjúság 1997/1.).
[20] Vida Zsuzsanna: Örökbefogadás a nevelőszülői családokban élő gyermekek esetében. Kapocs 2003/5.
[21] A KSH adatai szerint 2018-ban hazánkban 21 állami, 21 egyházi és 7 civil nevelőszülői hálózat működött.
[22] Https://orokbe.hu/2015/01/26/a-neveloszulo-fogadhat-orokbe.
[23] Katonáné Pehr Erika: Az örökbefogadás. In: Kőrös András (szerk.): A Ptk. magyarázata III/VI. Polgári Jog - Családjog. Budapest 2018. 255-258. o.
[24] "Örökbefogadni nem kötelező és nem is állampolgári jog." Beszélgetés Kántor Neddával. In Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van Bookline, Libri, Budapest, 2020, 212. o.
[25] 29/2003. (V. 20.) ESzCsM rendelet a helyettes szülők, a nevelőszülők, a családi napközit működtetők képzésének szakmai és vizsgakövetelményeiről, valamint az örökbefogadás előtti tanácsadásról és felkészítő tanfolyamról.
[26] Képíró Angéla: "Örökbefogadás itthon és külföldön" in Ádám Antal (szerk.): PhD-tanulmányok, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskolája, 2008 187-212. o.
[27] Katonáné Pehr: i. m. (IJOTEN 2018).
[28] T/10516. számú törvényjavaslat.
[29] Az interneten a törvényjavaslat benyújtását követően petíció indult kötelező tanfolyam mellett, amelyet eddig 15 ezren írtak alá (https://szabad.ahang.hu/petitions/maradjon-kotelezo-az-orokbefogadok-felkeszito-tanfolyama).
[30] Lantai Csilla: Nevelésbe vétel. In: Mattenheim Gréta (szerk.): Kommentár a Gyermekvédelmi törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 517.o.
[31] BH 1996.644.
[32] Vida Zsuzsanna: Nevelőszülőnél élő gyermekek kapcsolattartása. Kapocs 2003/2.
[33] Katonáné Pehr Erika: Az örökbefogadás és az örökbefogadási eljárás HVG-ORAC, Budapest, 1999. 46.o.
[34] Katonáné Pehr i. m. (IJOTEN 2018).
[35] Carole R. Smith: Örökbefogadók és nevelőszülők. Budapest, Pont, 1995. 154.
[36] H. David Kirk: Shared Sate: Theory of Adoption and Mental Health, New York, Free Press of Glencoe, 1964.
[37] Alfréd Kadushin - Frederick Seidl: "Adoption failure: a social work postmortem" Social Work 1971, 32-38. o.
[38] Andrási Júlia: "Örökbe-fogadás? Országos felmérés az örökbefogadásból gyermekvédelmi gondoskodásba visszakerült gyermekek helyzetétől" Család, Gyermek, Ifjúság 2009/2.
[39] Katonáné Pehr i. m. (IJOTEN 2018).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogtanácsos, európai szakjogász; címzetes egyetemi docens, PTE ÁJK.
Visszaugrás
