A Gazdaság és Jog folyóirat 2017. évi 4. számában megjelent cikkben a szerző a korlátolt felelősségű társaságok üzletrészének jogi természetét vizsgálja.
A Ptk. 3:159. §-a értelmében a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A törzsbetét a tag vagyoni hozzájárulása, a tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek. A törzsbetétek összege a törzstőke. A Ptk. 3:164. §-a szerint az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége. Az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik. Mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik.
A fenti meghatározásból látszik, hogy az üzletrész a tagok jogainak és kötelezettségeinek, valamint a társasági vagyonból őket megillető hányadnak gyűjtő elnevezése, s mint ilyen, elvont fogalom: egységbe foglalja a társasági tagsági jogviszony tartalmát adó jogosultságokat és kötelezettségeket, aminek az a valódi értelme, hogy lehetővé válik, hogy a jogok és kötelezettségek halmaza egységes elnevezés alatt tranzakciók tárgya legyen. Fontos rögzíteni, hogy az üzletrész nem értékpapír.
A dolog a Ptk. szabályozásában [5:14. § (1) bekezdés] birtokba vehető testi tárgy, amely tulajdonjog tárgya lehet. A tulajdonjognak a közvetlen tárgya az emberi magatartás, amely tevésben, nem tevésben, tartózkodásban, tűrésben nyilvánulhat meg. Az emberi magatartások mindig a dologhoz, a tulajdonjog közvetett tárgyához kapcsolódnak, ezzel magyarázható, hogy ha a tulajdonjog tárgyát említik, a dolgot értik alatta.
Mint a szerző kifejti, az üzletrész jogi természetének meghatározása elsősorban azért okoz problémát, mert az 1959-es Ptk. dologi jogi szabályainak rendszerében dolognak
- 69/70 -
nem tekinthető, így tulajdonjog tárgya sem lehetne, ugyanakkor a szabályozás tulajdoni tárgyként tekint rá, amennyiben elfogadja az üzletrészen fennálló közös tulajdon lehetőségét, továbbá átruházhatónak és megterhelhetőnek tekinti azt. Ennek következtében bizonytalanság keletkezett, hogy az üzletrész átruházására milyen szabályokat kell alkalmazni, hiszen az adásvételi szerződés közvetett tárgyát az 1959-es Ptk. 365. § (1) bekezdése a "dologiban határozta meg. Felmerült még az engedményezés szabályainak alkalmazása, de az engedményezés követelések átruházásáról és nem jogoknak (különösen nem tagsági jogok és kötelezettségek egységét magában foglaló pozícióknak) az átruházásáról szól. A kérdést a bírói gyakorlat úgy oldotta meg, hogy az üzletrészt "eszmei dolog"-nak minősítette, és analógia segítségével az adásvétel szabályait rendelte alkalmazni az üzletrész-átruházásra. Utal itt arra a szerző, hogy már az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat is az adásvétel és a csere szabályainak körében tárgyalta a jogok átruházásának sajátosságait.
A tulajdonjog átruházása minden jogrendszer dologi jogi szabályainak központi eleme; ugyanakkor a tulajdonátruházás rendszere a kötelmi jog és a dologi jog határterületén helyezkedik el. A szerző megkülönbözteti a tradíciós rendszert és a konszenzuális rendszert, utóbbiban a felek megegyezése elegendő a tulajdonjog átszállásához. Ha a jogrendszer az ingó dolgok tulajdonjogának átruházásához elvárja a dolog átadását, azt a kérdést is szükséges megválaszolni, hogy az átadás jogi természete ügyleti jellegű-e, vagy önmagában a birtokállapot megváltozása tulajdonátszállást eredményez akkor is, ha a felek megegyezése erre nem terjed ki.
A szerző a tradíciós rendszerre a német (és magyar) jogot hozza fel, ahol ügyleti kettősség érvényesül, elválik egymástól a tulajdonjog átruházására irányuló kötelezettséget megalapozó kötelmi (kötelező) ügylet és a kötelem teljesítését megvalósító dologi (rendelkező) ügylet. A kötelező ügylet alapján kötelmi igény keletkezik a tulajdon átruházásának követelésére, a dologi rendelkező ügylet pedig a tulajdonátszállás mozzanata. Az átadás lényege nem a fizikai állapotváltozásban áll, hanem abban, hogy a dolog feletti jogi uralom az átruházóról a megszerzőre száll át. A konszenzuális tulaj donátruházási rendszer modellje ezzel szemben a francia Code civil, amely nem választja szét a kötelmi és a dologi ügyletet: a tulajdonjog átruházásához további jogi aktus (átadás) véghezvitele nem szükséges, a tulajdonjog átruházására irányuló kötelezettségvállalás és a tulajdonjog átszállása nem képeznek két, egymástól elhatárolt és eltérő minőségű jogi mozzanatot, hanem egységbe olvadnak.
Az 1959-es Ptk. a jogokat és követeléseket nem teszi tulajdonjog tárgyává és azok átruházására sem állapít meg külön szabályokat, ebből következően az átadás, valamint a kötelmi és dologi jogi hatás szétválasztása e javak átruházása során nem konstruálható meg. Mint a szerző megállapítja, az átruházás kötelmi jogi és dologi jogi mozzanata szétválasztásának hiányából pedig csak az következhet, hogy e javak átruházása a régi Ptk. rendszerében konszenzuális módon történik.
A korábbi szabályozáshoz hasonlóan a hatályos Ptk. 5:14. §-a értelmében a tulajdonjog tárgya csak birtokba vehető testi tárgy lehet. A dolog fogalmának kiterjesztése tehát nem történt meg. A Ptk. 6:215. § (1) bekezdése szerint adásvételi szerződés alapján az eladó a dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére
- 70/71 -
köteles. A Ptk. 6:215. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad. A jogok és a követelések átszállásához jogcím és követelés esetén engedményezés, illetve jogok esetén jogátruházás szükséges. Kétségtelen a szerző szerint, hogy a Ptk.-nak ez a megoldása terminológiai következetlenséget eredményez, hiszen a "Tulajdonátruházó szerződések" cím alatt olyan szerződéstípusok jelennek meg, amelyek nem csak a tulajdon átruházására, hanem jogok és követelések átruházására is alkalmasak, bár a jogok és követelések nem lehetnek tulajdonjog tárgyai.
Jogok (ugyanúgy, mint a dolgok) esetén alkalmazható a kétlépcsős (azaz a kötelezettségvállalás és a teljesítés különválasztása) átruházási modell. A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges [Ptk. 6:193. § (1)-(2) bekezdés].
Az üzletrész elemét képező kötelezettségek átruházására a jogátruházás alkalmatlan intézmény, mégis a jogok és kötelezettségek összességét megtestesítő üzletrész szükségszerűen különböző műveletek tárgya kell, hogy legyen; ezt biztosítja a Ptk. 6:215. § (3) bekezdése, amelynek értelmében a dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad.
A cikk címében említett jogvita tényállása szerint a felperes és egy a perben nem álló kft. meghatározott mértékű üzletrészének tulajdonosa szindikátusi szerződésben vételi jogot alapítottak az üzletrészre, részletesen szabályozták az opciós vételár megállapításának módját és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a vételár közlését követően adásvételi szerződést fognak aláírni. A felperes - a szindikátusi szerződés kikötéseinek megfelelően - megküldte az üzletrész vételi jogának gyakorlására vonatkozó nyilatkozatát az üzletrész tulajdonosának, az opciós vételárat azonban nem közölte. A vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatot az üzletrész tulajdonosa átvette. Az üzletrész tulajdonosa ellen indult végrehajtási eljárásban a végrehajtó - már a vételi jognyilatkozat megküldését követően - lefoglalta a vételi jog tárgyát képező üzletrészt. A végrehajtási igényperben az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek és azzal az indokkal oldotta fel az üzletrészt a foglalás alól, hogy az opciós vételár kiszámítási módja szerződéses rögzítésével a "vételár lényegében megjelölésre került", így a vételi jognyilatkozat megküldésével - és annak az adós általi átvételével - a vételi jog gyakorlása hatályossá vált, a felperes megszerezte az üzletrész tulajdonjogát, nincs jelentősége annak, hogy a szindikátusi szerződésben a szerződő felek milyen további rendelkezéseket tettek az üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződés megkötését illetően. A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a keresetet elutasította és rámutatott: a szerződő felek a szindikátusi szerződésben nem vételi jogot alapítottak, mivel az üzletrész tulajdonjogának átszállásához nem csak a vételi jog jogosultja egyoldalú nyilatkozattételét írták elő, hanem külön adásvételi szerződés megkötését tartották szükségesnek, ezért a felperesnek a vételi jognyilatkozat közlésével kötelmi igénye sem keletkezett. A Kúria szerint a szindikátusi szerződés kikö-
- 71/72 -
téseinek értelmezése alapján a szerződő felek akarata arra irányult, hogy a felperes kft. egyoldalú nyilatkozata létrehozhassa az üzletrész adásvételét, az utóbb aláírásra kerülő adásvételi szerződés megkötéséhez - és a megkötés elmaradásához - a szindikátusi szerződés nem fűzött joghatást, egyébként is a vételi jog fogalmi elemei kizárják, hogy a szerződő felek a vételi jog gyakorlásának feltételeként az eladó előzetes hozzájárulását is kikössék. Annak nem volt akadálya, hogy a szerződő felek kikössék: a vételi jog gyakorlását követően az adásvételt rögzítő okiratot fognak aláírni. A szerződő felek nyilatkozatának hiányában nincsen adat arra, hogy az adott esetben miért tartották szükségesnek a külön okirat aláírását, azonban a szindikátusi szerződésből kitűnik: a célzott joghatást - az üzletrész átruházását - a vételi jog gyakorlásához kötötték. A vételi jogra vonatkozó megállapodás, mint az adásvétel különös neme, akkor jön létre, ha a felek a megállapodásukat a dolog és a vételár megjelölésével írásba foglalják. Ez a két feltétel az adásvételi szerződés létrejöttének alapvető feltételei. Az adott esetben a szerződő felek a szindikátusi szerződésben pontosan meghatározták a vételi jog tárgyát, azaz a korlátolt felelősségű társaság üzletrészét, de az üzletrész vételárát nem jelölték meg, viszont részletekbe menően rendezték a vételi jog gyakorlásának feltételeit, módját, a követendő eljárást és szerződésük tartalmazza azt a módszert, számítási módot, amellyel a jog gyakorlásának időpontjában a fizetendő vételár kiszámítható. Ilyen esetben az adásvétel nem a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat közlésével jön létre, hanem az opciós vételár közlésének időpontjában.
A tulajdonátszállás kettős ügyleti modelljére vetítve: az átruházásra irányuló szerződés vagy egyéb jogcím alapján a szerződés jogosultjának (a vevőnek) kötelmi jogi igénye keletkezik a szerződés teljesítésére, a tulajdon átruházásának követelésére (kötelező ügylet). Ez a kötelmi jogi igény "feltételes" abban az esetben, ha időben elkülönül egymástól a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat és az opciós vételár közlése, hiszen a kötelmi igény akkor válik hatályossá, ha a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat közlését követően a felek megállapodásának megfelelően megtörténik az opciós vételár közlése is. Az adásvétel tárgya feletti jogi uralom biztosításával és az opciós vételár megfizetésével pedig megvalósul a tulajdon átszállása.
- 72/73 -
A szerző a gyakorlat oldaláról - mint volt eseti gondnok és ügygondnok, valamint bírósági titkár - mutatja be a jogintézményt.
A Csjt. rendelkezései szerint az apaság vélelmének megdöntése csak polgári perben volt lehetséges. A vér szerinti apa a peres eljárás jogerős befejeződését követően tehetett teljes hatályú elismerő nyilatkozatot
Mint a szerző rögzíti, tapasztalata szerint az új Ptk. hatályba lépése előtti időszakban a tipikusnak mondható apaság vélelmének megdöntése iránti peres eljárások tényállása rendkívül sok hasonlóságot mutatott: az anya és a férj házassági köteléke csak jogi értelemben állt fenn, az életközösségük már megszakadt, az anya és a férj között nem volt nemi kapcsolat a vélelmezett fogantatási időben, továbbá az anya rendszerint közös háztartásban élt a vér szerinti (biológiai) apával, közösen gondozták és nevelték a kiskorú gyermeket. A perindítást megelőzően a gyámhatóság meghallgatta az anyát, a férjet és a vér szerinti (biológiai) apát. Amennyiben a gyámhatóság előtt a felek egyező nyilatkozatot tettek a férj és az anya életközössége megszakadásának idejéről és a gyermek tényleges származását illetően, a gyámhatóság a gyermek érdekében állónak tekintette az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítását és eseti gondnokot rendelt arra a feladatra, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránt pert indítson és a gyermeket, mint kiskorú felperest képviselje az apaság vélelmének megdöntésére irányuló perben. A gyámhatóság megkövetelte azt is, hogy a vér szerinti apa közokiratban (jegyzőkönyvben) nyilatkozzon arról, hogy az apaság vélelmének megdöntését követően teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal saját gyermekének ismeri el a kiskorú gyermeket.
A pert az eseti gondnoknak a vélelmezett apa ellen kellett megindítania, az anya a perben beavatkozóként vehetett részt; ha nem élt ezzel a jogával, tanúként hallgatta ki a bíróság, csakúgy, mint a biológiai apát.
A régi szabályok ismertetése körében a szerző hangsúlyozza, hogy amennyiben az alperes, az anya és a vérszerinti apa személyesen megjelentek a bíróságon és egyező nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy a férj és az anya életközössége már több mint 300 napja megszűnt és a gyermek nem a férjtől származik, további bizonyítás felvételére (más tanúk kihallgatására, származás-megállapítási igazságügyi szakértő kirendelésére) nem került sor; a bíróság az első tárgyalási határnapon érdemben döntött és határozatában megállapította, hogy a kiskorú felperes (gyermek) apja nem az alperes. Látható, hogy nem volt szó olyan típusú jogvitáról, amely csak polgári peres eljárás keretében lenne rendezhető, kifejezetten azonos volt minden részt vevő fél célja és az elérni kívánt joghatás is. Ez a felismerés vezetett oda, hogy a származás-megállapítási igazságügyi szakértői bizonyítást nem igénylő ügyekben a jogalkotó a hatályos Ptk.-ban megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az apaság vélelmének megdöntésére nemperes eljárásban is sor kerülhessen.
- 73/74 -
Ezt követően tér át a cikk a hatályos szabályozás ismertetésére. 2014. március 15. napján lépett hatályba a jelenlegi Ptk., amelynek rendelkezései szerint az apaság vélelmének megdöntésére már nemcsak peres eljárásban kerülhet sor, hanem nemperes eljárásban is. Az erre vonatkozó anyagi jogi szabályok a Ptk. 4:114. §-ában kerültek elhelyezésre, a Pp.-ben pedig külön fejezet (a XVI/A. fejezet) tartalmazza az eljárási szabályokat.
A Ptk. 4:98. §-a szerint apai jogállást keletkeztető tények - sorrendben! - a házassági kötelék, élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás, az apai elismerő nyilatkozat, valamint a bírósági határozat. A sorrendiség azt jelenti, hogy mindaddig, amíg az apai státus a sorrendben előbb szabályozott vélelem alapján betöltött, a sorrendben következő vélelem alkalmazására nem kerülhet sor. A vélelem nem a házassági életközösség fennállásához, hanem magához a házassági kötelékhez kapcsolódik.
Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás megindítása az új szabályozás szerint határidő nélkül lehetséges. A jogszabály három konjunktív feltételt ír elő az eljárás sikerességéhez: az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn, a házastársak életközössége már legalább 300 napja megszűnt, s az a férfi, akitől a gyermek származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak kívánja elismerni. E három feltétel fennállása esetén a bíróság a felek közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje (vagy volt férje) az apja. A Ptk. 4:114. § (2) bekezdése szerint az apaság kérdését a nemperes eljárásban teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal rendezni kell. A szerző által közelebbről ismert Ráckevei Járásbíróságon az a gyakorlat, hogy az interneten megtalálható - a diplomáciai képviseletek és gyámhivatali osztályok által is használt - formanyomtatványon veszik fel a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot és az annak teljes hatályához szükséges nyilatkozatokat.
Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárás három azonos eljárási pozícióban lévő fél - a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magának elismerni kívánó férfi - kérelmére indul, akik a nemperes eljárásban mindhárman kérelmezők (I., II. és III. rendű kérelmezők). Mint a szerző rámutat, ebben az eljárásban fogalmilag kizárt, hogy kérelmezőről és kérelmezettről beszéljük.
Speciális eljárási szabály, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet más kérelemmel nem lehet összekapcsolni. Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban továbbá szünetelésnek nincs helye. Ezek a nemperes eljárások járásbírósági hatáskörbe tartoznak, az illetékességi szabályokat pedig a Pp. 301/B. § (1) bekezdése tartalmazza: az a járásbíróság illetékes a nemperes eljárás lefolytatására, amelynek területén a gyermek belföldi lakóhelye, belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye található; valamint amelynek területén az anya belföldi lakóhelye vagy belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye van. A Budai Központi Kerületi Bíróság illetékes magyar állampolgárságú személyek apasági nemperes ügyeiben, ha az anyának és a gyermeknek sem lakóhelye, sem tartózkodási helye nincs Magyarországon.
A bíróság a három kérelmezőt együttesen hallgatja meg. Eljárása során megvizsgálja az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és teljes hatályához szükséges feltételek fennállását, valamint megállapítja azokat az adatokat, amelyek a személyállapot-változás anyakönyvi bejegyzéshez szükségesek. A bíróság a meghall-
- 74/75 -
galáson felveszi a - csak személyesen előadható - teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, amelynek során figyelemmel kell lennie arra, hogy apai elismerő nyilatkozatot csak a gyermeknél 16 évvel idősebb férfi tehet, valamint ilyen nyilatkozat csak a gyermek fogamzási idejének kezdetététől tehető. A gyakorlatban nem ritkán a gyermek születése előtt kerül sor erre a nyilatkozattételre. Ha ez az eset áll fenn, a nyilatkozat csak a gyermek születésekor válik teljes hatályúvá (ezt a tényt az apai elismerésről felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell).
Ha az apaság vélelmének megdöntését megállapító határozat nem emelkedik jogerőre, a nemperes eljárás során tett apai elismerő nyilatkozat hatálytalan. A bíróság az eljárás nemperes jellegéből adódóan nem ítélettel, hanem - természetesen fellebbezhető - végzéssel dönt.
Fontos szabály, hogy ha a bíróság az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet jogerősen elutasítja, e határozatának jogereje nem zárja ki, hogy a kérelmezők igényüket - a körülmények megváltozása esetén - újból nemperes (vagy akár peres) eljárásban érvényesítsék. A kérelmet elutasító végzés tehát nem eredményez res iudicatat A Pp. a szabad bizonyítás elve alapján áll; ez az elv azonban a nemperes eljárásokban nem feltétlenül tud érvényesülni. Ebben a speciális eljárástípusban a meghallgatáson túlmenően csak okirati bizonyításnak van helye, egyéb bizonyítás felvételére nem kerülhet sor. Eljárási szabály még, hogy a bíróság az apaság vélelmének megdöntését megállapító jogerős határozatot, valamint a külön jegyzőkönyvbe foglalt teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot megküldi a gyermek születési helye szerinti anyakönyvvezetőnek.
Ami az eljárás költségeit illeti, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 4. §-a alapján a feleket tárgyi költségfeljegyzési jog illeti meg az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban, az eljárási illetéket előzetesen nem kell leróniuk. Az illeték mértéke ezekben az ügyekben az Itv. 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján csupán 6000 Ft. A szerző megjegyzi, hogy kezdetben felmerült az illeték mérséklésének kérdése is, és eszerint 600 Ft-ra csökkent volna a fizetendő illeték az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 58. § d) pontja alapján. A végül általánosan elfogadottá vált álláspont szerint az illeték mérséklésére nem kerülhet sor az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárásban.
Konkrét jogesetek kapcsán felmerült jogértelmezési kérdéseket áttekintve a szerző szerint csak azt kell vizsgálni a nemperes eljárásban, hogy az anya és a férj életközössége megszűnt-e legalább 300 napja, arra nem kell figyelemmel lenni, hogy a gyermek vélelmezett fogantatási idejében fennállt-e az életközösség az anya és a férj között, továbbá a feleket nem kell nyilatkoztatni arról, hogy a vélelmezett fogantatási időben volt-e az anya és a férj között nemi kapcsolat. Volt ugyanis olyan jogértelmezés, amely szerint ha az anya és a férj között volt nemi kapcsolat a vélelmezett fogantatási időben, akkor az apasági vélelem megdöntésének feltétele hiányzik, és a vélelem megdöntésére a nemperes eljárásban nem kerülhet sor. Ezzel szemben a szerző kifejti, hogy csak azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy az anya és a férj életközössége már legalább 300 napja megszűnt-e és van-e olyan személy, aki gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal el kívánja ismerni. A bíróságnak tehát nem kell a feleket nyilatkoztatnia arra vonatkozóan, hogy a vélelmezett fogantatási időben volt-e az anya és a férj között nemi kapcsolat. Ez azért
- 75/76 -
is tűnik helyes felfogásnak, mivel a Ptk. nem rendelkezik arról a Csjt. 37. § (2) bekezdése szerinti feltételről, amely szerint apai elismerő nyilatkozatot csak az tehet, akitől a gyermek ténylegesen származik. Ebben a nemperes eljárásban az apaság vélelmének megdöntésére és a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat felvételére tehát akkor is sor kerülhet, ha a rendelkezésre álló adatok alapján kétséges az, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tevő férfitól származik a gyermek.
Vannak olyan felmerülő kérdések is, amelyek láthatóan meghaladták a cikk terjedelmi korlátait, mindazonáltal érdekes lenne adandó alkalommal ezekkel is részletesebben foglalkozni. Ezek közé tartozik, hogy sérülhet-e a gyermek származás kiderítéséhez való joga a szakértői bizonyítás kizártsága és a kérelmezők esetleges nem rendeltetésszerű joggyakorlása folytán. További kérdés az, hogy hogyan befolyásolja a családi jogállás megváltozása a gyermek viszonyát a testvéreihez, az anyakönyvbe bejegyzett apjához, hogyan változnak a gyermek vagyoni viszonyai és későbbi öröklési jogi helyzete.
A cikk azzal zárul, hogy az új Pp. hatálybalépésével az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás eljárásjogi szabályozása körében újabb változások várhatók. Egyelőre nem eldöntött, hogy ezen szabályok a Pp.-ben, vagy a nemperes eljárásokat szabályozó külön törvényben kerüljenek elhelyezésre. Mindenesetre jelzésértékű, hogy a polgári perrendtartásról szóló, 2018. január 1. napján hatályba lépő 2016. évi CXXX. törvény az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárást nem tartalmazza. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
