A jogi futurológia divatos lett. Egyre több könyv,[1] cikk-[2] és tanácsadói jelentés[3] foglalkozik azzal, hogy megpróbálja megjósolni, hogyan fog kinézni 20-30-50 év múlva a jog és a jogászi szakma. Bár a jóslatok elég szerteágazóak, az anyagok általában néhány fontos befolyásoló tényezőt, mozgatórúgót szinte mind említenek. Ez a cikk nem kíván minden ilyen említett mozgatórúgóval foglalkozni, hanem csak eggyel: a digitalizációval, azaz az információs technológia hatásával. Ugyanakkor, a teljes kép megértéséhez röviden utalok a másik három tényezőre, mozgatórúgóra is.
Ezek a mozgatórúgók a következők: 1. a globalizáció, 2. a jog proaktívvá válása 3. a jogi szféra piacosodása, és a 4. digitalizáció. Mivel a négy tényező közül én most csak a negyedikkel szeretnék foglalkozni, az első háromról csak nagyon röviden szólok. Azt azonban érdemes fejben tartani, hogy az egyes tényezők nehezen választhatók el egymástól, ráadásul gyakran az egyik a másiknak részben előfeltétele, vagy épp ellenkezőleg, következménye.
A globalizáció jelenségét nem kell bővebben magyarázni. A jogban többféle módon fejti ki a hatását: az egyik legfontosabb, hogy ma már alig találkozunk olyan szabállyal, amely nemzetállam-specifikus lenne. Azelőtt a római jog jelentette azt a közös "megoldáskészletet", amely miatt az európai kultúrkör jogrendszerei hasonlítottak egymásra, ma már inkább a 2. pontban taglalt megfelelőségi szabályok jelentik ezt a közös alapot.[4] (Pl. a pénzügyi intézményrendszer, a bankok megfelelőségi szabályai, a fogyasztóvédelmi szabályok, az adatvédelmi szabályok stb.). A globalizáció a magyar jogba mindenekelőtt az EU szabályain keresztül szivárog be, de bizonyos jogterületeknek (pl. a szerzői jog)[5] a képét már régóta elsődlegesen nemzetközi egyezmények alakítják. Mindenesetre, ha megszámolnánk, hogy a magyar jogrendszerben hány olyan norma van, amely tartalmában nem vezethető vissza valamilyen nemzetközi szerződésre, az EU jogára, vagy más országok jogrendszereinek konkrét rendelkezéseire, s így jellegzetesen magyarnak mondható, alighanem elcsodálkoznánk milyen kevés.
A jog proaktívvá válása alatt azt a folyamatot értjük, hogy egyre több olyan norma jelenik meg a jogban, amely nem a jogsértésekre reagál, vagy jogvitákat kíván utólag rendezni, hanem valamilyen kívánatos állapot, vagy cél elérését kívánja elősegíteni, és folyamatos igazodást vár el a jogalanyoktól. Hagyományos, utólagosan reagáló, reaktív jogterület például a büntetőjog, sőt a felek magánszabadságának "üresen hagyott tereit" kitöltő diszpozitív magánjogi szabályok is, hiszen jellemzően ezek is csak akkor lépnek működésbe, ha jogsértés, vagy jogvita keletkezett. A proaktív szabályok ezzel szemben folyamatos, aktív cselekvést, igazodást követelnek.[6] Ilyen szabályok persze régen is voltak, de radikális elszaporodásuk a második világháború utáni időszakra tehető. Ilyenek a különböző "védelmi" szabályok a fogyasztóvédelemtől a tűzvédelemig, de ilyenek a hajdan különböző szakmák belső szabályai
- 3/4 -
ként funkcionáló szabályrendszerek is, amilyen mondjuk a számvitelt, vagy mondjuk az erdőgazdálkodást szabályozó normahalmaz. Az angolszász szakirodalom ezeket a szabályokat, és a hozzájuk tapadó eljárásokat gyakran emlegeti "regulatory compliance"-ként, (szabályozási megfelelés) és a globális szabályozási megfelelést manapság az egyik legnagyobb kihívásnak tekinti.[7] A "compliance manager" (kb. megfelelőségi szakértő) a mélyen szabályozott iparágakban a proaktív szabályokat folyamatosan figyelő, és a szervezetek belső cselekvését és szabályzatait, dokumentumait ezekhez igazító szakember ma már önálló, a jogászokétól elkülönülő szakma lett, az "agencification"[8], a proaktív szabályokat betartató, és a miniszteriális közigazgatási szervezetrendszertől elkülönült kormányzati ügynökségek burjánzása pedig világtrend.
A harmadik tényező, a jogi szféra piacosodása azt jelenti, hogy - szoros összefüggésben a többi tényezővel is - a jogászok munkája egyre inkább egy egységes jogi szolgáltatási piac részévé kezd válni, amely logikájában, törvényszerűségeiben lassan alig különbözik más szolgáltatási iparágak piacaitól.[9] Ebbe azt is beleérthetjük, hogy egy sor, eddig a jogászok, a jogi alrendszer monopóliumának gondolt aktivitás kikerül ebből a szférából, és piaci logikáknak, és ezen belül a modern üzemszervezés elveinek kezd engedelmeskedni. A jogi szakma művelése nem kisipari, céhes, "értelmiségi" foglalatosság többé, hanem nagyüzemi módszerekkel, automatizálással, kiszervezéssel, racionális munkaszervezéssel, futószalagszerű tömegműveletekkel végzett tevékenység.[10] Elég csak az alternatív (online) vitarendezési módokra, az űrlapon megköthető szerződésekre, vagy például a nagyüzemi adósságbehajtásra gondolni.
A negyedik tényező, az információs technológiák az előző három tényezővel szoros kölcsönhatásban érvényesülnek. Egyfelől úgy, hogy lehetővé teszik, megalapozzák azokat. Globalizáció nem képzelhető el a modern információs technológiák nélkül, de az információs technológiák globális volta, (pl. a közösségi médiaszolgáltatások) értelemszerűen ezek szabályozását is a globális térbe helyezik. A proaktív jog is összefügg a technológiával: a compliance szabályok egy jelentős része az információs technológiákat szabályozza, azaz nem más, mint technológiaszabályozás, de az új jogi technológiák egy jelentős része is a compliance tevékenységeket támogatja. Később erre a nagyon fontos összefüggésre még visszatérek majd. A jog üzletiesedése és a technológia közötti kapcsolatot sem kell hosszabban magyarázni: Richard Susskind brit jogi futurológus mélyrehatóan elemzi két legutóbbi könyvében hogyan "jogásztalanodnak" vagy egyenesen automatizálódnak teljes egészében egyes jogi folyamatok, műveletek, elsősorban a különböző "romboló technológiáknak" köszönhetően.[11]
Ugyanő mondja, azt is, hogy a technológia általában két hullámban hat a szakmákra, így a jogi szakmára is.[12] Az első hullámban nem történik más, mint hogy az adott szakma a régi munkafolyamatait optimalizálja, könnyíti velük. Gyorsabban, kevesebb költséggel, azaz hatékonyabban végzi el ugyanazokat a műveleteket, amelyeket korábban is végzett. Ennek lehetünk szemtanúi, amikor az írógép helyett szövegszerkesztővel dolgozunk, a nyomtatott jogszabálygyűjtemények helyett elektronikus jogtárakban keressük a jogforrásokat, vagy a nyomtatott nyilvántartó-, (iktató-, per-) -könyvek helyett elektronikus nyilvántartásokban tárolunk bizonyos adatokat.
Azonban a technológiai változások egy idő után elkezdik átalakítani azokat a szférákat, amelyekbe egyre jobban behatolnak. Ha a robbanómotoros autóra gondolunk, az nagyjából a feltalálása után még 10 évig a hintót utánozta. Csak ezután, a robbanómotor teljesítményének növekedésével vált fokozatosan nyilvánvalóvá, hogy a hintó forma, és annak megoldásai nem felelnek meg az új meghajtás fokozott erejének, így szélvédőre, erősebb futóműre és kerekekre, és áramvonalas, zárt, és a balesetek ellen is védő kasztnira stb. van szükség. A robbanómotor nem a hintókat tette hatékonyabbá, hanem eltüntette a lovaskocsi-gyártást a föld színéről, és helyette létrehozott egy teljesen új iparágat.[13]
A jogban a digitalizáció (az elektronikus szövegszerkesztő, majd az Internet és az elektronikus levél) eleinte szintén nem ígért többet csak "papírmentes" irodát, amelyben az iratokat nem kell kinyomtatni és postán küldeni, így gyorsabbá lehet tenni az iratmozgást, és pénzt lehet megtakarítani. Hamar kiderült azután, hogy a digitális szöveglétrehozás lehetővé teszi, hogy az ügyfelek eleve bizonyos információkat adatként, strukturált információként elektronikus űrlapokon adjanak be. Ekkor kezdték el egyre több eljárásban vizsgálni, hogy melyek azok a mozzanatai a processzusnak, ahol nincsen emberi döntés, beavatkozás, hiszen ezeket könnyűszerrel lehet azután nagyrészt, vagy akár teljesen automatizálni is. Ahhoz azonban, hogy az automatizálás hatékony legyen az eljárási és anyagi jogi szabályokat fel kell dolgozni és szoftverekbe kell zárni, ame-
- 4/5 -
lyek azután irányítják majd az eljárások lefutását, majd magukat ezeket a szabályokat is meg kell változtatni. S miután az automatikus és félautomatikus eljárások megjelentek a közigazgatásban, lassan kifejlődtek azok a technológiák is, amellyel adott esetben két magánfél is képes szabályokat automatizmusként megjelenítő kódokba zárni. Így jutottunk el a papírmentes irodától az automatizált elektronikus közigazgatásig, végül az önvégrehajtó okos szerződésekig, - a hatékonyságjavítástól a felforgató technológiáig.
Az ilyen, felforgató tendenciák és technológiák közül általában ötöt szoktak említeni, amelyek radikálisan megváltoztathatják a jog jövőbeli képét, és mindazt, amit a jogászkodásról gondolunk. Ezek: 1. a Big Data jelenség, 2. a (főleg az ún. platformokon létrejött) állandó összekapcsoltság 3. a beágyazott szabályok és az önvégrehajtó algoritmusok 4. a mesterséges (jogi) intelligencia és a robotok valamint 5. a "bizalom nélküli" (trustless) rendszerek, mint amilyen a blokklánc technológia. Mind az öt jelenségre igaz, hogy valójában - technikai értelemben - gyűjtőfogalmak, azaz mögöttük változatos konkrét technológiák, szoftverek és gyártók találhatók, ugyanakkor együtt egy teljesen új jog képét rajzolják fel. A továbbiakban ezt az öt jelenséget elemzem, még egyszer hangsúlyozva, hogy gyakran egymástól és az egyéb befolyásoló erőktől is csak nehezen elválasztható jelenségekről van szó.
Az egyik legfeltűnőbb jelenség, amely a digitalizációval együtt jár az adatok áradata.[14] A képződő adatok egy része tudatos tevékenység eredménye: például digitális dokumentumokat hozunk létre és adatbázisokban regisztrálunk bizonyos adatokat. A jogi alrendszer az egyik legnagyobb ilyen digitális dokumentum-előállító. Más része ezeknek az adatoknak "nyom": valamilyen más emberi aktivitás leképződése szenzorokban, kamerákban, készülékekben, weboldalakon. Ilyen nyomok a közösségi hálózatokon zajló kommunikáció szövegei és képei, a gazdasági életben folyó számlamozgások, cégváltozások adatai, a mobiltelefon érzékelőjéből származó geolokációs információk és ezernyi más adat. Az utóbbi pár év fejleménye az, hogy ezeket az adatokat elkezdték speciális algoritmusokkal, szoftverekkel elemezni. Három meglepő dolog derült ki ennek kapcsán. Egyrészt világos lett, hogy olyan jelenségek és adathalmazok között mutathatók ki erős összefüggések, amelyek a hagyományos gondolkodásunk szerint elképzelhetetlenek, vagy nagyon valószínűtlenek. Másrészt kiderült, hogy rólunk, emberekről meglepően jó profilok készíthetők az általunk hagyott nyomok alapján, bármennyire is szeretnénk magunkat szabadnak és egyedinek látni. Harmadrészt pedig, hogy mindezek alapján ijesztően pontos előrejelzések készíthetők, és veszélyesen hatékony manipulációs technikák építhetők ki.
A jogban a Big Data sokféleképp használható és várhatóan igen sok területen fogja átalakítani a jog képét.[15] Egyfelől már léteznek azok a rendszerek, amelyek a jogászok, (bírák, ügyvédi irodák, sőt a jogi piac megrendelői oldalán található nagy cégek) profilozását és viselkedésük előrejelzését ígérik. A nagy dokumentumhalmazokban, amelyek lehetnek bírósági peres iratok, jogszabályok, vagy más jogilag releváns iratok, olyan elemzések végezhetők el, amelyek addig nem látott összefüggésekre mutatnak rá. A jogalkotás a statisztikai adatok mellett a közösségi hálózatokon, a keresőmotorokban, vagy más weboldalakon, (pl. online áruházakban) a különböző érzékelőkben és egyéb "dolgokban"[16] (pl. az online pénztárgépekben), az állami nyilvántartásokban (pl. cég-adatbázisokban, ingatlan-nyilvántartásban) képződő adatokat hatékonyabb, és jobban érvényesülő jogszabályok alkotására, sőt bizonyos döntések "kísérleti célú", szűkebb körű kipróbálására is használhatja sőt, - egyes szerzők szerint - a "Nagy Adat" alapú elemzések az emberek motiválására, negatívabban fogalmazva "terelgetésre", manipulációra is felhasználhatók.[17] A jogalkalmazásban pedig az adatok előrejelző erejére alapozva olyan döntéseket lehet sokkal megalapozottabban meghozni, amelyek valamiféle jövőbeli paramétert vesznek figyelembe. (Pl. előzetes letartóztatás elrendelése, büntetéskiszabás.) A Big Data a magánjogi praxist is felbolygathatja, hiszen bizonyos kockázatok előre becslésében nagyon nagy pontosságot lehet elérni, így ezeket szerződéssel is másképp lehet kezelni: a prediktív analízis nemcsak a biztosítási matematikusok által használt egzotikus eszköz lesz, hanem lehetséges, hogy a jogi munka integráns része.[18] Erre a tanulmány végén majd még kitérek.
Mivel a jelenlegi világunknak a jövő megjósolhatatlansága nagyon fontos eleme, szinte elképzelhetetlen, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy a Big Data segítségével a jövő mintegy előre láthatóvá válik. A gyakori előfordulású típusügyekben például, ahol az előrejelző algoritmusok nagy biztonsággal képesek megmondani egy jogvita kimenetelét, (legalábbis az addigi gyakorlat alapján) sokkal nehezebb lesz pereskedni, mint azelőtt - hiszen a bírót is befolyásolja az általa is ismert statisztika és jóslat.[19] Ugyanakkor nagyon
- 5/6 -
sok kockázatot is rejt ez a fajta előreláthatóság. Például az emberekről készült profilok szinte determinálhatják azt, hogy a szolgáltatók, vagy a hatóságok hogyan viszonyulnak hozzájuk. Ez egy rémítő új kasztrendszer veszélyét vetheti fel.[20]
A platformok jól mutatják, hogyan is működik a technológia "két lépcsős" behatolása az egyes életszférákba. Az internet megjelenése egy ideig ugyanis semmi mást nem hozott, csak a régi gyakorlatok online térbe helyeződését. Telefonálás helyett már tudtunk ingyen telefonálni az Interneten keresztül, levél helyett elektronikus levelet küldtük, hagyományos szobák helyett virtuális szobákba gyűltünk össze beszélgetni, és a virtuális boltokban válogattunk árukat a polcokról. Mindebben az első radikális változást a platformok, ezek a speciális szolgáltatásokat nyújtó weboldalak hozták, hiszen az emberek közti összekapcsoltságot teljesen új szintre emelték. Ez az összekapcsoltság azután olyan hatásokat váltott ki, amelyekre senki nem számított. Mivel ezek a hatások igen szerteágazóak, csak példálózóan sorolok fel néhányat.
Az első az, hogy már az interneten is, de a platformokon nyilvánvalóan teljesen átalakult a nyilvánosság szerkezete. A "normál" interneten kívüli világban még egy viszonylag korlátozott nyilvánosság elé is csak szűrőkön, kapuőrökön keresztül tudott egy átlagember kilépni. Ehhez képest ma elvileg bárki képes az egész világot elérni. Azért csak elvileg, mert a szűrő, a kapuőr ma is ott van, csak esetleg már nem egy ember, hanem egy algoritmus "személyében". Másrészt, szemben egy nagy tévécsatorna, vagy egy ismert politikai napilap nyilvánosságával a platform nyilvánossága rétegzett: sokszor egymástól teljesen elszigetelt csoportok, egymást alig metsző nyilvánosság-köreit látjuk, amelyek alternatív valóságokat építenek fel és ápolnak, amelyben az álhírek szélsebesen terjednek, és a törzsi indulatok akár a gyilkosságig felkorbácsolódhatnak[21]. De a nyilvánosság platformokon történő átalakulásának következménye például a kamaszok kiközösítő gyakorlatának, az ún. bullyingnak (kb. szekálás) új szintre - akár az öngyilkosságig fajuló - emelése.[22] A jog szintén nehezen kezeli, hogy hirtelen milliószámra születtek szerzők, és hogy a Big Data alapú személyiségprofilok segítségével - a közösségi oldalak erősítő hatását kihasználva - emberek milliói váltak manipulálhatóvá.[23] A digitalizáció egyik kellemetlen mellékhatása az a jelenség is, hogy az internetről szinte lehetetlen bármit levenni, eltüntetni, ha egyszer felkerült, ezért a felejtés egyszerű emberi gesztusa, amelyen sok társadalmi és jogi intézményünk alapszik, (pl. a büntetett előélet alóli mentesülés) szinte ellehetetlenül.[24]
Külön problémát vetnek fel azok a platformok, amelyek nem a társas érintkezés, hanem az üzlet terepei. Ezek az olykor "összekapcsoló szoftvereknek", vagy "online piactereknek" is nevezett alkalmazások bizonyos gazdasági szektorokat teljesen felforgattak, mert a keresletet és a kínálatot úgy képesek összekapcsolni, hogy közben nemcsak a hagyományos összekapcsoló mechanizmusokat iktatják ki, hanem a kínálati oldalba bevonják az egyszerű hétköznapi emberek erőforrásait is. Ilyen a jól ismert szálláshely-piactér, az Airbnb, vagy a taxiszolgáltatást nyújtó Uber. Amellett, hogy ezek a technológiák nagyon komoly "teremtő rombolást" végeznek az érintett iparágakban, olyan egyszerű kérdéseket is felvetnek például, hogy amennyiben két magánszemélyt kapcsolnak össze mint szolgáltatás-igénybevevőt és szolgáltatót, akkor erre a jogviszonyra a fogyasztói szerződések szabályait kell-e alkalmazni, vagy sem?[25] Mindez már kivezet a témánkból, hiszen szabályozási kérdésekbe torkollik. Az azonban valós dilemma, hogy a közösségi hálózatokon termelődő adatok hogyan használhatók fel bizonyítékként.[26]
A jog "életbe történő átvitele" többféleképpen mehet végbe. Sok szabályt úgy tartunk be, hogy észre sem vesszük. Mások követéséhez külön erőfeszítés szükséges. Vannak aztán olyan szabályok is, amelyek érvényesülését az állami apparátus folyamatosan figyeli, kikényszeríti. De a szabályokat már régen nem csak emberek kényszerítik ki: egy sor szabályt a fizikai világban különböző eszközökkel tartatnak be. Ilyen kikényszerítő eszköz a záróvonalra lehelyezett beton elválasztó elem, vagy a magántulajdonunkat védő zár az ajtón. A jelenkor egyik új fejleménye, hogy a tárgyak mellett most már a számítógépes kódok is részt vesznek a szabályok kikényszerítésében.
- 6/7 -
A jelenség eredete az, hogy a számítógép megjelenésével már igen korán felismerték, hogy a gépben tárolt szabályok nagyon sokban hasonlítanak a jog szabályaira, és ezt ki lehet használni. A számítógép logikája is ha > akkor szerkezetű, a gép is képes bizonyos feltételekhez bizonyos következményeket rendelni, így a gép is csaknem ugyanolyan hatékony jogkikényszerítő eszköz, mint a betontuskó, vagy a zár. A jog szabályai hamar meg is jelentek a számítógépeken kódokként, hiszen a nagy állami nyilvántartásokban a közigazgatás normáinak egy része kódolódott, a '70-es évektől megjelenő vállalatirányítási rendszerekben pedig a számvitel, az adózás és a munkajog egy sor rendelkezése. Az internet megjelenésével feltűntek az elektronikus, majd a részben vagy egészben automatizált eljárások is, amilyen pl. Magyarországon a VÉDA rendszer által "lefolytatott" szabálysértési eljárás, vagy - legtöbb esetben - a cégbejegyzési folyamat.
Ezek a beágyazott szabályok eleinte persze ritka kivételek voltak, azonban már ma is egy sor olyan szabályt látunk, amelyeket eleve azzal a szándékkal írnak, hogy az számítógépes kódokká alakuljon. Az online pénztárgépekről szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet[27] mellékleteiben a pénztárgép által az adóhatóság felé küldött üzenetek kódtábláját találhatjuk, azaz már nem egy magatartásirányító normát, hanem primer számítógép-kódot, jóllehet még afféle félig gépi-félig még ember számára is érthető formában.
Az, hogy egyre könnyebben vagyunk képesek a jog szabályait gépi kódokká átalakítani, beláthatatlan következményekkel jár. Például, az emberek, mint a jogot kikényszerítő "köztes ágensek" bizonyos területeken teljesen kiiktatódhatnak, ahogy a VÉDA rendszer mérőállomásai mellett nem áll rendőr, a határozatot nem ügyintéző szerkeszti, gépírónő írja, és postázó postázza, ugyanúgy, már nem kell emberi beavatkozás ahhoz, hogy adásvételi, vagy biztosítási szerződést kössünk egy weboldalon.
Mivel a technológiák egyre könnyebben hozzáférhetők, nagyon közel van az a pillanat, amikor a normál magánjogi szerződések is kódolhatóvá válnak, és képesek lesznek önmagukat végrehajtani. Ezeket a részben, vagy egészben önmagukat automatikusan kikényszerítő, végrehajtó szerződéseket nevezzük okos szerződéseknek. Az okos szerződések tehát olyan komplex gépi kódhalmazok, amelyekben emberek megegyezése, konszenzusa található kódolt formában. A kódok az automatikus végrehajtást bizonyos feltételek bekövetkezte esetén végzik el. A feltételek - amelyeket a német jogi dogmatika "jogi tényekként" emleget - nagyon változatosak lehetnek, de alapvetően két nagy csoportba sorolhatók: a felek cselekvésétől függő feltételekre, pl. pénzösszeg átutalása, vagy dokumentum aláírása, és külső körülményekre: ide minden olyan körülményt, jogi tényt be lehet sorolni, amelyek egy számítógépes algoritmus feltételeként szerepelhetnek, azaz kóddá alakíthatók. Ha ezeket a feltételeket hiteles helyekről szenzorok tudják közvetíteni a szerződés felé, akkor még egy fázist gépesíthetünk. Ilyen lehet, (csak példálózva néhány a szerződések világában is releváns jogi tény): időpontok bekövetkezése, időjárási körülmények, bizonyos események bekövetkezése, külső felek nyilatkozatai, hatóságok, vagy bíróságok határozatai, valuta-keresztárfolyamok, egyes árucikkek ára a tőzsdén, és így tovább.[28]
De hogy közelebbi példát is hozzunk, könnyen belátható, hogy egy ingatlan-adásvételi szerződés esetén, ahol pénzmozgások, bejegyzési engedélyek, a közművekkel történő szerződéskötések, állami nyilvántartásba történő bejegyzések, történnek stb. szintén nagyrészt automatizálhatók.[29]
A mesterséges intelligencia és a robotok kérdéskörével, - ennek elsősorban a szabályozási oldalával - ebben a lapszámban külön tanulmány foglalkozik,[30] így én itt csak néhány olyan megjegyzést teszek ezzel kapcsolatban, amely elsősorban inkább arra vonatkozik, hogy a mesterséges intelligenciák hogyan változtathatják meg a jogászok munkáját.
Először is: a mesterséges intelligenciát manapság nagyon sokféle értelemben használják. A legtágabb értelmezés az, amely azt mondja, hogy minden olyan algoritmus, szoftver ide sorolható, amely olyan kognitív (tehát szellemi, és nem fizikai) műveletet képes elvégezni, amelyet azelőtt csak ember tudott. Ebben az értelemben pl. egy bankjegykiadó automata, vagy a korábban említett VÉDA rendszer, tehát mindenféle automata ide sorolható. Ez a tág értelmezés azonban igencsak félrevezető. Inkább azt a jóval szűkebb értelmezést érdemes használni, amely szerint a mesterséges intelligenciák olyan kognitív műveleteket végző algoritmusok, amelyek képesek alkalmazkodni a külső környezetükhöz, és olyan feladatokat megoldani, célokat követni amelyhez döntések, és/vagy tanulás szükséges. Ehhez képest a robot valamiféle fizikai megjelenéssel is rendelkezik, így ezt a definíciót tovább gondolva nem más, mint fizikai megjelenéssel ellátott, mesterséges intelligencia által irányított ágens.[31]
A jogban a mesterséges intelligencia többféle területe közül, (pl. képfelismerés, tárgyak mozgatása, harcászat stb.) elsősorban a természetes nyelvfelismerésnek (Na-
- 7/8 -
tural Language Processing - NLP) van jelentősége, hiszen a jog közege a nyelv. A szakértők nagyjából ugyanazt prognosztizálják ezen a területen, amelyet a többi tudásra és információra épülő szakma esetén is mondanak.
Először azt jósolják, hogy minden olyan művelet, amely információk kiszolgáltatásából áll, igen rövid időn belül teljesen gépesíthető lesz. A jog esetében is erről van szó: sokszor itt is csak egy, vagy több meghatározott szabály szövegét kell megtalálni és felidézni a megoldáshoz. Azok a szövegfelismerő, elemző, összefoglaló algoritmusok, amelyeknek egy részét a nagyközönség is láthatja a nagy internetes keresőkön keresztül, egyre fejlettebbek lesznek, és hamarosan képesek lesznek a természetes nyelven feltett kérdésekre is értelmes és hasznos válaszokat adni, még akkor is, ha esetleg ezeket pontatlanul, vagy laikus nyelven tették fel.[32]
Másodszor, ahogy az élet más területein is tapasztaljuk, a mechanikus, repetitív, és könnyen értelmezhető (azaz pl. nem magas szintű alapelveket, morális megfontolásokat, vagy értékeket tartalmazó, kontradiktórius, és ezáltal kiszámíthatatlan eljárásokban jelen levő) szabályok által vezérelt műveletsorokat a mesterséges intelligencia nagyon hamar képes lesz teljes egészében átvenni. Ha végig gondoljuk, hogy egy ügyvéd, vagy egy bíró munkájában mennyi olyan elem van, amely megfelel a fentebbi kritériumoknak, arra juthatunk, hogy meghökkentően sok. Minden olyan művelet, amely nem igényel különös kreativitást, ellentmondások kezelését, emberi interakciót, a célok módosítását, morális dilemmák feloldását, azaz magas szintű kreativitást, megoldható mesterséges intelligencia segítségével, tűnjön egyébként bármilyen összetettnek is. Egyes ilyen munkafolyamatok esetén, amilyen pl. a jogi átvizsgálása mondjuk egy hatalmas dokumentum-állománynak, (amely igen gyakori megelőző mozzanata a cégfelvásárlásoknak, vagy egy pernek), a gép nagyon jól elboldogul, és ilyen alkalmazások már most is széles körben hozzáférhetők.[33] Ugyanígy, ma már mesterséges intelligencia-alapú szoftverek vizsgálják át a céges szövegállományokat mondjuk egy pert megelőzően szöveges bizonyítékok után kutatva, sőt a korábban említett Big Data alapú predikciós algoritmusokra alapozva akár javaslatot, vagy százalékosan kifejezett jóslatot is tesznek a per kimenetelére vonatkozóan.
A blokklánc technológia az utóbbi évek egyik legtöbbet emlegetett technológiai újítása. Alapjait még a ’90-es években találták ki, de a gyakorlatban a Bitcoin elnevezésű ún. kriptovaluta kapcsán alkalmazták először. Az elgondolás másik elnevezése az "elosztott nyilvántartás (vagy főkönyv)" (distributed ledger), amely jól fejezi ki a lényegét: egy olyan számítógépes nyilvántartásról van szó, amelyet a hálózathoz csatlakozott számítógépek mindegyike tárol, kódolt formában teljes egészében, mégpedig visszamenőlegesen megváltoztathatatlan módon. Ha a nyilvántartásban változtatásokat eszközölnek, akkor ez végigfut a hálózaton és mindegyik gép, (csomópont, node) jóváhagyja azt a vele előzetesen közölt szabályoknak megfelelően. A jóváhagyás során bármilyen, korábban az algoritmusba beépített szabályt figyelembe vehet a gép. Pl. egy utalás esetén azt, hogy valóban volt-e annyi pénze az illetőnek, egy szavazás esetén, hogy valóban volt-e szavazati joga, és így tovább. Utóbbi példa jól mutatja, hogy a blokklánc technológia nagyon sokféle célra használható. Bár jelenleg a fő felhasználási területe a "kibocsátó állam nélküli" kriptovaluták területe, az elosztott nyilvántartást minden olyan tranzakcióhoz lehet használni, amelyben a tranzakció egyes mozzanatai algoritmizálhatók, (amelyre példát az előző alrészben láthattunk), és a tranzakció lefutásához vagy meg kellett egymásban bízni a feleknek, (pl. halasztott fizetés esetén), vagy, mivel nem bíztak meg egymásban eddig egy harmadik fél közbejöttét kellett igénybe venni. A blokklánc technológiát ugyanis nem véletlenül nevezik "bizalommentes" (trustless) rendszernek, hiszen a feleknek sem megbízniuk nem kell egymásban, sem pedig harmadik, külső felet nem kell igénybe venniük ehhez.[34]
A technológiát a kriptovaluták világán kívül jelenleg a legkiterjedtebben a szállítmányozási-logisztikai iparágban használják.[35] A blokklánc "nyilvántartás" segítségével nemcsak pontosan nyomon követhető az áru útja, hanem minden tranzakcióról bejegyzés készül, mégpedig a lánc összes résztvevője által jóváhagyott, és utólag megváltoztathatatlan módon.
Az itt ismertetett technológiák, karöltve a többi befolyásoló erővel, szinte bizonyosan óriási változásokat fognak hozni a jog mindennapjaiban és a jogászi szakmák művelésében. Természetesen nem arról van szó, hogy egyszer csak majd robotbírák és robotügyvédek végzik a jogi munkát helyettünk. Ez ahhoz hasonló mosolyogtató jövőkép, mintha a közlekedés jövőjét úgy képzelték volna a 19. század végén el, hogy majd szupererős lovak által húzott lovas kocsik száguldoznak a macskaköves utcákon.
Ha ennél használhatóbb képet szeretnénk kapni, akkor - mint általában a jövőképek felvázolásakor, - azon-
- 8/9 -
nal filozófiai kérdésekbe ütközünk. Ahogy a lovas kocsi - autó párhuzamban is valójában az a lényeges kérdés, hogy mire használták a lovas kocsit, mi volt a funkciója, milyen szükségletet elégített ki, a jog esetén is azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mi a jog funkciója jelenleg, és mi ezen belül a jogászi szakma, mint a jog működtetőjének funkciója. Ha erre tudunk válaszolni, akkor reálisabb jövőképeket vázolhatunk fel, amelyekben reálisabban tudjuk a technológia jövőjét is megjósolni.
A kérdés azért nehéz, mert könnyen belátható, hogy a jognak nem egy funkciója van, ahogy a lovas kocsinak a közlekedés. (Bár nagy kérdés, hogy az olyan funkciók, mint a lovas kocsi által reprezentált, mutatott gazdagság, társadalmi státusz hogyan jönnek számításba. Érdekes, hogy az automobil átörökölte a lovas kocsinak ezt a járulékos funkcióját.)
Ha innét nézzük, leegyszerűsítve, a jog (legalább) kétféle funkciót lát el: egyfelől a múltban történt igazságtalanságokat és konfliktusokat igyekszik megnyugtatóan elrendezni, másrészt a jövőt szeretnénk vele uralni, így elsősorban kiszámíthatóságot és a dolgok jól előrelátható lefutását várjuk tőle. Nagyon leegyszerűsítve, míg a második funkció teljesítésében (a jövő uralása) a technológia egyre nagyobb részt fog vállalni, addig az első terület (a múlt megnyugtató rendezése) nagyrészt az emberek uralma alatt fog maradni. Így a jogsértések és a jogviták elbírálása, majd a szankciók alkalmazása - a büntetőjog és a kontradiktórius polgári jogviták nagy része - nemcsak azért nem fog gépi terültre áttolódni, mert nehezen képzelhető el, hogy a jogvita során elmondott érvek erejét, a vitaeldöntő emberi tekintélyét, vagy a megnyugtató indokolást géppel a közeljövőben lehessen pótolni, hanem azért is, mert a múlt eseményeinek tényállásszerű feldolgozása, az életszerű narratívák felállítása és megítélése egyelőre nehezen foghatók meg statisztikai-matematikai eszközökkel.
Ugyanakkor azok a koordinatív, szervező funkciók, amelyeket a jog lát el, jelenleg papírra írt szabályok és az ezeket betartató emberek és intézmények révén, igen könnyen gépesíthetők. Nemcsak arról van szó, hogy a közigazgatás regisztrációs, engedélyezési, szervezési funkcióit egyre gyakrabban fogják gépek átvenni, - ez egyébként már ma is így van, épp erről szól az elektronikus közigazgatás - hanem hogy a jog kikényszerítése is fokozottan gépek uralma alá kerül majd, sőt, mivel a jelenleg még emberek által dominált iparágakat is eléri a robotizáció, bizonyos koordinációs szabályokat majd egyenesen a gépeknek készítenek, írnak.[36] Ilyen lesz legelőször az autonóm járműveknek készült KRESZ, később pedig, ahogy az egyes iparágakban az automaták veszik át az uralmat a "számukra" készült szabályok.
A jogászok azonban ebből a szférából sem szorulnak majd ki teljesen, csak éppen teljesen más feladatot látnak majd el, mint jelenleg. Ma egy jogász például az idejének elég tetemes részét töltheti el a közigazgatási eljárásokban történő képviselettel, vagy regisztrációk végrehajtásával. Ez a munka-rész lényegében teljesen megszűnhet. Ugyanakkor, mivel sokkal több, alaposabb és mélyebb előre-gondolásra, előre-szabályozásra és az egyediesített szabályok bizonyos szintű "gépesítésére", lekódolására lesz szükség, ez a funkció, a mindennapi élet előre-szabályozásának technológiába ágyazása, lerögzítése új funkcióként jelentkezik. Ugyanígy, önálló új szakmaként jelentkezik, hogy az állam által alkotott szabályokat valakinek át kell majd alakítania kóddá. Amellett, hogy az állami szabályok egyre fokozódó mértékben lesznek eleve úgy megírva, konstruálva, hogy alkalmasak legyenek a lekódolásra.
Ebben a világban természetesen nemcsak a jogászok, hanem az intézményrendszer, és az állam funkciója is megváltozik majd. Ahogy említettem a compliance szabályozás egy tetemes része már most sem nemzetállami keretek közt keletkezik. Beszédes, hogy az EU is legnagyobbrészt a "múltbatekintő" "jogászjogot" hagyta meg a nemzetállami kormányzatok hatáskörében, a koordinatív, "jövőjogot" lényegében teljesen dominálja. Ugyanakkor, ha feltételezzük, hogy utóbbival, a technikával karöltve) egyre hatékonyabban tudjuk valóban uralni a jövőt, akkor a mindennapi jogsértéseknek és a konfliktusoknak egyre szűkebb terep jut majd. A jogászkodás tehát nemcsak a koordinatív jog területén alakul majd át, (lebonyolítóból szabályozó funkcióra), hanem a reaktív jog területén is: a kis tucatügyek eltűnhetnek, (vagy áttevődnek az online vitarendezési fórumokra, amelyekről itt nem is szóltam) és sokkal kevesebb, de igazán komoly, a közösség erkölcsi dilemmáit tükröző, vagy azokra is kiható ügy kerül majd emberi bírák elé. Az pedig, hogy az a közösség, amelynek majd az erkölcseiről itt szó van vajon milyen lesz, vajon nemzetállami keretek közt, és főként a nyelv kulturális erőterében fog-e majd szerveződni, ahogy a 18. századtól megszoktuk, már igazán nem ennek az írásnak a feladata megjósolni. ■
JEGYZETEK
[1] A jogi futurológia egyik legaktívabb és legbefolyásosabb figurája Richard Susskind, aki a ’90-es évek közepe óta foglalkozik a jog jövőjével. (The Future of Law, Clarendon, Oxford, 1998., Az ügyvédség vége? Complex, Budapest, 2012., A szakmák jövője, Antall József Tudásközpont, Budapest, 2017. [Daniel Susskinddel társszerzőségben])
[2] Pl. Jeff Bell: The Future Of Legal Services: Putting A Law Firm In The Palm Of Your Hand, Forbes, 2018 február 22. [ www.forbes.com ], Pl. a LexisNexis külön blogot üzemeltet ezzel a címmel: [ https://blogs.lexisnexis.co.uk/future-of-law ]
[3] Pl. Daniela Chiew - Julia Kaye: Reimagining the future of work in the legal sector, KPMG, 2018. július 5. [ https://home.kpmg/xx/en/home.html ] illetve Deloitte: Future Trends for Legal Services, 2016. június
[4] Pl. ld. Shams, H. (2001). Law in the context of globalisation: framework of analysis. International Lawyer (ABA) 35(4), 1589-1626.
[5] Ld. pl. magyarul: Gyenge Anikó: A szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere, Budapest: HVG-ORAC Kiadó, 2010.
[6] A "proaktív jogot" a "preventív joggal" szokták olykor kapcsolatba hozni, (pl. Soile Pohjonen: Proactive Law in the Field of Law, 49 Scandinavian Studies in Law, (2006) 53-70.). A preventív jog mozgalma Amerikában indult az ’50-es években és alapgondolata az volt, hogy hasonlóan a preventív orvosláshoz a jognak is elsősorban megelőznie kell a bajt, és nem utólag, költséges módon - pl. pereskedéssel - helyrehozni azt. (pl. Stolle, D. P.; Wexler, D. B.; Winick, B. J.; Dauer, E. A. (1997). Integrating preventive law and therapeutic jurisprudence: law and psychology based approach to lawyering. California Western Law Review 34(1), 15-52. ) Itt ezekhez a nézetekhez képest kissé tágabb értelemben használom a kifejezést, és minden olyan jogi konstrukciót ilyennek minősítek, amely nem ún. Entscheidungsnorm, de nem is a felek szabad megegyezésének tárgya (Lebendes Recht). (A "döntési jog" vs "élő jog" különbséghez ld. Eugen Ehrich: Grundlegung der Soziologie des Rechts, Duncker und Humblot, München und Leipzig, 1913. 97-109.) A Deloitte idézett szakértői jelentése a "regulatory compliance" mellett az "M&A" (Mergers and Acquistions - céges egyesülések és felvásárlások) és a "Litigation" (pereskedés) területeit említi, mint a jogi piac növekvő szektorait.
[7] Ld. Deloitte: Future Trends... 2., 5.,
[8] Pl. Ronald von Oosteroom: Distributed Pubic Governance: Agencies, Authorities, and Other Autonomous Bodies in the Netherlands, OECD Publication Service, Paris, 2002.
[9] Ld. pl. Susskind: Az ügyvédség vége..., 36-45. illetve Coates, J. C.; DeStafano, M. M.; Nanda, A.; Wilkins, D. B. (2011). Hiring teams, firms, and lawyers: Evidence of the evolving relationships in the corporate legal market. Law Social Inquiry 36(4), 999-1032., Harmon, A. R. (2008). The ethics of legal process outsourcing is the practice of law noble profession, or is it just another business. Journal of Technology Law Policy 13(1), 41-84.
[10] Vö. Susskind: Az ügyvédség vége…
[11] Susskind: Az ügyvédség vége... 87-128.
[12] Susskind-Susskind: A szakmák jövője... 29.
[13] Az itt, és e tanulmányban máshol is feltűnő "lovaskocsis" hasonlatokkal azt a Henry Fordnak tulajdonított szólást parafrazeáltam, (vagy inkább gondoltam tovább), amely szerint, "ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit szeretnének, azt válaszolták volna, hogy gyorsabb lovakat". Időközben megtudhattam, hogy nem bizonyítható, hogy Henry Ford ezt valaha mondta volna, de a hasonlat értékéből ez mit sem von le.
[14] A Big Data jelenségnek hatalmas irodalma lett a 2010-es évek eleje óta, amikor a kifejezés először felbukkant. Ezek közül néhány magyarul is elérhető, pl. Kenneth Cukier - Viktor Mayer-Schönberger: Big Data - Forradalmi módszer, amely megváltoztatja munkánkat, gondolkodásunkat és egész életünket, Budapest: HVG könyvek, 2014.
[15] A Big Datáról a jogban magyarul pl. Ződi Zsolt: Privacy és Big Data, Fundamentum, 2017/1-2. 18-30. Ződi Zsolt: Jog és jogtudomány a Big Data korában, Állam- és Jogtudomány, 2017/1. 95.114.
[16] A kifejezést tudatosan használom, utalva a "dolgok internetére" (internet of Things, IoT), amely arra utal, hogy az interneten már nem csak az emberek vannak összekapcsolva, hanem egy sor (okos)eszköz is.
[17] Ld. pl. Julia M. Puaschunder: Nudging in The Digital Big Data Era, European Journal of Economics, Law and Politics, 2017/4. 18-23. A szerző ebben a cikkben a "terelgető társadalom" ("nudgital society") veszélyeire hívja fel a figyelmet, ahol az uralkodó osztály "a közösségi médiában áramoltatott alternatív tények félrevezető információival és álhírekkel" manipulálja a tömegeket.
[18] Jnana Settle: Predictive Analytics in the Legal Industry: 10 Companies to Know in 2018, Disruptor Daily, 2018. január 29. https://www.disruptordaily.com/predictive-analytics-legal-industry-10-companies-know-2018/
[19] Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a Big Data félelmetes előrejelző erejét, és omnipotens jellegét az utóbbi időben sokan elkezdték vitatni, így pl. Caryn Devins, Teppo Felin, Stuart Kauffman, Roger Koppl: The Law and the Big Data, 27 Cornell Journal of Law and Public Policy, (2017) 357-413.
[20] Az adatalapú profilok és az "automatikus diszkrimináció" problémáival nagyon sok írás foglalkozik, pl. legutóbb: #BigData: Discrimination in data-supported decision making, European Union Agency for Fundamental Rights, 2018. május, http://fra.europa.eu/en/publication/2018/big-data-discrimination
[21] Pl. Iain Marlow: Fake News on WhatsApp Is Killing People in India, 2018. június 20. Bloomberg, [ www.bloomberg.com ]
[22] Ld. pl. a kizárólag ezzel foglalkozó [ https://cyberbullying.org/ ] oldalt.
[23] A legnevezetesebb ilyen botrány a Cambridge Analytica nevű céghez kötődik, amely a Facebook laza adatvédelmi gyakorlatát kihasználva jutott több tízmillió ember személyes adatához, amelynek segítségével olyan manipulatív üzeneteket tudott kreálni, amellyel - állítólag - a Donald Trump megválasztását és a Brexit szavazást is befolyásolta. (Ld. a Guardian gyűjtőoldalát a témában: The Cambridge Analytica Files, [ www.theguardian.com ])
[24] Viktor Mayer-Schönberger: Delete, The Virtue of Forgetting in the Digital Age, Princeton and Oxford, Princeton University Press, 2009.
[25] A témáról ld. Ződi Zsolt: Az információs társadalom legújabb kihívásai a jog számára II.: Vertikális platformok, online piacterek, Gazdaság és Jog, 2018/1-2. 40-46.
[26] Ld. pl. a Romano v Steelcase (907 N.Y.S.2d 650, 2010. szeptember 21.) ügyet, amelyben a cég munkavállalóját sikerült az elszenvedett sérelmével kapcsolatban meghazudtolnia az alperesnek, vagy a Root Gage Root v Balford Beatty Construction LLP DRMP, (132 So.3d 867, 2014. február 5.)
[27] A pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet.
[28] Ld. pl. Giuffrida, I.; Lederer, F.; Vermeys, N. (2018). Legal Perspective on the Trials and Tribulations of AI: How Artificial Intelligence, the Internet of Things, Smart Contracts, and Other Technologies will Affect the Law. Case Western Reserve Law Review 68(3), 747-782.
[29] Lásd erről pl. Pázmándi Kinga: A jogi személyek nyilvántartási rendszere az Európai Unió egyes tagállamaiban és Magyarországon. Magyar jog, 2015. /4. sz., 202-209. o.
[30] Udvary Sándor: Fémrabszolga vagy rivális életforma? A robotok jogi szabályozásának első lépései. Kézirat, 2018.
[31] Ez az EU vonatkozó Jelentésének kritériuma is. Ld. Jelentés a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról 2017. január 27.(2015/2103(INL)) 1. pont.
[32] Vö. Susskind: A szakmák jövője... 110. stb.
[33] Pl. az Ernest and Young jogi due diligence szolgáltatását mesterséges intelligencia-alapúnak hirdeti, (https://www.ey.com/Publication/vwLUAssets/EY-AI-enabled-legal-due-diligence/$FILE/EY-AI-enabled-legal-due-diligence.pdf) vagy a Luminance nevű szoftver pl. azt ígéri, hogy "elolvassa és megérti" a dokumentumokat, és "tanul a jogászok interakcióiból" https://www.luminance.com/
[34] Laikusok számára a (szerintem) legérthetőbb magyarázat: Michele D’Aliessi: How Does the Blockchain Work?
Blockchain technology explained in simple words, Medium, 2016, június 1. [ https://medium.com/ ]
[35] Pl. Bernard Marr: How Blockchain Will Transform The Supply Chain And Logistics Industry, 2018. március 23. Forbes [ www.forbes.com ]
[36] A gondolatmenetem egy része Lawrence Lessig: Code 2.0 (New York: Basic Books 2006.) című művén alapszik.
Visszaugrás
