Jelen tanulmány a Zálogjog kézikönyvét követően a gyakorlatban előfordult és a zálogjoggal kapcsolatos néhány olyan kérdést jár körbe, ami az új Ptk. (2013. évi V. törvény) hatálybalépését követően is megtartja az aktualitását és a felvetett problémák iránymutatásul szolgálhatnak az új Ptk.-val kapcsolatban szükséges jogszabálymódosítások tekintetében is.
A zálogjoggal biztosított követelés individualizálása alapján a zálogjog biztosítéki vagy keretbiztosítéki zálogjog. A biztosítéki zálog egyetlen kötelemből eredő követelést biztosít, melynek alapja éppúgy lehet jogügylet, mint más kötelemfakasztó tény. A keretbiztosítéki zálog meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkező követeléseket biztosít - a követelések egyedi meghatározása nélkül. A tanulmány e része az új Ptk. hatálybalépését követően is megtartja az aktualitását, mivel az új Ptk.-ban minden zálogjog keretbiztosítéki zálogjog lesz (5:89. § (5) bek.).
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) közjegyzői okiratok végrehajthatóságára vonatkozó 112. §-a megfeledkezik a zálogszerződés végrehajtási záradékkal való ellátásáról, csak általánosságban okiratról beszél. A Ktv. 112. §-a szerint a közjegyzői okiratot akkor lehet végrehajtási záradékkal ellátni, ha az tartalmazza:
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (3) bekezdése szerint a közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt. A teljesítési határidő leteltét a gyakorlat - nagyon helyesen - kiterjesztően értelmezi és azon a zálogból való kielégítési jog megnyíltát érti. A zálogjogból való kielégítés ugyanis nem csak akkor nyílhat meg, ha a követelés lejár. Nem lenne célszerű a közjegyzői végrehajtástól elzárni a zálogjogosultat abban az esetben sem, ha a zálogból való kielégítés nem a követelés lejárta folytán nyílik meg. Így például abban az esetben, ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a kötelezett pedig a jogosult
- 7/8 -
felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget (a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 261. § (2) bekezdésében foglaltaknak).
Az előzetesen eldöntendő kérdés az, hogy sui generis önálló szabálynak tekintjük-e a Vht. 23/C. § (3) bekezdését. Tehát azt mondjuk, hogy ez egy önálló eset és nem tartozik a Ktv. 112. § hatálya alá vagy ez is a Ktv. 112. § alá esik, annak olyan különös esete, amelyben a végrehatás elrendeléséhez az érvényesíteni kívánt követelést illetően nem kell a Ktv. 112. § szerinti minden elemet közokirattal igazolni, de legalább a lejáratot igen. Erre nem merek határozott választ adni, ezt a közjegyzőnek kell eldöntenie. Az a biztonságos, ha a lejáratot közokirattal igazolja a végrehajtást kérő, az a kevésbé biztonságos, ha ezt nem teszi, de a Vht. 23/C. § (3) bekezdésének a megszorító értelmezése alapján elvileg ez utóbbi esetben sem kizárt a zálogszerződés végrehajtási záradékkal való ellátását.
A keretbiztosítéki zálog nem valamely egyedileg meghatározott követelés, hanem meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkező követelések biztosítására szolgál. A keretbiztosítéki jelzálogszerződésben azt a jogcímet (vagyis azt a jogi célt, amely a feleket a szerződés megkötésére vezette: causa[1]) vagy jogviszonyt (azt a jogilag szabályozott kapcsolatot, amely két vagy több személy között jön létre, és amely meghatározott tárgyra vonatkozóan hordoz e személyek közötti alanyi jogokat és ezekkel összefüggésben lévő kötelezettségeket[2]) kell feltüntetni, amelyen, illetőleg amelyből keletkező követelések biztosítása céljából a keretbiztosítéki jelzálogszerződést kötik. A keretbiztosítéki jelzálog létrejöttéhez nincs szükség arra, hogy a jelzálogszerződésben pontosan meghatározott jogviszonyból (jogcímen) már követelés álljon fenn. A keretbiztosítéki jelzálog nem meghatározott követeléshez, hanem ahhoz a jogviszonyhoz, jogcímhez kapcsolódik, amelyből, illetőleg amelyen különböző követelések keletkezhetnek a jövőben.
Éppen ezért a keretbiztosítéki jelzálogjog alapításakor a felek még nincsenek tisztában azzal, hogy milyen egyedi követeléseket fog biztosítani a keretbiztosítéki jelzálogjog. A keretbiztosítéki jelzálogjog lényege pont abban rejlik, hogy meghatározott jogcímen fennálló vagy a jogviszonyból keletkező biztosított követelések folyamatosan változhatnak. Kizárólag a keretbiztosítéki jelzálogjog teszi lehetővé a követelések ún. kicserélődését a jelzálogjog azonossága mellett.[3] Mivel a felek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen konkrét követelések biztosítására szolgál a keretbiztosítéki jelzálogjog, így a keretbiztosítéki jelzálogszerződésben nemcsak a konkrét követeléseket nem tudják (és nem is kell) meghatározni, hanem a követelések lejáratát sem ismerhetik előre, ha nincsenek még olyan konkrét követelések, ügyletek, melyeket a keretbiztosítéki jelzálogjog biztosít. A kizárólag egyedi, konkrét követeléseknek keretbiztosítéki jelzálogjoggal való biztosítása semmis, mert ebben az esetben a keretbiztosítéki jelzálogjog nem felel meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 263. §-a szerinti fogalmi elemeknek: nem a zálogszerződésben meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkező, illetve
- 8/9 -
keletkezhető egyedileg meg nem határozott követeléseket biztosít. Az ilyen szerződés, mint a Ptk. 251. §-a szerinti biztosítéki jelzálogszerződés még érvényes lehet.[4] (A keretbiztosítéki jelzálogjog biztosíthatja zálogszerződésben meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen már létrejött konkrét, valamint ezután keletkező, illetve keletkezhető követeléseket. Az a kizárt, hogy a kertbiztosítéki jelzálogszerződést kizárólag csak az egyedi, konkrét követelések biztosítására kössék.)
Az nyilvánvaló, hogy a keretbiztosítéki jelzálogszerződés záradékolásakor a végrehajtást kérőnek nem kell az érvényesíteni kívánt követelés minden elemét közokirattal igazolnia. A biztosított követelés minden elemét a fentiekből kifolyólag a keretbiztosítéki jelzálogszerződés nem tartalmazhatja. Másrészt sem a Vht. 23/C. § (3) bekezdése, sem a Ktv. 112. §-a nem támaszt ilyen követelményt. Azonkívül, ha az érvényesíteni kívánt követelést minden elemét közokirattal kellene igazolni, egyszerűbb lenne az adott követelések tekintetében mindig új biztosítéki jelzálogszerződést kötni, így végső soron a keretbiztosítéki jelzálogjog lényege, ezzel rendeltetése, gazdasági célszerűsége veszne el.
Ugyanakkor a Vht. 23/C. § (3) bekezdése szerint a zálogszerződésről szóló közokiratot a közjegyző akkor láthatja el végrehajtási záradékkal, ha a követelés teljesítési határideje letelt. Ez szerencsétlen megfogalmazás. A keretbiztosítéki jelzálogszerződés ugyanis a fent leírtak miatt nem fogja tartalmazni a konkrét követelés teljesítési határidejét sem. Érvényesítésekor a keretbiztosítéki jelzálogjog akár millió és egy követelést is biztosíthat, szinte biztos, hogy nem lehet mindegyik követelés valamennyi elemét közokirattal bizonyítani. Tekintettel arra, hogy szinte lehetetlen megkövetelni, mindegyik - a keretbiztosítéki jelzálogjog által biztosított - ügyletnél, a követelés lejárt voltának a közokirati igazolását (bár a jogszabály szövege szerint elvileg kellene) e nélkül is záradékolható a keretbiztosítéki jelzálogszerződés. Tekintettel arra, hogy a végrehajtást kérő más követelményeknek nem tud eleget tenni, ha azt állítja, hogy a követelés lejárt, akkor a közjegyző már nem vizsgálhat egyebet, mint hogy a végrehajtási kérelemben megjelölt követelés a keretbiztosítéki jelzálogszerződésben megjelölt jogviszonyból ered vagy az ott megjelölt jogcímen keletkezett, valamint azt, hogy a végrehajtással érvényesíteni kívánt összeg nem haladja-e meg azt a legmagasabb összeget, amelyen belül a keretbiztosítéki jelzálogjogból a jogosult kielégítést kereshet.
Azonban a Ktv. 112. §- a szerinti álláspont is elfogadható, hogy minden egyes érvényesíteni kívánt követelésnél, a követelés lejártát közokirattal kell bizonyítani. Mindenesetre az új Ptk. hatálybalépésével kapcsolatos jogszabály módosítások kiváló alkalmat biztosítanak a fenti probléma megoldására.
- 9/10 -
Az új Ptk. megszünteti a jelen formában létező önálló zálogjogot, azonban a szerződéses jognyilatkozatok közlésére vonatkozó Ptk. 214. § (1) bekezdését változatlanul fenntartja (új Ptk. 6:5. §). Sokszor fordul elő ugyanis, hogy a postai úton közölni kívánt és a közlés tényét közjegyző által tanúsítani kért szerződéses jognyilatkozatot (legyen szó akár az önálló zálogszerződés felmondásáról, bármely egyéb felmondásról vagy bármely más anyagi jogi jognyilatkozatról) tartalmazó küldemény "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza.
A postáról szóló 2003. évi CI. törvény alapján hivatalos irat: a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szervei, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben szabályozott békéltető testületek, valamint a magánnyugdíjpénztárak által feladott olyan könyvelt küldemény, amelynek feladásához és kézbesítéséhez (illetve a kézbesítés megkísérléséhez), valamint azok időpontjához jogszabály jogkövetkezményt fűz, illetve amely a jogszabályban meghatározott határidő számításának alapjául szolgál. A hivatalos irat az e célra rendszeresített tértivevénnyel adható fel.
A 2003. évi CL. törvény 53. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a kormány a hivatalos iratok kézbesítésének részletes szabályait a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendeletben szabályozta. A rendelet 29. § (1) bekezdése szerint az egyetemes postai szolgáltató a hivatalos irat kézbesítését kétszer kísérli meg. A (6) bekezdése alapján az ilyen iratot a kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba helyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 3/2004. PJE határozata szerint a közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol akkor, amikor közokiratot készít, egyes vélemények szerint ezen jogértelmezés alapján a felmondás kézbesítését is vélelmezni lehet. Ezzel ellentétes állásponton volt a Legfelsőbb Bíróság, amikor kimondta, hogy: "a felperes felmondása nem minősül a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdése szerinti hivatalos iratnak, így a "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett felmondást nem lehet szabályszerűen kézbesítettnek tekinteni."[5]
A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet módosításáról rendelkező 196/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet 15. § (1) bekezdése azonban a fenti rendelkezést 2005. november 1. napjával hatályon kívül helyezte. Ezzel egyidejűleg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 99. § (2) bekezdése helyébe az rendelkezés lépett, hogy a postai úton küldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha pedig a kézbesítés
- 10/11 -
azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (nem kereste), azt a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni.
A közjegyző a felmondást foglalja közokiratba és a kézbesítés tényét tanúsítja. A közjegyzői okiratszerkesztés és a jognyilatkozat közlése nem esik a közjegyzőkről 1991. évi XLI. törvény 172. § (1) bekezdése hatálya alá, nem közjegyzői nemperes eljárás. A 13/2008. (II. 21.) AB határozat értelmében ugyanis az eljárás a nemperes eljárás szabályai szerint a jogorvoslati rendszeren keresztül integrálódik a bírói döntések rendszerébe. A közokiratba foglalt felmondás kézbesítését így a Pp. 99. § (2) bekezdése alapján vélelmezni nem lehet, mert az csupán közjegyzői okiratba foglalt szerződéses nyilatkozat. A közjegyzői okiratba foglalt felmondás hivatalos irat, ezért a régi szabályok szerint lehetett vélelmezni a kézbesítését (bár itt sem volt egységes bírói gyakorlat).
A felmondás közlésére a Polgári Törvénykönyv szerződéses nyilatkozatok közlésére vonatkozó rendelkezései (Ptk. 214. § (1) bekezdése, az új Ptk. hatálybalépését követően pedig a 6:5. §-a) az irányadók. Ezek a rendelkezések diszpozitívak. A felek másként is megállapodhatnak. A legtöbb banki kötelezettségvállalásban van egy úgynevezett kézbesítési segédlet. A kézbesítési segédlet alapján a felmondást a postára adást követő 6. napon kézbesítettnek kell tekinteni.
Kézbesítési segédlet hiányában is közöltnek kell tekinteni az olyan felmondást, ami "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, mert a Ptk. a szerződéses nyilatkozatok közlésénél azt követeli meg, hogy az a másik félhez megérkezzék. Ha "nem kérésiével" jött vissza a felmondás, az a másik félhez megérkezett, de nem vette át (ebben az esetben nem "megtagadta", hanem elmulasztotta a hozzá megérkezett irat átvételét), így a megérkezés ("nem kereste" esetén, az első kézbesítési kísérlet) napján közöltnek kell tekinteni a felmondást. Ezt támasztja alá a bírói gyakorlat is.[6]■
JEGYZETEK
[1] Dr. Leszkoven László: A biztosítéki célú vételi jog néhány kérdéséről; Gazdaság és Jog, 2004/12.; p. 19.
[2] Dr. Török Tamás: Tartós jogviszony; Gazdaság és Jog, 2000/11.; p. 16.
[3] EBH 2002.648., BH 2002.405., BH 1996.601.
[4] BDT 2004.930
[5] BH 2011.68.
[6] BH 2008.172., ÍH 2012.120.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a MOKK Jogi Iroda előadója.
Visszaugrás
