A hazai jog tele van titkokkal. Abban az értelemben legalábbis, hogy a jogrendszerben számos titokvédelmi szabály található, amelyek meghatározott adatok bizalmas kezelését írják elő. Ezen szabályok eltérő jogterületekhez kapcsolódnak, és jelentős különbségek tapasztalhatók a védelem alapjául szolgáló indokok, a titokká minősítés, a jogsértések szankciói és a szabályrendszer részletezettsége kapcsán is.
A különböző titokvédelmi rendelkezések a jogirodalomnak is kedvelt tárgyai, a fontosabbnak tűnő titokfajtákkal, különösen a minősített adatokkal, az üzleti titokkal, de egyes hivatásbeli titkokkal (ügyvédi titokkal, közjegyzői titokkal, orvosi titokkal) kapcsolatban is tekintélyes hazai szakirodalom áll rendelkezésre. Úgyszintén jogirodalmi vizsgálat tárgya volt az egyes titokfajták rendszerbeli elhelyezkedése a nyilvános adatok / nem nyilvános adatok rendszerében, különösen a közérdekű adatokhoz, a közérdekből nyilvános adatokhoz és a személyes adatokhoz való viszony tekintetében.[1] E tanulmány elsősorban a titokvédelmi szabályozás rendszerén belül igyekszik összefüggéseket és törvényszerűségeket feltárni, elemezve, hogy van-e a titokvédelmi szabályozásban valamilyen közös fogalmi-dogmatikai alapokon nyugvó struktúra, és van-e olyan közös fogalmi elem, amely valamennyi titokvédelmi szabály alapjául szolgálhat.
E célok érdekében áttekintem a meglévő titokvédelem alapjait, különösen az egyes titokfajták definícióit és alapvető szabályait, majd ennek alapján olyan jellemzők felállítására törekszem, amely alkalmas a titokvédelmi szabályok egységes megközelítéssel való elemzésére. Ezt a logikai sémát ugyanakkor a tanulmány szerkezete részben megbontja, mivel a titokvédelmi szabályok áttekintése előtt felállít egy lehetséges csoportosítási szempontrendszert, ami célszerűen meghatározza a tanulmány szerkezetét is.
Teljességre e tanulmányban nem törekedhetünk, sem a titokfajták áttekintése, sem a jellemzők kapcsán. Ugyanakkor a titokvédelmi szabályok áttekintése során igyekszem a lehető legszélesebb merítést alkalmazni, amely már egyértelműen alkalmas a különbözőségek és hasonlóságok feltárására. A tanulmány fő célja annak bemutatása, hogy a különböző területeken mi a titokvédelem alapja, azaz "mitől titok a titok."
A titokfajták áttekintése érdekében mindenekelőtt célszerű megkísérelni azok csoportosítását. Ennek érdekében áttekintem azokat a jogszabályokat, valamint jogirodalmi forrásokat, amelyekből a titokfajták csoportosításával kapcsolatban tartalmaznak valamilyen rendelkezést, és ennek megfelelően kialakítani e tanulmány szerkezetét is.
Kiindulópontként az egyik legjelentősebb csoportképzést maga a Ptk. végzi el, amikor azt mondja, hogy a "magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok és az üzleti titok oltalmára."[2] Ez a megközelítés a korábbiakhoz képest új, és azt kívánja kifejezni, hogy "a magántitok a titok polgári jogi vetülete, amely összetett jellegű, számos »ágazati« titokfajtát foglal magába."[3] A "különösen" kifejezés ugyanakkor arra utal, hogy a felsorolás nem zárt, további titokfajták is e körbe tartozhatnak, azaz elképzelhető olyan magántitok, amely egyik nevesített kategóriába sem esik, és olyan is, amelyet a jogrendszer egyébiránt valamilyen más elnevezéssel illet.
- 241/242 -
| Magántitok [2:43. § e), 2:46. §] | Személyes adatok védelme [2:43. § e)] | |||
| Levéltitok [2:46. § (1)] | Hivatás- beli titok [2:46. § (1)] | Üzleti titok [2:46. § (1), 2:47. §] | További magántit- kok | |
A Ptk. titokvédelmi rendszere
A Büntető törvénykönyv gazdasági titok összefoglaló néven részesíti védelemben a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok titokfajtákat, de külön tényállásban szól az üzleti titok, a magántitok és a levéltitok megsértéséről. A kapcsolódó kommentár a bűncselekmények elhatárolása során megjegyzi, hogy "a gazdasági titok a magántitok speciális változata,"[4] más titokfajtáknál csoportosításra utaló megjegyzést azonban nem tesz. A Btk. rendszeréből azonban messzemenő következtetések nem vonhatók le, a jogalkotó célja nyilvánvalóan nem a titokfajták dogmatikai alapokon nyugvó csoportosítása volt, az egyes tényállások elnevezése és elhelyezése a Btk. saját logikájába illeszkedik.
Érdemes megemlíteni a korábbi közigazgatási eljárási törvény, a Ket.[5] csoportosítását is. A Ket. az adatkezelés és iratbetekintés szabályai, valamint néhány más védelmi típusú szabálynál használta a "védett adat" kifejezést, amely a hivatás gyakorlásához kötött titok és a törvény által védett titok kategóriáit tartalmazta,[6] és mindkét titoktípus definiálta is a Ket. Eszerint hivatás gyakorlásához kötött titok: különösen az orvosi, ügyvédi és közjegyzői hivatás, továbbá az egyházi személy és a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja hivatásának gyakorlásához kötött titok,[7] míg törvény által védett titok: a minősített adat, továbbá az üzleti, a bank-, a biztosítási, az értékpapír-, a pénztártitok, a fizetési titok, az adótitok, a vámtitok, valamint a magántitok.[8]
A Ket. felosztása az új Ptk. féle felosztással egyáltalán nem volt összhangban,[9] a Ket. szerint a magántitok a törvény által védett titok egyik fajátja, csakúgy, mint - a magántitokkal egyanrangúként - az üzleti titok, míg a hivatás gyakorlásához kötött titkok, amely a Ptk. szerint a magántitok egyik megnyilvánulási formája, önálló kategória. Ráadásul az egyik kategória példálózó, míg a másik tételes felsorolást adott a titokfajtákra nézve, és a megkülönböztetésnek a Ket. rendszerében sem volt különösebb jelentősége, a szabályok szinte minden esetben a mindkét kategóriát felölelő védett adatra vonatkoztak. Az új közigazgatási eljárási kódex, az Ákr.[10] mindenesetre szakít ezzel a megközelítéssel, a 27. § (2) bekezdés a védett adat alatt a "törvény által védett titkot" érti, amely kifejezés kellően tág ahhoz, hogy valamennyi, jogszabályban szabályozott titokfajtát felölelje, ráadásul így az Ákr. módosítás nélkül is igazodni tud a titokvédelmi szabályok esetleges változásaihoz.
A jogszabályok mellett a jogirodalomban is találhatunk egy-egy utalást a titokfajták csoportosítására, ezek azonban nem az univerzális csoportosítás igényével születtek, sokkal inkább az adott, tipikusan egy vagy néhány titokfajtát bemutató, büntetőjogi megközelítésű tanulmányhoz tartozó magyarázatként. Néhány, csoportosítást érintő gondolat:
"Az ügyvédi titok a magántitok sajátos formája, foglalkozási titok, amelyet nem az eljárási pozíció, hanem a felek közötti bizalmi viszony alapoz meg." "[T]öbb más felosztás mellett a magántitok (s így az ügyvédi titok is) lehet a titok rábízójának személyes körülményeit érintő adatra, tényre, stb. vonatkozó ismeret, illetve a titok birtokosa gazdasági tevékenységéhez kötődő ismeret. Az elsőt nevezhetjük »individuális« magántitoknak, a másodikat »üzleti titoknak.«"[11]
Büntetőjogi magántitok-elemzés körében a szerző a magántitok körébe sorolta a gyónási, orvosi, és ügyvédi titkot - emlékeztetve arra, hogy számos titokfajtát a Btk. külön is nevesít.[12]
Máshol ez olvasható: a minősített adatok körébe "nem tartozó titkok magántitoknak minősülnek, függetlenül attól, hogy egyes törvényi rendelkezések, illetve a szakirodalom banktitkot, ügyvédi titkot, üzleti titkot, illetve orvosi titkot is említenek."[13]
Majtényi lényegében szintén egy kettős felosztást alkalmaz, amikor a személyes adatok
- 242/243 -
és titkok közérdekű és közérdekből nyilvános adatokhoz való viszonyát vizsgálja: "az sem evidens, hogy mi a magántitok és mi a respublica, utóbbin belül pedig mi tartozik a köznyilvánosságra és mi a köztitok".[14] Később a Ptk. kommentárját idézi,[15] amely a közérdekből nyilvános adatok kapcsán használja a "magánadat" kifejezést használja, amely akár természetes személyre, akár jogi személyre vagy más szervezetre vonatkozhat.[16]
Összességében az látható, hogy nincs könnyű helyzetben, aki jogágakon átívelő, egységes titok-csoportosítást szeretne végezni, a jogszabályok és a jogirodalom is számos helyen alkalmaz ilyen-olyan csoportosítást, amelyek azonban csak részben fedik egymást, és inkább az adott jogterület és szabályozási cél szempontjaihoz igazodnak.
A leginkább átfogó megközelítés azonban mégiscsak a kettős felosztás, amelynek egyik nagy csoportja az állami működés érdekében felmerülő titkok (köztitok), míg a másik nagy csoport a magánszereplők adatai (magánadat) feletti védelem, azaz: magántitok. E felosztást kiegészítem az egyébként a fenti dichotómia alapján egyértelműen a "magánadatok" körébe sorolható személyes adatok kategóriájával, mivel azt a jogrendszer viszonylag következetesen a magántitok fogalmán kívül helyezi el.
A személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozás az elmúlt majd' fél évszázad során egy igen részletes, az adatkezelőkre számos technikai szabályt is tartalmazó, az adatalanyok számára pedig az adatok felett széles körű rendelkezési jogot biztosító jogterületté nőtte ki magát, amelynek legújabb jogalkotási eredménye a széles körben megismert szigorú európai adatvédelmi rendelet, a GDPR.[17]
Az adatvédelmi szabályozás alapvető célja az érintett természetes személyes magánszférájának védelme. A szabályozás hatálya valamennyi, az érintettre vonatkozó adatra kiterjed, függetlenül attól, hogy az adott adattal való visszaélés milyen sérelmet okozhat az érintett számára: az adatvédelmi szabályozás létrejötte éppen abból a felismerésből indult ki az 1970-es évektől kezdődően, hogy a számítógépes adatfeldolgozásnak köszönhetően nincs többé "ártatlan adat", bármely, akár jelentéktelennek vagy akár az érintettről széles körben ismert adat új kontextusba helyezve, más adatokkal összekapcsolva, olyan következtetések levonására is alkalmas, amely már érdemben sérti a magánszférát.[18] E kijelentések pedig különösen igazak a "Big Data" korára, ahol nagyrészt átláthatatlan algoritmusok dolgozzák fel az adatokat és hoznak ez alapján részben vagy egészben automatizált döntéseket.
Az adatvédelmi jog Magyarországon az információs önrendelkezési jog elvi alapjain alakult ki, amelynek lényege, hogy "mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, [...] Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát."[19] Ez a gondolat - mint később e cikkben is látni fogjuk - nagyon rímel a titokvédelmi szabályozás logikájára: az adat főszabály szerint nem megismerhető, a titokjogosult azonban dönthet az adat sorsáról, és törvény is meghatározhatja a megismerésre jogosultakat.
Az utóbbi években az adatvédelmi jog sok szigorító szabály mellett szükségszerűen rugalmasabbá is vált, amely Magyarországon elsősorban az új jogalapok, 2012-től az érdekmérlegelés jogalapja, 2018-tól a szerződéskötés mint önálló jogalap megjelenésében érhető tetten, mindez némi logikai rést is ütve az információs önrendelkezési jog koncepcióján (de fenntartva azt, hogy ezen jogalap alkalmazását is kötelező jogszabály írja elő).
Az adatvédelmi szabályozás rendszere kapcsán - a más titokvédelmi szabályokkal való összevetés érdekében - érdemes megjegyezni, hogy egyrészt a tárgyi hatálya az adatkezelésre, mint tevékenységre terjed ki, és valamilyen ténynek a puszta észlelése még
- 243/244 -
nem minősül annak,[20] valamint azt hogy a hatálya nem terjed ki a természetes személyek által kizárólag személyes vagy otthoni tevékenységük keretében végzett adatkezeléseire - ezek ugyanakkor más személyhez fűződő jogot sérthetnek. Ugyanakkor a védelemnek nem feltétele az, hogy az adat csak szűk körben ismert, az adatvédelmi jogi szabályok a széles körben ismert, nyilvánosságra hozott adatok esetében is alkalmazandók.
A magántitok fogalmát jogszabály nem határozza meg. A jogirodalomban a polgári jogi és a büntetőjogi megközelítés némiképp eltér, amelynek jól körülhatárolható okai vannak.
A polgári jogi megközelítés alapján "általában magántitok lehet minden olyan adat, információ, ismeret stb., amelynek megőrzéséhez, nyilvánosság előli elzártságához a titok gazdájának valamilyen érdeke fűződik."[21]
A szakirodalomban gyakran előkerülő magántitok fogalmak elsősorban a büntetőjogi szempontból közelítenek a kérdéshez: Egy bírósági ítélet szerint "[m]agántitok minden olyan bizalmas, csak szűk körben, illetve beavatottak előtt ismert - személyi, családi, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra, sajátos szokásokra vonatkozó - tény vagy adat, amelynek nyilvánosságra kerülése a sértettre nézve érdeksérelemmel járna."[22] Bérces - részben e BH-n alapuló megfogalmazása szerint "[m]agántitok minden olyan, csak szűk körben ismert bizalmas tény, körülmény vagy adat, amelynek megőrzéséhez az érintett személynek méltányolható érdeke fűződik, illetőleg amelynek nyilvánosságra hozatala a sértettre nézve érdeksérelemmel jár.[23]
A büntetőjogi fogalom tehát egyértelműen szűkebb, és gyakran "természetes személyre" szabott aminek az az oka, hogy a nevesített titokfajtákra külön tényállások találhatók,[24] valamint hogy a magántitok megsértésének sértettje tipikusan természetes személy.[25] Bár a gazdasági titokra is azt írja, hogy egyfajta magántitok (ld. korábban), mégis a magántitok megsértése kapcsán készültek a fogalmak.
A fent fogalmak valamint a csoportosítási kísérlet kapcsán is azt láthatjuk, hogy a magántitok fogalma többértelmű. Egyrészt átfogó kategóriaként valamennyi, az állam titkainak nem minősülő titokra, a bizalmasan kezelendő magánadatokra vonatkozó átfogó fogalom, amelybe - a Ptk. alapján - beletartozik a levéltitok, hivatásbeli titok és az üzleti titok is, valamint további nevesített titokfajták is. Ezzel egybecseng a Ptk.-hoz fűzött Kommentár már korábban idézett magyarázata, miszerint a "a magántitok a titok polgári jogi vetülete."[26] Ugyanakkor ennél szűkebb értelmezése is lehet, ami sokszor inkább a magántitok azon aspektusára utal, amely nem tartozik egyik nevesített titokkörbe se (szűk értelemben vett magántitok)[27] - e szűkebb értelmezés elsősorban a büntetőjog területén alakult ki, de a polgári jogi megközelítéssel sem feltétlen ellentétes. Ez alapján az előző fejezetben tárgyalt ábra így lenne pontosítható:
| Magántitok [2:43. § e), 2:46. §] | ||||
| Levéltitok | Hivatás- beli titok | Üzleti titok | Jogsza- bályban nevesített egyéb magánti- tok (bank- titok, stb.) | Nem nevesített magánti- tok (szűk értelem- ben vett magánti- tok) |
Az üzleti titok a gyakorlatban előforduló egyik leggyakoribb titokfajta, amelynek védelme áthatja az üzleti működés mindennapjait. Megtartásukon vagy elvesztésükön vállalkozások üzleti sikere állhat vagy bukhat. Az üzleti titok fogalmát jelenleg a Ptk. tartalmazza, e területen azonban a közeljövőben változás várható. Az Európai Unió 2016-ban elfogadott üzleti titok irányelve[28] ugyanis szintén definiálja az üzleti titkok. Az irányelvet 2018. június 9-ig kellett volna átültetni a magyar jogrendszerbe is, ez azonban ezidáig nem történt meg, a harmonizációs célú törvényjavaslat szövege viszont már nyilvánosan elérhető az Országgyűlés honlapján.[29]
A Ptk. alapján az üzleti titok "a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem köz-
- 244/245 -
ismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli."[30]
A Ptk. külön nevesíti a védett ismeret (know-how) fogalmát is, és az üzleti titokkal azonos védelemben részesíti "az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény alkalmazásában: védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra."[31]
Az irányelv alapján elfogadni tervezett törvény definíciója szerint "üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos - egészben, vagy elemeinek összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető -, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja." Emellett a "védett ismeret (know-how) az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása."[32]
A jelenlegi és a várható jövőbeni fogalom között nincs jelentős különbség, aminek egyik oka, hogy mindkét fogalom a TRIPS egyezmény fogalmához igazodik.[33] A fogalomnak jelen tanulmány szempontjából két fontos eleme azonosítható:
- Az adott információ vagy ismeret titkos, azaz általánosságban nem ismert vagy könnyen megismerhető;
- Az adott információ vagy ismeret vagyoni értékkel bír (új megfogalmazás), illetve az azzal való visszaélés a jogosult valamilyen jogos (pénzügyi, gazdasági vagy piaci) érdekét sértené vagy veszélyeztetné (hatályos definíció alapján).
Az első pont kapcsán meg kell jegyezni, hogy elegendő a relatív titkosság. Nem az a titokminősítés feltétele, hogy a tény/ismeret kizárólag a titokjogosult "birtokában" legyen, hanem elegendő, ha a tény vagy a védett ismeret nem közismert, illetve az érintett gazdasági tevékenységet végzők számára nem könnyen hozzáférhető. A közkincsbe tartozás viszont bármely üzleti titok esetében védelmet kizáró tény.[34]
A fentiek mellett meg kell jegyezni, hogy az üzleti titok számos ágazati szabályozásban is feltűnik. Általában véve a legjelentősebb talán a versenyjogi szabályok szerepe, de e tanulmány szempontjából talán érdekesebb, hogy a pénzügyi szektor titokvédelmi szabályozásánál (banktitok, értékpapírtitok, stb.) is rendre feltűnik az üzleti titok védelme is.[35] E jogszabályok tartalmilag a Ptk. fogalmára utalnak vissza, és elsősorban a szolgáltató titokvédelmét igyekszik biztosítani, ugyanakkor számos kivételszabályt is megállapítanak. Szerkezetileg részben közös szabályokat írnak elő az üzleti titokra és az adott ágazati titokra (banktitokra, értékpapírtitokra, stb.) vonatkozóan, így e titokszabályok ezen ágazatokban szoros kapcsolatba kerülnek egymással, azzal, hogy a fogalmi elválasztás alapvetően következetes marad.
A Ptk. szerint a magántitok másik megnyilvánulási formája a hivatásbeli titok, de tételes felsorolást - szándékoltan, a hivatásbeli titkok sokféleségére tekintettel - nem tartalmaz. Az alábbiakban a joggyakorlat és a jogirodalom alapján felmerülő legfontosabb hivatásbeli titkokat tekintjük át.
Az ügyvédi törvény[36] 9. § (1) bekezdése alapján "ügyvédi titoknak minősül minden olyan
- 245/246 -
tény, információ és adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlója e tevékenysége gyakorlása során szerzett tudomást." A titoktartartási kötelezettség kiterjed az ügyvédi titkot tartalmazó iratra vagy más adathordozóra is.[37]
Főszabály szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles az ügyvédi titkot megtartani, amely kötelezettség az ügyvédi tevékenység folytatására létrejött jogviszony fennállásától független, azaz időbeli korlát nélkül érvényesül.[38]
A titok jogosultja az ügyvédi titok esetében is jogosult a titokkal rendelkezni.[39] A törvény emellett részletesen tartalmazza a kiemelt védelem szabályait egyes különleges helyzetekben (pl. hatósági ellenőrzés, szemle vagy helyszíni kutatás során), de meghatározza azokat az eseteket is, amikor ügyvédi titkot mégis fel lehet fedni.[40]
Az ügyvédi titok nemcsak az "ügyfél által közölt adatokra terjed ki, hanem minden olyan ismeretre, ami az ügy ellátásával összefügg."[41] A törvény a titok tényleges tartalmától függetlenül állapítja meg a titoktartási kötelezettséget. Korábban más példát is láthattunk: az 1874-es ügyvédi törvényben[42] még csak azon tényekre terjedt ki a védelem, amelynek "másokkal való közlése ügyfelének ártalmára lehetne".[43] Fenyvesi Csaba azonban, a kérdést a védői titoktartási kötelezettség oldaláról tekintve, hangsúlyozza, hogy a "feltétlenség a helyes megoldás", mivel egy esetleges rossz mérlegelés, amely akár a védő információhiányára is visszavezethető, árthat a terheltnek.[44] És általában is, a feltétlen bizalomnak "nélkülözhetetlen erkölcsi velejárója a feltétlen titoktartás is".[45] Ugyanakkor a titokkör esetleges szűkítését javasló gondolattal is találkozhatunk: "a törvénynek meg kellene határoznia, hogy az ügyvédi titok tárgya csak olyan információ lehet, amely a terhelt, illetőleg az ügy megítélése szempontjából érdeminek minősül."[46] A jelentéktelen, nem érdemi információ megítélése teret nyitna a mérlegelés lehetőségének.
A közjegyzői törvény[47] meglehetősen lakonikusan, de a lényegi szabályok törvénybe foglalásával rendelkezik a közjegyző titoktartási kötelezettségéről, amikor kimondja, hogy "a közjegyzőt - ha törvény kivételt nem tesz - az eljárása során tudomására jutott adat és tény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli," amely kötelezettség a közjegyzői működésének megszűnése után is fennmarad. A titok jogosultja (a fél, jogutódja és törvényes képviselőjük) a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat.[48]
A közjegyzői törvényhez hasonló tömörségű a közvetítőt terhelő titoktartási kötelezettség, ahol a törvény még a titokjogosult felmentésadási jogát sem nevesíti. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 26. § (1)-(2) bekezdése alapján a "közvetítőt - ha törvény másként nem rendelkezik - titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást." A titoktartási kötelezettség a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll.
Az egyik legismertebb hivatásbeli titok az orvosi titok, amely természetesen a magyar jogrendszerben is megjelenik. A páciens-orvos közötti viszony bizalmas jellegét és az ennek keretében megismert, a legszűkebb magánszférához tartozó adatok jelentőségét vélhetően senki sem vitatja.
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) szerint "orvosi titok: a gyógykezelés során az adatkezelő tudomására jutott egészségügyi és személyazonosító adat, továbbá a szükséges vagy folyamatban lévő, illetve befejezett gyógykezelésre vonatkozó, valamint a gyógykezeléssel kapcsolatban megismert egyéb adat."[49] A törvény meghatározza az egészségügyi és a személyazonosító adat fogalmát is, ebből az
- 246/247 -
előbbi az érdekesebb. Eszerint egészségügyi adat "az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás)."[50] Ez egy tág, de azért mégis elég jól körülhatárolt adattípus, amelynek az érintettje minden esetben természetes személy. Az orvosi titok fogalmának második fordulata szintén az érintettre mint természetes személyre vonatkozó adatokra utal, így összességében megállapítható, hogy az orvosi titok egyben személyes adatnak, méghozzá különleges személyes adatnak is minősül.
A titoktartási kötelezettséget több helyen is találhatunk. Az Eüak. 7. § (1) bekezdése szerint az adatkezelő - bizonyos törvényben foglalt kivétellel - továbbá az adatfeldolgozó az orvosi titkot köteles megtartani. Emellett az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) orvosi titoktartáshoz való jogként (tehát nemcsak mint kötelezettség) is biztosítja az orvosi titok védelmét, mikor kimondja, hogy a "beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék."[51] A megfogalmazás szerencsétlensége, hogy itt orvosi titok alatt valamivel szűkebb kört ért a törvény, mint az Eüak. Ugyanakkor az Eütv. is ismeri a titoktartási kötelezettséget is, eszerint: az "egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg."[52] A rendelkezésben egy zavarba ejtő tényező mindenképp van: a középső mondatrész ("valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény") nem csak az orvosi titokra, hanem annál tágabb adatkörre utal, hasonlóan a titoktartalomtól függetlenül fennálló pénzügyi szektorbeli és más hivatásbeli titokra, míg az utolsó tagmondat ("függetlenül attól.") megint arra utal, mintha itt csak a betegre vonatkozó adatról lenne szó. Ha van is esetleg létjogosultsága az orvosi titok és az egyéb adatok közötti különbségtételnek (álláspontom szerint nincs), akkor is indokolt lenne egyértelműen elkülönítve szabályozni e kérdéseket.
Végül - más titokfajtához hasonlóan - a törvény e titokfajtánál is rögzíti, hogy a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat a beteg vagy jogszabály.[53]
Összegzésként megállapítható, hogy az orvosi titok olyan titokfajta, amelyet a jogalkotó kifejezetten a tartalmára tekintettel részesít védelemben, még ha ezt az elvet az Eütv. titoktartásra vonatkozó rendelkezése - nem is feltétlenül szándékoltan - kissé megtöri.
Régről ismert titokfajta a gyónási titok, amely természetesen a kánonjogban is megjelenik,[54] de amelynek - semleges megfogalmazásban - a világi jog is ismer. A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 13. § (2) bekezdése szerint az "egyházi személy a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő információkat nem köteles állami hatóság tudomására hozni." A megfogalmazás hibája, hogy nem ír elő általános titoktartási kötelezettséget, csupán az állami hatóságok felé történő közlés (tanúvallomás) esetén ad felmentési lehetőséget. Úgyszintén szerencsés lenne, ha a jogalkotó valahogy "elnevezte" volna e titokfajtát, a gyónási titok, lelkészi titok túlságosan egy-egy valláshoz kötődő fogalom, míg például a Ket. által azóta hatályon kívül helyezett megfogalmazása ("az
- 247/248 -
egyházi személy és a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja hivatásának gyakorlásához kötött titok,")[55] finoman szólva sem frappáns elnevezés. E tanulmányban - a vonatkozó törvény szóhasználatát is figyelembe véve "hitéleti titoknak" nevezem e titokfajtát.
A hivatásbeli titkok szabályozásánál is felfigyelhetünk törvényszerűségekre, közös jellemzőkre, még ha a hasonló szabályozási logika nem is olyan erős, mint a pénzügyi szektor titokvédelme során.[56] Ennek talán egyik - nyilvánvalónak tűnő - oka a hivatásbeli titkok tradícióiban és eltérő jogfejlődésében rejlik.
Megállapíthatjuk, hogy míg az ügyvédi, közjegyzői, közvetítői titok esetén az ügyfél természetes és jogi személy is lehet, addig az orvosi titok per definitionem természetes személyre vonatkozik, és jellemzően a hitéleti titok is.
A titokszabályozásnál a legtöbb esetben a titokvédelem alapját a titkot kezelő személy, pontosabban a közte és a titokjogosult közötti bizalmi viszony adja, de elvben független attól, hogy a tényleges adattartalom védelméhez fűződik-e bárkinek méltányolható érdeke vagy sem. Ez alól csak az orvosi titok tűnik kivételnek, ahol a titok fogalmi eleme a kezelt adatok tartalma, igaz, meglehetősen tágan meghatározva.
Elviekben ugyan a hivatásbeli titkok körébe is sorolhatnánk, de a hasonló szabályozási logika indokolttá teszi a pénzügyi szektor titkaira, a banktitokra, pénztártitokra, a foglalkoztatóinyugdíj-titokra, a biztosítási titokra, az értékpapírtitokra és a fizetési titokra vonatkozó szabályok elkülönült, de közös alfejezetben tárgyalását. Az egyes titokfajtáknál elsősorban a törvényi definícióra és az abból eredő eltérésekre koncentrálunk, röviden utalva a szabályozás egyéb elemeire is. Ezen alfejezet célja, hogy megállapítsa a pénzügyi szektorban elsőre nagyon hasonlónak tűnő titkokra vonatkozó fogalmi rendszer főbb elemeit. Az elemzést az egyik legismertebb titokfajta, a banktitok bemutatásával kezdjük, és ehhez képest elemezzük a többi titokfajtát.
A Hpt. 160. § (1) bekezdése szerint "banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik."
A fogalom igen tág, különösen az ügyfél "adataira" vonatkozó kitétel miatt, és lényegében az adott információ bármilyen formában történő megnyilvánulását védi (tény, információ, megoldás vagy adat).
A megfogalmazásból az látszik, hogy a titokminősítés alapja nem az adott információ tartalma, illetve azzal kapcsolatban bármilyen, a titokjogosultat potenciálisan érő érdeksérelem, hanem egyszerűen az a tény, hogy azt egy pénzügyi intézmény kezeli.
Az ügyfélfogalom minden, azaz természetes személy és jogi személy ügyfelekre is kiterjed, sőt, olyan, végül pénzügyi szolgáltatást igénybe nem vevő személyre is, aki a szolgáltatás igénybevétele céljából a pénzügyi intézménnyel kapcsolatba lépett.[57] Amennyiben az ügyfél természetes személy, úgy a bankitoknak minősülő adatai egyben személyes adatoknak is minősülnek, és a kezelésük az erre vonatkozó általános és szektorális szabályok betartásával lehetséges.
A banktitok megtartásának kötelezettsége időbeli korlátozás nélkül fennáll. A banktitok megsértése akár büntetőjogi következményekkel s járhat.[58]
A titok jogosultja - természetesen - rendelkezhet úgy, hogy a banktitok harmadik személynek kiadható, a törvény szerint ezt az ügyfél a banktitok-kört pontosan megjelölve, meghatározott formai kritériumok mellett
- 248/249 -
(közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalva) teheti meg.[59]
A Hpt. emellett hosszas és tételes felsorolást ad arra nézve, hogy a banktitok mely szervezetnek milyen célból és milyen feltétekkel adható ki,[60] ezekről - néhány nevesített kivételtől eltekintve az ügyfelet tájékoztatni kell.[61] A banktitok harmadik személyeknek történő kiadásának eseteit a jogalkotó folyamatosan bővítette.[62] A banktitok szűkülése részben az adóelkerülés elleni küzdelem jegyében, adóügyi információcsere során,[63] részben a terrorizmus finanszírozási hátterével és a pénzmosással szembeni fellépés érdekében figyelhető meg.
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mny. tv.) 78. § (2) bekezdése alapján pénztártitok "minden olyan, a pénztártagról a pénztár vagy a pénztári szolgáltató szervezet rendelkezésére álló, a tevékenysége folytán tudomására jutó tény, információ vagy adat, amely a pénztártag személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint egyéni számláján nyilvántartott összegre, járulékbefizetéseire és a részére járó nyugdíjszolgáltatásra vonatkozik." Mivel a pénztártag csak természetes személy lehet, ezen adatok egyben személyes adatoknak is minősülnek. Erre a definíciót tartalmazó szakasz maga is utal, és jelzi, hogy a pénztártagok nyilvántartható személyes adatainak körét a törvény 2. számú melléklete tartalmazza.[64] A 2. melléklet pénztártitokként kezelendő személyes adatokként sorolja fel a természetes személyazonosító adatokat, az elhalálozás időpontját, a családi állapotot, az állampolgárságot, a lakóhelyet (tartózkodási helyet), a munkahely nevét és címét, a keresetre, jövedelemre vonatkozó adatokat, a nyilvántartási azonosító jelet, illetve társadalombiztosítási azonosító jelet, valamint az egyéni számlára vonatkozó adatokat. Ez tehát egy olyan tételes felsorolás, amely a pénztártitok fogalmához képest egyértelműen szűkíti, de egyben - összhangban az adatvédelmi szabályozással - a pénztárak működésének szűken értelmezett céljához is köti a kezelendő személyes adatok körét.
A pénztártitok fogalma emellett egy másik törvényben, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényben is szerepel, eszerint: "Pénztártitok minden olyan, a pénztártagról és a munkáltatói tagról a pénztár vagy a pénztári szolgáltató rendelkezésére álló, a tevékenysége folytán tudomására jutó tény, információ vagy adat, amely a pénztártag, a pénztártag kedvezményezettjének, örökösének, közeli hozzátartozójának személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint egyéni számláján nyilvántartott összegre, illetve amely a munkáltatói tag, illetve a támogató adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira vonatkozik."
A két pénztártitok fogalom tartalmilag ugyan alapvetően megegyezőnek látszik, a különbség egyrészt a két törvény alapján tevékenységet végző alanyi kör eltéréséből ered - ez önmagában nem jelentős különbség, és a pénzügyi szektor titokszabályozásának logikájába jól beleillik. Másrészt azonban a Mny tv. személyes adatokat tételesen meghatározó listája miatt a különböző szereplők által potenciálisan kezelt adatok köré mégis jelentősen eltérhet.
Végül ki kell emelni egy szorosan kapcsolódó titokfajtát, a foglalkoztatóinyugdíj-titkot, amelynek fogalma lényegében megegyezik az előbbi bekezdésben bemutatott pénztártitok fogalmával, azzal, hogy itt a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény rendelkezésére álló adatról van szó. A foglalkoztatói nyugdíjtitokra az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló jogszabályban meghatározott pénztártitokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.[65]
A biztosítási titok fogalmát a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (Bit.) definiálja az értelmező rendelkezések
- 249/250 -
között. Eszerint a biztosítási titok "minden olyan - minősített adatot nem tartalmazó -, a biztosító, a viszontbiztosító, a biztosításközvetítő rendelkezésére álló adat, amely a biztosító, a viszontbiztosító, a biztosításközvetítő ügyfeleinek - ideértve a károsultat is - személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, illetve gazdálkodására vagy a biztosítóval, illetve a viszontbiztosítóval kötött szerződéseire vonatkozik.[66] Érdekesség, hogy a pénzügyi szektorban ez az egyetlen olyan titokmaghatározás, amely kifeszi a fogalom alól a minősített adatokat.
Emellett a Bit. is részletes szabályokat állapít meg a biztosítási titok kezelésével és a bizalmas kezelés alóli kivételekkel kapcsolatban.[67]
Az értékpapírtitok fogalmát szintén megtalálhatjuk két törvényben is. A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) és fogalmai között csak annyi különbség van, mint amennyi a pénztártitok fogalmánál is látható volt: más szolgáltatói körre vonatkozik. A Bszt. meghatározása szerint "értékpapírtitok: minden olyan, az ügyfélről a befektetési vállalkozás, a multilaterális kereskedési rendszer működtetője és az árutőzsdei szolgáltató rendelkezésére álló adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti befektetési tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, illetve a befektetési vállalkozással és árutőzsdei szolgáltatóval kötött szerződéseire, számlájának egyenlegére és forgalmára vonatkozik"[68] míg ugyanez a Tpt. alapján a "befektetési alapkezelő, a kockázati tőkealap-kezelő, a tőzsde, központi értéktár, központi szerződő fél" rendelkezésére álló adatok stb. tekintetében áll fenn.[69]
Mindkét jogszabály rendelkezik az üzleti titok és az értékpapírtitok megtartásának kötelezettségéről. A kötelezettség időbeli korlát nélkül kiterjed a szolgáltatóra, annak vezető állású személyeire, alkalmazottjaira, de tulajdonképpen mindenkire, aki az információ birtokába jut.[70] Elsősorban a Bszt, de részben a Tpt. is részletesen és tételesen meghatározza a titokvédelem alóli kivételeket is.[71] A titokvédelmi szabályok tekintetében elviekben a Bszt. a Tpt. mögöttes jogszabálya, de ezzel együtt is több párhuzamos szabály található.[72]
Az egyes fizetési szolgáltatókról szóló 2013. évi CCXXXV. törvény 59. § (1) bekezdése szerint "fizetési titok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzforgalmi intézménnyel, elektronikuspénz-kibocsátó intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik." A törvény úgyszintén rendelkezik az üzleti titok és a fizetési titok megtartásának kötelezettségéről, valamint a kivételszabályokról is.[73]
A fenti áttekintésből jól látható, hogy a pénzügyi szektor területén a jogalkotó azonos titokvédelmi szabályozási logikát követ:[74] egyrészt utal az elsősorban (de nem kizárólag) a szolgáltatókat megillető üzleti titok védelmére, és meghatározza az az alóli kivételeket[75], valamint nevesíti - és egy-egy ágazatra nézve el is nevezi - az ügyfelek titkait, és úgyszintén előírja azok védelmét és a kivételszabályokat.
A titok-fogalmak logikája is szinte azonos, kisebb eltérések azonban tapasztalhatók, azon a logikus különbségen túl is, hogy az adott jogszabály miként nevesíti a titkot kezelő szolgáltatót. Egyrészt a védelem tárgya néhol "tény, információ, megoldás vagy adat", míg máskor csak "tény, információ vagy adat", vagy egyszerűen csak "adat", másrészt az
- 250/251 -
ügyfélre vonatkozó adatok felsorolásában is vannak kisebb eltérések. Az ügyfelek rendszerint természetes és jogi személyek is lehetnek, előbbiek adatai egyben személyes adatok is. A pénztár vagy a pénztári szolgáltató szervezet ügyfele csak természetes személy lehet, e körben a pénztártitok néhány - önmagában a fogalom szóhasználatához képest jóval szűkebb - adatkörre korlátozódik.
Közös elem a titokszabályozásban, hogy a titokjogosult felmentést adhat a titokban tartási kötelezettség alól. Meg kell jegyezni, hogy addig (egészen pontosan 2012-ig), amíg a személyes adatok kezelésének Magyarországon is lényegében két jogalapja volt: az érintett hozzájárulása és a törvényen alapuló kötelező adatkezelés (akár adattovábbítás), addig a titokvédelmi és az adatvédelmi szabályok mintegy természetes összhangot alkottak. Az új jogalapok, különösen az érdekmérlegelés jogalapjának megjelenésével ez azonban változhat, és előállhat olyan helyzet, hogy az adatvédelmi jog alapján jogszerű magatartás (például jogos érdeken alapuló adattovábbítás) a titokvédelmi szabályok megsértésével jár.
Az is közös elem mindegyik fogalomban, hogy a titok attól lesz titok, hogy valamilyen szervezet rendelkezésére áll vagy tudomására jut, függetlenül attól, hogy a tényleges adattartalom védelméhez fűződik-e bárkinek méltányolható érdeke vagy sem.
A fentieken túl néhány hatósági eljárás során is védelemben részesíti a jogalkotó az eljárás alanyaira vonatkozó egyes információkat. A legismertebb ezek közül kétségkívül az adótitok.
Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) meglehetősen széles definíciót ad az adótitoknak: Eszerint "adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat," és a törvény néhány példát is felsorol.[76] Ez tehát nem csak az adóhatóság feladatai ellátásával kapcsolatban tudomására jutott információkat jelenti, hanem annál szélesebb kört ölel fel.
Ugyanakkor egyes, nyilvánosan elérhető információkat ki is vesz a fogalom hatálya alól, amikor kimondja, hogy "nem minősül adótitoknak a nyilvános cégadat, a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálattól kérhető adat, valamint az az adat, amely alanyával (adóalannyal vagy adózóval) nem hozható kapcsolatba."[77] Hasonló kivételszabályt más ügyféltitkoknál nem találunk.
Az Art. részletes szabályokat tartalmaz az adótitok megőrzésével, de az adótitok alapos okkal történő felhasználásával és az adótitok különböző szervek számára történő továbbításával, valamint nyilvánosságra hozatalával is.[78]
Az adótitokhoz képest kicsit más megfogalmazással találkozhatunk a vámtitok esetében. A vámtörvény alapján vámtitok a vámjogszabályok alkalmazásával összefüggő feladatai elvégzése során a vámhatóság tudomására jutott minden információ, függetlenül annak megjelenési formájától.[79] Érdekesség, hogy a titoktartási kötelezettséget ennél szélesebb körben határozza meg a vonatkozó törvény a vámhatóság, valamint alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az eljárásba bevont minden más személyre nézve. E személyek ugyanis a feladataik ellátása során tudomásukra jutott minden, jogszabály által védett titkot köteles megőrizni,[80] azaz a bizalmas kezelés követelményét a vámtörvény valamennyi törvény által védett titokra kiterjeszti.
Találunk más érdekes példát is a hatóság által megtartandó titokra. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerint a hírközlési hatósággal[81] "közszolgálati jogviszonyban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló, vagy állt személyek - a más szervezet számára jogszabályban előírt adatszolgáltatást kivéve - e jogviszony fennállása alatt, és annak megszűnését követően is kötelesek megőrizni a Hatóság tevé-
- 251/252 -
kenységével, annak ellátásával kapcsolatban tudomásukra jutott személyes adatot, minősített adatot, vagy üzleti titkot, valamint minden olyan adatot, tényt vagy körülményt, amelyet a Hatóság nem köteles törvény előírásai szerint a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni." E rendelkezésre már Majtényi László is felhívta a figyelmet, vitathatónak tartva e szabály alkalmazását.[82]
Álláspontom szerint az utolsó félmondat fura helyzetet eredményez, mert nem világos, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó általános szabályok ilyen kötelező szabálynak minősülnek-e. Ennek azért is van jelentősége, mert a közérdekű adatok és a hatságok által kezelt titokfajták közötti viszony egyébiránt nem is annyira egyértelmű, és az Ákr. szabályai arra engednek következtetni, hogy inkább a titokvédelmi szabályozásnak van elsőbbsége.[83] Az Eht. szabálya viszont a szóhasználat alapján korántsem ez alóli kivételt szeretett volna kreálni, de akár úgy is értelmezhető.
A hatályos Ptk. normaszövege csupán annyit mond, hogy a magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok és az üzleti titok oltalmára,[84] és a kapcsolódó kommentár sem részletezi a levéltitok védelmét.[85] A korábbi Ptk. sem volt éppen bőbeszédű a levéltitok megsértésével kapcsolatban, csupán deklarálta, hogy "személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti."[86] A korábbi Ptk.-hoz írt Nagykommentár azonban rögzíti, hogy fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a közlés tartalmát csak azon személyek ismerhessék meg, akiket az érdekeltek erre felhatalmaztak. A "levél útján történő közlés magában hordja a levél írójának azt az igényét, hogy a levél tartalmáról illetéktelen személy ne szerezhessen tudomást."[87]
A Btk. alapján a levéltitok megsértésének tárgya a "másnak közlést tartalmazó zárt küldemény" megsértése. Ugyane tényállás az "elektronikus hírközlő hálózat útján másnak továbbított közlemény kifürkészését" is büntetni rendeli.[88]
A fenti szabályok alapján a levéltitok védelme elsősorban a kommunikációs csatornára tekintettel fennálló védelmi szabály, azaz a titokvédelem fennállása független a közölt információ tényleges tartalmától, akár attól, hogy az milyen körben ismert, akár attól, hogy az adott információval való visszaélés milyen érdeksérelemmel jár bárkire nézve.
A titokvédelmi szabályrendszer teljességéhez természetesen hozzátartoznak a "köztitkok", azaz az állam titkai is. E területen belül két titokfajtát mutatunk be: az egyik titokfajta szinte minden hasonló tanulmányban előkerül: a minősített adatok, korábbi elnevezéssel az államtitok és a szolgálati titok védelme a jogrendszer fontos eleme. Van azonban egy másik fontos titokfajta is, az évtizedekkel korábban hivatali titoknak is nevezett, újabban azonban a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó szabályrendszer jelentősége okán szűkebben értelmezett, ún. döntés megalapozását szolgáló adat.
A minősített adatok védelméről szóló 2009. évi CLV törvény (Matv.) mindenekelőtt meghatározza a nemzeti minősített adat fogalmát. Eszerint nemzeti minősített adat: a minősítéssel védhető közérdekek körébe tartozó, a minősítési jelölést az e törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott formai követelményeknek megfelelően tartalmazó olyan adat, amelyről - a megjelenési formájától függetlenül - a minősítő a minősítési eljárás során megállapította, hogy az érvényességi időn belüli nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése, módosítása vagy felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé, valamint az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele a minősítéssel védhető közérdekek közül bármelyiket közvetlenül sérti vagy veszélyezteti (a továbbiakban együtt: károsítja), és tartalmára tekintettel annak nyilvánosságát és megismerhetőségét a minősítés keretében korlátozza.[89]
- 252/253 -
A meglehetősen összetett fogalom alapján tehát ahhoz, hogy egy adat minősített adatnak legyen minősíthető, kell:
- minősítéssel védhető közérdek,
- minősítésre jogosult személy által lefolytatott,
- formai követelményeknek megfelelő minősítési eljárás,
- amely meghatározott időtartamra minősíti az adatot;
- feltéve, hogy az eljárás során megbizonyosodott, hogy az adott adattal való visszaélés a minősítéssel védhető közérdeket károsítja (közvetlenül sérti vagy veszélyezteti).
Az 5. § (1) bekezdése alapján a minősítéssel védhető közérdek Magyarország szuverenitása, területi integritása, alkotmányos rendje, honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési és bűnmegelőzési tevékenysége, igazságszolgáltatási, központi pénzügyi, gazdasági tevékenysége, külügyi vagy nemzetközi kapcsolatai, állami szerve illetéktelen külső befolyástól mentes, zavartalan működésének biztosítása.
A minősített adatnak különböző fokozatai lehetnek attól függően, hogy az azokkal való visszaélés milyen mértékben károsítja, illetve veszélyezteti a védendő közérdeket. A jogalkotó a leghosszabb minősítési időtartamot szintén az egyes fokozatokhoz kapcsolódóan határozza meg. Ezek alapján amennyiben az adat nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése, módosítása vagy felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé, valamint az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele
- rendkívül súlyosan károsítja a minősítéssel védhető közérdeket, akkor "Szigorúan titkos!",
- súlyosan károsítja a minősítéssel védhető közérdeket, akkor "Titkos!",
- károsítja a minősítéssel védhető közérdeket, akkor "Bizalmas!",
- hátrányosan érinti a minősítéssel védhető közérdeket, akkor "Korlátozott terjesztésű!"
minősítési szintű.
Az érvényességi idő: a "Szigorúan titkos!" és "Titkos!" minősítési szintű adat esetén legfeljebb 30 év, a "Bizalmas!" minősítési szintű adat esetén legfeljebb 20 év, a "Korlátozott terjesztésű!" minősítési szintű adat esetén legfeljebb 10 év lehet.[90]
Fontos megjegyezni, hogy a minősített adatok esetén a formai szabályok betartása különösen fontos. A formai szempontból nem jól minősített adat (például nem az arra jogosult személy minősítette, a minősítés nem látható az adott dokumentumon, stb.) a minősített adat minőségének elvesztésével járhat akkor is, ha az adott adat tartalmát tekintve kétségtelenül a minősített adatok körébe esne.[91]
A közérdekű adatok megismeréséhez való jog értelmezésében is egészen korán megjelent az a gondolat, miszerint bizonyos közbenső, előkészítő anyagok titkosságát biztosítani kell. Az Alkotmánybíróság egy határozata már 1994-ben kimondja, hogy "garanciális intézménye a köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, hogy a köztisztviselők döntés-előkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen folyik. Ezért az aktanyilvánosság a közbülső munkaanyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik."[92] A belső használatra készült, döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatok (pl. munkaanyagok, emlékeztetők, tervezetek, vázlatok, javaslatok, a szervezeten belül váltott levelek)[93] nyilvánosságát kizáró rendelkezések 1995-ben tételesjogi szabályként is megjelentek, amelyet azóta számos módosítás és pontosítás követett.
A hatályos szabályozás alapján a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Ugyanakkor a szerv vezetője a megismerést - mérlegelve a megismeréséhez és annak kizárásához fűződő közérdek súlyát - engedélyezheti.[94]
Amennyiben a döntés már megszületett, a titkosság fenntartása csak kivételesen indokolható. A hatályos szabályozás e követelménynek részben meg is felel, amikor kimondja, a "döntés megalapozását szolgáló
- 253/254 -
adat megismerésére irányuló igény a döntés meghozatalát követően akkor utasítható el, ha az adat további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, vagy az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné".[95]
A "további jövőbeli döntés megalapozását szolgáló adat" titkosságának biztosítása 2015. október 1-jével került be a jogszabályba, és valójában az információszabadság jelentős korlátozását jelentheti - különösen cinikus, hogy a jogalkotó ezt a titkosságot amúgy szűkítő rendelkezések közé rejtette. Elvben szinte bármilyen adat alapja lehet egy később meghozandó döntésnek is, e szakasz tág értelmezése a teljes információszabadság-jog kiüresedéséhez vezethetne. A szabály alkotmányossága erősen kérdéses,[96] és egyértelműen szembemegy a korábbi alkotmánybírósági gyakorlattal, amely többször is utalt arra, hogy valamely konkrét döntési folyamatra hivatkozva utasítható csak el az adatigénylés.[97]
A döntés megalapozását szolgáló adatok szabályozása egyfelől ugyan automatikus nyilvánosság-korlátozást jelent, aminek hiányában "minden egyes döntés-előkészítéssel kapcsolatos adat titkosításáról - a munkaanyagok védelme és a döntéshozatali eljárás, illetve a szerv működésének hatékonysága érdekében - külön döntést kellene hozni", és ami "elviselhetetlen adminisztrációs terhet jelentene" az érintett szervek számára,[98] másfelől azonban a formális, előzetes minősítési követelmény hiánya nem jelenti azt, hogy ne kellene alapos mérlegelést végeznie az adott szervnek. "Amennyiben az adatkezelő szerv a közérdekű adat kiadásának megtagadása mellett dönt, ezt [... az] alkotmányos követelmények érvényesülése érdekében megfelelően indokolni köteles", aminek "egyrészt ki kell terjednie arra, hogy pontosan milyen folyamatban lévő eljárásban meghozandó döntés megalapozását szolgálja a kiadni kívánt közérdekű adat, másrészt arra is, hogy a közérdekű adat kiadása mennyiben befolyásolja a szóban forgó döntés meghozatalát".[99]
A fentiekből két dolog biztosan következik: az egyik az, hogy az adott, döntés megalapozását szolgáló adat kifejezetten a tartalmára tekintettel minősíthető ilyennek. A másik, hogy nincs formalizált minősítési eljárás, egy-egy dokumentumról vagy adatról első ránézésre nem feltétlenül lehet megállapítani a döntés megalapozó jelleget. A gyakorlatban az adott adat vagy dokumentum (informális) "minősítését", azaz a döntés megalapozó adat jellegének megállapítását az adott szerv csak akkor végzi el, ha az konkrét közérdekű adatigénylés tárgya, a titokvédelem tulajdonképpen ekkor "éled fel".
Azt is meg kell jegyezni, hogy míg az Alkotmánybíróság többször vizsgálta e titokfajta közérdekű adatokhoz való viszonyát, és ennek keretében elvégezte az alapjog-korlátozás tesztjét, addig hasonló intenzitással más titokfajtáknál ez nem történt meg.[100]
A tanulmányban részletesen elemzett titokfajták alapján azt biztosan állíthatjuk, hogy a titokvédelem rendszere összetett, és korántsem következetes. Bár egyes területeken jól összehangolt szabályok találhatók (például a pénzügyi szektor területén), sokszor indokolatlannak tűnnek a kisebb megfogalmazásbeli különbségek, amelyek akár nem szándékolt következményekhez is vezethetnek.
E tanulmány fő célkitűzése az volt, hogy megállapítsa, hogy van-e olyan közös jellemző, amely valamennyi titokfajtánál megalapozza a titokká minősítést, vagy másként: a jogrendszerben alapvetően mitől titok a titok. Áttekintve számtalan titokfajtát azt láthatjuk, hogy erre alapvetően különböző válaszok adhatók:
1. A titokvédelem alapja számos esetben az adott adat, információ vagy ismeret tartalma, azaz elsősorban az, hogy az adott tartalommal való visszaélés a titok érintettjének valamilyen sérelmet okoz. E körbe sorolható például az üzleti titok,
- 254/255 -
vagy a döntés megalapozását szolgáló adat, de részben az orvosi titok is.
2. Találhatunk olyan titokvédelmi szabályt is, ahol annak tartalma formai követelményekkel kiegészülve alapozza meg a titokként kezelést. Erre példa lehet a minősített adat, amelynél a tartalmi (meghatározott érdekek sérelmet vagy veszélyeztetését megalapozó) szempontok alapján, de csak meghatározott formai követelmények betartása esetén áll fenn a jogi védelem.
3. Ugyanakkor számos olyan titokfajtát találhatunk a jogrendszerben, ahol a titokként kezelés alapja valójában nem a titok tartalma, hanem az, hogy az adott adat, információ ismeret kinél áll rendelkezésre, ki és kiről kezeli azokat. E körbe tartoznak tipikusan a pénzügyi szektor titkai, de egyes hivatásbeli titkok is, például az ügyvédi titok: mindegy mi az adott információ, adat, ismeret tartalma, az sérelmes lehet a titokjogosultra, az adott titokfogalom hatálya ettől függetlenül kiterjed rá. Talán úgy is közelíthetünk: jogalkotói vélelem áll fenn a tekintetben, hogy ezen adatokkal való visszaélés érdeksérelmet okoz, ha mást nem is, de a két fél közötti bizalmi viszonyt veszélyezteti.
4. Találkozhatunk olyan védelmi rendszerrel is, ahol a védelem alapját csak az jelenti, hogy ki a védelem alanya: az adatvédelmi jog a természetes személyek valamennyi, akár teljesen "ártatlan" és nyilvános adatait is törvényi védelemben részesíti - ennek alapja tulajdonképpen hasonló az előzőhöz: egy jogalkotói vélelem arra nézve, hogy elviekben bármelyik személyes adattal való visszaélés érdeksérelmet okozhat.
5. Végül találkozhatunk olyan esettel is, ahol alapvetően a kommunikációs csatorna alapozza meg a védelmet, tipikusan ilyen a levéltitok.
Összességében tehát az látható, hogy viszonylag különböző tényezők alapján is titoknak minősülhet valamilyen adat, információ vagy ismeret. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy e felosztás csak a titokfogalmak hatálya alapján áll fenn, az adott titokkal való visszaélés polgári és különösen büntetőjogi szankciói során az adat, információ ismeret tartalma, az érdeksérelem megléte és mértéke jelentősen latba eshet.
A fentieket tovább bonyolítja, hogy e védelmi szabályok és a titokfajták között jelentős de igazán nem rendszerezett átfedés is van. Ugyanaz az információ többféle védelemnek is tárgya lehet: egy üzleti titok egyben lehet ügyvédi titok vagy döntés megalapozását szolgáló adat, egy személyes adat egyben banktitok vagy minősített adat, egy orvosi titok fogalmilag mindig személyes adat is, de egy biztosító kezelésében biztosítási titok, és a sort és az átfedéseket hosszasan lehetne sorolni, de ezek egymáshoz való viszonya további jelentős kutatást igényelne.
Ugyancsak nem egyértelmű a különböző fogalom-meghatározások alapján, hogy a titokvédelmet kizárja-e, ha az adott adatot, információt, ismeretet széles körben ismerik, esetleg egyenesen nyilvános. Két szélsőesetet ismerünk: az üzleti titoknál a teljes nyilvánosság kizárja a további védelmet, míg a személyes adatok védelme a nyilvánosságra hozott adatok tekintetében is fennáll. Érdekes példa az adótitkok, amely kizár a hatálya alól néhány, egyébként eleve - például a cégnyilvánosság keretében - nyilvánosságra hozott adatot.
Az előzőek alapján úgy tűnik, nagyon nehezen adható olyan titokfogalom, amely mindegyik szabályozott titokfajtát egyértelműen lefedi. Ha definíciós kísérletet tennénk, nagy biztonsággal legfeljebb csak azt mondhatnánk: a magyar jogrendszerben titok az, amit jogszabály titokként elismer. ■
JEGYZETEK
* Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-4-I.PTE-348 kódszámú, az Új Nemzeti Kiválósági Programjának támogatásával készült.
[1] Majtényi László: Az információs szabadságok, Complex, Budapest, 2006. 218-240. o.
[3] Gárdos Péter - Vékás Lajos (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, Wolters Kluwer, Jogtár kommentár a 2:46. §-hoz.
[4] Hegedűs István - Juhász Zsuzsanna - Karsai Krisztina - Katona Tibor - Mezőlaki Erik - Szomora Zsolt - Törő Sándor: Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez, Wolters Kluwer, Jogtár kommentár a 413. §-hoz
- 255/256 -
[5] 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
[9] Majdnem négy évig voltak, 2014. március 15-től 2017. december 31-ig voltak párhuzamosan hatályban.
[10] 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról
[11] Tóth Mihály: A védői és az ügyvédi titokról, Ügyvédek Lapja, 2014/1. 6. o. valamint 6.lj.
[12] Bérces Viktor: A magántitok büntetőjogi védelmének értelmezési sémái, Jogtudományi Közlöny. 9. sz. 2017/9. 401-402. o.
[13] Bócz Endre gondolatát idézi: Háger Tamás: Az ügyvédi titoktartással kapcsolatos relatív tanúvallomási akadály a büntetőperben, JURA, 2013/2, 62. o.
[14] Majtényi: i.m. 205. o.
[15] Majtényi: i.m. 230. o.
[16] Jogtár Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 81. §-hoz, Wolters Kluwer
[17] General Data Protection Regulation, azaz az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet)
[18] Ahogy Lussato fogalmaz 1981-ben, kissé költőien: "Nagyszámú ártatlan információból kibontakozhat egy táj, egy kép - a legtöbbször persze pontatlanul" (Lussato, Bruno: Az informatikai kihívás, OMIKK, Budapest, 1989, 153. o. - az évszám a magyar kiadás évszáma)
[19] 15/1991. (IV. 13.) AB határozat. Az Alkotmánybíróság nevesíti az információs önrendelkezési jog garanciáit is. A határozat értelmezését ld. Balogh, 1998. 175-177.
[20] "adatkezelés": a személyes adatokon vagy adatállományokon automatizált vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, így a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közlés, továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel útján, összehangolás vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, illetve megsemmisítés (GDPR, 4. cikk 2. pont). Azaz, ha például egy portás észleli, hogy egy munkavállaló adott időpontban bemegy az épületbe, de ezt nem rögzíti, ez nem minősül adatkezelésnek, de a rögzített adatokba való betekintés, vagy az adatok közlése viszont igen.
[21] Gárdos - Vékás: i.m. Jogtár kommentár a 2:46. §-hoz.
[22] BH 2004.170.
[23] Bérces: i.m. 395. o.
[24] Bérces a fogalmat így folytatja: "Ilyen adat lehet a passzív alany személyi, családi, vagyoni helyzete, egészségi állapota, vagy az egyéb személyes jellegű szokásaira vonatkozó ismeretek. Ugyanakkor külön törvényi tényállások vonatkoznak a gazdasági titok, az üzleti titok, illetőleg a minősített adat megsértésének eseteire." Bérces: i.m. 395. o.
[25] "A sértett [...] természetes és jogi személy is lehet (utóbbi nem tipikus, inkább a gazdasági titok megsértésénél lehet releváns)." Hegedűs - Juhász - Karsai - Katona - Mezőlaki - Szomora - Törő: i.m. Jogtár kommentár a 223. §-hoz
[26] Gárdos - Vékás: i.m. Jogtár kommentár a 2:46. §-hoz.
[27] Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy ugyan a jogi személyek titkai kapcsán inkább az üzleti titok védelme tűnik evidensnek (különösen az üzleti életben), semmi sem zárja ki, hogy a jogi személyeknek is legyen nem nevesített magántitkuk, aminek különösen akkor lehet jelentősége, ha az adott adat, információ, ismeret nem felel meg az üzleti titok fogalmának.
[28] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/943 irányelve (2016. június 8.) a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről
[29] T/386 törvényjavaslat az üzleti titok védelméről (átiktatva a T/18315 számról), http://www.parlament.hu/irom41/00386/00386.pdf [2018.06.15]
[32] T/386 törvényjavaslat 1. § (1)-(2) bek.
[33] Gárdos - Vékás: i.m. Ptk. 2:47-hez fűzött Jogtár kommentár
[34] Gárdos - Vékás: i.m. Ptk. 2:47-hez fűzött Jogtár kommentár
[35] Ld. 3. fejezet
[36] 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről
[37] Ügyvédi tv. 9. § (2) bek. második mondat
[38] Ügyvédi tv. 9. § (2) bek. első mondata, ill. 9. § (4) bek.
[39] Ügyvédi tv. 12. § (1) bek.
[40] Ügyvédi tv. 10-13. §§
[41] Bánáti János: Az ügyvédi titok, Ügyvédek Lapja, 2010/2. 2. o.
[42] 1874. évi XXXIV. törvénycikk az ügyvédi rendtartás tárgyában, 49. §
[43] Kőhalmi László - Hesz Tibor: A védői titok, mint speciális információ. In: Gál István László - Nagy Zoltán András (szerk.): Informatika és büntetőjog, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2006. 94. o.
[44] Fenyvesi Csaba: A védő titoktartási kötelezettsége, Ügyvédek Lapja, 2001/2, 24. o.
[45] Fenyvesi: i.m. 23. o.
[46] Bérces: i.m. 401. o.
[47] 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről (Kjtv.)
[48] Kjtv. 9. § (1)-(2) bek. A közjegyző titoktartási kötelezettségének részleteiről ld. Kozma Szilvia: A közjegyzőket érintő titoktartásra vonatkozó rendelkezések, Közjegyzők Közlönye, 2013/4. 54-59. o.
[49] Eüak. 3. § d) pont
[50] Eüak. 3. § a) pont
[51] Eütv. 25. § (1) bek. E jognak további elemei is vannak, melyek jelen tanulmány szempontjából nem relevánsak.
[54] Bérces: i.m. 396-397. o.
[55] Ket. 172. § g) pont
[56] Ld. következő fejezet.
[57] Hpt. 160. § (2) bek.
[58] Gálfalvi Géza - Kovács Erika - Kirschner Dóra - Seregdi László: Kommentár a hitelintézeti törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, 2016. 399. o.
[60] Hpt. 161-162. §§, 164-164/B. §§
[61] Hpt. 163. §
[62] Gálfalvi - Kovács - Kirschner - Seregdi: i.m. 404. o.
[63] Siklósiné Antal Gyöngyi: Adóügyi információcsere - a banktitok végnapjai? Számvitel, Adó, Könyvvizsgálat, 2013/5, 226-227. o.
[65] 2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről, 25. §
[66] Bit. 4. § (1) bek. 12. pont
[68] Bszt. 4. § (2) bek. 27. pont
[69] Tpt. 369. § (1) bek.
- 256/257 -
[70] Dakó Gábor et. al.: Nagykommentár a befektetési vállalkozásokról szóló törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, 2016. 470. o.
[71] Tpt. 371-374/A. §§, és Bszt. 117-120/A. §§.
[72] Farkas Péter - Száz Ágnes - Tomori Erika - Török Ilona - Wieland Zsolt: Nagykommentár a tőkepiaci törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 639. o.
[73] 2013. évi CCXXXV. törvény 60-64/A. §§
[74] A megsértésüket pedig a Btk. gazdasági titok megsértése tényállása keretében azonosan is szankcionálja.
[75] Tulajdonképpen e kivételszabályoknak van nagyobb gyakorlati jelentősége, a védelem önmagában a Ptk. üzleti titokra vonatkozó szabályai alapján is fennállna.
[76] Art. 127. § (1), (2) bek.
[77] Art. 127. § (5) bek.
[79] 2017. évi CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról (Vámtörvény), 27. § (1) bek.
[80] Vámtörvény, 27. § (2) bek.
[81] Jelenleg a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) látja el e feladatokat.
[82] Majtényi: i.m. 234. o.
[83] Vö. Ákr. iratbetekintési szabályaival.
[85] Gárdos - Vékás i.m. Ptk. 2:46-hoz fűzött Jogtár kommentár
[86] 1959. évi IV. törvény 81. § (1) bek.
[87] Gellért György (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez, Wolters Kluwer, Jogtár nagykommentár a Ptk. 81. §-hoz
[88] Btk. 224. § (1) bek.
[90] Matv. 5. § (4)-(6) bek.
[91] Igen tanulságos jogeset volt - még a korábbi szabályozás alapján - egy 1999-ben, a Kriminális című hetilapban közétett, tartalmilag minősített adatnak (akkor: államtitoknak) minősülő információk közzététele, amellyel kapcsolatban az nyomozást a Fővárosi Főügyészség - a minősítés nem megfelelő volta alapján - bűncselekmény hiányában megszüntette. Részletesen ld. Tóth Mihály: Titkokkal átszőtt büntetőjog, Iustum Aequum Salutare, 2005/1, 63-65. o.
[92] 34/1994. (VI. 24.) AB határozat
[93] 12/2004. (IV. 7.) AB határozat
[94] Infotv. 27. § (5) bekezdés
[95] Infotv. 27. § (6) bekezdés
[96] Ld. pl. ASBÓTH Márton: A közérdekű adatok nyilvánosságának legújabb jogszabályváltozása. In: Fazekas Marianna (szerk.): Gazdaság és közigazgatás: tanulmányok Ficzere Lajos tiszteletére. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2015. 169-170.
[97] Ld. pl. a 21/2013. (VII. 19.) AB határozat indokolását
[98] 12/2004. (IV. 7.) AB határozat
[99] 21/2013. (VII. 19.) AB határozat
[100] Azaz fennáll a gyanú, hogy nem minden esetben felel meg az alapjogkorlátozás tesztjének, ha egyes olyan titokfajták esetén, ahol a védelem a tartalmára tekintet nélkül megilleti az adott adatot, vagy a jogalkotó vagy a joggyakorlat elsőbbséget tulajdonít a titokvédelemnek az információszabadsággal szemben.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, csoportvezető, PTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék Informatikai és Kommunikációs Jogi Csoport.
Visszaugrás
