A titokbűncselekmények köre igen széles körben van meghatározva törvényi és tudományos szinten egyaránt. E deliktumok közös alapját a magántitok képezi, amelynek fogalmi ismérveivel kapcsolatban vannak bizonyos általánosan elfogadott ismérvek. Ilyennek tekinthető az, hogy a magántitok tárgyát képező információ csak szűk körben ismert, illetőleg az is, hogy ezen információ megőrzéséhez a jogosultnak valamilyen méltányolható érdeke fűződik. E kritériumoknak természetesen a magántitokból kifejlődő további titokfajták esetében is érvényesülniük kell ahhoz, hogy bűncselekményről beszélhessünk. A magántitok három megnyilvánulási formája: a gyónási, az orvosi, és az ügyvédi titok törvényi szabályozása meglehetősen hiányos, azok tartalmi szempontjait inkább a jogtudomány, illetőleg a bírói gyakorlat határozta meg az elmúlt évtizedekben.
1. A büntetőjogi jogalkalmazásban számos titokfajta ismeretes: személyes adat[1], különleges személyes adat, levéltitok, a választás, ill. a népszavazás titkosságához fűződő titok, üzleti titok, minősített adat, banktitok, értékpapírtitok stb.[2] Ezek közül néhányat a Btk. is nevesít, más titokfajták értelmezése pedig csak a bírói gyakorlatból, vagy a különböző jogtudományi álláspontokból válik ismertté. Valamennyi titokfogalom dogmatikai, illetőleg gyakorlati elemzésére nem vállalkozom egyazon tanulmányon belül, ehelyett e kategóriák alapját képező, s egyben - nézetem szerint - legkomplexebb értelmezést igénylő fogalom, a magántitok megjelenési formáinak bemutatására törekszem.
2. A magántitok megsértése szinte valamennyi uniós tagállam büntetőkódexében szerepel törvényi tényállásként. Ezek közül a német, illetőleg osztrák törvényi szabályokat emelném ki, mivel - a jellegüknél fogva - ezen szisztémák hasonlítanak leginkább a magyar jogalkotói megoldásokhoz.
A német büntető törvénykönyv alapján bűncselekményt követ el, aki mással kapcsolatos adatot engedély nélkül nyilvánosságra hoz. A jogszabály külön megnevezi azon személyek körét, akik - speciális alanyként - elkövethetik e bűncselekményt: orvos, fogorvos, gyógyszerész, pszichológus, ügyvéd, szabadalmi ügyvivő, közjegyző, gazdasági tanácsadó, adótanácsadó, könyvvizsgáló, házassági tanácsadó, szociális munkás, biztosító alkalmazottja, közhivatalnok, szakértő stb. A német törvény tehát meghatározza, hogy melyek azon foglalkozások, illetőleg tevékenységek, amely keretében megvalósulhat a magántitok megsértése. A jogszabály súlyosabban bünteti e magatartást az elkövető haszonszerzési célzata esetén.[3]
Az osztrák kódex szintén a hivatásbeli titkokra korlátozza a cselekmény büntetendőségét: ennek alapján "szakmai titok megsértését" követi el, aki - a törvényben meghatározott - foglalkozások gyakorlása során megszerzett adatokat nyilvánosságra hozza. A jogszabály külön nevesíti az egészségügyi, a társadalombiztosítási, valamint a hatósági szférát, amelynek alapján: "[...] bűncselekményt valósít meg, aki másnak az egészségi állapotára vonatkozó adatot közöl, vagy felhasznál, ha azt a gyógyítás, a gyógyszerellátás, vagy a gyógyintézet igazgatásával, vagy a társadalombiztosítási feladatok teljesítésével összefüggésben szakmájánál fogva bízták rá, vagy vált az adat a számára hozzáférhetővé és a titok nyilvánosságra kerülése érdeksérelmet okoz [121. § (1) bek.]. Bűncselekmény követ el a bíróság vagy más hatóság által kirendelt szakértő is, ha a szakértői minőségben megszerzett titkot felfedi [121. § (3) bek.]."[4]
- 394/395 -
3. Ami a magyar szabályozást illeti, a titoksértés jogellenessége már a Csemegi-kódexben is megjelent: a jogforrás - a magántitok "előfutáraként" - hivatási titokról rendelkezett, amelynek kötelezettjei körében a közhivatalnokokat, az ügyvédeket, az orvosokat, a sebészeket, a gyógyszerészeket, illetőleg a szülésznőket nevezte meg.
A magántitok büntetőjogi fogalma elsőként az 1961. évi V. törvény miniszteri indokolásában jelent meg. E jogszabályi magyarázat a magántitok megsértésének szabályozásánál az alanyi kör meghatározását tekintette elsődleges feladatnak. Az indokolás - a korábbiakhoz képest - kiterjesztette a bűncselekmény alkalmazhatósági körét azzal, hogy a titoktartási kötelezettséget általánosságban minden hivatását gyakorló személlyel szemben megfogalmazta. (A korábbi BHÖ által biztosított jogvédelem viszont csak az olyan titokfajtára terjedt ki, amelynek a felfedése valamely család vagy személy jó hírnevét veszélyeztette. Nyilvánvaló, hogy jelen definíció számos olyan tényezőt kirekesztett a titokvédelem köréből, amelynek titokban tartása az érdekelt szempontjából feltétlenül kívánatos lett volna).
A magántitok fogalmának vizsgálatakor mindenekelőtt a titok mibenlétével kapcsolatos jogirodalmi álláspontok tisztázása szükséges. Némileg "közös nevezőnek" tekinthető azon ismérv, miszerint jelen esetben az emberek szűkebb köre által ismert, egyúttal korlátozott körben megismerhető adatról, tényről vagy körülményről van szó. A jogvédelem tárgya ennélfogva nem maga a titok, hanem annak valamilyen külső megnyilvánulási formája.[5]
Busch szerint "a magántitok büntetőjogi védelme arra épül, hogy társadalmunkban a magántitok megőrzése minden olyan személytől megkövetelhető, aki - bármilyen módon - magántitok birtokába jut."[6] Törő szerint titokról csak addig beszélhetünk, amíg valamely tényt, adatot az emberek szűkebb köre ismer, amíg a titok megőrzésére lehetőség van. A nyilvánosságra hozatalt viszont mindig viszonylagosan kell értelmezni.[7]
A magántitok fogalmát egyik büntetőjogi kódexünk sem határozta meg. A jelenlegi Btk. (2012. évi C. törvény) is adós maradt ezzel, mindenesetre továbbra is irányadónak tekinthető az a meghatározás, miszerint magántitok minden olyan, csak szűk körben ismert bizalmas tény, körülmény vagy adat, amelynek megőrzéséhez az érintett személynek méltányolható érdeke fűződik[8], illetőleg amelynek nyilvánosságra hozatala a sértettre nézve érdeksérelemmel jár (BH 2004.170.). Ilyen adat lehet a passzív alany személyi, családi, vagyoni helyzete, egészségi állapota, vagy az egyéb személyes jellegű szokásaira vonatkozó ismeretek. Ugyanakkor külön törvényi tényállások vonatkoznak a gazdasági titok, az üzleti titok, illetőleg a minősített adat megsértésének eseteire.
A magántitok a passzív alany számos érdekkörét érintheti: a személyiségvédelmen túlmenően a primer, illetőleg szekunder közösségekben történő részvétel zavartalanságához fűződő érdekeket is idesorolnám, hiszen a magántitok megsértésével a sértett családi, illetőleg társadalmi kapcsolatai is sérülnek, illetőleg veszélyeztetetté válnak.
A magántitok kategóriáinak felállításával kapcsolatban számos jogirodalmi álláspont ismert, ezek közül kiemelném Kereszti rendszerezési kísérletét: "A magántitok a megjelenési formáját illetően lehet ún. eszmei titok (csak a beavatottak tudatában rögződött), vagy materiális titok (valamilyen tárgyiasult formában rögzített: leírt, lefényképezett, kép- vagy hangfelvételen rögzített tény vagy adat). Tartalmát illetően lehet személyi vagy erkölcsi jellegű (mint például a sértett betegsége, szellemi vagy testi hibája, családi, erkölcsi vagy társadalmi megítélést maga után vonó egyéb körülményei), vagy vagyoni-dologi jellegű (mint például a vagyoni helyzete, adóssága, hitelképessége, bank- vagy takarékbetétje stb.)."[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
