A gazdasági társaság önálló helytállási kötelezettsége szorosan összefügg az elkülönült vagyoni jogalanyiságával, vagyis azzal, hogy a társaság saját maga rendelkezik a tagok, alapítók által rendelkezésére bocsátott vagy a tevékenysége során keletkezett vagyonnal. Ez a vagyon adja a hátterét annak, hogy a társaság helytállási kötelezettséggel is tartozhat az általa vállalt vagy vállalás nélkül is őt terhelő tartozásokért. Az elkülönült, önálló helytállási kötelezettség azt is jelenti, hogy a tagok vagy alapítók általában nem kötelesek helytállni a társaság tartozásaiért (vagyoni elkülönültség elve). Ezen általános alapelv alól azonban lehetnek kivételek.
Egyrészt személyegyesítő jegyeket magukon viselő gazdasági társaságok esetén az adott társasági formára vonatkozó szabályok írhatják elő a tagok helytállási kötelezettségét. További, immáron szankciós jellegű kivételt fogalmaz meg a Ptk. egyes gazdasági társaságok tekintetében a minősített többséget biztosító befolyás megszerzéséhez fűződő jogkövetkezményeket szabályozó rendelkezései között. Az ilyen többség ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a befolyásszerző már a minősített többséget igénylő döntéseket is egyedül meghozhatja, vagyis a társaság nem a tagok közötti érdekegyeztetésnek megfelelően, hanem egyetlen tag akarata szerint működik. Ez a helyzet pedig felerősíti a korlátozott helytállási kötelezettséggel való visszaélés lehetőségét, ezért a felelősségátvitel igénye felfokozódik.[1]
Jelenleg Európában a német eredetű konszernjog szinte valamennyi országban valamilyen módon a társasági jog elismert része lett. Az erős társasági jogi hagyományokkal rendelkező európai országok konszernszabályozásának alapvető elvi különbsége, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak annak az igénynek, hogy a társaságcsoportok speciális szabályozást nyerjenek a társasági jogon belül.[2] Azokban az államokban, ahol nincs elkülönült társasági tételesjogi konszernjog, versenyjogi és adójogi normák mellett alapvetően általános társasági jogi eszközökkel a joggyakorlat és a jogelmélet próbál választ találni az egyre sűrűbben felmerülő gyakorlati problémákra.[3] Érdemes megjegyezni, hogy a külföldi jogirodalomban a konszernszabályozás elemzése során a közbeszerzési jog kapcsolódó összefüggései igen jelentős helyet kapnak, lévén a közbeszerzésben részt vevő vállalkozásoknak a szervezeti kooperáció a természetes "közege" és ennek különböző felelősségi, státuszjogi kérdései igen élesen és érdekesen vetődnek fel a közbeszerzési jogban.[4]
A minősített többséget biztosító befolyás megszerzése részben a hitelezők, részben a társaság kisebbségi tagjainak érdekeit sértheti. Ezért a konszernjogi szabályozás nem merül ki az uralkodó és az alávetett társaság (mely utóbbi a hazai szabályozás szerint csak kft. és zrt. lehet) egymás közötti kapcsolatának szabályozásában, hanem kiterjed az uralkodó tag és bizonyos kívülállók (például az állam, a társasági tagok, közöttük is a kisebbség, továbbá a hitelezők) kapcsolatának rendezésére is.[5] A jelen tanulmány vizsgálatának tárgyát képező felelősségátviteli szabályok a hitelezők érdekeinek védelmében kerültek megalkotásra.
Felvethető az a kérdés, hogy a tagi korlátozott helytállási kötelezettség korlátlanná történő "átfordulása" szabályainak a Ptk. "Befolyásszerzés" címében való elhelyezése szerencsés és indokolt-e. Utóbbi megoldást kritikával illetők véleménye szerint a felelősségi jogalap nem a befolyásszerzéssel függ össze leginkább, hanem a tulajdonosi (tagsági) jogok ártalmas gyakorlásával, ezért a konszernjog köréből kiemelve e normákat hasonló tartalommal önálló címben kellene szabályozni.[6] Bár ez a vélemény még 2003-ban hangzott el, a Ptk. is megtartotta a korábbi társasági törvények rendszerezését. Egyetértek Nochta Tiborral és Brehószki Mártával, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mivel a konszernfelelősség alapvető feltétele a befolyásszerzés bekövetkezte, ezért a szabályok törvényben való elhelyezésének megváltoztatása indokolatlan lenne.[7]
A hatályos szabályok szerint a korlátolt felelősségű társaság és a zártkörűen működő részvénytársaság tagjaira kell alkalmazni a befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat, abban az esetben, ha közvetlenül vagy közvetve a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkeznek. Közvetett befolyással rendelkezik a társaságban az, aki a társaságban
- 361/362 -
szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a társaságban fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.[8]
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a minősített többségű befolyást nem a törzsbetét, hanem a szavazatok mértéke alapozza meg. A Ptk. 3:164. §-a szerint az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége, melynek mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik. Az üzletrész mértéke tehát főszabályként a tagok törzsbetétjéhez igazodik, ugyanakkor a tagok a társasági szerződésben az üzletrész mértékét eltéríthetik a törzsbetéttől, ún. "külön jogos" üzletrészt létrehozva ezzel. A "külön jogos" üzletrész pedig biztosíthat a törzsbetét arányokhoz képest eltérő szavazati jogot. Bár a Ptk. nem nevesíti a külön jogos üzletrész létrehozatalának lehetőségét, szemben a Gt. 121. §-ban foglalt szabállyal, ennek azonban az az oka, hogy míg a Gt. kógens szabályokat tartalmazott és csak azokat az eseteket szabályozta külön, ahol a kógens szabályoktól eltérést engedett, addig a Ptk. 3:4. §-a alapján a szabályozás diszpozitív, ami azt jelenti, hogy a Ptk. 3:164. § (2) bekezdésében foglalt szabálytól a felek erre vonatkozó tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában eltérhetnek, azaz külön megengedő szabály hiányában is létrehozhatnak külön jogos üzletrészt (Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.015/2016/6. számú ítélete).
A tag a minősített többség megszerzésétől számított tizenöt napon belül köteles ezt bejegyzés és közzététel végett a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni. Ilyen módon a hitelezők is tudomást szerezhetnek a társaság sajátos döntéshozatali struktúrájáról, és mérlegelhetik ennek veszélyeit. A kisebbségben maradó tagok védelmére szolgál az a szabály, mely szerint a minősített többség megszerzésének közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül a társaság bármely tagja kérheti, hogy a minősített többséggel rendelkező tag társasági részesedését vegye meg. Vételi kötelezettségének a minősített többséggel rendelkező tag a kérelem benyújtásakor fennálló piaci értéken, de legalább a társaság saját tőkéjéből a felajánlott részesedésre jutó résznek megfelelő értéken köteles eleget tenni.[9] A kisebbségi részvényesnek azon joga, hogy a befolyásszerző uralkodó tagtól követelheti részvényei megvásárlását, nem a részvényvételár követelésére ad lehetőséget, hanem szerződéskötési kötelezettséget keletkeztet. Ennek megfelelően szerződéskötés nélkül a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított felszámolási kérelem alapjául nem szolgál (BDT2011. 2453.).
A nyilvánosan működő részvénytársaságban már sokkal kisebb befolyásnál is kötelező nyilvános vételi ajánlati eljárást lefolytatni, amelynek során a kisebbség és a hitelezők érdekei megfelelő módon védelemben részesülnek.[10] A közkereseti és betéti társaságnál pedig a szabályok alkalmazására azért nincs szükség, mert ezek többnyire csekély tőkével működő személyegyesítő társaságok, ahol a minősített többséget biztosító befolyás nem okoz olyan mértékű sérelmet, mint a többi társasági típusnál. Bár az irodalomban felmerült a konszernjogi szabályozás kiterjesztése utóbbi társaságokra is, ám a mögöttes korlátlan helytállási kötelezettség miatt különösebb értelme nincsen.[11] Kiterjeszti viszont a kódex a befolyásszerzésre vonatkozó helytállási szabályokat az egyszemélyes kft. tagjának és az egyszemélyes rt. részvényesének helytállási kötelezettségére is.[12] Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban az egyszemélyes kft. tagja a társaság munkavállalói után fizetendő foglalkoztatási adókat a cég hátrányos üzletpolitikája miatti jogutód nélküli megszűnése hiányában is köteles megfizetni.[13] Ilyen, még (korlátozott tagi helytállási kötelezettséggel) működő (jogutód nélkül meg nem szűnt és felszámolás alatt sem álló) társaság tagjának harmadik személyek irányában fennálló korlátlan helytállási kötelezettségét kimondó szabályt a magyar jog nem ismer.
Láthatjuk, hogy a törvény az uralkodói pozícióban lévő személyek körét nem szűkíti le, az bármely személy lehet, így csak az alávetett társaság kontextusában beszélhetünk a személyi hatály korlátozásáról.
A Ptk. 3:324. § (3) bekezdése alapján az egyéni cég tagját azért nem lehet perelni, mert bár az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 20. § (6) bekezdése szerint az egyéni cégre és tagjára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv jogi személyre vonatkozó általános szabályait és a gazdasági társaságok közös szabályait kell megfelelően alkalmazni, a minősített többséggel rendelkező tagot szankcionáló fenti rendelkezés azonban nem a jogi személy általános, vagy a gazdasági társaságok közös szabályai között, hanem a befolyásszerzésről szóló önálló, XV. cím alatt található. Megjegyzem, hogy a 2009. évi CXV. törvény 27. § (1)
- 362/363 -
bekezdésének harmadik mondata szerint, ha az egyéni cég vagyona a követelést nem fedezi, a tag saját vagyonával korlátlanul "felel".
Érdekesség, hogy az Egyesült Államok bírói gyakorlata kialakította az úgynevezett "reverse veil piercing" lehetőségét, mely azt jelenti, hogy a többségi befolyással rendelkező tag hitelezője a társaság elkülönült jogi személyiségének figyelmen kívül hagyásával a társasági vagyonból is kielégítheti a taggal szemben fennálló követelését. Erre a sajátos, fordított felelősség-átvitelre általában csak egyszemélyes cégek esetében van lehetőség, elkerülvén így a többi, vétlen tag érdeksérelmét.[14]
Az egyik, talán legnehezebb kérdés, hogy miként foglalható össze a hátrányos üzletpolitika fogalma, és milyen magatartási formákat kell érteni alatta. Törvényi definícióját társasági törvényeink nem határozták meg és a Ptk.-ban sincs ilyen tartalmú rendelkezés. Ennek megfelelően a joggyakorlatnak kell a hátrányos üzletpolitika tartalmát meghatároznia, másrészt kialakítania, körülírnia azokat az esetköröket, amikor a hátrányos üzletpolitika folytatása, mint visszaélésszerű magatartás megvalósul, illetve azokat, amelyek nem minősülnek ilyen magatartásnak. Az üzletpolitika hátrányos voltát mindig az ellenőrzött társaság szempontjából kell vizsgálni.[15]
Török Tamás álláspontja szerint az Alaptörvénybe ütköző helyzetet teremt, hogy a "tartósan hátrányos üzletpolitika" fogalma nincsen törvényben meghatározva, mivel így sérül a normavilágosság követelménye. Megítélése szerint a felelősségátvitel kivételes és szankciós jellege miatt a törvényben kell a felelősség valamennyi előfeltételét egyértelműen és világosan meghatározni, nem szabad a perbíróságra bízni egyetlen előfeltétel tartalmi meghatározását sem.[16] Bár Török Tamás fenti véleményét a még a Gt. 54. § (2) bekezdésével kapcsolatban fejtette ki, azt feltételezhetően a Ptk. bemutatott rendelkezésére is fenntartja (annál is inkább, mert mint látni fogjuk, a kódex szövege szerint a tag tulajdonképpen a társaság helyébe lépve, annak valamennyi kötelezettségért helytállni tartozik).
A hátrányos üzletpolitika folytatásának megállapítása látványosan könnyebbé válhat, ha bizonyítást nyer, hogy az uralkodó tag üzletpolitikája csupán az ellenőrzött társaságra nézve volt hátrányos, a tag (részvényes) vagyona eközben gyarapodott, mert példának okáért felhasználta biztosítékként, fedezetként az ellenőrzött társaság vagyonát az általa felvett hitelekhez. Ugyancsak hátrányos üzletpolitika folytatásának minősülhet az ellenőrzött társaság szerződési gyakorlatának túlzott kockázatvállalást előíró, vagy dolózus kialakítása, amely állhat tartozás fedezetének elvonásában, értékaránytalan szerződések kötésére való kötelezésben, avagy az ellenőrzött társaság vagyonának megfelelő biztosítékok nélküli átengedésében.[17]
A kommentárirodalomban olvasható álláspont szerint a hátrányos üzletpolitika abban nyilvánul meg, hogy az ellenőrzött társaság érdekeit egyes tulajdonosain keresztül a hitelezői érdekek elé helyezik, oly módon, hogy eközben figyelmen kívül hagyják a hitelezők, az üzleti partnerek kielégítéséhez fűződő jogait, érdekeit.[18] Ez a vélemény azonban megítélésem szerint igencsak vitatható. A hátrányos üzletpolitikát folytató tag ugyanis nem az ellenőrzött társaság érdekeit helyezi a hitelezői érdekek elé, hanem pont az ellenőrzött társaság érdekei azok, amelyek az utóbbira nézve hátrányos üzletpolitika következtében háttérbe kerülnek. A hátrányos üzletpolitikát ugyanis mindig az ellenőrzött társaságra nézve kell vizsgálni.
A hátrányos üzletpolitika megállapításához az üzletpolitika következményeiből lehet visszakövetkeztetni. Az ellenőrzött társaság számára a hátrányos üzletpolitika a cég eredménytelenségében, veszteségeiben, kezelhetetlenné váló eladósodásában, a felelőtlen pazarló gazdálkodásban mutatkozik meg elsődlegesen.[19]
A kialakult bírói gyakorlat szerint az üzletpolitika egy üzleti cselekvési program, stratégia, amely a piaci művelet hosszabb távú meghatározását, tervezését, a társaságra jellemző gazdálkodási koncepció kialakítását, az üzleti célok, irányelvek megfogalmazását foglalja magába. Ha e tevékenység nem az ellenőrzött társaság érdekét szolgálja, azzal ellentétes és a társaságnak tartósan bevételkiesést vagy más hátrányt okoz, akkor valósulhat meg a hátrányos üzletpolitika (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.473/2015/4.). A Kúria az EBH2004. 1038. számú döntésében hangsúlyozta, az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyásolása folytán kell, hogy a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezzen.
A hátrányos üzletpolitika nem csak tevőleges magatartással, hanem az uralkodó tag (egyedüli részvényes) mulasztásával, illetve a saját gazdasági céljai elérése érdekében tanúsított passzív magatartással is megvalósítható (BH2012. 295.). A bíróság a részvényes helytállási kötelezettségét a behajthatatlan tartozásért - egyéb előfeltételek fennállása
- 363/364 -
esetén - akkor állapíthatja meg, ha az egyedüli tag (részvényes) által alkalmazott üzletpolitika - stratégiai irányító tevékenység - vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy az egyedüli tag e körbe sorolható tevékenysége, magatartása, mulasztása, döntései a társasági befolyás kezdetétől a felszámolási eljárás megindulásáig terjedő időszakban, vagy annak meghatározott részében az ellenőrzött társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és ésszerű folytatásának és fenntartásának elvével ellentétben álltak. A tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. A társaságot uraló tag egyéb gazdasági érdekei, megfontolásai a kettejük jogviszonyának megítélésében nem játszhatnak szerepet, az általa alapított céggel kapcsolatos kötelezettségei teljesítését sem szándékosan, sem gondatlanul nem mellőzheti abból a megfontolásból, hogy egyéb - a cég működésétől elkülönült - polgári jogi tulajdonosi érdekeit tartja szem előtt (BDT2012. 2645.).
Egy veszteségesen gazdálkodó cég esetében a tulajdonosnak lehetősége van arra, hogy a tartozások fedezetét pótolja, amennyiben erre anyagi lehetősége van. Ennek hiányában azonban a jogszabályi előírások szerinti feltételek fennállása esetén a Ptk. alapján köteles eljárni annak érdekében, hogy a hitelezőket ne érje (jelentős)kár. Ha az alperes e kötelezettségének szándékosan nem tesz eleget, mert egyéb érdekeit a társaság érdekei elé helyezi, úgy erre tekintettel megállapítható az összefüggés a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezésével is.
Éles határvonalat kell azonban húzni az objektíve hátrányos üzletpolitika és a befolyással rendelkező tag szándékosan folytatott, vagy súlyosan gondatlan magatartása révén megvalósuló hátrányos üzletpolitika közé, igaz, ennek a határvonalnak a megállapítása nehéz feladatot ró a jogalkalmazóra, mivel e feladat sokszor közgazdasági és nem jogi gondolkodást igényel. Az objektíve hátrányos üzletpolitikai döntések nem váltják ki a konszernjogi helytállási kötelezettség megállapítását, nem indítják be a hitelezővédelmi mechanizmusokat, hiszen az objektív üzleti kockázat a gazdasági élet - melynek szerves részét képezik a gazdasági társaságok - természetes része, amelyet nem lehet büntetni, szankcionálni, hiszen akkor a gazdaság az egyik lényeges vonását veszítené el. A hitelezők szempontjából sem lehet cél a kockázat teljes kiszűrése, hiszen igaz az a tétel, hogy az alacsonyabb kockázat alacsonyabb nyereséggel is jár, és nagyon alacsony kockázat mellett csak jóval kevesebb ügyleti kamatot tudna felszámítani a hitelező. Ha az objektív üzleti kockázatok ellen védelmet nyújtanánk, akkor a gazdasági társaságok vállalkozási kedvének, gazdasági innovativitásának, fejlődésének vetnénk gátat, a hitelezési tevékenységnek pedig - hitelfelvevők hiányában - nagymértékben ártanánk. Ezért nem lehet szankcionálni a befolyást szerző tag részéről a rossz üzleti döntést az ellenőrzött társaság vonatkozásában, és azt sem lehet elvárni, hogy egy veszteséges ellenőrzött társaságot folyamatosan pénzügyi támogatásban részesítsen csak azért, hogy ez a társaság a felszámolást elkerülje, ez ugyanis ellentmondana a gazdaság logikájának. A veszteséges ellenőrzött társaság "magára hagyása" ugyanis egy logikus üzleti lépés. Ennek megfelelően a bíró gyakorlat alapján nem minősül hátrányos üzletpolitika folytatásának, ha a befolyást szerző nem ad több pénzt az évek óta veszteségesen működő (ellenőrzött) társaságnak (Legf. Bír. Pfv. X.22.341/2003. - EBH 2004. 1038.).[20]
A Ptk. 3:324. § (3) bekezdése csak a társaság jogutód nélküli megszűnése és a minősített többséggel rendelkező tag hátrányos üzletpolitikája közötti okozati összefüggést kívánja meg ahhoz, hogy a tag köteles legyen helytállni a ki nem elégített követelésekért. Mivel helytállási kötelezettséget és nem kártérítési felelősséget szabályoz a törvény, a tag magatartása és a követelések keletkezése, illetve azok kielégítetlenül maradása közötti okozati összefüggés azonban nem előfeltétele utóbbi rendelkezés alkalmazásának.
A Ptk.-ról szóló törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint a hitelezők érdekeit kívánja védeni a fenti rendelkezés, amely alapján olyan esetben, ha a minősített többséget biztosító befolyással rendelkező tag - kihasználva a befolyását - hátrányos üzletpolitikát kényszerített a társaságra, és ez a társaság felszámolására vezet, akkor a befolyással rendelkező tag felelősséggel tartozik a hitelezőkkel szemben, annak ellenére, hogy a korlátolt felelősségű társaságban, illetve a részvénytársaságban a tagok nem kötelesek helytállni a társaság kötelezettségeiért. Zavaró, hogy míg a Ptk. szövege helytállásról, addig a miniszteri indokolás felelősségről beszél. Kizárólag a törvényszöveget alapul véve megállapítható, hogy a 3:324. § (3) bekezdésében tulajdonképpen a minősített többséggel rendelkező tag mögöttes és korlátlan helytállási kötelezettségének kimondására került sor. Az már egy másik kérdés, hogy mivel a konszernjogi szabály elődei deliktuális kárfelelősségi tényállások voltak[21] és mivel az indokolás is felelősségről beszél, továbbá, a Ptk. igencsak bizonytalan a helytállás és a felelősség fogalmainak használata kapcsán, elgondol-
- 364/365 -
kozhatunk rajta, hogy vajon a jogalkotó valóban egy olyan szabály megalkotását tűzte ki célul, mely alapján a tag magatartásával okozati összefüggésben nem álló, tőle függetlenül keletkező, a miatta kielégítetlenül maradt követelések sokszorosát is köteles lehet megtéríteni?
A Ptk. 3:324. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, feltéve, hogy a jogutód nélküli megszűnésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor. Idézett jogszabályhely azt is kimondja, hogy ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.
Látható, hogy a minősített többséggel rendelkezett tag elleni per felperese csak a társaság hitelezője lehet. De ki minősül a társaság hitelezőjének?
Ha a társaság felszámolási eljárást követően szűnt meg jogutód nélkül, akkor hitelezőnek az minősül, akinek az adós társasággal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.[22] Nyilvántartásba vétel - és ennél fogva hitelezői minőség - hiányában így perindítási jogosultságról sem beszélhetünk. A tag helytállási kötelezettsége tehát járulékos jellegű, hiszen ha a hitelező elmulasztja igényét a Cstv. 37. §-ában szabályozott 180 napos jogvesztő határidőn belül bejelenteni, mulasztása a társasággal (elsődleges kötelezett) szemben jogvesztéssel jár, ami pedig a másodlagos kötelezett taggal szemben is jogvesztést eredményez.[23]
A Csődtörvény kimondja, hogy a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a 6. § (1) bekezdése szerint illetékes bíróság a tagot (részvényest) - az adós társasággal összefüggő tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt fennálló helytállási kötelezettségére tekintettel - a hitelező azon felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett követelésének megfizetésére kötelezi, amelynek kielégítésére a felszámolási eljárásban nincs fedezet. A felszámoló a keresetindítást megalapozó körülményekről és információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni.[24]
A szabályozás legfontosabb eltérése a Ptk.-hoz képest, hogy utóbbi szerint a hitelező a jogutód nélküli megszűnést követően, míg a Cstv. alapján már a felszámolási eljárás során is benyújthat keresetet a taggal szemben. Magánjogi kódexünk perindítási határidőről nem rendelkezik, a Csődtörvény ezzel szemben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül teszi lehetővé a kereset benyújtását. További lényeges eltérés, hogy a Cstv. alapján az egyéni cég tagja is perelhető.
Kérdés, hogy van-e lehetősége a hitelezőnek a 90 napos jogvesztő határidőt követően, a Ptk. 3:324. § (3) bekezdése alapján az általános elévülési határidőn belül pert indítani a volt taggal szemben? A Cstv. Nagykommentárja szerint, miután a státusztörvénynek tekintendő Ptk. nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy mikor kell benyújtani a keresetlevelet, a Cstv. e szakaszban írt eljárási rendelkezéseit kell a perekben figyelembe venni, azaz a felszámolási eljárás során, vagy annak befejezéséről a Cégközlönyben megjelent hirdetéstől számított 90 napos határidőn belül kell a keresetet megindítani.[25]
Egyetértek vele, hogy a jogalkotónak vélhetően ez volt a célja. A jogalkotói célokkal szemben támasztható minimális követelmény azonban, hogy ezek a célok tételesjogi rendelkezésekben megfogalmazást is nyerjenek. Mivel nem a valóban "státusztörvénynek" tekintendő Ptk. feladata, hogy más jogszabályokra utaljon saját rendelkezései alkalmazhatóságát illetően, ezért jelen esetben ilyen utaló szabályt a Cstv.-nek kellene tartalmaznia. Meg is teszi ezt a Cstv. a 33/A. § (14) bekezdésében, amikor kimondja, hogy a Ptk. 3:86. § (2) bekezdésében, 3:118. §-ában, 3:347. § (3) bekezdésében (valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben) a vezető tisztségviselők polgári jogi felelősségének megállapítására és velük szemben a szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesítésére az e §-ban foglaltak alapján kerülhet sor, ha a jogi személy jogutód nélküli megszüntetésére felszámolási eljárásban kerül sor. Ilyen szabályt a Cstv. a 63. § (2) bekezdése, illetve a Ptk. 3:324. § (3) bekezdése relációjában azonban nem tartalmaz.
- 365/366 -
Továbbra is alkalmazandó megítélésem szerint a Kúria EBH2013. P.4. számon közzétett elvi döntésének azon megállapítása, mely szerint a jogelődei által tanúsított akár hátrányos, akár nem hátrányos üzletpolitika következményei nem alapozzák meg a tag konszernjogi helytállási kötelezettségét, a minősített többséget biztosító befolyással rendelkező, vagy egyedüli tag tevékenységét önállóan kell vizsgálni. A "(tartósan) hátrányos" üzletpolitika megállapíthatósága tényállásfüggő, mert ha a tulajdonos a korábbi tulajdonosok (tartósan) hátrányos üzletpolitikájának megfelelően, tudatosan, azzal akarategységben folytatja a hátrányos üzletpolitikát, akkor a viszonylag rövid idő ellenére is megállapítható az egységes folyamat miatt az új tulajdonossal szemben a konszernjogi szankció. A Kúria hangsúlyozta azonban, hogy nem állapítható meg a konszernjogi helytállási kötelezettsége annak, aki ugyan minősített többséget biztosító befolyással rendelkező, vagy egyedüli tagja az ellenőrzött társaságnak az ellenőrzött társaság felszámolásának időpontjában, de uralkodó tagként kifejtett üzletpolitikájának célja az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetének javítása, a hitelezők igénye kielégítési alapjának növelése volt. Ha próbálkozása sikertelen maradt, a konszernjogi marasztalhatósága nem áll fenn, mert nem az üzletpolitikája volt hátrányos az ellenőrzött társaság tekintetében, hanem az nem vezetett az általa kívánt eredményre.
A Ptk. és a Cstv. mellett a Ctv.-ben is találunk felelősség-áttörésre vonatkozó szabályokat. Ezek között olyat is, amely a tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató tag helytállási kötelezettségét mondja ki.
A Ctv. szerint, ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég - a cég törlésének időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett - volt tagja korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a tag a korlátolt felelősségével visszaélt. Több tag felelőssége egyetemleges. Korlátozott felelősségükkel visszaéltek azok a tagok, akik tartósan hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, továbbá azok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes.[26] A Ctv. 118/C. § (1) bekezdése szerint hitelező az a személy, aki követelését a kényszertörlési eljárásban a 117. § (2) bekezdése szerint bejelentette és követelése jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapul vagy nem vitatott vagy elismert, pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés. Török Tamás szerint a követelését a kényszertörlési eljárásban bejelentett hitelező csak az a személy lehet, aki a Ctv. 117. § (2) bekezdése szerint a cégbíróságnak bejelentette követelését a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló jogerős végzésnek a Cégközlönyben történő közzétételét követő hatvan napon belül.[27] Ezzel ellentétes álláspontot képvisel azonban a BDT2016. 3479. számon közzétett, valamint a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.417/2016/3. számú döntése, melyek szerint a 60 napos hitelezői igény bejelentésére megállapított határidő nem jogvesztő, a cégbíróság az elkésetten bejelentett követeléseket sem hagyhatja figyelmen kívül.
A Ctv. 118/C. § (2) bekezdése szerint a hitelező a keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencven napos jogvesztő határidőn belül a cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes törvényszéken terjesztheti elő. Különbség tehát a Cégtörvény és a Ptk. elemzett rendelkezései között, hogy utóbbi külön perindítási határidőről nem rendelkezik, ezért itt az általános elévülési időn belül van lehetősége a hitelezőnek a kereset előterjesztésére.
A Ctv. alapján a korlátolt helytállási kötelezettséggel működő cégek tagjai ellen lehet pert indítani. A Ptk.-val és a Cstv.-vel szemben a Cégtörvény nem követeli meg a minősített befolyásszerzést a hátrányos üzletpolitikát folytató tag helytállási kötelezettségének előfeltételeként. A Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.823/2015/3. számú döntése szerint a Ctv. 118/A. § (1) bekezdése szempontjából a kültagot is "korlátolt tagi felelősséggel működő" cég tagjának kell tekinteni. Mivel a Ptk. 3:324. § (3) bekezdése csak a végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható, ezért semmi akadálya nincsen annak, hogy ha egy korlátozott tagi helytállási kötelezettséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölt a cégjegyzékből, a Ptk. alapján indítsunk pert a cég minősített többséggel rendelkezett, hátrányos üzletpolitikát folytató volt tagjával szemben.
A Ctv. szerinti helytállási kötelezettség megállapításának tehát nem előfeltétele, hogy a volt tag minősített többséggel rendelkezzen a kényszertörölt társaságban. A Cégtörvény a befolyás mértékét egyáltalán nem szabályozza. Ennek oka részben az
- 366/367 -
a felismerés, hogy összehangolt tagi magatartás esetén a visszaélésszerű magatartást kisebb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosok is megvalósíthatják. A felelősség áttörésénél az eredményt és az ahhoz vezető magatartást kell figyelembe venni, és másodlagos kérdés, hogy a cégbeli döntés milyen szavazati aránnyal rendelkező tagok szavazatával jött létre. A kényszertörölt céggel szemben felállított egyetlen követelmény, hogy korlátolt tagi helytállási kötelezettséggel működjön.
Szükséges kihangsúlyozni, hogy a Ctv. 118/A. § (1) bekezdése a pontatlan megfogalmazás ellenére ugyancsak nem a volt tag felelősségét, hanem helytállási kötelezettségét szabályozza. A meghatározott feltételek fennállása esetén ugyanis a tag helytállni tartozik a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, függetlenül attól, hogy az kinek a magatartásával, mulasztásával összefüggésben keletkezett. Ezt támasztja alá, hogy a Ptk. 3:2. § (2) bekezdésében foglaltakkal ellentétben itt nem szükséges, hogy tag korlátolt helytállási kötelezettségével való visszaélése miatt maradjanak fenn kielégítetlen hitelezői követelések a cég jogutód nélküli megszűnésekor, továbbá azt sem mondja ki a jogszabályhely, hogy a volt tag "e" tartozásokat (tehát a korlátolt helytállási kötelezettségével való visszaélése miatt keletkezett tartozásokat) köteles megtéríteni. Ha a Ctv. valóban a volt tag kártérítési felelősségét kívánta volna megteremteni, akkor azt a vezető tisztségviselőkre vonatkozó 118/B. § (1) bekezdéséhez hasonlóan tette volna meg annak kimondásával, hogy a tag az okozott hátrány erejéig felel. Ezt az értelmezést látta helyesnek a Kúria is az EBH2013. P.4. számon közzétett elvi döntésben, valamint a Debreceni Ítélőtábla a Gf.IV.30.294/2015/6. számú ítéletében, mely szerint a kényszertörölt társaság által meg nem fizetett tartozásokért a tag helytállni tartozik, vétkes magatartásának jogkövetkezménye a kártérítési szabályoktól eltérően nem külön számszerűsíthető, az a cég ki nem elégített tartozásaiért áll fenn a jogszabály alapján.
Az eljárást - szemben a Cstv. által szabályozott perrel - csak a cég törlését követően lehet megindítani. A Ptk.-hoz és a Cstv.-hez hasonlóan azonban a Ctv. sem követeli meg a ki nem elégített tartozás meghatározott mértékét a perindításhoz és nem nevesít kimentési lehetőségeket sem a helytállási kötelezettség alól.
A helytállási kötelezettség megállapításának nem feltétele, hogy a tag hátrányos üzletpolitikája miatt kerüljön sor a kényszertörlésre, a követelések keletkezésére vagy ki nem elégítésére.
Ha a hitelező olyan volt tag helytállási kötelezettségének kimondását kéri, aki a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három éven belül ruházta át a társaságban való részesedését, akkor a tag mentesülhet, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el [Ctv. 118/A. § (3)]. A szabályozás itt sem mutat összhangot a Ptk. feljebb bemutatott rendelkezésével, hiszen ha a hitelező a Ptk. alapján olyan volt tag helytállási kötelezettségének kimondása iránt indít pert, aki a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három évnél régebben ruházta át a társaságban való részesedését, akkor utóbbi már nem mentesülhet azzal, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. Ha tehát a korlátozott tagi helytállási kötelezettséggel működő céget a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, az a volt tag, aki a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három éven belül ruházta át részesedését, a Ctv. alapján korlátlanul köteles helytállni a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha hátrányos üzletpolitikát folytatott tagsági jogviszonya alatt (de nem feltétel, hogy a kényszertörlésre emiatt kerüljön sor!), azonban mentesül a tag a helytállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. Ha pedig a társaság kényszertörléssel jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelező Ptk. alapján benyújtott keresete alapján a minősített többségű részesedését három évnél régebben átruházó tag köteles helytállni, feltéve, hogy a kényszertörlésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor, aki nem mentesülhet a helytállási kötelezettség alól annak bizonyításával, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el.
A Ctv. fenti rendelkezéseinek gyakori módosítására tekintettel érdemes kitérni a Fővárosi Ítélőtábla 27.Gf.40.440/2015/5. számú ítéletére, mely szerint a 118/A. §-ra alapított perindítás esetén az az irányadó, hogy az alperes mulasztása a jogszabályhely mely időállapotára esik, illetve, mivel a Ctv. 118/A. §-ában meghatározott "felelősségi" alakzatok a kényszertörlési eljáráshoz kötődnek, ezért a kényszertörlési eljárás megindításkor hatályos szabályokat kell az eljárással kapcsolatos "felelősségi" alakzatok fennállásának vizsgálata során is alkalmazni. Utóbbi ügyben "szerencséje" volt az eljáró bíróságnak, mivel mind az alperesi mulasztás, mind pedig a kényszertörlési eljárás megindítása ugyanabban az időállapotban hatályos ren-
- 367/368 -
delkezés alkalmazásához vezetett, ezért a kettő között már nem kellett választania. Mivel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni, ezért megítélésem szerint az alperesi helytállási kötelezettséget megalapozó magatartás tanúsításakor hatályos szabályokat kell figyelembe venni. ■
JEGYZETEK
[1] Nochta Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2005. 95. o.
[2] Cseh Tamás: A konszernjogi felelősség-átvitel néhány kérdése a magyar bírósági gyakorlat tükrében anyagi jogi szempontból. In: Nagy Marianna (szerk.): Jogi tanulmányok 2008. ELTE ÁJK, Budapest 2008. 61.
[3] Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2001. 302. o.
[4] Pázmándi Kinga: Konszernrendelkezések és a vállalatcsoportra vonatkozó szabályozás. Gazdaság és Jog 2011. 7-8. sz. 2429. o.
[5] Miskolczi Bodnár Péter: A befolyásszerzőt terhelő bejelentési kötelezettségre és annak megszegésére vonatkozó szabályok az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényekben. In: (Nótári Tamás szerk.) Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára. Lectum Kiadó, Szeged 2010. 185. o.
[6] Nochta: i.m. 95. o.
[7] Brehószki Márta: Mennyire korlátolt a jogi személy gazdasági társaságok tagjainak felelőssége? A felelősség-áttörés hazánkban és a "lepelátszúrás" doktrínája az Amerikai Egyesült Államokban. PhD értekezés, Budapest 2009. 61. o.
[9] Ptk. 3:324. § (1)-(2) bek.
[10] Complex CD-jogtár. A 2013. évi V. törvény kommentárja. A 3:324. §-hoz fűzött kommentár.
[11] Sárközy: i.m. 305. o.
[12] Ptk. 3:208. § (3) és 3:323. § (5) bek.
[13] Daniel S. Kleinberger - Carter G. Bishop: Single-Member Limited Liability Company as Disregarded Entity: Now You See it, Now You Don't. Business Law Today 2010. 8. sz. 2.
[14] Lee C. Buchheit - G. Mitu Galati - Robert B. Thompson: The Dilemma of Odious Debts. Duke Law Journal, 2006-2007. 5. sz. 1250. o.
[15] Cseh: i.m. 71. o.
[16] Török Tamás: A módosult felelősségátviteli szabályok társasági jogunkban. Gazdaság és Jog 2012. 6. sz. 5.
[17] Nochta: i.m. 98. o.
[18] OptiJUS Ptk. Nagykommentár, 2014. A 3:324. §-hoz fűzött magyarázat.
[19] Nochta: i.m. 98. o.
[20] Cseh: i.m. 72. o.
[21] Lásd ehhez például az EBH2013. P.4 számon közzétett eseti döntést.
[22] Cstv. 3. § (1) bek. cd)
[23] Török: i.m. 4.
[24] Cstv. 63. § (2) bek.
[25] Complex CD-jogtár. Az 1991. évi XLIX. törvény Nagykommentárja. A 62. §-hoz fűzött kommentár.
[26] Ctv. 118/A. § (1)-(2) bek.
[27] Török: i.m. 6. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék.
Visszaugrás
