Nogel Mónika[1]: A kompetens szakértő közreműködését biztosító jogi szabályozás zsákutcái Magyarországon (BSZ, 2024/2., 57-64. o.)

I. Bevezetés

Az egyes törvényeknek az igazságügyi szakértőkkel és a szakértői bizonyítással összefüggő módosításáról szóló 2024. évi LI. törvény számos ponton módosította a szakértői működésre vonatkozó joganyagot.[1] Az igazságügyi szakértőként kirendelhető szervezetek listája kibővült, magában foglalva immár a költségvetési kutatóhelyeket és szervezeteket, valamint a Magyar Mérnöki Kamarát és a Magyar Építész Kamarát is. Az egyes ágazati szakértők[2] kérelemre automatikusan bejegyezhetővé válnak az igazságügyi szakértői névjegyzékbe. Ezzel párhuzamosan az eseti szakértők köre is jelentősen kiszélesedett. A törvény emellett csökkentette az igazságügyi szakértőket érintő egyes adminisztrációs terheket. A módosítások deklarált célja a "szakértői pálya vonzóvá tétele", továbbá az, hogy "a megfelelő szaktudással és szakmai tapasztalattal rendelkező személyeket az igazságügyi szakértői névjegyzék irányába terelje".[3] Ugyanakkor e célok mentén vizsgálva a módosított rendelkezéseket, arra a következtetésre juthatunk, hogy azok egy része valójában nem az igazságügyi, hanem az eseti szakértői lét felé tereli a szakembereket, ami számos kockázatot rejt magában az igazságszolgáltatás számára. Másrészt, akár az eseti szakértői, akár az igazságügyi szakértői közreműködés lehetőségét vizsgáljuk, a módosítás olyan könnyítéseket tartalmaz, amelyek valóban gyorsítják a szakértővé válás folyamatát, viszont ezt többnyire a minőség rovására teszik. Természetesen érthető a törekvés, hogy az egyes szakterületeken kialakult szakértőhiány pótolva legyen. Meglátásom szerint ugyanakkor az igazságügyi szakértői pályát választók számára a kiszámítható jogi környezet, egyértelmű szabályok és szakmai, anyagi megbecsülésük (nem feltétlenül szakértői óradíj mértéke, hanem pl. a kifizetés gyorsasága) nagyobb súllyal eshet latba, mint az, hogy minél hamarabb bekerüljenek a szakértői névjegyzékbe. Másrészt a szakértővé válás folyamatának gyorsítása nem történhet(ne) a minőség rovására. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a törvénymódosítás milyen hatással van a szakértőkkel szemben támasztott kompetenciaelvárásokra.

II. A szakértői kompetencia mibenléte

A mai köznyelvben a kompetencia kifejezésnek kétféle értelme van:

• jogkör, illetékesség, jogosultság;

• szakértelem, hozzáértés, alkalmasság.

A kompetencia fogalma az egyén minősítésére a kompetens és inkompetens szavakkal válik kifejezővé. Ekként, a kompetens azt jelenti, hogy a személy

• illetékes, jogosult, felhatalmazott;

• szakmailag hozzáértő, megfelelő.

A kompetencia nem általános szinonimája a képességnek (skill), hanem meghatározott képesség (ability) bizonyos komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására. A fogalom magában foglalja az ismeretek mobilizálását, a kognitív és gyakorlati képességeket, a szociális és magatartási komponenseket és attitűdöket, az érzelmeket és az értékeket egyaránt.[4] A kompetencia megfogható úgy is, mint valamely funkciót szolgáló motívum- és tudásrendszer (képesség- és ismeretrendszer).[5] Egy másik megfogalmazásban a kompetencia a tudás és készségek alkalmazásának bizonyított képessége, valamint adott esetben bizonyított személyes jellemzők megléte.[6] A kompetens személy tehát ért ahhoz, amit csinál, ért ahhoz a kérdéshez, amit megválaszol.[7]

- 57/58 -

A szakirodalom a szakértői kompetencia különböző aspektusait hangsúlyozza. Angyal Pál szerint "a szakértőül való alkalmazás feltétele a szükséges szakértelem, azaz a vonatkozó tapasztalati törvényekben való jártasság (periti habiles), miért is az, ki az illető vizsgálat teljesítésére vagy véleményadására magát kellően képesnek nem érzi, szakértőül nem alkalmazható, illetőleg amennyibben kirendeltetett, felmentendő".[8] Székely János szerint "a szakértelem a tapasztalati tételek ismeretét jelenti, amelyek lehetnek kialakult tudományos vagy technikai tételek, amelyek szakkönyvekben is megtalálhatók, lehetnek azonban olyanok is, amelyeket a szakértő hosszú évek gyakorlata alapján elsajátít ugyan, ámde alkalmazásuk még nem teljesen tudatos".[9] Székely azt is hangsúlyozza, hogy az egyéni tapasztalatnak verifikálhatónak kell lennie ahhoz, hogy tapasztalati tételként kezelhető legyen.[10] Kereszty Béla szerint "a szakértői kompetencia azt a jogosultságot, egyszersmind szükségességet jelenti egy adott ügyben eljáró hatóság számára, hogy az eléje került ügyben hozandó döntéshez az annak alapjául szolgáló történeti tényállás bizonyítását minél teljesebbé és lehetőség szerint vitathatatlanná tegye".[11] Erdei Árpád felhívja a figyelmet, hogy "az egyes jogrendszerek különböző megoldásokat választanak a kompetencia megállapítására. Az angolszász jogban például a szakértői kvalifikációk (nem pusztán a végzettség, hanem a tényleges szakmai tapasztalat, a szakértő szakmai hitelessége) döntik el, hogy a szakértő kompetensnek tekinthető-e egy adott szakkérdésben. Ha a tárgyaláson a szakértő nem tudja bizonyítani a jártasságát az adott szakterületen, véleménye nem fogadható el szakvéleményként."[12]

Az elmúlt években a témakörben megjelent hazai tanulmányok közül az alábbiakat emelhetjük ki. Filep László kifejti, hogy "a szakértő mindenkori szakértelme a tanulmányai és a gyakorlati tevékenysége során létrejövő specifikus kompetenciák integráns egysége, amely a tudomány és technika fejlődésének hatására folyamatosan javul és dezintegrálódik, míg a periodikusan zajló jogi és szakmai képzések, valamint a folyamatos szakmai és szakértői tevékenység hatásaként gyarapszik, és újraépül".[13] A jelen sorok szerzője több publikációban rámutatott,[14] hogy bár alapvető elvárás, hogy a szakértő rendelkezzen a szükséges formális jogi felhatalmazással az adott szakterületen történő eljárásra - tehát jogszerűen legyen kirendelve vagy megbízva, szerepeljen az igazságügyi szakértői névjegyzékben, teljesítse az igazságügyi szakértői kinevezés feltételeit és ne álljon fenn vele szemben kizárási ok - ez önmagában nem elegendő. A szakértőtől elvárható ezenfelül az is, hogy bizonyítottan olyan szakismerettel és tapasztalattal rendelkezzen, amely a szakvéleményének hiteltérdemlőségét garantálja. Ennek részét képezi a saját szakterületének hiánytalan ismeretén túl a szakértőkre vonatkozó speciális ismeretanyagban való eligazodás és az a képesség is, hogy a jogi eljárásban bizonyító erővel bíró szakvéleményt tudjon előterjeszteni. Utóbbihoz az is hozzátartozik, hogy a szakértő nem csupán a szűkebb szakterületén rendelkezik elméleti és tapasztalati tudással, hanem speciális "szakértői ismeretei" is vannak:

• tisztában van azzal, milyen jogai és kötelezettségei vannak az eljárásban;

• ismeri a szakértői vélemény előterjesztésére vonatkozó szabályokat, a szakvélemény formai és tartalmi követelményeit;

• érti az eljárás célját és ismeri a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályokat;

• pontosan érti, hogy a kirendelésben feltett szakkérdések miként viszonyulnak az eljárás fő jogi kérdéséhez;

• eligazodik a jogi terminológiában;

• (fel)ismeri kompetenciájának határait;

• különbséget tud tenni jogkérdés és szakkérdés között;

• ismeri a szakterületén elfogadott szakértői vizsgálatok jogi és szakmai szabályait (ideértve a módszertani leveleket is), a módszerek jellegzetességeit, alkalmazási körét és limitációit;

• a jogi szakértő (jogalkalmazó) számára a jogi döntéshez felhasználható, releváns szakmai következtetést tud levonni;

• meg tudja adni a szakvélemény valószínűségének a fokát (ha alkalmazható);

• szakvéleményét úgy tudja megfogalmazni, hogy azt a kirendelő és az eljárás valamennyi alanya értelmezni tudja és az ne legyen kétértelmű vagy félreérthető. [15]

Pádár Zsolt azt hangsúlyozza, hogy a szakértői gondolkodás jelentősen eltér - el kell, hogy térjen - az általános gondolkodásmódtól, de még az általánosan értelmezett tudományos gondolkodásmódtól is.[16] Pádár idézi Keith Inman és Norah Rudin megállapítását: "A kritikus gondolkodás az első olyan készség, melyet a szakértőnek a kezdeti lépésektől az ügyben végzett vizsgálatok és következtetések minden fázisában használnia kell. Gondolkodásunkat túl gyakran szűkítik be az általunk igaznak hitt, illetve feltételezett dolgok éppúgy, mint a megfelelni vágyás kényszere, de a hozzáértő, kompetens elemző munkája egyetlen szakaszában sem áldozza fel a mély meggondolást."[17]

- 58/59 -

Kovács Gábor szintén felhívja a figyelmet a szakértőkre ható kognitív torzító hatások minimalizálásának fontosságára.[18] A szakértőknek ugyanis tudatosítaniuk kell, hogy a kognitív hibák és heurisztikák akaratukon kívül is hatnak a döntéshozatali mechanizmusaikra.[19]

A szakértői kompetencia hiánya ebből fakadóan nem szűkíthető le arra az esetre, ha a szakértő olyan kérdésben nyilatkozik, amely a szakértő a névjegyzékbe bejegyzett szakterületén kívüli más, az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendeletben meghatározott szakterületre tartozik. A kompetencia túllépése megnyilvánulhat például az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet előírásainak megsértésében, a szakértő "szakosodásával" összefüggő jelenségben,[20] az adott konkrét szakkérdésben való járatlanságában, vagy abban, hogy jogkérdésben nyilatkozik stb. Ennek fényében félreérthető és téves a 9/2006. (II. 27.) IM rendeletre "kompetenciarendeletként" hivatkozni, és hibás a Szaktv. "kompetenciavétség"[21] meghatározása is.

Fentieket összegezve, a szakértői kompetencia a következőképpen definiálható: A szakértői kompetencia az a különleges szakértelem, ami a szakértőt végzettsége,[22] a releváns szakterületen szerzett megfelelő idejű szakmai tapasztalata, naprakész elméleti tudása, szakmai jártassága,[23] a szakértői tevékenységre vonatkozó speciális szakmai, módszertani és jogi előírások ismerete, az analitikai és kritikus gondolkodásra való képesség és didaktikus készségei alapján alkalmassá teszik a jogalkalmazó hiányzó szakismeretének pótlására azon a szakterületen, amelyen jogi felhatalmazással rendelkezik szakértőként eljárni. Utóbbi követelménynek része az, hogy a szakértő a kirendelésben rögzített szakterületen szerepeljen az igazságügyi szakértői névjegyzékben, megfeleljen a szakértői kinevezés feltételeinek,[24] az adott eljárásra vonatkozó jogi szabályoknak megfelelően rendeljék ki vagy vegyék igénybe magánszakértőként,[25] és ne álljon fel vele szemben kizárási ok (1. ábra).

1. ábra: A szakértői kompetencia összetevői. (A szerző saját szerkesztése)

Fentiekből következik, hogy senki sem születik szakértőnek, és diplomája átvételekor, sőt néhány éves bizonyos munkakörben eltöltött idővel sem válik automatikusan alkalmassá arra, hogy jogi eljárásokban "a hatóság kirendelése vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel, a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását".[26] Ahogyan a szakértőnek alaposan meg kell ismernie saját szakterületét, úgy a szakértői tevékenység módszertanát, sajátos logikáját és szabályrendszerét is el kell sajátítania. Ezt segítheti a szakértőjelöltként töltött idő, különféle továbbképzések, valamint a tapasztalat, amelyeket az eljárások során gyűjt, beleértve a bírósági tárgyalásokon szerzett ismereteket is. Ahogy nem várható el, hogy egy frissen végzett, szakmai gyakorlatát épphogy befejező jogász azonnal hatékonyan és szakszerűen eljárjon védőként, ügyészként vagy bíróként, úgy téves lenne azt feltételezni, hogy egy meghatározott szakmai képzettséggel rendelkező szakember automatikusan képes az elvárt színvonalú szakértői munkára.

III. Kis túlzással bárkiből lehet szakértő - A minőség útvesztői

Wirth Béla és Ferencz Miklós "A szakértői bizonyítás a bírósági eljárásban" című, a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja által 2014-ben, az Összefoglaló véleményében[27] publikált ta-

- 59/60 -

nulmányukban felhívták a figyelmet arra a problémára, hogy hazánkban szakmai alkalmassági vizsgálat nélkül lehet szakértői listára kerülni és a szakértővé válás alanyi jog[28](azaz, egyedül a képzettség és a gyakorlati idő számít, kiegészítve természetesen bizonyos formai feltételekkel[29]). E megállapítást a két szerző az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (régi Szaktv.) kapcsán tette, viszont a 2016-os Szaktv.-re ugyanígy igaz. Jelenleg nincs olyan jogszabály Magyarországon, amely biztosítaná, hogy kizárólag kiváló szakemberek kerüljenek szakértői pozícióba. Úgy vélem, hogy a 2025-től hatályba lépő új rendelkezések egy része inkább visszalépést jelenthet a minőségi szakértői munka előmozdítása helyett. Kivételt képzet a Szaktv. 16. § (1) bekezdésének módosítása, amely értelmében "Az igazságügyi szakértő köteles a szakértői tevékenysége gyakorlásához szükséges rendszeres, a miniszter által szervezett, külön jogszabályban előírt szakmai továbbképzéseken részt venni, és a miniszter rendeletében előírt képzési kötelezettség teljesítését kreditpontokkal igazolni." A rendszeres továbbképzési kötelezettség teljesítésének előírása egyébként már a Szaktv. 2016-ban hatályba lépett változatában is megjelent, a gyakorlati megvalósítást kizárólag az akadályozta, hogy a részletszabályokat tartalmazó végrehajtási rendelet soha nem készült el. Remélhetőleg a jelenlegi törvénymódosítás hatálybalépéséig elkészül a rendelet, és a régóta beharangozott továbbképzések végre elindulhatnak.

Nem feltétlenül indokolt ugyanakkor az optimizmus a módosítás egyéb elemeit illetően. A törvénymódosítás révén a megfelelő végzettséggel rendelkező szakemberek számára gyorsabbá válik az igazságügyi szakértői kinevezés azzal, hogy az előírt gyakorlati időt öt évről két évre csökkentették,[30] de kérdéses, hogy ezzel egyidejűleg a módosító törvény preambulumában megfogalmazott ígéret - miszerint "a módosítások a jövőben is biztosítják, hogy kizárólag a legfelkészültebb szakemberek végezhessenek szakértői tevékenységet, és csak magas színvonalú szakvélemények készüljenek a jogalkalmazó szervek számára"[31] - valóban teljesülni fog-e?

Tanulmányomban két alapvető koncepcionális változásra összpontosítok: az egyik a szakértőjelölti rendszer megszüntetése, a másik pedig az eseti szakértők igénybevételére vonatkozó kivételességi szabályok látványos lazulása.

III.1. Kihagyott ziccer: A fejlődőképes szakértőjelölti rendszer fejlesztése helyett megszüntetés

Az igazságügyi szakértői névjegyzékbe történő bejegyzés feltételei között a Szaktv. hatálybalépésétől kezdődően feltételként szerepel többek között az is, hogy a kérelmező a 9/2008. (II. 27) IM rendeletben részletezett szakértőjelölti jelölti időt vagy szakértőjelöltként kötelező szakmai közreműködőként elvégzett ügyszámot is teljesítsen és igazoljon. A 2016-ban elfogadott Szaktv.-hez fűzött indokolás úgy fogalmazott, hogy a törvény "új rendelkezéseket tartalmaz az igazságügyi szakértő, a kamara és a hatóság minőségbiztosítási feladataival összefüggésben". Ezen új "minőségbiztosítási" intézmények körében például bevezette a szakértőjelölt intézményét. Az indokolás így szólt: "Új elemként jelenik meg, hogy az igazságügyi szakértőként eljárni kívánó kérelmezőnek a kötelező szakértőjelölti jelölti időt, illetve szakértőjelöltként kötelező szakmai közreműködőként elvégzett ügyszám teljesítését, továbbá a Kamara által külön szabályzatban előírt képzési és vizsgafeltételek teljesítését igazolnia kell. Ez a rendelkezés azt hivatott előmozdítani, hogy a kérelmezők megfelelő gyakorlatot szerezzenek a szakvélemények minőségének javulása érdekében. A szakértőjelölt munkáját felügyelő igazságügyi szakértő (a továbbiakban: mentor) mellett tevékenykedő szakértőjelölt gyakorlati tapasztalatokat szerezhet szakmai és módszertani kérdésekben egyaránt, ezzel előmozdítva a későbbiekben adott szakvélemények felhasználhatóságát, egyúttal az eljárások hatékony lezárását."[32]

A 2024. évi LI. törvény a szakértőjelölti időt, mint a szakértővé válást nehezítő "adminisztrációs terhet" eltörli, ezzel is gyorsítva az igazságügyi szakértővé válás folyamatát.[33]

A 2016-ban bevezetett, és jelen cikk írásakor még működő szakértőjelölti rendszer egyáltalán nem hiba nélküli.[34] Egyrészt maga a törvényi szabályozás szövege tette a kezdetektől kétségessé, hogy a szakértőjelöltség intézménye ebben a formában be tudja-e tölteni a célját. A jelölti időszak célja ugyanis "az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése"[35] volt, viszont a jelölt számára csak a szakvélemény előkészítésében való közreműködést teszi lehetővé és előírja, hogy a jelölt "a tevékenységét minden esetben kizárólag mentora irányítása és szakmai felügyelete mellett végezheti".[36] A jelölti közreműködés ilyen fokú korlátozása mellett megkérdőjelezhető, hogyan lehet az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezni. Másrészt a gyakorlatban kivitelezhető, hogy a jelölt minden lépését felügyelje a mentor, különös tekintettel arra, hogy nincs olyan előírás, hogy a mentor ugyanazon a szakterületen legyen igazságügyi szakértő,

- 60/61 -

mint amelyre a jelöltje a bejegyzését tervezi. A tényleges tapasztalatszerzést sok szakterület esetében korlátozta és korlátozza a mentorok csekély száma vagy épp az, hogy az adott mentor a jelölti időszak alatt nem kapott (elégséges számú) kirendelést/megbízást. A mentorral vagy annak munkáltatójával munkáltatásra irányuló jogviszonyban nem álló szakértőjelöltek esetében problémás az, hogy jelölti munkájukért önmagában a jelölti közreműködésre figyelemmel díjazásra/költségtérítésre nem tarthatnak igényt, ahogy az is, hogy ilyen esetben a mentori tevékenységet ellátó szakértő sem kap többletdíjazást.[37]

Mindezen aggály és kritika ellenére szilárd meggyőződésem, hogy a szakértőjelölti rendszerben volt minőségfejlesztési potenciál, amit a jogalkotó a rendszer újragondolásával és finomításával hasznosíthatott volna, ehelyett azonban a megszüntetés mellett döntött. Lemondott így egy olyan eszközről, amely a szakértői munka - és ezáltal generálisan az igazságszolgáltatás - minőségének emeléséhez hosszú távon hozzájárulhatott volna. A szakértőjelölti rendszer működtetése ugyanis alkalmat adott a jövő szakértőinek tudatos felkészítésére, a szakmai elvek és etikai normák elsajátítására, valamint a szakértői munka módszertani alapjainak megértésére. A jelöltek irányított, fokozatos bevezetése a szakértői tevékenységbe olyan tapasztalati alapot teremthetett volna a jövőben, ami elősegíthette volna a minőségi szakvélemények készítését. Az intézményesített jelölti idő eltörlése helyett a rendszer továbbfejlesztése, a mentori tevékenység végzésének méltó elismerése, egy megfelelő ellenőrzési rendszer kiépítése lehetőséget adott volna arra, hogy a szakértőjelöltek mentorálása révén stabil szakmai közösség épüljön, amely képes az új szakértőket támogatni és felkészíteni a szakmai kihívásokra. A szakértőjelölti rendszer megszüntetése viszont a szakértői szakma minőségi utánpótlását veszélyezteti, hiszen a strukturált fejlődési lehetőség nélkül az új szakértők tudása és felkészültsége esetleg kevésbé lesz biztosított. Mindezt kizárólag annak érdekében, hogy a szakértő kinevezése rövidebb idő alatt megtörténhessen.

III.2. Az eseti szakértő: a kivételesből mindennapos megoldás?

Az eseti szakértő intézményét már a 2005. évi Szaktv. is ismerte. A 2. § (3) bekezdésében rögzítette, hogy "szakértő hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető. Az eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire a törvény rendelkezéseit kellett megfelelően alkalmazni." A 2016. évi Szaktv. definíciója értelmében: "az eseti szakértő: olyan - az eljárásban megállapítandó vagy megítélendő jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez - megfelelő szakértelemmel rendelkező természetes vagy jogi személy, aki nem igazságügyi szakértő; valamint olyan igazságügyi szakértő, aki az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendeletben meg nem határozott szakterületen ad szakvéleményt."

A törvény 2016. június 15-én hatályba lépett eredeti rendelkezés szabályai alapján "Kivételesen az igazságügyi szakértői tevékenység ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető, ha

a) az adott szakterületen nincs bejegyzett igazságügyi szakértő,

b) az adott szakterületen - időszakos hiány vagy egyéb szakmai ok miatti hiány okán - a bejegyzett igazságügyi szakértők egyike sem tud eleget tenni a kirendelésnek, vagy

c) az adott szakterület nem szerepel a miniszter rendeletében felsorolt szakterületek között."[38]

Az eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.[39]

Ezt a szabályozást egy 2024. július 9-én hatályba lépett módosítás úgy egészítette ki, hogy lehetővé teszi az eseti szakértő bevonását az adott szakterületen, ha - időszakos hiány vagy egyéb szakmai ok miatt - bejegyzett igazságügyi szakértő nem tud eleget tenni a kirendelésnek.[40] Ezenfelül a szabályozás kiegészült egy új bekezdéssel, amely szerint: "egy adott szakterületen fennálló időszakos hiány megállapítható, ha a kirendelő szerv több bejegyzett igazságügyi szakértő megkeresésének (a továbbiakban: előzetes tájékozódás) eredményeképpen megállapítja, hogy bejegyzett igazságügyi szakértő nem tud eleget tenni a kirendelésnek. Előzetes tájékozódás esetén a kirendelő szerv a szakkérdést tartalmazó ügy tényállásának rövid ismertetése mellett elektronikus levélben felhívja a bejegyzett igazságügyi szakértőt, hogy öt munkanapon belül nyilatkozzon, hogy vállalja-e a kirendelést."[41]

A szabályozás kapcsán rá kell mutatni, hogy a szakértő az ügy tényállásának rövid ismertetéséből nem képes eldönteni, hogy van-e kompetenciája a szakvélemény elkészítésére, illetve tudja-e vállalni a kirendelést. Ennek eldöntéséhez a kérdéses szakértői feladat mibenlétét, a szakkérdéseket, és a kompetenciája és eljárási jogosultsága vizsgálatához szükséges adatokat kell megismernie. Jelen formájában vitatható, hogy az "előzetes tájékozódás" beváltja-e majd a hozzá fűzött reményeket. Másrészt, a rendelkezésben foglalt "több szakértő" megkeresésének kötelezettsége az eseti szakértő kirendelése előtt jelentheti összesen két szakértő megkeresését is, ami teljesen más fényben tűnik fel, ha az adott szakterületen három-négy, illetve tíz, húsz vagy száz szakértő szerepel a névjegyzékben.

Annak helytállósága, hogy eseti szakértőt a jogalkalmazó csak kivételesen vehessen igénybe, azzal indokolható, hogy a szakértői névjegyzékben szereplő szakértőkkel ellentétben az eseti szakértő kompetenciája, működése, tapasztalata nem transzparens, és ők többnyire nem rendelkeznek az igazságszolgáltatás működésére vonatkozó releváns szakértői és jogi ismeretekkel, tapasztalatokkal. A névjegyzékben szereplő szakértők kinevezéséhez számos pozitív kritérium teljesítése a feltétel, továbbá vannak olyan okok is, amelyek kizárják az igazságügyi szakértői közreműködést. Igazolni kell például a büntetlen előéletet; kizáró ok, ha a kérelmezővel szemben - a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve - büntetőeljárás van folyamatban vagy ha az illető cselekvőképességet érintő gond-

- 61/62 -

nokság, támogatott döntéshozatal vagy közügyektől eltiltás hatálya alatt áll. Az eseti szakértő esetében ezekre a körülményekre a jogalkotó nem gondolt. Ezenfelül, míg igazságügyi szakértő nem lehet például az, akit fegyelmi büntetésként kizártak a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarából, addig ugyanez a személy eseti szakértőként továbbra is eljárhat. Ez a visszás helyzet a Szaktv. 2016-os hatálybalépése óta folyamatosan fennáll. Kivételt jelent e körben, ha eseti szakértőként a 9/2006 (II. 27.) IM rendeletben nem nevesített szakterületen egy olyan "megfelelő szakismerettel rendelkező" személyt rendelnek ki, aki más szakterületre már bejegyzett szakértő.[42] Habár ezen eseti szakértő kompetenciája a kirendelést érintő szakterületen továbbra sem biztosított, "legalább" az igazságügyi szakértőkkel szemben támasztott egyéb általános feltételek biztosítottak (ti. a szakértői névjegyzékbe való felvétel általános kritériumai).

Az eseti szakértőként igénybe vehető személyekre vonatkozó, már eleve nem túl szigorú szabályozás 2024-ben immár két alkalommal is úgy módosult, hogy a kivételes alkalmazás fellazult, és egyre nagyobb személyi körre vonatkozóan vélelmet állít fel a tekintetben, hogy aki bizonyos - a későbbiekben részletesen kifejtett - feltételeknek megfelel, az alkalmas a szakértői feladatok ellátására. Ezen feltételek között továbbra sem szerepel a büntetlen előélet vagy a cselekvőképesség, ahogy az sem, hogy az illető ne legyen a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarából vagy összességében az igazságügyi névjegyzékből fegyelmi vétség vagy más okra visszavezethetően nem önszántából törölt személy.[43]

A 2024. július 9-én hatályba lépett módosítás értelmében "Az eseti szakértő megfelelő szakértelemmel rendelkezőnek minősül különösen

a) a működési engedélyhez kötött tevékenység esetén a működési engedélye szerinti szakterületen,

b) a szakvizsgához kötött tevékenység esetén a szakvizsgája szerinti szakterületen,

c) kötelező kamarai tagsághoz kötött tevékenység esetén a kamarai jogosultsága szerinti szakterületen, vagy

d) - ha a tevékenység az a)-c) pont szerinti feltételhez nem kötött - az adott szakterületen legalább tíz év szakmai gyakorlattal rendelkezik."[44]

Ahogy a jelen tanulmányban már részletesen bemutattam, a hazai szerzők többségi álláspontja szerint a szakértői kompetencia egy komplex követelményrendszer, ami nem azonosítható a szakvizsga meglétével, működési engedéllyel, kötelező kamarai tagság követelményének teljesítésével. Különösen nem biztosított a szakértői kompetencia azzal, hogy az adott személy "az adott szakterületen legalább tíz év szakmai gyakorlattal rendelkezik", hiszen e körben a törvény nem ad eligazítást arról, hogy a szakmai gyakorlat minőségét vizsgálni kell-e, és ha igen, hogyan. Leegyszerűsítve: a törvény ebben a formában azt követeli meg, hogy az eseti szakértő tíz évet dolgozzon a szakmában, és nem tartja relevánsnak azt, hogy ebben a tíz esztendőben mit, hogyan, milyen minőségben dolgozott. Míg tehát például a bírák kinevezésének feltétele a szakvizsgán túl a meghatározott munkakörben eltöltött idő és a pályaalkalmasság is, addig az eseti szakértő esetén a jogalkotó megelégszik az adott szakterületen megszerzett "valamilyen" gyakorlattal.

A 2024. november 15-én kihirdetett jogszabály-módosítási csomag még tovább tágította az eseti szakértő bevonásának lehetőségét. Eszerint a hatálybalépést követően eseti szakértőként kirendelhető lesz bármely Magyarországon államilag elismert felsőoktatási intézmény, valamint a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett doktori iskola[45] is. A kirendelt felsőoktatási intézmény nevében a szakvéleményt a felsőoktatási intézmény vezetője által kijelölt, a szakterületen egyetemi doktori vagy tudományos fokozattal és a szakterületen szakmai jártassággal rendelkező alkalmazott adja."[46] Lényegében a kirendelt felsőoktatási intézmény nevében adott eseti szakértői vélemény jellemzői a módosítás értelmében az alábbiak:

a) a felsőoktatási intézmény vezetője jelöli ki az alkalmazottat, aki a szakvéleményt elkészíti,

b) feltétel, hogy az alkalmazott

ba) egyetemi doktori vagy tudomány fokozattal rendelkezzen és

bb) a szakterületen szakmai jártassággal rendelkezzen.

Ad a) A felsőoktatási intézmény vezetője felelős az intézmény stratégiai tervezéséért és irányításáért, a humánerőforrás-kezelésért, a pénzügyi és gazdasági döntéshozatalért stb. Sem a hazai, sem a nemzetközi felsőoktatási rendszerben nem szokványos, hogy a felsőoktatási intézményeket olyan vezetők irányítsák, akik mélyreható ismeretekkel rendelkeznek az igazságszolgáltatás kérdéseiben, és egy kirendelés alapján megalapozott döntést tudnának hozni arról, hogy alkalmazottaik közül kit válasszanak a szakértői vélemény adására az adott szakterületen. Mivel az alkalmazott szakvéleménye az intézmény nevében készül, ez olyan kockázatos kiválasztási döntés elé állítja a vezetőt, amely véleményem szerint indokolatlan és nem is életszerű.

Ad ba) Az egyetemi doktori cím bizonyos szakterületeken (pl. orvosi, jogi [47],[48]) elvégzett egyetemi képzést követően a törvény erejénél fogja, míg a tudományos fokozatok (PhD, DLA, DBA[49]) tudományos kutatási teljesítmény alapján nyerhetők el. Közös jellemzőjük, hogy mindkét esetben jogosult a tulajdonosa "dr." cím viselésére. Ezen túlmenően más közös vonás nem azonosítható. A tudományos fokozattal rendelkezőkkel szemben elvárható, hogy bizonyítottan képesek új tudást létrehozni és kritikus elemzést végezni, míg az egyetemi doktori cím inkább szakmai alapozásra utal. Egyik megléte sem teszi azonban a "doktort" önmagában arra alkalmassá, hogy hitelt érdemlő szakértői véleményt tudjon előterjeszteni egy jogi eljárásban.

Ad bb) Mint arra korábban utaltam, a szakmai jártasság és a kompetencia nem egymás szinonimái, a szakmai jártasság követelményének előírása - főleg, mivel a jelentéstartalma nem

- 62/63 -

egyértelmű - önmagában nem biztosítja, hogy a kijelölt szakértők minden esetben kompetensek legyenek. Jelen formában a törvény semmilyen biztosítékot nem kíván meg a jártasság minőségére nézve, ami nézőpontom szerint sérti a jogbiztonságot. A törvénymódosítás a hatályos szabályozásnak a 4. § (4b) bekezdésében írt feltételeit nem terjeszti ki a felsőoktatási intézmény nevében szakvéleményt adó alkalmazottra, így a működési nyilvántartásban való szereplésre, szakvizsga meglétére, kötelező kamarai tagságra, illetve minden egyéb esetben a minimális 10 év szakmai gyakorlatra vonatkozó előírások rájuk nem vonatkoznak.

A felsőoktatási intézmények alkalmazottai vonatkozásában a szakmai jártasság követelményének előírása ugyanakkor nem rontja le a Szaktv. azon általános szabályát, hogy az eseti szakértőnek megfelelő szakértelemmel kell rendelkeznie. Joggal merül fel a kérdés, mikor tekinthető az eseti szakértő "megfelelő szakértelemmel" rendelkezőnek. Két értelmezés lehetséges:

a) az eseti szakértő szakértelme akkor megfelelő, ha teljesülnek azok a feltételek, amelyet az adott szakterületen a 9/2006 IM rendelet az igazságügyi szakértőkre vonatkozóan előír,

b) az eseti szakértőnek nem kell azokat a feltételeket teljesítenie, amelyet az adott szakterületen a 9/2006 IM rendelet az igazságügyi szakértőkre vonatkozóan előír és a szakértelme megfelelőségét a kirendelőnek egyéb kritériumok vizsgálatával kell megállapítania.

Az a) pontban szereplő értelmezés abból a szempontból nem kifogásolható, hogy a végzettség, képzettség és szakmai gyakorlat tekintetében nem támaszt alacsonyabb követelményeket, mint amilyeneket a névjegyzékbe bejegyzett szakértőkkel szemben elvárnak. Ez az érvelés alapja lehet a Szaktv. azon rendelkezésének, amely kimondja, hogy az eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ha ezt a rendelkezést kiterjesztjük, akkor a Szaktv. alkalmazási kötelezettsége egyúttal az ahhoz kapcsolódó egyéb jogszabályok [például a 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői működésről, a 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet az egyes szakterületeken kizárólagosan szakvéleményt adó szervekről, a 9/2006. (II. 27.) IM rendelet az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet a szakértők díjazásáról] alkalmazásának kötelezettségét is magában foglalja. Azonban törvény által használt "kötelesség" kifejezésből megalapozottabb arra következtetni, hogy az az eljárási kötelezettségekre vonatkozik, semmint arra, hogy az eseti szakértővel szemben teljesülniük kell az igazságügyi szakértő kinevezésének feltételeinek. Ezt támasztja alá az is, hogy ellenkező értelmezés mellett az eseti szakértőnek a büntetlen előéletre vonatkozó stb. feltételeket is teljesítenie kellene, márpedig erkölcsi bizonyítványt a bíróság aligha kér az eseti szakértőtől. Másrészt kérdésként merül fel, hogy ilyen szigorú értelmezés mellett egyáltalán indokolt lenne-e bevezetni az eseti szakértés lehetőségét.

A b) pontban írt értelmezésre példa a Kúria Pfv.20425/2020/4. számú precedensképes határozata, amely az alábbi érvelést tartalmazza: "a jogszabályhelyhez fűzött Jogtár kommentár értelmében az eseti szakértőnél elegendő a szaktudás megléte, és közömbös, hogy hogyan került annak birtokába, csupán az a lényeges, hogy a szakkérdést ismerje, és a véleménynyilvánítása során az általa előadottak a legjobb meggyőződésén alapuljanak". Itt kell megjegyezni, ha a szerző egyik kommentárban sem lelte a hivatkozást, amely egyébként szó szerint a Kúria 2014-ben kiadott Összefoglaló véleményében megjelent egyik tanulmányában olvasható,[50] kommentárra való hivatkozás nélkül, és nyilvánvalóan a 2014 előtti szabályozásra utal. Ez az értelmezés meglátásom szerint a "megfelelő szakismeret" fogalmának veszélyesen tág értelmezésére nyújt lehetőséget, különösen, ha figyelembe vesszük a 2024 novemberében elfogadott törvénymódosítás további újításait is.

Ilyen értelmezés mellett például elméleti lehetőség nyílik arra, hogy

- igazságügyi pszichiátria szakterületen az igazságügyi szakértőnek orvosi diplomával és két szakvizsgával (pszichiátria és az arra ráépülő igazságügyi pszichiátria [igazságügyi elmeorvostan)] rendelkező igazságügyi szakértő helyett a jogalkalmazó eseti szakértőként egy orvosi egyetemet rendeljen ki, akinek nevében a szakvéleményt a pszichiátria elméleti (sic!) kérdéseivel foglalkozó olyan alkalmazottja adhatja, akinek nincs szakvizsgája;

- orvosi laboratóriumi diagnosztika szakterületen az orvosi diplomával és orvosi laboratóriumi diagnosztikai szakvizsgával rendelkező igazságügyi szakértő helyett eseti szakértőként az orvostudományi képzést nyújtó egyetemen nevében az orvosi diagnosztikai laboratóriumban tudományos érdeklődése folytán jogász végzettséggel (ekként egyetemi doktori címmel) és orvosdiagnosztikai analitikus Bsc. diplomával rendelkező alkalmazott járjon el, ha a szakkérdés megválaszolására az egyetem vezetője alkalmasnak ítéli.

Ezek alapján úgy vélem, hogy az eseti szakértő kirendelésének feltételei túl általánosak és nem elég egyértelműek, és a szabályozásban használt egyes fogalmak pontosítása szükséges. Részletesen ki kellene dolgozni az eseti szakértők alkalmasságának követelményeit, valamint azok értékelésének kritériumait. Enélkül az eseti szakértők bevonása a jogi eljárásokba véleményem szerint kockázatos, és hosszú távon komoly problémákat okozhat az igazságszolgáltatás, és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom számára.

IV. Összegzés

A Szaktv. 2024-es módosításai az igazságügyi szakértővé válást megkönnyítendő eltörlik a szakértőjelölti időt, ugyanakkor az eseti szakértő intézményét a kivételes, speciális helyzetekből mindennapos alkalmazási lehetőséggé teszik. Véleményem szerint ez a szabályozási forma továbbra sem képes megfelelően kezelni a szakértői kompetencia komplexitását, és nem biztosítja, hogy a szakértelem megfelelő képzettséggel, gyakorlattal és tényleges jártassággal párosuljon, továbbá hogy a szakértők hitelt érdemlő és megbízható szakvéleményeket terjesszenek elő, minden szükséges követelmény betartásával.

Meglátásom szerint az új szabályozási irány több szempontból is aggályos, különösen a szakértelem minőségének és a

- 63/64 -

rendszer átláthatóságának megőrzése érdekében. Kétséges továbbá, hogy ez a szabályozás mennyire felel meg a 2024. évi LI. törvény indokolásában megfogalmazott célnak, amely szerint a módosítás célja az igazságügyi szakértői névjegyzékbe vétel vonzóbbá tétele egyre több szakember számára. Nem kizárható ugyanis egy olyan forgatókönyv, hogy a már a bejegyzett igazságügyi szakértők számára is vonzóbb lehetőségként jelenik meg az eseti szakértőkénti kirendelés, mivel az kevésbé formalizált, mentes az adminisztratív terhektől és szankciótól (statisztikai adatszolgáltatás, kamarai tagság, fegyelmi felelősség), másrészt korlátok nélküli "válogatási lehetőséget" tesz lehetővé a kirendelések között, míg az igazságügyi szakértő a kirendelést csak jogszabályban meghatározott, alapos okkal utasíthatja vissza. Megjegyzendő, hogy bár az eseti szakértőknek minden esetben kell ún. "alávetési nyilatkozatot" tenni, azaz vállalniuk kell, hogy az igazságügyi szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeket magukra nézve kötelezőnek ismerik el,[51] ugyanakkor könnyen belátható, hogy az ezek megszegéséért kiszabható szankció az eseti szakértő esetében valódi visszatartó erőt nem jelent. Más a helyzet a hamis tanúzás bűncselekményével, amelynek a tettese eseti szakértő is lehet.[52] Az eseti szakértő kompetenciájának esetleges hiányosságai miatt reális a kockázata annak, hogy e bűncselekmény - különösen gondatlan formában - bekövetkezik.

A legújabb törvénymódosítás célja deklaráltan az igazságügyi szakértői pálya vonzóvá tétele volt. Ezzel szemben azonban a változtatások a gyorsított szakértői kinevezési folyamatokra és az eseti szakértők egyszerűbb bevonási lehetőségére helyezték a hangsúlyt, ami a szakmai minőség rovására mehet. A szabályozás új iránya hosszú távon tovább ronthatja a szakértői működésbe vetett bizalmat, mivel a minőségi kritériumok még inkább háttérbe szorulnak a szakértői létszám növelése érdekében.

Megjegyzendő az is, hogy az Szaktv. és a szakértői tevékenységgel összefüggő jogszabály-módosítások kiváló alkalmat teremtettek volna arra, hogy olyan, a szakértői kompetencia biztosítása szempontjából releváns kérdéseket rendezzen a jogalkotó, amelyek egyúttal minőségi javulást hozhattak volna az igazságügyi szakértői intézményrendszerbe. Ilyen például az Szaktv.-nek az igazságügyi szakértő munkájának értékelésére vonatkozó, a végrehajtási rendelet hiánya miatt egyáltalán nem működő rendszere;[53] indokolt lett volna felülvizsgálni a névjegyzéket vezető hatóság azon jogait és kötelezettségeit, amelyeket hatósági ellenőrzés keretében, illetve a kirendelő bejelentése alapján gyakorolhat, tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozás a jogbiztonság elvével ellentétesnek mutatkozik (pl. a szakértő jogorvoslati lehetőségének hiánya, a szakvélemény hiányosságára, homályosságára stb. vonatkozó névjegyzékbe történő bejegyzés időbeli korlátjának hiánya stb.); továbbra is sürgető lenne rendezni a szaktanácsadók igénybevételének jogi lehetőségeit, a szaktanácsadók függetlenségének és pártatlanságának feltételeit, a szaktanácsadók szakmai felkészültségének ellenőrzését biztosító szabályokat és a felelősségük rendszerét; mind a büntetőeljárásban, mind a polgári perek tekintetében megfontolást igényelt volna a magánszakértő igénybevételére vonatkozó szabályok reformja, különös tekintettel például a szakértői véleményen alapuló perújítás lehetőségeinek korlátjára, a magánszakértők egyes, ügyismeretre vonatkozó korlátozott jogosultságaira. Rendeleti szinten is lenne tennivaló: elodázhatatlan lenne a kötelező szakértői továbbképzési követelményekre vonatkozó miniszteri rendelet megalkotása, és az évtizedes kritikákra is figyelemmel szükséges lenne a 9/2006. (II. 27.) IM rendelet megalapozott módosítása és a szakértői névjegyzék tartalmi átalakítása annak érdekében, hogy biztosított legyen, hogy az adott szakkérdésre a kirendelő valóban kompetens szakértőt rendeljen ki. ■

JEGYZETEK

[1] A módosítások 2025. január 1-jén lépnek hatályba.

[2] A rendelkezés az alábbi ágazati szakértőket fedi le: tűzvédelmi, munkabiztonsági, agrárgazdasági és agrárvidék-fejlesztési, közlekedési, ipari, környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi és tájvédelmi, építésügyi műszaki, településrendezési és műemléki ágazat.

[3] Indokolás az egyes törvényeknek az igazságügyi szakértőkkel és a szakértői bizonyítással összefüggő módosításáról szóló 2024. évi LI. törvényhez, [1] pont.

[4] Rychen, D. S. - Salganik, L. H. (eds.). (2003): Key competencies for a successful life and a well-functioning society. Hogrefe & Huber.

[5] Nagy József (2001): A személyiség alaprendszere: a célorientált pedagógia elégtelensége, a kritériumorientált pedagógia lehetősége. Iskolakultúra, 2001/9, 22-38.

[6] Farkas József (2009). A Nemzeti Képesítési Keretrendszerek fejlődése Európában. In Kompetencia, tanulási eredmények, képesítési keretrendszerek: Támpontok az Európai Uniós képzési politika új fogalmainak és törekvéseinek megértéséhez a nemzetközi szakirodalom alapján (108). Tempus Közalapítvány, Budapest.

[7] Kovács Gábor (2016): Szakkonzultáns és társszakértő szerepe az orvosszakértői bizonyításban. Magyar Jog, 2016/11, 659-668.; Kovács Gábor (2016): Szakkonzultánsok és társszakértők. Szakértői bizonyítás tévúton. Med. et Jur., 2016/1, 655-670.; Kovács, Gábor - Pádár, Zsolt (2015): Misinterpretation of Sample Contamination in a Hungarian Casework. Forensic Science International: Genetics Supplement Series, 2015/1, 425-427.; Kovács Gábor (2008): Igazságügyi szakértők szerepe a büntetőeljárásban. In Benisné Győrffy Ilona (szerk.): Huszonhetedik Jogász Vándorgyűlés, Pécs, 92-101.

[8] Angyal Pál (1915): A magyar büntetőeljárásjog tankönyve. Budapest, Athenaeum. 338.

[9] Székely, János (1967): Szakértők az igazságszolgáltatásban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 29

[10] Uo.

[11] Kereszty Béla: A szakértői bizonyítás valós szerepe a közlekedési bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban. In: Nagy Ferenc (szerk.): Ad futuram memoriam. Tanulmányok Cséka Ervin 85. születésnapja tiszteletére. Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2007. 110.

[12] Erdei, Árpád (1987): Tény és jog a szakvéleményben. Budapest, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó.36

[13] Filep László (2020): Igazságügyi szakértői névjegyzék, kompetenciák 48-49. In: In: Szakály Zsuzsa (szerk.) Szakkérdésekről szakértőknek - Igazságügyi szakértőkre vonatkozó jogi kérdések tudományos és gyakorlati megközelítésből. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.

[14] Nogel Mónika (2020): A szakértői bizonyítás aktuális kérdései. HVG-ORAC, Budapest; Nogel Mónika (2019a): A szakértői bizonyítással szemben támasztott követelmények szigorodása az Amerikai Egyesült Államokban. Jog - Állam - Politika, 2019/3, 11-20.; Nogel, Mónika (2017c): Význam znaleckého posudku v trestnom konaní (Európsky prehľad). In Fryšták, Marek - Hrušáková, Milana - Valdhans, Jiří (szerk.): Acta Universitatis Brunensis: Dny Práva 2016 - Days of Law 2016 X. Meze a možnosti inspirace trestního řízení. Brno, Masaryk University, 150-164.; Nogel Mónika (2019): Az igazságügyi szakértői szakterületek tagolása és a szakértői kompetencia. Ügyészek Lapja, 2016/6, 13-22.

[15] Nogel Mónika (2022): A szakvélemény hiteltérdemlőségének jogalkalmazói értékelése In: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián (szerk.) Kriminalisztika., Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó 624 p.; Nogel Mónika (2020): i. m.

[16] Pádár Zsolt (2022): A szakértő és a gondolkodás - A forenzikus megismerés egyik lehetséges útja. Jog - Állam - Politika, 2022/3.

[17] Inman, Keith - Rudin, Norah (2000): Principles and Practice of Criminalistics: The Profession of Forensic Science.1st ed. CRC Press. idézi: Pádár Zsolt (2022): A szakértő és a gondolkodás - A forenzikus megismerés egyik lehetséges útja. Jog - Állam - Politika, 2022/3.

[18] Kovács Gábor (2022): A kognitív torzítás veszélyei a szakértői véleményalkotásban. Jog - Állam - Politika, 2022/03.; Kovács, Gábor - Nogel, Mónika (2017): Comparative Analisys of the Legal Regulation of Forensic Experts in EuropeForensic Science International 277, 81-82.; Kovács, Gábor - Nogel, Mónika (2017): Activity of Forensic Experts and Quality Assurance in Hungary. Forensic Science International, 277,. 257-258.

[19] Kovács Gábor (2020): Az ítéletalkotás csapdái. In: Madai Sándor - Pallagi Anikó - Polt Péter (szerk.): Sic itur ad astra : Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére, Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó (2020) 285-294.

[20] Vö. Kúria Kfv.38072/2017/11. számú precedensképes határozata.

[21] Szaktv. 2. § 10. pont: "kompetenciavétség: az a fegyelmi vétség, amelyet az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe bejegyzett szakterületén kívüli más, az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló miniszteri rendeletben meghatározott szakterületre tartozó eljárásával követ el".

[22] Végzettség: A végzettség egy formális oktatási eredmény, amelyet egy adott képzési program (például főiskolai/egyetemi diploma vagy szakirányú képzés) sikeres elvégzésével ér el a szakértő, és amelynek elvégzését hitelt érdemlően államilag elismert hivatalos dokumentummal tudja igazolni.

[23] Jártasság: a szükséges szakmai ismeretek és készségek megléte.

[24] Eseti szakértő esetében az eseti szakértő kirendelésére vonatkozó feltételeknek kell megfelelni. Erre vonatkozóan a tanulmány következő fejezetei részletesen kitérnek.

[25] E körben a több szakértő igénybevételére vonatkozó rendelkezések betartása, a 282/2007. (X. 26.) Korm. rendeletben rögzített kizárólagossági, elsődlegessségi stb. szabályok betartásának is relevanciája van.

[26] Szaktv. 3. § (1) bek. A rendelkezés kritikáját lásd: Nogel Mónika (2020): i. m. 36-38.

[27] Kúria Joggyakorlat-elemző Csoport (szerk.) (2014): (szerk.): Összefoglaló vélemény a szakértői bizonyításról. https://kuria-birosag.hu/hu/joggyak_csop/szakertoi-bizonyitas-birosagi-eljarasban-targykoru-joggyakorlat-elemzo-csoport.

[28] Wirth Béla - Ferencz Miklós: A szakértővé válás, a szakértői névjegyzék és a szakértői kompetencia egyes kérdései. In: Kúria Joggyakorlat-elemző Csoport: Összefoglaló vélemény A szakértői bizonyítás a bírósági eljárásban, 45.

[29] Vö. Szaktv. 5. § (1)-(4) bek.

[30] Az új szabályozás alapján a névjegyzékbe történő felvétel feltétele, hogy a kérelmező - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a képesítés megszerzésétől számított, legalább kétéves szakirányú szakmai gyakorlattal, vagy az adott szakterületen egyetemi doktori vagy tudományos fokozattal rendelkezzen. Az egyetemi doktori vagy tudományos fokozat kapcsán jelen tanulmány III.2. fejezetében található az elemzés.

[31] Preambulum, Az egyes törvényeknek az igazságügyi szakértőkkel és a szakértői bizonyítással összefüggő módosításáról szóló 2024. évi LI. törvény [5] pontja

[32] T/9782. számú törvényjavaslat indokolással - az igazságügyi szakértőkről

[33] A Nemzeti Szakértői és Kutató Központnál (NSZKK) állományban lévő szakértőjelöltek szakértő gyakornok megnevezés alatt kerülnek továbbfoglalkoztatásra. Itt érdemes megjegyezni, hogy az NSZKK állományában szakértőjelölti munkakörben dolgozók eddig sem minősültek automatikusan a Szaktv. szerinti szakértőjelöltnek, figyelemmel a törvény 58. § (2) bekezdésére, amely így szól(t): "A szakértőjelölt szakértőjelölti tevékenység folytatására a Kamara által vezetett szakértőjelölti névjegyzékbe történő felvétellel válik jogosulttá." A szakértőjelölti munkakör és Szaktv. szerinti jelöltség kapcsán a terminológiai egyezésből fakadó jogbizonytalanságot jelen tanulmány szerzője is számos alkalommal kritizálta. A szakértőjelölti rendszer eltörlésével viszont az NSZKK dolgozóinak munkakörét már okafogyottá vált átnevezni.

[34] Nogel Mónika: A szakértőjelöltekre vonatkozó szabályozás minőségbiztosítási szempontú vizsgálata. Belügyi Szemle, 65(9):105-114 DOI: 10.38146/BSZ.2017.9.7; Nogel Mónika (2016): A szakértőjelöltek státuszának minőségbiztosítási szempontú vizsgálata. Ügyészek Lapja, 2016/3-4, 15-22.

[35] Szaktv. 57. § (1) bek. (2024 december 31-ig hatályos állapot).

[36] Szaktv. 57. § (2) bek. (2024 december 31-ig hatályos állapot).

[37] A megállapítások az Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében 2022-ben az igazságügyi szakértőjelöltek körében végzett online kutatás eredményein alapulnak.

[38] Szaktv. 4.§ (4) bek., hatályos 2016. június15. és 2024. július 8. között.

[39] Szaktv. 4. § (5) bek.

[40] Szaktv. 4.§ (4) bek. b) pont, hatályos 2024. július 9-től.

[41] Szaktv. 4. § (4a) bek.

[42] Erre a Szaktv. 4. § (6) bekezdése ad lehetőséget.

[43] Vö. Szaktv. 13. §.

[44] Szaktv. 4. § (b) pont, hatályos 2024. július 9-től.

[45] A felsőoktatási intézmény azon, az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendeletben megjelölt szakterületen jogosult véleményt adni, amelyre vonatkozó képesítési feltételeket biztosító képzés a felsőoktatási intézményben folyamatban van vagy az Oktatási Hivatal által működtetett külön jogszabályban meghatározott honlapon meghirdetésre került.

[46] Szaktv. 4. § (4c)-(4d) bek., hatályos 2025 január 1-jétől

[47] Nftv. 106. § (2) bek. b) pont.

[48] Nftv. 106. § (2) bek. aa) alpont.

[49] Nftv. 16. § (4) bek.

[50] Wirth Béla - Ferencz Miklós: i. m. 45.

[51] Szaktv. 5 §.

[52] Kovács Gábor (2005): Az igazságügyi szakértő jogi felelőssége. In Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba - Mészáros Bence (szerk.): Orvosok és jogászok a büntető igazságszolgáltatásban. Dezső László emlékkönyv. Pécs, Pécsi Tudományegyetem ÁJK, 81-87.; Elek Balázs: A szakértő, mint a jogerő feltörésének az eszköze a büntetőeljárásban. Az orvosszakértő a büntetőeljárásban, 2012. 43-64.; Elek Balázs (2022): A büntetőügyekben eljáró szakértők felelősségének rendszere. Büntetőjogi Szemle, 2022/1. 49-57., 9.

[53] Nogel Mónika (2018): A hazai szakértői minőségbiztosítás rendszerének vázlata és annak jelentősége a büntetőeljárásban. Magyar Jog, 2018/3, 162-168.