A szakvélemény különleges helyet foglal el a bizonyítékok rendszerében. Legfontosabb tulajdonsága, hogy a különleges szakértelmet közvetíti az eljárásba.[2] Tremmel Flórián a szakvéleményt egyenesen quasi fekete dobozként definiálja.[3]
Az új szakértői törvény[4] (a továbbiakban: Szaktv.) megalkotása előtt a szakértői minőségbiztosítás hiányát a jogalkotó és jogalkalmazó egyaránt bírálta. Maguk a szakértők is egyetértettek abban, hogy szakmai megbecsülésük növelése, a szakértői tevékenységbe vetett bizalom fokozása érdekében szükséges olyan szabályok megalkotása, melyek a szakértői munka megbízhatóságát növelik.
Azt azonban, hogy mit kell szakértői minőségbiztosítás alatt érteni, illetve hogyan kell azt megvalósítani, sem a jogalkotó, sem a szakértők, sem pedig a jogalkalmazó nem definiálta egyértelműen, csupán addig jutottak el, hogy bizonyos minőségbiztosítási szempontból (is) jelentős kérdésekre hívták fel a figyelmet.
A Kúria Joggyakorlatelemző Csoportja 2014-ben készítette el összefoglaló jelentését a szakértői bizonyításról.[5] A szerzők a dokumentumban több tekintetben kitérnek a szakértői minőségbiztosításra is. Wirth Béla tanulmányában felteszi a kérdést, hogy az igazságügyi szakértővé váláshoz önmagában elegendő-e a jogszabályokban meghatározott szaktudás és szakmai ismeretek objektív tényének a formai megléte, vagy már a szakértői névjegyzékbe történő felvételkor szükséges lenne a szaktudás minőségének igazolására szolgáló, a szaktudás tartalmi vizsgálatát is magában foglaló követelményeknek (pl. szakirodalmi publikációk, másoddiploma, tudományos fokozat megléte stb.) való megfelelés, továbbá a későbbi működés során a szakterülethez igazodó, elsősorban az egyéni minőségbiztosítási követelmények bevezetése.[6] Kifejti azt is, hogy a minőségbiztosítási követelmények bevezetése - többek között - a módszertani levelekre vonatkozó szabályozás tartalmi újragondolásával képzelhető el, természetesen figyelembe véve a szakértő függetlenségének törvényi követelményét is.[7]
Pótorné Nagy Zsuzsanna tanulmányában leszögezi, hogy a szakértők szakmai tevékenységének mikéntje az e tevékenység végzésére jogosult intézményekben, az alkalmazotti rendszer követelményi rendszere okán kontrollált, de a szakértők nagy része, a névjegyzékben szereplő "többiek" esetén nem. A tevékenységi adatok paraméterei vonatkozásában adatgyűjtés sincs. A szakértő mentorral történő együttdolgozás, a szakértőjelölti tényleges munkavégzés valóságtartalma kételyes. A szakmai működés alapjainak lerakása és további fejlesztése terén hiányoznak a szakértő-kirendelő közötti szakmai fórumok, a kötetlen szakmai beszélgetések, viták, konzultációk.[8]
Láng László véleménye szerint indokolt lehetne az igazságügyi szakértők, szakértői intézmények egyéni minőségbiztosításának bevezetése, különösen pergazdaságossági okokból, ugyanis a szakvélemény többszöri kiegészítése, illetőleg a hiányosságok más szakértő kirendelése útján történő kiküszöbölése a büntetőeljárások indokolatlan elhúzódásával, illetőleg költségtöbblettel is jár. [9]
Molnár Ambrus összefoglalójában[10] - meglátásom szerint tévesen - abból szűr le következtetést a minőségbiztosítás hiányára, hogy az általa vizsgált polgári perek hány %-ában "használta fel", illetve "nem vette figyelembe" a bíróság a szakvéleményt. Problémásnak ítélem meg ugyanis a vizsgálat reprezentativitását és a használt fogalmak (felhasználás, figyelembevétel) definiáltságának hiányát is. Meggyőződésem szerint abból, hogy a bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése körében úgy dönt, hogy egy adott szakvéleményre alapítja ítéletét vagy sem, nem vonható le következtetés a szakvélemény megfelelőségéről (pl. a későbbiekben felmerülő összeférhetetlenség miatt nem vehető figyelembe a szakvélemény stb.). Ek-
- 162/163 -
ként, a szakvélemény minőségének vizsgálatakor annak "felhasználását" vagy a "felhasználás elmaradását" nem lehet sem a szakértő javára, sem terhére értékelni, mivel az nem mond semmit a szakvélemény megfelelőségéről.
Agárdi Tamás hozzáteszi, hogy az amúgyis szükséges szakértői képzés - és az újonnan belépő minőségbiztosítás - kerüljön a MISZK[11]-hez, annak terheivel és hozamával együtt, ez megfelelő menedzselés és jogszabályi támogatottság mellett bevételt képezhet a kamara számára.[12]
Németh Gabriella a szakértői minőségbiztosítással összefüggésben így fogalmaz: "A jól és gyorsan működő bírósági vagy hatósági eljárások szereplőire vonatkozó, megfelelően kidolgozott és alkalmazott kiválasztási, képzési, továbbképzési és vizsgaszabályok, az engedélymegvonási, kompetencia- és összeférhetetlenségi szabályok is megoldást jelenthetnek ahhoz, hogy a kompetens és magas minőségben dolgozók jól teljesítsenek egy adott igazságügyi eljárásban. Ugyanakkor a ritkán, inkompetensen vagy szakmai hibákkal, késedelmesen közreműködők - akik valójában késleltethetik az eljárást vagy ronthatják annak eredményét - inkább kerüljenek törlésre egy kiválasztási nyilvántartásból (például névjegyzék)".[13]
Az új szakértői törvény nem határozza meg a minőségbiztosítás fogalmát, de számos - szűk értelemben vett - minőségügyi rendelkezést tartalmaz, a szakértővé válás folyamatától a szakértők értékelésén/minősítésén át a minőségbiztosítási bizottság munkájáig.
Meggyőződésem szerint a minőségbiztosítási törekvések teljesítésének elsődleges kritériuma a pontos célkitűzés: milyen, szakterületektől független, illetve szakterületfüggő, általános és különös tulajdonságokkal rendelkező szakértői tevékenység végzését és milyen kritériumoknak megfelelő szakvélemények megszületését kell a rendszernek garantálnia? Leegyszerűsítve: Hogyan értelmezhető a biztosítani kívánt minőség a szakértői tevékenység és annak végterméke, azaz a szakvélemény vonatkozásában? Ezt követően kerülhet sor, immár szakterületenként a kompetens szakterületi képviselők bevonásával a speciális minőségügyi követelményrendszer kiépítésére.
Általánosságban a "minőség" meghatározása kifejezetten nehéz feladat, hiszen tartalma koronként, társadalmanként, kultúránként változik. Ennek bizonyítéka a definíciók sokasága:
"A minőség a termék vagy szolgáltatás azon jellemzőinek összessége, amelyek lehetővé teszik, hogy megfeleljen a kimondott vagy kimondatlan igényeknek." (Sigmund Freud)
"A minőség az igényeknek való megfelelést és nem az eleganciát jelenti." (Philip B. Crosby)
"A minőség a szabványnak, a felhasználásnak valamint a kimondott és rejtett felhasználói igényeknek történő megfelelés." (Hans Dieter Seghezzi)
"A minőség a folyamat, a termék (tevékenységek vagy folyamatok eredménye) vagy szervezet azon jellemzőinek összessége, amelyek befolyásolják képességét, hogy meghatározott és elvárt igényeket kielégítsen." (MSZ EN ISO 8402:1996 szabvány - a minőségirányítás nemzetközi fogalomtára)
"A minőség annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzők egy csoportja a követelményeket." (MSZ EN ISO 9000:2005 Minőségirányítási rendszerek. Alapok és szótár)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
