A helyi adók szerepe a helyi önkormányzatok bevételi struktúráját és autonómiáját tekintve megkérdőjelezhetetlen. A tanulmány a magyarországi helyi adórendszer egyik kulcselemére, az iparűzési adóra koncentrál, elemezve az adó alapját érintő kúriai gyakorlat legfontosabb vonatkozásait. A helyi iparűzési adó amellett, hogy a legnagyobb arányt képviseli egyes önkormányzatok helyi adóbevételei között, az utóbbi három évben - különösen a Covid-19 járvány és az orosz-ukrán háború következtében kialakult válság hatására - számos átmeneti vagy véglegesnek tűnő változáson ment keresztül. Igaz, hogy a tanulmány fókuszpontjában az iparűzési adó alapja bírósági gyakorlatának elemzése áll - hiszen számos vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy milyen esetekben csökkenthető -, azonban a jelenlegi helyzet komplex megvilágítása érdekében a 2020-tól bekövetkező fontos, ezen adónemet érintő változások is kiemelésre kerülnek.
The role of local taxes in the revenue structure and autonomy of local governments is unquestionable. The paper focuses on the local business tax, a key element of the local tax system in Hungary, analysing the most important aspects of the curial practice affecting the tax base. In addition to representing the largest share of local tax revenues for some municipalities, the local business tax has undergone a number of temporary or seemingly permanent changes over the last three years, particularly in response to the Covid-19 epidemic and the crisis caused by the Russian-Ukrainian war. While it is true that the focus of the study is on the business tax base, as there has been much debate about when it can be reduced, important changes affecting this tax from 2020 onwards are also highlighted in order to shed a complex light on the current situation.
A helyi adók jellemzője, hogy a szabályokat meghatározó törvényből konkrét adókötelezettség nem keletkezik, az csupán a törvény felhatalmazása alapján született önkormányzati rendelet következménye. A helyi adók szerepe a helyi önkormányzatok bevételi struktúráját és autonómiáját tekintve megkérdőjelezhetetlen, és mivel ezek közül legnagyobb jelentőséggel az iparűzési adó (továbbiakban: hipa) bír, ezért szükséges megvilágítani az utóbbi időben ezen adónemet érintő változásokat.[1]
Az adó megfizetésére vonatkozó adókötelezettséget a települési önkormányzat illetékességi területén végzett iparűzési tevékenység keletkezteti, az adó alanya a vállalkozó, és az adó alapja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (továbbiakban: Htv.) meghatározott nettó árbevétel, amely csökkenthető a törvényben meghatározott tételekkel. A hipából származó bevételt az önkormányzatoknak a Htv. 36/A. § -a értelmében főként a szociális ellátások és a helyi közösségi közlekedési feladatok finanszírozására kell felhasználni.
Az adó mértéke a Htv. 40. §-a alapján a 2000-es évek óta maximum az adóalap 2%-a lehet. Ebben átmeneti változás 2021-ben történt, amikor a kormány veszélyhelyzetben hozott kormányrendelete előírta, hogy az iparűzési adó mértéke maximum az adóalap 1%-a lehet,[2] amelyet utóbb 2022-re is meghosszabbítottak.[3] E döntés kimondott oka, hogy a Covid-19 járvány okozta negatív gazdasági hatásokat mérsékeljék, azonban a rendelkezés előtt is ritka volt, hogy egy önkormányzat 1%-os mértéknél magasabbat írjon elő, így az intézkedés inkább szimbolikus volt.
A Covid-19 járvány nemcsak gazdasági, társadalmi, de alkotmányos változásokat is hozott. A koronavírus járvány Magyarországon 2020 márciusában jelent meg, amely hatására (a tanulmány lezárásának időpontjáig folyamatosan meghosszabbított) veszélyhelyzeti állapot került kihirdetésre a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel.[4] Ennek egyik következménye, hogy a Kormány rendeletben szabályozhat olyan kérdéseket, amelyeket korábban az Országgyűlés csak törvényben tehetett meg. A veszélyhelyzettel összefüggésben a kormány a 135/2020. (IV. 17.) Kormányrendelet alapján különleges gazdasági övezetet hozott létre. Ilyen övezetté nyilváníthatják rendeletben azt a helyszínt és annak közvetlen környezetét, amely a kormány által nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánított, legalább 100 milliárd forint teljes költségigényű, a megye területének jelentős részére kiható gazdasági jelentőségű és munkahelyek tömeges elvesztésének elkerülését, új beruházás vagy bővítés megvalósítását szolgája. Annak a megyei önkormányzatnak a közgyűlése, amely megszerzi a különleges gazdasági övezetté nyilvánított területen lévő javakat, jogosult lesz arra, hogy rendeletével a területen helyi adókat vezessen be, érintve a legtöbb bevételt jelentő iparűzési adót is.[5] Adókivetés szempontjából a helyi
- 917/918 -
önkormányzatokat az iparűzési adó szempontjából éri a leghátrányosabban a döntés, hiszen az iparűzési adót a különleges gazdasági övezet területén fekvő vállalkozásnak a vármegyei önkormányzat számára kell fizetnie, a fekvés szerinti helyi önkormányzat felé megszűnik e kötelezettsége. Így a fekvés szerinti önkormányzatok jelentős bevételtől esnek el, hiszen esetenként ez az adó jelentette a legnagyobb bevételi forrást számukra.
A fentebb említett két változás az önkormányzatok iparűzési adóból származó bevételük, így autonómiájuk csökkenését hozta magával. Ez a rendelkezés a magas összegű helyi iparűzési adóbevétellel rendelkező önkormányzatok esetében a bevételeik 60%-át is jelentheti.[6]
Az iparűzési adó szabályozásával kapcsolatban megállapítható, hogy a kormányzatok nem tudták megfelelően stabilizálni az erős vállalkozói oldal miatt. Így az évek során számos változás történt, az adóalapot is - a vállalkozói oldal javára - többször módosították, miközben az azt csökkentő tételek köre végig széles maradt.[7] A gyakorlatban a maximum 2%-os adómértékből körülbelül 0,4% realizálódik.[8]
A tanulmány azt kívánja igazolni, hogy az utóbbi években az iparűzési adó szabályozása a legtöbb szempontból egyértelművé vált a vállalkozók és önkormányzatok számára, azonban a gyakorlatban - az adóalapot csökkentő tételek széles köre ellenére -, még mindig merülnek fel vitás kérdések, ezek leginkább az adóalapot és az azt csökkentő tételeket érintik. Ennek oka, hogy a helyi önkormányzat a minél nagyobb adóbevételben, míg a vállalkozók annak minimalizálásában érdekeltek. Jelen tanulmány célja az adóalapot és az azt csökkentő tételek kúriai közigazgatási ügyszakban, felülvizsgálati ügyekben hozott gyakorlatának (Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatainak) bemutatása, főként a 2020 és 2023 közötti időszakra fókuszálva.
Elemezve a Kúria iparűzési adóval kapcsolatos gyakorlatát az látszik, hogy majdnem teljes egészében az adóalap csökkentő tételekkel kapcsolatos vitás kérdések kerülnek a legfőbb bírói szerv elé. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény tartalmazza a hipa-ra vonatkozó keretszabályokat, amely 39. § (1) bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység utáni adó alapja a nettó árbevétel csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével. Fontos azonban az adóalapot csökkentő tételeknél a Htv. értelemző rendelkezéseit is figyelembe venni, mert ahogy a Kúria egy 2018. évi döntésében nyomatékosította, a nettó árbevétellel szemben adóalap csökkentőként csak a Htv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott olyan költségek számolhatók el, amelyek megfelelnek az értelmező rendelkezéseknek is.[9]
A nettó árbevétel itt nem a számvitelről szóló törvény szerinti fogalmat jelenti, hanem az ott meghatározott árbevételt csökkenteni kell a Htv. 52. § 22. pontjában meghatározott elemekkel. Így többek között nem számítanak az adó alapjába a nonprofit tevékenység költségeinek ellentételezésére szolgáló, visszafizetési kötelezettség nélküli támogatások sem.[10] Ebből is látszik, hogy egyrészt, mivel nem a jövedelem adózik, így a veszteséges vállalkozásoknak is ugyanúgy fizetniük kell, másrészt egyes vállalkozásoknál kvázi forgalmi adóként működik, hiszen például a kereskedelmi tevékenységet folytatók nettó árbevétel csökkentésének lehetőségével csekély mértékben élhetnek.[11]
Gazdaságpolitikai szempontból az okoz problémát, hogy az adóalap a hozzáadott érték (pl. nyereség, amortizáció, bér és élőmunka közterhek), így annak nagyságától függ egy vállalkozás adóterhe, azaz a leghatékonyabb cégeket terheli a legjobban, gyakran meghaladva a társasági adó (tao) jelentőségét.[12] Azonban míg a tao versenysemleges - minden szektort érint -, addig a hipa egyes iparágakat és tevékenységeket jobban terhel, torzítva a versenyt a vállalkozások között. Hátrányos továbbá, hogy az adóalapból a foglalkoztatás-, illetve a finanszírozás kamat költségei nem vonhatóak le, míg az amortizáció az adóalap részét képezi, amely hátrányosan hat a foglalkoztatásra és a beruházásokra, jutalmazva az alacsony hozzáadott értéket és alacsony költségen való foglalkoztatást.[13]
A Htv. többször a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) fogalmait veszi át, azonban a két jogszabály viszonyában a Kúria rögzíti, hogy a hipa önálló adónem, az adó alapjának meghatározása más törvényektől független, önállóan szabályozott terület. Így annak ellenére, hogy a Htv. számviteli fogalmakat alkalmaz, ezek csak annyiban vehetőek figyelembe, amennyiben a Htv. nem tartalmaz önálló fogalom meghatározásokat.[14]
- 918/919 -
A következőkben a helyi iparűzési adó alapját csökkentő tételeket[15] vizsgálom a Kúria bírósági gyakorlatán keresztül a 2013. évet követő időszakban. Ahogy Kecső Gábor megállapította, a csökkentő tételek a 2010-es évek elejére megszilárdultak a jogszabályban,[16] hiszen a nettó árbevétel azóta öt tétellel redukálható: az eladott áruk beszerzési értéke; a közvetített szolgáltatások értéke; az alvállalkozói teljesítések értéke; az anyagköltség; az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költsége.[17] Így itt nem kell számításba venni az igénybe vett, a nem közvetített szolgáltatásokat, a tárgyi eszközöket és immateriális javak értékcsökkenését, a munkabért és annak közterheit. Az alábbiakban az első négy csökkentő tétellel kapcsolatban mutatok be és elemzek kúriai döntéseket. A kutatáshoz kapcsolódó költségelszámolás nem szerepel egyik kúriai határozatban sem a 2013-tól 2023-ig vizsgált időszakban.
Az eladott áruk beszerzési értéke (a továbbiakban: ELÁBÉ), mint csökkentő tétellel kapcsolatos vitás kérdések ritkán kerülnek a Kúria elé. Ez nem azt jelenti ez a kategória nem fontos, hanem azt, hogy kevésbé problémás terület és világos mind az adóhatóság, mind az adóalanyok számára.
2013 óta nem is fordult elő a Kúria előtt olyan ügy, amely kifejezetten az eladott áruk beszerzési értékét tette volna vitássá.
Az ELÁBÉ fogalmát - a Htv. meghatározása hiányában - az Sztv. adja meg, amely szerint[18] a változatlan formában eladott anyagok, áruk bekerülési értékét foglalja magában. Ezen utóbbi pedig az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege.[19] Így nem tartozik ide az új autók dekonzerválási díja és ez elektronikus forgalomba helyezés költsége, hiszen azok nem az eladott áruk beszerzésével, hanem a forgalomba helyezésével függenek össze. Nincs jelentősége a gépjárművet bevonó gyári védőréteg eltávolításának (mivel erre a gépjármű értékesítése során merül fel igény) és annak sem, hogy ez a művelet a raktárba való beszállítás előtt, vagy azt követően történik.[20]
A közvetített szolgáltatás kategóriájával kapcsolatban merül fel a legtöbb vitás kérdés a Kúria előtt. A kiindulópont itt is az, hogy e tétellel a helyi iparűzési adó alapja csak akkor csökkenthető, ha fennállnak a Htv. 52. § 40. pontja szerinti törvényi feltételek.[21] Így tehát közvetített szolgáltatásra alapított adóalap csökkentésnél több konjunktív feltételnek kell teljesülnie: az adóalanynak az alvállalkozóval és megrendelővel írásban megkötött szerződése, amelynek utalnia kell a szolgáltatás-közvetítés lehetőségére is, valamint a közvetítés tényét tartalmazó számla kibocsátása, és az, hogy az érintett szolgáltatás változatlan formában kerüljön továbbértékesítésre. Viszont az nem tartozik a követelmények közé, hogy az adóalany a közvetített szolgáltatás mellett saját szolgáltatást is számlázzon.[22] A Kúria egyik, 2016. évi döntésének középpontjában is a közvetített szolgáltatás meglétének vizsgálata állt. Az ügy felperese többek között ügynökök és a leendő partnerek közvetítésére, "ügyletszerzésre", tájékoztatásra, ügyfelek teljes körű gépjármű biztosításainak kezelésére szerződött. A megállapodás szerint amennyiben a megbízó és szerződő fél között szerződés jön létre, a felperes 15% jutalékra jogosult, amelyet tovább utal egy, a folyamatban részt vevő cég részére. A Kúria szerint ez a jutalék nem ezen utóbbi cég által beszerzett és a felperes részére változatlanul tovább közvetített valamely szolgáltatás ellenértéke volt, így ilyen szolgáltatás hiányában nem került sor a Htv. 52. § 40. pontjában meghatározott közvetített szolgáltatásra, azaz nem lehetséges a nettó árbevételnek a közvetített szolgáltatás értékével való csökkentése.[23] Ezen gyakorlatához tartva magát a Kúria egy 2018. évi döntésében azt is kifejtette, hogy amennyiben a közvetített szolgáltatásokra, illetve alvállalkozói teljesítésre vonatkozó Htv.-beli feltételek nem teljesülnek, a szolgáltatások értéke költségként kizárólag az igénybe vett szolgáltatások (anyagjellegű ráfordítások)[24] között számolható el.[25] Továbbá a Kúria nem fogadta el azt a felperesi érvelést sem, amely szerint a szállítmányozási szerződés a törvény erejénél fogva maga után vonja közvetített szolgáltatások tényét, mivel az nem létezik közvetített szolgáltatás nélkül. A bíróság szerint e szerződés a megbízási jellegű szerződéseknek, pontosabban a bizományosi szerződés nevesített típusa, amely az ügyviteli jogviszonyok közé tartozik.[26]
Kérdésként merülhet fel, hogy a közvetített szolgáltatás jelleget a számlán is fel kell-e tüntetni, hiszen az iparűzési adó forgalmi adó jegyeket is hordoz és az általános forgalmi adóról szóló törvény nem tartalmaz rendelkezést ilyen szolgáltatás számlán történő feltüntetésére. Azonban az ilyen jellemzők ellenére nem az áfatörvényt, hanem a Htv. rendelkezése hiányában
- 919/920 -
az Sztv.-t kell alkalmazni. Ezen utóbbi szerint[27] a szerződésből ki kell tűnnie a közvetítés lehetőségének, a számlából pedig annak tényének, tehát - az áfa törvény megengedő rendelkezése ellenére - azt kötelező feltüntetni.[28] A megítélésben a számlázás sorrendjének, időrendiségének is kiemelkedő szerepe van. A Kúria egy 2016. évi döntésében hangsúlyozta, hogy a felperesi számlázás módjának kiemelt jelentősége van, mivel számít, hogy előbb a biztosító felé számlázza ki a teljesítését, amelyben szerepelteti az ügynökök által nyújtott szolgáltatást, majd ezt követően kerül sor a lánc végén szereplő ügynöki számlázásra. Ennek hiányában a közvetített szolgáltatások, mint adóalap csökkentő tétel igénybevételéhez szükséges harmadik feltétel - a változatlan formában továbbértékesítés - kétségbe vonható. Tehát nem a valóságban ténylegesen végbement gazdasági események alapján kellene megítélni a feltételek teljesülését, hanem a számla alapján, amely a gazdasági esemény megtörténte igazolásának alapbizonylata. A számlázás időbeli eltolódása, sorrendiségének felcserélése esetén a kimenő és bejövő számlák összerendezhetősége, egymásnak való megfeleltetése eleve kizárt lenne.[29]
A szolgáltatás tényleges megvalósulása is követelmény az adóalap csökkentés lehetőségének kihasználásához. A tevékenység a Htv. 52. § 40. pontjának megfelelően csak akkor minősül közvetített szolgáltatásnak, ha az adóalany az általa vásárolt szolgáltatást a saját szolgáltatása mellett értékesíti változatlan formában. A biztosításközvetítői szerződés nem vállalkozási szerződés (nem eredménykötelem), így a jutalék, mint teljesítménybér nem egy szolgáltatás, amit változatlan formában lehetne közvetíteni.[30] A közvetített szolgáltatás fogalmát tágan kell értelmezni, azt kell vizsgálni, hogy történt-e tényleges továbbértékesítés, tehát nem szűkíthető le arra, hogy csak formális tovább számlázás esetén ismerjük el.[31] Fontos továbbá az is, hogy a költség az eladott áruk beszerzéséhez kapcsolódjon.[32]
A legjelentősebb közvetített szolgáltatáshoz kapcsolódó vitás kérdés a nyomdai tevékenységet[33] és az őrző-védő szolgáltatást[34] érintette. Nyomdai tevékenység esetén az vált vitássá, hogy a nyomdáknál a termékek költsége a hipa adóalapját anyagköltségként csökkenti vagy igénybe vett szolgáltatásként nem lehet figyelembe venni. A Kúria gyakorlata következetesen az utóbbi között tartja számon.[35] Az őrző-védő szolgáltatás minősítése esetén a bíróság megállapította, hogy esetenként kell vizsgálódni, mivel a területen a megbízási szerződés a gyakori, azonban azok vállalkozási elemeket is tartalmaznak, így a hipa alapjának csökkentése szempontjából nem zárhatóak ki.
Az alvállalkozói teljesítések értékét el kell különíteni a közvetített szolgáltatások fogalmától. Ezen utóbbi értékével akkor csökkenthető az adóalap, ha a megrendelővel kötött szerződésből kitűnik a közvetítés lehetősége, a számlából annak ténye és megvalósulnak a törvényben meghatározott konjunktív feltételek. Az alvállalkozói teljesítéssel pedig akkor lehet redukálni az adóalapot, ha az alvállalkozó által végzett munkát az adóalany saját teljesítményéhez veszi igénybe, annak értéke beépül a teljesítményébe, így nem merülhet fel a változatlan formában való igénybevétel. Az alvállalkozói teljesítést nem kell a számla külön sorában feltüntetni, azonban az adóalanynak mind a megrendelőjével, mind az alvállalkozójával vállalkozási szerződéses kapcsolatban kell állnia.[36] Ez utóbbi alatt a Ptk. szabályait kell érteni.[37] Az adóalany csak az alvállalkozó megtörtént teljesítésének értékével csökkentheti az iparűzési adó alapját.[38]
Az anyagköltséggel kapcsolatban kevés vitás kérdés érkezett a Kúria elé. Az egyik ilyen ügyben a Kúria megállapította, hogy az anyagjellegű ráfordítások közül csak az anyagköltség számolható el,[39] így például egy másik ügyben a feldolgozott állapotban vásárolt energiahordozó értékét nem tekintette elszámolhatónak.[40]
2021-ben a Kúriai döntésében vágóhíd üzemeltetéssel kapcsolatban vizsgálódott, ahol a felperes bevallásaiban a hipa alapját csökkentő anyagköltségként érvényesítette a felvásárolt élősertések fuvarozási költségeit a tenyésztőktől a vágóhídig. Ezzel a Kúria egyet tudott érteni, amennyiben ez a beszerzett konkrét anyaghoz (a sertésekhez) egyedileg - közvetlenül -hozzákapcsolható.[41]
Ebben a részben áttekintésre kerülnek azok az ügyek, amelyekben a Kúria 2020 és 2023 között hozott döntést. A huszonnégy esetet a Bírósági Határozatok Gyűjteményéből töltöttem le és elemeztem. Ezek közül hat megtagadás, tizenegy hatályában fenntartás és hét új eljárásra utasítás volt.
- 920/921 -
| Ügyszám | Eredmény |
| Kfv.I.35.183/2020/6. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.I.35.508/2020/6. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.I.35.201/2020/5. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.IV.37.085/2020/4. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.I.35.021/2020/5. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.V.35.290/2021/8. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.V.35.263/2021/7. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.V.35.283/2021/10. | Megsemmisítés, és új eljárásra utasítás |
| Kfv.I.35.602/2021/2. | Megtagadás |
| Kfv.V.35.334/2021/9. | Megsemmisítés, és új eljárásra utasítás |
| Kfv.V.35.289/2021/7. | Megtagadás |
| Kfv.VI.35.416/2022/6. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.I.35.131/2022/10 | Megsemmisítés, és új eljárásra utasítás |
| Kfv.V.35.489/2022/10. | Megsemmisítés, és új eljárásra utasítás |
| Kfv.VI.35.316/2022/8. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.V.35.415/2022/7. | Megsemmisítés, és új eljárásra utasítás |
| Kfv.V.35.489/2022/10. | Megsemmisítés, és új eljárásra utasítás |
| Kfv.V.35.408/2022/2. | Megtagadás |
| Kfv.V.37.545/2022/6. | Hatályában fenntartás |
| Kfv.VI.35.414/2022/6 | Hatályában fenntartás |
| Kfv.V.35.339/2022/2. | Megtagadás |
| Kfv.V.35.085/2023/11. | Megsemmisítés, és új eljárásra utasítás |
| Kfv.I.35.181/2023/3 | Megtagadás |
| Kfv.I.35.080/2023/3. | Megtagadás |
Forrás: saját szerkesztés
A számok alátámasztják az adóhatóságok és bíróságok kiforrott gyakorlatát, hiszen csupán az ügyek egynegyedében kellett az ügyet visszaküldeni korrigálásra. Az egyik ilyen esetben a fuvarozási költséget a felperes anyagköltségként számolta el, amit az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is megkérdőjelezett. Azonban a Kúria álláspontja szerint a fuvarköltséget mint igénybe vett szolgáltatást az anyag bekerülési értékénél figyelembe lehet venni, ha a beszerzett konkrét anyaghoz egyedileg hozzákapcsolható.[42] Továbbá 2023-ban a biztosításközvetítői szerződésről állapította meg, hogy annak megbízási jellege nem zárja ki, hogy adóalapcsökkentő tételként lehessen figyelembe venni a hipánál.[43]
Az új eljárásra utasításhoz tartozó esetek közül kiemelendő Göd esete.[44] A város területe különleges gazdasági övezet, amelynek hatása van az iparűzési adóból származó bevételekre is. A koronavírus-járványra tekintettel elrendelt veszélyhelyzettel összefüggésben a kormány a 135/2020. (IV. 17.) Kormányrendeletben határozott így, hiszen a kormány különleges gazdasági övezetté nyilváníthatja rendeletben azt a területet, amelyet korábban nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősített, legalább 100 milliárd forint teljes költségigényű, a megye területének jelentős részére kiható gazdasági jelentőségű és munkahelyek tömeges elvesztésének elkerülését, új beruházás vagy bővítés megvalósítását szolgája.[45]
A különleges gazdasági övezetek esetén a helyi adókat (így a hipát is) nem a helyi, hanem a vármegyei önkormányzat jogosult bevezetni és beszedni, illetve az abból származó bevétellel gazdálkodni. Továbbá a vármegyei önkormányzat szerzi meg az ilyen területen lévő forgalomképtelen, törzsvagyonba tartozó közterület, közpark, közút tulajdonjogát is annak terheivel, illetve kötelezettségeivel együtt, amennyiben e tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. 2022. évi döntésében abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Kúriának, hogy mi történik - az iparűzési adót illetően - abban az esetben, ha elmarad a bejegyzés, majd megállapította, hogy a hipa nem tulajdonjoghoz, hanem a tevékenység végzésének helyéhez kapcsolódik, így - az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés hiánya ellenére - a vármegyei önkormányzatot illeti meg ennek az adónak a bevezetési és beszedési joga.
A másik kiemelendő ügy az új eljárásra utasítások között Paks városához kapcsolódik.[46] A városban újabb atomerőmű létesítése történik, amelynek építéséért a Roszatom magyarországi vállalata felelős. Az utóbbi vállalatot iparűzési adónem vonatkozásában 2017-ben ellenőrizte a helyi adóhatóság, amely határozatában is kifejtett - majd a másodfokú adóhatóság által jóváhagyott - álláspontja szerint a vállalat részéről majdnem 15 milliárd forint anyagjellegű ráfordítás téves elszámolása történt. A határozat törvényességi felülvizsgálatát végző bíróság a tényállás feltáratlansága miatt új eljárásra utasította az elsőfokú adóhatóságot (az alvállalkozói szerződések vizsgálata volt szükséges), de a nettó árbevételre ki nem terjedő hatállyal. Emiatt a felperes a Kúriához fordult, mert a törvényszékhez került vita középpontjában az is állt, hogy a Htv. 52. § 22. e) pontja alapján az adóalaphoz (nettó árbevételhez) csak azokat a bevételeket lehet figyelembe venni, amelyek ténylegesen a felperes saját eszközeivel, munkavállalóival és forrásaival megvalósított tevékenységéhez kapcsolódnak, vagy az összes számlával alátámasztott bevételt. A felperes tehát felülvizsgálati kérelmében kizárólag a fióktelep nettó árbevételének kérdésében kérte a jogerős ítélet megváltoztatását akként, hogy ebben a körben is kerüljön sor az adóhatóság új eljárás lefolytatásra kötelezésére. A Kúria a törvényszéket új eljárásra utasította, ahol az elsőfokú bíróságnak a vállalat paksi fióktelepe nettó árbevételének kérdésében kell majd döntenie.
- 921/922 -
A helyi iparűzési adóval kapcsolatban leginkább annak alapját csökkentő tételeket érintő vitás kérdések kerülnek a Kúria elé. A tanulmány a legfőbb bírói fórum 2013. évet követő gyakorlatát vizsgája, különös tekintettel a 2020 és 2023 közötti időszakra. A feldolgozott döntésekből az látszik, hogy a bírói gyakorlat következetes, így a 2020-tól kezdve meghozott huszonnégy határozat kétharmadában vagy megtagadásra került a felülvizsgálat vagy a Kúria hatályában fenntartotta a közigazgatási bíróság határozatát. A tanulmány fókuszpontjában az iparűzési adó alapjának elemzése és az ezzel kapcsolatos bírósági gyakorlat feltárása áll, azonban a jelenlegi helyzet komplex megvilágítása érdekében 2020-tól bekövetkező fontos, ezen adónemet érintő változások is kiemelésre kerültek. A tanulmányban feltárt esetek elemzése után megállapítható, hogy a változások nem voltak jelentős hatással a bírósági döntésekre, azaz többségében nem olyan vitás kérdés került a Kúria elé (kivéve Göd mint különleges gazdasági övezettel kapcsolatos ügy), amely a jogszabályváltozásokhoz kapcsolódott.
[1] Bordás Péter: Kincs, ami nincs? Jogtudományi Közlöny, 2021/10, 469-478.
[2] Fellegi Miklós: Iparűzési adó: érvek-ellenérvek, Gazdaságtudományi Közlemények, 2012, 6. kötet, 1. szám, 39-47.
[3] Kecső Gábor-Tombor Csaba: A helyi adók szabályozása és joggyakorlata Magyarországon külföldi kitekintéssel - különös figyelemmel az iparűzési adóra és a helyi vagyonadók arányosságára, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatási Továbbképzési Intézet, 2020.
[4] Kecső Gábor: A helyi adók jellemzői és a működtetett helyi adók négy külföldi jogrendszerben, Acta Humana folyóirat, 2015/2, 41-80.
[5] László Csaba: Miért utálják annyira az iparűzési adót a vállalkozók? Comitatus, 2021/nyár-ősz, 83-87.
[6] Lovas Dóra: Különleges gazdasági övezetre hivatkozással változhat az önkormányzatok adókivetési joga, KÖZJAVAK - Az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport blogja, https://kozjavak.hu/kulonleges-gazdasagi-ovezetre-hivatkozassal-valtozhat-az-onkormanyzatok-adokivetesi-joga
[7] Mátyás Ferenc: Göd városán tesztelik a különleges gazdasági övezeteket, Adó online, 2020. április 20. https://ado.hu/ado/god-varosan-tesztelik-a-kulonleges-gazdasagi-ovezeteket/
[8] Rózsás Eszter: A helyi adókról szóló önkormányzati rendeletek felülvizsgálata a Kúria gyakorlatában, Kúriai Döntések Bírósági Határozatok, 2023/4, 733-38.
[9] Steiner Erika-Gyergyák Ferenc: A helyi adóztatás jogi lehetőségei és a közösségi együttélés alapvető szabályainak helyi szabályozási lehetőségei és kontrollja, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2020.
[10] Szmetana György: A helyi adórendszer változásának lehetséges új irányai. Új Magyar Közigazgatás, 2016/különszám, 35.
[1] 2000. évi C törvény a számvitelről
[2] 1990. évi C. törvény a helyi adókról
[3] 639/2020. (XII. 22.) Korm. rendelet a koronavírus-világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges egyes intézkedésekről
[4] 641/2021. (XI. 25.) Korm. rendelet a koronavírus-világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges helyi adó intézkedésről szóló 535/2020. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról
[5] 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet kihirdetéséről
[10] Kfv.35.333/2016/4
[11] Kfv.35.727/2016/5.
[12] Kfv.I.35.096/2016/6.
[13] Kfv.35.562/2016/9.
[14] Kfv.35.627/2016/10.
[15] Kfv.35.062/2017/5.
[16] Kfv.35.317/2017/6.
[17] Kfv.35.041/2018/3.
[18] Kfv.35.201/2018/4.
[20] Kfv.V.35.334/2021/9.
[21] Kfv.V.37.545/2022/6.
[23] Kfv.I.35.181/2023/3.
[24] Kfv.V.35.085/2023/11. ■
JEGYZETEK
[1] Rózsás Eszter: A helyi adókról szóló önkormányzati rendeletek felülvizsgálata a Kúria gyakorlatában, Kúriai Döntések-Bírósági Határozatok, 2023/4, 733-738.
[2] 639/2020. (XII. 22.) Korm. rendelet.
[3] 641/2021. (XI. 25.) Korm. rendelet.
[4] 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet kihirdetéséről.
[5] Lovas Dóra: Különleges gazdasági övezetre hivatkozással változhat az önkormányzatok adókivetési joga, KÖZJAVAK, Az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport blogja, https://kozjavak.hu/kulonleges-gazdasagi-ovezetre-hivatkozassal-valtozhat-az-onkormanyzatok-adokivetesi-joga (2024. április 3-i letöltés).
[6] Bordás Péter: Kincs, ami nincs? Jogtudományi Közlöny, 2021/10, 469-478.
[7] Szmetana György: A helyi adórendszer változásának lehetséges új irányai, Új Magyar Közigazgatás, 2016/különszám, 35.
[8] Steiner Erika-Gyergyák Ferenc: A helyi adóztatás jogi lehetőségei és a közösségi együttélés alapvető szabályainak helyi szabályozási lehetőségei és kontrollja, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2020, 66.
[10] A Kúria Kfv.I.35.436/2015/5.számú döntése szerint azonban nem számít e körbe a háziorvos és az egészségügyi alapkezelő közötti finanszírozási szerződés, mivel az a háziorvos által teljesített egészségügyi szolgáltatások ellenértéke.
[11] Fellegi Miklós: Iparűzési adó: érvek-ellenérvek, Gazdaságtudományi Közlemények, 2012, 6. kötet, 1. szám, 39-47.
[12] László Csaba: Miért utálják annyira az iparűzési adót a vállalkozók? Comitatus, 2021/nyár-ősz, 83-87.
[13] Fellegi i.m. 39-47.
[14] Kfv.I.35.096/2016/6.
[15] Htv. 39. § (1) bekezdés.
[16] Lásd Kecső Gábor: A helyi adók jellemzői és a működtetett helyi adók négy külföldi jogrendszerben, Acta Humana, 2015/2, 41-80.; Kecső Gábor-Tombor Csaba: A helyi adók szabályozása és joggyakorlata Magyarországon külföldi kitekintéssel - különös figyelemmel az iparűzési adóra és a helyi vagyonadók arányosságára, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatási Továbbképzési Intézet, 2020, 43-47.
[17] Htv. 52. §-ban meghatározza a fogalmakat.
[18] Sztv. 78. § (5) bekezdés.
[19] Sztv. 47. § (1) bekezdés.
[20] Kfv.VI.35.109/2013/5. és Kfv.VI.35.199/2013/5.
[21] Kfv.35.727/2016/5.
[22] Kfv.I.35.096/2016/6.; Kfv.35.062/2017/5.
[23] Kfv.I.35.096/2016/6.
[24] Sztv. 3. § (7) bekezdés 1. pont.
[25] Kfv.35.201/2018/4.
[26] Kfv.35.333/2016/4
[27] Sztv. 3. § (4) bekezdés 1. pont.
[28] Kfv.35.201/2018/4.
[29] Kfv.35.562/2016/9.
[30] Kfv.35.096/2016/6; Kfv.35.062/2017/5-1.
[31] Kfv.35.868/2014/5.
[32] Kfv.35.199/2013/5.
[33] Pl.: Kfv.35.603/2016/4.; Kfv.35.041/2018/3; Kfv.35.603/2016/4.
[34] Kfv.I.35.167/2010/3., Kfv.I.35.475/2011/6., Kfv.I.35.697/2019/10.; Kfv.I.35.181/2023/3.
[35] Kfv.35.603/2016/4.; Kfv.35.041/2018/3.
[36] Kfv.V.35.260/2011/11.; Kfv.I.35.165/2011/4.
[37] Kfv.35.222/2018/4.
[38] Kfv.35.317/2017/6.
[39] Kfv.35.627/2016/10.
[40] Kfv.35.185/2013/4.
[41] Kfv.V.35.334/2021/9.
[42] Kfv.V.35.334/2021/9.
[44] Kfv.V.37.545/2022/6.
[45] Mátyás Ferenc: Göd városán tesztelik a különleges gazdasági övezeteket, Adó online, 2020. április 20., https://ado.hu/ado/god-varosan-tesztelik-a-kulonleges-gazdasagi-ovezeteket/ (2024. április 3-i letöltés); Lovas Dóra: Különleges gazdasági övezetre hivatkozással változhat az önkormányzatok adókivetési joga. KÖZJAVAK - Az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport blogja, https://kozjavak.hu/kulonleges-gazdasagi-ovezetre-hivatkozassal-valtozhat-az-onkormanyzatok-adokivetesi-joga (2024. április 3-i letöltés).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, tudományos segédmunkatárs, DE Közszolgáltatási Kutatócsoport; egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Pénzügyi Jog és Közmenedzsment Tanszék; főtanácsadó, Kúria. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
