1988 őszén Magyarország a kelet-közép-európai országok közül elsőként írt alá kereskedelmi és gazdasági megállapodást az Európai Gazdasági Közösséggel.[1] Még ugyanebben az évben sor került a diplomáciai kapcsolatok felvételére is. 1991 nyarán szétesett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és felbomlott a Varsói Szerződés is. Az Európai Közösségekkel és azok tagállamaival megkezdett tárgyalások a társult tagságról rövid idő alatt eredményre vezettek, de az 1991. december 16-án megkötött társulási szerződés csak 1994. február 1-jén lépett életbe.[2] A 67. cikk a gazdasági integráció egyik alapvető feltételévé tette azt, hogy Magyarország "jelenlegi és jövőbeli szabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz". 1993 júniusában a koppenhágai csúcstalálkozón a tagállamok első alkalommal nyilvánították ki, hogy a közép- és kelet-európai új demokráciák akkor lehetnek az Európai Unió tagjai, ha teljesítik a politikai, gazdasági és jogharmonizációs előírásokat.[3]
A kilencvenes évek elején Magyarországon kevesen gondoltak arra, hogy az Európai Közösségekhez, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozásra tizenöt évet kell várni. Az integrációra való felkészülés és a jogharmonizáció nagy lendülettel indult meg és Magyarország 1994. április 1-jén elsőként kérte a felvételét az Európai Unióba.[4] A koppenhágai kritériumok alapján a Bizottság 1997 júliusában Magyarországot öt másik országgal együtt (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország és Szlovénia) alkalmasnak ítélte a csatlakozási tárgyalásokra. Az ezredforduló idején egyre több vita támadt a tagállamok között a bővítés pénzügyi forrásairól. A csatlakozási folyamatot az is lelassította, hogy az Európai Unió további hat állammal (Málta, Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia) is megkezdte a tárgyalásokat.[5]
Az események 2002-ben gyorsultak fel ismét. A koppenhágai csúcstalálkozón tíz tagjelölt állammal sikeresen befejeződtek a tagfelvételi tárgyalások. 2003 tavaszán Magyarországon népszavazást tartottak, amelyen a szavazásra jogosultaknak csak 46%-a vett részt, de
- 257/258 -
túlnyomó többségük (84%) támogatta az Európai Unióhoz való csatlakozást. A magyar miniszterelnök 2003. április 16-án Athénban kilenc másik csatlakozó ország vezetőjével együtt aláírta a csatlakozási szerződést, amely 2004. május 1-jén lépett hatályba.
A magyar polgári eljárásjog, valamint a nemzetközi polgári eljárásjog rendszerváltás utáni gyors harmonizációja nem tűnt megoldhatatlan feladatnak. A hatályos polgári perrendtartás ugyan 1952-ben született és számos jogintézménye a kommunista ideológiát tükrözte vissza, de az 1972. évi novella már jelentősen tompított a törvény "osztályharcos" jellegén.[6] A felek rendelkezési jogának a korlátozása, a bírói-ügyészi túlsúly, a vizsgálati elv alkalmazása és az egyfokozatú jogorvoslati rendszer ugyanakkor nem voltak összeegyeztethetők a jogállamisággal. Az Alkotmánybíróság határozatai, valamint az 1992 és 1999 között született novellák megszüntették a törvény kirívó hiányosságait.[7] A bírósági szervezet és igazgatás reformjára - hosszas politikai csatározás után - 1997-ben került sor.[8] Az átmeneti korszak jelentős eredményének könyvelhető el a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény. Ez utóbbi már külön fejezetet szentelt a külföldi bírósági, illetve választottbírósági határozatok végrehajtásának és a szabályozásnál figyelembe vette azokat a nemzetközi egyezményeket is, "amelyeket Magyarország kötött, illetőleg amelyekhez feltehetően csatlakozni fog"[9].
Még kedvezőbb volt a helyzet a nemzetközi polgári eljárásjog esetében, amelynek a legfontosabb szabályait a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi törvényerejű rendelet szabályozta. A hazai jogirodalomban csak "Kódex" néven emlegetett jogszabály ugyan a szocialista jogalkotás terméke volt, de az előrelátó szabályozás következtében még a rendszerváltás idején is használható jogforrásnak bizonyult. A sikerét - egyebek között - annak is köszönhette, hogy az első tervezetét, még 1948-ban, a nagy magyar jogtudós, Szászy István állította össze.[10]
A kilencvenes évek elejének jogharmonizációs feladatai között szerepelt a külföldieket hátrányosan megkülönböztető rendelkezések kiiktatása is. A diszkrimináció azonban nem az eljárási törvényben, hanem sokkal inkább a bírósági ügyviteli szabályok alkalmazása során nyilvánult meg. "Ennek fő oka, hogy a köztudomásúan jelentős bírói munkateher miatt a bíróságok a lehetőségekhez képest munkájuk leegyszerűsítésére törekszenek és az ügyek mielőbbi befejezésére való törekvés is adott esetben a külföldi állampolgárok jogérvényesítésének a csorbítását eredményezheti."[11]
A polgári perrendtartás is tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek ha nem is akadályozták meg, de mindenesetre megnehezítették a külföldiek jogérvényesítését. Ezek közé tartozott pl. az alávetéses illetékességre vonatkozó korszerűtlen szabályozás (Pp. 41. §), amely az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 17. cikkéhez képest lényegesen szigorúbb alaki szabályokat írt elő a megállapodás érvényességére nézve. De megemlíthetjük még a külföldi fél által adott meghatalmazásra, továbbá a külföldi közokiratokra vonatkozó nehézkes rendelkezéseket is, nemkülönben a külföldi iratok kézbesítésére vonatkozó eltérő szabályozást is. A Pp. 85. § (3) bekezdése a külföldiek részére a költségmentes perlést csak a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonosság esetében engedélyezte. Az ún. tárgyi költségmentesség a külföldit nemzetközi megállapodás vagy viszonosság hiányában is megillette, a perköltség-biztosíték alól azonban csak akkor mentesült, ha ezt nemzetközi megállapodás vagy viszonosság lehetővé tette. A felsorolt rendelkezések módosítása, illetve az Európai Unió szabályaihoz való hozzáigazítása csak fokozatosan valósult meg.[12]
A kilencvenes években több volt szocialista ország is célul tűzte ki a Luganói Egyezményhez való csatlakozást. Közéjük tartozott a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország és Lengyelország is.
A magyar diplomáciai törekvések, legalábbis a csatlakozáshoz szükséges első lépések megtétele tekintetében, sikerre vezettek: Finnország elvállalta a "keresztapa" szerepét és a Finn Köztársaság Kormánya 1996. november 18-án - az Osztrák Köztársaság Kormánya támogatásával - kérelmet intézett a svájci Szövetségi Tanácshoz, mint az Egyezmény Letéteményeséhez, hogy Magyarország kapjon meghívást az egyezményhez való csatlakozásra. Ezt a tényt a svájci Szövetségi Külügyminisztérium a svájci Magyar Nagykövetséggel 1996. november 29-én jegyzékben közölte. Ezt követő-
- 258/259 -
en a Magyar Köztársaság Kormánya megtette az Egyezmény 63. cikkében előírt közléseket és nyilatkozatokat.[13]
A Luganói Egyezményhez való csatlakozás előkészítése érdekében[14] a kormány megbízta az igazságügyi minisztert azzal, hogy vizsgálja felül az Egyezmény tárgykörét érintő egyes hazai − nemzetközi magánjogi, polgári eljárásjogi, végrehajtási jogi − jogszabályokat és a szükséghez képest tegyen előterjesztést azok módosítására, illetve kiegészítésére. A felülvizsgálat legfontosabb hozadéka a 2000. évi CX. törvény lett, amely a Luganói Egyezményhez való csatlakozásra tekintettel jelentősen módosította az Nmjtvr.-nek a joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályait.[15]
Az ezredfordulón Magyarország valóban a Luganói Egyezmény kapujában állt[16], de a várt bebocsátás mégis elmaradt. Ebben a magyar diplomácia bizonytalankodása éppúgy szerepet játszott, mint a rossz időzítés: a Brüsszeli és a Luganói Egyezmény tervezett felülvizsgálata miatt egyes szerződő államok nem tartották időszerűnek a magyar csatlakozást.[17] A 2000-ben abbamaradt tárgyalások nem is folytatódtak tovább, mert 2002-ben befejeződtek a csatlakozási tárgyalások és Magyarország előtt megnyílt az út az Európai Unióba való belépéshez. A volt szocialista országok közül csak Lengyelország járt sikerrel. Már 1993-ban megnyerte Hollandiát "keresztapának" és 1998-ra valamennyi szerződő állam támogatását megszerezte, így 2000. február 1-jei hatállyal csatlakozhatott a Luganói Egyezményhez.[18]
Az igazságügyi együttműködésről szóló fejezet tárgyalása 2001 novemberében úgy zárult le, hogy Magyarország egyetlen szabály alkalmazása alól sem kért átmeneti mentességet. A több mint tíz éve tartó jogharmonizációnak köszönhetően a magyar polgári eljárásjog már nem szorult nagyobb változtatásra a csatlakozást megelőzően. Mindazonáltal törvénymódosításokra és kormányhatározatokra volt szükség ahhoz, hogy 2004. május 1-je a közösségi jog a polgári igazságügyi együttműködés területén zökkenőmentesen alkalmazható legyen.
Még javában tartottak a csatlakozási tárgyalások, amikor lényeges változások kezdődtek el az Európai Unió polgári eljárásjogában.[19] Az Amszterdami Szerződés hatálybalépése után[20], amelyet a jogirodalom "drámai fordulatként" értékelt[21], az igazságügyi együttműködés területén felgyorsult a közösségi jogalkotás tempója, mivel a módosított EK-Szerződés 65. cikke lehetővé tette a másodlagos közösségi jogforrások útján történő szabályozást.[22] A Tamperei Program (1999-2004) keretében sorra születtek meg a - korábbi nemzetközi egyezményeket felváltó − rendeletek "a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség" megerősítése érdekében. 2001. május 31-én lépett hatályba a kézbesítési[23], július 1-jén a bizonyításfelvételi[24], 2002. március 1-jén a Brüsszel-I[25] és a Brüsszel-II[26], majd május 31-én a fizetésképtelenségi rendelet.[27] Közös jellemzőjük az, hogy a közösségi jog által nem szabályozott kérdésekben (mint pl. az eljáró bíróságok és más hatóságok hatásköre és illetékessége, nyelvhasználat, technikai eszközök) a nemzeti jogot kell alkalmazni, amelyről a tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot.[28] A magyar kormány a csatlakozási tárgyalások befejezése után rövid időn belül megtette a felsorolt
- 259/260 -
rendeletek jövőbeli alkalmazásához szükséges nyilatkozatokat, illetve intézkedéseket.[29]
A Tanács 2001. május 28-án határozott az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben. A hálózat alapvető elemeinek a kialakításához szükséges információkat a tagállamoknak 2002. június 1-jéig kellett közölni a Bizottsággal. Magyarországra mint tagjelöltre ez a határidő még nem vonatkozott, de a magyar kormány már 2002 őszén kijelölte a kapcsolattartót és megnevezte a központi hatósági feladatokat ellátó szerveket.[30]
A csatlakozásra való felkészülést szolgálta a 2003. évi XXX. törvény is, amely az EK-Szerződés 68. és 234. cikkének megfelelően rendelkezett az előzetes döntéshozatali eljárásról, valamint az 1348/2000/EK rendelet és az 1206/2001/EK rendelet alkalmazásához szükséges szabályok módosításáról.[31] A jogalkotó az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről szóló szabályozást a Polgári perrendtartásnak az eljárás felfüggesztéséről szóló rendelkezései közé illesztette (Pp. 152-155. §). Az indokolás szerint a kiegészítő szabályozásra azért volt szükség, "mert míg az Európai Unió tagállamai bíróságainak igen hosszú idő állt rendelkezésükre az előzetes döntési mechanizmus elsajátítására, az újonnan csatlakozó államok bíróságainak a csatlakozás pillanatától ismerniük és alkalmazniuk kell ezt a jogintézményt. Ebben a belső jogi megjelenítés nagymértékben segítséget nyújthat"[32].
Az 1348/2000/EK rendelet 19. § (2) és (4) bekezdésének alkalmazásához módosítani kellett a magyar Polgári perrendtartásnak a tárgyalás elmulasztására vonatkozó egyes rendelkezéseit (Pp. 135., 136/A. §). Az 1206/2001/EK rendelet 22. cikkében előírt tájékoztatási kötelezettségének Magyarország már tagjelöltként eleget tett; a rendelet alapján történő megkeresések teljesítéséhez azonban egy új szabályt kellett a nemzetközi magánjogi kódexbe beilleszteni [Nmjtvr. 68. § (5)-(6) bek.] A két rendelethez tartozó kiegészítő jogszabályokat ugyancsak a 2003. évi XXX. törvény tartalmazta.
A jogharmonizációt szolgálta a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény is, amely egyfelől új alapokra helyezte a költségkedvezmények hazai rendszerét, másfelől a 2003/8/EK irányelv[33] elvárásainak megfelelően megállapította a határon átnyúló jogviták esetében alkalmazandó költségmentességi szabályokat.[34]
Hiába készült fel Magyarország a csatlakozásra, a jogalkalmazók nem lehettek teljesen nyugodtak a jövőt illetően. 2004. május 1-je után az európai polgári eljárásjog körébe tartozó rendeletek közvetlenül alkalmazhatóvá váltak, mert a csatlakozási szerződés semmiféle átmenetet nem tartalmazott velük kapcsolatban. A legnagyobb próbatételnek a Brüsszel-I rendelet alkalmazása látszott, annak ellenére, hogy a felkészülés - a Luganói Egyezményhez való csatlakozás reményében - már a kilencvenes években megkezdődött. A Tanács által diktált gyors tempó az igazságügyi együttműködés terén megnehezítette az új tagállamok helyzetét.[35] A jogalkalmazók úgy érezték, hogy egy mozgásban lévő vonatra kell felszállni…[36]
Az Európai Unióhoz történt csatlakozás után az egységes joghatósági rendszer[37] szabályai Magyarországra is kiterjedtek. A rendelet tárgyi hatálya alá tartozó ügyekben a joghatósági szabályok az Nmjtvr. és a Pp. megfelelő rendelkezéseinek a helyébe léptek. A magyar joghatósági szabályok alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a rendelet szövege a nemzeti jogra vagy "a közösségi jogi aktusokkal összehangoltan szabályozott" különös jogterületekre utal [pl. 5. cikk (4) bek., 67. cikk].
A magyar joggyakorlat számára a Brüsszel-I rendelet általános joghatósági szabályainak az alkalmazása azért nem jelentett nehézséget, mert a hazai joghatósági rendszer is az alperes lakóhelyét tekinti a legfontosabb kapcsolóelvnek (Nmjtvr. 54. §). A rendelet tárgyi hatálya alá tartozó ügyekben a Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára tekintet nélkül, magyar bíróságok előtt perelhető. Mivel a Brüsszel-I rendelet 2. cikk (1) bekezdése alapján csak a joghatóság állapítható meg, annak az eldöntése, hogy az adott ügyben melyik bíróság járhat el, az illetékességi szabályok
- 260/261 -
segítségével történik. A rendelet ezt továbbra is a nemzeti jogoknak engedi át, ezért az illetékes bíróság meghatározása a Pp. 29. § (1) bekezdése, illetve a 30. § (1) bekezdése alapján történik. Ha azt kell eldönteni, hogy alperes rendelkezik-e Magyarországon lakóhellyel, akkor a bíróságnak a rendelet 59. cikke szerint a magyar jogot kell alkalmaznia.[38]
A Brüsszel-I rendelet 1. számú melléklete tagállamonként sorolja fel azokat a nemzeti joghatósági szabályokat, amelyek a 3. cikk (2) bekezdése alapján nem alkalmazhatók a tagállamokban lakóhellyel rendelkező személyekre. Magyarország esetében az Nmjtvr. 57. §-a minősül exorbitáns (kapcsolatszegény) joghatóságnak. A tiltólistára tett szabály szerint a magyar bíróság joghatóságát a végrehajtás alá vonható vagyon fekvése is megalapíthatja, ha az alperes belföldön lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezik. A vagyon fekvése szerinti joghatóság kizárása a leggyakoribb az exorbitáns joghatóságok sorában.[39] 2004-ig hét tagállam − közöttük Németország és Ausztria -, a bővítés után további kettő, Magyarország és Lengyelország is[40] a tiltó listára helyezte.
A 6. cikk (2) bekezdése szerinti szavatossági és beavatkozási kereset a magyar jogrendszertől is idegen[41], ezért Magyarország már a Luganói Egyezményhez való csatlakozás során is fenntartással élt.[42] A kifogásokat az Európai Unióba történő belépést előkészítő 2345/2001. (XI. 22.) Korm. határozat is átvette és a rendelet 65. cikkében Németországgal és Ausztriával megegyező fenntartást tett.
A 20. cikk (1) bekezdése szerint a munkáltató kizárólag annak a tagállamnak a bírósága előtt indíthat eljárást, ahol a munkavállaló lakóhelye található. A munkavállaló védelme az általános joghatósági szabály alkalmazásával valósul meg[43], de ehhez Magyarországon nem illeszkedik megfelelő illetékességi szabály. A munkaügyi perre ugyanis kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett [Pp. 349/B. § (2) bek.]. A rendelet hatálya alá tartozó, a munkavállaló ellen indított eljárásban a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezést figyelmen kívül kell hagyni. Az ilyen jogvitában a munkavállaló lakóhelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróságnak kell eljárnia.[44]
Az európai jogrendszerek közötti különbségekre tekintettel a Brüsszel-I rendelet 30. cikke a perfüggőség beállásának két lehetséges időpontját szabályozza. Fontos megjegyezni, hogy mind az (1), mind a (2) bekezdésben szabályozott esetben az első igazságügyi szervhez történő benyújtás időpontja a meghatározó.[45] Ez a megoldás mintegy "kiiktatja" a kézbesítés időtartamát, amely több jogrendszerben is késleltetheti a perfüggőség beállását. Ezek közé tartozik a magyar jog is, ahol a perfüggőség - a Pp. 128. §-a alapján − a keresetnek, illetőleg viszontkeresetnek az ellenféllel való közlésével áll be. A nemzeti jog harmonizálását a csatlakozás óta eltelt tíz év alatt nem sikerült megoldani.
A joghatóság szabályozásához hasonlóan a Brüsszel-I rendeletnek az elismerésre és a végrehajtásra vonatkozó szabályai is összefüggő rendszert alkotnak. A rendszer működése kevés teret enged az egyes tagállamok által korábban megkötött kétoldalú elismerési és végrehajtási egyezmények számára. A rendelet 70. cikkének (1) bekezdése szerint "a 69. cikkben említett megállapodások és egyezmények az e rendelet hatálya alá nem tartozó ügyekkel kapcsolatban továbbra is hatályban maradnak". A 69. cikkben felsorolt kétoldalú nemzetközi egyezményeket a 2004. május 1. napján hatályba lépett Csatlakozási Szerződés további egyezményekkel egészítette ki. Ezek közül a Magyarországot érintő egyezmények a következők: a polgári, (családjogi) és bűnügyi jogsegélyről szóló 1958. évi román-magyar, az 1959. évi magyar-lengyel, az 1966. évi bolgár-magyar, az 1979. évi magyar-görög, az 1980. évi magyar-francia, az 1981. évi magyar-ciprusi, az 1989. évi magyar-csehszlovák[46] szerződés.
Az elismerés tárgya csak határozat lehet, amelynek a fogalmát autonóm módon kell értelmezni. Ehhez nyújt segítséget a rendelet szövegében található − a nemzeti jogokénál tágabb − felsorolás, amely a bírósági határozatok valamennyi főbb típusát nevesíti. A 32. cikk alkalmazása nem jelent nehézséget a magyar bíróságok számára, mivel az itt felsorolt határozatokat a nemzeti eljárásjog is ismeri.
A tagállamok belső jogának az alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha az Unió joga nem tartalmaz elő-
- 261/262 -
írásokat. Így pl. a Brüsszel-I rendelet 39. § (1) bekezdése szerint az elismerés, illetve a végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmet a II. mellékletben megjelölt bírósághoz kell benyújtani. Magyarország esetében ez a "törvényszék székhelyén működő járásbíróság", Budapesten a "Budai Központi Kerületi Bíróság".
A közrendi záradék alkalmazásának az új tagállamokban van egy sajátos paradoxonja. A "szocialista időkben" az ún. KGST-országok közötti kétoldalú jogsegélyegyezmények nem utaltak az ordre publicra. A szocialista táboron belül ugyanis olyan nagy volt az "egység", hogy egyik ország sem tartotta szükségesnek, hogy egy ilyen záradékkal kelljen megvédenie magát egy másik szocialista országból származó ítélettel szemben. (Kivételt csak Jugoszlávia képezett.) A közrendi záradék bevezetését a közép-európai új tagállamok vonatkozásában Laptew visszalépésnek nevezi, utalva arra, hogy Oroszország napjainkban inkább lemond az ordre public alkalmazásáról a FÁK-államokból származó ítéletek tekintetében.[47] Ezt a megjegyzést akár ironikusan is felfoghatjuk.
A magyar végrehajtási jog harmonizálása már a kilencvenes évek közepén megkezdődött. Az 1994. évi végrehajtási törvénynek a külföldi határozatok végrehajtására vonatkozó XI. fejezete már a Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseinek figyelembevételével született meg. Az Nmjtvr. 2000. évi módosítására pedig a Luganói Egyezményhez való csatlakozás reményében került sor.[48] A szabályozás során tudatosan megteremtett összhangra tekintettel, Magyarországnak nem volt szüksége arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése során külön törvényt hozzon a Brüsszel-I rendelet közvetlen alkalmazhatósága érdekében.[49] A Brüsszel-I rendelet alkalmazására tekintettel mindössze négy helyütt került sor a Vht. kiegészítésére, a végrehajthatóvá nyilvánítási tanúsítvány kiállításával (31/C. §), a kézbesítési megbízottal (37/B. §), a biztosítási intézkedésekkel (186−187. §), valamint a külföldi határozatok végrehajtásával kapcsolatban (210/A. §).[50] Ez utóbbi rendelkezés egyértelművé tette azt, hogy a magyar bíróságok a rendelet hatálya alá tartozó határozatok végrehajthatóvá nyilvánítása során, amennyiben a rendelet eltérő szabályokat nem tartalmaz, ugyanúgy járnak el, mint általában a külföldi határozatok végrehajtása során.[51]
Ha a határozat a rendelet 41. cikke szerint végrehajtható, akkor a II. melléklet szerint eljáró, a törvényszék székhelyén működő járásbíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság) végzésével a külföldi határozatra végrehajtási tanúsítványt vezet, amelyben azt tanúsítja, hogy a határozat a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható.
A végzés jogerőre emelkedése után a bíróság a végrehajtási tanúsítvánnyal ellátott külföldi határozat alapján végrehajtási lapot állít ki (Vht. 209. §). Ezt a végrehajtást kérőnek nem kell külön kérnie, hiszen a végrehajtási kérelem előterjesztése már az eljárás kezdetén, a végrehajtási tanúsítvány kiállítása előtt megtörtént. A végrehajtási lap kiállítása egyben a végrehajtás elrendelését jelenti.[52]
A jogorvoslati kérelmet az egyes tagállamokban a rendelet III. mellékletében megjelölt bíróságokhoz kell benyújtani. A felsorolás 2004-ben kiegészült az új tagállamokra vonatkozó adatokkal. Magyarországon a jogorvoslati kérelmeket törvényszék bírálja el.
A IV. mellékletben felsorolt nemzeti jogorvoslatok közös sajátossága az, hogy a megtámadott határozatnak csak a korlátozott felülvizsgálatát teszik lehetővé. Magyarországon a törvényszék jogorvoslat tárgyában hozott határozatát felülvizsgálati kérelemmel lehet megtámadni (Pp. 270-275. §). A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a felek jogszabálysértésre hivatkozással kérhetik a Kúriától (Pp. 270. §).
A biztosítási intézkedések kapcsán a közösségi jog és a nemzeti jog viszonya a legnehezebben megválaszolható kérdés. A Brüsszel-I rendelet 47. cikk (1) bekezdése a "kérelmezett tagállam jogának megfelelő" ideiglenes intézkedésekre utal, amelybe a biztosítási intézkedések is beleértendők. Nem zárva ki azt a lehetőséget, hogy a Pp. 156. §-a szerinti ideiglenes intézkedések elrendelésére is sor kerülhet, elsősorban a Vht. X. fejezetében (185-204/A. §) szabályozott biztosítási intézkedések alkalmazása jöhet szóba.[53] A Vht. 186. § (3) bekezdése szerinti biztosítási intézkedés akkor is elrendelhető, ha a követelés olyan bírósági határozaton alapul, amelyet a Brüsszel-I rendelet alapján Magyarországon el kell ismerni. A törvény − a biztosítási intézkedés elrendelésére jogosult bíróság megnevezésén kívül[54] - nem állapít meg további eljárási szabályokat,
- 262/263 -
tekintettel arra, hogy a Brüsszel-I rendelet a "kérelmezett tagállam jogának megfelelő" biztosítási intézkedés igénybevételére jogosítja fel a kérelmezőt, s így az eljárásra a Vht. X. fejezetében foglalt szabályok irányadóak.
A Brüsszel-II rendeletet[55] 2005. március 1-jén felváltó Brüsszel-IIa rendelet[56] alkalmazásához ún. technikai kiigazítási nyilatkozatra, valamint a Vht. módosítására volt szükség. A 2031/2005. (III. 8.) Korm. határozat kijelölte a központi szerveket és közzétette a rendelet 21., 29., 33., és 34. cikkében említett bíróságok és jogorvoslati eljárások listáját. A bíróságok kijelölése során a Brüsszel-I rendelettel azonos elveket követett.[57] A központi hatóságok a magyar nyelven kívül angolul, franciául és németül is elfogadnak kérelmeket [57. cikk (2) bek., 67. cikk b) pont], és a gyermek visszavitelére szolgáló igazolás is kiállítható a fenti nyelveken [45 cikk (2) bek, 67. cikk c) pont].
A 2005. március 1-jétől alkalmazott Brüsszel-IIa rendelethez a Vht. egyes rendelkezéseit is hozzá kellett igazítani. A 2005. évi LXI. törvénnyel beiktatott 210/B. § - a Brüsszel-I rendeletre vonatkozó 210/A. § (1) bekezdésével egyezően (lásd fent) − deklarálta azt, hogy a magyar bíróságok a 2201/2003/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó határozatok végrehajthatóvá nyilvánítása során, amennyiben a rendelet eltérő szabályokat nem tartalmaz, a külföldi határozatok végrehajtására vonatkozó szabályok szerint járnak el.
A Brüsszel-IIa rendelet − az exequatur eljárás mellett (28-36. cikk) − megteremtette az egyszerűsített végrehajthatóság feltételeit is a láthatási jogokra, illetve a gyermek visszavételét elrendelő egyes határozatokra nézve (40-45. cikk). A 41. cikk szerinti láthatási jogra vonatkozó külföldi határozatok tekintetében a törvény nem tartalmaz rendelkezéseket. Ennek a magyarázata az, hogy a magyar szabályozás szerint a kapcsolattartásra vonatkozó határozatok végrehajtása nem bírósági végrehajtás útján történik.[58] Gyermek külföldre történő visszavitele esetében a Brüsszel-IIa rendelet 42. cikke szerinti igazolással ellátott külföldi határozat alapján a végrehajtási lapot a kötelezett vagy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság állítja ki.
A házassági ügyekre, valamint a szülői felelősségre vonatkozó határozatokról Magyarországon az első fokon eljárt bíróság kérelemre kiállítja a rendelet I. és II. melléklete szerinti igazolást. A láthatási jogokra vonatkozó igazolást (III. melléklet) hivatalból vagy a fél kérelmére, a gyermek visszavitelére vonatkozó igazolást (IV. melléklet) hivatalból állítja ki [Vht. 31/C. § (3) bek.].
Mint érdekességet említjük meg azt, hogy a kettős állampolgárság szabályozatlansága vezetett a családjog területén az első magyar vonatkozású döntéshozatal iránti kérelem előterjesztéséhez, amelyet a francia Cour de Cassation nyújtott be 2008-ban a László Hadadi kontra Csilla Márta Meskó, Hadadiné ügyben. A bíróság a Brüsszel-IIa rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjának értelmezését kérte arra az esetre nézve, ha a házastársak kettős állampolgárok és mindketten Franciaországban rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel.[59]
A jogirodalomban paradigmaváltásként értékelt 805/2004/EK rendelet az európai végrehajtó okirat létrehozásáról[60] megnyitotta az utat az exequatur eljárás nélküli végrehajtás előtt.[61] Ezt a megoldást követte néhány évvel később az 1896/2006/EK rendelet az európai fizetési meghagyásról[62], a 861/2007/EK rendelet a kis értékű követelések európai eljárásáról[63], a 4/2009/EK rendelet a tartási ügyekről[64] a 2007. évi hágai jegyző-
- 263/264 -
könyv hatálya alá tartozó tagállamokban meghozott határozatok tekintetében, valamint a 2015. január 10-én hatályba lépő megújított Brüsszel-I rendelet is[65]. A nemzeti jogot hozzá kellett igazítani az egyes rendeletek előírásaihoz.[66] Magyarországon az új szabályok többsége a végrehajtási törvénybe került. A részletes felsorolástól terjedelmi okokból eltekintünk, csak néhány fontosabb szabályt említünk.
Az európai végrehajtó okiratként hitelesített külföldi határozat (bírósági egyezség), a végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás, a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélet, valamint a hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban a tartási ügyben hozott bírósági határozat (bírósági egyezség) alapján a végrehajtási lapot az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye (az első három rendelet esetében) külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye - szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság állítja ki. Ha az európai fizetési meghagyást a magyar közjegyző bocsátotta ki, az európai fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző [Vht. 16. § g), i), j), l) pont] az európai végrehajtható okiratként hitelesített külföldi közokiratot, valamint tartási ügyben a hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban kiállított közokiratot az adós lakóhelye szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság végrehajtási záradékkal látja el [Vht. 23/B. § (2) bek.].
A származási tagállamban hozott határozatról, valamint a bírósági egyezségről és a közokiratról - formanyomtatványok felhasználásával − tanúsítványt állítanak ki[67], amely a címzett tagállamban az eljáró bíróság "iránytűjéül" szolgál. Magyarországon határozat vagy bírósági egyezség esetében az első fokon eljárt bíróság kérelemre kiállítja a tanúsítványt, illetve tartási ügyekben a kivonatot [Vht. 31/C. § (1) bek. c), d), e) pont]. Közokirat esetében a közokiratot kiállító hatóság székhelye szerint illetékes járásbíróság jár el. Külön szabályozás vonatkozik a közjegyzőre, aki az általa kiállított közokirat, általa hozott végzés vagy jóváhagyott egyezség alapján maga állíthatja ki a tanúsítványt vagy a kivonatot [Vht. 31/C. § (2) bek.]. Az európai fizetési meghagyás végrehajthatóvá nyilvánítása a meghagyást kibocsátó közjegyző feladata [Vht. 31/C. § (3) bek.].
A végrehajtás alapjául szolgáló határozattal vagy tanúsítvánnyal szembeni jogorvoslatra, illetve a végrehajtás megtagadására vagy felfüggesztésére csak korlátozottan, a tagállamok jogának megfelelően van lehetőség.[68] A rendelethez illeszkedő részletszabályokat ugyancsak a Vht. tartalmazza. A jogorvoslatok között szerepel az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kérelemre történő kijavítása vagy visszavonása [Vht. 31/C. § (7) bek.], a végrehajtási lap visszavonása, illetve a végrehajtási záradék törlése (Vht. 211. §). A végrehajtás felfüggesztésére a végrehajtást foganatosító bíróság jogosult [Vht. 48. § (8) bek.]. A végrehajtási eljárásnak a biztosítási intézkedésekre való korlátozása esetén[69] ugyancsak a végrehajtás felfüggesztésére kerül sor.
A tartási rendelet alkalmazásához nem volt elegendő a végrehajtási törvény módosítása. Az 1259/2010. (XI. 26.) Korm. határozat központi szervként a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot jelölte ki, a 41 szakaszból álló 2011. évi LXVII. törvény pedig "a határon átnyúló tartási ügyekben a központi hatósági feladatok ellátásához egy egységes, letisztult eljárásrendet" kívánt teremteni. A törvény részletesen szabályozza a külföldre irányuló, illetve a külföldről érkezett kérelmek[70] esetében a központi szerv, a bíróságok és az egyéb hatóságok feladatait.
A magyar csatlakozás idején még az 1348/2000/EK rendelet volt hatályban.[71] A rendelet alkalmazására való felkészülés már az ezredfordulón megkezdődött. A 2345/2001. (XI. 22.) Korm. határozat áttevő és átvevő intézményként, valamint központi szervként egyaránt az Igazságügy Minisztériumot jelölte meg, mivel a nemzetközi kézbesítések teljesítésében ez a szerv rendelkezett a legnagyobb tapasztalattal. A nyelvhasználat te-
- 264/265 -
kintetében Magyarország nagyvonalúnak bizonyult, mivel a kézbesítés megtörténtéről szóló igazolást (10. cikk) német, angol és francia nyelven is elfogadta. A kézbesítési módokat illetően kisebb rugalmasságot mutatott: a postai kézbesítést (14. cikk) csak meghatározott feltételek teljesülése esetén tekintette hatályosnak, a közvetlen kézbesítés (15. cikk) lehetőségét pedig kizárta. Ha a más tagállamból idézett alperes nem jelent meg és a vele szemben hozott határozat elleni jogorvoslati határidőt is elmulasztotta, a 19. cikk (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén igazolással élhetett, amelynek a tartalmát a 2345/2001. (XI. 22.) Korm. határozat egy évben állapította meg, majd a 2003. évi XXX. törvény a Pp. 136/A. § (3) bekezdésébe illesztette ezt a szabályt.
2008. november 13-án lépett hatályba az új kézbesítési rendelet.[72] Ezzel egyidejűleg a rendelethez illeszkedő hazai szabályozás is megváltozott. Az áttevő és átvevő intézmények kijelölésénél a korábbi centralizációt a decentralizáció váltotta fel, vagyis lehetővé vált az, hogy a magyar bíróságok közvetlenül érintkezzenek a tagállamok bíróságaival, illetve más hatóságaival.[73] A kézbesítéshez szükséges nyomtatványokat a magyar bíróságok továbbra is elfogadják angol, francia és német nyelven, az iratok fogadására posta, fax és e-mail áll rendelkezésre. Magyarország a kézbesítési rendelet 9. cikk (2) bekezdését nem alkalmazza, következésképpen az iratok kézbesítésének az időpontja az a nap, amelyen az iratot az átvevő tagállam jogának megfelelően kézbesítik. Magyarország elfogadja a diplomáciai vagy konzuli képviselet általi kézbesítést (13. cikk), de továbbra is elutasítja a 15. cikk szerinti közvetlen kézbesítést.
Az áttevő és átvevő intézmények decentralizálása következtében a magyar bíróságokra hárult az a feladat, hogy az új rendeletben előírt egy hónapos kézbesítési határidőt betartsák. Az Igazságügyi Minisztérium egy részletes gyakorlati útmutatót állított össze, amely a nyomtatványok helyes kitöltéséhez is segítséget nyújtott a bíróságok számára.[74] Az új feladat nem érte felkészületlenül a magyar bíróságokat, mivel a bizonyítás felvételéről szóló 1206/2001/EK rendelet alkalmazása során már 2004. május 1-je óta közvetlenül járhattak el. A bizonyításfelvételre irányuló megkeresés teljesítése annak a törvényszéknek a székhelyén működő járásbíróságnak (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróságnak) a hatáskörébe és illetékességébe tartozik, amelynek területén a meghallgatandó személy belföldi lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, vagy a lefolytatandó szemle tárgya található, vagy egyébként a bizonyítás a legcélszerűbben eszközölhető [Nmjtvr. 68. cikk (6) bek.].
Az igazságügyi együttműködés intenzitását elsősorban a határon átnyúló polgári ügyek száma jelzi. A decentralizált ügyérkezés miatt pontos statisztikai adatokkal nem rendelkezünk, ezért csak a Bizottság megbízásából összeállított jelentésekre[75], valamint az egyéb kutatások eredményeire támaszkodhatunk.
A magyar bíróságoktól első alkalommal 2005 tavaszán kértek adatokat a Brüsszel-I rendelet alkalmazására vonatkozóan. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának összesítése szerint a csatlakozástól eltelt egy év alatt a magyar bíróságok 71 esetben alkalmazták a rendeletet.[76] A következő évben mintegy 100 határon átnyúló ügyben jártak el.[77] 2005 óta a Brüsszel-I rendelet hatálya alá tartozó ügyek száma folyamatosan növekszik, de "nagy áttörésről" vagy tömegméretű ügyérkezésről nem beszélhetünk. A határon átnyúló polgári ügyek száma - a kézbesítési, a bizonyításfelvételi és az európai fizetési meghagyás kibocsátására irányuló ügyek nélkül - becslésünk szerint 2014-ben sem haladja meg az évi néhány százat. Ezt támasztja alá a közelmúltban lefolytatott két vizsgálat eredménye is. 2004 és 2009 között négy dunántúli megyében összesen 118 határon átnyúló végrehajtási ügyet bíráltak el. Az ügyek túlnyomó többsége a Brüsszel-I rendelet hatálya alá tartozott, a 805/2004/EK rendelet alkalmazására az ügyek alig 10%-ában került sor. Elenyészően kevés volt a 2201/2003/EK rendeletre, valamint a kétoldalú jogsegélyszerződésekre alapított ügyek száma. A kutatási beszámolóból három figyelemre méltó megállapítást külön is ki kell emelni: 1. Az összes határon átnyúló végrehajtási ügy 46%-a gyermektartási követelés behajtására irányult (2011. június 18-tól ezek az ügyek a 4/2009/EK rendelet hatálya alá tartoznak). 2. "Nyugatról Keletre a bírósági határozatok szabadabban áramlanak, mint Keletről Nyugatra." (Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom ezek szerint még nem teljes az új tagállamokkal szemben.) 3. "Összességében elmondható, hogy a határozatok, bírói egyezségek és közokiratok EK rendeletek által szabályozott szabad áramlása ténylegesen megvalósult, alapvetően jól működik."[78] A másik vizsgálat a
- 265/266 -
Budai Központi Kerületi Bíróságon zajlott, ahova a Budapesten lakó vagy vagyontárggyal rendelkező adósok ellen indított végrehajthatóvá nyilvánítási, illetve végrehajtási eljárások[79] koncentrálódnak. Ehhez képest meglepően alacsonynak tűnik az az adat, miszerint "2004. május 1. és 2012. január 1. között összesen 80 olyan kérelem érkezett, amely külföldi határozat végrehajtásával kapcsolatos". A kérelmek alig 5%-a alapult a 805/2004/EK, illetve a 2201/2003/EK rendeleten. Hét ügy (8,7%) a közrend megsértésére történő hivatkozással került a másodfokú bíróság elé.[80]
A rendeletek alkalmazásával kapcsolatos elvi bírósági határozatok többnyire olyan ügyekben születtek, ahol kollíziós szabályok váltottak ki bizonytalanságot. Így pl. a Kúria egy időbeli kollíziót oldott fel annak a kimondásával, hogy a 2004. május 1-je előtt benyújtott keresetre a 44/2001/EK rendelet helyett az Nmjtvr. megfelelő szabályát kell alkalmazni (Kúria Mpk. 10.115/2013.- EBH 2013 M 11). Ezzel szemben a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2001/EK rendelet 5. cikk (1) bekezdését "akként kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló körülmények között e rendelkezés a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően indított fizetésképtelenségi eljárásokra is alkalmazandó olyan esetben, amikor 2004. május 1-jén az adósnak a szóban forgó dologi joggal érintett vagyontárgyai ezen állam területén voltak". Az idézett rendelkezés a Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX. 30.180/2010/5. számú végzésével kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban, a C-527/10. sz. ügyben, az ERSTE Bank Hungary Nyrt. és a magyar állam, a BCL Trading GmbH, az ERSTE Befektetési Zrt. között folyamatban lévő eljárásban született. A Kúria azt is megállapította, hogy a dologi jogi igény elbírálására a 44/2001/EK rendelet alapján Magyarországnak fennáll a joghatósága (Kúria Gfv. VII. 30.236/2012 - EBH 2013. G. 4). Gyakori a kollízió határon átnyúló polgári jogi és családjogi igények együttes érvényesítése esetén is. A Legfelsőbb Bíróság mondta ki azt, hogy házassági vagyonjogi perben a magyar bíróság joghatósága a 44/2001/EK rendelet alapján nem dönthető el. Két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés hiányában a joghatóság kérdésében az Nmjtvr. szabályait kell alkalmazni (Legf. Bír. Pfv. II. 21.290/2007. - EBH 2007. 1700).
Végezetül említést kell tennünk a hazai jogirodalomról, amelyre a polgári igazságügyi együttműködés 10 éve termékenyítő hatást gyakorolt. A kommentártól a tankönyvön át a PhD-értekezésig úgyszólván minden szakirodalmi műfaj foglalkozott vele.[81] Túlzás nélkül
- 266/267 -
állíthatjuk, hogy új fejezet nyílt a polgári eljárásjog-tudomány történetében. Ha át tudjuk törni a nyelvi korlátokat, kiléphetünk a nemzeti elszigeteltségből.[82] 10 év elteltével lassan lekopik rólunk az "új tagállam" jelző is. Rajtunk áll, hogy a mennyiség évtizede után a minőségé következzen. ■
JEGYZETEK
[1] Megállapodás a Magyar Népköztársaság és az Európai Gazdasági Közösség között a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről (1988. szeptember 26).
[2] Európai megállapodás egyrészről a Magyar Köztársaság, másrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről. Kihirdette az 1994. évi I. törvény.
[3] http://eu.kormany.hu/a-magyar-eu-tagsag-tortenete (2013. 10. 24).
[4] Lengyelország 1994. április 8-án, Románia 1995. június 22-én, Szlovákia 1995. június 27-én, Szlovénia 1996. január 16-án, Csehország 1996. január 17-én nyújtotta be felvételi kérelmét.
[5]http://eu.kormany.hu/a-magyar-eu-tagsag-tortenete (2013. 10. 24).
[6] Kengyel Miklós: Illúzió és valóság. A szocialista polgári eljárásjog-tudomány hét évtizede. Jura, 1996, 10-19. o., uő. A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, 2003, 294-297. o.
[7] Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után. Magyar Jog, 1996, 278-285. o.
[8] Németh János: Az átmeneti időszak igazságszolgáltatásának jelenlegi helyzete a közép- és kelet-európai országokban. Magyar Jog, 1998, 129-141. o.
[9] Vida István: A bírósági végrehajtás. In Németh János-Kiss Daisy (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2004, 868. o.
[10] Mádl Ferenc-Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Budapest, 2012. 84. o.
[11] Gátos György-Kecskés László: Jogharmonizáció és a polgári eljárásjog reformja. Magyar Jog, 1991, 720-722. o.
[12] Így pl. az alávetéses illetékességre vonatkozó szabályozást 2001-ben, a kézbesítésre, illetve a külföldiek költségmentességére vonatkozó szabályozást csak 2004-ben módosították.
[13] A közlések és a nyilatkozatok tartalmát a 2392/1997. (XII. 3.) Korm. határozat állapította meg.
[14] Brávácz Ottóné-Szűcs Tibor: A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Luganói Egyezmény alkalmazásának egyes kérdései, különös tekintettel a magyar jogra vonatkozó rendelkezésekre. Európai Tükör, 1999, 5-47. o.
[15] Vékás Lajos: Die Reform des internationalen Zivilverfahrensrecht in Ungarn. IPRax 2002, 142-145. o., Kecskés László: A civilisztikai jogalkalmazást érintő újabb EU jogalkotással kapcsolatos néhány elméleti kérdés. Európai Jog, 2006, 7-10. o.
[16] Kengyel Miklós: Magyarország a Luganói Egyezmény kapujában. Magyar Jog. 1999, 329-338. o.
[17] Kecskés: i. m. (15. sz. lábjegyzet) 7. o.
[18] Wagner, Rolf: A Luganói Egyezmény életbe lépése a Lengyel Köztársaságban. Magyar Jog, 2000, 699-700. o.
[19] Wopera Zsuzsa: Megjegyzések a polgári eljárásjogi harmonizáció szükségességétől és realitásáról. Európai Jog, 2003, 17-20. o.
[20] Amszterdami szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az európai közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról (OJ C 340, 10.11.1997, o. 1-81.). Hatályos 1997. május 1-jétől.
[21] Rechberger, Walter H.: Az európai polgári eljárásjog mai állapotáról. Miskolci Jogi Szemle. 2008, 111-120. o.
[22] Hess, Burkhard: Europäisches Zivilprozessrecht, Heidelberg, 2010, 41-45. o.
[23] A Tanács 1348/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bíróság és a bírósági iratok kézbesítéséről (HL L 160, 2000. 6. 30., 37-52. o.). Felváltotta az Európai Parlament és Tanács 1393/2007/ EK rendelete. Lásd a 72. sz. lábjegyzetet.
[24] A Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről (HL L 174., 2001. 6. 27., 1-28. o.).
[25] A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 12, 2001. 01. 16., 1-38. o).
[26] A Tanács 1347/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a házassági ügyekre és a házastársak közös gyermekei feletti szülői felügyeletet érintő eljárásokban irányadó joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 160, 2000. 6. 30, 19-36. o.). Felváltotta a Tanács 2201/2003/EK rendelete (Brüsszel-IIa rendelet). Lásd az 56. számú lábjegyzetet.
[27] A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 160., 2000. 6. 30., 1-18. o).
[28] 1348/2000/EK rendelet 23. cikk, 1206/2001/EK rendelet 22. cikk, Brüsszel-I rendelet 74. cikk, Brüsszel-II rendelet 44. cikk, 1346/2000/EK rendelet 45. cikk.
[29] 2345/2001. (XI. 22.) Korm. határozat, 1147/2002. (IX. 4.) Korm. határozat.
[30] Melléklet a 1147/2002. (IX. 4.) Korm. határozathoz.
[31]2003. évi XXX. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról. Hatályos 2004. május 1-jétől.
[32]Általános indokolás a 2003. évi XXX. törvényhez I. 7. pont.
[33] A Tanács 2003/8/EK irányelve (2003. január 27.) a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról (HL L 26., 2003. 1. 31., 41-47. o.).
[34] A 2003. évi LXXX. törvény által a Pp. 85. § (5) bekezdésébe beiktatott szabály szerint: "Az Európai Unió tagállamának állampolgára és az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára a magyar állampolgárokra irányadó feltételek szerint jogosult költségmentességre; e személyek és az Európai Unió tagállamában bejegyzett külföldi jogi személyek, szervezetek perköltség-biztosíték letételére nem kötelezhetőek. A költségmentesség ebben az esetben a tárgyalásra történő utazás költségeire is kiterjed, ha a fél tárgyaláson történő jelenléte a törvény alapján kötelező."
[35] Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban (HL 2005/C 53/01-14. o.).
[36] Kengyel Miklós: Das ungarische internationale Zivilprozessrecht und der EU-Beitritt. In Birgit Bachmann et al. (Hrsg.): Grenzüberschreitungen. Beiträge zum Internationalen Verfahrensrecht und zur Schiedsgerichtsbarkeit. Festschrift für Peter Schlosser zum 70. Geburtstag. Tübingen, 2005, 354. o.
[37] Geimer, Reinhold-Schütze, Rolf: Europäisches Zivilver-fahrensrecht. München, 3. Aufl. 2010, 115-122. o., Kropholler, Jan / von Hein, Jan: Europäisches Zivilprozessrecht. 9. Aufl. Frankfurt am Main, 2010, 119-123. o.
[38] Az Nmjtvr. 12. § (1) bekezdése szerint lakóhely az a hely, ahol valaki állandóan vagy a letelepedés szándékával lakik.
[39] Nagel, Heinrich-Gottwald, Peter: Internationales Zivil-prozessrecht, 6. Aufl. Köln, 2007, 86. o.
[40] Lásd Brüsszel-I rendelet I. melléklet: A 3. cikk (2) bekezdésében és a 4. cikk (2) bekezdésében említett joghatósági szabályok.
[41] Kropholler−von Hein: i. m. (37. sz. lábjegyzet) 262. o.
[42] Kengyel: i. m. (16. sz. lábjegyzet) 336. o.
[43] Mankowski, Peter: Zuständigkeit für individuelle Arbeitsverträge. In Rauscher, Thomas (Hrsg.), Europäisches Zivilprozess und Kollisionsrecht. 3. Aufl. München, 2011, Band 1, 451. o.
[44] Más tényállás alapján, de ugyenezt az elvet erősíti meg a Kúria egyik legújabb elvi határozata is (Kúria Mpk. 10.115/2013. − EBH 2013 M 11).
[45] "E szakasz alkalmazásában a bíróság felhívottnak tekintendő: (1) az eljárást megindító irat, illetve az azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtása időpontjában […] (2) ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésre hatáskörrel rendelkező intézmény megkapja …".
[46] A szerződés továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország között.
[47] Laptew, Alexey: Abschaffung der anerkennungsrechtlichen Ordre public-Kontrolle in Osteuropa: Vorbild für die EU? IPRax 2004, 495−498. o.
[48] Lásd a 15. sz. lábjegyzetet!
[49] Magyarország már az európai uniós csatlakozásra történő felkészülés során megtette a rendeletekben előírt közléseket, kijelölte a végrehajthatóság megállapítása során eljáró bíróságokat, a határozataik elleni jogorvoslatot elbíráló bíróságokat, illetve meghatározta, hogy ez utóbbi bíróságok határozatai ellen milyen eljárás keretében lehet további jogorvoslattal élni; a közlések tartalma a csatlakozási szerződés értelmében ún. technikai adaptáció útján a rendelet részévé vált. Lásd a 29. számú lábjegyzetet!
[50] A változtatásokat a 2004. július 15-én hatályba lépett 2004. évi LXV. törvény, a kézbesítési megbízottra vonatkozó szabályt a 2005. május 28-án hatályba lépett 2005. évi XXXVI. törvény tartalmazta.
[51] A 210/A. § (1) bekezdése 2010-ben egy újabb ponttal egészült ki: b) a hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamban, a 4/2009/EK tanácsi rendelet szerinti tartási ügyben hozott bírósági határozat (perbeli egyezség) és kiállított közokirat végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során − ha a 4/2009/EK tanácsi rendelet másképpen nem rendelkezik − [a bíróság] az e Fejezetben foglaltak szerint jár el.
[52] Vida: i. m. (9. sz. lábjegyzet) 872-873. o.
[53] Az ideiglenes intézkedések és a biztosítási intézkedések elhatárolásáról lásd Legfelsőbb Bíróság Pf. I/A. 26.108/2001. sz. - BH 2002.441. sz.
[54] A Brüsszel-I rendelet (továbbá a tartással kapcsolatos ügyekről szóló 4/2009/EK tanácsi rendelet) alapján biztosítási intézkedés elrendelésére az adós lakóhelye, székhelye − ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye − szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság végrehajtási lapot állít ki [Vht. 187. § (3) bek., 16. § c) pont].
[55] Wopera Zsuzsa: Az Európai Unió jogalkotása a családjog területén. Európai Jog. 2005, 32-40. o., uő.: Az európai családjog időszerű kérdései. Európai Jog, 2010, 11-17. o.
[56] A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.03. 1-29. o.).
[57] A Brüsszel-IIa rendelet 21. cikke szerint a határozatok elismerésére irányuló, illetve a 29. cikk szerint a végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmet a törvényszék székhelyén működő járásbírósághoz (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bírósághoz), a 33. cikk szerinti jogorvoslati kérelmet a törvényszékhez kell benyújtani, amelyek a határozata a 34. cikk alapján felülvizsgálati kérelemmel támadható meg.
[58] Általános indokolás az 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi XLI. törvényhez.
[59] C-168/08. sz. ügy., László Hadadi (Hadady) és Csilla Márta Meskó, férjezett neve: Hadadi (Hadady) közötti ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet. Ismerteti Wopera Zsuzsa: A Hadadi-ügy. A kettős állampolgárság megítélése a házassági perek joghatósági szabályaiban. JeMa, 2010, 66-76. o.
[60] Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (HL L 143, 2004. 04. 30 15-39. o.).
[61] A 805/2004/EK rendelet 5. cikke szerint a származási államban európai végrehajtható okiratként hitelesített határozatot a többi tagállamban a végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége és az elismerés megtámadhatóságának lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani.
[62] Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399, 2000. 12. 30. 1-32. o.) 19. cikk.
[63] Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199, 2007. 7. 30. 1-22. o.) 20. cikk.
[64] A Tanács 4/2009/EK rendelet (2008. december 18.) a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről (HL L 7 2009. 1. 10. 1-79. o.). 17. cikk
[65] Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 35 o.) 2012. 12. 20. 1-22. o.) 36., 39. cikk.
[66] Harsági Viktória: A nem vitatott követelések végrehajtása az Európai Igazságügyi térségben. Európai Jog, 2005, 29. o., uő. Értelmezési nehézségek és alkalmazási problémák az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem vizsgálata során. Európai Jog, 2012, 15-23. o., Varga István: Úton az egységes európai peres eljárás felé? Európai Jog, 2008, 9-14. o.
[67] 805/2004/EK rendelet 9. cikk, 1896/2006/EK rendelet 18. cikk, 861/2007/EK rendelete 20. cikk (2) bek., 4/2009/EK rendelet 20. cikk (1) bek. b) pont, 1215/2012/EU rendelet 53 cikk.
[68] 805/2004/EK rendelet 18-19., 21., 23. cikk, 1896/2006/EK rendelet 20., 22-23. cikk, 861/2007/EK rendelete 17-18., 22., 23. cikk, 4/2009/EK rendelet 19., 21. cikk 1215/2012/EU (Brüsszel-I) rendelet 45-51. cikk.
[69] 805/2004/EK rendelet 23. cikk a) pont, 1896/2006/EK rendelet 23. cikk a) pontja, 861/2007/EK rendelet 23. cikk a) pont.
[70] A 2011. évi LXVII. törvény hatálya a gyermektartás és egyéb családi tartások nemzetközi behajtásáról szóló, 2007. november 23-i hágai egyezmény, valamint a viszonosság alapján előterjesztett tartási igénnyel kapcsolatos kérelmekre is kiterjed.
[71] A belépés "hozadékaként" Magyarország csatlakozott az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezményhez, erről a 56/2004. (V. 25.) OGY határozat döntött. Miután Magyarországgal szemben egyetlen szerződő állam sem emelt kifogást, az az Egyezmény Magyarország tekintetében 2005. április 1. napján hatályba lépett. Kihirdette a 2005. évi XXXVI. törvény.
[72] Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 30.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről, és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 324, 2007. 12. 10. 79-120. o.).
[73] Harsági Viktória-Kengyel Miklós: Az európai polgári eljárásjog hatása a nemzeti jogrendszerekre. Európai Jog, 2008, 35. o.
[74] Gyakorlati útmutató a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról. Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. 2008. november, 1-26. o,
[75] Hess, Burkhard-Pfeiffer, Thomas-Schlosser, Peter: The Brussels I-Regulation (EC) No 44/2001. München, 2008.
[76] A joghatóságra vonatkozó szabályokat 32, a végrehajthatóvá nyilvánításra vonatkozókat 39 esetben alkalmazták.
[77] Kengyel Miklós: A Tanács 44/2001/EK (Brüsszel-I) rendeletének alkalmazása a hazai joggyakorlatban. Egy empirikus vizsgálat tapasztalati. Európai Jog, 2007, 38. o.
[78] Gécziné Bárdosi Eszter: A határokon átnyúló végrehajtási eljárások a magyar bírósági gyakorlatban - egy összehasonlító vizsgálat tanulságai. Európai Jog, 2010, 25-31. o.
[79] Vht. 16. § g)-j), l) pont
[80] Kaliczka Alexandra: A védekezéshez való jog érvényesíthetősége az Európai Unióban. Az adós eljárási alapjogainak védelme határon átnyúló végrehajtás során. PhD-értekezés, Kézirat, Budapest, 2013, 83-84. o.
[81] Az európai polgári eljárásjog / polgári igazságügyi együttműködés tárgykörében 2004 óta megjelent könyvek és tanulmánykötetek: Osztovits András (szerk.): Európai polgári eljárásjog. Jogszabálygyűjtemény. Budapest, 2004. , Kengyel Miklós-Simon Károly László (szerk.): Tanulmányok az európai polgári eljárásjog köréből. Tanulmánykötet. Pécs, 2005., Kengyel Miklós-Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2006., Nagy Csongor István: Az Európai Unió nemzetközi magánjoga. Budapest, 2006., Wopera Zsuzsa-Wallacher Lajos (szerk.): Polgári eljárásjogi jogszabályok az Európai Unió jogában, Budapest, 2006., Wopera Zsuzsa (szerk.): Az Európai Unió polgári eljárásjoga, Budapest 2007., Wopera Zsuzsa: Hatékony jogvédelem a magyar és az Európai Unió polgári eljárásjogában. Miskolc, 2007., Harsági Viktória−Wopera Zsuzsa (szerk.): Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. században, Tanulmánykötet Gáspárdy László professzor emlékére. Budapest, 2007., Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások. Budapest, 2008., Kengyel Miklós-Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. 2. kiad. Budapest, 2009., Osztovits András: (szerk.): Európai polgári eljárásjog. Jogszabálygyűjtemény. 2. kiad. Budapest, 2009., Wopera Zsuzsa: Európai családjog. Budapest, 2009., Wopera Zsuzsa-Asztalos Zsófia (szerk.): Egységesülő polgári eljárásjog Európában. Budapest, 2009., Gombos Katalin: Bírói jogvédelem az Európai Unióban. Budapest, 2009., Harsági Viktória: Kézbesítés a polgári jogvitákban határok nélkül., Budapest, 2010, Osztovits András: Európai joghatósági szabályok polgári perekben. Budapest, 2010. Kapa Mátyás-Veress Emőd: Határozatok végrehajtása határokon átívelő polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Unióban Budapest-Kolozsvár-Temesvár, 2010., Gombos Katalin: Bírói jogvédelem az Európai Unióban − Lisszabon után, Budapest, 2011., Wopera Zsuzsa: Az európai családjog kézikönyve, Budapest, 2012., Nagy Adrienn: Kézikönyv az európai fizetésképtelenségi eljáráshoz. Budapest, 2013.
Válogatás a csatlakozás óta megjelent tanulmányokból: [2004:] Harsági Viktória: Az okiratokkal kapcsolatos bizonyításfelvétel az Európai Unióban. Magyar Jog, 2004, 555-561. o., Wopera Zsuzsa: A családi ügyekben való igazságügyi együttműködés az Európai Unióban. Családi Jog, 2004, 7-11. o., Wopera Zsuzsa: A házassági és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek új szabályai a bővülő Európai Unióban. Magyar Jog, 2004, 486-495. o., [2005:] Harsági, Viktória: A nem vitatott követelések végrehajtása az Európai Igazságügyi Térségben. Európai Jog, 2005, 23-29. o., Kengyel Miklós: A "polgári és a kereskedelmi ügyek fogalma" az európai polgári eljárásjogban. Magyar Jog, 2005, 485-494. o., Wopera Zsuzsa: Az Európai Unió jogalkotása a családjog területén. Európai Jog. 2005, 32-40. o., [2006:] Harsági Viktória: Újabb modellváltás az Európai Igazságügyi Térségben, avagy a közvetlen bizonyításfelvétel lehetősége külföldön. Európai Jog, 2006, 11-16. o., Kecskés László: A civilisztikai jogalkalmazást érintő újabb EU jogalkotással kapcsolatos néhány elméleti kérdés. Európai Jog, 2006, 3-13. o., Nyilas Anna: A polgári eljárások egyszerűsítése az Európai Unióban, különös tekintettel a kis pertárgyértékű ügyek szabályozására, Debreceni Jogi Műhely, 2006/2., [2007:] Herédi Erika: A határokon átlépő fizetésképtelenségi eljárás az Európai Unióban. PhD-értekezés, Kézirat, Pécs, 2007., Kengyel Miklós: A Tanács 44/2001/EK (Brüsszel-I) rendeletének alkalmazása a hazai joggyakorlatban. Egy empirikus vizsgálat tapasztalati. Európai Jog, 2007, 37-45. o., [2008:] Harsági Viktória: A határon átnyúló kézbesítés és az alperes (kötelezett) védelme az Európai Unióban. Iustum- Aequum- Salutare, 2008, 129-142. o., Harsági, Viktória-Kengyel Miklós: Az európai polgári eljárásjog hatása a nemzeti jogrendszerekre. Európai Jog, 2008, 30-37. o., Osztovits András: Az Európai Unió polgári eljárásjoga fejlődésének irányai. Európai Jog, 2008, 4-8. o., Varga István: Úton az egységes európai peres eljárás felé? Európai Jog, 2008, 9-14. o., [2009:] Gombos Katalin: A polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés legújabb fejleményei. Jogtudományi Közlöny, 2009, 130-138. o., Gyekiczky Tamás: Perkoordináció, avagy perfüggőség az Európai Unió és a tagállamok eljárásjogában. Jogtudományi Közlöny, 2009, 101-117. o., Harsági, Viktória: Az európai fizetési meghagyásos eljárás. In Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, 2009, D/102/12/53., Harsági Viktória: A kézbesítés szerepe az európai polgári eljárásjog forrásaiban. Iustum Aequum Salutare, 2009, 53-63. o. [2010:] Gécziné Bárdosi Eszter: A határokon átnyúló végrehajtási eljárások a magyar bírósági gyakorlatban - egy összehasonlító vizsgálat tanulságai. Európai Jog, 2010, 25-31. o., Horváth E. Írisz: A kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítéletek végrehajtása. Magyar Jog, 2010, 493-498. o., Wopera Zsuzsa: Az európai családjog időszerű kérdései. Európai Jog, 2010, 11-17. o., [2011:] Osztovits András: Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben. In Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződések magyarázata. Budapest, 2011, 2. köt. 1667-1696. o., [2012:] Harsági Viktória: Értelmezési nehézségek és alkalmazási problémák az európai fizetési meghagyás kibocsátás iránti kérelem vizsgálata során. Európai Jog, 2012, 15-23., Kengyel Miklós: Magyarország a Luganói Egyezmény kapuján belül. Magyar Jog, 2012. 451-457. o., [2013:] Kaliczka Alexandra: A védekezéshez való jog érvényesíthetősége az Európai Unióba. Az adós eljárási alapjogainak védelme határon átnyúló végrehajtás során. PhD-értekezés, Kézirat, Budapest, 2013., Wopera Zsuzsa: A szokásos tartózkodási hely meghatározásának kritériumai a határon átnyúló, a szülői felelőséggel kapcsolatos ügyekben. Európai Jog, 2013, 1-9. o., Wopera Zsuzsa: A szokásos tartózkodási hely meghatározásának kritériumai a határon átnyúló tartási ügyekben és egyes hágai instrumentumok joggyakorlatában, Európai Jog, 2013, 41-47. o.
[82] Válogatás magyar szerzők külföldön megjelent európai polgári eljárásjogi tárgyú műveiből: Kengyel Miklós: Die Entwicklung des ungarischen Zivilprozessrechts nach dem Beitritt zu Europäischen Union. Zeitschrift für Zivilprozess International. 2005, 243-256. o., Harsági Viktória-Kengyel Miklós: Anwendungsprobleme des Europäischen Zivilver-fahrensrechts in Mittel- und Osteuropa. IPRax, 2009, 533-539. o., Kengyel Miklós-Harsági Viktória: Der Einfluss des Europäischen Zivilverfahrensrecht auf die nationalen Rechtsordnungen. Nomos. Baden-Baden, 2009., Varga István: Europäisches Verfahren für geringfügige Forderungen - EG-BagatellVO, In Thomas Rauscher (Hrsg.): Europäisches Zivilprozess- und Kollisionsrecht, 3. Aufl. Sellier, München, 2010, Band 3, 409-556. o., Kengyel Miklós-Harsági Viktória (Hrsg.): Grenzüberschreitende Vollstreckung in der Europäischen Union, Sellier, München, 2011, Palásti Gábor: Brussels I in the new Member States. In The European Legal Forum. 2011, 26-33. o., Nagy Csongor István: The application ratione temporis of the Insolvency Regulation in new Member States. International & Comparative Law Quarterly, 2013, 941-954. o.
Lábjegyzetek:
[1] A tanulmány alapjául szolgáló kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Visszaugrás
