Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Wagner, Rolf: A Luganoi Egyezmény életbe léptetése a Lengyel Köztársaságban1 (MJ, 2000/11., 699-700. o.)

I. Bevezetés

A Lengyel Köztársaság az Európai Jogi Térségben (espace judiciaire européen) a közép- és kelet-európai államok körében éllovas-szerepet játszik. Lengyelország mint első kelet-európai állam 2000. február 1-jei hatállyal csatlakozott A joghatóságról és a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéletek végrehajtásáról szóló 1988. szeptember 16-i Luganoi Egyezményhez (LÜ), amihez ez ideig az Európai Unió (EU) 15 tagállama, valamint Svájc, Norvégia és Izland EFTA-álla-mok tartoztak.

II. Lengyelország polgári jogi bekapcsolódása az Európai Jogi Térségbe

Az egyezmények sorában előtérben állnak a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencián hozott egyezmények és az Európa Tanácsról szóló Egyezmény, valamint a Külföldi választottbírósági ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló ENSZ-Egyezmény. Mindezt nagyszámú civiljogi tárgyú egyezmény követte. Lengyelország is megindult az EU-ba való belépés útján.

III. Lengyelország csatlakozása az LÜ-höz

Az EU- és az EFTA-államok mellett az LÜ csatlakozásra harmadik államok számára is nyitva áll. Ezeknek azonban keresztül kell menniük egy, az Egyezményben csak nagy vonásokban szabályozott bonyolult csatlakozási eljáráson, mielőtt szerződő államokká válnak. Ha egy harmadik állam csatlakozni akar az LÜ-höz, először is egy "keresztapát" kell szereznie magának; ez a keresztapa közli a letéteményes állammal (Svájc) a belépni kívánó állam kívánságát [LÜ 62. I. cikkely b) pont]. Másodikként tartozik a harmadik állam eljuttatni a letéteményes államhoz azoknak a közléseknek a tartalmát, amelyeket ő az Egyezmény alkalmazásának vonatkozásában tenni óhajt, továbbá előadni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket ő az 1. sz. jegyzőkönyv alkalmazása kapcsán deklarálni óhajt. Harmadsorban a 60. cikkely a) és b) pontjaiban megnevezett államoknak, amelyek a csatlakozásra pályázó állam által tervbe vett közlésekről és nyilatkozatokról tájékoztatást kaptak, egyhangúan el kell határozniuk, hogy vajon meghívják-e csatlakozásra azt az államot.

Németalföld már 1993 végén elvállalta a "védnökséget" Lengyelország felett, és közölte Svájccal Lengyelország csatlakozási kívánságát az LÜ-höz. Az LÜ szerződő államai a továbbiak során felszólítást kaptak arra, hogy lehetőség szerint 1997. március 31-ig közöljék a letéteményes állammal, hozzájárulnak-e, hogy a Lengyel Köztársaság letétbe helyezze a csatlakozási okmányt. Németország 1997. március 25-én szóbeli jegyzék útján közölte, hogy egyetért Lengyelországnak az LÜ-höz való csatlakozásával. Svájc az utolsó hozzájáruló nyilatkozat kézhezvétele után 1998 február havában tudta Lengyelországot csatlakozásra felhívni. Lengyelország a csatlakozási okmányt 1999. november 1-jén helyezte letétbe, és így az LÜ 62. III. cikkelye értelmében Lengyelország csatlakozása az LÜ-höz 2000. február 1-jén lépett hatályba.

Lengyelország a csatlakozási okmány letétbehelyezésekor kijelentette, hogy "az egyéb szerződő államokban meghozott ítéleteket nem ismeri el vagy nem hajtja végre, ha a kibocsátó állam bíróságának az LÜ 16. cikkelyének a) pontjából adódó joghatósága csak azon alapszik, hogy az alperes lakóhelye a kibocsátó országban van és ingatlanai a Lengyel Köztársaság területén találhatók" [az LÜ 63. cikkelye és az LÜ-höz fűzött 1. sz. jegyzőkönyv ezzel kapcsolatos 1. b) cikkelye].

IV. Az LÜ alkalmazásának időbeli hatálya

1. Joghatóság

Az LÜ 54. cikkelyében foglalt időbeli hatály-szabály szerint az Egyezménynek nincsen visszamenő hatálya. A részletek vonatkozásában az időbeli hatály tekintetében különböztetni kell egyfelől a joghatósági előírások, és másfelől az elismerési, valamint a végrehajtási szabályok között. A joghatóságra nézve a német bíróságok számára az alábbi elvek irányadók:

Amennyiben az alperes lakóhelye Lengyelországban van (LÜ 4. cikkelye), alapvetően az LÜ joghatósági szabályai érvényesülnek, ha a keresetet Németországban az LÜ Lengyelország számára történt életbelépése után "indították" (az LÜ 54. I. cikkelye). Az, hogy egy keresetet az LÜ 54. I. cikkelye alapján belföldön mikor "indították", az az elbírálásra megkeresett bíróság polgári eljárásjoga, vagyis itt a ZPO (Pp.) 253. 1. §-a, szerint határozandó meg. Ezt tekintve az az időpont az irányadó, amikor a keresetlevél kézbesítése megtörtént. Amennyiben a keresetlevelet az alperesnek már az LÜ-nek Lengyelországra vonatkozó életbelépése előtt kikézbesítették, az LÜ joghatóságrendezési módozatai a fellebbezési és felülvizsgálati fokon még akkor sem vehetők figyelembe, ha az LÜ Lengyelországban időközben hatályba lép.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére