https://doi.org/10.14232/forvmaip.2025.2.95-109
A jelen tanulmány kiindulási pontját az a ténymegállapítás képezi, hogy a digitális technológiák átalakították, illetve jelenleg is alakítják, formálják a modern társadalmat. Az innovatív technológiai megoldások nyomán a mindennapi élet számtalan területe, így például az álláskeresés, az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés gyakorta az információs és kommunikációs technológiákba ágyazottan érhetőek el. A társas kapcsolatokat, az emberi kommunikációt is befolyásolja a digitális világ, de utalhatunk a személyre szabott hirdetésekre, a virtuális személyi asszisztensekre, az internetre csatlakozó okos eszközökre, az okos otthonok és az okos városok megjelenésére is. Egy olyan feltartóztathatatlannak tűnő folyamat részesei vagyunk, amely új készségek és kompetenciák elsajátítását követeli meg, adott esetben folyamatos alkalmazkodást a digitális átalakulás kihívásaihoz.
A fentiek tükrében e tanulmány keretei között azt igyekszünk bemutatni, hogy miként reagál a digitális átalakulásra a börtönkörnyezet, hogyan alkalmazkodik a folyamatos változásokhoz, az innovatív technológiák milyen módon, formában jutnak szerephez ebben a közegben. Célunk annak érzékeltetése, hogy a fogvatartottak sikeres reintegrációja és rehabilitációja érdekében mennyire fontos a különféle digitális eszközök és szolgáltatások biztosítása, azok nyomán pedig a digitális készségek elsajátítása. Meglátásunk szerint ezek hiányában ugyanis a fogvatartó állam a börtönnépességet nem pusztán izolálja a társadalomtól, hanem egyúttal hozzájárul a közöttük lévő távolság növeléséhez is.
A tanulmány nemzetközi kitekintéssel kívánja a címben jelzett "okosodási" folyamatot feltárni, így a téma feldolgozásához 2026 januárjáig bezárólag megjelent angol nyelvű szakirodalmat használtunk fel.
- 95/96 -
Ruzsonyi 2015-ben megjelent munkájában a börtönt mint intézményt egy olyan sajátos belső dinamikával rendelkező organizmusként írta le, amelynek összetevői, így a humán forrás (a fogvatartottak, a személyi állomány), a fizikai valósága (az épületek, a felszereltség) és működési keretei (pl. jogszabályok, társadalmi elvárások) egyfelől állandóan változnak, másfelől kölcsönösen hatással vannak egymásra.[1] A citált alkotóelemek közül a társadalmi elvárások még napjainkban is jellemzően a bebörtönzés megtorló jellegét hangoztatják, esetenként túlhangsúlyozzák, és egy olyan börtönkörnyezetben gondolkodnak, amely az egyént megfosztja alapvető jogaitól, folyamatos ellenőrzés és felügyelet alatt tartja, egyúttal a lehető legjobban elszigeteli a társadalomtól.
A feldolgozott szakirodalom alapján ezt a megközelítést a digitalizáció több vonatkozásban is formálja, miként a technológiai fejlesztések nyomán megváltozik a fogvatartó intézet fizikai környezete is, emellett pedig kihatással bír a humán forrásra (a személyi állomány és a fogvatartottak kapcsolatára) és a működési keretekre is. Noha a digitalizációra tekintettel a hagyományos börtönmodelltől való elmozdulásnak több országban már vannak szemmel látható jelei, meglátásunk szerint jellemzően egy hosszú,[2] de mindenképpen látványos folyamatról van szó.
Ténykérdés az is, hogy számos ország börtön-infrastruktúrája elavult, modernizációra szorul, a biztonsági hiányosságok, a személyi állomány korlátozott létszáma mind-mind olyan tehertétel, amely az új technológiák bevezetésének nyomásával is párosul.[3] A modern társadalom digitális átalakulása, fejlődése nyomán így a végrehajtási környezet átalakulása is egyre aktuálisabb kérdéssé válik. Amíg azonban néhány évvel ezelőtt még annak tisztázása volt napirenden, hogy a digitalizáció, az innovatív technológiai megoldások átültethetők-e a börtönkörnyezetbe, addig napjainkra a technológia integrálása nem kérdéses, a hangsúly ugyanis azon van, hogy az hogyan, miként valósuljon meg.
A börtönkörnyezet digitális átalakulásával foglalkozó szakirodalom felkutatása és feldolgozása nyomán egyértelműen kijelenthető, hogy a technológiai fejlődés a végrehajtási közeget sem kerülte el, számos újítás, intelligens digitális technológia került több állam esetében is bevezetésre. A fogvatartottak számára biztosított mobileszközök, táblagépek, érintőképernyős önkiszolgáló rendszerek, az állományi okosóra, a korlátozott internethozzáférés, a videokonferencia, a felhőalapú szolgáltatások, a telemedicina, a virtuális valóság alkalmazása, a valós idejű helymeghatározó és nyomon követő technológiák, a viselkedési mintákat elemző, illetve gyanús viselkedést észlelő biztonsági kamera-rendszerek, a biometrikus azonosítás csak néhány kiragadott példa annak illusztrálására, hogy
- 96/97 -
milyen lényegi változás körvonalazódik az intelligens technológiai megoldásoknak köszönhetően. Jól kivehető, hogy a technológia átformálja többek között a biztonsági rendszereket és az adminisztratív folyamatokat, befolyásolja a fogvatartottak bv. intézeten belüli, illetve külső kommunikációját, oktatásukat, egészségügyi ellátásukat, kihatással van rehabilitációjukra, így hatása tulajdonképpen a teljes börtönkörnyezetet érinti.[4]
Fontos azonban nyomban leszögezni, hogy egyrészről a börtönkörnyezet digitális átalakulása jelentős lemaradásban van a szabad társadalomban végbement és jelenleg is zajló fejlődéshez képest, másrészről a digitális lemaradás az egyes fogvatartási helyek tekintetében is értelmezhető, tekintettel arra, hogy a digitalizációs törekvések és gyakorlatok országonként, sőt országokon belül is nagyon eltérő fejlettségi szintet mutatnak.[5] Egyes börtönrendszerek tehát digitális szempontból fejlettebbek/érettebbek, mint mások, azaz előrébb tartanak a digitalizációs folyamatban, vagy közelebb állnak ahhoz, hogy ezt a folyamatot sikeresen elkezdjék.[6] Ahogy arra Knight és kollégái rámutattak, ezt a bizonyos érettséget, fejlettségi szintet a végrehajtás igényei, prioritásai, gazdasági és humán erőforrásai, az infrastruktúra,[7] a börtönkultúra és egyúttal a fogvatartottak szükségletei is befolyásolhatják.[8]
A Börtön-és Büntetés-végrehajtási Szolgálatok Európai Szervezetének (EuroPris) Információs és Kommunikációs Technológiai (ICT) Szakértői Csoportja több kiadványában[9] ugyancsak rámutatott arra, hogy európai viszonylatban az információs és kommunikációs technológiák integrációja, valamint a technológiai fejlettség államonként jelentősen eltér, amelynek hátterében politikai megközelítések, a pénzügyi források, a technológiai prioritások és az eltérő stratégiai fókuszok állnak, visszatükrözve a tágabb társadalmi és gazdasági különbségeket. Ennek megfelelően tehát minden országnak megvan a maga útja és a saját fejlődési dinamikája.[10]
Az ENSZ bűnözéssel és büntető igazságszolgáltatással foglalkozó interregionális intézetének (UNICRI) 2024-ben közzétett jelentése[11] is megerősíti, hogy a digitális erőforrások és szolgáltatások bevezetése kapcsán nincs egységes megközelítés, mindenkire
- 97/98 -
egyaránt alkalmazható fejlesztési és megvalósítási terv, miként az egyik joghatóságnak megfelelő stratégia nem feltétlenül érvényesíthető egy másikban.
Az "okosodás" folyamatát szemlélve, a digitalizáció ütemét a Covid-19 világjárvány gyorsította fel, amely a börtönhatóságokat a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra késztette. Ennek az egyik legszembetűnőbb példája a videókonferencia technológia bevezetése, illetve szélesebb körben való alkalmazása volt, amelyet a személyes látogatások felfüggesztésének ellensúlyozására vetettek be általában skype formájában. Az online látogatások pozitív tapasztalatai nyomán ezt az új kommunikációs formát számos országban a járványt követően is megtartottak. Hasonló jelenség figyelhető meg egyes országokban a telemedicinális egészségügyi ellátás integrálása kapcsán is, amely napjainkban egyre több bv. intézetben és egyre több egészségügyi területet érintően van jelen.[12]
A pandémia tehát mérföldkőnek tekinthető a börtönkörnyezet digitalizációj a szempontjából, sőt hatása a világjárványt követően is megmaradt: európai viszonylatban egyes fogvatartó államok nyitottabbakká, fogékonyabbá váltak az információs és kommunikációs technológiákra, azok integrálására, és a hangsúly a reintegrációs, valamint a visszaesést csökkentő technológiai megoldásokra helyeződött. Felismerték egyfelől, hogy ezek az újítások megkönnyítik a külvilággal, a családdal való kapcsolattartást,[13] másfelől hozzájárulnak/hozzájárulhatnak a digitális készségek elsajátításához, így segítve a digitális társadalomba történő beilleszkedést.[14] Ezen felismerés nyomán jelentek meg például a zárkán belül használható mobiltelefonok, táblagépek, a különféle önkiszolgáló kioszkok, majd öltött formát az úgynevezett okos vagy intelligens börtön, azaz a digitális érettség üteme ezekben az országokban lényegesen felgyorsult.[15]
A digitális börtön megjelenése Európai viszonylatban a belgiumi Prison Cloud-modellhez köthető, amely egy felhőalapú számítástechnikai szolgáltatási platformról a fogvatartottak számára különféle digitalizált szolgáltatások/tevékenységek zárkán belüli, személyre szabott igénybevételét teszi lehetővé. Kiemelendő, hogy a börtönmodell bevezetése mögötti célkitűzés túlmutat a különféle digitális tevékenységek hozzáférhetőségén, a börtönkörülmények javításán, fontos szegmense ugyanis a fogvatartottak társadalomba való optimális visszailleszkedésének irányítása, elősegítése is.[16] Ennek egyik meghatározó eleme a felelősségvállalási stratégia: a fogvatartottak lehetőségeket és támogatást
- 98/99 -
kapnak ahhoz, hogy felelősséget vállaljanak életükért, valamint a sikeres visszailleszkedés maximalizálásáért. A büntetés-végrehajtás tehát felkínálja a támogatást a különféle digitalizált szolgáltatásokkal, de a felkínált lehetőséggel a raboknak maguknak kell élniük.[17]
A holisztikus megközelítést képviselő okosbörtön Finnországban valósult meg, ahol a börtönkörnyezet digitalizálása a fogvatartottak rehabilitációját, mindennapi életkörülményeik javítását célozza. Így a fogvatartottak számára személyes használatú laptopokkal biztosítják többek között a szociális, pszichológiai, oktatási, jogi, egészségügyi szolgáltatásokhoz való közvetlen hozzáférést. Az intézeten belül igénybe vehető digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférés emellett kiegészül a külvilággal való ellenőrzött kapcsolattartással videókonferencia-technológia, valamint e-mailek és korlátozott internethozzáférés formájában.[18] Utóbbi olyan weboldalakhoz való hozzáférést tesz lehetővé, amely a fogvatartottak oktatását, illetve rehabilitációját támogatja, emellett újabb weboldalakra javaslatot a személyi állomány és a fogvatartottak egyaránt tehetnek.[19] Mindez összhangban van azzal a társadalmi meggyőződéssel, hogy a digitális készségek elengedhetetlenek a rehabilitációhoz.
Megítélésem szerint a digitalizációs folyamat nyomán ezek az országok már eljutottak arra a pontra, ahol a hagyományos értelemben vett börtön helyett egy olyan intézmény formálódik, amely a digitalizáció előnyeit a bebörtönzöttek rehabilitációja érdekében hasznosítja.[20] A folyamatnak pedig nincs vége, mivel jelenleg a digitalizációval összefüggésben a legfelkapottabb témakörök az okosbörtönök megvalósításán túlmenően a mesterséges intelligencia és a virtuális valóság felhasználási lehetőségei.[21] Utóbbi segítségével a fogvatartottak például olyan ismeretekre, készségekre, jártasságra tehetnek szert, amelyet a börtön falain belül egyébként nem tudnának elsajátítani. Emellett a virtuális valóság célzottan támogathatja a sikeres társadalmi visszailleszkedést például állásinterjúk, konfliktushelyzetek szimulációjával, a családi kötelékek erősítésével, a reintegráció pszichológiai nehézségeire való felkészítéssel.[22] Mindez pedig összhangban van a "digitális rehabilitáció" célkitűzésével: támogatni a fogvatartottakat minden olyan rehabilitációs szolgáltatás, tevékenység, program biztosításával, amely elősegíti a digitális társadalomba való visszatérést.[23]
- 99/100 -
A digitális fejlődés mozgatórugóit keresve egyfelől a biztonsági, felügyeleti és hatékonysági célkitűzések dominálnak, de ahogy a fenti példák is mutatják, egyes fogvatartó államokban szerephez jutnak a fogvatartottak rehabilitációjának elősegítésére irányuló törekvések is. Így valójában az intelligens technológia felhasználásának három egymástól elkülönülő, de egyúttal egymásra hatással is bíró területe azonosítható be: a biztonsági, felügyeleti megfontolások a különféle megfigyelési technológiák alkalmazásában öltenek testet és alapvetően a fogvatartottak ellenőrzésére irányulnak. Emellett találkozhatunk az adminisztrációs feladatok, folyamatok felgyorsítását, a hatékonyság növelését célzó felhasználással (például algoritmusok segítségével történő automatizálással a nyilvántartás, az erőforrások elosztása, készletkezelés, pénzügyi műveletek kapcsán) és végül a fogvatartottak reintegrációját támogató megoldásokkal is.[24] Szembetűnő, hogy az első kettő terület tulajdonképpen a fogvatartó végrehajtási intézetek érdekeit szolgálja, de olyan megközelítés is képviselhető, amelyben a fokozott biztonsági intézkedések a fogvatartottak számára is előnyös, biztonságos környezetet eredményeznek, miként a hatékonyabb működésből (utalva példaként a telemedicinális egészségügyi ellátásra[25]) a fogvatartottak ugyancsak kamatoztathatnak.
A fentebb citált "mozgatórugók" mellett, a fogvatartottak reintegrációját szem előtt tartva, fontos annak hangoztatása is, hogy a normalizáció elvének érvényesítése ugyancsak alátámaszthatja, indokolhatja a börtönkörnyezet digitalizációját. Az elv ugyanis leegyszerűsítve olyan végrehajtási feltételek, fogvatartási körülmények megteremtésében és szolgáltatások biztosításával írható le, amelyek a leginkább hasonlítanak a szabad társadalomban fellelhetőkhöz.[26] Amennyiben tehát a digitális világ a normális, akkor a fogvatartó államoknak is lépéseket kell tenniük a börtönkörnyezet és a külvilág közötti szociális távolság csökkentése érdekében, azaz el kell gondolkodniuk a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférés fogvatartottak számára való biztosításáról, annak érdekében, hogy felkészítsék őket a digitális társadalomba történő visszatérésre.
A három lehetséges felhasználási területhez, azok dominanciájához kapcsolódóan igen szemléletesek a szakirodalomban fellelhető intelligens,- vagy más néven okosbörtön meghatározások. Sun megközelítésében például a technológia felhasználása a fogvatartó intézet biztonságára és a fogvatartottak kezelésének javítására összpontosít. Az okos épületekhez, illetve az okos városokhoz hasonlóan jellemzője az automatizálás és az adatve-
- 100/101 -
zérelt döntéshozatal, ugyanakkor a hangsúly a fogvatartottak megfigyelésén, nyomon követésén és a büntetés-végrehajtásra egyébként nem jellemző erőforrás-kezelésen van.[27] Knight számára az okosbörtön ugyanakkor egy olyan végrehajtási környezet, amely felhasználóközpontú, a digitális technológiákhoz való hozzáférés korlátozása helyett ezen technológiák folyamatos hozzáférését biztosítja például az oktatás, a szabadidő területén.[28] Knight mellett Van De Steene is összekapcsolja az új technológiák bevezetését a humánus végrehajtási környezettel és úgy tekint az innovatív technológia megoldások alkalmazására, hogy azok a fogvatartottak társadalomba való visszailleszkedését szolgálják.[29] Utóbbi megközelítéseket képviseli a EuroPris ICT Szakértői Csoportja is: megfogalmazásukban az intelligens börtön egy digitálisan összekapcsolt környezet, amelyben a megfigyelés, a kommunikáció és a fogvatartottak kezelésének eszközei egyfelől növelik a biztonságot, másfelől pedig támogatják az oktatást, az egészségügyi ellátást és a családi kapcsolatokat.[30]
Ha a börtönkörnyezet digitalizációjának aktuális állapotát kívánjuk felvázolni, akkor az a szakirodalom alapján egyfelől olyan digitális eszközökkel és infrastruktúrákkal jellemezhető, amelyek a börtönnépesség ellenőrzésére, folyamatos nyomonkövetésére, nagyobb biztonság megteremtésére irányulnak. Jewkes és Reisdorf megfogalmazásával élve,[31] az ellenőrzés és megfigyelés fokozását célzó technológiák bevezetését politikailag erős támogatottság a bűnözéssel szembeni szigorú politikát képviselő országokban övezi. Ezzel a megoldással így nem meglepő módon leginkább az USA, illetve az ázsiai országok büntetés-végrehajtási rendszerei élnek. Az Egyesült Államokban például a kamerarendszerek mellett valós idejű videóelemzés teszi lehetővé a fogvatartottak figyelemmel kísérését, a viselkedési minták elemzését, a gyanús magatartások észlelését. A börtönfalakba beépített érzékelők, a fogvatartottak által csuklón viselt nyomkövetőeszközök ugyancsak azt a célt szolgálják, hogy a fogvatartottak helyzetéről, aktuális tartózkodási helyéről és tevékenységéről a személyi állomány folyamatos információval rendelkezzen.[32] A fokozott felügyelet fenntartását emellett olyan audio-megfigyelőrendszerek is segítik, amelyek egyrészről a fogvatartó intézeten belüli beszélgetéseket, másrészről pedig a
- 101/102 -
külvilággal való kommunikációt vizsgálják és elemzik.[33] Kiemelendő, hogy ezen digitalizációs fejlesztések mögött a börtönnépességgel összefüggésben felmerülő tetemes költségek csökkentésére irányuló gazdasági megfontolások álltak.[34]
Az arcazonosítás és mozgáselemzés mesterséges intelligencia-funkciói, az autonóm robot járőrök, a fogvatartottak által viselt intelligens csuklópántok több ázsiai ország esetében ugyancsak a fogvatartottak mozgásának, helymeghatározásának nyomon követését, ezáltal pedig a fogvatartottak fokozott felügyeletét biztosítják, ahogy a börtönkörnyezet biztonságosabbá tétele jegyében alkalmaznak drón járőröket, illetve vetnek be dróndetektálást is.[35]
Ahogy arra már utalás történt, a hagyományos börtönkoncepciótól való legjelentősebb elmozdulás megítélésünk szerint azon országokban figyelhető meg, ahol a biztonsági, felügyeleti és hatékonysági szempontokon túl a technológia elősegítheti a fogvatartottak rehabilitációját is. Egy olyan humánus végrehajtási környezetről van szó, amely digitálisan felszerelt és a technológia révén nemcsak támogatja például a fogvatartottak oktatását, szakképzését, munkavégzését, gondoskodik egészségügyi ellátásukról, hanem mobileszközökkel, táblagépekkel, telekommunikációs eszközökkel gondoskodik a külvilággal való kapcsolattartásukról, segíti a szabadidő hasznosabb eltöltését, egyúttal nagyobb önállóságra ösztönöz és hozzájárul a digitális készségek elsajátításához. A biztonságosabb és hatékonyabb börtönkörnyezet ideája mellett itt tehát hangsúlyos a reintegrációs, illetve digitális reintegrációs törekvés érvényesítése.
A biztonsági és rehabilitációs megközelítés elegye, avagy egyensúlyának megteremtése figyelhető meg többek között az Egyesült Királyságban. A szigetországban nagy hangsúlyt kap a rehabilitációra és a visszaesés csökkentésére fókuszáló politika, ezzel támogatva az olyan technológiák bevezetését, amelyek többek között a fogvatartottak oktatásának, szakképzésének elősegítésére, egészségügyi ellátásának javítására irányulnak. Ennek a megközelítésnek a társadalmi elfogadottsága is kedvező, tekintve, hogy a közvélemény sem kizárólag a fogvatartottak megbüntetését tekinti kívánatosnak, hanem felkarolja a rehabilitációt célzó kezdeményezéseket is.[36] Hasonló célokat követ az intelligens technológiák alkalmazása Ausztráliában is, azaz a visszaesés megelőzésére irányuló politika nyomán alapvetően a fogvatartottak életkörülményeinek javítására és rehabilitá-
- 102/103 -
ciójára összpontosítanak, másfelől azonban a személyi állomány testkamerái, a biometrikus azonosító rendszerek a biztonsági szempontokat erősítik és a bv. intézetek jobb irányítását szolgálják.[37]
A fogvatartottak életkörülményeit javító "okosodó" európai börtönkörnyezet jó gyakorlataként utalnánk a digitális terminálok, zárkán belül elhelyezett digitális eszközök biztosítására, a hordozható táblagépekhez, biztonságos számítógépekhez való hozzáférésre, az e-learning bevezetésére, a virtuális valóság alkalmazások integrálására, a mobiltelefonok, videóhívások/videólátogatások alkalmazására. A citált digitális eszköztár egyebek mellett hozzájárulhat a családi kapcsolatok ápolásához, fenntartásához, képzettség/szakképzettség megszerzéséhez, segíthet a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben,[38] javíthatja a börtönnépesség egészségi állapotát és egyúttal javíthatja a fogvatartási körülményeket is.
A feldolgozott szakirodalom alapján bv. intézetek számára tervezett zárkán belüli mobiltelefonokat biztosítanak többek között Franciaországban,[39] Portugáliában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban,[40] a videólátogatások fellelhetők többek között Angliában, Walesben, Skóciában, Észak-Írországban, Franciaországban, Szerbiában, Spanyolországban,[41] az Amerikai Egyesült Államokban.[42] Az e-mail mint telekommunikációs technológia megtalálható a norvég, a dán,[43] a belga, az angol börtönkörnyezetben, valamint Európán kívül az Egyesült Államokban és Ausztráliában. Az Egyesült Királyság és az USA az e-mailek mellett ellenőrzött hangposta szolgáltatást is nyújt az arra jogosult hozzátartozók, illetve kapcsolattartók számára.[44]
A fogvatartottak digitális oktatása biztosított például Ausztriában, Belgiumban,[45] Dániában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Írországban, Norvégiában,
- 103/104 -
Spanyolországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában,[46] a blended-learning, azaz a személyes jelenléti oktatás és a számítógépes oktatási/tanulási módszerek kombinációja pedig Portugáliában és Cipruson.[47] Finnország a digitális oktatás szempontjából is vezető szerepet tölt be, mivel az okosbörtön-projekt keretében a bv. intézetekben a digitális oktatás egyfelől felöleli az adatkezelési ismereteket, továbbá a virtuális valóságot és a mesterséges intelligenciát, másfelől alapvető digitális készségek (például internetes vásárlás, irodai szoftverek) elsajátítását is célozza. A fogvatartottak online hozzáférést kapnak egyebek mellett e-könyvekhez és hangoskönyvekhez is.[48]
A virtuális valóság a fogvatartottak munkába állásának elősegítésére jelen van például Franciaországban, Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Horvátországban,[49] pszichoedukációs kezdeményezésként alkalmazzák többek között Görögországban, Lengyelországban, Romániában, Spanyolországban, Törökországban.[50]
A telemedicinális ellátás fellelhető Magyarországon kívül például Írországban, Ausztriában, Romániában,[51] Észak-Macedóniában,[52] Örményországban,[53] Németországban,[54] Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában.[55]
A fogvatartottak számára biztosított digitális eszközökkel összefüggésben szükségszerűen előtérbe kerülnek a biztonsági aggályok, sőt kijelenthető, hogy az egyik legfőbb kihívás abban rejlik, hogy ezeket az eszközöket a fogvatartottak ne használják fel bűncselekmény elkövetéséhez. Az információs és kommunikációs technológiák bevezetésétől való vonakodás így leginkább erre a körülményre és az ehhez kapcsolódó társadalmi fenntartásra, valamint a személyi állomány bizalmatlanságára vezethető vissza. Utóbbi
- 104/105 -
nem pusztán a technológiába vetett bizalom kérdése, hanem magába foglalja a fogvatartottakkal szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot is, így a bizalomépítés ebben a közegben a technológia alkalmazásának fontos tényezőjévé válik.[56]
A hozzáférés megtagadása helyett a technológiák bevezetését választó országok esetében a kockázatok kezelése döntő tényező, így általánosságban elmondható, hogy a digitális eszközök fogvatartottak általi használata ellenőrzés mellett és bizonyos használati feltételek, különféle korlátozások figyelembevételével történik. A korlátozás vonatkozhat többek között meghatározott tartalmakhoz, megjelölt funkciókhoz való hozzáférésre, de irányulhat az igénybe vevő személyi körre is. Megfigyelhető emellett egy olyan jelenség is, amely a fogvatartottak visszaélésszerű magatartása nyomán a hozzáférés megtagadását eredményezi valamennyi fogvatartott vonatkozásában, vagy a használat - jobbik esetben - még fokozottabb biztonsági intézkedésekkel párosul.[57]
Az e tárgykörben végzett empirikus kutatások azt támasztják alá, hogy a mobiltelefonok, a videólátogatások vagy akár az üzenetküldő rendszerek megfelelő ellenőrzéssel párosuló használata pozitívan befolyásolja a fogvatartási helyek biztonságát.[58] A legálisan használható mobiltelefonok bevezetése például túlságosan megengedő gyakorlatnak tűnhet, de ténylegesen a tiltott mobileszközök visszaszorítását célozza, amelyek valóban jelentős biztonsági kockázatot jelentenek, tekintettel arra, hogy a készülékek a rutinszerű átkutatások ellenére is bekerülnek a bv. intézetekbe, illetve a hatóságok nem feltétlenül tudják hatékonyan blokkolni a rajtuk keresztül bonyolított kommunikációt.[59] Kézenfekvő megoldásnak tűnik tehát olyan mobiltelefonok biztosítása a fogvatartottak számára, amelyek a különféle biztonsági fejlesztések nyomán a lehető legjobban garantálják az ellenőrzött és felügyelt külső kommunikációt. Istrate és kollégái ezzel összefüggésben arra mutattak rá, hogy a legális telefonok növekvő alkalmazása ténylegesen csökkentette a tiltott mobiltelefonok számát.[60]
Az elektronikus levelezés kapcsán ugyancsak olvashatók olyan források, amelyek ezen kommunikációs eszköz előnyös vonásait hangsúlyozzák a csempészáruk visszaszorításával összefüggésben. Fabre és Zymaris monográfiája[61] például utal a postai úton érkező küldemények átvizsgálásának erőforrás-igényességére és ezzel paralel kiemeli, hogy az e-mailek csökkentik a postai küldeményekben esetlegesen elrejtett tiltott tárgyak
- 105/106 -
előfordulását. Emellett a szerzők azzal érvelnek, hogy a fogvatartotti kommunikáció nyomon követése az automatizált kulcsszókeresés és más elemző szoftverek használata révén a személyi állomány számára könnyebb és hatékonyabb, így költségmegtakarítást is jelent az intézmények számára.
A videóhívások lebonyolítása szintén nem nélkülözi a biztonsági megfontolásokat: a jelenleg elérhető fejlesztések már lehetővé teszik például a beszélgetésben résztvevők automatikus azonosítását, a biztonsági célú hívásrögzítést, a nem megfelelő tartalmú kommunikáció kiszűrését.[62]
A biztonság fenntartása tehát különösen hangsúlyos a fogvatartottak reintegrációját támogató kezdeményezéseknél is. Ennek nyomán egy sajátos, a magunk részéről "digitális csapdaként" körülírt jelenség figyelhető meg, amelynek lényege, hogy a börtönrendszer hozzáférést biztosít a fogvatartottaknak mobiltelefonokhoz, táblagépekhez, lehetővé teszi az elektronikus kommunikációt, a korlátozott internethasználatot, azaz beengedi a digitális technikákat, de mindez fokozott ellenőrzéssel párosul. Ennek jó példája a finn okosbörtön-projekt, amelyben a hämeenlinnai zárt büntetés-végrehajtási intézet egyszemélyes zárkáiban elhelyezett laptopokkal tették lehetővé a női fogvatartottak számára a szociális, pszichológiai, oktatási, egészségügyi szolgáltatásokhoz való közvetlen hozzáférést. A kísérleti projektet követő kvalitatív utánkövetés egyebek mellett azt tárta fel, hogy a fogvatartottak és a kívülállókkal folytatott elektronikus kommunikáció szorosabb kontrollt eredményezett, mivel a biztonságra összpontosító felfogás nyomán az összes elektronikus úton zajló interakciót ellenőrizték vagy korlátozták. A fogvatartottak számára tilalmazott volt digitális csoportokban (például anoním alkoholisták, szülői csoportokban) való részvétel, illetve a tanulás kapcsán is csak olyan tanulási környezet volt engedélyezett, amely nem tette lehetővé a tanulók közötti személyes interakciót. A pénzátutalásokat is szigorú ellenőrzés alá vonták, hogy kiszűrjék és megelőzzék bűncselekmények elkövetését. A vizsgálatot végző kutatók rámutattak, hogy a hozzátartozókkal folytatott videóhívások engedélykötelesek lettek, emellett a beszélgetéseket a börtönhatóság figyelemmel kísérte, míg ezzel parallel a hagyományos telefonhívások külön engedély és felügyelet nélkül történtek továbbra is a korábban bejelentett felek irányába.[63]
A fenti példa nyomán úgy tűnik tehát, hogy a digitális eszközök/erőforrások biztosítása és a biztonság fenntartása közötti kényes egyensúly megteremtése, avagy a digitalizáció biztonságos környezetben való megvalósítása egy olyan megoldásra váró kérdés, amely alapjaiban befolyásolja a normalizációs és reintegrációs törekvéseket. Amennyiben ugyanis a mérleg nyelve a biztonság túlhangsúlyozása miatt megbillen, az szükségszerűen hátráltathatja, lassíthatja a digitalizációs folyamatot. Ebben szerepet játszhatnak a személyi állomány biztonsági aggályai is, amelyek nyomán a tervezési döntések nem feltétlenül aknázzák ki a digitális technológiák rehabilitációs potenciálját.[64]
- 106/107 -
Ugyancsak a kihívások között kell említést tenni arról, hogy a digitális eszköztár mit sem ér a megfelelő digitális készségek elsajátítása, fejlesztése nélkül. A digitális kompetenciák javításához elengedhetetlen a technológiához való hozzáférés biztosítása, ugyanakkor szükség van olyan szakemberekre is, akik segítik a fogvatartottakat ebben a tanulási folyamatban, mivel jelenleg még jellemzően hiányoznak a fogvatartottak digitális kompetenciái.[65] Fontos tényezőként kell ezzel összefüggésben figyelembe venni a fogvatartottak digitális szolgáltatások igénybevételére való hajlandóságát is. Rantanen és kollégái kutatása például feltárta, hogy a fogvatartottak digitális egészségügyi és szociális jóléti szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos motivációja döntően annak függvénye volt, hogy az egyén milyen könnyen tudta használni vagy megtanulni a használatát a digitális szolgáltatásnak.[66] Mindez tehát olyan börtönstratégiákat feltételez, amelyek a hozzáférés biztosítása mellett egyúttal támogatják is a fogvatartottakat a digitális eszközök használatában, hozzásegítve és felkészítve őket a modern digitális társadalomba történő szabadulásra.
A fogvatartó államoknak emellett az esetleges infrastrukturális akadályokon kívül természetszerűleg számolniuk kell az új technológiák telepítésével, karbantartásával, a technológia elavulásával kapcsolatos költségekkel, illetve a technológia biztonságos használatával járó többletköltségekkel is. Ezt ellensúlyozandó, bevezetés melletti érvként hozható fel, hogy a digitális eszközök hozzájárulhatnak a börtönök adminisztratív működésének javulásához, a személyi állomány hatékonyabb munkavégzéséhez, a munkafolyamatok egyszerűsödéséhez, így hosszú távon költséghatékonyak lehetnek.[67] Van de Steene szerint ugyanakkor a digitális rehabilitációnak csak kis részét teszi ki a technológia beszerzése és bevezetése, mivel sokkal fajsúlyosabb kérdés a börtönkörnyezet átalakítása stratégiai, jogalkotási, szervezeti változtatásokkal arra, hogy felkészüljön az új digitális valóságra és támogassa a rehabilitációs és dezisztencia folyamatokat.[68]
Végül szükséges említést tenni a megfigyelési technológiákkal kapcsolatos etikai aggályokról. A fogvatartottak folyamatos figyelemmel kísérése személyes adatok gyűjtését, elemzését vonja maga után, ami szükségessé teszi olyan adatvédelmi, adatkezelési politikák bevezetését, amelyek biztosítják a fogvatartottak magánéletének védelmét. Az átláthatóság, a visszaélések megelőzése érdekében egyértelmű irányelvek megfogalmazása szükséges a technológia használatára vonatkozóan, ami kiterjed például az adatok gyűjtésére, tárolására, a megismerésre jogosultak körének meghatározására, vagy a mesterséges intelligencia által hozott döntésekkel szembeni jogorvoslat biztosításának előírására.[69]
- 107/108 -
A feldolgozott börtönügyi szakirodalom alapján kirajzolódik, hogy a különféle digitális technológiai megoldások végrehajtási közegbe való átültetése egy komplex és mindenképpen hosszú, egyúttal látványos folyamat. Az elmúlt években és jelenleg is olyan technológiai fejlesztések zajlanak, amelyek egyfelől egy fokozott biztonságra, valamint hatékonyságra törekvő börtönkörnyezetet generálnak, másfelől körvonalazódnak olyan börtönrendszerek is, amelyek a digitalizáció előnyeit a fogvatartottak rehabilitációja érdekében kívánják hasznosítani. Amíg az előbbiek esetében döntő szempont a biztonság fenntartása, a munkafolyamatok hatékonyabbá tétele, addig utóbbiak, túllépve a hagyományos börtönrendszereken, az innovatív technológiai megoldásokkal a reintegrációs és normalizációs célkitűzést próbálják érvényre juttatni.
A fogvatartottak digitális oktatásba, képzésekbe való bevonása, a telemedicinális egészségügyi ellátás, a külvilággal való kapcsolattartást elősegítő különféle technikai megoldások előmozdíthatják a normalizációt, egy humánusabb börtönkörnyezet teremthetnek és formálhatják, hogy az elítéltek hogyan élik meg a bebörtönzésüket. Ezen túlmenően megfelelő támogatás esetén olyan digitális készségekkel is felruházhatják a börtönnépességet, amelyek kvázi a digitális társadalomba való visszailleszkedés előfeltételei. A digitalizáció nyomán így a reintegráció/rehabilitáció új értelmet kap és alatta immár a digitális reintegrációt/rehabilitációt is érteni kell.
A börtönkörnyezet digitalizációja, "okosodási" folyamata tehát elkezdődött és jelenlegi ismereteink szerint annak legátfogóbb megjelenése az okosbörtönökben ölt testet. A kétféle megközelítésnek és fókusznak megfelelően azonban kétféle intelligens börtön körvonalazódik: a biztonságos, valamint a rehabilitáló okosbörtön. Szembetűnő, hogy mind a biztonságra, hatékonyságra, mind pedig a fogvatartottak reintegrációjára összpontosító börtönkörnyezetet fokozott kontroll, ellenőrzés jellemzi. Amíg a szigorú büntetőpolitikát követő országokban a technológiai fejlesztésekkel teremtik meg a fokozott felügyeletet, addig a sikeres visszailleszkedés ideáját képviselő országokban a digitális eszközökhöz való hozzáférés biztosítása vonja maga után a fokozott megfigyelés kívánalmát. Utóbbi a fogvatartotti kommunikációra vetítve szoros kapcsolatban van a fogvatartottakkal szembeni bizalmatlansággal, valamint azzal a felfogással, hogy a kapcsolattartás, a kommunikáció szabályozása, ellenőrzése a büntetésnek szerves része. Különösen hangsúlyos ez az internethez való hozzáférés kapcsán, amely a biztonsági megfontolásokra tekintettel a legkevésbé elérhető a fogvatartottak számára. Ilyenformán a rehabilitáló okosbörtönök egyfelől eltávolodnak a hagyományos börtönmodelltől, másfelől azonban még messze vannak a normalizáció proaktív megközelítésének érvényesítésétől. Mindenesetre a digitalizáció olyan eszköz lehet a börtönügy kezében, amely támogathatja a kitűzött célok érvényre jutását.
- 108/109 -
The digitisation of general society, commencing during the late twentieth century and accelerating in recent decades, means that digital technology is prerequisite for an array of government, welfare, employment, housing, education, health, media, financial services. On the basis of the relevant literature this article tried to show how the prison environment reacts to the digital transformation, how it adapts to continuous changes and in what way and form innovative technologies play a role in this environment. Our goal is to show how important it is to provide various digital tools and services for the successful reintegration and rehabilitation of prisoners and to acquire digital skills as a result. In our view, in the absence of these, the detaining state not only isolates the prison population from society, but also contributes to increasing the distance between them.
Based on the available literature, smart prison technology is increasingly being used to solve problems and challenges in the prison setting. Most applications in prison contexts are in the realm of security and surveillance. Such advanced applications can be found in Asian countries, where intelligent surveillance systems are designed to always monitor prisoners. On the other side, digital technologies were used to educate, train and prepare prisoners for reintegration into (digital) society after release.
Even though many technological options are readily available, technology adoption in prison settings is still very early and premature. ■
JEGYZETEK
* A kutatást a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humán és Társadalomtudományi Klaszterének IKT és Társadalmi Kihívások Kompetenciaközpontja támogatta. A szerző a Mesterséges intelligencia és a jogrend c. kutatócsoport tagja.
[1] Ruzsonyi Péter: A börtön mint veszélyforrás. In: Gaál Gyula - Hautzinger Zoltán (szerk.): Modernkori veszélyek rendészeti aspektusai. Pécs, Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoport. 2015. 23-33. pp.
[2] Angliában például a TV bevezetése is 12 évet vett igénybe. Knight, Victoria - Van De Steene, Steven: Between Tradition and Modernity: Digital Maturity of Judicial Organisations. 4. p. https://rm.coe.int/victoria-knight-and-steven-van-de-steene-between-tradition-and-moderni/168094abc1
[3] Ezen elgondolás jegyében kerül megrendezésre 2026 áprilisában, Marokkóban a "Humánus és ellenálló jövő: A börtönök újragondolása az innováció, az infrastruktúra és a technológia révén " címmel meghirdetett Börtöntervezési és Technológiai Konferencia. https://icpa.org/events/prison-design-and-technology-conference/conference-theme.html
[4] Vö.: Prison Reform Trust: Update and restart Post-pandemic prison digitisation in England and Wales. 2025/6. 13-15. pp. https://prisonreformtrust.org.uk/wp-content/uploads/2025/06/Update_and_Restart.pdf
[5] Dániában például a technikai lehetőségek eltérőek a nyitott, illetve a zárt börtönökben, valamint a letartóztatásokat foganatosító intézetekben. Bővebben: Chatzipolakis, Pavlos - Yasuoka Jensen, Mika: A Digital Lifeline: The Impact of Digital and Physical Infrastructure of Danish Prisons on Inmates' Reform. Proceedings of the ACM on Human-Computer Interaction 2025/7. 1-28. pp.
[6] Knight és kollégáinak átfogó kutatása alapján az országok többsége, különösen az európai országok, jelenleg közepes digitális érettséggel rendelkeznek. Knight, Victoria - Reisdorf, Bianca - Van De Steene, Steven: Digital maturity of prisons: A global survey. De Montfort University, 2023, 24-25. pp. https://dora.dmu.ac.uk/handle/2086/22498
[7] A régi börtönlétesítmények az építészeti adottságok, avagy korlátok miatt kevésbé tudnak alkalmazkodni a technikai fejlesztésekhez, míg az új épületek esetén rugalmas technológiai választások (vezetékes vagy vezeték nélküli) is lehetségesek. EuroPris ICT Expert Group: Digital Transformation in Prisons: Considerations for Integrating ICT as the Backbone of All Aspects of Prison Operations, EuroPris, October 2025, 8. p.
[8] Knight - Reisdorf - Van De Steene 2023, 12-21. pp.
[9] Puerto Solar, Maria - Unger, Hubert - Lukavečki, Marjan: Evolution of Prison Digitalisation. Situation, Risks and Benefits. EuroPris ICT Expert Group, January 2025. EuroPris ICT Expert Group 2025
[10] Puerto Solar - Unger - Lukavečki 2025, 4. p.
[11] UNICRI: Digital Rehabilitation in Prisons. March 2024, 30-31. pp.
[12] A magyar helyzetről: Havasi Sára: A fogvatartottak egészséghez való joga a digitalizáció korában. Börtönügyi Szemle 2024/4. 9-26. pp. Polyucsák István: A telemedicina rendszer bevezetése és működtetése a magyar büntetés-végrehajtási intézetek egészségügyi ellátórendszerében. Börtönügyi Szemle 2024/4. 45-62. pp.
[13] Ausztráliában végzett empirikus kutatás alapján a szülő-gyermek kapcsolattartás vonatkozásában az előnyök közé tartozik a gyermekek világához való vizuális "hozzáférés", a gyerekbarát látogatási élmény, a nagyobb kényelem és a költségek csökkentése is. Bővebben: Hanley, Natalia et al.: Supporting father-child relationships using video visitation in Australian prisons (Report No. CRG 29/20-21). Australian Institute of Criminology. 2024. 1-77. pp.
[14] Vö.: Romero-Seseña, Pablo et al.: The use of online tools and Internet access in prisons: insights from Catalonia. Current Issues In Criminal Justice May 2025. 2. p.
[15] Hadlington, Lee - Knight, Victoria: Public Acceptability of Prisoners' Access and Use of Digital Technologies in the UK. Prison Journal (102)2022. 250. p.
[16] Juhász Zsuzsanna: Technológiai átalakulás a börtönkörnyezetben, avagy az "okosbörtön"-koncepció. FORVM: Acta Juridica et Politica 2024. 103-104. pp. (2024a).
[17] Wilderiane, Pierre - De Lepeleire, Bart - De Pauw, Marie: Evolutions in Prisons Policy in Belgium. In: Joldersma, Cisca (Ed.): Final report Prisons of the Future. The Hague, 2016. 127. p. Hivatkozza Juhász Zsuzsanna: Digitalizációs törekvések börtönkörnyezetben. FORVM: Acta Juridica et Politica. 2025. 4. p.
[18] Juhász 2024a, 105-109. pp.
[19] Wakeling, Helen: Interview with Pia Puolakka: The Future of Prison Digitalisation and Technologies. Prison Service Journal Special Edition: Future of Prisons 2025. No. 281. 30. p.
[20] Vö.: Ross, Stuart et al.: Shaping the techno-social landscape of corrections: How values, technology and culture influence the design of correctional service delivery applications. Journal of Criminology (2)2024. 16. p.
[21] Puerto Solar - Unger - Lukavečki 2025, 6. p.
[22] Lásd például Teng, Melissa Q. - Gordon, Eric: Therapeutic virtual reality in prison: Participatory design with incarcerated women. New Media & Society 23(2021), 2210-2229. pp.. Hivatkozza Juhász Zsuzsanna: V-learning és a virtuális valóság egyéb felhasználási lehetőségei börtönkörnyezetben. Miskolci Jogi Szemle 2024/3. 24. p.
[23] UNICRI 2024, 1-110. pp.
[24] V.ö. McKay, Carolyn: The Carceral Automaton: Digital Prisons and Technologies of Detention. International Journal for Crime, Justice and Social Democracy 11(2022). 100-119. pp.
[26] Engbo, Hans Jørgen: Normalisation in Nordic prisons - from a prison governor's perspective. In: Scharff Smith, Peter - Ugelvik, Thomas (eds.): Scandinavian penal history, culture and prison practice. Embraced By the Welfare State? Palgrave Macmillan, 2017. 327-352. pp. De Vos, Helene: The normalization principle. A new perspective on imprisonment Comparative research on the development and interpretation of the normalization principle and its impact on the theory and practice ofpunishment. Dissertation, University of Leuven, 2021, https://lirias.kuleuven.be/retrieve/628617
[27] Mesfer Aldhaheri, Mohammed Abdulla Mohammed: Developing smart prisons in the United Arab Emirates. Dissertation of Doctor of Philosophy, Queensland University of Technology. 2023. 15. p. https://eprints.qut.edu.au/243833/1/Mohammed%2BAldhaheri%2BThesis%283%29.pdf
[28] Knight, Victoria: Developing digital strategies: Becoming a smart prison. Paper presented at the ICT Workshop Stockholm, Stockholm, 2018. Hivatkozza Kaun, Federica - Stiernstedt, Fredrik: Doing time / Time Done: Exploring the temporalities of datafication in the Smart Prison. In: Hartmann et al. (eds.): Mediated Time: Perspectives on Time in a Digital Age, Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2019. 129-147. pp.
[29] Knight, Victoria - Van de Steen, Steven: Digitizing the prison: the light and dark future. Prison Service Journal 231, 2017. 22-30. pp.
[30] EuroPris ICT Expert Group 2025, 4. p.
[31] Jewkes, Yvonne - Reisdorf, Bianca: A brave new world: The problems and opportunities presented by new media technologies in prisons. Criminology & Criminal Justice, (5)2016. 534-551. pp.
[32] Fedorczyk, Federica: Navigating the dichotomy of smart prisons: between surveillance and rehabilitation. Law, Innovation and Technology, 16(1), 2024. 248. p.
[33] Bővebben Juhász Zsuzsanna: Mesterséges intelligencia és börtönkörnyezet? FORVM: Acta Juridica et Politica 2022, 125-140. pp.
[34] Imandeka, Ejo et al.: Exploring the World of Smart Prisons: Barriers, Trends, and Sustainable Solutions. Human Behavior and Emerging Technologies 2024/1. 15. p.
[35] Lásd például: Chen, Stephen: No escape? Chinese VIP jail puts AI monitors in every cell 'to make prison breaks impossible'. South China Morning Post, 1 April, 2019. https://www.scmp.com/news/china/science/article/3003903/no-escape-chinese-vip-jail-puts-ai-monitors-every-cell-make Kim, Lena: Meet South Korea's new robotic prison guards. Digitaltrends April 2012. https://www.digitaltrends.com/cool-tech/meet-southkoreas-new-robotic-prison-guards/ Deepanraj, Ganesan: New technology on trial at Changi Prison can detect cell fights through video analytics. The Straits Times October 9, 2018. https://www.straitstimes.com/singapore/new-technology-on-trial-at-changi-prison-can-detect-cell-fights-through-video-analytics
[36] Jewkes - Reisdorf 2016., Knight, Victoria Van De Steene, Steven: The capacity and capability of digital innovation in prisons: towards smart prisons. Advancing Corrections 2017/4. 88-101. pp.
[37] Imandeka et al. 2024, 14-15. pp.
[38] Az Egyesült Királyságban például egy Code4000 elnevezésű projektet indítottak el azzal a céllal, hogy a projektben részt vevő fogvatartottak szabadulásuk után az IT-szektorban helyezkedjenek el. Bővebben: Code4000: a prison project that yields tech jobs to prisoners. https://justice-trends.press/code4000-a-prison-project-that-yields-tech-jobs-to-prisoners/
[39] Inmate Communications: In-cell telephony transforms French prisons. https://justice-trends.press/inmate-communications-in-cell-telephony-transforms-french-prisons/
[40] Istrate, Andrada - Murgeanu-Manolache, Oana - das Neves, Pedro: Digitalisation in Corrections Recidivism Reduction - DIGICOR, Digital Technologies in Prison, a review of literature and practice. 2023, 5. p. a kifejezetten bv. intézetek számára kifejlesztett készülékekről lásd: https://assets.applytosupply.digital-marketplace.service.gov.uk/g-cloud-14/documents/705433/515445746216934-service-definition-document-2024-05-07-1357.pdf
[41] Istrate - Murgeanu-Manolache - das Neves 2023, 9. p. és Perez Perdigó, Horacio - Suárez Tascón, José: Towards the digitalisation of the Spanish prison system: where we are and a vision of where we are going. Justice Trends September 2024, https://justice-trends.press/towards-the-digitalisation-of-the-spanish-prison-system-where-we-are-and-a-vision-of-where-we-are-going/
[42] A videólátogatások visszaesésre gyakorolt hatásáról lásd: Duwe, Grant - McNeeley, Susan: Just as Good as the Real Thing? The Effects of Prison Video Visitation on Recidivism. Crime & Delinquency 2021/4, 475497. pp. https://doi.org/10.1177/0011128720943168
[43] Scharff Smith, Peter: Imprisonment and Internet-access. Human rights, the principle of normalisation and the question of prisoners access to digital communications technology. Nordic Journal of Human Rights 2012/4. 459-460. pp.
[44] Istrate - Murgeanu-Manolache - das Neves 2023, 12. p.
[45] Hemelinckx, Kristoff: Digital transformation in the Belgian prison system: improving the daily life of inmates and staff. https://justice-trends.press/digital-transformation-in-the-belgian-prison-system-improving-the-daily-life-of-inmates-and-staff/
[46] Farley, Helen - Pike, Anne: Engaging prisoners in education: Reducing risk and recidivism. Advancing Corrections. 2016/1. 65-73. pp. Badejo, Johannes A: Digital Education for Incarcerated Students: A Systematic Literature Review. Advance. March 25, 2024. https://advance.sagepub.com/users/759204/articles/733641-digital-education-for-incarcerated-students-a-systematic-literature-review?commit
[47] Istrate - Murgeanu-Manolache - das Neves 2023, 16-17. pp.
[48] Lohiniva, Hannele: Strengthening one's digital skills outside of prison. 2022 Laurea, Laurea University of Applied Sciences. Thesis. 32-33. pp.
[49] Puerto Solar - Unger - Lukavečki 2025, 9. p.
[50] https://prisonsystems.eu/projects/vr4react/
[51] Jackson, George - Unger, Hubert - Tanase, Niculae: Telemedicine Irish, Austrian and Romanian Prison Service. EuroPris 2016, https://www.europris.org/wp-content/uploads/Telemedicine.pdf
[54] Stephan, Brigitte et al.: The Value of Hybrid Teledermatology in German Prisons: Analysis of Routine Telemedical Data. Telemedicine and e-Health (29)2023. 1642-1649. pp.
[55] Buddhika, Senanayake et al. : Telemedicine in the correctional setting: A scoping review. Journal of Telemedicine and Telecare (10)2018. 669-675. pp.
[56] Rantanen, Teemu - Jarvelainen, Eeva - Leppalahti, Teppo: Prisoners as users of digital health care and social welfare services: A Finnish attitude survey. International Journal of Environmental Research and Public Health (11)2021, 3. p. Imandeka, Ejo - Hidayanto, Achmad Nizar - Mahmud, Mufti: Smart prison technology and challenges: a systematic literature reviews. IAES International Journal of Artificial Intelligence 2024/2. 1222. p.
[57] Chatzipolakis - Yasuoka Jensen 2025, 1-28. pp.
[58] DIGICOR 4. p.
[59] Shukla és munkatársainak 2024 januári kutatási jelentése amerikai viszonylatban tárta fel, hogy a térfigyelő kamerák, fémdetektorok, testszkennerek, rádiófrekvenciás detektorok használata ellenére a mobiltelefonok a fegyverek után a második leggyakrabban előforduló csempészáruk voltak, olyannyira, hogy 1000 fogvatartottra átlagosan 31 mobiltelefon jutott. Shukla, Rochisha - Peterson, Bryce - Kim, KiDeuk: The Scope, Severity, and Interdiction of Contraband Cell Phones in Correctional Facilities. Urban Institute. 2024. 2. p.
[60] Istrate - Murgeanu-Manolache - das Neves 2023, 10. p.
[61] Fabre, Ron - Zymaris, Con: Designing secure prisoner computer systems. 2016, Hivatkozza: Kerr, Aysha - Willis, Matthew: Prisoner use of information and communications technology. Trends & issues in crime and criminal justice. 2018. Australian Institute of Criminology. 5. p.
[62] Istrate - Murgeanu-Manolache - das Neves 2023, 13. p.
[63] Järveläinen, Eeva - Rantanen, Teemu: Realisation of the principle of normalisation in the adoption of ICTs in a women's prison: A Finnish qualitative study. Journal of Criminology (57)2023. 334-351. pp. Hivatkozza: Juhász 2024a, 106. p.
[64] Ross, Stuart et al.: Shaping the techno-social landscape of corrections: How values, technology and culture influence the design of correctional service delivery applications. Journal of Criminology (2)2024. 8-9. pp.
[65] Vö.: Morgan, Gemma - Walker, Charlotte - Taxman, Faye: Understanding the access to and use of digital technology by people in the criminal legal system: empirical findings from Wales. Health & Justice 2025. 16. pp. Rantanen - Jarvelainen - Leppalahti 2021, 1-14. pp.
[66] Rantanen et al. 2021, 10. p.
[67] Vö.: Wakeling 2025, 31. p.
[68] Van de Steen, Steven: Reflecting on Digital Rehabilitation. 2024, Blogpost, https://smartcorrections.com/?p=1046
[69] Imandeka et al. 2024, 12. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete; https://orcid.org/0000-0002-0679-3449.
Visszaugrás
